Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)

1855-08-04 / 1621. szám

Legmingtonban, hol lakását vette, a város és a környék lakosai által nagy számú aláírással ellátott üdvözlő irat­tal tiszteltetett meg, melyben fel lőnek említve a tábor­nok hős tettei; föl vannak említve a történeti emléke­zetű nevek, mint Vimiera , Almeida, Busaco, Badajoz, Castrillas, Salamanca, Vittoria, Toulouse , Alma , a Sze­­basztopol előtti futóárkok, Inkerman. A tábornok vála­sza épen úgy hangzott, a­mint azt a „Times“, „Daily­ News“ és más lapokban rajzolt jellemétől várni lehetett. „A­mi a Krimiában levő hadsereget illeti — így szól a többi közt Sir G. Br­o­w­n — teljes bizonyossággal ál­líthatom, hogy annak magatartása minden dicséreten felül állt, és hogy az angol történelem egy korszakában sem volt több oka a nemzetnek , hogy büszke legyen csapatai magaviseletére. Kérem megjegyezni , hogy én nem egyedül a katonákról, hanem az őket vezénylő tisz­­tekrő is szólok, mert uraim , a hadsereg legénysége nagy mértékben fel van boszankodva a fölött, hogy az angol sajtó egyik lélekismeretlen része kísérle­teket tön ezen legénység tisztjeit legyalázni, s azok-­­­rak érdekeit a legénység érdekeitől elválasztani. Nem­csak tévedés, hanem az igazságnak valóságos elferdí­tése, midőn azt állítják, hogy az angol tisztek hanyagok kötelességeik teljesítésében, és hogy a csapatok sorsa sokkal jobbra fordulna, ha a tiszti állomások nagyobb része oly emberekkel töltetnék be, kik közlegénytől kezdve léptettek előre, mert a csapatok épen azért ra­gaszkodnak tisztjeikhez, mert csupa gentlemanek.“ — . De a­mennyire mi emlékszünk, az „angol sajtónak lé­lekismeretlen része“ soha sem vetette a brit hadsereg tisztjeinek szemökre, hogy ők általában hanyagok vol­nának kötelességeik teljesítésében, hanem csak azt, hogy nem teljesítették kötelességeiket, mert nem tehet­ték azon egyszerű oknál fogva, mert nem értették meg a katonai szolgálatot s ujonczok valának a tábori élet­ben, vagy, mert más részről a szolgálatban megőszül­­teknél hiányzott a csapatok sikerdús vezetésére szük­séges testi és lelki erő. A­mi pedig Brown tá­bornok urat különösen illeti, az a „lélekismeret­len sajtó“ épen nem vetett szemére hanyagságot, sőt inkább túlságos szolgálati buzgóságát rótta meg, főleg a katonák magas és feszes nyakravalóira, a­­zijjak tisztítására, beretválkozásra sat. vonatkozó­lag. —■ „Jóllehet — igy folytatja a tábornok beszé­dét — nekem soha eszembe sem jutott valami kifogást tenni azon férfiak ellen, kik alulról fölfelé küzdék ki ál­lásaikat, s kik közöl sokan, a mennyiben tudom, a köz­tiszteletet méltán megérdemlik , mégis azt állítom, hogy Angliában a katonai szolgálat kevésbbé lenne népszerű, s a fegyelmet sem lehetne oly erélylyel fentartani, ha a tisztek nagyobb száma ily emberekből állana.“ — „Pil­lantsunk csak bele a különböző csatákban elesett­ és megsebesültek névsorába, s hasonlítsuk össze az elesett s megsebesült tisztek számát a közlegényekével, s ki fog világíani, hogy a tisztek majdnem mindig két annyi veszteséget szenvedtek. — A 18-diki roham­nál a harczképtelenekké tett tisztek száma 93-at tett, a katonáké pedig 1308-at , míg az utóbbiak szá­mának, ha az arány egyenlő lett volna, 3000-re kel­lett volna rúgni.