Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-01 / 1394. szám

TUDOMÁNY ÉS IRODALOM* Jelesb íróink csarnoka. XXXIII. MIKES KELEMEN. A múlt század első felében, mely, mint tudatik, a ma­gyar irodalmi életnek hanyatlási korszaka, úgy akará a végzet, hogy külföldön és ne itthon támadjanak képvi­selői az irodalomnak : Mikes és Faludiban. Jelenleg az elsőről leszen szó. Faludi különben is meglelte a maga méltatását a folyó sorozatban. Mikes Kelementől kétszáz hétre terjedő levelekből leír egy gyűjteményt az irodalom, melyeket a múlt szá­zad végén Kulcsár István adott ki „Törökországi leve­lek“ czity alatt. A gyűjteménynek épen az a sorsa volt, mely Faludi műveinek, hogy idején túl lett a nyilvános­ságé , s közvetlenül egyik sem hatott a korra, hanem abban fekszik érdeme mindettőnek, hogy az újjá­szüle­tés korszakában is méltó helyet foglalnak el a fejlődési fokozaton. E levélgyűjtemény több tekintetből érdemes a vizsgálatra, de legfontosabb reánk nézve a nyelv, és a levélírás, mely k­ettőből Mikesben valósággal derék íróra ismerünk, ki mai napig is kedvesen olvastatja ma­gát, s úgy tünik elő mint szeretőire méltó személyiség,­­és az ő urának, hitének, meggyőződésének hű szolgája. Ezek szerint a részvét, mely iránta lefoglal bennünket, leveleire nézve az idővel egyiránt növekedőben van, s ha mulatságot nem egy olvasó talál bennök, a nyelvész a költő mindegyre vonhat tanulságot és költészi anya­got is belőlök. Mint egészet, vagy mint korrajzot véve föl e levele­ket, az első és utolsó levelek között nagy különbség van a psycholog előtt. Az első levél kelt Gallipoliban October 10. 1717., az utolsó pedig Rodostóban dec. 20. 1758., s igy beléjök teljes negyven esztendei idő­köz van befoglalva. Az élet és viszontagságok drámája ez levelekben; a kezdő levelek még reményszínüek, mint a tavaszéi; az utolsókon az őszi sárga festék , a hullatag veszentlőség. A kedves néne, kihez e levelek irvák, jóltevő szellemként vonul végig a hosszú soro­zaton, szinte lelkesítő múzsája Mikesnek, ki ezer unta­­lan emlegeti is az ő jóságát, okosságát, szeretetre méltó voltát, mivelhogy „mézes tintával ir, a mézes pogácsá­nál is édesebb leveleket.“ Ez a kedves egyéniség szinte nem maradt adós, és válaszolgatott Mikesünknek ré­szint hogy szóljon hozzá, részint hogy elfoglalja őt; mert kérdéseket is tesz neki megfejtés végett főleg a történeti mezőről, p. ha mindenkor elsőbb volt-e a ró­mai pápa a konstantinápolyi patriarchánál, kik voltak a templaristák stb., melyekre megfelelni hódoló készség­gel nézi kötelességéül Mikes, elégszer tudatván: minő kedves foglalatosság ez neki, s kedvesebb mindennél. A levelek kezdete rendszerint és tömérdek változatban az író szeszélyét s jó humorát fejezi ki, mindaddig, mig elkezdődik a csapás a bujdosókon, és most egyiknek majd másiknak jelentgeti halálát,s az időkben maradottak szen­vedéseit. Ez az egyenkénti fogyás teszi a levelekre azt az igen komoly szint és keserű kötelességet, hogy elhall­gassanak , mert az utóbbi levelekben már érzi az olvasó, hogy mindennek végének kell lenni, és jó, ha vége lesz ezen gyász­emlékeknek is. „Mennyi urakat, nemes em­bereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben? Úgy annyira, hogy már csak ketten maradtunk Zay úrral. Az isten azt is kivévé a bujdosásból, már most egyedül maradtam.