Pesti Napló, 1855. június (6. évfolyam, 1567-1590. szám)
1855-06-03 / 1569. szám
kudozásoknak többé helye nincs s egyedül a harcz dönthet. A „Journal de Frankfurt“ szerint azonban úgy látszik , miszerint Ausztria egészen más véleményben van. Ennélfogva a bécsi kabinet nem tart minden eszközöket kimerítetteknek a békés kiegyezkedésre. A nyugati hatalmakkal arra nézve egyetért, hogy az orosz hatalmat a Feketetengeren korlátozni kell, de az e czélra vezető eszközök fölött egészen más véleményen van. Ausztria ez okból veszi tekintetbe Németország különös érdekeit. Ausztriai birodarom. Bécs , junius 1. Bruck báró úr ő exclja tegnap fényes ebédet adott. A számos vendégek közt valának ő fenségeik Wasa herczeg , Hohenlohe herczeg, Hesz báró tbsznagy, Wimpfen gróf tbsznagy sat. Viale Prela bibornok s apóst, nuntius ma reggel az északi vaspályán Drezdán át Fuldába a nagy egyházi ünnepre utazott el. A tanácskoztatok, melyek a magyarországi evangélikusok egyházi ügyeinek tárgyában a bizalmi férfiak hozzájárulásával itt tartottak, jövő héten be fognak végeztetni. Holnap leend az utolsó előtti ülés. O'Sullivan gr. belga kir. követ Pestről ma érkezett ide vissza. Bécs, junius 1. Halljuk , hogy a bécsi értekezletek zárjegyzőkönyve az érdeklett meghatalmazottak által tegnap íratott alá. Ezen jegyzőkönyv, mikép értesülünk, az értekezleti hatalmak mindegyikének nyilatkozatát tartalmazza azon álláspontra nézve, melyet az a keleti kérdés viszálypontjai és annak megítélése tekintetében elfoglal. Ausztria, mint erősítik, tántorítékatlanul maradna meg azon állásponton, melyet az alkudozások folyamában a dec. 2. szerződvény s a dec. 28. jegyzőköny alapján az egyes pontok kifejtésénél, melyek az értekezletekben szőnyegre hozattak, elfoglalt. Értesihetünk továbbá , hogy Fonton orosz cs. követségi tanácsos Hamburgba orosz cs. meghatalmazott miniszterré neveztetett ki. Kegyvesztés-e ez vagy megjutalmazás?Mi úgy hisszük, az utolsó, mivel Hamburg e pillanatban Oroszországra nézve nagy fontossággal bir. Bécs, máj. 29. Prok cseh báró a Heekeeren báró hollandi követnél, tegnap adott estélyen a jelen situatio fölött oly módon nyilatkozott, mely a létező krízisnek diplomatiai után megoldatását igen valószínűtlennek tünteti föl. Ugyanezen alkalommal az is megjegyeztetett, hogy azon ismeretes orosz körsürgöny, mely az itteni kabinet második körsürgönyében tárgyaltatik, az utóbbival hivatalosan közölve sem volt, mely körülmény nem kevéssé folyt arra be, hogy kabinetünk ezen minden esetre igen korszerűtlen okiratra nézve elkedvetlenedjék. Az új kereskedelmi törvény, biztos hallomás szerint legfeljebb 14 nap alatt már ki fog hirdettetni. A minisztertanács már helybenhagyta azt, s a birodalmi tanács tanácskozásai néhány nap múlva szinte be lesznek már fejezve, s a legmagasb szentesítés aztán nem sokáig késendik. — Egy Ausztria és Poroszország által létesítendő különös és állandó vám- és kereskedelmi hatóság felállítása már véglegesen el van határozva. Az Bécsben fog székelni s oly viszonos forgalmi könnyítéseket indítványozni, melyek a februári egyezmény szellemében feküsznek, s melyek a folytonos tapasztalatok nyomán különösen kívánatosaknak bizonyulnak. A bécsi értekezlet jegyzőkünyvei. (Folytatás.) A XII. sz. jegyzőkönyv A. betű alatti melléklete. Az orosz cs. kabinet, midőn a „négy pontot“ az alkudozások alapja gyanánt fogadta el, ezek valóságos értelmét nem titkolta el magától s megváltoztatásukra még kevésbé