Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-26 / 1663. szám
80-1663. 6-ik évi folyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: ars-utcsa 5-ik «zára , 3 ik .mélát, 15-ik szám. Angol kirilynéhez czimzett szállód», 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztfisághoz Intézsudfi. Bánnsntstlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetés föltételei: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . , 4 sr. p. p. Fálávre ...... 8 .HirHfitmPnVpk Hiin • 5 hMibo* p«tu »otip. kr. Bályogdíj, külön, 10 p. kr. - nira elmenyek alja. Magán viu 5 hasábos petit sor 5 P. kr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Fálávre...........................10 . . 1855. Szerda, sept. 26 ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Budapesten házhozhordással,4frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-tteza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, sept. 26. (Balatoni gőzhajózás.) II.Minden vállalatnál, melynek nehézségekkel kell küzdeni, a számítás alapossága mellett, a siker feltétele, biztosítéka a kitartás, a minden kezdettel járó nehézségeken, a minden vállalatnál könnyen felmerülhető de rendkívüli akadályokon meg nem törő kitartás, mely a vállalatba befektetett anyagi és szellemi erőt, a drága időt hasznosítani óhajtja a kedvezőbb jövő eredményében, és mely gyakor lati észszel inkább kész még újabb áldozatra is, hogy, ha kell, ez után biztosítsa a múltban lett nagyobb áldozat hasznát, a megfogyatkozott vállalat fentartása által, minthogy elengedje enyészni a bár biztos alapra fektetett vállalatot, csakhogy újabb áldozata ne igényeltessék. Ha a balatoni gőzhajózási társulatot az előbbi czikkben említett viszontagságok nem érik, a hasznos eredmény s a siker feltétele magában az egyszerű részvétben rejlik valamig most, midőn a körülmények mostohasága e vállalatot is megrázá, a nélkül azonban, hogy megfosztotta volna a számítás azon alapjától, melyben rendes állapotban e vállalat hasznosságának biztos feltételeit találhatja fel, most e társulat is a sikernek, az eddigi beruházások hasznának feltételét szintén csak a kitartásban lelheti fel. E kitartás, tulajdonkép azon számító ész, mely az üzletnek a vállalat szilárdítása útján emelt lendülete, az üzlet folytonossága és az állam kívánja az ezek folytán szükségkép növekedendő jövedelemben az eddig tett áldozatok hasznait is biztosítani, hogy a kamatfizetést igénylés így a jövedelem egy részét elnyelő terhek megszüntetése mellett az üzleterő növesztésére törekszik; ismételjük, e számító ész a régibb részvények birtokosainál azon meggyőződést fogja szükségkép felidézni, hogy e hasznos üzlet folytatására igényelt 30.000 főt a vállalat nagyobb jövedelmének, és így az eddigi beruházás hasznának is egyetlen feltétele. Mert ha a jelen körülmények az üzletnek 3,000 frtnyi kölcsönnel megindítása már az üzlet második évében ily eredményt volt képes felmutatni, méltán számíthatunk nagyobb sikerre is az igényelt investitió után, a 30,000 port erejével nagyobb mérvben növeszthetvén majdan a vállalat üzletképességét s a kikötők szaporításával gyarapítván csalhatlanul a forgalmat. Ezért áll leginkább a régibb részvényesek érdekében az, hogy az újólag kibocsátott 200 részvény mind elkeljen, tulajdonkép, miután 115 részvény az erélyes elnök buzgó eljárása és több hazafi meleg részvéte folytán már aláíratott, hogy a még el nem kelt 85 részvény is aláirassék és hogy ennélfogva a befizetés megkezdethetvén, ennek alapján a naponként szükségesekké váltandó javítások, beruházások ne kölcsönveendő és kamatfizetést igénylő pénzen eszközöltessenek. Míg azonban e 200 részvény legtermészetesb birtokosait a régibb részvényesek közt keressük, addig e vállalat iránt szintén leginkább érdekeltnek tartjuk