Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-23 / 1486. szám

kalmazására nyújt kilátást, csak azon okból hi­vatkozunk, miszerint a Wanderer érdemes le­velezője lássa, hogy az aristocratiáról s annak rendeltetéséről nyilvánított fogalmaink a szük­ségkép elfogadott birodalmi államelvekkel tel­jes öszhagzásban vannak. Igen természetes, hogy e doctrina a magyar­­országi aristocratiára épen úgy áll, mint a cseh­­morva- vagy stájerországi nagy­birtokosságra nézve. Hogy pedig a magyar aristocratia, felesleg jószágain a bérrendszert alkalmazván, az államnak mind a népszaporu­lat mind az okszerű gazdálkodás iránti józan igényeit, s a nemzet­­gazdaság minden indokolható postulátumait tel­jesíti, arról reméljük a. urat szinte meggyőzhetni. A felső Tisza és kereskedelme. II. Azon még mindig létező számos nehézségek kö­zött, melyek a felső tiszai kereskedelem gyors kifejlődé­sét gátolják, legérezhetőbb azon megmagyarázhatalan körülmény, miszerint az egész tiszaparti vonalon, egyet­len jelentékenyebb kereskedő város sem áll, követke­zőleg üzletének távolabb eső városoktól kell lendüle­tet és táplálékot nyernie. Debreczen ugyanis Csegénél, Miskolcz Kassánál, S. A. Ujhely Tokajnál, vagy a Bodrogon S. Pataknál, Unghvár Csapnál, N. Károly, Szathmár, és Sziget Na­­ménynál érintkeznek a Tiszával. Mennyi előre nem vélt akadályok gördülnek néha az efféle közlekedésnek elébe, mint gátak állnak az év legtöbb szakában a gyors személy- és lehetőleg olcsó áru­szállitás előtt, azt a Tisza partján, egy pár heti, őszi vagy tavaszi praxis, felderíti. Nézzük a főbb pontokat. Szolnok leginkább, átmeneti forgalmat vi­­szen Pest és az alvidék között, — helybeli kereske­delme csekély, — míg Namény szinte a felső vidék és Pest s az alsó vidék némely helyeivel, közvetitőleg működik, — helybeli kereskedelme épen nem lévén. — Tokaj az egyetlen pont, hol némileg élénkebb for­galom uraló, hol természeti előnyös helyzeténél fog­va, a vállalkozási szellemnek, a szakképesség kifejlő­désének s az üzleti kedv és életrevalóságnak tágas tere van; mit fájdalom még eddig sok részben fel nem használt, miről silány kereskedelme, jelentékte­len iparüzlete eléggé tanúskodik. — Kiviteli czikkeit Tokaj még mindig a felvidék gyáraiból, Kassa-Eperjes vidékéről, s a Nyírségből veszi; míg behozatala, né­mely keresettebb czikkek kivételével, a közelfekvő helységek forgalmához tartozik, vagy a felvidéken számosan élő földesurak szükségletéből áll és gyakran nagy mennyiségű gazdasági eszközöket tartalmaz.­­ Mezőgazdászata nem lévén , borkereskedését pedig nyűgat felé többrendü akadályok gátolják, s ennélfogva nem állhat kereskedelme azon vonalon, hova több életrevalóság, némi tetterő, szakismeret s kedvező helyzete okszerű alkalmazása mellett, kön­nyen feljuthata. — Helybeli üzlete, bár számra elég és terjedőben van, még mindig néhány kisebb rendű kalmárság, egy pár rendezetlen fűszer s nem legjobban kezelt vegyes kereskedésre szorítkozik, egyedül liszt­tel űzvén koronkint élénkebb forgalmat, mig nyers terménynyel s gabna neművel figyelmet alig érdemlő kiviteli kereskedést folytat. Iparosai egy pár kivétellel még mindig nincsenek oly kedvező helyzetben, hogy a hajózás önként kínál­kozó