Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-21 / 1484. szám
dicasteriális randicera a kuksot aligha fogja feltalálni. Noha talán a nagy világbankár K. S., kinek herczeg G. után jelenleg legtöbb birtoka lehet hazánkban, ki nagy financiális hajlamainál s kitűnő számítási képességénél fogva legtöbb ösztönt érezhet cosmopolitikai irányú vállalatokra, akit jószágainak használatában hitbizományi kötelékek nem gátolnak, után készebb lesz gyarmatok telepítésére fordítani jószágait. Mi azonban a fáradhatatlan báró úrnál is ellenkező irányt tapasztalunk, s úgy vesszük észre, hogy a fél világra kiható financiális operaciói közben még elég időt talál (mire egynémely kis birtokosnak nincs a sok mulatság miatt ideje) jószágainak rendezésével is foglalkozni, házi kezelés alatt tartván meg minden jószágait. A nagy érdemű báró urnak természetesen két nagy előnye van sok más magyarországi birtokos felett; az t. i. hogy a jószágai felszerelésére kívántató tőkéket a lehető legolcsóbb kamaton minden perczben saját pénzládájából veheti elő, s fogyhatatlan pénzereje által nyers terményeinek értékesítésére birtokain gyárakat is létesíthet.- Második előnye az, hogy józan financiális elvek szerint tisztjeinek subsistentiája s jövője irányában nem fukarkodik s az által sikerül neki egyszersmind értelmes és becsületes kezekre bízhatniirodalmaiban fekvő roppant tökéit. És e józan rendszer mellett oly jól érzi magát a tisztelt báró úr birtokainak élvezetében, hogy őt ugyan (merjük hinni) gyarmatosításokra semminemű státusgazdasági mathesis vagy socialistikus theoria reá nem veszi, — legfeljebb, tán oly rideg sivatag parcellákon, melyeknek sovány méhében csak az örök nélkülözésre kárhozott szegénynek könnyei és véres verejtéke képesek a magot csírázásba hozni. S Így azután forduljunk jobbra vagy balra, nem találunk birtokost, ki hajlandó lenne fel nem szerelhető pusztáit gyarmatosításra átengedni. Készebb lesz mindenik a kezelési erejét túlhaladó jószágot inkább bérbe adni. Érdemesz urnak meg fogjuk e tünemény okát magyarázni. Bécs, febr. 19. Nem csalódtunk, midőn a nyugati hatalmak és Szardinia közt kötött szerződést elejétől fogva nagy horderejűnek mondtuk; most, midőn az e szövetségről hír Sz. Pétervárra is megérkezett s az ottan tett benyomás a sajtóban élénken viszhangzik, amaz állítást teljesen igazolva látjuk. De ha szinte Pétervárból tudósításunk nem volna, már a porosz sajtó nyilatkozataiból is meggyőződhetnénk arról , miszerint sem Oroszország császára, sem Poroszország királya e szerződésen nem örül , azon hír pedig, hogy a francziák Alessandria várát megszállni szándékoznak, pláne rémülést okozott mind a Spree mind a Néva partjain. Ez első pillanatra tán kissé rejtélyesnek látszik. „Mi neki Hecuba, mi ő Hecubának, hogy miatta sírjon?“ mondja Hamlet. Mi Porosz- és Oroszországnak Alessandria, hogy miatta megrémüljön ? A magyarázat azonban tán mégsem olyan nehéz. Francziaországtól a kizárólag conservativ Európa — az olvasó tudni fogja, kit értünk ez alatt — mindaddig keveset tartott, míg tudta, hogy a franczia trón alatt a forradalom minden szorgalommal ássa aknáit s hogy e trón egy szép reggel császárostul jégbe röpülhetne. A Mazzini- és másféle forradalmi műtétesek tűzhelye eddig Piemont volt, miután a Schweicz ezen fondorkodások elöl régen elzárta országa határait, Szardiniában volt amaz aknák torkolata , onnan várták ama szikrát, melytől az egész pokolgépezet el fogna sülni. De ezen veszély nem csak Francziaországot, hanem más tőszomszédot is