Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)
1855-08-02 / 1619. szám
kérdésére feleletül adja, miszerint Omer pasa valóban elment Szambulba, mégpedig azért, hogy a török kormánynyal katonai ügyek fölött értekezzék, de korán sincs szándékában a főparancsnokságot letenni. Ezután a török kölcsön fölötti tanácskozás ismét fölvétetik Walpole a conventio angol fordításának egyik pontját érinti különösen. Az angol szövegben Anglia és Francziaország jótállására vonatkozólag e szó: „severally“ kimaradt. — A kötelezvények tulajdonosainak az angol bank illető kamatjaikat kifizetendi. — Ha a jótállás gyakorlatilag is alkalmazásba jöne , Anglia köteles volna a deficitet fedezni. De az angol kormány különös szerződést kötött a franczia kormánynyal, melynek következtében Francziaország ez esetben az ekét kifizetett összeg felét Angliának azonnal visszafizetendi. Azáltal, hogy az angol bank a kamatfizetéseket elfogadja, sem nagyobb kötelezettség nem háramlik Angliára , sem pedig Francziaország kötelezettségét nem kevesbíti. Ami a Törökország elleni jogeszközt illeti nemfizetés esetében , a dolog természetében fekszik, hogy az ily nemzetközi szerződésnél arra kell szorítkozni, hogy az ember megnyugszik azon jó hitben, melyben az köttetett, mivel az egyedüli más segédeszköz az ultima ralioban állana. Gradstone panaszkodik , hogy az államkincstárnak nem felelt kérdéseire , miért is azokat még egyszer ismétli, s ezenkívül kérdi: vájjon e szerződést a korona ügyvédei elismerték-e, s vájjon a franczia kormány meg van-e elégedve annak magyarázatával ? Az államügyész kinyilatkoztatja, miszerint a conventio magyarázata semmi nehézséget sem gördít útba. — Gibson állítja, miszerint Gladstone ellenvetéseire felelet nem adatott. Előtte úgy látszik, hogy Angolország fogja a pénzt ide adni, s hogy a kölcsön sajátképen angol ügy. Végre a bili különböző czikkei elfogadtatnak. Mint tegnapi lapunkban említek, lord John Russellnek Disraoli által követelt utasításai,a parliament elé terjesztettek. Ezek Clarendon lordnak lord John Russellhez (kivonatban közölt) egyetlen egy sürgönyéből állanak, mely kelt febr. 22-én s tettileg semmi újat sem foglal magában, mivel mind hangjára, mind tartalmára nézve megegyez Clarendon lordnak nemrég közzétett körsürgönyeivel. Közlünk itt néhány helyet belőle, mivel ezek sokkal részletesebben látszanak a nyugati hatalmak követeléseit motiválni, mint a többi okmányok, így a külügyi államtitkár a többi közt ezt mondja: „Hasztalan dolog leene azt stipulálni, hogy Oroszországnak a Fejedelemségek fölötti véduralma teljesen szűnjék meg, vagy pedig hogy a Dunahajózás az arra nehezedő akadályoktól megszabadítassék, ha hathatós elővigyázati rendszabályok nem léptettetnek életbe a végett, hogy a török birodalom az európai államrendszer elválaszthatlan alkatrészévé tétessék; ha azon katonai és flottahatalomnak, melyet Oroszország eddig a Pontuson gyakorlott, s mely által túlkapó befolyást nyert a Porta tanácsára, — erőteljes zabla nem tétetik szájára. De, jóllehet igen sok védők harczol amellett, hogy a conferentia tárgyalásai a 3-ik pontnál kezdessenek; másrészről ismét igen jelentékeny megfontolási okok harczolnak ellene, s ő felsége kormányának alapos oka van hinni, hogy Ausztria és Francziaország, habár különböző alapokoknál fogva is, ellene szegülnének. Lordságod