Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-28 / 1665. szám
„A Bruck báró által kidolgozott pénzügyi terv még Császár ő Felségének Ischlbe elutazta előtt megnyerte a legmagasb jóváhagyást , csak a kivitel némely részletei szabályozandók még s a közzététel már nem sokáig fog késni. Az illető terv rövid elemzése bebizonyítandja, hogy a pénzügyminiszter nem szorítkozott a palliatív módok alkalmazására, hanem a bajt gyökerénél ragadta meg. Bruck úr igazgatása alatt kétségkívül az agio már 10 %-re, sőt ezen is alul szállott (?), ámde a miniszter az agiót magát s vele együtt egy jövőben megújulandó esetre nézve minden aggodalmat ki akar irtani. Ennek elérhetése végett minden egyéb előtt a bank érczpénz-készletét kell egy a rendes forgalom szükségleteinek megfelelő fokra emelni. E czélra a kormány az ő saját hátralék-adósságát (80 millió forintot) a banknál letörleszti és pedig a következő elmés combinatiók segélyével. Legelsőbb is az államjószágok, melyek értéke 500 millió forintra becsültetik s a melyekből egy kevésbé hiányos és okszerűbb igazgatás egészen más hasznokat húzhat, mintsem eddig történt, az érintett adósság törlesztésére fognak fordítatni. De mivel ily jószág tömegek egyszerrei eladása nemcsak azok árát fogná lenyomni, hanem ily nagy pénzöszveg előteremtésének nehézségét is növelni, ennélfogvást Bruck úr egy hypothekabankot alapítana egy 100 millió forintnyi társulati tőkével, melynek részvényei kizárólag készpénzben befizetendők. Az államuradalmak azután az érintett adósságöszlet erejéig a banknak adatnak át azon joggal, hogy azokat hypothekákkal terhelje, vagy el is adja, s imrigy érczpénz-készletét azon mértékben , mint szükségletei megkívánják, szaporítsa. Az eladás azonban csak a pénzügyminiszter közvetlen felügyelete alatt történik meg, úgy hogy a bank az ő eladási jogát sem az államnak követelményének öszletén túl nem használhatja, sem pedig a fiskus által kivetett becsáron alul nem adhatja. Minden a hypothekákra vagy eladásra vonatkozó operatiók az új hypothekabankhoz utasítatnak. Mivel azonban egy 50 centes kamat talán nem lenne elégséges, hogy a tőkéket a hypothekabankba fogyaszsza, tehát Peresre Izsák úr egy ellenjavaslatot állított fel, mely a föld és ingósági hitel elemeit igen sikerült módon alkalmazza az ausztriai viszonyokra, egyszersmind sokkal csekélyebb alaptőkét kiván, mint milyent a miniszter az ő hitelbankjának dotatiojára igényel. Még a budgetbeni deficit marad kiegyenlítendő. A miniszter úr igen jól tudja, hogy egy állam adókataszterei semmi erőszakolt változtatásokat nem engednek meg; ennélfogvást ideiglenesen kölcsönhez fog folyamodni, melynek öszlete azon számtól függ, melynél a hypothekabank társulati tőkéjére nézve végleges megállapodás leend. Egyébiránt Bruck úr el van készülve arra, hogy a kiadások és bevételek közötti egyensúly tökéletes helyreállítására három év kívántatik; a leglényegesb adók, különösen a földadó fölemelése szinte azon segélyeszközökhez tartozik, melyeket Bruck úr ezen eredmény elérése végett magának fentart. Az állam bayái és vasutai — melyek értéke hasonlókép különkülön 500 millióra becsülendő — szolgáltatják végre a szükséges segélyforrásokat az államadósság törlesztési tőkéjének elégséges dotatiójához, melynek consolidálása képezetdi majd Bruck úr financziális építményének szelemenjét. KÜLFÖLD. Angolország. Londo n , sept. 24. A Globe következő jelentést hoz, mely igen hasonlít valamely hivatalos közléshez : „Értesítnünk kell olvasóinkat, miszerint jövendőben arra nem számíthatnak, hogy a hadügyminisztérium részéről ép oly tökéletes tudósításokat fognak venni a szövetséges tábornokok hadműködéseiről, mint eddig.