Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)

1854-12-03 / 1421. szám

rose-ausztriai szerződvény pótczikkjének aláírása az ő miniszteri hatásának végső cselekvénye volt. Meg kell vallani, hogy mindazok, kik e hírt koholták s terjesztették, mind pedig, kik elhitték, az utolsó tanácskozások belső folyamáról kevés ismeretet árulnak el, ha épen azok sikerültét alapokául szándék a magas érdemű államférfiú lelépésének elfogadni. — Ily beszédnek csak akkor lett volna némi valószínűségi alapja, ha bizonyos oldalakról sikerül vala az ausztriai kormányt a porosz nézeteknek megnyerni. — Semmi kérdés, hogy ily kísérletek történtek. Ámde az új pótczikk hihetőleg nem sokára közrejutandó szövege ki fogja tüntetni, hogy mindkét nagyállam előzékenysége egyenlő volt.“ Általában a porosz kormánynak a közvéleményben mi sem árt annyira, mint épei, a specifics porosz lapok azon törekvése, hogy Poroszországnak Ausztriához csatlakozását folyvást Oroszország érdekében állítják elő s ez által annak őszinteségét gyanúsítják. Ha mindent ama lapok szemüvegén kellene tekintenünk, úgy a trónbeszéd azon passusát is, melyben az idegen önállóság biztosításáról van szó, úgy lehetne értelmeznünk , mintha Poroszországnak csak Oroszországot védeni volna szándéka. KÜLFÖLD. Németorság. A „Neue Preuss. Zig ” nak az áprilisi szerződvényhez csatolt sf. évi nov. 26-kán aláirt póczikk tartalmáról Bécsből imezt jelentik: Az okmány onnét indul ki, hogy a mindig fenyegetőbbé alakuló politikai helyzet a két német nagyhatalmasságot annak bővebb megfontolására indította, mikép volna a kettő közt egyetértés megállapítható. Mindkét hatalmasság egyetért abban, hogy nekik mindenekelőtt alkalmas alapot kell nyerniök a jövő békealkudozásokhoz. Ily alapot tartalmaz az ismeretes négy pont, ámbár csak a két első érinti közvetlenül a német érdekeket. Azon lépésekhez, melyeket Poroszország újabban Sz. Pétervárott tőn, mindenesetre a békés kiegyezkedés alapvetésének reménye csatlakozott. Mindamellett a helyzet bizonytalanságánál fogva szükséges, hogy egy, Németországnak netaláni egyetemes föllépésére nézve kezesség szereztessék. Ezért, és mivel egy az ausztriai csapatok elleni támadás a Dunafejedelemségekben, Németországra nézve is veszélyeket idézhetne elő, megígéri Poroszország Ausztriának a segélyt ezen esetre is (azaz, ha ez utóbbi a Dunafejedelemségekben megtámadtatik). A nagyhatalmak reményük, hogy a német szövetség ezen egyezkedést jóváhagyni, esetleg jóváhagyását tettel tanúsítani fogja. Francxiaonnig, Pária, nov. 28. A, ,Pays“ Németország politikájának következményeiről, alakuljon bár az végre semlegességgé vagy tevékeny közremunkálássá, a következő jelentékeny szavakat ejti: „A semlegesség , általános háború megakadályozásának szándékából épen azt idézné elő az által, hogy az a véletlennek ajtót kaput tár és összerontja azon combinatiókat, melyek által a diplomatia mostanáig az európai államépületet a forradalmi szellem támadásaitól megőrizte.“ — A ,,Constitutionnel“ezt mondja: „Bessarabia hadiállapotja a török és orosz sereg között, az ausztriainak legközelebbi szomszédságában, katonai működéseket idéz elő, melyekhez egy franczia sereg is járuland. Ennyi sereg összejövetele és viszonyos közelségéből nem származhatnak-e események, melyek végre Németországot kényszerítendik a diplomatia homályaiból és hírlapjai szópöréből (logomachia) kilépni ?