Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-01 / 1394. szám
TUDOMÁNY ÉS IRODALOM* Jelesb íróink csarnoka. XXXIII. MIKES KELEMEN. A múlt század első felében, mely, mint tudatik, a magyar irodalmi életnek hanyatlási korszaka, úgy akará a végzet, hogy külföldön és ne itthon támadjanak képviselői az irodalomnak : Mikes és Faludiban. Jelenleg az elsőről leszen szó. Faludi különben is meglelte a maga méltatását a folyó sorozatban. Mikes Kelementől kétszáz hétre terjedő levelekből leír egy gyűjteményt az irodalom, melyeket a múlt század végén Kulcsár István adott ki „Törökországi levelek“ czity alatt. A gyűjteménynek épen az a sorsa volt, mely Faludi műveinek, hogy idején túl lett a nyilvánosságé , s közvetlenül egyik sem hatott a korra, hanem abban fekszik érdeme mindettőnek, hogy az újjászületés korszakában is méltó helyet foglalnak el a fejlődési fokozaton. E levélgyűjtemény több tekintetből érdemes a vizsgálatra, de legfontosabb reánk nézve a nyelv, és a levélírás, mely kettőből Mikesben valósággal derék íróra ismerünk, ki mai napig is kedvesen olvastatja magát, s úgy tünik elő mint szeretőire méltó személyiség,és az ő urának, hitének, meggyőződésének hű szolgája. Ezek szerint a részvét, mely iránta lefoglal bennünket, leveleire nézve az idővel egyiránt növekedőben van, s ha mulatságot nem egy olvasó talál bennök, a nyelvész a költő mindegyre vonhat tanulságot és költészi anyagot is belőlök. Mint egészet, vagy mint korrajzot véve föl e leveleket, az első és utolsó levelek között nagy különbség van a psycholog előtt. Az első levél kelt Gallipoliban October 10. 1717., az utolsó pedig Rodostóban dec. 20. 1758., s igy beléjök teljes negyven esztendei időköz van befoglalva. Az élet és viszontagságok drámája ez levelekben; a kezdő levelek még reményszínüek, mint a tavaszéi; az utolsókon az őszi sárga festék , a hullatag veszentlőség. A kedves néne, kihez e levelek irvák, jóltevő szellemként vonul végig a hosszú sorozaton, szinte lelkesítő múzsája Mikesnek, ki ezer untalan emlegeti is az ő jóságát, okosságát, szeretetre méltó voltát, mivelhogy „mézes tintával ir, a mézes pogácsánál is édesebb leveleket.“ Ez a kedves egyéniség szinte nem maradt adós, és válaszolgatott Mikesünknek részint hogy szóljon hozzá, részint hogy elfoglalja őt; mert kérdéseket is tesz neki megfejtés végett főleg a történeti mezőről, p. ha mindenkor elsőbb volt-e a római pápa a konstantinápolyi patriarchánál, kik voltak a templaristák stb., melyekre megfelelni hódoló készséggel nézi kötelességéül Mikes, elégszer tudatván: minő kedves foglalatosság ez neki, s kedvesebb mindennél. A levelek kezdete rendszerint és tömérdek változatban az író szeszélyét s jó humorát fejezi ki, mindaddig, mig elkezdődik a csapás a bujdosókon, és most egyiknek majd másiknak jelentgeti halálát,s az időkben maradottak szenvedéseit. Ez az egyenkénti fogyás teszi a levelekre azt az igen komoly szint és keserű kötelességet, hogy elhallgassanak , mert az utóbbi levelekben már érzi az olvasó, hogy mindennek végének kell lenni, és jó, ha vége lesz ezen gyászemlékeknek is. „Mennyi urakat, nemes embereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben? Úgy annyira, hogy már csak ketten maradtunk Zay úrral. Az isten azt is kivévé a bujdosásból, már most egyedül maradtam.“ — így ír Mikes a végső levélben, és folytatja : „az első levelemet a midőn a nénémnek írtam, huszonkét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilenczedikben írom.