“ (Pedig az angol közönség ezután is jobban fogja szeretni az angol hírlapok tökéletlen közléseit, mint a hadügyminisztérium „tökéletes“ hirdetményeit, valameddig azok az eddigi Raglan-Simpson féle soványság által tüntetetdik ki magukat.) „Előbb ezen tudósítások közzététele semmit sem árthatott, mert mind a két ellenfélnek az ő szerepe már előre ki volt jelölve, s már előre tökéletesen tudva vol . Az egyiknek Szebasztopolt kellett megtámadni, a másiknak pedig védelmezni. Most ellenben, midőn már stratégia vegyül a játékba, Pan m a r e lord veszély nélkül többé nem közölheti, hogy Simpson töb bizonyos napon bizonyos mozdulatot tön, mert Gortsakoff hg ezt azonnal arra használná föl, hogy terveit a szerint rendezze. A legközönségesebbeszélyesség is azt parancsolja a kormánynak, hogy magát minden ilynemű tények közzétételétől megtartóztassa , s a közönségnek kötelessége többet nem akarni tudni , mint a mennyit a kormány közzétenni jónak lát.“ — Hivatalos jelentés szerint az angol admiralitási törvényszék 1854 márt 29-kétől, 1855 aug. 8 káig 135 martaléknál többet ítélt el. — Deptfordból Woolwichba három szállító hajó érkezett meg , melyek lövegeket s egyéb hadkészletet szállítandnak Krimiába. Öt orosz szökevény nemsokára Woolwichból Stambulba fog küldetni, hol az idegen légióba lépenének. — Y. Dom Pedro, Portugal királyának trónraléptét, ma a „Times“ úgy üdvözli, mint gyanítható kezdetét egy új s boldogabb korszaknak Portugálra nézve. Megjegyzi, miszerint „a nép szabadságai nem erőszak vagy félelem által csikartattak ki tőle, s jellem és miveltség képessé teszik öt , egy jóakaratu, fölvilágosodott s minden haladást hőn pártoló fejedelem szerepére.“ — A „Chronicle“ folytatja békeagitatiót, s az ausztriai közbenjárás minden ellenségeit csak érzelgő politikusoknak, vagy pedig a socialistico-republicanus anarchia öntudatos utászainak jellemzi. Francziaország, Páris, sept. 22. Egy német lapnak írják : Mindinkább előtérbe lép azon kérdés, mi következménye lesz Szebasztopol elestének : béke-e vagy háború? A „Pays“ ma ezen kérdést hosszú czikkben tárgyalja, s azon következtetést vonja,hogy Oroszország nem fog oly békeföltételeket nyújtani, melyeket a nyugati hatalmak elfogadhatnának. Egyszersmind azon kegyes óhajtását fejezi ki, miszerint Ausztria a dec. 2-ki szerződéshez híven, széles alapú lépést teend annak valósítására, s azon sokat emlegetett ultimatissíviumot, melynek elvetése a nyugati hatalmak politikájához cselekvőleges csatlakozását, tudniillik a harczbani részvételét idézné elő, Oroszországhoz elküldi.Levelező nem tudja, hogy a „Pays“ ezen hírt honnan mentette, de azt hiszi, miszerint ez állítás már rég óta nem igaz. Jól értesült személyek legalább azt erősítik, miszerint a nyugati hatalmak és Ausztria közti viszonyok jóllehet folytonosan a legjobbak, de London és Párisban határozottabb diplomatiai közlések következtében azon meggyőződésre jutottak, hogy Ausztriának a háborúbani