Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)
1855-04-04 / 1520. szám
Bécsből a „Times“-nek 29-kéröl imezt táviratozzák . A mai conferentián a 4-dik pont jött tárgyalás alá. A 3-dik pont ideiglenesen félretétetett. Hétfőn Gortsakoff herczeg Poroszországnak a conferentiákba bocsáttatását indítványozta. A „Chronicle“ pedig 29-kéröl szinte Bécsből a következő távirati tudósítást közli : Hire jár, hogy a mai (hetedik) conferentiában még a 3-dik pont fölött vitatkoztak. A franczia miniszternek kilátásba helyezett eljövetele emelte a börze-árfolyamot. Mezopotámiában lázadás ütött volna ki. A pártütők 30,000 főnyi erősek. A Journa des Debats egy restimmáló czikkben következő adatokat közöl a bécsi conferentia kebelébeni események és vitatkozásokról : „A dolgok állása Bécsben a mártius 27-kéről hozzánk érkezett legújabb tudósítások szerint következő : Az Ausztria, Francziaország, Nagybritannia, Oroszország és a Porta meghatalmazottaiból alakult conferentia mártius 15-kén nyitotta meg üléseit, és azokat azóta félbenszakasztás nélkül folytatta. A conferentia legelsője is elismerte, hogy az alkudozások tárgya az auglikai jegyzékek s a decemb. 28-kai felvilágosító jegyzőkönyv által meghatározva van, mivel e jegyzékeket s a jegyzőkönyvet az orosz udvar elfogadta. A conferentia továbbá megerősítette, hogy Oroszország hozzájárulása Nesselrode gróf mártius 10-kei jegyzékében ismételve feltalálható. Eszerint a lényeges pontok fölött egyetértvén, a meghatalmazottak legott munkához fogtak. A „Journa des Debats“ most egy már a berlini „Zeit“-ban érintett differentiáról tesz említést, mely a tartandó discussiók egymásutánja vagyis sorozata fölött keletkezett. Végre abban egyeztek meg, miszerint el len határozva, hogy legelsőbb is a négy pontnak együttesen határozottabb fogalmazása eszközöltessék, azok bővebb részletezése pedig egy későbbi discussiora tartassék fen. A mart. 17-kétől 25-kéig tartott ülésekben — írja tovább a párisi lap — az első két pont tárgyaltatott és fogadtatott el. A Dunafejedelemségek és Szerbia fölötti kizáró védnökség helyébe valamennyi hatalmak közös védnöksége létetett; a dunatorkolatok szabadsága olyképen van biztosítva, miszerint egy vegyes bizottmány kineveztetése határoztatott, mely a parti államoknak a folyam jogait közelebbről jelölendi ki és határozandja meg. Oroszországot a balparti erődítvények birtokában meghagyni akarják, ámde ezen erődök oly állapotba helyeztessenek, hogy a kereskedés szabadságát meg ne szoríthassák. A harmadik pont fölötti discussio mart. 20-kán vette kezdetét. A nyugati hatalmak az 1841. jul. 13-kai szerződvény megszüntetését követelik, azon szerződvénynek, melyben azultán az Ausztria, Francziaország, Anglia, Porosz és Oroszország által elfogadott ígéretet tette, hogy a Bosporus tengerszorosán s a dardanellákon át semminemű idegen hadihajóknak járást nem enged. Ez egyébiránt oly rendszabály, melyet a Porta mindig szigorun érvényben tartott. A szerződvény revisioja tehát oly kérdés, mely leginkább a török politikát illeti, s a Portára a legnagyobb tekintettel kell hogy tárgyaltassék. Még nincs eldöntve, vájjon szándék-e megmaradni a mellett, hogy a két tengerszoros az idegen hadimarinának megnyittassék s ez által a Feketetenger mare liberum legyen. Már csak ez maga is hatályos megszorítatatása volna az orosz hatalomnak