Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)
1855-05-23 / 1560. szám
szállítani. Volt ugyan szó a baja péterváradi út kikövezéséről , de ez is alkalmasint csak „pium desiderium“ gyanánt emlittetett. Megyénk némely községeiben az ebadó életbe hozatott; minden tulajdonos ebetért a közpénztárba bizonyos, ámbár nem minden községben egyforma mennyiségű összeget köteles befizetni; ennél jobb eszköz alig létezik, az elszaporodott ebek számának csökkentésére ; azonban még sem helyeselhetjük, miszerint az egyik községben, az adó minden egyes ebtől 20 kr, a másikban 30 kr, a harmadikban 5 ftra határoztatott, s hogy több községekben épen semmi megadóztatás sem történik. Itt egy átalános megadóztatásnak kellene lenni, mely szerint minden községben az ebadó meghatároztatnék, s igy a községipénztárak jövedelmei is felemeltetnének, melyekből czélszerűen az éjjeli őröket elegendő számra lehetne emelni. A vízkiöntés által károkat szenvedett szerencsétlen bánáti lakosok számára gyűjtött segedelemhez, Bácska boldog lakói, szép összegekkel járultak ; az adakozási ívekből alkalmunk volt meggyőződni, hogy megyénkben a felebaráti részvét jótékony értelme a lakosok kebléből nem halt ki, s a pórnép, ha részvéte a szerencsétlenek részére igénybe vétetik, szívesen nyitja meg gabona és pénztárát, hogy adakozása által a nyomor és ínségen segíthessen. Vetéseink mostani állása a lehető legdusabb aratásra nyújt reményt, s ha azokat időközben valamely nem várt veszély nem éri, hisszük, e remény teljesedésbe is megy. Kecskemét, máj. 17. A polgárisodásnak minél magasb fokán áll valamely , nép , annál nagyobb erélyt fejt ki az önmivelődésére vezető tanintézetek felállítása és megtartása körül, s annál több gondot fordít polgárainak czélszerű nevelésére. Erre Európának mivelt tartományai például szolgálhatnak, melyek közé édes hazánkat is vajmi szívesen sorolnék, de e tekintetben aligha állhatná ki a versenyt más, anyagilag kevésbbé megáldott országokkal. Itt is felhozható ugyan egy két példa, mely szerint mind egyesek, mind testületek dicséretes buzgóságot tanúsítottak iskoláink megalapítása és felvirágoztatása körül, de általán véve , fájdalom, rettentő közönyösséget tapasztalunk, kivált újabb időben, úgy hogy jövendőnk fölött majdnem kétségbe kell esnünk, mert tanintézeteink nemcsak nagy számmal nincsenek, de a meglevők is anyagi segedelem nélkül jobbára csak tengődnek, s maholnap a nevelés mezején minden más nemzet mögött maradunk. Nem akarom itt az iskolák irányában mutatkozó részvétlenség okait keresni, mert hitsorsosimnak Achilles-sarka ez, mely legkönnyebben sérthető. De szeretném, ha könyörgő szózatom utat találna azok füleihez, kik romlatlan népünk vezetését magukra vállalák, hogy gondolkoznának utak és módokról, miként lehetne e nép összes tagjait czélszerű oktatásban részeltetni. Szeretném továbbá, hogy a nép végre ébredne és venné szivére szent könyvünk ime jóslatteljes szavait: „Elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való.“ Körülbelől ily gondolatok merültek fel lelkemben, midőn helybeli főiskolánk tereméből kijöttem, hol egy magasztos ünnepélynek voltam tanúja. És e komor gondolatok szülő oka nem más, mint ama természetünkben rejlő különösség, miszerint a magyar „sírva vigad.“ Jeles papnöveldénk virágzása fölötti örömömben ugyanis meglepett a fájdalom, mert láttam ez iskola szép készültségü ifjait, és önkénytelenül fölsóghajték: „Istenem! miért nincs sok ily intézet a hazában, hiszen egy fecske még nem csinál tavaszt; miért nem ismeri fel e nemzet önerejét, mely ifjaink szunnyadozó tehetségeiben rejlik, mely czélszerüen kifejtve kiszámithatlan eredményre vezetne, miért nem ad alkalmat az ifjú nemzedéknek, hogy képezhesse magát és annak idejében versenyre kelhessen más nemzet előharczosaival! ?