Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)

1855-04-04 / 1520. szám

Bécsből a „Times“-nek 29-kéröl imezt táviratoz­­zák . A mai conferentián a 4-dik pont jött tárgyalás alá. A 3-dik pont ideiglenesen félretétetett. Hétfőn Gor­­tsakoff herczeg Poroszországnak a conferentiákba bocsáttatását indítványozta. A „Chronicle“ pedig 29-ké­röl szinte Bécsből a következő távirati tudósítást közli : Hire jár, hogy a mai (hetedik) conferentiában még a 3-dik pont fölött vitatkoztak. A franczia miniszternek ki­látásba helyezett eljövetele emelte a börze-árfolyamot.­­ Mezopotámiában lázadás ütött volna ki. A pártütők 30,000 főnyi erősek. A Journa des Debats egy restimmáló czikkben következő adatokat közöl a bécsi conferentia kebelé­­beni események és vitatkozásokról : „A dolgok állása Bécsben a mártius 27-kéről hoz­zánk érkezett legújabb tudósítások szerint következő : Az Ausztria, Francziaország, Nagybritannia, Orosz­ország és a Porta meghatalmazottaiból alakult confe­rentia mártius 15-kén nyitotta meg üléseit, és azokat azóta félbenszakasztás nélkül folytatta. A conferentia legelsője is elismerte, hogy az alkudozások tárgya az augl­i­kai jegyzékek s a decemb. 28-kai felvilágosító jegyzőkönyv által meghatározva van, mivel e jegyzé­keket s a jegyzőkönyvet az orosz udvar elfogadta. A conferentia továbbá megerősítette, hogy Oroszország hozzájárulása Nesselrode gróf mártius 10-kei jegyzé­kében ismételve feltalálható. Eszerint a lényeges pon­tok fölött egyetértvén, a meghatalmazottak legott mun­kához fogtak. A „Journa des Debats“ most egy már a berlini „Zeit“-ban érintett differentiáról tesz említést, mely a tartandó discussiók egymásutánja vagyis sorozata fö­lött keletkezett. Végre abban egyeztek meg, miszerint el len határozva, hogy legelsőbb is a négy pontnak együttesen határozottabb fogalmazása eszközöltessék, azok bővebb részletezése pedig egy későbbi discus­­siora tartassék fen. A mart. 17-kétől 25-kéig tartott ülésekben — írja tovább a párisi lap — az első két pont tárgyaltatott és fogadtatott el. A Dunafejedelemségek és Szerbia fölötti kizáró védnökség helyébe valamennyi hatalmak kö­zös védnöksége létetett; a dunatorkolatok szabad­sága olyképen van biztosítva, miszerint egy vegyes bi­zottmány kineveztetése határoztatott, mely a parti ál­lamoknak a folyam­ jogait közelebbről jelölendi ki és határozandja meg. Oroszországot a balparti erődítvé­­nyek birtokában meghagyni akarják, ámde ezen erő­­dök oly állapotba helyeztessenek, hogy a kereskedés szabadságát meg ne szoríthassák. A harmadik pont fölötti discussio mart. 20-kán vette kezdetét. A nyugati hatalmak az 1841. jul. 13-kai szerződvény megszüntetését követelik, azon szerződ­­vénynek, melyben a­zultán az Ausztria, Francziaor­szág, Anglia, Porosz­ és Oroszország által elfogadott ígéretet tette, hogy a Bosporus tengerszorosán s a dardanellákon át semminemű idegen hadihajóknak já­rást nem enged. Ez egyébiránt oly rendszabály, me­lyet a Porta mindig szigorun érvényben tartott. A szerződvény revisioja tehát oly kérdés, mely leginkább a török politikát illeti, s a Portára a legnagyobb tekin­tettel kell hogy tárgyaltassék. Még nincs eldöntve, vájjon szándék-e megmaradni a mellett, hogy a két tengerszoros az idegen hadimarinának megnyittassék s ez által a Feketetenger mare liberum legyen. Már csak ez maga is hatályos megszoríta­­tatása volna az orosz hatalomnak ezen tengeren. A nyugati hatalmak mindaz­­által korán sincsenek a­z­o­n n­é­z­e­t­b­e­n, hogy ily korlátozás már elegendő. A nyugati nagyhatalmak képviselői tudniillik a sz.