Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-17 / 1654. (1655.) szám

LEVELEZÉSEK. Pótsm­egyer, sept. 13. (Ered. lev.) Most midőn ha­zánk üdülni kezd, s fajunk életrevalósága mellett,­­ méltó szaporodást igény­lene , hogy mint fogyott méh­kas, uj erővel munkálhatna, uj népfajával, a közjó oltá­rára, minden jó léleknek, szives óhajtása ez: „Isten ! Atyánk !“ szüntesd a pusztító kórt, mely veszélyes seb­ként, mindinkább terjed, s mint élet-ölő féreg, már élet­belsején rágódik e zöldellő fának, szép országunkban!! A közép századokban az ó kolostorok tisztes atyái, kik az orvosi tanba némileg avatottak valának, és sok­­nemű betegségeket szép sikerrel meggyógyítottak, a zsályáról ezt tartották : „Cur moritur homo“ Cui Salvia“ „Nascitur in horto“ „Miként hallhat meg az ember kinek kertjében zsálya terem ?“ Én látva, olvasva, hallva, a sok ezer, drága életáldo­zatokat, melyek itt és ott, országunk majd minden ré­szeiben , különösen szülőföldem k— ts—k— m t—n. a cholera által történhettek , most már ismerve a fenyői­­magtheának csalhatlan orvosi hasznát, e kórban, méltán kérdésbe tehetem az idézett latin közmondat hasonér­­telmében: „Cur moritur homo?cui juniperus nascitur in humo!“ Hogy halhat meg ember ? kinek gyalogfenyü terem földén! E folyó sept. 8-kán letette nálunk pusztító fegyverét a divatos halál — megszűnt a cholera, s a budai cs. k. közigazgat. főbíró E. L. úrhoz hivatalosan felkért, s helységünk bírái, s közpecsétjével erősített, s bejelentett tudósításból kiviláglik, hogy én alább irt —50— cho­lera beteget adtam vissza, a boróka theával, az életnek, s ennélfogva méltán válaszolhatom a „Pesti Napló“ rimaszombati tisztelt levelezőjének a ki két­ségbe hozza, s megrendíti, tökéletes gyógyerejét a bo­­rókatheának­ mondván „némelyiknek n. m. használt, másoknak nem, bár neki is használt volna“ Ez érdemben felhiva érzem magamat, hogy nyilatkoz­zam. 1. A fényű mag­ lefőzet, csalhatlanul használ, csak hogy a bevétel után hideg vizet ne adjanak a betegnek, mert kell hogy a beteg izzadjon, és mert a hideg víz, hányás után különben is, halálos bajt idézhet elő. 2. Ha az első adagot kihányná a beteg, nem kell megijjedni, 20 óra múlva ismételni kell, és ha ez is így járna, már a 3-ik benn fog maradni , csak hogy 2-or féltömpölyt (Verdung) 3-adszor ennek felét kell adni. Íme itt az „Arcanum mixticum“ itt a kátyú , hogy igy fejezzem ki magam, melybe sokan elakadnak, kik a bo­róka theával orvoskodnak. . . Ha nem sikerül valakinek a gyógyítás,­­ azért nem ismert,került, betege hideg vizet ivott, vagy nem tud bánni a thea-beadással; és pedig ez a cardorei, tudni kell bánni mindennel. Ha én Ole-Bull violinján hegedülni nem tu­dok, ne a vonót, vagy­is a nyirettyűt okoljam, hanem a módot, melylyel bánni e műszerrel nem tudok; ha valaki önkényt hunyja be szemeit, hogy ne lásson, nem a nap, hanem maga lesz az oka ha nem lát­­sat. Vasárnapi iskolánk, derék fő­biránk Ekler L. ur hat­hatós sürgötéseire, majd csak megalapul, és ennek ör­vendünk ... A szüret igen jó, s a tavak­hoz hasonló erős zamatú, s több mennyiségű borral biztat bennünket. Különösen, a megyeri erős veres bor, — ha lakosaink, a szűréskor a keresztelés szent functiojába nem avat­nák magukat — a bordeaux-i, s spanyol