Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-01 / 1643. szám
Lehetne, erről mi sem kételkedünk, hanem akarják-e? Ez a kérdés. . . . Ha Németország ezen percet nem használja fel, hogy erélyesen hozzálásson ujjanalakulásának munkájához, akkor csak azt mutatja, hogy arra benső szükséget nem érez magában, hogy az élet szikrája elaludt benne, hogy az elporhadás az ő valódi eleme s akkor politikai jelentősége mostan és mindenkorra megszűnt. E németországi pártmozgalmon kivül a sveiezi események is nagy mértékben vonják magukra az itteni politikai körök figyelmét; nevezetesen a sveiezi sajtó féktelen kitörései az egyházi viszály ügyében élénk aggodalmat keltenek. A freiburgi lap egyenesen rendkívüli közgyűlést — Generalconferenz — indítványoz, melyen az ez ügy körül érdekelt cantonok a közrend és nyugalom fentartására szükséges lépések iránt tanácskoznának ; továbbá azt kívánja, hogy a szövetségi tanács a pápai követnek útleveleit küldje meg. E hangon a többi lapok is szólnak; az „új zürichi újság“ egyebek közt azt mondja : „a svejeziak régóta megbarátkoztak az excommunicatióval, ismerték ők azt, még mielőtt a burgonya felfedeztetett.“ Vészjósló hangulat ez; tompa mennydörgés, mely a zivatar közelgését hirdeti! (Készüljünk a tagosításra!)III. Láttunk minap egy dúsgazdag pénztözsérnél egy szekrényt, mely ugyan maga is már majdnem egy egész capitalisba került, csupa vasból, egyszersmind oly mesterségesen készült, miszerint annak sok ezrekre menő tartalma nemcsak minden kigondolható emberi erőszak, hanem még az elemek rongálásai ellen is biztosítva volt. Szép jószág is az a pénz, s évek fáradozása, karöltve sok jó szerencsével kívántatik hozzá, hogy azt az ember oly summásan összegyűjtse. Mi csodáltuk is a szekrényt mint mesterművet nem kevésbbé mint tulajdonosa bölcs óvatosságát, melylyel a fáradságosan meggyüjtött mammont balesetek ellen ügyességgel és áldozattal biztosító, de mindamellett bámulatunk közé azon észrevétel fúrta magát, hogy nincs mű, melyet ember készített, mi ravaszság párosította emberi erőnek nem engedne, s mely a rakonczátlankodó elemek dühének utóbb ellentállhatna. De mi is volt tulajdonkép — ha végelemzésnek kiteszi az ember — ezen miniatűr Szebasztopol tartalma ? mi volt : statuspapirok, bank- és sorsjegyek, s nagy mennyiségű ilyféle; szóval: a vagyon oly képviseltsége, minek értéke nagyobb kisebb mértékben inkább imaginár, mint sem valódi; és mégis mennyi igyekezet, mennyi óvatosság, mennyi költségáldozat annak lehető legnagyobb biztosítására! Már pedig ha ily mégis inkább csak ingadozó értékű vagyon biztosítására annyi költség, fáradság és gond fordíttatik, nem de feltűnő és különös, hogy a magyar ember, kinek kezére a gondviselés által oly sok szép örök s biztosított értékű jószág, háladatos földképében bízatott, hogy ezen tartósabb, és minden esetleges veszteség ellen inkább biztosítatott mammonját legalább is a fentebbihez hasonló gonddal, fáradsággal vagy akár költséggel is biztosítni nem igyekszik, mint amennyit pénztözsérünk képzelt pénzértékre felnemesedett rongyai halmazának imitt szánt ? E gondolat, ha nem is paradox, de legalább a közönség nagyobb része előtt kissé újnak fog talán látszani, és mégis oly természetű, miszerint kétséget sem szenved, hogy, — ha mi köztünk nem is, — de legalább utódink közt testté válandik országszerte , mert