Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-01 / 1667. szám

84-1661. 6-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-ik szám , 1 fő emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynőbe* czímzett szálloda, 63-ik szám. Alap szellem­ részit illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. _______________ Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Hétfő, oct. 1. Előfizetés föltételei: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . „ Hirdptiupnyok Hiin ” 5 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij, külön, 10 p. kr. nirueimenyek utja. MigSn vira 5 hasáb08 petit 60r 5 p. kr Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre.............................10 „ „ PEST, oct. 1. Távirati magán­­tudósitás. Feladatott Bécsben : oct. 1. d. e. 11 óra — p. Érkezett Pestre: „ „ „„ 12 óra 10 p. Az éjszaka erőd bombáztatása sept. 29-kén megkezdetett. Az oroszok tel­jes visszavonulásban vannak. — Az egyesült hatalmaknak hajócsapatai sereggel rakva eleveztek, nem tudni merre. — Stratford Redcliffe, hir szerint, visszahivatott. (Politikai és államgazdászati nézetek.) Egy nagy eszmébe központosult, következetes akaraterő: hatalom- s legtöbbnyire czélhoz vezet. Az orosz czárok bírnak ily nagy, hagyományos eszmével, melybe, mint uralkodói hivatásuk gya­­pontjába vonva össze megtörhetlen akaraterejöket, óriás léptekkel haladtak a kitűzött czél felé. E hagyományos eszme : Európa uralma. Vallás és nemzetiség ezen eszme két szárnya; ravasz diplomatia, mely az eszközökben nem vá­logat, s hatalmas hadsereg, mely emberéletet nem kimél, tényezői; a czárok önkényes, vas akarata a mozgató erő. Törekvésük biztos alapját megvetette Lengyel­­ország elfoglalása; a skandináv államok és Tö­rökország megnyirbálása, csak nem korlátlan ura­lom a Feketetengeren s túlsúly a keletin. Eszélyes diplomatiájának, mind­ezen hódítások daczára is sikerült, megtartva a mérsékeltség csalfa látszatát, port hinteni az európai kormányok sze­mébe, s Európa siket és vak maradott az elég kö­zelről fenyegető vihar moraja iránt. A jogtalanul megtámadott államok és leigázott népek feljajdu­­lása pusztában hangzott el. Európa hallgatott, vagy nem mert elég határozottsággal föllépni. Bekövetkezék az 1848-ks európai rendűlét. Az idők viharosak voltak. Nem egy százados büszke tölgy ingattatott meg gyökerében. Véres, elkeseredett, néhol a közép­századokra emlékeztető harczok folytak földrészünk több pont­jain. S Miklós czár megragadta ezen alkalmat: lekö­telezni az európai uralkodókat, és sergei a béke visszaállításáért küzdöttek. De a rend helyreállván Oroszország épen nem volt túl szerény az érdem osztályrésze körül. Fennen hirdette, hogy mennyit ten Európáért, s hogy különösen mennyi köszönettel adós neki Németország. Szünetlenül ismétlé, miként csupán barátságból, minden mellékes érdek vagy haszon nélkül vonta hüvelyéből kardját ki. Európa kormányainak egy része elhitte a szép szavakat, s utánhangoztatta a hallottakat, s eskü­dött a mester szavára. De mi ne esküdjünk föltétlenül, hanem lebbent­­sük meg a függönyt. Oroszországnak interventióban messzebb ható, a czárok öröklött politikájával, mint a következés mutatja, szorosan összefüggő czélja is volt. Biz­­tosítni a hagyományos eszme diadalát, lekötelezve általában Európát a rendbiztosítás és lovagiasság ezen fényes tette által, s magát a német államok mentorává tenni pártfogó és baráti védő czím alatt; ez volt a pétervári udvar politikája. S mert mind­ezt igy hitte Miklós czár, eljöttnek