ezen tengeren. A nyugati hatalmak mindazáltal korán sincsenek azon nézetben, hogy ily korlátozás már elegendő. A nyugati nagyhatalmak képviselői tudniillik a sz.pétervári udvartól hadimarinájának a Pontus Euxinusbani megkevesbítését követelik, anélkül, hogy azzal Oroszország becsületét bármi módon bántalmazni akarnák. Mivel az egész világ a békét őszintén óhajtja, remélni lehet, hogy e pont fölött is ki fognak egyezkedni. Egy combinatio szerint ezen legnehezebb biztosítéki pontot illetőleg ama javaslat történt volna, hogy Oroszország az ő hajóinak számát a Feketetengeren kevesbítse, de a nyugati hatalmak nem lennének jogosítva oda több hadihajót küldeni, mint mennyi az orosz hajók számának megfelel. Egy másik combinatio szerint a nyugati hatalmak a török partmelléken, talán Sinope vagy Burgasban, flottáik számára erős állomáshelyeket alapíthassanak, melyek által az orosz erődök súlya és ereje Krimiában paralizálható volna. Az orosz tengeri kikötőkbe továbbá az idegen hadihajóknak minden időben és nem csupán hajóveszély esetén lenne szabad bejárás engedendő. A balaklavai rév szabad kikötővé teendő s az idegen hatalmaknak joguk legyen Szebasztopolban consulokat tartani. Egy szóval: Oroszország ellen minden a népjog utján igazolt elővigyázati rendszabályokat szándék alkalmazni. E birodalom — köszönet kivételes helyzetének — egész a mai napig képes volt magát ezen jogbeli köteleztetések alól kihúzni, ámde kényszerítve leend azokat teljesíteni. A nagy hatalmak eltép minden garantiákat, miket a jog nyújthat, biztosítani fognak s Oroszország hatalmát a Feketetengeren azon mértékre vezetendik vissza, mely Európa nyugalma és biztonságának megfelel. *) L. P. Napló 1518. sz. Mikor felért a felső emeletbe, egy széles üres folyosó vonult el jobbra balra előtte. A falon néhány füstös kép függött, talán az egyiptomi sötétség másolata, talán valami családi hős a szoborok vagy Frangepánok közöl, kik a régiség homályköpenyét öltötték magukra, megelőzvén a könnyen feledő utódok közönyösségét. E folyosón alig haladott néhány lépést előre, midőn egy kettős ajtóhoz ért, avult aranyozott szegélylyel, rozsdás zárral és kilincscsel. Nemsokára azután egy tágas szobában látjuk öt kezében tartott süveggel, s egyenesen a kandalló felé irányzott léptekkel, hol egy rongyos ficzkó, korom födött arczczal fát rakott a vidoran pattogó tűzre. (Folytatjuk.) A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. 3 év a 1 után fordította Gerő. MÁSODIK KÖNYV. Az utazás. XIII. Más két levél. (Folytatás. ’*) — E levelet egy hírnök hozta Rambouilletból, mondá Fernand, úgy hiszem, Durand de Lapierre kézirata. A marquisne gyorsan feltöré a pecsétet. — Valóban! úgymond, minden igen jól megy! . . . Most vigyáznia kell magára, Fernand! . . . Most épen legroszabbkor esnék, ha ön meg akarna velem hasonlani. .. . Tartsa ezt eszében! Fernand már nem merészelt Morges kisasszonyra pillantani. Egy két semmit jelentő szót dadogott. — A marquisne még egyszer átolvasó a levelet. — Ön eltalálta, úgymond, a levelet Lapierre írta. Nemcsak megvan a két gyermek, de van még egy hitelt érdemlő tanú is . . . Most, Fernand, nem beszélhetünk mindezen dolgokról, és épen itt legkevésbbé. . . . Mindamellett okvetlenül kell még beszélnünk körülményesen a dologról. ... Ön itt, szép apród, egy tündérmese hőse! Ez éjjel ki fogok