Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)
1855-08-07 / 1623. szám
40-1623. 6-ik évifolyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: mrl-mt«*» S-ik »zím , 3-lk MMlat, 15-ik iiím. Angol királynőhez cilmzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellami részit illet* minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. __________________________ Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. adófizetés Vidékre, postán: ÉTnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 „ _ Hirdetmények dija: 1855. Kedd, aug. 7. föltételei: Pesten , házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ 5 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij, külön, 10 p. kr. Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. A PESTI NAPLÓ augusz—September két hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt 40 kr. Budapesten házhoz hordással , 2 frt 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. «... —a»» » * » » ■ PEST, aug. 7. Mennyire bíznak Oroszországban Szebasztopol bevehetetlenségében, mutatja az orosz „Invalide“ következő czikke, mely jelenleg Francziaországban a napi sajtót foglalkoztatja. Mi is jónak látjuk azt a „C o n s t i t u t i o n net“ szerint minden commentár nélkül olvasóinkkal közleni, hogy lássák az új Trója mikép vélekedik megtámadóinak anyagi és erkölcsi erejéről : „Beveszik-e Szebasztopolt ? — Ez a kérdés, mely kilenc hó óta az egész világot foglalkoztatja, a diplomatákat úgy mint a kereskedőket, millió családot, melynek kebeléből az atyák, a fiúk kiragadtattak, hogy haljanak meg úgy tengeren mint szárazon a város falai alatt. — Szebasztopol be fog vétetni, mondják a szövetségesek, mert másképen folytatnák-e az ostromot, oly kitartással? Szebasztopol nem fog bevétetni, felelik az oroszok meggyőződésből. — Bevételének pillanata nem érkezett még el, mondják az ostromlók. — A bevétel lehetősége elmúlt, felelik az ostromlottak. Szebasztopolt az angol-franczia sereg megérkezésének első napjaiban a város felől be lehetett volna venni, mig egyszerű fal kertté, melynek kiülő szegletei csak néhány gyönge kinézésű bástyák által voltak védve, midőn e falak közt csak csekély,őrség volt, s az is nagyobb részt tengerészekből állott, kik hajóikat az öböl előtt elmeriték, hogy „az utat elzárják, és kik felvontatott ágyúikkal a falakon előttök egészen uj foglalkozásban találták magokat, és midőn a situatio ezen uj volta miatt a védelmi előkészületekben a legnagyobb zavar uralkodott, ezen több mérföldekre terjedő védelmi vonalakon. Igaz, hogy ezen védelmezők rendüthetlen bátorságáról kétkedni nem lehetett, kik még lelkesülten a szinopei győzelemtől saját tűzhelyök és családokért voltak harczolandók, de tarthatta volna-e magát e néhány ezer derék hős oly helyen, mely még árkokkal sem volt körülvéve, egy számos jól szervezett hadsereg megtámadása ellen, hogy ha ahelyett, hogy 800 lábnyira ezen az erőssségnek csak árnyéka ellen víárkokat nyitnak, megérkezésük után mindjárt Szebasztopolt délszak felől megrohanták volna ? A Feketetenger tengerészeinek nem volt más választásuk végre az elsőtől az utolsóig, mit meg is tettek volna , mint meghalni szülővárosuk romjain; de Szebasztopol mindenesetre elveszett volna Ellenben a szövetségesek tétlensége napról napra inkább elenyészteté a bevezetés lehetőségét. Mert veszteglésök hat vagy hét napja alatt óriási sánczok emelkedének a védelmi vonal minden gyengébb részén, melyeken száz meg száz álgyú tátongott nemsokára. Azon időtől, midőn még az ellenség messze volt a várostól, Szebasztopol védelmi ereje szemlátomást nőtt, és az ostromlottak meggyőződése, hogy a várost el nem hagyhatják, még jobban megerősíté azt; és Szebasztopol ily módon a tenger felől is, mint a szövetségesek maguk mondják, „a világ egyik legerősebb vára lett.