Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-14 / 1478. szám

lete s a kórházak iszonyatosságai fölött nyilatkoznak. Knor ezredes egy a táborból érkezett levelet említ fel, melyben a betegségek által felidézett pusztítások­ra vonatkozólag mondatik: „Hetenkint 1000 embert vesztünk, s hadsergünk 11,000 emberre olvadt le.“ Dunne ezredes úgy hiszi, hogy a mondott 11,000 ember közöl 2000-nél több nincs harczképes. Sir W. M­o­­­e s­w­o­r­t szán állítást, hogy a hadsereg heten­­kint 1000 embert vesztene, teljesen hamisnak nyilat­koztatja. A kormány képes bebizonyítni, hogy a leg­utóbbi tudósítások szerint, melyeket legközelebb kapott Krimiából, az ottani hadsereg száma 30,000 emberre megy. Erre a ház segélyzési bizottmánynyá alakul, s 1,200,000 font sterlinget szavaz meg a tá­borszeri hivatal számára. Törökország, Konstantinápoly, febr. J. B. Bruck cs. k. internuntius eltávozása itt élénk saj­nálatot gerjeszt. Ő és a franczia ügynök értekezletet tartanak a nagyvezírrel a m. Portában, mire Resid pasa elnöklete alatt miniszteri tanács tartatott; másnap Resid pasa a­zultánnál dolgozott, s tegnap ismét má­sodik diván-ülés következett. E sürgősséget a magasb körökben Mehemet bejnek Párisba Vely pasa helyébe, s Riza bejnek Bécsbe követségi tanácsosul elutazása okozá. Az utóbbinak adandó utasítások egyszersmind az elsővel is közöltetnek. —Mint a C­on­s­t. jelenti, Resid pasa tekintélye a zul­tánnál folyvást nő. A változások az igazgatás körében, melyek legújabban végbe mentek, Resid befolyásának köszönhetők, és nemrég az új nagyvezír még azt is keresztül vitte, hogy a személyzet a nagy úr palotá­jában vizsgálatnak vettetett alája. Ennek folytán több változtatások történtek. Szelim bej, a­zultán kanczel­­lárja, Ferid és Szofiz, Abdul Medzsid titkárai, mind állomásaikról elmozdittattak és Resid kegyenczei ál­tal pótoltattak. Az újon kinevezettek Haki bej, Nifaat effendi és Ali bej. — A „P r­e s s­e d­ Orient“ az új rendőrminisz­­ter I­z z e­t pasa tevékenységéről jelenti, mikép mint­egy 14 nap óta számos befogatásokat tétetett. Neve­zetesen a galatai és perui keresztény lakokban fogdos­­tak össze kalandorokat. Egyszersmind sikerült hamis papírpénz-készítők nyomába jutni. A hamisítások ér­téke tett 500,000 piasztert. — Janu. 29-én B. Tecco, szárd követ, tartott értekezletet a nagyvezirről. Pie­mont követe hivatalosan jelenté a nyugati hatalmak­­kal a szövetség megköttetését. Ő a nagyvezirnek be­mutatta gr. Revei lovassági őrnagyot és marchese di Popolo lovas kapitányt, kik mindketten kormányuktól lóvásárlásokkal a szárd segédhadtest számára s a csa­patok fogadtatása és beszállásoltatására teendő előké­születekkel vannak megbízva. B­e­i­r­u­t­ból írják a „Triest. otg“-nak in. hó 25-ről: „Attól tartottak, hogy a rend helyreállítása végett La­­takiába küldött rendes csapatok nem lesznek elégsé­gesek, miután a mutualik a rendzavarokat, kiket el­rejtenek, kiszolgáltatni nem akarják. — Damaskus­­ból a k­u­r­d fölkelés folytonosságáról értesítenek. A fölkelés főnökei 1600 híveikkel Szacho és Geziere városokat fenyegetik a Tigris mellett s akadályozzák a futárok járását Konstantinápoly és Bagdad közt. A