­pétervári udvartól hadimarinájának a Pontus Euxinus­­bani megkevesbítését követelik, a­nélkül, hogy azzal Oroszország becsületét bármi módon bántalmazni akarnák. Mivel az egész világ a békét őszintén óhajtja, remélni lehet, hogy e pont fölött is ki fognak egyez­kedni. Egy combinatio szerint ezen legnehezebb biztosítéki pontot illetőleg ama javaslat történt volna, hogy Orosz­ország az ő hajóinak számát a Feketetengeren keves­bítse, de a nyugati hatalmak nem lennének jogosítva oda több hadihajót küldeni, mint mennyi az orosz ha­jók számának megfelel. Egy másik combinatio szerint a nyugati hatalmak a török partmelléken, talán Sinope vagy Burgasban, flottáik számára erős állomáshelye­ket alapíthassanak, melyek által az orosz erődök sú­lya és ereje Krimiában paralizálható volna. Az orosz tengeri kikötőkbe továb­bá az idegen hadihajóknak min­den időben és nem csupán hajóveszély esetén len­ne szabad bejárás engedendő. A balaklavai rév szabad kikötővé teendő s az idegen hatalmaknak joguk legyen Szebasztopolban consulokat tartani. Egy szóval: Oroszország ellen minden a népjog utján iga­zolt elővigyázati rendszabályokat szándék alkalmazni. E birodalom — köszönet kivételes helyzetének — egész a mai napig képes volt magát ezen jogbeli kö­­teleztetések alól kihúzni, ámde kényszerítve leend azokat teljesíteni. A nagy hatalmak eltép minden ga­­rantiákat, miket a jog nyújthat, biztosítani fognak s Oroszország hatalmát a Feketetengeren azon mér­tékre vezetendik vissza, mely Európa nyugalma és biztonságának megfelel. *) L. P. Napló 1518. sz. Mikor felért a felső emeletbe, egy széles üres fo­lyosó­ vonult el jobbra balra előtte. A falon néhány füstös kép függött, talán az egyip­tomi sötétség másolata, talán valami családi hős a szoborok vagy Frangepánok közöl, kik a régiség ho­mályköpenyét öltötték magukra, megelőzvén a kön­nyen feledő utódok közönyösségét. E folyosón alig haladott néhány lépést előre, midőn egy kettős ajtóhoz ért, avult aranyozott szegélylyel, rozsdás zárral és kilincscsel. Nemsokára azután egy tágas szobában látjuk öt ke­zében tartott süveggel, s egyenesen a kandalló felé irányzott léptekkel, hol egy rongyos ficzkó, korom fö­dött arczczal fát rakott a vidoran pattogó tűzre. (Folytatjuk.) A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. 3 é­v a 1 után fordította G­e­r­ő. MÁSODIK KÖNYV. Az utazás. XIII. Más két levél. (Folytatás. ’*) — E levelet egy hírnök hozta Rambouilletból, mondá Fernand, úgy hiszem, Durand de Lapierre kézirata. A marquisne gyorsan feltöré a pecsétet. — Valóban! úgymond, minden igen jól megy! . . . Most vigyáznia kell magára, Fernand! . . . Most épen legroszabbkor esnék, ha ön meg akarna velem hason­­lani. .. . Tartsa ezt eszében! Fernand már nem merészelt Morges kisasszonyra pillantani. Egy két semmit jelentő szót dadogott. — A marquisne még egyszer átolvasó a levelet. — Ön eltalálta, úgymond, a levelet Lapierre írta. Nemcsak megvan a két gyermek, de van még egy hitelt érdemlő tanú is . . . Most, Fernand, nem be­szélhetünk mindezen dolgokról, és épen itt legke­­vésbbé. . . . Mindamellett okvetlenül kell még beszél­nünk körülményesen a dologról. ... Ön itt, szép apród, egy tündérmese hőse! Ez éjjel ki fogok menni. Várjon