Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-18 / 1655. szám

hogy az illető tanár urak szép hivatásuknak megfelelni kettőzött szorgalommal iparkodandnak.Elemi iskolánk fennemlített átalakításában a tantár­gyak helyesebb beosztásán kívül, legnevezetesebb vál­toztatás az, hogy a rajztan, mely eddig a tanonczok szabad tetszésére hagyatott, most a negyedik osztályban kötelezett tantárgyat fog képezni s a rajztanár által ta­níttatok; valamint a zenetan, melyre tudtommal eddig kath. iskolákban kevés gond fordittatott, szintén legalább két fél órát nyerend hetenkint, s pedig nem csupán a szokásos egyházi, hanem jó iskolai énekekre, népdalokra is taníttatnak illető tanáraik által a gyermekek. Ezen üdvös változások mellett iskolánk nagyobb élénkségnek is fog örvendeni. A lánynövendékekre nézve figyelmeztetem különösen a vidéki szülőket, hogy Kovács Ferencz elemi tanárunk derék neje, nőiskoláját Pestről Komáromba tevén át, itt az szép virágzásnak indult; a növendékek száma folyvást szaporodik s pár hónap alatt már a harminczat megha­ladja. Vidéki szülők nőgyermekei szállás és teljes ellá­tás mellett is elfogadtatnak, s a jeles képzettségű hölgy gondja alatt csak jó neveltetésben részesülnek. Vasárnapi iskolánk, mely most szintén szünidőt tart, sem kerülte ki a kerületi helytartóság figyelmét, s ren­delni méltóztatott, hogy az eddigi két osztályhoz har­madik csatoltassék, mi annyival kívánatosabb volt, hogy két osztályban a növendékek száma igen megszaporo­dott , s némelyek a gymnasialis iskolákból lépvén mes­terségre, a két alsó osztályban pedig csak olvasás, irás s kevés számolás tanitatván, ha a vasárnapi iskolára szok­tattak, az előadottakban úgyis jártasok lévén, itt semmi előmenetelt nem tehettek. A harmadik osztály­ban tanítandó tárgyak most vannak választás alatt. — Ez intézetnek azonban, mig a bajon segítve nem leend, mindig nagy hátrányára fog szolgálni, hogy az inasta­­nonczok szükséges könyvekben s írószerekben szűköl­ködnek, s az illető tanító olyformán kénytelen vesződni, mint némely falusi elhagyott iskolában, hol az egyik gyermek imakönyvből, a másik meg tán kalendáriumból tanul olvasgatni, írni, meg b­írjon a homokba vagy a falra korommal. A nevelési pályán tehát majd csak haladunk, bár a város anyagi viszonyai is javulhatnának, mert hogy még eddig nem javulnak, folyvást kiáltólag intenek a főbb utczákat éktelenitő rom vagy félig kiépített lakházak; ott áll szomo­rúan városunknak hajdan ékessége, a plébániai templom is, fedél alatt ugyan, tornyai kiépítve s egyik harangok­kal is ellátva, de belsejét pár év óta már csak az építé­szeti állások foglalják el; költség hiányában s a jelen körülményekben csak az isten tudja maga, mikor fogjuk őt e házában tisztelhetni; még a közel reményhez is ke­vés a kilátás. A templommal szemközt ott áll a hajdan gymnasium-épület is használatlanul, a tiszt. Bencze­­szerzet tulajdona; az iskolai előadások a szerzetházban tartatnak. — Építkezést Komáromban nem igen láthatni, kivéve a vár kü­ltérségi sétány mellett egy nagyszerű katonatiszti lakot, mely a különféle erődítési irodákat magában egyesítendi. Egyéb városi themákról, példa világítás, kövezet stb. szólni nem akarok, habár igen kívánatos volna, hogy derék városi kapitányunk legalább a szappanos­ utczára fordítna kis gondot, mely bűzével s irgalmatlan köveze­tével a gőzhajó-állomástól jövő utast nem épen kelle­mesen lepi meg. — Egészségügyet illetőleg, városunk­ban nem