Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)

1855-08-01 / 1618. szám

35—1618. 6-ik évifolyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: uri-utcza 5-ik szám, 3-ik emelet, 15-ik szám. Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. _______________________ Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Szerda, aug.­­ Adófizetés föltételei: Pesten , házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8­­ „ Hirdetmények dija: 5 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij, külön: 10 p. kr. Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 _ _ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. & PESTI NAPLÓ august—September két hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 írt 40 kr. Bud­apesten házhoz hordással , £ frt 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, a­u­g. 1. Napoleon herczeg a nemzetközi jury által tisz­teletére adott lakomán egy beszédet mondott, mely nemcsak Francziaországban , hanem Európa más részeiben is figyelmet gerjeszthetett. E beszédben foglalt — e lapok olvasói előtt már ismeretes — eszmék egy részben újak ugyan, de nagyobb rész­ben nem: minket a benne követett logika s az alak lep meg. Ezért a commentár nem lesz fö­lösleges. A herczeg először is Francziaország jelen hely­zetét — beldiadalát az ipar, s külháború­ folytatá­­sát a csata mezején — a „szervezett democratia erejének“ tulajdonítja. Egyik tanulság tehát a pá­risi iparműkiállításból, hogy a francziaországi min­tára szervezett democratia mily hatalmassá, gaz­daggá s nagggyá tehet egy nemzetet békében és háborúban egy iránt. Mennyiben van pedig a her­­czegnek igaza, midőn Francziaország jelen kor­mányformáját „szervezett democratiának“ nevezi? ez eszme vitatását azért nem sarkaljuk, mert ha az ő és modern imperialismusok születése, élete s eredményei fölött történeti szemlét tartunk, egy jelenben tán sokaknak nem tetsző párhuzamot von­nánk az imperialis democratiáról. Egyébiránt a franczia modern (mostdivó) imperialismusnak van egy ki- és messze­ ható czélja, melynek va­lósítása körül az eszközök alkalmazását a Napo­­leonidák nem tartják valami lelkiismeretes do­lognak. E czél nem uj. Ez nem Napoleon herczegé, nem III. Napóleoné, hanem I. Napóleoné, sőt ha tovább mennénk, mondhatnók, hogy üdvözítőnké. Ez az ős­keresz­tény vallás legszebb tana: „leszen egy akol és egy pásztor.“ De lássuk, mikép határozza meg e czélt Napo­leon herczeg. „Ha ezen nemzetközi egyesülés következmé­nyeire nézve nem csalódom, nagy erkölcsi czél leendett elérve, talán még nagyobb, mint az anyagi eredmény. A polgári sák népek szövetkezésének eszméje nagy haladást teendett, s Francziaország azon tiszteletben részesülend, miszerint arra ön­zés, uralkodási eszme nélkül, egyedül a közjóért folyt be, mint az kezdeményezési küldetésének ösztönéből foly. Az európai szövetség a csata­­mezők dicsőségére, a kifejtett és megkönnyített kereskedelemre, a jelenkori fölfedezések alkalma­zására támaszkodhatik. Az itt képviselt polgári sukt világnak jövendőben csak egy nagy családot kell képeznie. (Le monde civilisé ici representé ne doit former qu’une grande famille dans l’avenir). Ha ezen nemes eredményre némileg befolyhattam, nagyravágyásom és öntudatom ki vannak elégítve, s én nagyon szerencsés volnék, ha önökkel meg­oszthatva benső érzelmeimet, önök közöl minden­kiben az eszme munkájára és védelmezőjére ta­lálok, mi­által czélunk nagyon eléhaladt volna!