xeres-borok­­kal is kiállja a versenyt. És lelkemre mondom , a­ki Kusztár uram, Váczi Sám, és rektor uram borából iszik, annak ugyan a cholera nem árthat, sőt ha az is, kigyó­gyul. Ezért a boróka után, valódilag ajánlom — cholera idején — a jó borókát, azaz a jó veres bort, de illő és tisztességes értelemben — mert a viz — a rosz, pos­­hadt, salétromos és sziksós (Soda) kutviz, milyen a pesti és kecskeméti, valóságos halál­­­a mint ezt ezer meg ezer szomorú példa igazolja. Szabadka, sept­ 11. (Ered. lev.) Nem lehet az em­beri kebelnek kielégítőbb élvezete, mint mikor érzéki gyönyörködésében egy kötelesség teljesítésének tuda­tát egyesítheti. Ily élvezetnek valánk mi részesei teg­napelőtt azon hangversenyben, melyet a nemzeti mű­vészet legbuzgóbb bajnokai közöl már oly korán kidőlt F­á­n­c­s­y egyik árvája , E­t­e­l­k­a k. a. a városi szín­házban adott. Daczára a szomorú időknek, melyek a dü­höngött epemirigy következtében nem egy családra öl­tenek gyászt, és daczára az évszaknak, melyben közönségünk egy részét még a mezei munka veszi, tá­vol a várostól, igénybe, a F­á­n­c­s­y név ez alkalommal mégis oly szépszámú, mivel­ közönséget gyűjtött egybe, hogy e hangversenyt minden eddig itt adottak között a leglátogatottabbnak mondhatjuk; a földszinten kívül ugyanis a páholyok mind, s a zártszékek is nem sok kivétellel meg valának töltve. A versenyző k. a. zon­gora­játékáról a műértők is sok dicsérettel nyilatkoz­nak. A hangversenyben az ifjabb Fáncsy-árván, Ilka kisasszonyon kívül, ki Czuczor „Falusi kis leányát Pes­ten“ nagy tetszéssel szavalá, szívességből részt ven Paganini Karolina kisasszony jeles olasz énekével, és derék karmesterünk S­­­e­­­b­ur a városi zenekarral. Fogadják a mi őszinte köszönetünket is. — Fáncsy özvegyének ittléte alkalmat adott néhányaknak rögtönözve egy aláírási ívet is köröztetni a „Fáncsy-ár­­vák“ részére, miének eredményéül az anyának tegnap 85 f­pft, és 5 db arany adatott át. Bár szerény, de — úgy hisz­­szük — vigasztaló bizonyítványa mindez annak, hogy közönségünk jobb részének kebeléből, mely a gyerme­kek iránti részvétével az atyát tisztelvén meg, a nem­zet egy jelesének emléke iránt kegyeletét tanúsítja , a nemzeti közérzet nem halt ki. A p­al­­­c­s­i fürdők már két hét óta zárvák. Sajnál­kozva kell megmondanunk, hogy az idei fürdőszak kez­dettől fogva végig nem volt kielégítő. Semmi élet, minden csak úgy tengett benne , főleg Szabadka közönsége, mely leginkább van hivatva saját intézetének azon élénkségét megadni, mi nélkül fürdőhelynek alig van jövője, gyéren látogatá ezt. Az okokat nem feszegetjük, csak mint kü­lönösséget akarjuk megemlíteni, hogy a haszonbérlő urak jónak látták a július hó közepén bekövetke­zett cholerát, mely másoknak oly érzékeny vesztesé­geket okozott, arra zsákmányolni ki, hogy az őket különben is ért, és érendett veszteségekért magukat kárpótoltassák, ők ugyan­is az epemirigy okánál fog­va a tulajdonos várostól a haszonbér részbeni elen­gedését kívánják, s e czélból, hogy károsodásukat, a törvény határozata szerint, a 3000 pántnyi haszonbéri összeg felének erejéig mutassák ki, oly veszteségeket is számolnak fel, melyeket ők az intézet azon helyisé­geiben szenvedtek, melyeket nem a fentebbi haszonbér mellett leírtak. Azonban a