Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-14 / 1478. szám
lete s a kórházak iszonyatosságai fölött nyilatkoznak. Knor ezredes egy a táborból érkezett levelet említ fel, melyben a betegségek által felidézett pusztításokra vonatkozólag mondatik: „Hetenkint 1000 embert vesztünk, s hadsergünk 11,000 emberre olvadt le.“ Dunne ezredes úgy hiszi, hogy a mondott 11,000 ember közöl 2000-nél több nincs harczképes. Sir W. Moe swort szán állítást, hogy a hadsereg hetenkint 1000 embert vesztene, teljesen hamisnak nyilatkoztatja. A kormány képes bebizonyítni, hogy a legutóbbi tudósítások szerint, melyeket legközelebb kapott Krimiából, az ottani hadsereg száma 30,000 emberre megy. Erre a ház segélyzési bizottmánynyá alakul, s 1,200,000 font sterlinget szavaz meg a táborszeri hivatal számára. Törökország, Konstantinápoly, febr. J. B. Bruck cs. k. internuntius eltávozása itt élénk sajnálatot gerjeszt. Ő és a franczia ügynök értekezletet tartanak a nagyvezírrel a m. Portában, mire Resid pasa elnöklete alatt miniszteri tanács tartatott; másnap Resid pasa azultánnál dolgozott, s tegnap ismét második diván-ülés következett. E sürgősséget a magasb körökben Mehemet bejnek Párisba Vely pasa helyébe, s Riza bejnek Bécsbe követségi tanácsosul elutazása okozá. Az utóbbinak adandó utasítások egyszersmind az elsővel is közöltetnek. —Mint a Const. jelenti, Resid pasa tekintélye a zultánnál folyvást nő. A változások az igazgatás körében, melyek legújabban végbe mentek, Resid befolyásának köszönhetők, és nemrég az új nagyvezír még azt is keresztül vitte, hogy a személyzet a nagy úr palotájában vizsgálatnak vettetett alája. Ennek folytán több változtatások történtek. Szelim bej, azultán kanczellárja, Ferid és Szofiz, Abdul Medzsid titkárai, mind állomásaikról elmozdittattak és Resid kegyenczei által pótoltattak. Az újon kinevezettek Haki bej, Nifaat effendi és Ali bej. — A „P re s se d Orient“ az új rendőrminiszter Iz z et pasa tevékenységéről jelenti, mikép mintegy 14 nap óta számos befogatásokat tétetett. Nevezetesen a galatai és perui keresztény lakokban fogdostak össze kalandorokat. Egyszersmind sikerült hamis papírpénz-készítők nyomába jutni. A hamisítások értéke tett 500,000 piasztert. — Janu. 29-én B. Tecco, szárd követ, tartott értekezletet a nagyvezirről. Piemont követe hivatalosan jelenté a nyugati hatalmakkal a szövetség megköttetését. Ő a nagyvezirnek bemutatta gr. Revei lovassági őrnagyot és marchese di Popolo lovas kapitányt, kik mindketten kormányuktól lóvásárlásokkal a szárd segédhadtest számára s a csapatok fogadtatása és beszállásoltatására teendő előkészületekkel vannak megbízva. Beirutból írják a „Triest. otg“-nak in. hó 25-ről: „Attól tartottak, hogy a rend helyreállítása végett Latakiába küldött rendes csapatok nem lesznek elégségesek, miután a mutualik a rendzavarokat, kiket elrejtenek, kiszolgáltatni nem akarják. — Damaskusból a kurd fölkelés folytonosságáról értesítenek. A fölkelés főnökei 1600 híveikkel Szacho és Geziere városokat fenyegetik a Tigris mellett s akadályozzák a futárok járását Konstantinápoly és Bagdad közt. A zágrábi hírlap következő tudósítást hoz Danilo vladikának lakodalmáról. Jan. 23-kán reggel éjjel szállt az ara Cattaroban partra egész kíséretével; vele volt Knezevich püspök is, ki Zárában ült fel a hajóra. B. Mamula albgyur cexczja azelőtti nap érkezett meg. A menet tüstént megindult a montenegrói kapu felé, mely előtt 300 montenegrói állt fényes öltözetekben és nemzeti fegyverekkel, 3 szláv szinű zászlót hordozván maguk előtt. Gyúró Bajca vojvoda