cselekvőség részvéte — ha az még tartani fog — alig várható. Nápolyi tudósítások azt jelentik , hogy a nyugati hatalmak és Nápoly közti összeütközés egyelőre elmleztetett. Mázza elbocsáttatása Angolország által kielégítő elégtételnek tekintetnék, s a tervezett expeditio elmaradna. Várjon ezzel a jó egyetértés helyre volna-e állítva, ez oly kérdés, melyre csak a közeljövő fog felelni. A franczia udvarhoz közel álló személyek azt hiszik, hogy a személyváltoztatás Nápolyban nem rendszerváltoztatás, s a nyugati hatalmak nem sokára alkalmat találnak új panaszokra. (Erre látszik vonatkozni a párisi „La Presse“-nek alább olvasható közlése a nápolyi ügyekről.) Az olasz ügyek egyébiránt a franczia kormány figyelmét nagy mértékben veszik igénybe. Azt erősítik, hogy a császár egykori tanítója, a szabad elveiről ismeretes senator Veil1ard titkos megbízással rögtön Turinba utazott (mit a „P. N.“ már régebb említett), s hogy Cipriani ezredes (egykori s Wajewski külügyminiszter biztos embere) hasonló titkos küldetésben ment volna Rómába. Mint jelentékeny maneover említendő, hogy a „Léce“-nek több nappal ezelőtt a nemzetiségekről írt heves czikke a sajtóiroda által azon utasítással küldetett minden megyei kormánylapokhoz, hogy azt idézzék. Diplomatiai körökben azt is tudni akarják, hogy a párisi és brüsseli kabinetek közt a viszonyok nagyon meghidegültek. Nagyon rosz benyomást szült, hogy a belga követ nem jelent meg a Szebasztopol bevételére tartott Te Deumon, s hogy a belga kormány az idegenlégió toborzása elleni legújabb rendszabályaival nem mutatott különös rokonszenvet a nyugatiak ügye iránt. A kenyér drágasága miatti izgatottság folyvást tart a megyékben és Párisban. St. Denis, St. Martin és St. Antoine külvárosokban a múlt éjszaka több munkást befogtak, kik elégületlenségöket fen hangon nyilvániták. A hadügyminisztériumban tudni akarják, hogy a közelebbről alakított öt lovassági tábort ismét föloszlatnák s a vidékeken helyeznék el, minthogy a katonaság jelenléte több ponton szükségessé vált az uralkodó izgatottság miatt. Egy metzi borkereskedőt Szebasztopol bevétele annyira meghatott, hogy a torkos vendégek közt több hordó bort ingyen kiosztott. (Bosquet tábornok) Az „Illustrated London News“ következő részletes megjegyzéseket tesz Bosquet tábornok, a sept. 8-diki győző fölött: „Midőn a forradalom 1848-ban kiütött, a tábornok egyike volt azon főtiszteknek,kik a köztársaság mellett határozottan nyilatkoztak. E hithez oly szilárdsággal ragaszkodott, mely majdnem a konoksággal volt határos Midőn Lajos Napóleon Francziaország elé e két kérdést téve: „Igen“ vagy „nem“ ? Bosquet tábornok egész divisiójával arra szavazott, hogy „nem“! Ez bátor föllépés volt, s nevet szerzett neki az egész hadseregben De e pillanatra kevésbite a kilátásokat pályáján, disponibilitásba helyeztetett, s ép úgy vissza kellett magát vonnia, mint Cavaignac-nak. Midőn a keleti expeditio elhatároztatott, azt gondolák, hogy ő ezután is visszavonultságban fog élni. De Canrobert tábornok előterjeszté a császárnak, hogy az ő barátja, Bosquet tábornok csodálatra méltó katona, habár rosz politikus, s hogy az új dynastia elleni oppositiója szavazása által megszűnt legyen. A császár nemesszívüleg egy divisiót adott Bosquet parancsnoksága alá. A hadsereg e fölött rendkívül