Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-22 / 1411. szám
1845. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkintie 1 adás is megszűnt. Pesten házhoz hordva : Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra l^frt 30^kr.p. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : uriutcza 8-ik szám Szerkesztési iroda : Drintcza sz 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetéseket hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij ~előre|lefize-tendő a 1r Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Szerda, dot. 22 év. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ”kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás & 9B8VI Jt&iPSré December-Mártiusi négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással, 3 frt. 30 pp. A. 5 előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatanál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, orittó a 8. sz. 1-ső emeletes az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóntezászegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pszt! Napló kiadóhivatala. • Bécs, nov. 20. Hol van Omer pasa ? Hol van győzelemkoszoruzta hadserge ? E kérdést már néhány hét óta hallani s magunk is csakugyan igazoltnak találjuk azt. Az Omer pasa vezérlete alatt álló török hadsereg egymaga, minden idegen segély nélkül a dunai fejedelemségekben számtalanszor és oly alaposan verte meg az oroszokat, hogy egész Európa a török had vitézsége és harczedzettségéről, nézeteit igen kedvezőleg megváltoztatta s egyszersmind azon reményt táplálta, miszerint a törökök, habár nem közvetlenül, de legalább közvetve, az által gyámolitandják a krimiai hadjáratot, hogy az oroszokat Besszarábiában nyugtalanítják s ez oldalról az egyesültek felé közeledni, az oroszokat pedig két tűz közé szorítani fogják. Mindez eddig nem történt meg s a közönség, e tökéletes tétlenséget nem tudván magának magyarázni, a legképtelenebb combinatióknak is hitelt kezde adni. így példa azt rebesgették, miszerint Coronini tábornok tartóztatja fel az előnyomulni kívánó törököket, s még azt is tették hozzá, miszerint a Porta emiatt Bécsben panaszt emelt volna. A dolog — miként mondtuk — képtelennek látszik, ha Ausztria egész magatartását tekintjük. Tudva van a szaggati meghasonlás egyik fő oka az volt, hogy Ausztria nem akart rá állani azon feltételre, miszerint az oroszokat a dunai fejedelemségek felől megtámadtatni nem hagyandja. Nem képtelenség volna-e, ha Ausztria egyrészről e feltétel el nem fogadása miatt legközelebb szomszédjával oly kellemetlen vitába ereszkednék , más részről pedig e föltételt mégis teljesítené, még pedig épen oly perezben, midőn szilárdsága a második német nagyhatalmat máris engedékenységre bírta ? Mindezt egymással megegyeztetni nem tudván, eddig az egész tárgyat érintetlenül hagytuk, míg bővebb felvilágosításra szert nem tehetünk. — Hol van Omer pasa ? Hol van győzelemkoszorúzta hadserge ? E kérdést tehát mi is intéztük a minap egy a jelen eseményeket figyelemmel kisérő tekintélyes katonai tehetséghez, s e kérdésre igen egyszerű, magunkat s — úgy reméljük — olvasóinkat is kielégítő választ nyertünk. Midőn az oroszok a dunai fejedelemségeket oda hagyták, s az ausztriaiak azokat megszállották, az ..................................................................HP "...... 