Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)
1855-04-12 / 1526. szám
kül visszavonultak s ágyulövésnyire állnak a török előőrsöktől. Ez állásfoglalás következtében Eupatoria már csak központja Omer pasa összes mozdulatainak; az uj hadállás kiterjedése által minden helyi túltömést s annak lehető veszélyes következéseit kikerülheti. Az oroszoknak még nagyobb kerületet kell megszállva tartaniok, mi több csapatot s megfeszítettebb szolgálatot vesz igénybe s a sűrűséget a tömegek felállításában kikerülteti. Előőrsi lánczunk keresztültörése ezért semmi ponton sem járand nehézséggel. Iszkender bej már teljesen felüdült; három ujjainak csak hegyeit vágták le a jobb kézen; mutató ujja sértetlen maradt s a kardot ismét jól fogja használhatni. A „Mr 1. Zig“-nak Konstantinápolyból mart. 31-éről írják : „Közel a fővároshoz Maszlak falunál a franczia tartalék és piemonti hadtest számára ép most tűznek ki tábort, azt nagyszerűen meg fogják erősíteni s az a szoroson a Bosporusból a Pontusig ép oly töskéletesen urkodik mint a dardanellai várakon Gallipoli. Ezen fontos katonai rendszabály úgy látszik a magas Porta politikájára nem maradand befolyás nélkül. Szebasztopol bevétele mindenesetre nagy erkölcsi horderejű lenne a nyugati hatalmakra nézve, de az oroszok és törökökre nézve politikai és stratégiai tekintetből sokkal fontosabb Konstantinápoly és szorosai mint a tauriai tengeri vár. A „Köln. Zig“ konstantinápolyi levelezője állítja, miképp látta azon nagy tartaléktábor tervét, melyet a francziák kitűznek. Ez igen hatalmas és megerősített tábor lesz, bizonyos pontokon úrkodva, csekély távolságban egymástól s egymás közt összefüggésben állván, mig a Maszlak, Stenna s az édes vizek völgye közti egész téren földművek emelkednek. Ezen tartaléktábor 40,000 ember számára van szánva, azonban úgy látszik legalább 100,000 embert lesz képes fölvenni. Elvág az minden utat és bejáratot, melyek éjszakról a fővárosba vezetnek s az európai Bosporus-erőditvények hátuljában áll.Közöljük még a „Times“ ismeretes levelezőjének egy levelét mártius 21-dikéről , mely elkésése daczára több figyelemre méltót tartalmaz. — Sir John Bourgogne — így ir — ma Kamieshbe ment, onnan a postagőzössel Angliába menendő. Szemére vetették, hogy ő az ellenséget nem gátolta azon borzasztó védművek állításában, melyeken most fejeinket zuzzuk össze, s hogy az első bombázástól (oct. 17.) várta Szebasztopol elestét, mig pedig az teljesen sikertelen maradt, ámde minderről másutt itélenének. L. Raglan a maga részéről megtette azt mit tehetett, a távozó tábornoknak egy napi parancsban legmelegebb háláját fejezvén eddigi tetteiért. Ha ostrommunkálatainkat tekintjük , úgy azt látjuk , hogy ütegeink vonalai még mindig ugyanazok, melyek oct. 17-én voltak. Azóta ugyan parallelánkat felfegyvereztük, s néhány különálló művet állítottak, de támadási vonalunk alakja Jones tick megérkezte óta sem változott lényegesen. — Harmadik parallelánk még mindig felette gyönge. A futóárkok védelme is ekkorig legkevésbbé sem volt a viszonyokhoz mért. Ma bizonyosan már mit sem árt, ha kimondjuk, hogy a baltámadási vonal futóárkaiban gyakran nem volt több emberünk 900nál, bárha 1500 ember sem leendett sok. Sőt én láttam parallelét, melynek védelme egy tisztre 340 emberrel volt bizva; midőn a vonalat megszállva tartotta, minden 30 lépésre egy ember állt. S ez oly műben történt, mely minden pillanatban ki volt téve a támadásnak. Embereink most 7 éj közt rendesen 3— 4 évet töltenek a táborban. A franczia katonáknak 7 közt 5 éjig van nyugtok. — Menzikoffkg halálát itt általában igaznak