községtanács ezúttal semmit sem hajlandó a haszonbérből leengedni. — Mi egyéb­iránt a fürdőintézetet magát illeti, mi ennek jövőjét most sem féltjük ; — reméljük, hogy a következő saison­ok dúsan fognak bennünket, és a vidéki közönséget az ez éviért kárpótolni; csak figyelmeztetni akarunk szerényen, és őszintén mindenkit, hogy ki a közönség bizalmával nem dicsekedhetik, az ne vágjon oly vállalatba, melynek sikere a közönség szabad akaratától függ. Befejezésül még egy igazításnak kérünk helyet. Az e lapok i. é. aug. 16-i számában közölt levelünkben többi közt az áll, hogy a lelenetek dajkáinak évenkint 4 bankó forint fizettetik. Ez sajtó, vagy télihiba. Nehogy tehát bizonyos uraknak alkalmat adjunk bennünket a tények elferdítésével vádolni, kijelentjük imitt, hogy az „évenkint“ helyett „havonkint“ olvasandó. Iskolai épületeket az egyes községek állítnak, s sze­relnek fel saját költségökön, szegénység esetében azon­ban segítséggel járul az állam is. Egy 100—120 gyer­mek számára való iskolateremnek 1062,3/16. területű­nek, legalább tíz lábnyi magasnak kell lenni, hat láb magas, s négy láb széles ablakokkal, s a tetőn rendesen villámhárítóval. Mindezt a törvények szigorú pontosság­gal meghatározzák. Felsőbb népiskolák vagy polgári isko­lák (Secundarschule.) Ezen iskolák a közelebbi időkben állíttattak fel a vég­re, hogy azon szülők, kik gyermekeiket a felsőbb inté­zetekre saját közelükben akarják képezteni, e­­zért ezen iskolák által, habár egy két évre is elérhessék; legin­kább pedig azért, hogy a polgári osztály gyermekei oly életre ható, felsőbb miveltséget s képezettséget nyerje­nek ezekben, mely képesítse őket községi hivatalok vi­selésére, képviseletre, s más közügyekre vonatkozó kö­telességek értelmes teljesítésére. Főbb tantárgyak a kö­vetkezők : Vallás, német és franczia nyelv, számtan, tértan, történelem, földrajz, természetisme, rajzolás, szép­írás, éneklés. Ezek azonban, nem annyira szoros és hideg rendszeresen, mint inkább életreható gyakorlati modor­ban s választékosan adatnak elő. Ilyen iskola van a kan­tonban mindössze 48, akként helyezve el községenként, hogy minden tájékok nagy akadály nélkül hasnálhassák azokat. 185­2-ben, mindösze 1260 tanítvány volt az ilyen intézetekben. A tanfolyam három évre terjed , s mindenik év, alapja ugyan a következőnek, de némi önállósággal is bír; s a tájéki viszonyokhoz képest mind a tantárgyak minősége, mind a tanrendszer szenvedhet­nek némi változást; a gyakorlati életre hatás lévén a fő czél mindenkor. Ezen iskolákban a tandíj 16 fr.; a mindennapos iskolákban hetenkint egy shilling, az is­métlési iskolákban fél shilling.­­ A felsőbb népisko­lai tanítók fizetése évenkint 800 frank, s tisztességes lak, vagy e helyett 100 fr. (Értünk itten régi frankot, melyből hét, annyi, mint a már általános divatban lévő francziaszerű frankból 10, 1 frank = 100 centimes — 23 kr, ezüstben: 1 shilling = 35 centimes). Érdekes lesz ezek után, felemlíteni néhány vonásban Zürich kanton két főbb városának, Zürichnek és Win­­terthurnak iskolai jelen állapotát. Van Zürichben alsó és felső népiskola s egy külön szegények iskolája; je­gyezzük meg jól , csak maga a városi közönség által fentartva. A több emeletre épített nagyszerű és izléstel­­jes új leányiskola méltán tiszteletet gerjeszt minden szem­lélőben. Winterhurban van alsóbb népiskola, gymnasiumi és ipariskolai osztály, s műiskola. Az 185­2 iskolai év végén volt a zürichi városi iskolákban 46 tanító alatt 1715 tanítvány, Winterthurban 30 tanító alatt 1019 ta­nítvány.