előnyeit felhasználhassák, és fájdalommal mond­juk, miszerint kereskedői közt több évi hasznos mű­ködés után is számosan találkoznak, kik vagy felfogni nem képesek, vagy szándékosan mellőzik a hajózás haszn­­atából önként folyó közvetlen előnyöket, mi rájuk gyors, olcsó és biztos szállítás által háramolna, nyakasan megmaradván a régi schlendrián s botor ignorantiásoknál. Mily nagy hatású tényezője egyéb­iránt a tiszai gőzhajózás,a kereskedelmi és népvagyo­­nosodási emelkedettségnek, mutatja azon szorgalom és üdvös tevékenység, mely a mezőgazdászat körül, a tiszamelléki helységekben, néhány év óta szembe­­tűnőleg növekszik.­­ Szakértő gazdák vonultak e vi­dékre, hasznos gazdasági gépek keresettekké lőnek, a kezelés okszerüleg alkalmaztatik, s kedvező lendüle­tet von, a termelés a hasznosb és jövedelmezőbb czikk felé hajlik. — Tudtunkra ugyan­is még néhány év előtt alig termeltetett a tiszai vidéken egy pár ezer köböl repete ; a gőzhajózás ennek könnyű elszállítás által piaczot teremtő, jelenleg már közel 8—9 ezer köböl repete adatik el a közel vidéken, mihez a derék Gráfl testvérek mint­egy két ezer köböllel járulnak. — Gazdag ezenkívül a Tisza vidéke csak­nem minden gabna­nemüben és némely nyers terményekben. — Dohány közel 30 ezer mázsa terem a Felsőti­­sza vidékén, a Kunságból Miskolcznak Keszibe, a felvidéknek pedig Tokajba évenként közel 8—10 ezer köböl különféle gabnanemű szállittalik föl , míg a kivitel a felföld gyárművei, hamuzsír, vá­szon, vasnemüek, s ásványvizek stb. által csaknem 100 ezer mázsára rúg, úgy hogy a felsőtiszai forga­lom könnyen, már jelenleg is, 300 ezer mázsára tehető. —Fogyasztási tekintetben szinte nem csekély jótékony befolyású a hajózási érintkezés. — Ja, kőszén s több­nemű élelmi czikkek keresettebbek s jobban kelve több hasznot hoznak. — Mivé leend a felsőtiszai kereskedelem majd akkor, ha a felvidék műipara az alsóbb tiszai részeken piac­ot nyerend, ha százados kereskedelmi viszonyok és éves összeköttetések he­lyébe, a tiszai forgalomra tekintettel, újak lépnek, ha a mezőgazda viszonyai kedvező alakultával, mint ter­melő képes leend az üzletbeni részvételre; ha majd az eddig elhagyatott felvidék Szathmár, Ungh, Ugocsa, Bereg, Máramaros megyék megjelennek nyers termé­nyeikkel a Tiszán; ha a miveltebb világrésszeli érint­kezés megteremvén gyümölcsét , a kereskedővilág ismeretet, szilárdságot és kedvet vetend a felső tiszai forgalom mérlegébe, arról bizton hisszük, a közel­jövő vigasz teljes bizonyságot teend. Minő kedvező lökést adand általában, a felső tiszai forgalom és kereskedés kifejlődése, a vagyonosodás, jóllét és polgárisultság haladásának akkor, ha a felvi­dék sok részben kiskorú kereskedői kara, átlátja a gyors forgalom üdvös hatását, mely az üzleti tőkét sokszorozott értékre emeli, nyereményét öregbíti s többrendü biztos előnyökben részesíti; ha az illetők saját tapasztalataik nyomán okulva sok oldalról fel­­h­asználandják a közlekedés ezen gyors és biztos esz­közeit, s gyarmaticzikk - szükségleteiket egyenesen Triestből, a száva- és tiszai hajókkal, első kézből Szi- I székén át hozatják; ha a bánság városaival közelebb érintkeznek ; ha Ung és Szathmár nagy men­nyiségű sertéseit a m­űveltebb világ piaczán font s nem darabszámra adhatja el; ha a tiszamelléki utak helyreálltják ; midőn Nagy-Károly számos vörös és vaskereskedői , Szathmár jól rendezett fűszer, vas s divatkelmék árusai, M. Sziget tekin­télyes fogyasztói, kényelmesen közlekedhetnek a ti­szai végpontokon; ha II. Károly és vidéke nagy men­nyiségű gubacsát, N.