tartják. Az oroszok a háborút az ő művének tekinték. Ő volt az, ki Szebasztopol műveit mostani tökélyükre vitte. Még sokkal azelőtt, mielőtt a háború kitört, éjjel nappal dolgoztatott e műveken. Ezek voltak legfőbb büszkesége, s mégis, segélyzett szerénységgel fel szokott kiáltani . Hogyan történik, hogy a czár épen engem szegény öregembert küld ide! Hisz én nem vagyok e tiszteletre méltó ! — Az uj vársereg parancsnok, legyen bármi a neve, a védelmet elhatározottabb és támadóbb modorban látszik vinni akarni. Mindig azt álliták, mikép egy ostromolt hely védelmének főleg szakadatlan hatályos kirontásokból kell állani. Az új parancsnok is talán ezen nézeten van, s ágyúit némán tartja, míg majd érdemes lesz, a nagy bombázásnál azokat beledörögtetni. De a veszteségek, melyeket kirontásainál szenved, csakhamar meg fogja őt győzni, hogy e védrendszer is jelentékeny árnyoldalakkal bír. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest, Csorba János polgármester által Debreczenben. Felsége a Császárné szülése alkalmából múlt hó 12-én műkedvelők részvétével a városi nagy tanácsteremben hangverseny rendeztetett, mely igen látogatott volt. A teremdiszités s a hangverseny egyéb költségei a városi pénztár által fedeztetvén a szenvedő emberiség javára rendezett e hangverseny tiszta jövedelme 439 pártot tett, mely összeg zöld csütörtökön nyilvánosan osztatott ki. Az estély fénypontja egy eszmés és leyális alkalmu vers volt Révész Bálint tanártól. Az osztatlan tetszés, melylyel e sikerült vers fogadtatott, a községtanácsot arra bírta , hogy múlt hó 21-kén tartott ülésében annak kinyomatását rendelje el, melynek egy díszpéldánya, legmélyebb alázattal sz. kir. Debreczen városa nevében Ő Felsége a Császárnénak felterjesztetni határoztatott. — Temesváron Janitsáry Ignácz polgár által a cs. kir. katonai kormányzóságnak, Ő Felsége a Császárné szerencsés szülése alkalmából 200 pert adatott át, mely öszveg az ellenség előtt nyert seb folytában rokkanttá vált 20 szűkölködő katonák közt osztatott ki egyenkénti 10 pártjával. A Hölgyfutár tegnapelőtt száma mellett jelent meg a 24 író albumának első lapja, melyen Tompa, Dobsa, Beöthy László és Tóth Endre igen jól talált arczképeivel találkozunk Barabás mesterkezének rajzolása után. Az albumot hat ily lap s több ívnyi, részint életírást, részint az illető írók egyik sikerültebb művét tartalmazó szöveg képezendi. Willmers úr első hangversenye húsvéthétfőn igen nagy közönség által látogattatott. A hangversenyző ezúttal is bámulatra ragadó játékának rendkívüli virtuozitása s főkép az ujjak gyönyörű trillái által a közönséget. A magyar változatok sikerültek. A C. moll sorozatában ismét találkoztunk Volkmann busongó kedélyével, azon elegiaszerü jelleggel, mely szerzeményein ömlik el. E sonátát W.ur roppant művésziességgel játszó. Alkalmunk lesz még Wur következő hangversenyei folytában jeles játéka felöl bővebben is szólani. — A pesti jótékony nőegylet szemgyógyintézete javára tegnap déli 12 órakor a Lloyd társulat teremében rendezett hangverseny, sajnálkozással kell jelentenünk, érdekes programmja mellett sem tartozott ez időszak leglátogatottabbjai közé. A közönség falragaszok által eleve és idejében nem értesittetett e jótékony zenély felől, melyre jótékony szelleménél fogva a pestbudai közönség bizonyosan megjelent volna; de magunk is csak egyik laptársunk útján szereztünk magunknak tudomást a felől, holott a czél érdeke igényli róla az értesíttetést. A hangverseny néhány igen érdekes részszel is bírt. Willmers úr ismert virtuozitásával játszó szellemdús szerzeményét a „szélarát“ s egy