Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-13 / 1652. szám

60-1052. 6-ik évffolyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: ars-utcza 5-ik szím, 3 ik emelet, 15-ik szám. Angol királynőhez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ikszám, 4-fő emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. I*, , , , ,.. 5 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij, külön, 10 p. kr.— Hirdetmények U118. Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. 1855. Csütörtök, sept. 13. Előfizetés föltételei: Vidékre, pestra: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 „ „ Pesten , házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . ------- - 7** » ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI HAFLÚ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, sept. 13. A kármentesítésre s Tóth Lőrincz ur e tárgyréli értekezésére vonatkozó nézetek. T. Tóth Lőrincz ur az úrbéri kármentesítési kötelezvényeknek a hitelezők általi kényszeritett elfogadásáról szóló értekezésében azt állítja, hogy 1848-tól óta a moratorium által védett birtokosoknak elég idejük lehetett mostanig oly birtokállást kivívniok, miszerint megszűnvén a moratorium, ha kármentesítési kötelezvényeiken nem is adhatnának névszerinti érték szerint túl, ez romlásukat elő nem idézné. A tisztelt értekező ezt általánosságban mondván ki, az általa is említett azon gondatlanokat, kik a kedvező időközt használatlanul engedék lefolyni, nem értve, két jelentékeny tényezőt felejtett ki számításából; u. m. 1-szer azon birtokosokat , kik vagyonuk nagyobb részének csak kezelői s teherhordozói, miután jövedelmöket kamat, adó, és a napról napra drágább kezelési költség felemészti; mor azokat, kiknek birtokuk a magas felföldön, különösen a Sáros, Zemplény, Ungh, Bereg és Mármarosi úgynevezett Krajnyán létezik. Ezen szerencsétlen birtokosok nemcsak jobbágyaikat, de ezekkel együtt majdnem összes ottani vagyonukat elvesztették. Mert habár egyes kedvezőbb helyzetű birtokok itt is találhatók, mindazáltal köztudomású tény az , hogy legnagyobb része ezen Krajnyának, úgyszólván minden értékét a birtokosra nézve elveszté. A magánkezelés a lakosság páratlan tunyasága, befektetési tőkék hiánya, s rosz cselédrenszer miatt, — mely itt, hol gyakran az egész termés elégtelen kitartásukra, sokkal érezhetőbb mint egyebütt — kivált helyben nem lakó birtokosra nézve majdnem lehetetlen; a bérbeadás,ha a haszonbérlő meg nem bukik s el nem szökik is, a 48ik előtti bérnek rendesen 1/8, sok esetben V10 részére alig vihető. Ezen csekély jövedelem a semmit nem jövedelmező, de a napirenden levő falopás és erdőpusztításnál fogva tetemes őrzési költségbe kerülő erdőségek, s a hajdani gazdálkodás szülte, de most csak a birtokos terheül fennálló épületek fenntartási költsége által teljesen felemésztetik. — Vegyünk egy ily birtokost például — pedig akár mennyi akad — s fogjuk látni, mit segített rajta a moratórium, s mit segitene a kármentesítés, ha t. i. az a pátensnek oly értelmezése szerint fogna történni, minőt annak Tóth Lőrincz ur adni igyekszik. N. birtokosnak van egy helysége, melyben nagy területű majorsági föld s rét mellett 80 egész telkes jobbágya volt. 1848-ig a magánkezelés úgyszintén a haszonbérbehozott neki évenkint 4800 pfrt. 1849-ben új bérszerződés mellett kiadta birtokát 2000 pfrtért, de a bérlő egy év eltelte alatt megbukott, s igy jövedelme évről évre alászállva, jelenleg alig tesz 8—900 pfrt. Ez eddig tény — a minő némi változatossággal, akár mennyi akad. Ezen birtokba II befektetett 