menni. Várjon reám a rácskapu előtt, a pázsiton. — Asszonyom, kezdé Fernand, én nem igen ismerem itt a helyiségeket. . . . — Ne térjen ön vissza a fogadóba, de a helyett maradjon a parkban, s menjen egy nagy szénaboglya felé, mely balra van a mezőn. Ott fog engem találni. A marquisne elment. A szőke ifjú néhány verítékcseppet törölt homlokáról. — Tündérmese! gondolá magában.Már azt hittem, oly közel vagyok a czélhoz.... Robert igazi birka.... Mintha csak ablakon dobta volna ki tíz százalékát! Midőn Fernand visszafordult, látá, hogy Antonia szeme rajta nyugszik. Antonia gyorsan elfordult, s szeme Martroy lovagra esett, ki őt nézdelé. Antonia megijedt s zavarodva süté le szemét. — Jól van, jól! gondolá Fernand. Az erényes Amadiszt a világ végéig hagyjuk sóhajtani . . . Ah , ha én oly szabad volnék, mint ő, nem tenném ez estve kezemet ölembe. Elragadhatólag szép leány; szeretem őt, szeretem annyira, hogy elveszthetném eszemet, de nem a gombakirály millióit ... Az ördögbe! Ha egyetlen pillantással el találom magamat árulni, a marquisne könnyen cserben hagyhatna. Szoros ellenőrködés alá kell szememet helyeznem ... Jó, hogy egy pár szót szólhattam a kedves leánynak; ez most elég. — Ön is csinál verseket, Fernand ? kérdé Sensitive a költő. Fernand elnevette magát, s karon fogá a költőt. — Magánbeszédeket, úgymond, folyóbeszédben is tarthat az ember. — Ha ön nem költő, édesem, úgy hát bizonyosan szerelmes ... Én e gondolatot „Zengő hullámaim“ nyolczadik versében eléggé találólag fejeztem ki: „Költő s szerelmes egymáshoz hasonlók. Ők mind aketten énjükről beszélnek, A nőszeszélyek és makacs rímek Zsarnok hatalma mindkettőt epeszti.“ Az utolsó sort egy carambole széttiporta. Fernand és Sensitive ugyanis a tekéző szobába léptek. A marquisne a gombakirályhoz járulván, így szólott hozzá: — Édes herczeg, ön benne már megtalálta fiát. Én még sohasem tapasztaltam ily rokonszenvet. Ő ennek karjai közé vetette volna magát, ha én vissza nem tartóztatom. — Azon darabban, melyet én láttam, válaszolt a gombakirály, a biró koszorúzta meg a rózsaleányt. Hiszi-e ön, hogy én nem biró létemre, megkoszorúzhatom a rózsaleányt? — Már itt nincsenek bírák, válaszolt Morges grófné. — Az igaz, mond a pofók. De kihez forduljak hát, hogy maintenoni polgármesterré tegyenek? A marquisne arcza elsötétült. — Megértettem én szavát, kedves barátnőm, szólott a gombakirály betérőleg. Nagyon örülök közleménye felett. ... A fiatal ember szelíd és szerény kifejezésű, és azt szeretem. . . . Csak azt lehet restelni, hogy nem lehet belőle rózsaleány. . . . Ugyanott, hol előbb Rostán Ferencz és Asztrea beszélgettek volt, ugyanott szólita meg Galleran is Irént. Amaz tiszteletteljesen meghajolván előtte, Irén igy szólott: — Nem hittem önt oly hamar viszont láthatni. —• Megvallom, asszonyom, viszonzá Robert, hogy azt magam sem reméltem. Iréné átveve a Galleran nyújtotta levelet. — Férjemtől! mondá némi ámulattal. Galleran hallgatott, Irén a levelet olvasá. Elolvasván azt, igen csodálkozva tekintett Galleranra. — Ön, úgymond, ön! ... . — Meg akarom önnek magyarázni, . . . kezdé Galleran ; de Iréné azonnal szavába vágott : — Most arra nincs időnk. Férjem önt választá, s ez annak jeles, hogy ön bírja bizalmát. A többi mellékes.. — Én nem érdemeltem ki az ő bizalmát, asszonyom, hanem ellene föl nem léphetek. Iréné oda nyujtá neki a nyitott levelet, mely csak a következő szavakat tartalmazta : „Kedvesem! E sorokat azon férfi fogja neked átadni, kinek megérkezendéséröl már tudósítottalak. Használd őt a tudvalevő czélra.