Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)

1855-03-22 / 1509. szám

van szilárdítva, mint 17-én volt. Daczára annak, hogy a föld utolsó napokban fagyva volt, még is kitartással dolgoztak a müveken s a tenger e mellett tükörsima volt, úgy hogy nagy tömeg csapatokat, lovakat, lőszert és tüzelőfát szállíthattak partra. A partra szállt lovas­ság közt van egy osztály basi-bozuk a legeredetibb fajából. Többnyire kurdok s remélhetőleg jó szolgála­tokat fognak tenni, minthogy a környék területe szá­mukra teremve látszik lenni. Omer pasa naponkint megszemléli a müveket s a kiszálló helyet. Csapatjai kitűnőleg vannak élelmezve, tüzelőszereik is bőven vannak, s az ellenség területén jobban érzik magukat mint otthon. A legnagyobb nehézséget az ablak­szál­­lítás képezi. Nem marad egyéb hátra, mint azt Várna és Burgaszból szállítani. (Omer pasa szándékáról, védállását mielőbb elhagyni, a levelezésekben szóval sem történik említés.) A Szebasztopol előtti táborból az an­gol hírlapok tudósításai mart. 2-káig terjednek­ — Részletes tudósítások a Malakoff torony körüli harcz­­ról csak a „Faire“-rel érkeznek, mely elkésett. — A „Times“ levelezője 2-ról írja: A vaspálya most 22­4 mfldnyi térségen használtatik lőszerek stb. szállítására, bárha az intendantura még nem használja rendszere­sen. A „navrces“-ek derekasan dolgoznak, s kevés ki­vétellel jeles egyéneknek mutatkoznak. De általában bámulják a Konstantinápolyból hozott horvátokat, nem kevésbbé józanságuk mint izom­erejökért. S valóban nevezetes is, mennyi terhet bir meg egy ily horvát. Ör­vendetes jelenthetni, mikép újabb időben a hadsereg minden osztályaiban ekkorig nélkülözött erély nyilvá­nul. Végre a „kell“ szó meghallgattatást nyer s jo­gaiba lép. Nem igen adatolható, kinek köszönhető e változás; elég, hogy létezik. A táborkar főnöke ki van nevezve, s Simpson tbkot várják, hogy ez állást elfoglalja. A balaklavai magaslatokon kórházat állíta­nak, s egy tbk minden nap megszemléli a futóárkokat. Lord Raglan most mindent megszemlél, mennyire képes, de fájdalom annyi boldogtalan Írni valója van, mennyivel egy vezénylő tábornoknak sohasem kellene terhelve lennie. Ugyanez áll a hozzá legközelebb álló törzstisztekről. Christie kapitány, a kikötőmester (ki ellen a Roebuck comité által kihallgatott tanúk annyi keserű panaszt emelnek) végre szintén eltávolíttatott s a derék Heath kapitány bízatott meg e fontos állo­mással. Sir J. Bourgogne néhány nap múlva Angliába utazik. Az idő folyvást állhatatlan , s csak borzadály­­lyal gondolhatunk a nyárra, mely a pestist táborunkba hozhatná. Kevés napi verőfény elégséges volt, a já­­czintokat, crocusokat és hagymanövényeket kicsalni. Igen csodálatosan bújnak ki a mozsarak s ágyútalapok közt, hol minden vegetatiót évtizedekre kiirtottnak hittek. A madarak vígan csevegnek, ha t. i. a lancas­­ter-ágyúk zenéje nem szól; szárnyas vadak serege­­sen húzódnak fel s alá; sőt viskóink heljében is emel­kedik ki egy egy szölöte a nedves földből s bódénkat lúgossá átalakítani ígérkezik. — 27-én délben Osten- Sacken kérelmére egy órai fegyvernyugvás tartatott. Mely czélra, nehéz megmondani. Mondák, hogy mind­két részről a halottakat eltemessék. S valóban a kitű­zött órában, minden sánczon fehér lobogók lengtek a tüzelés megszűnt, a tisztek fel s alá nyargaltak, s