Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)
1855-03-22 / 1509. szám
van szilárdítva, mint 17-én volt. Daczára annak, hogy a föld utolsó napokban fagyva volt, még is kitartással dolgoztak a müveken s a tenger e mellett tükörsima volt, úgy hogy nagy tömeg csapatokat, lovakat, lőszert és tüzelőfát szállíthattak partra. A partra szállt lovasság közt van egy osztály basi-bozuk a legeredetibb fajából. Többnyire kurdok s remélhetőleg jó szolgálatokat fognak tenni, minthogy a környék területe számukra teremve látszik lenni. Omer pasa naponkint megszemléli a müveket s a kiszálló helyet. Csapatjai kitűnőleg vannak élelmezve, tüzelőszereik is bőven vannak, s az ellenség területén jobban érzik magukat mint otthon. A legnagyobb nehézséget az ablakszállítás képezi. Nem marad egyéb hátra, mint azt Várna és Burgaszból szállítani. (Omer pasa szándékáról, védállását mielőbb elhagyni, a levelezésekben szóval sem történik említés.) A Szebasztopol előtti táborból az angol hírlapok tudósításai mart. 2-káig terjednek — Részletes tudósítások a Malakoff torony körüli harczról csak a „Faire“-rel érkeznek, mely elkésett. — A „Times“ levelezője 2-ról írja: A vaspálya most 224 mfldnyi térségen használtatik lőszerek stb. szállítására, bárha az intendantura még nem használja rendszeresen. A „navrces“-ek derekasan dolgoznak, s kevés kivétellel jeles egyéneknek mutatkoznak. De általában bámulják a Konstantinápolyból hozott horvátokat, nem kevésbbé józanságuk mint izomerejökért. S valóban nevezetes is, mennyi terhet bir meg egy ily horvát. Örvendetes jelenthetni, mikép újabb időben a hadsereg minden osztályaiban ekkorig nélkülözött erély nyilvánul. Végre a „kell“ szó meghallgattatást nyer s jogaiba lép. Nem igen adatolható, kinek köszönhető e változás; elég, hogy létezik. A táborkar főnöke ki van nevezve, s Simpson tbkot várják, hogy ez állást elfoglalja. A balaklavai magaslatokon kórházat állítanak, s egy tbk minden nap megszemléli a futóárkokat. Lord Raglan most mindent megszemlél, mennyire képes, de fájdalom annyi boldogtalan Írni valója van, mennyivel egy vezénylő tábornoknak sohasem kellene terhelve lennie. Ugyanez áll a hozzá legközelebb álló törzstisztekről. Christie kapitány, a kikötőmester (ki ellen a Roebuck comité által kihallgatott tanúk annyi keserű panaszt emelnek) végre szintén eltávolíttatott s a derék Heath kapitány bízatott meg e fontos állomással. Sir J. Bourgogne néhány nap múlva Angliába utazik. Az idő folyvást állhatatlan , s csak borzadálylyal gondolhatunk a nyárra, mely a pestist táborunkba hozhatná. Kevés napi verőfény elégséges volt, a jáczintokat, crocusokat és hagymanövényeket kicsalni. Igen csodálatosan bújnak ki a mozsarak s ágyútalapok közt, hol minden vegetatiót évtizedekre kiirtottnak hittek. A madarak vígan csevegnek, ha t. i. a lancaster-ágyúk zenéje nem szól; szárnyas vadak seregesen húzódnak fel s alá; sőt viskóink heljében is emelkedik ki egy egy szölöte a nedves földből s bódénkat lúgossá átalakítani ígérkezik. — 27-én délben Osten- Sacken kérelmére egy órai fegyvernyugvás tartatott. Mely czélra, nehéz megmondani. Mondák, hogy mindkét részről a halottakat eltemessék. S valóban a kitűzött órában, minden sánczon fehér lobogók lengtek a tüzelés megszűnt, a tisztek fel s alá