fenyegetett, kit — legalább azelőtt — Francziaországnál kevésbbé gyűlöltek, de az utóbbi eseményeknél fogva mégis a félelem által sakkban tartatni vélték. Mióta azonban egyrészről Ausztria a két nyugati hatalommal szövetkezett , más részről pedig Szardinia e szövetséghez csatlakozott, mióta a francziák erélyesen hozzá készülnek, hogy ama kis országban a nyugalmat és biztosságot fenntartsák , azóta a veszély, mely a két szomszédot ezen oldalról fenyegette, teljesen megszűnt s nevezetesen Ausztria határai dél és délnyugot felé tökéletesen biztositva vannak. E tényt az orosz diplomatia meg nem másíthatja s azért legalább annak következményeit gyengíteni törekszik. Ilyen kísérletnek tekintjük Gortsako s ! hy azon kérdését is várjon, Szardinia a bécsi alkudozásokban részt veend-e ? Ha azt válaszolják: igenis! Oroszország tüstént, méltósága palástjába burkolódzván, azt fogja mondani, hogy, nagyhatalom létére, másodrendű hatalmassággal alkudoznia nem lehet. Ha azt mondják : Nem! alkalmasint Szárdinia becsületérzését fogják felcsiklandozni s ez állammal azt elhitetni, miszerint a három szövetséges Szárdiniát egyedül a vállalat terheiben, de nem annak előnyeiben akarja részesíteni stb. Minő eredménye leenl az ily insinuatióknak, ezt természetesen előre nem lehet meghatározni, hanem annyi bizonyos, hogy a másodrangú európai államok a jelen krízisre nézve nemsokára az eddiginél fontosabb szerepet fognak játszani . Oroszország ezeknél folytatni fogja azon kísérleteket, miket a nagyhatalmakra nézve oly csekély siker koronázott. Erre látszik czélozni azon semlegességi szövetség is, melyet Poroszország a kisebb német államokra nézve — hallomás szerint — indítványozott volna. Hogy Poroszország ily indítványt tett volna, abban semmi lehetetlent nem látunk, de az eszme kivitelét lehetetlennek tartjuk. Nem akarjuk a már annyiszor mondottakat ismételni. Ha Spanyolország vagy Nápoly, vagy Európának más ilyféle „extremitása“ semleges marad , ebben nincs képtelenség ; ha Pesten tűz támad, a soroksáriak egész nyugalommal ülhetnek a csapszékben, de ha szomszédom ég s az enyém mellette áll, az oltásra nemcsak „készülnöm,“ hanem valóban oltanom is kell, mielőtt a lángok fejem felett összecsapnak, s ha szomszéd uram csupa pajkosságból rakta a tüzet, úgy hisszük először ez ellen kell fordulni s csak miután a már meglevő veszély el van hárítva, lehet arra gondolni , vájjon nem fenyegethet-e talán máshonnan is veszély? Mindezekből láthatja a nyájas olvasó, hogy — evvel természetesen csak egyéni nézetet mondunk ki — a leendő békeconferentiáknak nagy fontosságot nem tulajdoninak, bármily kitűnők is az abban részt veendő diplomaták; a béke, szerény véleményünk szerint , e perczben nem képzelhető a háborúskodó felek egyikének megalázása nélkül. E megalázásra önkénytesen egyik sem fogja magát elhatározni, kényszerűést megalázás pedig nem conferentiák által, hanem csak a harcrtéren érhető el s igy a háború folytatását valószínűnek, sőt szükségesnek tartjuk, ha alapos békét kívánunk Soha nem felejtjük el Beus szász miniszter szavait, ki, mint a német mondja, egy alkalommal „az iskolából fecsegett“ s a kamrának azt mondta: „Ha azt kérdik, uraim, lesz-e béke, azt kell válaszolnom : remélem , igen ! De ha aztán azt kérdeznék: meddig fog tartani ama béke? erre csakugyan nem tudnék felelni!