-Bánya érezne máit, Szathmár szesz s egyéb terményeit eddig nem érintett vidék piaczain forgalomba teszi; ha majd erélyes kezek a tervezett átvágásokat létesítik s a gyorsaságnak ek­ként előnyt nyújtanak, akkor szilárd hitünk szerint a tiszai kereskedelem oly polctra emelkedendik, hol mint anélkül is fontos nemzetgazdászati iparág, a felsőti­­szai vidék szellemi és anyagi gyarapodására tekinté­lyes tényezőül s haladására fő­szereplőül szolgáland. A Tiszavidék népe már eddig is sok tanúságát adó rokonszenvének a gőzhajózás irányában, józan eszé­vel magától is felismeri azon jótékony befolyást, mi már is, oly állomásokon, hol a hajók kikötnek, vagyo­­nosodás és fejlődésben nyilvánul; újabb s nevezetes keresetforrás tárulván fel elöttök jóllétük öregbí­tésére. A birtokosabb rész szinte szép példáját adá a ti­szai forgalom élénkülése iránti rokonszenvének, az által, hogy itt ott kényelmes parti helyeket ingyen ajánla fel kikötőkül, és Tuzséron nemcsak partot, de minden tekintetben csinos s eléggé alkalmas kezelési lakot is építtetett saját költségén az ottani derék föl­des ur. Rövidek valánk, szándékosan mellőzve minden fá­rasztó részeleteket, a­mi csak jelen állását s fontos­ságát akarók a felsőtiszai kereskedésnek vázolni in­kább, mint az eddig történteknek untató részleteit fölsorolni; inkább figyelmet ébreszteni ezen nemzet­gazdászati tekintetben oly fontos tényezőjére honunk­nak, mint dicsbeszédet tartani; inkább ébreszteni és fölhívni kívánók a Tiszamellék illetékes embereit, tett és részvétre buzdítani, s némileg megmutatni, miszerint a felsőtiszai forgalom, bár jelenleg még csekély jelentőségű, de elég alkalmas arra, hogy nagy­­gyá­r virágzóvá legyen, elég fontos, hogy a hivatot­tak teljes erővel gyámolítsák és hasznát vegyék, mit is hogy mindenki, — ki csak erre hivatással bir, — egész odaadással tegyen, buzgón óhajtjuk. N. B­é­c­s, febr. 21. : Minél nagyobb terjedelmet nyer az í­r­á­s álta­lában, annál nehezebbé válik a történetirás. A régi történetírók nem egyszer hagynak hézagot mun­káikban, adatok hiánya miatt, — a jelenkor történe­tének írói még sokkal több hézagot fognak hagyni — az adatok bősége miatt, s a ki majd egykor azon óriási feladat megoldásához fog, hogy t. i. a jelenkor ese­ményeit salaktól tisztult, tudományosan határozott alakban tüntesse az utókor szeme elé, az kétségbeesve álland meg azon roppant nyomtatott hagyományok előtt, miknek tömérdek kicsépelt szalmájából itt-ott egy egy szemernyi igazságot ki kellene halászni. Há­rom hónapja mult a dec. 2-ki szerződés megköttetése óta, ivet év után írtak tele ennek jelentőségéről, de a tényleges körülményeket, a szerződés megköttetését megelőző és kísérő részleteket nagy részben mély homály fedi. Erre nézve két fontos körülmény jutott e napokban köztudomásra, melyet —jövőbeli törté­netíró számára — mint hiteles adatot, egyik porosz