Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-23 / 1486. szám
kalmazására nyújt kilátást, csak azon okból hivatkozunk, miszerint a Wanderer érdemes levelezője lássa, hogy az aristocratiáról s annak rendeltetéséről nyilvánított fogalmaink a szükségkép elfogadott birodalmi államelvekkel teljes öszhagzásban vannak. Igen természetes, hogy e doctrina a magyarországi aristocratiára épen úgy áll, mint a csehmorva- vagy stájerországi nagybirtokosságra nézve. Hogy pedig a magyar aristocratia, felesleg jószágain a bérrendszert alkalmazván, az államnak mind a népszaporulat mind az okszerű gazdálkodás iránti józan igényeit, s a nemzetgazdaság minden indokolható postulátumait teljesíti, arról reméljük a. urat szinte meggyőzhetni. A felső Tisza és kereskedelme. II. Azon még mindig létező számos nehézségek között, melyek a felső tiszai kereskedelem gyors kifejlődését gátolják, legérezhetőbb azon megmagyarázhatalan körülmény, miszerint az egész tiszaparti vonalon, egyetlen jelentékenyebb kereskedő város sem áll, következőleg üzletének távolabb eső városoktól kell lendületet és táplálékot nyernie. Debreczen ugyanis Csegénél, Miskolcz Kassánál, S. A. Ujhely Tokajnál, vagy a Bodrogon S. Pataknál, Unghvár Csapnál, N. Károly, Szathmár, és Sziget Naménynál érintkeznek a Tiszával. Mennyi előre nem vélt akadályok gördülnek néha az efféle közlekedésnek elébe, mint gátak állnak az év legtöbb szakában a gyors személy- és lehetőleg olcsó áruszállitás előtt, azt a Tisza partján, egy pár heti, őszi vagy tavaszi praxis, felderíti. Nézzük a főbb pontokat. Szolnok leginkább, átmeneti forgalmat viszen Pest és az alvidék között, — helybeli kereskedelme csekély, — míg Namény szinte a felső vidék és Pest s az alsó vidék némely helyeivel, közvetitőleg működik, — helybeli kereskedelme épen nem lévén. — Tokaj az egyetlen pont, hol némileg élénkebb forgalom uraló, hol természeti előnyös helyzeténél fogva, a vállalkozási szellemnek, a szakképesség kifejlődésének s az üzleti kedv és életrevalóságnak tágas tere van; mit fájdalom még eddig sok részben fel nem használt, miről silány kereskedelme, jelentéktelen iparüzlete eléggé tanúskodik. — Kiviteli czikkeit Tokaj még mindig a felvidék gyáraiból, Kassa-Eperjes vidékéről, s a Nyírségből veszi; míg behozatala, némely keresettebb czikkek kivételével, a közelfekvő helységek forgalmához tartozik, vagy a felvidéken számosan élő földesurak szükségletéből áll és gyakran nagy mennyiségű gazdasági eszközöket tartalmaz. Mezőgazdászata nem lévén , borkereskedését pedig nyűgat felé többrendü akadályok gátolják, s ennélfogva nem állhat kereskedelme azon vonalon, hova több életrevalóság, némi tetterő, szakismeret s kedvező helyzete okszerű alkalmazása mellett, könnyen feljuthata. — Helybeli üzlete, bár számra elég és terjedőben van, még mindig néhány kisebb rendű kalmárság, egy pár rendezetlen fűszer s nem legjobban kezelt vegyes kereskedésre szorítkozik, egyedül liszttel űzvén koronkint élénkebb forgalmat, mig nyers terménynyel s gabna neművel figyelmet alig érdemlő kiviteli kereskedést folytat. Iparosai egy pár kivétellel még mindig nincsenek oly kedvező helyzetben, hogy a hajózás önként kínálkozó előnyeit felhasználhassák, és fájdalommal mondjuk, miszerint kereskedői közt több évi hasznos működés után is számosan találkoznak, kik vagy felfogni nem képesek, vagy szándékosan mellőzik a hajózás hasznatából önként folyó közvetlen előnyöket, mi rájuk gyors, olcsó és biztos szállítás által háramolna, nyakasan megmaradván a régi schlendrián s botor ignorantiásoknál. Mily nagy hatású tényezője egyébiránt a tiszai gőzhajózás,a kereskedelmi