zágrábi hírlap következő tudósítást hoz Da­­nilo vladikának lakodalmáról. Jan. 23-kán reggel éjjel szállt az ara Cattaroban partra egész kíséretével; vele volt Knezevich püspök is, ki Zárában ült fel a hajóra. B. Mamula al­bgyur cexczja azelőtti nap érke­zett meg. A menet tüstént megindult a montenegrói­­ kapu felé, mely előtt 300 montenegrói állt fényes öl­tözetekben és nemzeti fegyverekkel, 3 szláv szinű zászlót hordozván maguk előtt. Gyúró Bajca vojvoda zászlaját az óra előtt háromszor meghajtván, ez szép hímzett szalagot tűzött föl reá. Itt búcsút vevén any­jától, montenegrói szokás szerint megcsókold Petrovich Imre és nagybátyja Petrovich György kezét s gazdag lovagnői ruhában lóra ült és kíséretével órakor to­va indult;­­ montenegrói virágokat hintett a menyasz­­szony útjára, ki mellett Giuruskovich szerdár és Flume­­nac senator nyargalt; a kíséretet bezárta helytartó ur ő exczja két segédtiszttel, Dajmi lovag kér­ főnök s végre Knezevich püspök két pappal. Egész Cattaro talpon volt e látvány szemlélőjére, melyet a számos gyalog és lo­vas nép nyújtott. Az idő nagyon kedvezett, az üdvlö­vések egyre ropogtak. Iván bég fejedelem összekelése óta a velenczei dogé Marosini leányával Montenegró­ban hasonló ünnepet nem ültek. Niegusnál Danilo fo­­­­gadá aráját 2500 lovas élén, s rövid pihenés után foly­tatván az utat 1 órakor Cetinjébe érkezett a menet,­­ hol a papság és senatorok folytonos ágyú- és mozsár­durrogás közt fogadák. Az egyházi szertartás 24-kén ment végbe a fejedelmi kápolnában Knezevich püspök végezvén az esketési szolgálatot, b. Mamula ő excrja ekkor az arát egy szép értékes karpereczczel ajándé­kozó meg. A templomi szertartás után mindenki szo­bájába ment; 3 órakor a fejedelemnél ebéd volt, mely­re az idegen vendégeken kivül Montenegro első urai meg voltak híva, a többi nép a szabadban lakmározott az idő tavasziasan kedvezvén. Mondják, hogy 400 akó bort, 30 ökröt és 100 sült árut fogyasztottak el. Egy nemét a lovagjátéknak a beállott hóesés gátolta meg. Nemzeti tánczok és dallamok nem hiányzottak , s igy végződött ezen a montenegróiakra nézve annyira em­lékezetes nap. • Dunafejedelemség, Francziaország és Anglia kor­mányai az ausztriai részről tett előterjesztések folytán elhatározók, a dunai torkolatok ostromzárát azon ausz­triai kereskedőhajókra ki nem terjeszteni, melyek vagy rakodatlanul más mint orosz dunai kikötőkbe be, vagy rakodottan ugyanazon kikötőkből kifutnak. Egy bukaresti levél szerint a franczia élelme­zési intendantura a hadseregnek zab, árpa és lisztteli ellátására nézve requisitióit a fejedelemségekre ter­jesztette ki. Daczára az orosz megszállásnak a múlt évben az aratás minden mértéken felül gazdagon fize­tett s az azóta életbe léptetett gabnakiviteli tilalom Oláhországot azon kárba helyezte, hogy az ausztriai sereg összes kellékeinek s a szövetségesek minden követelményeinek keleten meg bírt felelni. Azonban a szállítás lassúságára nézve sok panaszok emelked­nek ; az oláh kormány — igy szólnak — nem képes eléggé hivatalnokait kellő engedelmességben tartani; „ezek bensőleg meg vannak győződve, hogy végre még is Oroszország fog győzni s ez okból a legna­gyobb közönyösséget tüntetik fel a franczia sereg iránt.