“ — Azon férfi, téve hozzá Iréné, kinek megérkezendéséröl férjem engem előre tudósított, biztos és szolgálatkész embernek volt jelentve, ki mindenre kész... Ha férjem így beszél valakiről . . . Ekkor félbeszakitá mondatát, s ekként folytatá beszédét : — Galleran úr, ön valóban kénytelen nekem magyarázattal szolgálni. . . Előbb azonban megadom önnek minden utasításaimat, miután már ön vállalta magára ez engedelmeskedési szerepet . . . Utasításaim úgyis sietősebbek, mint az ön magyarázatai, . . . jóllehet itt egy igen drága és igen szerencsétlen személyiség sorsa forog kérdésben . . . Futólag Beauvais Solangera pillantott, ki mindkettejüket — Irént és Gallerant — kémelve és nyugtalanul vizsgálgatá. Iréné nem tartóztathatá vissza magát, hogy föl ne sóhajtson. — Jobb szerettem volna, úgymond, ha más valaki jő! Gyorsan fölkelt, s hozzátéve: — Galleran úr, vigyáznak reánk. Sokkal körülményesebben kell önnel beszélnem, hogy sem itt kezdhetném a beszédet.... Éjfél táján lemegyek a rácskapu előtti tisztásra ... Ne menjen ön vissza Maintenonba, de maradjon a mezőn. A nagy szénaboglya mellett, mit ön bizonyosan észrevett, ott fog ön engem találni . . . Viszonlátásra! . . . Irén ismét Solangehoz ment, ki halkan néhány kérdést intéze hozzá. De Irén — felelet helyett — csókot nyomott Solange homlokára. (Folytatjuk). . KÜLFÖLD. Francziaország. Páris, mart. 29. — A„Moniteur“-nek tartalma után ismert jegyzéke szó szerint igy hangzik : „Viktória királynő ő felsége a császárt és császárnét meghitta Angliába. Ő felségeik a jövő hó közepén szándékoznak Londonba menni. A külügyminiszter ma reggel (28-kán) Londonba utazott, s visszatérve Bécsbe megy, hogy az értekezleten Bourqueney mellett legyen.“ — A sz.pétervári synodus nyilatkozványa itt rosz benyomást szült. A„Constitutionnel“ azt, a közvéleményt némileg kifejező következő észrevételekkel kiséri: „Miklós czár utóbbi kormány tényeinek egyike vola a tömeges fölkelés megrendelése. II. Sándor nem elégedett meg atyja ezen rendszabályának megerősítésével , ő népének szenvedélyeihez fordul, és a legfelsőbb orosz egyházi hatóság, a szent zsinat bízatott meg, nyugat ellen valódi keresztháborút prédikálni. A „Nord. 7.“ mart. 8. (20) számában a szent zsinat kibocsátott kiáltványának szövegét közli. A középkor óta nem jelent meg okmány, mely képesebb volna a nép vakbuzgalmát lángra lobbantani. Oly kormány, mely a leghevesebb szenvedélyeket így izgatja föl, lehetlen hogy komolyan békére gondoljon, mert legkisebb biztonsága sincs, hogy elég erős lenne, az általa felköltött vihart tetszés szerint lecsendesíthetni. Az orosz kormány által tett minden rendszabályok közt ez kétségkívül a legkomolyabb, a legjellemzőbb. Belgium, Brüssel, mart. 31. A mai „Moniteur“ egy királyi rendeletet közöl, melynél fogva az előbbi kabinet tagjainak benyújtott lemondása elfogadtatik és az új kabinet tagjai kineveztetnek. Ez a következő tagokból áll: De Decken (belügyi), Vilainalgróf (külügyi), Mereier (pénzügyi), Nothomb (igazságügyi), Greindl tábornok (hadügyi), Dumon (közmunkaügyi) miniszterek. Egy más rendeletnél fogva Fader lelépett igazságügyi miniszter