lap zugából előkerestünk és feljegyeztünk. Az első azon kérdésre vonatkozik, vájjon Poroszország tudta-e ama szerződés készülését! Erre mindeddig határozott válasz nem adatott, hanem midőn tegnap a félhivatalos berlini „Zeit“ egyik hosszú vezérczikkén, a megfúlás életve­szélyével, átúsztunk, rögtön e szavakra akadtunk: „a decemberi szerződés Poroszország beleegyezése nél­kül köttetett meg s a nélkül, hogy Poroszország az ebbeli szándékról idejekorán értesittetett volna ,s ugyan­ezen czikk más helyén ez mondatik: „Nyilvános titok, miszerint ama szerződés köztudomásra jutott pontjain kívül, másféle, még pedig igen fontos egyezmén­yek is léteznek.“ Minthogy a „Zeit“ min­den szm­leges defavoyáltatás daczára is jól értesült személyek által „inspirált“ közlönynek mondatik, köz­leményeit feltétlenül hiteleseknek tekinthetni, melyek a „hivatalosoktól“ csak annyiban különböznek, hogy — mihelyt valami „fordulat“ készül — e közleménye­ket következetlenség nélkül defavoyálhatni. Ama két fontos történeti adatot tehát hamarjában registráljuk, hogy a napi irodalom árjában, nyomtalanul el ne me­rüljön. Fontosnak mondjuk azért, mert Ausztria való­színű szándékaira fényes világot áraszt s kézzelfogha­­tólag — per argumentum ad hominem — c­áfolja meg a porosz sajtó azon állítását, mintha Ausztria Porosz­­ország nélkül mit sem tehetne. Elhiszszük, hogy az első lépés, mely által régi német szövetséges társától elvált — kabinetünknek nehezen esett, hanem épen az első lépés a legnehezebb s miután ez megtörtént, bizton feltehetjük, hogy Ausztria Poroszország pro­­testatióival és késedelmezésével ezentúl még keve­sebbet fog törődni, hanem meggyőződése szerint nyu­gati szövetségesei oldala mellett haladni. E szándékában Oroszország legújabb lépése — az általános népfelfegyverzés — csak megerősítheti, egész Európának egyesülnie kellene (ha már eddig nem tette volna), hogy ezen új keresztes hadjárat ellen síkra szálljon, mert ha az oroszok régebben Konstan­tinápolyban akartak „melegedni“, most sokkal tovább terjednek vágyaik s talán már arról álmodnak, miként fognak az elyséei mezőkön, vagy talán a mi kráte­rünkben sütkörészni. Felesleges! Ne fáradjanak ide! Majd otthon fogunk nekik­­befüteni! Az a déli meleg nem nekik való; tavai csak egypár lépéssel mentek országuk határán túl délfelé s már is meg­égették a körmüket! Tegnap óta a prágai Hradschin égése képezi a napi beszéd tárgyát. Alkalmunk volt a belügyminisztérium­hoz érkezett ebbeli sürgönyök tartalmát hitelesen megtudni. E sürgönyök elseje szerint a tűz tegnap reggeli 8 órakor egyik kandalló túlfüttetése által tá­madt. Múlt éjjel 12 órakor uj sürgöny érkezett, mely kevés vigasztalót mond s csak azon közlemény által nyugtat meg, hogy a felségek a Hradschint idejeko­rán elhagyták s az éjt az érseki palotában töltöt­ték. Ma délelőtt 10 órakor telegrafi­oztatott, mi­szerint az első emeletet talán meg lehet menteni; e szerint a 2-ik és 3-ik emelet már veszve volna. A liadsehini vár a bécsi cs.