“ A múltbéli börzeviharok még nem szűntek meg egészen s csak azért lettek kevésbbé észrevehetőkké, mert a közönség már megszokta s higgadt megfontolásra térvén, részvényeit nyugodtan ládájába zárja. Ez mindenesetre elegendő arra , hogy azoknak értéke még tovább ne csökkenjen , hanem nem elegendő ennek emelkedésére Erre nagyszerű vásárlások szükségesek , mikről mindeddig mit sem hallhatni. Minthogy azonban a speculánsok , kik eladás által az árkeretet lenyomták, az eladott részvényeket — hallomás szerint 1200 darabot — a vevőknek azonnal nem kézbesíttették, hanem mártius vagy áprilisre ígérték az átadást, feltehetni, hogy ezen árak a részvényeket most nem is bírják, hanem még csak venni fogják s ezáltal majd maguk okozzák az árkeret emelkedését. Ez lenne aztán a Nemesis! A bécsi városi hatóság részéről — a minapi legfelsőbb nyilatkozat következtében — készületek tétetnek arra, hogy a legközelebb várható, a birodalomra nézve oly örvendetes esemény úgy ünnepeltessék, miként ő Felsége nemes szive kívánja, azaz tetemes jótétemények s a szegények hathatós gyámolítása által. Remélhető, miszerint e példa az egész birodalomban fényes utánzásra fog találni! Ausztriai bitvglalvai. Az „Oeat. Corresp.“ imert közli : A berlini Kreiszeitung bécsi levelezői, úgy látszik, azt szeretnék elhitetni, hogy ők Ausztriának más államokkali értekezleteiről oly jól vannak értesítve, mint Spree melletti collegáik, kik az ottani viszonyokról szolgáltatnak tudósításokat. Ezen törekvésből fejthetni meg a „Neue Preuss Zeitung“ némely közleményét, melynél egészen közönyös dolog, vájjon az, itt vagy pedig az érintett lap szerkesztői irodájában készült-e, elég ha czéljának megfelel, így tudjuk ma meg egy távirati magánközlés által, hogy a Kreuzzeitung az Ausztria és Angolország közti állítólagos alkudozásokról egy az utóbbi állam által biztosítandó 15 millió font szert, kölcsön tárgyában értesíteti magát. Jogosítva hisszük magunkat kinyilatkoztatni, hogy ezen hír a pártczélokra szolgáló koholmányok categóriájába tartozik.“ Bécs, febr. 16. Ma itt a figyelmet majdnem a politikai viszonyoknál is nagyobb mértékben veszi igénybe egy börzerendszabály, melynél a közönség nagyban és egészben rendkívül érdekelve van; értjük itt a kormány által ma kibocsátott tilalmat az új francziaausztriai vasúttársaság részvényeivel üzérkedés ellen. A kormányunk által a franczia tőkepénzesekkel kötött egész ügyletnek czélja világosan abban állt, hogy azon 70 millió forintot, melyekért az államvaspályák leírását kezeiből kibocsátó, a külföldről szerezze meg. Ez természetes. A franczia vállalkozókat azonban, úgy látszik, más szándéklatok vezették. Miután az ezen pillanatig tudomás szerint valóságban még nem is létező részvények 10 egész 12 pcentnyi agro-nyereményig csigáztattak fel — 500 frankért tegnap még 550 frankot fizettek — azokat igen nagy tömegekben hozták az itteni pénzvásárra, s egészen úgy látszik, mintha elvégre a részvények egész meglevő öszvege magában Ausztriában fogna elhelyeztetni, s amígy az egész vállalathoz szükséges pénznek általában a belföldön kell előteremtetni, miután a franczia vállalkozók maguk részére már előleg szembetűnő agro-nyereményt húztak. Ez alkalmasint oka, miért a kormány végre a ma kibocsátott tilalmat hozta. — Még nem tudhatni, mily benyomást leend ez a párisi bankároknál. — Ma itt azt erősítették , hogy JU s e d o in ur törekvéseinek Londonban már sikerült Poroszországnak a nyugati hatalmakkali kiegyezkedése végetti tanácskozásokat a befejezéshez közel vezetni és hogy egy porosz meghatalmazottnak az itteni conferentiákon leendő részvételéről többé kétkedni nem lehet, amint is általában az egész jelen pillanatbani ügyállás azáltal nyerend legjobb