Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)

1855-03-13 / 1501. szám

dékenységet fognak tanusitni, mint sem addig történt. Legalább a következőt mint tett dolgot beszélik. Lord John Russell ide érkezett meghatalmazással ellátva, hogy a conferentiák tartama alatti fegyverszünetbe, ha t.­­ ez kivántatni fogna, beleegyezzék; ezen conferentia folytán , melyet Clarendon gróf Napo­leon császárral Boulogneban tartott , e meghatal­mazás most visszavételeit. Az általános vélemény itt az , hogy a conferentiáknál hosszú alkudozásokról általában nem lehet szó, hogy azok legfeljebb 5 vagy 6 napig tarthatnak, hogy a kérdések egyszerűen és világosan a négy pontnak minden következményekkel együtti elfogadását fogják illetni, és hogy (s ezt hite­lesen állíthatom) Napoleon császár egy tagadó orosz válasz első hírének vételekor legott Krimiába menend. — Azon rész­letes tudósításokból, melyek az uj csá­szár uralkodásra léptéről Sz. Pétervárból ide érkez­tek, csak azokat emeljük itt ki, mik velünk azt tudat­ják, hogy a csapatok hódolatánál rendkívüli lelkesült­­ség mutatkozik, s más részről Constantin nagyherczeg, különös ünnepélyes módon a birodalom öszves méltó­ságainak jelenlétében tette le kegyelmes urának és bátyjának kezeibe a hűség esküjét. KÜLFÖLD. Németország. B­e­r­l­i­n , mart. 8. Wedell tábor­nok a dec. 28-kai jegyzőkönyvhez jár­u­lás mellett még egy értesítést visz Párisba, melyben kö­­zöltetik, hogy további részletes tárgyalások a kötendő szerződvény fölött nem tartathatnak, s hogy azok azon időpontig elnapolandók, midőn t. i. belát­ható lesz, mily befolyást gyakorland Mik­lós császár halála a keleti viszonyokra. A leglényegesb követelmények, melyeket Poroszor­­ország Párisban tölt, abban állnak, hogy Porosz­­ország az ő elhatározásainak szabad­ságát megóvottnak k­i­v­á­n­j­a t­u­d­n­i, ha t. i. Bécsben a conferentiai tanácskoz­ásá­nyok eredménye nem Poroszország é­rde­­kében ütne ki. Itt szem előtt tartatik, hogy a nyu­­gati hatalmak talán oly magas követeléseket tehetné­nek, melyeknél fogva a békés egyesülés majd lehet­­lenné válik. Poroszország pedig nem akarja magát lekötni, hogy harctereit a nyugati hatalmakéival egye­sítse, ha ezeket,­­ a nyugati hatalmak­ miatt az egye­sülés nem létesülhetett. Ellenben Poroszország kész, fegyverét Oroszország ellen emelni, mihelyt e hata­lom a méltányos követeléseket, melyek a nyugati ha­talmak részéről létetnek, el nem fogadja. Francziaország, P­á­r­i­s, mart. 7. Konstantinápolyi levelek szerint ott azon reményt táplálják, hogy Sze­­basztopol rövid idő alatt el fogna esni. Niel tábornok a török fővárosbani rövid tartózkodása alatt az orosz erősségnek nem sokára bekövetkezendő elestét jelen­tette. Egyik barátjának ezt mondta volna: „Si jamais vous entendez parier de m­on retour ici, sachez que Szebasztopol est tömbé.“ — A császárnak elutazása állítólag ma este vagy holnap reggel fog megtörténni. Ő a Lyon melletti sathonayi táborba megy. Némelyek úgy vélik, hogy ha már egyszer útban van, tovább fog utazni Marseil­­lebe, honnan Krimiába indulhasson.­­ A békeremé­nyekkel szemben nem érdektelen azon hit, hogy a hadsereg táborkarának váza 20 osztály- és 40 dan­dártábornokkal neveltetnék, és hogy a hajóhad 20 gőzössel szaporultatnék, melyek a tengerészeti minisz­ter által már megrendeltettek, s 10 hónapi határidő alatt készen kell lenniök. Ha ezen lényeket a keleti sereg alakításával, a touloni és marseillei folytonos seregszállításokkal és a foglaló sereg egy részének Olaszorsz­ágbeli visszahívásával összeállítjuk, meg kell engedni, miszerint a békés kilátások a franczia kor­mány nézete szerint nem nagy sulylyal bírnának.