Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)

1855-04-17 / 1530. szám

nak czélt mutatni, az ellenségbe félelmet önteni s Eu­rópának követésre méltó példát nyújtani, így keletkezett a krimiai hadjárat eszméje. A Sze­­basztopol elleni vállalat siettetheté a háború lefolyá­sát ; ez meghatározott czél gyanánt mutatkozott s a szövetségesek kezeibe egy tartományt s egy erőssé­get adhatott, mely a béke elérhetésének lehetett volna záloga. E nézetek befolyása alatt határozták el a fő­vezérek az eszme kivitelét. Saint-Arnaud tanagy ez időben a következő, nem utasításokat, de tanácsokat vette. Párisból, hol, szint­úgy mint Londonban, a terv meghányatott: „Pontosan kitudni a Krimiában lévő orosz haderőt s ha ez nem jelentékeny, kiszállni egy ponton, mely a működések alapjául szolgálhasson. Legjobb helynek látszik Theodózia vagy­is Kaffa, mert bár 40 mföld­­nyire fekszik is e hely Szebasztopoltól, de sok előn­nyel bir­­ tág és biztos kikötője van a hajók befoga­dására; jó hadműködési alap; innen elzárhatni az azovi tengerről s a Kaukázus felől érkező erősítések útját. Aztán Simferopolt a félsziget stratégiai közép­pontját kell elfoglalni s végre Szebasztopol felé nyo­mulni s az után hihetőleg nagy ütközetet vállalni. Ha ez elvesz, jó rendben lehet Haifába visszavonulni; ha megnyeretik, Szebasztopol környezendő s ez ekkor nem soká tarthatja magát.“ E tanácsok szerencsétlenségül nem lőnek követve. A fővezérek Szebasztopoltól néhány mérföldnyire akartak kiszállni. Az almai dicső csata eleinte igazolta eljárásukat. Rögtön észrevették azonban, hogy kikötő nélkül támaszpontjuk hiányzik, é­s ösztönszerűleg Balaklavát mentek elfoglalni. E visszatérés miatt azonban Szebasztopol éjszakke­leti magaslatait oda kellett hagyni s Szebasztopolt töb­bé környezni nem lehetett. Az angolok Balaklavában, a francziák Kamiesben találtak élelmezési öbült s a flottával összeköttetést. Ez időtájban, vagy is midőn az angol-franczia sereg Szebasztopol el­be ért, lehetett volna rohamot megkí­sérleni, de a merényletet csak siker menthette volna ki. A vezénylet felelőssége mindenek előtt eszélyessé­­get parancsol s ez nem engedte meg, hogy a hadjárat sorsa koczkára tétessék. 800 mértföldnyire a szülő­földtől nem lehet semmit koczkára tenni. Nem maradt tehát egyéb fenn, mint riadtan szerinti rendes ostrom. Az oroszok ez ellen mindjárt eleinte két hatályos intézkedést tettek: először a Menzikors­ág nem zárkózott Szebasztopolba, hanem Szimferopol felé nyomult s fenntarta a közlekedést az ostromolt helylyel; másodszor: a hajók elsülyesztése a kikötőt elzárta a flottánk elöl s az ostromlottaknak hatszáz ágyút, megfelelő készletet s tengerészcsapatokat adott rendelkezésére. Ez által mintegy varázsütésre új üte­gek emelkedtek s a mi gyönge ostromtüzünk nem birta a védelmi tüzelést elhallgattatni. E perez óta Canrobert tábornok és lord Raglan belátta , hogy Szebasztopol csak hosszú véres küzdelem után s hatalmas erősítésekkel lesz beve­hető. A czikk itt magasztaló szavakkal emlékezik a két főparancsnok, úgy szinte az angol-franczia sereg dicső viseletéről, aztán annak fejtegetésébe bocsátkozik, miből áll egy tulajdonképen vett ost­rom. Az