“ A nevezett kormányközlöny fölfogásától annyira át van hatva, hogy egy más helyen még egyszer fölkiált, miszerint a bessarábiai hadjárat talán Ausztriával való állását elhagyatja. Ma egy főhivatalnok beszélt — írja a rajnai lap párisi levelezője — miszerint új nehézségek Ausztria és a nyugati hatalmak között új akadályokat érvényesítettek volna — oly nagy akadályokat, hogy érzékeny bonyodalmak közellététől tarthatni. A bessarábiai expeditióról sem volna többé szó. A kormánynak erről önkényt s önkénytelen le kell mondani. Ezen közlemény a „Times“ ma ideérkezett czikkének összehasonlítása által új súlyt nyer, azonban remélhető, miszerint ezúttal egyike azon múlékony félreértéseknek forog kérdésben, melyek alkudozások alkalmával ki nem kerülhetők. Ezen új fordulat megmagyarázhatlan marad oly pillanatban, midőn az ausztriai kormány azzal, mit a nyugati hatalmak tettek, egyetérteni nyilatkozott, s még a bessarábiai diversiót is helyeselte. — Lord Palmerstonnak itteni hosszabb mulatója összeköttetésben állhat a német nyugati alkudozás legújabb fordulatával. Az angol miniszter tegnap Thiers urnál ebédelt, s Hübner ul isa vendégek között valt. Hallatszik, hogy Napoleon herczeg Canroll art hadműködéseit határozottan rászalta, úgy látszik, hogy ép oly kevéssé volna megelégedve a háború folytatásával , valamint az expeditio megkezdésével való. Hogy egyébiránt megmutassa, miszerint ő ennek daczára el van határozva kötelességének teljesítésére, azt kívánta, hogy neki mint osztálytábornoknak adassák át a rohamoszlop vezetése, mi egyébiránt dandártábornokra bízatott volna. Az oroszoknak nov. 5-ki támadása az egyesített tervet megváltoztatta, s ezért a 6-kán ás 7-kén tartott katonai tanácskozásokban elhatároztatott, a rohamot az erősítések megérkeztéig elhalasztani, s ekkor ment el a herczeg egészségének helyreállítása végett, Konstantinápolyba. Levelei egyikében igy átél elutazásáról : „Ha a roham végrehajtatik, maradtam volna szenvedéseim daczára; de minthogy arról előleg le kell mondanom, s álgyugolyó által el nem esketem, inkább meggyógyittatom magam Konstantinápolyban, hogy a csata napján kész legyek, mintsem Szebasztopol előtt éji edényemen haltak meg “ A Moniteur“-ben ez áll : A hadügyminiszter ma sürgönyöket kapott Párából, nov. 18 káról, a keleti sereg főparancsnokának nov. 13-káról szóló újságaival : „Inkermannál megveretvén az ellenség, melynek veszteségei sokkal jelentékenyebbek volának, mint Canrobert tábornok jelentette, nem nyugtalanítá a folyamatban levő ostrommunkálatokat. Az idő roszra fordult, de a csapatok egészségi állapota jó és szelleme bámulandó volt. A segélyezők kezdenek megérkezni. A fővezér már elég embert kapott Afrikából és Francziaországból. Ma y ran előhadából 1800 amber 13-kán ült hajóra. Ma a diplomatiai körökben rendkívüli figyelmet gerjesztett a „Si éco“-nek, a főszerkesztő Havin által aláírott czikke, minthogy Havinnak a franczia külügyminiszterhez viszonyait, melyek egyszersmind atyafiságos természetűek, ismerik, és a „St é ce“ nem először használtatik közlönyül. A pillanat épen most érkezettjei, midőn a napóleoni politika szabadelvű oldalát mindinkább