sokkal több a halálozás, mint máskor, midőn a cholera nem aggasztja a kedélyeket; augustusban volt ugyan néhány cholera-eset, de oly gonosz természetet még­sem vett fel nálunk, mint az ország más tájain, hol egész népvándorlást idézett elő; s ha tán régibb idők­ben Komárom levegője az egészségre nézve nem leg­jobb hírben állt, most annak semmi különös okát nem adhatnám. Voltak lakosok, kik majdnem sajnálkoztak, midőn nyi megyefönökünk szépítés és egészségi tekin­tetből a Rosalia térségi tavacskát lecsapoltatta, s gond­ja mindenre kiterjedvén azóta a kápolnához vezető utat több fákkal beültettette, valamint a város egyoldalát kör­nyező erecske partjait addig is, mig szintén csatornára huzatnék, fákkal szegélyeztette, a mi pár év múlva a vá­rosnak hasznot is hozand. E hó elejétől szép őszies volt időjárásunk, estente és reggel hűvös, de nappal elég meleg, azonban épen ma előre fordult, s ha tartós lesz, nem szolgál nagy örö­münkre. — Isten velünk­ végett, 1. évi junius végéig 136 kiszámítási elismervény szolgáltatott át, melyekből mindazáltal azon körülmény­nél fogva, mivel azok csak május vége felé érkeztek oda, még egy sincs elintézve, következéskép még kárpótlási tőkék sem fizettethettek eddig ki. Úrbéri kárpótlási elő­legeküt a földes­uraknak részint készpénzben, részint a nemzeti kölcsön lejárt részletei és biztosítékának fede­zéséül 2,407,347 ft 18 kr fizettetés s 75% rész­lefize­tésekben az úrbéri kárpótlás lejárt kamataira 57 földes­­ur számára földtehermentesitési kötelezvényekben s készpénzbeni kiegyenlítő összegekben 194,660 ft 30 kr utalványoztatott. AUSZTRIA, Bécs, sept. 17. A Páris és Londonból érkezett leg­újabb tudósítások nyomán úgy látszik, mintha néhány angol lapok kikeléseit, melyek a négy pontot elvetettek­nek látni szeretnék, a nyugati hatalmak diplomatiája is osztaná. Legalább erősítgetik előttünk, hogy a nyugati hatalmak követeléseket szándékoznak tenni, melyek a kivívott harczi eredményeknek a decemberi szerződ­­vényben előgondoskodott következményeit szélesre ter­jesztik ki. Egyébiránt ezzel nem az van mondva, mintha a Francziaországhozi kedvező viszonylatok már valami változást szenvedtek volna, mert föltehetni, hogy Pá­­risban alig fognak azon útról eltérni, mely Ausztriának aztán nem engedné meg, hogy egyetértésben haladjon Francziaországgal; e tekintetben Francziaország va­lódi érdekeit igen jól ismerik. E tudósítás egysze­rűen csak a pillanatnyi situatio ismertetéséül szolgál­jon. (Ö. Ztg.) (Ö. C.) A föld teher mentesítés az ausz­triai birodalomban. III. — A kassai köz­­igazgatási területben, hol a földtehermente­­sitő bizottmány 1854 aug. 31-kén lépett hatályba, a megyehatóságok hivatalos munkálkodásai név szerint Szepes és Unghmegye részéről 1854. novemberben, Sáros és Zemplén megyékéről 1854 decemberben, Aba­­uj-Tornácról 1855 januárban, és Mármaros megye ré­széről 1855 évi májusban vették kezdetöket. 1855 évi junius végéig az országos bizottmányhoz 4824 bejelentés érkezett, melyek közöl a feleknek 889 adatott kijavítás végett vissza : 3753, melyek 5842 köz­séget 33,796% jobbágy- és 30,480 zsellértelket fog­lalnak magukban az országos bizottmány előleges vizs­gálatán keresztül ment, s a földtehermentesitő tisztázó hivatalhoz a kijelölt úrbéri előlegek számszerinti meg­vizsgálása végett utasítatott. 2013 bejelentés elintézte­­tett, és ezek közöl 1978 a megyei hatóságokhoz az őket illető hivatalos eljárás megtétele végett kézbesíttetett. 