felvilágosítást, ha az egész conferentiát Poroszország iránti engedménynek tekintjük, hogy azon esetben, ha az itteni tanácskozmányokból béke nem fejült ki, Poroszország jövőjei összehatásáról a szövetséges hatalmak biztosítva legyenek. Mialatt azonban most török részről Rzabej rendkívüli meghatalmazottul már ide érkezett, s Anglia részéről Russell lordot várják, Francziaország nevében csak Bourquency báró, az itteni követ leendő conferentiákon jelen, s Poroszország is aligha fog külön meghatalmazottat küldeni. Ausztria érdekeit Bud gróf maga képviselendi. Mind az, mi eddig egy szárd meghatalmazottnak a tanácskozmányokbani részvételéről hallatszik, semmi alappal nem bir, mivel vezérelvül van megállapítva : az egész viszálykérdésnek annyiban európai jellemét megtartani, hogy Törökországon mint közvetlenül érdekelt hatalmon kívül csak az európai nagyhatalmak vállalják el az eldöntés szerepét, s ne minden másod vagy harmadrangú hatalom a coalitióhoz csatlakozás által egyszersmind szavazatot vásárolhasson e conferentiák tanácsában. Végre még azon bázist illetőleg, melytől a tanácskozmányoknál kiindulni fognak, világosan kiemelik, hogy az a szövetségesek képviselői és Gortsakoff’ herczeg közt már eddig tartott értekezletek által mint semmi módon kezesítettnek nem tekintendő, hanem a kölcsönösen felállítandó feltételek mértéke és czélja — függetlenül a már de KÜLFÖLD, Németország, Poroszország. Ausztriának mozgósítási indítványa egy Bajorországból kiinduló közbenjárói indítvány által elintéztetett. Mint Németország egységének kifejezése, e határozat minden esetre igen becses, de ha annak vonatkozásait egyenként tekintjük, akaratlanul is Göthe mondása jut eszünkbe: „Egy nem illik mindenre.“ Ha tisztán a jelenlevő erők természetéből indulunk ki, azt mondhatni, hogy Poroszország a mozgósítási indítványt visszautasítnatta , a többi német államoknak pedig el kellett azt fogadniok. Nézetünket a következő alapokokra fektetjük. Eszközeinek terjedelme minden államnak eléje van írva , ez az adott alap, de azok alkalmazása intelligenciájának mértékéhez irányul. A intelligencia magas fokoni állása által sikerült Poroszországnak csak 16 millió lakossága mellett is egy nagyhatalom tekintélyét megszerezni; azaz: az európai politika bizonyos kérdései , beleegyezése nélkül sohasem, vagy legalább igen nehezen rendeztethetnek el végérvényesen. Ha azonban valamely állam, meghatározott esetekben egy összehasonlítólag rendkívüli erőt törekszik kifejteni , ez csak akkor lehetséges, ha más , csekélyebb sürgetőséggel bíró esetekben az erő kifejtésének önkéntes korlátokat szab. — Poroszország, mint tudva van, a felejthetetlen Scharnhorst honvéd szervezetét adoptálta. Hogy nagyhatalom lehessen, a porosz kormány legközelebb lemondott minden föltétlen függetlenségről, amint hatalmasabb, összehasonlítva mint bármely más kormány, ha a nép szívvel és kézzel mellette áll , ép úgy, ha ez utóbbi eset nem fordul elő, gyengébb mint bármely más nagy hatalma a continensnek. Ebből az következik, hogy Poroszország eszközei a puszta demonstratióra igen gyöngék, de a csapásra — caeteris paribus — rendkívül erősek. Míg más államokban a hadsereg ereje a 20—25 éves férfiak évkorában fekszik, t. i. a nőtlen férfiakban, Poroszországban a 25 — 32 és egész 39 évesekében (az első és második felhívás) t. i. a családatyákban öszpontosul. — Méltó büszkeséggel szól tehát Poroszországa királya „fegyverzett népéről.