nyargaltak, s lovagiasan egymást köszönték. Pontban egy órakor vége volt az ünnepnek, az oroszok tevék az első lövést. A franczia ütegek válaszoltak, s a vadászok tüstént belevegyültek mint rendesen az egyhangú, de mindig érdekes hangversenybe. — Minden látszat szerint hátunkban ismét nagy ellenséges haderők gyűlnek. Fölösül most az ellenség egy hexagonális meglehetős terjü müvet állít szorosan a Woronzoff ut mellett s a Malakoff torony előtt 24én megtámadott müvet előbbre tolja a franczia ütegek felé mint volt. Valóban ez annyit jelent mint az ostromlókat hermetice elzárni. A francziák megboszulják magokat ezért, minden éjjel ujnemü röppentyűket szórván a városba (de hogy gyújtottak volna, erről tudósító, valamint lord Raglan sem szól.) Az egészségi állapot a táborban lényegesen megjavult; a betegek száma 23-ával csökkent; a csapatok ismét elkezdtek csinosan és jól táplálva kinézni. A skutarii kórházakban is csökkent a halandóság. Egy rejtélyes történetet beszélnek az „A. A. Zig“-nak Londonból mart. 42-éről. E szerint az angolok, midőn a legszélső jobboldalról Szebasztopoltól visszavonultak, állásaikat a francziáknak engedvén át, leszögezték ágyúikat. Ekkorig ezt egy lap sem említette. Vájjon fel fog e később világosittatni? Különös, hogy az ágyukat nem rendes szegekkel szegezték le, melyek többé ki nem húzhatók, hanem a csavar egy nemével, melynek kihúzása szinte egy napi munkát vesz igénybe. Odessából írják mart. 6 ikról : Annenhoff tbk ismételve Kisheneffbe hivatott. Jelenléte a főhadiszálláson az ott tartandó hadiértekezletek által van föltételezve, melyeken gróf Adlerberg rendes biztos helyét pótolja. Minthogy Besszarábia és Cherson kormányzóság lehűtend a jövő hadesemények színhelye, ezért az itteni kormányzó ágnak a tanácsban szava van. A tárgyalások az ezen tartományokban életbeléptetendő védintézkedéseket illeték. A határát ajáratok mind elrontatnak s az egész vidék a Dnyeszter és Pruth közt elpusztittatik. A főhelyek sánczokkal láttatnak el. Oroszország helyében a fegyverek kiosztása a nép közt kezdetét vette. A Tula kormányzóság nemessége 150,000 (?) ember kiállítására késznek nyilatkozott. A franczia tengerészeti és gyarmatügyi miniszter Bruat aladmiráltól febr. 27-ről jelentést kapott, mely kivonatosan igy hangzik : „ A Fulton kapitánya, Le Bris hajós hadnagy, kit Kerts felé kiküldtem, ma reggel Kameishbe visszatért; Giffard kapitánynyal, a Leopard angol gőzös parancsnokával kémszemlét tartott Anapa és Kaffa felé. A Fulton, Kaffának tartva, kis távolságra a part mellett haladt, csak némely kozák őrségeket vett észre, melyeket már Kerts előtt elhaladva látott volt. A Leopard, mely Anapa felé vette útját, elhaladva azon kis torkolat előtt, melyen keresztül a Kuban tava vizét a Feketetengerbe önti, egy orosz hadoszlopot vett észre, mely a tavat a tengertől elválasztó homoknyelven útban vala. A hajó vezágyúi ezen hadoszlopot megfutamitották, s a Leopard naszádjai fegyveres embereket szállíthattak szárazra, kik néhány házat összerontottak s jelentékeny mennyiségű élelmiszert égettek fel; e ponton azonfelül négy 24 fontos ágyút, melyek közöl 2 bronzból volt, s két öntött vas ágyútalapot találtak. — A rendkívüli hideg és a nagy havazás kényszeritéli a Leopard kapitányát, naszádjait