maga is fontolóra tudandja venni, várjon czélszerű volna-e, hogy a három hatalmasság, mielőtt az alkudozásokat az orosz fölhatalmazottak megkezdik , vagy mielőtt a harmadik garantia-pont tárgyalás alá kerülend, fentartandják maguknak, hogy a körülmények által előidézett módosítványoknál fogva a 3-dik alappont végérvényessége fölött egymás közt értekezhessenek. A fő czél az , hogy a török birodalom az ő minőségében független és önálló államnak, az európai államcsalád valóságos tagjának és az európai súlyegyen fentartására nézve lényeges elemnek forma szerint ismertessék el. Ezen czél elérésére a főeszközök egyike az orosz túlsúlynak megsemmisítése a Feketetengeren. Miként lehet ezt minél kevesebb alkalmatlansággal kieszközölni az európai hatalmasságok számára , épen ebben áll a megoldandó feladat. Ezt pedig egy közös egyezkedés által lehetne létesítni, melynek erejénél fogva a tengeri hatalmaknak oly haderőt kellene tartaniok, mely elegendő nagy lenne arra, hogy Oroszországnak azon tengeri erejét, melyet eddig a Feketetengeren tartott, s kellő ellenőrzés hiányában jövendőben is tartana,— ellensúlyozza. Ámde mindez nem volna egyéb fegyverzett fegyverszünetnél, mely minden pillanatban veszélyben forogna, hogy egy váratlan s esetleges összeütközés által félbeszakasztatik; ezenkívül a tengeri hatalmaknak még egy folytonosan tartó kiadást is róna nyakukba , hogy hadszertáraiktól távol derék harczeret tarthassanak fen folyvást a Pontuson , míg Oroszország, melynek hadszertárai mindig kéznél vannak, kinek menhelyet nyújtó kikötői mindig nyitva állanak, egészen ment lenne mindazon kiadásoktól, melyek a többi hatalmasságokat okvetlenül terhelnék. Méltán lehet kételkedni, vájjon fogná-e Anglia ezen kiadásokat egy évnél tovább viselni. Őfelsége kormánya igen nagyon sajnálná, ha a Taila annyira el volna telve saját, aránylagosan vett gyengeségének érzetével, miszerint kész volna az ő erejét az ország védelmére még egy igen csekély ellenséges tábor ellenében is megtagadni; sokkal jobb volna, ha Európa a Portát saját segédeszközeinek felhasználására serkentené, anélkül, hogy megrabolnák tőle a jogot, hogy szükség esetében a barátságos államokat is segítségül hívhassa. De az orosz tengeri hatalomnak a Pontusoni megszorítása még azon előnyt is eredményezné, hogy az orosz hadcsapatoknak Szambul felől nyomulását megakadályozná , vagy legalább is igen vakmerő vállalattá tenné, mert amennyiben a tapasztalás bizonyítja, egy erős flotta, mely az előrenyomuló hadsereggel közreműködhetnék s azt a szükséges készletekkel elláthatná, minden Stambul irányában eszközlött mozdulat eredménye megvalósítására okvetlenül szükséges. Az első pont tökéletes eltörlése minden, Oroszország és a Porta közötti korábbi egyezkedéseknek Moldva, Oláhország és Szerbiára vonatkozólag. Nem azért, hogy ezen tartományok ismét a Porta egyenes parancsnoksága alá helyeztessenek, hanem hogy Oroszország ezután ne használhasson különös szerződési kötelességeket ürügyül beleavatkozásának mentségére. A fölött is lehet vitatkozni, váljon azon adó, melyet a fejedelemségek jelenleg a Portának fizetnek, fölemeltessék-e ? A hoszpodárok kinevezése, valamint a dunai tartományokban működő külföldi ügynökök megerősítése is azultán jogaihoz tartoznék. A második alappontra nézve, az orosz jogok eltörlése, melyek a Dunahajózásnak annyi terhére esnek, az által volna legczélszerűbben biztosítható, ha Oroszország a Duna torkolatainál levő területet, melyet Törökország a drinápolyi szerződésnél fogva Oroszországnak átengedett, ismét visszaadná Törökországnak azon föltétel alatt, hogy Törökország ezen területet az európai nagyhatalmak védelme alá helyezi, melyek a Portával egyesülve a fölött gondoskodnának, hogy minden hajózható folyamát egy egyedüli hatalom kizárólagos uralma alól fölmentessék, sat.