10000 pártot, s ezen adóssága,melynek kamatait48ig könnyen fizethető, s maradt is annyia a jövedelemből, hogy azon időben úri módon élhetett, most is megvan. De miként fizetheti most a kamatot, s miként bir élni, ha egyebütt vagyona nincs? az tisztán áll. Tehát N. birtokoson legjobb akarat s igyekezet mellett is a moratórium nagyot nem lendíthetett. De hát segít majd rajta a kármentesítés, hiszen 80 telke után elég státuskötelezvényt kap, úgy de a helység nincs rendezve, s a 80 telek hajdan csak 10 úrbéri telek volt, melyből szaporodván a nép s a földesuraságnak szüksége lévén több munkásra, házi rendezés által — mint az hajdan szokásban volt — majorsági földekből képződött a jelenleg is meglevő 80 telek,mely 1848-tól óta a felszabadított jobbágyság minden előnyeit élvezi, s volt földesurával, kinek pénzért sem akar dolgozni, legfeljebb azon viszonyban áll, hogy erdejét lehetőleg pusztítja, s az egész határt — mert az ur nem képes marhát tartani — legeli. Már most az a kérdés, 40 telekért fog el, kármentesittetni, vagy 80-ért? Az itten folyamatban levő úrbéri verificatiok után ítélve, az utóbbihoz alig lehet reménye, holott ha azt kapná is, 4848-ik előtti állását még akkor sem nyerné vissza, ha 40.000 frtnyi terhének kamatait azóta más valami forrásból fizetni képes volt is. Ha ellenben csak 40 telekért kap kármentesítést, tisztán áll, hogy csupán adósságának levonására, kivált ha kamatait sem fizetheti rendesen, sem a kármentesítési tőke, sem maga az egész birtok nem lesz elegendő. Tehát ha nem tagadható is , hogy hazánk boldogabb alrészein lehetnek birtokosok, kik nagy területű dús birtok mellett 5—6. telki állománynak veszteségét nem érzik , és ezen veszteséget is a több évi magas terményár bőven pótolható, azért általában azt mondani ki, hogy a moratórium minden életre való birtokosnak elegendő időt, a viszonyok pedig módot engedtek úrbéri veszteségeiből annyira kiépülni, miszerint bátran kimondható fejére azon ítélet, hogy a nemzeti nagy reform teljes terheit és súlyát viselje ő maga mindazon következményeiben, melyek valakire károsak lehetnek, igen egyoldalú állítás. — Kapjon telkeiért, melyek neki évenkint 4000 ftot jövedelmeztek. Összes váltságul 4000 ftnyi státuskötelezvényt, de ezzel is ne fizethesse ki hitelezőjét, hiszen mi köze ennek a más telkeihez? — ő a magáért jó pénzért eladta még a boldog időkben, s tőkéjét becsületes 6 pcentre — itt ott, egyes szokásos uzsorácskát nem tekintve — biztos helyre kölcsönző; miért szenvedne tehát ő, ki eddig is mindig árkodott a gazdaságával vesződő adóson, s kiért ez minden terhet viselt és visel, s fizetés nélküli tiszttartója volt és lesz ? — ki tehet róla, hogy amaz elég oktalan volt birtokába annyi ezereket belevetni, mi most, megszűnvén a pálinkafőzés, és ingyenmunka s kidögölvén a juh,nem hoz be semmit. Ő a helyett, mint bölcs számitó, ráblógázva költé biztos kamatait, s égbe kiáltó vétek lenne, ha vesztene most is valamit azokból. Hanem adós uram lássa mint mozoghat, teremtsen a semmiből elég pénzt, s elégítse teljesen ki hitelezőjét, különben dobra kerül birtoka. Bár minő túlzottnak lássék is ezen rajz, igazoltatni fog a jövő által, ha t. i. Tóth Lőrincz úr szerint oldatnék meg a fenforgó kérdés, ha tekintetbe nem fogna vétetni a krajnyai birtokok azon helyzete, miszerint ott az urbériség, ha az a Mária-Therézia idejébeni összeírás szerint számitatnék, felette csekély, holott a meglevő telkek száma más vidékekhez képest igen nagy. Hogy pedig ezeknek a lakosok általi megváltása kivihetetlen, s az A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F éva 1 után fordította G erő. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. (Folytatás. *) VIII. Chiffon kaczérkodása. Olvasóink még tán emlékeznek azon értekezletre, mely az aranycsepp-utczai nagy házban tartatott volt. Ennek eredménye, melyet csak az Irén ajkáról, ennek delejes álma közben fellebbent néhány szóból gyaníthatánk; ennek eredménye az volt, hogy elhatározták Sulpice orvos meggyilkolását. Azon padlásszoba hasadékain keresztül, hol Chiffon és Loriot első párisi éjüket töltötték volt, a Saint-Denis utczában, láttuk a két oszlop ötfrankost, melyeknek szomszédságában Nieul, az egykori pecsenyeforgató, horkolva aludt. E pénz volt a foglaló. Nieul magára vállalta volt a tettet. A gályarabságból nem azért szökik meg az ember, hogy tunyán egymásba fűzze két karját, mint valami lusta polgárember, így hát minden el volt rendezve; igen ügyes módra bukkantak, hogy az orvost tőrbe ejtsék, valósággal ördögi módra , mely méltó volt a morgatt előbbeni bűneihez. — Touril János helyeslé e módot; Nieul beleegyezett , hogy eszközül szolgáland. — De minden vállalatnál —• a legügyesebben kieszelt vállalatokat értem — fordulnak elő késedelmezések; a legegyetértőbb czimborák közt is esik vita és félreértés. A világ ügyei nem folynak csak úgy, minden fölakadás nélkül, mint a népszínművek meséi, mikor a szerzőnek nincs szüksége, hogy feneket kerítsen azoknak. * Lásd Pesti Napb ) 1650. sz. Az nap, midőn a czinkosok összejöttek, hogy a végrehajtás helyét és óráját meghatározzák, az nap nehézségek merültek fel. Touril János azt követelte, hogy a morgatt is jelen legyen a dolognál, vagy hogy legalább ki ne menjen házából azalatt, míg a támadás végbemegy. Okul az öreg ezt adá : — Meg kell emlékeznem, galambom, igy szólt a marquisnőhöz : meg kell emlékeznem, hogy te már engem többször megjárattál. Ez neked már véredben van, s én téged épen igy szeretlek, de úgy mondják, tapasztalás által gyanakvó lesz az ember. Nieul és én, mi fejünket kockáztatjuk .... Nieul is ott volt. Mozdulatával erélyesen fejezte ki az imént mondottak helyeslését. — Ha te, folytatá a vén kuruzsló, ha te akkor itthon maradsz, gyönyörű Rostan-palotádban,mi nem lehetünk megnyugtatva .... Akadtak már oly ügyes emberek, mint te vagy, kópé, kik egyik kezükkel jelt adtak, hogy a rájok nézve elviselhetlen ember meggyilkoltassák, míg másik kezökkel szépecskén oda dolgoztak, hogy épen czimboráikat elfogassák. — Hogy tehet föl ilyet ! kezdő Asztrea. — Jól van, jól, galambom. Te nem akarod, hol föltegyük rólad, hogy te is így cselekhetnél. Ez már szereped. Minden roszat tagadni kell. ... A mi szerepünk meg azt hozza magával, hogy óvatosak legyünk. ... Jól érted, mit akarok mondani.... Ha nem teljesíted kivonatunkat, semmi sem lesz a dologból ! Asztrea ügyvédeskedett, amint tudott. Okai oly szónokiasak valának, hogy Bistouri meggyőződött, hogy a morgatt csakugyan rejteget valami hátsó kibúvó ajtócskát. Azért nem is hajlott semmire. Aszrea százezer, kétszázezer frankkal toldotta meg az ígért jutalmat. A pénz neki úgy sem került semmijébe, kivált ígérve. Bistouri csak ezt válaszolta: — Ha nem akarsz engedni, angyalom, kitollak az ajtón. Engedni kellett. Asztrea reá állt a czinkosok kivonatára, hogy ő is jelen fog lenni, azok biztosítása végett. Nieul még aznap este Sulpice háza környékére vette magát, s lesett rá. Mihelyt az orvos mellette elhaladt, Nieul megállítá őt, gyógyszert kérvén tőle állítólagos mellbasa ellen. — Valóban, szólt Sulpice, ön nagyon sáppadt, sönre nagy betegség