Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)

1855-01-14 / 1453. szám

lenebbül nyilvánítja bonillán örömét a bécsi con­fer­en­­siák eredménye fölött, midőn a többi közt így nyilat­kozik: „A tegnap érkezett távirati tudósítás megmutat­hatta , hogy a diplomatia a katonai hadjárat krízisé­nek közepette is oly munkásnak és befolyásteljesnek bizonyult be , mint mindenkor.“ Tovább ismét ezt írja : „Mily tökéletesen van most igazolva az angol minisz­terek állammestersége, kik minden gúny és gyanusit­­gatás daczára, kitartottak azon politikai pályán, mely végre egy Ausztriávali erős és szilárd szö­vetségre vezetett.“ A „Times,“ melynek czikkét csak kivonatban adjuk, következőleg okoskodik : „Bármi legyen is ezen al­kudozás eredménye, melybe mi azonban semmi túlzott bizalmat nem helyezünk, még­is azon körülmény, hogy Oroszország most azon feltételekhez alkalmaz­kodik, melyeket mintegy 4 hónap előtt hevesen felbo­­szankodva" visszavetett, elvitázhatlan bizonysága a térnek, melyet a szövetségesek nyertek. Tegnap meg­mutattuk, mint vonult vissza lépésről lépésre Orosz­ország már a múlt év lefolyása alatt, míg a Menzikof- féle eredeti követelésekből egy sem maradt fen. De sokkal fontosabb és jellemzőbb az orosz czárnak mos­tani lépése, ki követét annak kinyilatkoztatására ha­talmazza föl, hogy ő nemcsak az ő mindenféle külön protectorságaival felhagy, hanem még abba is bele­egyezik, hogy a Feketetengeren­ túlhatalmának is vége vettessék „azon hatalmak rendszabályai által, melyek területét elborították és Szebasztopolt ostromlották“ (?). A szövetségesek 14 napi gondolkozási időt engedtek neki, s alig folyt le e határidőnek fele, midőn az igenlő felelet megérkezett. Ebben fekszik legalább világos be­vallása Oroszország részéről annak, hogy a szövetsége­sek igényei és föltételei igazságosak. Mi semmi esetre sem tévesztjük szem elöl azon tényt, hogy nekünk a diplomatia minden mesterfogásaiban jártas és azok­nak használatában nem szerfelett lelkiismeretes ellen­féllel van dolgunk. Lehet, hogy a czárnak nem annyira az fekszik szívén, hogy méltányos béke alapitassék meg, mint inkább hogy azon hatalmas coalitiót fel­bomlassza, mely már fenáll, tőle a békét rövid időn kierőszakolandó. Bármit mondjanak is másutt a dec. szerződésről, annyi világos, hogy Ausztria szövetsé­ge a nyugati hatalmakkal sz.Pétervárott rendkívüli be­folyást idézett elő. Ausztria elhatározottságának min­den lehető tanujelét adta,hiven megmaradni a szövet­ség nagy czéljai mellett s ezeknek elérésére a szük­séges eszközöket is alkalmazni. Nem tekintve saját nagyszerű hadikészületeit, nem rég Poroszországot szólította fel, cselekednek az april. 20-ai katonai con­­ventio értelmében. Francziaország irányában is az udvariasság és bizalom minden jelei láthatók, — úgy hogy Lajos Napóleon maga egy cs. ausztriai ezredet kapott, s a hármas szövetséghezi szívélyes ragasz­kodás ugyanazon szellemében kísérletének sírba k­u­­p­­­a­­ brit­ebk halandó maradványai Bécsben a legfen­­sőbb katonai tisztelgések közt.Ha tehát a béke­föltételek elfogadása az orosz czár részéről nem egyéb puszta mesterfogásnál, hogy a vele szemben álló ligát