“ Épen most esztendeje hasonló alkalommal ugyancsak a P. N. hasábjain egy rövid czikket közöltem, melyben a minden évben megtartatni szokott ünnepélyt leírtam, megemlítvén egyszersmind azt, mikép az a megboldogult debreczeni tanár Péczely József emlékére tartatik, ki iskolánknak 1000 pengő forintot hagyományozott oly kikötéssel, hogy annak kamataiból minden évben valamely pályakérdés megfejtése által magát kitüntetett ifjú jutalmaztassák. A híres tanárnak végrendeletileg kinyilatkoztatott akarata értelmében jelen iskolai évre is volt pályakérdés kitűzve, hogy: „Adassák elő a pantheismus tana különböző alakulásai és fokonkénti fejlődése szerint és fejtessék meg annak befolyása a theologiának különböző alakulásaira , különösen Spinoza óta, mely nehéz és sok készültséget feltételező kérdés megfejtését tanuló ifjaink közöl kettő kísérletté meg kitűnő szerencsével, úgymint Tomory Sándor és Dúzs Sándor harmad éves theologusok. Meg nem állhatom, hogy a jeles tanároknak a haza nevében hálát ne szavazzak azon buzgóságukért, melyet a reájok bízott kincsnek megőrzésében folytonosan tanúsítanak; meg nem állhatom, hogy be ne mutassam a közönség előtt theologiai tanintézetünket, mely a magyarországi prot. egyház fődisze, és hogy egy két biztató szót ne mondjak a pályázó ifjaknak, kik képességüknek ezúttal fényes jelét adták. Haladjatok megkezdett szép pályátokon, de vigyázva, mert messze van még a czél, mely után iparkodtok. Azért meg ne szűnjetek küzdeni, de szem előtt tartsátok mindig, hogy egyházunk és hazánk mindig igényt tart erőtökre, miért is azt hiú dicsvágyból soha koczkára ne tegyétek! ” A pályadij kiosztása alkalmával a jövő iskolai évre következő pályakérdés jön kitűzve : „Adassék a Károlyi Gáspárféle biblia-forditásnak részletekbe bocsátkozó jellemzése tekintettel más prot. magyar fordításokra, az eredeti szövegre, a helyes értelmezés szabályaira és a magyar nyelvnek folytonos fejlődésére, és mulattassanak ki a Károlyi féle fordítás hiányai, és hogy ezek miből eredtek, valamint azoknak kellő javításai.“ B. Ausztriai birodalos». Bécs, máj. 21. Ö Fölsége a Császárné Ischlbe utazása alkalmával julius vagy augustus hónapban Poszenhofent is meglátogatja, ö Fölségeiknek Bécsből Laxenburgba áthelyezkedésök mindjárt a jobb idő beálltával fog megtörténni, s majdnem úgy látszik, hogy a tegnapelőtti országos eső után az idő valahára kedvezőbb alakot öltene. A Ferdinand Miksa Főherczeg ö cs. Fenségének parancsnoksága alatt álló gyakorlati flottát, mely folyó hó 19-kén Triesztből a nyílt tengerre indult, Ö cs. Fensége KÜLFÖLD, Németország. A „Neue Pr. Zeitung“ Nesselrode gr.nak apr. 30-káról kelt következő sürgönyét közli Glinka orosz cs. követ úrhoz Frankfurtban : „A Bécsbeni tanácskozmányok azon pontra jutottak, melyen a párisi és londoni kabinetektől függ, azokat véglegesen meghiusultakká tenni, daczára azon szilárd akaratunknak, hogy a béke megszereztessék. Szükségesnek hiszem kijelölni önnek, mily stádiumban fogna lenni azon két kérdés, melyek különösen Németországot illetik, a bécsi conferentiák feloszlása esetében. Az első kérdés a dunafejedelemségek kiváltságos kormányzatára, s a második a szabad dunai hajózásra vonatkozik. Mindkettő vizsgálat alá vétetett és tárgyaltatott a mártius 15 és 23-kai ülésekben, s oly megoldatást nyertek, mely minden a conferentiára egybegyült meghatalmazottak helybenhagyását érdemlé ki. Oroszország meghatalmazottai e tanácskozmányban részt vettek a béke oly értelmével, mely bizonyosan befolyással volt azon