Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-27 / 1390. szám

az ottani helyőrséget igen felhangoló. A nagyhg eluta­zása a benderi táborba és Kischeneffbe, 17- kére volt határozva. A Dunafejedelemségekből érkezett tudósítások sem­mi érdekes újat nem tartalmaznak. A homály mely az ottani hadcsapatok mozgalmai fölött uralkodik, még nem oszlott szét, s általában igen nehéz megmondani, vájjon Bessarábia megtámadása komolyan szándékolta­­tik-e, vagy pedig az egész nélkülözhető haderő rögtön Krímiába fog szállíttatni. October 23-kán Bécsben 163 személy betegedett meg a cholerában ; 113 felgyógyult, és 28 meghalt. London, oct. 21. A kedélyeket megragadó tartalmú óriási hírekkel felzaklatott, az országot merész s vérmes reményekre felizgatott sajtónak ma jelszava : türelem. De bár a ta­pintat, melylyel a nagy várakozások devalválásának nehéz munkája végeztetik, különösen a félhivatalos közlönyök részéről — melyeknek politikai tőkéjét a köznyugtalanság csak fogyasztja, mig az ellenzéki la­pokét az ország izgatott volta neveli, — ügyes s finom, a milliók tömegére mégis kevés sikerrel kiható, mert az angol nép is inkább optimismus mint pessimismus felé nehezedik hitében, s ezért terhesebb feladat közérzüle­tét le-, mint felhangolni. Száz közöl kilenczven­kilenct — ha mindjárt ki is ábrándult a tatárposta-szülte csa­lódásokból — Szebasztopolt még­is eddig már bevett­­nek, vagy azt — a Morning Advertiserben tekintélykép felállított egy Eleiben tartózkodó s a czárt 16 évig szolgált orosz tisztnek biztatása után indulva — legfö­­lebb november 15-ig elesendettnek tartja. Pedig a Times s a Chronicle teljes nekiadással fáradoz­nak napok óta a közönséget azon nehézségek belátá­sára bírni, melyekkel Raglan lord­s Canrobert fővezé­reknek (az angol s franczia contingens t. 1. — a Times kijelentése szerint — közös hsd- s csatatervek és mű­ködési kombinatiók , de nem egyszersmind közös főpa­rancsnokság, hanem külön főnökség alatt állanak) vég­­siker elérte előtt megküzdeniök kellend. Szebasztopol megbukta — igy szólnak a vezérközlönyök — csak az időnek kérdése ugyan, de azért hiba volna feledni ezt, hogy Szebasztopol déli erősségei s hajóhadának is romba döntetése után, még állani fognak éjszaki váró­déi, melyekből lángzápor áraszthatja el minden percz­­ben a várost s kikötőjét, s hosszú időre megakadályoz­ható a szövetséges tengeri és száraz erők biztosabb, gyors s jól irányzo­tt munkára alkalmasabb elszállásol­­tatása télnek idején. Tekintet nélkül nem hagyhatók az orosz segédseregeknek hírül vett újabb mozdulatai sem, és sulylyal bír azon körülmény is, hogy, habár maga Menzikoff­eg csak gyenge oly vezérnek lebonyult is, mint minő tehetetlen diplomata, Szebasztopolban mégis nem kevés a jeles mérnök- s tüzérkari tisztek száma, s a helyőrség is olyan, mely ha győzni nem is, de meghalni tud. Nyugodjunk meg annak tudatában, hogy a szövetséges seregek több mint nyolczvan­ezer vitéze Szebasztopolnak már 240 nehéz ágyúval s a hajóhad támaszával védett magaslatain , melyeknek Alma után alig tiz nappal lőnek uraivá, kétszázezer­­nyi ellenség ellenében is legyőzetlenek ; s hogy a vár­­bal­ kitöréseknek maga a brit contingens is, mely — a francziának ismét közte s a tenger közt foglalván állást — ily kirohanásoknak leginkább ki van