gondolt. Az értekezleten uralkodó alapeszme abból áll, hogy a török birodalom állása elszigeteltségének vége vettessék, a Porta az európai egyensúlyhoz csatoltassék, a polgárisulvilág közjogába lépjen s fennállása oly feltételek által biztosittassék, melyek neki zálogul, Európának pedig biztosítékul szolgáljanak uj bonyodalmak ellen. Ezen eszme valósítása Oroszország részéről lényeges áldozatokat követelt. Oroszország ezen áldozatokra — ha valósággal a kitűzött czélhoz vezetnének, — készen, az uj programaid nyíltan és legálisan elfogadta. Az orosz meghatalmazottaknak nem kell felemlitniök, mily terjedékeny modorban formulázta azt imént a császári kabinet. Sőt hiszen gróf Nesselrode kérirata is fel jön itt olvasva; ez kétségkívül még mindnyájunk fris emlékében van. Az orosz meghatalmazottak eljárása az értekezletek egész folyama alatt e programnak megfelelő volt. Ők minden törekvésöket egyesítek, annak nyílt és őszinte foganatosíthatására. Bizonyítják ezt a Dunafejedelemségek jövendő állása, és a Duna szabad hajózása fölötti tárgyalások. Oroszország meghatalmazottjai arra szorítkozván, hogy a körményekből mindent eltávolítsanak, mi aggodalmakat és bizalmatlanságot szülhetne, máskülönben beegyeztek minden korlátozás és hútásvonás nélkül a nézetekbe, melyeknek czéljuk volt, az ezentúl keleten szabályként fennállandó új politikai rendszer valósítása. E czélra semmi — az orosz czár becsülete és méltóságával megférő áldozattól nem vonakodtak, ha ez a kitűzött czél előmozdítására alkalmas volt. Az értekezlet tagjai remélhetőleg igazságosak lesznek elismerésében annak, hogy az orosz meghatalmazottak minden lépésének tárgya a közös eszme valósítása volt; azon eszmeé, mely szerint a kelet helyzete akként szilárdíltassék meg, hogy a nagyhatalmak vetéseinek vége vettessék. Ezen eszmét hozzák hasonló önmegtagadással a harmadik pont megoldásához is. Csupán azt óhajtják, hogy az értekezlet tagjai az előre képzett vélemények terét elhagyva , az európai egyensúlynak a keleti kérdést környező terére lépjenek. Ha a harmadik pontból folyó kötelezettségeket magasabb szempontból tekintjük, könnyen fogjuk a valamennyi szerződő félre nézve valóságos biztosítékokat nyújtó megoldást elérhetni. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy az, mit Oroszország feketetengeri túlsúlyának nevezni akarnak, a természet s a két parti állam politikai viszonyai összegének kifolyása volt. Oroszország a tekintély nyomatékosságát inkább ama túlnyomóság által gyakorolta, melyet neki az ottomán birodalommal kötött külön szerződései nyújtanak, mint pedig tengeri fensőbbsége által. Ez inkább a porta elszigeteltségéből, mint tengeri gyöngébbségéből származott. Görögország újjászületése, a navarrai ütközet, Algírnak Francziaország általi meghódíttatása,az egyiptomi pasák s a tunisi és tripolisi begek függetlenség utáni törekvései, melyek a Portát jelentékeny tengeri segélytől foszták meg, mind oly nem Oroszországtól függő körülmények valának, hogy ha ezek befolyása alatt a Porta helyzete alárendeltté jön, ez nem Oroszországnak tulajdonítható. E helyzet soha sem volt kötmény tárgya s megszüntetése a Porta tetszésétől függött. A Bosporus topographiai helyzete, mely a bevehetlen védrendszer szervezésének annyira kedvez, Varna, Sisepolis, Burgasz, Trapezuntsat. várak és kikötők birtoka; az előny, hogy a Porta minden haderejét e három összefüggő tengeröböl körül gyűjtheti : ezek mindig oly kitűnő előnyök valának s azok