“ Ki azonban a valóságos élet viszonyait elfogulatlanul szemügyre veszi, könnyen felfoghatja, hogy egy „fegyverzett néppel“ derekasan lehet ugyan harczolni , de a puszta demonstrációk bizony igen roszul ütnének ki. Poroszország királya talán csak igen nehezen állíthatna ki 100,000 emberből álló zárt hadtestet a demonstratio czéljának kivitelére, de ha csatára kerül a dolog, egy félmilliót sokkal könnyebben, mint a világnak bármely fejedelme. Jól tudja ezt és érzi minden porosz országvéd, a 18 éves ifjútól kezdve a 60 éves aggastyánig, kiket Poroszország királya zárt hadtestekben gyűjt össze zászlaja körül, mihelyt a „népfölkelést“ kihirdeti. Demonstratióra a népet mindig tunyának, de a csatára annál készebbnek fogják találni. Mit tehát Poroszország egy gyenge demonstratio által el nem érhet, azt általában demonstratio által soha el sem is érheti. Azon meggyőződésben, hogy a királynak a nagy fontosságú kérdésekben mindig a népre kell hivatkoznia , és hogy ő csak ez által, s vele együtt egy nagy hatalom királya, de hogy a népet csak is a végel határzás pillanatában lehet fölhívni, Poroszországban a harczkészség is sokkal nagyobb, mint bármely más országban. E pontra nézve tehát Németország nyugodt lehet ; Poroszországban minden embernek s minden lónak megvan a maga helye a csatárai felhívás esetében; a parancsok készen állanak , csak a dátumokat kell kitölteni. Poroszország sokkal tovább késedelmezhetik, mint bármely más hatalom, s még mindig elég korán érkezendik a kitűzött térre. De mindez nem áll a többi német államokról: véderőik természetüknél fogva a demonstratióra igen alkalmasak, úgy hogy azokat akkor is, midőn azt hiszik, hogy ez által a czél elérhető, kénytelenek alkalmazni; más részről pedig hadképességök oly csekély, miszerint huzamos időre van szükségük, míg csataképesekké szerveztetnek. Náluk tehát a mozgósítás, sürgetés esetekben, soha eléggé korán nem történhetik. Hónapok fognak lefolyni, míg ezen tarka tömegek egy használható, jól szervezett zárt egészet képezhetnek. — Egy szövetségi fővezér vagy nemzeti jel még nem teszi a szövetségi hadsereget. Ha tehát vész fenyeget, a szövetségi sereg kellettnél korábban soha sem fog mozgósíttatni, de igen is mindenkor későn. Francziaország, Páris, febr. 16. A „Moniteur“ gróf Roger de Riencourt-nak a császár lovászmesterévé neveztetését közli; nemkülönben 8 tiszti kinevezést, illetőleg előléptetést jelent a tengerészi gyalogságnál. Továbbá nemhivatalos részének élén következő jegyzéket közöl: „A külföldi lapok néhány nappal ezelőtt azon hamis hírek között, melyeket oly gyakran közölnek, egy távirdai magánsürgöny alapján, hadseregünk fegyelmét meggyalázó tényt közöltek. Azokra nézve, kik a franczia hadsereg szellemét ismerik, fölösleges az ily tudósítás megcáfolása. A fegyelem Krimiában egy pillanatig sem zavartatott meg, és az ottani hadsereg nem szűnt meg erélyének, kitartásának és hűségének bizonyítványait adni.“ A közoktatási miniszter tegnap nyújta át a császári könyvtár könyvlajstromának első kötetét. A bevezető jelentésből kitűnik, hogy a könyvtár, mely 1700-ban mintegy 60,000 kötetből állott, 1850-ben 1 *, ■illjó kötetre szaporodott, mihez még számos kezű(vasdag"emlékpénz-, részmetszet-és földrajzi gyűjtemény járul. A harcai hirak egyre szaporodnak. Nagyobb határozottsággal beszélnek egy franczia hadtestnek Ausztriába lehető bevonulásáról, a császárnak Párisból leendő elutazásáról. Az „Ind. beige“ egyik levelezője azt is tudni akarja, hogy a császár Krimiába utazása febr. 22-kére volna kitűzve. Nagybritannia London, febr. 15. — Lord John Russell tegnap a