és népvagyonosodási emelkedettségnek, mutatja azon szorgalom és üdvös tevékenység, mely a mezőgazdászat körül, a tiszamelléki helységekben, néhány év óta szembetűnőleg növekszik. Szakértő gazdák vonultak e vidékre, hasznos gazdasági gépek keresettekké lőnek, a kezelés okszerüleg alkalmaztatik, s kedvező lendületet von, a termelés a hasznosb és jövedelmezőbb czikk felé hajlik. — Tudtunkra ugyanis még néhány év előtt alig termeltetett a tiszai vidéken egy pár ezer köböl repete ; a gőzhajózás ennek könnyű elszállítás által piaczot teremtő, jelenleg már közel 8—9 ezer köböl repete adatik el a közel vidéken, mihez a derék Gráfl testvérek mintegy két ezer köböllel járulnak. — Gazdag ezenkívül a Tisza vidéke csaknem minden gabnanemüben és némely nyers terményekben. — Dohány közel 30 ezer mázsa terem a Felsőtisza vidékén, a Kunságból Miskolcznak Keszibe, a felvidéknek pedig Tokajba évenként közel 8—10 ezer köböl különféle gabnanemű szállittalik föl , míg a kivitel a felföld gyárművei, hamuzsír, vászon, vasnemüek, s ásványvizek stb. által csaknem 100 ezer mázsára rúg, úgy hogy a felsőtiszai forgalom könnyen, már jelenleg is, 300 ezer mázsára tehető. —Fogyasztási tekintetben szinte nem csekély jótékony befolyású a hajózási érintkezés. — Ja, kőszén s többnemű élelmi czikkek keresettebbek s jobban kelve több hasznot hoznak. — Mivé leend a felsőtiszai kereskedelem majd akkor, ha a felvidék műipara az alsóbb tiszai részeken piacot nyerend, ha százados kereskedelmi viszonyok és éves összeköttetések helyébe, a tiszai forgalomra tekintettel, újak lépnek, ha a mezőgazda viszonyai kedvező alakultával, mint termelő képes leend az üzletbeni részvételre; ha majd az eddig elhagyatott felvidék Szathmár, Ungh, Ugocsa, Bereg, Máramaros megyék megjelennek nyers terményeikkel a Tiszán; ha a miveltebb világrésszeli érintkezés megteremvén gyümölcsét , a kereskedővilág ismeretet, szilárdságot és kedvet vetend a felső tiszai forgalom mérlegébe, arról bizton hisszük, a közeljövő vigasz teljes bizonyságot teend. Minő kedvező lökést adand általában, a felső tiszai forgalom és kereskedés kifejlődése, a vagyonosodás, jóllét és polgárisultság haladásának akkor, ha a felvidék sok részben kiskorú kereskedői kara, átlátja a gyors forgalom üdvös hatását, mely az üzleti tőkét sokszorozott értékre emeli, nyereményét öregbíti s többrendü biztos előnyökben részesíti; ha az illetők saját tapasztalataik nyomán okulva sok oldalról felhasználandják a közlekedés ezen gyors és biztos eszközeit, s gyarmaticzikk - szükségleteiket egyenesen Triestből, a száva- és tiszai hajókkal, első kézből Szi- I székén át hozatják; ha a bánság városaival közelebb érintkeznek ; ha Ung és Szathmár nagy mennyiségű sertéseit a műveltebb világ piaczán font s nem darabszámra adhatja el; ha a tiszamelléki utak helyreálltják ; midőn Nagy-Károly számos vörös és vaskereskedői , Szathmár jól rendezett fűszer, vas s divatkelmék árusai, M. Sziget tekintélyes fogyasztói, kényelmesen közlekedhetnek a tiszai végpontokon; ha II. Károly és vidéke nagy mennyiségű gubacsát, N.-Bánya érezne máit, Szathmár szesz s egyéb terményeit eddig nem érintett vidék piaczain forgalomba teszi; ha majd erélyes kezek a tervezett átvágásokat létesítik s a gyorsaságnak ekként előnyt nyújtanak, akkor szilárd hitünk szerint a tiszai kereskedelem oly polctra emelkedendik, hol mint anélkül is fontos nemzetgazdászati iparág, a felsőtiszai vidék szellemi és anyagi gyarapodására tekintélyes tényezőül s haladására főszereplőül szolgáland. A Tiszavidék népe már eddig is sok tanúságát adó rokonszenvének a gőzhajózás irányában, józan eszével