Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)

1855-01-04 / 1445. szám

i Előfizetési felhívás. 1855-ik első félévi folya­mára. Vidékre postán küldve, félévre január 1-étöl junius végéig 10 frt. — évnegyedre ja­nuár 1-étöl martius végéig 5 frt pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 frt. — Egynegyedre 4 frt pp. Pesti Napló kiadóhivatala. Pest, jan. 3. — A múlt év utolsó napján befejezett ve­­zérczikkek írója kimutatni igyekezett azon ál­láspontot, melynek elfoglalására a magyar aris­­tokratia és földbirtokos osztály históriai jog, értelmi súly s magas­ érdek tekintetéből hivatással bir; kijelölte azon eszközöket, mik­nek felhasználása mig egyrészről a nagy föld­birtok megmentését s igy az aristokratia tekin­télyének, befolyásának biztosítását képes esz­közölni, másrészről a nemzeti ügy magasb fel­fogásánál fogva aristokratiánkra nézve életkér­déssé vált. Ez elmélkedések zárczikke e mellett a községek teendőit is megemlítő, e teendőkre nézve a végrehajtás, az életbeléptetés legfőbb garanciáit a középosztály azon törekvésében ta­lálva fel, mely saját létét és kényelmeit bizto­­sítni és utódai javára némi vagyont szerezni igyekszik. Ezúttal mi is a községekhez kívánunk szólani. Régi igazság az , hogy az államok ereje az értelmes és vagyonos középosztályon nyugszik. Ez osztály az ország népességének egyik leg­nagyobb részét teszi, s miután ez osztály vagyo­­nosságának egyik feitet®!- — *-• óhajtandó, horgy ventély lássa be a szakisme­retek szükségét és emelkedjenek fel azon szem­pontra , mikép ösztönözve érezzék magukat bármi megerőtetéssel reáliskolákat állítani, s jussanak azon meggyőződésre,miként az érett­ségnek ily foka, az önérdek ily természetes fel­fogása nélkül a vagyonosságnak alapja csak a véletlen által pártfogolt üzlet, speculatio lehet s hogy vagyonos magyar iparosztályról, mint a magyar társadalom velejéről szó sem lehet. Értelmes és vagyonos középosztály a szel­lemi és anyagi kifejlés legbiztosabb záloga. Azonban az értelmiség alatt mi nem értjük egyedül az iskoláztatás kisebb vagy nagyobb sikerét, hanem azon emelkedettebb felfogást, azon öntudatos érdekeltséget, azon nemesebb érzületet, melylyel a legszerényebb polgár is részese kíván lenni minden nemzeti törekvés­nek, minden a közjót előmozdító vállalatnak, melylyel minden községtag önérdekét a köz­érdekével bírja összekötni és a község emel­kedésének alapjául nem fogadja el az ide­gen segély hideg számvetését, hanem a vállve­­tés és társulati szellem erejében kívánja azt­­megfektetni. Ily felfogás, ily érdekeltség, ily érzület mel­lett hazánk községeiben iskolák, jótékony és ismeretterjesztő intézetek fognak létesítetni, ál­landó házat nyerene a magyar színészet, s min­den államgazdászati vállalat kiindulást, főtá­­maszt s, létesítésének feltételeit magában a pol­gárok egyesülésében fogja feltalálni. Itt önkénytelenül támad a kérdés: váljon hazánk első városa, Pest polgárai bírnak-e ily felfogással, érdekeltséggel és érzülettel? Mi, ha e kérdésre igenlőleg felelnénk, nagy zavarba jönnénk, mert nem tudnánk állításunk igazolására a vállalkozási szellem, az érettebb felfogás, a közérzület bizonyító jeleire is utalni. Ily vagyonos középosztály, ily gazdag ke­reskedői kör, mint a­milyennel Pest bír, a tár­sulat téren sok