Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-17 / 1654. (1655.) szám
LEVELEZÉSEK. Pótsmegyer, sept. 13. (Ered. lev.) Most midőn hazánk üdülni kezd, s fajunk életrevalósága mellett, méltó szaporodást igénylene , hogy mint fogyott méhkas, uj erővel munkálhatna, uj népfajával, a közjó oltárára, minden jó léleknek, szives óhajtása ez: „Isten ! Atyánk !“ szüntesd a pusztító kórt, mely veszélyes sebként, mindinkább terjed, s mint élet-ölő féreg, már életbelsején rágódik e zöldellő fának, szép országunkban!! A közép századokban az ó kolostorok tisztes atyái, kik az orvosi tanba némileg avatottak valának, és soknemű betegségeket szép sikerrel meggyógyítottak, a zsályáról ezt tartották : „Cur moritur homo“ Cui Salvia“ „Nascitur in horto“ „Miként hallhat meg az ember kinek kertjében zsálya terem ?“ Én látva, olvasva, hallva, a sok ezer, drága életáldozatokat, melyek itt és ott, országunk majd minden részeiben , különösen szülőföldem k— ts—k— m t—n. a cholera által történhettek , most már ismerve a fenyőimagtheának csalhatlan orvosi hasznát, e kórban, méltán kérdésbe tehetem az idézett latin közmondat hasonértelmében: „Cur moritur homo?cui juniperus nascitur in humo!“ Hogy halhat meg ember ? kinek gyalogfenyü terem földén! E folyó sept. 8-kán letette nálunk pusztító fegyverét a divatos halál — megszűnt a cholera, s a budai cs. k. közigazgat. főbíró E. L. úrhoz hivatalosan felkért, s helységünk bírái, s közpecsétjével erősített, s bejelentett tudósításból kiviláglik, hogy én alább irt —50— cholera beteget adtam vissza, a boróka theával, az életnek, s ennélfogva méltán válaszolhatom a „Pesti Napló“ rimaszombati tisztelt levelezőjének a ki kétségbe hozza, s megrendíti, tökéletes gyógyerejét a borókatheának mondván „némelyiknek n. m. használt, másoknak nem, bár neki is használt volna“ Ez érdemben felhiva érzem magamat, hogy nyilatkozzam. 1. A fényű mag lefőzet, csalhatlanul használ, csak hogy a bevétel után hideg vizet ne adjanak a betegnek, mert kell hogy a beteg izzadjon, és mert a hideg víz, hányás után különben is, halálos bajt idézhet elő. 2. Ha az első adagot kihányná a beteg, nem kell megijjedni, 20 óra múlva ismételni kell, és ha ez is így járna, már a 3-ik benn fog maradni , csak hogy 2-or féltömpölyt (Verdung) 3-adszor ennek felét kell adni. Íme itt az „Arcanum mixticum“ itt a kátyú , hogy igy fejezzem ki magam, melybe sokan elakadnak, kik a boróka theával orvoskodnak. . . Ha nem sikerül valakinek a gyógyítás, azért nem ismert,került, betege hideg vizet ivott, vagy nem tud bánni a thea-beadással; és pedig ez a cardorei, tudni kell bánni mindennel. Ha én Ole-Bull violinján hegedülni nem tudok, ne a vonót, vagyis a nyirettyűt okoljam, hanem a módot, melylyel bánni e műszerrel nem tudok; ha valaki önkényt hunyja be szemeit, hogy ne lásson, nem a nap, hanem maga lesz az oka ha nem látsat. Vasárnapi iskolánk, derék főbiránk Ekler L. ur hathatós sürgötéseire, majd csak megalapul, és ennek örvendünk ... A szüret igen jó, s a tavakhoz hasonló erős zamatú, s több mennyiségű borral biztat bennünket. Különösen, a megyeri erős veres bor, — ha lakosaink, a szűréskor a keresztelés szent functiojába nem avatnák magukat — a bordeaux-i, s spanyol xeres-borokkal is kiállja a versenyt. És lelkemre mondom , aki Kusztár uram, Váczi Sám, és rektor uram borából iszik, annak ugyan a cholera nem árthat, sőt ha az is, kigyógyul. Ezért a boróka után, valódilag ajánlom — cholera idején — a jó borókát, azaz a jó veres bort, de illő és tisztességes értelemben — mert a viz — a rosz, poshadt, salétromos és sziksós (Soda) kutviz, milyen a pesti és kecskeméti, valóságos halála mint ezt ezer meg ezer szomorú