“ Be leendő véve tehát Szebasztopol ? — Nehéz a jövendőt előre megmondani; az idő e kérdésre meg fog felelni, mert néha a körülmények, melyek az emberi előrelátásból folynak, a dolgok oly váratlan változását idézik elő, mikép a legjobb számítás is füstként enyészik el. — Mi nem akarjuk a jövendőt előre meghatározni, de elősoroljuk az olvasó előtt mindazon eseményeket, melyekből saját magának vonhatja ki a következményt. * Az európai lapok idézték Is. Napoleon ama szavait, hogy „a várak azért vannak, hogy bevetessenek“ Ez igaz lehet, de csak akkor, ha a vár, úgy van építve, hogy azt kevés őrség ellen nagy hadsereggel rövidebb vagy hosszabb idő alatt bezárni lehessen. Mert igy bezárva, minden oldalról nyugtalanulatva folytonos tüzelés és megrohanás, számban megfogyva az élelem hiánya és a folytonos harcz által, az őrségnek minden védelmi műveinek szétrombolása után vagy meg kell magát adni, vagy meghalni a rések és legvégső sánczok védelmében a megrohanó ellenség számos szuronya alatt. De Szebasztopol a feketetengeri flotta hadi kikötője, a tenger felől várak által fedezve, melyek folytonos öszszeköttetésben védik az öböl kapuját. A szárazföld felől, honnan soha sem vártak megrohanást, nagyon gyengén volt védve Szebasztopol, azonban a körülmények hatalma , és úgyszólván az ellenség szeme láttára, hirtelen erősségek emelkedtek ott is, melyek erősített várakká változtak. Helyzeténél fogva ezen vár nem vézethetett körül erődítésekkel, csak délszak felé, mert észak felé nyitva kellett maradnia a szükséges élelmi és hadiszerek s hadsereg szállítása miatt. Ez úgyszólván a világ minden erősségei közt kivételképen áll anyagi védelmi szereinek kimeríthetetlensége tekintetéből. Mert képes egy éj alatt könnyen helyre pótolni több száz leszerelt álgyút, valamint 50,000 embernyi őrségét pihent sereggel felváltani. Perekopon keresztül az oroszországgali közlekedés vonalán mindenütt Kupatoriától Balaklaváig elhelyezett hadosztályai vannak, melyek rövid időn bármely fenyegetett ponton összpontosíthatók, s erős hadsereget képeznek- És ha a szövetségesek kétszer annyi sereggel bírnának, mint milyennel jelenleg rendelkeznek, kétséges, vájjon még ez esetben is elvághatnák e közlekeddési utainkat, mert a hegyek, melyek a folyam partján emelkednek, kisebb erőnek is könnyűvé teszik a védelmet. Ezek a szebasztopoli positio előnyei. Vizsgáljuk most a két rész erejét ezen pontnak támadását és védelmét illetőleg. Kezdjük először a tenger felől. Az October 5/1-—ki lődözése Szebasztopolnak, midőn az angol-franczia flotta 150,000 bombát küldött a várba, eléggé mutatja, hogy a két tengeri hatalom nagy flottája ide számítva Törökországot is, nem képesek magukban e jól védett hely átadatását eszközleni, és meg kell elégedniük, ha azon vonalt zárva tartják, melyen élelmi és lőszereiket szállítják, s a Fekete- és azoni tenger védetten helyeit megtámadják. Ellenben az oroszok részéről bármily kevés hajóval is képesek az öbölben a közlekedést fentartani, valamint a város balrészén minden megtámadást visszatartani, és ami legfőbb dolog, bírnak elég ügyes tüzérekkel, jó parancsnokokkal, és harczra alkalmas tisztekkel, valamint nagyszámú álgyukkal. Míg az egyesült flotta nem adhat semmi segedelmet a várvivóknak, mert nyílt tengeren kell maradni, s leszerelni nem tehet. (Vége következik.) Bécs, aug. 6. (Tájékozás.) Valóban eszes emberek azok a bécsi