Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-27 / 1390. szám
az ottani helyőrséget igen felhangoló. A nagyhg elutazása a benderi táborba és Kischeneffbe, 17- kére volt határozva. A Dunafejedelemségekből érkezett tudósítások semmi érdekes újat nem tartalmaznak. A homály mely az ottani hadcsapatok mozgalmai fölött uralkodik, még nem oszlott szét, s általában igen nehéz megmondani, vájjon Bessarábia megtámadása komolyan szándékoltatik-e, vagy pedig az egész nélkülözhető haderő rögtön Krímiába fog szállíttatni. October 23-kán Bécsben 163 személy betegedett meg a cholerában ; 113 felgyógyult, és 28 meghalt. London, oct. 21. A kedélyeket megragadó tartalmú óriási hírekkel felzaklatott, az országot merész s vérmes reményekre felizgatott sajtónak ma jelszava : türelem. De bár a tapintat, melylyel a nagy várakozások devalválásának nehéz munkája végeztetik, különösen a félhivatalos közlönyök részéről — melyeknek politikai tőkéjét a köznyugtalanság csak fogyasztja, mig az ellenzéki lapokét az ország izgatott volta neveli, — ügyes s finom, a milliók tömegére mégis kevés sikerrel kiható, mert az angol nép is inkább optimismus mint pessimismus felé nehezedik hitében, s ezért terhesebb feladat közérzületét le-, mint felhangolni. Száz közöl kilenczvenkilenct — ha mindjárt ki is ábrándult a tatárposta-szülte csalódásokból — Szebasztopolt mégis eddig már bevettnek, vagy azt — a Morning Advertiserben tekintélykép felállított egy Eleiben tartózkodó s a czárt 16 évig szolgált orosz tisztnek biztatása után indulva — legfölebb november 15-ig elesendettnek tartja. Pedig a Times s a Chronicle teljes nekiadással fáradoznak napok óta a közönséget azon nehézségek belátására bírni, melyekkel Raglan lords Canrobert fővezéreknek (az angol s franczia contingens t. 1. — a Times kijelentése szerint — közös hsd- s csatatervek és működési kombinatiók , de nem egyszersmind közös főparancsnokság, hanem külön főnökség alatt állanak) végsiker elérte előtt megküzdeniök kellend. Szebasztopol megbukta — igy szólnak a vezérközlönyök — csak az időnek kérdése ugyan, de azért hiba volna feledni ezt, hogy Szebasztopol déli erősségei s hajóhadának is romba döntetése után, még állani fognak éjszaki váródéi, melyekből lángzápor áraszthatja el minden perczben a várost s kikötőjét, s hosszú időre megakadályozható a szövetséges tengeri és száraz erők biztosabb, gyors s jól irányzott munkára alkalmasabb elszállásoltatása télnek idején. Tekintet nélkül nem hagyhatók az orosz segédseregeknek hírül vett újabb mozdulatai sem, és sulylyal bír azon körülmény is, hogy, habár maga Menzikoffeg csak gyenge oly vezérnek lebonyult is, mint minő tehetetlen diplomata, Szebasztopolban mégis nem kevés a jeles mérnök- s tüzérkari tisztek száma, s a helyőrség is olyan, mely ha győzni nem is, de meghalni tud. Nyugodjunk meg annak tudatában, hogy a szövetséges seregek több mint nyolczvanezer vitéze Szebasztopolnak már 240 nehéz ágyúval s a hajóhad támaszával védett magaslatain , melyeknek Alma után alig tiz nappal lőnek uraivá, kétszázezernyi ellenség ellenében is legyőzetlenek ; s hogy a várbal kitöréseknek maga a brit contingens is, mely — a francziának ismét közte s a tenger közt foglalván állást — ily kirohanásoknak leginkább ki van téve, megfelelni elégséges. Csodákat ne kívánjunk; a krimiai ellenség tengeren és szárazon megsemmisittetését még most ne várjuk. Vagy ha még is azt óhajtanók s akarnók, hogy diadalmi lobogóink rövid idő múlva lengjenek Szebasztopol ormain, úgy legyünk készek a siker gyorsasága s nagyságának arányához mért pénz- s vérbeli áldozatokra e arra,mikép ne erőt kimélő rendes ostrommal hónapok múlva, hanem erőt kockáztató bátor rohammal hetek alatt üljenek be