­­ És honnan jön ez ? Onnan , hogy a tisztek, mint angol gentlemanek megszokták em­bereiknek jó példával menni előre, és hogy az utóbbiak jóllehet készek az engedelmességre, mégis mindig meg­várják, hogy vezettessenek. Higyék el önök, minél ke­vesebbet változtatunk a brit hadsereg összealkotásán, annál jobb lesz az a csapatokra valamint az országra nézve is, és én mindig mélyen sajnáltam, hogy a vizs­gálati bizottmány, mely nem rég tarta üléseit, ahelyett hogy oly­­anokat hallgatott ki, kik nem valának azon helyzetben, hogy sokat mondjanak a fölött, a­mi felől kérdeztettek,­­ nem küldött Parisba, s nem hozatott onnan néhány franczia tisztet, kik az angol csapatokkal közelebbi érintkezésben valának. És akkor kiviláglott volna, hogy szövetségeseink egészen más nézetet sze­reztek maguknak csapataink érdemei felöl, mint angol honosaik.“ London, jul. 31. — Alsóházi ülés, jul. 30. Délelőtt a ház a „Limited Liabilitys­ Kill“ részletezésével foglalkozott. Az esteli ülésben Goderich lord kérdi, mint állnak a dolgok azon hírekkel, melyeket a hírlapok közlenek, miszerint a kormánynak szándékában volna egy olasz légiót alakítni ? A­mennyire ő tudja, a kor­mány előbb kinyilatkoztatta, miszerint épen nincs szán­dékában olaszokat is fölvenni az idegen légióba. F. Peel feleli, hogy a kormány igenis megváltoztatta né­zetét s szándékában van olaszokat is sorozni be az ide­gen légióba. — Palmerston lord megjegyzi, misze­rint oly okoknál fogva, melyeket neki nem szükség ter­jedelmesebben kifejteni, igen óhajtható, hogy az ülés­szak augusztus 14 vagy 15-dikén bezárassák. Reméli, hogy azon tagok, kik indítványokat jelentettek be, azo­kat mindaddig elnapolandják, míg a subsidiumok, melyek fölött még nagyszámú határozatoknak kell hozatniok, meg nem szava­ztatnak. Miért is indítványozza, hogy jövő kedden a napirendre kitűzött tárgyak elsőséggel bírjanak a többi indítványok fölött. Az indítvány elfo­­gadtatik. A Walcott admiral bizonyos papírok elő­terjesztését indítványozza, melyek a Bath-rend osztoga­tására czéloznak. Panaszt emel az ellen, hogy rajta s más tengeri tiszteken igazságtalanság követtetett el, miután őket soha nem menthető módon mellőzték. Mellette szólónak a többi közt Manners J­­ord, és Sir de Lacy Evans, ellene pedig sir C. Wood és Palmerston lord. Utóbbi különösen kiemeli , milyen illetlen dolog volna, ha a koronától az őt illető jogot elvonnák, hogy miután fe­lelős minsztereinek tanácsát meghallgatta, a hadsereg és flotta tiszteinek megtiszteltetésére nézve szabadon rendelkezhessék. A parl­amentrei hivatkozás, midőn ha­sonló kérdésekről van szó, a végrehajtó hatalom jogai­­ban avatkozás volna. Az indítvány végre is elvettetik. Ezután a segélyezési bizottmányban különböző,­­ a polgári szolgálat költségvetéséhez tartozó tételek meg­szavaztatnak, ezek közt 3858 font sterling a londoni egyetemnek, 7952 f. sz. a skót egyetemeknek, 9552 f. sz. a kir. collegiumok számára Izlandban, 56,180 f. sz. a brit múzeumnak, nagyszámú tételek különböző kórhá­zaknak, és 38,953 f. sz. a nem conformista papság szá­mára Izlandban. A polgári szolgálat budgetje, összesen tesz 6,500,000 f. sz. mig a múlt évben csak 6,000,000-ra rúgott. — Sor John Russell nem várja be, mig a par­liament bezárása elérkezendik, hanem már ma családos­tul együtt Hawickba megy, hol néhány napig Min­to lord vendége leend , onnan pedig Skócziába induland, hol a legközelebbi hetekre Pertshireben egy kis vadász­lakot bérlett ki. — Rachel k. a. tegnap nyitotta meg vendégsze­replési cyclusát a St. James színházban, mely a zsúfo­lásig telt volt, s már a legközelebbi héten amerikai út­jára induland Itt csak négyszer lépend föl, s minden estvére 200 font sterlinget kap. — Tegnap nagy meglepetésünkre több száz újoncz — f­émetek és lengyelek — vonult keresztül Londonon az idegen légiótól, mindnyájan jól megtermett szálas emberek, kik Harwickban kötöttek ki,s a she­tliffei táborba mentükben a fővároson vonultak keresztül­. Ha Oroszország angol találmányok által legyőzhető, akkor ütött végórája. Alig múlik el egy nap, melyen valamely hadi találmány nem hirdethetnék, nem trombitáltatnék, nem szabadalmaztatnék vagy approbál­­tatnék s végre ki nem nevettetnék. Panmure lord titok­­nokának reggeltől estig elég dolga van, hogy azon nagyszámú lángészt mind fogadja, kik találmányaikkal a hadügyminiszter előszobájában várakoznak. Alig le­hetséges mindezen javaslatokat pontos tudományos vizs­gálat alá vetni, és mégis e végre egy külön bizottmány van kinevezve. Ez nem rég igen kedvezőleg nyilatko­zott egy új, Disney kapitány által fölfedezett vető lövegre, mely oly rombolólag hatna, a mint a mostani harczistenek csak kívánhatják. Közönséges üres golyókban a szokásos lőpormennyiségen kívül, mely egy pléh­hengerbe marad bezárva, azon tér, mely a lőpor és golyó falai közt fenmarad, egy uj találmányu folyó­­anyaggal töltetik meg, mely mindjárt m­eggyulad, mihelyt a községgel érintkezésbe jő, s a mi körülte van, mindent lángba borit, mit még a viz sem képes eloltani. E golyók a közönséges ostrom- vagy pedig mezei álgyukból vettetnek. Egy gyutacs a hengerben levő lőport meg­­gyujtja, a golyó a kívánt távolságban szétpattan, s az égő folyó anyag megéget mindent, embereket, házakat, hajókat, a­mi csak útjában van. A próbák, melyeket teg­nap ezen veszedelmes fegyverrel tettek, igen sikerültek valának. Disney kapitány különben még egy más töl­teléket is talált volna föl, mely hasonló módon az ellen­ség felé kilőve egy egész orosz zászlóaljat több órára megvakitna Ezen kedves találmány azonban, könnyen felfogható okokból gyakorlatilag meg nem próbáltatott. Francziaország, P­á­r­i­s, jul. 31. A „Moniteur“ hivatalos részének élén Mag­ne pénzügyminiszternek a kölcsön eredit­ényéről­, a császárhoz int­­ett jelentését közli, mely is a következő : „Síre! Jövök Hűségednek jelentést tenni a kölcsön is­meretes eredményéről, melyre az aláírás tegnap este 5 órakor záratott be. A még beveendő tudósítások nem oly természetűek, hogy azon eredményeket lényegesen vál­toztatnák. Egy későbbi jelentés egyébiránt a végleges mennyiséget tudtul adandja.Az aláírásban 310.000 személy vett részt. Az aláírt összeg mintegy 3600 millió. Az 50 frankos és ezen alóli aláírások, melyek le nem szállítha­­tóknak nyilváníttattak, ez összegben 230—235 milliót tesznek. Az aránylagos leszállítás alá vetett 60 frankos és ezen fölüli aláírások 3360 milliót tesznek. A megyékben közel 230,000 egyén írt alá, s többet mint 1 milliárdot. Külföldiek, Európa különböző országaiból — Angolor­szág-, Holland-, Belgium-, Schweizból stb. többet írtak alá 600 milliónál. Ily eredményeknek Sire, melyeket örömest juttatok Föl­­séged tudomására, nincs szükségük commentárra; való­ban hallatlan nagyságuk fennen és eléggé szól. Eléré­sökre nem volt szükséges sem rendkívüli áldozat, sem iz­gatás. Az aláíróknak ajánlott illető előnyök valóban ke­vésbbé valának jelentékenyek, mint a két utóbbi kölcsönnél, mi azonban a 310.000 aláírót nem tartóztatá vissza, hogy a kívánt összegnél majdnem ötször annyit ne ajánljon. A kormány törekvésének czélja nem a közönség buzgalmá­nak serkentése hanem korlátozása volt. Hála a fölséged fölhatalmazása következtében történt megszorító rendsza­bályoknak , az 50 frankos és ezen aluli