­­ Mindkét városban van egy egy iskolatanács, mely a nevelés és tanítás ügyében kormányoz és felü­gyel , oly viszonyban állván a nevelésügyi főtanácshoz, mint a kerületi iskolatanácsok. Ezen iskolai tanácsnak mindenik városban 13 tagja van, kik választatnak a köz­ségtől, vagy, ha az úgy akarja, a városi tanácstól. Mind a tanítói mind a lelkészi rend kellőleg képviseltetik ezek­től és efelett még a tanítók is külön konventet alkotnak, melynek előterjesztéseit az iskolatanács minden iskolai ügyekben kihallgatni tartozik. 185­2-ben az iskolai pénzalap Zürichben 615,532 fr. 94 cts, Winterthurban 583,333 fr. 28 cts vola. — El ne felejtsd megjegyezni jó magyar olvasó, hogy e két város, mely a közoktatás és nevelés mezején, e meglepő nagyszerű eredményeket állítja elő, nem valami nagy népességű ám. Zürich 17,000,­­ Winterthur 5341 reformált vallású lelket számlál. Zürich kanton pedig maga, mint a tanintézetek foko­zatos sorozatában felemlítem, nemcsak baromorvostani, mezőgazdászati, s tanítóképző intézeteket, hanem nagy­szerű gymnasiumot, ipariskolát, s virágzó egyetemet vagy főiskolát is tart fen. Ezen egyetemben az 185­3-ik iskolai év téli felében, négy külön tudományszakban 35 rendes professor, s 20 privat docens 148 különbféle felolvasásokat tartott. A kanton pedig, mely ez eredmé­nyeket előállítja s a nevezett intézeteket nemcsak fen­­tartja, hanem virágoztatja, 32 □ mfldnyi területtel s 250,000 lájéknyi lakossal bir, s igy területére nézve a mi legkisebb megyéink közé számítható. A nevelés és iskolaügy mezején szerzett érdemeinek köszönheti e kanton, hogy a már elhatározott sveizi egyetemes poly­­technicum is ennek kebelében fog felállíttatni. Ki az általam rövid pontokban ismertetett tárgyakról bővebb értesülést szerezni kíván, olvassa meg a követke­ző czimű teljes hitelű könyvet : Das Erziehungswesen der Schweiz, darg. v. H. Grunholzer und Friedr. Mann. 1-ter B. Zürich. Kiesling 1854. RÉVÉSZ IMRE. —twwen- -AUSZTRIA. Bécs, sept. 15. Bud­ gróf és Bach báró miniszter urak üdítő-utazásukból a legközelebbi héten váratnak vissza. Ischlből halljuk, hogy Bud­ gróf és B­a­c­h báró mi­niszter urak sürgöny által Aussee-ból, hol legutóbb mu­lattak, Ö Fölségéhez a Császárhoz hivattak meg. Hesz báró tisznagy ur tegnapelőtt estve érkezett Ba­­denbe tett szabadságijából ide vissza, — Colloredo- t a 11 s e e gróf, ausztriai cs. követ a n britanniai udvar­nál tegnap érkezett ide Londonból. József föherczeg e cs. k. Fensége néhány nap óta a schaumburgi várkastélyban fenséges testvérénél, István Föherczegnél mulat. Mikép a „Gazz. di Veneziá“-nak Rómából jelentik : né­hány hónapra egy rendkívüli követ megyen Bécsbe, hogy az uj concordatum behozatalánál közre működjék. E con­­cordatum 24 czikkből áll; a Placetum meg van szüntetve s a püspököknek teljes szabadság adatott papi hatóságuk gyakorlására. Bécs, sept. 16. Ö cs. Fensége, Estei Miksa Főher­czeg a legközelebbi napokban ide váratik Sleziából, — János Főrig­y cs. Fensége oct. hónapban