Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-08 / 1473. szám
vasási vágyat — úgy hiszem helyén lesz, innen a Rimamentiről is időszakonkint, egy kis tudósítást meneszteni édes hazánk fiaihoz, kiket vidékünk virágzó gyáripara, élénk kereskedése, közoktatási intézetei sót érdekelnek. A kis városi hirlapolvasó közönség, ha az agio legalább öttel nem ugrott, — mert szerinte ez a politikai hévmérő, és a legcsalhatlanabb vezérczikk — és Szebasztopolnál semmi sem történt, azaz nem esett el vagy tízezer, kedvetlenül teszi le a lapot, mert semmi sincs benne, de ha bizonyos városból írják, hogy nem tudják, hány az óra? másnap mindenesetre megintetik az óra-ügyelő, vagy ha a derék szabadkaiakról olvassuk, hogy csinos nemzeti színpaduk már terjeszti üdvös hatását, ami tagadás benne, mi bennünk is felébred a vágy, vajha Hetényi Kassán és Rozsnyón oly ritka szívességgel fogadott társasága eljöne kiszellőztetni színházunk penészedő függönyeit is. Szóval: az agio, és a ritkított távirati sürgönyök után a vidéki városok élete hat, és pedig többnyire buzdítólag, és üdvösen. . A nemzeti irányú czikkek, párisi és londoni levelek csak néhány választottnak élvezete, és miért? mert az események rohamától elmaradt a gondolat, és most nem eszméket, de tetteket vár a világ. Hogy tehát a nem csekély fontosságú vidéki levelek érdekességét én is növeljem, és az írandók tömkelegében némileg tájékozhassam magam, tudósításomat megkezdem, és pedig megyénk székvárosán. Rimaszombat, melynek még tíz év előtt minden nevezetessége abban állott, hogy jó kenyere és szorgalmas iparűző, és kereskedő magyar népe van, ma már jóval túlhaladta azon pontot, mely akkori állását jelölé. Megvan ma is a híres kenyér, és a fáradni nem tudó nép, de, és tán csak azért is csinosbult a város külseje, mert a szorgalom a jólétet , a jólét a kényelmet és csinosbulást szüli; kövezett utczáink estvénként kivilágíttatnak, noha ez az annyiszor megrovott pesti világításhoz képest valóságos sötétség; no de jobb valami mint semmi, elballagunk tíz órán túl lámpás mellett is. Ami pedig városunknak más hozzá hasonló városok felett némi tekintélyt ad, az rendkívüli élénksége; ugyanis alig létezik hazánkban négyezer lelket számláló magyar város Rimaszombatnál kisebb területen; élénksége még növekedett a megyei hivatalok ide tétele és a múlt évben egyesült prot. iskola szép számú ifjúsága által. Az anyagi jólét mellett emelkedett e város szellemi állása is. A nemes város ugyanis nem mulasztott el egy alkalmat sem a kebelében létező szellemi intézetek szilárdítására, a casinó, elemi s felsőbb tanodák, és legújabban a vasárnapi iskola, nagy részben csak a város nagylelkű alapítványainak köszönik jelenlegi állásukat. A casinó négy szobából álló helyisége, ezer pengő forint alaptőkével, a város adománya, mely képessé teszi a társulatot négy pitos részvények mellett ellátni e jótékonyan ható intézetet az irodalom legújabb termékeivel. A választmány a múlt év jövedelmeinek 992 pftnak jelentékeny részét fordította irodalmi czélokra, ugyanis járatott 8 magyar, és 4 német hírlapt és folyóiratot, ezeken kívül a magyar irodalom legújabb termékeivel gazdagító kicsiny, de válogatott könyvtárát, mely a hajdani polgári, és úri casinók egyesülésével alakult. Ha korunk egyik legnevezetesebb vegyésze a szappanfogyasztást vette a civilisatió mérlegéül, én azt hiszem, hogy kevésbé csalatkozom, ha a hírlapi fogyasztást veendem a városok szellemi fejlődésének hévmérőjéül. Városunkra nézve puszta számokat hozandók fel, adja isten, hogy sok magyar város méltó legyen reánk dobni az első követ! A jelenlegi évnegyedre érkezik városunkba összesen 51 hírlap, melyből 24 magyar, és 27 német lap és