hasznos vállalatot létesíthetett volna, míg most azt kell tapasztalnunk, hogy minden vállalat, mely a főváros fényét, fontos­ságát, vagyonosodását emelné, vagy a főváros tőkepénzesei, nagy kereskedői, gazdag birto­kosai körén kívül eső erők és elemek egyesü­lésében leli fel létesítése feltételeit, vagy azon jámbor óhajtásokhoz sorozható, mik teljesülést a jövőtől, a közügyek iránt több érdekeltséggel viseltetendő jövő nemzedéktől várnak. A pesti kikötő szükségessége s ez által biztosított hasznossága hideg számokkal mutat­tatott meg. E vállalat hatása a főváros kereske­désének, fontosságának és vagyonosodásának emelésére elismertetett. E vállalat létesítése nem kíván milliókat s a vagyonos pesti keres­kedői testület mindeddig nem érezte magát hi­vatottnak e vállalat létesítésére s ha a magas kormány állami szempontból kiinduló érdekelt­sége ennek létesítését a szükséges­­ vállala­tok sorába nem igtatja, e kikötő létesítése tán igen sokáig hiú remény maradand. A légszeszvilágítás behozatala iránt idegen társulatok részvéte szükséges. A társu­lati szellem hiánya miatt nem létesíthetjük e vi­lágítást is minerenkből. A r­e d o utt e-é­p­ü­l­e­t romokban fekszik. Ez épület, mint tudjuk, a város pénztára erejé­ből ki nem emelkedhetik mostani disztelenségé­­ből; tudjuk, hogy a hasznosság és czélszerüség elvei, követelései szerint kiépíttetvén, nemcsak a város pénztárának jövedelmét s igy hitelét emelné s nehéz terheinek könnyebb elviselé­sét eszközölhetné, de közvetett eredményével a középosztály forgalma élénkítésére is bírna hatni, míg a részvény­társulat vállalatát hasz­nossá tehetné , és a redoutte-épület mégis romokban hever, a gazdag kereskedő- és ipar­osztály befolyásosabb tagjai nem támogaták azon derék polgár kérvényét, ki mindeddig hiá­­ban ostromolta önérdekében a községtanácsot. Fog-e e czélra társulat alakulni ? és a község­tanács fogja-e támogatni a város érdekében alakulandó társulatot? A város határában egy gyár létezik, mely nem csekély részben volt eoisköalöje a Pest körül emelkedett czukor­, sze­rin­t több gyár kelet­kezésének, mert a kölcsönös közvetítés elvénél fogva az ipar nagyobb emelk­edésnek indul, ha eszközeihez könnyebben, olcsóbban juthat. E gyár a pesti művegyészeti gyár.Hogy e gyárnak szép jövője lehet, senki sem fogja ta­gadni, ki tudja, miként vegyész­­ipar nélkül az ország ipari kifejlődése nem képzelhető s hogy majd minden iparvállalat olcsó vegyészi anya­gokat szükséges. Az e gyár hasznosságát,jöve­­delmességét biztosító körülményekről e lapok a múlt évben bővebben, szólottak s azon prakti­kus alapot, melyre e gyár építtetett, felmutatva, részvétre hívták fel a kereskedő- és iparosz­tályt a kibocsátott új részvények iránt. És Pest­nek gazdag kereskedői, tőkepénzesei ezúttal sem adák jelét azon jóakaratnak, melylyel min­den honpolgár az iparmezején hátramaradt szü­lőföldének emelkedése iránt viseltetni tartozik. Maradtunk az escompte mellett. És még mennyi és mily vállalatokat sorol­hatnánk elő, melyek a főváros tüzetes feladá­sai közé tartozván, a polgári osztály polgáriso­­dása mértékául szolgálnak De hát mi czélra alakult a nagyreményű Lloyd,ha kebeléből mindeddig a gabnacsar­­nokon kívül mi sem támadott? P­á­r­i­s, dec. 29. 