életre való. Képzeljük csak magunknak e szép hazánkat , a legjobb bor és tisztabuza hazáját, mi csalhatlan mérlege éghajlatunk páratlan szelídségének, és a föld mai nap is természetes termékenységének; képzeljük magunknak e szép hazánkat tagosított állapotban , kiki a mennyit e természetes Kanaán földéből saját tulajdonának nevez — a kinek pedig soványabb része jutott, az művelje azt okszerű gazdálkodás útján kanaánná ! — ha tehát kiki képzeletünk szerint saját tulajdonát egy tagban bírná, szanaszét fekvő földjeinek húsz pörlekedő szomszédja háromnégyre olvadna le; ezen földjét javíthatná kedve szerint, mivel takarmányt termeszthetne annyit a mennyire szüksége van, mert azt senki le nem legeltetné, és a földjének valódi s kizárólagos birtokába csak a tagosítás malasztja által jutván,mint szabadon rendelkező birtokos a szemes eleségből is azt termesztené, mi neki tetszik, vagy is mi körülményei alatt legjutalmazóbb volna. — Takarmányának elégséges volta mellett marhája jó volna; a szalmát csak alom képében ismerné, s ha négyet eladna, akár egy kis uj jószágot vehetne meg az árán. — Jó ökrét a mészáros akár tavaszi szántáskor is szívesen átvenné, mert luezernán telelt, és jó erőben lévén, nem szédelegne az eke előtt, hanem becsületesen megszántaná a földet, mivel ki nem fáradna, mire a szántóföldre ki ér. — Tehene nem apadna el, mivel az amúgy is kopár legelő a nyár közepe táján kisült, mert nyáron a zöld takarmányt, s télen át a burgundi répa a jászolból ki nem fogyna. — Birkájának gyapját nem bírná a gazda fejében a zsidóval, mig meg nem nyiretett, hanem ezt eladná illendő árán a nyirés után, mert, mint korlátlan jogú tulajdonosa, rendelkezhetnék vele kényes kedve szerint, miután mint tagositott földü birtokos, az uzsorás előlegezéseire rá nem szorult. Földjei nem fizetnének többé háromnégy szemével, hanem két annyival, mert valamint marháit takarmánybani bősége mellett nem koplaltatja, úgy képesittetnék gazdászati növényeit is elégséges táppal, azaz trágyával tartani; először mivel mesterséges és több takarmánya mellett több marhát tarthatna, és másodszor, mivel tagositott földjei közepeit lakván, ezen növényi tápot könnyen és minden legkisebb időt felhasználva, ki is hordhatná télen nyáron, midőn egy két órára való idővel rendelkezhetnék. Ha eddig négy kapást számított egy egy holdra, megtenné azt három, mert óraszámra nem töltenék el munkásai az időt útközben , és pzsonnáig nem delelnének el, ha a gazdának szeme a telken végig tekinthetne, ha jelenlétét minduntalan várhatnák. Egy cselédje nem töltené el a legnagyobb munkaidőt ebédhordással, vagy szinte kocsija, lova, az egész áldott napot a kapások vagy szükségeik szállításával ; az árokpart poros taraczkjára rá unt lova nem barangolná be, míg a kocsija a munkásokat naphoszszant strázsálja, a szomszédok szárba induló zabját vagy moharát, részvért szülvén és hajba uszítván a békés szomszédságot; — de — szűnjünk meg képzeletünket a tagosítás részletes hasznain s előnyein végig jártatni — mi tulajdonkép nem is szándékunk, mert különben hírlapi czikk helyett vastag könyvet kényteleníthetnénk írni, mire épen ez egyszer sem érkezésünk sem kedvünk, s mondjuk ki, de ismerjük is el rövideden, hogy a tagosított birtok sokkal nagyobb benső, és tartósabb értékű kincs, mint a fentebbi szóba hozott pénztözsér statuspapir-halmaza, melynek