34-nél részben, egynél pedig egészen mellőzve jön az igazolási tárgyalás, s azok közvetlenül a tisztázási el­járás alá kerültek.­­ Ezek 143 községet illetnek 2352 jobbágy és 862 zsellértelekkel,melyekért 1,051,531 ft 15 kr számíttatott ki kárpótlási tőkéül, miről is a ki­számítási kimutatások a bejelentőknek kiadattak. Az alsó papság tizedének megszűnését illetőleg érkezett 116 bejelentés, melyek 6365 ft 25 krnyi évi tizedkárpótlási jövedékre­ igényt foglalnak magukban. Magánkezekben létező papi tized megszűnését illető bejelentés csak 9 ér­kezett. A törvényszéki hatóságoknak, hivatalos kezelés KÜLFÖLD, Angolország, London, sept. 14. Szebasztopol ostrománál 8-kán épen annyi tiszt esett el, mint az Alma melletti csatában (t. i. 26). November 5-kén Inkerman­­nál 43 tiszt maradt a csatatéren. Megsebesült sept. 8án 114, az Alma mellett 73, és Inkermannál 101 tiszt. — Panmure lord a királynő parancsára egy táv­írdai sürgönyt küldött Simpson tábornoknak, mely a fővezért megbízza, fejezze ki a csapatok előtt a legme­legebb köszönetét azon vitézségért, melyet ez emléke­zetes napon tanúsítottak, valamint azon erélyesség­ és jó kedvért is, melylyel a legsúlyosabb munkákat is min­den zúgolódás nélkül végezték. Bármennyire örvend is ő felsége a királynő a kivívott győzelemnek, mégis mély sajnálatát fejezi ki a szenvedett veszteségek fölött. — Elgin lakosai f. hó 11-kén ünnepélyes lakomát tartottak sir G. Brown tiszteletére. A tábornok ez al­kalommal egy beszédet tartott, melyben az angol keleti hadsereg stratégiáját védelmezte, s azt állítá, hogy a hadsereg minden mozdulatának meg volt a maga he­lyes oka. A Ripon gőzös fedélzetén jövő héten ismét több mint 900 ember induland Southamptonból Krimiába. — Woolwichben tegnap délután „Pearl“ (21 álgyus) hadihajó bocsáttatott vízre. — Napoleon­ig Londonba utaztában Southamp­­tonba megérkezett. — Azon esemény, hogy a bank a discontot ismét föl­emelte, a közönséget nem csekély mértékben lepte meg. — Corkban (Izlandban) úgy hiszik, miszerint N­a­po­le­o a­ég egy vagy két napra Izlandot is meglátogatandja, s már­is előkészületeket tesznek egy nyilvános bankettre.­­ Egy parliamenti kimutatás szerint 1854-ben 17,827,467 lakossági szám mellett nem több mint 211,569 személy volt a szegények házában. Izlandban pedig csu­pán 6,552,055 lélekből álló lakosság 214,281 egyént küldött a szegények házába.­­ A „Tagus“, mely Lissabont 3 órával később hagyta el a „Great Western“ után, tegnap estre szintén meg­érkezett Southamptonba. Jelenti „Canterbury“ szállító­­hajó elsülyedését, mely Corfuból Portsmouthba tett út­jában 5-kén Viana mellett hajótörést szenvedett. A le­génység és katonaság megmentetett. A „Joanna“ svéd hajó 32,000 font ólmot rakodott az amerikai bányákból Hamburg számára, de az áru mindenesetre az orosz ha­tárokra van szánva. A hajósok többnyire németek, ag­gódtak a hajó biztonsága fölött, s nem tudták, mit te­gyenek, nem jó volna-e az egész vállalattal felhagyni, jóllehet a brit és svéd követek azon véleményben való­nak, miszerint semmi veszélytől nem tarthatnak. — Helgolandból írják sept. 10-kéről: „Múlt héten mintegy 70 újoncz érkezett ide, ma reggel pedig 80 ember. Ismét egy új vadászcsapat alakíttatok, a tisztek már fölvétettek. Az itt építésben levő víztisztító mű, a tenger vizének ihatóvá tételére sebesen halad előre. A mérések egy svéd kikötő alapítására folytattatnak.