kis művész háromság,a Raczek testvérek lepték meg összevágó, mesteri, ügyes hegedüjátékukkal a közönséget. Magyar dalt Bogya k. a. és Ellinger ur énekelt; a kisasszony művészi correctséggel s a legnehezebb árnyalatok és czifrák jeles visszadásával Kovács Endre , s Ellinger ur Thern legújabb szerzeményét. Thern és Kovács Endre urak szerzeményei az egyszerű magyar dalt a fodrászhoz vitték és ott ezer apró fodrot és schnekerlit süttettek reá; az ének czikornyává válik, elveszvén typusát, hatását. Aztán a gordonka sem lehet az inarticulált hangok szere; nemcsak az iszonyúan nehéz, hanem a szende szép , a lágy játék is beillik a hangversenybe A gordonka inkább ily játékra való, ezért Luck tanár ur egyébiránt jeles játéka nem hatott. Bulyovszkyné a. Györffy Gyula szép költeményét szavalta s Kaiser Ernstné a. Romeo szép áriáját éneklé. Még Baumgartner Gyulának, a zenede és Ridley Kohn ur derék tanítványának eléggé ügyes hegedű-játékát kell dicsérettel megemlitenünk. — Pest, ápril 10. Múlt hó utólján látogató meg nagyságos és főtisztelendő Haas Mihály pest-kerületi cs. kir. iskolai tanácsos ur a helybeli gymnasium összes osztályait, részint az ifjúságnak erkölcs- és tudományokban f elemenetéről magának biztos tudomást szerzendő, részint azt hivatásának rögösebb pályáján minden szép és jóra alkalmilag buzdítandó. A kitűzött órákban előadott tantárgyakból nehány növendéket kikérdezvén, tettleg meggyőződött arról, hogy sem a tanárok sem a tanonczők részéről sem mulasztatik el semmi , mi a nemes czélnak kivívására az eszműködésnek minden oldaláról méltán követeltetik. A nyert feleletek után lelkesítők nagysága az ifjúságot minden tantárgynak, de főleg a német nyelvnek szorgos tanulására előadván annak, kivált jelen körülményekben, mind szükségességét, mind átalános hasznát, miszerint a tudományok akár szigorúbb akár kellemesebb szakát véve, nincs olyan egy sem, melynek megszerzésére, vagy abbani nagyobb tökéletesedésre ezen irodalom bőséges forrásal ne szolgálna.—De buzdító beszédének fénypontját a bekövetkezendő nagy hétnek vallásilag nagy fontosságú téve. Emlékeztető ő az ifjúságot az ezen hétben tartatni szokott lelki gyakorlatok szentségére és hasznos voltára, emlékeztető Sz. Pálnak e szavaira: „íme most a kellemes idő, most az üdvösségnek napja“ emlékeztető a keresztény hitnek illetőleg az emberi nem megváltásának ezen hétben ünnepelt mély titkaira , — melyeket szivükre vevőn és kellőleg fontolgatván, — lesznek csak képesek tiszta léleknek túláradozó örömével zengedezni az urnák örvendetes allelumját. — Végre komolyabb tárgyakról kellemesebbekre térvén örömmel hallgatá a művészi éneklésnek adott próbáját, melynél öt a négy hangon teljes öszhangzással elzengett 3 egyházi ének annyira meglepő, hogy minden jelenlevők édes örömére őszintén nyilatkoznék, miszerint élte legboldogabb napját e jelen tévé, melyet fiatal barátinak ily szép elömenetételi meggyőződésben élvezhetett. Áldás a közjóért ily nemesen buzgó férfinak minden lépésére. Sz. J. — A magyar kir. természettudományi társulat ma ápril 12-én d. u. 5 órakor szakgyűlést tart, melyben Neumann Samu segédtag a békaféle hüllőkről értekezendik. Az angol festészek a párisi műtárlatra nem küldenének müveket, mivel a tárlat mellett egy czukorfinomító gyár létezik, melynek gőze és füstje e müveknek árthatna. Azonban maguk az angol lapok bevallják, miként e mentség csak ürügy s hogy az angol festészek kerülni akarják a más nemzetbeli müvészekkeli vetélkedést, mi rájuk nézve kedvezőtlenül üthetne ki. Kíszintézet. Nemzeti színház. April 10-dikén : A makranczos hölgy. Vígjáték 