reám a rácskapu előtt, a pázsiton. — Asszonyom, kezdé Fernand, én nem igen isme­rem itt a helyiségeket. . . . — Ne térjen ön vissza a fogadóba, de a helyett maradjon a parkban, s menjen egy nagy szénaboglya felé, mely balra van a mezőn. Ott fog engem találni. A marquisne elment. A szőke ifjú néhány veríték­­cseppet törölt homlokáról. — Tündérmese! gondolá magában.Már azt hittem, oly közel vagyok a czélhoz.... Robert igazi birka.... Mintha csak ablakon dobta volna ki tíz százalékát! Midőn Fernand visszafordult, látá, hogy Antonia szeme rajta nyugszik. Antonia gyorsan elfordult, s szeme Martroy lovagra esett, ki őt nézdelé. Antonia megijedt s zavarodva süté le szemét. — Jól van, jól! gondolá Fernand. Az erényes Ama­­diszt a világ végéig hagyjuk sóhajtani . . . Ah , ha én oly szabad volnék, mint ő, nem tenném ez estve ke­zemet ölembe. Elragadhatólag szép leány; szeretem őt, szeretem annyira, hogy elveszthetném eszemet, de nem a gombakirály millióit ... Az ördögbe! Ha egyetlen pillantással el találom magamat árulni, a mar­quisne könnyen cserben hagyhatna. Szoros ellenőr­­ködés alá kell szememet helyeznem ... Jó, hogy egy pár szót szólhattam a kedves leánynak; ez most elég. — Ön is csinál verseket, Fernand ? kérdé Sensitive a költő. Fernand elnevette magát, s karon fogá a költőt. — Magánbeszédeket, úgymond, folyóbeszédben is tarthat az ember. — Ha ön nem költő, édesem, úgy hát bizonyosan szerelmes ... Én e gondolatot „Zengő hullámaim“ nyolczadik versében eléggé találólag fejeztem ki: „Költő s szerelmes egymáshoz hasonlók. Ők mind aketten énjükről beszélnek, A nőszeszélyek és makacs rímek Zsarnok hatalma mindkettőt epeszti.“ Az utolsó sort egy carambole széttiporta. Fernand és Sensitive ugyanis a tekéző szobába léptek. A marquisne a gombakirályhoz járulván, így szólott hozzá: — Édes herczeg, ön benne már megtalálta fiát. Én még sohasem tapasztaltam ily rokonszenvet. Ő ennek karjai közé vetette volna magát, ha én vissza nem tartóztatom. — Azon darabban, melyet én láttam, válaszolt a gombakirály, a biró koszorúzta meg a rózsaleányt. Hiszi-e ön, hogy én nem­ biró létemre, megkoszorúz­hatom a rózsaleányt? — Már itt nincsenek bírák, válaszolt Morges grófné. — Az igaz, mond a pofók. De kihez forduljak hát, hogy maintenoni polgármesterré tegyenek? A marquisne arcza elsötétült. — Megértettem én szavát, kedves barátnőm, szólott a gombakirály betérőleg. Nagyon örülök közleménye felett. ... A fiatal ember szelíd és szerény kifejezésű, és azt szeretem. . . . Csak azt lehet restelni, hogy nem lehet belőle rózsaleány. . . . Ugyanott, hol előbb Rostán Ferencz és Asztrea be­szélgettek volt, ugyanott szólita meg Galleran is Irént. Amaz tiszteletteljesen meghajolván előtte, Irén igy szólott: — Nem hittem önt oly hamar viszont láthatni. —• Megvallom, asszonyom, viszonzá Robert, hogy azt magam sem reméltem. Iréné átveve a Galleran nyújtotta levelet. — Férjemtől! mondá némi ámulattal. Galleran hallgatott, Irén a levelet olvasá. Elolvasván azt, igen csodálkozva tekintett Galle­ranra. — Ön, úgymond, ön! ... . — Meg akarom önnek magyarázni, . . . kezdé Gal­leran ; de Iréné azonnal szavába vágott : — Most arra nincs időnk. Férjem önt választá, s ez annak jeles, hogy ön bírja bizalmát. A többi mellékes.. — Én nem érdemeltem ki az ő bizalmát, asszonyom, hanem ellene föl nem léphetek. Iréné oda nyujtá neki a nyitott levelet, mely csak a következő szavakat tartalmazta : „Kedvesem! E sorokat azon férfi fogja neked átadni, kinek megérkezendéséröl már tudósítottalak. Használd őt a tudvalevő czélra.