30 A felhőkkel bevont borús ég Páris fölött világ­­tudomású dolog; ehez járul még az is, hogy az egész világ Krimiával van elfoglalva, mindenütt csak kőmi­­ves kalán és építészi állványok , minden utczaszeg­­leten fényrajzi arczképek, örökös vaudevillek, s mac­­adamizált utak; mindezek megannyi ostorok, melyek székvárosunk physiognomiáját elkomoritják, elegáns világunk definitiv visszatérését késleltetik, s salonjaink újonnani megnyitását nem csekély mértékben kése­­delmeztetik. A medisance, a cselszövény csak a salo­­nokban otthonos, következéskép a nap politikája is ; honnan lehetne tehát valami pikántat merítni, honnan tudhatnék meg a politikát, mely a színfalak mögött játszatik, ha a salonok közöl egy sincs nyitva ! — A divat azonban nem veszi oly szigorúan a dolgot sáros Luletiánk melanchoticus physiognomiájával; egypár ruggyanta-felczipő Rath­ertel kisegít engem minden zavarból, és igy keresztül kasul bejárom a macadami­­zált boulevárdokat, hogy az utczákon szemtől szembe láthassam az én kedves párisi népemet. Mindjárt a Tortoni kávéház elött egy igen csinos fiatal emberrel találkozom, bajsza á la d’ Artagnan van kipödörve, sétabotját merészen nyújtja előre, szem szögletében az obligat Sorgnonnal, csinos felöltönyt hordozott melynek hátára fehér krétával e szó vala írva: /..Fra­gile.“ Édesdeden nevettem, látván e hőst oly kimért léptekkel haladni előre, s gondolom­ magamban, hogy ily keserű módon csak egy nő boszulhatta meg rajta ma­gát. Ma azonban szándékomban volt komolyabb szemlé­lődéseket is tenni, miután úgy sem volt nagy kedvem nevetni, tehát az elyséei mezőkre mentem, hogy ott Abatucci tábornoknak nemrég felállított szobrát megszemléljem; valóban dicső m­estermű; méltó, hogy ily hőst személyesítsen. Abatucci tábornok egyik volt azon erős fajból, egyike volt a 90-diki dicsősé­ges korszak öregebb fiainak, kiknek semmi sem hiány­zott egyéb, mint egy Homer, hogy őket megdicső­ítse. Abatucci tábornok mint hős halt meg 211 éves korában. Ily legmagasabb dicsőségben esni el, még pedig ifjusága teljes erejében épen annyi, mint a leg­­zénylőbb bíborpalástban temettetni el ! Épen nemrég olvasom, mit L­o u­d­o­n Ödön jegyzett föl e hős felöl; én e fölött mélyen megindultam, nem azért, hogy a tábornok oly ifjú korában esett el, hiszen ez volt leg­nagyobb szerencséje, mert dicsősége mocsoktalanul maradt; ha tovább él, a történelem mindenesetre más­kép fogta volna őt megítélni; igazi dicsőségét talán fény pótolta volna; a fény múlandó, de a dicsőség örök. Itt nem kétes a választás. Itt akaratlanul is St. Arnaud tábornagyra gondoltam, vájjon nem fognak-e neki is az elyséei mezőn emlékoszlopot állitni, s mi­csoda emlékirati stylre leend szükség, hogy tettei rö­viden de értelmesen fogalmazva adassanak át az utó­kornak. De elég erről, de mortuis nihil, nisi bene. Igen nevezetes tünemény, hogy míg Angliában az Oroszország elleni háború, valóban nemzeti, s a lakos­ság minden rétegei által egyenlő lelkesedéssel felfogott háború, mivel az angol érdek megérinti az orosz érdeket is Ázsiában, itt Francziaországban a háború minden ér­deke csak a tömegek szemeiben fekszik, nem a politi­kában, hanem a franczia hadsereg helyzetében kele­ten, és e helyzet, mint igen természetes, a tömegeket szenvedélyezi. Egészen más szenvedély uralt a mű­veit osztályokban; ezek, kivévén a