meg­­gyengítse, hisszük, hogy az hajótörést szenvedene, és hogy őszintesége nemsokára határozó próbára fog tétetni. A Daily News am­égy pontnak orosz részről i­s hirtelen elfogadásában valami „egészen megmagyaráz­­hatalant” lát. Még csak augusztusban Nesse Íródé gróf kinyilatkoztató, hogy Oroszország csak akkor szabathat maga elibe ilyetén föltételeket , ha egy hosszadalmas háború által tökéletesen ki volna merít­ve. Föltehetjü­k-e, hogy Oroszország már a végleges kimerültség szélén áll? Vagy pedig azért simul a 4 ponthoz, mert azoknak elfogadása szilárd és tartós békére nem­ vezethet? A porosz udvar bizonyos jelen­ségei némi világot vetnek e homályos kérdésre. Ausztria felszólítására, hogy a hadsereg mozgóvá té­tessék, Poroszország elutasítólag felel, hivatkozva az aprili szövetség szövegére. De e mellett még­is minden porosz tüzér­ezred nyolc t­árgyúval erősíttetett. Ezen­kívül egy legmagasabb személy kinyilatkoztató, mi­szerint Poroszország semleges és az is maradandó s még azon esetben is, ha az események a hadsereg mozgóvá tételét tanácsosnak tüntetnék föl, e lépés kizárólag azon czélból fogna történni, hogy mind a két rész még nyomatékosabban unszoltassék a mér­­sékeltségre. Midőn a czár annyira leereszkedik, hogy alkudozásokat kezdjen meg, melyeket azonban minden pillanatban félbeszakíthat, azon előnyt nyert, hogy Közép-Európa két nagy hatalma közt az egye­netlenség magvát elhintheti. Az Ausztria és Orosz­ország közt fenálló viszonylatok e versiónak még na­gyobb valószínűséget kölcsönöznek. Ausztria meg van győződve, hogy az Oroszországgali szakítás ese­tében, a­­zárt engesztelhetetlen ellenségévé teendi, mert a­mit ő Angliát és Francziaországot véve puszta ellenségeskedésnek lát, az Ausztriánál úgy tűnik föl előtte, mint elszakadás és lázadás. Ausztria ezen ag­godalma Oroszországot túlságos­ önbizalommal tölti el. Miért Anglia és Francziaországnak teljes akaratere­jüket, minden rábeszélő tehetségeiket fel kell hasz­nálni, hogy Ausztria bátorságát ne veszítse (?) De ki áll nekünk jót az angol és franczia diplomatia „hajt­hatatlan erejéért?“ Vagy azért, hogy a kussuk-kai­­nardssi szerződés alapos revisióját, vagy pedig az orosz tengeri hatalomnak a pontusoni korlátozását, Európának ezen mentő horgonyát, sürgetendik ? A szó, mely az angol kabinetnek szájába tétetik, — a bizonyosság, melylyel bizonyos city-nagyságok Orosz­ország engedékeny­ségét már pénteken estve megjó­­solák, mind igen gyanús dolgok. Akaratlanul is azon gondolatra jutunk, hogy a 4 pont igen megszelidítte­­tett s meggyengíttetett. — Sir C. Napier viszonyairól a kormányhoz is­mét sokat fecsegnek. Így a „Hampshire Telegraph“ azt állítja, hogy az üreg tengeri hős haditörvényszéket kívánt volna, a kelettengeri hadjárat eredménytelen­ségét kimentendő, azaz, hogy a kormányt bevádolja. Barátjai azt híresztelik, hogy ő még a legutolsó őszi napokban is vállalatot készített elő Reval, Riga és más helyek ellen, hanem hogy a kormány egy vi­lágos utasítás által keresztül vonta számadását.