lovagiasan egymást köszönték. Pontban egy órakor vége volt az ünnepnek, az oroszok tevék az első lö­vést. A franczia ütegek válaszoltak, s a vadászok tüs­tént belevegyültek mint rendesen az egyhangú, de mindig érdekes hangversenybe. — Minden látszat szerint hátunkban ismét nagy ellenséges haderők gyűlnek. Fölösül most az ellenség egy hexagonális meglehetős terjü müvet állít szorosan a Woronzoff ut mellett s a Malakoff torony előtt 24én megtámadott müvet előbbre tolja a franczia ütegek felé mint volt. Valóban ez annyit jelent mint az ostromlókat hermetice elzárni. A francziák megboszulják magokat ezért, minden éjjel ujnemü röppentyűket szórván a városba (de hogy gyújtottak volna, erről tudósító, valamint lord Raglan sem szól.)­­ Az egészségi állapot a táborban lénye­gesen megjavult; a betegek száma 2­3-ával csökkent; a csapatok ismét elkezdtek csinosan és jól táplálva kinézni. A skutarii kórházakban is csökkent a halan­dóság. Egy rejtélyes történetet beszélnek az „A. A. Zig“-nak Londonból mart. 42-éről. E szerint az angolok, midőn a legszélső jobboldalról Szebasztopol­­tól visszavonultak, állásaikat a francziáknak engedvén át, leszögezték ágyúikat. Ekkorig ezt egy lap sem említette. Vájjon fel fog e később világosit­­tatni? Különös, hogy az ágyukat nem rendes szegek­kel szegezték le, melyek többé ki nem húzhatók, ha­nem a csavar egy nemével, melynek kihúzása szinte egy napi munkát vesz igénybe. Odessából írják mart. 6 ikról : Annenhoff tbk ismételve Kisheneffbe hivatott. Jelenléte a fő­hadiszálláson az ott tartandó hadiértekezletek által van föltételezve, melyeken gróf Adlerberg rend­­­es biz­tos helyét pótolja. Minthogy Besszarábia és Cherson kormányzóság lehűtend a jövő hadesemények színhelye, ezért az itteni kormányzó ágnak a tanács­ban szava van. A tárgyalások az ezen tartományokban életbeléptetendő védintézkedéseket illeték. A határát a­járatok mind elrontatnak s az egész vidék a Dnyeszter és Pruth közt elpusztittatik. A főhelyek sánczokkal láttatnak el. Oroszország helyében a fegyverek kiosztása a nép közt kezdetét vette. A Tula kormányzóság nemessége 150,000 (?) ember ki­állítására késznek nyilatkozott. A franczia tengerészeti és gyarmatügyi miniszter Bruat aladmiráltól febr. 27-ről jelentést kapott, mely kivonatosan igy hangzik : „ A F­u­lt­o­n kapitánya, Le B­r­i­s hajós hadnagy, kit Kerts felé kiküldtem, ma reggel Kameishbe visszatért; Giffard kapitánynyal, a Leopard angol gőzös pa­rancsnokával kémszemlét tartott Anapa és Kaffa felé. A Fulton, Kaffának tartva, kis távolságra a part mellett haladt, csak némely kozák őrségeket vett észre, melyeket már Kerts előtt elhaladva látott volt. A Leopard, mely Anapa felé vette útját, elhaladva azon kis torkolat előtt, melyen keresztül a Kuban tava vizét a Feketetengerbe önti, egy orosz hadoszlopot vett észre, mely a tavat a tengertől elválasztó homoknyel­ven útban vala. A hajó vezágyúi ezen hadoszlopot megfutamitották, s a Leopard naszádjai fegyveres em­bereket szállíthattak szárazra, kik néhány házat össze­rontottak s jelentékeny mennyiségű élelmiszert éget­tek fel; e ponton azonfelül négy 24 fontos ágyút, melyek közöl 2 bronzból volt, s két öntött vas ágyú­talapot találtak. — A rendkívüli hideg és a nagy ha­vazás kényszeritéli a Leopard kapitányát, naszádjait visszahívni s a kertsi