Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)

1855-02-27 / 1489. szám

1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint s­zlémenkinti eledé­­le megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi figyelt tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : Drintéza 8-ik szám Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. 46-189 Szerkesztési iroda : Drinteza 8. ftx Bérmentetlen levelal csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgc kraj­­czárjával számíttatik. A be­iktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magán­viták öt ha­sábos sora 5 pengő krajazár­­jával számíttatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Kedd, febr. 27 én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Távirati magán sürgöny „PESTI NAPLÓ“ szerkesztőségéhez. Elindult Bécsből febr. 26. este 8 ór. 15 p. Érkezett Pestre „ „ 9­6 „ A franczia „Moniteur“ vasárnapi száma Bukarestből, f. h. 23-áról azon távirati tudósí­tást közli, hogy febr. 17-én a törökök által megszállott Eupatoria egy negyven­ezernyi orosz hadsereg által sikertelenül megtámadtatot­t négy óra hosszant tartó csa­tában 60 török esett el és sebesült meg. London, febr. 25. Russell lord nem hivatott vissza Londonba, hanem folytatja útját a bécsi conferentiákra. — Ott dolgait bevégez­vén, gyarmati-m­inisternek lenne kijelölve. Képesítés. Budapest, febr. 24. VII. Még akkor is, ha valamely állam egy üres és gazdátlan országot akarna benépesíteni, nehéz volna a Wanderer érdemes levelezőjé­nek mindazon praetensióit teljesíteni, melyeket az általa tervezett magyarországi telepítések si­kerének feltételül szabni szíveskedik. Elsőben is az adómentességet mint ön­­ként érthető dolgot teszi fel­­, az, s valószínű­leg azon 15 évet érti, melyet Felséges Urunk technikai költséges munkák és szabályozások által a mivelhetésnek megmentett térségekre? (de nem a minden pillanatban termelésre hasz­nálható gyep vagy közlegelő egyszerű felszán­tására) kitűzni I. k. méltóztatott. Ez stáb­lis vfiin vasiotő vnli.« ír^ •— méltányosnak és szükségesnek tartja §. ur, mi­szerint a telkek előleges felmérése és felosztá­sa után, az első napi szükségek könnyű pótlása biztositassék, a felszerelt ház és tűzhely pedig előleg elkészíttessék a telepedők számára, s a hozzá adott fundus instructus értékével együtt az öszszes telep ára annuitások (évi részletek) utján törlesztessék. Ehhez járulna továbbá, hogy a telepek „con­­tiguitásban“ , vagy­is határaik szakadatlan összefüggésével állítassanak, szerkezetüknél a föld- és kézművesek számában a helyes arány megtartassák, s az igy létrejövendő községek a gyarmat viszonyaihoz illő be­rendezést nyerjenek. Valóban alig lehetne a külföldi kivándorlások ide édesgetésére a gyarmatnak kecsegtetőbb képet nyújtani! — A „Wanderer“ gyönyö­rű falvakat építtet (tán hires Tessedikünk minta­­tervei szerint) az „u­r a 11 a n“ bánság és ti­­szavidék nagy rónaságain,melyekben körül­­árkolt szabályszerű telkek, lóherések, gazdasá­gi épületek és eszközök, igavonó jószág, fejős tehén és takarmány tárt karokkal várják­ azon életunt népfelesleget, mely csupán Magyaror­szág közgazdászati érdekeinek méltánylásából elszánja magát Amerika és Algier helyett e ven­dégszerető országot választani hazául s gazda után epedő telkeinken letelepedni, azon tán el­fogadható feltétel alatt, hogy az adómentes te­lepnek jutányos árát idővel kényelmes részle­tekben a jövedelem feleslegéből le fogja róhat­ni. — Mily gyönyörű gyarmatok lehetnének ezek például Czeglédtől Szegedig, és Szeged­től Debreczenig szakadatlan „contiguitásban“? — A „Wanderer“ e cosmopolitico - phi­lanthropies gyarmatositási képeiben még csak a tűzhelyen párolgó töltött káposzta, a kész bu­­zakenyér, s a vetett nyoszolyák és bölcsek