igyekszik kimutatni, és mikép történhetik ez jobban, mint ha közleményeit oly lapra bízza, mely mint a „Liéce“, a demokrátiai eszmék közlönyéül szolgál, s egyedül több előfizetővel bír, mint az egész hivatalos sajtó összevéve. A „Liécle“ a császárnak Canrobert tábornokhoz intézett levelét Francziaország politikájának fordulópontjául tekinti. Az ily föltevés, az ily beszéd a mai sajtóviszonyok között valósággal meglepő, és ha határozottan nem is lehetne erősítni, hogy a „Léce“ ma a tuileriák kabinetének gondolatát fejezte ki, egyedül ezen körülmény elégséges azt mutatni. A második napi esemény a testőrség szemléje, mely minden lehető katonai díszszel, 200.000 néző jelenlétében történt meg. A diplomatia ezen szemlében is a Canroberthez intézett levéllel összefüggésben álló demonstratiót lát, s minden esetben az első császárság ezen legharcziasabb hagyományainak fölserkentése és e pillanatban láttatása mint czélzatos tűnik fel. Vegyük még hozzá, miszerint a „M o n i t e u r“ ma az angol parlament összehívását jelenté , hogy a nyugati hatalmak szövetsége közelebbről hatalmas oeconomiai esemény által fog nyilváníttatni, hogy a császár Anglia első államférfiának szeme előtt Francziaország legharcziabb emlékezéseire hivatkozik : akkor nem csodálkozhatni, ha a diplomatia különös aggályait nyilvánítja. Végre még ma azon határozott hír keringett, hogy Poroszország és Ausztria egyesültek, és hogy az áprilisi egyezmény annyit emlegetett pótczikke — tény. Jólértesült körökben azért nagy súlyt helyeznek Napóleon Lajosnak közelebbről nyilvánított mondására, midőn a jövendő bonyodalmakról vola szó: „Néhány nap alatt Európa helyzete a leghatározottabb vázlatában (nettement) fog feltűnni. Én nem félek az átalános háborútól, de azt hiszem, miszerint a békéhez soha sem valünk közelebb, mint ma.“ Páriából írják az „A. All. Z.“-nak : „Láthatni, miszerint levelezőnek igaza volt, midőn lord Palmerston jelenlétének azon czélt tulajdonitá, hogy az itteni kabinet határozatlanságának véget akar vetni, a midőn azt állitá, hogy e czél eléretett. A bessarabiai expeditio , mint diversio a krimiai expeditio részére, szilárdan megigértetett. Lord Palmerston ma délben — nov. 26.— a császár minisztereivel az ausztriai követnél ebédel. — Nagy és kis zavarok ! Fould ur megtagadta, hogy lord Palmerstonnal Drouin de Lhuys urnái ebédeljen(?) s Drouin de Lhuys maga részéről vonakodott lord Palmerstonnal Fould urnái egy asztalhoz ülni. Ez több mint pillanati személyes ingerültség e kabinet nevezett két tagja közt; ez, mélyebb bevágó viszály jele a kormány két legkitűnőbb személyisége közt. E tárgyba érdemes mélyebben bebocsátkozni, mert az nagyobb fontosságú, mint talán látszanék. Valamint az angol kabinetben lord Aberdeen a halogatásos bevárás politikáját, lord Palmerston ellenben a keresztülhatás, a kezdeményezés és tett politikáját képviseli, úgy ez árnyalatoknak a francziák császárjának kabinetében is megvan képviselőjök : Fould az aberdeeni, Drouin de Lhuys a palmerstoni politikához hajlik. Fould eleitől fogva oly hangulatban volt, hogy még nagy áldozatok árára is a béke fentartására kell törekedni. Drouin de Lhuys ellenben azon határozott nézetben volt, hogy a háború kikerülhetlen s minden eszközzel és teljes erélylyel