­­ Az „Advertiser“ már megunta a sok örömrivalgá­­sokat s figyelmezteti olvasóit a képnek másik oldalára is. Azon katonák közöl, kik először szálltak ki Krimiába, igen kevés érte el sept. 8-kát, mint öreg emberek egy idegen későbbi generatio közt jártak az utánküldött uj­­jonczok közt; csak igen ritkán találkoztak itt ott egy bajtárssal 1854-ből. Míg Ó-Anglia flottái eddig dicste­len tevéketlenség által tüntették ki magukat, a harczföl­­dön a dicsőség a francziákat illeti. Ennek oka termé­szetesen számszerinti túlnyomóságukban s talán jobb vezénylésekben is fekszik, de hiában, a világ csak a tet­teket nézi, s anélkül, hogy sokat okoskodnék, egysze­rűen azt mondja: „A francziák bevették a Malakoffot,az angolok pedig be nem vették a redant. Szövetségeseink­nek pedig sokkal helyesebb tapintatuk van, semhogy ezzel a jelen pillanatban dicsekednének. De jöhet alka­lom, midőn bennünket erre figyelmeztethetnek. E­köz­ben a „Times“ az eget feltárva látja, felejti saját „fellep­lezéseit“ , a legszélsőbb pessimismusról a legtúlzóbb ellenkezőre ugrik, és egy holt orosz tarisznyájáról az egész czári birodalom állapotára von következtetést. Rendkívüli reformoknak kell még mind a hadsereg­ben, mind a tengerészetnél történni, hogy Anglia ezen háborúban az őt megillető szerepet játszhassa, s egy győzelmes harcz nélkül az „idegen befolyások , s az olygarchia absolutisticus sympathiái ellen“ az iszonyú sok vér hiában folyt patakokban.­­ A „Times“ ismét visszatér az orosz hadsereg kri­tikus helyzetére, s minél jobban vizsgálja Szebasztopol sorsát az utóbb lefolyt napok alatt, annál inkább meg­erősödik azon véleményben, hogy az éjszaki részen levő erődök nem sok ideig tarthatandják magukat. Bizonyos­nak látszik, hogy Dél-Szebasztopolban minden ház egy üteggé, minden pincze egy aknává, minden utcza egy egy sor torlaszszá volt átalakítva. Nehéz lövegek és nagy mennyiségű lőszer állott rendelkezésére; az ostromlók rohamát három ponton verte vissza, s ha a Malakoff a francziák hatalmában volt is, még­is néhány napig tartott volna, mig képesek leendettek árgyaikat oda kiszegezni. Ha már most mindezen eszközök daczára a hosszabb el­­lentállás helyett jobbnak tartotta sebesen visszavonulni : erre ugyan a Malakoff elvesztése szolgáltathatott okot vagy ürügyet, ennek valódi oka mindenesetre mélyeb­ben rejlett. Már július vége előtt a krímiai orosz hadse­reg állapota, mély aggodalmakat keltett az orosz kor­mánynál, s egy Sz. Pétervárott tartott haditanács ered­ménye azon parancs volt, hogy a szövetségesek a Cser­­naja mellett a legnagyobb erőfeszítéssel is támadtassa­­nak meg. Gortsakoff hg és Osten-Sacken­trik ellene valának e parancsnak, mely, mint a „Times“ hiszi, nem hoszadalmas tanácskozás s tetemes vélemény­különbség nélkül hozatott, s a vészteljes kimenet igazolá e fontolgatást. A kétségbe esett harcz­s az oroszoknak határozott megveretése után aug. 16-kán, ellentállási erejök megtörött. És igy a „Times“ meg van győződve, hogy stratégiai okok valának azok, melyek az oro­szoknak az éjszaki részbei gyors visszavonulását elő­idézték. Francziaország, P­á­r­i­s, sept. 14. A „Moniteur“ hosszasan írja le a Notre-Dameban tegnap tartott győ­zelmi ünnepélyt. Ezen ünnepély leírását már (a „P. N.“ közelebbi számában) közölvén, valamint a párisi érsek­nek ez alkalommal a császárhoz intézett szavait is, a csá­szár feleletét s még némely apró részleteket emlí­tünk meg. A császár, a párisi érsek beszédére ugyanis így fe­lelt: „Eljövök ide, Monseigneur, hogy megköszönjem az égnek a győzelmet, melylyel fegyvereinket megáldá, mert elismerem, miszerint a tirkok ügyessége s a kato­nák vitézsége daczára is mi sem sükerülhet az isteni gondviselés védelme nélkül.