“ Oroszország, (Oroszország és a határos országok térképe ) Perthes Justusnál Gothában jelent meg egy idő előtt „Oroszország és a határos országok térképe, az utak pontos kijelölésével, s néhány hisztoriai, physi­­kai és geographiai főmomentum­okkal összeállítva Pe­ter­ma­nn Ágost által.“ A differentiák kezdetével melyet keleti kérdésnek, később háborúnak neveztek, számtalan térképi, földrajzi és statistikai munkák je­lentek meg Oroszország és Európa többi maradványa fölött; ezen munkákban a moszkovita birodalom hely­zetéből, politikai földrajzának fejlődési történetéből, szélesen kiterjedő határaiból, gyakran egészen az unalomig bebizonyíttatott, hogy Oroszországnak, ha ki akar fejlődni, szükségképen a délnyugati tartomá­nyokat is a középtengeren magába kell kebeleznie. Oroszország, magát szervezet­szerűleg fejtvén ki, valóban egész a hellén tengerig akart előrenyomulni. A nyugat hatalmasságai ezen tételeket megsemmisítő hódítást nem akarták tűrni, s nem is tűrhették. Szövetkeztek tehát az „éjszaki coloss“ legköze­lebbi déli szomszédjával , s a sz.­pétervári ud­varnak háborút üzentek; az insularis Európa, a nagy tengeri hatalmak, háborút üzentek a nagy középföldi államnak. Erre a csatatérre vonatkozó röpiratok egész hal­mazával árasztanánk el, a tengeri és szárazi térképek egész garmadával a colosz azon részei fölött, melyek épen a nyugati hatalmak támadásainak tárgyai való­nak. Mi ez­által azon hátramaradásba sülyedtünk, hogy a csupa fáktól a tér és erdőt nem láttuk. Hadjá­rati terveket készítettek egy facsoport ellen, s azokat ki is vitték. Pompás tengeri és szárazi hadsergek akadtak fel a legelső határ­árok mocsárjaiban, és ott nagy lármát ütnek, míg az erdő belsejében egy nyúl­nak sem döbbent meg szíve. És ennek oka, teljes meg­győződésünk szerint, nagyobbrészt abban rejlik, mert nem bírunk a haddal megtámadandó ország földirati fekvésének egész terjedelmében­ kellő ismeretével; nem bírjuk azt felfogni úgy, mint a keresztény világ legkiterjedtebb birodalmát. A sajtónak pedig köteles­sége erre figyelni, és sürgetőleg utalni, minden oly­­ tüneményre, mely a veszélyes tévedések terjedését csak némileg is elősegítheti. Oroszország félelmetes, colossalis, majdnem hoz­­záférhetlen hatalmas erejében, mint természetesen ki­­kerekített compact tömeg. De a hatalmas Achillest és a sárkányvérszarvú Siegfriedet, a parittya, ügyes kéz­től hajítva a téren leteríthetné, mihelyest titka elárul­­tatnék. Nekünk pedig az országismeret tudósai jelöl­hetik ki a helyeket, hol sebzhető meg a Titán, mint más halandó ember — halálosan. Petermann Ágost úr megkísérli e titkot lelep­lezni. Ezt, ki a sorok és vonalak közt olvasni tud, gyö­nyörű térképen világosan láthatja leírva. Csinos nyo­másban mutatja, hogy terjeszkedett ki az eredetileg szerény és kicsiny moszkvai nagyherczegség a 18-ik század elején az egész Volgavölgy fölött egész a jegestengerig s a szamojédek tündérei fölött. I. P­é­­t­e­r, oly geniális őserejű férfiú, hogy ő bátorkodott a nyers­anyagból egy világhatalmat alakítni, a már te­temes kiterjedésű államnak meghatározta további ki­­fejlődési