Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-28 / 1665. szám

„A Bruck báró által kidolgozott pénzügyi terv még Császár ő Felségének Ischlbe elutazta előtt meg­nyerte a legmagasb jóváhagyást , csak a kivitel némely részletei szabályozandók még s a közzététel már nem sokáig fog késni. Az illető terv rövid elemzése bebizo­­nyítandja, hogy a pénzügyminiszter nem szorítkozott a palliatív módok alkalmazására, hanem a bajt gyökerénél ragadta meg. Bruck úr igazgatása alatt kétségkívül az agio már 10 %-re, sőt ezen is alul szállott (?), ámde a miniszter az agiót magát s vele együtt egy jövőben meg­újulandó esetre nézve minden aggodalmat ki akar irtani. Ennek elérhetése végett minden egyéb előtt a bank érczpénz-készletét kell egy a rendes forgalom szük­ségleteinek megfelelő fokra emelni. E czélra a kormány az ő saját hátralék-adósságát (80 millió forintot) a bank­nál letörleszti és pedig a következő elmés combinatiók segélyével. Legelsőbb is az államjószágok, melyek értéke 500 millió forintra becsültetik s a melyekből egy ke­vésbé hi­ányos és okszerűbb igazgatás egészen más hasznokat húzhat, mint­sem eddig történt, az érintett adósság törlesztésére fognak fordítatni. De mivel ily jó­szág tömegek egyszerrei eladása nemcsak azok árát fogná lenyomni, hanem ily nagy pénzöszveg előterem­tésének nehézségét is növelni, ennélfogvást Bruck úr egy hypothekabankot alapítana egy 100 mil­lió forintnyi társulati tőkével, melynek részvényei kizárólag készpénzben be­fizetendők. Az államuradalmak azután az érintett adósságöszlet erejéig­­ a banknak adatnak át azon joggal, hogy azo­kat hypothekákkal terhelje, vagy el is adja, s imrigy érczpénz-készletét azon mértékben , mint szükség­letei megkívánják, szaporítsa. Az eladás azonban csak a pénzügyminiszter közvetlen felügyelete alatt történik meg, úgy hogy a bank az ő eladási jogát sem az állam­­­nak­ követelményének öszletén túl nem használhatja, sem pedig a fiskus által kivetett becsáron alul nem ad­hatja. Minden a hypothekákra vagy eladásra vonatkozó operatiók az új hypothekabankhoz utasítatnak. Mivel azonban egy 5­0 centes kamat talán nem lenne elégséges, hogy a tőkéket a hypothekabankba fogyaszsza, tehát Peresre Izsák úr egy ellenjavaslatot állított fel, mely a föld és ingósági­ hitel elemeit igen sikerült módon alkalmazza az ausztriai viszonyokra, egyszer­smind sokkal csekélyebb alaptőkét kiván, mint milyent a miniszter az ő hitelbankjának dotatiojára igényel. Még a budgetbeni deficit marad kiegyenlí­tendő. A miniszter úr igen jól tudja, hogy egy állam adókataszterei semmi erőszakolt változtatásokat nem en­gednek meg; ennélfogvást ideiglenesen kölcsön­hez fog folyamodni, melynek öszlete azon számtól függ, melynél a hypothekabank társulati tőkéjére nézve vég­leges megállapodás leend. Egyébiránt Bruck úr el van készülve arra, hogy a kiadások és bevételek közötti egyensúly tökéletes hely­reállítására három év kívántatik; a leglényegesb adók, különösen a földadó fölemelése szinte azon segélyeszközökhez tartozik, melyeket Bruck úr ezen eredmény elérése végett magának fentart. Az állam b­ayái és vasutai — melyek értéke hasonlókép külön­­külön 500 millióra becsülendő — szolgáltatják végre a szükséges segélyforrásokat az államadósság törlesztési tőkéjének elégséges dotatiójához, melynek consolidá­­lása képezet­di majd Bruck úr financziális építményének szelemenjét. KÜLFÖLD. Angolország. L­o­n­d­o n , sept. 24. A Globe kö­vetkező jelentést hoz, mely igen hasonlít valamely hiva­talos közléshez : „Értesítnünk kell olvasóinkat, misze­rint jövendőben arra nem számíthatnak, hogy a had­ügyminisztérium részéről ép oly tökéletes tudósításokat fognak venni a szövetséges tábornokok hadműködései­­ről, mint eddig.