1 oroszok — a dolog akkori állása szerint — azt remélték, hogy most ez oldalról nincs mitől tartani, hogy az ausztriaiak nemcsak maguk nem fogják megtámadni a muszka földet, hanem — minden idegen hadierőt a dunai fejedelemségekből kiparancsolván — Bessarábia mások általi megtámadását szinte meg fogják gátolni. Ennek következtében nemcsak mindazon csapatokat, mik a dunai fejedelemségek felé útban voltak, hanem még a dunai fejedelemségekből kivonult muszkák egy részét szinte Krimiába küldeni szándékoztak. Ezt Omer pasa megtudván, a Dobrudzsában előnyomult s nem sokára Bessarabia szélén állott. Az ausztriaiak, miként tudjuk, ebben sehogy sem gátolák a török fővezért. Erre Sz. Pétervárott nem kevéssé megdöbbentek, s gyanús szemmel kezdék nézni mind Ausztriát mind a besszarábiai határon álló török hadserget; átlátták, hogy ily körülmények alatt mindenre készülni kell, s a Krimia felé indított hadcsapatokat rögtön megállították, sőt még többet! Ausztria ellen is demonstrálni kelle , s a testőrök parancsot kaptak a lengyel határ felé útnak indulni. Ezáltal a Krimiába küldhető segédcsapatok száma arányszerűleg csekélylyé jön, mert Bessarábia és a lengyel határ tetemes sereget igényelt, így tehát a főczél el volt érve ! De miért nem ment tovább a török sereg, miért nem nyomult Bessarabiába, hogy ottan az oroszokkal megütközhessék ? Mert ez által csak az oroszoknak tett volna jó szolgálatot , saját czélját pedig tökéletesen eltévesztette volna. Bessarabiában , miként mondjuk, tetemes és gyakorlott muszka hadsereg áll, melylyel a törököknek, ha előnyomulnak, nyílt csatában meg kellene mérkőzniök; Omer pasa pedig túl nem becsüli övéinek erejét s jól tudja, hogy nyilt csatában, hol sem sáncz,sem erősség nincsen, a törökök megveretnének, mert ott nem egyesek bravourja dönti el a dolgot, azonkívül számra nézve is kedvezőtlen az arány Omer pasa katonáira nézve, míg az oroszok azonnal mindenünnen segélyt kaphatnának, oly segélyt, melynek nagyságát még körübeől sem lehet előre meghatározni, a törökök elszigetelve állnának, mert hazulról segélyt nem várhatnak, az ausztriaiak gyámolítására pedig legalább megtámadó harczban nem számíthatnak. Ha megveretnek, egyszersmind meg is semmisittetnek s akkor a besszarábiai orosz sereg nagy része azonnal Krimia felé indulhat. így tehát csendesen áll a pasa Besszarábiai határán,s mert moldva-oláh földön áll s ha ide átjönnének az oroszok, az osztrákokkal gyűlne meg bajuk, amitől csakugyan óvakodni fognak. De Krimia felé sem távozhatnak az oroszok, mert tudják, hogy mihelyt ez által beszszarábiai hadsergüket gyöngítik, Omer pasa azonnal Besszarábiába nyomulna s az ottani földön az ekként összeolvadt őrséggel megmérkőzhetnek, így tehát a török hadsereg szinleg semleges és tétlen magatartása, szorosan véve, csakugyan hathatós gyámolitása a krimiai expeditiónak s oly ildomosságnak következménye, melyet teljes méltánylattal el kell ismernünk. A török hadsereg nem gyávult meg, hanem figyel és kipiheni magát; reméljük, hogy nem sokára majd neki is újra jutand tevőleges szerep. A krimiai hadjárat kimenetele még folyvást feszültségben tartja a világot s nem egy aggodalmat keltött a kedélyekben. Ok csakugyan elég van rá, de azért még sem válunk meg reményeinktől, mig a valóság azokat végkép meg nem semmiti. London, oct. 15. 