hírlapírók! Miután tegnap estre a külföldi posta nem érkezett meg s igy nem mondhatják, minő híreket kaptak, azzal mulattatják olvasóikat : minőket kaphattak volna? s minőket fognak majd a napokban kapni ? Keletről az uj ostrom iránti tudósítást éjszakról a porosz koronaherczeg szentpétervári útjának eredményét, (melyet ők természetesen azonnal meg fognak tudni) nyugatról a három hadviselő szövetséges fejdelem összejövetelére vonatkozó értesítést, délről... hanem délről csakugyan van már hír, ámbár csak oly rövid, mint a rövid lélekzetű telegramtól megszoktunk. E telegrafi hit azon pápai kibocsátványt illeti, mely a legújabb egyházi bonyodalmak által idéztetett elő. A pápa őszentsége a bonyodalom mind a három ágát öszszeállítja, a piemontit, a spanyolt és a tessinit, nevezetesen pedig mindazokat a „censura ecclesiastica“ alá állítja, kik Piemontban az egyházi törvényeket sértették . Spanyolország és Tessinre nézve hasonló határozat váratik. Feltűnő csak az első tehet, hogy t. i. ő szentsége Piemont ellen fellép, miután mindenünnen azt híresztelték, miszerint ezen ügy a franczia kormány közbenjárására máris ki van egyenlítve s hogy a pápa, ki Francziaországnak annyi hálával tartozik, e hatalom szövetségese irányában elnéző bánásmódot ígért. De ezen vélemény a fentebbi hit által korán sincs megczáfolva, hogy a kath. egyház látható feje a piemonti eseményeket teljes hallgatással mellőzendi s igy a qui tacet, consentire videtur példabeszéd szerint, azokat közvetve helyeselni fogná, azt csakugyan senki sem várhatta, mert ekkor következetesen sem Spanyolországban, sem Tessinben, sem másutt nem tehetett volna roszalni, mi Piemontban félig meddig helyeseltetett. Miként halljuk, a franczia kormány kérelme csak arra volt irányozva, hogy a szentszék semmi feltűnő lépés által a piemonti alattvalóknak a kormány rendszabályai elleni fellázadásra ürügyet ne szolgáltasson. E kérelmet ő szentsége csakugyan teljesítette is; a zárdai törvény majdnem mindenütt, ellenállás nélkül került kivitelre, s ha a szentszék most utólagosan mondja ki rászólását, ezáltal saját méltóságát megőrzi, s kötelességein.".. eleget tett, a nélkül, hogy a piemonti állam belnyugalmát veszélyeztetné. Piemont azonban nem igen hálásnak mutatkozik Francziaország iránt ebbeli közbenjárásáért, mert ha ma érkezett híreknek hitelt adhatni, a Krimiába szánt 3000 ember előlegesen nem fog útnak indíttatni. A piemonti sereg főparancsnoka t. i. szintúgy, miként Omer pasa is, igen rosz néven veszi , hogy a fárasztó és kevéssé dicsőséges árkászati előmunkálatra mindig vagy török vagy piemonti katonák használtatnak, a tulaj-j donkopeni haditetteket pedig — amazoknak kizárásával — a francziák és angolok egymásuknak tartják fenn. Piemont eziránt panaszkodni fog a franczia kormánynál s krimiai hadseregét csak ezen viszály kiegyenlíttetése után szaporitandja. Az egyetértés tehát a tauriai táborban, úgy látszik, még most sem állt helyre s amit a diplomaták nyugoton jóvá tesznek, azt a hadvezérek keleten ismét elrontják. Egyébiránt Francziaország sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít Piemont barátságának, mintsem e hatalom kibékítésére gyors és erélyes lépéseket ne tenne. Az ázsiai harcztérről érkező hirek gyerek ugyan, hanem oroszak! Aki azon gyorsaságot látja, melylyel a hirek jelen korunkban Európa egyik végétől a másikig repülnek, az csakugyan elbámul rajta, hogy Ázsiából egyáltalában semmi hiteles tudósításra szert nem tehetni. Még azt sem tudjuk bizonyosan, várjon Shamyl csakugyan meghalt-e vagy sem! Halálának hire néhány hét— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Erilis sicut Deus, Ein anonymer Roman, Hamburg. 