­várnál sokkal ter­jedelmesebb s igy képzelhetni, minő roppant gyuladás lehet az, mely ily épületet oly hamar megemészt. A szélvész szinte megtette a magáét a veszély növe­lésére. Az itteni „Wanderer“ colonisatioi czikkeivel szép hínárba jutott s tegnap óta csakugyan igen élénken emlékeztet a mesébeni gólyára, mely, a hínárból ki akarván lábalni, először orrával neki rugaszkodott és lábát felemelte; aztán orrát ki akarván húzni, lábával ismét a sárba pottyant. Midőn a nevezett lap látta, minő bakot lőtt előbbi czikkeivel, tegnap mondva csi­nált czáfolatot hozott, melyhez a szerkesztőség jegy­zéket csatol s abban az előbbi nézeteket előítéletnek — vorgefasste Meinung — mondja; ezen alkalmasint a munkatárs megharagudott s ma ugyanazon lapban is­mét ellenkező irányú czikkel találkozunk, melyben — igen udvariasan! — a colonisatio ellenesnek monda­tik, hogy „nem tudják, mit cselekszenek!“ Azon Ver­legenheit, mely e sorokból kilátszik, jó leczke lesz máskorra, hogy az ember ne bolygassa azt, mihez nem ért s hogy — miként a „Budapesti hírlap“ bécsi leve­lezője ugyan e czikkekre nézve helyesen megjegyezte — az ily Universalpflasterek által bizony nemigen se­gíthetni a haza állapotján! Ad vocem : Wanderer megjegyezzük , miszerint Schwartzer az e lapban közremunkált jobb erők na­gyobb részét magával vitte a Donauhoz s most a mag­maradtak is lassanként búcsút vesznek e laptól . R a­n­z­o­n i jeles feuilletonista már is elszakadt tőle, D­u­x hazánkfia pedig 3 évre a Pester Lloydhoz szer­ződött, mely benne igen becses munkatársat nyer. B­é­c­s, febr. 18. A puszta conjecturákhoz számít­ható, az, midőn azt állítják , hogy a békeconferentiák­­nál egészen más alapokra volna szükség, ha komoly reményeket akarunk táplálni a béke irányában. Ha nem tévedünk, a lefolyt héten hasonló conjectura mondatott ki a sziléziai hírlapok egyikében. Erre azon­ban, — mint bizonyosan állíthatjuk, — a legtávolabbi ok sincs jelen, s a conferentiáknál még most is épen úgy, mint azelőtt, a négy garantiapont fogja az al­kudozó felek alapjait képezni. Legalább úgy látszik, hogy nemcsak Bécsben, hanem Londonban is őszintén kívánják a békét, mivel ismételt tudósítások a londoni kabinet hangulata felől semmi kétséget sem hagynak fel, miszerint ők­ némileg kellemetlenül kezdik érezni magukat, s fel akarják az alkalmat hasz­nálni a béke elérésére. Magában értetődik, hogy e béke csak becsületteljes béke lehet, melyhez Orosz­országnak kezet nyújtanak, s hogy semmi érdeknek sem szabad figyelem nélkül maradni, mely a nyugati hatalmakat érdekli. Palmerston harczias neve ezúttal némi csalódásokat is idézhet elő; ha a nemes lord, kinek heves indulata Oroszország ellen ismere­tes, többet akarna is, mit követelni szándékban van, kezei mégis annyiban megkötnék, hogy nem ková­csolhat erősebb mennyköveket az orosz czár ellen. A légkör Londonban, öszhangzó állítások szerint, jelen pillanatban igen rekedt és ködös, s félünk, miszerint megkísértendik a szétszaggatott szerződéseket ismét összeragaszgatni a­helyett, hogy újakat készítenének. Meddig tarthat az ily fok­ozott munka ? nem tudjuk, B­é­c­s, febr. 20. A P­á­r­i­s­, L­o­n­d­o­n és B­e­r­n­ből mai nap érkezett tudósítások szerint a nyugati hatalmak Schweiczczal alkudozásban állnak a végett, hogy ez utóbbi állam is venne részt a nagy háborúban. Ámbár a szövetkezés kötményszerűleg még nem történt meg, mégis bizonyossággal következtethetni, hogy a nyugati