ma is Oroszország fölött, hogy ez utóbbi hatalom, négy egymástól roppant távolságban lévő tengeren lévén haderejét tartani kénytelen, feketetengeri erejének csak korlátozott terjedelmet adhat. Ha a Porta, daczára az Oroszország ellen húsz év óta költögetett bizalmatlanságnak , ezen előnyöket nem használta fel, nem azon okból történt-e ez, mert a helyett, hogy Oroszország tengerészetének kifejlődésében magára nézve veszélyt látna, inkább ösztönszerüleg érzé a veszélyt, mely más oldalról jöhetne s mely ellen szükség esetére Oroszország hadereje szolgálhatna segélyül? A lények e nézetet erkölcsileg ép úgy mint anyagilag igazolni látszanak. Sajátszerű ama csalódás, melynél fogva sokan, az orosz flottában Törökországra nézve veszélyt láttak. Mormon tábornagy, midőn déli Oroszországról írt munkájában azt állítá, hogy Oroszország az ő 30 sorhajóra becsült flottájával Konstantinápolyt akkor foglalhatja el, mikor kedve tartja : kettős téveszmét hitelesített; először, mert a feketetengeri orosz haderő az említett számra soha sem rúgott, a balti tengeren lévővel egyesülése nélkül s azon egyesülés nem tehető; másodszor, mert ha ezen óriási tengerészeti kifejlesztés létesíthető volna is, távolról sem fenyegetne a veszéllyel, melytől tartani látszanak. A krimiai jelen események ezt elegendőleg tanúsíthatják. A valóságos tények e hypothesisekkel még inkább ellentétben állanak. Tekintsük például az 1833-ban történteket. Az orosz flotta akkoron a Bosporuson megjelent, partraszállást eszközölt, — ámde mily feltételek alatt? Azultán beegyezésével és segélyére. Egyébiránt az orosz flotta akkor, habár teljes erejével szállt a tengerre, mindössze csak mintegy 1ü0 12.000 embert szállíthatott. Meg kellene vallani, hogy ezen haderő, habár mint segélycsapat jelentékeny volt, ellenség gyanánt nem jelenhetett volna meg. Azóta sokat volt emlegetve az orosz tengerészet kifejlődése. Mit látunk azonban a mondottak daczára mindezekből húsz év múlva, azaz 1853-ban ? Az orosz flottának egy gyalog hadosztály azaz 15—16,000 ember hajóra szállása — Szebasztopolból Redut-Karéba szállítása és partraszállása tizennégy uaj, szükséges. Ha Oroszország tengeri erősségeinek közelsége hozatik fel, erre a válasz az, hogy azon partraszállítható csapatok száma, melyeket Oroszország marinája a Feketetengeren a fejlettség legmagasabb fokán az ottomán terület bármely pontjára körülbelül három heti idő alatt küldhet, legfölebb 20.000 emberre tehető. Igen nagy veszély e tehát ez ? Igazolja e a táplált aggodalmakat ? S midőn ezek elkerülésére fordítvák a törekvések, nincs e kockára téve az, hogy a kelet biztonsága és az európai egyensúly sajátképein feltételei agyrémben létező veszélynek hozassanak áldozatul ? Az ottomán birodalmat ismételve fenyegették nem éjszakról jövő veszélyek. Arra is volt példa, hogy azultán egy admirálja a flottát a lázadó vazallok részére vitte. Ki áll érte jól, hogy hasonló események újra nem fordulnak elő ? Ezenkívül, az angol és franczia flotta nem együttvéve, de külön külön nem kevésbé hatalmas és veszélyes, mint Oroszország flottája. Francziaország és Anglia tengeri erősségei nem kevésbé veszélyesek azért, mert távol vannak. Európa kevésbé képes az onnan kiinduló flották mozdulatai fölött őrködni. A villanyközlekedés gyorsasága által Toulon és Máltából ugyanazon pillanatban mehetvén ki a nyílt tengerre, melyben az orosz hajóhad Szebasztopolt elhagyná, mindig jókora idején megérkezhetnek a Portát megóri