1855. Három kötet. Jellemző korunk vallásos mozgalmaira, hogy az angol egyház missiót külde nemrég, evangelizálni London lakosait. Hasonló tüneménynek valóak tanúi Németországon. 1848. septemberben 500 evangélikus lelkész, hittudós és minden rendű és rangú világi gyűlt egybe Wittembergában, honnan három századdal azelőtt ama nagy vallásos mozgalom kiindult, honnan egykor ama híres augustinus barát fölizgatta a XVI. század embereit. E történetileg emlékezetes helyen elhatározok egy „benső missio“-t rendezni Németországban, maguk az írástudók közé is. A gyülekezet elnöke, Wiehern tudor egy ékes szózatban a német nemzethez fejte ki a gyülekezet nézeteit. Nemcsak a szegényekre terjeszti ki gondoskodását jótékony intézetek állítása, s a keresztényi szeretet egyéb művei gyakorlásának élesztése által, hanem a szerencsés helyzetüekre s a hatalmasokra is ügyelettel tesz e benső missió. S képviselői tesznek, ugymond a Wiehern, a társadalom minden rétegeiben. S ime csak nemrég, magának a missió ezen főapostolának gondjai alatt, tudós névtelentől egy regény jelent meg, amely nagy hatást idézett elő egész Németországon. Ha egyéb nem ajánlaná, már ez maga is elég ok volna, hogy egy tárczát szenteljünk e mű ismertetésének. Nem remekmű az, távolról sem az, sőt műforma tekintetében nagy hiányai vannak. De minden sorából látszik, hogy őszinte meggyőződés sugallá, s ha nem tökéletes regény, hatalmas röpirat, mely sok adatot nyújt a kor ismertetésére, s már ez irányánál fogva is érdemes figyelemre. E fölött bármi hiányai vannak mint egésznek, oly részletekkel találkozunk abban, melyek nem kis költői élvezettel is kínálkoznak s mély lélektani vizsgálódást tanúsítanak. A névtelen szerző a tudós körök rejtelmeit akarja fölleplezni. Különösen az ifjú hegelisták pantheismusát támadja meg. Már czime mutatja irányát. A kígyó szaivai, melyeket Mephistopheles a tanuló albumába ír: Eritis sicut Deus! De lássuk magának a regénynek tartalmát. Németországnak egy kis városában vagyunk. Két fiatal leány ül egy kis szoba ablakában, a lemenő nap világánál. Élénk párbeszédök jellemzi őket. Erzsébet, gyönyörű kék szemeivel, kedves, közlékeny teremtés, csupa gyöngédség, csupa lelkesedés. Leonora nyugottabb, tartózkodóbb. Bennünket főleg Erzsébet érdekel, ő a regény hősnője. Enthusiasta, mint mondok, de mi keltemmel, mi nőiesen. Kedveli a költőket, Shakespearet és Göthet, szenvedélyesen olvassa műveiket, de távolról sem tartozik az unalmas kék harisnyások közé. Atyja a nyelvészet tanára, alapos tudományú, komoly férfiú, afféle ószabású tudós, aki meg tudja egyeztetni a görög régiség naiv cultusát a kereszténységgel. Anyja kegyes, egyszerű létek, kinek a biblia főolvasmánya. Az atya gondosan képezte leánya telkét; de bármennyire óhajta vele megkedvelteim kedvencz hellén költőit, Homer és Sophocles fölött mindig hasonlíthatlan fényben tüntette előtte föl az evangélium fenségét. Az anya pedig inkább a kegyesség bizonyos értelmét fejté ki a gyermek telkében, mint a pozitív igazságok értelmét. Erzsébet kereszténysége ennélfogva inkább mély vallásos érzés volt, mint valami szabatos tudomány; s a lelkész, akire vallásos nevelése bízva volt, methodista szigora által még inkább előmozditá ama naiv szabadsági ösztön kifejtését, mely a kedves teremtést jellemző. Azonban tisztán értelmezett hitágazatok nélkül is megvolt lelkében egy elv, mely egész kis bölcsetemmel ér föl, — élő hite a gondviselésben, s azon tudat, hogy isten szemei előtt van szüntelen. Erzsébet 11 éves korában elveszte atyját, s kevés idő