“ És igy a levelek, melyeket külföldről, azaz többnyire Francziaországból irt Mikes, nincsenek befoglalva, az ért-e, hogy elvesztek, vagy csupán a törökországiakat gondolta érdekeseknek a kiadó. Ez mindenesetre nagy kérdés, valamint az is, hol lehetnek letéve e levelek eredeti kéziratai, kinek volna erről némi tudomása, vagy meg kell elégedni azon authentiával, melyet a kiadó nyomott reájuk ? Mi, a fentebbiek szerint, a bujdosás első hét esztendeje alatt írott leveleket nem bírjuk, és így nem a 22—29 esztendős Mikeséit, melyek a külföld első és legfájdalmasabb benyomásait tükröznék, s hihetőleg a legérdekesb ifjúság adatait szolgáltatnák elénk. Ritka levél, hogy belé valami érdekes dolgot, adomát, saját köréből vett ügyecskét ne vegyítene Mikes. Az ekkép előadott kis történetkékből sok jó vers fog még készülhetni, különben is az ilyen memoire-féle jegyzetekben szegény a magyar irodalom, s a költő oda van kényszerítve, hogy idegen tudományos világból szedje anyagát, kelméit. Semmi szebb, mint a Mikes e nemű előadásai, a legegyszerűbb nyelven, czifraság nélkül, velősen, szabatosan, annyira, hogy szabatossága meglep. Egyébiránt legtöbbet ir, mint kellett is, a török szokásokról és vallásról. E részben Mikes kútfő. Kitűnik írásaiból, hogy a törököket szerette , felölök jót ir az európai vélemények ellenére, kiknél, köztünk legyen mondva, keresztény létekre épen nincs meg az a türelem egymás nemzetisége, szokásai iránt, mely megvan az európán kivüli népeknél, így a török is, mely alig tartatik európainak, e részben türelmesb már Mikesirá : „Nem segítik úgy az idegent másutt, mint ebben az országban. Ez a nemzet nem is oly irtóztató, valamint a hite vagyon; nem tudok olyan nemzetet, aki olyan csendességben éljen mint ez, és sehol oly békességes maradásunk nem lehetne, mint itt. Akárhol találjunk törököket, mindenütt jó szívvel látnak minket, mert a török leginkább a magyarokat szereti. Többet nem kívánhatunk nekik, mint azt, hogy még valaha legyenek keresztények (149 lap.) írónk, midőn leveleit bevégzi, rendesen félrecsap egészen kitérő modorban, és szolgál ilyenféle bezárással: „bár követhetném én is mindenben őket (az apostolokat), de csak abban követem , hogy ők aludtak, én is aluszom — azért jó éjszakát, édes nőném.“ A levelek ilyféle bevégzése, úgy gondolom, oly egyéniségek szokása, kik hajlandók az elmélkedésre, gondolkodásra, és kevés beszédüek, s mind a mellett kedélylyel vannak megáldva és mulattatni is akarnak. Nem hiszem, hogy máskép lett volna Mikes is. Egyébiránt a vallásos érzelem nála szinte magas fejlődésig volt kimivelve; istenben senki nem hisz jobban, senki nem nyugszik meg inkább az ő rendelésén. De azért ide is beszökteti humorát, p. az ur akaratján kell ügetni. Ellenben a végső levélben, számot adván életéről , hogy 17 éven kivül az egészet haszontalan bujdosásban töltötte, igy feddi meg magát: a haszontalant nem kellett volna mondanom; mert az isten rendelésében nincsen haszontalanság; mert ő mindent a maga dicsőségére rendel. S mindezen vonásokhoz még oda vegyítve a nénje, kedves hazája, Erdély iránti szeretetét, körülbelül bírjuk Mikes szellemi arczát. Még az is emlékezetben maradhat felőle, hogy igen szerette a káposztát és dohányzást, s nem egy levelét azzal zárja be kedves nénjéhez: úgy szeretem kődet, mint a káposztát; másutt: még a káposztánál is jobban szeretem kődet; vagy addig szeretem kődet; még dohányozhatom. Szinte ilyen: reméljük, hogy meglátjuk azt a tündér országot (Erdélyt) valamit élünk. Ha meghalunk, azután lássa meg, akitől lehet. De a lehet, hogy az egészségre vigyázzon kéd, az is lehet hogy szeret kéd, de azt nem lehet elhinni, mint szeretem kédet. Mikes, mint versíró is emlékezetben hagyta magát, és pedig leltárodostói lakásukat, ottani élményeiket, a valamit a görög, örmény szokásokról. Verseinek formája igen népszerű; nyolcz tagú sorok, párosan rímelve : Lakunk partján a tengernek, Töltjük napját életünknek. Irataiban sok fordulata látszik a népi nyelvbe avatott elmének. Gyakran szúr oda valmely közdivatú verses szólásmódot, közmondásokat, s ezeket különítsen dőlt betűkkel vesszük, s van oly közmondás, melyet, tudtommal, ő tartott meg; például: megharagudt Hermán kövér ludat kíván. De szófüzéseiből, a mondatok alkotásából is tanulhatni valamit a mai nyelvtannak is, p. nála el van döntve a tagadó és tiltó s e sem szavak szabálya, midőn egy mondatban fordulnak elő. Kölcsey igy irá : „Sem nem rósz az sem nem jóMikes rendesen igy ir. Se szék, se asztal nem alkalmatlankodik; se nem esznek, se nem isznak. Mikessel tart a nyelvszokás is e közmondásban: se nem árt, se nem használ, mint a szentelt viz. Úgy látszik, igaza van Mikesnek; részeimül én is úgy vagyok meggyőződve; szabályai hiszem a nem és ne, mint vezérszék, befolyását , melyek előtt mindig se áll, p. se ne dicsérd, se ne gyalázd; se nem szőke, se nem barna. Hasonlóan se áll a senki, semmi, szokkali viszonyban is, azaz a beolvadt tagadás (sem ki) szabályozza a setiltót,de ha tiltó van összetéve , például: sehol, sehová, ekkor jöhet be a sem, p. sehová sem fogok menni. — Nevezetes Mikesnél, hogy igenév úgy használtatik, mint a puszta cselekvő ige, például: ifjakat való jó nevelés ugyancsak ritka az ily szólás: a mint lehet szegény bujdosóktól; a kitől lehet; „a kitől telik“ vagy : a kinek lehet helyett. Ahoz más is „tartaná közit.“ Rövidsége, szóalkotása gyönyörű, gördülékeny: „Már ideje volna kéd látni mennem; a császár igen kivántam paripán ment, stb. — Mikes, szótáriaknál mint hiteles iró, tekintélyül szolgál, de szófűzése szinte adhat mintát eddigelé el nem igazodott kérdésekben. Erdélyi János. .................................................. gsBB—BgBBBBBaggaga forgoti kérdésben, hogy tanácaink által a császári kabinet elhatározásainak lendületet adjunk, ezt a meggyőződésünkhöz képest tettük, de annélkéül, hogy e részben bármi felelősséget vállaljunk, hanem csak az engesztelődés szellemében s tekintettel a német hatalmak követelményeire. Mit az orosz nyilatkozatok e részben kielégítőt nyujtanak, azt mi teljesen méltányoltuk s midőn mi elhárítjuk magunkról az együttességet, amelyre bennünket az által akarnak emlékeztetni , hogy a következetlenség szemrehányását hozzák vele kapcsolatba , okunk van hinni , hogy az Oroszország nyilatkozatai fölötti ítéletünk nem maradt befolyás nélkül az azoknak tulajdonított következményekre. Az ügynek általunk történt felfogását azonban nem lehetett a más hatalmak által választott állással teljes öszhangzásba hozni, miből következik, hogy mi a Bécsben végbe ment jegyzékcserétől idegenek maradtunk. Az volt-e ez által mondva, hogy a király kabinetje lemondott bármely lépéshezi csatlakozásról, mely kilátást nyújt békealkudozási alapra vagy arra, hogy az ellenségeskedések felfüggesztésének nyitja megtaláltassék ? Semmi esetre sem. Mi a négy pontra nézve, melyet Oroszország mint alkudozási alapot elvetett, épen nem igénylünk egyedáruságot olykér, mintha kizárólag csak ezek volnának alkalmasak a kívánt czél elérésére , de azért, lesimítván ezekről hélját az érzékenységnek, melynek természetességét kétségbe vonni nem akarjuk, még mindig magvát találjuk bennük az előbb utóbb ilyen vagy olyan módosítással alkalmazandó ama kiegyenlítési alapnak, mely Európa részére a béke jótéteményeit biztosítandja. Ön báró úr tudja, hogy ez a czél, melyre felséges urunk a király minden törekvése irányul, s nem szükség önnek ismételnem, hogy ő felsége attól eltérni nem fog. Ön báró ur e sürgönyt Nesselrode gróffal tudomásul vétel végett köclvendi. Fogadja ön sat.v- Manteuffel. A „Siécle“ következő levelezést hoz Sz. Pétervárról kelet nélkül : „Közepette a sorscsapásoknak, melyeket seregeinek szenvedniük kell, Miklós czár alattvalói előtt nyugodt és mosolygó arczot ugyekeszik mutatni. Naponként megteszi rendes sétáit Sz. Pétervár utczáin s nyilvánosan a legnagyobb önbizalmat tünteti fel. Még azt is akarta, hogy a bekövetkező téli évszak ragyogóbb legyen, mint a korábbiak, s meghívntá az olasz opera énekeseit és énekesnőit, Lablachet, Lagrange és Tedesco asszonyokat stb a legfényesebb jutalmakkal. Alboninak is ajánlatokat tétetett, de egy már elfogadott szerződés nem engedé meg e művésznőnek, hogy a czár ajánlatait elfogadja. Akár akár a pétervári társaság, akár nem, de neki kell mulatnia. Egy Sz. Pétervárról jött utas beszélt, mikor ez évben egy nagy orosz család sem kerülheti ki, hogy az olasz opera előadásain jelen ne legyen, mely soha jobban látogatva nem volt. A czár maga adta a jelt a mulatságoké , vendégeit a téli palotában vendégelvén meg; egy orosz vígjáték adatott az udvari színházban. E vígjáték szövegét érdemes bonczolgatni. A czár ily időtöltést választván, tábornokai, admiráljai, mérnökei, szóval mindazon embereknek, kik Oroszországban azt képezik, mit Tsinnak neveznek, nyilván leczkét akart adni. A vígjáték főjelenete a következő. Egy nagybg unatkozik: egy művészt hivat, hogy ez neki énekeljen. A nlig annyira meg van elégedve a művész előadásával, hogy intendánsa által egy csomó rubelt adat neki. Az első intendáns átveszi a csomót, ketté töri azt, egyik felét a zsebébe teszi s a másikat a második intendánsnak adja, ki ismét ezt töri ketté s a maradékot a harmadik intendánsnak adja, ki maga részéről ismét ugyanazt teszi. A 100 rubelből álló csomó végre annyi kézen át a művész kezébe, egy darab arany alakjában jut, mely azoban hamis. Valódi aristophanesi comoedia.‘‘ Hadi «nagy Snaffili. Délkeleti csatatér. A Szebasztopol körüli eseményekről még mindig csak az orosz tudósítások értesítenek, keletben mindig 1—2,nappal előbbre haladva, de szinte mandig csak a korábbi napok tudósításait variálgatva, így egy o d e s s a i oct. 25-ki tudósítás szerint a bombázás Szebasztopol ellen nagy távolságból oct. 19-étől 23-ig folyvást tartott, de sem eredményről nem tudósít, sem azt nem mondja, mikép az oroszok részéről minden jól megy. A varsói oct. 29-ei orosz tudósítások már merészebben hangzanak, mit természetesen Varsónak távolabb léte is némileg magyaráz, s aztán meg a fama ereseii eundo. E megjegyzést mindenesetre szükségesnek tartók ezen értesítésekre, melyek szerint Szebasztopolnál az oroszok éjeli kitörései folyvást tartottak egész oct. 23 áig, mely alkalmakkor egyszer az oroszoknak állítólag sikerült volna, 8 mozsarat és 11 ágyút beszegezni. Hol álltak ez ágyuk e mozsarak ? lánczolatok közt vagy nem, s elfoglalták és szétrombolták-e ezeket is az oroszok ? mind erről nem tudósítnak. Csak annyit mondanak, hogy mozsarakat ágyúkat leszegeztek — s aztán — sietniök kelle, haza mentek. A szövetségesek részéről még hiteles tudósítások nincsenek,s igy nyernünk kell,mit az oroszok nyújtanak — a keserű kortyokat is, míg a hiteles források helyreigazító tudósítsat megfanyarodott szánk izét meg nem javítandják.Kortyok dolgában különben az oroszok Szebasztopolban szintén nem állhatnak a legjobban, ugyancsak a felebbi odessai tudósítás mondja, mikép a tüzelés megnyitása óta az asszonyok és gyermekeknek nem engedik meg, a várost elhagyni, korsóikat ivóvízzel a Csernajában megtöltendők. Ezen szigorú rendszabály által a vízhiány Szebasztopolban mielőbb érezhető lesz; s végre ebből értjük, hogy Canroberttük még most sincs tökéletesen helyreállítva, bárka üdülőben van; sele, melyet