­­ Egyébiránt ezen Miklós czár halálához csatolt békereményeknek egyéb körülmények is szárnyát sze­gik, s nevezetesen a császár azokat nem igen melen­­­­gelné. A császár a tegnapi minisztertanácsot ezen szavakkal nyitá meg: „Uraim, a nagy esemény a hely­zetet csak kevéssé változtatá meg, ezért lássunk a magunk dolgához, mintha mi sem történt volna.“ S valóban a legerélyesebb háborúra készülnek, és a lisz-­­­tek s katonaság útra készülését nagyon siettetik.­­ — A „Constituti­onnel“-nek írja bécsi diplo­mata levelezője. Miután a berlini kabinet nem utaít sem a dec. 2-iki szerződéshez, sem a dec. 28-i jegy­­zőkönyvet el nem fogadta, mikép azt a párisi kabinet­nek indítványozta, hogy a közelebbről megnyitandó értekezletekhez járulása könnyíttetnék, az angol és franczia felhatalmazottak azon utasítást tartalmazzák, „miszerint az értekezletek Poroszországon kívü­l és közremunkálása nélkül fognak elkezdődni“, minthogy Anglia és Francziaország szilárdan el vannak hatá­rozva, azon hatalomnak a béke megkötésében mind­addig semmi részvételt meg nem engedni, míg a négy biztosítéki pontot illetőleg a dec. 2- iki szerződés alá­írásával egyenlő sorba nem lépett.“­­ A „Moniteur“ tegnapi számának nem hivatalos rovatában figyelmet gerjesztett azon hír, miszerint Fi­kán a tuileriákban adandott hangverseny a császár parancsa következtében nem fog megtörténni. Az ud­­var ünnepélyét visszavonja, várjon később, ha bármi­kép diplomatiai úton az orosz czár halála érté­sére jutand, gyászt is veend­ő föl, ezt nem lehet meg­határozni; de a császár már említett rendszabálya ál­tal is oly érzületet tanúsít, melyet minden becsületes embernek tisztelni kell; ő tanúsítja azon méltánylatot, melylyel az ember, az uralkodó k­­int viseltetett, kinek politikáját fegyveres kézzel leküzdeni késztve van. — Nem kell mellőzni, hogy a „Moniteur“-ben megjelent visszahúzás „par ordre de P Empereur“ igen ritkán használt alakban van adva. Belgium. B r u s s e 11, mart. 7 Az „I n d. B e l g e je­lenti. D­e­l­f­o­s­s­e tegnap majdnem másfél óráig érte­kezett a királylyal. Azt erősítik, hogy a képviselők tisztelt elnöke határozottan el nem fogadta a minisztérium ala­kítását illető ajánlatot. Hozzáteszik, miszerint sajnálko­zását fejezte volna ki az iránt, hogy Brouckére és társai azt hivék, mikép nekik lelépniük kellene- Úgy hallatszik, miszerint a kamarának egy más, nemkülönben szabadelvű tagja hivatott volna. Ha jól vagyunk értesül­ve, ez T e s c­h ur. Nagybritannia London, mart. 7. Felsőházi ülés mart. 6. Lucan őrgróf még egyszer szőnyegre hozá Krimiábeli visszahivatásának ügyét a ház előtt, minek folytán több erre vonatkozó levelet olvas föl, s azoknak kinyomatását indítványozza. Az indítvány el­­fogadtalik. — Bernes lord azon tudósítások előter­jesztését indítványozta, melyek a hadüzenet megtör­ténte óta a különböző angol és izlandi kikötőből kivitt ólom s más hadi contrebanda kivitelét illetik , valamint hogy azon tudósítások is előterjesztessenek, melyek orosz terményeknek az egyesült Nagybritannia és Iz­land királyságokba­ ugyanazon idő alatt történt bevi­telére vonatkoznak. Indítványának okául azon hírt hozza fel, mely szerint a vámhivatal sanctionálása mellett, hadi készletek küldettek volna Oroszország­ba. Reméli, hogy a kormány e hírt megc­áfolandja. —r Granville lordnak az indítvány első része irányá­ban semmi kifogása sincs, kénytelennek látja azon­ban az indítványozót, a második pontra nézve egye­nesen a kereskedelmi hivatalhoz utasutni Az indítvány némi további discussio után elfogadtatik. Alsóházi ü­l­é­s: L i d d­e 11. H. T. kérdésére Sir G. Grey jelenti, hogy a fokról érkezett legutolsó sürgönyök óta a kafferek részéről semmi ellenséges­kedések nem történtek. A gyarmat keleti határain a hátterek és írigvek gyakori összejöveteleik minden­esetre nem kis aggodalmat gerjesztettek, a dec. 30-kán érkezett sürgönyök azonban megnyugtatólag hang­zanak.