látoga­tóul Bécsbe jövend. Chambord gróf Frohsdorfból Brunnseeba utazott. Jellach­ báró, bán és thorsz nagy hit szerint f. hó 17-én hagyandja el Párist és térend hazájába vissza. C o 11 o r e d o gróf, a tegnapelőtt Londonból ide érke­zett ausztriai cs. kir. követ, tegnap hosszabb értekezleten volt a külügyminisztériumban. Ö 5—6 napig mulatand a fővárosban, azután jószágaira utazandó, hova négyheti szabadságot nyert. Lerchenfeld gróf bajor kir. követ a felséges ud­varral egyazon időben (oct. elején) érkezendik Ischlből Bécsbe. KÜLFÖLD. Angolország, London, sept. 11. Napoleon hg tegnap Plymouthban a kikötői hatóságok által a leg­ünnepélyesebben fogadtatott. Miután a dockokat, gép­gyárakat és öntödéket figyelmetesen megszemlélte, a devonporti nagyszerű hajógyárba ment az ottani telepit­­vényeket szemügyre veendő, megmutattatá magának a 21 álgyas „Satellite“ fregatot, mely aug. 26-kán bocsá­­tatott vízre. Ezután meglátogatá a fellegvárat, laktanyá­kat, a Millbayban levő börtönt, hol mintegy 1000 orosz fogoly van elzárva, s délután a fellegvár és a Plymouth előtt horgonyzó hadi­álgyuk üdvözlő dörgéseik közt útját tovább folytatta Keletnek. — London, sept. 12. „Szebasztopol szétrombolá­­sának híre — úgymond a „Times“ — Londonban ki­mondhatatlan sénsatiót okozott. Az első benyomás a két­ség­eskedés érzete volt; az esemény a nagy tömeg előtt igen­is szépnek de igenis valószínűtlennek látszott, s attól féltek, hogy oly csalékony álomszerű örömnek en­­gedendik át magukat, mely majdnem egy év előtt a győ­zelemre következett. A hírlapkiadó hivatalokat, a kávé­házakat s a nyilvános helyeket a kiváncsi tömeg ostrom­lotta, mely a távirati sürgönyök szövegéről tudomást akart szerezni magának, s tetemes néptömegek tolong­tak a Masion­ House felé azon reményben, hogy a pol­gármester teljes díszben jelenendik meg az erkélyen, hogy egy proclamatiót felolvasson. Ő azonban nem je­lent meg, mert P­a­n m a r­e lord semmi tudósítást sem küldött neki. Hétfőn estel­ kilencz óra felé a St. James és Tower álgyai dördültek meg, s az összes tornyokról harangok zúgása vegyült az álgyuk dörgésébe. A kü­lönböző színházakban az előadások félbeszakítot­­tak, s egy-egy színész a színpadról olvasá föl az esteli lapok által közzétett sürgönyöket.­­ A közönség szenvedélyesen tapsolt s „hurrah“ kiáltásaival túllál­­mazta a zenekart, mely szakadatlanul a „God save the Quen“, „So, the conquering hero comes“, és „Partant pour la Syrie“ darabokat játszotta.­­ Londonban a győzelmi hír megérkeztére kivilágí­tott épületek közt leghamarabb s legfényesebben volt kivilágítva a franczia követségi hotel, melyen nem több, mint 10,000 lámpa égett. Minden ablakon egy Anglia és Francziaország koronáit és lobogóit jelképző transpa­rent volt látható. A borostyán koszorúba foglalt N. E. V. A betűk sem hiányzottak.