a veszélytől. Ki áll jót azonban azért, hogy egyszer majd együtt vagy külön ugyanazon gyorsasággal nem jelennek meg a serail előtt, mint a Porta ellenségei ? A gyorsaság, melylyel a franczia flotta 1853-ban Salamis elé ment, ennek anyagi lehetőségét Francziaország részéről tanúsítja. A Lavalette úr által kevéssel azelőtt tett fenyegetések az erkölcsi lehetőség bizonyítékai. Mi Angliát illeti, csupán annak megemlítésére szorítkozunk, hogy ezen állam a tengerszorosba viharok ürügye alatt hatolt. Ha már most a Feketetenger lefegyvereztetik , hol lesz a segély hasonló kísérletek ellen ? Hol lesz az ellensúly annak meggátlására, hogy könnyelműleg ne történjenek vállalatok ? Ezen egyszerű indokolások elegendők megmutatására annak, hogy bármily modorban történjék is az 1844-es szerződés revisiója az Ottomán birodalomnak az európai egyensúlyhoz kapcsolása végett: a feketetengeri tekintélyes orosz haderőnek fenntartása nemcsak nem idézhet elő komoly aggodalmakat, sőt egyike lenne az arra szükséges feltételeknek, hogy a levantei vizeken találkozható tengeri erők ellensúlyozása által, az európai súlyegyen érdekében fennálló kötmények sértetlen épsége biztosittassék. Nem áll ama kifogás, hogy ez a status quo fenntartása volna s hogy ezáltal Oroszország túlsúlya a Feketetengeren nem szűnnék meg. Fenebb bebizonyittatott, hogy e túlsúly Törökország elszigeteltségéből származott, ennél fogva meg fog szűnni, mihelyt a Porta az európai közjogba lép. A Porta nemcsak mindig fenállott ama jogát tartaná meg, hogy tengerészetét tetszése szerint kellő mértékben fejleszthesse, hanem az Oroszország általi megtámadás ellen is erkölcsi biztosítékot nyerne, miután e hatalom egy igen kétes vállalat kedvéért nem tenné ki magát a veszélynek, hogy az európai közjog megsértése miatt általános coaliciót idézzen elő maga ellen. Ezenfelül Oroszország nem vonakodnék az 1841-ks szerződés revisiója által, ha ez azultán érdekében feküdné«, új biztosítékokat adni. Oroszországnak közvetlenül a Portával kötött egyezményei a Feketetengert soha sem zárták el. Ellenkezőleg a drinápolyi szerződés azon érdemmel bírt,hogy e tengert valamennyi nemzet kereskedelmi hajóinak különbség nélkül megnyitotta. A tengerszorosoknak a hadihajók előtti elzárása tehát nem az Oroszország és a Porta közötti egyezmények műve. Ez egyes egyedül az ottomán birodalom régi törvényein alapul. Az 1841-ks szerződés csupán csak arra való volt, hogy azultánok, mint a két tengerszorossal határos terület fejedelmei által felállított elv elismertessék és megerősítessék Szabadságukban áll megnyitni az átjáratot, a mint hogy zárva tarthaták azt. Míg a tengerszorosok zárva maradtak, ennek természetes következése az volt, hogy a feketetengeri hajózás csak a két parti állam, Orosz- és Törökország hadihajóinak volt megengedve. Az orosz meghatalmazottak elsők azon szabadság elismerésében, melyet azultán de jure et facto bir, hogy t. i. a tengerszorosokat megnyithatja azon hatalmak hadihajói számára, melyekkel a Porta békében van; de viszont, midőn a szorosokat hasonló jogalapon nyitja meg, hogy az átjáratot az egyik tengerről a másikra, minden nemzet részére megengedje. Ily intézkedés, ha az általános egyensúly érdekében közös megegyezéssel elfogadtatik, azon aránylagos gyöngébbségnek, melybe a Porta a Feketetengeren önmagát helyezte, véget vethet. Ezen intézkedés egyéb rendszabályok által, mik következményei leendenének, kiegészíthető volna. Ama meggyőződésben, hogy