“ Az ünnepélyen, az illető­kön kívül, jelen valának az apostoli­­nuntius, Nagybri­­tannia és a Magas Kapu követe, Ausztria, Poroszország, Szardinia, Spanyolország, Portugál, Két-Sziczilia, Egye­sült államok, Baden, Holland miniszterei, Toskana,­­ Svejz, Görögország ügyvivői, az Amerikai Egyesült­államok képviselői, a száz és hannoveri követség titká­rai. Az „Ind. beige“ némely követ urak kimaradását imigy menti ki. A würtembergi miniszter meg nem je­lenése azon rokonsági köteléknek tulajdonítandó, mely ez állam fejét az orosz udvarhoz csatolja. Svéd- és Dán­ország hívek maradtak ezen alkalomnál is eddigi eljárá­sukhoz. Emlékezhetni, miszerint ezen két hatalom, a hábo­rú kezdete óta hivatalosan jelentette azon szilárd elhatáro­zását,hogy szigorúan semleges marad,s ezen irányát eddig mi sem módosította. Mi Belgiumot illeti, ennek kimara­dása kérdésbe sem jöhet; ezzel tartozott; alkotmánya megszentesíti azon általános semlegességet, mi neki kö­telességül tűzetett ki az öt hatalom által, melyek a nem­zetiségét megalapító kötést aláírták. Ez okból a belga követ Sz. Pétervárott sem lenne jelen az orosz fegyve­rek győzelmi ünnepélyein. A bajor követ falun volt. Meg kell még jegyeznünk , hogy a nemzeti lelkese­dés este még inkább nyilvánult a kivilágításnál, mint a nap folytán. Az „Ind. b­elg­e“ eddig részrehajlatlan­­nak tapasztalt levelezője, valamint a kölni lap levelezői is ebben egyhangúlag megegyeznek. Feltűnt, hogy Thiers Sz. György­ utczai palotáját pompásan kivilá­gította. Párisban — írja a kölni újság — soha sem volt ily általános kivilágítás. Még a legtávolabb városrész szűk utczáiban sem volt ház lámpa nélkül. Tegnap min­denki lemondott politikai nézeteiről, rokonszenveiről — néhány vén fusionistát és legitimistát tán kivéve — s mindenki ünneplé a fényes győzelmet, melyet Fran­cziaország és szövetségesei kivivanak. — A közelebb­ről befogott G­u­i­n­a­r­d, nemzetörségi volt tüzérparancs­nok, szabadon bocsáttatott. Befogatását nem politikai okok idézték elő. — St. Omerből írják, hogy oda a csá­szárt mindennap várják, minthogy szemlét fog tartani a Rómába indulandó dandár fölött. — A császárné érdekes állapotára nézve a legjobb reményekben vannak. — Bellemare nem vitetett a Bicetre-be, mint jelentve volt, s még orvosilag sem vizsgáltatott meg. — A st. mauri tábort alakító négy lovas ezred tegnap és ma oda megérkezett. Páris, sept. 14. A boroszlói újság közelebbi párisi levele szerint a következő esemény nagyon feltűnt a Bonaparte-családban. C a­n i­n­o­egnőnek papírjai kö­zött, ki közelebbről Sinigagliában meghalálozott, volt egy levéltárczatestvére I. Napoleon, Lajos, a hol­landi király leveleivel. Ezen levéltárcza akkor, midőn a megboldogult javait lepecsételték, a lelettárba beiratta­­tott, de mikor a pecsétet fölbontották, hirtelen elsikkadt. A történt kérdezősködés után kiviláglott, miszerint ezen levéltárczát A­r­g­o­u­t franczia consul, a bankigazgató fia, magához vette, s az valószínűleg most jó kezek közt van. Ezen levelek rejtélyes eltűnése annyival inkább feltűnik a Bonaparte-ház ifjabb ágának, minthogy nyil­vános, hogy Laj­os hollandi király levelei oly dolgokat tartalmaznak, melyeknek írásbeli bizonyítékát elenyész­­tetni hatalmas személyek érdekében állott. S igy azt hi­szik, hogy egy