örvendezett , a tábornok pedig a hadjárat kezdete óta mindenütt kitüntette magát. Ő volt az, ki, midőn a francziák Gallipoliban kiszállottak , organizáló lángésze fölött az angolok méltó bámulatát idézé föl, ki az elégületlen törököket megzabolázta, zuárjainak elterjesztése által e táj fölött commissariatust rögtönzött, utakat építtetett, azokat elnevezte, azoknak tisztán tartása fölött gondoskodott, postahivatalokat, kávéházakat, éttermeket rendezett stb. Almánál és Inkermannál, valamint a legutolsó ostromnál is csillagzata úgy akarta, hogy ő vesse a határozó súlyt a mérlegbe. Almánál ő szárnyalta túl legelőször is az oroszokat jobb szárnyukon s megrendité őket. Inkermannál az angoloknak 6000 emberrel jött segítségökre, s visszaveté az oroszokat A jun. 18-kan a Malakoff torony ellen intézett szerencsétlen ostromnál nem volt jelen, miután őt két nappal előbb Peisser a Csernaja mellé küldötte; a katonák ezen nem sükerülést később ime körülménynek tulajdonították. Bármint legyen is a dolog, borostyánai ez által sértetlenül maradtak. Sept. 8-kán Mac Mahon, ír származású franczia tábornokkal rohamot intézett a Malakoff ellen, s neve Francziaország történetébe, mint e győzelem részese mindig be leend fonva. Páris , sept. 23. A mai „Moniteur“ a belügyminiszter következő jelentését közli a császárhoz: Sire! Az idei aratás és ama nevezetes pótlék, mely az egyesült amerikai államokból, s más termékenyebb országokból, mint a mienk, bejöhet, népességünknek szükséges élelmét teljesen biztosítják ez évre. A kereskedelem, köszönet ama biztosság, felbátorítás és könnyebbítésért, melyben azt Sire kormánya részesíti jól elláthatja a piaczokat, s a gabona sehol sem fog hiányzani. Jelenlegi magas ára azonban fájdalmat okoz, mely szívét keseríti önnek , hogy azt könnyebbítse, a birodalom minden pontján sokasítani akarja a munkát és segedelmezéseket; ennek parancsára aláírás végett ime oly rendeletet terjesztek fel, mely e czélra 10 millióra különös hitelt nyit A departementek, községek és magánosok segedelmével e jótevő tőkéit az előrelátásnak megkettőzi, megháromszorozza, ha kell, s a munkás osztályok a császár folytonos és atyai részvétét fájdalmaik és szükségeikben továbbra is áldani fogják. André báró és Gaierihg, mint a „Crédit Mobilier“ társulat igazgatási tagjai beadták lemondásukat, mert a kormány a Crédit Mobiliertől azt kívánta, hogy a külföldön 60 milliónyi összegig gabonát vásároljon. Fould urak (bankárok) és Morny jr. szinte követni akarták André és Galieri példájukat, de magas személy közbejötte által akadályoztattak szándékukban. Ugyanaz keresztülvitte, hogy a kormány szándékától elálljon. Az ezen ügyben folytatott tárgyalások igen hevesen folytak. A kormány eleinte erélyesen ragaszkodott szándékához, s azt mondá, hogy a Credit Mobilier oly általa alapított intézet, mely öt minden zavarában segíteni köteles. A Crédit Mobilier tagjai pedig azt felelték erre, mikép ha lehetséges lenne, a kormány minden kívonatát teljesítenék, de e pillanatban nem lehetnek oly üzletet, melyre mindjárt 60 millió frank kiadása szükséges, miután ily üzletben nincs hitelek. Mily engedmények által békíté ki a kormány a Crédit Mobilier társulatot, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy most újra jobb egyetértés uralkodik közötték. André és Galieri