4 felvonásban. Irta Shakspeare. Deinhardstein szinte alkalmazása szerint fordította Fekete Soma. A 3-dik felvonásbeli uj szobadiszitményt festette Telepi. — Rendező Egressy. — „A makranczos hölgy“ másodszor is azon szarvas botlásokkal ékes Deinhardsteinféle szinrealkalmazás szerint adatott, mint először; de a remekmű még mint társa is tanúskodik eredeti jelességéről, s a szépszámú közönség ismét nagy tetszéssel fogadá a darabot, melynek mi szín ■ padunkon fenmaradást jósolunk, mely azonban újra meg újra felgerjeszti a jámbor óhajtást dologért a dramaturg alkalmazása iránt. Kit tegyünk most felelőssé falsifiált darabok színrehozataláért ? Kit szólítsunk fel a fordított, szinte alkalmazott, magyarított, úton átdolgozott, stb. darabokban elkövetett botlások kiigazítására ? — A darab mai előadásában azon egy kedvező változás történt, hogy Bianka szerepét Munkácsy Flóra játszá Különben említenünksem kell, hogy Egressy (Petruchio) és Komlóssy Ida (Katalin) legtöbb tetszést arattak. — Midőn Bianka kérői, az öreg Gremio s az általa hozott ál tanító, az ál Lucenta s a másik ál tanító beutaltatnak a leány szobájába (II. felv.), nem szükséges azon felesleges tréfának, hogy t. i. Tranio az előre tolakodó Lucentiot hátra löki, feláldozni a valóság parancsolta kitávozási rendet. Gremio érdemet akar magának szerezni az által, hogy tanítót hoz Biankának; természetes ennélfogva, hogy neki kell Lucentiot bevezetni a leányhoz. Ez nem épen fontos dolog, de csekély hibák is igazítandók. Csekélységnek vehető az is, hogy Petruchio neve Petrucsionak mondatik: nem tudják-e színészeink, hogy az olasz eh nem cs, de k ? A szinlapon, az igaz, Petruccio áll, de ott már megszoktuk a hibákat; eredetileg azon név Petrucchio. A szinlap Mirolát is újra megtartó Minola helyett. A Telepi festette új szobadiszítmény csinos. — Szép az új csillár is, de világának időszakos el-elhomályosodásai nem épen jótékonyak a szemre. Hisszük, e kis bajnak is eleje fog vétetni. — Ma adatik : GUTTENBERG. Eredeti dráma 3 szak. Dobsay-tól. TUDOMÁNYOS IRODALOM 45—6(347—8). Uj Magyar Muzeum. Egyszersmind a magyar akadémia közlönye. Kiadja Tody Ferencz. 1855. Első és második, vagy januariusi és februáriusi füzet. Pesten. Heckenast Gusztáv. S rét, a bécsi tud. akadémia közlönyéhez hasonló díszes kiállításban. 152 és 801. (Előfizethetni még folyvást Heckenast G. kiadóhivatalában : egész évre helyben vagy könyvárusi utón 6 ft, postán 7 ft 30 krjával; félévre helyben 3 fj. postán 4 fijával.) Az idei Uj M. Múzeumnak eddigelé már két füzete kering a közönség, fájdalom, nem oly nagyszámú közönség kezén, minőt okvetlenül megkívánhatnánk oly nemzetnél, melynél kell, hogy az irodalom már valóságos lelki szükség, nem pedig urias pártfogás tárgya legyen. Pedig itt az idő, hogy ne csak egy általános, de, külön szakok szerint, több tudományos folyóirattal bírjunk, és hogy mindjárt egy fontos szakot említsünk, okvetlenül szükséges, hogy legyen nyelvtudományi folyóiratunk, ha nem akarjuk, hogy épen azon téren, hol a magyar tudomány volna hivatva vezérszerepet vinni (az ural-altaji nyelvek buvárlatában), a külföld tudósai megelőzzenek, túlszárnyaljanak és megszégyenítsenek bennünket. Alaptalan a kifogás, mintha az Uj M. Múzeum úgy volna szerkesztve, hogy annak tartalmát csak szorosan szaktudósok élvezhetik , mert egy részről sajnosan tapasztalhatni, hogy azok is, kik részint hivataluk, részint hivatásuknál fogva egyenesen a szaktudósok közé volnának sorozandók, nem igen támogatják részvétükkel e tudományos közlöny fenmaradását; más részről pedig e közlöny czikkeinek legnagyobb része