ostrom-működések első szaka : az ostromlott hely körülkerítése akként,­­ hogy sem erősítés, sem élelmi s készletsatílitás ne le­gyen lehető. Rendszerint ama számítás áll, hogy az ostromló sereg ötször vagy hatszor legyen nagyobb, mint az ostromlott. Igen de Szebasztopolt egészen kö­rülvenni nem lehetett s az ostromlók legfölebb kétszer annyian valának, mint az ostromlottak. Az ostrom 2-dik szaka a futó árkok nyitása, melyeknek az erősségtől rendszerint 300—600 métre távolságra kell lenniük. Szebasztopol előtt, szintén az oroszok messzehordó tengeri ágyúikat használták, a futóárkokat csak 900 métre távolságra lehetett meg­kezdeni s csaknem mindenütt sziklás alapban, é­s lőpor általi felvetésekkel nagy bajjal és veszélylyel kellett dolgozni. A 3-dik szak a tüzelés megnyitása. Ez a félkörben futó „paralleláknak“ nevezett vonalak előtti ütegekből történik, úgy,hogy e félkörből az ostromlott tárgy kereszttűzbe legyen vehető. Szebasztopolnál e működés, a hegyszakadékok által megszaggatott terü­leten, nem részesült a szokott kedvező előnyben. A 4-dik szak a részülőüteg alkalmazása, melynek czélja, hogy az ágyúzott fal leomolván, me­nedékes felmenetet nyerjenek a rohanók. Rendszerint midőn már e válságos perez bekövetkezik, az ellen­ségnek csaknem minden ágyúja leszerelve, bástyája megtörve, készlete kimerítve van. Azaz, a roham meg­kísérlésekor, kell, hogy az erősség tüzérsége tönkre legyen téve, hogy a helyőrség az ellenség tüze által megtizedelve, munka által kifárasztva, élelemhiány miatt elbágyadva, s a külvilággali kapcsolat és hirek hiánya miatt erkölcsileg ernyedten, komoly ellentál­­lásra ne legyen képes. Szebasztopolban erről szó sincsen. A leszerelt ágyút rögtön új váltja fel. Az elhullottakat új emberek pó­tolják. A kifáradt helyőrség helyébe friss érkezik. — Élelemben bővelkednek. A réstörés sikertelen, mert mögötte azonnal karózatok, mellvédek, földbástyák emelkednek, melyekbe a golyó nem nagy hézagot üt. Első rendű erősség elleni ostromban az erődítés hom­lokzata legfölebb 300 métre hoszaságra, s a támadási vonal körülbelül 8,000 métre hoszaságra tétetik. — Szebasztopolnál az első 3,000, a második vonal 41 kilométre terjedelmű. E roppant terjedelmű futóárkok őrzésére hat hó óta éjjel nappal 10,000 ember kellett, hóban, fagyban, esőben, zivatarban. E vázlat fogalmát adja az ostrom nehézségének, melyhez hasonló a hadi évkönyvekben nem lelhető. Ostromolni egy nem környezeti erősséget, midőn a nagyobb számú ellenség folyvást élelmezheti és erő­sítheti magát s tábora van a nyílt mezőn: ez oly me­­rény, mihez csak az angollal egyesült franczia fogha­tott komolyan, európai czél tekintetéből. A czikk végezetül Danzig ostromát idézi, mely vár, mérhetlenül gyöngébb létére a francziák ellen 51 napig, — s a francziák kezében a moszkovi visszavo­­­nulás után egy évi védelemmel tartotta magát, tengeri és szárazi tájpiadás ellen. — Reméllenünk kell, úgy­mond, hogy a czél itt is el leend érve; a közvélemény azonban s utána a történelem elismeri , hogy az ostromlók a világ hálájára és csodálkozására érde­mesek. Ausztriai birodalom, Bécs, apr. 15. Ő Felsége a Császárné hétfőn apr. 16-kán dél e. 11 órakor tartandja