“ (Pedig az angol közönség ezután is jobban fogja szeretni az angol hírlapok tökéletlen köz­léseit, mint a hadügyminisztérium „tökéletes“ hirdet­ményeit, valameddig azok az eddigi Raglan-Simpson féle soványság által tüntetetdik ki magukat.) „Előbb ezen tudósítások közzététele semmit sem árthatott, mert mind a két ellenfélnek az ő szerepe már előre ki volt jelölve, s már előre tökéletesen tudva vol . Az egyiknek Szebasz­­topolt kellett megtámadni, a másiknak pedig védelmezni. Most ellenben, midőn már stratégia vegyül a játékba, P­a­n m a r e lord veszély nélkül többé nem közölheti, hogy Simpson töb bizonyos napon bizonyos moz­dulatot tön, mert Gortsakoff hg ezt azonnal arra használná föl, hogy terveit a szerint rendezze. A leg­közönségesebb­eszélyesség is azt parancsolja a kor­mánynak, hogy magát minden ilynemű tények közzété­telétől megtartóztassa , s a közönségnek kötelessége többet nem akarni tudni , mint a mennyit a kormány közzétenni jónak lát.“ — Hivatalos jelentés szerint az angol admiralitási törvényszék 1854 márt 29-kétől, 1855 aug. 8 káig 135 martaléknál többet ítélt el. — Deptfordból Woolwichba három szállító hajó ér­kezett meg , melyek lövegeket s egyéb hadkészletet szállítandnak Krimiába. Öt orosz szökevény nemsokára Woolwichból Stambulba fog küldetni, hol az idegen lé­gióba lépenének. — Y. Dom Pedro, Portugal királyának trónralép­­tét, ma a „Times“ úgy üdvözli, mint gyanítható kezdetét egy új s boldogabb korszaknak Portugálra nézve. Meg­jegyzi, miszerint „a nép szabadságai nem erőszak vagy félelem által csikartattak ki tőle, s jellem és miveltség képessé teszik öt , egy jóakaratu, fölvilágosodott s minden haladást hőn pártoló fejedelem szerepére.“ — A „Chronicle“ folytatja békeagitatiót, s az ausztriai közbenjárás minden ellenségeit csak érzelgő politikusoknak, vagy pedig a socialistico-republicanus anarchia öntudatos utászainak jellemzi. Francziaország, Pár­is, sept. 22. Egy német lap­nak írják : Mindinkább előtérbe lép azon kérdés, mi kö­vetkezménye lesz Szebasztopol elestének : béke-e vagy háború? A „Pays“ ma ezen kérdést hosszú czikkben tárgyalja, s azon következtetést vonja,hogy Oroszország nem fog oly békeföltételeket nyújtani, melyeket a nyu­gati hatalmak elfogadhatnának. Egyszersmind azon ke­­­gyes óhajtását fejezi ki, miszerint Ausztria a dec. 2-ki szerződéshez híven, széles­ alapú lépést teend annak valósítására, s azon sokat emlegetett ul­t­i­m­a­t­i­s­sí­vi­u­m­o­t, melynek elvetése a nyugati hatalmak politi­kájához­ cselekvőleges csatlakozását, tudniillik a harcz­­bani részvételét idézné elő, Oroszországhoz elküldi.Le­velező nem tudja, hogy a „Pays“ ezen hírt honnan me­ntette, de azt hiszi, miszerint ez állítás már rég óta nem igaz. Jól értesült személyek legalább azt erősítik, miszerint a nyugati hatalmak és Ausztria közti viszo­nyok jóllehet folytonosan a legjobbak, de London­ és Párisban határozottabb diplomatiai közlések következté­ben azon meggyőződésre jutottak, hogy Ausztriának a háborúbani cselekvőség