a balaton-vidéki gazdag birtokos osztályt, azon birtokosokat, kik át tudják látni, miként birtokuk értéke a közlekedés könnyebbedésével, a forgalom élénkülésével aránylag növekedik ; azon termesztőket, kiknek tapasztalásból kell tudni azt, miként a szállítás olcsósága emeli a termés árát is egyaránt. Egy tekintet a birodalmi vaspálya-hálózat tervét feltüntető térképre eléggé meggyőzhet bennünket egy részről a balatoni gőzhajózásnak nagy jövője, más részről e vállalat nagy fontossága felől Veszprém, Vas és Zala megyék birtokosaira nézve. De nemcsak ezeknél keressük mi az érdekeltséget e vállalat iránt. Minden érdek, mely szívesen járul a hasznot ígérő vállalathoz, minden emeltebb felfogás, mely a czélszerű és gyakorlati hazai vállalatok gyámolitásában hazafias érzületének tesz eleget; minden rabgyár, kinek szivén fekszik B.Füred emelkedése, és igy kiválólag a füredi birtokosság természetes szövetségese a balatoni gőzhajózási társulatnak. És ha a hajózás által nyújtott két, a fürdő vendégek mulatságainak, kényelmeinek gyarapodása növeszteni képes a fürdőhely vonzó erejét, tagadni nem lehet, hogyne fürdőhely emelkedése viszonos arányban emelendő a hajózás (a vállalat) jövedelmét is. Valamint tehát a társulat érdekeinél fogva is kívánatos Füred emelkedése, úgy Füred birtokosainak és mindazoknak, kik Füred emelkedését óhajtják, érdekében áll viszont biztosítani a hajózás fennmaradását, a vállalat erejének növesztését. Azonban, meglehet, hogy több hazánkfia, ki szívesen járulna e vállalathoz, jó akaratát nem érvényesítheti a részvényösszeg tetemessége miatt, mert rendesen és azon osztály tagjai nem nélkülözhetnek 150 pártot, mely, mint a tapasztalás mutatja, legmelegebben gondol minden hazai ügyre. Az idei fürdőszak alatt Füreden tartott közgyűlés tehát módot kíván nyújtani a jóakaratnak, hogy tehetsége szerint kisebb összeggel is járulhasson e vállalat jövőjének biztosításához. Megkönnyíti a részvehetést azokra nézve is , kik egész részvényt szerezni nem birnak s e czélból részleges aláirási íveket bocsátott ki, melyeken egy-egy egész részvény 15 részre, vagyis 10 pártos részlegekre lévén felosztva, mindenkinek lehetővé tétetett egy vagy több ily részleg aláírásával ama hasznos nemzeti vállalat pártolásában részt venni. Ita az ily részleges aláírási ivén mind a 15 részleg aláiratott, ez egy társulati részvénynek tekintetvén, annak idején egy egész részvény annak nevére fog kiadatni, kit a részleges aláírók e czélra kijelölendnek. Miután pedig a társulat az újólag kibocsátott 200 darab részvény utján begyülendő 30,000 frtban a vállalat fennmaradásának feltételét találja fel, a régibb részvények birtokosai az újabb (200 d.) részvény aláíróit a társulat hitelezőiül tekintik s e részvényeket a régiek felett elsőbbségi joggal látják el, a vállalat jövedelméből, bizonyos feltételek mellett, azok részére 4 vagy 5%-os kamatot biztosítandván. Miután e kamatok, ha a hajózás jövedelmének meghatározásánál alapul a jelen évi üzlet azon jövedelmét vesszük is, mely a társulatot, mint érintők, régibb adóssága egy részének (1000 pártnak) letörlesztésére is képessté; miután, ismételjük , kamatok azon esetben is biztosságot lelhetnének a hajózás jövedelmében , ha ez az ideinél magasabbra nem emelkednék is; ha azon számítás, mely a czélszerű beruházások után a mostaninál dúsabb hasznot reméli, nem volna is alapos, az új részvények iránti részvétet nemcsak a melegkeblű hazafiaknál, hanem a hidegen számító pénzembereknél is eléggé indokoltnak találjuk. E vállalat, mint látjuk, hasznot ad a részvevőnek, és bár ennél fogva az, mint pénzügyi vállalat nem tartozik azon hazai intézetekhez, melyek minden országban a nemzet büszkeségében, lelkességében keresik és találják fel fentartásuk feltételeit, mégis, miután