­­ A „Globe“ ismétli azon általa már tegnap hozott tudósítást, miszerint az angolok a fürészded mű ostro­mánál összesen 2000 embert vesztettek. Ez alkalommal 70 angol tiszt sebesült meg. A halottak számát a „Globe“ 5—600-ra teszi. — Granville lord még mintegy két hétig mura­­tand a királynőnél Balmoralban, s azután Sir George Grey által fog pótoltatni. — A miniszterek tegnapelőtt mindnyájan megjelen­tek a fővárosban, kabineti tanácsot tartandók. Ülés után sürgönyök küldettek S­t­r­a­t­f­o­r­d lord, Simpson tábornok és Lyons admirálhoz. Lansdowne mar­quis délután visszautazott Bowoodba, Argyll­ig ma Skócziába menend; a tengerészeti miniszter az admira­­litás több lordjával vizsgálati útra induland Plymouthba, Devonportba s Angliának több nyugati kikötőjébe. Az államkincstárnok falun van. Palmerston lord, sir W. M­o­r­e­s­w­o­r­t­h, sir G. G­r­e­y, sir Charles Wood és Pa­n­mure lord 11-dikén délben tanácskozást tartot­tak a hadügyminisztériumban. — Feargus O’C­o­n­n­e­r , az annak idejében úgy­nevezett radikális parliamenti tag, tegnap kísértetett sírjába több ezer munkás által. Demokrat feliratokkal diszített lobogókat vittek többnyire lengyel és olaszok koporsója után. A gyászbeszédet Johnes chartista tartotta. — A Hange mellett az oroszok kezébe esett angol hajó­orvos C­a­s­t­o­n Wladimirból aug. 5-kétől egy le­velet intézett barátai­ s rokonaihoz, melyben írja, hogy az orosz hatóságok részéről a legszebb bánásmódban részeltetik. Nevezetesen a kormányzó s annak neje min­dent megtesznek, hogy neki a fogságot a lehetőségig elviselhetővé tehessék. London, sept. 13. A krimiai győzelemnek híre az ország minden részében az öröm leghangosabb nyilat­kozatait idézte elő. Dublin lakossága közt oly lelkesedés mutatkozott, milyet a Waterlooi nap óta az ír fővárosban nem láttak. A helyőrség az örvendetes hírt nagyszerű díszszemlével ünnepelte meg, melyen a lord helytartó is jelen volt. Egész Liverpool tarka volt a számtalan lobo­góktól ; a börze és a nyilvános épületek fényesen kivi­­lágíttattak, s minden oldalról nem lehetett egyebet hal­lani harangok zúgásánál s üdvlövéseknél. Manchester és minden gyárvárosok Lancashireben hasonló látványt mutattak. Wolwichban formaszerinti verekedésre került a dolog a hírlapok fölött. A „Times“ egyetlen egy szá­máért 5 sillinget (1 tallér 20 ezüst garast) fizettek. Bris­tolban azon indítvánnynyal léptek föl, hogy C­o­b­d­e­n és B­r­i­g­h­t uraknak sajnálkozási nyilatkozat küldessék. A Balmorálba a Szebasztopol elestérőli tudósítás kedden estel­ 10 órakor érkezett. A királynő azonnal megparancsolá, hogy ez örvendetes hít a vidéken tudo­másra juttassák. Albert hy Graig Gobhain hegy csúcsára ment, s ott örömtüzet gyujtatott meg. A felföldi lako­sok minden oldalról összesereglettek s örömdalokat fújtak dudájokon, s nem egy pohár whiskeyt ürítettek a királynő és a szövetséges seregek egészségére. — A „Times“ egyik czikkében a szebasztopoli ese­ménynek politikai következményeit különösen ki­emelvén, a többi közt ezt írja : „Most világosan be van bizonyítva, hogy Anglia­ és Francziaországnak nincs idegen segélyre s­zükségök arra, hogy az Oroszország elleni harc­ot folytathassák. Szebasztopol bevétele által nemcsak Oroszország, hanem az absolutizmus uralma el­len is iszonyú nagy csapás intéztetett, mert a szabadelvű államintézmények ellenségei a pontusi orosz erősségre mindig úgy tekintettek volna, mint legbiztosabb védfa­­lukra, mint elveiknek eszményképére.