magától is felismeri azon jótékony befolyást, mi már is, oly állomásokon, hol a hajók kikötnek, vagyonosodás és fejlődésben nyilvánul; újabb s nevezetes keresetforrás tárulván fel elöttök jóllétük öregbítésére. A birtokosabb rész szinte szép példáját adá a tiszai forgalom élénkülése iránti rokonszenvének, az által, hogy itt ott kényelmes parti helyeket ingyen ajánla fel kikötőkül, és Tuzséron nemcsak partot, de minden tekintetben csinos s eléggé alkalmas kezelési lakot is építtetett saját költségén az ottani derék földes ur. Rövidek valánk, szándékosan mellőzve minden fárasztó részeleteket, ami csak jelen állását s fontosságát akarók a felsőtiszai kereskedésnek vázolni inkább, mint az eddig történteknek untató részleteit fölsorolni; inkább figyelmet ébreszteni ezen nemzetgazdászati tekintetben oly fontos tényezőjére honunknak, mint dicsbeszédet tartani; inkább ébreszteni és fölhívni kívánók a Tiszamellék illetékes embereit, tett és részvétre buzdítani, s némileg megmutatni, miszerint a felsőtiszai forgalom, bár jelenleg még csekély jelentőségű, de elég alkalmas arra, hogy nagygyár virágzóvá legyen, elég fontos, hogy a hivatottak teljes erővel gyámolítsák és hasznát vegyék, mit is hogy mindenki, — ki csak erre hivatással bir, — egész odaadással tegyen, buzgón óhajtjuk. N. Bécs, febr. 21. : Minél nagyobb terjedelmet nyer az írás általában, annál nehezebbé válik a történetirás. A régi történetírók nem egyszer hagynak hézagot munkáikban, adatok hiánya miatt, — a jelenkor történetének írói még sokkal több hézagot fognak hagyni — az adatok bősége miatt, s a ki majd egykor azon óriási feladat megoldásához fog, hogy t. i. a jelenkor eseményeit salaktól tisztult, tudományosan határozott alakban tüntesse az utókor szeme elé, az kétségbeesve álland meg azon roppant nyomtatott hagyományok előtt, miknek tömérdek kicsépelt szalmájából itt-ott egy egy szemernyi igazságot ki kellene halászni. Három hónapja mult a dec. 2-ki szerződés megköttetése óta, ivet év után írtak tele ennek jelentőségéről, de a tényleges körülményeket, a szerződés megköttetését megelőző és kísérő részleteket nagy részben mély homály fedi. Erre nézve két fontos körülmény jutott e napokban köztudomásra, melyet —jövőbeli történetíró számára — mint hiteles adatot, egyik porosz lap zugából előkerestünk és feljegyeztünk. Az első azon kérdésre vonatkozik, vájjon Poroszország tudta-e ama szerződés készülését! Erre mindeddig határozott válasz nem adatott, hanem midőn tegnap a félhivatalos berlini „Zeit“ egyik hosszú vezérczikkén, a megfúlás életveszélyével, átúsztunk, rögtön e szavakra akadtunk: „a decemberi szerződés Poroszország beleegyezése nélkül köttetett meg s a nélkül, hogy Poroszország az ebbeli szándékról idejekorán értesittetett volna ,s ugyanezen czikk más helyén ez mondatik: „Nyilvános titok, miszerint ama szerződés köztudomásra jutott pontjain kívül, másféle, még pedig igen fontos egyezmények is léteznek.“ Minthogy a „Zeit“ minden szmleges defavoyáltatás daczára is jól értesült személyek által „inspirált“ közlönynek mondatik, közleményeit feltétlenül hiteleseknek tekinthetni, melyek a „hivatalosoktól“ csak annyiban különböznek, hogy — mihelyt valami „fordulat“ készül — e közleményeket következetlenség nélkül defavoyálhatni. Ama két fontos történeti adatot tehát hamarjában registráljuk, hogy a napi irodalom árjában, nyomtalanul el ne merüljön. Fontosnak mondjuk azért, mert Ausztria valószínű szándékaira fényes világot áraszt s kézzelfoghatólag — per argumentum ad hominem — cáfolja meg a porosz sajtó azon állítását, mintha Ausztria Poroszország nélkül mit sem tehetne. Elhiszszük, hogy