“ — így ír Mikes a végső levélben, és folytatja : „az első levelemet a midőn a nénémnek írtam, huszonkét esztendős voltam, eztet pedig hatvan­kilenczedikben írom.“ És igy a levelek, melyeket kül­földről, azaz többnyire Francziaországból irt Mikes, nincsenek befoglalva, az ért-e, hogy elvesztek, vagy csupán a törökországiakat gondolta érdekeseknek a ki­adó. Ez mindenesetre nagy kérdés, valamint az is, hol lehetnek letéve e levelek eredeti kéziratai,­­ kinek vol­na erről némi tudomása, vagy meg kell elégedni azon authentiával, melyet a kiadó nyomott reájuk ? Mi, a fentebbiek szerint, a bujdosás első hét esztendeje alatt írott leveleket nem bírjuk, és így nem a 22—29 esz­tendős Mikeséit, melyek a külföld első és legfájdalma­sabb benyomásait tükröznék, s hihetőleg a legérdekesb ifjúság adatait szolgáltatnák elénk. Ritka levél, hogy belé valami érdekes dolgot, ado­mát, saját köréből vett ügyecskét ne vegyítene Mikes. Az ekkép előadott kis történetkékből sok jó vers fog még készülhetni, különben is az ilyen memoire-féle jegyzetekben szegény a magyar irodalom, s a költő oda van kényszerítve, hogy idegen tudományos világból szedje anyagát, kelméit. Semmi szebb, mint a Mikes e nemű előadásai, a legegyszerűbb nyelven, czifraság nél­kül, velősen, szabatosan, annyira, hogy szabatossága meglep. Egyébiránt legtöbbet ir, mint kellett is, a török szokásokról és vallásról. E részben Mikes kútfő. Kitű­nik írásaiból, hogy a törököket szerette , felölök jót ir az európai vélemények ellenére, kiknél, köztünk legyen mondva, keresztény létekre épen nincs meg az a türe­lem egymás nemzetisége, szokásai iránt, mely megvan az európán­ kivüli népeknél, így a török is, mely alig tartatik európainak, e részben türelmesb­ már Mikes­irá : „Nem segítik úgy az idegent másutt, mint ebben az országban. Ez a nemzet nem is oly irtóztató, vala­mint a hite vagyon; nem tudok olyan nemzetet, a­ki olyan csendességben éljen mint ez, és sehol oly békes­­séges maradásunk nem lehetne, mint itt. Akárhol talál­junk törököket, mindenütt jó szívvel látnak minket, mert a török leginkább a magyarokat szereti. Többet nem kívánhatunk nekik, mint azt, hogy még valaha le­gyenek keresztények (149 lap.) írónk, midőn leveleit bevégzi, rendesen félrecsap egészen kitérő modorban, és szolgál ilyenféle bezárás­sal: „bár követhetném én is mindenben őket (az apos­tolokat), de csak abban követem , hogy ők aludtak, én is aluszom — azért jó éjszakát, édes nőném.“ A leve­lek ilyféle bevégzése, úgy gondolom, oly egyéniségek szokása, kik hajlandók az elmélkedésre, gondolkodásra, és kevés beszédüek, s mind a mellett kedélylyel van­nak megáldva és mulattatni is akarnak. Nem hiszem, hogy máskép lett volna Mikes is. Egyébiránt a vallásos érzelem nála szinte magas fejlődésig volt kimivelve; istenben senki nem hisz jobban, senki nem nyugszik meg inkább az ő rendelésén. De azért ide is beszökteti humorát, p. az ur akaratján kell ügetni. Ellenben a végső levélben, számot adván életéről , hogy 17 éven kivül az egészet haszontalan bujdosásban töltöt­te, igy feddi meg magát: a haszontalant nem kellett volna mondanom; mert az isten rendelésében nincsen haszontalanság; mert ő mindent a maga