példa igazolja. Szabadka, sept 11. (Ered. lev.) Nem lehet az emberi kebelnek kielégítőbb élvezete, mint mikor érzéki gyönyörködésében egy kötelesség teljesítésének tudatát egyesítheti. Ily élvezetnek valánk mi részesei tegnapelőtt azon hangversenyben, melyet a nemzeti művészet legbuzgóbb bajnokai közöl már oly korán kidőlt Fáncsy egyik árvája , Etelka k. a. a városi színházban adott. Daczára a szomorú időknek, melyek a dühöngött epemirigy következtében nem egy családra öltenek gyászt, és daczára az évszaknak, melyben közönségünk egy részét még a mezei munka veszi, távol a várostól, igénybe, a Fáncsy név ez alkalommal mégis oly szépszámú, mivel közönséget gyűjtött egybe, hogy e hangversenyt minden eddig itt adottak között a leglátogatottabbnak mondhatjuk; a földszinten kívül ugyanis a páholyok mind, s a zártszékek is nem sok kivétellel meg valának töltve. A versenyző k. a. zongorajátékáról a műértők is sok dicsérettel nyilatkoznak. A hangversenyben az ifjabb Fáncsy-árván, Ilka kisasszonyon kívül, ki Czuczor „Falusi kis leányát Pesten“ nagy tetszéssel szavalá, szívességből részt ven Paganini Karolina kisasszony jeles olasz énekével, és derék karmesterünk Sebur a városi zenekarral. Fogadják a mi őszinte köszönetünket is. — Fáncsy özvegyének ittléte alkalmat adott néhányaknak rögtönözve egy aláírási ívet is köröztetni a „Fáncsy-árvák“ részére, miének eredményéül az anyának tegnap 85 fpft, és 5 db arany adatott át. Bár szerény, de — úgy hiszszük — vigasztaló bizonyítványa mindez annak, hogy közönségünk jobb részének kebeléből, mely a gyermekek iránti részvétével az atyát tisztelvén meg, a nemzet egy jelesének emléke iránt kegyeletét tanúsítja , a nemzeti közérzet nem halt ki. A palcsi fürdők már két hét óta zárvák. Sajnálkozva kell megmondanunk, hogy az idei fürdőszak kezdettől fogva végig nem volt kielégítő. Semmi élet, minden csak úgy tengett benne , főleg Szabadka közönsége, mely leginkább van hivatva saját intézetének azon élénkségét megadni, mi nélkül fürdőhelynek alig van jövője, gyéren látogatá ezt. Az okokat nem feszegetjük, csak mint különösséget akarjuk megemlíteni, hogy a haszonbérlő urak jónak látták a július hó közepén bekövetkezett cholerát, mely másoknak oly érzékeny veszteségeket okozott, arra zsákmányolni ki, hogy az őket különben is ért, és érendett veszteségekért magukat kárpótoltassák, ők ugyanis az epemirigy okánál fogva a tulajdonos várostól a haszonbér részbeni elengedését kívánják, s e czélból, hogy károsodásukat, a törvény határozata szerint, a 3000 pántnyi haszonbéri összeg felének erejéig mutassák ki, oly veszteségeket is számolnak fel, melyeket ők az intézet azon helyiségeiben szenvedtek, melyeket nem a fentebbi haszonbér mellett leírtak. Azonban a községtanács ezúttal semmit sem hajlandó a haszonbérből leengedni. — Mi egyébiránt a fürdőintézetet magát illeti, mi ennek jövőjét most sem féltjük ; — reméljük, hogy a következő saisonok dúsan fognak bennünket, és a vidéki közönséget az ez éviért kárpótolni; csak figyelmeztetni akarunk szerényen, és őszintén mindenkit, hogy ki a közönség bizalmával nem dicsekedhetik, az ne vágjon oly vállalatba, melynek sikere a közönség szabad akaratától függ. Befejezésül még egy igazításnak kérünk helyet. Az e lapok i. é. aug. 16-i számában közölt levelünkben többi közt az áll, hogy a lelenetek dajkáinak évenkint 4 bankó forint fizettetik. Ez sajtó, vagy télihiba. Nehogy tehát bizonyos uraknak alkalmat adjunk bennünket a tények elferdítésével vádolni, kijelentjük imitt, hogy az „évenkint“ helyett „havonkint“ olvasandó. Iskolai épületeket az egyes községek állítnak, s szerelnek fel saját költségökön, szegénység esetében