hatalmak törekvései kedvező sikert aratandnak. Legel­­sőbb is a ressini ügy Ausztriával el fogna intéz­tetni, s a Neuenburgi kérdés, mely nemrég Porosz­­ország által megpendítve jön, legkevésbbé lehetene al­kalmas , a schweiczi szövetségnek aggodalmakat sze­rezni. Francziaország már a legkétségtelenebb biztosí­tékokat szolgáltatta Schweicz bármi területi csonkítása ellen. — Párisból jelentik, hogy a jegyzésváltás a franczia kabinet és Berlin közt az utóbbi időben igen élénkült, úgy hogy e két város közt majdnem min­dennap futárok járnak. B­é­c­s , febr. 21. A tegnap éjjel folyamában P­r­á­g­á­­b­ó­l érkezett távirati sürgönyök szerint a tűz a csász­­várpalotában még tartott, azonban 10 órakor sikerült a tűz által megragadott palotarész mindkét végén a tovább­­harapódzás veszélyét elhárítani. Éjfél táján a tűz mind­két végponton el volt oltva s középütt is erélyesen el­­lene hatottak. Az oltószerek egész erőfeszítéssel tevé­kenységbe helyeztettek s a katonaság úgy mint a pol­gárság kitüntette önfeláldozó odaadását.­­ Egy további távirati sürgöny szerint a veszély 8­ 4 órakor reggel majdnem teljesen el volt hárítva. Ferdinand Császár és Császárné Ő Felségeik az élét a hg érseki palotában törték.­­ Egy későbbi 10 óra után Prágából érkezett sürgöny azon tudósítást hozza, mikop a veszély most már el van fodu­tva, s a tűz nem sokára teljesen el lesz fojtva. Különben azon megjegyzést tartalmazza, hogy 2 órakor reggel a második terem padlazata az első emeletben s később az első terem padlazatának egy része bedőlt. B­é­c­s, febr. 21. Gr­iechberg néhány nap óta Bécsben van, egy császári parancs rendelő őt ide. Mint hallik, ittléte alatt különféle kérdések fognának tárgyalás alá vétetni. Piemonttal szomszédbarátibb viszonylatok állnak kilátásban mint ekkorig, hisz ál­talában a szomszéd államok közti viszonyok a minden oldalról emelkedő forgalom, valamint a vaspálya- és távirda-hálózat folytonos terjesztése által mindig ben­sőbbekké, a jó egyetértés mindig szükségesebbé válik. Hogy a saját országviszonyok gr. Rechberg jelenléte alkalmával fejtezetlen nem maradnak, magától értetik. A lapokban többször volt arról szó, hogy az elkobzási kérdés magas helyen taglalgatások tárgya volt, melyek az olasz menekültekre nézve kedvező kimenetelt en­gednek remélni. A nélkül, hogy ez adatnak túl nagy fontosságot tulajdonítanánk, mégis kiemelendőnek tart­juk, mikép minden egyes esetben, mely császári el­döntés alá terjesztetett, még mindig feltétlen kegye­lem lön adva. Hogy pedig némely mazzinista párthí­­vek utolsó meghiúsult kísérletei, Olaszországban újból nyugtalanságokat gerjeszteni, semmit sem változtattak azon bizalomban, melyet a kormány ez országban he­lyez, már abból is kitűnik, hogy a farsang alatti min­denesetre kissé fesztelenebb közlekedésnek semmi korlátozása Olaszországban nem jön elrendelve, meg vannak győződve, mikép a népesség a zavargás és lázongás kis pártjának őrültségétől évek óta nem állt távolabb mint épen most. KÜLFÖLD Németország, Berlin, febr. 17. Abból, hogy Ausz­tria az ismeretes titkos sürgönyben azon német álla-­­­moknak, melyek hozzá csatlakozni hajlandók, többeb közt osztályrészt ígért a háború hasznaiból, so­kan azt akarták