­­ — Tegnap a Westminsteri kath. egyházmegye min­den.. templomai, és kápolnáiban Wiseman bibor­­noknak egy Romában kelt pásztori körlevele olvasta­tott fel, mely a szeplőtlen fogantatásról­ tant szilár­dan álló hitezikkelynek hirdeti. Törökország S­z­a­m­b­u­l­ból jan. 1 -ről írja egy le­velező : A lapok ellenkező állításai daczára biztosítha­tom, mikép Omer pasa nincsen Kraniában, (mint tud­juk, a 10-ki Moniteur jelenté, hogy Omer pasainál­ Balaklavába elutazott), és mikép ép oly bizonyos, hogy Konstantinápolyba jönie,nem szabad. Bármik le­gyenek az okok, melyek a török generalissimust útja elhalasztására készteték , a Porta elhatározva látszik lenni, ezúttal egész tekintélyét a mérlegbe venni. Ép most küldi egyik főméltóságú tisztviselőjét, Mahmud beyt, a nagyvezír musztecharját (tanácsos) Vám­á­­ba, ki azon kényes missióval van megbízva , hogy a török hadsereg és főnökének hajórakelését gyorsítsa. ” Ugyan e levelező írja továbbá : „Ausztria maga­tartása Pera salonjaiban minden politikai társalgásnak tárgya ; szakadatlanul érkeznek uj sürgönyök, a nélkül hogy az alkudozások folyamáról valamit tudni lehetne. Legközelebbi vasárnap b. Bruc­kur­d excla­mera összes diplomatiai nevezetességeit fényes lakomára fogja egy­­begyűjteni; egyszersmind lady R­e­d­c­l­i­ff e salonjai­­nak legközelebb megnyitandását is jelentik. — B. Bruck, mint ma a hadü­gyminiszterségnél beszélték, kormánya nevében a m. Portának azon indítványt téve, a Fekete- és Földközi tengerek közli magassági kü­­lönzék fölméréseit ausztriai mérnöktisztek által eszkö­zölni. Ez alkalommal egyszersmind a Duna átmetszé­sének kérdése a Trajánsáncz hosszában is tudományos megoldatást nyerendne. A­mint hallottam, ez ajánlat a leghálásabban és legnagyobb készséggel fogadtatott. Szam­barból, január 3-ról írják, mikép Cam­­­b­r­i­dig e­gy Napóleon ligek állítólag 5 vagy 6 án ugyanegy gőzösön hazájukba visszatérendnek. Cam­bridge hg egészségi állapota még nem­ nyújt teljes megnyugvást. A Napóleonién visszatéréséhez , mint Peruban beszélik, színfal mögötti titkok csatlakoznak Canrobert thk állítólag igen sü­rgetőleg kérte a hg visszahivatását. Görögország: A t­h­e n­dői távirati utón jelentik, mi­­kép a franczia cs. követ ugyanott semmi intézkedé­seket sem tesz az elutazásra s minden látszat szerint állomásán meg fog maradni. — A cholera majdnem az egész királyságból eltűnt. — A kir. udvar igen vis­szavonulva él s Amália királynőnek, ki mindig görög nemzeti ruhában jár, már gyakran tervezett elutazá­sáról Németországba most mitsem­ hallani.­­ A két gőzös, Alster és Leopard, a brit hajóhadtól, faházak­kal, 30,00 mt támfával, és 1850 tonna téli tárgyakkal rakodottan a pyraeusi kikötőbe érkeztek s viz és szén­nel magukat ellátván Balaklavába folytatták útjukat. Hadi mozgalmak. Délkeleti f­atatér. A Szebasztopolból jan. 4-éről érkezett tudósítások szerint az idő kedvezőbbé ala­kult; az angolok ostrommunkálataikat meglehetősen bevégezték s alig van néhány napi munkánál többre szükségük. Táboruk az esős idő bajaiból teljesen ki­épült, s már az előmunkálatok a balaklayai útpályára is meglétettek. Mondják, mikép a Szinope és a Bos­­porusban horgonyzó hajórajok parancsot kaptak, a tomnamparb­a visszatérni, minthogy azokat a Szebasz­­topol elleni támadásban használni akarják. Mind a tu­dósítások is a