horgonyhelyre visszatérni, hol azon este a Fultonnal találkozott. — 23—24-iki éjjel a két hajó jégtől környezve találta magát, mindazáltal regg. 6 órakor eltávozhattak, 24 óra múlva a tó torko­lata előtt valának. LeBris kapitánynak az lett feladata, hogy egy kozák csapatot a parttól távol tartson. A Ful­ton a parthoz közeledett, a tó partjain fekvő falu lo­vasságát elűzte s a vézágyukkal a hóval fedett háza­kat felgyújtotta. Ez alatt a Leopard naszádjai, felfegy­verezve, az anapai partról egy század gyalogságot, mely Tauran felé látszott irányát venni, visszanyomott, így a tó mindkét partjának uraivá lévén, a hajók embe­reket szállitanak ki, kik mindent összerontottak, mit e ponton találtak: tíz 24 fontos, 1850 és 51-ben öntött ágyú használatlanná tétetett; a kétszersült­ készlet, föl­­égettetett, valamint a talált ágyutalapzatok és szekeré­­szeti anyagszerek is. Nagyon dicséretre méltónak ta­lálom Le Bris kapitánynak ezen czirkálatban kifejtett­e tevékenységét és értelmiségét; ezen fiatal tiszt már a múlt nyáron hatályos szolgálatot tett a balti tengeren.“ Ázsiából hallani, hogy az új anatóliai parancs­nok William pasa már a fölkelt kurdok egy kerü­letét meghódította s most a többi felkelők ellen indul. TUDOMÁNY­OH IRODALOM A kióvi csata. Gróf Mikó Imre ő excjának nemeslelküsége a legérdekesb személyiségek egyikét támasztá fel halot­taiból, hová azt, kezdetben páratlan, mondanék gyer­meteg, szerénysége majd azon kedvezőtlen végzet temető, mely oly gyakor osztaléka fajunk legnemes é­­s legkitűnőbbjeinek. A kievi csatát nem ha­­gyandja figyelem nélkül az irodalom történésze: ki­adójának sikerült, a szerző szellemi arczképét, szívből forrott, tehát szivet­ ragadó vonásokkal megörökíteni. — Szevély önérzettel tekinthet el Erdély aristocratiája a zivataros múlt fölött, melynek a közélet, irodalom s harczok terén oly dicső képviselője volt; nincs kor, mely elsöpörje az oltárt, melyre adományait meghozza a honfiúi kötelességérzet. És nincs tér ez időben, hol az oly férfiak, mint Mikó Imre, fényesb eredmények­kel folytathatnák érdemekben­ ragyogó pályájukat, mint az, melyre a kievi csata kiadóját nemes szivének su­gallna ragadá. — Az ő nyájas figyelme küldé meg ne­kem az itt következő kis költeményt, jellemzetest és érdekest a kor s a két férfi egyéniségénél fogva. Pár évvel e sorok kelte előtt (1816-ban), míg nálunk a nyelvbeli reactió emelkedőben volt, Erdély nemes faja koszorúkkal h­inte el a vendég Kazinczy utat; Debreczeni is ott volt, de nem lépve ki akkor sem ho­mályából, pedig birtokában a tudomány kincseinek s a szív érzéseinek, mint bárki az elsők között. És mintha e nemes szív­e kis költeményben szólalt volna meg, magában és önmagának, tanuk nélkül, meghozva az áldozatot, még csak azt sem ambitionálva, hogy örömmel fogadtassék, hogy elfogadtassák. Alig volt a közéletnek oly jelentős vagy valamit­ ig érő embere, kitől Kazinczynak képzelhetlenkörű levelezése többet kevesebbet ne mutatna fel; egyetlen sort, egyetlen emlékezést sem lelek Debreczenire és a Bánk bán halhatlan szerzőjére. Az egyik önmagát temette el szerény önbizalmatlansággal; a másik oly magasan szárnyalt fölötte korának, hogy kikerülné azoknak szemeit, kik a jelentkező tehetségnek bármi parányát figyelemmel kisérék ide lenn. Hagyján! a királyok és hősök zajos és