­­ A „Times“ az állítólag állomásáról visszahiva­­tott MenzikofF lget mint a keleti háború eredeti k­robrandjét, örömteljes utóhanggal kíséri, s katonai tulajdonságainak teljes igazságot szolgáltat. Mint ve­zető a csatatéren, bizony nem felelt meg ura és mestere várakozásainak, de ellenben rendkívüli tetterőt és ki­tartást tanúsított Szebasztopol védelmezésében. Nincs példa a történetben, hogy egy ostromlott helyőrség, a hatalmas ellenséggel szemben képes lett volna oly kiterjedt erőműveket állítni föl. A legnagyobb hók, melyet a hűnek csinálhatni, azon tényben rejlik, hogy a város September 26-kán majdnem egészen nyílt tér volt, minden más védelmi­­eszközök nélkül, kivévőn a kikötőben horgonyzó hajókat, míg 5 hónap múlva,a szakadatlan támadások folyama alatt is annyira meg­erősödött, hogy több szakértő ,személy állítása szerint ostrommal aligha volna bevehető. Ha Gortsakoff­ág a krimiéi hadsereg főparancsnokává, Osten- S­a­eken tábornok pedig a második parancsnokság átvételére neveztettek ki, e csere fölött a szövetsége­seknek legkisebb okuk sincs panaszkodni. Hogy Rüdi­ger tábornok a hadügyminisztérium élére hivatott meg, ez az uj czár gondolkozási módjának csak becsületére válik, mert Rüdiger, mint „nagy tapasztalata és mér­sékelt jellemű“ férfiú, kétségkívül azon párt befo­lyása ellen harczoland. A „Times“ megváltja, hogy e harcznak megvannak az ő nem csekély nehézségei. Oroszország segédeszközei még nincsenek kimerítve, s a közvélemény még a legmerevebb despotismus or­szágában is oly erős, hogy ők a czárt kényszeríthetik az általa elfogadott békeföltételek becsületesekül iga­zolására. Némi tekintetben e feladat II. S­á­n­d­o­r­­ra nézve sokkal nehezebb, mint volt I. Miklós­ra nézve. Ez utóbbi az országra minden tetszése szerinti szerződést rá róhatott volna , míg most az a kérdés, várjon fia és utódja elég hatalommal birand-e azon szellemek tovaütésére, melyeket atyjának eszélyte­­lensége idézett föl. De ha az uj czárnak sikerülene a béke helyreállításának munkája, általa sokkal többet teendett Oroszország rehabilitátiójára nézve , mintha azt Európa „ijesztő vázává s ostorává“ tenné. — A clubbokban tegnap semmi egyébről nem be­széltek, mint Lajos Napóleon ellenzéséről a krimiai vizsgálat irányában, valamint Palmerston lord­nak abbeli elhatárzásáról is, hogy a parliamentet felosz­­latandja. Honnan származnak mind­ezen hírek, azt mély homály fedi. Valószínűleg azon hír szolgál azok­nak alapul, hogy a Roebuck-féle bizottmány szálka az angol kormány szemében. A „Herald“, mely ezen hírt legelőbb terjesztette el, tegnap vagy roszul fe­jezte ki magát, vagy pedig ma más gondolatokra tért. Tegnapi közlése szerint Lajos Napóleon a Roe­buck-féle bizottmány ellen óvást tett; mai czikke szerint pedig ebből egy szó sem igaz, hanem az angol kormány saját maga elégedetlenségét szövetségesei­nek nyakába fájja. Clarandon lord, midőn legkö­zelebb a franczia császárral találkozott, mindenkép azon igyekezett volna, mikép csalhatna ki a császár­ból egy vagy más nyilatkozatot, melyet a bizottmány­­elleni óvástételnek lehetne magyarázni, hogy ezen ki­áltás közt:—„A franczia szövetség veszélyben van!