Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-14 / 1453. szám
lenebbül nyilvánítja bonillán örömét a bécsi conferensiák eredménye fölött, midőn a többi közt így nyilatkozik: „A tegnap érkezett távirati tudósítás megmutathatta , hogy a diplomatia a katonai hadjárat krízisének közepette is oly munkásnak és befolyásteljesnek bizonyult be , mint mindenkor.“ Tovább ismét ezt írja : „Mily tökéletesen van most igazolva az angol miniszterek állammestersége, kik minden gúny és gyanusitgatás daczára, kitartottak azon politikai pályán, mely végre egy Ausztriávali erős és szilárd szövetségre vezetett.“ A „Times,“ melynek czikkét csak kivonatban adjuk, következőleg okoskodik : „Bármi legyen is ezen alkudozás eredménye, melybe mi azonban semmi túlzott bizalmat nem helyezünk, mégis azon körülmény, hogy Oroszország most azon feltételekhez alkalmazkodik, melyeket mintegy 4 hónap előtt hevesen felboszankodva" visszavetett, elvitázhatlan bizonysága a térnek, melyet a szövetségesek nyertek. Tegnap megmutattuk, mint vonult vissza lépésről lépésre Oroszország már a múlt év lefolyása alatt, míg a Menzikof- féle eredeti követelésekből egy sem maradt fen. De sokkal fontosabb és jellemzőbb az orosz czárnak mostani lépése, ki követét annak kinyilatkoztatására hatalmazza föl, hogy ő nemcsak az ő mindenféle külön protectorságaival felhagy, hanem még abba is beleegyezik, hogy a Feketetengeren túlhatalmának is vége vettessék „azon hatalmak rendszabályai által, melyek területét elborították és Szebasztopolt ostromlották“ (?). A szövetségesek 14 napi gondolkozási időt engedtek neki, s alig folyt le e határidőnek fele, midőn az igenlő felelet megérkezett. Ebben fekszik legalább világos bevallása Oroszország részéről annak, hogy a szövetségesek igényei és föltételei igazságosak. Mi semmi esetre sem tévesztjük szem elöl azon tényt, hogy nekünk a diplomatia minden mesterfogásaiban jártas és azoknak használatában nem szerfelett lelkiismeretes ellenféllel van dolgunk. Lehet, hogy a czárnak nem annyira az fekszik szívén, hogy méltányos béke alapitassék meg, mint inkább hogy azon hatalmas coalitiót felbomlassza, mely már fenáll, tőle a békét rövid időn kierőszakolandó. Bármit mondjanak is másutt a dec. szerződésről, annyi világos, hogy Ausztria szövetsége a nyugati hatalmakkal sz.Pétervárott rendkívüli befolyást idézett elő. Ausztria elhatározottságának minden lehető tanujelét adta,hiven megmaradni a szövetség nagy czéljai mellett s ezeknek elérésére a szükséges eszközöket is alkalmazni. Nem tekintve saját nagyszerű hadikészületeit, nem rég Poroszországot szólította fel, cselekednek az april. 20-ai katonai conventio értelmében. Francziaország irányában is az udvariasság és bizalom minden jelei láthatók, — úgy hogy Lajos Napóleon maga egy cs. ausztriai ezredet kapott, s a hármas szövetséghezi szívélyes ragaszkodás ugyanazon szellemében kísérletének sírba kupa britebk halandó maradványai Bécsben a legfensőbb katonai tisztelgések közt.Ha tehát a békeföltételek elfogadása az orosz czár részéről nem egyéb puszta mesterfogásnál, hogy a vele szemben álló ligát meggyengítse, hisszük, hogy az hajótörést szenvedene, és hogy őszintesége nemsokára határozó próbára fog tétetni. A Daily News amégy pontnak orosz részről is hirtelen elfogadásában valami „egészen megmagyarázhatalant” lát. Még csak augusztusban Nesse Íródé gróf kinyilatkoztató, hogy Oroszország csak akkor szabathat maga elibe ilyetén föltételeket , ha egy hosszadalmas háború által tökéletesen ki volna merítve. Föltehetjük-e, hogy Oroszország már a végleges