folyóirat. Ez utóbbiak közöl ismét 7 tudomány- és szaklap. Egyébiránt erről, és városunk többi intézeteiről jövő alkalommal, most még záradékul tudatom, hogy Hetényi színésztársaságával folyó hó 6-ára itt teend. Ausztriai birodalom Ausztria és Poroszország, mikép halljuk, megegyeztek azon javaslatra nézve, hogy a szövetségi hadjutalékok mozgósítása most még halasztassék el, ellenben minden a mozgósításra szükséges előkészület akint tétessék meg, hogy a hadjutalékok, ha a mozgósítás elhatároztatik, a legrövidebb idő alatt kivonulhassanak. Ennélfogvást mostanra nézve egy szövetségi hadvezér választatása elmarad , ellenben a mozgósítás, ha elhatároztatik, nem csupán a fél, hanem az egész hadjutalékokra fog hihetőleg kiterjesztetni. Eziránt legközelebb a szövetséggyűlésnek egy úgyszólván öszhangzó végzése várható.“ A „Gazz. di Verona“-ban f. hó 2-káról imert olvashatni: „A hatóság újabb, a köznyugalom ellen irányzott mazzinistai fondorlatokat fedezett föl, melyek következtében mintegy húsz bifogatás történt; sikerült ennélfogvást ezen ujcomplottokat csirájokban elnyomni s fojtani, s talán számos családot megónt azon szomorú következésektől, melyeknek ily eltévedések terje által kitéve lettek volna. — A legnagyobb csodálkozást kelti azonban szükségkép föl, hogy ily örült üzérletü kétségbeesett bujtogatóknak, kik a határokon túl lappangva bizonyosan semmi mást nem óhajtanak, mint boldogtalan védenczeiket egészen kiszíni, oly sok s mindannyiszor meghiúsult ígéretei után is, hogy, mondjuk, még mindig akadnak emberek, kik magukat általok vesztőkre elcsábittatni hagyják. A hatóságok éber és biztosan eljáró tevékenységének ezen uj bizonyítványa mindenkit meggyőzhet azon buzgó gondoskodásról, melylyel a nyilvános és vele a magánbiztonság is s a családok nyugalma megőriztetik.“ Németország. A bajor kamrában a hadsereg részéről miniszteri hitelkövetelés következtében érdekes vita fejlett ki. A bizottmánynak e hitelkövetelésre vonatkozó jelentése nyílt bizalmatlansági szavazatot foglalt magában v. d. Pfordten kabinetje ellen, akinek igazgatási tevékenységét eddig oly csekély, megfelelő siker koronázta.“ — De v. d. Pfordten ur kinyilatkoztatta, hogy csak egy krajczárt is ajánljanak meg a kívánt oszt égből, s ő tudni fogja, hogy mint becsületes ember mit tegyen, azaz : ö a hivatalban meg fogna maradni. A kamara a kívánt osziét felét szavazta meg, sv. d. Pfordten ur megmaradt. Francziaország. Azon jegyzék, mely január 26-án bocsáttatott Parisból Francziaország minden diplomatiai képviselőihez Németországban, megjelöli az állást, melyet Francziaország kormánya foglal el a mostani németországi zavarokkal szemben, mégpedig oly tisztán és őszintén, s oly fontos oldalfényt vet az Ausztriáhozi viszonyra, s Oroszországnak úgynevezett békeengedményeire , hogy az nemcsak a pillanat tájékozására, hanem mint előkészület a bekövetkezendőkre nézve is a legnagyobb figyelmet veszi igénybe. Adjuk e jegyzéket itt egész terjedelmében. Uram! A berlini kabinet arra határozta el majd,hogy a bécsi kabinet utolsó közléseire ne egyenesen eifeljen, előnyösnek tartja a német szövetség tagjaihoz folyamodni, és Frankfurt azon hely, melyen a két német nagyhatalom találkozik (se donnent rendez-vous.) A krízis, mely oly hosszú idő óta készült, végre kitör, s a császár kormánya annak kitörését a legőszintébb sajnálkozással kiséri. Saját érzékenységünk (susceptibilité) mézpálczául szolgálhat nekünk a mások érzékenységére nézve. Mi tehát épen nem tápláljuk azon óhajtást, hogy oly ügyekbe avatkozzunk, melyek annyira bonyolódottak , hogy csak azon államok, melyeket illetnek, képesek azokat pontosan, ismerni s eredeti módon szabályozni. De végre mégis csakugyan