pályáját, melyen azóta haladott A Volga maradt a mindig növekedő coloss főere; e mellett ta­nyáz most is a legsűrűbb , legszorgalmasabb és leg­gazdagabb lakosság; ez még érintetlen erős magva Oroszországnak. Nyugati irányban a nagyszerű fo­lyamterület, az új főváros, a Pétervár által, a ten­gerrel és ez által ismét Nyugattal és annak polgári­­sodásával érintkezésbe hozatott. Délkeletre a lapos folyamterület a Kaukázus melletti Daghestan, mint legközelebb fekvő hegyország megszerzése által biz­tosíttatott. Daghestan volt az első hódítás, me­lyet nagy Péter az uj Oroszország szá­mára tett. Éles elméje nagyon is világosan belátta, miszerint a Kaukázus Oroszországnak természetes erőssége, hogy ezen szép alpesi tartomány nélkül a messze kiterjedő síkföld, mely a kaspi­tótól és a Pon­­tustól egész a jeges és kelettengerig nyúlik, e nélkül sohasem volna megtartható. Azóta minden utódai sza­kadatlanul azon fáradoztak, hogy a Kaukázus hegyei­ben, melyek országuk két nagy folyama­ — a D­o­n és Volga — fölött uralkodnak, az orosz hatalmat meg­szilárdítsák. A daldús nép nemzeti költészete minde­nekelőtt ezen harczokat énekli meg; az állam va­lódi nemzeti védereje azokban van megerősülve: a Kaukázus sasa az ország czimerévé jön. A kauká­zusi kérdés a czári birodalom létele­ vagy nem léte­lének kérdése. Nyugat-Európa ezt ösztönszerüleg érezte, midőn a Tschentschenzi-Iman mellett annyira föllelkesült, de megfoghatatlan dolog, hogy a brit par­liament tudós államférfiai és a franczia hadvezérek ezt figyelemre nem méltatták. Még eddig az oroszok a Kaukázust nem hódították meg, mert a Kaukázus hegyország. Az oroszok pedig még egy hegyi tartományt sem bírtak meghódítni. Nagy Péter után Oroszországhoz estek nagy ország­darabok , melyek előbb Svéd-, Lengyel- és Törökor­szághoz tartoztak. Ezen területek földirati és physikai jelleme, a­mint azt egy pillantás a térképre mutatja, a régi Oroszországéhoz tökéletesen hasonló. Finnland, Lengyelország, Besszarábia, Tauria erdős tartomány, gabnatermő föld, fennsík, mint maga nagy Oroszor­szág, minden tetemes emelkedés nélkül a tenger­szine fölött — 400 m a maximum — Krimia apróbb hegységei itt figyelembe nem vehetők. 1854-ben az orosz uralom d­e f­a­c­t­o vagy pedig más befolyás következtében az egész sík Európa fölött az Uraltól egész a Rajna-torko­­lataiig ki egész Brüsselig kiterjedett; Oroszország az európai alluvium fölött uralkodik. Most kísérletet ten, a tagozott hegyes Európa körében tartományokat szerezni; megszállott oly államokat, melyek már a kárpáti rendszerhez tartoznak,­­ és erélyes ellentállásr­a talált. Egy pillantás Oroszország térképére mutatja, hogy hódítási vágyainak, vizen vagy hegyeken kívül, eddig mi sem állott ellene. Most a czélnál van; hadseregeivel oly birodalom határvo­nalain áll, mely a többiek fölött hegyes tartomány; szeretnék azt alpesi nagyhatalomnak nevez-­­ ni, mint Oroszországot a síkföld nagyhatalmának. Ausztria, melynek az Alpesek s a Duna völgyét­­ bezáró hegylánczok, egy magában egységes, ere­­deszerű jellemet kölcsönöznek, azon szírt, melyen a kelet zónáiról hömpölygő hullámoknak meg kell tör­niük. A tengeri hatalmak egyedül