visszahívni s a kertsi horgonyhelyre visszatérni, hol azon este a Fultonnal találkozott. — 23—24-iki éjjel a két hajó jégtől környezve találta magát, mindazáltal regg. 6 órakor eltávozhattak, 24 óra múlva a tó torkolata előtt valának. LeBris kapitánynak az lett feladata, hogy egy kozák csapatot a parttól távol tartson. A Fulton a parthoz közeledett, a tó partjain fekvő falu lovasságát elűzte s a vézágyukkal a hóval fedett házakat felgyújtotta. Ez alatt a Leopard naszádjai, felfegyverezve, az anapai partról egy század gyalogságot, mely Tauran felé látszott irányát venni, visszanyomott, így a tó mindkét partjának uraivá lévén, a hajók embereket szállitanak ki, kik mindent összerontottak, mit e ponton találtak: tíz 24 fontos, 1850 és 51-ben öntött ágyú használatlanná tétetett; a kétszersült készlet, fölégettetett, valamint a talált ágyutalapzatok és szekerészeti anyagszerek is. Nagyon dicséretre méltónak találom Le Bris kapitánynak ezen czirkálatban kifejtette tevékenységét és értelmiségét; ezen fiatal tiszt már a múlt nyáron hatályos szolgálatot tett a balti tengeren.“ Ázsiából hallani, hogy az új anatóliai parancsnok William pasa már a fölkelt kurdok egy kerületét meghódította s most a többi felkelők ellen indul. TUDOMÁNYOH IRODALOM A kióvi csata. Gróf Mikó Imre ő excjának nemeslelküsége a legérdekesb személyiségek egyikét támasztá fel halottaiból, hová azt, kezdetben páratlan, mondanék gyermeteg, szerénysége majd azon kedvezőtlen végzet temető, mely oly gyakor osztaléka fajunk legnemes és legkitűnőbbjeinek. A kievi csatát nem hagyandja figyelem nélkül az irodalom történésze: kiadójának sikerült, a szerző szellemi arczképét, szívből forrott, tehát szivet ragadó vonásokkal megörökíteni. — Szevély önérzettel tekinthet el Erdély aristocratiája a zivataros múlt fölött, melynek a közélet, irodalom s harczok terén oly dicső képviselője volt; nincs kor, mely elsöpörje az oltárt, melyre adományait meghozza a honfiúi kötelességérzet. És nincs tér ez időben, hol az oly férfiak, mint Mikó Imre, fényesb eredményekkel folytathatnák érdemekben ragyogó pályájukat, mint az, melyre a kievi csata kiadóját nemes szivének sugallna ragadá. — Az ő nyájas figyelme küldé meg nekem az itt következő kis költeményt, jellemzetest és érdekest a kor s a két férfi egyéniségénél fogva. Pár évvel e sorok kelte előtt (1816-ban), míg nálunk a nyelvbeli reactió emelkedőben volt, Erdély nemes faja koszorúkkal hinte el a vendég Kazinczy utat; Debreczeni is ott volt, de nem lépve ki akkor sem homályából, pedig birtokában a tudomány kincseinek s a szív érzéseinek, mint bárki az elsők között. És mintha e nemes szíve kis költeményben szólalt volna meg, magában és önmagának, tanuk nélkül, meghozva az áldozatot, még csak azt sem ambitionálva, hogy örömmel fogadtassék, hogy elfogadtassák. Alig volt a közéletnek oly jelentős vagy valamit ig érő embere, kitől Kazinczynak képzelhetlenkörű levelezése többet kevesebbet ne mutatna fel; egyetlen sort, egyetlen emlékezést sem lelek Debreczenire és a Bánk bán halhatlan szerzőjére. Az egyik önmagát temette el szerény önbizalmatlansággal; a másik oly magasan szárnyalt fölötte korának, hogy kikerülné azoknak szemeit, kik a jelentkező tehetségnek bármi parányát figyelemmel kisérék ide