dicsőségére rendel. S mindezen vonásokhoz még oda vegyítve a nénje, kedves hazája, Erdély iránti szeretetét, körül­belül bírjuk Mikes szellemi arczát. Még az is emléke­zetben maradhat felőle, hogy igen szerette a káposztát és dohányzást, s nem egy levelét azzal zárja be ked­ves nénjéhez: úgy szeretem kődet, mint a káposztát; másutt: még a káposztánál is jobban szeretem kődet; vagy addig szeretem kődet; még dohányozhatom. Szinte ilyen: reméljük, hogy meglátjuk azt a tündér országot (Erdélyt) valamit élünk. Ha meghalunk, azután lássa meg, a­kitől lehet. De a lehet, hogy az egészségre vigyázzon kéd, az is lehet hogy szeret kéd, de azt nem lehet elhinni, mint szeretem kédet. Mikes, mint versíró is emlékezetben hagyta magát, és pedig leltá­rodostói lakásukat, ottani élményeiket, a valamit a görög, örmény szokásokról. Verseinek for­mája igen népszerű; nyolcz tagú sorok, párosan rí­melve : Lakunk partján a tengernek, Töltjük napját életünknek. Irataiban sok fordulata látszik a népi nyelvbe avatott elmének. Gyakran szúr oda valmely közdivatú verses szólásmódot, közmondásokat, s ezeket különítsen dőlt betűkkel vesszük, s van oly közmondás, melyet, tud­tommal, ő tartott meg; például: megharagudt Hermán kövér ludat kíván. De szófüzéseiből, a mondatok al­kotásából is tanulhatni valamit a mai nyelvtannak is, p. nála el van döntve a tagadó és tiltó s e s­e­m szavak szabálya, midőn egy mondatban fordulnak elő. Kölcsey igy irá : „Sem nem rósz az sem nem jóMikes ren­desen igy ir. Se szék, se asztal nem alkalmatlankodik; se nem esznek, se nem isznak. Mikessel tart a nyelv­szokás is e közmondásban: se nem árt, se nem hasz­nál, mint a szentelt viz. Úgy látszik, igaza van Mikesnek; részeimül én is úgy vagyok meggyőződve; sza­bályai hiszem a nem és ne, mint vezérszék, be­folyását , melyek előtt mindig s­e áll, p. se ne dicsérd, se ne gyalázd; se nem szőke, se nem barna. Hasonlóan se áll a senki, semmi, szokkali viszonyban is, azaz a beolvadt tagadás (sem­ ki) szabályozza a setiltót,de ha tiltó van összetéve , például: sehol, sehová, ekkor jöhet be a sem, p. sehová sem fogok menni. — Ne­vezetes Mikesnél, hogy igenév úgy használtatik, mint a puszta cselekvő ige, például: ifjak­a­t való jó nevel­é­s ugyancsak ritka az ily szólás: a mint lehet szegény bujdosókt­ó­l; a k­i­t­ő­l lehet; „a kitől telik“ vagy : a kinek lehet helyett. Ahoz más is „tartaná közit.“ Rövidsége, szóalkotása gyönyörű, gördülékeny: „Már ideje volna kéd látni mennem; a császár igen kiván­­t­a­m paripán ment, stb. — Mikes, szótáriaknál mint hiteles iró, tekintélyül szolgál, de szófűzése szinte ad­hat mintát eddigelé el nem igazodott kérdésekben. Erdélyi János. .................................................. gsBB—BgBBBBBaggaga forgoti kérdésben, hogy tanác­aink által a császári ka­binet elhatározásainak lendületet adjunk, ezt a meggyő­­ződésünkhöz képest tettük, de annélkéül, hogy e rész­ben bármi felelősséget vállaljunk, hanem csak az­ en­­gesztelődés szellemében s tekintettel a német hatalmak követelményeire. Mit az orosz nyilatkozatok e részben kielégítőt nyujtanak, azt mi teljesen méltányoltuk s mi­dőn mi elhárítjuk magunkról az együtt­ességet, a­melyre bennünket az által akarnak emlékeztetni , hogy a következetlenség szemrehányását