4* Baljóslatuak eseménydús közelebbi napjaink. A háborúnak szerencsenapja Krimiában alkonyodik, ellenben a diplomatiának hajnalcsillaga felszállni kezd , tompul a balügyek végére járni szokott kard, és hegyesedik a czélt kanyargva kereső toll. Raglan lords Canrobert fővezéreknek úgy múlt hó 26-kán kelt kedvezőtlen , mint folyó hó 6-ról érkezett kedvezőbb sürgönyei — a hadremények zöldágának hulladozó elsárgult levelei; von der Pfordten bárónak pedig Bécsben járta s különösen Palmerston lordnak ma Párisba utaztak_a minden csak még keresztre nem feszitett türedelmek aranyszegekkel kivert kir.fája. — De szóljunk különkülön a háborúnak estszürkülete, s a diplomatiának hajnaláról. — „A czár árnyék, Szebasztopola Bomarsund 1“ Ezt lármázta az elbizakodás az inkább dicsőített mint dicső almai győzelem után. „A czár valóság, Szebasztopola Gibraltar 1“ ,így kiálta fel a kétségbeesés az inkább nagyított mint nagy balaklavai megveretés után. Győzelem? Kérdik gúnykaczajjal az orosz barátok. Megveretés s szörnyüködnek, kik mindenben nyűgöt uszályát hordják. Igen, mind az, ki meleg szív, de hideg fővel ítél, kit túlbizalom szárnyaira fel nem kapott, kit kishitűség majomölelések közt karjain nem ringat, el fogja ismerni, __ hogy az almai csata győzelem s nem több, a balaklavai ütközet megverettetés s nem kevesebb. Amannak gazdag ténylete s szegény hordereje már közönségesen ismertetik , imerről pár rövid megjegyzés még nem szópazarlás. — Midőn Cardigan lord lovassága — egyrészről Raglan lord fővezérnek Lucan lord lovassági főparancsnok által „félreértett“ parancsából (a félreértés felelősségével a parancsot vitt s azóta bátor halált halt Nolan kapitány s hadtudós terheltetik a vétkesek részéről), más részről dicsőségszomja , a gyalogsággal versenyzés szenvedélye és sértett esprit de corps által űzetve , — hőshalálra rohant a jóval számosabb ellenség kereszttüze közé; egy franczia tábornok, a lelket emelő, de szívet jajdító látvány szemtanúja, felkiáltott : „C’est très magnifique, mais ce n’est pas la guerre !“ —E pár szó megritkító dicskoszorúját az Alma óta istenítette Raglan lordnak ; mert hogy őt, és sem sir George Cathcart a negyedik hadosztály napjáig ak Tornokat éri a Krimiában ugy is kevés lovas erő által haszonnélkül hozatott nagy áldozatnak felelőségterhe, — ez magának a fővezérnek jelentéséből, — s ennek különösen mentegetésre szánt pontjából, kiviláglik. S ez, t. i. a fővezér nymbusának némi részben szétoszotta, és, mi azzal együtt járni szokott, a sereg bizalmának a fővezényletben megfogyta, a 25-ki balaklavai megveretésnek eredménye. Ha Kamarának Balaklava fölött sok tekintetben árkodó magaslatait még mindig az eszélyes orosz tábornok Liprandi birja, s bírván azokat erődíti, s tetemesb őrségekkel rakja meg , ugy folyjon bár miatta szakadatlanul az ostrom, a roham mégis, mely Szebasztopol városa, öble és déli erődeinek is bevételére (az éjszaki várdák még veszélyen kívül állanak) elkerülhetlen, veszélyes hát- s oldalakadályoknak leend általa kitéve. S ez is, t. i. a krimiai hadkoczkának sok tekintetben a szövetségesek ellen fordulta, a 25-ki balaklavai megveretésnek eredménye. Mi pedig ennél is több, az, hogy a Mihály, Miklós nagyherczegek hozta erők által nevelt várőrség f. hó 6-ki nagy kitörésének visszanyomatása, érintetlenül hagyá, ellen nem súlyozó a m. hó 25-ki szerencsétlen csata kihatását. Fényes győzelemnek hirdetik ugyan az angol-franczia lapok a kilenczezer orosz életébe került kitörés meghiúsíttatását; ámde csak akkor, ha a csata részleteit s a szövetségesek veszteségének is kimutatását reendeztük, fogjuk a történeti igazság hova nehezedését megítélhetni, a