múlva meghalt anyja is. A kedves teremtés egyedül maradt a világon, bár egy nagybátya és nagynéne gondjai alatt. A nagybátya egészen közönséges, mondhatni alacsony gondolkodású ember volt, s a nagynéne hiú, vén tetszelgő. Erzsébet kegyeletes emlékeivel visszavonult önmagába; maga folytatta félbeszakasztott nevelését. Olvasgatta folyvást a szent történeteket, melyekre anyja tanitá, s a régiség nagy költőit, kiknek értésére atyja vezette be. Természetesen a régi mesterekhez kapcsoló most Göthét, Schillert és Shakespearet is. S e tanulmányai mellett ment maradt minden nagy műveltségi igényektől, az úgynevezett belesprit-k minden hiúságaitól. Hű maradt gyermeksége benyomásaihoz, így találjuk őt a regény kezdetén. Barátnéjának panaszolja, mi szomorú elhagyatottságban él, — és elmondja, miben talál vigaszt. Ez elmereng Göthe gyönyörű sorain, főleg ama szép sorokon a holdhoz, melyek a magányt dicsőítik. A magány e hő szeretete nyugtalanítja Eleonora telkét. Mindig öneszméivel tenni elfoglalva, révedezni szellemünkkel abban, amit a költő oly jól nevez labyrinthnak, nem tudni eszmét cserélni, nem közölhetni nézeteinket, hogy fölvilágosíthassák tévedéseinket: nem kellemetlen hatású-e mindezt csak elgondolni is. — Ah, Leonora bizonyára nem gondolkodnék így, ha egy városban laknék barátnéjával, ha gyakrabban látná, mi jól folynak napjai a merengő egyedüliségben, s ha azon lelki tulajdonokkal bírna, melyekkel barátnéja. E lelki tulajdonok rajza, a vallás és költészet íme vegyülete, ama határozatlan kereszténység azon még határozatlanabb tanulmányokkal, melyeket a költők képzelme nyújt — ami mindenütt igaz, de főleg Németországban* — mindez nagy gonddal, mesterileg van kivéve. Szerző épen nem kárhoztatja a költészetet; nem tartozik a sötét lelkű methodisták képtördelő felekezetéhez A két hölgyet nem sokára a vendégterembe hívják. Egy idegen van ott, aki Erzsébet szüleit jött látogatni, azt hívén, hogy még élnek. Vendégünk egy rideg szellemű lelkész, Leonora siet eléje terjeszteni vitájuk tárgyát. Rosz helyen kereskedett; lelkészünk a legtürelmetlenebb pietista. A művészet , előtte a kárhozat iskolája s a költészet pokoli bűbájosság. Nem tevén képes fölfogni a művészet spiritualismusát, az emberi szellem legszebb műveit bepiszkolja cynicus ítéleteivel. Hiába igyekszik Erzsébet védeni kedvencz költőit, érzelmeiben megsértve , végre is elnémul. E kellemetlen benyomást nem sokára eloszlatja egy ifjú philosoph, a közel egyetem egyik leghíresebb tanárának megjelenése. Schartul Robert—így hívják philosophunkat, — Erzsébet atyja alatt végezte egykor philologiai tanulmányait, s úgy hallván, hogy az elhunyt becses kéziratokat hagyott hátra a régi költészetről, e kéziratok közrebocsátása iránt jött kikérni a család megegyezését. Methodista lelkészünkkel fölújulnak a költők fölötti viták, s Robertnek kevés fáradságba került zavarba hozni lelkészünket. A mi határozatlanul élt Erzsébet szívében, mind kifejezte Robert, és mily tisztán formulázva, mi nemes előadással, mi telkesen. Alkalmasint ez angyali teremtés iránt fölébredt rokonszenv is növeli ihletését, — e kedves teremtés oly élénk figyelemmel , oly hálás tekintettel csüggött ajkain. — Néhány nap múlva irta Róbert egy barátjának, hogy elhunyt tanáruk nemcsak szellemi örökséget, hanem egy élőt is hagy a maga után, egy kecses szüzet, szépsége teljében, — s hogy mindkét örökséget kérte, mindkettőt megnyerte, mindkettőt elviszi magával — a kéziratot és a szép leányt. De várjon e Schartel Róbert, kinek elméletei az isteni költészet magasztosságáról oly könnyen megnyerik Erzsébet szívét, e gyöngéd