egyházhoz menetét,­­ mi a császári házi kápolnában egy pompa nélküli templo­mi járattal történik. Délután kedvezvén az idő, leend a Császárné első kikocsizása, ki jelenleg a legjobb egész­ségnek örvend. Az ide érkezett G a 111 z i­n hg, kit egy itteni lap teg­nap az oly nagy feszültséggel várt pétervári utasítások áthozójául jelölt, már három nap óta Bécsben van, ámde ő nem Pétervárról hanem Athénből jött, hova nem rég küldetve volt, hogy Sándor császár trónra lépé­sét Ottó görög királynak jelentse meg. Ő most Sz. Pé­­tervárra tér vissza. Azon hírek, hogy lord John Russell és Drou­­in de Lhuys úr az elutazásra készülnek, ma még, mikép legjobb forrásból értesülünk, teljesen alaptalanok. Egyelőre azon ajánlatokról, melyeket Oroszország a har­madik biztosítékpontra nézve teend, még mit sem tud­hatni. Azon még mindenesetre fenforgó lehetőségnél, hogy az orosz cs. kabinet elfogadható vagy legalább al­kalmas javaslatokat tesz, a jelen pillanatban mi sincs, mi által ama hírek igazolva volnának. Gorlsakoff­kg még a végső pillanatban is léphet föl engedményekkel. Ennél­­fogvást mindenesetre a meghatalmazottak elutazása­, vagy maradásáról csak az orosz sürgönyök megérkezte után, melyek a legközelebbi hét első napjaiban váratnak, le­­hetene szólani. B­u­n­­ gróf külügyminiszter­­ exdlja tegnapelőtt két­szer, dél e. és d. után, előterjesztést tett ő Felségének a Császárnak. Berlinen át ápr. 14-kén egy távirati sürgöny érkezett ide, mely tudni akarja, hogy azon ajánlatok, miket Orosz­ország a harmadik biztosíték­pontra nézve tesz, egy a szövetséges hatalmak követelményeinek kitérő, de nem azokat visszautasító alakban szerkesztjék. Ezen ajánlatok előterjesztése a kedden vagy szerdán tartandó conferentiában fog hihetőleg megtörténni; a reá hozandó végzésekre igen feszült a várakozás. A „Mittelch. Zig“ jó forrásból hallja, hogy Oroszor­szág császára az ausztriai Császárhoz igen engesztelő levelet írt, hogy Ausztria valószínűleg mindent teend, a békének kieszközlése végett. — Mi egyelőre — mond a „Donau“ — a „Mittelch. Ztg — „jó forrását“ hajlandók vagyunk kétségbe vonni. Bud­­ Schauenstein gróf cs. k. külügyminisz­ter tegnap meglátogatá Dronin de Lhuys franczia cs. minisztert; a két államférfi értekezletén Russell lord is részt vett. Lady Russell és Bourqueney bárónő utóbbi napokban szerencsések voltak ő cs. k. Fenségének So­phia főhgasszonynak asztalához meghivatni. Azon néhány reggeli laptól hozott tudósítás, hogy Gortsakoff hy utasításait Sz. Pétervárról már megkapta, tévedésen alapszik. Azok még nem érkeztek meg, következéskép a legközelebbi conferentia-ülés még nincs meghatározva. A conferentia tagjainak előleges értekez­letei mindent kimerítettek, mit, a­nélkül, hogy az orosz ka­binet akaratát ismernék, tárgyalni lehetett. Miután az orosz követek utasítva lesznek, a tárgyalások gyors el­intézése várható. Nyolcz nap múlva az utasítások meg­érkezte után a világ tudni fogja : háboru-e vagy béke. Bécs, ápr. 9. Szombaton déli 1 órakor Drouin de Lhuys franczia külügyminiszter szerencsés volt Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatni. Az a Fejedelem magánteremében történt minden más tanúk ki­­záratásával (nem pedig, mint némely lapok közték, Bud­ gr. és Bourqueney báró jelenlétében) , az audientia egy órán túl tartott. Bécs, ápr. 12. Párisból ma Drouin de Lhuys azon utasítást vette, hogy a conferentiáknál a tanács­kozásokat siettesse, s az orosz halogatásokat többé ne tűrje. Hasonlóra szólítatik föl R­u­s­s­e­­­ford is Lon­donból. Ámbár a harc a Krimiában s a keleti tengeren az itteni diplomatiai tárgyalások által félbenszakasztást nem szenved, még­is a conferentia asztalánál az eldön­tés halasztgatása nem engedhető meg, s a haverral kedvező időt Oroszország száraz határán használatla­n és ismét efolyni hagyni nem lehet.­­ Drouin de Lhuys itteni tartózkodási idejét Napóleon csá­szárnál meghosszabbítatni kérte, ki is neki igen meg­szorító föltételek alatt az eleve kitűzött határidőn felül még további nyolc­ napot engedett. Franc­iaország, Paris, ápr. 10. A közönség nem csak Bécsből, hanem Krimi­áb­ól is eldöntő hí­reket vár. Lehető, hogy azon mérsékletnél fogva, melyet a nyugati fölhatalmazottak Bécsben tanúsíta­nak, egyezmény jön létre, de ezen lehetőséget diplo­matiai körökben nagyon csekélynek tartják. Itt Ber­linből biztos gyanításokat kaptak a Sz. Pétervárott uralkodó hangulatra nézve, s ha ezek, mint levelező hiszi, alaposak, Oroszország nem akar semmit tudni sem hajóhadának leszállításáról, sem más, a feketeten­­geren­ uralmát megszorító engedményekről. Azon terv, hogy Szebasztopolnál súlyegyent tartó hajóállo­másokat építsenek, a nyugati hatalmak részéről elvet­­tetett, minthogy ily fegyverzett béke, mely Oroszor­szágnak megengedi, hogy néhány nap alatt még fe­nyegetőbb erőt fejtsen ki, elég kezességet nem nyújt. Nagyon lehetséges tehát, hogy az értekezletek néhány nap alatt megszakadnak, s a kérdés eldöntése kizárólag ismét a fegyverre bizatik. A krimiai döntő eseményekrel­ egész lárma, melyek a diplomatiai al­kudozásokra határozólag hatottak volna, nem volt egyéb mint üres fecsegés. A táborból érke­zett levelek e tekintetben úgy nyilatkoznak, mi­szerint ott a bekövetkezendő hadműködésekre néz­ve maguk is bizonytalanságban vannak. A n­y­i 11 t­é­­r­e­s­­ működésről szó sem lehet, mert a szövetsége­seknek nincsenek vontató marháik, podgyászos lovaik és öszvéreik, melyekre szükségök van, ha seregüket mozgóvá akarják tenni. Szebasztopol megrohanását is már oly gyakran jelentgették és ismét elhalasztották, miszerint következtethetni, hogy az ismét elhalaszta­­tott. Krimiai magánlevelek nem titkolják, miszerint a 15-kétől 23-kaig folyt harczok a szövetségesek mun­káit ismét eredménytelenekké tevék, s hogy már most védelmi állásra szorílják. A táborban természetesen mit sem akarnak tudni az ostrom odahagyásáról és Krimia kiürítéséről. Canrobert ezenkívül nyilván vádoltatik képtelenség és határozatlansággal. A nagy­hírű afrikai kard, P­e­li­s­s­­­e­r tábornok is még eddig mit sem mutathat föl. Diplomatiai körökben Lajos Napóleonnak egy új tervéről beszélnek, melynek kivitele v­aiú fran­­cziákra nézve elfogadhatóvá tenné a keleti kérdésnek kevésbé becsületteljes megoldását, mely azonban azt is mutatjta, miszerint L­a­jo­s N­a­p­o­l­e­o­n­nak e háború kezdete ót­a nem volt már czélja, miért dynast­i­i. t­rouist de Lhuys, ha az egyezkedés létrejö, azt fogja indítványozni, misze­rint Fál­­­s­b­a­n, még 1855 folytán, az eu­rópai fejedelmek értekezletre gyűlje­nek össze, melynek czélja az 1815-ki bé­csi congressus okmányainak revisiója lenne. Tudomás szerint ezen okmány egyik czikke így hangzik : „A Bonaparte család az európai ural­kodó családok sorából örökre kizáratik.