Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)

1855-05-23 / 1560. szám

szállítani. Volt ugyan szó a baja­­ péterváradi út ki­­kövezéséről , de ez is alkalmasint csak „pium deside­­rium“ gyanánt emlittetett. Megyénk némely községeiben az ebadó életbe hozatott; minden tulajdonos ebetért a közpénztárba bizonyos, ámbár nem minden községben egyforma mennyiségű összeget köteles befizetni; ennél jobb eszköz alig létezik, az elszaporodott ebek számának csökkentésére ; azonban még sem helyeselhetjük, mi­szerint az egyik községben, az adó minden egyes eb­től 20 kr, a másikban 30 kr, a harmadikban 5 ftra határoztatott, s hogy több községekben épen semmi megadóztatás sem történik. Itt egy átalános megadóz­tatásnak kellene lenni, mely szerint minden község­ben az ebadó meghatároztatnék, s igy a községi­­pénztárak jövedelmei is felemeltetnének, melyekből czélszerűen az éjjeli őröket elegendő számra lehetne emelni. A víz­kiöntés által károkat szenvedett szerencsétlen bánáti lakosok számára gyűjtött segedelemhez, Bácska boldog lakói, szép összegekkel járultak ; az adakozási ívekből alkalmunk volt meggyőződni, hogy megyénk­ben a felebaráti részvét jótékony értelme a lakosok kebléből nem halt ki, s a pórnép, ha részvéte a sze­rencsétlenek részére igénybe vétetik, szívesen nyitja meg gabona és pénztárát, hogy adakozása által a nyo­mor és ínségen segíthessen. Vetéseink mostani állása a lehető legdusabb ara­tásra nyújt reményt, s ha azokat időközben valamely nem várt veszély nem éri, hisszük, e remény teljese­désbe is megy. Kecskemét, máj. 17. A polgárisodásnak minél magasb fokán áll valamely , nép , annál nagyobb erélyt fejt ki az önmivelődésére vezető tanintézetek felállítása és megtartása körül, s annál több gondot fordít polgárainak czélszerű neve­lésére. Erre Európának mivelt tartományai például szolgálhatnak, melyek közé édes hazánkat is vajmi szívesen sorolnék, de e tekintetben aligha állhatná ki a versenyt más, anyagilag kevésbbé megáldott orszá­gokkal. Itt is felhozható ugyan egy két példa, mely szerint mind egyesek, mind testületek dicséretes buz­­góságot tanúsítottak iskoláink megalapítása és felvirá­goztatása körül, de általán véve , fájdalom, rettentő közönyösséget tapasztalunk, kivált újabb időben, úgy hogy jövendőnk fölött majdnem kétségbe kell esnünk, mert tanintézeteink nemcsak nagy számmal nincsenek, de a meglevők is anyagi segedelem nélkül jobbára csak tengődnek, s maholnap a nevelés mezején min­den más nemzet mögött maradunk. Nem akarom itt az iskolák irányában mutatkozó részvétlenség okait ke­resni, mert hitsorsosimnak Achilles-sarka ez, mely legkönnyebben sérthető. De szeretném, ha könyörgő szózatom utat találna azok füleihez, kik romlatlan né­pünk vezetését magukra vállalák, hogy gondolkozná­nak utak és módokról, miként lehetne e nép összes tagjait czélszerű oktatásban részeltetni. Szeretném to­vábbá, hogy a nép végre ébredne és venné szivére szent könyvünk ime jóslatteljes szavait: „Elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való.“ Körülbelől ily gondolatok merültek fel lelkemben, midőn helybeli főiskolánk tereméből kijöttem, hol egy magasztos ünnepélynek voltam tanúja. És e komor gondolatok szülő oka nem más, mint ama természe­tünkben rejlő különösség, miszerint a magyar „sírva vigad.