részvéte — ha az még tartani fog — alig várható. Nápolyi tudósítások azt jelentik , hogy a nyugati ha­talmak és Nápoly közti összeütközés egyelőre elm­lez­­tetett. Mázza elbocsáttatása Angolország által kielé­gítő elégtételnek tekintetnék, s a tervezett expeditio elmaradna. Várjon ezzel a jó egyetértés helyre volna-e állítva, ez oly kérdés, melyre csak a közel­jövő fog fe­lelni. A franczia udvarhoz közel álló személyek azt hiszik, hogy a személy­változtatás Nápolyban nem rend­szer­változtatás, s a nyugati hatalmak nem sokára al­kalmat találnak új panaszokra. (Erre látszik vonatkozni a párisi „La Press­e“-nek alább olvasható köz­lése a nápolyi ügyekről.) Az olasz ügyek egyébiránt a franczia kormány figyel­mét nagy mértékben veszik igénybe. Azt erősítik, hogy a császár egykori tanítója, a szabad elveiről ismeretes senator V­­­e­i­l1­a­r­d titkos megbízással rögtön Turinba utazott (mit a „P. N.“ már régebb említett), s hogy Cipriani ezredes (egy­kori s W­a­j­e­w­s­k­i külügy­miniszter biztos embere) hasonló titkos küldetésben ment volna Rómába. Mint jelentékeny maneover emlí­tendő, hogy a „L­­­é­c­­­e“-nek több nappal ezelőtt a nem­zetiségekről írt heves czikke a sajtóiroda által azon uta­sítással küldetett minden megyei kormánylapokhoz, hogy azt idézzék. Diplomatiai körökben azt is tudni akarják, hogy a pá­risi és brüsseli kabinetek közt a viszonyok nagyon meg­­hidegültek. Nagyon rosz benyomást szült, hogy a belga követ nem jelent meg a Szebasztopol bevételére tartott Te Deumon, s hogy a belga kormány az idegen­légió toborzása elleni legújabb rendszabályaival nem mutatott különös rokonszenvet a nyugatiak ügye iránt.­­ A kenyér drágasága miatti izgatottság foly­vást tart a megyékben és Párisban. St. Denis, St. Martin és St. Antoine külvárosokban a múlt éjszaka több mun­kást befogtak, kik elégületlenségöket fen hangon nyilvá­­niták. A hadügyminisztériumban tudni akarják, hogy a közelebbről alakított öt lovassági tábort ismét föloszlat­nák s a vidékeken helyeznék el, minthogy a katonaság jelenléte több ponton szükségessé vált az uralkodó izga­tottság miatt.­­ Egy metzi borkereskedőt Szebasztopol bevétele annyira meghatott, hogy a torkos vendégek közt több hordó bort ingyen kiosztott. (Bosquet tábornok) Az „Illustrated Lon­­don News“ következő részletes megjegyzéseket tesz Bosquet tábornok, a sept. 8-diki győző fölött: „Mi­dőn a forradalom 1848-ban kiütött, a tábornok egyike volt azon főtiszteknek,kik a köztársaság mellett határo­zottan nyilatkoztak. E hithez oly szilárdsággal ragasz­kodott, mely majdnem a konoksággal volt határos Mi­dőn Lajos Napóleon Francziaország elé e két kérdést téve: „Igen“ vagy „nem“ ? Bosquet tábornok egész divisiójával arra szavazott, hogy „nem“! Ez bátor föl­lépés volt, s nevet szerzett neki az egész hadseregben De e pillanatra kevés­bite a kilátásokat pályáján, dispo­­nibilitásba helyeztetett, s ép úgy vissza kellett magát vonnia, mint Cavaignac-nak. Midőn a keleti expeditio elhatároztatott, azt gondolák, hogy ő ezután is vissza­­vonultságban fog élni. De Canrobert tábornok elő­­terjeszté a császárnak, hogy az ő barátja, B­o­s­q­u­e­t tábornok csodálatra méltó katona, habár rosz politikus, s hogy az új dynastia elleni oppositiója szavazása által megszűnt legyen. A császár nemesszívüleg egy divisiót adott Bosquet parancsnoksága alá. A hadsereg e fölött rendkívül