“ A 4-ik pontra vonatkozó utasítások semmi újat sem foglalnak magukban. Záradékul lord J. Russell oda utasíttatik, hogy e sürgönyt Westmoreland lorddal zsinórmértékül közölje. — A közelebbi szerdán, Lacy Evans tábornok elnöklete alatt meeting fog tartatni. Lengyelország helyreállításának kérdését fogják tárgyalni a jelen háború szempontjából, mint egyedüli eszközt annak szerencsés bevégzésére. — A „Standard“ban olvassuk. Az utóbbi napokban egy gyalázatos nő-eladás történt Tbirskben. Egy csinos fiatal nő, M. W. Marshall neje Wombletonból, Kirby-Mooside mellől, kötélen vitetett a vásárra, s adatott el Saint-Crepin lovagnak 2 shilling s 6 pennyért. Marshall 64 éves korában nősült volt, mikor e nő csak 19 éves volt. A házaspár mindemellett 16 évig jól élt együtt, de az elgyengülés, mi az öregeknél természetes, gyorsan következvén, a két fél megegyezett egymás között, hogy az őket oly sokáig összekapcsoló házassági köteléket szakítsák szét. Francziaország, Páris, júl. 29. Mára volt kitűzve a 750 milliónyi kölcsönre aláírás bezárásának határideje.. Az aláírás oly fényesen végződött, mint kezdődött. Az „I n d b c g e“ levelezője írja , hogy a „Crédit mobilier“-társulat 250 milliónyi eredeti aláírásához még 140 milliót gyűjtött külföldről, valamint a Rothschild-ház is 60 milliójához még 100 milliót szerzett össze külföldről. (A végeredményt már a tegnapi távírdai tudósítások közt közöltük).A császár és császárnénak Biaritzban tartózkodása csak rövid időre terjed. Mint mondják , felségeik mér hétfőn visszajönek, azonban augusztus végével (az angol királynő látogatása után) ismét visszatérnek, s mintegy három hetet mulatnak a villa Eugéniában. A császárt mostani kirándulásában csak Foud államügyi miniszter , és Lepie gróf, hadsegédje, kisérték. A császárné egészségi állapota az Eaux-bonnesi fürdökbeni mulatása alatt megjavult. Darrade orvos, ki ő felségét a fördőben ápolta, elutazott vele Biaritzba is. Távirdai tudósítás szerint, a császárt üdvözlő spanyol külügyminiszter is megérkezett Biaritzba. — Tegnap volt Napoleon herczegnél az utolsó nyári estély. Számosan voltak jelen. A jelenlevők közt feltűnt Monto grófnő, a császárné anyja, s Heydt porosz kereskedelmi miniszter. — A párisi nemzetőrség csakugyan parancsot kapott, hogy az angol királynő megérkezésekor Párisban sorfalat képezzen. Rég ideje, hogy a nemzetőrség ily nyilvános ünnepen nem szerepelt. — A mai „Moniteur“ egy császári rendeletet közöl, mely végre megold oly kérdést, mely fölött egy századnegyed óta Francziaország minden minisztériumai és kamarái versengettek. Ezen rendelet St. Etienne-t Loire megye fővárosává emeli. Eddig e megye hatóságának Montbrison volt székhelye, mely város minden tekintetben jelentéktelen, s alig van 8—9000 lakosa. St. Etienne ellenben nemcsak legfontosabb városa a megyének, hanem egyszersmind Francziaország legjelentősb gyárvárosa 80,000 lakossal, s uralkodó befolyást gyakorol nemcsak a megyére, hanem a szomszéd megyékre is. Eddig helyi érdekek akadályozák ez intézkedés végrehajtását, de „egy erős kormánynak — mint a miniszteri előterjesztésben említtetik — ezen, a közbékére nézve mélhatlanul szükséges rendszabályt végrehajtani kellett.