megnyugtató határozatra, melyhez a conferentia jutott. Ezt tanúsítják a II. III. IV. és V. értekezleti jegyzőkönyvek. Hogy azon különös elrendezéseknek, melyeket ezen okmányok feltételeznek, valódi érvény és kötelező erő adassék, szükséges volna azokat szerződvény-alakba foglalni. Ha a conferentiák feloszlatnak, akkor ezen szükséges formalitás nem történhetik meg, s a hatalmak, melyek ezen elrendezésben érdekelve voltak, nincsenek forma szerint egymásnak lekötelezve. Daczára mindennek a császári kabinet rajta lesz, hasznos eredményül tekinteni azt, hogy a hatalmak teljes öszhangzása legalább e két pont fölött el van érve, mikép azt a Bécsben aláírt jegyzőkönyv bizonyítja. Mivel ezen két pont Németország érdekeit kisebb nagyobb mértékben közvetlenül érinti, ennélfogvást mi ezen eredménynek kettős nyomatékot tulajdonitunk s tulajdonítunk még most is, mert midőn az Németország érdekeit egészen a keleti kérdésseli összeköttetésen kívül helyezi, szükségkép azoknak arra kell szolgálniok, hogy a német szövetség államait megszilárdítsák amaz elhatározásukban, miszerint a viszálytól távol maradjanak és szigorú semlegességet tartsanak fen. Ő felsége a császár mindazáltal a Dunafejedelemségek ügyeire s a dunahajózás szabályozására vonatkozó, Bécsben eszközlött elrendezést csak addig tekinthetné Oroszországra nézve kötelezőnek, míg a német udvarok szigorú semlegességüket fentartják. (La Majesté l’Empereur ne sourait toutefois regarder comme obligatoire pour la Russie les arrangements concertés Vienne quant aux affaires des principautés et au reglement de la navigation du Danube, que tant que les cours d'Altemagne conserveront cette attitude de stridte neutralité.) Ön felhatalmaztatik, a német szövetséggyűlés tagjait erről biztosítani, közölvén velök ezen sürgönyt udvaraik mihez tartása végett. Fogadja ön stb.“ Francziaország, Paris, máj. 17. Persigny még mindig itt- e, valószínűleg, e hó végével megy állomására. Persignyné tudniilik férjét ismét apává tévé, s a gróf ezért marad Párisban. — A „Times“ mai czikke megerősíti lord Russel békés érzületét. A „Times“ a nemes lordot legkeményebben támadja meg (lásd a tegnapi legújabb posta londoni rovatát) s nem valószínűtlen, hogy az egész angol kabinet elbukik, ha Palmerston társain túl nem ad. — Mikép erősítik, Persigny nem sokáig maradna Londonban. Ha a támadó politika, mire egy lépést tettek, a túlsúlyt megtartja, akkor Persigny valószínűleg a minisztérium élére, kétségkívül az államminisztériumba hivatnék. Ez esetben várni lehet, hogy azon fenyegető intések, melyeknek élőbeszéde a lengyel felirat volt, nagyobb terjüvé válandanak. Még eddig elé azonban nincsenek ennyire. — Az iparműkiállítás még nem tévé meg a várt hatást. A munkálatok elkésése és a bementi ár magassága a kiváncsiakat lehűtötte. — A szépművészeti palota kész volna, de a teremek hidegek, s majdnem puszták. A kiállítási palota részvényes társulata épen nincs megelégedve azon szabadelvű rendszabálylyal, hogy a kiállítók és journalisták ingyen járjanak be a palotába, mely utóbbiak ügyét Napóleon herczeg vitte keresztül. A társulat veszteségéért kárpótlást szándékozik kérni. A vidéki és külföldi journalisták pedig, daczára a „Moniteur“ ban kiadott jelentésnek az ingyen bemenetelt nem élvezhetik. Ennek oka pedig, hogy náluk elvész azon tekintet, melylyel a párisi lapok iránt a közönségre gyakorolható, ingerlő czikkeik miatt viseltetnek. — Mikép az „Ind. belge“-nek írják, tegnap az akadémiának egy küldöttsége (N o a i 11 e s hg, Villémain,Dupanloup püspök) volt a császárnál, alázatos panasszal járulni hozzá, az akadémiai választásokat illető közelebb megjelent rendelet miatt. N