e vállalat hanyatlása, elenyészte a közszellem, a közrészvét hiányának jele volna, e vállalat pártolására nemcsak a számítani tudó üzletszellemet, hanem a hazafiságot is felhívjuk, mert minden hazai vállalat virágzásnak indulásával növekedik egyiránt a nemzetnek tetterejéhez és szellemi hatalmához, bizalma is. POMPÉRY JÁNOS. A RÉGI JÓ TÁBLABIRIK. Regény. Irta JÓKAY MÓR ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. Cynthia grófnő. Folytatás. *) Amint ez a név ki volt mondva, egyszerre visszanyerték a grófi vendégek előbbi nyugalmukat s Illés gróf menten elkezdett egy adomát közrebocsátani: hogyan etettek meg több nagy urak társaságában egy lateinerrel a bogácsfejeket árucsóka helyett, a mire Cynthia grófnő azt jegyezte meg, hogy vannak lények, a mikre a bogácskázó ideál; István gróf mosolygott a tréfás szóváltásra; csak Krénfy úr reszketett még egy kicsinyt, ha arra a levélre gondolt, melyet olvasatlanul dugott el asztalkendője alá; mig nem arra a gondolatra jött, hogy talán nem is ezek a brenóczi grófok azok, akik a Tarnóczyakkal örök viszálkodásban éltek, és nem Cynthia grófnő az, akibe egy vakmerő Tarnóczy szerelmes lenni merészelt, és nem ezen Illés gróf az, a kinek a tomporajába lőg ugyanazon kalandor ifjú ugyanazon ügy miatt? Az egész ebéd igen vígan ment azután végbe, a kölcsönös toasztok nem vesztek kárba . Krénfy úr maga olyan jókedvű lett, hogy még zongorázott is ebéd után, egészen Lisztet utánozva feje hajigálásával. Illés gróf komolyan állitá, hogy valami nyilvános hangversenyben kellene hallatnia magát. Elhitte. A zongora is valami fölséges ! Azt is elhitte— Óh, hát még az, a mit Cynthia grófnő szobájába vitettem! hetvenkedik a derék úr. (Ez a zongora is bérbe volt véve). Illési gróf emlité, hogy Cynthia grófnő gyönyörűen zongorázik. * Lásd P. Napló 658-dik számát. I Krénfy úr a hetedik égbe készült, ha e bájos ujjaktól néhány accordot hallhatna. I Cynthia grófnő mosolygott és engedett; átment az egész társasággal a neki szánt vendégi lakosztályba; ; helyet foglalt a fehér gyökérfa-zongora előtti causeuse-on, s s bűbájos ujjait végig futtatá az ábrándos hangszeren, valami felismerhetlen dallam változatait adva elő. — Ah superb! ah fameus! sóhajtozék Krénfy úr, fejével ütve a taktust, mint a hogy a szedált ábrándozók szokták, a midőn legnagyobb elragadtatása közepetti karja alá nyúl Illés gróf, azzal a száraz, hideg automat kézzel s azt súgja fülébe, hogy jöjjön csak egy kissé a szomszéd terembe. István gróf a másik felől fogta meg Krénfy ur karját, igy kivezették szépen három négy termen keresztül, a hol nem hallhatta az ábrándos zongora-hangokat többé, s ott leültették magok közé, midőn egyedül voltak s ott azt kérdezé tőle Illés gróf röviden és szárazon : — Uram, mi volt azon levélbe írva ? Ha Krénfy ur birt volna azzal a középkori, furcsa tulajdonnal, a mit lovagiasságnak neveznek, erre a kérdésre ilyenformát felelt volna: Uram, a levélre azért ütnek pecsétet, hogy annak tartalmát csak az tudja meg, akihez czímezve van. Az én leveleim tartalma engem illet, és ahoz önöknek semmi közük nincsen. Ha nem tetszik önöknek ez a válasz, tudok a kertben egy szép kis magányos helyet, ahol valamelyikünk, aki megsértve érzi magát, háborítatlanul elégtételt vehet. Szerencsére Krénfy urban ebből az ábrándos szenvből egy cseppnyi sem szorult; Illés gróf sem intézett volna hasonló kérdést más bárkihez. Az érdemes ur szép nyugodtan keblébe nyúlt, kivette a levelet, és odaadta Illés grófnak, hogy olvassa el Egy negyed óra múlva azután a három úr visszatért ismét azon teremhez, ahol Cynthia grófnőt a zongoránál hagyta. Már nem zongorázott a grófnő, sőt ott sem volt már. , Jakab a pitvarnok értesítő az urakat, hogy a méksás kisasszony visszament a vendéglőbe, az úti holmikat ide