Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-01 / 1667. szám

Táviratilag. Páris, sept. 28. 3% rente 65. 40. 4Va % 90. 80. Auszt. ezüst kölcsön 81. Auszt. államvasút 745. Crédit mobilier 1250. London, 3%. Consolok 88/1. Gabonaár. (Bécsi gabnabörze.) (Táviratilag.) Forgalom : 35.000 m. búza. — Bejegyzett eladások: Mosonyból: 834 fontos bánsági búza: 6 frt 55 kr; 85 4 fontos ugyanaz 7 frt 18 kr; 86 fontos u. a. 7 frt 24 kr; Bécsiből 77 fontos magyar rozs 4 frt 48 kr; 69 fontos magyar árpa: 3 frt 36 kr. Pest, sept.30. Búza bánsági ó: 80—83 font. 5 frt 20 — 6 ft 40 kr, uj 81 — 83 fontos 6—6 frt 40 kr; tiszai uj 80—84 font. 5 frt 20 kr. — 6 frt 40 kr; bácskai uj: 78 —81 font. 5 frt 36 kr — 5 frt 54 kr. — fehérvári uj: 80—83 font. 6—6 frt 40 kr; oláh ó : 4 frt 30 kr — 5 frt 30 kr. Kétszeres ó : 75—76 font. 3 frt 24 kr — 3 frt 28 kr; uj: 76—78 font. 3 frt 52 kr — 4 frt 4 kr. Rozs uj : 76—80 font. 4 frt 20 kr — 4 frt 40 kr. Árpa uj: 65 —67 font. 2 frt 24 kr — 2 frt 48 kr. Zab uj: 44—47 font. 1 frt 12 kr. — 1 frt 20 kr. Kukoricza (1854) 3 frt 40 kr. — 3 frt 16 kr. Köles uj : 78 — 80 font 2 frt — 2 frt 24 kr. Repcze: 8 frt 15 kr. — 8 frt 30 kr. a. a. ra. Vácz, sept. 29. A tegnapi héten vásáron jegyeztettek : Búza : 5 frt 42 kr. Kétszeres : 4 frt 54 kr. Rozs : 4 frt 8 kr. Árpa : 2 frt 32 kr. Zab : 1 frt 24 kr. Kukoricza: 2 frt 32 kr. p. m. Dunavizallas. Oct-én: 6' 2' 6"' 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Nagybánya, sept. 23. (Ered. lev.) Jól esik a munkás embernek fáradsága gyümölcsét szedni, de bár méltó is a munkás az ő bérére, mindazáltal számtalanszor megtörténik az életben, hogy „hol a vető teli marokkal szórta a magot, üres kalászokat arat“, — de mindannyiszor egy felsőbb hatalom, bár beláthatlan intézkedésén megnyugszik az ember, s a sors reá mért megváltozhatlan akaratát békével tűri. Sokat értünk meg, és sokat éltünk át, de nem mindent! — A medreiből felkorbácsolt árvíz, honunk legszebb búzatermő vidékeit elborította, — a zápor és jég, a megmaradt részt több helyütt letarolta, — a tűzvész oly sok helységben a betakarított életet felemésztette, — a járványos epemirigy, számtalan munkás kezektől megfosztott, de mindennyi csapás között is megmaradt az öntudat e nemzetben, és az előhaladásra kész erő. Elvesztettünk sok jelest, kik vezérszövetnekül mentek előttünk, — elhunytak számtalan hökelelü barátok és jóstevők, és annyi nagyobb tanintézeteink jeles tanárai, méltók ők, hogy emlékünkben fentartva,adjuk át az utókornak, mi pedig vegyük tanulságul azt, „hogy addig munkálkodjunk, míg nappal van, mert eljön az éjszaka, midőn többé nem munkálkodhatunk.“ Városunknak azon szerencsés osztályrész jutott, hogy az ország nagyobb részét behálózó járványkor — cholera — itt nem ütött tanyát, és igy félelem nélkül folytathatta kicsinye nagya napi teendőit; takaríthattunk volna is, mert időnk elég kedvező volt, de mint nem termesztő helyen, nálunk a külső gazdálkodás, t.i szántás, vetés, inkább csak apródonkénti bevásárlása az életnek, mint hasznot hajtó gazdálkodási czikk — mint az alföldön — egy kis rész külső kerteiben szánt és vet, leginkább rozsot és tengerit, mert megszokta, s a tetemes iparfejlesztésre van módja, de nagyobb rész a kákás, és vizes érczes vegyületű terméketlen lapály földmivelése helyett, a szőlőmivelést viszi. — Tengeri termésünk a szárazság miatt reményen alól ütött ki, hogy a szőlő, annyi terméketlen évek után , mint fog fizetni, azt csak a jövő hónap fogja megmutatni, annyit egyébként előre megmondhatunk, hogy