“ Fentebb mondtuk, hogy e­zzél nem uj. I. Napóleon ennek „európai szövetség“ nevet adott. „Czélom vala,—mondám a múltról szólva — egy európai nagy szövetség-rendszert szervezni, melyet mint a század szelleme és a pol­­gárisodás eléhaladására nézve kedvezőt fogadtam el. Hogy ezt kiegészíthessem, egészen kiterjesz­­szem s állandósítsam—mire képes vala — elha­las­zt­o­tt­a­m több belintézmény fölállítását, me­lyek különösen a polgárok szabadságának védel­mére leendettek volna rendelve. I. Napóleon ezen czéljának kivitelére csakugyan nagyszerű lépéseket tett. Ő Európa eddigi állapo­tát meg akarta változtatni. Minden politikai com­­binatioját czélja felé intézte. De e czélra szüksé­ges lett volna még Angol- és Oroszországot is megnyerni. „Míg Európában harczolnak, mondá, addig a háború polgárháború.“ Az európai szövetség eszméjének megvalósítását I. Napóleon következő eszközökkel vélte elérhe­tőknek: európai codex; európai tör­vényszék a nemzetközi vétségekre; európai intézet, az európai tudós tár­sulatok lelkesítése­, igazgatása­ és rendezésére; pénz- s mérték-eg­yenl­ő­­ség; egyenlő törvényhozás. Mi a tudós egyleteket illeti, ezeknek I. Napo­­poleon jutalmakat is tűzött, az új fölfedezések­ és találmányokért európai díjakat rendelvén. Davy Londonban s Hermann Berlinben, a háború da­czára is megkapták a kitűzött jutalmakat. Midőn I. Napoleon az újításai ellen felkelt ha­talmak szent szövetségét látta, így szólt: „A szent szövetség tőlem orzott eszme“, — a népek szent szövetségét a királyok által, nem pedig a kirá­lyokét a népek ellen , mint e mondatot III. Napó­leon magyarázza, akarta ő. Ha e szerint az idézeteket összevetjük, kitűnik, hogy az európai szövetség eszméje I. Na­póleoné. III. Napóleon ez eszmét némileg tettleg karolta föl. Vannak intézkedései, melyek e nagy czél felé törnek. Napóleon herczeg csak ismétli a nagybátyák eszméit, sőt kimondja, hogy sze­rencsésnek érzi magát, ha a nemes eredményre valamikép befolyhatott. Nevezetes körülmény, hogy a herczeg ezen is­mételt eszméjében összetalálkozik a socialistákkal, s ezeknek egyik töredékével, melyet Girardin Emil képvisel. De az eszközökre nézve eltérnek egymástól. Girardin Emil azt „á­t­a­l­á­n­o­s köztársa­sággal“ véli elérhetőnek. Francziaország praesumptiv trónörököse —­ki egykor maga is a köztársaságiak padján ült — várjon melyik utat, a monarchiáit vagy köz­­társaságit, tekintendi-e a nagy eszme léte­­sitletési eszközéül? A kérdés önként támad, valamint a felelet is rá önként érthető. URHÁZY GYÖRGY, czeg Kormányzó urunknak, ki jelenleg fenséges családjá­val Baden melletti Weilburgban időz, f. hó 3­ dikán leendő születésnapjára r­egvigye a testvérváros szerencsekivá­­natit.­­ Múlt vasárnap a budai Vízivárosban búcsú lévén, ví­­gan voltak. Az ily alkalmakkor szokásos ünnepélyek és mulatságokban sietett nemcsak a budai, de a pesti közön­ségnek is nagy része osztakozni. Volt is tolongás a két város közt járó kis gőzösökön, melyek a bombatérre szál­lították a bucsúkedvelő közönséget, olyan, hogy a kirán­dulók bizonyosan hálóiratot nyújtottak volna be a gőzha­­józási társulatnak, ha ez e napon külön hajókat járat vala csupán a bombatérig, s ezt valóban meg is tehette volna az igazgatóság, először önhasznáért, másodszor a fővárosi közönség iránti tekintetből. — Múlt hó 30-kan főtiszt. Majer István a pesti elemi osz­tályok s magán tanintézetek fáradhatlan szorgalmú és szak­értői tapintattal működő igazgató urnak figyelem kisérte elnöklete alatt megtartatott Seltenreich Károly ur szaba­dalmazott leánynöveldéjében a szép számmal összesereg­­lett apák és anyák s úri vendégek jelenlétében a nyárfél­évi tanpróba. — Mindenki figyelemmel kiséré ez intézet egyes növendéke pontos feleletét.