helyére, kiknek lemondása elfogadtatott, Macuard és Hof-inger párisi bankárok léptek. A Crédit-Mobilier részvényei ennek következtében a mai boulevardi börzén 1260-ról 1360-ra emelkedtek. Az „Univers” újabban alaptalan gyanúsítással lép fel a porosz kormány ellen. Legújabb számában azon hírt közli, hogy Oroszország és a pápai szék közt szorosabb összeköttetés jött volna létre, ha a porosz kormány azt meg nem akadályozza. Ezen alaptalan hírt azonban már azért sem lehet hinni, mert az Oroszország és a pápai szék közt fenálló legbarátságosabb viszonyokat, eddig még a nyugati hatalmasságoknak Oroszországgal harcra sem volt képes felbontani. A boulognei községtanács Viktória királyné kétszeri átutazása emlékéül olyszerű emléket akar állítani, mely maradandó becset legyen; a kiszálló helyhez közel palotát építtet, a hozzá szükséges pénz aláírás útján szereztetik be. Számos munkás csapatok, kik Európa nagy gyárvárosaiból küldetnek, hogy a világműtárlatot láthassák s tanulmányul használhassák, érkeztek Párisba. A boulevardeok, a Palais Royal és a Tuileriákat választék gyálhelyekül. Genuából írják, hogy Pianori testvérét ott 17 tőrdöféssel meggyilkolták; — már régen közöltük lapunkban — e ténynyel a democrat párt terheltetik, mely ez által akarta a további felfedezések elejét venni. Bellamare a Bicetre-be vitetett, azon ember, kinél itt lakott Cayennebe deportáltatott, mint hírlik. Strassburg, sep. 21. A sereg, mely Hagenaunál száll táborba, már több nap óta oda érkezett. Holnapután Dr. Rusz püspök beszentelendi a táborhelyet, ez ünnepélyre nagyszerű előkészületek létettek. Egy része a seregnek még tél előtt Krimiába fog küldetni. Az új donationális törvény használatba vétetik a hadsereg által, s bár ha még csak a katonai elhelyezést illetőleg jövő évben lépenk életbe, mégis már most több kiszolgált katona jelenti magát a kormány rendelkezése alá. Az angol toborzási hivatal nincs már úgy elfoglalva, mint egy hóval ezelőtt. A németek pedig inkább íratják magukat a franczia idegenlégió közé. A sveieziak ellenben mind az angolokhoz mennek. Páris, sept. 24. A császár tegnap Prokesch Osten báró altábornagyot, a német szövetség elnökét, ennek fiát s Arnim bárót, a porosz király pohárnokát fogadta. Ezután Cowey lord, angol követ bemutatta Claremont alezredest, ki a meghatározott Torrens tábornok helyett Párisba katonai biztosul neveztetett. A „Constitutionnel“ főszerkesztője Cesena egy hosszú czikkben kijelenti, hogy a nyugati hatalmak most kevésbé volnának hajlandók békealkudozásokba bocsátkozni. Ők csak Krimia teljes meghódítása után érték el a háború főczélját, s gondolhatnak a béke kérdésére. És egy hatalomnak sem engedhetik meg, bármelyik legyen is az, a közbenjárói szerepet, s nem türendik, hogy Poroszország ezen szerepben ellenök föllépjen. Ha Oroszország békét akar, ezt neki kell keresnie. A bécsi értekezletek megújítására nem gondolhatni. Páris, sept. 24. A kölni lapjegyű párisi levelezője írja : A német szövetségnél levő ausztriai követ ideérkezett, hogy III. Napóleon császárral egyetértsen azon indítványokra nézve, melyeket Ausztria Frankfurtban tehetne. Ugyan a lapjegyű másik levelezője szerint Prokesch báró Párist holnap ismét elhagyja. Küldetésének (ha csakugyan volt) nem volt semmi eredménye. A nápolyi ügyek még sem látszanak