lehető biztosítására ő a drága és mesterségesen készült műszekrényt megszerezni el nem mulasztotta. Ha pedig amaz bölcs óvatosságánál fogva ezen kevesebb értékű jószága számára, a biztositó szekrényt megszerezni nem restelte, kételkednünk kellene földbirtokos hazánkfiai helyes felfogásán, ha tagosított, tehát az előbbeknél egész a páratlanságig nagyobb értékű jószágaikat hasonmértékben biztosítni vonakodnának, miután ezen biztosítás egyedül és könnyű szerrel állandó faültetések és eleven sövények létrehozatala által volna eszközölhető. Ámde ki tehet róla, hogy dajkánk talán egyik trivial meséje épen most merül fel emlékezetünkbe; mivel pedig már fölmerült, a t. olvasó előtt sem csinálunk titkot belőle. A mese így hangzik: egy élezés de hívatlan vendég számára szántszándékkal nem adtak terítéskor kanalat, de levessel megkínálták. Emberünk minden tétovázás és zavar nélkül készített magának kenyeréből kanalat, megette vele a levest, és rá a kenyeréből készült kanalat is jóízűen. Már most, a ki tagosított birtokát hasznos fák és eleven sövények által a kül berontások ellen biztositná, az aligha nem járna és nevethetne utólagosan jobban még, mint fentebbi vendégünk, ki nemcsak levesét meg tudta enni rögtönzött kanalával, hanem annak még más hasznát is vette; mert a gazda is ültetvényei utján nemcsak birtoka biztosítását érné el, hanem százféle más hasznokra is tenne szert, miknek ismét csak néhányat szabad legyen per tangentem megérintenünk, vagyis talán visszaemlékeztetnünk a t. olvasót elebbeni czikkeink azon részeire, mikben a fa és eleven sövények ültetése által elérendő hasznai közé felszámítottuk a szükséges szerszám és tűzifának nyereményét, — a növényi tápszer , t. i. a trágyának czélszerűbb és terjedtebb alkalmazását , — a selyemtenyésztés országos felvirágzásának kivihetőségét, — az éghajlat kedvezőbbre átváltoztatását, — a gyümölcstenyésztés terjesztésének könnyebbítését, mert bekerített téren a gyümölcs is, valamint a pénz a szekrényben könnyebben megőrizhető, a vidék szépítését a birtok belértékének s jövedelmezésének növelését, télen által minden arányban biztos úti kalauzt és ezen kívül száz meg száz más hasznok és előnyök természetes és alig kiszámítható kieszközlését. Ha azon kedves eszme, mely jelenleg mint mosolyt indító rögeszme még az optimisták gúnytárgyát szokta képezni, valamikor gyermekeink közt lábra kapni, s valóságos ténnyé átváltoztatni fog, ha magyar honunk átalános kertté átváltoztatása gyermekeink okszerű gazdálkodása alatt ugyancsak bekövetkezni fog, mi a részünkről egy perczig sem mernénk kételkedni, akkor ezen czél elérésére csak két előzményre van leginkább szükségünk: a tagosításra és a gyakorlati tudományok nemzeties elterjesztésére. A tagosítás törvényes kivitele küszöbünkön áll, a gazdaközönség, s így tehát honunk lakói jelentékenyebb része nem tekinti többé a gazdászatot mint a gondolkozás nélkül követett ősi szokások s előítéletek complexusát, hanem mint gyakorlati tudományt, melynek eredménye a gyakorlati képességekkel egyenlépést tart. Földbirtokosságunk jobbjai , intelligentiánk színe helyesen felkarolták viszonyaink mivoltát, s megértve az idő intéseit ezen üdvös térre pontosítják össze szép tehetségeiket és a hódító példa utján válnak gazdag tömegünknek felkentjeivé Sok még a teendő? Semmi az; művünk a m. kormány sőt