“ — A Petropavlowski-expeditiora nézve pedig a „Times“ ezt jegyzi meg: „Angolországot a jelen hábo­rúban mindig az a szerencsétlenség érte, hogy szünte­len „post festum“ jött, s épen megfordítva tett min­dent, mint Julius Caesar, ki mindig „ante destinatam diem“ ott volt a maga helyén. — Az angol bank a discontot 4-ről ismét 4­2 %-re emelte. — A diplomatia óvó intései sem maradnak el a jelen körülmények között, így a többi közt a Herald a szá­razföldön kísértő alkudozási hírekre czélozva megjegyzi: „Senki se képzelje magának, hogy Szebasztopol déli ré­szének eleste Oroszországnak szilárdan álló politikáját meg fogja változtatni, vagy pedig alkalmat szolgáltatand becsületes és biztos béke megkötésére. Igen­is való­színű, hogy ez csak a jelen háborúnak saját képein kez­dete; az első nagy esemény azon harczban, melynek végét talán a jövő évtizedben sem érendjük el. Jó előjele a jövendőbeli győzelmeknek s jól czélzott csapás Orosz­ország sebzhető sarka ellen. — Az angol kormány védelmezőinek különös elégté­telül szolgál, hogy a krimiai expeditiónak annyiszor és oly hevesen megtámadott czélszerűsége sikeresnek bi­zonyult be. A „Times“ nevezetesen naponként előszám­­lálja mindazon előnyöket, melyek a szövetségesek szá­mára a tenger hullámai által körülvett csatatért biztosíták, mennyire előzték meg a támadót, a­nélkül, hogy kény­telenek lettek volna I. Napóleon hibájába esni. Mert a mostani Scythia vad sivatagjain keresztül ford­rozott marsok a jelen háború alatt az oroszoknak nem pedig Napóleon „nagy hadseregének“ sorsa volt. Végre pedig a krimiai expeditio a szövetségeseket tökéletesen füg­getlenné tette Németország jó- vagy rosz akaratától. Francziaország, P­á­r­i­s, sept. 12. A „Moniteur“ jelenti, hogy a császár holnap délben egy Te-Deumon lesz jelen, a Notre-Dame templomban, mi Szebasztopol bevételéért fog énekeltetni. A nagy államtestek, vala­mint polgári és katonai hatóságok számára helyek tar­tatnak fen- Az előcsarnok közép ajtaja a császár, csa­ládja, kísérete, valamint a miniszterek, főhivatalnokok és nagykeresztesek számára van fentartva; a többi sze­mélyek a mellékajtókon s más rendes bejáratokon men­­nek be a templomba. Az összes színházakban ingyen előadások lesznek a nagy esemény tiszteletére, s a köz­épületek este kivilágíttatnak.­­ Tudni akarják, hogy Szebasztopol bevételénél 13 franczia tábornok sebesült meg. Nehéz sebesülteknek jelentetnek S­a 11 e­s, R­i­v­e­t, Couston, és Marollen; könnyű sebesülteknek: Bosquet és Mac-Mahon, az elesett tábornokok közt említik Lebreton, Riós, egy ismeretlen, s a nehéz sebesült Rivet nevét is. De Salles, az I-ső hadtest parancsnoka, kit halottnak mondottak, nem esett el. Az összes halottak száma 4000, a sebesülteké 6— 9000 volna. (Lásd a mai távirati sürgönyt.) A kormány által kapott egyező tudósítások következté­ben azon véleményben vannak, hogy az oroszok Kri­­miában nem sokáig tarthatják magukat.­­ Szakembe­rek mondják, hogy az oroszok Krimiát kiürítendik, s Pe­­ssier, hogy győzelmét tökéletesen használja, több hadosztályt küldött vizen Eupatoriába. Ha lehet az ellenség visszavonulhatását akarja elvágni. — Tegnap délben ment végbe B­­­n­e a­z exminiszter temetése. B­a­­roche, államtanácsi elnök beszédet tartott sírja fölött. A „Magyar Sajtó“ kényszeritett nyilatkozatára. A „Magyar Sajtó“ egyik közelebbi száma egy hosszú czikkben igyekszik ismét kimutatni, hogy midőn az „Eri­tis sicut Deus!