sohasem fognak mérkőzhetni Oroszország szárazi hatalmával. Ausztria, az alpesi nagy állam, mind geológiák helyzete, mind történeti kifejlődésénél fogva egyedül képes a fensikoknak a azok uralkodásának tartósan ellentállani. A tengeri hatalmak — Francziaország a keleti háborúban túlnyomólag mint tengeri hatalom lép föl — csak akkor juthatnak erőfeszítéseik tartós eredményeihez, ha ők — mit mindjárt eleintén kellett volna tenniök — befolyást nyernek az orosz bel­földre, ha a Kaukázust s ezen hegybázis által védel­mezett három­szöget a Don és Volga között meg­szállva tartják. (D. D.) Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A krimiai tudósítások feb. 4-ig, a levélközlések jan. 31—éig terjednek. Az oly gyakran változó idő ismét megnehezítette volt a tábori kész­letek felhordását; még a franczia katonák is, kik a fá­radalmakban kidőlt angolokat pótolák, türelmöket vesz­tek és dühös szidalmakkal kívánták el lábaik alól a feneketlen sarat, de nagy megelégedésekre szolgált egy öszvérszállitmány, mely Spanyolországból hozat­ván, bajaikon lényegesen segitend Azonfelül a közel tavasz beálltával biztatják magokat s az ismét mege­redt esős időket azon reményben szenvedik, hogy az átmenetet képez a szelíd tavaszi napokra, bárha a la­kosok állítják , mikép a martius ott még gya­kori viharos napokat szokott hozni. Mindamellett a francziák még most is mindig jobb karban vannak táborukban mint az angolok. Több mint 300 hajó fek­szik közép számmal a kamieshi öbölben, gazdag ra­kományaikat a franczia élelmezési hivatalnak rendel­kezésére helyezvén. Általános hit szerint azonban még mindig legalább 3 hét fog elmúlni , míg nagyobb hadműködések kezdőthetnek meg, s ro­hamra egyhamar általában gondolni sem lehet. Be­szélnek egy haditanácsról, melyen a mérnök tek­ai­el is jelen lett volna, ki miután minden körülményeket jól megfontolt, hasonlag a roham ellen nyilatkozott. Ez értelemben nyilatkozik egy tiszt a „Courier de Mars­-“ben, mondván: „Az oroszok jól verekszenek s nekik Szebasztopolban több mint 2000 ágyujok van így a roham szinte lehetlenné válik, s én úgy hiszem, mikép arra többé nem gondolnak, bárha azt a katonák mindig kívánják, valahányszor a generalissimus előttük megjelenik. Az eszély kényszeríti a főparancsnokot, hogy heveket fékezze. A rések készen vannak, de ha rohamot kísérlenének meg, egy férfiú sem szabadulna meg, s ha a hadoszlopok 50,000 emberből állnának is. Mindenekelőtt a helyet tökéletesen be kell zárolni s az erősítések megérkeztének, melyeket az oroszok éjszaki részről kaphatnak, m­eggátoltatnia. Erre szükséges Omer pasa közremunkálása.“ A „Köln. Zig“ írja, mikép Féreg tökmegférhet­­lensége miatt Francziaországba visszahivatott. Általá­ban Canrobert tbk kegyvesztése a mesék országába tartozik , ő megtartja a főparancsnokságot s Pelissier tbk alája lesz rendelve. Niel tbk küldetése is nagyon körülszabott, a nélkül hogy ez azért fontosságából vesztene. A London Gazette következő sürgönyét közli lord Raglan­nak a hadügyminiszterhez: Szebasztopol előtt, jan. 23. Mylord hg! Hadarczvona­­lunkon semmi nevezetes nem történt, de az ellen mégis alkalmilag tüzel bal támadási vonalunkra, és