ezen eszmefolyam szerinti kötmények az annyira kívánt megoldásra vezethetnének s Európa békéjének új biztonsági zálogokat nyújtanának — Oroszország meghatalmazottjai kötelességüknek tartják az értekezlet tagjait lelkesítő érzületekre hivatkozni s felhíni őket: lépnének ezen üdvös ösvényre s taglalnák az ezen értelemben formulázott javaslatokat. A XII. sz. jegyzőkönyv B. betű alatti melléklete. .... czikk. Miután a magas szerződő feleknek szivükön fekszik véget vetni az aggodalmaknak, melyek a két parti állam haderejének egyenlőtlensége miatt a Feketetengeren keletkezhetnének,zultán ő felsége fejedelmi szabad akaratából beegyezik abba, hogy a Dardanellák és a Bosporus tengerszorosok elzártságának 1841 julius 13-ki szerződés által megerősitett szabálya megváltoztassék s ezentúl e tengerszorosokon minden nemzet hadihajói különbség nélkül szabadon átmehessenek, az Archipelagusból a Feketetengerre és vice versa. .... czikk. Az intézkedések, melyek a hadihajóknak a szorosokoni átjárását és a horgonyvetés pontjait és tartamát meghatározták, egy katon szabályzat tárgyai lesznek, melyet a magas Porta biztonsága igényeihez képest fog kibocsátani. .... czikk. Az előbbi czikkben emlitett szabályzat egyenlő érvényű leend a magas Portával békében élő minden nemzet hadihajóira nézve, mely nemzetek, a tökéletes egyenlőség alapján hivatva meg e szabályzat élvezésére, annak pontos megtartására kötelezik magokat. .... czikk. Zultán ő felsége azonban, különös körülményekre tekintve, fenntartja magának, hogy e szabályzat pontjaiban azon lobogó részére, melyre nézve tetszenie fog, kivételkép és ideiglenes módosításokat tehessen, e lobogó szabadalmainak bizonyos időre leendő kiterjeszthetését illetőleg. .... czikk. Azon esetre (mitől Isten mentsen), ha a magas Porta maga is háborút viselne, vagy pedig biztonsága más hatalmak közt kitört villongások által veszélyezve lenne,zultán ő felsége fenntartja magának a jogot, hogy a szorosokoni átjárást vagy egészen vagy részben felfüggeszthesse , azon viszonyok megszűntéig, melyek e rendszabályt indokolandók. A XII. sz. jegyzőkönyv C. betű alatti melléklete. A magas szerződő felek áthatva annak fontosságától, miszerint az általános egyensúly fenntartása érdekében óhajtandó volna a magas Portát azon öszhangzat előnyeiben résztvenni látni, melyet a különböző európai államok közötti közjog alapított meg, kinyilatkoztatják, hogy a Portál jövőre ezen öszhangzat kiegészítő részeként tekintendik; kötelezik magukat az ottomán birodalom függetlensége és területi épségének tiszteletben tartására; e kötelezettség megtartását közösen biztosítják, s ennek következtében minden tényt sat. KÜLFÖLD. Francziaország Páris, máj.29. A „K. Z.“ levelezője írja: Nagy feszültséggel néznek elő a krimiai legújabb tudósításoknak. Tudniillik azon jelentést várják, miszerint Liprandi tábornok hadteste ellen nagy csatát vívtak. Bosquet tábornok hadtestének egy részével az oroszokat megkerülte, s remélik, hogy azokat két tűz közé veheti. A portugáli király és fivére, Oportong tegnap este jelenvalónak a Vaudevilleben. A császár és császárné vendégeiket nem kisérték. A nevezett színházban különben sincs oly páholy, mely elég nagy volna négy személynek az első sorban leendő befogadására. — A közel aratásróli tudósítások nem igen kedvezőleg hangzanak. Az utóbbi tíz hét alatti hideg és száraz idő sokat ártott. Több szántóföldet újra kell szántani és bevetni. Remélik azonban, hogy, ha jó