örvendezett , a tábor­nok pedig a hadjárat kezdete óta mindenütt kitün­tette magát. Ő volt az, ki, midőn a francziák Gal­­lipoliban kiszállottak , organizáló lángésze fölött az angolok méltó bámulatát idézé föl, ki az elégületlen tö­rököket megzabolázta, zuárjainak elterjesztése által e táj fölött commissariatust rögtönzött, utakat építte­tett, azokat elnevezte, azoknak tisztán tartása fölött gondoskodott, postahivatalokat, kávéházakat, étterme­ket rendezett stb. Almánál és Inkermannál, valamint a legutolsó ostromnál is csillagzata úgy akarta, hogy ő vesse a határozó súlyt a mérlegbe. Almánál ő szárnyalta túl legelőször is az oroszokat jobb szárnyukon s meg­­rendité őket. Inkermannál az angoloknak 6000 ember­rel jött segítségökre, s visszaveté az oroszokat A jun. 18-kan a Malakoff torony ellen intézett szerencsétlen ostromnál nem volt jelen, miután őt két nappal előbb P­e­­­i­s­s­­­e­r a Csernaja mellé küldötte; a katonák ezen nem sükerülést később ime körülménynek tulajdonítot­ták. Bármint legyen is a dolog, borostyánai ez által sértetlenül maradtak. Sept. 8-kán Mac Mahon, ír származású franczia tábornokkal rohamot intézett a Malakoff ellen, s neve Francziaország történeté­be, mint e győzelem részese mindig be leend fonva. P­á­r­i­s , sept. 23. A mai „Moniteur“ a belügymi­niszter következő jelentését közli a császárhoz: Sire! Az idei aratás és ama nevezetes pótlék, mely az egye­sült amerikai államokból, s más termékenyebb országok­ból, mint a mienk, bejöhet, népességünknek szükséges élelmét teljesen biztosítják ez évre. A kereskedelem, köszönet ama biztosság, felbátorítás és könnyebbítésért, melyben azt Sire kormánya részesíti jól elláthatja a pia­­czokat, s a gabona sehol sem fog hiányzani. Jelenlegi magas ára azonban fájdalmat okoz, mely szívét keseríti önnek , hogy azt könnyebbítse, a birodalom minden pontján sokasítani akarja a munkát és segedelmezése­­ket; ennek parancsára aláírás végett ime oly rendeletet terjesztek fel, mely e czélra 10 millióra különös hitelt nyit A departementek, községek és magánosok sege­delmével e jótevő tőkéit az előrelátásnak megkettőzi, megháromszorozza, ha kell, s a munkás osztályok a csá­szár folytonos és atyai részvétét fájdalmaik és szüksé­geikben továbbra is áldani fogják. André báró és G­a­­­i­e­r­i­hg, mint a „C­r­é­d­i­t Mo­bil­i­er“ társulat igazgatási tagjai beadták lemondásu­kat, mert a kormány a Crédit Mobiliertől azt kívánta, hogy a külföldön 60 milliónyi összegig gabonát vásárol­jon. Fould urak (bankárok) és Morny jr. szinte követni akarták André és Galieri példájukat, de magas személy közbejötte által akadályoztattak szándékukban. Ugyanaz keresztülvitte, hogy a kormány szándékától elálljon. Az ezen ügyben folytatott tárgyalások igen he­vesen folytak. A kormány eleinte erélyesen ragaszko­dott szándékához, s azt mondá, hogy a Credit Mobilier oly általa alapított intézet, mely öt minden zavarában se­gíteni köteles. A Crédit Mobilier tagjai pedig azt felel­ték erre, mikép ha lehetséges lenne, a kormány minden kívonatát teljesítenék, de e pillanatban nem lehetnek oly üzletet, melyre mindjárt 60 millió frank kiadása szüksé­ges, miután ily üzletben nincs hitelek. Mily engedmé­nyek által békíté ki a kormány a Crédit Mobilier társu­latot, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy most újra jobb egyetértés uralkodik közötték. André