folytatandó. Erre nézve a külügyminiszter lényegileg találkozott a császár nézleteivel. De természetesen a császár úgy híve, mikép önmagának egész véleményével azonnal nem kell kilépni. Neki, a prince parvenunek, mint maga magát nevezte, neki, kit Francziaország nem ismert, ás kinek nevét Európa a harczi- és hódítási vágyaktól nem volt képes elválasztani, legelőbb az volt feladata, ki és befelé fontos biztosítékokat nyújtani politikájának lényegileg békés czélzatai iránt, s e czélból visszatartózkodásával talán tovább ment, mint kellett volna ; annyira ment azzal , hogy őt magát is az események meglepték. Palmerston lord útja alatt, mely a közfigyelmet méltán vette igénybe, nem rejlik egyéb, mint azon szándék, a franczia politika határozatlanságának határt vetni. Ha szabad következtetést vonnunk azon férfiakról kiket fölkeres és látogat, és azon erélyből, melylyel minden alkalommal az Anglia által követendő politikáról nyilatkozik, úgy még ő egészen az, ki volt, midőn a kabinetből kilépett, mert lord Aberdeen rendszabályaiért nem akart a felelősségben osztozni. Nézetei azon szavakba foglalhatók össze, melyeket e napokban egy hivatalos lakomán különös melegséggel mondott: „A czári egész a tehetetlenségig kell lenyomni, és pedig minden időre, habár Anglia egész lételét lenne is kénytelen a mérlegbe venni, s valóban Anglia erre kész volna!“ E szavak, magukban is itt lomdítsak, ha azokat egy angol miniszter ejti ki, annál jelentékenyebbek, mennyiben lord Palmerston szükségkép különös jóváhagyással, hahogy tán nem Victoria királynő parancsára jött Párisba; lord Palmerston ressiót kapott és vállalt itt egy kíméletlenül erélyes politika értelmében hatni, s minden arra mutat, hogy azt a legteljesebb siker koronázandja; legalább már most el van határozva, hogy a szövetségesek serege Krimiában minden rendelkezésre álló erőkkel erősittessék s Krimiában teleljen. (A. Z.) Spanyolosig, Madrid, nov. 23. Egy, az előbbi kelési idő alatti irat arról tudósít, hogy 150 követ, kik a Cortes mérsékelt részét képzik , következő indítványt akar tenni: „Kérjük a cortest fensősége erejénél fogva magát a következő alapokat constituálni: szabadság és rend, trón és IX. íz a b e 11 a méltósága.“ Ez irat következőleg rajzolja a miniszterek lelépésekor a palotában történteket : „Sennora, szólt Espartero, a minisztérium a cortesnek elnöke által megjelentette, miszerint elhatározta lemondását Fölségednek benyújtani.“ — „Reméltem, viszonza a királynő, „hogy ez nem fog történni, hogy önök érett megfontolás után tovább is fognak gyámolitani.“ — „Asszonyom, folytatá tovább a tábornok, „határozatunk visszavonhatlan. Szükség, hogy a kormánynak törvényes jellem adassék. Fölséged kinevezendi azokat, tiket alkalmasaknak vél vagy közölünk vagy mást honnan ; de önnek oly törvényes minisztériummal kell birnia, mely a kamarában többséggel bir.“ — „Azt gondoltam, felelt a királynő, hogy önöknek volna többségük.“ — ,,A cortes, viszonzá a tábornok, még nem alakult,“ és téve hozzá, „mi ezen formaság bevégzése előtt nem lépünk le.“— „És mikor lesz a cortes alakulva ?“ kérdezé a királynő. — „Vasárnap este előtt nem“ jegyzé meg Pacheeo, külügyminiszter.— „Jó, folytatá tovább a királynő, addig meglátjuk, mit leszünk teendők. Önök fognak gondolkozni. Én nagyon elégedett vagyok önökkel és önök teljes bizalmam érdemlik.