“ Jeles papnöveldénk virágzása fölötti örömöm­ben ugyanis meglepett a fájdalom, mert láttam ez is­kola szép készültségü ifjait, és önkénytelenül fölsóg­hajték: „Istenem! miért nincs sok ily intézet a hazá­ban, hiszen egy fecske még nem csinál tavaszt; miért nem ismeri fel e nemzet önerejét, mely ifjaink szun­­nyadozó tehetségeiben rejlik, mely czélszerüen ki­fejtve kiszámithatlan eredményre vezetne, miért nem ad alkalmat az ifjú nemzedéknek, hogy képezhesse magát és annak idejében versenyre kelhessen más nemzet előharczosaival! ?“ Épen most esztendeje ha­sonló alkalommal ugyancsak a P. N. hasábjain egy rö­vid czikket közöltem, melyben a minden évben meg­tartatni szokott ünnepélyt leírtam, megemlítvén egy­szersmind azt, mikép az a megboldogult debreczeni tanár Péczely József emlékére tartatik, ki iskolánknak 1000 pengő forintot hagyományozott oly kikötéssel, hogy annak kamataiból minden évben valamely pálya­kérdés megfejtése által magát kitüntetett ifjú jutal­maztassák. A híres tanárnak végrendeletileg kinyilat­koztatott akarata értelmében jelen iskolai évre is volt pályakérdés kitűzve, hogy: „Adassák elő a pantheis­­mus tana különböző alakulásai és fokonkénti fejlődése szerint és fejtessék meg annak befolyása a theologiá­­nak különböző alakulásaira , különösen Spinoza óta­, mely nehéz és sok készültséget feltételező kérdés meg­fejtését tanuló ifjaink közöl kettő kísérletté meg ki­tűnő szerencsével, úgymint Tomory Sándor és D­úz­s Sándor harm­­ad éves theologusok. Meg nem állhatom, hogy a jeles tanároknak a haza nevében hálát ne sza­vazzak azon buzgóságukért, melyet a reájok bízott kincsnek megőrzésében folytonosan tanúsítanak; meg nem állhatom, hogy be ne mutassam a közönség előtt theologiai tanintézetünket, mely a magyarországi prot. egyház fődisze, és hogy egy két biztató szót ne mond­jak a pályázó ifjaknak, kik képességüknek ez­úttal fé­nyes jelét adták. Haladjatok megkezdett szép pályá­tokon, de vigyázva, mert messze van még a czél, mely után iparkodtok. Azért meg ne szűnjetek küzdeni, de szem előtt tartsátok mindig, hogy egyházunk és ha­zánk mindig igényt tart erőtökre, miért is azt hiú dics­vágyból soha koczkára ne tegyétek! ” A pályadij ki­osztása alkalmával a jövő iskolai évre következő pá­lyakérdés jön kitűzve : „Adassék a Károlyi Gáspárféle biblia-forditásnak részletekbe bocsátkozó jellemzése tekintettel más prot. magyar fordításokra, az eredeti szövegre, a helyes értelmezés szabályaira és a ma­gyar nyelvnek folytonos fejlődésére, és mulattassanak ki a Károlyi féle fordítás hiányai, és hogy ezek miből eredtek, valamint azoknak kellő javításai.“ B. Ausztriai birodalos». Bécs, máj. 21. Ö Fölsége a Császárné Ischlbe uta­zása alkalmával julius vagy augustus hónapban Poszen­­hofent is meglátogatja, ö Fölségeiknek Bécsből Laxen­­burgba áthelyezkedésök mindjárt a jobb idő beálltával fog megtörténni, s majdnem úgy látszik, hogy a tegnap­előtti országos eső után az idő valahára kedvezőbb ala­kot öltene. A Ferdinand Miksa Főherczeg ö cs. Fenségének pa­rancsnoksága alatt álló gyakorlati flottát, mely folyó hó 19-kén Triesztből a nyílt tengerre indult, Ö cs. Fensége KÜLFÖLD, Németország. A „Neue Pr. Zeitung“ Nesselrode gr.