és Galieri helyére, kiknek lemondása elfogadtatott, Macuard és H­o­f-­­­inger párisi bankárok léptek. A Crédit-Mobilier rész­vényei ennek következtében a mai boulevardi börzén 1260-ról 1360-ra emelkedtek. Az „Univers” újabban alaptalan gyanúsítással lép fel a porosz kormány ellen. Legújabb számában azon hírt közli, hogy Oroszország és a pápai szék közt szorosabb összeköttetés jött volna létre, ha a porosz kormány azt meg nem akadályozza. Ezen alaptalan hírt azonban már azért sem lehet hinni, mert az Oroszország és a pápai szék közt fenálló legbarátságosabb viszonyokat, eddig még a nyugati hatalmasságoknak Oroszországgal­ har­­cra sem volt képes felbontani. A boulognei községtanács Viktória királyné két­szeri átutazása emlékéül olyszerű emléket akar állítani, mely maradandó becset legyen; a kiszálló helyhez közel palotát építtet, a hozzá szükséges pénz aláírás útján szereztetik be. Számos munkás csapatok, kik Európa nagy gyárvá­rosaiból küldetnek, hogy a világműtárlatot láthassák s tanulmányul használhassák, érkeztek Párisba. A boule­­vardeok, a Palais Royal és a Tuileriákat választék gyál­­helyekül. Genuából írják, hogy P­i­a­n­o­r­i testvérét ott 17 tőr­döféssel meggyilkolták; — már régen közöltük lapunk­ban — e ténynyel a democrat párt terheltetik, mely ez által akarta a további felfedezések elejét venni. Bella­­­mar­e a Bicetre-be vitetett, azon ember, kinél itt lakott Cayennebe deportáltatott, mint hírlik. Strassburg, sep. 21. A sereg, mely Hagenaunál száll táborba, már több nap óta oda érkezett. Holnap­után Dr. Rusz püspök beszentelendi a táborhelyet, ez ünnepélyre nagyszerű előkészületek létettek. Egy része a seregnek még tél előtt Krimiába fog küldetni. Az új donationális törvény használatba vétetik a hadsereg által, s bár ha még csak a katonai elhelyezést illetőleg jövő évben lépenk életbe, mégis már most több kiszol­gált katona jelenti magát a kormány rendelkezése alá. Az angol toborzási hivatal nincs már úgy elfoglalva, mint egy hóval ezelőtt. A németek pedig inkább íratják ma­gukat a franczia idegen­légió közé. A sveieziak el­lenben mind az angolokhoz mennek. Páris, sept. 24. A császár tegnap Prokesch Os­ten báró altábornagyot, a német szövetség elnökét, ennek fiát s Arnim bárót, a porosz király pohárnokát fogadta. Ezután C­o­w­­­e­y lord, angol követ bemutatta Claremont alezredest, ki a meghatározott Torrens tábornok helyett Párisba katonai biztosul neveztetett. A „Constitutionnel“ főszerkesztője C­esen­a egy hosszú czikkben kijelenti, hogy a nyugati hatalmak most kevésbé volnának hajlandók békealkudozásokba bocsátkozni. Ők csak Krimia teljes meghódítása után érték el a háború főczélját, s gondolhatnak a béke kér­désére. És egy hatalomnak sem engedhetik meg, bár­melyik legyen is az, a közbenjárói szerepet, s nem türen­­dik, hogy Poroszország ezen szerepben ellenök föllép­jen. Ha Oroszország békét akar, ezt neki kell keres­nie. A bécsi értekezletek megújítására nem gondolhatni. Pár­is, sept. 24. A kölni lap­­­jegyű párisi levelezője írja : A német szövetségnél levő ausztriai követ ideér­kezett, hogy III. Napóleon császárral egyetértsen azon indítványokra nézve, melyeket Ausztria Frankfurt­ban tehetne.­­ Ugyan a lap­­­jegyű másik levelezője szerint Prokesch báró Párist holnap ismét elhagyja. Küldetésének (ha csakugyan volt) nem volt semmi ered­ménye. A nápolyi ügyek még sem látszanak kiegyen­lítve lenni, daczára azon békés hangoknak, melyeket más lapok után mi is utánkürtöltünk.