koránsem oly modorú, hogy azokat csak középmiveltséggel bíró nem-szakemberek is érdekkel ne olvashatnák, föl ne foghatnák és hasznukra ne fordíthatnák. Tudományos íróink hálistennek körül nem kerítették magukat azon aristokratikus görög-latin terminológia árkolatával, melylyel példa német tudósok a „profanum vulgus“-t visszariasztják a tudomány várának szentélyeitől. De valljuk meg, hogy kérelmes közönyünkből csak nehezen vagyunk kimozdíthatók; valljuk meg, hogy kiváltságolt népnek tartjuk magunkat, mint a zsidók, hogy szeretjük elvárni a sültgalambnak szájunkba repülését, minden munka, minden fáradozás nélkül magunk részéről; valljuk meg, hogy míg körmünkre nem ég valami, nem sokat törődünk vele; valljuk meg, hogy könnyebben tudunk föllelkesedni czifra ábrándok, mint legsajátabb, legvalóbb érdekeinkért ; valljuk meg végre, hogy még mindig nem tudunk kellő komolysággal hozzáfogni a kellőhöz, s midőn hozzáfogunk is, csak könnyedén szeretnénk vele elbánni, s igy mindössze kényelmes dilettantismus sokáig vergődünk. Hogy a mellett geniális dilettánsok is vagyunk, mint czigányaink a zenében, az nem érdemünk, csak Isten áldása, melyre csupán úgy érdemesíthetjük magunkat, ha fajunkban örökölt szép lelki erőnket és tehetségeinket, kitartó szorgalom, teendőink érett megfontolása s erélyes munkásság által minhasznunkra, nemzetünk javára igyekszünk fordítani. Azonban bocsánat ez eltérésért. Térjünk át az Uj M. Muzeum idei két füzetének ismertetéséhez. A folyóirat beosztása maradt a szokott: egyik része t. i. „M. academiai értesítő“ czime alatt a magyar tudós társaságban felolvasott értekezéseket s a társaság egyes üléseinek tárgyait közli; a másik, a tulajdonképi folyóirati rész, hosszabb rövidebb tudományos czikkeket, irodalmi naplót s a tárczában apróbb, tudományos érdekű közléseket tartalmaz.Az új (ötödik) évfolyam bevezetését képezi a „viszszapillantás múlt évi irodalmunkra“ Tody Ferencztől (3—13), melyben szakok szerint elsorolvák irodalmunk terményei a lefolyt 1854-dik évből, s melyet — a szerző ígérete szerint — követni fog még egy másik czikk, az időszaki s az idegenajku sajtóra vonatkozó, némely általános észrevételekkel és jámbor óhajtásokkal, melyeket oly férfitól, mint Toldy, minden irodalombarát feszülten vár. — Az „Adversaliák Csereihez“ Szilágyi Istvántól (13—53) a dombói Szegedy-család tárában talált kéziratos két kötetből vett adatokat tartalmaznak, melyek részint pótolják és helyreigazítják Csereinek a szebeni királybíró Szász János perére, valamint a Rákóczi-mozgalmak elején esett erdélyi csatákra vonatkozó közléseit, részint jegyzékét s rangsorozatát adják a XVIII-ik század elején Erdélyben uralkodó czimezéseknek; s a történetbuvár szintúgy, mint a költő, bizonyosan köszönettel fogadandja ezen, a múlt homályából elővont s kellőleg földerített adatokat. Hálával tartozunk mind általában a történelem, mind különösen irodalmi múltúnk érdekében a tudós gróf Kemény Józsefnek is, ki Erdősi János életét közli, Erdősinek (vagy miként magát nevező, Sylvesternek) saját munkáiból merítve (97—113). Kemény József gr. buvár-lelke s mély avatottsága hiteles alapokra fektette, lehetőleg kiegészítette, több részletben helyreigazította s összeállította mindazon adatokat, melyek e XVI-dik századbeli legelső tudósunk életéről ittott közöltettek; s midőn a nyert biztos eredménynek örvendünk, örömünkre szolgál ugyan e füzetben találkoznunk Vass József „két napom Gerenden“ feliratú közleményének első részével (148 152),mely bepillantanunk enged a fáradhatlan gróf házi körébe, magán életébe, s mely valóban csak az összes