idő fog járni, a kárt még jóvá teendik. Ugyan e lap másik levelezője írja : Peissier tábornok eljárása a kormányt nagy reményekkel tölti el. Most érzik, hogy oly seregnek mint a franczia, csak oly embert kell élére állítni, mint Pelissier. A krimiai tudósítások, a nyert előnyöket nem tekintve, a lelki állapot megváltozását is jelentik. A szövetségesek visszakapták előbbi győzelmi bátorságukat, míg az oroszok leverteknek látszanak. Pelissier állását kezdettől fogva máskép fogta föl, mint Canrobert. A kertsi expeditió mutatja, miszerint ő a hadügyminisztertől függetlenül is tud tenni, s a hadsereg a kezdeményezésért (?) neki hálával tartozik. A császár maga is nagyon megelégedett, s vidornak látszik, mi régóta nem történt. Ismét kezd beszélni krimiai utazási tervéről. Jóllehet csak mellesleg említette is, azonban nem fog meglepni, ha elutazása komolyan szóba jö. Ezen utazásnak, ha létesül, aug. közepéig meg kell történni, mivel Victoria királynő látogatását ez időre várják. Számára a st. cloudi szobákat már elrendezték, s a császár megparancsolta, hogy a Louvreból kisebb képeket hozzanak a szobák felékesítésére. — Napóleon herczeg nem elégszik meg Maurin tábornoknak az iparműkiállítási bizottmányból eltávolításával, ő még lényeges változtatásokat akar tenni. Kár, hogy ezen üdvös átalakítás régebben nem történt, a társulatnak is több haszna volt volna. Üzlete nem a legjobban foly: tegnapi bevétele az iparpalotában 6, a szépművészetiben 3 ezer frank. Napóleon hg a portugáli királyt az utóbbiba elvezette, s a jelesebb képeket neki megmutatta. A jövő szombaton a fiatal fejedelem Napóleon hű estélyét meglátogatja, a császár és császárnéval együtt. — Canrobert megmaradt azon szándéka mellett, hogy csak egy hadosztályt vezényeljen. — Egy harmadik levelező ezeket írja : Jóllehet más tudósítások nincsenek, mint az azovi tengeren történtek megerősítése, azért a börzefolyam észrevehetőig emelkedett. A börzén beszéltek Pelissiernek állítólagos későbbi sürgönyéről, mely új győzelmet jelentene, egyszersmind hogy Omer pasa előnyomulna, a szövetségesek gyámolítására. Egyébiránt egy sürgöny csakugyan jelenti az eupatoriai sereg mozdulatát, de, hihetni, hogy többet ennél nem tudnak. Különben Eupatoria és Csernaja közt jókora távolság van. — Gort s akoff sürgönye jelenti, hogy neki az első éjszaka 2500 emberébe került, ha a második ép oly véres volt, mint az első, mi valószínű, akkor Pelissier állítása, miszerint az oroszok veszteségét 5 — 6000 emberre tehetni, igaz. Csak az a kérdés : mennyi a francziák vesztesége ? — A bécsi értekezletre nézve még azok is csalódni látszanak, kik nyolcz nappal ezelőtt még reményben éltek. Most a „Times“, „Morning Post“ és „Constitutionnel“ azon jelszót látszanak egymásnak adni, hogy azt feltetlennek jelentsék. — Ma Párisban azon hír keringett, hogy Spanyolországból nagyon fölzaklató híreket kaptak volna. Schweiz, Bern, máj.26. Míg a törvényhatóság szigorún bünteti azon szegény ördögöket, kik franczia vagy nápolyi katonai szolgálatra toborzással kenyereket alig keresik meg, azalatt a hatóságok csendesen nézik Sulzberger és Funk, szövetségi ezredesek működését, kik a cantonokban körutazásokat tesznek, maguknál befolyásos tiszteket fogadnak, s azokat az angol légióba állásra beszélik. A szövetségtanács ugyan néhány schweizi törzstisztnek, kik angol szolgálatba akartak lépni, lemondásukat visszautasitá; de ezen urak mitsem törődnek vele, s mennek Schlettstadtba. Vájjon