kimerültség szélén áll? Vagy pedig azért simul a 4 ponthoz, mert azoknak elfogadása szilárd és tartós békére nem vezethet? A porosz udvar bizonyos jelenségei némi világot vetnek e homályos kérdésre. Ausztria felszólítására, hogy a hadsereg mozgóvá tétessék, Poroszország elutasítólag felel, hivatkozva az aprili szövetség szövegére. De e mellett mégis minden porosz tüzérezred nyolc tárgyúval erősíttetett. Ezenkívül egy legmagasabb személy kinyilatkoztató, miszerint Poroszország semleges és az is maradandó s még azon esetben is, ha az események a hadsereg mozgóvá tételét tanácsosnak tüntetnék föl, e lépés kizárólag azon czélból fogna történni, hogy mind a két rész még nyomatékosabban unszoltassék a mérsékeltségre. Midőn a czár annyira leereszkedik, hogy alkudozásokat kezdjen meg, melyeket azonban minden pillanatban félbeszakíthat, azon előnyt nyert, hogy Közép-Európa két nagy hatalma közt az egyenetlenség magvát elhintheti. Az Ausztria és Oroszország közt fenálló viszonylatok e versiónak még nagyobb valószínűséget kölcsönöznek. Ausztria meg van győződve, hogy az Oroszországgali szakítás esetében, azárt engesztelhetetlen ellenségévé teendi, mert amit ő Angliát és Francziaországot véve puszta ellenségeskedésnek lát, az Ausztriánál úgy tűnik föl előtte, mint elszakadás és lázadás. Ausztria ezen aggodalma Oroszországot túlságos önbizalommal tölti el. Miért Anglia és Francziaországnak teljes akaraterejüket, minden rábeszélő tehetségeiket fel kell használni, hogy Ausztria bátorságát ne veszítse (?) De ki áll nekünk jót az angol és franczia diplomatia „hajthatatlan erejéért?“ Vagy azért, hogy a kussuk-kainardssi szerződés alapos revisióját, vagy pedig az orosz tengeri hatalomnak a pontusoni korlátozását, Európának ezen mentő horgonyát, sürgetendik ? A szó, mely az angol kabinetnek szájába tétetik, — a bizonyosság, melylyel bizonyos city-nagyságok Oroszország engedékenységét már pénteken estve megjósolák, mind igen gyanús dolgok. Akaratlanul is azon gondolatra jutunk, hogy a 4 pont igen megszelidíttetett s meggyengíttetett. — Sir C. Napier viszonyairól a kormányhoz ismét sokat fecsegnek. Így a „Hampshire Telegraph“ azt állítja, hogy az üreg tengeri hős haditörvényszéket kívánt volna, a kelettengeri hadjárat eredménytelenségét kimentendő, azaz, hogy a kormányt bevádolja. Barátjai azt híresztelik, hogy ő még a legutolsó őszi napokban is vállalatot készített elő Reval, Riga és más helyek ellen, hanem hogy a kormány egy világos utasítás által keresztül vonta számadását. — Tegnap a Westminsteri kath. egyházmegye minden.. templomai, és kápolnáiban Wiseman bibornoknak egy Romában kelt pásztori körlevele olvastatott fel, mely a szeplőtlen fogantatásról tant szilárdan álló hitezikkelynek hirdeti. Törökország Szambulból jan. 1 -ről írja egy levelező : A lapok ellenkező állításai daczára biztosíthatom, mikép Omer pasa nincsen Kraniában, (mint tudjuk, a 10-ki Moniteur jelenté, hogy Omer pasainál Balaklavába elutazott), és mikép ép oly bizonyos, hogy Konstantinápolyba jönie,nem szabad. Bármik legyenek az okok, melyek a török generalissimust útja elhalasztására készteték , a Porta elhatározva látszik lenni, ezúttal egész tekintélyét a mérlegbe venni. Ép most küldi egyik főméltóságú tisztviselőjét, Mahmud beyt, a nagyvezír musztecharját (tanácsos) Vámába, ki azon kényes missióval van megbízva , hogy a török hadsereg és főnökének hajórakelését gyorsítsa. ” Ugyan e levelező írja továbbá : „Ausztria magatartása Pera salonjaiban minden politikai társalgásnak tárgya ; szakadatlanul érkeznek uj sürgönyök, a nélkül