mindkét fél által előnyösnek kürtell 6 i ütközet tárgyában. Sőt, ha az elesettek és sebesültek száma a szövetséges seregekre nézve kedvezőbbnek bizonyulana is, még ez esetben is csak oly arányban ítélhető oda a győzelem babérja az egyesült három hadnak, minőben ennek visszalöknie sikerült a kitörést czéljától, mely az ostromnak a téli viharok bekövetkeztéig megnehezítésében, a rohamnak Menzikoff herczeg minden erői öszpontositásáig késleltetésében áll. Én legalább attól félek, hogy a 6-ki csata legfölebb oly győzelemnek bizonyuland, minőnek — a „Times“ szavaival élve — súlya „alatt a diadalt vivott fél roskahoz,“ s minőnek „sikere legyőzi a sikert aratottakat.“ Megerősítenek ebbeli sötét sejtelemben, s megszilárdítanak a krimiai hadszerencse napjainak borulását ilető hitemben egyéb tekintetek s körülmények is. Egy kiáltás fojt el ma zajával minden egyéb hangot az ország széles hosszában, s ez: „Segítség a krimiai hadkalandnak!“ Ily s rögtön közönségessé vált kiáltás csak aggalomból fakadhatott. És nem is csak az ellenzéki közlönyök, hanem a félhivatalos lapok után sürgeti a közvélemény , hogy tetemes, inkább tízezer fővel több, mint egygyel kevesebb, segéderő küldessék ki haladéktalanul. A fehér sasnak mielőbb szárnyra bocsáttatása, és — bámuljatok ! — a Dunafejedelemségek kiüríttetése is felleg-oszlatóul ajánltatnak az izgatás nyelvén több lapokban. Szóval: a piros remények mily gyorsan keletkezének, oly hamar el is tűntek , itt-ott a legfeketébb kételyeknek engedvén helyet. A kormány is, úgy látszik, érzi, hogy a krimiai har-kaland, legyen bár mind e napig ura önsorsának, kisérie legyen azt szakadatlan siker, a jövőnek mégis csak azért sem mosolyoghat elébe, mert az időjárást s időszakot illetőleg nincs annak birtokában, mi nélkül Szebasztopol bevétele mindig kétséges marad, a carte blanche-nak. Az ősz viharai a. tv. expeditiot. ne Elindíthatta volna ezt a múlt tavasz, vagy nyárral. S mert ezt tenni elmulasztó, most gyors egymásutánban tart kabinettanácsokat, és hoz mentő határozatokat. Államtanács ülend össze, mégpedig ma, hogy — többek közt s némelyek szerint — a parlament azonnali összehivatását megrendelje. Mindezek baljóslatúak. Biztató mégis az, hogy a kormány több tevékenységet kezd kifejteni, így a keleti gőzhajózási társulatnak, melylyel eddig alkudozni szokott, most parancsolólag rendelte meg, hogy a keleti postaközlekedés megszakadtával is azonnal szolgáltasson ki az államnak annyi gőzöst, ahány a szükségelt angol s franczia segéderőknek Krimiába szállítására megkivántatik. Ma száll ki Palmerston lord a franczia földre, hol pár napra nejével együtt a tuileriák vendége leend. Az Urqhuartok gyanús szemében ominosusnak tűnik fel a franczia császár találkozása első brit hívével, az in re külügyminiszterrel, s nemsokára nomine et re premierrel. Ellenben mások „III. Napoleon“ s a „mauvais génié“ tete a tetejei folytán, mely utóbbiról már rég meghatott, hogy „il mettera TEurope en feu,“ — a hábo- *) Lásd a P Napló 1409-dik számát. ZÁRPATHY ZOLTÁN. • Regény Irta Jókai Mór XXIV. Aspadassin. Folytató*. *) Rudolf az utczán találkozott még Zoltánnal. Amint egymást megpillanták, előbb ugy tetszett, mintha megdöbbentek volna, azután pedig jókedvvel siettek egymást üdvözölni. Milyen jó kedvű, milyen kedélyes iparkodott lenni mind a kettő. Karon fogták egymást s végig sétáltak Pozsony utczáin, le és fel a dunaparton; mennyi tréfás beszélni