zászlaját az óra előtt háromszor meghajtván, ez szép hímzett szalagot tűzött föl reá. Itt búcsút vevén anyjától, montenegrói szokás szerint megcsókold Petrovich Imre és nagybátyja Petrovich György kezét s gazdag lovagnői ruhában lóra ült és kíséretével órakor tova indult; montenegrói virágokat hintett a menyaszszony útjára, ki mellett Giuruskovich szerdár és Flumenac senator nyargalt; a kíséretet bezárta helytartó ur ő exczja két segédtiszttel, Dajmi lovag kér főnök s végre Knezevich püspök két pappal. Egész Cattaro talpon volt e látvány szemlélőjére, melyet a számos gyalog és lovas nép nyújtott. Az idő nagyon kedvezett, az üdvlövések egyre ropogtak. Iván bég fejedelem összekelése óta a velenczei dogé Marosini leányával Montenegróban hasonló ünnepet nem ültek. Niegusnál Danilo fogadá aráját 2500 lovas élén, s rövid pihenés után folytatván az utat 1 órakor Cetinjébe érkezett a menet, hol a papság és senatorok folytonos ágyú- és mozsárdurrogás közt fogadák. Az egyházi szertartás 24-kén ment végbe a fejedelmi kápolnában Knezevich püspök végezvén az esketési szolgálatot, b. Mamula ő excrja ekkor az arát egy szép értékes karpereczczel ajándékozó meg. A templomi szertartás után mindenki szobájába ment; 3 órakor a fejedelemnél ebéd volt, melyre az idegen vendégeken kivül Montenegro első urai meg voltak híva, a többi nép a szabadban lakmározott az idő tavasziasan kedvezvén. Mondják, hogy 400 akó bort, 30 ökröt és 100 sült árut fogyasztottak el. Egy nemét a lovagjátéknak a beállott hóesés gátolta meg. Nemzeti tánczok és dallamok nem hiányzottak , s igy végződött ezen a montenegróiakra nézve annyira emlékezetes nap. • Dunafejedelemség, Francziaország és Anglia kormányai az ausztriai részről tett előterjesztések folytán elhatározók, a dunai torkolatok ostromzárát azon ausztriai kereskedőhajókra ki nem terjeszteni, melyek vagy rakodatlanul más mint orosz dunai kikötőkbe be, vagy rakodottan ugyanazon kikötőkből kifutnak. Egy bukaresti levél szerint a franczia élelmezési intendantura a hadseregnek zab, árpa és lisztteli ellátására nézve requisitióit a fejedelemségekre terjesztette ki. Daczára az orosz megszállásnak a múlt évben az aratás minden mértéken felül gazdagon fizetett s az azóta életbe léptetett gabnakiviteli tilalom Oláhországot azon kárba helyezte, hogy az ausztriai sereg összes kellékeinek s a szövetségesek minden követelményeinek keleten meg bírt felelni. Azonban a szállítás lassúságára nézve sok panaszok emelkednek ; az oláh kormány — igy szólnak — nem képes eléggé hivatalnokait kellő engedelmességben tartani; „ezek bensőleg meg vannak győződve, hogy végre még is Oroszország fog győzni s ez okból a legnagyobb közönyösséget tüntetik fel a franczia sereg iránt.“ Oroszország, (Oroszország és a határos országok térképe ) Perthes Justusnál Gothában jelent meg egy idő előtt „Oroszország és a határos országok térképe, az utak pontos kijelölésével, s néhány hisztoriai, physikai és geographiai főmomentumokkal összeállítva Petermann Ágost által.“ A differentiák kezdetével melyet keleti kérdésnek, később háborúnak neveztek, számtalan térképi, földrajzi és statistikai munkák jelentek meg Oroszország és Európa többi maradványa fölött; ezen munkákban a moszkovita birodalom helyzetéből, politikai földrajzának fejlődési történetéből, szélesen kiterjedő határaiból, gyakran egészen az unalomig bebizonyíttatott, hogy Oroszországnak, ha ki akar fejlődni, szükségképen a délnyugati tartományokat is a középtengeren magába kell kebeleznie. Oroszország, magát szervezetszerűleg fejtvén ki, valóban egész a hellén