hozzák ve­le kapcsolatba , okunk van hinni , hogy az Orosz­ország nyilatkozatai fölötti ítéletünk nem maradt befolyás nélkül az azoknak tulajdonított következ­ményekre. Az ügynek általunk történt felfogását azon­ban nem lehetett a más hatalmak által választott állás­sal teljes öszhangzásba hozni, miből következik, hogy mi a Bécsben végbe ment jegyzékcserétől idegenek maradtunk. Az volt-e ez által mondva, hogy a király kabinetje lemondott bármely lépéshezi csatlakozásról, mely kilátást nyújt békealkudozási alapra vagy arra, hogy az ellenségeskedések felfüggesztésének nyitja meg­­találtassék ? Semmi esetre sem. Mi a négy pontra nézve, melyet Oroszország mint alkudozási alapot elvetett, épen nem igénylünk egyedáruságot olykér, mintha ki­zárólag csak ezek volnának alkalmasak a kívánt czél elérésére , de azért, lesimítván ezekről hélját az érzé­kenységnek, melynek természetességét kétségbe vonni nem akarjuk, még mindig magvát találjuk bennük az előbb utóbb ilyen vagy olyan módosítással alkalma­zandó ama kiegyenlítési alapnak, mely Európa részére a béke jótéteményeit biztosítandja. Ön báró úr tudja, hogy ez a czél, melyre felséges urunk a király minden törekvése irányul, s nem szükség önnek ismételnem, hogy ő felsége attól eltérni nem fog. Ön báró ur e sür­gönyt Nesselrode gróffal tudomásul vétel végett köclv­­endi. Fogadja ön sat.­v- Man­teu­ffel. A „Siécle“ következő levelezést hoz Sz. Péter­­várról kelet nélkül : „Közepette a sorscsapások­nak, melyeket seregeinek szenvedniük kell, Miklós czár alattvalói előtt nyugodt és mosolygó arczot u­gyeke­­szik mutatni. Naponként megteszi rendes sétáit Sz. Pé­­tervár utczáin s nyilvánosan a legnagyobb önbizalmat tünteti fel. Még azt is akarta, hogy a bekövetkező téli évszak ragyogóbb legyen, mint a korábbiak, s meghí­­vntá az olasz opera énekeseit és énekesnőit, Lablachet, Lagrange és Tedesco asszonyokat stb a legfényesebb jutalmakkal. Alboninak is ajánlatokat tétetett, de egy már elfogadott szerződés nem engedé meg e művésznő­nek, hogy a czár ajánlatait elfogadja. Akár akár a pé­­tervári társaság, akár nem, de neki kell mulat­ni­a. Egy Sz. Pétervárról jött utas beszélt, mikor ez évben egy nagy orosz család sem kerülheti ki, hogy az olasz opera előadásain jelen ne legyen, mely soha jobban látogatva nem volt. A czár maga adta a jelt a mulatságoké , vendégeit a téli palotában vendégelvén meg; egy orosz vígjáték adatott az udvari színházban. E vígjáték szövegét érdemes bonczolgatni. A czár ily időtöltést választván, tábornokai, admiráljai, mérnökei, szóval mindazon embereknek, kik Oroszországban azt képezik, mit Tsinnak neveznek, nyilván leczkét akart adni. A vígjáték főjelenete a következő. Egy nagybg unatkozik: egy művészt hivat, hogy ez neki énekeljen. A nlig annyira meg van elégedve a művész előadásával, hogy intendánsa által egy csomó rubelt adat neki. Az első intendáns átveszi a csomót, ketté töri azt, egyik felét a zsebébe teszi s a másikat a második intendáns­nak adja, ki ismét ezt töri ketté s a maradékot a har­madik intendánsnak adja, ki maga részéről ismét ugyan­azt teszi. A 100 rubelből álló csomó végre annyi ké­zen át a művész kezébe, egy darab arany alakjában jut, mely azoban hamis. Valódi aristophanesi comoedia.