téve, megfe­lelni elégséges. Csodákat ne kívánjunk; a krimiai ellen­ség tengeren és szárazon megsemmisittetését még most ne várjuk. Vagy ha még is azt óhajtanók s akarnók, hogy diadalmi lobogóink rövid idő múlva lengjenek Szebasztopol ormain, úgy legyünk készek a siker gyor­sasága s nagyságának arányához mért pénz- s vérbeli áldozatokra e arra,mikép ne erőt kimélő rendes os­trommal hónapok múlva, hanem erőt koc­káztató bátor rohammal hetek alatt üljenek be erőink Krimia óriási hadfészkébe. — A kormánysajtónak e rejtélyes irány­zatait az ellenzésben makacsul következetes Morning Herald pár gyakorlati megjegyzésekkel kiséri. Meg kell vallanunk — úgymond — hogy a félhivata­los lapok akkor , midőn a közvetítés sima nyelvén elmondják , mikép ezer tengerész s ugyan annyi kék ködmönös (matróz) a szárazra indult felke­resni azt, kivel­ a hullámok fölött nem találkozhatott, el­lenségét, mi annyit tesz, hogy a krimiai expeditio szá­raz erőkben nem épen dúsgazdag; s midőn e lapok to­vábbá azt jegyzik meg, mikép a flottának nem minde­­egyik hajója „Arrow“, mely hosszú torkú s várakozá­son fölüli távolságra vivő lankasteri ágyukat hord fedél­zetén, mi ismét azt jelenti, hogy a hajóhad nem lesz képes Szebasztopol achillesi pontjait eléggé megköze­líteni : ügyesen locsolják hidegvízzel ma, a túlzások­nak tegnap általok élesztett tüzét. " De ügyességük azokban, melyeket a kormány érdekében s a tömeg ámí­tására szándékosan elhallgatnak, kigyóravaszsággá fa­jul. Kételyek s kérdések emelkednek t. i. a gondolkozó lelkében, melyekre a félhivatalos sajtó válasszal bir, de azt megadni vonakodik. Megadjuk mi. Miért nem maradtak s jártak az Alma mellett erkölcsileg is meg­­veretett ellenség sarkában a szövetséges seregek, ha­nem inkább fordultak délnek, bele­ültek balaklavai ha­­difészkekbe, s így alkalmat engedtek Menzikoff hgnek bármikor megkezdeni támadó működéseit? Mert a kor­mány nagy hosszú előkészületek után sem látta el külö­nösen elég lovas erővel az expeditiót, mely erőnek is hiánya miatt nem fogadhatták el fővezéreink a Menzi­koff hg által csakugyan voltaképen, s nem csupán pa­piroson, a ceárhoz küldött jelentésben, ajánlott csatát. Miért nem számíthatnak a Szebasztopolt ostromló csa­patok a hajóhad hathatós közremunkálására? — Mert kormányunk erélyt zsibbasztó utasításai miatt parancs­nokaink kellő időben meg nem előzhetők több orosz hadihajónak olyszerű alásülyesztetését, hogy miattuk a vár főbb pontjainak flottánk általi megközelítése mega­­kadályoztassék. S részint ezért, részint mert a száraz csapatok sem elégségesek önmagukban, használtatnak tengerészek, s matrózok a szárazon. Miért leendenek kénytelenek vezéreink rendes ostrom helyett egyes ro­hamok által szegezett szuronyokkal megeresztett vér­patakok árján megkísérlem Szebasztopol bevételét ? — Mert az expeditio az év késő szakában indulván ki, s különben is az orosz segédseregek — köszönet az Al­ma mellől Balaklavába térésnek — közelegvén a vár támogatására , fővezéreink csak a visszatérés vagy koczkáztatás két alternatívája közt választhatnak. — Dicső fegyvertények Ígértetnek a nő­nek, de mely a közelgő nagy napok ára s áldozatai iránt tudatlanság­ban tartatik. Szebasztopolt be fogjuk venni, de a kabi­netben ülő cunctatorok s orosz barátok miatt számban ködhatályra emelt