következtetni, hogy általában Orosz­ország szövetkezett ellenesei nem állnak többé a j­o­g azon korábbi terén, melyen minden, saját haszon­­róli lemondást ígértek, hanem hogy most foglalásokra gondolnak, mivel előnyök és hasznokról csupán ott lehet szó, hol az ellenség birtokán hódításokat tenni szándék; tehát az Oroszország elleni háborúval Európa térképének revisiója czéloztatik; ezáltal pedig Orosz­ország ellenesei korábbi fogadásukhoz hűtlenek let­tek s igy elöbbeni elveiktől elpártoltak volna. — Ezen deductióval szemközt legelsőbb is meg kell jegyez­nünk, hogy mostanig mi sem létezik, miből Orosz­ország szövetséges elleneseinek fogla­l­ásvágyaira s hóditási szándékaira lehetne következtetni. Mert az előszabott négy pont, melyek a bécsi béke­alkudozásoknak alapul szolgálandók, mit sem tar­talmaz hódításokról , s mit sem tartalmaz Európa térképének revisiójáról; ha tehát Oroszország ezen négy pontot föltétlenül s azon értelem­ben , melyet azoknak a szövetségesek adtak, el­fogadni hajlandó, akkor birtokcsonkítástól nem kel­lene tartania.­­ De egészen más állást nyer a dolog, ha Oroszország folytatja makacs ellenszegülését s ez­által a szövetségeseket kényszeríti a háborúnak nem­csak folytatására, hanem egyszersmind annak az ed­diginél sokkal nagyobb mérvbeni folytatására, ha kény­szeríti azokat mindig nagyobb nagyobb erőfeszítéseket tenni, mindig súlyosabb pénz- és véráldozatokat hozni s mindig több frigyestársat venni föl szövetségükbe. — Mi egy háborúnál eleinte nincs szándékban, ahol végre a háború folyama szükségkép vezet­het. Esetlegek állhatnak be, midőn a birtokviszonyok­nak kezdetben rettegett átalakításai mint a szán­­déklott czélhoz szükséges eszköz, — sürgetős kö­­vetelménynyé lesznek. — Az Oroszország ellen szövetkezett hatalmak eredeti czélja valóban nem volt más, mint Törökországot biztonságba helyez­ni az orosz támadások ellen, épségben fentartani a­zul­­tán szuveranitását, s birodalmát az európai egyensúly­­lyal összekötni. Ez volt azon jog­tér, melyen a há­ború Oroszország ellen, mely Törökországon erősza­koskodott, hogy azt meggyöngitse — kezdetét véve. De Oroszország makacs ellenállása következtében a háború a mérsékelt és igazságos követelmények el­lenében lépésről lépésre mindig nagyobb dimensiót nyert, jelentősége nőtt s a keleti ügy egyetemes európaivá­­ változott át, s ezért kit okozhatni mást, mint épen Oroszországot? Nem Oroszország volt-e , mely folytonosan vonakodott elleneseinek követeléseibe egyezni, s igy a követeléseket lassankint mindig feljebb fokozta? A kezdetlegesen k­é­t pontból, melyben Török­országnak az európai súlyegyennes összeköttetéséről, s a Törökországban élő keresztények védelméről volt szó, — utóbb négy pont leve, és ezen eleinte még szorosabban nem magyarázott pontok később ismét határozottabb értelmezést nyertek. Oroszország szö­vetséges ellenesei részéről ezen lépésenkénti tovább haladás jogtalanság volt talán? Általa a jog te­rét és a jogelveket hagyták-e el? — Ezt azok állít­hatják csak, kik annyira aggódnak Oroszország javá­ért, miszerint azt hiszik, hogy hozzá, miután az elle­neseinek szelidebb követelményeit visszautasította, s őket lépésről lépésre mindig tovább menni