hiá­nyoznak, melyek a messze földről hozzánk fá­radt utasok számos drága csemetéiknek rögtön édes nyughelyet szolgáltassanak! Mind­a mellett mi az ily mesés és ábrándos projectumok olvasásakor nem azon ütközünk meg, hogy a magyarországi népesítés e buzgó szószólói épen oly könnyen rendelkeznek a gyarmatosítandó térségekről, mintha csak a hold­világi földbirtok forogna kérdésben (e tekintet­ben még némely előkelő státusgazda különben egészséges szemét is vastag hályog fedi.) — de feltűnő az, hogy legalább meg nem fejtik, vall­jon először is honnét kerüljön ki ez állítólag közszegény országban amaz óriási gyarmatosí­tások számára eleve állítandó lakhelyek, gazda­épületek, s telekszabályozások elkészítésére­­ szükséges roppant munkaerők? — s honnét­­ kerüljenek ki másodszor a gyarmatosítandó tér­ségek s in­vestitiók megszerzésére kívánttá tő számos 1t­illiók? Mert hiszen az előbocsátottak után beláthat­ják tisztelt pártfogóink, hogy (miután a már lé­tező községekben tömeges gyarmatosításra hely nincsen.) — e czélra a nagy­birtokosoktól jó­szágaik átengedése legalább ingyen nem remél­hető, — s hogy maga az állam, habár a Wan­derer nézeteit osztaná is, sem áldozhatna jelen szorult, és sokkal égetőbb­­életkérdések által igénybe vett helyzetében , a problematikus eredményű népesítések eszközlésére több száz millió forintot. A Wanderer érdemes tudósítója könnyen meggyőződhetett volna róla, hogy a bánságban és a Tisza körül, hol t. i. a szemetszóró latifun­diumok léteznek, egy hold mivelhető termékeny földet 80—100 piton alól meg nem,kaphatni; s hogy ott az egykori úrbéri egész telkek, me­lyek a rét- és közlegelői részen kívül 40 — 50 hold szántóföldnél s egy vagy két holdnyi bel­ső teleknél nem tesznek többet, a hozzá tartozó épületek ismeretes egyszerűsége daczára 10 — 12 ezer pengő forinton kelnek el. A földnek ezen emelkedett magas ára, habár nem bizonyítja is azt, hogy mezőgazdaságunk a műveltségnek elérhető magas fokán áll,­­ igen is képes a magyarországi tömeges népesítés könnyűségének vérmes fogalmát devalválni , mert midőn a gyarmatosítandónak tartott s nép­­telennek hitt vidéken egy hold földért 8—20 pftnyi árenda fizettetik, s midőn több ezer hold­nyi tömeges bérlések is egy 1200 Dőlés puszta hold után p­r­ftiAtml IrAHnlnnk­ ftb­ Kor valaDais nem a munkaerő - hiány s köz­szegénység az, melynek orvoslása a magyaror­szági földbirtok első és leglényegesb szükségei közé tartoznék. Vagy tán azon dús térségekre czéloznak a népesítés barátai, melyek a Tisza és egyéb vi­zeink szomszédságában kiszárítások és folyam­szabályozások által nem sokára teljes haszonve­­hetőségnek néznek elébe? — Mi ugyan alig hisszük, hogy a magyarországi birtokos azon tulajdonát, melytől haszonvehetetlen állapotá­ban megválni nem tudott,­­ akkor legyen haj­landóbb elidegeníteni, midőn az sokévi veszte­séget kipótolva kamatozásnak indul. S ha mind e mellett vagy Németországban, vagy másutt találkoznának akár hatalmas egye­sek, akár társulatok oly vállalkozási szándékkal, hogy külföldi tömeges bevándorlások előmozdí­tására Magyarországban nagyobb jószágrésze­ket vásárolnának össze, nekünk e hiú kísérletek ellen, miután birtokának eladásában senkit nem gátolhatni, m­elyben ugyan kifogásunk nem lehet, de ez esetben mi is épen úgy, mint a Wanderer levelezője, szükségesnek tartjuk hogy az állam ily magángyarmatosítások felett ellenőrködjék, nehogy, mint Ehrenbergnél, a vállalatnak aljas üzérkedési rugók szolgáljanak alapul, s nehogy a vállalkozók oly ígéretekké kecsegtessék a bevándorlókat, melyek nem tel­jesíthetők, mert akár adómentességgel akár más k­i­vé­t­el­e­s kedvezőbb helyzettel az uj jövevényeket biztatni valódi képtelenség. Azon magyar királynak, ki a szászokat egykor Erdélybe behívta, igen nyomós okai le­hettek