“ — Azon férfi, téve hozzá Iréné, kinek megérkezen­déséröl férjem engem előre tudósított, biztos és szol­gálatkész embernek volt jelentve, ki mindenre kész... Ha férjem így beszél valakiről . . . Ekkor félbeszakitá mondatát, s ekként folytatá be­szédét : — Galleran úr, ön valóban kénytelen nekem ma­gyarázattal szolgálni. . . Előbb azonban megadom ön­nek minden utasításaimat, miután már ön vállalta magára ez engedelmeskedési szerepet . . . Utasításaim úgyis sietősebbek, mint az ön magyarázatai, . . . jól­lehet itt egy igen drága és igen szerencsétlen szemé­lyiség sorsa forog kérdésben . . . Futólag Beauvais Solangera pillantott, ki mindkette­jüket — Irént és Gallerant — kémelve és nyugtalanul vizsgálgatá. Iréné nem tartóztathatá vissza magát, hogy föl ne sóhajtson. — Jobb szerettem volna, úgymond, ha más vala­ki jő! Gyorsan fölkelt, s hozzá­téve: — Galleran úr, vigyáznak reánk. Sokkal körülmé­nyesebben kell önnel beszélnem, hogy sem itt kezd­hetném a beszédet.... Éjfél táján lemegyek a rács­kapu előtti tisztásra ... Ne menjen ön vissza Main­­tenonba, de maradjon a mezőn. A nagy szénaboglya mellett, mit ön bizonyosan észrevett, ott fog ön engem találni . . . Viszonlátásra! . . . Irén ismét Solangehoz ment, ki halkan néhány kér­dést intéze hozzá. De Irén — felelet helyett — csókot nyomott Solange homlokára. (Folytatjuk). . KÜLFÖLD. Francziaország. Páris, mart. 29. — A„Moni­­teur“-nek tartalma után ismert jegyzéke szó szerint igy hangzik : „Viktória királynő ő felsége a csá­szárt és császárnét meghitta Angliába. Ő felsé­geik a jövő hó közepén szándékoznak Londonba menni. A külügyminiszter ma reggel (28-kán) Lon­donba utazott, s visszatérve Bécsbe megy, hogy az értekezleten Bourqueney mellett legyen.“ — A sz.­pétervári synodus nyilatkozványa itt rosz benyomást szült. A„Constitutionnel“ azt, a köz­véleményt némileg kifejező következő észrevételekkel kiséri: „Miklós czár utóbbi kormány tényeinek egyike vola a tömeges fölkelés megrendelése. II. Sándor nem elégedett meg atyja ezen rend­szabályának megerősítésével , ő népének szenve­délyeihez fordul, és a legfelsőbb orosz egyházi ha­tóság, a szent zsinat bízatott meg, nyugat ellen va­lódi keresztháborút prédikálni. A „Nord. 7.“ mart. 8. (20) számában a szent zsinat kibocsátott kiáltvá­nyának szövegét közli. A középkor óta nem jelent meg okmány, mely képesebb volna a nép vakbuzgalmát lángra lobbantani. Oly kormány, mely a leghevesebb szenvedélyeket így izgatja föl, lehetlen hogy komo­lyan békére gondoljon, mert legkisebb biztonsága sincs, hogy elég erős lenne, az általa felköltött vihart tetszés szerint lecsendesíthetni. Az orosz kormány által tett minden rendszabályok közt ez kétségkívül a legkomolyabb, a legjellemzőbb. Belgium, Brüssel, mart. 31. A mai „Moniteur“ egy királyi rendeletet közöl, melynél fogva az előbbi kabinet tagjainak benyújtott lemondása elfogadtatik és az új kabinet tagjai kineveztetnek. Ez a következő ta­gokból áll: De D­e­c­k­e­n (belügyi), Vilainalgróf (külügyi), M­erei­er (pénzügyi), N­o­th­o­m­b (igaz­ságügyi), Gr­ein­dl tábornok (hadügyi), Dumon (közmunkaügyi) miniszterek. Egy más rendeletnél fogva F­a­­­d­e­r lelépett igazságügyi miniszter semmite törvényszéki főügyvéddé neveztetik.