még az egek pártolása alatt foly, mely mindenfelől támogatja a jóakaró és tehetős munkást, ki apró és szakjabeli fogásait magára vállalja, mik az egyes erejét túl nem haladják. Dr. ENTZ. PESTI NAPLÓ. Pest, sept. 1. Örvendetes hírül közöljük a hivatalos lap után, hogy Ö cs. Fenségének Albrech t Főherczegnek betegségbeli felüdülése ismét legkedvezőbb elő—haladásnak indult s az orvosok visszaeséstől már többé nem tartanak. — Bírói ítéletnél fogva az agyonütés bűnénél, és úgy mint a gyilkolásnál nem tesz különbséget, ha a halál a megsértett személyes minőségénél, állapotánál, avagy azon esetleges körülményeknél fogva, melyek alatt a tény elkövettetett, vagy végre az esetleg közbejött okoknál fogva következett is be, ha ez okok maga a tény által idéztettek elő. Mig a pozsonyi újság a 3. katonai és polgári kormánynak azon rendeletét közli, minélfogva Magyarország területén a halkereskedés mind nagyban mind kicsinyben szabad üzletnek nyilvánittatik , addig a „Moravskylist“és a halak nagyobb kímélésének szükségére utal. Hivatkozik az ok- és czélnélküli halászatokra, mik nemcsak a halak öregét hanem a kifejletlen ifjú nemzedéket is kihalásszák, hogy a szükségen felül nyert zsákmányt élet nélkül adják vissza a folyóknak. A halászat nemcsak keresetül, hanem időtöltésül, játékul s nemcsak halászok, hanem boldog, boldogtalan, s gyermekek által űzetvén temérdek hal pusztittatik el; pedig nem minden folyó oly gazdag mint a Tisza. A halfogyatkozás a birodalom több folyójában már is érezhető, pedig ez olcsó és jó tápszer, főkép most a marhahús drágasága mellett, még becsesbbé vált, minélfogva a Mórlist szükségét látja, hogy a halak e szilaj kiirtása megakadályoztassék. Erre nézve az „Ausztria“ azt ajánlja, hogy a halászati üzlet a községek által szabályoztassék és felügyelet alatt tartassék. — Bucsánszky Alajos pesti könyvnyomdász és kiadó nevét már régen ismeri az egyház-irodalom t. közönsége. Néhány év alatt sok épületes munkával, sok díszes kiadású imádságos könyvvel, mint kiadásával, gazdagitá meg B. ur irodalmunk ez ágát. Legközelebb is igen díszes kiadásban jelent meg nála egy nagy gonddal nyomatott imádságos és énekes könyv, A . Benjámintól, melynek teljes czímét könyvészeti rovatunk közli. Azonban B. ur tevékenységével nemcsak e téren találkozunk. Évenkint a nép számára szerkesztett több képes naptár jelent meg kiadásában, így az idén a nagy képes naptár már 9-dik évfolyamban, a „kis képes naptár“ 8-ik évfolyamban , a „keresztény képes naptár“ szintén 8-ik s a „magyar- és erdélyországi legújabb kis képes naptár“ 2-dik évfolyamban. E naptárakban sok tanulságos és mulattató czikk van. A fametszetek többnyire csinosak. De mi e naptárakat még tanulságosabbaknak és czélszerűbbeknek tartanók, ha mindegyikében néhány lap a nép közvetlenebb érdekeinek is jelöltetett volna ki; ha az útleírások, vagy az idegen tartományok ismertetésének, a haszonnélküli regék, a gyenge erejű humoreskek helyét a takarékpénz- és magtárak , a tűz- és jégkártérítő társulatok ismertetése, ajánlása , ha népszerű egészségtan és néhány gyakorlati és a házi állatok betegségeinél rögtön használható gyógymódok megismertetése foglalná el. Stereotyppé kezd tán válni ez észrevételünk, valahányszor az irodalmunkban oly nagy tért elfoglaló naptárakról szólunk. De mi a naptárak czélját a nép érdekének szempontjából fogva