aláírások csak egy részét fedezendik a kölcsönnek , és majdnem 550 millió lesz elosztandó a nagyobb aláírásokra. Tehát mindenki ré­szesülni fog, mint illő és a hitelre nézve hasznos. Ezen részesülés az aláírt összegnek valamivel kevesebb részét teendi mint egy hatodát. A biztosítéki tizedek egyedül, a határidő előtt befizetett összegeken kívül, 360 millióra rúgnak. Ezen rendkívüli nyilatkozvány egyik legnevezetesebb sajátsága , hogy a tőkéknek ily rövid idő alatti összehal­­mozása, két még új kölcsön után, kül bonyodalmak köze­pett, az átélt élelmi - és járványkrízisek után, megtör­ténhetett anélkül, hogy az üzletben legkevesb zavart idézzen elő, s az értékes papírok árfolyamát lenyomná. Sőt ellenkezőleg azzal, mi minden kölcsönnél mutatkozni szokott, a mostani a rente árának emelkedése által üd­­vözöltetett, s a 65 fr. 90 c. megelőző napi folyamról 66 fr. 80 c.-ra emelkedett. Hogy ezen mozgalmat segítsük, hasznos teend, a kincstárba befolyt tőkék azon részét, me­lyet az aláírások leszállítása visszafizethetővé teend, mi­helyt lehetséges, a forgalomból visszavenni. E munka nagy gyorsasággal fog végrehajtatni. Sire! A végrehajtott pénzügyi vállalat, mely tán a leg­­bámulatosb azok között, mi valaha s valahol létesült, na­gyon képes lesz azokat fölvilágosítani, kik Francziaor­­szág erejében, gazdagsága és hitelének nagyságában, s népszerűségében, mi Európában az általa vitt nemes vál­lalathoz csatlakozik, még kételkedhetnének. Ezen, minden országból jövő, minden birtok által nyújtott tőkék roppant összefolyása minden bizonnyal a világ előtt legfényesebb, s legmegc­áfolhatlanabb bizonyítványa azon bizalomnak, melyet a császári birodalom politikája Francziaország­ és a külföldbe csepegtet. Legmélyebb tisztelettel vagyok Fölséged igen alázatos, engedelmes és hű alattvalója M­a­g­n­e P.“ — A „Moniteur“ nem hivatalos részének élén ol­vassuk : A császár és császárné 30-kan este 7 órakor érkeztek vissza Biaritzból. Jóllehet ő felségeik vissza­­jövetele nem jelentetett, a pályafőnél számosan voltak s ő felségeiket rokonszenvvel fogadták. — Ugyan a „Mo­niteur“ jelenti, hogy a párisi községtanács 100,000 frankot rendelt a Szebasztopol előtt elesett katonák csa­­ládai közt leendő kiosztás végett, mely összeg külön­ben a Napóleon-ünnepre lett volna fordítandó. — Néhány nap óta több száz kocsi hordja a lőszert Vincennesből a lyoni vasúthoz, hogy az onnan Marseille­­s tovább Krimiába szálliltassék.­­ A „Marianne“ társulat, melynek pere a jegyrendőri tör­vényszék előtt foly, több mint 2000 személyből állott, s egész Franczia­­országban el vola terjedve. Czélja vala : a császárság megbuktatása, s úgy látszik, hogy tervének kiviteléhez közel állott, midőn jelen év mart. 23 kán főemberei a rendőrség által befogattak. Az előleges vizsgálat négy hónapig tartott. — Napoleon hű beszéde — irja a kölni lap­­ le­velezője — előbb a császár által volt jóváhagyva, s ez­ért nyert nagyobb fontosságot. A „Constitution­­n­e­l“-ben Granier de Cassagnac ma a herczeg beszédét egy vezérczikk tárgyává teszi A császár a herczeg iránti kegyét azzal legvilágosabban tanusította, hogy a minisztertanácsban javasló szavazatot adott neki. A herczeg már többször vett részt a tanácskozásokban, nevezetesen, midőn külügyi politika val a szőnyegen. — Thouven el jelenti Konstantinápolyból, hogy mindjárt megérkezése után a suezi kérdésb­en lépett föl, s reméli, hogy a földszoros átmetszését keresztülviszi, az angol el­lenállás daczára. C­l­o­z­a­g­a , spanyol