teremtmény boldogítására van-e teremtve ? Erzsébet, bármi szenvedélyesen szereti a költészetet, nem hiszi, hogy a művészet alkotásai lelkében képesek legyenek pótolni a tevőleges hitet. Róbert elmés, ragyogó tehetségű atheista, az új Németország azon pantheistáinak iskolájából, akik detronisálták az istent a mennyekben,hogy az emberi szellemben emeljék föl trónját. Est Deus in nobis ! Ismeritek, mond szerző, az ifjú hegelisták egy részének tanait. Míg egy rész az erkölcsi világ fölforgatásának örvend, mások meg azt hiszik, hogy egy magasabb erkölcsiség törvényeit fedezték föl. Róbert szerencsére még az utóbbiak közé tartozott. Alig vitte haza ifjú philosophunk nejét, s már fejtegeti barátaihoz írott leveleiben, mi czélja Erzsébettel. Költői keltem bölcselői tudvágygyal és mély erkölcsi frivolitással párosul e levelekben. Szeret, he szavakban fejezi ki szerelmét, de már előre sokat beszél azon helyzetről, melyet nejének szánt az uj bölcselők körében. Mi roppant ellentét azon scepticus nyugtalanság közt, mely Róbertet bölcselmi kutatásaiban csaknem örökös lázban tartja, s Erzsébet derült boldogsága közt. Mi tiszta lelkű, mi átadó e nő. Tudja már, hogy Robert saját módon magyarázza a szent hagyományokat, de nem érti, még nem tudja megmérni a távolságot, hova csak azért akarják őt emelni, hogy annál nagyobb legyen bukása. Büszke értelmi fensőségére annak, akit oly hőn szeret. Nem is gyanítja a veszélyeket, melyek környezik. Erzsébet és Róbert : ime kiált fel egy franczia ítész, aki nem rég szinte ismertette e regényt egy jeles folyóiratban , — Íme a mai Németország személyesítve e két egyéniségben: az exegesis és azon sophistica Németországa, mely minden eszmét Faust lombikján párologtat el, míg elvégre elmondhatják, a mit csakugyan mottóul is választott egy ifjú hegelianus: *) Nun hab’ ich mein Sach’ auf N i c h t s gestellt, Juchhe! Und mein gehört die ganze Welt, Juchhe! *#) Elhagyván a városkát, hol gyermekségét tölté, férje diadalai helyére megy Erzsébet. Egy kis város egyetemmel. Tanárok, tudósok, művészek, journalisták, tanulók serege, e Íme a kör, melybe vezet bennünket a szerző. Németország azon kis városaiban, mond szerzőnk, hol az egyetem minden, az értelmi működés láza a legfőbb paroxismusig emelkedik olykor. Nagy városban, mint Berlin, a tanárok nem vonulnak úgy vissza az abstractiók körébe. A világ zajától nem zárkózhatik úgy el a tudós, behat az dolgozó szobájába, s ha elhagyja, fia kilép abból, a nagy világban találja magát, s örökös érintkezése az étel minden oldalaival fentartja benne a való iránti érzelmet. Nem igy Németország kisebb városaiban, hol az egyetem minden. Ártalmas elvonultság és lázas vetélkedés közt élik itt a tanárok napjaikat. Elvonultságban, mert a való étet szemléletétől el egy kis körbe zárkóznak, ti nélkül, hogy a kitűnési vágy táplálja közöttök a vetélkedést. A nézetek merészsége, a rendszerek újdonsága által igyekszenek az ifjúságot meglepni. Szerzőnk éles szemmel vizsgálta, s mesterileg tünteti föl a német egyetemi élet árnyoldalait. Azon kis város egyetemén, ahova bennünket vezet, a mi Róbertünk áll a mozgalom élén, ő a hangadó. Ő az ifjú hegelianusok pantheista töredékének atheismusát tanítja, s forradalmi merészséggel ragyogó elmésséget párosít. Hallgatóinak tapsai védik részakarói ellen; e körűlé gyülekezik az egyetem éliteje, tanárok, tudorok, diákok, journalisták, szabad szellemű bölcselők, s mindazok, akik a mester szájából akarják hallani a legmerészebb állításokat, melyeket valaha tanári székről hirdettek. (Vége következik.) CSENGERY ANTAL. *) Max. Stirner. **) Göthe.