lenn. Hagyján! a királyok és hősök zajos és csillámos történelme után elkövetkezendik majdan a magvetőké; azon vértanuké , kik nem hús- és csontjaikat hagyák, perczig tartó szenvedéssel, az üdvözülés örökké tartó koronája s gyönyörűségéért elhamvasztani, hanem kik a közöny, önáldozatosság, félreismerés lassú tüzén, jajkiáltás nélkül, mint az indu hős, hagyták fölemészteni mindazt, teljesen, egészen, ami e folytatástalan életből számukra osztalékul jutott. És újólag: tisztelet és hála Mikó Imrének! Debreczeni emlékezetének nemesi kéz nem fűzhetett koszorút. — Bánfalva, martius 15. 1855. Kazinczy Gábor. KAZINCZYHOZ 1 Debreczeni Márton, 1818. Éltünk tavassza hervad, S az ifjúság virági Elasznak arczainkról; Páphusz szelíd viránya Eltün ezer kecsével; S midőn a láthatárról Mosolyg reánk utolszor: Ah, akkor érzi keblünk Múló becsét a szépnek Valódi érdemében. Éltünk tavassza hervad, S a barna fürtöket majd Tél hinti bé havával, És szédetegve térünk A sirhalom sorába. A gyáva szív rebegve Gondol enyészetére, A bölcs pedig mosolygva Száll a halál ölébe ; Mert tudja hogy nevének El nem rabolja díszét A századok futása. Boldog vagy, óh Kazinczy ! Ki a valódi bölcsek Nyugodt eszével érhetsz Véged dicső körére. Fáradhatatlan elméd Szív-ujitó világa Hinte magyar hazánkra A tiszta, a miveit észi ízlése égi fényét. Az éji vak homályból Kitörve nagyra termett Lelked, magának útat Nyitott a halhatatlan Név ritka templomába. Boldog vagy, óh Kazinczy! Boldog! kinek fehérle Ősz fürtiden dicsőség S érdem babérja zöldell, — Bár halj meg, ah, de fényes Egedre fel nem érhet A földi köd homálya; Elméd kivívta híred A semmiség porából, S élsz—élsz mig egy magyar lesz Honunk dicső határin! — Hálá! kizengtem én is Égő hevem danáját Irántad, oh nemes szív ! S ámbár nem esmerélek, De énekidnek édes Hangzási áthatottak Erdős hazám körére. És énekidnek édes Hangzásiért fogadd, vedd, Vedd tőlem e gerezdet! Nem mádiah, de mégis A tiszta hákdásnak Hév cseppje forr belőle. Válasz G—y urnák, mint „Két halotti beszédem” bemutatójának. *) Ön a Pesti Napló február ?7-ki számában, — tehát épen a legügyesebben kinézett időben —két igénytelen halotti beszédemet mutatja be a közönségnek,— s bemutatásában olyanokat beszél, —hogy azokra velem együtt minden református papnak el kell mosolyodnia. Részemről, ha rosz akaratú embernek nem akarom önt tartani, azt kell hinnem, hogy e dologban, — mely alkalmat ad önnek bölcs tanácsot osztogatni, — teljesen járatlan. Állapodjunk meg tehát ebben, az ön javára. Nálunk reformátusoknál, — bár kérdezzen meg ön e testvérházában lakó minden református papot, —lényeges különbség van a halotti predikáczió és halotti emlékbeszéd — oratió—) között; amazt imádság előzi meg bibliai textusra, vallásos alapra van fektetve és úgy exequáltatik; emez nem szent beszéd szorosan, hanem egyszerű halotti szónoklat, melyben, száz meg százféle felfogással, az élet minden viszonyait felölelheti a szónok *) Meggyőződve lévén arról, hogy érdemes munkatársunk, Tompa úr jelen munkácskájának ismertetésében semmiféle személyes indulattól nem vezéreltetett, a nézetkülönbség nem származhatott más körülményből, mint onnét, hogy a czimbol nem volt világosan érthető, valljon a halotti beszéd predikácziónak, vagy orátiónak