azonban segítséggel járul az állam is. Egy 100—120 gyermek számára való iskolateremnek 1062,3/16. területűnek, legalább tíz lábnyi magasnak kell lenni, hat láb magas, s négy láb széles ablakokkal, s a tetőn rendesen villámhárítóval. Mindezt a törvények szigorú pontossággal meghatározzák. Felsőbb népiskolák vagy polgári iskolák (Secundarschule.) Ezen iskolák a közelebbi időkben állíttattak fel a végre, hogy azon szülők, kik gyermekeiket a felsőbb intézetekre saját közelükben akarják képezteni, ezért ezen iskolák által, habár egy két évre is elérhessék; leginkább pedig azért, hogy a polgári osztály gyermekei oly életre ható, felsőbb miveltséget s képezettséget nyerjenek ezekben, mely képesítse őket községi hivatalok viselésére, képviseletre, s más közügyekre vonatkozó kötelességek értelmes teljesítésére. Főbb tantárgyak a következők : Vallás, német és franczia nyelv, számtan, tértan, történelem, földrajz, természetisme, rajzolás, szépírás, éneklés. Ezek azonban, nem annyira szoros és hideg rendszeresen, mint inkább életreható gyakorlati modorban s választékosan adatnak elő. Ilyen iskola van a kantonban mindössze 48, akként helyezve el községenként, hogy minden tájékok nagy akadály nélkül hasnálhassák azokat. 1852-ben, mindösze 1260 tanítvány volt az ilyen intézetekben. A tanfolyam három évre terjed , s mindenik év, alapja ugyan a következőnek, de némi önállósággal is bír; s a tájéki viszonyokhoz képest mind a tantárgyak minősége, mind a tanrendszer szenvedhetnek némi változást; a gyakorlati életre hatás lévén a fő czél mindenkor. Ezen iskolákban a tandíj 16 fr.; a mindennapos iskolákban hetenkint egy shilling, az ismétlési iskolákban fél shilling. A felsőbb népiskolai tanítók fizetése évenkint 800 frank, s tisztességes lak, vagy e helyett 100 fr. (Értünk itten régi frankot, melyből hét, annyi, mint a már általános divatban lévő francziaszerű frankból 10, 1 frank = 100 centimes — 23 kr, ezüstben: 1 shilling = 35 centimes). Érdekes lesz ezek után, felemlíteni néhány vonásban Zürich kanton két főbb városának, Zürichnek és Winterthurnak iskolai jelen állapotát. Van Zürichben alsó és felső népiskola s egy külön szegények iskolája; jegyezzük meg jól , csak maga a városi közönség által fentartva. A több emeletre épített nagyszerű és izlésteljes új leányiskola méltán tiszteletet gerjeszt minden szemlélőben. Winterhurban van alsóbb népiskola, gymnasiumi és ipariskolai osztály, s műiskola. Az 1852 iskolai év végén volt a zürichi városi iskolákban 46 tanító alatt 1715 tanítvány, Winterthurban 30 tanító alatt 1019 tanítvány. Mindkét városban van egy egy iskolatanács, mely a nevelés és tanítás ügyében kormányoz és felügyel , oly viszonyban állván a nevelésügyi főtanácshoz, mint a kerületi iskolatanácsok. Ezen iskolai tanácsnak mindenik városban 13 tagja van, kik választatnak a községtől, vagy, ha az úgy akarja, a városi tanácstól. Mind a tanítói mind a lelkészi rend kellőleg képviseltetik ezektől és efelett még a tanítók is külön konventet alkotnak, melynek előterjesztéseit az iskolatanács minden iskolai ügyekben kihallgatni tartozik. 1852-ben az iskolai pénzalap Zürichben 615,532 fr. 94 cts, Winterthurban 583,333 fr. 28 cts vola. — El ne felejtsd megjegyezni jó magyar olvasó, hogy e két város, mely a közoktatás és nevelés mezején, e meglepő nagyszerű eredményeket állítja elő, nem valami nagy népességű ám. Zürich 17,000, Winterthur 5341 reformált vallású lelket számlál. Zürich kanton pedig maga, mint a tanintézetek fokozatos sorozatában felemlítem, nemcsak baromorvostani, mezőgazdászati, s tanítóképző intézeteket, hanem nagyszerű gymnasiumot, ipariskolát, s virágzó egyetemet vagy főiskolát