követ, holnap Pá­­risba jő. Z­a­b­a­l­a, spanyol külügyi miniszter későbben jött, mintsem a császárt láthatta volna. — Az „Ind. beige“­­ levelezője némely híreket megc­áfolni igyekszik. Elő­ször is Angolország és Francziaország nem c­erélik föl azon szigeteket egészen, melyeket a „Morning Chronicle“ említett, hanem azokból csak némely szomszéd kerületeket , melyek birtoklás tekintetéből mindnyájukra nézve hasznosabbak. Kétségbe vonja to­vább, hogy az angol kormány Elgin lordot küldené Konstantinápolyba R­e­d­c­l­i­ff­e helyett, legalább most, — valamint azon hírt is, hogy a nyugati hatalmak Eu­rópa térképének megváltoztatását akarnák. — A „Cons­tituti­onnel“ egy pillantást vet Közép-Európa magatartására. E neve­zetes czikket érdekesnek véljük terjedelmesen közölni. „A politikai világ figyelme ismét Európa átalános hely­zetére van irányozva*", kezdi czikkét C es e n a. Főleg Ausztriának Poroszországhoz, a nyugoti hatalmakhoz s magához Oroszországhozi viszonyaival, s a német szövet­ség különböző államainak magoktartásával foglalkozik a világ , végre azon szereppel, melyet a berlini kabinet a keleti ügy folytán játszik, s különböző oldalról a viszo­nyokat illetőleg a legellenkezőbb, a legtévesebb nézetek terjesztetnek. E chaost rendbe hozni, felderíteni szük­séges, mit C e s e n a következőleg kisért meg : „A vilá­gon tán nincs kormány, mely a neki okozott kellemetlen­séget kevésbbé könnyen és kevésbbé gyorsan felejtené, mint az orosz. Egyszersmind egy sincs, mely a tettetés­ben ügyesebb volna, mely boszuságát gondosabban elrej­teni, s jó indulatának és barátságának, mit nem érez,jelét mutatni inkább tudná. Ausztria az utóbbi időben újólag tapasztalta ezen kétszínű és ravasz politikát, mely, mi­után a görög faj tulajdona volt, az orosz diplomatia ki­váltságává látszik lenni. Mikép tudhatni, Franczia- és Angolország visszauta­sították az ausztriai javaslatokat. Oroszország egy pilla­natra azzal hízelgett magának, hogy a körülményt föl­használhatja, s Ausztriát a nyugati politikától elidegeníti. Nem volt hízelgés, mit ki ne merített, nem volt cselfo­gás, mit ne alkalmazott volna tervének valósítására, me­lyet néhány héten keresztül oly buzgósággal ápolt, mi legalább azt mutatja, hogy rá fontosságot helyzett, s benne hasznot vélt találni. Oroszország Ausztriának a dec. 2-ki szerződésért bizonnyal nem bocsátna meg , de ezt elfeledni látszott A pétervári kabinet a bécsi irányában a legbarátságosb és bizalmasb hangon kezdett beszélni, s a legújabb idő­ben javaslatot tett, vele a béke helyreállítására nézve egyetérteni. Sőt fölajánló, mikép magát külön szerző­dés által lekötelezi, a négy biztosítékot, mint a jövendő béke föltételeit azonnal elfogadni, ha Ausztria az ígéret kicseréléséül beleegyezik az érintett alapokon Orosz­országgal egy kölcsönös egyezményt aláírni. Oroszország Ausztriát egy szemlátomást tőrbe ejten­­delte. Midőn a pétervári kabinet indítványát és javasla­tát a bécsi kabinet elé terjesztő — helyesen vagy hely­telenül — meg vala győződve, miszerint a nyugati ha­talmak az alkudozások megszakasztása által eszközölt új helyzet alapján nem egyeznek többé bele egyedül a négy biztosíték alapján alkudozni, s így nem lesz képes ígéretét teljesítni. Midőn Oroszország indítványával föl­lépett, nem volt más czélja, mint Ausztriát arra kény­­szerítni, hogy később karjai közé vesse magát, számára egy kétértelmű és hamis helyzetet készítvén. Valóban, mi lett volna eredménye az Ausztria és Oroszország közti ily egyezménynek? A december 2--i szerződés, melynek e hasonmását készitendette, azon pillanatban megsemmisittetik, minthogy annak egy zá­radéka megtiltja az aláíró hatalmaknak a sz.