“ a parliament feloszlattassék, s vele együtt a bizott­mány is a fedélzetről ledobassék. — Anglia és Francziaország közt — Cl­a­r­e­n d­o­n lord és W­a­le­w­s­z­k­i gróf által kép­viselve — múlt hó 28-kán egy conventio hitelesítte­­tetett a török hadsereg részére szállítandó készleteket illetőleg. Egy másik, szintén f. évi febr. 28-kán hite­lesített conventio Anglia és Francziaország közt egy villanytelegrafi­a vonal helyreállítására vonatkozik Bu­­karest és Várna közt. 1. c­z­i­k­k: Egy villany-telegrafi vonal, mely az ausztriai vonalakhoz csatlakozandik, fog a franczia kormány által Buk­arest és Várna közt, S­u­m­­­á­n , Szilisztrián és Ruszs­ukon keresztül létrehozatni. A kiállítási költségek fele, a számadások megvizsgálása után, a munka bevégez­­tével az angol kormány által fizettetik.­­ 2.) czikk: A franezia kormány ügynökei által a vo­nalak üzlete és felügyelete felől is gondoskodandik, miért is neki az angol kormány által az erre fordítandó költségek fele megtéríttetik. 3. c­z­i­k­k : Hivatalos sürgönyök a két kormány valamelyikétől, vagy pedig a szövetséges hadseregek főhadiszállásairól érkezők minden más tudósítások fölött előnynyel bírnak a to­­vábbküldetésre nézve, s e pontra nézve mind a két kormány tökéletesen egyenlő lábra állíttalik. Ha a sür­gönyök ugyanazon egy időben érkeznek továbbküldés végett, akkor az előbbi elküldés kedvezményezése a két kormány közt szabályszerűleg váltogatva történik. — A „N a t i­o n a l and Constitutional as­sociation“ (nemzeti és alkotmányos társulat) meg­alakult, s a következő programmot fogadta el: I) A­ nyilvános ügyek ki nem elégítő és veszélyes állapota­­ s a jobbraváltozás reménytelensége oly kormány alatt,­­ mely kevesek örökös szabadalmává lön, a nép bizton­ ! TUDOM NY Pa MŰVÉSZET­ Műtárlat. Egyenesen a febr.—martiusi tárlatba vezetjük olva­sóinkat, ami jelenleg összesen 82 mű van kiállítva. El­ső, mi a m­űfaj ,­írómn szerint szemünkbe ölük, a pesti mű­­egy­et 1854 év­i próbanyomata, melynek egy példányát az egyleti tagok apják, ábrázolván az Árpád fejede­lemmé választatását. Körajz Lemerciertől Paris­ban, Kovács Mihály után. A körajzról, mint elő­ször igen ruszról, nem lehet egyebet mondani, mint az­t, hogy Pesten sokkal jobban megcsinálta volna Riion, és nem is került volna olyan sokba,­­ sőt merjük állítani, mikép csak fele árába. Itt is meg leh­e­tett volna hát egy jó ezer forintot gazdálkodni két év alatt, mert, mint tudjuk, a műlap évenkint 3—40110 pártba kerül. Goebel Károly Bécsben. Miklós nagyherczeg cs. k. huszár­ezredének tisztikarát az olmützi táborból 1853-ki septemberben, álltjá ki kőrajzban. Jó, hogy a két kőrajz­ot, egyiket másika fölibe akasztották, mert egyik olyan rész levén, mint a másik, egyik sem­ tűn­hetik ki a másik felek­. Strixner Pesten. Három aquarel arczképe, mind erő, mind kivitel tekintetében Cornelius e nem­­beni jeles ecsetéhez hasonlít; kár hogy nem kísérli meg erej­t, miután utysó rajzoló is egyszersmind, va­lami maradandóbb becsű műben. De igaz, majd el is feledem, ugyan miért? hogy egy havi kiállítás után műteremébe visszavándoroljon. B e n k e r t M. Imre Bécsben. Meghalt febr. 21 -kén ez évben Jeles rajzoló és köm­elsző, s mint sok jeles tehetség az anyagi szükség elleni harczban halt el. 1852—ki műtárlatunkban „a csábítás“ czimüképe volt, mely mind rajzban, mind compositióbani kitűnő jeles­­­sége daczára nem vétetett meg a pesti műegylet által, hanem a cs. k. Belvedere tulajdona lön. Jelenben ki­állított sikerült ónrajzai 1852-ben többnyire ki voltak állítva, s jelességek á­ra­i már akkor is kitűntek. Ti­zenhárom darab kő ajza „a semmeringi hegyen átvo­nuló vaspályaépitmények“, véghagyomány a m. n. mú­zeum számára Arcképe szinte ki van állítva, mit va­lóban természeti hűséggel festett. Béke hamvaira ! Szentpétery József, Pesten, két ezüst dombor­­művet adott be. Egyik ábrázolja „Pórus királynak fog­ságba estét,a másik „Budavár visszavételét.