semmite törvényszéki főügyvéddé neveztetik. A kamarák, mint hallatszik, ápril 23-kára vagy 24-kére hivatnának össze. Az új miniszterek közöl négy a képviselők kamarájának tagja, e szerint az illető választókerületekben új választások lesznek, melyek azonban, meglehet, az előbbi képviselőkre fognak esni. Van és Mereier pótlásául, a kamara egy alelnököt és egy titkárt választana. — De Decker, valamint társai a katholikus párt mérséklett töredékéhez tartoznak. A papi közlönyök rokonszenveiket nyilvánítják irányukban; a szigorún szabadelvű lapok, mint az „Observateur“ előre háborút szennek nekik. Hogy e combinatio mennyire tartható, a jövendő fogja megmutatni. Szónoki tehetségei mindenesetre hiányzanak. Maga De Decker, jóllehet a kamara egyik legjobb szónoka, nem mester a vitákban. Vilain ritkán szól; Damon eddig nem is beszélt, Mercier főmunkásságát mindig a pénzügyeknek szentelte. N o th o m b Alphonsnak, a berlini miniszter testvérének tulajdonított jogászati szónoklat a politikai szószéken fogja érvényét megmutatni. A legjobb, mit az új miniszterekről mondhatni, hogy mindnyájan becsületes emberek, de alig lehetnek fényes miniszteri pályára rendelve. Nagybritannia, London, mart. 29. Felsőházi ülés. Az ir militia-billnek Panmure lord által indítványozott harmadik felolvasása elnapoltatik. Egy másik törvényjavaslat a törvényszéki ügyek siettetését illetőleg harmadszor olvastatik föl. Alsóházi ülés. A szárd szerződésre vonatkozó bill a bizottmányban tárgyaltatik. Scott indítványozza, hogy a Közép- és Feketetengeren működő főparancsnokoknak adott utasítások, valamint Odessa megtámadtatását illető levelezések is előterjesztessenek. Az Odessa irányában követett egész politikát egészen elhibázottnak jellemzi, s úgy vélekedik, hogy magának Dundas admirálnak érdekében kell állni, hogy a ház a számára kiadott utasításokról magának tudomást szerezzen, hogy láthatóvá legyen, mennyit bízott a kormány saját belátására. Sir C. Wood feleli, hogy az illető utasítások és levelezések nyilvános előterjesztése már csak azért sem engedhető meg, mert az az ellenség előtt föltárná a czélba vett terveket. Stafford kinyilatkoztatja, hogy a mondott okmányok fényes igazolására szolgálnának , u ndas admirálnak, kinek hallgatása igen előnyös ellentétet képez bizonyos más emberek maguk viseletével. Scott kinyilatkoztatja, miszerint legkevésbé sincs szándékában Dundas admirál becsületét valami módon megsérteni. Palmerston lord megjegyzi, hogy Dundas admirál, mint tengerész, a legszebb hítban áll, és ő a jelen hadjárat alkalmával semmit sem tett, mi neki becsületére nem válnék. Berkeley H. még egyszer szóba hozza Lucan őrgróf ügyét, s haditörvényszéket indítványoz a balaklavai lovas támadás megvizsgálására. Echo 1. támogatja az indítványt, mely mégis hosszabb vitatkozás után visszavonatik. Mr. Gibson engedelmet nyer oly bili behozatalára, mely a szabad iskolák felállítását Angliában és Walesben illeti. London, mart. 28. A Roebuck-féle Szebasztopolbizottmány utolsó ülései semmit sem fedeztek föl, mi az eddigi vallomások szerint még meglepő lenne. Dr. Menzies, a kórházak al-főfelügyelője, azon vallomások szerint, melyeket belőle Mr. Roebuck és Mr. Layard kérlelhetetlen socraticus modoruk által kicsikarni tudtak, múlt évi július havától novemberig egyedül azzal foglalkozott, hogy magának a kórházi