kiegyenlítve lenni, daczára azon békés hangoknak, melyeket más lapok után mi is utánkürtöltünk. A párisi „La Presse“-ben ugyanis ezt olvassuk: „A nápolyi ügyek sokkal kevésbé vannak elintézve mint azok látszanak. Egy sürgöny szerint, melyet a „Morning Post“ (Palmerston lapja)Marseilleből közöl, ha azt a rendőrfőnököt az angol kormány panaszára letették is, semmi elégtételt nem adtak a franczia lobogónak Messinánál történt bemocskolásáért (A „Times“ azt írja, hogy azon udvariatlan tisztet, ki a franczia admirálhajó üdvlövéseire nem felelt, nem különben letették. Lásd az olaszországi rovatot alább). — Mázzá lelépte azonban jelentőségét veszti s ellensulyoztatik I s ch i t e 11 a hg hadügyminiszternek rögtöni lelépése által, ki egyedül hajlott a nyugati hatalmak felé a kabinet tagjai közöl. Ezenkívül a királynak egyik kamarása kegyet vesztett, minthogy a rendőrigazgató tetteit gyalázta.“ Ez, mondja a „Constitutionnel“ annyit tesz , mint egyik kézzel visszavenni, mit a másikkal adni akartunk. Franczia - és Angolország tehát ismét azon szükségben vannak, hogy Ferdinánd királyhoz új előterjesztéseket tegyenek. Az orosz párt befolyása kötelezi a párisi és londoni kabineteket erélyes hang- és állásra, minek eredménye nem sokára következendik, mert nem tehetni föl, hogy a nápolyi király kitegye magát szívesen oly rendszabályoknak, melyekhez a nyugati hatalmak kétségkívül, sajnálattal nyúlnak, melyekre azonban el kell magukat határozniok, ha azokat a két szicziliai kormány ellenségeskedése szükségesekké teszi.““ Láthatni tehát — végzi be a „La Presse“, miszerint a viszály nincs befejezve, hogy a helyzet majdnem ugyanaz, s a „Times“ méltán mondható, hogy Nápolyban egy névén kívül semmi egyéb nem változott. A „La Presse“ igéri olvasóinak, hogy nem késik a bonyodalom következményeit tudatni *) Páris, sept. 24. A „N. Pr. Zig “ közelebbi párisi levelében ezt olvassuk : A nyugati hatalmaknak egy német lap által említett körirata, melyben fölfejtetik , hogy az utóbbi krimiai események mi befolyást gyakorolhatnak a politikai helyzetre, valóban létezőnek tekintendő. A nyugati hatalmak diplomatiai ügynökökhez valóban intéztek ily köriratot, s levelező tartalmáról ezt közölheti : Oroszországra hagyatik annak megítélése, vájjon ezen hatalom elérkezettnek látja-e az időt békejavaslatok tételére; a dolog természetében fekszik, hogy nem őket illeti most ily javaslatokat megpendíteni. — Egyébiránt ezután is, mint ezelőtt, a négy pont alapján maradnak.— Ez lényeges tartalma ezen diplomatiai okmánynak, melynek kifejezései nagyon általánosak, s mi a négy pont melletti maradást illeti, nagyon ruganyosak. — Angersben 24 egyén ítéltetett el titkos társulatbani részvét miatt. Spanyolország, Madrid, septemb. 22. A trempi mozgó hadoszlopot a carlisták megrohanták és 40 embert vesztettek. A czinkosokat tevékenyül üldözik. A hivatalos lap alaptalannak jelenti O’Donnel visszalépésének hírét. Olaszország, Nápolyból sept. 15-éről írják a „Times“-nak : „A tegnapi hivatalos újság egy decretumot közöl, mely a Fagan brit követségi titkáron elkövetett sértéssel összeköttetésben áll. A többi közt ebben az mondatik : „Az igazgató a kir. belügyminisztériumban Don Ludovico Bianchini, fogja ezután a más tevékenységre meghívott Don Orazio Mazza helyett a kir. rendőri minisztérium nevében az aláírásokat teljesitni.