Németország szomszédjai vagyunk; mi ama nagy országot érdekli, bennünket is illet, és épen azon pillanatban, midőn a szakadás jelei mutatkoznak keblében, jó lélekismerettel azon tanúbizonyságot tehetjük magunk felől, hogy az általunk mélyen sajnált helyzet nehézségeinek előidézésére, részünkről mit sem tettünk. Mihelyt Oroszország dicsvágyó terveit fölleplező, politikánk tisztán körvonalazva tűnt föl. Törökország védelmében egy igazságtalan s az általános egyensúlyt fenyegető megtámadás ellen azon kísérletben, hogy a sz.pétervári kabinet, mindenik akaratának impozáns öszhangzása által oly vállalattal felhagyásra kényszeritessék, melyet a nyilvános lélekismeret kárhoztatott, s az ugyanazon veszély által fenyegetett Európa haderőinek ugyanazon szövetségbeni egyesítésében,—ebben állott azon politika, melyet követni magunkban elhatároztak, s melyhez e britanniai felségének kormánya is velünk együtt csatlakozott. Mindazon különböző átalakulásoknak daczára, melyeket az események helyzete és menete öltött magára, törekvéseink czélját a múlt év lefolyása alatt elérhetni reméltük. A conferentiák Bécsben megnyittattak, s már ezen főváros választása, valamint Ausztria és Poroszországgali alkudozásaink elegendőleg bebizonyították, hogy Francziaország és Anglia, távol attól, hogy Németország nélkül cselekedni akarnának, sőt ellenben azzal egyetértésbe óhajtják magukat helyezni, azt némileg a vitatkozás bírójává akarták tenni, vagy legalább az ügyet nem akarák Németország tudta nélkül, vagy pedig annak kárára bevégezni. Úgy hiszem,ezelőtt sohasem fordult elő,hogy két oly jelentékeny hadviselő hatalom , más hatalmakhoz, melyek hasonlóan elsőrangú hatalmak, de határozataikra nézve még szabadok maradtak, és addig ellenfelükkel a legbensőbb viszonyokban állottak, azon felhívást intézték volna, hogy ünnepélyes ígéretet mondjanak ügyök igazságossága fölött akkor, midőn hadseregeiknek már feladatul tűzetett a mellett harczolni. Bármint legyen is a dolog, ha Francziaország és Anglia a békülékenység szellemének, melyet egy hosszú béke 1815. óta a nagyhatalmak közt minden fontos ügyek alkalmával uralkodóvá tett, —hódoltak, a conferentia első jegyzőkönyveit úgy tekinthetni,mint Európának Oroszország ellen kimondott bírói ítélete motívumait, s csak még egyszer kell azokat átolvasnunk, hogy belássuk, hogy ugyanezen jegyzőkönyvek egy valóságos szövetség alapjait is foglalják magukban azon felek közt,melyek azokat aláírták. A körülmények hatalmának az eszmélettől a gyakorlatra kellett vezetnie. Lehetetlen volt, ha nekem e kifejezés megengedtetik, hogy a bécsi és berlini kabinetek diplomatiája mindig tanácskozó maradjon, s nemsokára bekövetkezett a pillanat, midőn szükségessé lön vagy egészen háttérbe lépni (s’effacer), vagy pedig cselekedni. És ezen időpontban jelentkezett a nézetek különbsége a két nagy német udvar közt. Poroszország megszűnt magát a conferentiákon képviseltetni , és ha, amint állítja, az azokbani részvevéstek vonakodását nyilvánosan nem mondotta is ki, az mégis világos, s az augustus 8-diki jegyzék alatti aláírásának hiányzása bizonysága annak, hogy cselekedeteit és szavait nem vélte okvetlenül szükségesnek Ausztria cselekedetei s szavaival tökéletes egy hangzásba hozni. A dolgok állása mindinkább rászabult, s a dec. 2-diki szerződés megköttetett. A berlini kabinetnek ez egyezkedéshez hozzájárulása különösen fen volt tartva , s a császár kormánya semmit sem mulasztott el annak elérésére. A kormány, szövetségeseivel hasonlóan, tekintetbe vett minden formaviszonyokat , melyek a porosz udvart a hozzájárulásra bírhatták. Minden fáradozásai azonban eddigelé sükertelenek volának , s ezen udvar mostani magatartása azt látszik