ugyan azon democratikus polgári jogok tartományi és községi selfgovernement ajándé­kozására , melyekben maga a magyar nemzet többsége soha sem részesült; — ma azonban „törvényelőtti egyenlőség s a közte­her­v­i­s­e­l­e­t“ elveinek uralma mellett kivé­teles szabadalmakról uj telepedőknek álmodni sem lehet. Megvagyunk továbbá arról is győződve, hogy a közhatalom hazánkat megelőző hathatós intéz­kedések által meg fog bennünket oly ügyefogyott csőcselék nép hozzánk lódulásától óvni, mely ide sem pénzt, sem miveltséget nem hozna ma­gával, hanem igen­is a terhes gyámnokság új gondjaival szaporítaná az állam bajait, hogy más államoknak a jövedeleméhes birtokelaprózásban fekvő szerencsétlen maximált haszonvehetetlen népfeleslegük befogadása által saját népeinek rövidségével — minden igazolható ok és tarto­zás nélkül — jóvá tegye. Nem a népesítés az, mire a magyarországi I­dej mezőgazdaságnak mindenek előtt szüksége van. ne Ennél sokkal hathatós!) és biz­­tos­ eszközök vannak , melyek an­­nál nagyobb figyelmet érdemelnek , mint­ ma hogy rögtön és minden pillanatban bo, foganatosíthatók, s al­k­almazásuk az rét állam r­észéről e­gyszerü r­e­n­d­e­l­e­t­e­k­et,­­ és semminemű anyagi áldozatot vagy 0­j politikai külön kedvezményeket nem jól igényelnek. al Közelebbi számunkban ezen eszközöket tag­ tar lalandjuk. sz.­ Wi­tt­e­nb­e­r­g febr. 13. A most Európát mozgató nagy ügy sokfélekép nyit­ mj a meg egy előbbi kor cselekvényét,­­ az összehason­ tar­­tás tanuságteljes lehet. Az 1839 és 1840 évekre ezé­­gy azok, melyeknek szintúgy keletről eredeti krízise a világ békéjére szintúgy veszedelmessé vált volna, így mint a mostani válhalik, ha akkor Poroszország elhan­a­­tározottabban fel nem ismerendő hivatását. roi Egy bajnok vazall akkor Konstantinápolyt és a pa­­he­disah trónját fenyegeté. Európa veszedelmét felfogva, 6 . akkor az öt nagyhatalom képviselői egyesülének Lon­­sit­donban, a­zultán kétessé lett uraságát támogatandók, ma De csak négy hatalom volt nyíltszívű, Francziaor­­szl­szág pedig önző külön politikával rokonszenvét ajánl­va, Iá Egyiptom alkirályának. A Porta végzete óriás lépé­sekkel jön előmenetelt. Akkor a nagyhatalmak elha­­rcl tározák Francziaország nélkül is fentartani a Portát, va és tudva van, h­ogy különösen a porosz követ áll-­­e: hatatossága által létesült az 1840 július 15-kei kötés, sem Ámbár azon időben is sok porosz meg nem fogható, ne miért van, hogy Poroszország keresztény királya „átal-­­­mazza a törököket,“ de a király bölcsesége máskép itéle­tet és köszönetet mondott a bátor alkudozónak. Az ok az pe volt, hogy nem a kelet forgott kérdésben, de a keleti tai kérdésben a nyűgöt­ tét A kimenetel megczáfolá a politikai philiszterek ko- Gj mór jvövendöléseit_Királyp csak-b­ébány ditott vihart és igy első lépése a külpolitikában szép mi felavatássá lön. s. Most félemberkor után, ismét egy k­e­l­e­t­i k­ö­r­­­les­d­é­s­r­e irányozvák gondjaink. De a drámai támadó na hős szerepében az elholt Ali Mehemet helyett most mi Oroszországnak önurát látjuk. Eleinte a többi kabiné- eli­tekkel együtt Poroszország is ismeré a veszedelmet a ke „beteg ember“-rőli ismert beszélgetésekből, s részt sz vett a bécsi conferenciák híre. De rögtön beállott Ber­ be­linben az eszmék megfordulása, és ezóta a porosz po­­le­litika a lehetőt és a lehetetlent egyszerre akarta. E­z a politika eddigi következményei tudvalevők. Már az 1840-ki porosz politikának a mostanival el összehasonlítása mit mutat meg? Ha Frankhonnak akkor nem volt igaza, most igaza van; ha Oroszország ir politikája azon időn megtartó vala, most az, romboló él és feddendő. A politikai erkölcsnek ugyanannak kell­et maradnia. Ha Poroszország ma épen azon czélt veszi a tekintetbe, melyet 1840-ben, míg Francziaország s­ szándékai megfordultak , úgy Poroszországnak a­­ nyugati hatalmakhozi csatlakozásáról nem beszélhe­­n­tünk, sőt inkább Frankhoz csatlakozott Poroszország p politikájához. Ugyan e módon Oroszország elvált útjá­­d­ban Poroszországétól, nem pedig Poroszország Orosz­­é országétól. Azért tehát csak ez utóbbinak kell kor­­ti­doznia az elválás felelősségét és következményeit,­­ Mindenekelőtt pedig Poroszországnak óvakodnia kell,­­ hogy ne foglaljon oly különállást, mint akkor Fran­­­­cziaország, saját nagy kárára foglalt el. Stier G­­e ERDÉLY.