“ Hir szerint azon tiszt is, ki a *) Ezt a „Pesti Napló“ sem mulasztja el. Szerk. franczia admiral irányéban Messinában oly gyöngédtelen volt, hogy aug. 15-én üdvlövéseit nem viszonozta, letétetett parancsnokságáról. Ezenkívül egy tegnap közzétett decretumnál fogva I s c h i t e 11 a hg hadügyminiszter elbocsáttatik: utódja Winspeare tábornok leend, ő maga pedig saját helyén mint tábornoksegéd maradand. Mondják, hogy a herczeg a pénzpazarlásnak szegült volna ellene , mely a hadi készületek által okoztatik , melyek leginkább arra alkalmasak, hogy a kormányt Európa szemei előtt nevetségessé tegyék. És valóban mirevalók mindezen nagy golyó- és bombarakások, homokzsákok s nehéz álgyak, melyeket oly helyeken halmoznak egymásra, melyeket valószínűleg sohasem fog az ellenség megtámadni ! Mert kinek jutna eszébe idejét Gaeta vagy Capua előtt pazarolni el, ha egy pár háromfedeles Nápolyt egypár óra alatt összelődözheti! Néhány száz tábori löveg s iszonyú mennyiségű katonai hadszerkészlet utóbbi napok alatt Nápolyból Capuába szállíttatott, egy bomba- és röppentyűgyár Procidából szintén oda tétetett át, szóval a hadosztályban oly rendkívüli munkásság uralkodik, mintha ellenséges invasio állna küszöbön. Az új hadügyminisztert igen jó embernek tartják, de talán hajlékonyabb lesz, mint elődje.“ Amint ugyanazon levelező sept. 18-káról jelenti: igen sokan befogattak azért, mert a Szebasztopol elestére vonatkozó sürgönyöket „illetlen érdekkel“ olvasták. — Nápolyból érkezett későbbi sürgönyök szerint Filangieri tábornok és Satrianolg várható belépésükről nincs szó. A fő ok, miért lépett le Sziczilia egykori helytartója magas állásáról, azon körülményben rejlett, hogy Szicziliának Nápolyban székelő miniszterével nem tudott megegyezni. Különösen a fölött boszankodott föl leginkább , hogy ez az ő tervének, Nápolyban egy útépítési bizottmányt hozni be, ellenszeszegült. Valameddig tehát Cassini úr, Sziczilia jelenlegi minisztere kormányon van , nem akar a kormányzatban részt venni. Róma, sept. 14. Hir szerint ő szentsége Ő Felsége az ausztriai Császárnak kijelenté, hogy a magas érdemű herczegérseket, Rauscher Othmár Józsefet, kardinálisi méltóságra emelendi. Tegnapelőtt méltóztatott ő szentsége Angerer Eduard herczegérseki tanácsost és titkárt Bécsben , titkos tanácsossá kinevezni, ki már az elhunyt Milde érsek alatt is ugyan ily minőségben szolgált, és annak 1848 ban sok szolgálatot tett, s iránta ritka hűséget bizonyított. — Minap egy fráter gyűjtő perzselyében oly pénzdarabot, — öt bajocchi értékűt — talált, mely előtte vastagsága által feltűnő volt. Jobban megnézi a pénzt s észreveszi, hogy annak sarka van, és lemezzel van borítva, — a lemezt felnyitja tehát, és mint csodálkozik a fráter, midőn festés tűnik szemébe! „Santa Madonna!“, „Santo Antonio!“ — „Unmiracolo!“ — kiáltja. A kép magas homlokú férfiút ábrázol, szakállal és szenvedélyes vonásokkal, körül e név van írva: „Mazzini!“ Belgium Brüssel, sept. 24. A septemberi ünnepek mai második napja gyász isteni tisztelettel nyittatott meg az 1830-ban elesett polgárok emlékére. 11 órakor megkezdetek az itteni s külföldi ének és zeneegyletek versenyzései, melyek szünetenkint estéiig tartottak, mire a díjak odaítélése következett. A király és kir. család több óráig jelenvalának azokon. Délután 5 órakor a polgári gárdának a nagy széllövésre meghívott csapatai minden tartományból zárták ünnepélyes bevonulásukat. 