várakozik. Nieul elmondá e kalandot a marquisnének és Bistourinak. Alig hogy Sulpice az imént idéztük szavakat kiejtő , Nieul valósággal metsző fájdalmat kezdett érezni mellében. Az orvos pedig a kocsiból ezt kiálta Nieulnek: — Csak menjen haza, feküdjék le, s küldjön érettem, majd eljövök. Épen ez volt az eredmény, mit Nieul fölidézett. Mintegy bevezetéséül szolgált ez a Sulpice orvos ellen megkezdett ostromnak, csakhogy az orvos úgyszólván a fele útját maga téve meg eléjük. Mert hiszen ő a gyógyszert mindjárt a helyszínén is átadhatta volna, ő pedig , valóban úgy látszott, hogy még maga keres alkalmat Nieult meglátogathatni. Sokkal felötlőbb volt azonban a rögtöni roszullét, mely Nieult érte. Már rá nem ért az aranycsepp-utczai házba visszatérni. A Luxemburg mögött egyik lebujba viteté magát. Sulpice, kivel e helyet tudata, meglátogatta őt, s belépve, igy szólott a beteghez: — Miért nincs ön saját szállásán ? Nem történt ezután semmi, csak az, hogy Nieul ismét rögtön egészséges lett. Most már harmad ízben rántotta ki őt Sulpice orvos a veszélyből. Ám, ez az oka, hogy egész hónap folyt le, anélkül hogy a marquisne terve végrehajtatott volna. Körülbelül egy hét óta Nieul ismét fenjárt, de még ki nem épült tökéletesen. (Folytatjuk.) -nn/lIU»tSJ»SiJWuvújra robotozás sem kívánatos, de alig is eszközölhető : erről kár volna szót is vesztegetni.*) X. Z. PESTI NAPLÓ. Pest, sept. 43. Megjelent a „Magyar nép könyve“ 2-ik kötetének két utolsó füzete. Szerkesztők a késedelemért, mely e füzetek megjelenésében történt, a tartalom érdekességével hiszik kárpótolni az olvasóközönséget. Jövőre azonban akkér rendezik vállalatukat, hogy az egyes kötetek füzetei gyorsabban kövessék egymást. Erről azonban külön értesítik olvasóikat. A megjelent két füzetben ismét találkozunk Arany (Zács Klára, ballada), Petőfi (A gólya; Három fiú; Ősz elején; A puszta télen; A téli esték; Kiskunság; A kis béres) és Tompa (Arszlán pasa) neveivel. Különösen gazdag e két füzet a Petőfi költeményeiben. Eddig főleg oly költeményeket közöltek szerkesztők e nagy népköltő hagyományaiból, melyek még kiadatlanok voltak. Most oly verseket is közlenek, melyek elszórva különböző vállalatokban már megjelentek ugyan, de épen azon körben, melyből van a magyar nép könyvének legtöbb előfizetője, kevéssé ismeretesek. Azt hiszik szerkesztők, hogy korán elhunyt nagy költőnk műveinek ismertetését jobban nem fejezhetik vala be, mint a fent elősorolt leíró költemények közlésével, mikben kétségtelenül legnagyobb Petőfi. A gólya, a puszta télen, a téli esték, Kiskunság költészetünk legszebb gyöngyei közé tartoznak, s a kis béres talán a legjobb magyar néprománcz. De folytassuk a megjelent füzetek tartalomjegyzékét. A szépirodalmi rész Jókai Mórtól is közöl egy humoreszket, ily czim alatt: kötél áztatva jó.Komáromi mende monda. A gazdasági rovatban a Gazdasági lapok derék szerkesztői, kik közelebb oly maradandó emléket emeltek nevüknek a „Mezei Gazdaság könyve“ kiadásával, folytatják az e vállalat második füzetében megkezdett értekezést a takarmány-termesztésről. A természettudományi része két czikket közöl: 4. A hús, mint tápszer, Csengerytől. 