az Almánál kapott, nem veszélyes ugyan, de még tökéletesen kigyógyítva nincs. Más magántudósításokból csak annyit tudunk, hogy az első támadás Szebasztopolnál oc. 17-ken a mezőkön levő külön védművek ellen történt, melyeket Korniloff admirál újabban a temető felett állíttatott s melyeknek védelmét ő maga személyesen vezette. E műveket a francziák támadták meg s rövid harcz után, melyben Korniloff elesett, bevették. A vezérüket vesztett oroszok a Wolschow toronyba húzódtak, mely ellen később a tüzelés tengeri részről valamint a 10. üteg ellen megnyittatott, 6 orosz ágyú leszereltetett, a torony pedig erősen megrongáltatott. A Wolschow torony a linczi Maximilian tornyok mintájára van építve, koronája 30, és kazamatái 40 súlyos kaliberű ágyút foglalnak magában. E torony a szövetségeseknek jelen igen kedvező helyzeténél a város főtámadására nézve kulcsul látszik szolgálni. A „Moniteur"* ama tegnapi tudósításából, hogy az angolok oct. 17-én a külső erődítvényeket balról szétrombolták, azt gyaníthatván, hogy e támadás a kikötő bemenetelénél a balról levő Konstantin erőd s annak erőművei elleni volt intézve, ezen ellentmondást fa ,C.Z.C., a katonai nyelvben szokásos kifejezés által magyarázza. Az angolok mint tudva van a jobb szárnyat képezik az ostromseregben,a franczia sürgöny pedig a franczia adveirálhajó fedélzetén kelt s igy az angolok által megtámadott tárgyak, melyek terraszszerűen emelkednek, a franczia flottának a baloldalon tűntek fel. Hogy 18-án a tüzelést a flották nem,csak az ostrom seregek folytatták, ezt már a Moniteurből tudjuk. Egy stambuli oct. 19-ki távirati sürgöny, melyet angol lapok közölnek, azon ismeretes tényen kívül, hogy az oroszok 1. Raglant felszóllták a város egy részét, hol a gyermekek és nők tartózkodnának, kímélni, de ez válaszoló, hogy ebbe belenem egyez, hanem a nők és gyermekeknek szabadságot ad a városból kimenni, — ezen tényen kívül jelenti, hogy az angolok az éjszaki öbölpart egy részét is megszállták s ágyúik árkodnak a városon. A Menzikoff hgről pedig azt mondja egy odessai sürgöny, mikép folyvást lovassági erősítéseket vár, melyekből egy rész már a Dniszteren átkelt, s a baktsiszeráji hadseregből 12,000 embert a Baidak völgybe (?) a Balahlavától keletre fekvő partra küldé, hogy a szövetségesek oldala és hátában diversiót tegyen(!) Balahlavából a Times és Chronicle oct. 13-áig hoz tudósításokat, de csupán alárendelt becsű részletekkel ; ezekből csak annyi a kiemelendő, hogy a hadsereg legjobb reményben élt, nemsokára a város ura lehetni, s hogy az ütegek úgy vannak felállítva, hogy a várost, erődöket, raktárakat és flottákat romokba lőhetik; a szövetségesek állása oly erősen meg van szilárdítva, hogy a Menzikoffféle hadsereg támadásától legkevesbbé sem tart. A „Moniteur de la Flotte“ oct. 7-éről hoz leveleket a balaklavai és szebasztopoli táborokból, melyek következő részleteket tartalmaznak: „Szebasztopol déli részről be van zárolva. A tényállás a vár előtt igen jó. A sereg lelkesedése leirhatlan, egészségi állapota nagyon kielégítő. A betegség teljesen megszűnt. A szövetséges seregek sept. 30-a óta a chersoniok magaslatain felállítva, borzasztó és épen bevehetten állást foglalnak a kolostortól egész az akermani romokig. Az ott felállított művek nehéz török ágyukkal vannak ellátva. Ez oldalról semmitől sem tartunk. Jöjjenek az oroszok bármily nagy számban, ők innen minket nem fognak elűzni, s az ostrommunkálatok nem fognak megháboríttatni. A megelőzött napok az ostromszereknek egy kitűnő öbölben kiszállítására, kémszemlék, tervkészítések, vonalhúzások, s a különböző telepek helyeinek kijelölésére lőnek fordítva. A támadási vezértervet Bizottlk