“ Ezen a kihallgatásnak vége vala. Nagybritannia, London, nov. 28. A London Gazette egyik melléklete a titkos tanácsnak tegnap tartott ülésében hozott kir. proclamatiót tartalmazza, mely a dec. 12-dikeig elnapolt parliamenti „különböző fontos és sürgetős okoknál fogva,“ keddre, december 12-dikére, „több sürgetős és fontos ügyek elintézése végett“ egybehívja. Ezen okadatoló szavak kivételével az okmány a szokott mód szerint van fogalmazva. Átalában hiszik, hogy a parlament, mintegy 8 napi ülésezés után, a karácsonyünnepeken s új éven át el fog napoltatni. Ez iszonyú fontos ügyek igen sommás elintézését gyamtatja, miután nem ütök többé, hogy nemcsak a militia szolgálatának kiterjesztése felől, hanem pénzeszközök előszerzéséről is van szó, mégpedig semmi kétséget sem szenved, hogy a kormány kölcsönt szándékszik javaslatba hozni. Miután pedig ezáltal, ha némileg késő is, a közvéleménynyel találkozandik , ezen igen fontos ügy a parlamentet valószínűleg nem igen sokáig fogja foglalkoztatni. A pénzügyi, valamint némely más, a háborúra vonatkozó kérdésben az ellenzéknek nyilván igazat adtak, de e párt ama keserű szemrehányásokat, melyeket Aberdeen lord és Mr. Gladstone számára fentartott magának, tekintve az idő sürgős voltát, valószínűleg január hóra teendi félre , és ennyiből a peelita lap bátran állíthatja, hogy a miniszterek az ülés megnyitásának félelem nélkül nézhetnek eléje. Az Ausztriáhozi viszonyokat illetőleg aligha fognak az interpellációk már az első ülésekben hiányzani, s mi nem kétkedünk, hogy a kormány felkészülten áll reményteljes nyilatkozatokkal ; az Ausztriára vonatkozó kérdésekre épen nem fog a „Times“ hangján felelni, mert e pontra nézve a kormánylapok közül egyik sem közeledett annyira az ellenzék nézeteihez. Hiszen maga a „Daily News“ is vagy az eseményeknek, vagy a kabinet ügyességének rendkívüli győzelmet akar vindiálni, s bizonyosnak állítja, hogy Ausztria most semmit sem óhajt inkább, mint az Anglia- és Francziaországgali véd- és daczszövetséget. — Némi figyelmet gerjesztett végre, hogy a „Times“, (a „Moniteur“ daczára) nem akarja hinni, miszerint elhatároztatott volna egy franczia hadtestet küldeni a Dunához. — Tehát a „Gladstone-féle“ elv, hogy t. 1. a hadiköltségek az ország évi jövedelmeiből fedeztessenek, azon pillanatban, midőn a háború szerfölött komolylyá lan, a fedélzetről szerencsésen a vízbe dobatott. Maga a „Times“ is mentegeti most Mr Gladstone hibás számítását „vérmes békereményeivel.“ A közönség, úgymond, azon édes reményben szendergett, hogy a költségek az évi jövedelmeket nem mulandják felül, miután oly sokáig tartott az Expeditio elindulása Várnába. A,Times a saját hibás fogásait mindig az általa félrevezetett közönségre szokta tolni. Valóban véve a dolgot, senki sem szendergett édes ábrándozásokban, hanem az egész világ a kormány manővereiből teljes joggal „vérmes békereményekre“ vont következtetést, anélkül, hogy ezekben osztozott volna. Már máj. 5-én Mr D is ra ei a kölcsönt sürgető, s őrültségnek bélyegző nyomorult három millió font sterlinggel csatasíkra szállani oly hatalom ellen, mint Oroszország. Feleletül erre lord J. Russel ama rosz életet csinálta, hogy Mr D i b r a e 11, ha