áldozatokkal. Sőt még meglehet az is, hogy mit őszerel a zöldmezőn Baglanjaink kivivand­nak, azt télen át a zöld asztal fölött Aberdeenjeink el fogják játszani. New -York oct. elején. Köztudomás, miszerint Amerikában a bankinté­zetek egyszersmind a közönség kincstárainak is te­kintetnek. Napszámos, földraíves, mesterember, keres­kedő, művész; szóval: mindenki pénzét ezekbe deponálja, maga körül legfeljebb annyit hagy, mennyi heti vagy napi szükség fedezéseire megkivántatik. Ha pedig ez elfogyott, akkor utalvány — cheek — mellett vesz ki, mely utalványt a pénztárnok ezüst, arany, vagy papír­pénzzel szokott beváltani. Ám ez utalványokba helyezett bizalom a nép között csodálkozásra méltó, és az idegen, ki ezek használatá­val ismeretlen, érvényes pénz gyanánt ily csekély pa­pirost elfogadni nem is akar, mig értéke felől tudomást neki szerzett. Legyen az összeg bármily nagy, melyet egy adósnak fizetnie kell, ő ezt ily kis papirossal teszi; min a bank neve, a fizetendő öszveg, év, hó és nap­szám, alul pedig az adós neve aláírva van, és ezt a hitelező elfogadja arany gyanánt, a­nélkül hogy tudná, vájjon az adósnak pénze lehet-e letéve, vagy van e azon bankban, hova az utalvány szól. Az ily bizalom, az amerikainál egymás irányában, erénynek mondható,­­ mert igen nagy ritkaságnak tekinthető az ezeknéli visz­­szaélés vagy csalás, sőt veszedelmes egy kereskedőre nézve, ártalmas a többire, ha utalványát a bank nem honorálja, elveszítvén hitelét az érvénytelen üe­gy aláí­rása és fizetésképem­ használata mellett, sőt csalás gya­nánt meg is büntettetik. Gondolni lehet, mily ügyesség és névaláírási isme­rettel kell bírnia egy bank pénztárnokának, kinek ke­zeiben naponta, több ezerre menő utalványok fordulnak meg, mert, ha hamis aláírást talál vigyázatlanságból kifizetni, nem az utalványra irt név vagyona, hanem a bank­intézeté, szenved csorbulást. Midőn működését megkezdő egy ily intézet, kezeske­dik ugyan a közönség deponált kincséért, de egyszers­mind üzérkedést is űz evvel, kivéve oly öszvegeket, mik egyedül csak ideiglenes depositumok, és csak őri­zet végett tétettek le. Továbbá elfogad a bank pénzt kamatra is, öt petét számítván száztól, de a capitalisták ritkán hagyják kin­­cseket használtatni öt percentért, mert ingatlan vagyon­ra is kiadhatják 7 pret mellett, és tőkéjük betáblázás mellett biztosabb ilyeneknél, mint a bankoknál, melyek a náluk kamatra letett pénzért semmi egyéb biztosí­tást nem nyújtanak, az egyszerű kötelezvénynél. Ha az intézetet szervezett egyének és ezek tisztvise­lőiben a közönség bizalma központosul, a kincs, mely kezelésük alatt áll és egyesek tulajdona, több millió dollár értékre halad fel, mivel az intézet akarat­a sze­rint rendelkezik, azon megjegyzéssel, hogy a bank mindig ellátva legyen oly öszveggel, mennyi costumer­­jeinek és hitelezőinek naponta szükséges. A bank­ kölcsönöz pénzt egyeseknek és társulatok­nak, 30 vagy 60 napja, egyedül becsületességében he­lyezvén a biztosítékot, a kölcsönzőnek; egy évre pedig, — ez a bank­kölcsön leghosszabb terminusa — ingatlan vagyonokra­ betáblázás mellett, a rendes és törvényes percent fizetésnél. E szerint egy jó hírben álló becsületes ember, minden biztosíték nélkül kölcsön kaphat pénzt ilyen bankoktól, öt percent mellett, 30 és 60 napra. Sőt mit lir, ha a