hogy az alkudozások folyamáról valamit tudni lehetne. Legközelebbi vasárnap b. Bruckurd exclamera összes diplomatiai nevezetességeit fényes lakomára fogja egybegyűjteni; egyszersmind lady Redcliff e salonjainak legközelebb megnyitandását is jelentik. — B. Bruck, mint ma a hadügyminiszterségnél beszélték, kormánya nevében a m. Portának azon indítványt téve, a Fekete- és Földközi tengerek közli magassági különzék fölméréseit ausztriai mérnöktisztek által eszközölni. Ez alkalommal egyszersmind a Duna átmetszésének kérdése a Trajánsáncz hosszában is tudományos megoldatást nyerendne. Amint hallottam, ez ajánlat a leghálásabban és legnagyobb készséggel fogadtatott. Szambarból, január 3-ról írják, mikép Cambridig egy Napóleon ligek állítólag 5 vagy 6 án ugyanegy gőzösön hazájukba visszatérendnek. Cambridge hg egészségi állapota még nem nyújt teljes megnyugvást. A Napóleonién visszatéréséhez , mint Peruban beszélik, színfal mögötti titkok csatlakoznak Canrobert thk állítólag igen sürgetőleg kérte a hg visszahivatását. Görögország: A the ndői távirati utón jelentik, mikép a franczia cs. követ ugyanott semmi intézkedéseket sem tesz az elutazásra s minden látszat szerint állomásán meg fog maradni. — A cholera majdnem az egész királyságból eltűnt. — A kir. udvar igen visszavonulva él s Amália királynőnek, ki mindig görög nemzeti ruhában jár, már gyakran tervezett elutazásáról Németországba most mitsem hallani. A két gőzös, Alster és Leopard, a brit hajóhadtól, faházakkal, 30,00 mt támfával, és 1850 tonna téli tárgyakkal rakodottan a pyraeusi kikötőbe érkeztek s viz és szénnel magukat ellátván Balaklavába folytatták útjukat. Hadi mozgalmak. Délkeleti fatatér. A Szebasztopolból jan. 4-éről érkezett tudósítások szerint az idő kedvezőbbé alakult; az angolok ostrommunkálataikat meglehetősen bevégezték s alig van néhány napi munkánál többre szükségük. Táboruk az esős idő bajaiból teljesen kiépült, s már az előmunkálatok a balaklayai útpályára is meglétettek. Mondják, mikép a Szinope és a Bosporusban horgonyzó hajórajok parancsot kaptak, a tomnamparba visszatérni, minthogy azokat a Szebasztopol elleni támadásban használni akarják. Mind a tudósítások is a közeli támadást gyanítatják. Szambulból jan. 3-ról Zimonyon át bizton akarók tudni, mikép 28-án Eupatoriánál összecsapás történt, melyben mindkét részről 2000 ember részint elesett részint megsebesült. A fogoly oroszok közt egy kozák s egy vadász ezredes is volna; a halottak közt török részről hasonlag 3 magas tiszt lenne, ezek közt Fehti Ahmed. E tudósítások azonban még megerősíttetést várnak. Londonba a szebasztopoli táborból 33 káról érkeztek egyenes tudósítások. A „Chronicle“ levelezője e napról írja : „Az utóbbi napokban semmi fontos sem történt. A francziák tetemes erősítéseket kaptak és seregük nem lehet kisebb 70,000 embernél Mi 17-e óta nem kaptunk erősítéseket, de annyit tudunk, hogy a 4, 25, 38 és 44 ezredből több osztályok vannak után. A táborban mindenki a hadműködések újramegkezdetése és a roham iránti parancs után vágyakodik, mely az utóbbi hetekben kiállt szenvedésekhez képest a hadseregre nézve jótékonyságnak fog feltűnni- 19-én a francziák erős kémszemlét tettek, mely azon meggyőződésre vezetett, hogy a Liprandi hadtest a Csernaja melletti korábbi állásait teljesen odahagyta. Másnap az 50 angol ezred egy részét az előörsök hanyagsága folytán az ellenség megrohanta, mely alkalommal halott és sebesültben 43, fogolyban 7 embert vesztett. Az élessttek közt volt Müller őrnagy, Clarke hadnagy és még 1 tiszt. Az oroszok végre az odasiető 