o a illés hg szónokolt, s azon szerény észrevételeket elé terjeszté, melyeket ez első tudományos testület, az ő szervezetét lényegesen módosító rendelet miatt a trón elé akar bocsátani. A császár nagyon előzékenyül felelt, s kijelenté, hogy legforróbb kívánsága volna az akadémiának és a tudományoknak, melyeket ez képvisel, fényt és dicsőséget kölcsönözni. De a jutalomkiosztás az akadémia tagjai által az utóbbi időben oly módon szabályoztatok mely inkább politikai nyilatkozványra törekvést mint tudományos buzgalmat árul el. Midőn erre a küldöttség eléterjeszteni bátorkodott, hogy midőn közelebbről az akadémia egy letett tanár könyvének ítélte a jutalmat, ez nem politikai tartalmú munkáért történt, s a szerző személyiségét és állását a munka tárgylagos becsénél nem volt szabad tekintetbe venni. Miután a küldöttség egy tagja a császárnak gyöngéden értésére adta, mikép ő felsége mindent tehet, s a kérdéses rendeletet is visszavonhatja, ő felsége a kérvényezőket megelégedés mosolyával s azon ígérettel bocsátá el, hogy ez ügyben átnyújtott emlékiratukat jól megfontolandja. — A „Constitutionnel“ irja: Azon tudósítások, melyeket a török kormány Perzsiából kapott, fontos érdeküek. Az forog kérdésben, hogy Francziaország és Anglia közbenjárása következtében, egy Indiából jövő 40,000 főnyi hadtestnek Perzsián át jövetele megengedtessék, minthogy az takarmány hiánya miatt felső Syrián és igy a török területen át nem vonulhat. Az alkudozás jól látszik folyni, s daczára minden erőfeszítésnek, melyet az orosz párt a perzsa udvarnál kifejt, kívánt ezérra látszik vezetni. Páris , máj. 18. A közvélemény Bosquet tábornoknak főparancsnokká neveztetését valódi diadalörömmel fogadta volna, mert ő tulajdonkép az almai és inkermanni győző, s egyedül ő tanúsított magas katonai képességet. Peisser választását sem nézik épen rosz szemmel; ő erélyes ember, s a ráruházott megbízás reményt kelthet, hogy vezérségét döntő tények által tünteti ki. — A „Pays“ vezetése valószínűleg Verőn kezébe kerül. A részvényesek közelebbi ülésében a lap eladását meghatározták, s Verőn és Mires között jelenleg alkudozás foly. — Az „Univers“ hivatalos intést kapott, hogy Hoche tábornok emléke elleni czikkeit szüntesse meg. — A kenyérsütő legények mestereikkel elégületlenek, s munkáikat fölmondani akarják. Félnek, hogy Paris egy szép reggel kenyér nélkül lesz. — Azt erősítik, hogy a bank a kormánynak 60 millió frankot előlegezett. Ez által a kölcsönnek még darab ideig halasztása lehető leend. Tegnap sajátságos eset történt az északi vaspályán. Hét ládában, melyek Londonból jöttek és 500,000 frank értékű aranykészletet foglaltak magukban, fölnyitás alkalmával nyomát sem találták az aranynak, hanem helyette sörétszemeket. Ezen ládák egy párisi kereskedő társulat számára valónak rendelve, mely ily szállítmányokat ezelőtt is kapott. A ládákat egy vasúti hivatalnok, s a társulat egy megbízottja kisérte. Mindkettőt befogták, s azonnal vizsgálatot rendeltek. Boulogneban a vámhivatalnál a ládákat nem nyitották föl, s úgy látszik, hogy Párisba és azon állapotban érkeztek meg, mint Boulogneba vették. Egy rendőrhivatalnok és a társulat felügyelője még tegnap Londonba utaztak, hogy ott vizsgálatot eszközöljenek. A két befogott személy egészen ártatlan látszik lenni. — Pélissier tábornok életéből, ki most főparancsnokká neveztetett, nem lesz érdektelen némely részleteket közölni. Ő most 44 éves. Ezelőtt több évvel Afrikába küldték, mivel Párisban nagyon szilaj életet élt, s adósságokat csinált. Afrikában egy zászlóalj rephir jutott keze alá, kik tudomás szerint semmirekellő emberek, s kik közé a többi testektől azon katonákat