félénkeket, vagy pedig a résztvevőket, a mai viszonyokat semmi módon sem tudják megemészteni; szellemi ereiknek, kom­­­phaeusaiknak, talentumaiknak e tökéletes lealáztatását. Granier de Cassagnac Guizot helyett, La Gueronniére Cousin helyett, St. Beuve Vil­­lémáin helyett, — sőt még V­e­u i 11 o t is az „Insti­tut“ helyett, — mindez épen nincs szájok izére. Mél­­tóságos alakban, dictatori talentummal s meglepő ha­tású nyelven fejezé mindezt ki legközelebb Guizot az „academie des sciences morales et politiques“ utóbbi gyűlésében. Ez a szenvedély átka, mely, a­hol csak megjelenik, pártszellemet gerjeszt a vallásban és politikában , a philosophiában, sőt még a tudásban is. Az ember mindent összezavar szenvedélye által, és így Falloux úr, mint az akadémia jelöltje,e szenve­délynek áldozatául esett, mert V e u i 11 p t­ur neki sze­mélyes ellensége; ír fölötte egy pikant czikket az „Univers“-ben; e fölött az akadémiában iszonyatos lárma támad, minek következtében az academia cori­­phaeusai, élükön Villemain Brogb­e­rghez siet­nek, s mindenre kérik őt, hogy Falloux,­­­mint akadémiai jelölt ellen erélyesen lépjen fel; a herczeg eleintén vonakodik, végre meg is enged. Egyébiránt ő személyes barátja Falloux úrnak. Láthatni ebből, mily könnyű a szellem viharait felkorbácsolni, történ­jék az bár csak egy pohár vízben, de még­is vihar az. A törvényhozó ülés 1855-re a tuileriák tábornagyi termében nagy ünnepélyességgel nyílt meg; a „Mo­niteur“ közli az ünnepély egyes részleteit is körül­­­­ményesen; én csak 101, — és ismét 101 álgyűlö- I vést hallottam; s előttem igen feltűnt, hogy a trón jobb oldalán egy szék állott Napoleon Jeromos szá­mára, — bal oldalon pedig Napoleon rgére, „absent pour le service de l’Empereur.“—A trónbeszéd mes-­­ terileg van fogalmazva, s a viszonyokhoz képest igen­­ mesterileg kiszámítva; egyes phrasisait a legkülönbö­­­­zőbb módon kommentálják, s e magyarázatoknak­­ kellett a hírlapok hasábjait is betölteni, miután úgy is igen sovány tudósításokat kapunk Krimiából. Mond­ják, hogy mintegy 15,000 önkény­esből álló spanyol légió, szintén spanyol tisztek vezénylete alatt, Fran­­cziaország és Anglia megkeresésére Sírimiába fogna menni; épen ezt mondják egy piemontiról is: az an­golok egy német légiót toborzandnak , és így a Pon­­tus partjain nem sokára talán oly polyglott hadsereg fog működni, mint egykor I. Napóleon alatt ter­mészetesen egészen más viszonyok közt. Lapszemle. A „Donau“ (jan. 2.) többi közt ezt írja: „A múlt év a politikában mi jót hozott nekünk, hogy még egy­szer átélni kívánhatnék ? Mit vívott ki a világ­békére nézve; mikép őrzé meg az átalános nyugalmat; miért érdemli milliók háláját, kik legjobb földi részeket azon nagy kérdésben, mely ma a népeket mozgatja, koczkára tették ? Az évnek vége van. Tegyetek számadást. Csinál­jatok súlyegyent. Valóban a passivák az activákat jó­val túlhaladják. Azon követelések egész terhét, me­lyeknek kiegyenlítését az új év nem eszközölhette, az újra kell áthoznotok. Még egy ily év, mondjuk, és Európa erkölcsileg halva van, ha még az ázsiai hordák által testileg el nem tiportatott. Még egy ily év, és a világbéke csak vérözönnel lesz kikü­zdhető, csak Europa polgárisuk népeinek legdrágább áldozataival megvásárolható. — Oroszország és Amerika , a régi