­­nak apr. 30-káról kelt következő sürgönyét közli Glinka orosz cs. követ úrhoz Frankfurtban : „A Bécsbeni tanácskozmányok azon pontra jutot­tak, melyen a párisi és londoni kabinetektől függ, azokat véglegesen meghiusultakká tenni, daczára azon szilárd akaratunknak, hogy a béke megszereztessék. Szükségesnek hiszem kijelölni önnek, mily stádiumban fogna lenni azon két kérdés, melyek különösen Né­metországot illetik, a bécsi conferentiák feloszlása esetében. Az első kérdés a dunafejedelemségek ki­váltságos kormányzatára, s a második a szabad dunai hajózásra vonatkozik. Mindkettő vizsgálat alá vétetett és tárgyaltatott a mártius 15 és 23-kai ülésekben, s oly megoldatást nyertek, mely minden a conferentiára egybegyült meghatalmazottak helybenhagyását ér­demlé ki. Oroszország meghatalmazottai e tanácskoz­­mányban részt vettek a béke oly értelmével, mely bi­zonyosan befolyással volt azon megnyugtató határo­zatra, melyhez a conferentia jutott. Ezt tanúsítják a II. III. IV. és V. értekezleti jegyzőkönyvek. Hogy azon különös elrendezéseknek, melyeket ezen okmányok feltételeznek, valódi érvény és kötelező erő adassék, szükséges volna azokat szerződvény-alakba foglalni. Ha a conferentiák feloszlatnak, akkor ezen szüksé­ges formalitás nem történhetik meg, s a hatalmak, melyek ezen elrendezésben érdekelve voltak, nin­csenek forma szerint egymásnak lekötelezve. Da­czára mind­ennek a császári kabinet rajta lesz, hasznos eredményül tekinteni azt, hogy a ha­talmak teljes öszhangzása legalább e két pont fö­lött el van érve, mikép azt a Bécsben aláírt jegy­zőkönyv bizonyítja. Mivel ezen két pont Németor­szág érdekeit kisebb nagyobb mértékben közvetle­nül érinti, ennélfogvást mi ezen eredménynek kettős nyomatékot tulajdonitunk s tulajdonítunk még most is, mert midőn az Németország érdekeit egészen a keleti kérdésseli összeköttetésen kívül helyezi, szükségkép azoknak arra kell szolgálniok, hogy a német szövetség államait megszilárdítsák amaz elhatározásukban, mi­szerint a viszálytól távol maradjanak és szigorú sem­legességet tartsanak fen. Ő felsége a császár mindaz­­által a Dunafejedelemségek ügyeire s a dunahajózás szabályozására vonatkozó, Bécsben eszközlött elren­dezést csak addig tekinthetné Oroszországra nézve kötelezőnek, míg a német udvarok szigorú semleges­ségüket fentartják. (La Majesté l’Empereur ne sourait toutefois regarder comme obligatoire pour la Russie les arrangements concertés­­ Vienne quant aux affai­res des principautés et au reglement de la navigation du Danube, que tant que les cours d'Altemagne con­­serveront cette attitude de stridte neutralité.) Ön fel­­hatalmaztatik, a német szövetséggyűlés tagjait erről biztosítani, közölvén velök ezen sürgönyt udvaraik mihez tartása végett. Fogadja ön stb.