csillámos történelme után elkövet­­kezendik majdan a magvetőké; azon vértanuké , kik nem hús- és csontjaikat hagyák, perczig tartó szen­vedéssel, az üdvözülés örökké tartó koronája­ s gyö­nyörűségéért elhamvasztani, hanem kik a közöny, önáldozatosság, félreismerés lassú tüzén, jajkiáltás nél­kül, mint az indu hős, hagyták fölemészteni mind­azt, teljesen, egészen, a­mi e folytatástalan életből számukra osztalékul jutott. És újólag: tisztelet és hála Mikó Imrének! Debre­czeni emlékezetének nemesi kéz nem fűzhetett ko­szorút. — Bánfalva, martius 15. 1855. Kazinczy Gábor. KAZINCZYHOZ 1 Debreczeni Márton, 1818. Éltünk tavassza hervad, S az ifjúság virági Elasznak arczainkról; Páphusz szelíd viránya Eltün ezer kecsével; S midőn a láthatárról Mosolyg reánk utolszor: Ah, akkor érzi keblünk Múló becsét a szépnek Valódi érdemében. Éltünk tavassza hervad, S a barna fürtöket majd Tél hinti bé havával, És szédetegve térünk A sirhalom sorába. A gyáva szív rebegve Gondol enyészetére, A bölcs pedig m­osolygva Száll a halál ölébe ; Mert tudja hogy nevének El nem rabolja díszét A századok futása. Boldog vagy, óh Kazinczy ! Ki a valódi bölcsek Nyugodt eszével érhetsz Véged dicső körére. Fáradhatatlan elméd Szív-ujitó világa Hinte magyar hazánkra A tiszta, a miveit ész­i ízlése égi fényét. Az éji vak homályból Kitörve nagyra­ termett Lelked, magának útat Nyitott a halhatatlan Név ritka templomába. Boldog vagy, óh Kazinczy! Boldog! kinek fehérle Ősz fürtiden dicsőség S érdem babérja zöldell, — Bár halj meg, ah, de fényes Egedre fel nem érhet A földi köd homálya; Elméd kivívta híred­ A semmiség porából, S élsz—élsz mig egy magyar lesz Honunk dicső határin! — Hálá! kizengtem én is Égő hevem danáját Irántad, oh nemes szív ! S ámbár nem esmerélek, De énekidnek édes Hangzási áthatottak Erdős hazám körére. És énekidnek édes Hangzásiért fogadd, vedd, Vedd tőlem e gerezdet! Nem mádi­­ah, de mégis A tiszta hákdásnak Hév cseppje forr belőle. Válasz G—y urnák, mint „Két halotti be­szédem” bemutatójának. *) Ön a Pesti Napló február ?7-ki számában, — tehát épen a legügyesebben kinézett időben —két igény­telen halotti beszédemet mutatja be a közönség­nek,— s bemutatásában olyanokat beszél, —hogy azokra velem együtt minden reformá­tus pap­­na­k el kell mosolyodnia. Részemről, ha rosz akaratú embernek nem akarom önt tartani, azt kell hinnem, hogy e dologban, — mely alkalmat ad önnek bölcs tanácsot osztogatni, — teljesen járatlan. Állapodjunk meg tehát ebben, az ön javára. Nálunk reformátusoknál, — bár kérdez­zen meg ön e testvérházában lakó minden református papot, —lényeges különbség van a halotti predi­­káczió és halotti e­ml­é­kb­e­s­z­é­d — oratió—­) között; amazt imádság előzi meg bibliai textusra, val­lásos alapra van fektetve és úgy exequáltatik; emez nem szent beszéd szorosan, hanem egyszerű halotti szónoklat, melyben, száz meg százféle felfo­gással, az élet minden viszonyait felölelheti a szónok *) Meggyőződve lévén arról, hogy érdemes munkatár­sunk, Tompa úr jelen munkácskájának ismertetésében semmiféle személyes indulattól nem vezéreltetett,­­ a nézetkülönbség nem származhatott más körülmény­ből, mint onnét, hogy a czimbol nem volt világosan érthető, valljon a halotti beszéd predikácziónak, vagy orátiónak tartandó-e ? Szerk. s egyénisége szerint kiszínezheti: ehez nem szokás, nem kell textus; s nem is mondatik — mint ön gon­dolja — szükségesképen „keresztyén templomban,“ hanem temetőn, leveles szin alatt, udvaron s gyakran befedett fejű hallgatók előtt, s néha midőn már napok óta földben van a halott. Ebben foglaltatik az úgynevezett búcsúztatás és biographiai adatok elmon­­­dása is. Ha nem sajnálja ön a fáradságot, üsse ,y a­z efféle gyűjteményeket, nevezetesen az era­nyi orátiókat, hol igen sok remeket, s fejedelmi a­­dékok felett mondottakat is talál, majd meglássa, hogy egynek sincs textusa, s az evangéliumi szellem és vallásos irány csak annyiban szerepel bennök , a mennyiben keresztyén ember és pap minden cseleke­deteiben szerepelnie kell. Hogy ön ezt nem tudta — pap létére — azt én sajnálom, hogy mégis beszélt erről, azt úgy gondolom, nem az én dolgom sajnálni. Ezek igy lévén uram! igen természetesnek talá­­landja ön, hogy aprólékos kötekedéseire nem felelek; csupán annyit mondok, hogy felfogásomat, képessé­gemet üsse, vágja, törje, marja tetszése szerint, egé­szen kezeibe adom önnek magamat, csak papi állá­sommal s keblemmel rokon evangéliumi érzelmeimhez nem engedek gyanúsító vakmerőséggel nyúlni senki­nek, s ön méltatlankodását határozottan visszauta­sítom. Legyen ön nyugodt uram! tisztában vagyok ma­gammal , s jövőre óvakodjék elhamarkodott ítélete s meggondolatlansága által okot adni arra, hogy valaki azon kérdést tegye fel önnek, melyet én most, tudni­illik : „K­i­c­s­o­d­a vagy te, hogy másnak szolgáját kárhoztatod? kiki az ő urának áll vagy esik!“ Pest, mart. 15. 1855. Tompa Mihály ref. pap. Magyar köm­yvészet. 129 (929). Jókai Mór. V­é­r­e­s k­ö­n­y­v. Csataké­pek a jelenkori háborúból. Irta Jókai Mór. Pesten. — Heckenast Gusztáv tulajdona. 1855. Kis 8 rét. Első kötet: 225­­. (Ára a három kötetet képezendő munká­nak 3 pft.) 130 (930). Dalkoszoru. Zongorára, és négyes hangjegyre (quartett) alkalmazott népszerű dalo­kat magában foglaló évkönyv. Dalra szer­kesztő és kiadja Kovács Károly; hangjegyre tette B­o­g­n­á­r Ignácz. Pest, 1855 Emich Gusztáv könyv­nyomdája, 4 rét. Első füzet: 81. (Előfizetés 10 fü­zetre Pesten 5 ft, postán küldve 5 ft 20 kr. Az előfize­tési pénzek a Dalkoszoru kiadó­ szerkesztőségéhez intéz­endők: Pest, váczi utcza, Nádorvendéglő, 3nd. sz.) * Minden tudósítások megegyeznek abban, hogy az új parancsnok feladatának teljesen megfelelni képes. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Öcs. ki­r. Apostoli Felsége f. hó 12-kén kelt legfelsőbb kéziratával Popper Lipótot, Trencsénmegye izraelita egyházközségeinek fő elnökét, ismert, példás és jótékony működése elismeréséül az arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldiszitni mél­­toztatott. — Teljes fájdalommal jelentjük, miként dicsőült Ná­dorunk özvegye öcs. ki­r. Fensége Mária Do­rottya fö­hgasszony Budán néhány nap óta súlyos be­tegségben feküdt. — Ö­cs. kir. Fensége Mária Dorottya fö­hgasszony egészségi állapota felöl kiadott orvosi jelentések : Buda, mart. 16. Ö cs. kir. Fensége Mária Do­rottya fölgasszony, ki­r. hó 14-én heves náthahurut és tetemes luxus agy- és tü­dőbajok által támadtatott meg, ma egy kevéssé jobban érzi magát. Mart 19. Tegnap este minden észrevehető ok nélkül nagyobbodott láz állott be ö cs. kir. Fenségénél, melyet nyugtalan és és nevezetes gyengültség