és új óriás a szép világzsákmányon megfognak osztozni; a kicsiny ben­­sőleg megoszott Europa még névszerint is megszűnik fenállani. Földabroszának revisiója, miről némely kér­kedik közelebbről szólani akartak, két egyetlen világ­hatalomra hagyatik, és ki még ezután földirati kézi­könyvet akarna szerkeszteni, úgy fogja találni, hogy Europa a physicai földtörvények alapján csak az orosz­ázsiai világrész félszigete és az óceáni archipelagus csak sziget-folytatása az amerikai száraznak. Még egy ily év, mint a most lefolyt, a félrendsza­bályok, elsietett határozatok, csüggeteg közbenjárás, képmutató barátság és kétes ellenségeskedés egy éve, és mi minden politikai félelemtől mentek leszünk; a keleti kérdés többé nem fog aggasztani, a börze nem fog esés és emelkedés közt ingadozni, a nők többé nem panaszkodnak és a fiatalság sáppadtan nem dugja kezét zsebébe. Mert ezután nem annyit tenne mint európai jogokért, a polgárisodás legszentebb ja­vaiért, az államok függetlenségéért, a saját drága ha­záért harczolni. Nem, ezután a harcz annyit tenne, mint mindenkinek magáért, saját önző énjéért, saját tűzhelyéért, saját gyermekeiért, mindazért harczolni, mi az embernek magának, bármely nemzetű és érzü­letű legyen, szükséges és drága. A puszta létezés miatti harcz azonnal elkezdődnék, ha az új év ép oly siváran, örömtesen, erőtlenül és buborosan telnék el, mint az ó év.“ Ausztriai birodalom. Bécs.jan. 2. A szövetséges hatalmak képviselői és Gortsakoff­ág közti conferentiák rendes folyamat­nak indultak, a nélkül azonban, hogy a sikerre alapos kilátást nyújtanának. — Mikép az utóbbi időben külö­nösen jól értesült ,Ost-Deutsche Post­ ma közli, a vasúti szerződvény a société industrielle s az állam közt újév estvéjén, 12 órakor éjjel s igy a kitűzött ha­táridő vég­perczeiben aláíratott. KÜLFÖLD, FrancziaorSZág- Páris, dec. 29-én A törvényhozó­test, mikép előre látni lehetett, a kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot egyhangúlag és vita nélkül fogadta el. A bizottmány jelentése M­o­r­n­y által terjesztetett elő, ki egy beszédet tartott, melyben az angol seregek vitézségét magasztaló helyek lelkesedéssel fogadtat­tak. Tail­le fel akart szólani, de nem juthatott szó­hoz. A törvényhozó-test még tegnap este teljes szám­mal ment a tuileriákba, hogy a törvényjavaslatot a császárnak átnyújtsa. Morny, mint elnök, be­szédet tartott, melyre ő felsége azzal felelt, miszerint ő a törvényhozó-testnek elnöke által kifejezett érzel­meket és készséget köszöni, oly törvény megszavazá­sáért, mely a kormánynak biztosítja az eszközöket a háború erélyes folytatására. A császár végül azt monda, hogy Francziaország képviselőinek legális és erélyes közremunkálásával nyugtalanság nélkül vár­hatja a háború kimenetelét, és hogy az, vitéz seregére támaszkodva, meg tudja tartani azon rangot, mely őt Európában illeti. A gyűlés 28-kán a kölcsönön kívül még S­t. Ar­naud és Bugeaud tábornagynék nyugdíjával fog­lalkozott. Egy törvényjavaslat terjesztetett elő, mely az elsőnek 20,000 szkérdijt rendelve, az utóbbiét ezen mennyiségre emeli. M­o­n­t­a­l­e­m­b­e­rt-nek ez ülés­ben jelen nem léte átalánosan feltűnt. P­á­r­i­s, dec. 30. A párisi hadseregnek a császár által tartandó, előre jelentett szemléje ma 1 órakor ment végbe a tuileriák