tartandó-e ? Szerk. s egyénisége szerint kiszínezheti: ehez nem szokás, nem kell textus; s nem is mondatik — mint ön gondolja — szükségesképen „keresztyén templomban,“ hanem temetőn, leveles szin alatt, udvaron s gyakran befedett fejű hallgatók előtt, s néha midőn már napok óta földben van a halott. Ebben foglaltatik az úgynevezett búcsúztatás és biographiai adatok elmondása is. Ha nem sajnálja ön a fáradságot, üsse ,y az efféle gyűjteményeket, nevezetesen az eranyi orátiókat, hol igen sok remeket, s fejedelmi adékok felett mondottakat is talál, majd meglássa, hogy egynek sincs textusa, s az evangéliumi szellem és vallásos irány csak annyiban szerepel bennök , a mennyiben keresztyén ember és pap minden cselekedeteiben szerepelnie kell. Hogy ön ezt nem tudta — pap létére — azt én sajnálom, hogy mégis beszélt erről, azt úgy gondolom, nem az én dolgom sajnálni. Ezek igy lévén uram! igen természetesnek találandja ön, hogy aprólékos kötekedéseire nem felelek; csupán annyit mondok, hogy felfogásomat, képességemet üsse, vágja, törje, marja tetszése szerint, egészen kezeibe adom önnek magamat, csak papi állásommal s keblemmel rokon evangéliumi érzelmeimhez nem engedek gyanúsító vakmerőséggel nyúlni senkinek, s ön méltatlankodását határozottan visszautasítom. Legyen ön nyugodt uram! tisztában vagyok magammal , s jövőre óvakodjék elhamarkodott ítélete s meggondolatlansága által okot adni arra, hogy valaki azon kérdést tegye fel önnek, melyet én most, tudniillik : „Kicsoda vagy te, hogy másnak szolgáját kárhoztatod? kiki az ő urának áll vagy esik!“ Pest, mart. 15. 1855. Tompa Mihály ref. pap. Magyar kömyvészet. 129 (929). Jókai Mór. Véres könyv. Csataképek a jelenkori háborúból. Irta Jókai Mór. Pesten. — Heckenast Gusztáv tulajdona. 1855. Kis 8 rét. Első kötet: 225. (Ára a három kötetet képezendő munkának 3 pft.) 130 (930). Dalkoszoru. Zongorára, és négyes hangjegyre (quartett) alkalmazott népszerű dalokat magában foglaló évkönyv. Dalra szerkesztő és kiadja Kovács Károly; hangjegyre tette Bognár Ignácz. Pest, 1855 Emich Gusztáv könyvnyomdája, 4 rét. Első füzet: 81. (Előfizetés 10 füzetre Pesten 5 ft, postán küldve 5 ft 20 kr. Az előfizetési pénzek a Dalkoszoru kiadó szerkesztőségéhez intézendők: Pest, váczi utcza, Nádorvendéglő, 3nd. sz.) * Minden tudósítások megegyeznek abban, hogy az új parancsnok feladatának teljesen megfelelni képes. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Öcs. kir. Apostoli Felsége f. hó 12-kén kelt legfelsőbb kéziratával Popper Lipótot, Trencsénmegye izraelita egyházközségeinek fő elnökét, ismert, példás és jótékony működése elismeréséül az arany érdemkereszttel legkegyelmesebben feldiszitni méltoztatott. — Teljes fájdalommal jelentjük, miként dicsőült Nádorunk özvegye öcs. kir. Fensége Mária Dorottya föhgasszony Budán néhány nap óta súlyos betegségben feküdt. — Öcs. kir. Fensége Mária Dorottya föhgasszony egészségi állapota felöl kiadott orvosi jelentések : Buda, mart. 16. Ö cs. kir. Fensége Mária Dorottya fölgasszony, kir. hó 14-én heves náthahurut és tetemes luxus agy- és tüdőbajok által támadtatott meg, ma egy kevéssé jobban érzi magát. Mart 19. Tegnap este minden észrevehető ok nélkül nagyobbodott láz állott be ö cs. kir. Fenségénél, melyet nyugtalan és és