valójuk volt ez alatt ! Apróságok, útbaeső csekélységek mennyire érdekelték őket; lehetett felőlük beszédet kezdeni, hosszú közönyös beszédet. Ebédideje is volt már, valóban észre lehetett venni; az órák ötre jártak délután: milyen tréfás dolog az, hogy ezt ők nem vették észre a nagy beszélgetés közben. Rudolf meghívta Zoltánt, hogy ebédeljen ma ő nála. Ő elfogadta szívesen, úgy is oly régen ebédeltek együtt. Ismét karöltve, vidáman visszatértek Rudolf szállására , felsiettek a lépcsőkön, oly gyorsan, mintha fogadásból tennék: ki hamarább oda ér ? Zoltán előbb nyitotta ki az ajtót, de mégis Rudolfot akaró előre bocsátani. Rudolf ellenkezett, hogy ő itthon van, Zoltán azt állíta, hogy ő is itthon van, amiből nagy nevetség lett. Amint így kaczagva belépnek, egyszerre megdöbben mind a kettő. Az előszobában hölgyi felső ruhák voltak lerakva, minőket utazók szoktak levetni. — Ki van itt ? kérdé Rudolf elesiető cselédjétől. — A nagyságos grófné és a kisasszony. — Nőm és leányom. Hogy elsápadt egyszerre mind a két férfi! Mint akit valami nagy bűnös tetten kapnak. Egy perczig nem tudtak mit szólani. Rudolf hamarább magához tért. — No az ugyan különös, hogy mi így meg vagyunk lepetve, szélt tréfás mosolylyal; ahelyett hogy örülnénk, ugy nézünk, mint a kik megijedtek. Azzal megragadó Zoltán kezét s vidám arczczal vitte őt magával szobáiba. A legelső ajtónyitásnál mind a két hölgy nyakában volt Rudolfnak. Sirt mind a kettő szótlanul, keservesen. — Mi bajotok ? kérdé Rudolf csodálkozva. Mi történt veletek? Miért jöttetek ily hamar utánunk? mi csak egy hónap múlva vártunk.Azt hittétek ugye, hogy meg fogtok bennünket lepni, valami tiltott kalandon, valami hűtlenségi csínyen ? De hát örömötökben sirtok egy ? * — Nem, nem, szélt Flóra, nézd ezt a levelet. És azzal átadá Rudolfnak a titkos tudósítást Kőcserepy leányától. Rudolf végig olvasá azt és elmosolyodott rajta. — Hát ennek köszönhetjük , hogy ily jókor látunk benneteket? Óh mi kedves bohék vagytok ti. Nesze Zoltán olvasd. Zoltán is elolvasá az iratot és ő is nevetett rajta. Katinka úgy intette őt, félig sírva , félig haragosan, hogy minek nevet ? mikor ők már három nap óta kétségbeesve vannak e miatt-Igazán kétségbeesve ? Dh azért a gyöngéd vallomásért százszor össze kell csókolni azt a gyöngéd remegő kezecskét, azt a testvéri kezecskét. — Tehát te remegtél miattam ? Te féltettél engem ? Nem szeretnéd, ha elvesznék ? Erre a szóra ismét újra kellett kezdeni a sírást. A két férfi kénytelen volt még jobban nevetni. — Ezek a bohék azt képzelik, hogy itt Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket, mint a madarat, monda Rudolf kötekedve, s összeölelgeté kedves szép nejét. Katinka ellenben lefordult Zoltántól, s úgy haragudott rá, hogy olyan könnyen tudja vonni a dolgot. — De hát kedves kicsikém, azt képzeled-e, hogy engem minden bohó embernek módjában van hírem tudtom nélkül megölni ? De abba még én is beleszólnék. Nem láttál e még soha lőni, vívni. Hát félek én valakitől? És épen egy ilyen szájhőstől, amilyennel a te titkos tudósítót összehoz. Egy ilyen ügyetlen ember, akit mindenünnen kidobnak, elvernek, s aki csak dicsekedni tud, s legfeljebb olyan emberekkel köt ki, mint Tarnaváry bátyánk, akikről tudja, hogy nem értenek a kardhoz. Rudolf is segített ez eszmét bővíteni. — Az igaz, hogy gyönyörű hidalgóval rémítettek meg benneteket. — Valódi don Quixote de le Mancha. — Egy gyermekijesztő Bramarbas, akinek