­­ A párisi „La Press­e“-ben ugyan­is ezt olvassuk: „A nápolyi ügyek sokkal kevésbé vannak elintézve mint azok látszanak.­­ Egy sürgöny szerint, melyet a „Morning Post“ (Palmerston lapja)Marseilleből kö­zöl, ha­­ a­z­t a rendőrfőnököt az angol kormány pa­naszára letették is, semmi elégtételt nem adtak a fran­czia lobogónak Messinánál történt bemocsk­olásáért (A „Times“ azt írja, hogy azon udvariatlan tisztet, ki a franczia admirálhajó üdvlövéseire nem felelt, nem kü­lönben letették. Lásd az olaszországi rovatot alább). — Mázzá lelépte azonban jelentőségét veszti s ellensu­­lyoztatik I s c­h i t e 11 a hg hadügyminiszternek rögtöni lelépése által, ki egyedül hajlott a nyugati hatalmak felé a kabinet tagjai közöl. Ezenkívül a királynak egyik ka­marása kegyet vesztett, minthogy a rendőrigazgató tet­teit gyalázta.“ Ez, mondja a „Constitutionnel“ annyit tesz , mint egyik kézzel visszavenni, mit a másikkal adni akartunk. Franczia - és Angolország t­eh­át ismét azon szükségben vannak, hogy Ferdi­nánd királyhoz új előterjesztéseket te­gyenek. Az orosz párt befolyása kötelezi a párisi és londoni kabineteket erélyes hang- és állásra, minek eredménye nem sokára következendik, mert nem tehetni föl, hogy a nápolyi király kitegye magát szívesen oly rendszabályoknak, melyekhez a nyugati hatalmak két­ségkívül, sajnálattal nyúlnak, melyekre azonban el kell magukat határozniok, ha azokat a két szicziliai kormány ellenségeskedése szükségesekké teszi.““ Láthatni tehát — végzi be a „La Presse“, miszerint a viszály nincs befejezve, hogy a helyzet majdnem ugyanaz, s a „Ti­mes“ méltán mondható, hogy Nápolyban egy névén kí­vül semmi egyéb nem változott. A „La Presse“ igéri olvasóinak, hogy nem késik a bonyodalom következmé­nyeit tudatni *) P­á­r­i­s, sept. 24. A „N. Pr. Zig “ közelebbi párisi levelében ezt olvassuk : A nyugati hatalmaknak egy né­met lap által említett körirata, melyben fölfejtetik , hogy az utóbbi krimiai események mi befolyást gyakorolhat­nak a politikai helyzetre, valóban létezőnek tekintendő. A nyugati hatalmak diplomatiai ügynökökhez valóban intéztek ily köriratot, s levelező tartalmáról ezt közöl­heti : Oroszországra hagyatik annak megítélése, vájjon ezen hatalom elérkezettnek látja-e az időt békejavaslatok tételére; a dolog természetében fekszik, hogy nem őket illeti most ily javaslatokat megpendíteni. — Egyébiránt ezután is, mint ezelőtt, a négy pont alapján maradnak.— Ez lényeges tartalma ezen diplomatiai okmánynak, mely­nek kifejezései nagyon általánosak, s mi a négy pont melletti maradást illeti, nagyon ruganyosak. — Angersben 24 egyén ítéltetett el titkos társulatbani részvét miatt. Spanyolország, Madrid, septemb. 22. A trempi mozgó hadoszlopot a carlisták megrohanták és 40 em­bert vesztettek. A czinkosokat tevékenyül üldözik. A hivatalos lap alaptalannak jelenti O’Donnel visszalé­pésének hírét. Olaszország, Nápolyból sept. 15-éről írják a „Times“-nak : „A tegnapi hivatalos újság egy decretu­­mot közöl, mely a Fagan brit követségi titkáron el­követett sértéssel összeköttetésben áll. A többi közt ebben az mondatik : „Az igazgató a kir. belügyminisz­tériumban Don Ludovico B­i­a­n­c­h­i­n­i, fogja ezu­tán a más tevékenységre meghívott Don Orazio Mazza helyett a kir. rendőri minisztérium nevében az aláírásokat teljesitni.