követett. E jelentések után örömmel jelenthetjük, miként Öcs. kir. Fenségének egészségi állapota határzottan javulásnak indult, s hogy aggályokra többé okunk nem lehet. — A belügyminisztérium a zentai vegyes já­rásbíróság tollnokát Dimitrievics Mihály Sebestyént a temesvári politikai járásbíróságnál megüresült járásbí­­ró segédi állomásra nevezte ki. — Bírói ítéletnél fogva az illető politikai ható­ság előleges engedelme nélkül semmi vízépítés sem kezdethetik meg, mindenek előtt polgári perután annak ártalmatlansága lévén igazolandó. Az ily építés által sé­relmet szenvedő szomszéd, az okozott kár kimutatása nélkül is követelheti a k. p. t. k. 340. §-ánál fogva az előbbi állapotbani visszahelyezést. Ft. Simon Vincze prémi kanonok és tanár úr tizenhét pengő forintot küldött be hozzánk,­­mely összeghez t. Tóth István ur 10, és Illés József számvevő ur 4, s maga az érdemes gyűjtő 3 pftal járult,­ hogy azt belátásunk szerint fordítsuk méltó czélokra. E szives bizalmat szem előtt tartva, 10 pftot a Fáncsy­­árvák javára tőkésítettünk, 5 pftot az özvegy napi szükségeire adtunk, s két pftot a színház nyugdíj­intézete számára tartottunk fenn. Fogadják a lelkes adakozók ha­zafias meleg köszönetünket. — Kemény Zsigmond új történeti regényt fejezett be. E mindenesetre nagy részvéttel ta­lkozandó munka előfizetési évei e napokban fognak szétküldetni. A regény czime : „Ö­z­v­e­gy és leánya;“ három kötetben je­­lenendik meg s előfizetési dija csak 2 párt leend. Ke­mény regényeiben s elbeszéléseiben az olvasó az em­bert, az életet hű visszatükrözésben találja fel; művei­nek fő becse, hogy az embert nem külső alakjában, ha­nem kedélye, szenvedélye, hajlamai nyilatkozataiban mu­tatja fel, hogy e leírásokban többnyire az életet meg­rontó hibáinkra, átkainkra kell ismernünk. Keményt a belső ember Walter Scottjának nevezhetjük el, ki a legrészletesb elemzésig kutatja és bonczolja a szenvedélyt, a tettet érlelő gondolatot; alakai mind határzott jellem­mel, jellemes érdekkel bírnak. Ezért hisszük, hogy a tar­­talmasb olvasmány barátai ezentúl is méltó részvéttel fo­­gadandják jeles regényírónk ez újabb művét is. — R­o­c­h­­­i­t­z Béla hazánkfia, ki Ausztráliában mint mérnök tartózkodott sok ideig s most, mint photograph utazza be az ó-világ oly igen érdekes részeit Kelet-In­­diát és Chinát, felette becses ajándékot küldött Ausztrá­liából barátainak a „Család­ Könyve“ szerkesztői­nek; a. m. az ausztráliai benszülöttek és táj­vidékek fény­rajz-képeit, Ausztrália csodás állatainak és növényzetének raj­zait; mindezt érdekes népismertető, földirati és termé­szetrajzi jegyzetek kíséretében. E képek és rajzok , az azokat kísérő jegyzetekkel együtt sikerült l­ő-és fam­et­­szetekben a „Család­ könyve“ követk­ező füzetei­nek egyikében fognak megjelenni. Hisszük, miként a kiadó úr e nagyon érdekes közlemények technikai ki­állításánál nem kímélendi a költséget. E tekintetbeni készsége mellett mi aztán szívesen megbocsátandjuk neki a távirat rajzainál követett gazdálkodási elvet. Roch­­litz úr indiai és chinai útjából hasonló érdekes küldemé­nyeket remélünk a „Család­ könyvé“ben nyerhetni,­­j­ól — A classikus zene barátait figyelmeztetjük, miként a nagyhét folytában a pesti belvárosi főegyházban H­a­yd­n „A teremtés“ czímű nagyszerű műve fog adatni. E geniális művet a