­­ Különösen meglepők valának a vallástant tárgyaló­­ Migl János­­belvárosi káp­lán urnák előterjesztett szivet s elmét képező s felvilá­gosító kérdései, a melyekre részint honi részint németaj­kon hangoztaták a választ a felhívott leánykák. A vallás­tant követők más tudományos tárgyak u. m. a magyar, német és franczia nyelvtan szabályai sikeres elemzése és felhasználhatása; az általános szivképző erkölcstan, s ev­vel összeköttetett az antropologia. — A természetország­­ból az állatország, az ásványország előzményeivel ada­tott elő. A természettanból a folyó testek nyujtékonysá­­gáról és a melegnek a testekrel miképi hatásáról. Tovább az átalános világtörténet, földrajzokkal, különösen az ausz­triai monarchiát illetőleg Magyarországgal, végre a di­csérendő és hasznos fejbeli­s tábláin számolás különösen a házi viszonyokra vonatkozólag. A próbatér egyes tár­gyak előadása közt fűszerezék az időt a kiválogatott ma­gyar, német és franczia szavalmányok, melyek értelmesen előadatva mindnyájunkat kedvesen lepték meg. Idejárultak még a szabályszerűleg csinosan leirt s elömutatott írás— dolgozatok. — Próbatét után a vendégek a mellékszobába lépdelének, s örömmel szemlélgeték a remekül elkészített női munkák egyvelegét. — Végre a lelket derítő s szivet emelő zenéből és énekből is néhány k. asszonyok : Kubi­­nyi Gabriela, Bittó Mária, Návay Irma és Hertelendy Ma­­thild szép kiképzettséget tanusítottak. — Helybeli mészárosmestereink a husárszabályzat megszüntetését tárgyazó kérelmeket ismét megújították, és ajánlkoztak a marhahúst mindig két krajczárral olcsób­ban mérni, mint az Bécsben árultatik. Hogy jobb húst fog­nak-e akkor, és lelkiismeretes mértéket adni, arról nem szólnak. — Közelebbi napokban a Lippe-Schaumburgi uralkodó bérezés Pestre váratik. Innen Magyar és Hor­vátországban fekvő terjedelmes birtokai megtekintésére A NŐK PARADICSOMA­ Franczia regény. F­é­l a 1 után fordította­m e­l­ő. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. III. Félbenszakitott olvasmány. (Folytatás. *) A kézirat folytatása igy hangzott: „Oh anyám, egy egész napig nem vettem kezembe a tollat. Én be vagyok avatva a titokba. Oka pedig Sulpice orvos. Való-e az, anyám? vagy jobban, lehetséges-e? „Azon perezben, midőn az utolsó sort irom, melyben előadásomat félbenszakitottam, egy börtönőr lépett czel­­lámba. Levelet dobott asztalomra. E levél írását nem ismerem. A levél ez : „­­ Ma történt Martroy Roger lovag vallatása, saját szállásán, a Montaigne-utczában. A lovag, ki nagy beteg a morgesi várban kapott tőrdöféstől, nem volt képes fe­leletet adni a vallató bíró kérdéseire. Sulpice asszony és Galleran Robert úr voltak mellette. Oda hívták Sul­pice orvost. Neje és Galleran térdre borultak az orvos előtt, kérvén őt, legyen ön iránt könyörülettel, de az orvos, a hajthatlan, használatba vette titokteljes hatalmát, hogy néhány perczre feloldozza a beteg nyelvét. Mar­troy Roger azon nyilatkozatot téve, hogy látta, hogy ön valami fehér port hintett a gombakirály italába. Ön el­veszett. „Ez, anyám , a kapott névtelen levél, melyet szóról szóra leírtam. „És most folytatom előadásomat, hol az félbenszakadt, kérvén Istent, adjon nekem erőt, hogy soha vádat ne emeljek az ellen, ki jóltevőm vala! „Sulpice orvos ezt mondá nekem : „— Asztrea marquisne után ön fog bemenni a her­czeg hálószobájába, s a vizes pohárba, mely mindig ott áll éji asztalán, ezen porokból mindig egy-egy adagot hintend. „Egyúttal kézbesített nekem több papircsomócskát, melyek valami fehér, nyirkos port tartalmaztak..........