tengerig akart előrenyomulni. A nyugat hatalmasságai ezen tételeket megsemmisítő hódítást nem akarták tűrni, s nem is tűrhették. Szövetkeztek tehát az „éjszaki coloss“ legközelebbi déli szomszédjával , s a sz.pétervári udvarnak háborút üzentek; az insularis Európa, a nagy tengeri hatalmak, háborút üzentek a nagy középföldi államnak. Erre a csatatérre vonatkozó röpiratok egész halmazával árasztanánk el, a tengeri és szárazi térképek egész garmadával a colosz azon részei fölött, melyek épen a nyugati hatalmak támadásainak tárgyai valónak. Mi ezáltal azon hátramaradásba sülyedtünk, hogy a csupa fáktól a tér és erdőt nem láttuk. Hadjárati terveket készítettek egy facsoport ellen, s azokat ki is vitték. Pompás tengeri és szárazi hadsergek akadtak fel a legelső határárok mocsárjaiban, és ott nagy lármát ütnek, míg az erdő belsejében egy nyúlnak sem döbbent meg szíve. És ennek oka, teljes meggyőződésünk szerint, nagyobbrészt abban rejlik, mert nem bírunk a haddal megtámadandó ország földirati fekvésének egész terjedelmében kellő ismeretével; nem bírjuk azt felfogni úgy, mint a keresztény világ legkiterjedtebb birodalmát. A sajtónak pedig kötelessége erre figyelni, és sürgetőleg utalni, minden oly tüneményre, mely a veszélyes tévedések terjedését csak némileg is elősegítheti. Oroszország félelmetes, colossalis, majdnem hozzáférhetlen hatalmas erejében, mint természetesen kikerekített compact tömeg. De a hatalmas Achillest és a sárkányvérszarvú Siegfriedet, a parittya, ügyes kéztől hajítva a téren leteríthetné, mihelyest titka elárultatnék. Nekünk pedig az országismeret tudósai jelölhetik ki a helyeket, hol sebzhető meg a Titán, mint más halandó ember — halálosan. Petermann Ágost úr megkísérli e titkot leleplezni. Ezt, ki a sorok és vonalak közt olvasni tud, gyönyörű térképen világosan láthatja leírva. Csinos nyomásban mutatja, hogy terjeszkedett ki az eredetileg szerény és kicsiny moszkvai nagyherczegség a 18-ik század elején az egész Volgavölgy fölött egész a jegestengerig s a szamojédek tündérei fölött. I. Péter, oly geniális őserejű férfiú, hogy ő bátorkodott a nyersanyagból egy világhatalmat alakítni, a már tetemes kiterjedésű államnak meghatározta további kifejlődési pályáját, melyen azóta haladott A Volga maradt a mindig növekedő coloss főere; e mellett tanyáz most is a legsűrűbb , legszorgalmasabb és leggazdagabb lakosság; ez még érintetlen erős magva Oroszországnak. Nyugati irányban a nagyszerű folyamterület, az új főváros, a Pétervár által, a tengerrel és ez által ismét Nyugattal és annak polgárisodásával érintkezésbe hozatott. Délkeletre a lapos folyamterület a Kaukázus melletti Daghestan, mint legközelebb fekvő hegyország megszerzése által biztosíttatott. Daghestan volt az első hódítás, melyet nagy Péter az uj Oroszország számára tett. Éles elméje nagyon is világosan belátta, miszerint a Kaukázus Oroszországnak természetes erőssége, hogy ezen szép alpesi tartomány nélkül a messze kiterjedő síkföld, mely a kaspitótól és a Pontustól egész a jeges és kelettengerig nyúlik, e nélkül sohasem volna megtartható. Azóta minden utódai szakadatlanul azon fáradoztak, hogy a Kaukázus hegyeiben, melyek országuk két nagy folyama — a Don és Volga — fölött uralkodnak, az orosz hatalmat megszilárdítsák. A daldús nép nemzeti költészete mindenekelőtt ezen harczokat énekli meg; az állam valódi nemzeti védereje azokban van megerősülve: a Kaukázus sasa az ország czimerévé jön. A kaukázusi kérdés a czári birodalom létele vagy nem lételének kérdése. Nyugat-Európa ezt ösztönszerüleg érezte, midőn a