erőink Krimia óriási hadfészkébe. — A kormánysajtónak e rejtélyes irányzatait az ellenzésben makacsul következetes Morning Herald pár gyakorlati megjegyzésekkel kiséri. Meg kell vallanunk — úgymond — hogy a félhivatalos lapok akkor , midőn a közvetítés sima nyelvén elmondják , mikép ezer tengerész s ugyan annyi kék ködmönös (matróz) a szárazra indult felkeresni azt, kivel a hullámok fölött nem találkozhatott, ellenségét, mi annyit tesz, hogy a krimiai expeditio száraz erőkben nem épen dúsgazdag; s midőn e lapok továbbá azt jegyzik meg, mikép a flottának nem mindeegyik hajója „Arrow“, mely hosszú torkú s várakozáson fölüli távolságra vivő lankasteri ágyukat hord fedélzetén, mi ismét azt jelenti, hogy a hajóhad nem lesz képes Szebasztopol achillesi pontjait eléggé megközelíteni : ügyesen locsolják hidegvízzel ma, a túlzásoknak tegnap általok élesztett tüzét. " De ügyességük azokban, melyeket a kormány érdekében s a tömeg ámítására szándékosan elhallgatnak, kigyóravaszsággá fajul. Kételyek s kérdések emelkednek t. i. a gondolkozó lelkében, melyekre a félhivatalos sajtó válasszal bir, de azt megadni vonakodik. Megadjuk mi. Miért nem maradtak s jártak az Alma mellett erkölcsileg is megveretett ellenség sarkában a szövetséges seregek, hanem inkább fordultak délnek, beleültek balaklavai hadifészkekbe, s így alkalmat engedtek Menzikoff hgnek bármikor megkezdeni támadó működéseit? Mert a kormány nagy hosszú előkészületek után sem látta el különösen elég lovas erővel az expeditiót, mely erőnek is hiánya miatt nem fogadhatták el fővezéreink a Menzikoff hg által csakugyan voltaképen, s nem csupán papiroson, a ceárhoz küldött jelentésben, ajánlott csatát. Miért nem számíthatnak a Szebasztopolt ostromló csapatok a hajóhad hathatós közremunkálására? — Mert kormányunk erélyt zsibbasztó utasításai miatt parancsnokaink kellő időben meg nem előzhetők több orosz hadihajónak olyszerű alásülyesztetését, hogy miattuk a vár főbb pontjainak flottánk általi megközelítése megakadályoztassék. S részint ezért, részint mert a száraz csapatok sem elégségesek önmagukban, használtatnak tengerészek, s matrózok a szárazon. Miért leendenek kénytelenek vezéreink rendes ostrom helyett egyes rohamok által szegezett szuronyokkal megeresztett vérpatakok árján megkísérlem Szebasztopol bevételét ? — Mert az expeditio az év késő szakában indulván ki, s különben is az orosz segédseregek — köszönet az Alma mellől Balaklavába térésnek — közelegvén a vár támogatására , fővezéreink csak a visszatérés vagy koczkáztatás két alternatívája közt választhatnak. — Dicső fegyvertények Ígértetnek a nőnek, de mely a közelgő nagy napok ára s áldozatai iránt tudatlanságban tartatik. Szebasztopolt be fogjuk venni, de a kabinetben ülő cunctatorok s orosz barátok miatt számban ködhatályra emelt áldozatokkal. Sőt még meglehet az is, hogy mit őszerel a zöldmezőn Baglanjaink kivivandnak, azt télen át a zöld asztal fölött Aberdeenjeink el fogják játszani. New -York oct. elején. Köztudomás, miszerint Amerikában a bankintézetek egyszersmind a közönség kincstárainak is tekintetnek. Napszámos, földraíves, mesterember, kereskedő, művész; szóval: mindenki pénzét ezekbe deponálja, maga körül legfeljebb annyit hagy, mennyi heti vagy napi szükség fedezéseire megkivántatik. Ha pedig ez elfogyott, akkor utalvány — cheek — mellett vesz ki, mely utalványt a pénztárnok ezüst, arany, vagy papírpénzzel szokott beváltani. Ám ez utalványokba helyezett bizalom a nép között csodálkozásra méltó, és az idegen, ki ezek használatával ismeretlen, érvényes pénz gyanánt ily csekély papirost elfogadni nem is akar, mig értéke felől tudomást neki szerzett. Legyen az összeg bármily nagy, melyet egy adósnak fizetnie kell, ő