“ Chiffon nyugtalankodott székén. Lélegzete szinte el­súlt. — Félben ne szakítson, húgom, jegyző meg az orvos. Az idő már sürget, s nem akarnám befejezetten hagyni ez olvasmányt. *) Lásd P. Napló 1617-dik számát. — Semmi áron sem engedném, hogy az olvasmányt be ne fejezzük , mondá Chiffon szilárdul. Az orvos folytatá: „Anyám, jó anyám, mindez tiszta való. Már mondám, hogy szomorúság lepett el. Irén sejtette, hogy ellenke­­dem. Egy estve szobámba jött s ágyam mellett helyet foglalva igy szólt: „— Sulpice küldött ide, Solange. Már nem kell sokáig küzdenünk. Azok, kiket a Rostonok czime és vagyona illet, nem sokára Párisba érkeznek. Sulpice nem akarja, hogy ön neki vakon engedelmeskedjék . . . Van itt egy ördög, ki folyvást gonoszban töri fejét. Sulpice aggasztó jelenségeket vett észre a herczegen. Meg van győződve, hogy a hűnek mérget adtak. Ön minden estre az ellen­mérget adja neki. „Ha vallatni fognak, anyám, felfedezzem e mindezt? „ . . . . Hat hete lehet, hogy Rostán­ig — October vége felé — Morges gróftól megvett egy szép várat , melylyel ez a kis Maintenon városka közelében birt. A szegény herczeg csekély eszü ember, naiv és félénk, mint a gyermek. Mindenütt csak azt keresi, kit szeret­hessen ; de roppant vagyona mintegy válaszfal gyanánt mered közte s azok között, kik­et környezik. Én szeret­tem őt, s szemem olykor könyekbe lábbadt, midőn igy hallom őt szólani: „­ Szegény szeretnék lenni , és családdal bírni.“ „Mindnyájunkat magával vitt szép maintenoni kasté­lyába. Rostán marquis , egészen állatias és gono­szul buta ember, kinek élete már évek óta nem egyéb részeg álmosságnál; ez ősszel kikémeltetett engem egy titkos gonosz által, kit Gridaine P. J. urnak neveznek. A marquis ur, mint ez ember mondá, ki akar engem ra­gadni mostani kelletlen helyzetemből, azzal tisztelvén meg, hogy szeretőjévé tesz. Nem tartottam méltónak, hogy csak feleljek is ez ajánlatra. „Midőn elutaztunk, én a kocsiban a marqitis mellé jutottam. Gyötört udvarlásaival, s midőn hidegen vissza­­utasítom, ezt mondá : „— Mások szerencsésebbek, mint én. „ S egyúttal Fernand nevét említé. „Midőn a kastélyba érkeztünk, ez ember üldözései kiállhatlanokká lettek. Ugyanekkor a marquisne félté­kenysége is újabban fellobbant, szintén Fernand miatt, — s egy ízben, midőn a zongoránál ültem, Martroy Ro­ger lovag énekét kisérve, véres fenyegetést súgott fü­lembe. „Meggyőződtem, hogy ezen asszony csak az alkalmat lesi, hogy múlt szerencsétlenségem által lesújthasson. „Az egyetlen, mit magamnak szememre vetek, jó anyám, az, hogy ekkori szándékomat végre nem hajtom. Ha szándékom sikerül, most nálad boldogul és szabadon élnék. El akarom hagyni helyemet, el akartam szökni. „Ezzel azonban Sulpice és felesége ellenkeztek volna. Más eszközhöz kellett hát folyamodnom. „Galleran szeretett engem, erről nem lehet­ két­kednem , de épen ezért nem akarom az ő segé­lyét venni igénybe. Fernandra gondoltam. — Mióta a gombakirály társaskörében éltem (Rostán herczeget mindnyájan gombakirálynak hívják) , azóta csúnya dol­gokat hallottam Fernandról. Tudtam, hogy veszélyes leend vele bármi tekintetben is szövetkezni, de úgy, a­mint valók, elszigetelten, válogathattam-e? Martroy lo­vagnak egy levelet adtam át Fernand számára. — Né­hány perc­c­el később maga Fernand lépett a terembe Galleran Robert kíséretében. Visszakértem levelemet a lovagtól, s talán ez volt első oka a rosz benyomásnak, mit reá gyakoroltam. Egyetlen adatra nem hiszi az em­ber a bűnt. A lovag tán nem emelt volna ellenem vá­dat, ha megértheti vala magam viseletét. „Emlékszem, hogy azon perezben, midőn a levelet rábíztam, a lovag különös tekintetet vetett rám. Úgy vélekedtek, hogy ő Antóniát szereti. Többször köze­ledett hozzám, mintha szólani akarna nekem, de soha­sem volt bátorsága. Bizonyosan arra akart volna kérni, hogy szóljak mellette Antóniánál.......... „Ez est óta azonban az események oly rohamban kö­vetkeztek egymásután, hogy többé semmi kimagyarázás nem történhetett. Galleran alig nézett felém­. Ő egy le­velet adott át Irénnek, Asztrea marquisnö pedig Fer­­nandot fogta el. „Jól hallom, hogy a marquisnö Fernandot irántam való állítólagos hajlandóságáért szidta. — E közben a marquis mellém ült s halkkal kezdett velem beszélgetni. Nem fogtam fel szavainak jelentését . Midőn