még most is államkincstárnok volna, oly tiszteletre méltó összegről, mint 3 millió font sterling, kissé nagyobb tisztelettel szólana. Már most ki venné rész néven az ellenzéki pártnak, ha a számtalan balfogásokat s elmulasztásokat a kormány komoly szándékának hiánya, vagy pedig öntudatos törekvéseinek tulajdonította. Ma is, úgy mint gyakran a ,Times, mint mondani szokták, az iskolákból fecseg, s egyszerre azon nevezetes felfedezést teszi, hogy pénz nélkül, mégpedig sok pénz nélkül, háborút viselni nem lehet. Hát ezt előbb nem tudta volna ? Hirtelen eszébe jutnak a hadi számadás több tételei, melyek ép oly nagyok, mint az egész respectabilis öszveg, melylyel Gladstone akarta „az európai súlyegyen , a nemzetek függetlensége, s a civilisatio érdekei melletti“ harczot támogatni. Már a csapatszállitásokra bérlett magán gőzösökért 3,000,000 font sterlinget kell fizetni évenkint. — Hol van a pénz uj hajók építése, vagy vételére, a száraz erő megkettőztetésére, a militia fölszerelésére, lőszerkészletekre, fegyverekre, egyenruhákra, a végre is ki nem kerülhető subsidiumokra a más apróságokra? — Most úgymond, a körülmények merészebb pénzügyi politikát parancsolnak, vagy egy 100 centes jövedéki adót, vagy pedig kölcsönt. Azon körülmény, hogy a parlament még a pénzügy év lefolyása előtt ül össze, az utóbbi kimenetelre mutat. Mi ezúttal (az ellenzékkel együtt) legjobb politikának tartjuk, háború viselésekor nem nézni a költségekre; az azonnali megfizetés licitójával felhagyni, s váltót állitni ki a legközelebbi nemzedékre , melyet a harcz kimenetele ép úgy érdekel, mint bennünket, s olcsó szégyen öröklését nem igen szépen köszönné meg nekünk.“ — „Két franczia hadosztály, — úgymond a „Times“ — megbecsülhetetlen erősítés volna a krimiai ostromló hadseregre nézve, de Bessarábiában 20,000 franczia, ha jobb segélyben nem részesülhetne, mint amilyet Om er pasa képes neki adni, egészen tehetetlen volna, vagy a megsemmítésnek esnék martalékul. Om er pasa hadserege nem több, mint amennyi a múlt télen volt, midőn kitűnő vitézsége által az ottomán birodalmat a szó betűszerinti értelmében megmentette a végromlástól, miért is kevesebb számra olvadt, s gyengébbé lett. Minden hadsereget hétről hétre után ujonczozás által kell pótolni, de a török hadsereg, ezen szükséges kiegészítéseken kívül még zsoldban, ruházatban és élelmiszerekben is hiányt szenvedett. Hogy a közös ellenség ellen nagyobb erőfeszítéssel léphessen föl, erre azt most képtelennek tartjuk. De valamely hadi demonstratio a Pruth mellett okvetlenül szükséges.“ — „Nápolyból, nov. 17-dikéről írják a „Post“-nak: „Nem rég bizonyos Carbone nevű amerikai polgár jött Messinába, útlevele azonban a Genuában székelő nápolyi ügyvivő által nem volt láttamozva. Az utóbbi vonakodott a (naturalizált) amerikai útlevelét láttamozni, mert egy másik Signor Carbone a naturalizáltnak fivére, a gyanús személyek rendőri lajstromában állott. Messinába érkezvén, Carbone minden czeremónia nélkül tömlöczre vettetett, s minden jog ellen abban letartóztattatott. Miután pedig Mr Owen, amerikai ügyvivő Nápolyban, igen komoly és határozott hangon követelte Carbone szabadon bocsáttatását, a nápolyi kormány annyira elragadtatá magát, hogy az említett Carbonet a tömlöczben egy irat aláírására kényszerítő, melyben elismeri, hogyó, „szicziliai király ő felségének alattvalója, nem pedig naturalizált amerikai.