terminus közeledik, és ígérő jegyét — promissory note — a határzott napon lefizetni, és kiváltani nem hiszi magát képes­nek, segíthet magán oly módon, hogy egy új jegyet ír alá, erre a banktól ismét kölcsön kér szint annyi időre, miből előbbeni jegyét kielégíti, ez által megmenti er­szényét a perköltségektől, és nevét, hitelét mocsokta­­lanul hagyja a kereskedő világ előtt. E neme a pénz procurálásnak igen n­gyban űzetik itten. Gondolhatja ön­t. bz. ur, mily hasznot húz ebből a közönség, és meny­nyit nyerhet a bank kamat­jövedelmeihez. Status-kötelezvényekkel, vasúti kölcsön­jegyekkel, továbbá bel- és külföldi váltók fizetésével és kiállítá­sával nagyban foglalkoznak imez intézetek, mikről fel­jebb rövideden szóltam volt. Minden tárgyba belekap­nak, miből hasznot húzhatni; e szerint mind saját bele­ölt tőkéjüknek tízszeres kamatját húzzák, mind pedig a pénzforgás nehézségeit megkönnyítik. (Lapszemle.) A bécsi Presse, oct. 2-­kei számát következő czikkel kezdi meg: „A jelen pillanatban nemcsak a tények mezején uralkodnak kétségek és fél­reértések, hanem még inkább a diplomatia terén. A jegy­zékekben majdnem mindig csak viszonos bal-felfogásról és ál­­értelmezésről történik szó, s név szerint a folyvást ús felvilágosítások s magyarázatokat kívánó porosz ka­binet az, mely az „értelmiség államában“ valósággal meglepő nehézséget fejt ki a felfogásban. — Hogy v. d. Pfordten úr ezen félreértéseket el fogja e oszlatni, előbb bevárandó. A legközelebbi héten a bambergi conferentiának folytatása fog állítólag szinte hozatni, hogy az apró német államoknak az ausztriai sept. 30- kai jegyzék által megzavart öszhangzása, ha lehetséges, ismét helyreállíttassék. Mindenesetre azonban egy min­den oldalréli egyetértés igen bajosan létesülene, ha igaz , mit a „Neue Preussische Zeitung",, „ismere­tes tény“ gyanánt állít fel, hogy t. i. a porosz kor­mány Oroszországnak a keleti kérdésbeni eljárása fölött sohasem volt szerfölött felriasztva, s hogy Miklós császár je­lennét , annak becsületes politikáját sokkal jobban ismeri, mint sem az annak hódítási vá­gyairól szándékosan terjesztett nézetet valaha osztotta volna.­­ A német kormányokhoz intézett s­ect. 1-jén kelt bizalmas kör­ürgönyben­ egy, Ausztriától teen­dő különleges javaslat tárgyaltatik, és szövetségvég­zésül az egyszerű szótöbbség elégségesnek tekintetik. Ha ezen felfogás gyakorlati elismerésre jut, akkor va­lóban a porosz politika elvesztette volna önálló ki­fejtését s a szövetségkormányok többségétől lett volna függővé. — Ausztria a különleges in­dítványt csak akkor teendi, ha az azt p­ártoló többség­ről már bizonyosságot nyert, s abból következtetve, mi a német szövetségi kormányok állásáról hallatszik, ily pillanatot meglehetősen közelnek tarthatunk.­­ Mint Sajátlagos forrását a német hivatalos sajtó amaz örökös kiáltozásának, miszerint Németországnak nincs oka ke­zét megmozgatni, hogy Ausztriát a Dunánáli német érdekek védelmében támogassa, ma a „F. P. Zig“ egy hosszabb czikkben valóan és találólag jelöli ki a né­metek egymás iránti irigységét, azon irigy­­séget, mely soha egy nagyságot sem tűrt meg népében, mely örömest meghajol minden idegen nagyság előtt, de a hazai érdem iránt csak gúny és irigységgel viseltetik. Inkább uralkodjanak az oroszok a Duna mellett, inkább