“ Mindkét mű halhatatlanítja a szinte egész életén át anyagi szükséggel küzdő agg művészt. Valóban ily nem­ben szebbet kívánni nem lehet. Ajánlja a gazdagok figyelmébe, kik ily műveket csekély áldozattal meg­menthetnének az enyészettől, s betehetnék a m. n. múzeumba, már csak annak elismeréséül is, hogy méltányolni tudják a művésznek áldozatát, ki egy em­beréletet áldozott fel, hogy művészete által honára fényt áraszthasson! Az olajfestmények következők: Sterno Károly, Pesten. Vadászat uta. Jobb mint eddigi művei, csak a kútnál álló fejér paripa kissé rokkantnak látszik. M­e­­­c­h­­­o­r Ferenc­z. Münchenben. Lovak istá­léban Azon számtalan ilynemű színezett angol nyo­másokra emlékeztetnek, melyek a vadász paloták külső csarnokait ékesitik, Melchior W. Münchenben. Vadászati jelenet havasi tájékon, s más két darabja : juhok és kecskék a legelőn, szinérzetre — Farbensinn — mutatnak. A vadászati jelenet azonban oly egymás hátára van ra­gasztva, mikép egy alak sem válik el a másiktól. Azonban a simító ecset —­ Vertreiber, — úgy látszik leginkább működött e képeknél Mezei József, Nagy Bányán. Erdőrészlet az avasi vasgyár mellett, Szatmár megyében , két tájképe úgy látszik félénk ecsettel van kezelve, de mind a mellett tanúsága, hogy művész barátunk ügyszeretettel és ihletséggel tör előre a festői pályán, melynek jöven­dőjét, bár mint igyekeznek is némelyek azt elvenni, fényesen látandjak feltűnni a haza egére. Höger, Bécsben, Pinzgaubeli tájékok. Valóban az a Pinzgau, Berchtesgaden, stb oly stereolyppé válto­zott már a műtárlatokban, hogy az ember irtózik meg is nézni, midőn egész nap azt látja a műárusi kiraka­­■ tokban. Az ily vidékek épen olya­­k a müértő szem előtt, mint a „verkli“ a zenész fülének. J a e c k e­­ Henrik, Berlinben. Gerance tájk­épe , St. Maria del Polsi kolostorral, Calabriában. Megmondok róla véleményünket a múlt hóban. Ha én lem­ Vilmos, Pesten Miksa és Gáspár a „bűvös vadász“-ból. Nagyon sok benne a rajzhiba, mit a műbizáló választm­ány alkalmasint nem vett észre, mert különben levétette volna a közöt a sok remek kép közöl (?) L­o­t­z Károly, Pesten. Falusi jelenetek. P­ej­a­c­s­e­­vich Pál gróf ur tulajdona. Igen kedves két kis kép, oly jól esik az embernek a természet ezen egyszerű de nemes utánzását csodálni a két kis darab vásznon, midőn körötte ott pompáznak a sok tulipános ládák, s büszkén követelik, hogy az ember, mint a csúnya lábú pávára ő rájok nézzen, midőn a gerlicze a harmatos és zamatos fűben csókolódzik. Alig bir megválni tő­lök a néző, s elfeledi, mikép közel hozzá Haenlein Miksa és Gáspárja háta megött ott leselkedik Sam­iel kimeredt égő szemeivel préda után­ Brodszky Sándor , Münchenben. A magas Göli, Berchtesgaden mellett. Hazánkfia dicséretesen oldotta fel azon feladatot, mit a müncheni oskola tanítványai­tól megkíván. A halál utáni kapkodást. Lajos bajor kir. főherczeg magán­­képtárában, ha jól emlékezünk, szinte ily világításban láttuk a magas Göll hegyet, azonban más oldalról. Különben örülünk , hogy ha­zánkfiát a külföldi tájfestők bármelyike mellé oda ál­líthatjuk, kik műtárlatunkat festményeikkel