“ Francziaország, Paris, máj. 17. Persigny még mindig itt- e, valószínűleg, e hó végével megy állo­mására. P­e­r­s­i­g­n­y­n­é tudniilik férjét ismét apává tévé, s a gróf ezért marad Párisban. — A „T­i­m­e­s“ mai czikke megerősíti lord Russel békés érzületét. A „T­i­m­e­s“ a nemes lordot legkeményebben tá­madja meg (lásd a tegnapi legújabb posta londoni ro­vatát) s nem valószínűtlen, hogy az egész angol ka­binet elbukik, ha Palmerston társain túl nem ad. — Mikép erősítik, Persigny nem sokáig ma­radna Londonban. Ha a támadó politika, mire egy lé­pést tettek, a túlsúlyt megtartja, akkor Persigny valószínűleg a minisztérium élére, kétségkívül az államminisztériumba hivatnék. Ez esetben várni lehet, hogy azon fenyegető intések, melyeknek élőbeszéde a lengyel felirat volt, nagyobb terjüvé válandanak. Még eddig elé azonban nincsenek ennyire. — Az iparmű­­kiállítás még nem tévé meg a várt hatást. A munká­latok elkésése és a bementi ár magassága a kiván­csiakat lehűtötte. — A szépművészeti palota kész volna, de a teremek hidegek, s majdnem puszták. A kiállítási palota részvényes társulata épen nincs meg­elégedve azon szabadelvű rendszabálylyal, hogy a ki­állítók és journalisták ingyen járjanak be a palotába, mely utóbbiak ügyét Napóleon herczeg vitte ke­resztül. A társulat veszteségéért kárpótlást szándéko­zik kérni. A vidéki és külföldi journalisták pedig, da­­­czára a „Moniteur“ ban kiadott jelentésnek az in­gyen bemenetelt nem élvezhetik. Ennek oka pedig, hogy náluk elvész azon tekintet, melylyel a párisi lapok iránt a közönségre gyakorolható, ingerlő czikkeik miatt viseltetnek. — Mikép az „Ind. belge“-nek írják, tegnap az aka­démiának egy küldöttsége (N o a i 11 e s hg, Villé­main,Dupanloup püspök) volt a császárnál, alá­zatos panasszal járulni hozzá, az akadémiai választá­sokat illető közelebb megjelent rendelet miatt. N o a il­lés hg szónokolt, s azon szerény észrevételeket elé­ terjeszté, melyeket ez első tudományos testület, az ő szervezetét lényegesen módosító rendelet miatt a trón elé akar bocsátani. A császár nagyon előzékenyül fe­lelt, s kijelenté, hogy legforróbb kívánsága volna az akadémiának és a tudományoknak, melyeket ez kép­visel, fényt és dicsőséget kölcsönözni. De a jutalom­­kiosztás az akadémia tagjai által az utóbbi időben oly módon szabályoztatok mely inkább politikai nyilatkoz­­ványra törekvést mint tudományos buzgalmat árul el. Midőn erre a küldöttség eléterjeszteni bátorkodott, hogy midőn közelebbről az akadémia egy letett tanár könyvének ítélte a jutalmat, ez nem politikai tar­talmú munkáért történt, s a szerző személyiségét és állását a munka tárgylagos becsénél nem volt szabad tekintetbe venni. Miután a küldöttség egy tagja a csá­szárnak gyöngéden értésére adta, mikép ő felsége mindent tehet, s a kérdéses rendeletet is visszavon­hatja, ő felsége a kérvényezőket megelégedés moso­lyával s azon ígérettel bocsátá el, hogy ez ügyben át­nyújtott emlékiratukat jól megfontolandja. — A „Constitutionnel“ irja: Azon tudósítá­sok, melyeket a török kormány Perzsiából kapott, fon­tos érdeküek. Az forog kérdésben, hogy Francziaor­­szág és Anglia közbenjárása következtében, egy In­diából jövő 40,000 főnyi hadtestnek Perzsián át jöve­tele megengedtessék, minthogy az takarmány hiánya miatt felső Syrián és igy a török területen át nem vo­nulhat. Az alkudozás jól látszik folyni, s daczára min­den erőfeszítésnek, melyet az orosz párt a perzsa ud­varnál kifejt, kívánt ezérra látszik vezetni. P­á­r­i­s , máj. 18. A közvélemény Bosquet tábor­noknak főparancsnokká neveztetését valódi diadal­örömmel fogadta volna, mert ő tulajdonkép az almai és inkermanni győző, s egyedül ő tanúsított magas­ katonai képességet. P­e­­­i­s­s­­­e­r választását sem