ezt ily kis papirossal teszi; min a bank neve, a fizetendő öszveg, év, hó és napszám, alul pedig az adós neve aláírva van, és ezt a hitelező elfogadja arany gyanánt, anélkül hogy tudná, vájjon az adósnak pénze lehet-e letéve, vagy van e azon bankban, hova az utalvány szól. Az ily bizalom, az amerikainál egymás irányában, erénynek mondható, mert igen nagy ritkaságnak tekinthető az ezeknéli viszszaélés vagy csalás, sőt veszedelmes egy kereskedőre nézve, ártalmas a többire, ha utalványát a bank nem honorálja, elveszítvén hitelét az érvénytelen üegy aláírása és fizetésképem használata mellett, sőt csalás gyanánt meg is büntettetik. Gondolni lehet, mily ügyesség és névaláírási ismerettel kell bírnia egy bank pénztárnokának, kinek kezeiben naponta, több ezerre menő utalványok fordulnak meg, mert, ha hamis aláírást talál vigyázatlanságból kifizetni, nem az utalványra irt név vagyona, hanem a bankintézeté, szenved csorbulást. Midőn működését megkezdő egy ily intézet, kezeskedik ugyan a közönség deponált kincséért, de egyszersmind üzérkedést is űz evvel, kivéve oly öszvegeket, mik egyedül csak ideiglenes depositumok, és csak őrizet végett tétettek le. Továbbá elfogad a bank pénzt kamatra is, öt petét számítván száztól, de a capitalisták ritkán hagyják kincseket használtatni öt percentért, mert ingatlan vagyonra is kiadhatják 7 pret mellett, és tőkéjük betáblázás mellett biztosabb ilyeneknél, mint a bankoknál, melyek a náluk kamatra letett pénzért semmi egyéb biztosítást nem nyújtanak, az egyszerű kötelezvénynél. Ha az intézetet szervezett egyének és ezek tisztviselőiben a közönség bizalma központosul, a kincs, mely kezelésük alatt áll és egyesek tulajdona, több millió dollár értékre halad fel, mivel az intézet akarata szerint rendelkezik, azon megjegyzéssel, hogy a bank mindig ellátva legyen oly öszveggel, mennyi costumerjeinek és hitelezőinek naponta szükséges. A bank kölcsönöz pénzt egyeseknek és társulatoknak, 30 vagy 60 napja, egyedül becsületességében helyezvén a biztosítékot, a kölcsönzőnek; egy évre pedig, — ez a bankkölcsön leghosszabb terminusa — ingatlan vagyonokra betáblázás mellett, a rendes és törvényes percent fizetésnél. E szerint egy jó hírben álló becsületes ember, minden biztosíték nélkül kölcsön kaphat pénzt ilyen bankoktól, öt percent mellett, 30 és 60 napra. Sőt mit lir, ha a terminus közeledik, és ígérő jegyét — promissory note — a határzott napon lefizetni, és kiváltani nem hiszi magát képesnek, segíthet magán oly módon, hogy egy új jegyet ír alá, erre a banktól ismét kölcsön kér szint annyi időre, miből előbbeni jegyét kielégíti, ez által megmenti erszényét a perköltségektől, és nevét, hitelét mocsoktalanul hagyja a kereskedő világ előtt. E neme a pénz procurálásnak igen ngyban űzetik itten. Gondolhatja önt. bz. ur, mily hasznot húz ebből a közönség, és menynyit nyerhet a bank kamatjövedelmeihez. Status-kötelezvényekkel, vasúti kölcsönjegyekkel, továbbá bel- és külföldi váltók fizetésével és kiállításával nagyban foglalkoznak imez intézetek, mikről feljebb rövideden szóltam volt. Minden tárgyba belekapnak, miből hasznot húzhatni; e szerint mind saját beleölt tőkéjüknek tízszeres kamatját húzzák, mind pedig a pénzforgás nehézségeit megkönnyítik. (Lapszemle.) A bécsi Presse, oct. 2-kei számát következő czikkel kezdi meg: „A jelen pillanatban nemcsak a tények mezején uralkodnak kétségek és félreértések, hanem még inkább a diplomatia terén. A jegyzékekben majdnem mindig csak viszonos bal-felfogásról és álértelmezésről történik szó, s név szerint a folyvást ús felvilágosítások s magyarázatokat kívánó porosz kabinet az, mely az „értelmiség államában“ valósággal meglepő nehézséget fejt ki a felfogásban. — Hogy