Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-27 / 1489. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint szlémenkinti eledéle megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi figyelt tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : Drintéza 8-ik szám Félévre . 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. 46-189 Szerkesztési iroda : Drinteza 8. ftx Bérmentetlen levelal csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajczárjával számíttatik. A beiktatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajazárjával számíttatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Kedd, febr. 27 én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Távirati magán sürgöny „PESTI NAPLÓ“ szerkesztőségéhez. Elindult Bécsből febr. 26. este 8 ór. 15 p. Érkezett Pestre „ „ 96 „ A franczia „Moniteur“ vasárnapi száma Bukarestből, f. h. 23-áról azon távirati tudósítást közli, hogy febr. 17-én a törökök által megszállott Eupatoria egy negyvenezernyi orosz hadsereg által sikertelenül megtámadtatott négy óra hosszant tartó csatában 60 török esett el és sebesült meg. London, febr. 25. Russell lord nem hivatott vissza Londonba, hanem folytatja útját a bécsi conferentiákra. — Ott dolgait bevégezvén, gyarmati-ministernek lenne kijelölve. Képesítés. Budapest, febr. 24. VII. Még akkor is, ha valamely állam egy üres és gazdátlan országot akarna benépesíteni, nehéz volna a Wanderer érdemes levelezőjének mindazon praetensióit teljesíteni, melyeket az általa tervezett magyarországi telepítések sikerének feltételül szabni szíveskedik. Elsőben is az adómentességet mint önként érthető dolgot teszi fel, az, s valószínűleg azon 15 évet érti, melyet Felséges Urunk technikai költséges munkák és szabályozások által a mivelhetésnek megmentett térségekre? (de nem a minden pillanatban termelésre használható gyep vagy közlegelő egyszerű felszántására) kitűzni I. k. méltóztatott. Ez stáblis vfiin vasiotő vnli.« ír^ •— méltányosnak és szükségesnek tartja §. ur, miszerint a telkek előleges felmérése és felosztása után, az első napi szükségek könnyű pótlása biztositassék, a felszerelt ház és tűzhely pedig előleg elkészíttessék a telepedők számára, s a hozzá adott fundus instructus értékével együtt az öszszes telep ára annuitások (évi részletek) utján törlesztessék. Ehhez járulna továbbá, hogy a telepek „contiguitásban“ , vagyis határaik szakadatlan összefüggésével állítassanak, szerkezetüknél a föld- és kézművesek számában a helyes arány megtartassák, s az igy létrejövendő községek a gyarmat viszonyaihoz illő berendezést nyerjenek. Valóban alig lehetne a külföldi kivándorlások ide édesgetésére a gyarmatnak kecsegtetőbb képet nyújtani! — A „Wanderer“ gyönyörű falvakat építtet (tán hires Tessedikünk mintatervei szerint) az „ur a 11 a n“ bánság és tiszavidék nagy rónaságain,melyekben körülárkolt szabályszerű telkek, lóherések, gazdasági épületek és eszközök, igavonó jószág, fejős tehén és takarmány tárt karokkal várják azon életunt népfelesleget, mely csupán Magyarország közgazdászati érdekeinek méltánylásából elszánja magát Amerika és Algier helyett e vendégszerető országot választani hazául s gazda után epedő telkeinken letelepedni, azon tán elfogadható feltétel alatt, hogy az adómentes telepnek jutányos árát idővel kényelmes részletekben a jövedelem feleslegéből le fogja róhatni. — Mily gyönyörű gyarmatok lehetnének ezek például Czeglédtől Szegedig, és Szegedtől Debreczenig szakadatlan „contiguitásban“? — A „Wanderer“ e cosmopolitico - philanthropies gyarmatositási képeiben még csak a tűzhelyen párolgó töltött káposzta, a kész buzakenyér, s a vetett nyoszolyák és bölcsek hiányoznak, melyek a messze