Tschentschenzi-Iman mellett annyira föllelkesült, de megfoghatatlan dolog, hogy a brit parliament tudós államférfiai és a franczia hadvezérek ezt figyelemre nem méltatták. Még eddig az oroszok a Kaukázust nem hódították meg, mert a Kaukázus hegyország. Az oroszok pedig még egy hegyi tartományt sem bírtak meghódítni. Nagy Péter után Oroszországhoz estek nagy országdarabok , melyek előbb Svéd-, Lengyel- és Törökországhoz tartoztak. Ezen területek földirati és physikai jelleme, amint azt egy pillantás a térképre mutatja, a régi Oroszországéhoz tökéletesen hasonló. Finnland, Lengyelország, Besszarábia, Tauria erdős tartomány, gabnatermő föld, fennsík, mint maga nagy Oroszország, minden tetemes emelkedés nélkül a tengerszine fölött — 400 m a maximum — Krimia apróbb hegységei itt figyelembe nem vehetők. 1854-ben az orosz uralom de facto vagy pedig más befolyás következtében az egész sík Európa fölött az Uraltól egész a Rajna-torkolataiig ki egész Brüsselig kiterjedett; Oroszország az európai alluvium fölött uralkodik. Most kísérletet ten, a tagozott hegyes Európa körében tartományokat szerezni; megszállott oly államokat, melyek már a kárpáti rendszerhez tartoznak, és erélyes ellentállásra talált. Egy pillantás Oroszország térképére mutatja, hogy hódítási vágyainak, vizen vagy hegyeken kívül, eddig mi sem állott ellene. Most a czélnál van; hadseregeivel oly birodalom határvonalain áll, mely a többiek fölött hegyes tartomány; szeretnék azt alpesi nagyhatalomnak nevez- ni, mint Oroszországot a síkföld nagyhatalmának. Ausztria, melynek az Alpesek s a Duna völgyét bezáró hegylánczok, egy magában egységes, eredeszerű jellemet kölcsönöznek, azon szírt, melyen a kelet zónáiról hömpölygő hullámoknak meg kell törniük. A tengeri hatalmak egyedül sohasem fognak mérkőzhetni Oroszország szárazi hatalmával. Ausztria, az alpesi nagy állam, mind geológiák helyzete, mind történeti kifejlődésénél fogva egyedül képes a fensikoknak a azok uralkodásának tartósan ellentállani. A tengeri hatalmak — Francziaország a keleti háborúban túlnyomólag mint tengeri hatalom lép föl — csak akkor juthatnak erőfeszítéseik tartós eredményeihez, ha ők — mit mindjárt eleintén kellett volna tenniök — befolyást nyernek az orosz belföldre, ha a Kaukázust s ezen hegybázis által védelmezett háromszöget a Don és Volga között megszállva tartják. (D. D.) Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A krimiai tudósítások feb. 4-ig, a levélközlések jan. 31—éig terjednek. Az oly gyakran változó idő ismét megnehezítette volt a tábori készletek felhordását; még a franczia katonák is, kik a fáradalmakban kidőlt angolokat pótolák, türelmöket vesztek és dühös szidalmakkal kívánták el lábaik alól a feneketlen sarat, de nagy megelégedésekre szolgált egy öszvérszállitmány, mely Spanyolországból hozatván, bajaikon lényegesen segitend Azonfelül a közel tavasz beálltával biztatják magokat s az ismét megeredt esős időket azon reményben szenvedik, hogy az átmenetet képez a szelíd tavaszi napokra, bárha a lakosok állítják , mikép a martius ott még gyakori viharos napokat szokott hozni. Mindamellett a francziák még most is mindig jobb karban vannak táborukban mint az angolok. Több mint 300 hajó fekszik közép számmal a kamieshi öbölben, gazdag rakományaikat a franczia élelmezési hivatalnak rendelkezésére helyezvén. Általános hit szerint azonban még mindig legalább 3 hét fog elmúlni , míg nagyobb hadműködések kezdőthetnek meg, s rohamra egyhamar általában gondolni sem lehet. Beszélnek egy haditanácsról, melyen a mérnök tekaiel is jelen lett