fel, kötelességünknek tartjuk e figyelmeztetést, remélve, hogy a naptárszerkesztők a jövőre nézve figyelmeztetésünket méltányolni fogják. — Ezúttal megjegyezzük, miként kezünkhöz jutott a győri s a komáromi naptár is. Ha nem volna ott a czimlapon, hogy 1856-ra szólnak, az ember azt hinné, hogy 1755-ben nyomtatták. — A „Hölgyfutár“ muraközi levelezője figyelmezteti az utasokat azon 85 mellszobor megtekintésére, melyek Csáktornyán léteznek. „A szobrok — igy ir — gr. Festetics György ur birtokában vannak, s ugyan annak roppant magtár-épületében láthatók, és 85 többnyire 17-ik századbeli ősünket ábrázolják, állítás szerint eredeti arczképekről, s igen hiven faragtattak kemény köböl, azonban a ruházat s ékszerek, melyek a szobrokat díszítik, bizonyitják , hogy mester, s nem valami mindennapi kontár keze működött azok készítésén. — Vannak köztük nagy nevű férfiak, mint Hunyady János, László, Mátyás, Zrínyiek, Frangepánok s többen. — Magasztos, szent érzelem ébred a honfi keblében, midőn a szobrok közé lép, s atyáink nemes, ösies, komoly vonásait látja, s önkénytelenül elkezd elmélkedni édes hazája múltjáról, s nemzete nagyságáról, hová azt azon férfiak hőstettei, s lángoló hazaszeretete emelé. Különösen remekül sikerült egy 3 lábnyi magas kőtáblába faragva a vezérek összejövetele, a honalapító Árpád körül, aki középest, három egymásra halmozott nyeregből rögtönzött széken ülve, hódító tekintetével rendeleteit osztani látszik. Kár, hogy ezen becses gyűjtemény egy magtárba van eldugva a világ szeme elöl, hol a pórmunkások tisztelet nélküli vigyázatlanságából már is néhány, csekély sérülést szenvedett, a mi egyébiránt még könnyen kijavítható volna, pedig őseink szent emlékétől ösztönöztetve a nemzet diszesb helyet is jelölhetne e szobroknak, mert hallomás szerint, ha a nemzeti muzeum igazgatósága lépéseket tenne a tisztelt tulajdonos gróf urnál, aztán nem idegenkednék a múzeumnak átengedni; — nézesse meg az igazgatóság, bizonyára a múzeumba beillőknek találandja a szobrokat. — Sár-Bogárdon Sallay Pál uzs házának rokoni és barátai folyó hó 19-kén kisérék az örök nyugalom helyére a legjobb nők és anyák egyikét Sallay , született Csiftáry Máriát, ki élte 27. évében f. hó 18-án hunyt el. Sírjára a férj és az 5 éves árva könyeivel mindazokét is hullott, kik ez áldott nőt és melegkeblü honleányt közelről ismerék. Áldás legyen emlékezetén s szálljon a vigaszt. barátunk szivébe. — Bécsben, nem régen egy igen gazdag ember. Dietrich halt meg; kis unokája, az 5 éves hg Sulkowszki 18 millió forint értékű vagyont örököl. A meghalt báró, ha nem csalódunk, honosított magyar polgár is volt. De nem ezért emlékezünk meg haláláról, hanem hogy elmondhassuk, miként lakosztályaiban elhányt vetett dobozokat találtak s ezekben már nem forgó pénzjegyekben, nem többet csak 188.000 frtot. Ezeket annak idejében elfeledő beváltani t,bold, hazánkfia. — Tehát az ó- és az uj világ villanyos távirda által csakugyan össze fog köttetni. A távirat az izlandi partoktól Uj-Yorkig két vonalra oszlik, u. m. egy európai s egy amerikai vonalra. Az első, t.i. az Izlandtól Uj-Foundlandig vonandó hossza 1750 mfldet tesz; a másik, Új-Foundlandtól Uj-Yorkig vonul s hossza 1200 mfld. E távirat elkészítésére egy európai s egy amerikai társulat alakult. A társulatok szerződésileg kötelezték 1858-dik év jan. 22-ig a táviratot elkészíttetni s a forgalomnak átadni. Az egész vonal 2 millió livre-be (22 millió és 500 ezer pert mostani pénzértékünk szerint egy L-t 11. 