­­ Három szék febr. közepén, s Te kis székelyföld! távol elrejtve a világtól, majd­­­ nem Isten háta megett, még a hírlapok hasábjain is s csak nagy ritkán jut neked egy egy kicsiny hely! 1 . Vagy tán jobb nem tudni a világról semmit, s a világ 1 . se tudjon felőlünk? Igaz, hogy nem is felette sok van,­­ mit felmutathassunk, miben büszkélkedhessünk, s nem i­s tudom a szruethoz hasonlitunk-e inkább, mely a ho­­­­mokba dugja fejét, hogy ne lásson s ne láttassák, vagy­­ a tespedő homoktengerhez magához, melyet szél nem i­s mozdít meg örök egy helyben álltából. Valaki a mult­­­­ évi Pesti Naplóban székelyföldi leveleket kezdett, de­­ csak az első számnál maradt------én is igy járok-e várjon? Legfontosabb a mit írhatok, hogy Sepsi-Szent-Györ­­gyön, a kies Háromszék egyik főhelyén ipariskola - eszméje pendült meg. A szervezést magára vállalt bi­li­zottmány százezer pengő forintnyi tőke kiállítását kívánja. — Szabad-e , — mielőtt a dolog létesül­ne , már egy közbeszólással alkalmatlankodnom ? 31 Az ügy köz, — mindnyájunk ügye s azért bátor va­­­gyok belebeszélni hívatlanul. Úgy tudom (mert úgy tt mondatik) teljes , 6 osztályú ipariskola van tervben,­­ természetesen a magas kormány kívánalmai szerint.­­ De ily iskolához legalább 8 rendes, négy segédtanár­t kívántatik, amazok legalább 600, ezek 400 ft fizetéssel é­s szállással ellátva; a tanárok fizetése így évenként s 6400 pftra megy. Ez már maga felülhaladja a mon­­n­dott tőke kamatját. Hát az évenkénti szükséges kiadás a taneszközökre, mit legalább 600 ftra, tanári szállás , sok, mellékes személyzet, fűtés, épületjavitások, — a­miket ismét legkisebb számítással 2000 pengőre " tehetni , — és igy az évi kiadás a tőke hatos­ú kamatjait 3000 spfttal haladná felül , tehát még legalább 50,000 pftnyi tőkét igényelne. — S ne volna a Székelyföldön, — ne volna Háromszékben magában, szellemi és anyagi erő százötven ezer fo­rintnyi tőke kiállítására ? Ah, az eszmék, míg lassan­­kint megérnek, lelkesedés helyett idegenkedő bizal­matlanságot szoktak gerjeszteni. Ne felejtsük azt is, hogy Háromszék reformált hitű községei (a nagyobb rész már áldozatokban némileg kimerítették iskola ügy iránti, fájdalom csekély lelkesedésüket a Sz.-Ud­varhelyi bukófélben levő gymnasium számára, é­s az oda ajánlott öszvegek saját keblünkben megtartani nem sokkal üdvösb lenne-e? Udvarhely minden tekintetben a legalkalmatlanabb pont az egész székelyföld protes­táns részében, e czélra, s mellette semmi egyéb nem szól, mint a históriai jog. Még negyvennyolcz előtt is, midőn leginkább virágzott, Háromszék a sokkal távo­labbi Enyedre küldte gyermekeit. Most Enyed annyi mint nincs , s Udvarhely még is néptelen ; pedig tanítványai két harmadát Háromszéktől kapja. — A gyermekes apák , egész Háromszék érzi e fonák­ságot, mi egyszerre megszűnnék, ha az udvarhe­lyi gymnasium , mely ott ma holnap nyomorult anyagi állása miatt algymnasiummá sülyed, Há­romszékre betétetnék. Természetesen a kor igényei­hez képest megváltoztatott alakkal, oly formán, hogy 6 alsó osztálya a m. kormány rendeletei szerint egye­sített gymnasiumot és teljes ipariskolát foglalván magában, a 7. és 8-dik gymnasialis osztályok érett­ségi szigorlatra készítsék azon ifjakat, kiknek papi