Spalding, egy szép ifjú ember, kormányos h­elge London hajójának szolgálatában, ki az üteget vezényelte, szerencsétlen­ségre tegnapelőtt egy golyó által leterittetett. Vesztesé­gét mélyen sajnálják. Ide csatolom veszteségeinket jan. 21-éig. Az idő szelídült, de a vidék a hó olvadása foly­tán még mindig borzasztó állapotban van. A sereg meleg ruhákkal el van látva, s ha az intendantura szállítóesz­közökkel elégségesen el lenne látva, s ha a fabódékat mind gyorsan fel lehetne hordani, akkor több semmi ok sem lenne a szenvedésre, mint a tél szigora Krimiában, s az ostromszolgálat ily égalj alatt ezen évszak közepett.­­ Van szerencsém stb. A csatolt jegyzék szerint jan.­­ 9-től 22-ig 2 köz­­­­legény elveszett, 2 megsebesült. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM 18(320). A nagy világ képekben. Közhasznú házi könyv a magyar nemzet anyagi, szellemi javára. Ki­adja és szerkeszti Vahot Imre. Pest, 1855. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 4­ rét. Első füzet: 96 hasáb (48 r.), 50 ábrával s képpel fametszetekben. Bolti ára 30 p­­kr. (Előfizetési ár a hat füzetből álló egész évfolyamra helyben 2 ft, postai bérmentes szétküldéssel 2 ft 30 pkr.) Szeret a magyar ember olvasni, és sokkal nagyobb számú a magyar olvasó­közönség, mint rendszerint hinni szokás; mi mégis oka, hogy a könyvforgalom nem oly élénk, mint olvasni szerető népnél várni le­hetne ? Alkalmasint nem más, mint az, hogy a magyar ember ha szeret is olvasni, pénzt nem szívesen ad könyvekre, s ha csak szerit ejtheti — kölcsönkönyv­­tárak hiányának daczára — mások könyveivel látja el magát. Egy vevőre nálunk husz-harmincz olvasó is esik. Hasonlókép áll a dolog a hírlapokkal és minden­nemű folyóiratokkal. Többen csak oly hírlapot, folyó­iratot tartanak, mely igen olcsó; szerfelett ritka dolog pedig, hogy ugyanazon olvasó egy maga többfélét já­rasson. Angol-, Franczia-, Németországon a közép módú családok olvasó asztalán ritkaság egyetlen lapot vagy folyóiratot látni; ott gondoskodnak, hogy legyen értesítőjük a politikai eseményekről, vallásuk ügyeiről, szépirodalomból, a divat világából, hasznos ismeretek köréből — egyiránt. Mi még nem vagyunk ennyire, de mindamellett napról napra mindinkább gyökeret ver összes közönségünknél azon meggyőződés, hogy ha a polgárisult nemzetek között magunkat becsülettel fen­­tartani akarjuk, folytonos figyelemmel kell kísérnünk úgy a politikai világ, mint a tudományos búvárlatok, művészeti alkotások és az iparügyek minden mozza­natait, sőt ezekben teljes erőnkből s szellemi és anyagi összes tehetségeink ráfordításával tettleg is részt ven­nünk. Az irodalom általában, és közvetlenül a hírlapok és folyóiratok képezik a kapcsot tudomány és élet kö­zött, ezek adnak kulcsot mindazon ismeretekhez, me­lyek nélkül a haladás, az élet pályáján okvetlenül el­akadunk, ezek tehát legnagyobb mértékben igénylik a közönség részvételét. Mindezen gondolatokat jelenleg azon körülmény éb­reszti fel bennünk, hogy e lapok hasábjai néhány nap előtt a „Család könyvé­t mutatván be az olvasó közönségnek mint oly folyóiratot, mely mulattatón s könnyű olvasmányban ugyan, de mégis kizárólag hasznos