az első lépés, mely által régi német szövetséges társától elvált — kabinetünknek nehezen esett, hanem épen az első lépés a legnehezebb s miután ez megtörtént, bizton feltehetjük, hogy Ausztria Poroszország protestatióival és késedelmezésével ezentúl még kevesebbet fog törődni, hanem meggyőződése szerint nyugati szövetségesei oldala mellett haladni. E szándékában Oroszország legújabb lépése — az általános népfelfegyverzés — csak megerősítheti, egész Európának egyesülnie kellene (ha már eddig nem tette volna), hogy ezen új keresztes hadjárat ellen síkra szálljon, mert ha az oroszok régebben Konstantinápolyban akartak „melegedni“, most sokkal tovább terjednek vágyaik s talán már arról álmodnak, miként fognak az elyséei mezőkön, vagy talán a mi kráterünkben sütkörészni. Felesleges! Ne fáradjanak ide! Majd otthon fogunk nekikbefüteni! Az a déli meleg nem nekik való; tavai csak egypár lépéssel mentek országuk határán túl délfelé s már is megégették a körmüket! Tegnap óta a prágai Hradschin égése képezi a napi beszéd tárgyát. Alkalmunk volt a belügyminisztériumhoz érkezett ebbeli sürgönyök tartalmát hitelesen megtudni. E sürgönyök elseje szerint a tűz tegnap reggeli 8 órakor egyik kandalló túlfüttetése által támadt. Múlt éjjel 12 órakor uj sürgöny érkezett, mely kevés vigasztalót mond s csak azon közlemény által nyugtat meg, hogy a felségek a Hradschint idejekorán elhagyták s az éjt az érseki palotában töltötték. Ma délelőtt 10 órakor telegrafioztatott, miszerint az első emeletet talán meg lehet menteni; e szerint a 2-ik és 3-ik emelet már veszve volna. A liadsehini vár a bécsi cs.várnál sokkal terjedelmesebb s igy képzelhetni, minő roppant gyuladás lehet az, mely ily épületet oly hamar megemészt. A szélvész szinte megtette a magáét a veszély növelésére. Az itteni „Wanderer“ colonisatioi czikkeivel szép hínárba jutott s tegnap óta csakugyan igen élénken emlékeztet a mesébeni gólyára, mely, a hínárból ki akarván lábalni, először orrával neki rugaszkodott és lábát felemelte; aztán orrát ki akarván húzni, lábával ismét a sárba pottyant. Midőn a nevezett lap látta, minő bakot lőtt előbbi czikkeivel, tegnap mondva csinált czáfolatot hozott, melyhez a szerkesztőség jegyzéket csatol s abban az előbbi nézeteket előítéletnek — vorgefasste Meinung — mondja; ezen alkalmasint a munkatárs megharagudott s ma ugyanazon lapban ismét ellenkező irányú czikkel találkozunk, melyben — igen udvariasan! — a colonisatio ellenesnek mondatik, hogy „nem tudják, mit cselekszenek!“ Azon Verlegenheit, mely e sorokból kilátszik, jó leczke lesz máskorra, hogy az ember ne bolygassa azt, mihez nem ért s hogy — miként a „Budapesti hírlap“ bécsi levelezője ugyan e czikkekre nézve helyesen megjegyezte — az ily Universalpflasterek által bizony nemigen segíthetni a haza állapotján! Ad vocem : Wanderer megjegyezzük , miszerint Schwartzer az e lapban közremunkált jobb erők nagyobb részét magával vitte a Donauhoz s most a magmaradtak is lassanként búcsút vesznek e laptól . R anzon i jeles feuilletonista már is elszakadt tőle, Dux hazánkfia pedig 3 évre a Pester Lloydhoz szerződött, mely benne igen becses munkatársat nyer. Bécs, febr. 18. A puszta conjecturákhoz számítható, az, midőn azt állítják , hogy a békeconferentiáknál egészen más alapokra volna szükség, ha komoly reményeket akarunk táplálni a béke irányában. Ha nem tévedünk, a lefolyt héten hasonló conjectura mondatott ki a sziléziai hírlapok egyikében. Erre azonban, — mint bizonyosan állíthatjuk, — a legtávolabbi ok sincs jelen, s a conferentiáknál még most is épen úgy, mint azelőtt, a négy garantiapont fogja