­­ A kamarák, mint hallatszik, ápril 23-kára vagy 24-kére hivatná­nak össze. Az új miniszterek közöl négy a képviselők kamarájának tagja, e szerint az illető választó­kerüle­tekben új választások lesznek, melyek azonban, meg­lehet, az előbbi képviselőkre fognak esni. V­­­­­a­­­n és M­erei­er pótlásául, a kamara egy alelnököt és egy titkárt választana. — De Decker, valamint tár­sai a katholikus párt mérséklett töredékéhez tartoz­nak. A papi közlönyök rokonszen­veiket nyilvánítják irányukban; a szigorún szabadelvű lapok, mint az „Ob­­se­r­va­t­e­ur“ előre háborút szennek nekik. Hogy e combinatio mennyire tartható, a jövendő fogja meg­mutatni. Szónoki tehetségei mindenesetre hiányzanak. Maga De Decker, jóllehet a kamara egyik legjobb szónoka, nem mester a vitákban. Vila­in ritkán szól; Damon eddig nem is beszélt, Mercier főmunkás­­ságát mindig a pénzügyeknek szentelte. N o t­h o m b Alphonsnak, a berlini miniszter testvérének tulajdoní­tott jogászati szónoklat a politikai szószéken fogja ér­vényét megmutatni. A legjobb, mit az új miniszterek­ről mondhatni, hogy mindnyájan becsületes emberek, de alig lehetnek fényes miniszteri pályára rendelve. Nagybritannia, London, mart. 29. Felsőházi ülés. Az ir militia-billnek P­anmur­e lord által in­dítványozott harmadik felolvasása elnapoltatik. Egy másik törvényjavaslat a törvényszéki ügyek sietteté­sét illetőleg harmadszor olvastatik föl. Alsóházi ülés. A szárd szerződésre vonatkozó bill a bizottmányban tárgyaltatik. Scott indítványozza, hogy a Közép- és Feketetengeren működő főparancs­nokoknak adott utasítások, valamint Odessa megtámad­­tatását illető levelezések is előterjesztessenek. Az Odessa irányában követett egész politikát egészen elhibázottnak jellemzi, s úgy vélekedik, hogy magának D­u­n­d­a­s admirálnak érdekében kell állni, hogy a ház a számára kiadott utasításokról magának tudomást sze­rezzen, hogy láthatóvá legyen, mennyit bízott a kor­mány saját belátására. Sir C. W­o­o­d feleli, hogy az illető utasítások és levelezések nyilvános előterjesztése már csak azért sem engedhető meg, mert az az ellenség előtt föltárná a czélba vett terveket. Staffor­d kinyilat­koztatja, hogy a mondott okmányok fényes igazolására szolgálnának , u n­d­a­s admirálnak, kinek hallgatása igen előnyös ellentétet képez bizonyos más emberek maguk viseletével. Scott kinyilatkoztatja, miszerint legkevésbé sincs szándékában D­u­n­d­a­s admirál be­csületét valami módon megsérteni. Palmerston lord megjegyzi, hogy D­u­n­d­a­s admirál, mint tenge­rész, a legszebb hítban áll, és ő a jelen hadjárat al­kalmával semmit sem tett, mi neki becsületére nem válnék. Berkeley H. még egyszer szóba hozza L­u­­c­a­n őrgróf ügyét, s haditörvényszéket indítványoz a balaklavai lovas támadás megvizsgálására. E­­­c­h­o 1. támogatja az indítványt, mely mégis hosszabb vitatko­zás után visszavonatik. Mr. Gibson engedelmet nyer oly bili behozatalára, mely a szabad iskolák felállítását Angliában és Walesben illeti. London, mart. 28. A Roebuck-féle Szebasztopol­­bizottmány utolsó ülései semmit sem fedeztek föl, mi az eddigi vallomások szerint még meglepő lenne. Dr. Menzies, a kórházak al-főfelügyelője, azon vallo­mások szerint, melyeket belőle Mr. Roebuck és Mr. L­a­y­a­r­d kérlelhetetlen socraticus modoruk által kicsi­karni tudtak, múlt évi július havától novemberig egye­dül azzal foglalkozott, hogy magának a kórházi