örökösen hangozzék Európán át a harczi riadó, inkább zavartassák az európai egyensúly, s birjon túlsúlylyal az északi colossus,­­ legyen állandósítva függőségünk és szégyenünk, mintsem hogy államtestünk egy része, — egy testvér ág — megerősödjék s oly állást nyerjen, mely őt és minket az erőhatalomtól megvéd s a béke­áldásit lehetőkké teszi. Ez a ma gúnykaczaj s óvó szó­zatok német nyelvrei átfordítása. Inkább Oroszor­szág, mint Ausztria; inkább az idegennek nyo­mása, mint egy törzs­ rokonnak védelme alatt.“ Ausztriai birodalom. Heez báró Lbsz nagy tervet terjesztett a Felsége a Csá­szár elé a vaskapu szikláinak szétrepesztésére ; e terv már megnyerte a fejedelmi jóváhagyást s még ez év folytában valósittatni fog. Az itteni körökben egy nyilatkozat kering, melyet Gui­zot úr mintegy nyolcz hét előtt bizonyos politikai salon­ban tett: „Ausztria semleges maradt, s mind magára nézve, mind minden támadás ellen hatott; Poroszország semleges maradt és maga ellen és senki mellett nem munkált.“ G­l­­­k a herczeg, a moldvai hoszpodár múlt csütörtökön Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatott. A Rómábani tanácskozmánynál jelenlevő érsekek, püs­pökök és pátriárkák száma 100-ra terjed, a tanácskozmány két vagy három hónapig tartand. A cholera Bécsben örvendetesen szünedezik. B­é­c­s, oct. 20. E­szterházy gróf ma utazik vissza Berlinbe. Én ma csupán néhány sorban kívánom önt értesíteni arról,­ a mit itt az ő idejövetelének czélja s Berlinbeni legközelebbi feladata felől beszélnek. A po­rosz kormány t. i. az October 13-kai hivatalos válasz mellett — mondják — Eszterházy grófnak még bizal­masan további kimerítő felvilágosításokat is adott ter­vei­ és szándéklatairól, s e mellett különösen azon eszmét pendité meg, vájjon nem lenne-e czélszerű még egyszer közös közvetítő lépéseket tenni Sz. Pétervá­­rott, hogy ez által az Oroszország és Ausztria közötti nagyobb szakadás lehetőleg elhárultassék. Az e terv fölötti személyes értekezés lett volna Eszterházy gróf idejövetelének legközelebbi czélja. Továbbá azt hall­juk most, miszerint kabinetünk azon nézetből indul ugyan ki, hogy Oroszország dolga az első lépést meg­tenni, ha t. i. óhajtja, hogy Ausztria még egyszer köz­benjárói szerepet vállaljon; azonban mindamellett kész a porosz kormányt ilynemű szándéklatában s további lépésiben sz.Pétervárott támogatni, úgy hogy mi ezúttal ellenkezőjét várhatnék a sommationált magatartásnak, mely alkalommal, tudomás szerint, Ausztria tette a kez­deményezést s Poroszország csak utólagosan támogatta az ausztriai jegyzéket. Eszterházy gróf állítólag pontos utasításokat viszen magával Berlinbe, hogy a porosz kabinettel e terv kivitelére nézve a további modalitá­sokat elintézze. E szerint majdnem úgy látszik, mintha szilárdul ápoltatnék azon remény, hogy most az ed­digi tapasztalatok után orosz részről nagyobb hajlam fog az engedékenységre mutatkozni. KÜLFÖLD. Francoizortzág, Pár­is, oct. 21. A napi beszéd tár­gyát jelenleg nem Szebasztopol ostromlása, hanem az U­n­i­v­e­r­s egy czikke képezi, mely a berlini kabi­netet s a porosz politikát a keleti kérdésben inkább ár­talmas, mint hasznos módon támadja meg. — A be­nyomás, melyet ezen ügyetlen czikk előidézett, a politikai körökben épen nem volt kedvező, s talán mégis elnézéssel leendettek