az alkudozó felek alapjait képezni. Legalább úgy látszik, hogy nemcsak Bécsben, hanem Londonban is őszintén kívánják a békét, mivel ismételt tudósítások a londoni kabinet hangulata felől semmi kétséget sem hagynak fel, miszerint ők némileg kellemetlenül kezdik érezni magukat, s fel akarják az alkalmat használni a béke elérésére. Magában értetődik, hogy e béke csak becsületteljes béke lehet, melyhez Oroszországnak kezet nyújtanak, s hogy semmi érdeknek sem szabad figyelem nélkül maradni, mely a nyugati hatalmakat érdekli. Palmerston harczias neve ezúttal némi csalódásokat is idézhet elő; ha a nemes lord, kinek heves indulata Oroszország ellen ismeretes, többet akarna is, mit követelni szándékban van, kezei mégis annyiban megkötnék, hogy nem kovácsolhat erősebb mennyköveket az orosz czár ellen. A légkör Londonban, öszhangzó állítások szerint, jelen pillanatban igen rekedt és ködös, s félünk, miszerint megkísértendik a szétszaggatott szerződéseket ismét összeragaszgatni ahelyett, hogy újakat készítenének. Meddig tarthat az ily fokozott munka ? nem tudjuk, Bécs, febr. 20. A Páris, London és Bernből mai nap érkezett tudósítások szerint a nyugati hatalmak Schweiczczal alkudozásban állnak a végett, hogy ez utóbbi állam is venne részt a nagy háborúban. Ámbár a szövetkezés kötményszerűleg még nem történt meg, mégis bizonyossággal következtethetni, hogy a nyugati hatalmak törekvései kedvező sikert aratandnak. Legelsőbb is a ressini ügy Ausztriával el fogna intéztetni, s a Neuenburgi kérdés, mely nemrég Poroszország által megpendítve jön, legkevésbbé lehetene alkalmas , a schweiczi szövetségnek aggodalmakat szerezni. Francziaország már a legkétségtelenebb biztosítékokat szolgáltatta Schweicz bármi területi csonkítása ellen. — Párisból jelentik, hogy a jegyzésváltás a franczia kabinet és Berlin közt az utóbbi időben igen élénkült, úgy hogy e két város közt majdnem mindennap futárok járnak. Bécs , febr. 21. A tegnap éjjel folyamában Prágából érkezett távirati sürgönyök szerint a tűz a császvárpalotában még tartott, azonban 10 órakor sikerült a tűz által megragadott palotarész mindkét végén a továbbharapódzás veszélyét elhárítani. Éjfél táján a tűz mindkét végponton el volt oltva s középütt is erélyesen ellene hatottak. Az oltószerek egész erőfeszítéssel tevékenységbe helyeztettek s a katonaság úgy mint a polgárság kitüntette önfeláldozó odaadását. Egy további távirati sürgöny szerint a veszély 8 4 órakor reggel majdnem teljesen el volt hárítva. Ferdinand Császár és Császárné Ő Felségeik az élét a hg érseki palotában törték. Egy későbbi 10 óra után Prágából érkezett sürgöny azon tudósítást hozza, mikop a veszély most már el van fodutva, s a tűz nem sokára teljesen el lesz fojtva. Különben azon megjegyzést tartalmazza, hogy 2 órakor reggel a második terem padlazata az első emeletben s később az első terem padlazatának egy része bedőlt. Bécs, febr. 21. Griechberg néhány nap óta Bécsben van, egy császári parancs rendelő őt ide. Mint hallik, ittléte alatt különféle kérdések fognának tárgyalás alá vétetni. Piemonttal szomszédbarátibb viszonylatok állnak kilátásban mint ekkorig, hisz általában a szomszéd államok közti viszonyok a minden oldalról emelkedő forgalom, valamint a vaspálya- és távirda-hálózat folytonos terjesztése által mindig bensőbbekké, a jó egyetértés mindig szükségesebbé válik. Hogy a saját országviszonyok gr. Rechberg jelenléte alkalmával fejtezetlen nem maradnak, magától értetik. A lapokban többször volt arról szó, hogy az elkobzási kérdés magas helyen taglalgatások tárgya volt, melyek az olasz menekültekre nézve kedvező kimenetelt