ismeretek terjesztését tűzi ki feladatául, a közönségnek szívére köték az említett folyóirat pártolását; most pedig mi, ugyan e lap hasáb­jain, a „Nagyvilág képekben“ czímű füzetük­­re irányozván a közönség figyelmét, ezt is pártolásába kívánjuk ajánlani. Mindkét folyóirat eddigelé, mint "hiteles tudomás után jelenthetjük, szép keletnek ör­vend ; mégis aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy igen igen kevesen lesznek, kik mind a két folyóiratot tartanák. Pedig rendkívül olcsó mindegyike *); a szö­veget mindegyikében számos ábrák ékesítik és ma­gyarázzák ; az egyik számosabb fametszetekkel, a má­sik aczélmetszetű képekkel s egyéb nagyobb mellék­letekkel vonja magára figyelmünket; az egyik az is­meretek terjesztése mellett a szépirodalmi közlemé­nyek kecsegtető vonzerejével bír, a másik a fölvett tárgyak lehetőleg részletesebb s eredetileg földolgo­zott fejtegetése által akarja becsét emelni; s igy min­den, bár csak középszerű vagyonnal biró család leg­csekélyebb megeröltetés­ nélkül tarthatná mind a kettőt. Midőn e sorok nyilvánosságra jönnek, a hazában elterjedt első füzet már maga eléggé meg fogja magát ismertetni. Ha egy szóval akarnék kifejezni a munkás, Vahot ezen legújabb irodalmi vállalatának jellemét, úgy azt mondhatnék, hogy az a sokféleségben fekszik, a­mit már czime is kifejez. Találhat benne mindenki egyéni hajlama szerinti érdekes olvasmányt. Vessük pillantásunkat az első füzet tartalmára : ott vannak történeti, jellemrajzi s ország- és népismertetési czik­­kek („A cserkesz nép és prófétája“ Jenevay Lász­lótól, „Nemzetiségek Éjszakamerikában“, „Angol or­szágos vásár“, „Mákonypipázók Singaporéban“, „Bűn- *­s eset Francziaországban“, „Palmerston“, „A sz.-bern­­hardi kolostor“, „A kadiklaeri ütközet“, „Székelyné“ Kő­vár­y Lászlótól, „Egy franczia író lakása“, „Can­­robert Ferencz“, „A zuávok“, „Napoleon őrserege“, „A bomarsundi foglyok,“ „Kaposvár“ Körmendy Sándortól, „Tompa Mihály“ Vahot Imrétől, „Krím félsziget“, „Szebasztopol ostroma“); ismertetések az iparvilágból („Új zár,“ „Amerikai kukoriczamalom“, főképen azonban Dienes Lajosnak vonzólag írt czik­­ke, „A nyomdászat, a sajtó ismertetése“); közlések a természetrajz és természettan köréből („Világosság és mozgás“, „Vallisneria spiralis“ Sz. Virgiltől, „A csillagzat nagysága“, „A tarantel“ Szilágyi V-től); ember- és egészségtani czikkek („Az ember“, „Egész­ségtan és életrend alapszabályai“); aesthetika és szép­­irodalom („Világszép János királyfi“, tündérmese , előadva és magyarázva Erdély Jánostól, „Rege a sztraczenói sziklakapuról“ Tompa Mihálytól); irány­­czikkek („A magyar írók segélypénztára ügyében“ Vahot Imrétől, „Hozzuk divatba a palotás magyart“); sőt még női munkák leírása is, magyar könyvészet, nemzeti színházi mozgalmak. Az utóbbi füzetek mind­ezen tárgyakon kívül házi jegyzeteket, rajzokkal dí­szített beszélyeket, humoreszkeket, költeményeket, olykor divatképeket, sőt hangjegyeket is hozandnak. Ily sokféleségbe rendszert hozni ha nem lehetlen is, de felette bajos. A tárgyak tarkán váltogatják egy­mást, miként ez V­a­h­o­t Imre nagy naptáráról is meg­jegyeztetett. Közben sok apróság csúszik be, s ezen