iránta, ha az valóban az „Univers“ saját mezején nőtt volna fel. — így az igen jól értesült körökben nyíltan beszélik, hogy az „Uni­­vers“ csak egy hivatalos inspirációnak nyitotta meg ha­sábjait, mely, hogy kevesebb botrányt okozzon, Veu­­illet úr csuklyája alá bújt. Az e lap és a tuileriák közötti viszonylatok ismeretesek, s nem először törté­nik , hogy e lap az ős bonapartisticus eszmék közlö­nye volt. Canrobert töek sürgeti kormányát, hogy neki an­nyi erősítést küldjön, a­mennyit csak lehet, s jelenti, hogy ha minden jól megy, november elsejéig Szebasz­topol urává leend. A kormány rendelkezéseket tesz, hogy a krimiai hadsereget a következő hó közepéig 120.000 emberre nevelje. Raglan lord hadserege 45.000 emberre fog szaporíttatni. — Diplomatiai kö­rökben nyílt szakadásról beszélnek Ausztria­­és Orosz­ország közt, még­pedig, mint nemsokára bekövetkezen­dő eseményről. Sőt még azt is tudni akarják, hogy Ausztria készülőben volna Angliával egy subsidiumi szerződvény megkötésére. Az említett tractatus épen nem lenne valami új , miután ilyen már a napóleoni háborúk idejében is köttetett Bécs és London közt. Saint Arnaud tábornagy, mint tudva van, főlovász­­mester volt, s beszélik, hogy most Castellane tá­bornagy fogná ezen díszhivatalt elnyerni. St. Arnaud temetésének egyik részlete, mely egészen új, megér­demli a fölemlitést. Ő ugyanis teljes egyenruhában, minden rendjeleivel feldíszítve, s egy háromszinű lobo­góba takargatva létetett a rokkantak sírboltján . Cruvelli Zsófia k. a. megszökésének talánya meg van oldva. Ő ugyanis elraboltatok. Elrablója V­i­g­i­e­r ifjú gróf, a restauratio al itt nemesi rangra emelt fürdő speculans — Vigierne­k fia, ki iszonyú gazdag, s nemesi rangra emeltetése után Eckmühl hgnőt vette nőül. Az ifjú Vigier Cruvelli Zsófiának kezét ajánlá, melyet az elfogadott. Az újonnan sült nemességére büszke csa­lád kinyilatkoztatá, miszerint e házasságot nem türendi, s kitagadással fenyegetődzött. Erre nem maradt egyéb hátra, mint a­mi megtörtént. F­ould úrnak most visz­­sza kellene venni lezárulási rendeletét, mert az opera bizony nem oka a primadonna eltűnésének. Pária, oct. 22. A tengerészeti gyalogság nyolcz tiszte és egy altiszté az almai csatában kitüntetett magok vise­­letéért a becsületrend tiszteivé vagy lovagjaivá neveztettek, és ugyanazon testből kilencz altiszt és katona, hasonló ok­ból, katonai emlékpénzzel diszittetett. — A ,,Moniteur“ előléptetéseket és kinevezéseket közöl a tengerészeti gya­logság tisztei közt; három altiszt, kik magukat Almánál kitüntették, alhadnagyokká neveztettek. A hivatalos lap továbbá jelenti, hogy gróf Gourd­on, ellenadmirál, az algieri tengerészet főparancsnokává neveztetett.­­ A csá­szárné a helfanti táborban levő csapa­tknak, időtöltésre tiz­­láda teke- és domino játékot ajándékozott. Egy roueni újság jelenti, hogy az ottani nemzetőr­ség föl akar oszolni. Hallatszik, miszerint hasonló czél­­ból Párisban is kérvény keringene, mely arra alapít­­tatik, hogy miután a nemzetőrség minden politikai je­lentőségét elvesztette, most nem egyéb mint városi biz­tonsági intézmény; minthogy pedig a rendőrség teteme­sen növeltetett, épen nélkülözhető­ vált, úgy látszik, hogy a kormány nincs minden aggoda­lom nélkül Szebasztopol ostromának kimenetelére néz­ve. Az idő már roszra fordult és a nagy esőzés az os­trom munkálatokat nagyon megnehezíti. A katonák gyakran térdig vízben állanak. Ily körülmények között tehát megtörténhetnek, hogy a különböző erődöket nem támadják meg, hanem csak a várost lövik össze , s az­tán visszavonulnak.