fontos családi titok örökre elenyészett. Napóleon­ig még mindig Angolországban mulat. Visszatérvén, az északi megyéket látogatja meg. Kísé­retében van — mi meglehetősen felötlő — egy demok­rata notabilitás, dr Y v­a­n, exképviselő, ki az államcsíny után száműzetett, s csak atyja halála következtében en­gedtetett meg neki a visszatérhetés. Napóleon hg szereti magát a legszélső baloldal embereivel együtt mutatni, ez politika, mint minden más, csak hogy senkit sem ámít el vele, gondolja a nevezett lap levelezője. — Párisban jelenleg egy nemzetközi statistikai con­­gressus tartotik. Ez tegnapelőtti ülésében egyhangúlag azon kívánságot fejezte ki, hogy jó volna ha Európa min­den országában egy és ugyanazon mérték, súly és pénz­­rendszer hozatnék be. — Marseillebe azon parancs küldetett volna, hogy több lőszerkészlet ne szállíttassák keletre. — Páris, sept. 14. A „K ö­­­n­­ uj­s­á­g“ párisi­­ levelezője ezeket írja: a bank havi jelentése nem igen megnyugtató. Készpénz készlete 50, és papírjai 43 millióval kevesebb. Ugyszinte a kincstár jótállása, melyre az újabb kölcsön-aláírás feleslegéből számítottak, 125 millióval, csaknem az egész összeg felével kevesebb lett. E számok kellemetlenül érinték az itteni börzevi­lág férfiait, és a mai börzén igen kevés vevő mutatko­zott. Mi a Credit Mobilier részvényeinek rettentő gyors esését illeti, úgy ezt többféle okoknak lehet tulajdoní­tani. A társaság nagy kiterjedtsége nyugtalanítá a kor­mányt. Mi a kormány figyelmét legelőbb felkelte, P­e­­r­e­­­r­e E. beszéde volt. Nem régen azt mondá a neve­zett : „Nous serons plus fort, que lego­u­­v­er­neme­nt.“ (erősebbek leszünk a kormánynál.) E szavak a császár fülébe jöttek s most nemcsak szigorú vigyázattal lesznek a Credit Mobilier felett, hanem élére kormányzót, s felvigyázati választmányt állítanak, s ezeket a kormány nevezendi ki. A Credit Mobilier kül­földi üzletei, sok franczia pénzt emésztvén fel, legma­­gasb helyen nem nagy tetszésben részesültek, s a kor­mány a társaság igazgatóinak megparancsolá, hogy jö­vendőben üzleteikben csak Francziaországra szorítkoz­zanak. P­e r e i­r e E. és F. urak gyors visszatérése, ki­nek elseje a departementekben, s másika Bécsben volt, s kik a kormány parancsából tértek Párisba vissza, a kormány fentebb leírt rendelkezéseivel szoros kapcso­latban állanak. Mi azonban a Credit Mobilier részvé­nyeinek esését ma előidézte, azon körülmény volt, hogy a váltóügynökök, kik leginkább ismerik a Credit Mobi­lier ügyeit, még nagyobb eséstől tartottak, s azért nem akarták megbízóik vételét a Credit Mobilier-részvé­­nyekben jövő hóra átvitetni, hanem eladást javaslanak.­­ A tartományokban a gabona és liszt árának magas volta miatti ingerültség nőttön nő. E hírek sem marad­tak a börzére nézve visszahatás nélkül. A keleti depar­tementekben különösen nagy az ingerültség. 1 zsák liszt ára jelenleg a párisi gabonacsarnokban 112 frank, 1­30 frankkal több, mint aratás előtt. Páris , sept. 14. A nápolyi ügyek még min­dig ugyanazon egy állapotban vannak. Azon kis ha­jóhad, melyet Angolország a nápolyi vizekre küld, és úgy foglalkoztatja a sajtót mint Szebasztopol, s a nagy kérdés természetesen annak megtudása : vájjon a franczia kormány csatlakozik-e ezen demonstratió­­hoz. Az „Univers“ (mint a „P. N.“ már érintette) ha­tározottan az ellenkezőt erősíti, és a „Gazette de France“ az „Univers“ véleményét osztja. Lehető ugyan, hogy Angolország ezen kérdésben különállólag fog működni, de nem valószínű. — A „La Presse“ nem igényli azt, mint az „Ind.