2. A thea Szabó József egyetemi tanártól. — Mindenik önálló czikk, bár egy nagyobb egésznek , a Johnston nyomán megkezdett vegytani czikkeknek folytatása. — A kik fáradságot vesznek e czikkeket az eredeti czikkekkel egybevetni, látni fogják, mily önállósággal jártak el a fentirt egyének az átdolgozásban. E czikkek sorozata oly dolgokra vonatkozik, amiket minden, némi miveltséggel bíró egyénnek, nőknek és férfiaknak egyiránt tudniok Íroll . ka np.pfiz.phi vp.gytani czikkeket különösen ajánljuk minden nőnek: az anyák bizonyára köszönettel veendik dr. Bene Ferencz úr értekezéseit a leánynevelésről, mi tekintetben oly keveset találhatunk összes irodalmunkban. Az angolok e tárgyat is tanulmányozták; az angol irodalom e részben is gazdag alapos tanácsokban. E tanácsadások nyomán indult, saját tapasztalatait is fölhasználva, fővárosunk egyik nagyműveltségű orvosa, dr Bene úr, az érintett czikkek írásában A világ állásáról, mint tudják olvasóink, e lapok szerkesztője ad koronkint történeti áttekintést. E füzetekben is folytatta tájékozásait. Mivel azonban a keleti *) Meg kell jegyeznünk, hogy T. L. barátunk kifejtett nézetei egy kicsit egyoldalulag vannak felfogva. — T. L. barátunk többet nem akart tenni a kész törvény commentálásánál. Ő bizonyosan egy cseppet sem örül a magyar földbirtokos veszteségeinek, mert talán maga is szenved a rendelkezések súlya alatt. — De a mi igaz, csakugyan igaz. Ha az úrbéri viszonyok megszüntetésének eredményeiből valakire kár háramlik, ezen kárnak inkább azon osztályt kell érni, mely ellen az 4848-i törvény volt irányozva, mint a hitelezőt, kinek a volt földesúr és jobbágy közti viszonyaihoz semmi köze. — Sajnálni lehet az illetőket, de jogi szempontból rajtuk segitni alig. A jogi szempontot pedig, egy turista főleg, más tekinteteknek alá nem rendelheti. Azerk. ügyben semmi döntő körülmény nem adta magát elő, mióta a vállalat harmadik-negyedik füzete megjelent : azt hitték a szerkesztők, hogy semmit sem mulasztanak, ha a következő füzetre hagyták e történeti vázlat lehozását napjainkig. Végül egy régi, köztiszteletben álló név merült föl újra e vállalat lapjain, hol újabb időben . Eötvös József dolgozataival is először találkozott a közönség, s ahol Vörösmartynk lantja is először szólalt meg ismét. A „Magyar nép könyve“ az első magyar vállalat, melyben — egy pár külföldi levelét kivéve, — nagyobbszerű dolgozattal először lép föl Szalay László. Mint publicista karöltve járt egykor a „Magyar nép könyve“ szerkesztőivel, s most mint történetíró lép föl régi barátainak társaságában. Azt hiszik szerkesztők, hogy ily köztiszteletben álló nevek közremunkálása mellett méltán számíthatunk a közönségpártolására azon vállalat érdekében, melyet eddig— rendkívüli olcsósága mellett — csak áldozattal lehetett fentartani. — Egy kis füzet küldetett hozzánk. A füzetke czime: „Kebel-versek. Keletkezte Zsarnóczy Antonia, hűvös Takách Györgyné. Eredeti kiadás.“ Nyomatott Pesten 1855. Emich Gusztáv könyvnyomdájában. A borítékon e szavak állanak: „Csak azzal érdemelte meg az ország ezt a művet, ha meg fogja tudni becsülni. Zsarnóczy Alajos.“ Mi megvalljuk, e müvet éretlen tréfának, nem sikerült satkrának tartjuk. Valaki tán egykét költőnkre és azon irodalmi calamitásra, minél fogva alig ismert nevű írók, költők műveik kiadásával lepik meg a közönséget, kívánt satirát írni e versgyüjteménynyel, melynek (1 psrt) ára mutatja, miként az nem azon reménynyel adatott ki, hogy meg is vétessék. De mint mondjuk, a satira nem sikerült, mert e versecskék egyetlen egye sem mutat elmésségre , gondolatra. Badar, érthetlen szavak halmaza az egész. Ezért kárhoztatnunk kell az ilyezetlen tréfaütet , hogy a versek szerzőjéül oly mindenesetre álnevet választott, mely hazánkban nem egy két család tisztelt neve. Mert mi nem hihetjük, hogy ily nevű hölgy, kinek a rímről fogalma van, ki csak egy jobb verset is olvasott, ily badarságokat összeirt volna, avagy ha jó kedvében megírta, azokat közrebocsátani is akarná. E mellett tiltakoznunk kell irodalmunk érdekében ily profanatio ellen, melyhez fogható Guttenberg idejétől alig jelent meg. Mutatványul elégnek tartjuk a következő sorokat: „A kedvek: — — S hullt volt a zápor; s szikkad már: Az elfolyott vizek pat’ár; És kitöltve, a bu-pohár: „Szélverte nap vár.