Windsor-palotába ment, hol, mint mondják, hosszú beszélgetése volt ő felsége a királynővel s a „Daily News“ szerint ma, — a „Post“ szerint pedig jövő szombaton útnak induland a continensre. Annyi bizonyosnak látszik, hogy lord John rendkívüli felhatalmazásokkal van megbízva, s útjában nemcsak Párist, hanem Berlint is értendi. Ha némely részről azon megjegyzést teszik, hogy a diplomatia sohasem volt lord John erős oldala, számos párthívei ellenben azt állítják, hogy a jelen krízisben a diplomatiai hajlékonyság, melylyel a volt tanácselnök nem igen nagy mértékben bírna, épen nem volna a maga helyén, és hogy az ő erős oldalától, egyenességet és elhatározottságától a legjobb eredményeket várhatni. Feladata mindenek előtt abban áll, hogy az orosz követet minden kétértelműség nélküli „igen“vagy „nem“-re bírja. Sem Westmoreland lord sem M. Bourqueney nem valának oly teljes súlyú tekintéllyel felruházva, hogy Gortsakoff herezegnek pisztolyt szegezzenek mellére; míg lord John fel van hatalmazva, netalán a hosszasabb kitérések s clauzulálások esetében, a conferentiák azonnali félbenszakításával — amennyiben azokban Anglia is részt vesz — felelni, s Anglia példáját kétségkívül szövetségeseik is követendik. Jóllehet állítólag Mr Titoff, előbb orosz követ Szambulban, kinek engesztelékeny tendentiákat tulajdonítnak, mint a conferentiákbani résztvevő, Bécsbe váratik, itt mégis meggyőződötteknek tartják magukat, miszerint az alkudozások mindenesetre hajótörést szenvedenének, miért is lord John küldetését igen harczias jelleműnek állítják lenni. Azon esetre, ha Oroszország a 4 pontot feltétlenül, minden tartózkodás és késlekedés nélkül el nem fogadja, lord John megteendi a kellő intézkedéseket, hogy az eddig localizált háborúnak általános európai jelentőségű horderőt kölcsönözzön. Mennyiben van mindez komolyan értve, ezúttal nem vitatjuk. Amennyiben ehez Ausztria eventualis sanctióját meg nem ígérte, Palmerston lord aligha fogja a halot támasztók szerepét játszhatni, mit hivő tisztelői tőle várnak, s az „Advertiser“ hasábjain kívül, melynek radikálmúzsája ismét a miniszterelnökhöz sújtja a „despeillades assassiones“-eket,Lengyelország neve sehol sem emléktetett.Még maga a „Daily News“ is az ilynemű jámbor óhajtásokat, „minden Capulettek sírboltja fenekére bocsát”. Ellenben más demonstrációk is vannak kilátásban — mert egy franczia rajnai hadsereg felállítását csak úgy tekinthetjük, mint demonstrativ rendszabályokkal fenyegetődzést — s a peelita lap epede szerelmes pillanatokat vet Skandinávia daczos partjaira. De Svédországnak aktiv hozzájárultáról senki sem fog komolyan még csak álmodozni is mindaddig, míg a szövetségesek Oscar királynak kedvezőbb ajánlatokat nem tesznek, mint a „Chronicle.“ E lap a 25,000 szuronyt és 250 ágyunaszádot, melyeket Svédország Oroszország ellen kiállíthatna, rendkívül tudja becsülni, s azt akarja, hogy Svédország a czánnak jövendőbeli boszuja ellen egy „igazságos szerződés” által biztosítassék- De ezzzel egy svédet sem lehet ám a csatatérre csalogatni. Ha lord John Bécsben, az általa a kormány nevében az alsóháznak adott amaz ünnepélyes nyilatkozatot visszaveszi, hogy Oroszország területi épségének nem szabad csorbulást szenvedni , akkor a Svédországgali alkudozásoknak , melyekről most semmi sem hallatszik, talán lesz valami értelme , mert ez annyit tenne, mint a háborút egy térre szorításától fölmenteni. Ha Russo 11 lord egy új hadiprogrammot állítna föl , mint azt általában hiszik , — az által Poroszország is definitív