földről hozzánk fáradt utasok számos drága csemetéiknek rögtön édes nyughelyet szolgáltassanak! Minda mellett mi az ily mesés és ábrándos projectumok olvasásakor nem azon ütközünk meg, hogy a magyarországi népesítés e buzgó szószólói épen oly könnyen rendelkeznek a gyarmatosítandó térségekről, mintha csak a holdvilági földbirtok forogna kérdésben (e tekintetben még némely előkelő státusgazda különben egészséges szemét is vastag hályog fedi.) — de feltűnő az, hogy legalább meg nem fejtik, valljon először is honnét kerüljön ki ez állítólag közszegény országban amaz óriási gyarmatosítások számára eleve állítandó lakhelyek, gazdaépületek, s telekszabályozások elkészítésére szükséges roppant munkaerők? — s honnét kerüljenek ki másodszor a gyarmatosítandó térségek s investitiók megszerzésére kívánttá tő számos 1tilliók? Mert hiszen az előbocsátottak után beláthatják tisztelt pártfogóink, hogy (miután a már létező községekben tömeges gyarmatosításra hely nincsen.) — e czélra a nagybirtokosoktól jószágaik átengedése legalább ingyen nem remélhető, — s hogy maga az állam, habár a Wanderer nézeteit osztaná is, sem áldozhatna jelen szorult, és sokkal égetőbbéletkérdések által igénybe vett helyzetében , a problematikus eredményű népesítések eszközlésére több száz millió forintot. A Wanderer érdemes tudósítója könnyen meggyőződhetett volna róla, hogy a bánságban és a Tisza körül, hol t. i. a szemetszóró latifundiumok léteznek, egy hold mivelhető termékeny földet 80—100 piton alól meg nem,kaphatni; s hogy ott az egykori úrbéri egész telkek, melyek a rét- és közlegelői részen kívül 40 — 50 hold szántóföldnél s egy vagy két holdnyi belső teleknél nem tesznek többet, a hozzá tartozó épületek ismeretes egyszerűsége daczára 10 — 12 ezer pengő forinton kelnek el. A földnek ezen emelkedett magas ára, habár nem bizonyítja is azt, hogy mezőgazdaságunk a műveltségnek elérhető magas fokán áll, igen is képes a magyarországi tömeges népesítés könnyűségének vérmes fogalmát devalválni , mert midőn a gyarmatosítandónak tartott s néptelennek hitt vidéken egy hold földért 8—20 pftnyi árenda fizettetik, s midőn több ezer holdnyi tömeges bérlések is egy 1200 Dőlés puszta hold után prftiAtml IrAHnlnnk ftb Kor valaDais nem a munkaerő - hiány s közszegénység az, melynek orvoslása a magyarországi földbirtok első és leglényegesb szükségei közé tartoznék. Vagy tán azon dús térségekre czéloznak a népesítés barátai, melyek a Tisza és egyéb vizeink szomszédságában kiszárítások és folyamszabályozások által nem sokára teljes haszonvehetőségnek néznek elébe? — Mi ugyan alig hisszük, hogy a magyarországi birtokos azon tulajdonát, melytől haszonvehetetlen állapotában megválni nem tudott, akkor legyen hajlandóbb elidegeníteni, midőn az sokévi veszteséget kipótolva kamatozásnak indul. S ha mind e mellett vagy Németországban, vagy másutt találkoznának akár hatalmas egyesek, akár társulatok oly vállalkozási szándékkal, hogy külföldi tömeges bevándorlások előmozdítására Magyarországban nagyobb jószágrészeket vásárolnának össze, nekünk e hiú kísérletek ellen, miután birtokának eladásában senkit nem gátolhatni, melyben ugyan kifogásunk nem lehet, de ez esetben mi is épen úgy, mint a Wanderer levelezője, szükségesnek tartjuk hogy az állam ily magángyarmatosítások felett ellenőrködjék, nehogy, mint Ehrenbergnél, a vállalatnak aljas üzérkedési rugók szolgáljanak alapul, s nehogy a vállalkozók oly ígéretekké kecsegtessék a bevándorlókat, melyek nem teljesíthetők, mert akár adómentességgel akár más kivételes kedvezőbb helyzettel az uj jövevényeket biztatni valódi képtelenség. Azon magyar királynak, ki a szászokat egykor Erdélybe behívta, igen nyomós okai lehettek