“ Horatius „Beatus ius“ stb ódáját ekként fordító : „Boldog ki neszt távol , mint régeink népe : és telki szántni ápol : s az, annakbért, tépe!“ stb. „Nyúl-bú. Túl fuss utrul : Túl juss kultul : Uj-uj, rugult nyúl! Búsulsz, nyugsz, futsz,-----Uj, budbul tudsz : Bujt-lyuku pusk’ gyűl.“ stb. A „szüzüdv“ még badarabb. Ilyeket még Irmesi Homonai uram sem irt. Bizony jobbra is lehetett volna a nyomtatási költséget fordítani, mint ily éretlen tréfára. Az oly meghatalmazások, melyek az urbérkárpótlási igényekre jogosított személyek által, az ily kötvények, vagy az ezek után járó kamatok felvételére általában az urbérkárpótlási ügyre vonatkozó bármi tárgyalásokra nézve kiadatnak, bélyegdijmentesek. De e mentesség az oly meghatalmazásokra ki nem terjed, melyek e hatóság mellett még más ügyekbeni képviseletre is ruházza föl a meghatalmazottat. — A pozsony-nagyszombati vasút augustus havi forgalma volt: 46,049 utazó és 267,374 mázsa árubevétel 72,546 port. — Szegeden több sütőmester, a kenyér súlyát megszabó hatósági rendelet elleni ismételt kihágás bűne miatt üzlet jogától itéletileg megfosztatott. — Holnap ünnepli meg 86-ik születése napját „Kosmos“ halhatlan írója Humboldt Sándor. Mi is szerencsekivánatainkkal és tiszteletünkkel járulunk a tudományosság e lángeszű képviselőjéhez e napon, mely hogy az ősz tudós felett többször felvirradjon, a tudományosság érdekében is óhajtjuk. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Egy századnegyed a magyar szépirodalomból. I. *) A nemsokára lefolyandó 1855. évvel a magyar szépirodalomból egy igen nevezetes századnegyede fog beárulni, mely nem pusztán mint alkalmas időköz ajánlkozik a vizsgálódónak, hanem fontossága után érdemli főleg, hogy mélyebb figyelemmel pillantsunk vissza reá. 1830—1855 elmélkedésem tárgya, szépirodalmi szempontból, ha lehetséges, minden feltűnő mozzanataival, nyilatkozásaival, ítélve, birálva mint sokan, de soha nem szaggatva, időket egymás ellen fordítva, hanem folyamosan, és a külön koroknak egymásból lehozásával, kibékítésével, mint kevesen. Bevalljam-e magamról, hogy engem az 1830-dik év *) Örömmel közöljük tisztelt barátunk czikkeinek cyclusát; s ha egyben és másban az övéitől eltérnek nézeteink , utólagosan adják elő, nem szakitva meg jegyzeteinkkel nagyérdekű előadását. Csak egyszerűen jegyezzük meg előlegesen, hogy annyi szép és igaz részlet mellett, melyben mi is osztozunk, már az első czikkben van pár sor, melyre volna némi észrevételünk. Különösen azon sorra, mely Gyulaira vonatkozik. De ezen barátunk nem szorult a mi védelmünkre; s mi előre örvendünk az érdekes eszmecserének, mely irodalmunk oly jeles képviselői közt fejlődik, a kiknek okuk van egymást becsülni s a kik közöl mindenik csupán irodalmunk ügyét viseli szivén. Ne tapsoljon tehát a fánkor, a megsértett hiúság, mely okok helyett piszkolódásokkal állt elő Gyulai alapos czikkeire, melyek, styl tekintetében is, legjobb irodalmi termékeink közé tartoznak. Erdélyi szintúgy örvendett Gyulai czikkeinek, mint magunk; erről alkalma volt személyesen meggyőződnie e lap szerkesztőjének. Néhány kiindulási pont, amiben eltérnek, s ezeket házilag kiegyenlítik e lapban, mely örömmel számítja mindkettőjüket főbb munkatársai közé. Szerk.