szállítandó, s társalkodónéjának meghagyta, hogy addig zárja be a zongoraterem kertre nyiló ajtaját. A grófnő nagyon sensitive a nyitott ajtók ellenében. A gróf urak ezt igen helyesnek találták s Krénfy úrral nagy hálálkodások közt kezet szorítva, ők is visszamentek a vendéglőbe. Öt percz múlva jött Illés gróf pitvarnoka, a ki Krénfy urat annyiszor felköltötte az éjjel , hozott ötven aranyat s azokat urai parancsából az úri cselédség között kiosztotta Egyszersmind tudata Krénfy úrral urai üdvözletét, kik sajnálják, hogy nem vehetik tovább igénybe vendégszeretetét, miután még ez óranegyedben viszszaindulnak Bécsbe. Krénfy úr annyira nem volt ura indulatainak, mik e rögtöni utazás fölötti sajnálatából eredtek, hogy még a vendégpitvarnoknak is elfelejtett ajándékot adni, amiért ez viszont elfelejtett minden szép üzenetet, amit Krénfy úr a méltóságos urak és Cynthia grófnő számára küldött. A hintók már készen álltak a vendéglő udvarán, felpakolva a bőrládák, kalaptartók, nyeregben az előfogatosok, köpönyegben a hajdúk. Illés gróf, Cynthia grófnő a fogadó legbelső szobájában voltak együtt. István gróf egy mellék teremben. Cynthia látta , mint veszi fel Illés gróf utiköpenyét. Illés gróf is látta, mint készül el Cynthia grófnő otthoni piperéjével, egyik sem szókta meg a másikat. István gróf egy kis asztalnál ült és patienceozott. Azt a nagy Laudon patienceot játszotta, két tucat kártyával, ami olyan érdekes és figyelemvonzó, a mire őt maga Soult maréchal tanította, a ki szinte szenvedélyes patitience-játszó volt. A nagy emberek mind igen szenvedélyes patience-játszók. Mikor Illés gróf az utolsó gombot bekapcsoló kamaslijén, a postakürt épen akkor szólalt meg az ablak alatt. — Készen van ön az útra ? kérdé Cynthiától. — Én ? — Nem. — — Úgy jó volna, ha sietne, mert ön miatt késni fogunk. — Én mit sem tudok az útról. — De én tudok. Rögtön vissza kell mennünk. — Miért ? Nem értem az okát. — Kegyed kiváncsi. — Nem vagyok az. Ön mehet, mikor akar, de én itt maradok. — Itt? Hol? — Ebben a vendéglőben — Csodálatos! És miért maradna ön itt, ha én és István gróf utazunk ? — Én nem azért jöttem ide, hogy a brenóczi uradalmak pusztulását megünnepelni segítsem; nem azért követtem önöket ide, hogy egy bolonddal többet megismerjek, hanem azért, hogy anyám sírját meglátogassam, ahol hat év óta nem voltam. A grófnő deli arcra büszke méltósággal fordult e szavak alatt testvéréhez, s csak az utóbbi szavaknál szemeibe tóduló köny kényszerűé , hogy szempilláit e büszke szemekre lezárja. Illés gróf hideg gúnynyal tekinte rá. Cynthia grófnő megbánta, hogy érzékenységet mutatott , azután hanyag nyugalommal veté hozzá: Én nem kívánom öntől, hogy nekem higgjen. Gondolja azt, hogy csak komédiázok , hanem azután gondoljon arra is, hogy igen jól komédiázok. Illés grófban forrni látszott e szóra az automatákban nem sejtett vér. Közelebb lépett Cynthiához. — Ön már fenyegetett bennünket egyszer ezzel a a szóval. — Azt újra teszem. Önök énvelem tehetnek, amit akarnak, de akkor én is teszem azt, amit akarok. Önök a brenóczi grófi név büszkeségét emlegetik előttem . Büszkeségem nekem is van elég, és ahoz nem szabad közelíteni senkinek. Ha önök engem szabad akaratomra hagynak, ha nem leskelődnek, nem gyanakodnak utánam, fogom tenni azt önkényt, szabad akaratból, amivel ennek a chimaerának, ennek a képzelt brenóczi nagy névnek tartozom; ha önök azt mondják: ehez, vagy ahoz az emberhez ne szóljak, mert az a brenóczi névnek kisebbítése, nem fogok szólani; de ha erővel, erőszakkal akarnak kényszeríteni, ha mint gyermeket ma ide , holnap oda akarnak hurczolni, akkor elfeledem azt amit ígértem, és eszembe fog jutni az, amivel fenyegetőztem. — Ön azzal fenyegetett bennünket, hogy ha akaratát erőszakoljuk, el fogja hagyni szülői