“ — Az „A. All. Z.“ saját szemüvegű levelezője közelebbről ezeket írja : „Azon lakomán, mely Napoleon hg tiszteletére adatott több idegen biztos és surytag nem volt jelen. A császár a herczeg beszédét elolvasni kívánta ; némi észrevételt tett rá, s az egész rá nézve nem vala nagyon épületes. A beszédben előforduló democratiai phrasisokat meg lehetett jegyezni; a Napoleon név egyszer sem említtetik, csak a kormányzó fejedelemről van szó. Azonban ezen democratiai comoedia által senki sem vezettetik félre. Ez egy szerep s nem egyéb, és sem Angol- sem Németországban legkevesebb kedve sem leend rá, Francziaország példája után a democratismust és despotismust összekeverni, s ezen „vegyített alkotmányt“ jövendő mintaképül tekinteni. A lakoma pompás volt, s nem a kiállítási palotában ment véghez, hol a helyiség szűk lett volna, hanem a téli kertben. Sokat beszéltek Szebasztopolról, s a herczeg oly elfogulatlanul társalgott, mintha az egész dolog legkevesebbé sem érdekelné. — A krimiai hírek — folytatja levelező — majdnem mindig ugyanazok. Az egészségi állapot javult, a vár nevezetesen a Malakoff-torony előtt tevékenyül dolgoznak, s egy derekas rohamtól minden jót várnak. Peissier tábornok azonban nem bírja a sereg bizalmát. Egy tiszt levelében következő szúrós hely fordul elő : „A dolgok mindaddig roszul mennek, míg Bosquet tábornagy főparancsnokká, Canrobert tábornagy a második hadtest főparancsnokává s Peisser tábornagy algieri főkormányzóvá nem neveztetik“. — A külpolitika terén alig találunk valami följegyezni valót. A 14-ik könnyű sorezred Rómából visszatérvén, föl lehetett tenni, miszerint a foglaló sereg új leszállításon menend keresztül, de ez máris oly gyenge, hogy a leszállítás lehetlenné vált, főleg a római államok jelen helyzetében. Azt beszélik, hogy közelebbről jelentékeny segélyerök küldetnek Romába, talán egy egész hadosztály. A 46-dik sorezred egy osztálya 26-kán indulandott rendeltetése helyére, Romába , a többi hadcsapatok követni fogják. Az „Ind.beige“ szerint megerősül azon hír, hogy Franczia- és Angolország követei Szambulban felhatalmazást kértek azultántól a feketetengeri bejárásnál levő erődöknek kijavítására és szövetséges hadcsapatok által leendő elfoglalhatására. A Porta ez Ügyet nagyon komolynak tekintő s némi észrevételeket tett, de sarkalják, s ezen sarkalás sükerülni fog. Spanyolország, Madrid, jul. 25. — Barczelonai hírek szerint a tartományban a francziák részére 3000 öszvér vásároltatott a krimiai hadsereg használatára. Néhány, Spanyolországból kiűzött carlista csapat, melyeknek nem engedtetett meg Francziaországban menedéket keresni, az Andorra völgybe vonultak, mely mint független köztársaság ismeretes. A spanyol kormány oly rendszabályokhoz kíván nyúlni, melyek Andorra semmlegességének következményeit ránézve kevésbbé károssá tegyék. A franczia pyrentiusban lakó párok, rendszerint igen jól fogadják a bujdosó carlistákat, mert azok a szerzett prédán osztoznak velük. — Néhány nap előtt a kincstár a júniusi befizetéseket elfogadni megkezdette.