volna, ki miután minden körülményeket jól megfontolt, hasonlag a roham ellen nyilatkozott. Ez értelemben nyilatkozik egy tiszt a „Courier de Mars-“ben, mondván: „Az oroszok jól verekszenek s nekik Szebasztopolban több mint 2000 ágyujok van így a roham szinte lehetlenné válik, s én úgy hiszem, mikép arra többé nem gondolnak, bárha azt a katonák mindig kívánják, valahányszor a generalissimus előttük megjelenik. Az eszély kényszeríti a főparancsnokot, hogy heveket fékezze. A rések készen vannak, de ha rohamot kísérlenének meg, egy férfiú sem szabadulna meg, s ha a hadoszlopok 50,000 emberből állnának is. Mindenekelőtt a helyet tökéletesen be kell zárolni s az erősítések megérkeztének, melyeket az oroszok éjszaki részről kaphatnak, meggátoltatnia. Erre szükséges Omer pasa közremunkálása.“ A „Köln. Zig“ írja, mikép Féreg tökmegférhetlensége miatt Francziaországba visszahivatott. Általában Canrobert tbk kegyvesztése a mesék országába tartozik , ő megtartja a főparancsnokságot s Pelissier tbk alája lesz rendelve. Niel tbk küldetése is nagyon körülszabott, a nélkül hogy ez azért fontosságából vesztene. A London Gazette következő sürgönyét közli lord Raglannak a hadügyminiszterhez: Szebasztopol előtt, jan. 23. Mylord hg! Hadarczvonalunkon semmi nevezetes nem történt, de az ellen mégis alkalmilag tüzel bal támadási vonalunkra, és Spalding, egy szép ifjú ember, kormányos helge London hajójának szolgálatában, ki az üteget vezényelte, szerencsétlenségre tegnapelőtt egy golyó által leterittetett. Veszteségét mélyen sajnálják. Ide csatolom veszteségeinket jan. 21-éig. Az idő szelídült, de a vidék a hó olvadása folytán még mindig borzasztó állapotban van. A sereg meleg ruhákkal el van látva, s ha az intendantura szállítóeszközökkel elégségesen el lenne látva, s ha a fabódékat mind gyorsan fel lehetne hordani, akkor több semmi ok sem lenne a szenvedésre, mint a tél szigora Krimiában, s az ostromszolgálat ily égalj alatt ezen évszak közepett. Van szerencsém stb. A csatolt jegyzék szerint jan. 9-től 22-ig 2 közlegény elveszett, 2 megsebesült. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM 18(320). A nagy világ képekben. Közhasznú házi könyv a magyar nemzet anyagi, szellemi javára. Kiadja és szerkeszti Vahot Imre. Pest, 1855. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 4 rét. Első füzet: 96 hasáb (48 r.), 50 ábrával s képpel fametszetekben. Bolti ára 30 pkr. (Előfizetési ár a hat füzetből álló egész évfolyamra helyben 2 ft, postai bérmentes szétküldéssel 2 ft 30 pkr.) Szeret a magyar ember olvasni, és sokkal nagyobb számú a magyar olvasóközönség, mint rendszerint hinni szokás; mi mégis oka, hogy a könyvforgalom nem oly élénk, mint olvasni szerető népnél várni lehetne ? Alkalmasint nem más, mint az, hogy a magyar ember ha szeret is olvasni, pénzt nem szívesen ad könyvekre, s ha csak szerit ejtheti — kölcsönkönyvtárak hiányának daczára — mások könyveivel látja el magát. Egy vevőre nálunk husz-harmincz olvasó is esik. Hasonlókép áll a dolog a hírlapokkal és mindennemű folyóiratokkal. Többen csak oly hírlapot, folyóiratot tartanak, mely igen olcsó; szerfelett ritka dolog pedig, hogy ugyanazon olvasó egy maga többfélét járasson. Angol-, Franczia-, Németországon a közép módú családok olvasó asztalán ritkaság egyetlen lapot vagy folyóiratot látni; ott gondoskodnak, hogy legyen értesítőjük a politikai eseményekről, vallásuk ügyeiről, szépirodalomból, a divat világából, hasznos ismeretek köréből — egyiránt. Mi még nem vagyunk ennyire, de mindamellett napról napra mindinkább gyökeret ver összes