­pétervári kabinettel külön alkudozni — s ekkor Ausztria a du­nai fejedelemségeket mi név alatt tarthatta volna meg­szállva ? Itt azonnal komoly nehézség kerekedik, miből a világbékére nézve aggasztó bonyodalmak keletkezen­­dettek, s a bécsi kabinet politikája sodrából igy kivé­tetvén, azon pillanatban oly zavarok sorába esett volna, melyek közöl egyik bonyolultabb, mint a másik. Oroszország javaslata azonban az első pillanatra csá­bítónak tetszhetett, mert Ausztriából legfőbb békebirót látszik csinálni. Benne tehát a bécsi kabinetre nézve megkisértés rejlett, minek azonban bölcsen ellenálott. ő Oroszország javaslatait visszautasítá, azon elhatáro­zottsággal, hogy a nyugati hatalmakkali szövetségét fentartja, s a dec. 2-ki szerződés kötelmeit teljesíti, így Oroszország minden kísérlete, Ausztriának a nyu­gati hatalmakkali szövetségét megtörni, meghiúsult, és a bécsi kabinet, jóllehet tevékeny közremunkálása csak a dunai fejedelemségek megszállására terjed, a párisi és londoni kabinetekkel egyesülve marad. Csak egy lehe­tőség létezik, mi Ausztriát, akarata ellenére is arra bír­hatná, hogy Oroszországgal szövetkezzék, midőn tudni­illik azon gondolatra jön­, hogy a nyugati hatalmaknak ha nem is ellenségeskedésétől, de részvétlenségétől kellene félnie. Ez esetben az Oroszországgal­ szövetsé­get eléje tenné az elszigeteltségnek. De ily lehetőségtől n­am tarthatni. Talán volt pillanat, midőn ily veszélyre lehetett gondolni. Ismerhetni Angol­országban a sajtó és ellenzék befolyását. Az angol kabi­net ezen kettős roham által tolatott, mi néha ellenállhat­­lan késznek látszott Ausztria irányában oly állást fog­lalni, mi kölcsönös elhidegülésre vezethetett. De a fran­czia kormány, mozgásaiban szabadabb lévén, szerencsé­re, az angol kabinet hajlamát lecsendesitő. Ma a veszély azon körülményekkel együtt, melyek teremték, elenyé­szett, s Ausztria mind annak daczára, mit mondhatni vagy hihetni, őszintén a nyugatiak ügye mellett marad, mihez érzelmei és hajlamai vonják A háború előmenetelének szempontjából ezen állapot csak egy hasznot ígér: az ausztriai hadsereg az orosz hadseregnek a dunai fejedelemségbe vezető útját elzár­ja, míg Ausztria magát kötelezi, a szövetségeseknek szabad intézkedést engedni, ha ők ott valami katonai hadműködést megkísérleni akarnak. Azonban a béke feltételeinek szempontjából biztosítja oly egyezés kön­­nyebbítését, mely a decembe 2-iki szerződés megsem­misítésével elenyészett volna. Mikor és mikér kezhet­nek meg újra az alkudozások ? Ezt mai nap senki sem tudja. A bécsi értekezletek bezáratása Anglia és Fran­­cziaországot minden ilynemű kötelezettség alól felol­dotta, és nekik e tekintetben teljes és tökéletes szabad­ságukat visszaadta. Jelenleg semmi terv nem létezik, sőt még újabb értekezletek reménye sem. Azonban eljövend egykor az a nap, melyben a harcz­­viselő hatalmak egyik vagy másik módon újabb alkudo­zásokat kezdenek Ausztriának, mint a december 2-iki szerződés egyik aláírójának közremunkálása mellett. Ezen szerződés fentartása tehát akkor az értekezletekre fontos befolyást fog gyakorolni oly értelemben, ha a nyugati hatalmasságok a négy biztosítékot továbbra is kezdőpontokul fogják venni az újabb békefeltételek mellett, melyeket a hadiesemények természetesek­ és jogosoknak fognak kimutatni. Ily módon ténylegesen megtartja állását