—Bajadozban a nyugalom helyreállt. A nemzetőrség lefegyvereztetett. Madrid, jul. 28. (Telegrafi sürgöny.) A vám-árszabály megújításáról javaslat készül, mely szerint a mexikói gabonából készült lisztre Havannahban a vámok felemeltetnének, s a czukor-vám Spanyolországba alábbszállitatnék. Barczelona, jul. 29. (Telegraphi sürgöny.) A cholera itt nagy mértékben uralkodik. Nevezetesen a „del Principe“ ezred igen sokat szenvedett. Olaszország, Turin, jul. 26. A portugali király elutazása óta ismét kérdésbe jött a királynak Párisba leendő utazása Ezen utazás valószínűleg akkor történnék , mikor Victoria királynő Párisban leend. E tárgyban azonban még mi sincs véglegesen elintézve. A király a Pollenzo-kastélyba tette át lakását. — Massimo d’Azegio, e híres szárd államférfiú, majdnem szerencsétlenül járt. Ő jelenleg a pestai vízgyógyintézetben van. Ott egy gyermek eszélytelenül borszesszel játszván, meggyűlt. Az eglik, ki jelen volt, sietett segítségére és sikerült a tüzet eloltani, de szerencsétlenségére a lány bele kapott és gyors segély nélkül látását elvesztette volna. Szerencsére arczán és fején kapott néhány égéssel megszabadult. Ez eset Azeglio számos baráti közt nagy figyelmet ébresztett. Az epemirigy borzasztóan pusztít a római államokban. Anconában majdnem megszűnt, hol 2500 áldozatot vitt el, hanem Jesi-, Forli-, Ferrara-, Materala-, Bologna- s más romagnai városokban pusztít. A 80 ezer lakosú Bolognában naponként 100 epemirigyes kóreset fordul elő, s a betegeknek 2/3 része elhal. A ragály Toskanában megszűnt, Livornóban és Florenezben gyengül. Lombardiában, főleg Brescia tartományban, dühöng, de Velenczében észrevehetőleg gyengült. Genuában és más szárd városokban még eddig nem mutatkozott. Szicziliában sem, hol a múlt évben annyira dühöngött. A „Corr. Mere.“ egy genuai újság, tegnapi számában a nápolyi botozó bizottmány köriratát közli. Levelező ezen sajátságos köriratot már említette volt, írják, hogy Rómában a consistorium összehivatnék. Piemont és Spanyolország, s a konstantinápolyi katholikus patriarcha kinevezésének ügye forognak kérdésben. Az „Ind. beige“ genuai levelezője szerint, a nápolyi királyságban oly nagy izgatottság uralkodnék, hogy ezen ország fejedelme idegen beavatkozásért folyamodott, mi neki megadatott volna, s a végrehajtás nemsokára elkezdődnék. (Az „Ind.“ szerkesztősége e hit utóbbi részének megvalósulásását bevárandónak tartja.) Roma, jul. 21. A „Voss. Ztg“ írja: a legutolsó franczia postahajón, mely Toulonból havonkint háromszor hozza a hadügyi levelezéseket, érkezett Parisból a pápai kormányhoz oly nyilatkozat, mely mindamellett, hogy igen szelíden és visszatartólag van írva, ott meglepő, mondhatjuk megzavaró benyomást tett. Az erőmegfeszítés és pénzügyi áldozatok, melyeket Francziaország a krími hadjáratra tett, úgy az e végett felvett kölcsönök a császár igen nagy fájdalmára — mint az üzenetben mondatik — nem engedik meg, hogy az 1849-ik évben a pápai kormány által elhalasztott liquidatiót a franczia foglaló sereg élelmezési költségeit illetőleg továbbra halaszsza. Azonban Párisban a részletfizetést is elfogadandják, de melylyel minél hamarább kellene előállani. Ezen követeléseknek eleget tenni Róma e pillanatban egészen képtelen, annyival inkább , mivel még a