v. d. Pfordten úr ezen félreértéseket el fogja e oszlatni, előbb bevárandó. A legközelebbi héten a bambergi conferentiának folytatása fog állítólag szinte hozatni, hogy az apró német államoknak az ausztriai sept. 30- kai jegyzék által megzavart öszhangzása, ha lehetséges, ismét helyreállíttassék. Mindenesetre azonban egy minden oldalréli egyetértés igen bajosan létesülene, ha igaz , mit a „Neue Preussische Zeitung",, „ismeretes tény“ gyanánt állít fel, hogy t. i. a porosz kormány Oroszországnak a keleti kérdésbeni eljárása fölött sohasem volt szerfölött felriasztva, s hogy Miklós császár jelennét , annak becsületes politikáját sokkal jobban ismeri, mint sem az annak hódítási vágyairól szándékosan terjesztett nézetet valaha osztotta volna. A német kormányokhoz intézett sect. 1-jén kelt bizalmas körürgönyben egy, Ausztriától teendő különleges javaslat tárgyaltatik, és szövetségvégzésül az egyszerű szótöbbség elégségesnek tekintetik. Ha ezen felfogás gyakorlati elismerésre jut, akkor valóban a porosz politika elvesztette volna önálló kifejtését s a szövetségkormányok többségétől lett volna függővé. — Ausztria a különleges indítványt csak akkor teendi, ha az azt pártoló többségről már bizonyosságot nyert, s abból következtetve, mi a német szövetségi kormányok állásáról hallatszik, ily pillanatot meglehetősen közelnek tarthatunk. Mint Sajátlagos forrását a német hivatalos sajtó amaz örökös kiáltozásának, miszerint Németországnak nincs oka kezét megmozgatni, hogy Ausztriát a Dunánáli német érdekek védelmében támogassa, ma a „F. P. Zig“ egy hosszabb czikkben valóan és találólag jelöli ki a németek egymás iránti irigységét, azon irigységet, mely soha egy nagyságot sem tűrt meg népében, mely örömest meghajol minden idegen nagyság előtt, de a hazai érdem iránt csak gúny és irigységgel viseltetik. Inkább uralkodjanak az oroszok a Duna mellett, inkább örökösen hangozzék Európán át a harczi riadó, inkább zavartassák az európai egyensúly, s birjon túlsúlylyal az északi colossus, legyen állandósítva függőségünk és szégyenünk, mintsem hogy államtestünk egy része, — egy testvér ág — megerősödjék s oly állást nyerjen, mely őt és minket az erőhatalomtól megvéd s a békeáldásit lehetőkké teszi. Ez a ma gúnykaczaj s óvó szózatok német nyelvrei átfordítása. Inkább Oroszország, mint Ausztria; inkább az idegennek nyomása, mint egy törzs rokonnak védelme alatt.“ Ausztriai birodalom. Heez báró Lbsz nagy tervet terjesztett a Felsége a Császár elé a vaskapu szikláinak szétrepesztésére ; e terv már megnyerte a fejedelmi jóváhagyást s még ez év folytában valósittatni fog. Az itteni körökben egy nyilatkozat kering, melyet Guizot úr mintegy nyolcz hét előtt bizonyos politikai salonban tett: „Ausztria semleges maradt, s mind magára nézve, mind minden támadás ellen hatott; Poroszország semleges maradt és maga ellen és senki mellett nem munkált.“ Glk a herczeg, a moldvai hoszpodár múlt csütörtökön Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatott. A Rómábani tanácskozmánynál jelenlevő érsekek, püspökök és pátriárkák száma 100-ra terjed, a tanácskozmány két vagy három hónapig tartand. A cholera Bécsben örvendetesen szünedezik. Bécs, oct. 20. Eszterházy gróf ma utazik vissza Berlinbe. Én ma csupán néhány sorban kívánom önt értesíteni arról, a mit itt az ő idejövetelének czélja s Berlinbeni legközelebbi feladata felől beszélnek. A porosz kormány t. i. az October 13-kai hivatalos válasz mellett — mondják — Eszterházy grófnak még bizalmasan további kimerítő felvilágosításokat is adott tervei és szándéklatairól, s e mellett különösen azon eszmét pendité meg, vájjon nem lenne-e czélszerű még egyszer közös közvetítő lépéseket tenni Sz. Pétervárott, hogy ez