‘‘ Hadi «nagy Snaffili. Délkeleti csatatér. A Szebasztopol körüli esemé­nyekről még mindig csak az orosz tudósítások értesí­tenek, keletben mindig 1—2,nappal előbbre haladva, de szinte mandig csak a korábbi napok tudósításait variál­­gatva, így egy o d e s s a i oct. 25-ki tudósítás szerint a bombázás Szebasztopol ellen nagy távolságból oct. 19-étől 23-ig folyvást tartott, de sem eredményről nem tudósít, sem azt nem mondja, mikép az oroszok részé­ről minden jól megy. A varsói oct. 29-ei orosz tu­dósítások már merészebben hangzanak, mit természe­tesen Varsónak távolabb léte is némileg magyaráz, s aztán meg a fama ereseii eundo. E megjegyzést mindenesetre szükségesnek tartók ezen értesítésekre, melyek szerint Szebasztopolnál az oroszok éjeli kitö­rései folyvást tartottak egész oct. 23 áig, mely alkal­makkor egyszer az oroszoknak állítólag sike­rült volna, 8 mozsarat és 11 ágyút beszegezni. Hol álltak ez ágyuk e mozsarak ? lánczolatok közt vagy nem, s elfoglalták­ és szétrombolták-e ezeket is az oro­szok ? mind erről nem tudósítnak. Csak annyit monda­nak, hogy mozsarakat ágyúkat leszegeztek — s aztán — sietniök kelle, haza mentek. A szövetségesek részéről még hiteles tudósítások nincsenek,s igy nyernünk kell,mit az oroszok nyújtanak — a keserű kortyokat is, míg a hi­teles források helyreigazító tudósítsat megfanyarodott szánk izét meg nem javítandják.Kortyok dolgában külön­ben az oroszok Szebasztopolban szintén nem állhatnak a legjobban, ugyancsak a felebbi o­d­e­s­s­a­i tudósítás mondja, mikép a tüzelés megnyitása óta az asszonyok és gyermekeknek nem engedik meg, a várost elhagyni, korsóikat ivóvízzel a Csernajában megtöltendők. Ezen szigorú rendszabály által a vízhiány Szebasztopolban mielőbb érezhető lesz; s végre ebből értjük, hogy Can­­r­o­b­e­r­t­tük még most sincs tökéletesen helyreállítva, bárka üdülőben van; sele, melyet az Almánál kapott, nem veszélyes ugyan, de még tökéletesen kigyógyítva nincs. Más magántudósításokból csak annyit tudunk, hogy az első támadás Szebasztopolnál oc­. 17-ken a mezőkön levő külön védművek ellen történt, melyeket Korniloff ad­­mirál újabban a temető felett állíttatott s melyeknek vé­­delmét ő maga személyesen vezette. E műveket a francziák támadták meg s rövid harcz után, melyben Korniloff el­esett, bevették. A vezérüket vesztett oroszok a Wol­­schow toronyba húzódtak, mely ellen később a tüzelés tengeri részről valamint a 10. üteg ellen megnyittatott, 6 orosz ágyú leszereltetett, a torony pedig erősen meg­­rongáltatott. A Wolschow torony a linczi Maximilian tornyok mintájára van építve, koronája 30, és kaza­­matái 40 súlyos kaliberű ágyút foglalnak magában. E torony a szövetségeseknek jelen igen kedvező helyze­ténél a város főtámadására nézve kulcsul látszik szol­gálni. A „Moniteur"* ama tegnapi tudósításából, hogy az angolok oct. 17-én a külső erődítvényeket balról szétrombolták, azt gyaníthatván, hogy e támadás a ki­kötő bemenetelénél a balról levő Konstantin erőd s annak erőművei elleni volt intézve, ezen ellentmondást fa ,C.Z.C., a katonai nyelvben szokásos kifejezés által magyaráz­za. Az angolok mint tudva van a jobb szárnyat képezik az ostromseregben,a franczia sürgöny pedig a franczia advei­­rálhajó fedélzetén kelt s igy az angolok által