** Ezen második s kettős erőszak fölött a washingtoni kabinet igen felbőszankodott, s Mr. Owen-nek utasítást adott, hogy az egész ügyet szorosan vizsgálja meg, s a megsértett nemzeti becsületért elégtételt, Mr. Carbone számára pedig kárpótlást követeljen. A dolog a nápolyi kormányra nézve valószínűleg nem a legkedvezőbben fog kiütni. Mr. Brightnak, hála elvleges békeszeretetének, néhány nappal ezelőtt ismét szerencséje való Manchesterban ineffigie megégetteti. Már a táblapapír-, posztó-és lőszerből készült helyettesét , ki keblén e felirattal „Bright, Mikő 8 barátja“ egy táblát visel, a manchesteri inquisitio máglyájának akarták átszolgáltatni, midőn a rendőrség beavatkozott és az elítéltet magával vive. De tőle ismét elvették és ünnepélyesen elhamvasztatott. A rendőrség az enyészettől csak egy lábát menthette meg. Azt mint diadaljelt az őrházba vitte. A „Chronicle“-nek Bécsből, nov. 27-kéről táviratozzák . Gór csákófi herczeg hivatalosan jelentette császárjának a négy pont alapján alkudozási készségét. Csütörtökre kabineti tanács hirdettetett; ugyan e napra lord Palmerston is Párisból visszaváratik. Törökország: Danio vladika Triestet 29-én hoszszabb tartózkodás után elhagyta stízinjébe visszatért. Dana fejedelemnép. Jassyból azon tudósítás érkezett, hogy ott 50,000 török számára szállásokat készítenek. Ez is mutatja tehát, hogy a török fővezér egy komoly demonstratio által a szövetségesek ügyének Krimiában lendületet szándékozik adni. A fejedelemségekből kereskedelmi és nevezetesen gazdászati tekintetben érkezett tudósítások nem hangzanak igen örvendeztetőleg. Az élelmi csikkek árai általában igen tetemesen felszöktek. Amerika, New-York, nov. 15. Az itteni lapokban jelenleg Soué a vita főtárgya. Az ítélet, az itteni diplomatiának ezen „Enfant terrible“-e iránt épen nem kímélő. Pierce és kabinete nagy zavarban vannak. A „New-York Herald“ értésül adja, miszerint Pierce elnöknek épen nincs kedve Soulé végett a francziákkal összekapni, és Marcy államtitkár leplezetlenül nyilvánítja, miszerint vissza fog lépni, ha Soulé haladéktalanul vissza nem hivatik. A kormányhoz már sürgönyök érkeztek Soulétól, melyekben ő erősíti, hogy ő sem szó- sem írásbeli nyilatkozatai, sem tettei és személyes viszonyai által a franczia kormány ügyeibe sehol sem vegyült. A kabinet most e tárgyban tanácskozik. A Soulé-ügy természetesen vít a Know-Nothingsek (idegeneket kizárni akarók) malmára. „Küldjétek követekül amerikai gentlemaneket, mondják ők, „és nem fogtok ily bajba keveredni.“ Hadifeoigalmek Délkeleti csatatér. Közlük tegnapi számunk ,legújabb posta* rovatában M e n z i k o fi hgaek nov. 22-ki sürgönyét, mely szerint a szövetségesek ostrommunkálatai nem haladtak előbbre, a bombázás azonban folytattatott, a nélkül hogy jelentékeny károkat előidézne; s mely szerint a szövetségesek táboruk erőditvényeit erősitik; s miután újabb és más oldalról titáfoltások nincsenek, csak azon tényt conaktiruihartut, hogy '77- kéig semmi fontos esemény Szebasztopolnál nem fordult elő. Mindamellett azon londoni távirati sürgöny, mely szerint a hadműködések Szebasztopol ellen lehetőleg tavaszig fölfüggesztetnének, semmi