által az Oroszország és Ausztria közötti nagyobb szakadás lehetőleg elhárultassék. Az e terv fölötti személyes értekezés lett volna Eszterházy gróf idejövetelének legközelebbi czélja. Továbbá azt halljuk most, miszerint kabinetünk azon nézetből indul ugyan ki, hogy Oroszország dolga az első lépést megtenni, ha t. i. óhajtja, hogy Ausztria még egyszer közbenjárói szerepet vállaljon; azonban mindamellett kész a porosz kormányt ilynemű szándéklatában s további lépésiben sz.Pétervárott támogatni, úgy hogy mi ezúttal ellenkezőjét várhatnék a sommationált magatartásnak, mely alkalommal, tudomás szerint, Ausztria tette a kezdeményezést s Poroszország csak utólagosan támogatta az ausztriai jegyzéket. Eszterházy gróf állítólag pontos utasításokat viszen magával Berlinbe, hogy a porosz kabinettel e terv kivitelére nézve a további modalitásokat elintézze. E szerint majdnem úgy látszik, mintha szilárdul ápoltatnék azon remény, hogy most az eddigi tapasztalatok után orosz részről nagyobb hajlam fog az engedékenységre mutatkozni. KÜLFÖLD. Francoizortzág, Páris, oct. 21. A napi beszéd tárgyát jelenleg nem Szebasztopol ostromlása, hanem az Univers egy czikke képezi, mely a berlini kabinetet s a porosz politikát a keleti kérdésben inkább ártalmas, mint hasznos módon támadja meg. — A benyomás, melyet ezen ügyetlen czikk előidézett, a politikai körökben épen nem volt kedvező, s talán mégis elnézéssel leendettek iránta, ha az valóban az „Univers“ saját mezején nőtt volna fel. — így az igen jól értesült körökben nyíltan beszélik, hogy az „Univers“ csak egy hivatalos inspirációnak nyitotta meg hasábjait, mely, hogy kevesebb botrányt okozzon, Veuillet úr csuklyája alá bújt. Az e lap és a tuileriák közötti viszonylatok ismeretesek, s nem először történik , hogy e lap az ős bonapartisticus eszmék közlönye volt. Canrobert töek sürgeti kormányát, hogy neki annyi erősítést küldjön, amennyit csak lehet, s jelenti, hogy ha minden jól megy, november elsejéig Szebasztopol urává leend. A kormány rendelkezéseket tesz, hogy a krimiai hadsereget a következő hó közepéig 120.000 emberre nevelje. Raglan lord hadserege 45.000 emberre fog szaporíttatni. — Diplomatiai körökben nyílt szakadásról beszélnek Ausztriaés Oroszország közt, mégpedig, mint nemsokára bekövetkezendő eseményről. Sőt még azt is tudni akarják, hogy Ausztria készülőben volna Angliával egy subsidiumi szerződvény megkötésére. Az említett tractatus épen nem lenne valami új , miután ilyen már a napóleoni háborúk idejében is köttetett Bécs és London közt. Saint Arnaud tábornagy, mint tudva van, főlovászmester volt, s beszélik, hogy most Castellane tábornagy fogná ezen díszhivatalt elnyerni. St. Arnaud temetésének egyik részlete, mely egészen új, megérdemli a fölemlitést. Ő ugyanis teljes egyenruhában, minden rendjeleivel feldíszítve, s egy háromszinű lobogóba takargatva létetett a rokkantak sírboltján . Cruvelli Zsófia k. a. megszökésének talánya meg van oldva. Ő ugyanis elraboltatok. Elrablója Vigier ifjú gróf, a restauratio al itt nemesi rangra emelt fürdő speculans — Vigiernek fia, ki iszonyú gazdag, s nemesi rangra emeltetése után Eckmühl hgnőt vette nőül. Az ifjú Vigier Cruvelli Zsófiának kezét ajánlá, melyet az elfogadott. Az újonnan sült nemességére büszke család kinyilatkoztatá, miszerint e házasságot nem türendi, s kitagadással fenyegetődzött. Erre nem maradt egyéb hátra, mint ami megtörtént. Fould úrnak most viszsza kellene venni lezárulási rendeletét, mert az opera bizony nem oka a primadonna eltűnésének. Pária, oct. 22. A tengerészeti gyalogság nyolcz tiszte és egy altiszté az almai csatában kitüntetett magok viseletéért a becsületrend tiszteivé vagy lovagjaivá neveztettek, és ugyanazon