tartá a kedvező pillanatot egy merész csapásra: eltemetni elevenen „a beteg embert“ Oroszország birtokfaló, hideg gyomrába, s ekkor, mint a Dar­danellák ura, törvényt szabni szomszédjainak, és függésben tartani Európát akarata önkényétől. És az idő, látszólag valóban kedvező is volt. Dánia és Svédország gyöngébbek és félénkeb­­bek, mintsem gátat vetni tudnának és akarnának — még most is — az óriás szomszédnak. — A német birodalom nagyon hasonlít egy Zemplén megyében létező úgynevezett négy erdőhöz, mely egykor hatalmas erdő volt, most pedig minden van benne, csak fa nincs, de mégis nagy erdőnek nevezik. Az egykor hatalmas német birodalomban is minden van, csak német birodalmiság nincs. Van benne porosz, bajor, szász, badeni sőt waldecki is, csak német nincs. Más szóval: a német birodalom­ban nincs egység, következőleg öszpontosított aka­rat sincs, erő sincs. Ezt tudta Miklós czár, s ebben bízott. Francziaországban egy uj dynastia, mely még gyökeret nem vert volt. Angolország kormá­nyán egy oroszérzelmű premier, a czár személyes barátja, —­s e két ország nemzetei között egy örököltnek hitt gyülölség, mely őket egyesülni nem engedi. Törökországot nemcsak a czár, ha­nem egész Európa annyira kimerültnek tartotta, hogy a hagyomány — sóvár sírásónak csak ke­zével kelle érinteni a múmiát, hogy az öszve­­omoljék, így hitte Miklós czár állam­ Európában a dol­gokat, midőn Menzikoff herczeget Konstantiná­poly­ba küldötte, — még annyi ürügygyel sem a ga­rázdálkodásra, mint a mennyivel bírt a mesében a farkas a vizet alulról zavaró bárány ellen. A keleti kérdés Európa közé dobatott. És Európa valahára fölrezzent, — siket fülei meghallották a vihart, vak szemei felnyíltak az örvény előtt, — s felfogta a veszélyes helyzetet, melybe a czárok hagyományos eszméje sodorta lépésről lépésre, — csak nem az utolsó csapásig, mely most is feje fölött függ. P. J. TUDOMÁNY­ IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Histoire de Washington et de la Fonda­­tion de la Republiqne des États-Unis, par M. Cornelis de Witt, précédée d’une notice historique gür Washington, par M. Guizot. A m p é r­e, ki közelebb érdekes tanulmányokat köz­­lött a Revue des deux Mondesban a római történet em­lékeiről, ugyan e folyóirat egyik füzetében egy nagy­becsű történeti munkára figyelmezteti a közönséget. A fentirt művet értjük, mely Washington életét adja elő. Mikor, úgymond Ampére, Francziaországban oly szo­morúan meghiúsultak a törvényes szabadság megalapí­tására irányzott kísérletek, s annyian kezdék hitüket veszteni a szabadság ügyében : idején van vizsgálni a férfiú életét, a­ki számtalan nehézségek közt megala­píta azon É­szak-Amerika intézményeit, melynek ki­vívta függetlenségét. Washington nem látszott nagy embernek születni; úgy tetszett, nincs még benne sem azon ambitio, mely merész vállalatokra ösztönöz, sem azon rendkívüli te­hetségek, melyek az eredmény biztosítására szüksége­sek. Egyszerű ültetvényes volt Virginiában, maga leve­lezett londoni ügynökeivel a dohánykereskedés ügyé­ben, s a legnagyobb kereskedői pontossággal vitte nap­lóit, könyveit s másolta levelezéseit; de e szorgalmas ültetvényesben és dohánykereskedőben e legnagyobb mértékben megvolt a katonai és polgári bátorság, mi folyvást osztályrésze maradt az amerikai szabadságnak, — ama két bátorság, melyek egyébiránt szükségesek a győzni akaró népuralmaknak. Washington erélyes részt ven minden törvényes el­lenállási lépésben Anglia alkotmányellenes merényei ellen. A háborút nem óhajtotta, de mindig kész