“ Ezen czikk kitörlésén most a Napoleonidák nagyon igyekeznek. Másfelől már ezen revisio, mely csupán magára a szer­ződésre vonatkoznék és az európai államok jelen­legi status quo-ját ünnepélyesen elismerné, egy je­lentésű volna a napóleoni családnak az európai ural­kodó fejedelmek családjába fölvételével. Azt is tudni akarják, hogy az ausztriai császár a tervezett feje­delmi congressusról nagyon kedvezőleg nyilatkozott. Húsvét vasárnap a császárt a tuileriák zárt kertjében F­o­u­­­d karján látták sétálni. Mindazoknak, kik őt lát­ták, feltűnt görbedt magatartása, lassú és vontató já­rása. Lajos Napóleon egy palotára támaszko­dott, míg másik kezével F­o­r­­­d karjába fogódzott. Egész magatartása üdülőbetegéhez hasonlított, ki elő­ször megy ki fris leget szívni. Azt is beszélik, hogy Lajos Napóleon folytonosan betegeskednek. A­­zon embertömegek, melyek őt a tuileriákból látták, kí­váncsian néztek utána, de a beszédből mi sem volt hallható. — Dacos tengerészeti miniszterrel, ki nyálka­lázban szenved, orvosai felhagytak. P­á­r­i­s, ápr. 11. A mai „Moniteur“ czikke rendkívüli figyelmet gerjesztett. Ez különböző magyarázatokra szolgáltatott alkalmat. A börze előtt a krimiai expe­dite katonai oldalának szolgálatát a várható békés meg­oldás értelmében fogták fel. Ezen czikkből t. i. annyi bi­zonyossággal kitűnik, hogy az előkészület Szebasztopol felhagyásának szükségessége Minthogy Drouin de Lhuys Bécsbe ment a nyugati hatalmak engedmény ultimátumának az értekezletteki közlésére, az ostrom előrelátott megszüntetésével egyszersmind a bécsi ki­egyezkedésnek néznének eléje. A börze alatt egy más vélemény érvényesült és jutott túlsúlyra. Krimia esetleges odahagyása ugyan még mindig bizonyosként magyaráztatott, azonban a „Moniteur“ nyilatkoza­tában a hadműködések másfelé helyezésének a sorok közt olvasható jóváhagyására ismertek , annyival in­kább, mivel a kormány a Bécsben kezdődött értekez­letek második taglalatát ígéri. Ha, így beszéltek meg­lehetős átalánossággal, ezen czikk békét jelentene, a kormány a függőben levő alkudozásokról nem beszélne mindjárt a végleges megoldás előtt. Az, mit a „M­o­n­i­­teur“ mond, nem egyéb, mint középben elmetszett látogatási jegy; a név, a tartalom csak 2-ik felének véte­lével lesz világos­ Fölösleges megjegyezni, hogy a czikk La Gueronniére tollából folyt, s mint rendesen a császár változtatott rajta és javította. Nagy sensatiót okozott és átalánosan vitatták azon helyet, melyből az tűnt ki, miszerint a Coup de main Szebasztopolon nem a császár által rendeltetett. Ezen hely, valamint más egyéb a „Moniteur“ czikkében indirect feleletül tekintendő a Brüsselben megjelent ismeretes röpiratra. — Az „I­n d e p e­n d­a­n­t de la Moselle“-ben olvashatni. Darab idő óta Metibe számos porosz szöke­vény érkezik, kik