pénzügyminiszter sem tartja lehetőnek valami kölcsön eszközölhetését. A franczia foglaló sereg eddig nem kapott a római kormánytól egyebet, mint lakbért, az élelmezéssel adós maradván. Az ausztriai hadparancsnokság Romagnában és Anconában mindjárt eleinte jobban gondoskodott magáról, miután a császári őrség összes ellátási költségeit a követ által mindig kifizettette magának. Három nappal ezelőtt végre Brunner, ki Baden és Roma közt az uj concordatumot kidolgozta, innen a végzett munka után, Karlsruheba visszautazott. Bárha a pápa maga is kijelenté, hogy úgy a freiburgi érsek, mint a badeni kormány a viszálkodásban túlmentek a határon, s bár ha a concordatum egyes czikkei e szellemben vannak is szerkesztve, mégis a dologba beavatottak azt állítják, hogy azt Badenben el nem fogják fogadni. Azonban Romában sokat építenek a Bécsből eredő engesztelő befolyásra. Roma, jul. 23. A „Köln. Ztg.“ írja: Az egyházi államban különösen az ország északi részein a nagy papellenes párt a Roma és Turin közt folyó viszályt csendes megelégedéssel nézi; igenis ott a Piemont iránti érzület naponkint erősbül és pedig tisztán politikai nézetből. Turini emissariusokról is beszélnek; annyi bizonyos hogy a rendőrség különösen Bolognában a Piemontból érkező idegeneket szemmel tartja. Különben alig szükséges a Romagnában valami külön propaganda, miután a minden üzletnek fenakadása úgy az adók nyomasztó terhe már magában nagy számú elégületlent szülnek. Svéd-és Norvégia, Stokholm, júl. 23. A hadosztály felterjesztvényére többek közt a király következő a hadsereg számára szükséges készletek vámmentes behozatalát rendelte el: 9500 már használt bőröndöt, szijjal, szuronytokkal, s hozzávaló kötegekkel, valamint 70,020 röf vászont ing és ágyruhára, a betegápoldák számára, mindezeket Berlinből Mansbach A. követ hozatja meg. Oroszország, Varsó, jul. 24. Az „In d. beige“ levelezője szerint, Miklós orosz nagyherczeg, a boldogult Miklós czár harmadik fia (szül. 1831-ben) nőül veendi Péter oldenburgi hg leányát. A herczeg fiatal nejével darab ideig akkor Varsóban fogna lakni. — Schachovvskoy hg helyett a pétervári kormányterület összes birodalmi védségének Riidigor tlik neveztetett ki főparancsnokává. Törökország. Trapezuntból, jul. 12-ről írják, hogy az oroszok betöréséről az öreg Vali Hafiz pasa (alkirály) is értesülvén — ki mint hírlik igen jó strategics és tüzér, — maga megindult nagycsapat önkény- 3 szetben igy előhaladt, akkor a földmivelésről sem felejtkezett meg; felmutatott terményei, szemes életben, zöldségben és fanemüekben beszélő tanúi annak, hogy az angol még e téren ért a nemesítéshez. Ama rendkívüli nagy búza, árpa és zab, úgy répa s más zöldségnemüek nem lehetnek rendes mag; azokat egyedül nemesítés állíthatta elő. Oly gazdagon van Angolország részéről a természet előállítva, hogy alig akarná hinni az ember, mikép nem ott volt légyen a paradicsom. — Angolország e szó teljes értelmében mutatja, hogy nagy és hatalmas ország. Az angol osztályban van foglalva India , Guyana , Jamaika és Maurica is. A kiállított tárgyak bio tükrei ama világrészeknek. A lakosok ruházata és bútorzata mutatja , mily csekély e világrészekben a luxus és azzal járó ipar; a vadállatok és kígyók bőreiből, az állatcsontokból, madarakból és bogarakból el lehet gondolni, mily vad és veszélyteljes lakás, e világrészekbeni