igaz­gatóságot lehető legkényelmesbbé tegye. Megrendelt ágyakat, gyógyszereket sat., de arról koránt sem gon­doskodott, vájjon a kívánt czikkek valóban kiszolgál­tattak-e s S­tr­a­tt f­o r­d lordnak jelenté, hogy sem­miben sincs hiány, pedig a legszükségesebb dolgok sem valának meg, így ahoz is megtette a magáét, hogy az 53 gyalogezred külön vonattal az árnyékok országába szállíttassák. Ezen 1200 emberből álló ez­red, mely Sírimiába vitorlázott, s rövid idő múlva 300 ember erősítést nyert, a legutolsó tudósítások szerint mintegy 30 emberre olvadott le. — A brit közönség — úgymond a „Chronicle“ — „nyugtalankodik azon magatartás fölött, melyet An­glia Oroszországgal szemben, nevezetesen a bécsi al­kudozásokon tanúsít. Hírek, melyeknek fájdalom, a valószínűség theóriája nagyon is erős alapot nyújt, szakadatlan tompa hangokban hangoztatnak vissza egy rég megszülemlett aggodalmat. Azon félelem terjed el ugyanis mindenütt, hogy minden dicsekvésünk, — minden drágán megvásárlón szövetségeink, — minden ember- és pénzáldozataink gyalázatos végre vezetend­­nek. Az ösztönnek bizonyos neme, mely a nép összegét szerfölött ritkán szokta tévútra vezetni, azt mondja ne­künk, hogy mi egy szégyenteljes kiegyenlítés, egy ki nem elégítő, üres s foltozott béke előestéjén állunk. A­mi a gyám­okokat éjszakán, és a bankárokat a City­ben illeti, mindenki tudja, hogy ezen befolyásteljes osztályok mindig csak a legközelebbi jövőt tartják szemük előtt, s ezért kiáltanak folyton a béke után. De maga a brit aristocratia is — mint egy külföldi publicista megjegyzi — a béke mellett van, mivel előre látja, hogy a háború mélyen beható reformokat idéz­zend elő magában az alkotmányban is. Ezen gyanítást a kormány mély hallgatása és apathiája, a krimiai kés­lekedés megmagyarázhatlan menete, az alsóház magas aristokratiai tagjainak a manchesteri iskola vezetőiveli kaczérkodása elegendőleg igazolja. Erre következik egy intés Palmerstonnak, kit a nép bi­zalma a tényleges dictatura bizonyos nemével ru­házott föl, nem bírjuk belátni , hogyan (?), inti a lordot, ne jutalmazza azzal a nemzet várakozását, hogy Oroszország előtt bevonja lobogóját. Ilynemű kiegyezkedéssel összehasonlítva , mindazon com­­promissumok, melyekhez a régi Roma végbukásának napjaiban leereszkedett, becsületeseknek és dicsőség­gel teljeseknek nevezhetők.“ A „Chronicle“ ily mó­don szólván, könnyen lehet következtetést vonni a többi kevésbé nyomott hangú radikál és tory lapok : Advertiser, Daily­ News és Herald nyilat­kozataira. A Liverpoolban tegnap a szabadelvű párt fényes győ­zelmet ünnepelt. Jelöltje Mr Ewart (Cardwell ba­rátja s elvrokona) győzött, még­pedig 1469 szavazati többséggel. Mellette állott 5690, Sir J. Bonham con­­servatív jelölt mellett pedig 4221 választó. Az „Inverness Courier“ londoni levelezője szerint Macaulay Angolország története czímű munkájának harmadik kötete még ez év folytán bizonyosan meg fog jelenni. A híres szerző azonban épen nincs megelé­gedve munkájával, s gyakran szerénységében azon félel­mét nyilvánítja, hogy a közönség igen megcsalatott vá­rakozásában. London, mart. 30. — Az „Advertiser“ szerint Sir E. Lyons határozottan s világosan Odessa bom­bázására utasítatott. A „Times“ ismét dörög, de szelíden és óvatosan. Ő a háborút majd „Európa legelső érdekeire nézve csa­pásnak“ tartja, majd ismét azt hiszi kétségesnek, váj­jon kelet békéje biztosítható-e