volt harczolni a jogért. Saját levelei mutatják ezt, valamint azt is, hogy midőn a hadsereg vezérletére meghívták, szerény önbizalmatlansággal vállalta azt el. S a vállalat nehézségei iránt sem élt csalódásban, írtta többek közt: „Ha a tábor álomba merült, szomorú perczeim vannak, ha helyzetünkről gondolkodom. Sokszor elképzelem, mi vég­telenül boldogabb volnék, ha vállamra vetvén puskámat, besoroztattam volna magamat, a­helyett, hogy ily körül­mények közt a vezérséget vállalom vala el, vagy ha vissza­vonultan élhettem volna valamely wigwamban, a­nélkül, hogy félnem kelle vala, miszerint a jövő kor és saját lelki­ismeretemn kárhoztatni fognak e tettemért.“ De e férfiú­nak, kit a lelkesedés nem volt képes elvakítani, ha egy­szer a pályára lépett, melyet nem keresett, czélhoz kelle jutnia csüggedetlenül. Witt teljesen kifejti, mily akadályokkal kelle Was­hingtonnak küzdenie hazafiai ellenében is. Nem csoda, ha szerzőnk azon hazafias emekedettségét sem vette eléggé számba, mely, mind e nyomorúságok közt, le­­■ győzhetlenekké téve az amerikaikat , mikor Washing-­t­ton maga is kétkedni látszott pillanatra a sikerben. Ezt mutatja testvéréhez írott levele. De e kételyek által nem engedte magát leveretni, s folyvást oly szilárd maradt, mintha a legteljesebb hit élt volna benne. A háború kezdetét jól festi Witt e szavakban : „a positioért folyt a harcz, ridegen mint egy szakjáték; kevés vér ömlött, kevés hősi tett és nagyobb csata volt: egyetlen nagy látmány : Washington szilárdsága a bal­­sorsban, szakadatlan küzdelme övéinek csüggetegsége, félelme és árulása ellen.“ — Nem úgymond Ampere, még egy más nagyszerű látmány is vala : nagyszerű volt látni e rögtönzött katonákat, e népségeket, melyek oly gyorsan fegyverben álltak a függetlenség mellett; ez embereket, a­kik most hagyták el az ekét és ügy­szobáikat s végre is diadalmaskodtak a rendes hadse­reg fölött. Minden tapasztalatlanság, fegyelmetlenség, s mindazon kisszerű szenvedélyek daczára , melyek ren­desen a nagy dolgokba ártják magukat, az amerikaiak is méltóknak mutatták magukat vezérekre. Egy ember soha sem elég egy nép szabadságának kivívására. Egyébként szerzőnk igen jól ítéli meg Washington kato­nai jellemét, a türelem és bátorság, az ügyes idézés és merész elhatározás ama vegyületét. A katonai dictatu­­rától nem lehetett félni oly hadvezér irányában, a­ki azt írta a congressushoz , miszerint soha sem fogja fe­ledni, hogy a kardot, melyhez csak a szabadságvédelem végső szüksége kényszerű­e nyúlniok, azonnal le kell tennie, mihelyt e szabadság szilárdul meg lesz alapítva. Washington politikai szereplése a háború után még bámulatosabb, mint katonai szereplése volt. Az ő fenső­­sége békíte ki ama két hatalmat, melyeknek összeüt­közései Amerika jövőjét fenyegették : a parliamentet és hadsereget. A parliament alkudozott a hadseregnek tett ígéretek fölött, s a hadsereg föloszlással fenyege­tőzött a legyőzött, de még mindig veszélyes ellen­séggel szemközt. Washington megbélyegezte e szándék gyalázatosságát s a parliamentnek szemére vetette hálát­lanságát. E higgadt hazafiság sokat tön a fegyverrel ki­vívott függetlenség biztosítására. S még más próbáját is adta Washington hazafiságá­­nak. Egy párt vissza akarván állítani az egyeduralmat, a diadalmas hadvezérre óhajta ruházni a legfőbb hatal­mat. Tekintélyes férfiak voltak ez egyeduralmi pártban, a­kik mélyen meg voltak győződve, hogy a köztársaság veszélyes sőt lehetlen, s a brit alkotmányt tartották leg­jobbnak. Washington és Hamilton azonban