megtisz­telik. Schleich, Münchenben. Tájkép. Azt elhisszük, hogy Schleich Münchenben lehet, de hogy e tájképecse­t­ét onnan ide küldötte 50 ftért, azt nem hisszük el, mert ott helyben is adott volna neki annyit érette valami műárus. L­ö f­fi­e­r Lipót, Párisban. Gazdagság és megelé­gedés. Életkép. Oly episod ezen elsatnyult fonák ér­zelmű társadalom­, vagy sokadalomból, melyet világ­létnek neveznek, milyen száz meg száz fordul elő. Itt a művész a szegénység gazdagságát, a boldogságot, a családi boldogság által képviselten és igen jól, mi­nek ellentétéül a gaz­dag de boldogtalan özvegyet egyedül állítja e boldog világ közé, egy pár rajz­hiba kivételével a jobb képek közé volna sorozható. Ha­nsch Antal, Bécsben Schmadin patak szerezi felső Lauterbrunn völgyben. A világ- árny jó felosztásával festett fekete szürke kép, mintha kőszén­­gőz lepné az egészet. Modor, de nem a természet. Mint fia csak mondva csináltatta volna a műbizáló vá-­­­lasztmány, 90jouisd’or az ára, ezt bizonyosan elteszik jövő évre, és ha vagy 30 pftot leenged belőle Hansch, még meg is veszik. C r c t f u s Szilárd, Berlinben. Az ájtatosság. Szól­tunk róla múlt alkalommal, gyönyörű kép. M a­y­b­urger J., Salzburgban. Kilátás Mária Plain Salzburg melletti bucsujárási helyről, széles ecsettel festett színes vázolat, de színérzéssel festve legalább. Ha némely részben oly finnyás lenne Mayburger J., irányában is a műbizáló választmány, mint volt más kép irányában, ennek sem lenne helye a műtárlatban. P­etter F. X. Bécsben. Rózsák. És pedig szépen festett rózsák. Barabás Miklós, Pesten. Egressy Benjamin arcz­­képe. A magyar nemzeti muzeum n. képcsarnoka szá­mára Egressy Benjamin emlékeül készíttette a pest­budai hangászegyleti zenede. Barabásunktól e képnél tökéletesebbekhez vagyunk szokva. Melchior József, Münchenben. Juhok. Az a Mel­chior család Münchenből csupa lovakat, juhokat és kecskéket küldött; talán azt gondolja, hogy honunkban festve is nagyon keresik ezeket az állatokat. Külön­ben képeik modorosak, s úgy látszik nem a természet­ről vannak másolva. Loose B., Brüsselben. A falusi szigorú tanítónő. A németalföldi oskola minden tökélyeivel ékeskedő életkép. Gyöngye a műt­alalnak Raffal­t Ignácz, Bécsben. Tájképek. Ez a Raffalt kifogyhatatlan tájkép­festő, mondhatjuk csak úgy do­bálja tájképeit, mint Döbler virágbokrétáit. Azért mű­vészi becset ne is keressünk ám bennök. G­i­r­s­c­h­e­r Bernát, Berlinben. Dachstein-hegy. Jó felosztás, szabatosság, de művészi ihletség nélkül fest­­­tett kép, iskolázott, trainirozott ecsettel. K­o­v­á­c­s Mihály, Egerben (?­). Tanulmányfő. Bi­zony sok pesti híres arczképfestő tanulhatna róla húst festeni. Or Ta i P e t r i c s Samu , Pesten. Lopott csók. Jó gondolat. Vande Bene, Brüsselben. Állatok. Van itt ná­lunk elég, és szebb példány is, nem szorultunk oly messziről ide küldöttekre.­­ Schaffer Béla, Bécsben. Gyümölcs csendélet, sága s a korona becsülete végett, minden honbarátot vizsgálatra és beleavatkozásra szólít fel. 2) Eg-. . .-v nemzeti mozgalom szervezendő oly czélból, hogy a közvéleménynek nyomatékos kifejezés külcsönöztes­­sék az aristokratiai egyedáruság fölött, mely szeren­csétlenséget és gyalázatot hozott a nemzetre, s azon eszközök felett, hogy az ország legjobb érdekei meg­­mentessenek. 3) A társulat N. and. c. ass. nevet viselendi. 