­belge“, hogy ha egy angol hajóhad megy Nápoly elé, „egy franczia hajóhad­nak közel megérkezése azon vizekre kikerülhet­te­n tény volna.“ De, bizonnyal, annyit csak föl lehet tenni az angol-franczia szövetségről, miszerint a fran­czia kormány eziránt értesült, sőt tanácsát is adja. A „Gazette“ azt hozza föl ellenvetésül — folytatja a „LaPresse“ — hogy a szövetség csak a keleti há­­borúra köttetett; hogy Angolország egy sziget s Fran­cziaország szárazföldi hatalom; hogy Angolország pro­testáns s Francziaország katholikus; végre : „hogy a nápolyi trón veszélyesb vulkánon áll, mint a Vezúv.“ Ezen ellenvetések — zárja be a „La Presse“ — gyengék. Ez ügyben nincs szó : sem szigetről, sem szá­razföldről, sem vallásról, sem vulkánról. Ha a kérdéses tények igazak , egész világ elismeri, miszerint a két szi­­c­íliai­ kormány mind Francziaország­ mind Angolország­nak méltó okot adott a panaszra.Ebből áll az egész kérdés.­­’Az „Ind. beige“ turini levelezője szerint, a ná­polyi követ Londonban kormányától bizonytalan időre kapott elutazási engedélyt. (C­a­r­i­n­i herczeg, a ná­polyi követ Londonban, darab idő óta Páris környékén lakott s innen most visszautazott Szicziliába). E tény­nek az Angolország és Nápoly között fenforgó politikai viszonyok közt bizonnyal fontosabb hordereje van, mint egy diplomatiai képviselő egyszerű elutazásának, sze­mélyes okok következtében, s ebben egy lépést láthatni a két hatalom fenyegető szakítására nézve. Egy olasz lap, az „Il Piemonte“ azonban azt állítja, hogy a ná­polyi kormány már mentségét előterjesztette volna azon bántalmazásért , mit az angol követség első titkára Fagan szenvedett. A dolog e lap szerint tehát a kiegyenlítés pontján állana. Egy más lap szerint, lord Elliot September 9-dikén Bécsben, kormánya meg­hagyása következtében, egy sürgönyt terjesztett volna elé, melyben mindazon panaszok foglaltatnak, melye­ket Angolország a nápolyi kormány ellen érvényesít. Ebben kijelentetik, miszerint Angolország örömest nézte volna, ha Nápoly, szigorú semlegesség határai közt tartva magát, a brit kormányt és szövetségeseit megkíméli azon , a jelen viszonyok között kétszerte nehéz kötelességtől, hogy figyelmét és erejét egy rész­ben nagyobb feladattól elvonja. Angolország még most sem akar fölhagyni azon reménnyel, miszerint a komoly megintés a nápolyi kormányt észre téríti, mi a jelen vi­szonyok között inkább mint máskor parancsoltatok. — Franczia és belga lapok egyenlően jelentik, hogy a spanyol kormány, a nyugati szövetséghez állásának föltétlenül Gibraltár visszaadását kívánja. — A franczia hajóhadra nézve nem volna jelentéktelen, ha a két ten­gert elválasztó Gibraltár inkább spanyol mint angol kéz­ben lenne. Egyébiránt ily föltétel alatt, azt hisszük, nem fog létesülni a spanyol-nyugati szövetség. Spanyolország, Madrid, sept. 7. A pénzügyi ál­lapot javulni látszik, hála a franczia kormány segedel­­mezésének, mely minden befolyását felhasználta, hogy a kincstár kölcsönét elősegítse s könnyítse. A pénzügy­­miniszter képessé lett egyelőre az idegen tőkék sege­delmével a folyó kiadások fedezésére. Az egyházi javak eladása gyorsabban foly mint gon­dolták, s kétszer annyit hoznak be, mint az eredeti becs­levelek után gyaniták. A carlisták működéséről nagyon gyér tudósítások érkeznek, azok oly sok kisebb csapa­tokra oszlottak, mikép nehéz terveiket kitudni. Az év­szak könnyűvé teszi nekik