egyetértőleg elhatározák, Hamilton kifejezése szerint, kísérletet tenni. Nem a szabadság elnyomásáról volt szó, hanem sokan óhajták, hogy Washington használva a congres­­sus hibáit, a honszabadító hadsereg által ruháztassa ma­gára a főhatalmat. Egy tiszt ez értelemben írt hozzá bajtársai nevében. Washington fájdalmas érzéssel vette e sorokat. „Higgye el ön, írta többek közt, hogy az egész háború folyama alatt semmiféle esemény nem hatott oly kellemetlenül rám, mint midőn öntől arról értesülök, hogy ily eszmék keringenek a hadseregben; borzadnom kell azoktól, s kénytelen vagyok szigorúan kárhoztatni. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. I. 5 cs. kir. Apost­oliFelsége Ischl­­ben f. hó 24-kén kelt legfelsőbb elhatárzásánál fogva a birodalmi egyetemek és jogakadémiák jog- és államtudo­mányi tanfolyamainak alapelvei helybenhagyatván, a tanul­mányok ez alapelvek szerint fognak elrendeztetni. Egy­út­tal a kellő intézkedések megtörténtek arra nézve is, hogy a pozsonyi, kassai és nagyváradi jogakadémiák a jövő 1855/6-ki tan­évvel szintén 3 évi tanfolyamoti tel­jes jog­akadémiákká szerveztessenek a zágrábi és szebeni példájára. — A sz. kir. pestvárosi nyilvános fő-, elemi- és ma­gán tanodáknak 1854/5-ki tanévre német és magyar nyelven kiadott kimutatásából előbbi statistikai adataink kiegészítéséül közöljük a következőket: 1) a nyilvános fő- és elemi iskolai ifjúság összes száma tett 6582-t. Ebből fiú r. k. 3256, izr. 545, helv.hitv. 37, ágost. h. 51, g. n. e. 25, leány r. k. 2391, izr. 197, ágost. hitv. 50, helv. h. 16, g. n. e. 14. 2) A magán tanodákba jártak 3159-en, és pedig fiú r. k. 746, izr. 777, helv. hitv. 135, ágost. h. 59, g.n. e. 46, leány r.k. 736, izr. 523,helv. 66, ág. h. 50, g. n. e. 21. 3) A vasárnapi iskolát látogatók száma 3322, u. m. fiú r. k. 2294, izr. 564, helv. 163, ág. h. 97, g. n. e. 39, leány r. k. 165. 4) Az izraelita nyilv. vallás­iskolát látogatók 482 fiú és 235 leány. 5) Óvodai ifjúság 1251. 6) Szép művészetekben és gymnastikában tanodai­­lag képeztettek 1942-en. A mennyire a tér megengedi e kimutatásból a részletes adatokat is kiemelendjük. Ez­úttal szólunk a magán nevelőintézetek és tanodákról. Szaba­dalmazott kereskedelmi tanoda van Pesten 5. A tanulók száma ezekben 672. (295 r. k. és 277 izr.) Finövelde és tanoda van 17, a tanulók öszves száma ezekben 768. (185 r. k. 450. izr. 98, helv. 28, ág. h. 7, g. n. e.) Vegyes fi- és leány elemi tanoda 9, a tanítványok száma 489. Nőne­­velő és tanító intézet 38. Mennyi ebből olyan, mely hiva­tásának kellőleg megfelel, nem tudjuk. A tanitv. száma 1228. (589 r. k. 508 izr. 65 helv. 45, ág. ,h. 21, g. n. e.) A 2 festészeti és rajz iskolában tanul 62. A 3 zeneis­kolában 57. A műesztergálos ipartanodában 10. A népes­ség arányában, mint látjuk, mindenütt több izraelita része­sül a tanításban mint más vallású. — Vahot Imrének „Nagy Képes naptár“-a 1856-ra megjelent, a múlt évi naptár alakjában 125 famet­­szetü képpel, ábrával és vignettel. Tartalma leginkább, is­meretterjesztő, mutatva oktató czikkekből áll. Nagyobb ré­sze eredeti. A gazdászatiak közel figyelemre méltók: K­e­­nessei Kálmán pályanyertes gazdászati műve a magyar középosztályú földbirtokosok földmivelési állapotának ja­vításáról ; e czikk gyakorlati és korszerű. B­a­r­á­t­h Jó­zsef, kecskeméti gazda gazdászati példányiskolát indítvá­nyoz s ehez igen buzdító példaadással 200 pftot ajánl rész­vény fejében. Ajánljuk e czikket az illető szakemberek figyelmébe. Hisszük, miként a derék „Gazd. Lapok“ figyel­mét