3. ezred által visszanyomultak. Eupatoria most szilárdul meg van erősítve. A francziák a Kamiesh öbölnél vízvezetéket építnek, hogy a hajókat ivóvízzel elláthassák. Egyszersmind új ütegeket 20 nehéz löveggel állítottak. Az egészségi állapot a táborban nem javult. Oláhországi tudósítások szerint a török csapatok visszavonulási mozdulatai a Szereiktől a Dunához fedezet nélküliek. Szambulból parancsok érkeztek, hogy azultán fegyverei egyformán oszlassanak fel Moldva és Oláhországban, s ennélfogva mind Jassy mind Bukarestben egyformán erős helyőrségek tartassanak. Törökök és oroszok az Al-Dunánál folyvást sánczolják magukat, anélkül, hogy egyik haderőnek eszébe jutna, az ellenséges csapatok munkálatait támadások által nyugtalanítni. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Néhány észrevétel műszavaink ügyében Az előtt néhány évvel majdnem minden íróink lehető purismusra törekedtek s a tudományok idegen műszavait magyarul igyekvőnek kifejezni. Nem lehet tagadni, hogy sok kontár találkozott, ki sem a fordítandó műszavakat voltaképen nem értette, sem a magyar nyelv törvényeire és szellemére nem ügyelt s pl. a ta n ta 1 i u ni nevű vegyelemet nemiszonynak forditá. Azon hatásnak természetesen előbb utóbb ellenhatást kellett szülnie s most oly tekintélyek, mint Nendtwich Károly és bírálója hangosan nyilatkoznak különösen a vegytani purismus ellen. Nendtwich Károly legújabb munkájának (A vegytan elemei. Regnault Viktor eredeti munkája nyomán irta N. K.) előszavában előadja okait, miért állott el a purismustól, melyet hajdan maga is pártolt; azon okokat ismertetője (1. „Pesti Napló“ folyó évi január. 4- sz.) még megtoldja. — N. K. azt mondja , hogy rideg purismus által a tudós világtól elválunk, hogy a görög műszavakat a magyarban szint oly jól használhatjuk, mint akármi más nyelvben, s hogy a vegytani magyar műszavak sokkal nagyobb barbarismusok, mint az idegen műszavak. Ismertetője különösen azt emeli ki, hogy a görög és latin nyelvet mindenesetre kell tanulnunk, tehát húzzunk abból annyi hasznot, amennyit csak lehet, s hogy mégis mindenesetre mind az idegen mind a magyar műszavakat meg kell tanulnunk, azért hagyjunk fel a sikeretlen és gyermekes szótagosdi játékkal. Bárki mit véljen, a tudományos műszavak kérdése mindenesetre oly fontos, hogy valóban nagy ideje már, miszerint az észszerűen és véglegesen eldöntessék. Mert csakugyan nagy zavart okoz s gátolja a tudomány terjedését, ha valamely dolgot egyik egy, másik máskép nevez el. Azért mentséget találhat az én felszólalásom is, mert óhajtva óhajtom, hogy más tekintélyesebb és competensebb férfiak nyilatkozzanak e tárgyban s döntsék el a kérdést. Szerény véleményem szerint Nendtwich és ismertetőjének okai nem döntők, mert vagy sokat vagy keveset bizonyítanak. Én a vegytant, természettant s a többi úgynevezett exact tudományokat nem tudom másféléknek tartani, mint a többi történelmi, bölcselmi stb. tudományokat, t. i. a műszavakra nézve, s ha a purismus ellen felhordott okok a vegytanra nézve állanak, kell, hogy pl. a politikai tudományokra nézve is álljanak. Jóllehet már az összes germán nyelvekben a constitutio, repraesentatio, status, finanz, societas stb. szavak szélben használtatnak, részemről mégsem kárhoztatom, hogy azok helyett alkotmányt, képviseletet, államot, pénzügyet, társadalmat mondunk. Ha igaz továbbá, hogy a műszavak magyar kitétele minket a germán és román tudós világtól (mert csak erről lehet szó) elrekeszt, akkor a többi szavak vagyis általában a magyar nyelv használata bizonyosan még inkább rekeszt el. Mert