magyar nemzet elismerését s háláját tolmácsolja azon férfi irányában, kiről igazán mondhatni, hogy Erdély Benkője s Magyarország Kovachica egy személyben. — Bár volna elég hathatós szavunk, hogy kellően tolmácsolhatnék azon elismerést is, melyet oly rendkívüli mértékben igényel az „ősmagyar csillagismei közlemény“ Lugossy Józseftől (54—75 és 113— 146). Tekintsük az ősmagyar hitrégészetnek ezen adalékait, melyeknek végszakasza még hátra van, akár népismei, akár nyelvészeti és történelmi, akár szépészeti szempontból, mindenesetre oly becses, oly nyomatékos dolgozat ez, melyet, a tudomány és művészet emberei egyiránt legnagyobb érdekkel fogadandnak s melynek megolvasását nem eléggé ajánlhatjuk a laikusnak is, hogy fogalma legyen a hitrégészetnek nálunk még oly kevéssé belátott nagy fontosságáról. Nem mellőzhetjük megemlíteni, hogy az előadás, tudományos szigora mellett, vonzó, eleven és szinte költői. Ha ki kellene valamit emelni, hol minden részlet kiemelendő, úgy leginkább a tejutnak „hadakuta“ elnevezése szellemdús fejtegetését s a „hiring“re legkitűnőbb német hitrégészek által is tukmált tanvéletek megczáfolását emelnék ki. Meg vagyunk győződve, hogy a német közönség nem fogja ignorálni, nem ignorálhatja Lugossynak a német hitrégészet egyes részletére nézve lényegesen módosító állítmányait, s az ő búvárkodása — szintúgy mint Ipolyié —kénytelen kihatni az összes hitrégészet sellemére. — A nagyobb czikkek közé tartozik még Livius II-dik könyvének magyar fordítása Sárváry Bélától (75—90). E szorgalommal és ízléssel kidolgozott magyarítást, melynek becsét nagyon emelik a nyelvi és történeti magyarázó jegyzetek, úgy akarjuk tekinteni, mint ajánlatos mutatványát egy nemsokára megjelenendő teljes magyar Liviusnak. — A Muzeum tárczája Vass Józsefnek feljebb már említett gerendi kirándulásán kívül sajószentpéteri helyneveket (94—96) s a török számára 1543-ban szolgáltatandó eleségre vonatkozó rendszabályokat (96) közli; az irodalmi napló (90—94 és 146—148) számos újabb magyar munkák rövid megemlítése mellett, közelebbről, bár szintén csak általánosan Jerney Magyar nyelvkincseit, Fáy János orvosát, Tavaly nevelői emlékét, Teleki „Hunyadiak korá“nak 4-ik kötetét, Thierry- Szabó Attiláját, Érdy Szent Istvánját, Toldy „magyar költészet története“ s „magyar nyelv és irodalom kézikönyve“ czímű munkáit, s Greguss magyar verstanát mutatja be.— Örömmel utánközöljük a szerkesztőnek azon csillag alatti jegyzetét, hogy a „Magy. nemzeti irodalom története“ harmadik és negyedik kötetét még e nyáron reméli befejezhetni. A „Magyar akadémiai értesítők kisebb közleményeit képezik: a magyar történelemre vonatkozó régibb munkák jegyzéke, melyek a berni városi könyvtárban találhatók (közölve Szalay László által) ; és Gyarmathy, Csokonai és Kazinczytól egy-egy eredeti levél Engel Ján. kér. magyar történetíróhoz (közölve Kubinyi Ágoston által.) Nagyobb czikkek: „Históriai tanulmányok,“ Wenzel Gusztávtól (I. szám); „A bölcsészet függő kérdése az általánosról,“ Purgstaller Józseftől; „Olvasmányok a haditörténelemből“ Kiss Károlytól (I. szám, bevezetés); „A török, magyar és finn szók egybehasonlítása a Hunfalvy Páltal (a bevezetés első fejezete : gyakorlati és bölcselmi nyelvtudomány). Az utóbbi dolgozatot akkor mutatandjuk be, midőn a bevezetés teljesen meg fogott jelenni , s ezúttal csak a fentebbi három czikk tárgyait említjük meg röviden.