tartózkodás; de másrészt, a gazdag érczkövek, a szép gyümölcs, búza, riskása, kukoricza, czukor, úgy pogácsa süteménye, és sok főzött ital a tanúsága annak, hogy a föld megtermi azt, mi szükséges az élet fentartásához s a meggazdagodáshoz. E világrészek fája igen tömött, egy bizonyos fa nem pedig 20 szegletű, mintha mesterségesen neveltetett volna úgy fel. Angolország után a porosz kiállításról kell szólanom, mint mely ritka ügyességgel szerkesztetett öszve. Mindenben nagynak kívánt ez ország feltűnni, mi a kormánynak s az egyes vállalkozóknak becsületére válik. Az ipar bármelyik ágát tekintsük, méltó elismeréssel kell lennünk a porosz kormány s az iparos polgárok iránt. A vasban, rézben, czinkben, ólomban , ezüstben láttatta Poroszország, hogy a bányamivelést nem hanyagolta el; jó szénkövével, melyet kiégetés által az olvasztó kemenczékhez is alkalmatossá tud tenni, bizonyította, hogy az érczkövek feldolgozásához szükséges jó anyaggal bír. Aczélban Poroszország mutatta fel a legnagyobb s legszebb hengerdarabot, melyet annál érdekesbbé tett ama kereszt és hosszában törés , mely az aczél jóságának telt szemmel látható bizonysága. Nem volt szem, mely ne bámulta volna az aczél henger nagyszerűségét.Ily aczélból készíti a porosz hatalmas kardjait és pánczél vasait. A porosz kardokról tisztelettel kell említést tenni, ily fegyvert senki sem készített, senki sem állított ki, maga a franczia császár e kardok közöl választott magának fegyvert. A nyers vas feldolgozásában is igen előre haladt a porosz vasban ő mutatta fel a legvékonyabb s legkeskenyebb nyújtott vasat; ö láttatta a legtöbb drótot; e felett kályha-és szoboröntvényei egyéb díszöntvényeivel együtt vetekedik az angol s franczia öntvényekkel. Különösen kell e helyen megemlitnem ama tiszta , csengőhangu harangokat, melyeket a porosz aczélból öntött, s itt kiállított. Több harangok, és mindenféle vegyizéküek, állitottak ki Párisban, de hangjokban nem közelíthetik meg az aczélból öntött e harangokat. — Bőven készít Poroszország posztót; ezt legnagyobb mennyiségben állította ki; azonban, bár posztója szép és finom, koránsem állja ki a versenyt a brünni posztóval.A posztókészítésben nagy előnye az Poroszországnak , hogy ez ország a juhnemesítésre annyi gondot fordít. A Poroszországból beküldött gyapjú egyike a leggazdagabb kiállításnak. A porczellánban különösen annak festésében, legközelebb áll a porosz a franczia porczellán-készítéshez, habár Poroszország részéről oly nagy darab edények nem küldettek is be, mint milyek a francziák által kiállítottak. A porosz vászonszövetet a jobbak közzé kell számítani, mire sokat tesz ama szépen,mely ez országban termesztetik.Üvegkészítése és selyem szövete mutatja Poroszország elmaradását; azonban pamutbársonya, asztalos munkája megérdemli a dicséretet; dicsérettel kell megemlékezni szép fehér fagygyú és viasz gyertyáiról is, úgy csontfaragványairól,melyeket karpereczekben s más női ékességekben mutatott fel. A Bernstein (gyantakő)szopóka s egyéb faragvány sokaság meggyőzött minden megjelent idegent arról,hogy csakugyan Poroszország a Bernstein hazája.