azt csak senki sem fogja állítani, hogy ha valaki az idegen műszavakat tudja, már ennél fogva francziául, németül vagy angolul irt vegytant minden baj nélkül olvashat s megérthet, jóllehet magát a franczia, német és angol nyelvet nem tudja. Mert minden vegytani könyvben csakugyan sokkal több más szó fordul elő, mint a száz s néhány műszó. Ha tehát következetesek akarunk lenni, hagyjunk fel az egész magyarsággal és magyar irodalommal, s terjesszük egyenesen a német vagy franczia irodalmat és tudományt. Akkor nemcsak a száz és néhány vegytani műszavakat kell két nyelven tanulnunk, hanem a többi sokkal több szavakat is csak egy nyelven kellene tudnunk. — Valóban csodálkoznom kell, hogy tekintélyes irók a magyar műszavak ellen ily okkal harczolnak, hogy állatok a germán és román tudós világtól éljék eszt élünk. Vájjon nincsen-e minden nemzet tömege a többi nemzetek irodalmától tökéletesen elrekesztve? Olvashat-e pl. az angol nemzet tömege németül irt vegytanokat vagy másféle könyveket, jóllehet nemcsak az angol könyvekből ismeretes műszavakat, hanem sok más szavakat is a német könyvekben fog találni? Avagy a franczia nép érti-e az angol vagy német könyveket azért , mert pl. a francziák és németek egyaránt fahrerzet , quartot stb. írnak ? Tökéletesen igaz az, hogy semmi fejlődöttebb irodalom sem a régi sem a mi korunkban nem volt s nem lehet idegen irodalmak befolyása nélkül, s a magyar irodalom, mely Európában sohasem volt kezdeményző, újat teremtő, annál kevesbbé vonhatja ki magát az idegen befolyás alól. De mire való volna nemzeti irodalmunk , ha soha azon fokra nem tudna emelkedni , miszerint a nemzet tömegének egyetlen táplálékául szolgálhasson. Ha nincs annyi bátorságunk , miszerint remélhessük , hogy valaki mivelt, gyakorlati ember, ügyes gyámok, gépész, derék gazda és földmivelő stb. lehessen akkor is, ha ismereteit csak a magyar nemzeti irodalomból meríti, akkor ne is erőlödjünk irodalmunkat gyarapítani, nemzeti irodalmat teremteni, akkor se magyar műszóra , sem általában magyar könyvre nincs szükségünk. Én azt hiszem és vallom, hogy minden nemzeti irodalom a nép tömegére nézve kirekesztő és elrekesztő, s hogy a magyar nép egészben véve bár szélben használja is a chlor, brom, nitrogenium stb. vegytani műszavakat, mégsem fog franczia vagy német könyvet olvashatni s a franczia vagy német irodalomból közvetlenül meríthetni. — Azért az, ki csak is azért ir magyar könyvet, hogy általa olvasóinak szóbeli vagy nyelvbeli könnyebbséget szerezzen idegen nyelvű könyvek olvashatására, talán jobban cselekednék, ha egyenesen idegen nyelvtant írt volna, mert ezáltal mindenesetre jobban mozdítja vala elő az idegen könyvek megérthetését. Mikor arról van szó, közvetlen közlekedésben vagyunk és legyünk-e a tudós világgal vagy nem, akkor a nemzet tömegét az Íróktól és általában az úgynevezett tudósoktól meg kell különböztetnünk. Minden írónak és tudósnak okvetlenül kell képesnek lennie az idegen irodalmakból közvetlenül menthetni, tehát nemcsak a műszavakat, hanem a többi szavakat is többféle nyelven kell tanulnia és tudnia. S ezt nemcsak a magyar, hanem minden más nemzetbeli tudósnak kell tennie. Ha franczia ember pl. Humboldt kosmosát akarja németül olvasni , nemcsak a görögös műszókat , mint azok francziában is használtatnak , hanem a német műszókat is kell tudnia , mert Sauerstoff, Stickstoff, Wasserstoff stb. német kifejezések váltakozva a görögös kifejezéssel fordulnak elő benne. Vegyük a földtani műszókat, jóllehet sok földtani műszó, a német, franczia, angol könyvekben egyaránt