ugyan azon democratikus polgári jogok tartományi és községi selfgovernement ajándékozására , melyekben maga a magyar nemzet többsége soha sem részesült; — ma azonban „törvényelőtti egyenlőség s a közteherviselet“ elveinek uralma mellett kivételes szabadalmakról uj telepedőknek álmodni sem lehet. Megvagyunk továbbá arról is győződve, hogy a közhatalom hazánkat megelőző hathatós intézkedések által meg fog bennünket oly ügyefogyott csőcselék nép hozzánk lódulásától óvni, mely ide sem pénzt, sem miveltséget nem hozna magával, hanem igenis a terhes gyámnokság új gondjaival szaporítaná az állam bajait, hogy más államoknak a jövedeleméhes birtokelaprózásban fekvő szerencsétlen maximált haszonvehetetlen népfeleslegük befogadása által saját népeinek rövidségével — minden igazolható ok és tartozás nélkül — jóvá tegye. Nem a népesítés az, mire a magyarországi Idej mezőgazdaságnak mindenek előtt szüksége van. ne Ennél sokkal hathatós!) és biztos eszközök vannak , melyek annál nagyobb figyelmet érdemelnek , mint ma hogy rögtön és minden pillanatban bo, foganatosíthatók, s alkalmazásuk az rét állam részéről egyszerü rendeleteket, és semminemű anyagi áldozatot vagy 0j politikai külön kedvezményeket nem jól igényelnek. al Közelebbi számunkban ezen eszközöket tag tar lalandjuk. sz. Wittenberg febr. 13. A most Európát mozgató nagy ügy sokfélekép nyit mj a meg egy előbbi kor cselekvényét, az összehason tartás tanuságteljes lehet. Az 1839 és 1840 évekre ezégy azok, melyeknek szintúgy keletről eredeti krízise a világ békéjére szintúgy veszedelmessé vált volna, így mint a mostani válhalik, ha akkor Poroszország elhanatározottabban fel nem ismerendő hivatását. roi Egy bajnok vazall akkor Konstantinápolyt és a pahedisah trónját fenyegeté. Európa veszedelmét felfogva, 6 . akkor az öt nagyhatalom képviselői egyesülének Lonsitdonban, azultán kétessé lett uraságát támogatandók, ma De csak négy hatalom volt nyíltszívű, Francziaorszlszág pedig önző külön politikával rokonszenvét ajánlva, Iá Egyiptom alkirályának. A Porta végzete óriás lépésekkel jön előmenetelt. Akkor a nagyhatalmak elharcl tározák Francziaország nélkül is fentartani a Portát, va és tudva van, hogy különösen a porosz követ áll-e: hatatossága által létesült az 1840 július 15-kei kötés, sem Ámbár azon időben is sok porosz meg nem fogható, ne miért van, hogy Poroszország keresztény királya „átal-mazza a törököket,“ de a király bölcsesége máskép itéletet és köszönetet mondott a bátor alkudozónak. Az ok az pe volt, hogy nem a kelet forgott kérdésben, de a keleti tai kérdésben a nyűgöt tét A kimenetel megczáfolá a politikai philiszterek ko- Gj mór jvövendöléseit_Királyp csak-bébány ditott vihart és igy első lépése a külpolitikában szép mi felavatássá lön. s. Most félemberkor után, ismét egy keleti körlesdésre irányozvák gondjaink. De a drámai támadó na hős szerepében az elholt Ali Mehemet helyett most mi Oroszországnak önurát látjuk. Eleinte a többi kabiné- elitekkel együtt Poroszország is ismeré a veszedelmet a ke „beteg ember“-rőli ismert beszélgetésekből, s részt sz vett a bécsi conferenciák híre. De rögtön beállott Ber belinben az eszmék megfordulása, és ezóta a porosz polelitika a lehetőt és a lehetetlent egyszerre akarta. Ez a politika eddigi következményei tudvalevők. Már az 1840-ki porosz politikának a mostanival el összehasonlítása mit mutat meg? Ha Frankhonnak akkor nem volt igaza, most igaza van; ha Oroszország ir politikája azon időn megtartó vala, most az, romboló él és feddendő. A politikai erkölcsnek ugyanannak kellet maradnia. Ha Poroszország ma épen azon czélt veszi a tekintetbe, melyet 1840-ben, míg Francziaország s szándékai megfordultak , úgy