dolgozta ki. A mi támadási homlokzatunkon létezik egy magas sík, mely a városon uralt, s mely az előretolt művek ellen jól van fedve. Ezen egy erős üteget kezdtek állítani, azon anyagi akadályok elhárítása végett, melyeket az ellen azon vonalon készített, mely a veszteglőtől jobb támadási szárnyunkig terjed. E helyet Szebasztopol őrsége csak oly lövegek által érheti el, melyek alulról fellőnek, s mélyedt út által van védve, hol az ellenséges golyók azon magaslat házának alsó részén, melyen az üteg áll, a felállított legénységet nem érhetik el, onnan egész a fővárig egy lejtős sik később megengedendi, a futőárkokkal előhaladni s szükség esetén ott részlövő ütegeket állitni. Az angolok előtt az akermanni hid egy része áll, mely az ütegek és egy háromfedélzetes által van fedezve, melyek ugyan a Csernaja egész völgyét bejárják, de a legsúlyosabb kaliberű ágyuk által az ezen védintézkedéseken űrködó magaslatokról teljesen szétrombolható. Az oroszok igen jól használták az időt, s szorgalmasan dolgoznak műveik erősítésén, bárha e mellett a mieinket is nyugodtan bevégezni engedők. A szebasztopoli őrség számos erősítéseket kapott, s minthogy visszavonulása fedezve van, mert a várat nem lehet eléggé körülfogni, ennélfogva nem lehetetlen, hogy a szövetséges seregek kényszerítve lesznek, rohamot intézni.“ A „Morn. Chronicle“ balaklavai levelezőjétől oct. 7. és 8-ról hoz tudósitásokat. Lényegben azt tartalmazzák, mit már a „Times“ levelezései után közlünk; ezeken kivül némi részleteket hoz oct. 8 ról : — „Tegnap nagy kozákrajok mutatkoztak táborunk közelében.A tiszteknek a kikötőben ezért hajóik fedélzetén kelle maradniok. Ma ismét partra szabad szállniok. — Ma reggel a 4. dragonyos ezred egy őrszemét egy orosz lovas őrszem meglepte. Egy elesett, kettő fogságba esett. Később nappal egy ellenséges lovastömeg — mintegy 3000 ember megjelent a bakcsiszeráji út feletti magaslatokon, de ismét visszahúzódott, midőn összes lovasságunk ellene vonulni készült. Lüderstrik állítólag Szebasztopolba érkezetni?) — Az oroszok reggeltől estig nehéz ágyukból lőnek, a nélkül, hogy arra figyelnénk. Mai naptól fogva takarékosabban bánik lőporával. A matrózok balaklavai táborukat felszedték, s Szebasztopolhoz közelebb tanyáznak. A kátrányos kabátu testvér felette fekedva. Sátoraikat a legbecsesebb feliratokkal látták el, p. „a trafalgari bárányok,“ „Szinope boszülői“ stb.A Hymalaya 6-án 330 lóval Várnából megérkezett.“ A „Chronicle“ egy más levelezője következő tudósítást ad : ,,A franczia tábornokok javaslatára a part hosszában egész Yaltáig kémszemle rendeztetett. E végett a „Napoleon, Pomona és Megére“ franczia hajók a „Sanspareil, Tribune és Vesuvius“ angol hajókkal 2-kán útra keltek. Főleg az volt a czél, Yaltából marhát és bort hozni. 4-kén ellentállás nélkül kikötöttek s a várost birtokukba vevők. Az angolok a jobb szárnyon egy magas síkról őrködtek a városba vezető utak felett; a francziák portyázó csapatokat küldtek ki. Kormányi vagyont a városban csak keveset találtak, minthogy néhány nap előtt mindent elvittek. S igy megelégedtek bizonyos mennyiségű épületfa elvitelével, mely Balaklavában fog alkalmaztatni, és 35 tonna kőszénnel. Sem ökröket sem boros palaczkokat nem láttak. E te a legénység a hajókra szállt, másnap reggel ismét a partra ment s gr. Woronzoff egy kis vadászkastélyáig haladt (nem kell fölcserélni eluptai palotájával). A föld köröskörül csodaszépen van művelve. Dohány és szőlőültetvények, alma és diófák, meddig a szem nézhet. De készletek nem igen találtattak s igy erre a hajók ismét visszaindultak. A „Journ. de Const.