főváros zenebarátai több év óta nem hallhatók; hisszük tehát, hogy ez alkalmat senki, kiben az ily ritka érvek iránt kellő fogékonyság van, nem fogja el­mulasztani. — A jövő napok e mellett még több gyö­­­nyörben is fogják a főváros zenekedvelőit részesíteni. Cl­a­u­s­z k. a. hangversenyét másnap u. m. 25-én a conser­­vatorium javára rendezendő „philharmoniai z­en­él­y“ követendő s a jövő hét folytában adandják Gundi ur és neje a Lloydteremben első hangversenyeket. A kö­­zönségnek ezúttal alkalma leend Gundi a. hangja és zeneképzettsége felől pártatlan ítéletet hozni, miután a t. művésznő oly műveket éneklene, mik nagy tehetséget és művészetet igényelnek ; ilyenek Erkelnek Lagrange a. számára irt nagy áriája Hunyady Lászlóból; Mayer­­beer „Éjszaki csillagának“ triója; Pro­eh változatai. Gundi úr (bariton) Schuberttel s M­o­z a­r­t „Varázs­­sípjából“ éneklend egy egy áriát. A programus többi részletét közlendjük. — Kovács Károly „Dalkoszorú“ czimmel nép­szerű dalokat magában foglaló évkönyvet ad ki 10 füzetben. E dalokat hangjegyre tette Bognár Ignácz. A 10 füzet előfizetési ára 5 frt, postán küldve 5 frt 20 kr. A csinos kiadásban megjelent és Forray-Brunszvik Julia grófnőnek ajánlott első füzet két magán- és egy négyes dalt tartalmaz. E dalok szövegét és zenéjét a kiadó szerkesztő szerzi. Előfizethetni Emich, Treichlin­­ger, Rózsavölgyi és Wagner uraknál s a szerkesztőnél. (Nádorvendéglő 30. sz.) — Ma Szentpétery Zsigmond javára bérlet­szünettel adatik először „Csokonai szerelme.“ Ma, tudjuk, hogy ismét felmerül egy harmadik páholysor kérdése, hogy sokan nem elég tévesnek találandják a nemzeti színházat, mert ma csak azok nem menendnek a nemzeti színházba, kik Szentpéteryt nem ismerik, és kik nem szeretik. De Szentpéteryt mindnyájan ismerjük, de őt mindnyájan szeretjük s igy bizony csak azok nem lesznek ott, kik majd be nem férnek. Mindenki siet, tud­juk, megjelenésével legjelesebb színészünk iránti rokon­­szenve, tisztelete jelét bemutatni, azon művészünk iránt, kinek a színházban töltött legderültebb pillanatain­kat köszönjük, ki a nemzeti színészetnek egyik megala­pítója volt és ki annak egyik fő dísze. — Mindenfelől vészhir. Nemcsak a Tisza, de a Körös is zabolátlanul tör utat és árjával határokat borít el. En­dréd, Gyónta határát víz fedi, a szent-andrási és öcsödi lakosok kétségbeesve tekintenek az egyre emelkedő árra, mely a halásztelki gátat készül áttörni. A első Tiszavidék hasonló szorongattatás közt él, hol főkép a Bodrog torkolatánál az ár eddig nem tapasztalt magas­ságra emelkedett. Eszlárt eddig a Gyömöri Pál főnök úr gondoskodása mentheté csak meg , igy van­nak a nagy­ falusiak is. A sors ily drastikus argu­mentumokkal igazolja a vízszabályozás szükségességét s töri meg a még létező elfogult ellenkezést s teszi sürge­tőbbé az állam gondoskodását. „Ki van ugyan elvileg mondva, írja t. tudósítónk, hogy azon csekély erővel, mely a szabályozási társulat birtokában van, iparkod­nunk kell mentül nagyobb tért megmenteni, de miután ez erő a legkisebb eredmény előidézésére is képtelen, hitelünk pedig az állam támogatása nélkül nem lehet, a jó akarat nem fogja a vetéseket a minden évben meg­újulható árvíztől megmenthetni.“ — Azt üzenik Gyula-Fehérvárról Miskolcznak és a többi népesebb városnak, miként ott rövid idő alatt

Next