ez indítvány ki nem kerülendő. E szakban érdekes még a gazdasági gépek, a méhészet, a londoni tejgazdászat, és az angolországi lóversenyek ismertetése. A természettani czikkek közt figyelmet érdemelnek: Az időfelosztás­i nap­tár ismertetése Környeitől; a Klarisok ugyan­attól: természettudományi jegyzetek Szilágyi Virgiltől ; házi­orvos Boros Antaltól. Az országismertetésben London leírását, a d­inaiak; Gyöngyös, Nagybánya és Ungvár is­mertetését találjuk a szerkesztőtől (a nagybányai templom romjainak rajza ez ismertetést még érdekesbbé teszi.) J­ó­­kai és Kő­vár­y „Erdélyi képeket“ közölnek. Az ipar­világot a californiai és ausztráliai aranyásás s az üveghuta ismertetése képviseli. Kiemeljük még a solymászatot; a háztartási tanácsokat; a magyar írók, különösen Garay, Vörösmarty és Czakó jellemzését Vahot Imrétől; a csataképeket a mostani hiború színhelyének térképével. Balog István nyugdíjazott színész emlékirataiba Thá­­liában megjelent naplónak képes folytatása.­ és különösen a tengerészet körülményes, tanulságos és mulattató ismertetését (20 képpel) Jeneva­itól.’Magyarország, Erdély s a temesi Bánság teljes czim- és névtára mellett főleg mint e naptár legfőbb becsét az erdélyországi jég-és tűzkármentesitő társulat ismertetésé­ben találják fel. E kótartalmú naptár bolti ára t írt 30 kr. azonban a szerkesztőnél pdt. hó közepéig lehet példányo­kat 1 porttal megrendelni. —Azok után, miket legközelebb a reál-tanintéze­­t­e­k­r­ő­l elmondunk, nagy örömünkre válik jelentkezni t. olvasóinknak, miként Érsekújvár és Szen­t-G­yö­r­g­y sz. kir. város községe gyermekeinek hasznos szakképzé­sét sikeresen előmozdítani törekedvén, két osztályú reál tanodát állítanának fel. Az érsekujvári magyar reál iskola az 1856/7-ki tanévvel nyittatik meg, a szent-györgyi né­met reáltanintézet pedig már e jövő tanévben megnyílik. Óhajtjuk, hogy Érsekújvárt és Szent Györgyöt a hozzájuk népességre, értelmiségre hasonló községek mentül elébb kövessék. — A budai alagút munkálatainak megtekintése 20 pernyi dij mellett a közönségnek, mind tudjuk , eddig is megengedtetett. Miután azonban valamint az e vállalat iránti részvét, úgy a közönség kíváncsisága naponként nö­vekedik s a nagyszerű munkálatok megtekintésére a kö­zönség mindegyre nagyobb számmal siet, az alagút igazga­tóság nem sokára e díjat is leszállítandja, miután a mun­kálatok befejezése előtt is azok a rendes közlekedést egy részben, a mi a gyalogok rendes átjárhatását megenge­dendő — Túri János nemzeti tánczművész jövő kedden egy új magyar társas tánczot mutatand be a nemzeti színpadon. Az új táncz neve: „m á t k a -t­á­n­c­z.“ Túri János, ki 25 év óta dicsőíti Terpsychorét, a fővárosban is nagy számá­val találkozik tanítványainak, kik ha ez este mindnyájan megjelennek az előadáson, bizonyosan nem kevesen jutal­­marandják az elismerés jeleivel a derék művészt.­­ A „Pr. Zig“ értesítése szerint a tiszaszabá­­lyozási társulatok, a legközelebbi áradás alkalmával gyűjtött tapasztalatokra támaszkodva, az eddigi szabályo­zási rendszer megváltoztatása iránt folyamodandnak a m. minisztériumhoz. E tárgyról tán alkalmunk leend hallhatni egy avatott férfi nézeteit is, kitől e napokban közlendünk egy igen érdekes czikket „A Tisza apadásáról.“ — Nemzeti színház. Sept. 29-kén, bérletszünet­tel, új szereposztással először : „Zsidó hölg­y.