15-el számítva) s maga az amerikai vonal 10 millió dollárba kerülend. Ez utóbbi vonalra 8—10 uj-yorki kereskedő vállalkozód — A most befejezett pesti vásáron hamuzsir csak 500 mázsa volt kapható s igen kis mennyiségű egészen finom és 19 írtjával vett kék hamuzsir kivitelével, az egész készlet házi hamuzsir volt. Ez 15%—% írttal kelt el. Fehér hamuzsir egészen hiányzott. Gubacs mintegy 7000 köböl kelt el az 1853—1854— évi termésből a 12 fontos köböl ára 8%—9 frtra emelkedvén. A b or üzet idegen, főkép franczia vevők jelenléte miatt igen élénk ; nagy mennyiség kelt el; különösen sötét szinü veres bor kerestetett s emelkedő áron vétetett; de a többinek ára is emelkedett. Szeszből csak 3—400 akó fokonkint 47 — 48 krral kelt el. Szilvapálinka keresett czikk volt, de a készlet csekély volt. Az apatini kender nem nagy élénkségnek örült. A külföldiek csak legsürgősb szükségleteik fedezésére vásároltak , miután az új kender árát jutányosabbnak reméllik. A készlet nem volt ugyan nagy, de semmi faja sem hiányzott. A lanyha üzlet mellett is az árak szilárdak voltak, miután az áruk nem olcsó vételűek s olyak kezében vannak, kik az áremelkedést bevárhatják. Első rendű nyerskender mázsája 11%—19, másodrendűé 15—17, csizmadia (fonal) kenderé 45—48 és 54 frt. Aszalt szilva törökországi szintén kevés , lanyha üzlet; novemberben szállítandó 5000 mázsa uj szilva, hordókban 8%, zsákban 8% írttal. Viasz csak 80 m, s 104—105 írttal kelt el. Rongy kevés, de nem is kerestetett; közönséges mázsája 2%—4%, félfehér 6%—7%, igen fehér 8% —10 frt. Kikészített bőrre nézve e vásár régóta a legjobb volt. Sok vevő és élénk üzlet. A fekete tehén és könnyebb fekete borjúbőrkészlet nem fedé a szükségletet; szilárd árak, kivévén a fontos talpbörét, melyből egy bécsi gyár nagy mennyiséget hozott a vásárra s 2—3 írttal olcsóbban ad, mint a helybeliek; fontos talpbör mázsájának ára 80— 85. fekete tehénbőr könnyebb H 6—120. nehezebb 110— 113. borjúbőr barna 170—185. fekete könnyű 190—200. közép 165—185. nehéz 150—155. csáváit 84—87. fekete fényesbőr 82—87 frt. Külföldi fénymázas bőr olcsóbban kelt. A nyers bőrökre nézve is kedvező üzlet; a nehéz bécsi ökörbőrök mázsája 62—64, a felföldi tehén bőré 61—63 forint, magyarországi ökörbőrök párja 26—36, tehénbőröké 17—22 frt, a nyers borjúbőr mázsája 86—95 frt. Készlet a nyersbőrből kevés. Ágy to 11 mintegy 1500 mázsa mind elkelt, a vásárlók többnyire idegenek. A minőség szerint az ár 30—110 frt. Borkő kevés mintegy 350 m. az árak a régiek, u. m. fehér 32 — 32% sőt drágább is; veres 29%—31 frt. mázsánkint. Az ár emelkedése várható. Körisbogár várakozás ellenére sok jelent meg Oláhországból átmenetben érkezett nagy mennyiség, ennélfogva a belföldinek fontja 3 forintra szállt. Emiatt kevés üzlet. (Folytatjuk). — Kubinyi Ágoston a Divatcsarnokban érdekes közléssel lepi meg a közönséget jeles művészünk Ferenczy felöl. A t. közlővel mi is azt hittük, hogy Ferenczy, mióta Budát elhagyá, vésőjét pihenteti s mint szép lelkű szerencsétlen rokonairá: „A nemzet egyetlen szobrásza ott hever A kis kunyhó körül“, hol berosdálva lelte a vésőt. De Ferenczy működik. Műhelyében jelenleg három mű van munka alatt: Kazinczy Ferencz és Kölcsey Ferencz