közeli támadást gyan­ítatják. Szam­b­u­l­ból jan. 3-ról Zim­onyon át bizton aka­rók tudni, mikép 28-án Eupatoriánál összecsapás tör­tént, melyben mindkét részről 2000 ember részint elesett részint megsebesült. A fogoly oroszok közt egy kozák­ s egy vadász ezredes is volna; a halottak közt török részről hasonlag 3 magas­ tiszt lenne, ezek közt Fehti Ah­med. E tudósítások azonban még meg­­erősíttetést várnak. Londonba a szebasztopoli táborból 33­ káról ér­keztek egyenes tudósítások. A „Chronicle“ levelezője e napról írja : „Az utóbbi napokban semmi fontos­ sem történt. A francziák tetemes erősítéseket kaptak és seregük nem lehet kisebb 70,000 embernél­ Mi 17-e óta nem kaptunk erősítéseket, de annyit tudunk, hogy a 4, 2­5, 38 és 44 ezredből több osztályok vannak után. A táborban mindenki a hadműködések újram­egkezdetése és a roham iránti parancs után vágyakodik, mely az utóbbi hetekben kiállt szenvedésekhez képest a hadseregre nézve jótékonyságnak fog feltűnni- 19-én a francziák erős kémszemlét tettek, mely azon meggyőződésre vezetett, hogy a Liprandi hadtest a Csernaja melletti korábbi állásait teljesen odahagyta. Másnap az 50 an­gol ezred egy részét az előörsök hanyagsága folytán az ellenség megrohanta, mely alkalommal halott és se­besültben 43, fogolyban 7 embert vesztett. Az élessttek közt volt Müller őrnagy, Clarke hadnagy és még 1 tiszt. Az oroszok végre az odasiető 3. ezred által visszanyo­­multak. Eupatoria most szilárdul meg van erősítve. A francziák a Kamiesh öbölnél vízvezetéket építnek, hogy a hajókat ivó­vízzel elláthassák. Egyszersmind új üte­geket 20 nehéz löveggel állítottak. Az egészségi álla­pot a táborban nem javult. Oláh­országi tudósítások szerint a török csa­patok visszavonulási mozdulatai a Szereiktől a Duná­hoz fedezet nélküliek. Szambulból parancsok érkeztek, hogy a­zultán fegyverei egyformán oszlassanak fel Moldva és Oláhországban, s ennélfogva mind Jassy mind Bukarestben egyformán erős helyőrségek tar­tassanak. Törökök és oroszok az Al-Dunánál folyvást sánczolják magukat, a­nélkül, hogy egyik haderőnek eszébe jutna, az ellenséges csapatok munkálatait táma­dások által nyugtalanítni. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Néhány észrevétel műszavaink ügyében Az előtt néhány évvel majdnem minden íróink le­hető purismusra törekedtek s a tudományok idegen műszavait magyarul igyekvőnek kifejezni. Nem lehet tagadni, hogy sok kontár találkozott, ki sem a fordí­tandó műszavakat voltaképen nem értette, sem a ma­gyar nyelv törvényeire és szellemére nem ügyelt s pl. a t­a n t­a 1 i u ni nevű vegyelemet nemiszonynak forditá. Azon hatásnak természetesen előbb utóbb el­lenhatást kellett szülnie s most oly tekintélyek, mint Nen­dt­wich Károly és bírálója hangosan nyi­latkoznak különösen a vegytani purismus ellen. Nendt­­wich Károly legújabb munkájának (A vegytan elemei. Regnault Viktor eredeti munkája nyomán irta N. K.) előszavában előadja okait, miért állott el a purismus­­tól, melyet hajdan maga is pártolt; azon okokat is­mertetője (1. „Pesti Napló“ folyó évi január. 