közönségünknél azon meggyőződés, hogy ha a polgárisult nemzetek között magunkat becsülettel fentartani akarjuk, folytonos figyelemmel kell kísérnünk úgy a politikai világ, mint a tudományos búvárlatok, művészeti alkotások és az iparügyek minden mozzanatait, sőt ezekben teljes erőnkből s szellemi és anyagi összes tehetségeink ráfordításával tettleg is részt vennünk. Az irodalom általában, és közvetlenül a hírlapok és folyóiratok képezik a kapcsot tudomány és élet között, ezek adnak kulcsot mindazon ismeretekhez, melyek nélkül a haladás, az élet pályáján okvetlenül elakadunk, ezek tehát legnagyobb mértékben igénylik a közönség részvételét. Mindezen gondolatokat jelenleg azon körülmény ébreszti fel bennünk, hogy e lapok hasábjai néhány nap előtt a „Család könyvét mutatván be az olvasó közönségnek mint oly folyóiratot, mely mulattatón s könnyű olvasmányban ugyan, de mégis kizárólag hasznos ismeretek terjesztését tűzi ki feladatául, a közönségnek szívére köték az említett folyóirat pártolását; most pedig mi, ugyan e lap hasábjain, a „Nagyvilág képekben“ czímű füzetükre irányozván a közönség figyelmét, ezt is pártolásába kívánjuk ajánlani. Mindkét folyóirat eddigelé, mint "hiteles tudomás után jelenthetjük, szép keletnek örvend ; mégis aligha csalódunk, ha azt állítjuk, hogy igen igen kevesen lesznek, kik mind a két folyóiratot tartanák. Pedig rendkívül olcsó mindegyike *); a szöveget mindegyikében számos ábrák ékesítik és magyarázzák ; az egyik számosabb fametszetekkel, a másik aczélmetszetű képekkel s egyéb nagyobb mellékletekkel vonja magára figyelmünket; az egyik az ismeretek terjesztése mellett a szépirodalmi közlemények kecsegtető vonzerejével bír, a másik a fölvett tárgyak lehetőleg részletesebb s eredetileg földolgozott fejtegetése által akarja becsét emelni; s igy minden, bár csak középszerű vagyonnal biró család legcsekélyebb megeröltetés nélkül tarthatná mind a kettőt. Midőn e sorok nyilvánosságra jönnek, a hazában elterjedt első füzet már maga eléggé meg fogja magát ismertetni. Ha egy szóval akarnék kifejezni a munkás, Vahot ezen legújabb irodalmi vállalatának jellemét, úgy azt mondhatnék, hogy az a sokféleségben fekszik, amit már czime is kifejez. Találhat benne mindenki egyéni hajlama szerinti érdekes olvasmányt. Vessük pillantásunkat az első füzet tartalmára : ott vannak történeti, jellemrajzi s ország- és népismertetési czikkek („A cserkesz nép és prófétája“ Jenevay Lászlótól, „Nemzetiségek Éjszakamerikában“, „Angol országos vásár“, „Mákonypipázók Singaporéban“, „Bűn- *s eset Francziaországban“, „Palmerston“, „A sz.-bernhardi kolostor“, „A kadiklaeri ütközet“, „Székelyné“ Kőváry Lászlótól, „Egy franczia író lakása“, „Canrobert Ferencz“, „A zuávok“, „Napoleon őrserege“, „A bomarsundi foglyok,“ „Kaposvár“ Körmendy Sándortól, „Tompa Mihály“ Vahot Imrétől, „Krím félsziget“, „Szebasztopol ostroma“); ismertetések az iparvilágból („Új zár,“ „Amerikai kukoriczamalom“, főképen azonban Dienes Lajosnak vonzólag írt czikke, „A nyomdászat, a sajtó ismertetése“); közlések a természetrajz és természettan köréből („Világosság és mozgás“, „Vallisneria spiralis“ Sz. Virgiltől, „A csillagzat nagysága“, „A tarantel“ Szilágyi V-től); ember- és egészségtani czikkek („Az ember“, „Egészségtan és életrend alapszabályai“); aesthetika és szépirodalom („Világszép János királyfi“, tündérmese , előadva és magyarázva Erdély Jánostól, „Rege a sztraczenói sziklakapuról“ Tompa Mihálytól); irányczikkek („A magyar írók segélypénztára ügyében“ Vahot Imrétől, „Hozzuk divatba a palotás magyart“); sőt még női