— Terméseit gabnanemüekben, főzelékben s borban, úgy mesterségesen készült italait a liqueur minden nemeiben fényesen mutatta be Poroszország, mozdonyaival és gőzgépével pedig mutatta, hogy a gépészet sem kerülte el tudományos éberségét. Poroszországgal egy sorban fogaltak helyet a német aprófejedelemségek, azokat tehát Poroszország-gal együtt ivom le. Badennek gyapját posztó és pamutbársony-szövetét dicsérettel kell megemlítenem; perkál-szövete is meglehetős, de kendere vastag és durvaszálu; földtermései,különféle borai és dohánya igen szép látvány. Baváriának szép kőszene van, s az szénnel kiégethető ; készített bőrei igen szépek és jók, üvege tisztafehér, és finomul köszörült. Festett képekben tökéletes műveket küldött be, szíjgyártó munka ízletes és tiszta; fafaragványai hatalmasak; viaszkja szép, s az ebből készült fonások díszesek; hangszerekben csekélység az, mit Bavária felmutatott. A Nassaui herczegség érczköveivel, rezével, kobaltjával , vas és bronz öntéseivel, márványával, szépen dolgozható agyagával, ezüstjével, olajával, borával, festékeivel és gyapjával ismertette meg magát; kiállított termései és készítményei mutatják a lakosok életrevalóságát. Oldenburg annyiban érdemel megemlítést, hogy szép kőfaragványaival a művészetet pártfogoltnak tüntette fel. Frankfurt küldeményeiből egyedül az utazó táskák és toilet-készületek említhetők meg; ezek ízlésteljesek, s hogy az angol készítményekkel egy sorba tétessenek, megérdemlik. Luxenburgnak jó palakövét, posztóját, keztyűit, csizmáit és szivarét látta a néző; posztója közönséges, csizmáinál az a szembetűnő, hogy azok talpa erősen meg van vasalva. A kiállított dara azt látszik ábrázolni, hogy Luxenburg vidékének sovány termése árpa, azonban vas és bronz öntésekben az öntés csinosságát tekintve, egy ország sem tesz túl Luxenburgon. Würtenberg az üvegfestésben, tiszta varrásban, vászon szövésében, a finomposztó készítésben, fa és csont metszéseiben, úgy gazdasági eszközeiben méltán büszke lehet. Posztója mindjárt a brünni után foglalhat helyet. Ekéi és gazdasági eszközei mutatják, hogy nehéz a föld, melyet mivelnek. — A wrürtenbergi beküldött mozdony szép és nagy. Réz konyhaedényei ízletesek; asztalos munkája erős , de a szemnek nem kellemes. Stutgartot gránitköve és sok jól sikerült festéséért kell megemlítenem , mert más megemlíthetőt nem küldött be. Hessenből szép bronzöntések, és toilet-készületek küldettek, s állítottak ki. Hannovernek Coton-szövete jó, puskái is elég ízletesek. Hamburgnak készitett bőre egyike a legkeresettebb bőröknek, az ebből készült lószerszámok s egyéb szíjgyártó munkák még az ízlés dolgában is az angollal versenyzők ; fafonás butorai meglepők; fény- és köszörűköve jó; búzája tiszta, lisztje hófehér, süteménye szép; kendővarrása tiszta és gonddal készült, asztalos bútorai díszesek, gyapjúszövete finom, dohánya és szivarai hatalmasak; igen jó illatú szappant küldött be. Szászország a legszebb gyapjút küldötte be; flanelposztója dicséretes, gyapjúszövése, valamint vászonvarrása a jobbak sorában áll; a lószőr és szalmaszalag és csipkeszürésben ügyességének szép jeleit adta; a festésben és ahoz hasonló hajvarrásban a legszebb műveket ez ország küldötte be; pamutbársony készítése elég jó; valamint csinosak könyvkötői díszítményei is; beküldött kőszenéből látnivaló volt annak jósága, s kivehető volt belőle, hogy az szénnek kiégethető. Most bezárom tudósításomat; azt mi, még közlendő, útban készitendem el, s alkalmas helyről beküldendem, mert Pakst holnap elhagyom. Isten velünk. • DAPSY VILMOS.