“ Hir szerint azon tiszt is, ki a *) Ezt a „Pesti Napló“ sem mulasztja el. S­z­e­r­k. franczia admiral irányéban Messinában oly gyöngédte­­len volt, hogy aug. 15-én üdvlövéseit nem viszonozta, letétetett parancsnokságáról. Ezenkívül egy tegnap közzétett decretumnál fogva I s c h i t e 11 a hg hadügy­miniszter elbocsáttatik: utódja Winspeare tábor­nok leend, ő maga pedig saját helyén mint tábornok­segéd maradand. Mondják, hogy a herczeg a pénz­pazarlásnak szegült volna ellene , mely a hadi ké­születek által okoztatik , melyek leginkább arra al­kalmasak, hogy a kormányt Európa szemei előtt nevet­ségessé tegyék. És valóban mirevalók mindezen nagy golyó- és bombarakások, homokzsákok s nehéz álgyak, melyeket oly helyeken halmoznak egymásra, melyeket valószínűleg sohasem fog az ellenség megtámadni ! Mert kinek jutna eszébe idejét Gaeta vagy Capua előtt pazarolni el, ha egy pár háromfedeles Nápolyt egypár óra alatt összelődözheti! Néhány száz tábori löveg s iszonyú mennyiségű katonai hadszerkészlet utóbbi na­pok alatt Nápolyból Capuába szállíttatott, egy bomba- és röppentyű­gyár Procidából szintén oda tétetett át, szó­val a hadosztályban oly rendkívüli munkásság uralkodik, mintha ellenséges invasio állna küszöbön. Az új had­ügyminisztert igen jó embernek tartják, de talán hajlé­konyabb lesz, mint elődje.“ A­mint ugyanazon levelező sept. 18-káról jelenti: igen sokan befogattak azért, mert a Szebasztopol elestére vonatkozó sürgönyöket „illetlen érdekkel“ olvasták. — Nápolyból érkezett későbbi sürgönyök szerint F­i­l­a­n­g­i­e­r­i tábornok és S­a­t­r­i­a­n­o­lg várható be­lépésükről nincs szó. A fő ok, miért lépett le Sziczilia egykori helytartója magas állásáról, azon körülményben rejlett, hogy Szicziliának Nápolyban székelő miniszte­rével nem tudott megegyezni. Különösen a fölött bo­­szankodott föl leginkább , hogy ez az ő tervének, Ná­polyban egy útépítési bizottmányt hozni be, ellensze­­szegült. Valameddig tehát Cassini úr, Sziczilia je­lenlegi minisztere kormányon van , nem akar a kor­mányzatban részt venni. Róma, sept. 14. Hir szerint ő szentsége Ő Felsége az ausztriai Császárnak kijelenté, hogy a magas érdemű herczegérseket, Rauscher Othmár Józsefet, kardinálisi méltóságra emelendi. Tegnapelőtt méltózta­­tott ő szentsége Angerer Eduard herczegérseki ta­nácsost és titkárt Bécsben , titkos tanácsossá kinevezni, ki már az elhunyt Milde érsek alatt is ugyan ily minő­ségben szolgált, és annak 1848 ban sok szolgálatot tett, s iránta ritka hűséget bizonyított. — Minap egy fráter gyűjtő perzselyében oly pénzdarabot, — öt bajocchi ér­tékűt — talált, mely előtte vastagsága által feltűnő volt. Jobban megnézi a pénzt s észreveszi, hogy annak sarka van, és lemezzel van borítva, — a lemezt felnyitja tehát, és mint csodálkozik a fráter, midőn festés tűnik szemébe! „Santa Madonna!“, „Santo Antonio!“ — „Unmiracolo!“ — kiáltja. A kép magas homlokú férfiút ábrázol, szakál­lal és szenvedélyes vonásokkal, körül e név van írva: „Mazzini!“ Belgium Brüssel, sept. 24. A septemberi ünne­pek mai második napja gyász isteni tisztelettel nyitta­tott meg az 1830-ban elesett polgárok emlékére. 11 órakor megkezdetek az itteni s külföldi ének és zene­egyletek versenyzései, melyek szünetenkint estéiig tar­tottak, mire a díjak odaítélése következett. A király és kir. család több óráig jelenvalának azokon. Délután 5 órakor a polgári gárdának a nagy széllövésre meghí­vott csapatai minden tartományból zárták ünnepélyes bevonulásukat. 