engednek remélni. A nélkül, hogy ez adatnak túl nagy fontosságot tulajdonítanánk, mégis kiemelendőnek tartjuk, mikép minden egyes esetben, mely császári eldöntés alá terjesztetett, még mindig feltétlen kegyelem lön adva. Hogy pedig némely mazzinista párthívek utolsó meghiúsult kísérletei, Olaszországban újból nyugtalanságokat gerjeszteni, semmit sem változtattak azon bizalomban, melyet a kormány ez országban helyez, már abból is kitűnik, hogy a farsang alatti mindenesetre kissé fesztelenebb közlekedésnek semmi korlátozása Olaszországban nem jön elrendelve, meg vannak győződve, mikép a népesség a zavargás és lázongás kis pártjának őrültségétől évek óta nem állt távolabb mint épen most. KÜLFÖLD Németország, Berlin, febr. 17. Abból, hogy Ausztria az ismeretes titkos sürgönyben azon német álla-moknak, melyek hozzá csatlakozni hajlandók, többeb közt osztályrészt ígért a háború hasznaiból, sokan azt akarták következtetni, hogy általában Oroszország szövetkezett ellenesei nem állnak többé a jog azon korábbi terén, melyen minden, saját haszonróli lemondást ígértek, hanem hogy most foglalásokra gondolnak, mivel előnyök és hasznokról csupán ott lehet szó, hol az ellenség birtokán hódításokat tenni szándék; tehát az Oroszország elleni háborúval Európa térképének revisiója czéloztatik; ezáltal pedig Oroszország ellenesei korábbi fogadásukhoz hűtlenek lettek s igy elöbbeni elveiktől elpártoltak volna. — Ezen deductióval szemközt legelsőbb is meg kell jegyeznünk, hogy mostanig mi sem létezik, miből Oroszország szövetséges elleneseinek foglalásvágyaira s hóditási szándékaira lehetne következtetni. Mert az előszabott négy pont, melyek a bécsi békealkudozásoknak alapul szolgálandók, mit sem tartalmaz hódításokról , s mit sem tartalmaz Európa térképének revisiójáról; ha tehát Oroszország ezen négy pontot föltétlenül s azon értelemben , melyet azoknak a szövetségesek adtak, elfogadni hajlandó, akkor birtokcsonkítástól nem kellene tartania. De egészen más állást nyer a dolog, ha Oroszország folytatja makacs ellenszegülését s ezáltal a szövetségeseket kényszeríti a háborúnak nemcsak folytatására, hanem egyszersmind annak az eddiginél sokkal nagyobb mérvbeni folytatására, ha kényszeríti azokat mindig nagyobb nagyobb erőfeszítéseket tenni, mindig súlyosabb pénz- és véráldozatokat hozni s mindig több frigyestársat venni föl szövetségükbe. — Mi egy háborúnál eleinte nincs szándékban, ahol végre a háború folyama szükségkép vezethet. Esetlegek állhatnak be, midőn a birtokviszonyoknak kezdetben rettegett átalakításai mint a szándéklott czélhoz szükséges eszköz, — sürgetős követelménynyé lesznek. — Az Oroszország ellen szövetkezett hatalmak eredeti czélja valóban nem volt más, mint Törökországot biztonságba helyezni az orosz támadások ellen, épségben fentartani azultán szuveranitását, s birodalmát az európai egyensúlylyal összekötni. Ez volt azon jogtér, melyen a háború Oroszország ellen, mely Törökországon erőszakoskodott, hogy azt meggyöngitse — kezdetét véve. De Oroszország makacs ellenállása következtében a háború a mérsékelt és igazságos követelmények ellenében lépésről lépésre mindig nagyobb dimensiót nyert, jelentősége nőtt s a keleti ügy egyetemes európaivá változott át, s ezért kit okozhatni mást, mint épen Oroszországot? Nem Oroszország volt-e , mely folytonosan vonakodott elleneseinek követeléseibe egyezni, s igy a követeléseket lassankint mindig feljebb fokozta? A kezdetlegesen két pontból, melyben Törökországnak az európai súlyegyennes összeköttetéséről, s a Törökországban élő keresztények védelméről volt szó, — utóbb négy pont leve, és ezen eleinte