végre, elég későn, fölkeltem, azt vevem észre, hogy sokan az urak közel elmosolyodtak, ha rám néztek. „Végzetes lejtőn valók. Valami húzott lefelé. Vilá­gosan éreztem, hogy ismét fordulóponton állok. „A gombakirály társasága még olyan sem volt, mint régi úrnőm, Colombel grófné társasága. Semmi kímé­letet sem remélhetek. Szándékom szilárdan az volt, hogy másnap elutazom. „Miért ne vallanám meg, anyám ? Ez egész este Gal­leran magaviselete okozott nekem fájdalmat. Miként előbb Irén volt féltékeny reám, úgy most én lettem fél­tékeny reá. Nem tudom miért, bizonyos idő óta meg­bántam, hogy egykor Galleran úrra gyanakvom­. E gya­númat most mintegy javára írtam, s kártalanítani akar­tam őt érette. A­mi őt illeti, ő mindig utánam járt, s igen tiszteletteljes szerelmét ezer meg ezerfélekép el­áruld. Honnan most e változás ? Már mondtam neked, mily szép Irén. „Hajh! ez apró bánatok nem valának sokáig tartan­­dók. Alig valók szobámban, a­mint Asztrea marquisne lépteit hallám a folyosón. Mintegy óra negyedig időzött a hgnél. Én — még utoljára — teljesíteni akarom kö­telességemet; nesztelenül elhagytam szobámat s magam­mal vivem az orvostól kapott poroknak egyikét. „A herczeg aludt. Azon pillanatban, midőn poharába hin­­tem a port, zajt hallottam a nyitva maradt ajtó felöl. Ki­szaladtam. Előttem egy árnyék lebegett a sötét folyosók hosszában. Az erkélyig követem ez árnyékot. Az erkély alatt a szerencsétlen Martroy lovagot találtam, tőr által megsebesítve s vérében úszva. „Ő a marquisval viaskodott volt, mely utóbbi most is engem üldött. Roger, azon ábrándozó szerelem rabja, min­t a nagyon fiatal leányok oly gyakran gerjesztenek, évente bolyongani szeretett Antonia ablakai alatt, me­lyek szintúgy mint az én ablakaim, az erkélyre szol­gáltak. „Roger volt, ki nem tudom miféle kíváncsiságtól haj­tatva,utánam sompolygott a herczeg hálószobájáig.Ő látott engem. A nyilatkozat, melyet a bírónak adott, igaz volt. „A gyáva, vérengző marquis tőrrel támadta meg fegyvertelen ellenfelét. „Másnap hire terjedt, hogy a herczeg poharában ar­­zenikumot találtak. Én elfogattam. „Ezóta senki sem volt nálam. „Kedves anyám, én most is, mint első alkalommal, ár­tatlan vagyok. Bocsáss meg a fájdalomért, mit e levél neked okozand, s vigasztald magadat azon gon­dolattal, hogy ha fiatalon halok is meg, mégis eleget ér­tem, hogy fenékig ürítsem a boldogtalanság poharát. Vi­gasztaljon téged főleg azon biztosításom, hogy halálom, miként életem is, keresztényhez illő volt. „Végakaratom az, hogy ez iratot Sulpice orvossal közölt. Nem szükség mondanom, hogy az egész dolog legnagyobb titokban maradjon. „És most, anyám, szeretett anyám, isten veled! Ha ott, Berrynkben haltam volna meg, keresztet állítanál nekem a temető szomorfüzei alatt. Olykor , vasárnap este, oda jönnél öcsémmel és húgommal. Ti jámborok vagytok, meglátogatjátok a holtakat. S nem látni-e abla­kodból is a szomorfüzeket ? „Így szerettem volna meghalni. Jobban esik pihenni ott, hol bölcsőnk is rirívott, hol szeretteink szeme előtt maradunk. Erre sokat gondolok. Végperczeim­et éde­sítette volna a gondolat, hogy sírom atyám sírja mellett lesz. „De te nagyon szegény vagy, jól tudom. A mi kevés birtokod van, őrizd meg azt élő gyermekeid számára. Én a párisi temetők valamelyikében fogok aludni, me­lyek térések, mint egész városok , s hol nincs ösvény, mely azon sírokhoz vezessen, melyek a névnélküli te­metkezési helyek tömegében elenyésznek. Ki fogja itt síromra letenni az emlékezés koszorúját ? „Nekem nincsenek már barátim, te pedig, anyám, te távol vagy tőlem. Én aludni fogok, jól fogok aludni. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 1. Mint hírlik, egy városi küldöttség fog Bécsbe utazni, hogy ő cs. k. Fensége Albrecht fehér­

Next