6 órakor előadás volt a park színházá­ban. 8 órakor a park környezete, a városház s annak tornya electricus fényben fognak úszni; a nyilvános épületek kivilágíttatni, s több helyen zenebandák ját­szanának. Németország, Paderborn septemb. 20. A west­­fáliai néplap tegnap megjelent száma (Függelék a west­­fáliai egyházi laphoz) rendőrségileg elkoboztatott. Ezen rendszabályra annak egy a leendő választásokra vonat­kozó czikke szolgáltatott alkalmat, mely következő fel­irattal jelent meg: „Felhívás a katholikus néphez!“ Oroszország. Haxthausen báró „Studien über die innern Zustände Russlands“ ezimd munkája szerint az orosz birodalomban 28 katonatiszt­nevelőintézet van, ezek közül egy tengerészeti tisztek számára. A növendékek száma 10,000 s évenkint ezer(!?) lép ki tiszti szolgálatba. — Pétervár, sept. 16. Az Ausztria és Franczia­ország közötti viszonyok különös figyelem tárgyai az it­teni kormánynál. A franczia tekintélynek a keleti kér­dés kezdete ótai folytonos emelkedése mind a csataté­ren,­­mind a diplomatiában, s különösen keleten: az, mit Nesselrode gróf neutralizáltatni kívánna. Az oroszok véleménye szerint jelenleg kevesbbé lehet szó a békéről, mint valaha. I-s. Sándor példáját emlege­tik, ki a moszkvai tüzet jelentőtől azt kérdezte : Nem fogta-e el a sereget félelem és kislelkűség? — A felelet­len . A sereg csak attól fél, hogy a császár békét köt. Ekkor a császár megölelte őt, s ünnepélyesen igy szó­lott: Inkább fogok Szibériába visszavonulni és száraz kenyeret enni! így gondolkoznak most is. S biztatásban és vigaszta­lásban nem maradnak el a kormányi közlönyök sem. Is­mét közölnek a népszellem emelésére számított költe­ményeket, így közöl a mai „Invalide“ Rostop­­schin Eudoxia grófnétól, ki Moszkva hires lángba boritójának nevét viseli, egy 9 soros 17 versszaku köl­teményt, melyben a küzdés szentsége, Oroszország le­­győzhetlensége dicsőittetik, mely egykor egy húsz nem­zettel egyesült óriást is leterített, s annálfogva bizonyo­san a mostani törpéket is legyőzendi. Az „Invalide“ mai száma a borodinoi csata évnap­jára emlékezéssel, az ottani csatatéri oszlop feliratait közli. Az első Jézus alakjáról így szól : „Benne van az üdv.“ Alatta ez áll : „Borodinoi csata aug. 26-án (sept. 7.) 1812.“ Az alak mellett jobbra a máso­dik felirat ez : „ 1838-ban a háladatos haza a be­csület mezején elesett oroszoknak. Meg­öletett 3 tábornok és 15,000 fegyveres; megsebesült 12 tábornok és 30,000 fegy­veres.“ Az alak mellett balra a harmadik neveket foglal magában : „Kutosoff, Barklay de Tolly, Bagration.“ Ez alatt: „Az oroszok száma harczvonalban: 85,000 ember gyalogság, 18,000 ember lovasság; 7000 kozák; 10,000 birodalmi véd és 640 ágyú. Becsület­tel visszavonultak, hogy bizonyosabban győzhessenek!“ Ez alatt: „Oroszországba tört: 554,000 és kiment 79,000 ember.“ — A harmadik felirattal jobbra: „Meghaltak a hazáért: Bagration, Tutschkoff I. és Tutschkoff IV. gróf Stutaissoff. Dicső­ség min­deniknek.“ A Jézus alakjával ellenkező oldalon a hatodik felirat : „Francziaország, Olaszország, Nápoly, Ausztria, Baj­or­or­­szág, Würtemberg, Szászország, Vest­­fália, Poroszország, Hollandia, Spanyol­­ország, Portugália, Lengyelország, Hel­st

Next