küldik, kik büntetést érdemelnek. Peisser azonban nagy bátorsága, mondhatni nagy vakmerősége által tüntette ki magát, s párisi életét hamar tudá feledtetni. Egy példa merész magaviseletéről. Parancsa volt, egy az arabok által védelmezett sánczot bevenni. Az arabok azt jól védelmezték, s a támadók közöl egy sem nyomulhatott a sáncz belsejébe. Mit tön Peisser ? Három rephirjének ezt mondá : „Jelez moi á travers, mes hommes me suivrent alors“ (vessetek át; embereim akkor követni fognak), úgy jön, mint mondá. Három ember a kőfalon átvetette. Pelissier egy darabig egyedül maradt ott, három vagy négy sebet kapott, de czélját érte, mert katonái utána mentek, s a sánczot bevették . Pelissier vezényletté azon franczia testet is, mely 1846-ban egy csoport arabot , ezek közt nőket és gyermekeket , egy barlangban megfojtatott. Ezen történet akkor nagy botránykép tűnt föl; úgy látszik azonban, hogy Pe Isser nem tudott a nők és gyermekeknek a barlangban létéről, s hogy ő akkor ezredét (mert ezredes volt már) csak ily kegyetlen tény által menthette meg. Pelissier a seregnél általánosan véve szeretetben áll. Romából , máj. 42-kéről kelt levelek szerint a Roma közelében levő Bocca di Papa hegyi faluban, mely majdnem az Albano-hegy tetején fekszik „viva la Republica !“ kiáltás között forradalom ütött ki. A pap és a gonfaloniere (polgármester) elűzettek és a köztársaságot kikiáltották. Ezen fölkelésre okot a helységnek a Colonna herczegi családdali versengése szolgáltatott. A lakosok azalatt, mig a család sokáig Nápolyban tartózkodott, az erdőt használták, ott fát vágtak, szenet égettek stb. A herczegek visszatérvén hűbéri jogaikat követelték. Por támadott. A hgek megnyerték, s őröket küldtek az erdőbe, jogaik védelmére. A falu lakói, kik többnyire az erdőből éltek,fegyveres kézzel ellenszegültek. A győzelem először részökön volt. Azonban hetven katonát küldtek a faluba, melyet rövid harcz után megszállottak. Hét személy a fölkelők vezetői közöl befogatott, a többiek az erdőbe futottak, hol a csendőrök és Ibirri di Campagna által üldöztetnek. Strassburg, máj. 17. A seregszállítások keletre folyvást tartanak. E héten is tüzérség küldetett a szállító pontokra hadiszerekkel együtt. — Ma a bajor Pfalzba vezető rajna-balparti vasúton próbamenet lesz Bischweiler és Hagenauba. A jövő hó kezdetével nyílik meg az a közforgalom számára. Az egész vonal bevégzése után — mi augustus közepén megtörténik — az utat Baseltől Mainzig hét óra alatt megtehetni. Nagybritannia, London, máj. 17. Alsóházi ülés máj. 16. Mr J. Phillimore (mintegy a napi vita előjátékául) egy igen érdekes petitiót nyújt be Skócziából. Az ottani anglican dissenterek (a püspöki egyház hívei, kik tehát a presbyteri vagy skót államegyházon kívül állanak) kérik a parliamentet, ne fogadná el a Church- Rates-Abolition (egyházi adó eltörlése) bilit a nélkül, hogy azt a skót dissenterre is kiterjesztenék. Ha az angol dissenterek fölmentetnek a főegyházi templomok, templomi eszközök stb. fentartására szolgáló adótól: a skót anglikánoknak is el kellene engedni az adózást a presbyteri államegyházra. Erre sir W. Clay a 2-dik sz. egyházadó eltörlési bili 2-dik felolvasását indítványozza. Ezen törvényjavaslat—úgymond az indítványozó valamely egyház szegényeinek jogot ad az Isten házábani ülőhelyek egy részére, miután azt határozza meg, hogy bizonyos számú templomi székek ki ne béreltessenek, s a szegények számára fentartassanak. Egyszersmind kiemeli a kényszeradó czéltalanságát is magáért az épületért. Ez az ország minden részeiben igen részvért csinált s számtalan helyen nem is hajtható be. Erre nézve minden kigondolható surrogatumokat törekedtek