házát és színésznő lesz. — Igen. Én nagyra becsülöm azt a társadalmi állást, szemeim előtt semmi megaláztatás sem lenne az, de jól tudom, hogy annál irtózatosabb döfés volna ez a ti busz- PESTI NAPLÓ, Pest, sept. 26. A külföldi lapok a hús kérdést, melyről mi legközelebb, hazánk gazdászati viszonyaira vonatkozólag szólunk, élénken tárgyalják. Elviselhetlen kezd lenni a külföldön is a hús drágasága. Egy berlini lap szükségesnek tartja ennélfogva, hogy a húsárulás vétessék ki a szabadalmazott ezédek kezéből, vagy legalább e jog osztassák meg minden vállalkozóval. A berlini lap, mint látjuk, a baj okát a versenyhiányban keresi, pedig az ok nem csak ebben rejlik. Az adó- és vámtörvényekben változás, a ezer rendszer eltörlése s a szabad verseny behozatala e téren sokat segíthet a Tr. Z. szerint, de a gyökeres orvoslat más után várható. E kérdésnél is alkalmazni kell a részvénytársulati elvet.Részvények útján gép-, szövő - és tükörgyárak emelkednek, részvényes társulatok, vasutakat, vízvezetéket építenek, részvények alapján malmok, olajgyárak építtetnek; miért ne láttathatnék el jó és olcsó hússal a közönség részvényeken alapult társaságok által is ? A társulat mindig nagyobb pénzerővel űzhetné üzletét, mint a magánember, s a húsár csökkentésével emelhetné rövid idő alatt az elfogyasztott húsmennyiséget, s míg ekként több embert juttathatna hús-tápszerhez, a marhatenyésztésre is ösztönzőleg hathatna. A haszon nem az eladott bizonyos mennyiség rendkívüli és csak egy hoszabb vagy rövidebb ideig tartható magas árában keresendő, hanem a fogyasztók számának növekedésével az elfogyasztott húsmennyiség nagyobbodásában. Olcsó és jó húshoz csak ez után juthatunk, mert, mint az említett lap helyesen megjegyzi, a magántevékenység feladata a közönséget olcsó hússal ellátni. Azonban ez nem teszi szükségtelenné, hogy az államkezelőség mindenütt ne igyekezzék a magántevékenység e feladatának megoldását lehetőleg megkönnyíteni.Örömmel fogadjuk tehát azon értesülést, miként a magas kormány gondoskodását kiválólag arra is fordítandja, hogy a nagy városok elegendő hússal láttassanak el. A fenti sorok írása közben érkezik hozzánk az értesítés, miként több bécsi húsárus egyesült oly czélra, hogy hazánkban és a dunai fejedelemségekben, minden közbenjáró elmellőztével a tenyésztőktől közvetlenül vásárolván a marhákat, a húst a lehető legolcsóbban méresse ki; azon hasznot, melyet eddig a kereskedő, a hiresi s a közbenjáró igények, a fogyasztó és a társulat közt oszthatván meg. — A szomszéd országok irodalmában alig lelhetünk szebb versenyt, mint a milyenre lépni látjuk szépirodalmi lapjaink közöl a Délibábot, Divatcsarnokot és Hölgyfutárt. Míg a Délibáb szép olvasónőit fényes és becses műmellékletekkel szokta meglepni, míg a Hölgyfutár az általunk is ismertetett arczkép-albuma által tanúsítja a hölgyek iránti hódolatát, addig a Divatcsarnok műmellékletei őseink képcsarnokából emel ki több képet , előfizetőinek gr. Wesselényi Ferencz nádor, gr. Nádasdy Tamás nádor és Mátyás király arczképében nagybecsű ajándékokat küld. Aztán szépirodalmunk munkásabb embereit e lapokban találhatjuk fel dolgozataikkal. A lapok részéről tehát megvan az igyekezet, óhajtjuk , hogy ez a közönség megérdemlett részvétével találkozzék . A főváros újabb tűzoltási rendszabályainál fogva minden háztulajdonos köteles víztartó kádakat, létrákat, drótrosttal bevont lámpákat , csáklyákat s egyéb oltási szert, és vizvedreket tartani. Hazánk népesb városainak hatóságait egy ízben már figyelmeztettük e rendszabályokra. — A „P. Lblatt” szerint a négyfogatu társaskocsi, mely eddig a jövedelmező vasárnapokon a városligetbe szállitá a közönség egy kis részét, a télen át a pesti lánczhídfő s a józsefvárosi templomtér közti közlekedést tartandja fen.