né­zik épen rosz szemmel; ő erélyes ember, s a ráruhá­zott megbízás reményt kelthet, hogy vezérségét döntő tények által tünteti ki. — A „P­a­y­s“ vezetése való­színűleg Verőn kezébe kerül. A részvényesek kö­zelebbi ülésében a lap eladását meghatározták, s Ve­rőn és Mires között jelenleg alkudozás foly. — Az „Univers“ hivatalos intést kapott, hogy Hoc­he tábornok emléke elleni czikkeit szüntesse meg. — A kenyérsütő legények mestereikkel elégületlenek, s munkáikat fölmondani akarják. Félnek, hogy Paris egy szép reggel kenyér nélkül lesz. — Azt erősítik, hogy a bank a kormánynak 60 millió frankot előlegezett. Ez által a kölcsönnek még darab ideig halasztása lehető le­­end.­­ Tegnap sajátságos eset történt az északi vaspá­lyán. Hét ládában, melyek Londonból jöttek és 500,000 frank értékű aranykészletet foglaltak magukban, föl­nyitás alkalmával nyomát sem találták az aranynak, hanem helyette sörétszemeket. Ezen ládák egy párisi kereskedő társulat számára valónak rendelve, mely ily szállítmányokat ezelőtt is kapott. A ládákat egy vasúti hivatalnok, s a társulat egy megbízottja kisérte. Mind­kettőt befogták, s azonnal vizsgálatot rendeltek. Bou­­logneban a vámhivatalnál a ládákat nem nyitották föl, s úgy látszik, hogy Párisba és azon állapotban érkez­tek meg, mint Boulogneba vették. Egy rendőrhiva­­talnok és a társulat felügyelője még tegnap Londonba utaztak, hogy ott vizsgálatot eszközöljenek. A két be­fogott személy egészen ártatlan látszik lenni. — P­éli­ssi­er tábornok életéből, ki most főpa­rancsnokká neveztetett, nem lesz érdektelen némely részleteket közölni. Ő most 44 éves. Ezelőtt több évvel Afrikába küldték, mivel Párisban nagyon szi­laj életet élt, s adósságokat csinált. Afrikában egy zászlóalj rephir jutott keze alá, kik tudomás szerint semmirekellő emberek, s kik közé a többi testektől azon katonákat küldik, kik büntetést érdemel­nek. P­e­­­i­s­s­­­e­r azonban nagy bátorsága, mondhatni nagy vakmerősége által tüntette ki magát, s párisi éle­tét hamar tudá feledtetni. Egy példa merész magavise­letéről. Parancsa volt, egy az arabok által védelmezett sánczot bevenni. Az arabok azt jól védelmezték, s a támadók közöl egy sem nyomulhatott a sáncz belsejébe. Mit tön P­e­­­i­s­s­­­e­r ? Három rephirjének ezt mondá : „Jelez moi á travers, mes hommes me suivrent alors“ (vessetek át; embereim akkor követni fognak), úgy jön, mint mondá. Három ember a kőfalon átvetette. Pelissier egy darabig egyedül maradt ott, három vagy négy sebet kapott, de czélját érte, mert katonái utána mentek, s a sánczot bevették . P­e­l­i­s­s­i­e­r ve­zényletté azon franczia testet is, mely 1846-ban egy csoport arabot , ezek közt nőket és gyermekeket , egy barlangban megfojtatott. Ezen történet akkor nagy botránykép tűnt föl; úgy látszik azonban, hogy Pe­ I­­­s­s­­­e­r nem tudott a nők­ és gyermekeknek a bar­langban létéről, s hogy ő akkor ezredét (mert ezredes volt már) csak ily kegyetlen tény által menthette meg. Pelissier a seregnél általánosan véve szeretet­­ben áll. Romából , máj. 4­2-kéről kelt levelek szerint a Roma közelében levő Bocca di Papa hegyi faluban, mely majdnem az Albano-hegy tetején fekszik „viva la Republica !