testből kilencz altiszt és katona, hasonló okból, katonai emlékpénzzel diszittetett. — A ,,Moniteur“ előléptetéseket és kinevezéseket közöl a tengerészeti gyalogság tisztei közt; három altiszt, kik magukat Almánál kitüntették, alhadnagyokká neveztettek. A hivatalos lap továbbá jelenti, hogy gróf Gourdon, ellenadmirál, az algieri tengerészet főparancsnokává neveztetett. A császárné a helfanti táborban levő csapatknak, időtöltésre tizláda teke- és domino játékot ajándékozott. Egy roueni újság jelenti, hogy az ottani nemzetőrség föl akar oszolni. Hallatszik, miszerint hasonló czélból Párisban is kérvény keringene, mely arra alapíttatik, hogy miután a nemzetőrség minden politikai jelentőségét elvesztette, most nem egyéb mint városi biztonsági intézmény; minthogy pedig a rendőrség tetemesen növeltetett, épen nélkülözhető vált, úgy látszik, hogy a kormány nincs minden aggodalom nélkül Szebasztopol ostromának kimenetelére nézve. Az idő már roszra fordult és a nagy esőzés az ostrom munkálatokat nagyon megnehezíti. A katonák gyakran térdig vízben állanak. Ily körülmények között tehát megtörténhetnek, hogy a különböző erődöket nem támadják meg, hanem csak a várost lövik össze , s aztán visszavonulnak.(?)Azt állítják, hogy Camrobert ez értelemben ért a császárhoz. Remélhető rövidazáltal, hogy ezen mentséget csak a legroszabb esetben fogják használni, mert Szebasztopol be nem vétele minden esetben nagy szerencsétlenség fog lenni. — Goudcheaux, az ismeretes republicanus, az ideiglenes kormány pénzügyminisztere, veszélyes beteg. A császár ismételve nyilatkozott, nevezetesen tegnap, miszerint ő időzésre addig nem gondolhat, míg hazája gyermekei minden órában életveszélylyel küzdenek, s egyedül Szebasztopol eleste következtében határozhatja magát egy kis üdülésre. Addig St. Cloudban nem lesz semmi lakoma, semmi udvari ünnepély, semmi színházi látogatás , s már tegnap Compiegnebe ellenrendelőt küldetett. — A „C o ns ti tu t io n ne 1“ mai irányczikkében igen világos képet ad a spanyol dolgokról. A cortesválasztások három nap alatt bevégeztettek és 349 követ választatott. Ide tartoznak a mérsékelt progressisták közöl,kiknek feje O’Dennel: Molinedo bankár, Sevillano, Del Duero marquis, Perales marquis, ájul. 17 és 18-diki napok alatt Madrid kormányzója, nemkülönben Santa Cruz gróf, a legszélső progressisták , amaz Espartero pártjából : Lagasti, Madrid jelenlegi kormányzója, Serrano, Ugarte, Prim és Infante tábornokok, Gonzales de Vego. Espartero 14 kerületben választatott meg, a 349 képviselő közöl csak harminczvan democrats. A jacobinismus — oly emberek mint Orense,Albaida marquis, Ordax- Armeille, és Calvo-Ostenio — egészen megveretett; egy journalista, a democrats párt egy szónoka sem választatott meg és a többség egészen a szabadelvűek és progressisták kezeiben van. Nem egyedül ezen két hatalmas párt egyesülésének , hanem inkább a valódi hazafiak visszatérő józan eszének köszönhetni , hogy most a nemzetnek megnyílt az út a benső békére és minden érdekeltnek tartós alapokon leendő biztosítására. A legutóbbi madridi hírek oct. 20-kaig terjednek. Krisztina királynő és Montomolin gróf nyilatkozványai, mint írják, tompa nyílvesszőként pattantak le mindenütt. Paris, oct. 22. St Arnaud itt levő hadsegédei azt erősítik, hogy a Szebasztopol elleni vállalat eredménye fölött nem kételkedhetni; a vár el fog esni, s ha valamit késik, ez a tábornokok azon elhatározása következtében történik, hogy a katonákat lehetőleg kíméljék. Bizton állíthatni, miszerint Anglia a franczia kormánynak indítványokat tett, melyek a Poroszországhoz indítandó nyomatékos fölhívásokat czélozzák, és ha nem lenne az 1855-öi iparkiállítás,valószínűleg már fenyegető jegyzékeket