4- sz.) még megtoldja. — N. K. azt mondja , hogy rideg purismus által a tudós világtól elválunk, hogy a görög műszavakat a ma­gyarban szint oly jól használhatjuk, mint akármi más nyelvben, s hogy a vegytani magyar műszavak sokkal na­gyobb barbarismusok, mint az idegen műszavak. Ismertetője különösen azt emeli ki, hogy a görög és latin nyelvet mindenesetre kell tanulnunk, tehát húzzunk abból annyi hasznot, a­mennyit csak lehet, s hogy mégis mindenesetre mind az idegen mind a magyar műszavakat meg kell ta­nulnunk, azért hagyjunk fel a sikeretlen és gyer­mekes szótagosdi játékkal. Bárki mit véljen, a tudományos műszavak kérdése mindenesetre oly fontos, hogy valóban nagy ideje már, miszerint az észszerűen és véglegesen eldöntes­sék. Mert csakugyan nagy zavart okoz s gátolja a tu­domány terjedését, ha valamely dolgot egyik egy, má­sik máskép nevez el. Azért mentséget találhat az én felszólalásom is, mert óhajtva óhajtom, hogy más te­kintélyesebb és competensebb férfiak nyilatkozzanak e tárgyban s döntsék el a kérdést. Szerény véleményem szerint Nendtwich és ismerte­tőjének okai nem döntők, mert vagy sokat vagy ke­veset bizonyítanak. Én a vegytant, természettant s a többi úgynevezett exact tudományokat nem tudom más­féléknek tartani, mint a többi történelmi, bölcselm­i stb. tudományokat, t. i. a műszavakra nézve, s ha a purismus ellen felhordott okok a vegytanra nézve álla­nak, kell, hogy pl. a politikai tudományokra nézve is álljanak. Jóllehet már az összes germán nyelvekben a constitutio, repraesentatio, status, finanz, societas stb. szavak szél­ben használtatnak, részemről még­sem kárhoztatom, hogy azok helyett alkotmányt, képvisele­tet, államot, pénzügyet, társadalmat mondunk. Ha igaz továbbá, hogy a műszavak magyar kitétele minket a germán és román tudós világtól (mert csak erről lehet szó) elrekeszt, akkor a többi szavak vagyis általában a magyar nyelv használata bizonyosan még inkább rekeszt el. Mert azt csak senki sem fogja állítani, hogy ha v­alaki az idegen műszavakat tudja, már ennél fogva francziául, németül vagy angolul irt vegytant minden baj nélkül olvashat s megérthet, jóllehet magát a franczia, német és angol nyelvet nem tudja. Mert minden vegytani könyvben csakugyan sokkal több más szó fordul elő, mint a száz s néhány műszó. Ha tehát következetesek akarunk lenni, hagyjunk fel az egész magyarsággal és magyar irodalommal, s terjesszük egyenesen a német vagy franczia irodal­mat és tudományt. Akkor nemcsak a száz és néhány vegytani műszavakat kell két nyelven tanulnunk, ha­nem a többi sokkal több szavakat is csak egy nyelven kellene tudnunk. — Valóban csodálkoznom kell, hogy tekintélyes irók a magyar műszavak ellen ily okkal harczolnak, hogy állatok a germán és ro­mán tudós világtól éljék e­szt élünk. Vájjon nincsen-e minden nemzet tömege a többi nemzetek irodalmától tökéletesen elrekesztve? Ol­­vashat-e pl. az angol nemzet tömege németül irt vegytanokat vagy másféle könyveket, jóllehet nem­csak az angol könyvekből ismeretes műszavakat, hanem sok más szavakat is a német könyvekben fog találni? A­vagy a franczia nép érti-e az an­gol vagy német könyveket azért , mert pl. a francziák és németek egyaránt fahrerzet , quartot stb. írnak ? Tökéletesen igaz az, hogy semmi fejlő­­döttebb irodalom