is tart fen. Ezen egyetemben az 1853-ik iskolai év téli felében, négy külön tudományszakban 35 rendes professor, s 20 privat docens 148 különbféle felolvasásokat tartott. A kanton pedig, mely ez eredményeket előállítja s a nevezett intézeteket nemcsak fentartja, hanem virágoztatja, 32 □ mfldnyi területtel s 250,000 lájéknyi lakossal bir, s igy területére nézve a mi legkisebb megyéink közé számítható. A nevelés és iskolaügy mezején szerzett érdemeinek köszönheti e kanton, hogy a már elhatározott sveizi egyetemes polytechnicum is ennek kebelében fog felállíttatni. Ki az általam rövid pontokban ismertetett tárgyakról bővebb értesülést szerezni kíván, olvassa meg a következő czimű teljes hitelű könyvet : Das Erziehungswesen der Schweiz, darg. v. H. Grunholzer und Friedr. Mann. 1-ter B. Zürich. Kiesling 1854. RÉVÉSZ IMRE. —twwen- -AUSZTRIA. Bécs, sept. 15. Bud gróf és Bach báró miniszter urak üdítő-utazásukból a legközelebbi héten váratnak vissza. Ischlből halljuk, hogy Bud gróf és Bach báró miniszter urak sürgöny által Aussee-ból, hol legutóbb mulattak, Ö Fölségéhez a Császárhoz hivattak meg. Hesz báró tisznagy ur tegnapelőtt estve érkezett Badenbe tett szabadságijából ide vissza, — Colloredo- t a 11 s e e gróf, ausztriai cs. követ a n britanniai udvarnál tegnap érkezett ide Londonból. József föherczeg e cs. k. Fensége néhány nap óta a schaumburgi várkastélyban fenséges testvérénél, István Föherczegnél mulat. Mikép a „Gazz. di Veneziá“-nak Rómából jelentik : néhány hónapra egy rendkívüli követ megyen Bécsbe, hogy az uj concordatum behozatalánál közre működjék. E concordatum 24 czikkből áll; a Placetum meg van szüntetve s a püspököknek teljes szabadság adatott papi hatóságuk gyakorlására. Bécs, sept. 16. Ö cs. Fensége, Estei Miksa Főherczeg a legközelebbi napokban ide váratik Sleziából, — János Főrigy cs. Fensége oct. hónapban látogatóul Bécsbe jövend. Chambord gróf Frohsdorfból Brunnseeba utazott. Jellach báró, bán és thorsz nagy hit szerint f. hó 17-én hagyandja el Párist és térend hazájába vissza. C o 11 o r e d o gróf, a tegnapelőtt Londonból ide érkezett ausztriai cs. kir. követ, tegnap hosszabb értekezleten volt a külügyminisztériumban. Ö 5—6 napig mulatand a fővárosban, azután jószágaira utazandó, hova négyheti szabadságot nyert. Lerchenfeld gróf bajor kir. követ a felséges udvarral egyazon időben (oct. elején) érkezendik Ischlből Bécsbe. KÜLFÖLD. Angolország, London, sept. 11. Napoleon hg tegnap Plymouthban a kikötői hatóságok által a legünnepélyesebben fogadtatott. Miután a dockokat, gépgyárakat és öntödéket figyelmetesen megszemlélte, a devonporti nagyszerű hajógyárba ment az ottani telepitvényeket szemügyre veendő, megmutattatá magának a 21 álgyas „Satellite“ fregatot, mely aug. 26-kán bocsátatott vízre. Ezután meglátogatá a fellegvárat, laktanyákat, a Millbayban levő börtönt, hol mintegy 1000 orosz fogoly van elzárva, s délután a fellegvár és a Plymouth előtt horgonyzó hadiálgyuk üdvözlő dörgéseik közt útját tovább folytatta Keletnek. — London, sept. 12. „Szebasztopol szétrombolásának híre — úgymond a „Times“ — Londonban kimondhatatlan sénsatiót okozott. Az első benyomás a kétségeskedés érzete volt; az esemény a nagy tömeg előtt igenis szépnek de igenis valószínűtlennek látszott, s attól féltek, hogy oly csalékony álomszerű örömnek engedendik át magukat, mely majdnem egy év előtt a győzelemre következett. A hírlapkiadó hivatalokat, a kávéházakat s a nyilvános helyeket a kiváncsi tömeg ostromlotta, mely a távirati sürgönyök szövegéről tudomást akart szerezni magának, s tetemes néptömegek tolongtak a Masion House felé azon reményben, hogy a polgármester teljes díszben