még szorosabban nem magyarázott pontok később ismét határozottabb értelmezést nyertek. Oroszország szövetséges ellenesei részéről ezen lépésenkénti tovább haladás jogtalanság volt talán? Általa a jog terét és a jogelveket hagyták-e el? — Ezt azok állíthatják csak, kik annyira aggódnak Oroszország javáért, miszerint azt hiszik, hogy hozzá, miután az elleneseinek szelidebb követelményeit visszautasította, s őket lépésről lépésre mindig tovább menni kényszerűl , mindamellett még folyvást a régi szelíd követelésekkel kell járulni s azokhoz szilárdul ragaszkodni. Mintha a háború játék volna, s mintha annak joga volna kíméletet követelni , ki maga ellen a keménységet és szigort provocálta! — Az Oroszország elleni háború kezdetben bizonyosan igen távol volt a hódítási háborútól. De ha annak vége szükségkép hódításokat s ezáltal Európa térképének átalakulását vonja maga után, ha az orosz túlsúly tartós és hatályos megtörése, mely a háború jogszerű czélja, más módon elérhető nem lenne, mint Oroszországtól a birtokszakitások által, — ki képes akkor bebizonyítani, hogy a szövetségesek Oroszország birtokcsonkitására jogosítva nincsenek ? — Oly háborút, melynek feladata: az egy hóditássávár hatalom által megháborított jogállapotot ismét helyreállítani — ha az ellenség birtokának feldarabolása, mint czélra vezető eszköz, szükségessé lesz, soha, de soha sem állíthatni alaposan igazságtalannak. Schweiz, Bern, febr. 15. Az államnak az egyháztéli elakasztását illető, Genfben megpendített indítvány egész Schweizban nagy figyelmet gerjeszt. — Genf, mely egykor az államot nagy reformátorának auspiciuma alatt oly szorosan olvasztá össze a protestáns hitvallással, hogy abból formaszerinti egyházi állam támadott, ugyanezen Genf az európai szárazföldön az iső kísérletet tesz az átalános vallásszabad-sággal. A radikál dr Duchosal tette az indítványt, a nagytanács előkészítő bizottmánya az indítványt változtatott alakban, többséggel fogadta el. T u r r e 11 i n i, az aristocratiának egy képviselője, lesz az indítvány előterjesztője. A törvényjavaslat szabályai még meszszibb mennek, mint Észak-Amerikában is: „Sem az állam, sem a községek nem fizetnek bármi isteni tiszteletet.“ Átmenetül az van határozva, hogy a mostani lelkészek nyugdíjaztatak azaz félfizetésre szoríttatnak-Olaszország. Genua, febr. 13. Az „Ind. belge“nek írják. A római és nápolyi kormány nagyon kedvetlenek a piemonti szerződés miatt, minthogy kényszerítve látják magukat Piemont példájának követésére, ha elszigetelve maradni és a tavaszra előkészülő események közepett nagy veszélyeknek kitétetve lenni nem akarnak. Ausztria Nápolynak a szövetséghez állását sürgeti. Sőt örömest nézné, ha a francziák és ausztriaiak helyett egy nápolyi sereg lenne helyőrségen Rómában és az egyházi állam tartományaiban. Nápoly azonban még késlekedik. A „Times“ párisi levelezője írja: A nápolyi kormánynak a nyugati hatalmak szövetségéhez járulása bevégzett ténynek tekintendő. A két Sicilia királya azonban egyedül Ausztriával akar szövetséget kötni, mint Piemont Francziaország és Angliával kötött. Arról, hogy Nápoly mennyi hadjutalékot ad, mi bizonyos sem hallatszik. — A pármai újság febr. 12-től jelenti: Canati lovag, alezredes, a parmai állandó hadtörvényszék enöke, febr. 11-én este, midőn hazatért, lakának ajtarjában öt szúrást kapott, melyek közöl azonban egy sem vala halálos. A gyilkos elillant. Nagybritannia, London, febr. 13. — Mint Ítélnek Angliában az elbukott miniszterek fölött, tanúsága annak a következő „két sor-irat“ a The Presz hetilapban, melyek, rosz akaratú, de valóban találó életek után ítélve.