(?)Azt állítják, hogy Camrobert ez ér­telemben ért a császárhoz. Remélhető rövidazáltal, hogy ezen mentséget csak a legroszabb esetben fogják hasz­nálni, mert Szebasztopol be­ nem­ vétele minden eset­ben nagy szerencsétlenség fog lenni. — Goud­­cheaux, az ismeretes republicanus, az ideiglenes kor­mány pénzügyminisztere, veszélyes beteg. A császár ismételve nyilatkozott, nevezetesen teg­nap, miszerint ő időzésre addig nem gondolhat, míg hazája gyermekei minden órában él­etveszélylyel küz­denek, s egyedül Szebasztopol eleste következtében határozhatja magát egy kis üdülésre. Addig St. Cloud­­ban nem lesz semmi lakoma, semmi udvari ünnepély, semmi színházi látogatás , s már tegnap Compiegnebe ellenrendelőt küldetett. — A „C o n­s t­i t­u t i­o n n­e 1“ mai irányczikkében igen világos képet ad a spanyol dolgokról. A cortesválasztások három nap alatt bevé­­geztettek és 349 követ választatott. Ide tartoznak a mérsékelt progressisták közöl,kiknek feje O’Dennel: Molinedo bankár, Sevillano, Del Duero marquis, Perales marquis, ájul. 17 és 18-diki na­pok alatt Madrid kormányzója, nemkülönben San­ta­ C­r­u­z gróf, a legszélső progressisták , amaz E­s­­p­art­ero pártjából : Lagas­ti, Madrid jelenlegi kormányzója, Serrano, Ugart­e, Prim és In­fante tábornokok, Gonzales de Vego. Espar­­ter­o 14 kerületben választatott meg, a 349 képviselő közöl csak harmincz­van democrats. A jacobinismus — oly emberek mint Orense,Albaida marquis, Ordax- Armeille, és Calvo-Ostenio — egészen meg­veretett; egy journalista, a democrats párt egy szónoka sem választatott meg és a többség egészen a szabadel­vűek és progressisták kezeiben van. Nem egyedül ezen két hatalmas párt egyesülésének , hanem inkább­ a valódi hazafiak visszatérő józan eszének köszönhetni , hogy most a nemzetnek megnyílt az út a benső bé­kére és minden érdekeltnek tartós alapokon leendő biztosítására. A legutóbbi madridi hírek oct. 20-kaig terjednek. Krisztina királynő és Montomolin gróf nyilatkozványai, mint írják, tompa nyílvesszőként pattantak le mindenütt. Paris, oct. 22. St Arnaud itt levő hadsegédei azt erősítik, hogy a Szebasztopol elleni vállalat ered­ménye fölött nem kételkedhetni; a vár el fog esni, s ha valamit késik, ez a tábornokok azon elhatározása követ­keztében történik, hogy a katonákat lehetőleg kíméljék.­­ Bizton állíthatni, miszerint Anglia a franczia kor­mánynak indítványokat tett, melyek a Poroszországhoz indítandó nyomatékos fölhívásokat czélozzák, és ha nem lenne az 1855-öi iparkiállítás,valószínűleg már fenyegető jegyzékeket küldtek volna a berlini kabinethez. Ausz­tria e közben, jóllehet lassan, de inkább­ inkább csatla­kozik a nyugati hatalmakhoz. A véd- és daczszövet­­ség a három hatalom közt megköttetett, s csak a kor­mányok szentesítései hiányzanak. Lehetséges , hogy Ausztria elhatározásával addig fog késni, míg Szebasz­topol sorsa eldől. Spanyolország- Egy madridi magánsü­rgöny October 19-kéről így hangzik: „A madridi újság egy rendeletet közöl, mely a papi kamarát föloszlatja, s pótlására egy tanácsot nevez ki. A portoricoi kormányzó a gyarmat állapotáról kielégítő jelentést küldött be.