előfordul, mégis vannak sajátságos angol, franczia és német műszók is. Nézzük a természetrajzi műszókat, ott találunk német, franczia, angol sajátságos műszókat s azonfelül egy és ugyanazon állat, növény stb. megjelölésére két, három sőt többféle latin-görögös műszókat is. írónak és tudósnak tehát, hogy a tudós világtól elrekesztve ne legyen, nemcsak kétféle, hanem több elnevezéseket is kell tanulnia. Ámde a nép tömegére nézve mindegy, akár tudja, hogy mi a Sauerstoff és oxygenium, vagy a f a h t e r z és old red sandstone, ha az azt jelentő magyar kifejezéseket, minden általa olvasott magyar könyvben találja és érti, mert úgyis csak magyar, nem pedig angol vagy franczia könyveket fog olvasni, ha t. i. képesek vagyunk igazán nemzeti irodalmat teremteni. Azt tehát, hogy legyenek-e magyar sajátságos műszavaink nemcsak egyéb tudományokban, hanem a vegytanban is, a felhordott elrekesztési ok nem dönti el. De továbbá szerény véleményem szerint a germán és román tudósok eljárása sem döntő ránk magyarokra nézve. A németek sokáig a tudományt mintegy csak a tudósok számára és végett mívelték, s készakarva törekedtek a tudományt az élettől elvonni. Azért minden tudományt a népre nézve egészen érthetlen nyelven szólaltattak meg, még akkor is, midőn a latin nyelv használatával felhagytak. Hegel pl. német és görögös kifejezéseket használ a maga bölcseleteiben, hogy a fogalmakat tisztábban és szabatosabban fejezhesse ki, de ezáltal csak összezavar mindent, hogy utoljára voltaképen senki sem tudja , mit akar mondani. S a németeknél még most is bizonyos ragály uralkodik, a legegyszerűbb dolgok kifejezésére minél idegenszerűbb, minél elvontabb és tudósabb idegen szót kigondolni. Az angol és franczia nyelv olyan alkotású, hogy ott tulajdonképen nem is tudja az ember, mi latin, görög vagy más idegen, s mi saját szó. Azonban az angolok, francziák és különösen latin-görög nyelvhez még közelebb álló olaszok az idegen szókat kiejtésre és helyesírásra többnyire meghonosítani szokták. A magyar nyelv nemcsak alkotásra és szellemre nézve lényegesen különbözik a nevezett germán és román nyelvektől, hanem arra nézve is, hogy gyökei, képzői még hajtanak, még élnek, azaz még élő jelentéseik vannak, míg amazok gyökei és képzői már elhaltak s ennélfogva tökéletesen abstract nyelvekké lettek. A német, angol, franczia és olasz nyelvben alig lehet még uj szókat gyártani, hanem többnyire csak uj összetételek képeztethetnek, s régi elavult szók elevenittethetnek föl, vagy idegen szók meghonosításával gyarapíttathatnak. A magyar nyelvben tehát még lehetséges szükség esetében saját új műszókat csinálni, melyek az átvett fogalmak kifejezésére szolgálhatnak. S azért tapasztaljuk, hogy a helyesen kigondolt új szók oly sebesen terjednek el a nemtudós néposztályok között is. Hogy a németek között is vannak írók, kik a tudományokat, nevezetesen a vegytant is népszerű, világos s idegen kifejezésektől vagyis inkább tudós műszavaktól lehetőleg ment nyelven igyekeznek előadni, bizonyítja többi között azon gyűjteményes munkahelynek czime : Naturwissenschaftliche Volksbücher, különösen annak III. füzete, melynek felirata : Ein wenig Chemie. Ebben csakugyan kevés idegen műszót találunk, s azt, a mi benne tárgyaltatik, bizonyosan érteni fogja akárki. Vegytani műszavaink kérdését tehát csak az fogja eldönthetni, vájjon lehet-e nyelvünkön lehető alkalmas és szabatos kifejezéseket találnunk vagy sem? továbbá mit fejezhetünk ki szabatosan magyarul s mit nem ? — Én nem állítom , hogy okvetlenül mindent kelljen jól roszul magyar szóval kifejeznünk, sőt