Szebasztopol lerombo­lása nélkül. Mai vezérczikke csak ama meggyőződést fejti ki, hogy a nyugati hatalmak Bécsben a húrokat nem feszítették túl. „Igaz, úgymond, hogy a nyu­gati hatalmak Ausztria támogatásának megnyerése s a decemberi szerződésnek betűszerinti megtar­tása végett , igazságos követeléseikből sokat en­gedtek. Túlzott követelések által Ausztria semleges­ségét csak meghoszszabbitották,­­ vagy ellentállás­sal idézték volna elő. Ha ellenben Oroszország pontusi hajóhadának csökkentését megtagadná, ak­kor az értekezlet feloszlott s akkor alig volna állít­ható az, hogy Ausztria nem köteles az előbb méltá­nyolt feltételeket teljes mérvükben sürgetni.­­• Po­roszország néhány hét óta igen ingerülten szól az ér­tekezletekből! önmaga által okozott kimaradása miatt, — egyébiránt, ha az értekezlet feloszlik, a négy pont­ról nem igen lesz többé szó s a háború nagyszerű alakja Németországot az elhatározás és tettek meze­jére kényszerítendi. Mennél szorosabban simul Po­roszország az oroszhoz, annál szorosabbra fűződik a nyűgat és Ausztria közötti kapocs, mert fájdalom ezen ellenséges dualizmuson alapul a német politika gépezete. Akkor aztán a német egységről többé szó sem lehet. A további alkudozásokra gyönge a kilátás. Ha a Pé­­tervárról várt válasz ellenjavaslatból, egy kivihetlen, nem őszinte javaslatból fog állani, ennek megvitatása kis időveszteséget fog eredményezni, de alig foghat békét összefoltozni, sőt inkább a háborúnak leend dörgő nyitánya. — Londonból, mart. 31-körel táviratozzák, hogy a parliament tegnap ápril közepéig elnapoltatott. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. A tudósítások Krimiából mart. 24-ig terjednek. Minden jelek azt mutatják, hogy már a legközelebbi napokban a védelmi harcz támadóvá fog átalakulni. Nemcsak a franczia hírlapok mondtak le egyelőre Szebasztopol szétrombolásáról, hanem Canrobert Ilek és Raglan lord is hadi vállalataik máso­dik sorába sorozzák a vár bevételét.­­ Az első tá­madás a Baktsiszerájnál összegyűlt orosz hadtest ellen történhetendik, — de Gortsakoff hg is védelmi állása mellett egyszersmind támadó állást foglal. Ha még kiemeljük, hogy Gortsakoff hg legderekabb táborno­kait és legkitűnőbb csapatjait Eupatoria ellen irá­nyozza, úgy nem lehet félreismerni, mikép­p a támadó előhaladásnak a legnagyobb fontosságot tulajdonítja. A védelmi állást ellenben Osten-Sacken a Belbek és Makenzie melletti táborral, Liprandi a Csernaja mellett egy Kamaráig előre állított figyelő csapatosztálylyal, és végre egy hadtest Krimia legdélibb részében Kerts­­től egész Jaltáig foglalta el. A török sereg Eupato­­riában teljes tevékenységben van. Omer pasát az oro­szok nem lephetendik meg, mert ő a vele szemben álló haderőt nem becsüli értékén alul, anélkül azon­ban hogy túlerőnek tekintené. Eupatoriába majdnem naponkint érkezik lovasság és tüzérség­­erősítésül. A kis előőrsi ütközetek, melyek már most mint előpostái talán történetiekké váló csatáknak folynak, mutatják a szenvedélyt, melylyel a két fél egymást kihívni készül.­­ A törökök egészségi állapota Eupatoriában kie­légítő. A londoni G­a­z­e­t1 e lord R­a­g­­­a­n­t­ó­l következő két sürgönyt közöl: Szebasztopol előtt, mart. 13. Mylord! •—Pénteken éjjel az ellenség elkezdett a Malakoff torony előtti mell­véden (Mamelon) dolgozni, azonban a komor idő miatt­­ e mű minőségét nem lehete felismerni. — Vasárnap el­

Next