a gyávasága példabeszéd. — Ez pompás tréfa volt akárkitől. — Hihetőleg valami szenvedő lovag műve lehet, szólt Rudolf tréfásan karolva át szép neje karcsú derekát s édes csókot nyomva annak szép piros arczára; valami szenvedő lovagé, a kinek az imádottja nagyon sokat kacsingathatott ránk a színházban, vagy a termekben, s a ki az által hitt bennünket imádottja előtt népszerűtlenné tenné, hogy titeket ide rendelt. A két hölgy végre maga is oly mulatságosnak találta ez esetet, hogy elhagyta magát csábítani a férfiak jó kedvéről s abban egyeztek meg kölcsönösen, hogy akármint történt, nagyon jól ütött ki, hogy ők, hamarább eljöttek egy hónappal a várt időnél, már most nem is maradnak el Rudolftól egy napra sem többé. — De már holnapig mégis el kell maradnotok , szólt Rudolf jó kedvűen, mert itt az sincs, ahova letelepedjetek. Előbb rendbe kell hozatnom szállástokat, tehát reggelig csak vándoroljatok át Szancziékhez, ők úgy is nagyon egyedül vannak, majd holnap azután hozzám költözhettek. Ez igen természetes volt. Hiszen ez oly rövid idő. A pitvarnok azonban jelenté, hogy fel van hordva az ebéd. Rudolfnak ki kellett menteni magát. Biz azt nem az ő szakácsa főzte, csak a casinóból szokta hozatni, hanem a mitán az ételek választékosságából elmaradt, azt kipótolá a viszonlátás édes öröme, egy-egy gyöngéd kézszorítás, egy tekintet több érvet ad az istenek minden olympi lakomáinál. Estig az asztalnál ült a kis család, vígan tréfálózva, enyelegve. Zoltán ma kifogyhatlan volt az elménczkedésben. — Hogy féltettünk titeket, szélt Flóra gyöngéden odasimulva férje átölelt karjához, mikor távol voltunk tőletek; az ember olyankor a legnagyobb veszélyt is elhiszi azokról, a kiket szeret. Szegény asszony! És a midőn a legnagyobb veszélyben voltak azok, kiket szeret, oly nyugodtan, oly aggodalomtalan hajta le fejét az egyik keblére s nézett mosolyogva a másikra. Azok poharat kaczintottak szeretteik egészségére. Éljenek azok sokáig ék legyenek boldogak! Sohá nem lehetett fennmaradni, a hölgyek fáradtak voltak a sietős út miatt, nyugalomra volt szükségök. Zoltán magára vállalta, hogy őket elkísérje Szencziékig. — Holnap reggel hét órakor jött szállásomra, szólt Rudolf Zoltánhoz ; valami dolgunk lesz együtt. — Hét órakor? — monda Zoltán meggondolkozva; — eljöhetek. — Ahol oly korán keltek fel ? kérdé Flóra. — Megszoktuk falusi életünkben, tréfálózék Rudolf és, nejét és gyermekét megcsókolva, megszokta Zoltán kezét is; és a midőn ilyen vígan, enyelegve kezet szorítottak, az egyik gondolta magában: „jó barát, holnap megbeszállak !“ a másik pedig gondolá, „kedves gyermek, holnap megelőzlek.“ Zoltán kétfelől karjára fűzé a két hölgyet s készakarva kerülőt tett velök, hogy mentül tovább együtt lehessenek , milyen boldog lehetett! Hallható, érezhető, mennyire szerettetik; nem volt előtte titok, sőt hit és való, hogy egy drága szivet bir, mely gazdag szerelemben és hűségben, s azt tőle senki el nem rabolhatja ez életben. Ez életben! Még Szencziékhez is fel kellett mennie velük, még ott is végig kellett hallgatnia, mennyire féltve mennyire szeretve van , midőn elbucsúszott onnan, a legkedvesebb mosolygás a világon kisérte ki s a legédesebb hang kérte, hogy holnap reggel tíz órakor jöjjön el érték, őket Rudolfhoz vezetendő. Holnap reggel tíz órakor! Elhozza-e ezt az órát az ő számára a holnap ?......................................................... (Folytatjuk.) 268—1411