munkák leírása is, magyar könyvészet, nemzeti színházi mozgalmak. Az utóbbi füzetek mindezen tárgyakon kívül házi jegyzeteket, rajzokkal díszített beszélyeket, humoreszkeket, költeményeket, olykor divatképeket, sőt hangjegyeket is hozandnak. Ily sokféleségbe rendszert hozni ha nem lehetlen is, de felette bajos. A tárgyak tarkán váltogatják egymást, miként ez Vahot Imre nagy naptáráról is megjegyeztetett. Közben sok apróság csúszik be, s ezen rövidebb miscellaneákat talán czélszerű volna külön közös rovat alatt, mint egyvelyet egyesíteni. Ez azonban külsőség; de van egy másik észrevételünk, melyet a buzgó szerkesztő bizonyosan méltányolni fog, s ezt azon óhajtásban fejezzük ki, kerülje a szerkesztő gondosan oly czikkek közlését, melyek nem bizonyos egészet minden részleteivel, hanem csak átnézeteket vagy általánosságokat vagy nagyobb czim alatt csak egyes részleteket tartalmaznak. A népszerű ismeretterjesztés útja az inductio, az egyestől az egyetemes- hez. Oly czikkek, mint péld. a cserkesznép ismerte-tése, Székelyné jellemrajza, Kaposvár leírása, a nyomdászat ismertetése, s egyéb, csak egyes tárgyakra vonatkozó, hanem ezen tárgyakat kimerítő közlemények megfelelnek a kitűzött czélnak; de olyanok, mint p. o. ez első füzetben „Az ember,“ „A világosság és mozgás,“ merő általánosságuknál fogva nem sokat használnak. Az „ember“ föliratú czikk , ezen jelmondattal „ismerd önmagadat,“ öt hasábra terjed, s ezen öt hasábon anatómia, physiologia, anthropologia, sőt még psychologia is van! — Ne legyen hát uralkodóvá az ismeretterjesztő munkákban az „ex omnibus aliquid“ elve, sőt inkább azon legyünk, hogy minden czikk „aliquid toluin“ot képezzen. Ott van például az említett czikkben a Blumenbach féle osztályozás szerint öt emberfaj ábrája, s mikép magyarázza a különségeket a néhány sornyi szöveg ? Haj, börczim, koponya és arcz alakja, lakás szerint; — szó sincs lelkűlét, szellemi tehetségek, hajlamok, életmód, s hasonlók különbségeiről, melyek pedig bizonyosan mellőzhetienek, ha valóban „önismeretre“ akarunk szert tenni. Merő testisme nem sok önismeretet eredményez. - - A „világosság és mozgás“ czímű, alig két hasábnyi czikket érteni fogja, kinek physicai ismeretei már vannak; de hát, akinek nincsenek ? Ott csak törvényekről van szó, és ezen törvényekről csak úgy lehet népszerűen szólni, ha az író egy jó sor tényt bocsát előre. Meg vagyunk győződve, hogy a „Nagy világ“ szerkesztője a következő füzetek számára szigorúan fogja válogatni a beadott czikkeket; erről az elsőben megjelent, valóban talpraesett néhány ismertetés is kezeskedik. Ily szigorú megválogatás mellett azután , s a hasznost ügyesen vegyítve a kecsegtetővel, a tanulságost falfelváltva a mulattatóval, e folyóirat érdemlett közkedvességben részesülend s az ismeretek körét olvasó világunkban jó sikerrel tágitandja. Magyar könyvészet. 67(867). Toldy Ferencz. Uj Magyar múzeum. Egyszersmind a magyar akadémia közlönye. Kiadja Toldy Ferencz. 1854. XIII. decemberi füzet.Pesten. Emich Gusztáv kiadása. 8 rét. 457—572 1., és czimes tartalommutató az 4 854—diki évfolyam második kötetéhez. 68(868). Tavasy Lajos. Nevelői emlékül növendékemnek, Dr Tavasy Lajostól. Pest.1854 Müller Emil könyvnyomdája. 12 rét. 141 1. *) Egy-egy füzet ára, mindkettőnél, 30 kiba jő. Előfizetés utján a „Nagy világ képekben“ még olcsóbb. Ennek egész folyama, az I. füzet után számítva, teend 36 sűrűen nyomott ívet; a „Család könyve“ évi folyama 40—45 ívnyi lesz. Mind a két folyóirat tartása összesen csak 7 ft 30 krba kerül. Nem panaszkodhatunk a könyveink drágaságáról.