Ausztria. E pillanatban nagyon keve­set használ a háború siettető bevégzése, azért marad ez állásában, hogy egykoron hatályosan működhessék a béke megkötésében. Poroszország állása a keleti kérdésben úgy Oroszor­szág mint a nyugati hatalmasságoké is Ausztria irányá­ban nem változott. Midőn látta, hogy Ausztria a tettle­ges részvét kötelességét a december 2-ai szerződés nyomán is megtagadja, a közvetlen barátság meghide­­gülése, sőt komoly viszályokra számított, melyek az illetők közt felmerülendnek. Hitte a dec 2-ki szerződés megsemmisítését, mely szerződés, mivel ő bele nem fog­laltatott, nem volt ínyére, s azon szándékát tünteté ki, hogy ő is hozzá áll a nyugati hatalmakkal a szövetség­hez, miután a közbenjáró szerepét vállalta fel, melyet hítszomja mindig kívánt. Fájlalta, hogy az európai szö­vetségen kívül állott, s ezen tévúton akart oda bejutni. Azonban ezen kiegyenlítés és közelítési vágya eltűnt azon meggyőződés előtt, hogy, ha a nyugati hatalmak szövetségese akar lenni, akkor épen oly kötelezettsé­geket kell magára vállalnia, mint Ausztria, és nyíltan fel kell mondania a barátságot a pétervári kabinettel. Visszatért tehát egyedüli gondjához, e háborúban min­den beavatkozást úgy Oroszország ellen mint mellett feltétlenül elkerülni. A semlegességi gondolat volt min­dég politikájának emeltyűje, s a pétervári kabinet min­den ösztönzése sem fogja őt ezen rendszerből kimozdí­tani , mely úgy méltósága, mint nagyságának árt, s másodrangu hatalommá sülyeszté alá. Ez értelemben nyilvánitá II­dik Sándor császárnak a porosz herczeg Pétervárban létekor, hogy Oroszország semmi esetre sem nyerendi meg a porosz hadsereg közreműködését. Ily értelemben nyilatkozik Poroszor­szág a nyugoti hatalmak irányában is, melyeket baráti biztosításaival halmoz el. Mindamellett is Poroszország minden szolgálatot meg­tesz Oroszországnak, mit csak megtehet, a­nélkül, hogy Anglia és Francziaországgal szemben gyengeségét el­árulja. Így kívánta Ausztria, hogy a szövetséggyűlés a négy biztosítékot elfogadja, és ily módon Németország egyetemlegesen az ő politikájához csatlakozzék. Azon­ban Poroszország tudatta, mikép ezen kísérletnek ellene szegülend, mi Ausztriát elhatározta tervével felhagyni. Még­is azon elégtételt megnyerte Ausztria, hogy azon ismert végzés tervét a 26-iki ülésben minden részeiben elfogadva lenni látta. Ezen szövetségülési határozat fe­jezi be Németország jelenlegi állásának képét, mert az Ausztria befolyása alatt beleegyezik a védelmi harc­ra magát készen tartani, de ugyanakkor Poroszország su­gallatai miatt vonakodik azon túl magát lekötelezni, a­mi közvetlen és személyes érdekeit illeti. Röviden szólva , Oroszország minden fondorkodása egyenlően megbukott, úgy abban hogy Ausztriát a nyu­gati hatalmaktól elszakítsa, mint abban, hogy Po­roszországot rá­bírja vele nyíltan közreműködni. Po­roszország ide oda hajlong, hogy Oroszország ba­rátságát megtarthassa a­nélkül, hogy a nyugati hatalmak ellenségévé tegye magát. Ausztria ugyan tényleges be­avatkozását messze kilátásba teszi, de hű marad a nyu­gat ügyeihez , melyeket egykoron fegyverrel gyámol • Utáni hivatva van. A többi Németország megoszlik Ausztria és Poroszország politikája közt, és fél után egyetértve mind a kettő között marad.