“ kiáltás között forradalom ütött ki. A pap és a gonfaloniere (polgármester) elűzettek és a köz­társaságot kikiáltották. Ezen fölkelésre okot a helység­nek a Co­lonna herczegi családdali versengése szol­gáltatott. A lakosok azalatt, mig a család sokáig Ná­polyban tartózkodott, az erdőt használták, ott fát vágtak, szenet égettek stb. A herczegek visszatérvén hűbéri jogaikat követelték. Por támadott. A hgek megnyerték, s őröket küldtek az erdőbe, jogaik védelmére. A falu lakói, kik többnyire az erdőből éltek,fegyveres kézzel ellenszegültek. A győzelem először részökön volt. Azonban hetven katonát küldtek a faluba, melyet rö­vid harcz után megszállottak. Hét személy a fölkelők vezetői közöl befogatott, a többiek az erdőbe futot­tak, hol a csendőrök és Ibirri di Campagna által ül­­döztetnek. Strassburg, máj. 17. A seregszállítások ke­letre folyvást tartanak. E héten is tüzérség küldetett a szállító pontokra hadiszerekkel együtt. — Ma a ba­jor Pfalzba vezető rajna-balparti vasúton próbamenet lesz Bischweiler és Hagenauba. A jövő hó kezdeté­vel nyílik meg az a közforgalom számára. Az egész vonal bevégzése után — mi augustus közepén meg­történik — az utat Baseltől Mainzig hét óra alatt megtehetni. Nagybritannia, London, máj. 17. Alsó­házi ülés máj. 16. Mr J. Phillimore (mintegy a napi vita előjáté­kául) egy igen érdekes petitiót nyújt be Skócziából. Az ottani anglican dissenterek (a püspöki egyház hívei, kik tehát a presbyteri vagy skót államegyházon kívül álla­nak) kérik a parliamentet, ne fogadná el a Church- Rates-Abolition (egyházi adó eltörlése) bilit a nélkül, hogy azt a skót dissenterre is kiterjesztenék. Ha az angol dissenterek fölmentetnek a főegyházi tem­plomok, templomi eszközök stb. fentartására szol­gáló adótól: a skót anglikánoknak is el kellene en­gedni az adózást a presbyteri államegyházra. Erre sir W. C­lay a 2-dik sz. egyházadó eltörlési bili 2-dik felolvasását indítványozza. Ezen törvényjavaslat—úgy­mond az indítványozó valamely egyház szegényeinek jogot ad az Isten házábani ülőhelyek egy részére, mi­után azt határozza meg, hogy bizonyos számú templo­mi székek ki ne béreltessenek, s a szegények számá­ra fentartassanak. Egyszersmind kiemeli a kényszer­adó czéltalanságát is magáért az épületért. Ez az or­szág minden részeiben igen rész­vért csinált s szám­talan helyen nem is hajtható be. Erre nézve minden kigondolható surrogatumokat törekedtek már feltalál­ni; a legjobb pótszer azonban mindenkor az önkény­­tes adakozási rendszer marad; a tapasztalás ugyanis azt mutatja, hogy hol erőszak nem uralkodik, a hivő felekezet a legnagyobb bőkezűséggel gondoskodik Is­ten házának szükségeiről. Mr P­a­k­e a bili elvetését indítványozza , neki nem nagy bizalma van az ön­­kénytes adakozásokban. — A bili, melyet ő (Packe) a múlt évben keresztülvinni törekedett, a dissen­­tereket az adótól akarta fölmentetni, de épen nem volt czélja, mint a mostaninak, az adót egyene­sen eltörleni. — Hogy ő azt ez évben vissza­vonja, ennek oka abban rejlik, mivel a canterburyi érsek vállalta magára a kérdés megoldását.