“ szerint az Irakzsa, Tulcsa és Matsinban létező oroszok száma 10,000-et tesz ki, ellenben a Brailában Szadik pasa alatt álló előhada a török seregnek 9 gy. zászlóaljjal, 13 lovas szakaszban és 3 üteg tüzérséggel, egészben 7000 emberből áll. Éjszaknyugati csatatér. A jövő évi hadjáratra a keleti tengeren Angliában most 35 hajót építnek; ezekből 6 úszó baróbaszilárd üteg, melyek közöl mindegyik az újonan feltalált messzehordó 6 löveggel van fegyverezve: 10 bombahajó , mindegyik 2—3 legnagyobb bombamozsárral, és 20 gőzágyunaszád, melyek csak 6 lábnyira mélyednek a vizbe s a Néván teendő szolgálatra vannak szánva. A csatatér nem sokára egy harmadik világrészre is ki lesz terjesztve. A legújabb párisi és londoni tudósítások szerint ott megállapított dolognak látták, hogy egy angol-franczia hajóraj nemsokára Amerika északi részére indul ott az orosz telepítvényeket szétrombolandó, mi Oroszországon a legmélyebb sebet ejtendi. Oroszország flottája az ottani vizeken 2 fregat s 3 gőzösből áll. Oroszország birtoka Éjszak-Amerikában keletre Új Britanniával határos, éjszakra és délre a tengerrel s nyugatra a Beringuttal s 43,000 négyszög mfldet foglal magában. Csak déli részét ismerik e területnek. Délre s délkeletre számos szigetek feküsznek, ezek közt a kis Sletka sziget,melyen az Alt-Archangel erőd áll.Ez Új-Oroszország főhelye. Egy csukár e birtokokat egy orosz társaságnak adta át, hogy azokat művelje. Sok törzs még megtartotta függetlenségét. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. A pesti kikötőt a szükségesség és hasznosság kettős szempontjából kell megítélnünk. Egy törés, biztos telelő hiányának következései évenkint felmerülnek azon veszélyekben, miknek jég közé szorult hajóink, malmaink kitétetvék ■ azon kárukban, mik felől biztos adatok nyomán könnyen tudomást szerezhetni. Ez adatok még egy részről az állam gondoskodásáthívják fel, más részről azon haszon és jövedelem kiszámításának alapjául szolgálhatandnak, mely e vállalatot a lucrativ spsculatio színvonalára emeli. A múlt évben, mint biztos adatok nyomán állíthatjuk, a megindult zaj 32 malmot ragadt el s csak Pest és Paks között 52 hajó veszett el. Az évenkint megújuló veszély és kár számíthatlan, ha meggondoljuk, hogy a rögtön beállható jég hány hajót, malmot lep meg a folyam színén, mielőtt a kiöntésekbe, az itt ott található folokba menekülhetne, vagy a szárazra kivonathatnék, hogy a gőzhajók most, miután a budai kikötő befogadásukra képtelen, elszórva és távol a középponttól keresnek menedéket. A dunai flotilla sem bír mindeddig biztos kikötővel. Ennek szüksége, a flotilla hajói számának szaporodásával mindinkább érezhetőbb lesz. Midőn tehát a pesti kikötő létesítésével e szükségnek felelünk meg , a flotilla, s dunagőzhajó társaság gőzösei és lakhajói, kereskedési hajóink és 300 dunamalmunk számára biztos telelőt nyerünk, az ebből közvetlenül eredő haszon mellett egy oly vállalat létesíttetett, melynek jövedelme nem az esetlegességek, nem a körülmények kedvezésének praeearius eredménye, hanem a szükségesség a számítás biztos alapján épül. A kikötő Clark úr biztos költségvetése szerint 300,000 portba fogna kerülni. Miután a kikötő 1100 hajót fogadhatna magába, középszámitással csak 800 hajót véve s a hajó vagy malomtól veendő kikötő dijat 40 pftra tevőn, jövedelműt 32.000 pfrt mutatkozik, mely a kikötő felügyeletére szükséges személyzet fizetése s az évenkénti kiadás mellett is, mi néhány ezernél többre nem lmehet, a befektetett tőkének többszörös és dús kamata lenne. A Magyar könyvészet. 426(655). Nemzeti könyvtár. — Faludi Ferenc* minden munkái. Eredeti kéziratok és kiadások után kiadta Toldy Ferencz. Pest, 1854. Emich Gusztáv bizománya. Magas 4 rét. Második fele: 465 — 940 hasáb. (Az egésznek ára 4 frt.)