küldtek volna a berlini kabinethez. Ausztria e közben, jóllehet lassan, de inkább inkább csatlakozik a nyugati hatalmakhoz. A véd- és daczszövetség a három hatalom közt megköttetett, s csak a kormányok szentesítései hiányzanak. Lehetséges , hogy Ausztria elhatározásával addig fog késni, míg Szebasztopol sorsa eldől. Spanyolország- Egy madridi magánsürgöny October 19-kéről így hangzik: „A madridi újság egy rendeletet közöl, mely a papi kamarát föloszlatja, s pótlására egy tanácsot nevez ki. A portoricoi kormányzó a gyarmat állapotáról kielégítő jelentést küldött be.“ As oct. 17 -i „Epoca“ szerint, a királynő és király oct. vége vagy nov.elejével visszatérnek, minthogy az első a cortes megnyitásán és a nemzetőrségi zászlók átnyújtásának ünnepélyén jelen akar lenni. Az „Espana“ (az alább következő tudósítással ellenkezőleg) tudni akarja, miszerint a minisztertanácsban legkisebb véleményszakadás sem létezik az újonczok kiállítása tárgyában. Espartero és O’Donnel, Santa Cruz és Pacheco tökéletesen egyetértenek, azon szükségességre nézve, miszerint a hadseregbeni nagy hézagok, az országot fenyegető veszélyek láttára, gyorsan betöltendők. Egy azonban a miniszterek közöl azon véleményen volt, miszerint tán nem volna tanácsos, a választások egész bevégzése előtt a sorsolást megkezdeni, mivel az gyakran némi izgalmat szokott szülni. Azon törvény, mely az actív és tartalék seregbe kivontató legénység illető számát fegyver alá szólítja, az „Espana“ szerint a cortes első ülései elé fog terjesztetni. Ugyan ezen lap nemsokára leendő bűnbocsánatról szól, minden politikai vétségeket illetőleg, mely bűnbocsánat még a cortes megnyitása előtt közöletnék. Az „Espana“ továbbá jelenti, miszerint De Ponton algróf, külügyminiszteri attache, mint az egyesült államokkali viszályokat illető sürgönyök átadója a párisi, londoni és newyorki spanyol követségekhez elindult. Az „Ind. belge“ oct. 17-ei madridi levelében ez áll : „A minisztertanács többségének azon határozata daczára, hogy minden lehető engedményt megtegyenek a miiniszter krízis megakadályozására, a kabinet változása mégis kikerülhetlen. Nem tekintve az előleg eligazított alkotmánytervi kérdést, a miniszterek abban sem egyeznek meg, vájjon azortesülés trónbeszéd által nyittassák meg, vájjon a katonai összeírás végett rendelet adassék-e ki? O’Donnel az összeírást több tartományban sürgetésnek tekinti a Cuba miatti lehet bonyodalmak és a carlista mesterkedések miatt, ő és Santa Cruz a minisztertanácsban megmutatták, miszerint a hadsereg, a számos elbocsátás következtében, 21,000 emberből fog állani, következőleg növelése mulaszthatlan. Ezen nézet azonban a többi minisztereknél élénk ellenzésre talált. Már azt beszélik, miszerint Espartero és Salazar egy új kabinet lajstromával készen volnának, melyben ők maguk eddigi állásukban, s Aguirre és Dulce kivételével mint előhaladó progressisták fognának figuráini. Azt is beszélik, hogy Lagasti, polgári kormányzó, Esealsne által pótoltatnék, ki az előhaladó progressistákhoz tartozik.“ Isgybrkacnia, London, oct. 21. Az „Economist,“ miniszteri hetilap Ausztria állásának a szövetségesek irányában hosszabb értekezést szentelt. Az Economist először felteszi, hogy Oroszországnak a jövő télen tökéletesen szabad keze leend Ausztriával összetűzni, és hogy a czár semmi tekintetek által sem engedendi magát a támadástól visszatartóztatni. És ekkor Ausztria sem Poroszországtól sem a német kis államoktól legkisebb segélyt sem várhatna. Szerinte nemcsak a porosz udvar függ Miklós czáron, hanem a porosz nép maga is, jóllehet orosz ellenes, de egyszersmind ausztria és franczia ellenes érzelmű. Most már az a kérdés: micsoda segélyben kötelesek a szövetségesek Ausztriát