jelenendik meg az erkélyen, hogy egy proclamatiót felolvasson. Ő azonban nem jelent meg, mert Pan m a re lord semmi tudósítást sem küldött neki. Hétfőn estel kilencz óra felé a St. James és Tower álgyai dördültek meg, s az összes tornyokról harangok zúgása vegyült az álgyuk dörgésébe. A különböző színházakban az előadások félbeszakítottak, s egy-egy színész a színpadról olvasá föl az esteli lapok által közzétett sürgönyöket. A közönség szenvedélyesen tapsolt s „hurrah“ kiáltásaival túllálmazta a zenekart, mely szakadatlanul a „God save the Quen“, „So, the conquering hero comes“, és „Partant pour la Syrie“ darabokat játszotta. Londonban a győzelmi hír megérkeztére kivilágított épületek közt leghamarabb s legfényesebben volt kivilágítva a franczia követségi hotel, melyen nem több, mint 10,000 lámpa égett. Minden ablakon egy Anglia és Francziaország koronáit és lobogóit jelképző transparent volt látható. A borostyán koszorúba foglalt N. E. V. A betűk sem hiányzottak. A „Globe“ ismétli azon általa már tegnap hozott tudósítást, miszerint az angolok a fürészded mű ostrománál összesen 2000 embert vesztettek. Ez alkalommal 70 angol tiszt sebesült meg. A halottak számát a „Globe“ 5—600-ra teszi. — Granville lord még mintegy két hétig muratand a királynőnél Balmoralban, s azután Sir George Grey által fog pótoltatni. — A miniszterek tegnapelőtt mindnyájan megjelentek a fővárosban, kabineti tanácsot tartandók. Ülés után sürgönyök küldettek Stratford lord, Simpson tábornok és Lyons admirálhoz. Lansdowne marquis délután visszautazott Bowoodba, Argyllig ma Skócziába menend; a tengerészeti miniszter az admiralitás több lordjával vizsgálati útra induland Plymouthba, Devonportba s Angliának több nyugati kikötőjébe. Az államkincstárnok falun van. Palmerston lord, sir W. Moresworth, sir G. Grey, sir Charles Wood és Panmure lord 11-dikén délben tanácskozást tartottak a hadügyminisztériumban. — Feargus O’Conner , az annak idejében úgynevezett radikális parliamenti tag, tegnap kísértetett sírjába több ezer munkás által. Demokrat feliratokkal diszített lobogókat vittek többnyire lengyel és olaszok koporsója után. A gyászbeszédet Johnes chartista tartotta. — A Hange mellett az oroszok kezébe esett angol hajóorvos Caston Wladimirból aug. 5-kétől egy levelet intézett barátai s rokonaihoz, melyben írja, hogy az orosz hatóságok részéről a legszebb bánásmódban részeltetik. Nevezetesen a kormányzó s annak neje mindent megtesznek, hogy neki a fogságot a lehetőségig elviselhetővé tehessék. London, sept. 13. A krimiai győzelemnek híre az ország minden részében az öröm leghangosabb nyilatkozatait idézte elő. Dublin lakossága közt oly lelkesedés mutatkozott, milyet a Waterlooi nap óta az ír fővárosban nem láttak. A helyőrség az örvendetes hírt nagyszerű díszszemlével ünnepelte meg, melyen a lord helytartó is jelen volt. Egész Liverpool tarka volt a számtalan lobogóktól ; a börze és a nyilvános épületek fényesen kivilágíttattak, s minden oldalról nem lehetett egyebet hallani harangok zúgásánál s üdvlövéseknél. Manchester és minden gyárvárosok Lancashireben hasonló látványt mutattak. Wolwichban formaszerinti verekedésre került a dolog a hírlapok fölött. A „Times“ egyetlen egy számáért 5 sillinget (1 tallér 20 ezüst garast) fizettek. Bristolban azon indítvánnynyal léptek föl, hogy Cobden és Bright uraknak sajnálkozási nyilatkozat küldessék. A Balmorálba a Szebasztopol elestérőli tudósítás kedden estel 10 órakor érkezett. A királynő azonnal megparancsolá, hogy ez örvendetes hít a vidéken tudomásra juttassák. Albert hy Graig Gobhain hegy csúcsára ment, s ott örömtüzet gyujtatott meg. A felföldi lakosok minden oldalról