bebizonyítani, hogy visszatartózkodása nem diplomatiai etiquette kérdésből forrásozik, hanem egy eszmeirányból, melyben sem Anglia, sem Francziaország, sem Ausztria nem osztozik. Ezen szempontból tekintve ezen ügy igen fontos a német szövetségre nézve, s csak ezen felfogási szempontból akarom ezt önnel együtt közelebbről vizsgálni. A nyugati hatalmak legőszintébb s szakadatlan óhajtásai daczára Ausztria és Poroszország közt szellemi szakadás állott be, s Németország egysége, mely a két udvar egységét követte volna, tényleg veszélyezve van. Az öszhangzat csak a szövetség többi tagjainak szilárdsága és belátása által hozathatik ismét helyre s szilárdulhat meg. A szövetséggyűlésnek két felfogás közt kell választania : Ausztria , mely csak védő közreműködést kíván, úgy hiszi, miszerint elérkezett az óra, hogy magát annak megengedésére előkészítse. A dolgok általános állását érvényre emeli , az orosz csapatok csoportulását birodalma határain, a kötelezettségek, melyek Moldvának általán megszállásából folynak, s melyeket oly mozgalom, mint a milyen nemrég a Dobrudzsában történt, azonnal executoriusokká tehet; végre mutatja, hogy a békealkudozások hasisának Oroszország részérőli elfogadása még koránsem a béke bizonyossága. Poroszország ellenben kinyilatkoztatja, miszerint teljes bizalmat helyez azon érzelmekbe, melyek a pétervári kabinetet lelkesítik, s hogy ezután nem szükséges chimürai támadások ellen előintézkedéseket tenni.Mentsen Isten, uram! hogy én itt a személyek szándékait vádolnám, de annyit csak szabad kimondanom, hogy, ha a morális biztosítások és anyagi tények, ha a gyanítások és bizonyosságok közt van ellenmondás, a legegyszerűbb s legeszélyesebb arra vonatkozni, mit az egész világ ugyanazon módon ítélhet meg. Nem igaz-e, hogy egy tetemes, s a hadjárat megnyitására minden pillanatban csatakész orosz hadsereg Lengyelországban , s Galliczia és Erdélyország határain szállásoz? Nem igaz-e, hogy egy közbejött eset az ausztriaiakat és oroszokat a Pruth partjain és az Al- Dunánál összecsapással fenyegeti? Nem igaz-e, hogy a bécsi és sz.pétervári kabinet vonatkozásai a legkényesebb természetűek ? Végre lehet-e azt mondani , hogy a béke nemsokára a helyreállításának nézetében mindenütt osztoznak ? Csak egyedül az is bizonyos-e, hogy a Gorcsakoff hg által formulázott elfogadás olyan, mint azt eleinte hitték ? Ezen kérdéseket tenni magának annyit tesz, mint azokra megfelelni, s egyszersmind Ausztriának minden a német szövetséghez intézett követeléseit igazoltaknak találni. Most még uram csak a berlini kabinet két ellenvetése, illetőleg nehézsége fölött kell nyilatkoznom. Hogy t. i. a folyó alkudozások felől nem értesíttetett, s úgy látszik,mintha azt jövőre ki akarnák zárni az európai concertből. Ami az első pontot illeti, feleletül egyedül arra szorítkozom, hogy, ha köttettek fontos állam-okmányok anélkül, hogy azokban Poroszország részt vett volna, annak alapoka csak abban rejlik, hogy Poroszország maga vált el a hatalmaktól, melyek mit sem óhajtottak inkább, minthogy vele egyetértsenek. A majoritás minden összeköttetések törvénye, valamint a kölcsönös bizalom annak éltető princípiuma. Poroszország nem akarta elfogadni s megtartani azon területet, melyre Anglia, Francziaország és Ausztria oly nagy elhatározottsággal állottak. Ez ugyan jogában volt, ezt elismerem, de azon pillanattól fogva, midőn e jogát igénybe vette, elvált a többi hatalmaktól, és ezek ezáltal maguk részéről világosan azon jogot nyertek, hogy maguk tartásának tervét többé nem Poroszországgal közösen alapítsák meg, s hogy további terveikre nézve többé bizalmukba ne vonják. Mindezen elvek ép oly egyszerűek mint lehetségesek. Ami pedig az