“ Opera 5 felv. szövegét írta Seribe; fordította Jakab István; ze­néjét irta Halevy. Karnagy Erkel: Nagy számú közönség. E nagy zenemű, mely igen pontos, őszhangzó előadást igé­nyel, többszörös próba után sem lehetett ment minden hiány­tól,mit az első előadásnál szívesen elnézünk azon reményben, hogy a következő előadások összevágóbbak, pontosabbak leendőek. Sikerültnek, helyesnek kell mondanunk az első felvonás gyönyörű fináléját, a harmadik felvonás sextetjét s az ötödik felvonásban a női kardalt. — A czímszerepben K a i s e r - E r n s­t­n­é a., ha énekének nem minden részé­vel elégíthetett is ki, de teljes igyekezetét lehetlen fel nem ismerni; a második felvonás vég­tercetjében elég hatással énekelt; öltözéke szép és ízletes volt. Bogya R. k. a. Izabellának igen nehéz szerepében újabb bizonyítvá­nyát adó képességének , szerepének minden részét szokott correctséggel , s a legmagasb helyeket is hibátlanul éneklé. A karnagy, hisszük, meg volt ez ének­kel elégedve. Erf i­n g e r ur, mint Elvia zár, énekének erőt igénylő részeivel hatott leginkább; mi azonban nem e részeket tartjuk legsikerültebbeknek. A szép imajelenet ma nem hatott. Az, mi Jekelfalussy úr énekének hiá­nya volt, azt Jekelfalussy urnák hibául nem róhatják fel, mert igyekezetén nem múlt el a hatás. E szerepben Jekelfalussy urnak sok nehézséggel kell küzdeni, annyival is inkább, mert e műben a recitativek igen nehezek. A zene­karban ma is éreztük a jó hoboa hiányát. A vadászkürt két ízben sértőleg hibázott. Fentebb kifejezett reményünk mel­lett, örömmel tekintünk a nagyszerű mű ismért adatása elé. Sajnos, hogy a gyönyörű nyitányt a közönség a későn ér­kezők miatt háborutlanul nem élvezhető. — Sept. 30. „Hus­zár csíny.“ Telt színház. A jó előadás igen mulattatá a közönséget. — Ma adatik: ,,Gritti.“ Eredeti szomorujáték 5 felv. Hivatalos.­­ cs. k. Apostoli Felsége f. hó 21-kei legmagasb határozatával Szepessy Mihály ideiglenes ülnököt és törvényszéki előadót cs. k. valóságos bánya­széki tanácsossá és igazgatási ülnökké Selmeczen legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az igazságügyminiszteriumnak i. é. augusztus 31-én 18106. sz. a. kelt bocsátványa által K­a­­­n­i­c­z­k­y Károly ideiglenesen kinevezett ügyvédnek hivatalhelyét Tokajból S. A. Ujhelybe áttenni megengedtetett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Urban Manó troppaui gymnas. tanítót, Kriechenbauer Antalt az olmützi gymnasiumál alkalmazott tanítót, és N­a­g­y Antal budai gymn. segédtanítót a budai gymnasiumhoz rendes tanítókká; továbbá Schön Józsefet az olmützi gymnasi­­umnál alkalmazott tanítót, Schmidt Ambrus és Cheva­lier Lajos a bécsi gymn. segédtanítókat a kassai gymnasium rendes tanítóivá; D­w­o­r­á­k Lipót ficini, Ka­n­­dernai Ferencz olmützi, Hofmann György teseni, D­w­o­r­á­k József lőcsei és Grün Dénes bécsi gymn. se­gédtanítókat a lőcsei kath. gymnasium rendes tanítóivá; Schmidt Károly görtzi gymn. tanítót, a pozsonyi kath. gymnasium rendes tanítójává; végre Dr. T­u­s­c­h­a­r Gergelyt pozsonyi gymn. tanítót a zágrábi gymn. rendes tanítójává nevezte ki. Börzetudósítások: B­é­c­s , sept. 29. A mai börzén különösen érezhető volt a pénz szűke, minél fogva minden papiros alább szállott. Leginkább az éjszaki vasutrész­­vények szenvedtek 2051/4-ről 204­4-re szállottak. Nem­zeti kölcsön és 1854-ki sorsjegyek is lejjebb szállottak, amaz 787/8—3/4-re emezek 971/8—97-re. 5 % met. erő­sen zárták magokat 743/8—Államvasut a párisi ma­­gasb kelet befolyása alatt 355­2-re emelkedtek, végre mégis 3541/2-re szállván. Urbéri kárp. kötv. a ausztr. 74 —73­­/a a többi 71—6411. Bankrészvény 1038—7. Eszterházy hg 73—72112. Augsburg 114. London II. 1. Páris 1313­ 4. Arany 18. Ezüst 14.

Next