Poroszországnak a nyugati hatalmakhozi csatlakozásáról nem beszélhentünk, sőt inkább Frankhoz csatlakozott Poroszország p politikájához. Ugyan e módon Oroszország elvált útjádban Poroszországétól, nem pedig Poroszország Oroszé országétól. Azért tehát csak ez utóbbinak kell kortidoznia az elválás felelősségét és következményeit, Mindenekelőtt pedig Poroszországnak óvakodnia kell, hogy ne foglaljon oly különállást, mint akkor Francziaország, saját nagy kárára foglalt el. Stier Ge ERDÉLY. Három szék febr. közepén, s Te kis székelyföld! távol elrejtve a világtól, majd nem Isten háta megett, még a hírlapok hasábjain is s csak nagy ritkán jut neked egy egy kicsiny hely! 1 . Vagy tán jobb nem tudni a világról semmit, s a világ 1 . se tudjon felőlünk? Igaz, hogy nem is felette sok van, mit felmutathassunk, miben büszkélkedhessünk, s nem is tudom a szruethoz hasonlitunk-e inkább, mely a homokba dugja fejét, hogy ne lásson s ne láttassák, vagy a tespedő homoktengerhez magához, melyet szél nem is mozdít meg örök egy helyben álltából. Valaki a mult évi Pesti Naplóban székelyföldi leveleket kezdett, de csak az első számnál maradt------én is igy járok-e várjon? Legfontosabb a mit írhatok, hogy Sepsi-Szent-Györgyön, a kies Háromszék egyik főhelyén ipariskola - eszméje pendült meg. A szervezést magára vállalt bilizottmány százezer pengő forintnyi tőke kiállítását kívánja. — Szabad-e , — mielőtt a dolog létesülne , már egy közbeszólással alkalmatlankodnom ? 31 Az ügy köz, — mindnyájunk ügye s azért bátor vagyok belebeszélni hívatlanul. Úgy tudom (mert úgy tt mondatik) teljes , 6 osztályú ipariskola van tervben, természetesen a magas kormány kívánalmai szerint. De ily iskolához legalább 8 rendes, négy segédtanárt kívántatik, amazok legalább 600, ezek 400 ft fizetéssel és szállással ellátva; a tanárok fizetése így évenként s 6400 pftra megy. Ez már maga felülhaladja a monndott tőke kamatját. Hát az évenkénti szükséges kiadás a taneszközökre, mit legalább 600 ftra, tanári szállás , sok, mellékes személyzet, fűtés, épületjavitások, — amiket ismét legkisebb számítással 2000 pengőre " tehetni , — és igy az évi kiadás a tőke hatosú kamatjait 3000 spfttal haladná felül , tehát még legalább 50,000 pftnyi tőkét igényelne. — S ne volna a Székelyföldön, — ne volna Háromszékben magában, szellemi és anyagi erő százötven ezer forintnyi tőke kiállítására ? Ah, az eszmék, míg lassankint megérnek, lelkesedés helyett idegenkedő bizalmatlanságot szoktak gerjeszteni. Ne felejtsük azt is, hogy Háromszék reformált hitű községei (a nagyobb rész már áldozatokban némileg kimerítették iskola ügy iránti, fájdalom csekély lelkesedésüket a Sz.-Udvarhelyi bukófélben levő gymnasium számára, és az oda ajánlott öszvegek saját keblünkben megtartani nem sokkal üdvösb lenne-e? Udvarhely minden tekintetben a legalkalmatlanabb pont az egész székelyföld protestáns részében, e czélra, s mellette semmi egyéb nem szól, mint a históriai jog. Még negyvennyolcz előtt is, midőn leginkább virágzott, Háromszék a sokkal távolabbi Enyedre küldte gyermekeit. Most Enyed annyi mint nincs , s Udvarhely még is néptelen ; pedig tanítványai két harmadát Háromszéktől kapja. — A gyermekes apák , egész Háromszék érzi e fonákságot, mi egyszerre megszűnnék, ha az udvarhelyi gymnasium , mely ott ma holnap nyomorult anyagi állása miatt algymnasiummá sülyed, Háromszékre betétetnék. Természetesen a kor igényeihez képest megváltoztatott alakkal, oly formán, hogy 6 alsó osztálya a m. kormány rendeletei szerint egyesített gymnasiumot és teljes ipariskolát foglalván magában, a 7. és 8-dik gymnasialis osztályok érettségi szigorlatra készítsék azon ifjakat, kiknek papi vagy más pálya miatt erre