a hegységekbeni tartózko­dásukat. Madridból hallatlan börzeeseményről tudósítanak. Spanyolország pénzügyi állapotának jobbra fordulása oly benyomást tett a börzére, hogy a spanyol államköl­csön papírjai kaphatók sem voltak. S oly gyorsan szök­kent fel e papírok ára, hogy utoljára venni sem lehetett. Még jobb eredményt várnak azon napon, midőn a kormány az angol-franczia szövetséghezi csatlakozását hivatalosan fogja közhírré tenni. Félni lehet azonban, hogy a kortes összeülése ezen börzei szép álmokat megzavarja. — A pénzügyminiszter jelenti, mikép a kincstár még October hó lefolyása előtt a 3% kölcsön kamatait kifizetendi, s minden kötelezettségét teljesitendi a nélkül, hogy idegen tőkékre lenne már akkor szüksége. — Az Eskurialban tartott egyházi diszmenet alkalmával valamelyik idegen követség egyik tagját, nem mutatván az elég tiszteletet a szertartás irányában, a nép nagyon megverte.— Sept. 11-töl kelt sürgöny jelenti: „ma újra 450 szabadalom vétetett, mi 20 millió reált jövedelmezett. 213 urada­lom eladatott, az árverési kikiáltási összeg terén 3 mil­lió reált, a bevételi összeg 7 millió reált.“ Továbbá jelentik, hogy 200 carlistának sikerült, a franczia határőrség éberfigyelmének daczára a határon átjönt Kataloniába, hol a falusiakat nagy rémülésbe hoz­ták. — Frate de Campdeverol szerzetes atya, lándzsás csapatot alakít, és Roquica, Cabrera egyik régibb hadsegéde 48 óra alatt igen nagy csapat önkény­test gyűjtött, kik hajdan a Tristany csapatban szolgál­tak. A minisztertanács e régből Katalónia főkapitányá­hoz már megküldötte a szükséges utasításokat.Összesen, mint mondják 1,500 ily fanatikus van az egész ország­ban, s a kormány 15—20,000 embert küldött ki ellen­nek. — Különben sokan attól tartanak, hogy az a 3000 munkás, kik az Ebro csatornánál foglalatoskodnak , mi­vel a munkát meg kelle szüntetni, s béröket nem bír­ták egészen kifizetni, a carlistákhoz csatlakozandik. Sveicz, Bern, sept. 13. A „Köln­ újság“­­ levele­zője írja :Krüdener báró orosz követ meghatalma­zása az „egyesült kantonokhoz“ volt intézve, mikép a régi szövetség alatt szokásban vala. A szövetség tanács használta az alkalmat, hogy a külföldi követek állását meghatározza, miután a meghatalmazást ily formában el nem fogadhatnak nyilvánítá, mivel az idegen követek nem a kantonoknál hatalmaztatnak meg, ezeknek semmi activitásuk nem lévén, mióta Helveczia újabb szervezete életbe lépett. Az orosz követ válasza nem sokáig késett s az orosz czár Helveczia iránti legbarátságosabb érzel­meit tolmácsolta, kijelentetvén benne egyszersmind, hogy a követ határozott utasítással bir a szövetséget kor­mánya nevében jelenlegi szervezetében elismerni.Erre a meghatalmazás elfogadtatott a szövetségtanács által, s a szokásos felelet az orosz császárhoz elküldetett. Ez al­kalommal megemlékeztek azon nyers hangról is, mely­ben Oroszország 1848-ban Helvecziával minden diplo­matiai összeköttetést megszüntetett. Az orosz követ fő­­képen azért jelent meg jelenleg Bernben, hogy a nyu­gati hatalmak követeinek irányában ellene működjék a szövetségnek, melyet azok a berni kormánynyal kötni akarnak, s befolyását ellenkező irányban használja fel tőle kitelhetőleg. Dánország, Kopenhága , sept. 14. (Távirdat után.) A korlátolt alaptörvények életbeléptetése ma a Landstingen 38 szóval 10 ellenében definitíve elhatároz­tatott. Amerika: „Great Western“ hajó tegnap érkezett Southamptonba, a rendes postával Brasilia és Laplatából .

Next