udvara­ és kertében s a Ca­­roussel-piaczon. A felállított seregek 2 osztály gya­logságból, 5 üteg tüzérségből, 1 osztály lovasságból, az aknász s­ob­ász zászlóaljból, a párisi gyalog és lovas rendőrségből, és csendőrségből állott; a csapatok összes száma 19,000 volt. A fővezényletet M­a­g­n­a­n tábornagy vitte. A császár, 1 órakor, elől hátul a száz testőrség kíséretében, számos táborkarral lovagolt el a csapatok arczele előtt, melyek­et, mint a „P­a­­trie“ erősíti,szakadatlanul éltették. A marshalli terem erkélyén valának a császárné és hölgyei, a miniszte­rek, a diplomatiai kar, senatorok és követek. Midőn a császár a tuileriák udvarát elhagyta, hogy a kertben a lovasságot vegye szemlére, a gyalogság zászlóaljakba állt, a l’Horloge-pavillonnal szembe egy ezredi ze­nekar lépett, és minden fegyverzetű katonák, kiknek számára rendjel vagy emlékpénz volt rendelve, két sorba ástak. Mikor a császár M­a­g­n­a­n tábornokkal visszatért, a csapat arcz­éle előtt ellovagolt és szemé­lyesen oszta ki az érdemjeleket. Ezután a pavillonnal szemben foglalt állomást és maga előtt ellépteté a se­reget, mely őt szakadatlanul eljenezte, s ezzel a szem­lének, melynek a szép idő is kedvezett, vége vala. A „C o n­s t­i t­u t i­o n n­e­l“ az uj kölcsönnek egy hosszabb czikket szentel, melyben amaz eszközt a háboru költségeinek fedezésére annyiban testi igen igazságosnak, a mennyiben főleg arra van rendelve, hogy az jövendőben hajtson hasznot. Midőn azonban hozzáteszi, miszerint Francziaország a kiadások sza­­porerttását és új adót, ha a kormány ezt szükségesnek tartaná, könnyen elhordozhatná, mivel a kormány az országot elég gazdaggá tette , majdnem megvalósulni látszik, mit már ezelőtt híreszteltek, miszerint netán, megkívántai, további új eszközök, eltörlött adók ösz­­szeál­tása vagy újak behozatala által lennének esz­­közölhetők. Az itt lakó törökök közt nagy megrémülést okozott, hogy a császár beszédében a kamarák megnyitásakor egy szót sem szólt Törökországról. V­e­g y pasa ezért Drouyn de Lhuysnál panaszkodott, ez azonban őt biztosította, hogy ez egészen czél nélkül történt.­­ Újból szóba jött az első császárság alatti többi ud­­variságok visszaállítása Bizonyos, hogy az udvar is­mét apródokat fog tartani. Tudomás szerint ezeknek kormányzója szokott lenni. Marquis de Pastoret a 1855. hatodik évi folyam-ELŐ FIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve , Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 frt. — ter. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szemenkint­­e 1 a d­e 8 la megar.ant. A lan politikai tartalmot illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgya*0 pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : urtutcza 8-ik szám Félévre . 8 frt — fer. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. elgy hónapra 1 frt 30 i­.fi. 302­1£45 Szerkesztési iroda : Urtutcza sz 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Megjelen a PFSTX NAPLÓ ívnyi alak,V ETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­­síbos petit-sora 4 pgő kraj­­'ć zárjával számíttatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczir­­jíval számíttatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. .nneputáni napokat kivéve — jelen -ennap reggeli órákban. Csillírlak, jan. 4 és

Next