igaz-e, hogy a franczia légió tovább nem szerveztetik, hanem az Ochsenbernféle táborkar az angol légióban fölolvad, ezt a közeljövő fogja megmutatni. Olaszország. Közelebbről említve volt azon botrány, mely Vigevanoban történt, egy templomi menet alkalmával. Ez eseményről most a levelezések közelebbi tudósításokat hoznak. Tudniillik processiót tartottak Mária szeplőtlen fogantatásának megünneplésére. Több Voltaireianus fedezett fővel, szivarozva vagy pipázva állt a kávéház előtt, midőn a papság ott elvonult. Az egyházfi kérte őket, hogy vennék le kalapjukat, de ezen megtagadták és boszantással feleltek. Veszekedés támadt. A nép dühös lett, a kávéházat rohammal bevette és az eszelőseket szétkergette Ezalatt Vercelli s más városokban is tartottak processiókat, de legcsekélyebb csendháborítás sem fordult elő. Vercelliben ez alkalommal 30,000 frankot osztottak ki a szomszéd községbeli szegények között. Beszélik, hogy az angol kormány a piemontitól engedélyt kért arra, hogy az idegen légióba toborzhasson. Állítják, hogy a piemonti kormány tagadólag felelt volna, ellenben megengedte, hogy Schweiczban toborzott csapatait Navarrában összegyüjthesse. — C o 11 e g n o, osztálytábornok, átvette a hadsereg parancsnokságát La Marmora Sándor tábornok helyett, ki keleten az expeditio-sereg második hadosztályát vezényli. Nagybritannia, London, máj. 29. A keleten lecsapott két találó villámütés morális hatása a diplomatiai légkörre Londonban és Bécsben e pillanatban talán még nem eléggé mérhető meg. Annyi bizonyos, hogy quacker fülekben egy név sem hangzik oly kellemetlenül , mint: Pelissier! És talán Gladstone úr is, minden hazafias érzelmei mellett Kerts „vérnélküli“ bevétele fölött nem kevéssé szomorkodik. De a szövetségesek által kivívott előnyök nem oly jelentékenyek, hogy azok Oroszországot a 3-dik pont nyugat szerinti magyarázatára kényszeríthetnék a mit a „becsületes háború“ barátai katasztrófának fognának nevezni, de mégis elég nagyok arra, hogy a nemzeti párt vitorláit fris széllel dagasszák. Mennyi téves vélemény uralkodott s uralkodik most is Oroszország saját képein erejéről; erre nézve azonban a nézetek teljesen megváltoztak. Habár az éjszaki colossust nem tekintendik is ezután oly könnyen haszontalan ijesztő váznak, de azon újdonatúj respectus, miszerint „saját földén legyőzhetetlen, hatalmasan megrendíttetett, s most sokkal inkább hajlandók mint valaha a sírmiában eddig fölmerülő minden szerencsétlenséget kizárólag a diplomatiai tekintetek és késlekedések bénító befolyásának tulajdonítni. A közönség vérmes várakozással tekint most a csatatérre , s ezen fordulattal szemben a minisztériumnak nem oly könnyű lenne egy igenis szerény békeszerződést összefonni. Föltéve, hogy Gorzsakoff hg holnap felhatalmaztatnék a pontusi orosz flottát felére reducálni, még az a kérdés, vájjon nem fogják-e Anglia és Francziaország követeléseiket még élesebbre hegyesítni. Még egy két roppant győzelem Keleten, s a jelszó, melyet a „Times“ ma susog magában: „Nincs többé négy pont!“ könnyen népszerű hadijelszóvá s végre hivatalos manifestummá válhatik. — A berlini „Spen. Ztg“ban a következő nevezetes magán tudósítást olvassuk Londonból, máj. 26-ról: „Oly esemény történt itt nemrégiben, mely nemcsak Angliára nézve nem csekély jelentőséggel bír, hanem Poroszországot is szerfölött érdekelheti, jóllehet ez esemény legközelebbről egyházi dologra vonatkozik. Eddig ugyanis minden három évben általános egyházi