Krimiába kívánják magukat küldetni. A múlt héten egy nap alatt 17 katonát számítottak meg. — Austerlitz hajó, mely ő felségeiket Londonba volt viendő, ellenparancsot kapott és az angol hajóhaddal a keleti tengerre megy. Ő felségeik Boulogneból Doverbe „D’Assas“ gőzkorvett fedélzetén utaznak. A „D’Assas“ egészen új, 500 lóerejű hajó, mely jelenleg ízletesen bútoroztatik és ékesíttetik. Olaszország, Róma, apr. 3. A húsvétheti szertar­tások tegnapelőtt kezdődtek, nem mint rendesen a sixtinusi kápolnában, hanem Sz. Péter templomában. Miután a sz. atya a főoltár mellett a bibornokoknak, főpapoknak, a diplomatiai testületnek és más kitűnő világiaknak a megszentelt pálmát kiosztotta, a pálma­­vivők ünnepi járatát maga nyitá meg, miután jelen volt az Asquini bibornok által szolgált nagymisén. Mióta a maroniták XII. Clemens pápasága alatt a tridenti concilium határozványait, jóllehet a görög egyház némely lényeges szokásos jogainak megtar­tásával, elfogadták, tudomás szerint patriárchájuknak minden tíz évben számadást kell tenni egyházi ügyeik­ről. Ez történik az új patriarcha választásával is. A propagandához most érkezett jelentésekből az tűnik ki, hogy a római egyház szelleme a maronita clerust mindinkább áthatja, míg a még a syriai nyelven olva­sott mise kül­szertartásiig a latinnal azonosul. Az isteni szolgálat többi része még most is arab. A maro­nita patriarcha most sem lakhatik Antiochiában, hanem Kenobin kolostorban, a Libanon hegyén tartózkodik. Jelenleg kilenc­ m­aronita püspök áll alatta. A kolos­tor melletti Mária-templom tornya az újabb időben harangokat kapott, s a kolostor papnöveldével láttatott el- A patriarcha évi fizetése 6000 tallérra rúg- Mindig érdekes jelenség, hogy ezen kis maronita hegyi nép­ség politikai és egyházi függetlenségét mikép tudta fentartani a törökök között tizenegy század óta cse­kély adó mellett. Turin: Az „Ind. belge“-nek kevés idő nélkül írják. A szárd senatusnak a kolostortörvényt megvizs­gáló bizottmányánál a kérdéses törvény többséget nem nyert. A vizsgáló bizottmány tagjai közöl kettő a tör­vény elve el­l­e­n, kettő mellette nyilatkozott, mind­­azáltal módosításokkal, melyek annak horderejét kor­látozni fogják; az ötödik tag, ki csak a kormánynak az egyházi javaknak adó alá vethetési jogát ismerte el, előadónak választatott. Spanyolország, Madrid, ápr. 11. Egy sürgöny igy hangzik: Itt tegnap este lázadás tört ki, a polgárőrség által elnyomatott. A csend gyorsan helyreállittatott, 15 csendzavaró befogatott. Nagybritannia, London, apr. 10. A k­e­l­e­t­i t­e­n­­geri hajóhad, a legerősebb, mely valaha e föl­dön együtt valt, tegnap, „mély hallgatás között“ elvi­­torlázott és elgőzölt. A múlt évben életkérdés volt ezen hajóhadat látni, s büszke, reményteljes búcsú­­üdvözletét után kiáltani. A múlt évben, a Portsmouthba vivő vaspálya udvarokban fél Anglia összenyomva látszott lenni, nem tekintve a költségre, s azon lehe­tetlenségre, hogy fölvételt vagy fedelet találhasson. Nagyobb ellentét nem lehet, mint a mostani elindulás. Nem volt királynő, nem volt közönség, s az eseményt nem is említették. Még a lapok is kis betűvel jelen­tik, mint valami jelentést a