európai concertet illeti, ez negyven év óta rendesen öt hatalomból volt alakítva. És még is négy ezen hatalmak közöl a keleti kérdés egyik előbbi phasisában Francziaország nélkül egyetértett. A concert csak azon közbejött eset által állíttatott helyre, mely az 1841—diki julius 13—diki szerződésre vezetett. Egy analóg esemény tehát a jelen körülmények közt is minden anomália nélkül előfordulhat. Hogy valamely vitatkozásban részt vehessünk, okvetlenül jogczimmel kell bírnunk, s az egyedüli, mire Poroszország hivatkozik , azon tulajdonsága , hogy nagyhatalom. Nem mi vagyunk , uram , kik a berlini kabinettől valaha a rangot elvitázandják, de nem léteznek a világon jogok megfelelő kötelességek nélkül, s rendesen csak akkor szoktak békeföltételek fölött alkudozni, ha már hadat viseltek, vagy legalább az abbani tettleges részvét lehetségessége elfogadtatik. Vajjon-ez-e Poroszország állása? Választott-e a hadviselő felek közt? Oroszországgal áll-e szövetségben, vagy velünk? Valameddig el nem határozta magát, felőle mindent jogosan fel lehet tenni, és így szabad akaratából zárja el maga előtt a conferentiákat. Talán az 1841. jul. 13.diki szerződés adand neki erre alkalmat ? Két dolog közt csak egy lehetséges, ezen szerződés vagy igen komoly politikai jelentőséggel bir bevezetését illetőleg, vagy pedig részletes czikkeiben csak egy szabályt, az ozmán birodalom traditióját állítja föl. Egy szóval: Európa Törökországnak valóságos garantiát akart nyújtani, vagy pedig egyszerűen Francziaországnak tiszteletteljes alkalmat akartak szolgáltatni , hogy az európai concertbe ismét beléphessen. Ami bennünket illet, minden habozás nélkül kinyilatkoztatom , hogy mi az interpretációk elsejéhez csatlakozunk, s hogy mint az 1841. julius 13-dikai szerződés aláírói, azultán védelmében részt vettünk. Ha Poroszország azon okmánynak , melyet aláír , teljes súlyt kölcsönöz , másrészről mi fel vagyunk jogosítva az állítni, hogy ezen okmányból keletkező kötelezettségeket magától elhárítja, s ha megmarad sajnálatra méltó állapotában , elveszti azon jogát is, hogy a szerződés revisiójában , melyet neki ki nem vinni, vagy pedig semmit sem jelentő pontokra reducálni tetszik , legkisebb részt vehessen. Még az maradna hátra, hogy a berlini kabinettel a julius I.diki conventio azon része fölött értsünk egyet, melynek e kabinet súlyt kölcsönöz, t. i. a Bosporusoni hajózást, s a Dardanellákban rendelkezést illetőleg. A császár kormány a maga részéről minden egyezkedésekre késznek nyilatkoztatná magát, melyek Poroszországnak egy, ezen országtól 1851-ben kívánt garantiáknak megfelelő aequivalenst kölcsönöznének; mi is azon lennénk, hogy a porosz kormány foglalná el ismét azon helyét minden veszélyei és kötelezettségeivel egyetemben, melyeknek megtartására mindenkor intettük. A berlini kabinet tehát, most ismételhetem, az általa jelenleg elfoglalt állás kellemetlenségét, mely állás különben minden pillanatban változhatik, egyedül magának tulajdoníthatja. Azért is nem hiszem, hogy Németország közép és kis államai, amint azokat felhívni látszanak, legkevésbé sem teendik föl felőlünk azon szándékot, mintha mi fontosságuk és tekintélyüket legkevésbé is csonkítni akarnék, miután nem törekvésünk, hogy egy német nagyhatalom a bekövetkezendő s Európa sorsát illető alkudozásokból kizárassék. Drouin de l’Huys, Páris, febr. 3. Másnap, hogy Napoleon császári hg ő fensége megérkezett, a császár által fogadtatott. Ő felsége a hget megölelvén, nem tarthatá vissza megindulását, mit az ő vonásainak nagy megváltozása okozott. A hg, ki már Konstantinápolyban a hadsereg elindulása pillanatában beteg volt, szenvedéseit feledte, hogy hadosztálya élére állhasson, s tudhatni, hogy