már feltalálni; a legjobb pótszer azonban mindenkor az önkénytes adakozási rendszer marad; a tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy hol erőszak nem uralkodik, a hivő felekezet a legnagyobb bőkezűséggel gondoskodik Isten házának szükségeiről. Mr Pake a bili elvetését indítványozza , neki nem nagy bizalma van az önkénytes adakozásokban. — A bili, melyet ő (Packe) a múlt évben keresztülvinni törekedett, a dissentereket az adótól akarta fölmentetni, de épen nem volt czélja, mint a mostaninak, az adót egyenesen eltörleni. — Hogy ő azt ez évben visszavonja, ennek oka abban rejlik, mivel a canterburyi érsek vállalta magára a kérdés megoldását. Anglia egyházát hitfelekezetnek nem tekintheti, sőt inkább kénytelen azt nemzeti egyháznak tekinteni, s mint ilyennek, joga van saját fentartását mint kötelességet, nem pedig mint alamizsnát követelni. Mr Lloyd Davis szintén az inditány mellett van. Szerinte a falun levő templomok nem sokára tiszteletes romokba dőlnének, ha e bili keresztül menne; Walesben p. o. az önkénytes adakozásra a gondolat valóságos őrültség lenne. — Mr Cowper (Palmerston lord mostoha fia s a kincstári lordok egyike) elismeri az indítványozó jó szándékait, indítványát azonban, mint minden tekintetben kivihetetlent, kénytelen elvetni; egyszersmind megengedi, hogy a kormány mégsem lát maga előtt utat, melyen ezen régi s kellemetlen kérdésből kimenekülhessen. Mr. Lashington megtámadja a bilit s felszólítja a kormányt, hozzon be jobbat. Mr. Labouchére jó szót szól a bili mellett, melynek technikai hiányait a bizottmányban el lehetne háritni. Palmerston lord felkel s nagy hévvel kel ki a bili ellen, mely állítólagos czéljának nem felel meg. Nem tekintve azt, hogy ezen rendszabály sem a felsőhöz által nem sanctionáltatott, sem pedig a vidéki templomokat az összedőléstől meg nem mentené, annak elvében a hideg közönyösség kinyomatát látja az ország becsülete és vallása irányában. Mr. E. Ball néhány szóval támogatja az indítványt. — Lord Seymour mély sajnálatát fejezi ki a miniszterelnök szavai fölött, melyek, ahelyett, hogy a kérdést megoldásához közelebb vitték volna, az agitatiónak csak új táplálékot adtak. A miniszterek nem jártak el becsületesen; a választó helyen felhasználták e themát, hogy a népszerűség után a horgot kivessék, a parlamentben pedig megtörék fogadásukat. Maga lord J. Russell ezen pont elhatározását kormánykötelességnek ismerte el, s az előbbi ülésszak alatt miniszteri bilit ígért e dologra vonatkozólag. Hol van ő most? Végre tudni akarja, várjon a kormány a canterburyi érsek által behozandó bilit figyelmére méltatta-e, s szándékszik-e azt támogatni? E kérdésre semmi felelet sem jött. Szavazat : (217—189) 28 többség a kormány ellen, sabili 2-dik felolvasása mellett. London, máj. 18. — Tegnap, az áldozócsütörtöki ünnepen, a felső ház nem tartott ülést. Az alsó házban mr Roebuck a szebasztopoli bizottmány egy jelentését nyújtá be. Mig is e jelenté, hogy a külföldön lévő angol consulságok ügyében külön választmány kineveztetését fogja indítványozni. Sir Willoughby a miniszterelnököt kérdeni bátorkodik, nem jött-e az ausztriai vagy a franczia kormány részéről ápril 26 -a, mint az utolsó jegyzőkönyv kelte óta, a keleti háború bevégzését tárgyazó ajánlat, s ha jött, közölhetők-e az erre vonatkozó okmányok ? Lord Palmerston figyelmeztet, hogy ő e kérdésre nem rég felelt már (Halljuk!), s ennélfogva csupán azt ismételheti, hogy Anglia, Ausztria és Francziaorország közt folytak ugyan némi tárgyalások, de nem formailagosak s nem olyszerűek, hogy előterjeszthetők lennének. — Mr. Otway kérdésére az admiralitás első lordja Sir C. Wood