sem a régi sem a mi korunkban nem volt s nem lehet idegen irodalmak befolyása nélkül, s a magyar irodalom, mely Európában sohasem volt kezdem­ényző, újat teremtő, annál kevesbbé vonhatja ki magát az idegen befolyás alól. De mire való volna nemzeti irodalmunk , ha soha azon fokra nem tudna emelkedni , miszerint a nemzet tömegének egyetlen táplálékául szolgálhasson. Ha nincs annyi bátorságunk , miszerint remélhessük , hogy valaki mivelt, gyakorlati ember, ügyes gyámok, gépész, de­rék gazda és földm­ivelő stb. lehessen akkor is, ha is­mereteit csak a magyar nemzeti irodalomból meríti, akkor ne is erőlödjünk irodalmunkat gyarapítani, nemzeti irodalmat teremteni, akkor se magyar mű­szóra , sem általában magyar könyvre nincs szüksé­günk. Én azt hiszem és vallom, hogy minden nem­zeti irodalom a nép tömegére nézve kirekesztő és el­­rekesztő, s hogy a magyar nép egészben véve bár szél­ben használja is a chlor, brom, nitrogenium stb. vegytani műszavakat, mégsem fog franczia vagy né­met könyvet olvashatni s a franczia vagy német iro­dalomból közvetlenül meríthetni. — Azért az, ki csak is azért ir magyar könyvet, hogy általa olvasóinak szóbeli vagy nyelvbeli könnyebbséget szerezzen ide­gen nyelvű könyvek olvashatására, talán jobban cse­lekednék, ha egyenesen idegen nyelvtant írt volna, mert ezáltal mindenesetre jobban mozdítja vala elő az idegen könyvek megérthetését. Mikor arról van szó, közvetlen közlekedésben vagyunk és legyünk-e a tu­dós világgal vagy nem, akkor a nemzet tömegét az Íróktól és általában az úgynevezett tudósoktól meg kell különböztetnünk. Minden írónak és tudósnak ok­vetlenül kell képesnek lennie az idegen irodalmakból közvetlenül menthetni, tehát nemcsak a műszavakat, hanem a többi szavakat is többféle nyelven kell ta­nulnia és tudnia. S ezt nemcsak a magyar, ha­nem minden más nemzetbeli tudósnak kell tennie. Ha franczia ember pl. Humboldt kosmosát akarja németül olvasni , nemcsak a görögös műszókat , mint azok francziában is használtatnak , hanem a német műszókat is kell tudnia , mert Sauerstoff, Stickstoff, Wasserstoff stb. német kifejezések vál­takozva a görögös kifejezéssel fordulnak elő ben­ne. Vegyük a földtani műszókat, jóllehet sok föld­tani műszó, a német, franczia, angol könyvekben egy­aránt előfordul, mégis vannak sajátságos angol, fran­czia és német műszók is. Nézzük a természetrajzi mű­szókat, ott találunk német, franczia, angol sajátságos műszókat s azonfelül egy és ugyanazon állat, növény stb. megjelölésére két, három sőt többféle latin-görö­gös műszókat is. írónak és tudósnak tehát, hogy a tu­dós világtól elrekesztve ne legyen, nemcsak kétféle, hanem több elnevezéseket is kell tanulnia. Ámde a nép tömegére nézve mindegy, akár tudja, hogy mi a Sauerstoff és oxygenium, vagy a f a h t e r z és old red sandstone, ha az azt jelentő magyar kifejezéseket, minden általa olva­sott magyar könyvben találja és érti, mert úgyis csak magyar, nem pedig angol vagy franczia könyveket fog olvasni, ha t. i. képesek vagyunk igazán nemzeti irodalmat teremteni. Azt tehát, hogy legyenek-e ma­gyar sajátságos műszavaink nemcsak egyéb tudomá­nyokban, hanem a vegytanban is, a felhordott