megtá­madott tárgyak, melyek terraszszerűen emelkednek, a franczia flottának a baloldalon tűntek fel. Hogy 18-án a tüzelést a flották nem,csak az ostrom seregek foly­tatták, ezt már a Moniteurből tudjuk. Egy stambuli oct. 19-ki távirati sürgöny, me­lyet angol lapok közölnek, azon ismeretes tényen kí­vül, hogy az oroszok 1. Raglant felszóllták a város egy részét, hol a gyermekek és nők tartózkodnának, kímélni, de ez válaszoló, hogy ebbe bele­­nem egyez, ha­nem a nők és gyermekeknek szabadságot ad a városból kimenni, — ezen tényen kívül jelenti, hogy az angolok az éjszaki öbölpart egy részét is megszállták s ágyúik árkodnak a városon. A Menzi­­k­off hgről pedig azt mondja egy odessai sürgöny, mi­kép folyvást lovassági erősítéseket vár, melyekből egy rész már a Dniszteren átkelt, s a baktsiszeráji hadse­regből 12,000 embert a Baidak völgybe (?) a Balahla­­vától keletre fekvő partra küldé, hogy a szövetségesek oldala és hátában diversiót tegyen(!) Balahlavából a Times és Chronicle oct. 13-áig hoz tudósításokat, de csupán alárendelt becsű részle­tekkel ; ezekből csak annyi a kiemelendő, hogy a hadsereg legjobb reményben élt, nemsokára a város ura lehetni, s hogy az ütegek úgy vannak felállítva,­­ hogy­ a várost, erődöket, raktárakat és flottákat romok­ba lőhetik; a szövetségesek állása oly erősen meg van szilárdítva, hogy a Menzikoffféle hadsereg támadásá­tól legkevesbbé sem tart. A „Moniteur de la Flotte“ oct. 7-éről hoz leveleket a balaklavai és szebasztopoli tá­borokból, melyek következő részleteket tartalmaznak: „Szebasztopol déli részről be van zárolva. A tényállás a vár előtt igen jó. A sereg lelkesedése leirhatlan, egészségi állapota nagyon kielégítő. A betegség telje­sen megszűnt. A szövetséges seregek sept. 30-a óta a chersoniok magaslatain felállítva, borzasztó és épen bevehetten állást foglalnak a kolostortól egész az aker­­mani romokig. Az ott felállított művek nehéz török ágyukkal vannak ellátva. Ez oldalról semmitől sem tar­tunk. Jöjjenek az oroszok bármily nagy számban, ők innen minket nem fognak elűzni, s az ostrommunkála­tok nem fognak megháboríttatni. A megelőzött napok az ostromszereknek egy kitűnő öbölben kiszállítására, kémszemlék, tervkészítések, vonalhúzások, s a külön­böző telepek helyeinek kijelölésére lőnek fordítva. A támadási vezértervet Bizot­tlk dolgozta ki. A mi támadási homlokzatunkon létezik egy magas sík, mely a városon uralt, s mely az előretolt művek ellen jól van fedve. Ezen egy erős üteget kezdtek állítani, azon anyagi akadályok elhárítása végett, melyeket az ellen azon vonalon készített, mely a veszteglőtől jobb támadási szárnyunkig terjed. E helyet Szebasztopol őrsége csak oly lövegek által érheti el, melyek alulról fel­lőnek, s mélyedt út által van védve, hol az ellensé­ges golyók azon magaslat házának alsó részén, melyen az üteg áll, a felállított legénységet nem érhetik el, on­nan egész a fővárig egy lejtős sik később megengeden­­di, a futőárkokkal előhaladni s szükség esetén ott részlövő ütegeket állitni. Az angolok előtt az akermanni hid egy része áll, mely az ütegek és egy háromfedélzetes által van fedezve, melyek ugyan a Csernaja egész völgyét bejárják, de a legsúlyosabb kaliberű ágyuk által az ezen védintézkedéseken űrködó magaslatokról teljesen szétrombolható. Az oroszok igen jól használták az időt, s szorgalmasan dolgoznak mű­veik erősítésén, bárha e mellett a mieinket is nyugodtan bevégezni engedők. A szebasztopoli őrség számos erő­sítéseket kapott, s minthogy visszavonulása fedezve van, mert a várat nem lehet­ eléggé körülfogni, en­nélfogva nem lehetetlen, hogy a szövetséges seregek kényszerítve lesznek, rohamot intézni.