meg vagyok győződve, hogy mindent nem is lehet magyarul elneveznünk. A vegytani fölfedezések oly sűrűk s oly sokfélék, hogy minden nemzetbeli tudósok zavarba jönek, midőn az uj dolgot vagy eljárást bármi nyelvből vett szóval akarnák kifejezni, s meglehetős szótagosdi játékra szorulnak. Avvagy nem valóságos betűjáték van-e az ilyen elnevezésekben, milyenek: Nitro- Naphtalase, Nitro-Naphtalese, Nitro- Naphtaleise, Nitro-Naphtalise, Nitro-Naphtale, Nitro-Naphtalesinsaeure, Nitro-Naphtalaseinsaeure, Nitro-Naphtalisinsaeure stb ? Azzal csak azt akarom mondani, hogy nemcsak magyarban, hanem más nyelven is szó- és betűjátékra szorulnak, midőn a sokféle dolognak valami nevet akarnak adni. Hozzátehetjük még azt is, hogy a szélfiben használt tudós műszavait is magokban véve nem mindig igen szerencsés kovácsolmányok s többnyire semmit sem jelentenek. Végre még ha valaki görögül és latinul tud is, mégsem érti már ennélfogva az illető műszavakat, mert példa micsoda különbséget tudna nyelvtanilag az oxys és acidum között, tenni ? csak azt, hogy amaz görög, ez latin szó. Minden műszavak értelme többnyire csak szokáson és közmegegyezésen alapulnak. Vannak pl. a vegytanban hely-és személynevektől kölcsönzött elnevezések, azokat, mert alig találunk rájuk jó magyar kifejezést, bizony megtarthatnék , s legfölebb, ha épen akarjuk, valami magyar végzetet s mindenesetre magyar helyesírást adhatnánk nekik. — Oly dolgokat, melyeket a nép vegytani tanulmány nélkül is ismer és használ, a nép között netalán élő elnevezéssel kellene kifejeznünk, s ha pl. a tudós hangzású konlegeg szót megtartanék is, á mellett az ammóniák népies nevét is, ha t, i. van, kellene használnunk. A népies nevek és kifejezéseik által leginkább népszerűsítenék és terjesztenék a tudományokat, azért ideje volna, azokat egész teljességükben egybegyűjteni s pl. a Kolbent nem dugattyúval fordítani, ha a nép ajkán erre netalán más kifejezés él. Az új műszavak pedig általában véve nyelvtanilag helyesen legyenek alkotva s a kifejezendő tárgyat lehető jól és szabatosan jelöljék meg. Végre ha már valamely műszó meglehetősen elterjedt, használjuk azt mindnyájan, hogy az olvasónak ne kelljen mindig uj meg uj szót tanulnia. Ilyeneket, mint a Kiennusz, melyet pl. Schröder természetkönyve fordítói használnak, nemcsak lehet, hanem kell is kerülnünk. Hunfalvy János: Magyar köznyvészet. 22—3(822—3). Rácz Vilmos Az ausztriai általános polgári törvénykönyv, minden arra vonatkozó utólagos rendeletekkel, különös tekintettel"annak Magyar-, Horvát-, Tótország, a szerb vajdaság, a temesi bánság és Erdélybeni alkalmaztatására. Magyarázva Rácz Vilmos jogtudortól, Bécsben. Nyomatott Ullrich Ferdinándnál. 1854. 8 rét. Második és harmadik rész: 824 l. (Előfizetési ára mind a három résznek 5 pft.) 24(824). Varga Péter. Kis könyvtár, vagyis hasznos mulatságos olvasmány gyermekek számára. Kiadja Varga Péter, elemi s kisdedóvó intézeti tulajdonos. Pesten. 1854. Müller Emil könyvnyomdája, lerét. VII-dik füzet. 16. (Ára 3 pkt.) • 4 Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Ha a tanu esküvel erősített vallomását jobb emlékezete folytán meg akarná változtatni, az ált. törv. eljárás 372. §-a értelmében e nyilatkozat az ítélet ellenében nem tekintethetik oly uj próbának, mely a pert előbbi állapotára vihetné vissza. A Greguss Ágost és Hunfalvy János által szerkesztett „Család könyvé“nek első füzete megjelent. A kiállítás, magasrétben, igen csinos; tanulságos és mulattató tartalma mellett e füzet érdekét emelik a szép és tudományos érdekű műmellékletek a a