nevezetes gyengültség követett. E jelentések után örömmel jelenthetjük, miként Öcs. kir. Fenségének egészségi állapota határzottan javulásnak indult, s hogy aggályokra többé okunk nem lehet. — A belügyminisztérium a zentai vegyes járásbíróság tollnokát Dimitrievics Mihály Sebestyént a temesvári politikai járásbíróságnál megüresült járásbíró segédi állomásra nevezte ki. — Bírói ítéletnél fogva az illető politikai hatóság előleges engedelme nélkül semmi vízépítés sem kezdethetik meg, mindenek előtt polgári perután annak ártalmatlansága lévén igazolandó. Az ily építés által sérelmet szenvedő szomszéd, az okozott kár kimutatása nélkül is követelheti a k. p. t. k. 340. §-ánál fogva az előbbi állapotbani visszahelyezést. Ft. Simon Vincze prémi kanonok és tanár úr tizenhét pengő forintot küldött be hozzánk,mely összeghez t. Tóth István ur 10, és Illés József számvevő ur 4, s maga az érdemes gyűjtő 3 pftal járult, hogy azt belátásunk szerint fordítsuk méltó czélokra. E szives bizalmat szem előtt tartva, 10 pftot a Fáncsyárvák javára tőkésítettünk, 5 pftot az özvegy napi szükségeire adtunk, s két pftot a színház nyugdíjintézete számára tartottunk fenn. Fogadják a lelkes adakozók hazafias meleg köszönetünket. — Kemény Zsigmond új történeti regényt fejezett be. E mindenesetre nagy részvéttel talkozandó munka előfizetési évei e napokban fognak szétküldetni. A regény czime : „Özvegy és leánya;“ három kötetben jelenendik meg s előfizetési dija csak 2 párt leend. Kemény regényeiben s elbeszéléseiben az olvasó az embert, az életet hű visszatükrözésben találja fel; műveinek fő becse, hogy az embert nem külső alakjában, hanem kedélye, szenvedélye, hajlamai nyilatkozataiban mutatja fel, hogy e leírásokban többnyire az életet megrontó hibáinkra, átkainkra kell ismernünk. Keményt a belső ember Walter Scottjának nevezhetjük el, ki a legrészletesb elemzésig kutatja és bonczolja a szenvedélyt, a tettet érlelő gondolatot; alakai mind határzott jellemmel, jellemes érdekkel bírnak. Ezért hisszük, hogy a tartalmasb olvasmány barátai ezentúl is méltó részvéttel fogadandják jeles regényírónk ez újabb művét is. — Rochitz Béla hazánkfia, ki Ausztráliában mint mérnök tartózkodott sok ideig s most, mint photograph utazza be az ó-világ oly igen érdekes részeit Kelet-Indiát és Chinát, felette becses ajándékot küldött Ausztráliából barátainak a „Család Könyve“ szerkesztőinek; a. m. az ausztráliai benszülöttek és tájvidékek fényrajz-képeit, Ausztrália csodás állatainak és növényzetének rajzait; mindezt érdekes népismertető, földirati és természetrajzi jegyzetek kíséretében. E képek és rajzok , az azokat kísérő jegyzetekkel együtt sikerült lő-és fametszetekben a „Család könyve“ következő füzeteinek egyikében fognak megjelenni. Hisszük, miként a kiadó úr e nagyon érdekes közlemények technikai kiállításánál nem kímélendi a költséget. E tekintetbeni készsége mellett mi aztán szívesen megbocsátandjuk neki a távirat rajzainál követett gazdálkodási elvet. Rochlitz úr indiai és chinai útjából hasonló érdekes küldeményeket remélünk a „Család könyvé“ben nyerhetni,jól — A classikus zene barátait figyelmeztetjük, miként a nagyhét folytában a pesti belvárosi főegyházban Haydn „A teremtés“ czímű nagyszerű műve fog adatni. E geniális művet a