­­ Ez körül­belül e pillanatban a diplomatiai álláspont , mely ad­dig így maradand , míg elhatározó hadiesemények a nyugati hatalmak ügyének , melyek egész Euró­páéi, javára azon változásokat nem idézendik elő, me­lyeket egyedül a siker bátorít és határoz el. Olaszország, Róma, júl. 24. Mentül józanabb kö­zelünkben a politikai élet, annál jobban érdekli a ró­maiakat az orosz háború. Élénkebb érdekkel kisérik azt, mióta a szárd hadsereg is az egyesültek soraiban áll; s minden újabb ujságlap több néha magas fogadásokat nyeret vagy vesztet el, melyek az előbbi napon az egye­sültek ellen vagy mellett tétettek. A Nazari kávéházban a spanyol piaczon, hol sok nemes összegyűl, tegnap egy itt élő gazdag orosz és Della Croce herczeg közt, ki az angol és francziákat védelmezte,a háború jogos vagy nem igazságos volta felett véres vita támadt. A jelenlevő ven­dégeknek nagy ügygyel bajjal lehetett a két verekedőt egymástól távol tartani.—Néhány napja itt az 1 és 2 éves gyermekek közt igen nagy a halandóság. A generalvi­­carialus a lelkészek által kihirdettető,mikép minden gyer­mek, bármily csekély baja legyen is, rögtön megbér­­m­áltatandó.­­ Középszámmal mindennap meghal vagy hatvan gyermek. Az Anno folyamnak Tivoli melletti szabályozása bár fél millió tallérba jött, rosszul vitetett ki. Az Anio sehogy sem érzi magát jól azon ágyban , melyet neki mész­ sziklák között vetettek nagy költség­gel. Habjai Neptun híres barlangját elrontással fenye­getik. Hogy ezt akadályozzák, a felette levő földet mennyire lehetett megkönnyítik, s ugarnak hagyták. Azonban ez alig fog használni, mert a sziklaomlás Tivoli e részén valószínűleg megtörténik, s ez nagy szeren­csétlenséget idézene elő. T­o­r­­­o­n­i a hg palotája a Corsón hátul a Trajan szobrával szemben egy színház­zal bővíttetett. Igen szépen van díszítve, a kilencz mú­zsa életnagyságu és carrariai márványból faragott szob­rával. A legelső olasz szobrászok B­e­nz­o­n­i, Tene­­rani, Rinaldi, Strassi tegnapelőtt felszólittattak, hogy a rájuk bízott munkát egy év alatt elkészítsék.­­ A telegraph tegnap Bolognából lázadási híreket hozott, a lázadást a kenyér drágasága okozta. Tíz zsandár a nép által részint megöletett, részint m­egsebesíttetett. Svéd- és Norvégia. Stockholm. Azon kormány­­bizottmány, melyet a svéd király Norvégiában létele idejére kinevezett, az igazságügyi miniszter Spar re­gi elnöklete alatt következő tagokból áll: Külügyminiszter S­tier­fe­ld báró , belügyminiszter Fabraeus, és a a tengerészeti miniszter U­­­ner ellenadmirálból áll. A többi miniszter a király távolléte alatt szünidőt nyert. Csatatér: A franczia kormány 90, kis vízben járható gőzhajót készíttet Marseilleben, melyeknek mindenike 500 embert s néhány nagy ágyút vehet fel. Ezen hajók rendeltetését nagy titokban tartják, alkalmasint a rest tengerre fog­nak menni, vagy talán épen a Dunán fel. Ezen készüle­tekkel szemben némely levelező újabban is azt emlegeti, hogy a békehajlam nagyobbnak mutatkozik a párisi fel­sőbb körökben mint valaha; különösen előmozdította ezt azon készség és udvariasság, melyet az oroszok a ka­­micsi fogoly-kicserélésnél a múlt napokban kitün­tettek ; minélfogva több fő orosz kicseréletlen tiszt legközelebb szabadon fogna bocsáttatni. Mindenesetre sovány remény annak, ki már az eddigi háborúval ki lé­vén elégítve, békét óhajt. A Krimiából érkező hírek jelentéktelenek, s a kamiesi és balaklavai sánczolások készítéséről szólanak. A malakoff irányában is folyvást halad az elővezető út, de mennyire haladt legyen már, bajos volna lelkiismeretesen meghatározni; egyszer azt mondják: még csak 100 metre távolságra vannak attól, rögtön, hogy még csak 40, azután 60, ismét 140, leg­újabban egy levél szerint 80 metre ezen távolság; nincs .

Next