mily dicsően vett részt az almai és inkermanni csatákban. A fáradság által nagyon megváltozott egészségi állapota azonban őt nem akadályozta volna a csatatéren maradni, ha Szebasztopol ostroma el nem halasztatik. A fővezér által értesittetvén, hogy az idő elhalasztatott, s nem lévén többé azon egyedüli kilátása, mint betegsége ellenfentarthatta volna, kényszerítve vala Konstantinápolyba menni, hol javulását remélte, hogy nem sokára Krimiába visszamehessen. Ezen remény nem teljesült. Levy doctor, a hadsereg főgyógyásza, irt a császárnak, miszerint a herczegre még tovább keleten maradása csalhatlanul szomorú következményeket vonna, s ő felsége ö császári fenségének azonnal Párisba visszatérését renddé. Ő felsége szívélyes fogadása és a rokonszenv azon nyilatkozványai, melyeknek a herczeg tárgya, enyhitni fogják a fájdalmakat, hogy kényszerült a hadseregtől megválni, hol magaviselete mindazok dicséretét kiérdemlé, kik annak tanúi valának. — A miniszterek, a nagy államtestek elnökei, a korona főtisztei és a főhivatalnokok mindnyájan siettek e császári fenségének megérkeztekor hódolatukat kijelenteni. Spanyolország, Madrid, jan. 24 A mai éertesülésben az alkotmány alapjai füútjia folytattatott. Ezen vita Madoz, új pénzügyminiszter beszéde által szakasztatott félbe, ki kijelenté, miszerint ő a cortes elnökségét nem örömesítette le, mert ez állomáson előbb remélette hazájának szolgálhatni, mint a miniszteri padon. „De bízom, folytatá tovább, miszerint ez országot becsületesség és elhatározottsággal kormányozhatni. Valósággal úgy kell lenni, mert Collado a cortes megnyitásáig a szükséges segélyforrásokat megtalálta, Sevillanoról mit sem szól, mert az csak úgy elcsúszott. (Nevetés). Mador ezután a pénzügyi állást közelebbről kezdte taglalni. Tegnapelőtt, hivatalba léptekor, 100,000 reált talált a kincstárban (mély behatás). A forradalom óta minden közbevételek megfogytak, míg azok 1854 hat első hónapjaiban a kiadásokat mégis 18 millió reállal haladták fölül, az indirect adók majd semmit, a sóadók és más államjövedemek csak jelentéktelen összegeket hoztak. A miniszter több tartomány lajstromát olvasá föl, melyekben a novemberi sóadó több mint 30,000 reál helyett, csak valamivel jövedelmezett többet 400 reálnál. A függő adósság most több mint 500 millió, egy hónap alatt majdnem 700 millió lesz. Még nincs ideje, hogy terveit közölje, de nem sokára egész gondolatát előterjeszti, a vámtarifákat illetőleg is (hosszas félbeszakítás, fölemlíttetvén, hogy Madoz a különösen prohibitionista Catalonia képviselője). „Mint követ, folytató Madoz, cataloniai, mint miniszter spanyol vagyok. Mi a tarifa ezen kérdéseit megvizsgálandjuk, s bizonynyal országom állapotát tekintetbe veszem, hogy a kereskedelmi szabadságot illetőleg addig menjek, mint valaki csak mehetett. De még fontosabb kérdés is van mint a tarifa: ez a s volt kéz alatti egyházi javak kérdése (Igen! igen !). E tekintetben teljesen szilárd nézetem van: én ezen javaknak föltétlen, haladéktalan eladása mellett vagyok, anélkül hogy erre bárhonnan engedély kéretnék. Én nem különben a községi javak eladása mellett vagyok, az illetékes jogok fentartásával. (A kamara, nevezetesen a bal, szélsőbal és a karzat rendkívüli tetszése. Az elnök megjegyzi,hogy a helyeslés vagy roszal tás jelei tiltva vannak). Ma többet nem mondok. Én jellemem jól ismert őszinteségével szólottam. Legyenek önök meggyőződve, miszerint tetteim becsületessége mindig megfelelend szavaim őszinteségének.