igazgatóságot lehető legkényelmesbbé tegye. Megrendelt ágyakat, gyógyszereket sat., de arról koránt sem gondoskodott, vájjon a kívánt czikkek valóban kiszolgáltattak-e s Stratt fo rd lordnak jelenté, hogy semmiben sincs hiány, pedig a legszükségesebb dolgok sem valának meg, így ahoz is megtette a magáét, hogy az 53 gyalogezred külön vonattal az árnyékok országába szállíttassák. Ezen 1200 emberből álló ezred, mely Sírimiába vitorlázott, s rövid idő múlva 300 ember erősítést nyert, a legutolsó tudósítások szerint mintegy 30 emberre olvadott le. — A brit közönség — úgymond a „Chronicle“ — „nyugtalankodik azon magatartás fölött, melyet Anglia Oroszországgal szemben, nevezetesen a bécsi alkudozásokon tanúsít. Hírek, melyeknek fájdalom, a valószínűség theóriája nagyon is erős alapot nyújt, szakadatlan tompa hangokban hangoztatnak vissza egy rég megszülemlett aggodalmat. Azon félelem terjed el ugyanis mindenütt, hogy minden dicsekvésünk, — minden drágán megvásárlón szövetségeink, — minden ember- és pénzáldozataink gyalázatos végre vezetendnek. Az ösztönnek bizonyos neme, mely a nép összegét szerfölött ritkán szokta tévútra vezetni, azt mondja nekünk, hogy mi egy szégyenteljes kiegyenlítés, egy ki nem elégítő, üres s foltozott béke előestéjén állunk. Ami a gyámokokat éjszakán, és a bankárokat a Cityben illeti, mindenki tudja, hogy ezen befolyásteljes osztályok mindig csak a legközelebbi jövőt tartják szemük előtt, s ezért kiáltanak folyton a béke után. De maga a brit aristocratia is — mint egy külföldi publicista megjegyzi — a béke mellett van, mivel előre látja, hogy a háború mélyen beható reformokat idézzend elő magában az alkotmányban is. Ezen gyanítást a kormány mély hallgatása és apathiája, a krimiai késlekedés megmagyarázhatlan menete, az alsóház magas aristokratiai tagjainak a manchesteri iskola vezetőiveli kaczérkodása elegendőleg igazolja. Erre következik egy intés Palmerstonnak, kit a nép bizalma a tényleges dictatura bizonyos nemével ruházott föl, nem bírjuk belátni , hogyan (?), inti a lordot, ne jutalmazza azzal a nemzet várakozását, hogy Oroszország előtt bevonja lobogóját. Ilynemű kiegyezkedéssel összehasonlítva , mindazon compromissumok, melyekhez a régi Roma végbukásának napjaiban leereszkedett, becsületeseknek és dicsőséggel teljeseknek nevezhetők.“ A „Chronicle“ ily módon szólván, könnyen lehet következtetést vonni a többi kevésbé nyomott hangú radikál és tory lapok : Advertiser, Daily News és Herald nyilatkozataira. A Liverpoolban tegnap a szabadelvű párt fényes győzelmet ünnepelt. Jelöltje Mr Ewart (Cardwell barátja s elvrokona) győzött, mégpedig 1469 szavazati többséggel. Mellette állott 5690, Sir J. Bonham conservatív jelölt mellett pedig 4221 választó. Az „Inverness Courier“ londoni levelezője szerint Macaulay Angolország története czímű munkájának harmadik kötete még ez év folytán bizonyosan meg fog jelenni. A híres szerző azonban épen nincs megelégedve munkájával, s gyakran szerénységében azon félelmét nyilvánítja, hogy a közönség igen megcsalatott várakozásában. London, mart. 30. — Az „Advertiser“ szerint Sir E. Lyons határozottan s világosan Odessa bombázására utasítatott. A „Times“ ismét dörög, de szelíden és óvatosan. Ő a háborút majd „Európa legelső érdekeire nézve csapásnak“ tartja, majd ismét azt hiszi kétségesnek, vájjon kelet békéje