feleli, hogy kapott ugyan Sir E. Lyonstól mind a szárazföldi mind a tengeri hadműködésekre vonatkozó sürgönyöket, de ezek mi fontosat sem tartalmaznak. Mr Otway még egyszer kérdi a tisztelt gentlemant, közlendi-e ezen sürgönyöket ? (Több hang közbekiált: „Nem! nemi“) Sir C. Wood megjegyzi, hogy a kormány bevett szokásával ellenkezik jelentéktelen sürgönyöket közölni. — Mr. P h i 1m ore a „közvádlóbill“ 2-dik felolvasását indítványozza s fejtegeti az ezen hivatal szervezéséből (Skótziában és Izlandban e hivatal már rég fennáll) Anglia szegényeire háromlandó előnyöket , kik eként képesítve lesznek sérelmüknek jogorvoslatot szerezni. — Lord Palmerston elismeri a kérdés fontosságát, de tekintve a vele járó gyakorlati nehézségeket s azt, hogy a ház a fenforgó ügyről nincs eléggé értesülve, annak megvitatását külön választmányra bízatni óhajtaná. Mr. Packe a premier tanácsának követésére inti az indítványozót A törvénytudó Sir F. Thesiger is nélkülözhetlennek véli az elővizsgálatot, miután a bili mindenesetre nagy változásokat fog a büntetőpereljárásban előidézhetni s a többi közt a nagy súly eltörlésére vezethet. — Mr. D e e d é s a mezei rendőrségi bililik felolvasását indítványozza. Mr. Miles ezt a kormány feladatának lenni állítja, kivált mióta a fegyenczeknek szabad jegyekkeli elbocsátása van megalapítva. Megyéjében a büntettek szaporodnak. A mezei rendőrségi törvény sikertelennek bizonyult, mert kezelése a vidéki nemességet nagy költséggel terheli. Lord Palmerston azt veti ellen, hogy hiszen a múlt évben mint belügyminiszter indítványozott egy általános rendőrségi törvényt (arról, hogy ez borzasztóan centralizáló volt, mélyen hallgat a nemes lord), de a városok és megyék egyaránt kígyót békát kiáltottak reá s neki és oly kevés reménye volt e bilit keresztül vinni, mint a somersetshirei rendőrségnek valamely tolvajt elcsípni. S igy nem marad egyéb fenn, mint az előterjesztett bilit pártolni, mert habár gyöngécske is az, de jobb a semminél. Sir J. Pa kington megjegyzi, hogy azon megyék, melyek a mezei rendőrségi törvényt gyakorlatban alkalmazták , dicsérőleg nyilatkoztak róla s költséges voltát nem panaszolták. Lord John Russell szerint tökéletesen rendén volt, hogy lord Palmerston visszavette rendőrségi törvényjavaslatát. A jelen bilit inkább hátra mint előre vezető rendszabálynak véli. Mr. Henley is úgy vélekedik, hogy lord Palmerston nem tehetett bölcsebben, mint midőn engedett. A bűntények szaporodása nincs bizonyítva. — A 2-szori felolvasás szavazás nélkül megtörténik. — Lord John Russell indítványozza, hatalmaztassék fel ő felsége arra, hogy a Newsouthwales-i törvényhozás által javított alkotmánybilit törvénynyé elmehesse. — Mr. Lowe az egész bilit s ennek különösen ama részét támadja meg, mely a törvényhozó tanácsot „választott“ tagok helyett „kinevezett tagokból“ képzendőnek kívánatéra a cs. k. államnyomda egy photográfja is kiséri, hogy a legnevezetesebb tájakat és épületeket a flotta által érintendő kikötőkben fölvehesse. A pápai szék és Ausztria közötti, concordatumra vonatkozó tanácskozmányok elvégre befejezvék. Róma első szépirásza foglalkozik ez okmány diszteljes elkészítésével. Az alájegyzés, Bécsben történik s pedig Viale Prelo pronuntius által a pápa, és Rauscher herczegérsek által Ő Felsége a császár nevében. Re s i d bei, azultán első kamarása, külön megbízatással érkezett ide. Ő egyszersmind egy nagyúri kézirat áthozója, mely által Al pasa nagyvezirré neveztetik ki. — Gortsakoff herczeg itteni orosz követ lázba esett; állapota némileg aggasztó. F. évi május 30-kán tartandja a tudományok cs. kir. akadémiája ünnepélyes évi ülését alapíttatásának emlékére.