rövidebb miscellaneákat talán czélszerű volna külön közös rovat alatt, mint egyvelyet egyesíteni. Ez azon­ban külsőség; de van egy másik észrevételünk, me­lyet a buzgó szerkesztő bizonyosan méltányolni fog, s ezt azon óhajtásban fejezzük ki, kerülje a szerkesztő gondosan oly czikkek közlését, melyek nem bizonyos egészet minden részleteivel, hanem csak átnézeteket vagy általánosságokat vagy nagyobb czim alatt csak egyes részleteket tartalmaznak. A népszerű ismeret­­terjesztés útja az inductio, az egyestől az egyetemes-­­ hez. Oly czikkek, mint péld. a cserkesznép ismerte-­­­tése, Székelyné jellemrajza, Kaposvár leírása, a nyom­dászat ismertetése, s egyéb, csak egyes tárgyakra vonatkozó, hanem ezen tárgyakat kimerítő közlemé­nyek megfelelnek a kitűzött czélnak; de olyanok,­­ mint p. o. ez első füzetben „Az ember,“ „A világos­ság és mozgás,“ merő általánosságuknál fogva nem sokat használnak. Az „ember“ föliratú czikk , ezen jelmondattal „ismerd önmagadat,“ öt hasábra terjed, s ezen öt hasábon anatómia, physiologia, anthropolo­­gia, sőt még psychologia is van! — Ne legyen hát uralkodóvá az ismeretterjesztő munkákban az „ex omnibus aliquid“ elve, sőt inkább azon legyünk, hogy minden czikk „aliquid toluin“ot képezzen. Ott van például az említett czikkben a Blumenbach féle osztá­lyozás szerint öt emberfaj ábrája, s mikép magyarázza a különségeket a néhány sornyi szöveg ? Haj, bör­­czim, koponya és arcz alakja, lakás szerint; — szó sincs lelkűlét, szellemi tehetségek, hajlamok, életmód, s hasonlók különbségeiről, melyek pedig bizonyosan mellőzhetienek, ha valóban „önismeretre“ akarunk szert tenni. Merő testisme nem sok önismeretet ered­ményez. - - A „világosság és mozgás“ czímű, alig két hasábnyi czikket érteni fogja, kinek physicai ismere­tei már vannak; de hát, a­kinek nincsenek ? Ott csak törvényekről van szó, é­s ezen törvényekről csak úgy lehet népszerűen szólni, ha az író egy jó sor tényt bocsát előre. Meg vagyunk győződve, hogy a „Nagy világ“ szer­kesztője a következő füzetek számára szigorúan fogja válogatni a beadott czikkeket; erről az elsőben meg­jelent, valóban talpraesett néhány ismertetés is kezes­kedik. Ily szigorú megválogatás mellett azután , s a hasznost ügyesen vegyítve a kecsegtetővel, a tanul­ságost falfelváltva a mulattatóval, e folyóirat érdemlett közkedvességben részesülend s az ismeretek körét olvasó világunkban jó sikerrel tágitandja. Magyar könyvészet. 67(867). Toldy Ferencz. Uj Magyar múzeum. Egyszersmind a magyar akadémia közlönye. Kiadja Toldy Ferencz. 1854. XII­I. decemberi füzet.Pes­­ten. Emich Gusztáv kiadása. 8 rét. 457—572 1., és czim­e­s tartalommutató az 4 854—diki évfolyam második köte­­t­­éhez. 68(868). Tavasy Lajos. Nevelői emlékül növendékemnek, Dr Tavasy Lajostól. Pest.1854 Müller Emil könyvnyomdája. 12 rét. 141 1.­ *) Egy-egy füzet ára, mindkettőnél, 30 kiba jő. Előfi­zetés utján a „Nagy világ képekben“ még olcsóbb. Ennek egész folyama, az I. füzet után számítva, teend 36 sűrűen nyomott ívet; a „Család könyve“ évi folyama 40—45 ívnyi lesz. Mind a két folyóirat tartása össze­sen csak 7 ft 30 krba kerül. Nem panaszkodhatunk a könyveink drágaságáról.

Next