“ As oct. 17 -i „Epoca“ szerint, a királynő és ki­rály oct. vége­ vagy nov.­elejével visszatérnek, mint­hogy az első a cortes megnyitásán és a nemzetőrségi zászlók átnyújtásának ünnepélyén jelen akar lenni.­­ Az „Es­pan­a“ (az alább következő tudósítással ellen­kezőleg) tudni akarja, miszerint a minisztertanácsban legkisebb véleményszakadás sem létezik az újonczok ki­állítása tárgyában. Espartero és O’Donnel, Santa Cruz és Pacheco tökéletesen egyetérte­­nek, azon szükségességre nézve, miszerint a hadsereg­­beni nagy hézagok, az országot fenyegető veszélyek láttára, gyorsan betöltendők. Egy azonban a miniszte­rek közöl azon véleményen volt, miszerint tán nem volna tanácsos, a választások egész bevégzése előtt a sorsolást megkezdeni, mivel az gyakran némi izgalmat szokott szülni. Azon törvény, mely az actív és tartalék seregbe kivontató legénység illető számát fegyver alá szólítja, az „Espana“ szerint a cortes első ülései elé fog terjesztetni. Ugyan ezen lap nemsokára leendő bűnbocsánatról szól, minden politikai vétségeket ille­tőleg, mely bűnbocsánat még a cortes megnyitása előtt közöletnék. Az „Es­pan­a“ továbbá jelenti, miszerint De Ponton algróf, külügyminiszteri attache, mint az egyesült­ államokkali viszályokat illető sürgönyök áta­dója a párisi, londoni és newyorki spanyol követsé­gekhez elindult. Az „Ind. belge“ oct. 17-ei madridi levelében ez áll : „A minisztertanács többségének azon határozata daczára, hogy minden lehető engedményt megtegyenek a m­iiniszter­ krízis megakadályozására, a kabinet válto­­­zása mégis kikerülhetlen. Nem tekintve az előleg eliga­zított alkotmánytervi kérdést, a miniszterek abban sem egyeznek meg, vájjon a­zortesülés trónbeszéd által nyittassák meg, vájjon a katonai összeírás végett ren­delet adassék-e ki? O’Donnel az összeírást több tartományban sürgetésnek tekinti a Cuba miatti lehe­t bonyodalmak és a carlista mesterkedések miatt, ő és Santa­ Cruz a minisztertanácsban megmutatták, misze­rint a hadsereg, a számos elbocsátás következtében, 21,000 emberből fog állani, következőleg növelése mu­­laszthatlan. Ezen nézet azonban a többi miniszterek­nél élénk ellenzésre talált. Már azt beszélik, miszerint Espartero és Salazar egy új kabinet lajstromá­val készen volnának, melyben ők maguk eddigi állá­sukban, s Aguirre és Dulce kivételével mint előhaladó progressisták fognának figuráini. Azt is be­szélik, hogy Lagasti, polgári kormányzó, Esea­ls­n­­­e által pótoltatnék, ki az előhaladó progressis­­tákhoz tartozik.“ Isgybrk­acnia, London, oct. 21. Az „Econo­mist,“ miniszteri hetilap Ausztria állásának a szövet­ségesek irányában hosszabb értekezést szentelt. Az Economist először felteszi, hogy Oroszországnak a jövő télen tökéletesen szabad keze leend Ausztriával össze­tűzni, és hogy a czár semmi tekintetek által sem enge­­dendi magát a támadástól visszatartóztatni. És ekkor Ausztria sem Poroszországtól sem a német kis államok­tól legkisebb segélyt sem várhatna. Szerinte nemcsak a porosz udvar függ Miklós czáron, hanem a porosz nép maga is, jóllehet orosz ellenes­, de egyszersmind ausz­­tria és franczia ellenes érzelmű. Most már az a kérdés: micsoda segélyben kötelesek a szövetségesek Ausztriát

Next