koszorús íróink mellszobrai, melyeket krassói fehér márványból a magyar akadémiának készít s rövid időn befejez. Mindkettő csinos és jól talált mü leend. A harmadik néhai gróf Forray Iván korán elhalt hazánkfia, a hazafiindulatu nemzetség utolsó csemetéjének gyászemléke. E mü, Kokován lelt, zölddel kevert hamuszinü szappankőből (Talgschiefer, Seifenstein) készül, melynek a t tudajdonsága, hogy minél tovább áll a tűzben, annál erősebb s meg nem pattogzik. Ferenczy kísérletet tön több kifaragott művel, melyeket huzamos ideig tűzben tartván, azok tömöttebbek lettek, s alakjukban mitsem veszítettek. A gömöri érczolvasztó kemenczékben majd átalánosan használtatik ezen megfizethetlen kő. — Hübner Ottó jeles statistikai tabelláiból érdekesnek tartjuk kiemelni a következő adatokat. Ausztriában évenkint minden 10,000 lélekre 379 születés, 371 halálozás, 84 házasság, 730 elemi iskolába járó s 333 segélyben részesülő szegény esik. Poroszországban ez arány ekként mutatkozik, u. m. 368 születés, 254 halálozás, 90 házasság, 1500 el. isk. járó s 457 ápolt szegény. Angolországban e számok ekként állanak: 344, 232, 90, 1160, 540. Francziaországban 10,000 lélekre 272 születés, 218 halálozás, 84 házasság, 1000 elemi iskolába járó esik. Belgiumban elemi iskolába 1140, Hollandia 1350, Oroszországba 10,000 lélek közöl 130 jár. Ausztriában termesztetik búza 40 millió mérő, rozs 58 millió mérő, burgonya 85 m. mérő, tengeri 32 m. mérő, bor 41 millió akó s vas 5 millió mázsa termeltetik. Poroszországban búza 17 m., rozs 48 m., burgonya 168 m. mérő, tengeri semmi; bor 0.9. millió akó, vas 3.5. Angolországban búza 60 m. rozs 19 m. burgonya 180 millió mérő, tengeri, bor semmi; vas 50 m. mázsa. Francziaországban búza 93 m. rozs 52. burgonya 36. tengeri kevés; bor 60 millió akó, vas 12 millió mázsa. Oroszországban búza 310 m., rozs 360 m. burgonya 90 millió mérő; tengeri nem tudatik; bor 19 m. akó, vas 6 m. mázsa Ló van Ausztriában 3,350,000. Poroszországban 1,590,000. Angolországban 1,600,000. Francziaországban 2,820,000.Oroszországban 13,600,000. Szarvasmarha Ausztriában 11,000,000. Poroszországban 5,353,644. Angolországban 8,000,000. Francziaországban 10,000,000. Oroszországban 22,200,000. Juh Ausztriában 26 millió. Poroszországban 16,296,928, Angolországban 40 millió. Francziaországban 33 millió és Oroszországban 39,000,000. Értesítés. A Tomori-jutalomra beérkezett s már kihirdetett 14 drámán felül aug. 20-kan, mint kitűzött beadási határidőn túl még 2 dráma érkezett következő czímekkel s jeligékkel. 15. Kunigunda. Jelige: Kell-e bátorító ösztön lángésznek ? Igen, remekművek is csak igy lesznek. 16. Brankovits György. Jelige: Igen, behunyvák a szemek mind, Melyekben egykor szerelemnek S gyülölségnek szikrája lángolt. (Petőfi). Ezen drámák, noha kezemhez augustus 20-dikán túl érkeztek , a jutalomadó Tomory Anasztáz úr által pályázásra bocsáttattak, és ugyan a 15-dik számú azért, mert a mellékelt levél bizonyítása szerint, postára még aug. 14 én feltétételt; — a 16-dik számúra nézve pedig bebizonyittatott, hogy a lemásoló hibája miatt késett el, és pedig a szerző hibája nélkül, s a pályadíjt kitűző hazafi előtt tudvalévő a késedelmet teljesen kimentő körülmények közt. A bepecsételt jeligés levélkék külön boríték alá tétettek, s Tomory Anasztáz úr és alulirának pecséteivel lezárattak ; a két dráma pedig, a többiekkel együtt bírálat alá bocsáttatott. E szerint tehát jelenleg 16 történeti dráma pályáz a Tomory-jutalomra. Pest, aug. 25-én. TÓTH LŐRINCZ, m. k. — Nemzeti színház, august. 