elre­­kesztési ok nem dönti el. De továbbá szerény véleményem szerint a germán és román tudósok eljárása sem döntő ránk magyarok­ra nézve. A németek sokáig a tudományt mintegy csak a tudósok számára és végett mívelték, s készakarva törekedtek a tudományt az élettől elvonni. Azért minden tudományt a népre nézve egészen érthetlen nyelven szólaltattak meg, még akkor is, midőn a latin nyelv használatával felhagytak. Hegel pl. német és görögös kifejezéseket használ a maga bölcseleteiben, hogy a fogalmakat tisztábban és szabatosabban fejezhesse ki, de ez­által csak összezavar mindent, hogy utoljára voltaképen senki sem tudja , mit akar mondani. S a né­meteknél még most is bizonyos ragály uralkodik, a leg­egyszerűbb dolgok kifejezésére minél idegenszerűbb, minél elvontabb és tudósabb idegen szót kigondolni. Az angol és franczia nyelv olyan alkotású, hogy ott tulajdonképen nem is tudja az ember, mi latin, görög vagy más idegen, s mi saját szó. Azonban az angolok, francziák és különösen latin-görög nyelvhez még kö­zelebb álló olaszok az idegen szókat kiejtésre és he­lyesírásra többnyire meghonosítani szokták. A magyar nyelv nemcsak alkotásra és szellemre nézve lényege­sen különbözik a nevezett germán és román nyelvek­től, hanem arra nézve is, hogy gyökei, képzői még hajtanak, még élnek, azaz még élő jelentéseik van­nak, míg amazok gyökei és képzői már elhaltak s en­nélfogva tökéletesen abstract nyelvekké lettek. A né­met, angol, franczia és olasz nyelvben alig lehet még uj szókat gyártani, hanem többnyire csak uj összeté­telek képeztethetnek, s régi elavult szók elevenitteth­et­­nek föl, vagy idegen szók meghonosításával gyarapít­­tathatnak. A magyar nyelvben tehát még lehetséges szükség esetében saját új műszókat csinálni, melyek az átvett fogalmak kifejezésére szolgálhatnak. S az­ért tapasztaljuk, hogy a helyesen kigondolt új szók oly sebesen terjednek el a nemtudós néposztályok kö­zött is. Hogy a németek között is vannak írók, kik a tudo­mányokat, nevezetesen a vegytant is népszerű, vilá­gos s idegen kifejezésektől vagyis inkább tudós mű­szavaktól lehetőleg ment nyelven igyekeznek előadni, bizonyítja többi között azon gyűjteményes munkahely­nek czime : Naturwissenschaftliche Volksbücher, külö­nösen annak III. füzete, melynek felirata : Ein wenig Chemie. Ebben csakugyan kevés idegen műszót talá­lunk, s azt, a mi benne tárgyaltatik, bizonyosan érteni fogja akárki. Vegytani műszavaink kérdését tehát csak az fogja eldönthetni, vájjon lehet-e nyelvünkön lehető alkal­mas és szabatos kifejezéseket találnunk vagy sem? továbbá mit fejezhetünk ki szabatosan magyarul s mit nem ? — Én nem állítom , hogy okvetlenül mindent kelljen jól roszul magyar szóval kifejeznünk, sőt meg vagyok győződve, hogy mindent nem is lehet magya­rul elneveznünk. A vegytani fölfedezések oly sűrűk s oly sokfélék, hogy minden nemzetbeli tudósok zavarba jönek, midőn az uj dolgot vagy eljárást bármi nyelv­ből vett szóval akarnák kifejezni, s meglehetős szóta­gosdi játékra szorulnak. Avvagy nem valóságos betű­­játék van-e az ilyen elnevezésekben, milyenek: Nitro- Naphtalase, Nitro-Naphtalese, Nitro- Naphtaleise, Nit­­ro-Naphtalise, Nitro-Naphtale, Nitro-Naphtalesinsaeu­­re, Nitro-Naphtalaseinsaeure, Nitro-Naphtalisinsaeure stb ? Azzal csak azt akarom mondani, hogy nemcsak magyarban, hanem más nyelven is szó- és betűjátékra szorulnak, midőn a sokféle dolognak valami nevet akarnak adni. Hozzátehetjük még azt is, hogy a szél­­fiben használt tudós műszavait is magokban véve nem mindig igen szerencsés kovácsolmányok s többnyire semmit sem jelentenek. Végre még ha valaki görögül és latinul tud is, mégsem érti már ennélfogva az illető műszavakat, mert példa micsoda különbséget tudna nyelvtanilag az oxys és acidum­ között, tenni ? csak azt, hogy amaz görög, ez latin szó. Minden műszavak értelme többnyire csak szokáson és közmegegyezésen alapulnak. Vannak pl. a vegytanban hely-és személy­nevektől kölcsönzött elnevezések, azokat, mert alig találunk rájuk jó magyar kifejezést, bizony megtart­hatnék , s legfölebb, ha épen akarjuk, valami ma­gyar végzetet s mindenesetre magyar helyesírást adhatnánk nekik. — Oly dolgokat, melyeket a nép vegytani tanulmány nélkül is ismer és használ, a nép között netalán élő elnevezéssel kellene kifejeznünk, s ha pl. a tudós hangzású konlegeg szót megtartanék is, á mellett az ammóniák népies nevét is, ha t, i. van, kellene használnunk. A népies nevek és kifejezéseik által leginkább népszerűsítenék és terjesztenék a tu­dományokat, azért ideje volna, azokat egész teljessé­gükben egybegyűjteni s pl. a Kolbent nem dugattyú­val fordítani, ha a nép ajkán erre netalán más kifeje­zés él. Az új műszavak pedig általában véve nyelvta­nilag helyesen legyenek alkotva s a kifejezendő tár­gyat lehető jól és szabatosan jelöljék meg. Végre ha már valamely műszó meglehetősen elterjedt, használ­juk azt mindnyájan, hogy az olvasónak ne kelljen mindig uj meg uj szót tanulnia. Ilyeneket, mint a Kien­­nusz, melyet pl. Schröder természetkönyve fordítói használnak, nemcsak lehet, hanem kell is kerülnünk. Hunfalvy János: Magyar közn­yvészet. 22—3(822—3). Rácz Vilmos Az ausztriai általá­nos polgári törvénykönyv, minden arra vonat­kozó utólagos rendeletekkel, különös tekintettel"annak Magyar-, Horvát-, Tótország, a szerb vajdaság, a te­­m­esi bánság és Erdélybeni alkalmaztatására. Magyarázva R­á­c­z Vilmos jogtudortól, Bécsben. Nyomatott Ullrich Ferdinándnál. 1854. 8 rét. Második és harmadik rész: 824 l. (Előfizetési ára mind a három résznek 5 pft.) 24(824). Varga Péter. Kis könyvtár, vagyis hasznos mulatságos olvasmány gyermekek számára. Ki­adja Varga Péter, elemi s kisdedóvó intézeti tulajdo­nos. Pesten. 1854. Müller Emil könyvnyomdája, lerét. VII-dik füzet. 16­­. (Ára 3 pkt.) • 4 Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Ha a tanu esküvel erősített vallomását jobb emlékezete folytán meg akarná változtatni, az ált. törv. eljárás 372. §-a értelmében e nyilatkozat az ítélet el­lenében nem tekintethetik oly uj próbának, mely a pert előbbi állapotára vihetné vissza.­­ A Gregu­ss Ágost és Hunfalvy János által szerkesztett „Család könyv­é­“nek első füzete meg­jelent. A kiállítás, magas­­rétben, igen csinos; tanul­ságos és mulattató tartalma mellett e füzet érdekét eme­lik a szép és tudományos érdekű műmellékletek a a

Next