6 órakor előadás volt a park színházában. 8 órakor a park környezete, a városház s annak tornya electricus fényben fognak úszni; a nyilvános épületek kivilágíttatni, s több helyen zenebandák játszanának. Németország, Paderborn septemb. 20. A westfáliai néplap tegnap megjelent száma (Függelék a westfáliai egyházi laphoz) rendőrségileg elkoboztatott. Ezen rendszabályra annak egy a leendő választásokra vonatkozó czikke szolgáltatott alkalmat, mely következő felirattal jelent meg: „Felhívás a katholikus néphez!“ Oroszország. Haxthausen báró „Studien über die innern Zustände Russlands“ ezimd munkája szerint az orosz birodalomban 28 katonatisztnevelőintézet van, ezek közül egy tengerészeti tisztek számára. A növendékek száma 10,000 s évenkint ezer(!?) lép ki tiszti szolgálatba. — Pétervár, sept. 16. Az Ausztria és Francziaország közötti viszonyok különös figyelem tárgyai az itteni kormánynál. A franczia tekintélynek a keleti kérdés kezdete ótai folytonos emelkedése mind a csatatéren,mind a diplomatiában, s különösen keleten: az, mit Nesselrode gróf neutralizáltatni kívánna. Az oroszok véleménye szerint jelenleg kevesbbé lehet szó a békéről, mint valaha. I-s. Sándor példáját emlegetik, ki a moszkvai tüzet jelentőtől azt kérdezte : Nem fogta-e el a sereget félelem és kislelkűség? — A feleletlen . A sereg csak attól fél, hogy a császár békét köt. Ekkor a császár megölelte őt, s ünnepélyesen igy szólott: Inkább fogok Szibériába visszavonulni és száraz kenyeret enni! így gondolkoznak most is. S biztatásban és vigasztalásban nem maradnak el a kormányi közlönyök sem. Ismét közölnek a népszellem emelésére számított költeményeket, így közöl a mai „Invalide“ Rostopschin Eudoxia grófnétól, ki Moszkva hires lángba boritójának nevét viseli, egy 9 soros 17 versszaku költeményt, melyben a küzdés szentsége, Oroszország legyőzhetlensége dicsőittetik, mely egykor egy húsz nemzettel egyesült óriást is leterített, s annálfogva bizonyosan a mostani törpéket is legyőzendi. Az „Invalide“ mai száma a borodinoi csata évnapjára emlékezéssel, az ottani csatatéri oszlop feliratait közli. Az első Jézus alakjáról így szól : „Benne van az üdv.“ Alatta ez áll : „Borodinoi csata aug. 26-án (sept. 7.) 1812.“ Az alak mellett jobbra a második felirat ez : „ 1838-ban a háladatos haza a becsület mezején elesett oroszoknak. Megöletett 3 tábornok és 15,000 fegyveres; megsebesült 12 tábornok és 30,000 fegyveres.“ Az alak mellett balra a harmadik neveket foglal magában : „Kutosoff, Barklay de Tolly, Bagration.“ Ez alatt: „Az oroszok száma harczvonalban: 85,000 ember gyalogság, 18,000 ember lovasság; 7000 kozák; 10,000 birodalmi véd és 640 ágyú. Becsülettel visszavonultak, hogy bizonyosabban győzhessenek!“ Ez alatt: „Oroszországba tört: 554,000 és kiment 79,000 ember.“ — A harmadik felirattal jobbra: „Meghaltak a hazáért: Bagration, Tutschkoff I. és Tutschkoff IV. gróf Stutaissoff. Dicsőség mindeniknek.“ A Jézus alakjával ellenkező oldalon a hatodik felirat : „Francziaország, Olaszország, Nápoly, Ausztria, Bajorország, Würtemberg, Szászország, Vestfália, Poroszország, Hollandia, Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Helst