kény­szerűl , mindamellett még folyvást a régi szelíd követelésekkel kell járulni s azokhoz szilárdul ra­gaszkodni. Mintha a háború játék volna, s mintha annak joga volna kíméletet követelni , ki maga ellen a keménységet és szigort provocálta! — Az Oroszország elleni háború kezdetben bizonyo­san igen távol volt a hódítási háborútól. De ha annak vége szükségkép hódításokat s ez­által Eu­rópa térképének átalakulását vonja maga után, ha az orosz túlsúly tartós és hatályos megtörése, mely a háború jogszerű czélja, más módon elérhető nem lenne, mint Oroszországtól a birtokszakitások ál­tal, — ki képes akkor bebizonyítani, hogy a szövetsé­gesek Oroszország birtokcsonkitására jogosítva nincsenek ? — Oly háborút, melynek feladata: az egy hóditássávár hatalom által megháborított jogállapotot ismét helyreállítani — ha az ellenség birtokának fel­­darabolása, mint czélra vezető eszköz, szükségessé lesz, soha, de soha sem állíthatni alaposan igaz­ságtalannak. Schweiz, Bern, febr. 15. Az államnak az egyház­­téli el­­akasztását illető, Genfben megpendített indít­vány egész Schweizban nagy figyelmet gerjeszt. — Genf, mely egykor az államot nagy reformátorának auspiciuma alatt oly szorosan olvasztá össze a protes­táns hitvallással, hogy abból formaszerinti egyházi ál­lam támadott, ugyanezen Genf az európai szárazföldön az iső kísérletet tesz az átalános vallásszabad-­sággal. A radikál dr Duchosal tette az indítványt, a nagytanács előkészítő bizottmánya az indítványt vál­toztatott alakban, többséggel fogadta el. T u r r e 11 i n i, az aristocratiának egy képviselője, lesz az indítvány előterjesztője. A törvényjavaslat szabályai még mesz­­szibb mennek, mint Észak-Amerikában is: „Sem az állam, sem a községek nem fizetnek bármi isteni tisz­teletet.“ Átmenetül az van határozva, hogy a mostani lelkészek nyugdíjaztatak azaz félfizetésre szoríttatnak-Olaszország. G­e­n­u­a, febr. 13. Az „Ind. belge“­­nek írják. A római és nápolyi kormány nagyon ked­vetlenek a piemonti szerződés miatt, minthogy kény­szerítve látják magukat Piemont példájának követé­sére, ha elszigetelve maradni és a tavaszra előkészülő események közepett nagy veszélyeknek kitétetve lenni nem akarnak. Ausztria Nápolynak a szövetséghez ál­lását sürgeti. Sőt örömest nézné, ha a francziák és ausztriaiak helyett egy nápolyi sereg lenne helyőrsé­gen Rómában és az egyházi állam tartományaiban. Ná­poly azonban még késlekedik. A „Times“ párisi le­velezője írja: A nápolyi kormánynak a nyugati hatal­mak szövetségéhez járulása bevégzett ténynek tekin­tendő. A két Sicilia királya azonban egyedül Ausztriá­val akar szövetséget kötni, mint Piemont Francziaor­szág és Angliával kötött. Arról, hogy Nápoly mennyi hadjutalékot ad, mi bizonyos sem hallatszik. — A pármai újság febr. 12-től jelenti: Canati lovag, alezredes, a parmai állandó hadtörvényszék e­­­­nöke, febr. 11-én este, midőn hazatért, lakának ajta­r­jában öt szúrást kapott, melyek közöl azonban egy sem vala halálos. A gyilkos elillant. Nagybritannia, London, febr. 13. — Mint Ítélnek Angliában az elbukott miniszterek fölött, tanúsága annak a következő „két sor-irat“ a The Presz hetilapban, me­lyek, rosz akaratú, de valóban találó életek után ítélve.

Next