főváros zenebarátai több év óta nem hallhatók; hisszük tehát, hogy ez alkalmat senki, kiben az ily ritka érvek iránt kellő fogékonyság van, nem fogja elmulasztani. — A jövő napok e mellett még több gyönyörben is fogják a főváros zenekedvelőit részesíteni. Clausz k. a. hangversenyét másnap u. m. 25-én a conservatorium javára rendezendő „philharmoniai zenély“ követendő s a jövő hét folytában adandják Gundi ur és neje a Lloydteremben első hangversenyeket. A közönségnek ezúttal alkalma leend Gundi a. hangja és zeneképzettsége felől pártatlan ítéletet hozni, miután a t. művésznő oly műveket éneklene, mik nagy tehetséget és művészetet igényelnek ; ilyenek Erkelnek Lagrange a. számára irt nagy áriája Hunyady Lászlóból; Mayerbeer „Éjszaki csillagának“ triója; Proeh változatai. Gundi úr (bariton) Schuberttel s Moz art „Varázssípjából“ éneklend egy egy áriát. A programus többi részletét közlendjük. — Kovács Károly „Dalkoszorú“ czimmel népszerű dalokat magában foglaló évkönyvet ad ki 10 füzetben. E dalokat hangjegyre tette Bognár Ignácz. A 10 füzet előfizetési ára 5 frt, postán küldve 5 frt 20 kr. A csinos kiadásban megjelent és Forray-Brunszvik Julia grófnőnek ajánlott első füzet két magán- és egy négyes dalt tartalmaz. E dalok szövegét és zenéjét a kiadó szerkesztő szerzi. Előfizethetni Emich, Treichlinger, Rózsavölgyi és Wagner uraknál s a szerkesztőnél. (Nádorvendéglő 30. sz.) — Ma Szentpétery Zsigmond javára bérletszünettel adatik először „Csokonai szerelme.“ Ma, tudjuk, hogy ismét felmerül egy harmadik páholysor kérdése, hogy sokan nem elég tévesnek találandják a nemzeti színházat, mert ma csak azok nem menendnek a nemzeti színházba, kik Szentpéteryt nem ismerik, és kik nem szeretik. De Szentpéteryt mindnyájan ismerjük, de őt mindnyájan szeretjük s igy bizony csak azok nem lesznek ott, kik majd be nem férnek. Mindenki siet, tudjuk, megjelenésével legjelesebb színészünk iránti rokonszenve, tisztelete jelét bemutatni, azon művészünk iránt, kinek a színházban töltött legderültebb pillanatainkat köszönjük, ki a nemzeti színészetnek egyik megalapítója volt és ki annak egyik fő dísze. — Mindenfelől vészhir. Nemcsak a Tisza, de a Körös is zabolátlanul tör utat és árjával határokat borít el. Endréd, Gyónta határát víz fedi, a szent-andrási és öcsödi lakosok kétségbeesve tekintenek az egyre emelkedő árra, mely a halásztelki gátat készül áttörni. A első Tiszavidék hasonló szorongattatás közt él, hol főkép a Bodrog torkolatánál az ár eddig nem tapasztalt magasságra emelkedett. Eszlárt eddig a Gyömöri Pál főnök úr gondoskodása mentheté csak meg , igy vannak a nagy falusiak is. A sors ily drastikus argumentumokkal igazolja a vízszabályozás szükségességét s töri meg a még létező elfogult ellenkezést s teszi sürgetőbbé az állam gondoskodását. „Ki van ugyan elvileg mondva, írja t. tudósítónk, hogy azon csekély erővel, mely a szabályozási társulat birtokában van, iparkodnunk kell mentül nagyobb tért megmenteni, de miután ez erő a legkisebb eredmény előidézésére is képtelen, hitelünk pedig az állam támogatása nélkül nem lehet, a jó akarat nem fogja a vetéseket a minden évben megújulható árvíztől megmenthetni.“ — Azt üzenik Gyula-Fehérvárról Miskolcznak és a többi népesebb városnak, miként ott rövid idő alatt