valószínűségi igénynyel nem bír. Vagy roszul fogták fel a „Times“ ezen czikkének értelmét, vagy e lap egyszer ismét jónak látta, egyikét azon jól megfontolt helytelenségeknek a világba küldeni, melyeket nála látni már megszoktak. Semmi sem állhat a szövetségesek szándékától távolabb, mint az, hogy az eldöntést Szebasztopol előtt szükség nélkül elhalaszszák, s e szükség nem forog fen, mihelyt az erősítések megérkeznek . Bizonyosan a legnagyobb hátrányokat vonná maga után, ha egy 100,000-nyi sereget mostantól fogva tavaszig a a szabadban tanyáztatni akarnának. mily eljárás több áldozatot igényelne emberéletben mint néhány visszavetett roham. Hajóra-szállásra pedig s téli szállásoknak Szambulban elfoglalására senki sem gondol; ez az expeditiónak teljes feladása lenne. Másodszor nem szállhatnának többé ki puskalövés nélkül, nem foglalhatnák el újólag Balaklavát, s ha sikerülne is a kiszállás, akkor 100,000 és nem 40,000 ember állna az Almánál a további előnyomulást meggátlandó. Ez nagyobb hiba lenne annál, hogy a Menzikoffot az almai csata után megkerülni, a szebasztopoli útról s Bakzsiszerájtól elvágni s a tenger felé szorítani nem igyekeztek, hogy már nem október elején tették meg azon rendszabályokat, melyek által 60,000 franczia és angol seregnek Baktsiszerájtól elriasztása sőt még nagyobb eredmény is sikerülhetett volna; s hogy intézkedések nem léteztek ugyanakkor Perekop, Krimia e torkolatának elfoglalása'TM. A szövetségesek vezérei a tett tapasztalatokat fel fogják használni s a megmaradt jelentékeny előnyöket nem engedendik kezeikből kisiklani. Habár a mostani viharok a flották közreműködését akadályozzák, ez még nem esik döntőleg a mérlegbe; a viharok nehezítik ugyan az élelmezést, de ezt annál kevesbbé lehetlenítik, minthogy az idő nem dühöng folyvást oly mértékben mint nov. 14 és 17. közt. A hajókban szenvedett kár kipótolható s a roppant konstantinápolyi raktárak után pótolják azt mi elveszett. Különben is a flotta e veszteségeire el kelle készülve lenni. Hamelin admirál mint tudjuk már jó eleve kijelentette, hogy a viharos évszak beállta után nem állhat jót a flotta biztonságáért. E közlést természetesen éretten megfontolták, de azon eredményre jutottak, mikép inkább a flotta egy részét kell kockára tenni, mint a sereget a flotta segélyétől megfosztani. E nézet, úgy látszik, a legtermészetesebb. Háború, háború, s épen úgy, amint sok ezernyi vitéz katona életét és egészségét hadiczélokra kockáztatják, úgy a hajókat sem kímélhetik, különben végre is a boldogult Mihály nagyhű közmondása nyerne érvényt, mely szerint a háborút azért kell kerülni, mert az az egyenruhákat rontja meg.Különben is a helyzet nem oly veszélyes, bárha a legyőzendő nehézségek nagyok s a csapatoknak az időtől s más viszontagságok által sokat kell szenvedni;de veszélyes lenne az, hahogy a tavaszt egész nyugalommal akarnák bevárni. A hadjárat tarthat még néhány hónapig, de fel nem függeszthetik, mert akkor sikere kétséges. A Krimia elleni vállalatnál szintén igen fontos dolog leendett, az ott lakó tatártörzseket maguk részére megnyerni. Minthogy ezek 70,000 embert tesznek ki,ennélfogva képesek leendettek, mintegy 10,000-nyi könnyű lovast kiállítni. E lovasság a szövetségesek e részbeni hiányát kiegyenli.