rendőrtörvényszékről, mint valamii lábtörést. Ez valamit jelent, a nagy tömegnek a háború valamely szerencsés eredménye, azon lehe­tőség fölötti eltompult, csendes kétségbeesését, hogy a jelenlegi kormány- és közigazgatási viszonyok kö­zött valamire mehetnének. A régi rendszer minden gyengeséget föltárva, tátongva, minden nap magya­rázva, nagyobbítva és terjesztve tanúk és lapok által állnak előttünk, de valódi reform kísérlete helyett, azon hatóságok, melyekről a reformok eredhetnek, hanyagokká és félénkekké váltak. Senki sem mer hozzáfogni, most annál kevésbbé, minthogy félnek, hogy minden kis javítás a mohos, régi építményt ve­szélyeztetné. A parl­ament épen semmit sem tesz, és az égő reform­szükségek közepett 14 napi szünetre bocsáttatik. A hajóhad elindult, minden nap mennek hajók, emberek­ és lovakkal rakva, de a hadügyminisz­ter tizenkét nap óta nem látható, úgy hogy a hajóhad és hadseregről egy időre írnokok gondoskodnak, míg a had főnöke legújabb kötvényes szaggatásaitól megm­e­­nekszik. A tömegnél nem lehet többé észrevenni méltat­­lankodást, vagy boszankodást csak elborult és félénk szégyent láthatni, s azon törekvést, „hogy erről ne is beszéljenek.“ A kivihellenség és félelem a reformra nézve, el nem hárítható, tartós ténynek látszik lenni, úgy annyira, hogy attól tartanak, hogy az angolok ez évben is 50 millió ft. szert, külön fognak kiadni, hogy gyakorlatilag megtanulják, mi rejtőzik tulajdonkép Palmerston ötven éves népszerűsége és reform­jai mögött. London, ápril 11. — A „Times“ nem tartja lehetségesnek, mit az Atlanton-túli sajtó az angol toborzási kísérletekről különösen kiemel, hogy t. i. a benszülött yankeek közt rokonszenvek uralkodnának az oroszok irányában. Ez egy an­gol-szász nemzettől természetellenes dolog volna.­­ Hiteles kútfőből bizonyosnak állítják, miszerint a yan­­keek közel ezrenkint követnék a brit lobogót, ha An­glia helyesen fog a dologhoz, mivel már a tettekről ösztön vele született, s hogy kalandor­ vágyát kielégít­se, mely az utolsó flibustier merények meghiúsulta óta új világot keres működése színhelyéül. Természe­tesen a netalán­ rokonszenvekről a koc­kára vetett érdekek irányában egy szó sem fordul elő. Az egye­sült államok bevándorlott lakosai közül az izlandiak leginkább azok, kik elvből ellenségei az angol ügynek. A németek és holsteiniak azonban oly hajlandók vol­nának angol hadi szolgálatba lépni, hogy Amerikát méltán lehetne a tervezett német légió fő toborzó he­lyének nevezni. Tízezer németet ott csakhamar össze lehetne toborzani. A „Herald“ ismétli már annyiszor közzétett állítását, hogy minden béke, mely Szebasztopolt fenállani, és Oroszországot a Kaukázusban uralkodni engedi, gya­lázatot s a jövőre szerencsétlenséget rejt méhében. Az ily béke nem volna egyéb, mint a status quo ante, — azon különbséggel, hogy a nyugati hatalmak tekinté­­lyeket nemcsak Európában, hanem — ott, hol a vesz­teség Angliára nézve halálos lenne. — Közép-Ázsiá­­ban elvesztenék. Egész Ázsia a Szebasztopol előtti harczra függesztő szemeit. — Az ázsiai ember nem szokott sokat okoskodni, s nem gondol az okok­kal; ő csak az eredményre néz, s abból szokott ítélni. Mi lenne egy rothadt béke