­­ Anglia egyházát hitfelekezetnek nem tekintheti, sőt inkább kénytelen azt nemzeti egyháznak tekinteni, s mint ilyennek, joga van saját fentartását mint kötelességet, nem pedig mint alamizsnát követelni. Mr Lloyd D­a­­v­i­s szintén az indit­ány mellett van. Szerinte a falun levő templomok nem sokára tiszteletes romokba dől­nének, ha e bili keresztül menne; Walesben p. o. az önkénytes adakozásra a gondolat valóságos őrültség lenne. — Mr Cowper (Palmerston lord mostoha fia s a kincstári lordok egyike) elismeri az indítványozó jó szándékait, indítványát azonban, mint minden te­kintetben kivihetetlent, kénytelen elvetni; egyszers­mind megengedi, hogy a kormány még­sem lát maga előtt utat, melyen ezen régi s kellemetlen kérdésből kimenekülhessen. Mr. Lashington megtámadja a bilit s felszólítja a kormányt, hozzon be jobbat. Mr. Labouchére jó szót szól a bili mellett, melynek technikai hiányait a bizottmányban el lehetne háritni. Palmerston lord felkel s nagy hévvel kel ki a bili ellen, mely állítólagos czéljának nem felel meg. Nem tekintve azt, hogy ezen rendszabály sem a felsőhöz által nem sanctionáltatott, sem pedig a vidéki templo­mokat az összedőléstől meg nem mentené, annak elvében a hideg közönyösség kinyomatát látja az ország becsülete és vallása irányában. Mr. E. Ball néhány szóval támogatja az indítványt. — Lord Seymour mély sajnálatát fejezi ki a miniszterelnök szavai fölött, melyek, a­helyett, hogy a kérdést megoldásához közelebb vitték volna, az agi­­tatiónak csak új táplálékot adtak. A miniszterek nem jár­tak el becsületesen; a választó helyen felhasználták e themát, hogy a népszerűség után a horgot kivessék, a parl­amentben pedig megtörék fogadásukat. Maga lord J. Russell ezen pont elhatározását kormány­köte­lességnek ismerte el, s az előbbi ülésszak alatt mi­niszteri bilit ígért e dologra vonatkozólag. Hol van ő most? Végre tudni akarja, várjon a kormány a canter­buryi érsek által behozandó bilit figyelmére méltatta-e, s szándékszik-e azt támogatni? E kérdésre semmi fe­lelet sem jött. Szavazat : (217—189) 28 többség a kormány ellen, sa­bili 2-dik felolvasása mellett. London, máj. 18. — Tegnap, az áldozócsütörtöki ünnepen, a felső ház nem tartott ülést. Az alsó házban mr Roebuck a szebasztopoli bizottmány egy jelentését nyújtá be. Mi­g i­s e jelenté, hogy a kül­földön lévő angol consulságok ügyében külön választ­mány kineveztetését fogja indítványozni. Sir Wil­loughby a miniszterelnököt kérdeni bátorkodik, nem jött-e az ausztriai vagy a franczia kormány részé­ről ápril 26 -a, mint az utolsó jegyzőkönyv kelte óta, a keleti háború bevégzését tárgyazó ajánlat, s ha jött, közölhetők-e az erre vonatkozó okmányok ? Lord Palmerston figyelmeztet, hogy ő e kérdésre nem rég felelt már (Halljuk!), s ennélfogva csupán azt ismételheti, hogy Anglia, Ausztria és Francziaor­­ország közt folytak ugyan némi tárgyalások, de nem formailagosak s nem olyszerűek, hogy elő­terjeszthetők lennének. — Mr. Otway kérdé­sére az admiralitás első lordja Sir C. W­o­o­d feleli, hogy kapott ugyan Sir E. Lyonstól mind a szárazföldi mind a tengeri hadműködésekre vonatkozó sürgönyö­ket, de ezek mi fontosat sem tartalmaznak. Mr Otway még egyszer kérdi a tisztelt gentlemant, közlendi-e ezen sürgönyöket ? (Több hang közbekiált: „Nem! nemi“) Sir C. Wood megjegyzi, hogy a kormány bevett szokásával ellenkezik jelentéktelen sürgönyö­ket közölni. — Mr. P h i 1­m o­r­e a „közvádló­­bill“ 2-dik felolvasását indítványozza s fejtegeti az ezen