elhatározásra kényszeríttetnék, mi ismét több apróbb államokat bírna rá Észak-Németországban a nyugati szövetségesekhez csatlakozásra. A „Times“ a Russellféle missió fölött elmélkedvén, ismét igen élénken foglalkozik a Poroszországhozi viszonyokkal, Wedert úr Párisbai küldetésének ugyanazon tendentiája volt, mint Usedom úrénak Londonba. Az utóbbi, monarchájának nevéban s személyes megbízásából jelenté, miszerint Poroszország kész volna a nyugattal az ausztriaihoz hasonló szerződést kötni, s kész keleti határain egy hadtestet is felállítni; előre föltéve, hogy nyugat lekötelezendi magát semmi csapatokat sem vetni német területre, sem pedig Lengyelország helyreállítását forradalmi úton megkísérleni nem akarandja. A hideg udvariasság, melylyel We de 11 ar Parisban fogadtatott, arra mutat, miszerint a franczia kormány talán örömest látná, ha Poroszország „két természetes szövetségesének, Ausztriának és Angliának támogatását“ elvesztené . Bár mint legyen is a dolog, most a szövetségesek közöl egyik sem érendő be azzal, ha Poroszország egyszerűen a decemberi szerződéshez csatlakozik. Csupán ezért még nem lehet Poroszországot a conferentiákhoz bocsátni, mert a dec. 2-diki szerződésnek csak eventuális hordereje volt. De a jelen pillanatban, midőn a katonai fölhatalmazottak mind Bécsben, mind Párisban, hadműködési terveik készítésével foglalkoznak, azt kívánják, hogy Poroszország „activ cooperatiója“ feketén fehérre írva biztosíttassék. Hogy a király személyes óhajtásainak elégtétessék, maguk a nyugati hatalmak is készeknek nyilatkozzanak a Poroszországgal külön szerződések megkötésére, ha ezen szerződések, visszavonhatlanul egyedül Porossországot köteleznék ugyanazon aktív politikára, melyet Ausztria esők maguk is követnek. A „Times“-nak némi oka van remélni, hogy a berlini kabinet egy ilynemű tervet most fontolóra veend, miután annak belátására juthatott, hogy még egy heti késedelmezés, vagy pedig az udvari párt egy új ármánya előtte minden visszavonulási utat elzárna. Mindezen remények daczára a „Times“ mégsem képes magát egy ominósus visszapillantástól megtartóztatni. A dolgok jelen helyzete igen feltűnő analógiát mutat a Poroszországhozi viszonyokkal 1796-ban, miután az a baseli békekötés által magát a Francziaország elleni háborúból kivonta. Akkor Mr. Hammond al-államtitkár, azon gentleman nagyatyja, ki jelenleg ugyanazon hivatalt viseli Mr. Pitt által dércemberben és január elején tartott conferentiaktól — jelenidejüleg állapitassék meg. Ennélfogvást könnyen lehetséges, hogy most, midőn a szövetségesek sergeinek állapota által Krimiában, és egy porosz meghatalmazottnak a conferentiákhoz bocsátása által az orosz helyzet a jelen pillanatban kissé kedvezőbb . Gortsukoff herczeg kevésbbé mutatkozandik engedékenynek mint decemberben, amint is átaljában a rendkívüli hatalomkifejtés , melyre Oroszországban épen most végső erőfeszítést tesznek, s mint név szerint az egész védképes népességnek fegyverre szólítása, arra látszik kiszámítva lenni, hogy egy tehetségig imponáló állással lépjen fel a tanácskozásokban. Békés alkudozások és harczias készületek általában még ritkán folytak egymás mellett oly mértékben, mint a most tartandó conferentiáknál, melyeket talán épen csak azért kisér a béke, mivel háttérben egy roppant kiterjedésű háború áll. Milano, febr. 15. A milánói „Eeo dalia Borsa“ azon, a jelen viszonyok közt nevezetes hírt közli, hogy Pforden bajor miniszter jelenleg Milanóban van, küldetéssel megbízva egy bajor hadtest elszállítását illetőleg.