vagy más pálya miatt erre szükségük van. Tán messze tértem kezdeti tárgyamtól ? Nem, szo­rosan maradtam amellett , mit S. Szent-György s vidéke , sőt egész Háromszék létesilni nem tud (erő vagy lelkesedés hiánya miatt), azt így telje­sebb alakban nyerhetnék. Az udvarhelyi iskola nem Udvarhelyé , az erdélyi református státusé, é­s a közjóra, a magas kormánynyal egyetértő­ig nem rendelkezhetnék-e főegyház­i tanácsunk akké­­ren, hogy különben is Háromszék látván el pénzzel, tanulóval (nagyobbrészint) ez iskolát, az Háromszékre tétessék be. Az igy nyerendő tőkéhez tegye Szent- György s környéke a maga százezerét, tegye Kézdi­vín—­----- -maga filléreit és forintjait, — s a mit én vázlatiig e sorokban pium desiderium gyanánt megemlitek, tény lesz. Hogy aztán e valóban a székelységhez méltó nagyszerű intézet hol legyen, Szent-Györgyön-e vagy Drézdi-Vásárhelytt ? azt legkönnyebb eldönteni: álljon elő mindkét város nemcsak igényeivel, de áldozat­­készségével (az ily áldozatkészség valóban csak józan számítás) s a­melyik több alapot tud e nemes verseny­ben a leendő iskola számára, akár tőkében, akár épü­letekben, akár biztosított évi jövedelemben kimutatni, az legyen a nyertes. Vegyük hát már rendre: mit kell tenni, hogy az eszme testté legyen? Szent-György gyűjtse tovább is buzgósággal alá­írásait, s igyekezzék a százezer forintot legalábbis elérni. Udvarhely mondjon le azon nevetséges ábránd­ról, hogy három tanárral s néhány diákféle segédta­­nárral jogérvényes félgymnasiumot lehet állítani, s szűkkeblűleg ne felejtse el, hogy nem Udvarhelyhez van a Székelyföld elömente kötve. Kézdi-Vásárhely mozogjon, legelőbb is a státuskölcsönre adott 30.000 p forintját ajánlja iskolai czélra, keressen még jöve­delmi forrást, miből szükség esetén még egy szárnyat építhessen mostani iskolaépületéhez; az ifjú tisz­­teletes akitől e részben is sokat vártak , de ki még ebben az ügyben fel nem lépett) ne késsék híveit buzditni s a szent nemzeti ügy iránt felvilágositni. A vidéki egyházak papjai hasonlóan ne restelkedjenek e minden székelyt egy iránt érdeklő ügyet lelkesen fel­karolni. S végre ti, kik az erdélyi református státus dolgait intézitek, nézzétek meg egyszer elfogulatlan szemekkel a székely föld helyzetét. Lehetlen at nem láthatok, hogy Udvarhely valódi calamitás az egész székelységre nézve, hogy amaz iskola Zágonban vagy Kovásznán is jobb helyit volna mint ott, s hogy a buzgó Háromszék, mely kezeit eddig zsebében tartotta , lel­kesen fogja az ügyet felkarolni, mihelyt közelegni látja azt, mi valóban méltányos is, hogy ha iskolát tart fen, legalább közelében érje. — Ha mindez meglesz s csak a magas kormány jóváhagyása hiányzandik, akkor én nem félek, — mert ily kézzelfogható hasznú, ily szent iskolai ügytől mikor tagadta meg kegyes helybenha­gyását az ? De elég erről a tárgyról, melyet egy idő óta lassan forrongani s előkészíttetni látok Háromszék minden ré­szeiben, s mely már rég nyomja szivemet! Oh istenem! mily szükségünk is van egy jó módú is­kolára , melyet közel értünk, melybe gyermekeit el­küldhesse a szegényebb is. Népünk felvilágosulatlan­­sága, szellemi és anyagi sülyedéshez rohanva közelí­tése rendezetlen senkitől nem értett birtokviszonyaink, erkölcsi hátramaradásunk, — minden, minden azt ki­áltja, állítsatok iskolákat! az istenért á­lt i­­ s a­tok i­s­k­olá­ka­t! De mind­ezen szomorú jelenségekről, ha isten éltet közelebbről, tisztelt szerkesztő úr engzedelméből. 100. Ausztriai birodalom. Bécs, febr. 23. Mansuroff tábornoksegéd Brüs­­selbe utazásának, mely az „Oesterr. Corresp.*1 után táviratilag közölve volt, mikép biztos forrásból értesü­lünk, igen fontos czélja van. Mansuroff t.i.az orosz északamerikai birtokoknak az Egyesült­államok ré­száről átengedése szerződvényét vinné

Next