hivatal szervezéséből (Skótziában és Izland­­ban e hivatal már rég fennáll) Anglia szegényeire háromlandó előnyöket , kik eként képesítve lesz­nek sérelmüknek jogorvoslatot szerezni. — Lord Palmerston elismeri a kérdés fontosságát, de te­kintve a vele járó gyakorlati nehézségeket s azt, hogy a ház a fenforgó ügyről nincs eléggé értesülve, annak megvitatását külön választmányra bízatni óhajtaná. Mr. Packe a premier tanácsának követésére inti az in­dítványozót A törvénytudó Sir F. Thesiger is nélkülözhetlennek véli az elővizsgálatot, miután a bili mindenesetre nagy változásokat fog a büntetőpereljá­­rásban előidézhetni s a többi közt a nagy súly eltör­lésére vezethet. — Mr. D e e d é s a mezei rendőrségi bili­l­ik felolvasását indítványozza. Mr. Mi­les ezt a kormány feladatának lenni állítja, kivált mióta a fe­­gyenczeknek szabad jegyekkeli elbocsátása van meg­alapítva. Megyéjében a büntettek szaporodnak. A me­zei rendőrségi törvény sikertelennek bizonyult, mert kezelése a vidéki nemességet nagy költséggel terheli. Lord Palmerston azt veti ellen, hogy hiszen a múlt évben mint belügyminiszter indítványozott egy általá­nos rendőrségi törvényt (arról, hogy ez borzasztóan centralizáló volt, mélyen hallgat a nemes lord), de a városok és megyék egyaránt kígyót békát kiáltottak reá s neki és oly kevés reménye volt e bilit keresztül vinni, mint a somersetshirei rendőrségnek valamely tolvajt elcsípni. S igy nem marad egyéb fenn, mint az előterjesztett bilit pártolni, mert habár gyöngécske is az, de jobb a semminél. Sir J. P­a k­i­n­g­t­o­n megjegyzi, hogy azon megyék, melyek a mezei rendőrségi törvényt gyakorlatban alkalmazták , dicsérőleg nyi­latkoztak róla s költséges voltát nem panaszolták.­­ Lord John Russell szerint tökéletesen rendén volt, hogy lord Palmerston visszavette rendőrségi tör­vényjavaslatát. A jelen bilit inkább hátra mint előre vezető rendszabálynak véli. Mr. Henley is úgy vé­lekedik, hogy lord Palmerston nem tehetett bölcseb­ben, mint midőn engedett. A bűntények szaporodása nincs bizonyítva. — A 2-szori felolvasás szavazás nélkül megtörténik. — Lord John Russell indít­ványozza, hatalmaztassék fel ő felsége arra, hogy a Newsouthwales-i törvényhozás által javított alkot­mány­bilit törvénynyé elmehesse. — Mr. L­o­w­e az egész bilit s ennek különösen ama részét támadja meg, mely a törvényhozó tanácsot „választott“ tagok helyett „kinevezett tagokból“ képzendőnek kívánatéra a cs. k. államnyomda egy photográfja is kiséri, hogy a legnevezetesebb tájakat és épületeket a flotta által érintendő kikötőkben fölvehesse. A pápai szék és Ausztria közötti, concordatumra vo­natkozó tanácskozmányok elvégre befejezvék. Róma első szépirásza foglalkozik ez okmány diszteljes elkészítésével. Az alájegyzés, Bécsben történik s pedig Viale Prelo pronuntius által a pápa, és Rauscher herczegérsek által Ő Felsége a császár nevében. R­e s i d bei, a­zultán első kamarása, külön megbízatás­sal érkezett ide. Ő egyszersmind egy nagyúri kézirat át­­hozója, mely által Al­­ pasa nagyvezirré neveztetik ki. — Gortsakoff herczeg itteni orosz követ lázba esett; állapota némileg aggasztó. F. évi május 30-kán tartandja a tudományok cs. kir. akadémiája ünnepélyes évi ülését alapíttatásának emlé­kére.

Next