“ A „Morn. Chronicle“ balaklavai levelezőjétől oct. 7. és 8-ról hoz tudósitásokat. Lényegben azt tar­talmazzák, mit már a „Times“ levelezései után köz­lünk; ezeken kivül némi részleteket hoz oct. 8 ról : — „Tegnap nagy kozákrajok mutatkoztak táborunk köze­lében.A tiszteknek a kikötőben ezért hajóik fedélzetén kelle maradniok. Ma ismét partra szabad szállniok. — Ma reggel a 4. dragonyos ezred egy őrszemét egy orosz lovas őrszem meglepte. Egy elesett, kettő fog­ságba esett. Később nappal egy ellenséges lovastömeg — mintegy 3000 ember megjelent a bakcsiszeráji út feletti magaslatokon, de ismét visszahúzódott, midőn összes lovasságunk ellene vonulni készült. Lüders­trik állítólag Szebasztopolba érkezetni?) — Az oroszok reg­geltől estig nehéz ágyukból lőnek, a nélkül, hogy arra figyelnénk. Mai naptól fogva takarékosabban bánik lő­porával. A matrózok balaklavai táborukat felszedték, s Szebasztopolhoz közelebb tanyáznak. A kátrányos ka­­bátu testvér felette feke­dva. Sátoraikat a legbecsesebb feliratokkal látták el, p. „a trafalgari bárányok,“ „Szi­­nope boszülői“ stb.A Hymalaya 6-án 330 lóval Várná­ból megérkezett.“ A „Chronicle“ egy más levelezője következő tu­dósítást ad : ,,A franczia tábornokok javaslatára a part hosszában egész Yaltáig kémszemle rendeztetett. E vé­gett a „Napoleon, Pomona és Megére“ franczia hajók a „Sanspareil, Tribune és Vesuvius“ angol hajókkal 2-kán útra keltek. Főleg az volt a czél, Yaltából mar­hát és bort hozni. 4-kén ellentállás nélkül kikötöttek s a várost birtokukba vevők. Az angolok a jobb szárnyon egy magas síkról őrködtek a városba vezető utak felett; a francziák portyázó csapatokat küldtek ki. Kormányi vagyont a városban csak keveset találtak, minthogy néhány nap előtt mindent elvittek. S igy megelégedtek bizonyos mennyiségű épületfa elvitelével, mely Balak­­lavában fog alkalmaztatni, és 35 tonna kőszénnel. Sem ökröket sem boros palaczkokat nem láttak. E te a le­génység a hajókra szállt, másnap reggel ismét a partra ment s gr. Woronzoff egy kis vadászkastélyáig haladt (nem kell fölcserélni eluptai palotájával). A föld körös­körül csodaszépen van művelve. Dohány és szőlőül­tetvények, alma és diófák, meddig a szem nézhet. De készletek nem igen találtattak s igy erre a hajók ismét visszaindultak. A „Journ. de Const.“ szerint az Irakzsa, Tulcsa és Matsinban létező oroszok száma 10,000-et tesz ki, ellenben a Brailában Szadik pasa alatt álló előhada a török seregnek 9 gy. zászlóaljjal, 13 lovas szakasz­ban és 3 üteg tüzérséggel, egészben 7000 emberből áll. Éjszaknyugati csatatér. A jövő évi had­járatra a keleti tengeren Angliában most 35 hajót építnek; ezekből 6 úszó baróbaszilárd üteg, melyek közöl mindegyik az újonan feltalált messzehordó 6 lö­­veggel van fegyverezve: 10 bombahajó , mindegyik 2—3 legnagyobb bombamozsárral, és 20 gőzágyuna­­szád, melyek csak 6 