4) Főczélja leend az olygarchiai rendszer­nek véget vetni, mely a szerencsétlen esetek és a közvélemény félreérthetően nyilvánul­,sa daczá­ra , nemcsak a legközelebbi kabineti krízisekben, hanem a mostani minisztériumban is folyton tart. 5) Az olygarchiai kormány legveszélyesebb hatá­sainak egyike : a titkos diplomatiának rendszere, mely a nemzetet oly politikába vonja bele, mely­nek sajátképein czéljait épen nem ismeri, s csak ak­kor tudja meg, midőn annak eredményei már szé­gyenben, anyagi veszteségekben, igazságtalanságok­ban s bűntényekben nyilvánul. 6) A választójágok felszólitatnak, hogy ezután a nemességre s annak kedvenczeire csupán a nemesség iránti respectusból ne szavazzanak. 7) Az agitalio eszközei legyenek : népgyűlések, helybeli bizottmányok, adressek és röp­­iratok.“ P. Ll. — A Roebuckféle vizsgálati bizottmány, melynek tárgyalásain alsóházi többség értelmében a közönség, a laptudósítók és parliament tagok jelen lehetnek, márt. 5-én tartotta első ülését. A közönség számára fentartott szűk tér lehetőleg zsúfolva volt. Két tanú hallgattatott ki : Dundas György parliament tag és Sir de Lacy Evans. Az első több hétig mulatott Balakla­­vában s vázlatát adá az ottani helyzetnek, mely meg­lehetősen megegyezett a „Times“ és más lapok által heteken át közlött tudósításokkal : a téli ruhák, sátrak és takarmányban szenvedett hiányról, az utak járat­lanságáról, a tábori pocsolyákról, a kikötői rendetlen­ségről, a tűzifa szükségéről, a sérgek szomorú külse­jéről sat. Ő mint szemtanú szólott, a­nélkül, hogy az okok taglalásába bocsátkoznék. De Lacy Evans tábor­nok, mint veterán katona, megkülönbözteti ama hajó­kat, melyeket egy hadsereg ellenséges földön alig kerülhet el , ama hajóktól , melyeket hiányos ke­zelés idézett elő. Egészben a következőt valló : A szállítás Gallipoli­ és Várnáig derekasan volt rendez­ve. Várnát magában nem tartja egészségtelen tábor­helynek, s az ott kifejlett betegségekhez hasonlók másutt is, hol ily forró évszakban nagy csapatok tá­boroznak, épen úgy keletkezhetnek, s akkor 6200 emberből álló osztályát egy fennsíkon helyezte el s ezen óvatosságnak tulajdonítható, hogy betegségekben csak 60 embere halt el. A partraszállás Krimiában czélszerüen volt elintézve; csupán az nevezetes, hogy a francziák podgyászaikat, sátraikat és betegszállító szekereiket mind elhozták kis hajóikon, mig az ango­lok, kik hasonlíthattam!] több hajótérrel rendelkez­hettek , ezeket mind hátrahagyták. Az angol be­tegszállító szekerek ezenfelül c­élszerűtlenek is, mert nehézkesek. A sereg csak akkor jutott sátraihoz, midőn már Szebasztopol déli részén megtelepe­dett. Ha 1000 ember 10 napra dologba állíttatik, jó utat lehetett volna Balaklavából a táborba építeni. Miért nem történt ez, ennek okát tanú nem tudja adni, alkalmasint, mert minden ember a futó árkok ásásá­val volt elfoglalva. A tűzi­fa hiánya igen érzékeny nélkülözés volt; a csapatok közt sem fa sem kőszén, bár ez utóbbiról szó volt, nem osztatott ki. Általában sok olyasról volt szó, mi soha sem létesült. Az osztálybeli kezelő lisztek nem értettek a dologhoz (a vitéz tá­bornok a sereg romlását leginkább e szolgálati­ ág rész szervezetének tulajdonítja.) Rögtön kijöttek so­drukból, majd ezt majd amazt tervezték, miközben semmi sem történt; végre egy török élelmezési tiszt jött kö­zbe s e percztől kezdve osztálya jobb ellátásban részesült. Az ét-adagok rendesebben kijártak ugyan, de nem a rum. Az ö osztálya betegségek által ne­gyedrész annyi embert sem vesztett, mint más hadtes­tek. A betegségek fő előidéző oka a munka túlfeszi­­tése volt A faházak későn rendeltettek meg. A takar­mány­szerzési formaságok igen kárhozatosak voltak s leginkább ezek okozták a lovasság romlását. Tolmácsai használhatlanok valának. Konstantinápolyban elég al­

Next