összesereglettek s örömdalokat fújtak dudájokon, s nem egy pohár whiskeyt ürítettek a királynő és a szövetséges seregek egészségére. — A „Times“ egyik czikkében a szebasztopoli eseménynek politikai következményeit különösen kiemelvén, a többi közt ezt írja : „Most világosan be van bizonyítva, hogy Anglia és Francziaországnak nincs idegen segélyre szükségök arra, hogy az Oroszország elleni harcot folytathassák. Szebasztopol bevétele által nemcsak Oroszország, hanem az absolutizmus uralma ellen is iszonyú nagy csapás intéztetett, mert a szabadelvű államintézmények ellenségei a pontusi orosz erősségre mindig úgy tekintettek volna, mint legbiztosabb védfalukra, mint elveiknek eszményképére.“ — A Petropavlowski-expeditiora nézve pedig a „Times“ ezt jegyzi meg: „Angolországot a jelen háborúban mindig az a szerencsétlenség érte, hogy szüntelen „post festum“ jött, s épen megfordítva tett mindent, mint Julius Caesar, ki mindig „ante destinatam diem“ ott volt a maga helyén. — Az angol bank a discontot 4-ről ismét 42 %-re emelte. — A diplomatia óvó intései sem maradnak el a jelen körülmények között, így a többi közt a Herald a szárazföldön kísértő alkudozási hírekre czélozva megjegyzi: „Senki se képzelje magának, hogy Szebasztopol déli részének eleste Oroszországnak szilárdan álló politikáját meg fogja változtatni, vagy pedig alkalmat szolgáltatand becsületes és biztos béke megkötésére. Igenis valószínű, hogy ez csak a jelen háborúnak saját képein kezdete; az első nagy esemény azon harczban, melynek végét talán a jövő évtizedben sem érendjük el. Jó előjele a jövendőbeli győzelmeknek s jól czélzott csapás Oroszország sebzhető sarka ellen. — Az angol kormány védelmezőinek különös elégtételül szolgál, hogy a krimiai expeditiónak annyiszor és oly hevesen megtámadott czélszerűsége sikeresnek bizonyult be. A „Times“ nevezetesen naponként előszámlálja mindazon előnyöket, melyek a szövetségesek számára a tenger hullámai által körülvett csatatért biztosíták, mennyire előzték meg a támadót, anélkül, hogy kénytelenek lettek volna I. Napóleon hibájába esni. Mert a mostani Scythia vad sivatagjain keresztül fordrozott marsok a jelen háború alatt az oroszoknak nem pedig Napóleon „nagy hadseregének“ sorsa volt. Végre pedig a krimiai expeditio a szövetségeseket tökéletesen függetlenné tette Németország jó- vagy rosz akaratától. Francziaország, Páris, sept. 12. A „Moniteur“ jelenti, hogy a császár holnap délben egy Te-Deumon lesz jelen, a Notre-Dame templomban, mi Szebasztopol bevételéért fog énekeltetni. A nagy államtestek, valamint polgári és katonai hatóságok számára helyek tartatnak fen- Az előcsarnok közép ajtaja a császár, családja, kísérete, valamint a miniszterek, főhivatalnokok és nagykeresztesek számára van fentartva; a többi személyek a mellékajtókon s más rendes bejáratokon mennek be a templomba. Az összes színházakban ingyen előadások lesznek a nagy esemény tiszteletére, s a középületek este kivilágíttatnak. Tudni akarják, hogy Szebasztopol bevételénél 13 franczia tábornok sebesült meg. Nehéz sebesülteknek jelentetnek Sa 11 es, Rivet, Couston, és Marollen; könnyű sebesülteknek: Bosquet és Mac-Mahon, az elesett tábornokok közt említik Lebreton, Riós, egy ismeretlen, s a nehéz sebesült Rivet nevét is. De Salles, az I-ső hadtest parancsnoka, kit halottnak mondottak, nem esett el. Az összes halottak száma 4000, a sebesülteké 6— 9000 volna. (Lásd a mai távirati sürgönyt.) A kormány által kapott egyező tudósítások következtében azon véleményben vannak, hogy az oroszok Krimiában nem sokáig tarthatják magukat. Szakemberek mondják, hogy az oroszok Krimiát kiürítendik, s Pessier, hogy győzelmét tökéletesen használja, több hadosztályt küldött vizen Eupatoriába. Ha lehet az ellenség visszavonulhatását akarja elvágni. — Tegnap délben ment végbe Bne az exminiszter temetése. Baroche, államtanácsi elnök beszédet tartott sírja fölött. A „Magyar Sajtó“ kényszeritett nyilatkozatára. A „Magyar Sajtó“ egyik közelebbi száma egy hosszú czikkben igyekszik ismét kimutatni, hogy midőn az „Eritis sicut Deus!