31-dikén. Először „Veronai két nemes.“ Vigj. 4 felv. Irta Shakspeare. A londoni kir. színházi alkalmazás szerint fordították Tóth és Csepreghi. A meglehetős számmal felgyűlt közönség elégületlenül hagyá el a színházat. Közelebbről bővebben. — Ma adatik: „Stagonották.“ Opera 4 felv. Hivatalos. Az igazságügyi miniszter Ambrus István nagyváradi kerületi törvényszéki tanácsost és államügyészt a gyulai megyetörvényszéknél kerül, törvényszéki tanácsosi állomásra helyezte át, Hajdú Lajos aradi megyetörvényszéki tanácsost a nagyváradi kerületi törvényszékhez tanácsossá és államügyészszé nevezte ki, és egy, ugyanezen kerületi törvényszéknél ürességben levő tanácsosi állomásra dragoni Gradiczy Albert kapitány-hadbírót érdemesíté. — Börzetudósítások, Bécs, aug.31. A papirosok iránt élénk hangulat, s annak oka, hogy a keret még sem emelkedett, a pénzszükségben keresendő, mi az üzletben mindinkább érezhető lesz. 5 % met. 76%-ra emelkedett; nemzeti kölcsön 81%-el fizettettett. Éjszaki vasút 207%, államvasut 338. Ezüst kerestetett. 1851-iki 5% kölcsön közt. Lit. B.87—86. 4% % met. 66% — %. 4 % 60% —%• 3 %o 46%—%. 2% o/o 37%-%. 1 % 15% — %. Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 78%—78. a többi koronaországra kibocsátott urbérk. kötv.75—70%. 5% sopronyi 90%— %. 1834-iki sorsjegy 230—229. 1839—iki 119%—%. 1854-diki 99%—%. Bankrészvény (oszt. nélk.) 976—974. Escomptebank 872—87. Nagyszombati 20 — 18 és (a 2-dik kibocs.) 30—25. Dunagözh. 566 — 564 és (12 em.) 559—558. Pesti lánczhid 58—56. Eszterházy hg 73%—73. Windischgrätz 26%—26. Waldstein 25%—25. Keglevich 10%—10. Augsburg (uso) 116%. London 11.15. Páris 135%. Arany 21%. Ezüst 19 — 18%. Táviratilag. Aug. 30. Amsterdam 5 ° 10-es ausztr. met. 62. 11. uj 74. 07. 2% % 32. Nemzeti kölcsön 67.18. Váltó Bécsre 30. 15. Páris, 3 % rente 66. 65. 4% % 95. Ausztr. ezüstkölcsön 80%. ausztr. államvasut 712. 50. A credit mobilier társaság részvényei iránt volt egyedül kedvező hangulat. London : Kevés üzlet. 3 % Consolok 91. Gabonaár. Pest, sept. 1. Búza bánsági 6 frt 12 kr. 7 frt. Tiszai 5 frt 50 kr. — 6 frt 40 kr. Fehérvári 6 frt 12 kr. — 7 frt. Oláh 4 frt 48 kr. — 5 frt 30 kr. Kétszeres uj 3 frt 48 kr. — 4 frt 6 kr. Rozs uj 4 frt 8 kr. — 4 frt 30 kr. Árpa uj 2 frt 12 kr. — 3 frt. Zabó 1 frt 12 kr. — 1 frt 20 kr. Kukoricza 3 frt — 3 frt 16 kr. Kölesi 2 frt 8 kr. — 3 frt 12 kr. Repcze 7 frt 45 kr. — 8 frt 15 kr. a. a. m. Szeged, aug. 30. Búza 84 fontos vásárhelyi áru 5 frt 24—36 kr. 85—86 font. Prima bánsági az állomásokon 5 frt 36—48 kr. Rozs 3 frt 45—51 kr. Árpa 2 frt 6 —12 kr. Kukoricza 2 frt 36—48 kr. pozs. m. Dunavizállás. Sept. 1-jén: 9'0" 9'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Nógrád, aug. 29. (Ered. lev.) Azt hívők, — hogy hegyes-völgyes megyénket meg fogja kímélni — ez idő szerint oly igen uralkodó öldöklő angyal — a cholera — annyi keservet, gyászt, és bánatot hagyó látogatásával. De fájdalom! csalódtunk, mert minket sem számítván a sors kegyeltjei közé, oda is kiterjesztő vészes szárnyait, hol eddig csak hírnevéről vola ismeretes. Ilyen a rétsági kerületben 1775 magyarajku lakost számláló község Diós-Jenő, ahol a halál rémképes