szükségük van. Tán messze tértem kezdeti tárgyamtól ? Nem, szorosan maradtam amellett , mit S. Szent-György s vidéke , sőt egész Háromszék létesilni nem tud (erő vagy lelkesedés hiánya miatt), azt így teljesebb alakban nyerhetnék. Az udvarhelyi iskola nem Udvarhelyé , az erdélyi református státusé, és a közjóra, a magas kormánynyal egyetértőig nem rendelkezhetnék-e főegyházi tanácsunk akkéren, hogy különben is Háromszék látván el pénzzel, tanulóval (nagyobbrészint) ez iskolát, az Háromszékre tétessék be. Az igy nyerendő tőkéhez tegye Szent- György s környéke a maga százezerét, tegye Kézdivín—----- -maga filléreit és forintjait, — s a mit én vázlatiig e sorokban pium desiderium gyanánt megemlitek, tény lesz. Hogy aztán e valóban a székelységhez méltó nagyszerű intézet hol legyen, Szent-Györgyön-e vagy Drézdi-Vásárhelytt ? azt legkönnyebb eldönteni: álljon elő mindkét város nemcsak igényeivel, de áldozatkészségével (az ily áldozatkészség valóban csak józan számítás) s amelyik több alapot tud e nemes versenyben a leendő iskola számára, akár tőkében, akár épületekben, akár biztosított évi jövedelemben kimutatni, az legyen a nyertes. Vegyük hát már rendre: mit kell tenni, hogy az eszme testté legyen? Szent-György gyűjtse tovább is buzgósággal aláírásait, s igyekezzék a százezer forintot legalábbis elérni. Udvarhely mondjon le azon nevetséges ábrándról, hogy három tanárral s néhány diákféle segédtanárral jogérvényes félgymnasiumot lehet állítani, s szűkkeblűleg ne felejtse el, hogy nem Udvarhelyhez van a Székelyföld elömente kötve. Kézdi-Vásárhely mozogjon, legelőbb is a státuskölcsönre adott 30.000 p forintját ajánlja iskolai czélra, keressen még jövedelmi forrást, miből szükség esetén még egy szárnyat építhessen mostani iskolaépületéhez; az ifjú tiszteletes akitől e részben is sokat vártak , de ki még ebben az ügyben fel nem lépett) ne késsék híveit buzditni s a szent nemzeti ügy iránt felvilágositni. A vidéki egyházak papjai hasonlóan ne restelkedjenek e minden székelyt egy iránt érdeklő ügyet lelkesen felkarolni. S végre ti, kik az erdélyi református státus dolgait intézitek, nézzétek meg egyszer elfogulatlan szemekkel a székely föld helyzetét. Lehetlen at nem láthatok, hogy Udvarhely valódi calamitás az egész székelységre nézve, hogy amaz iskola Zágonban vagy Kovásznán is jobb helyit volna mint ott, s hogy a buzgó Háromszék, mely kezeit eddig zsebében tartotta , lelkesen fogja az ügyet felkarolni, mihelyt közelegni látja azt, mi valóban méltányos is, hogy ha iskolát tart fen, legalább közelében érje. — Ha mindez meglesz s csak a magas kormány jóváhagyása hiányzandik, akkor én nem félek, — mert ily kézzelfogható hasznú, ily szent iskolai ügytől mikor tagadta meg kegyes helybenhagyását az ? De elég erről a tárgyról, melyet egy idő óta lassan forrongani s előkészíttetni látok Háromszék minden részeiben, s mely már rég nyomja szivemet! Oh istenem! mily szükségünk is van egy jó módú iskolára , melyet közel értünk, melybe gyermekeit elküldhesse a szegényebb is. Népünk felvilágosulatlansága, szellemi és anyagi sülyedéshez rohanva közelítése rendezetlen senkitől nem értett birtokviszonyaink, erkölcsi hátramaradásunk, — minden, minden azt kiáltja, állítsatok iskolákat! az istenért ált i s atok iskolákat! De mindezen szomorú jelenségekről, ha isten éltet közelebbről, tisztelt szerkesztő úr engzedelméből. 100. Ausztriai birodalom. Bécs, febr. 23. Mansuroff tábornoksegéd Brüsselbe utazásának, mely az „Oesterr. Corresp.*1 után táviratilag közölve volt, mikép biztos forrásból értesülünk, igen fontos czélja van. Mansuroff t.i.az orosz északamerikai birtokoknak az Egyesültállamok részáről átengedése szerződvényét vinné