“ czímű regény ismertetésében egy franczia kritikus czikkét is fölhasználtam , kivonata szerint közölve az ismertetett regény tartalmát — plágiumot követtem el. Eddig csak kivonatos fordításról szólt, most már szószerintiről beszél. Ha az előbbi vádra azokon kívül, amiket már feleltem, megjegyezhetem vala, mikép nem tudtam eddig, miszerint a kivonat egy a fordítással, most viszont az iránt kérek fölvilágosítást a Magyar Sajtótól, fejtené meg, micsoda ördögi mesterséggel sikerült nekem a Revue des deux Mondes két nagy 8ovét szószerinti fordításban a Pesti Napló egyetlen (bár megszakítva közlött) tárcza czikkébe beszorítanom ? Hogy czikkemnek egyes töredékei, főleg az adatokat illetőleg, melyeket valahonnan csak merítenem kelle, miután magam nem voltam jelen Wittembergában, hogy Wiehern tudor beszéde felől személyes tudomásból értesíthetném olvasóimat, Taillandier idézett helyeivel egyeznek: természetes. Hiszen előbbi nyilatkozatomban magam kiemeltem, hogy Taillandier czikkét használtam ismertetésemben. Ha Taillandier neve helyett csak egyszerűen egy franczia ítészt említettem, ebben csak a kötekedési viszketeg lát különös fontosságot. Végre megjegyzem, hogy épen a „Magyar Sajtó® idézeteinek egybevetése is mutatja a különbséget, mi a mű felfogásában és megítélésében köztem és Taillandier közt van. Én regénynek sem tartom formátlansága miatt az egészet, csak röpiratnak, melyben szép részletek, érdekes korrajzok vannak. Taillandier egészen elmerül a regény szépségeinek bámulásába. S mi irányát illeti: Taillandier már látja, mint tér vissza a protestáns egyház azon intézményekhez, melyekkel a XVI. században szakított. Részemről nem tulajdonítok oly fontosságot Wiedern tudor izgatásainak, s a regény találó rajzai mellett, mikben a kor némi hibáit föltünteti, megérintem azon sötét színezést, ama szenvedélyes tulságokat is, melyek igazolják az ellene támadt visszahatást. E szempontból kívántam Gutzkow regényét is megítéltetni. Ellenben Taillandier elhagyta magát ragadtatni szerzője által, s keményen megtámadja Gutzkowot, vádakat szórván ellene, melyek merőben alaptalanok. Annyira megy Taillandier igazságtalansága, hogy czikke után ítélve, sokkal nagyobb írói tehetségnek kellene tartanunk az „Eritis Sicut Deus“ szerzőjét Gutzkownál. Hasonló igaztalanságot követ el a Hegel-iskola ellenében, midőn a többször czimzett regény megtámadásait némely ifjú hegelisták ellen általánosítja, s az atheismus bélyegét süti ez egész iskolára, mely annyi európai nevű írót adott Németországnak, íme a szempontok különbségei Taillandier czikke és az enyém közt, — azon lényeges különbségek, melyeket csak a vak nem lát és a rész akarat. Kelt Pesten, sept. 13-án 1855. CSENGERY ANTAL. Magyar könyvészet. 451. Fördőe. Magyar protestáns egyház irodalmi ismertetések és bírálatok. Szerkesztő Fö rdö s Lajos kunszentmiklósi ref. lelkész. — Első füzet. Kecskeméten, nyomatott kiadó tulajdonos Szilády Károlynál 1855. 8-rét 32 lap (A Fördös Laj. által szerkesztett „Papi dolgozatok“ ötödik füzetének melléklete.) 452. Nyáry Büntető törvény magyarázata. Irta Nyári Gyula báró, volt pestmegyei t.széki ülnök. III. füzet. Pest. 1855. Müller Gyula bizománya. Müller Emil könyvnyomdája. 8-rét 119. lap. Ára 40 pkr. (A három füzet ára 2 port.)