“ Ezen beszédet hosszú félben szakítás követte. Miután egy A11 a n 7o által indítványozott hálaszavazat Mad ezt illetőleg 210 szavazattal 13 ellen a conservativek által elfogadtatott, a gyűlés élénk izgatottságban szétoszlott. Az „Ind. belge“-nek írják Madridból, jan. 24- kérel: A papság javai, melyeknek eladását Mador indítványozta, 28 millió reált jövedelmeznek. Azok roszul kormányoztatnak, s nem a főpapi személyek fizetésére szolgálnak, kik az államtól fizetést húznak , — mi valóban nem mindig pontosan történik — hanem bizonyos másodrangu káptalanok, egyházi alapítványokra stb. fordíttatnak szörnyű pazarlásokkal. Ha a pápa a czélzott eladást jóváhagyja, 120—130 millió reált fog befonni, míg ellenkezőleg alig 50 millió. Mi a községi javak eladását illeti, ez egy milliárd reált adhat. A„Patrie“, jan. 24-ki madridi levele szerint Montemolin grófot O Sheanál hitték lappangani. A corteselnök választása 25-kén fog történni. 01 o taga a három jelölt egyikeül neveztetik, azonban valószínűleg visszatér párisi követségi állomására. Carlista lapok sokat beszélnek a 40—50 millió franknyi kölcsönről, mi Amsterdamban Hopenál köttetett: első fele, mint hallatszik, azonnal, a másik pedig csak akkor fizettetik, ha a carlisták valamely fontos spanyol erősséget kézrekerítettek. — Via-Manuel gróf gyilkosa halálra ítéltetett. Madridi távirdai tudósítás szerint Infante tábornok a cortes elnökévé választatott. Nagybritannia London, febr. 3. Az alsóház tegnap csak azért gyűlt össze, hogy a hazatért Sír de Lacy Evanst üdvözölje, mi a hódolatnak annál nagyobb becset kölcsönzött. Az alsóházi terem minden helyisége tömve vala, midőn 4 óra 20 perc, a westminsteri tag tábornoki egyenruhában rendjelek- és emlékpénzekkel ékesítve, a terembe lépett. Egyhangú örömkiáltás fogatja őt, az egész ház fölállt, s addig fedetlen fővel vala,mig a vitéz képviselő helyét elfoglalta. A ház elnöke az ünnepeltet azonnal nevén szólita, Sir de Lacy Evans fölkelt, és a ház elnöke közlé vele a dec. 15-ei egyhangú határozatot, melyben neki és több tiszteknek a haza szolgálatábani föláldozásukért a ház hálája kifejeztetik. A ház elnöke beszédét közvetlenül a tábornokhoz intéző, mély rokonszenv és csodálat szavaival emelé ki tetteit Almánál, Balaklavánál és Inkermannál (a beszéd minden sora majdnem végig deersek által szakasztatik félbe), s szerencsésnek nyilvánítá magát, hogy neki jutott azon kedves kötelesség, azon büszkeség és örömnek, melylyel őt a parliament üdvözli, szavakat kölcsönözni, és a katonai pályán erényekben kitűnő tábornoknak azon legmagasb megtiszteltetést kifejezni, mely a háznak tehetségében áll ritka erények megjutalmazására. (Minden oldalról öszhangzó tetszés). Sir de Lacy Evans viszonzá: ő alig tud helyes szót találni a rajta erőt vett érzelmekre, de el fogják neki hinni, miszerint ezen rendkívüli megtiszteltetést nagyon tudja méltányolni. Egy brit alattvaló mire sem lehet inkább büszke, mint e házban érdemeinek elismerésére, a nép képviselői részéről. (Tetszés). Mindamellett az ünnepelt mégsem vala annyira megindulva, mint a szokás kívánja, mert eléggé magánál vala, midőn hálabeszédében a több oldalról kegyvesztett lord John Russellre csípős mellék megjegyzéseket és oldalvágásokat szőtt. Mindenekelőtt, szólt ő, azon tiszt, gentleman-eknek, kik politikai ellenei közé tartoznak, köszöni az ő hadi magaviseletének szívélyes méltánylását. (Halljuk!). Azon elfogadás, melyben őt részesítik, rá nézve bizonynyal az újdonság ingerével bir, mert neki úgy tetszik, miszerint ő ezelőtt mintegy 20 évvel ép oly jó és érdemes tiszt volt, mint most. (Halljuk! halljuk!). Ö a második hadosztály megemlítésének, melyet vezényelni szerencsés volt, inkább örvend, mint személyes érdeme dicsőítésének; mert azon rendkívüli vitézség nélkül, melyet a hadsereg ezen része tiszttől kezdve közlegényig tanúsított, legtávolabb kilátása sem lehetett volna a legcsekélyebb