biztosítható-e Szebasztopol lerombolása nélkül. Mai vezérczikke csak ama meggyőződést fejti ki, hogy a nyugati hatalmak Bécsben a húrokat nem feszítették túl. „Igaz, úgymond, hogy a nyugati hatalmak Ausztria támogatásának megnyerése s a decemberi szerződésnek betűszerinti megtartása végett , igazságos követeléseikből sokat engedtek. Túlzott követelések által Ausztria semlegességét csak meghoszszabbitották, vagy ellentállással idézték volna elő. Ha ellenben Oroszország pontusi hajóhadának csökkentését megtagadná, akkor az értekezlet feloszlott s akkor alig volna állítható az, hogy Ausztria nem köteles az előbb méltányolt feltételeket teljes mérvükben sürgetni.• Poroszország néhány hét óta igen ingerülten szól az értekezletekből! önmaga által okozott kimaradása miatt, — egyébiránt, ha az értekezlet feloszlik, a négy pontról nem igen lesz többé szó s a háború nagyszerű alakja Németországot az elhatározás és tettek mezejére kényszerítendi. Mennél szorosabban simul Poroszország az oroszhoz, annál szorosabbra fűződik a nyűgat és Ausztria közötti kapocs, mert fájdalom ezen ellenséges dualizmuson alapul a német politika gépezete. Akkor aztán a német egységről többé szó sem lehet. A további alkudozásokra gyönge a kilátás. Ha a Pétervárról várt válasz ellenjavaslatból, egy kivihetlen, nem őszinte javaslatból fog állani, ennek megvitatása kis időveszteséget fog eredményezni, de alig foghat békét összefoltozni, sőt inkább a háborúnak leend dörgő nyitánya. — Londonból, mart. 31-körel táviratozzák, hogy a parliament tegnap ápril közepéig elnapoltatott. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A tudósítások Krimiából mart. 24-ig terjednek. Minden jelek azt mutatják, hogy már a legközelebbi napokban a védelmi harcz támadóvá fog átalakulni. Nemcsak a franczia hírlapok mondtak le egyelőre Szebasztopol szétrombolásáról, hanem Canrobert Ilek és Raglan lord is hadi vállalataik második sorába sorozzák a vár bevételét. Az első támadás a Baktsiszerájnál összegyűlt orosz hadtest ellen történhetendik, — de Gortsakoff hg is védelmi állása mellett egyszersmind támadó állást foglal. Ha még kiemeljük, hogy Gortsakoff hg legderekabb tábornokait és legkitűnőbb csapatjait Eupatoria ellen irányozza, úgy nem lehet félreismerni, miképp a támadó előhaladásnak a legnagyobb fontosságot tulajdonítja. A védelmi állást ellenben Osten-Sacken a Belbek és Makenzie melletti táborral, Liprandi a Csernaja mellett egy Kamaráig előre állított figyelő csapatosztálylyal, és végre egy hadtest Krimia legdélibb részében Kertstől egész Jaltáig foglalta el. A török sereg Eupatoriában teljes tevékenységben van. Omer pasát az oroszok nem lephetendik meg, mert ő a vele szemben álló haderőt nem becsüli értékén alul, anélkül azonban hogy túlerőnek tekintené. Eupatoriába majdnem naponkint érkezik lovasság és tüzérségerősítésül. A kis előőrsi ütközetek, melyek már most mint előpostái talán történetiekké váló csatáknak folynak, mutatják a szenvedélyt, melylyel a két fél egymást kihívni készül. A törökök egészségi állapota Eupatoriában kielégítő. A londoni Gazet1 e lord Ragantól következő két sürgönyt közöl: Szebasztopol előtt, mart. 13. Mylord! •—Pénteken éjjel az ellenség elkezdett a Malakoff torony előtti mellvéden (Mamelon) dolgozni, azonban a komor idő miatt e mű minőségét nem lehete felismerni. — Vasárnap el