hatása Francziaországban, ezt a „Herald“ nem akarja közelebbről felvilágositni. Elég az, hogy az Angliávali szövetség felbomlanék s a dynastia veszélyben forogna. Lajos Napóleont csak egy menthetné meg, ha t. i. az egész gyalázatot Angliára hárítja, s magának a Rajna mellett szerezne kárpótlást ; így pedig kitörne majd a háború, melyet Aberdeen oly ügyes módon tudott elhárítni. A pontusi kérdő tervezett megoldásának mind csak azon czélja volna: Oroszország megkímélése. Az első —­ t. i. a Fekete­tenger teljes semlegessége — Szebasztopol lerombo­lása nélkül már magában is ellenmondás. Oroszország megtörne minden stipulatiót, fölépítné hadihajóit Nicola­­jevben, s egy szép reggelen a szebasztopoli kikötőben pillantanák meg azokat. A 2. megoldás — 1­­.angol-fran­czia szilárd helyfoglalás Törökországban, mint a meg­­osztásral első lépés fogna tekintetni. A török már most is észreveszi — mert ő a tényeket éber szemmel szokta kisérni — hogy két félelmetes szövetségeseinek min­­denike egy ottomán partvidék birtokában van. Fran­­cziaország Stambul- és Gallipoliban, Anglia Skutari, Abydos és Smyrnában fészkelte meg magát Mi volna még akkor, ha Anglia Sinopét, és Francziaország Bourghast erősítné meg! Európa mindenesetre ennél még nagyobb bonyodalmakba keverednék, ha a­­fur­­fangos Palmerstonnak a kormánypálcta mielőbb ki nem csavartatik kezéből. Barátjai elhiresztelék, hogy ő a parliamenti ily jelszó alatt: „Lengyelország!“ felosz­latni szándékoznék ? E mesterfogás nem volna épen oly csodálatos , mint a­milyennek látszik, mert „nevezetes coincidentiák következtében Pal­merston lord látszólagos oroszfaló termé­szete által is Oroszország terveit csak elősegítette; ama hatalom urai pedig oly görbék és tekervényesek, hogy az állítólagos oppositio épen a legjobb eszközül szolgál czéljai előmozdítására.­­ A spanyol kabinet és Howden lord angol kö­vet közt Madridban fölmerülő differentiákról a „Tiraes“­­nak következőleg írnak onnan apr. 5-kéről. How­den lord nemrég néhány jegyzéket intézett a spanyol kormányhoz, s a „Clamor publico“ban egy levelet té­tetett közzé, minek következtében a lord tegnap L­u­­zuriaga seniortól egy jegyzéket kapott, melyben a többi közt azon közlemény is foglaltatik, hogy a spa­nyol kormány fájdalmas de kikerülhetlen kötelességé­nek tartja az illető okmányokat a brit kormány­nak beküldeni, mely erre kétség kívül a spanyol kormány lojalitását elismerendő. Howden lord ezt úgy tekinti, mint hasonérzelműt azon kívánattal, hogy ő Spanyolországból visszahivassék, s minden bi­zonynyal visszalépend, ha a brit kormány csak legki­sebb jelét adandja is annak, hogy irányában bizalmat­lansággal viseltetik. De minthogy alig valószínű, hogy nevezetesen a „Clamor publico“ban megjelent levél nem fog az angol kormány által rászóló nyilatkozat nélkül fogadtatni, Howden leköszönése annyi mint bi­zonyos. Az első ideiglenes programm az ünnepélyességekre nézve, melyek a császári pár fogadására intéztetnének, a mai „Herald„-ban jelent meg. „Ő felségeik — úgymond a Programm — mindjárt megérkezésük után a királynő­höz Windsorba menendnek. Az erre következő napon, kedden, az angol udvar kíséretében a Buckingham-pa-

Next