lábnyira mélyednek a vizbe s a Néván teendő szolgálatra vannak szánva. A csatatér nem sokára egy harmadik világrészre is ki lesz terjesztve. A legújabb párisi és londoni tudósítá­sok szerint ott megállapított dolognak látták, hogy egy angol-franczia hajóraj nemsokára Amerika északi részére indul ott az orosz telepítvényeket szétrombolandó, mi Oroszországon a legmélyebb sebet ejtendi. Oroszország flottája az ottani vizeken 2 fregat s 3 gőzösből áll. Orosz­ország birtoka Éjszak-Amerikában keletre Új Britan­niával határos, éjszakra és délre a tengerrel s nyugat­­ra a Beringuttal s 43,000 négyszög mfldet foglal magá­ban. Csak déli részét ismerik e területnek. Délre s dél­keletre számos szigetek feküsznek, ezek közt a kis Slet­­ka sziget,melyen az Alt-Archangel erőd áll.Ez Új-Orosz­­ország főhelye. Egy cs­­ukár e birtokokat egy orosz társaságnak adta át, hogy azokat művelje. Sok törzs még megtartotta függetlenségét. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. A pesti kikötőt a szükségesség és hasz­nosság kettős szempontjából kell megítélnünk. Egy törés, biztos telelő hiányának következései évenkint felmerülnek azon veszélyekben, miknek jég közé szorult hajóink, mal­maink kitétetvék ■ azon kárukban, mik felől biztos ada­tok nyomán könnyen tudomást szerezhetni. Ez adatok még egy részről az állam gondoskodását­­hívják fel, más részről azon haszon és jövedelem kiszámításának alapjá­ul szolgálhatandnak, mely e vállalatot a lucrativ spsculatio színvonalára emeli. A múlt évben, mint biztos adatok nyomán állíthatjuk, a megindult zaj 32 malmot ragadt el s csak Pest és Paks között 52 hajó veszett el. Az éven­­­kint megújuló veszély és kár számíthatlan, ha meggondol­juk, hogy a rögtön beállható jég hány hajót, malmot lep meg a folyam színén, mielőtt a kiöntésekbe, az itt ott ta­lálható folokba menekülhetne, vagy a szárazra kivonat­hatnék, hogy a gőzhajók most, miután a budai kikötő be­fogadásukra képtelen, elszórva és távol a középponttól ke­resnek menedéket. A dunai flotilla sem bír mindeddig biztos kikötővel. Ennek szüksége, a flotilla hajói számának sza­porodásával mindinkább érezhetőbb lesz. Midőn tehát a pesti kikötő létesítésével e szükségnek felelünk meg , a flotilla, s dunagőzhajó társaság gőzösei és lakhajói, keres­kedési hajóink és 300 dunamalmunk számára biztos te­lelőt nyerünk, az ebből közvetlenül eredő haszon mellett egy oly vállalat létesíttetett, melynek jövedelme nem az esetlegességek, nem a körülmények kedvezésének praeea­­rius eredménye, hanem a szükségesség a számítás biztos alapján épül. A kikötő Clark úr biztos költségvetése sze­rint 300,000 portba fogna kerülni. Miután a kikötő 1100 hajót fogadhatna magába, középszámitással csak 800 hajót véve s a hajó vagy malomtól veendő kikötő dijat 40 pftra tevőn, jövedelműt 32.000 pfrt mutatkozik, mely a kikötő felügyeletére szükséges személyzet fizetése s az évenkénti kiadás mellett is, mi néhány ezernél többre nem lmehet, a befektetett tőkének többszörös és dús kamata lenne. A Magyar könyvészet. 426(655). Nemzeti könyvtár. — Faludi Ferenc* minden munkái. Eredeti kéziratok és kiadások után kiadta Toldy Ferenc­z. Pest, 1854. Emich Gusztáv bizománya. Magas 4 rét. Második fele: 465 — 940 hasáb. (Az egésznek ára 4 frt.)

Next