—Wenzel Gusztáv fejtegeti a történettudományban mutatkozó kedvezőtlen és kedvező változásokat. Amazok: hazai történettudományunk hanyatlása, s külföldön oly irodalmi irányok emelkedése, melyek hazai tört. tudományunkra kedvezőtlenül hatottak. — Amezek: a tört. tudomány művelésébeni hiány fölismerése , külföldön a történet segédtudományainak s a formaszerinti tört. tudománynak különösen szerencsés művelése, s belföldön a nemzeti öntudat helyreállítása, uj ébredése, ennek folytán pedig a gyakorlati életnek hatása a tört. tudomány uj szellembeni mívelésére. Feladatunk tehát a kedvezőtleneknek elismert tényezők tekintetében tört tudományunk viszonyait helyreigazítani s a kedvező momentumokat annak érdekében felhasználni és czélszerűen tovább kifejteni, még pedig négyes irányban: a kütfők tanulmányozása, a tört. tudományi irodalomnak hasznunkra fordítása, a kútfőileg tisztába hozott adatok feldolgozása, végre a tört. ismereteknek más tudományok és a különféle életczélok érdekébeni felhasználása által.— Purgstaller József bölcsészet-történelmi értekezése az absolutum *) eszméjének Kant, Fichte, Schelling, Hegel és Herbert szerinti felfogását adja elő nemcsak következetes fejtegetésben, hanem egyszersmind világosan s nem ex professo bölcsészek által is megérthető modorban. — Kiss Károly a haditörténelem fogalmát úgy határozván meg , — hogy az a harczok folyamának, — a hadügy rendszere kifejlődésének s kölcsönösen egymásra ható, egymást kiegészítő viszonyainak történelmi alakbani hű előadása, közelebbről fejtegeti, mi módon lehet és kell a haditörténelmet tanulni, s itt először is a haditörténelem fő és al szakaszait határozza meg (az eddigit a lőpor feltalálása választja két fő szakra, s a harmadik főszakot alkalmasint a gőzerő alkalmazása képezendi); azután közelebbről azon rendszer kellékeit számlálja elő, melyet a haditörténelem igényel. A czikket az egyetemes haditörténelemre vonatkozó könyvészeti jegyzék rekeszti be; s a szerző ígéri, hogy legközelebb Zsigmondnak a török ellen a Duna alvidékén viselt hadjáratát s különösen a nikápolyi ütközetet fogja elemzése tárgyául kitűzni. — Nincs e rovatban elegendő tér, hogy a becses munkákból részletesebb kivonatokat adhassunk, különben az épen említett három akadémiai értekezést, valamint az Új M. Múzeumban megjelent többi nagyobb és egytőlegyig közérdekű czikkeket is kimerítő vázlatban mutatnak be, így azonban csak épen figyelmeztetünk azoknak fontosságára, s újólag meg újólag ajánljuk könnyű elméjű nagyobb közönségünknek is az Uj M. Muzeum olvasását. —ss. Magyar könyvészet. 165(965). Uj szerkezetű álmos könyv betüsorozatban, magyarázattal s különféle elmés kérdések- s fejtegetésekkel, lotteria-kedvelők részére összeállitá egy álombuvár. Pesten, 1855. Länderer és Heckenast nyomdája. Kis 8-rét. 801. (Ára 12 pkt.) *) Az absolutumot a tudós értekező — nézetünk szerint hibásan magyarítja „általánossal. Valamint az „egyetemes“ a többértelmü „allgemein“ szónak azon jelentése , melyet a latin „universale“ fejez ki, úgy az általános“ ugyanezen „allgemein“ szónak azon jelentése , mely a latin „generáléban rejlik, s így elvontan az, ami concretabb értelemben „közönséges.“ Az „általában“, „általánosság“ stb. kifejezéseknek közéletileg elfogadott jelentése nem engedi, hogy azzal az absolutumot fejezzük ki. Az általánosban nincs benne az egység fogalma, mi pedig lényeges. Mondjuk tehát az absolutumot „egy általánosnak, annyival inkább, mert közönséges szólásmód szerint is az „egyáltalában“ kifejezés ily értelmet rejt magában. (Egyébiránt még az „okvetlen“ és „végképi“ szavak is inkább megközelítik az absolutum fogalmát, mint az „általános“, melyet — ha ugyan absolutum helyett akarná valaki elfogadni — előbb még eredeti jelentéséből kellene következtetni, mit a bölcsész nem tehet). «