“ czímű regény ismertetésében egy fran­czia kritikus czikkét is fölhasználtam , kivonata szerint közölve az ismertetett regény tartalmát — plágiu­mot követtem el. Eddig csak kivonatos fordítás­ról szólt, most már szószerintiről beszél. Ha az előbbi vádra azokon kívül, a­miket már feleltem, megjegyezhe­­tem vala, mikép nem tudtam eddig, miszerint a kivo­­nat egy a fordítással, most viszont az iránt kérek fölvilágosítást a Magyar Sajtótól, fejtené meg, micsoda ördögi mesterséggel sikerült nekem a Revue des deux Mondes két nagy 8­o­­vét szószerinti fordításban a Pesti Napló egyetlen (bár megszakítva közlött) tárcza czikkébe beszorítanom ? Hogy czikkemnek egyes töre­dékei, főleg az adatokat illetőleg, melyeket valahonnan csak merítenem kelle, miután magam nem voltam jelen Wittembergában, hogy Wiehern tudor beszéde felől személyes tudomásból értesíthetném olvasóimat, Taillan­dier idézett helyeivel egyeznek: természetes. Hiszen előbbi nyilatkozatomban magam kiemeltem, hogy Tail­landier czikkét használtam ismertetésemben. Ha Tail­landier neve helyett csak egyszerűen egy franczia ítészt említettem, ebben csak a kötekedési viszketeg lát külö­nös fontosságot. Végre megjegyzem, hogy épen a „Ma­gyar Sajtó® idézeteinek egybevetése is mutatja a különb­séget, mi a mű felfogásában és megítélésében köz­tem és Taillandier közt van. Én regénynek sem tartom formátlansága miatt az egészet, csak röpiratnak, mely­ben szép részletek, érdekes korrajzok vannak. Taillan­­dier egészen elmerül a regény szépségeinek bámulá­sába. S mi irányát illeti: Taillandier már látja, mint tér vissza a protestáns egyház azon intézményekhez, me­lyekkel a XVI. században szakított. Részemről nem tu­lajdonítok oly fontosságot Wiedern tudor izgatásainak, s a regény találó rajzai mellett, mikben a kor némi hi­báit föltünteti, megérintem azon sötét színezést, ama szenvedélyes tulságokat is, melyek igazolják az ellene támadt visszahatást. E szempontból kívántam Gutzkow regényét is megítéltetni. Ellenben Taillandier elhagyta magát ragadtatni szerzője által, s keményen megtá­madja Gutzkowot, vádakat szórván ellene, melyek merő­ben alaptalanok. Annyira megy Taillandier igazságta­lansága, hogy czikke után ítélve, sokkal nagyobb írói tehetségnek kellene tartanunk az „Eritis Sicut Deus“ szerzőjét Gutzkownál. Hasonló igaztalanságot követ el a Hegel-iskola ellenében, midőn a többször czimzett regény megtámadásait némely ifjú hegelisták ellen álta­lánosítja, s az atheismus bélyegét süti ez egész iskolára, mely annyi európai nevű írót adott Németországnak, íme a szempontok különbségei Taillandier czikke és az enyém közt, — azon lényeges különbségek, melyeket csak a vak nem lát és a rész akarat. Kelt Pesten, sept. 13-án 1855. CSENGERY ANTAL. Magyar könyvészet. 451. Fördőe. Magyar protestáns egyház irodalmi ismertetések és bírálatok. Szer­kesztő F­ö r­d­ö s Lajos kunszentmiklósi ref. lelkész. — Első füzet. Kecskeméten, nyomatott kiadó tulajdonos Szilády Károlynál 1855. 8-rét 32 lap (A Fördös Laj. által szerkesztett „Papi dolgozatok“ ötödik füzeté­nek melléklete.) 452. N­yáry Büntető törvény magyarázata. Irta Nyári Gyula báró, volt pestmegyei t.széki ülnök. III. f­ü­z­e­t. Pest. 1855. Müller Gyula bizománya. Müller Emil könyvnyomdája. 8-rét 119. lap. Ára 40 pkr. (A há­rom füzet ára 2 port.)

Next