a tavaknál jobb borunk lesz,a gyümölcsünk is van helylyel közzel, és az itt szokásos aszalás folyamatba van, gesztenye termésünk középszerűnek mondható. István királyi vásárunk az ünnep miatt megzavarodott, a szokásos hétfői külső vásár keddre, a belső pedig szerdára tétetett át, mi azután azt okozta, hogy két nap tartott a belső vásár, ide nem értve a szokásos heti kint sátrazást, mit már bátran el is lehetne hagyni; — a marha ára, úgy látszik, mint ha szállana — mit a kevés téli takarmány is okoz — mert mészárosaink, ez örökös zsémbelő emberek, most kevésbé panaszkodnak mint eddig, egyébként az országos vásár középszerüleg folyt le. — Különösen magas ára van nálunk a sertésnek, mi onnan megítélhető, hogy egy font közönséges sertéshús ára egy ezüst huszas; jó volna ezt is, mint a marhahúst szabályozni, — melylyel a sütönék oly monopóliumot űznek most — s a mészárosoknak kötelességül tenni, annak is folytonos átuitatását. Községi választmányunk megalakult, s egy pár gyűléssel meg is kezdte teendői sorozatát, — bár elfogulatlan belső meggyőződés szülte akarat vezetné mindvégig tanácskozásaik sorát, hogy úgy a közjó, mint egyesek iránti eljárásaikban — a törvény korlátai közt — soha önzéssel ne vádoltathassanak,— mi egyébiránt erélyes polgármesterünk vezérlete alatt minden jót várunk, és reménylük a kinevezett községi választmánytól. Szóljunk valamit azon népsöpredékről, mely egyik ország végétől a másikig, kenyérkereseteként űzi a kéregetést ; leirhatlan azon szemtelenség , melylyel kéregetési ostromukat az áldozatra szánt egyén ellenében véghezviszik, — nem használ komoly szó, nem a fenyegetés, még egy szivarra valót — mit különösen szeretnek, és miért adják legelőbb az alamizsnát — nem kapnak, — ezektől megtisztítani a városokat — miről annyit panaszkodnak a pestiek is — nem kis feladat, de nem lehetetlen, csak kitartás és erély kell. A másik faj az úgynevezett szabadalmazott koldus osztály, ezekkel szinte örömödben — menyekzöknél — úgy, mint szomorúságodban — temetéseknél — úgy hivatalos, mint istennek társalkodásaidban — templomokban — találkozol. „Valamely helység vagyonosságát“ olvastuk valahol, „a koldusok számából lehet megitélni,“z akkor mi igen, igen szegények vagyunk, mert nekünk mindkettőből számos példányaink vannak, hihetőleg azért is, mert a körünkben eső falvakból is beszivárognak a koldusok, és ellenére azon felsőbb rendeletnek, hogy minden helység maga köteles szegényeit tartani, mi rajtunk élősködnek. Igaz ugyan, hogy „szegény ápoló“ intézetekkel nem bírunk, de a szokásos perselyes kéregetésekből koldusaink részére meglehetős öszvegecske gyűl be, mint például 1853-ban 1338 vsrt. 6 kr. — 1854-ben 1230 vsrt 1 kr mely azután, az arra érdemeseknek ítéltek közt hetenkint kiosztatik, és ha tán a házonkénti koldulás megszűnnék, akkor még jóval tetemesbb öszveg gyűlne be. Két nevezetesbb halálozás is történt városunkban u. m. Heti Nép. János cs. k. m. kamarai tanácsos, és nyugalmazott n.bányai főinspector 69 éves korában és t. Fázsi János g. cath. esperes, és keb. lelkész , mindkettő sokak áldás kísérete mellett tétetett le az örök nyugalom helyére. A n.bányai helv. hitvallású egyház feledhetlen emlékű fő pásztora nagyságos fötisztelendő néh. Szoboszlai Pap István tiszántúli superint. felett a gyász isteni tiszteletet jövő oct. hó 14-n tartandja. Szamos-Ujvár, sept. 22 (Ered. lev.) Az erdélyi legvirágzóbb kis városok egyikét, Szamos-Ujvárt, tegnap estre borzasztó csapás érte, legszebb része, 54 ház, még sokkal több melléképülettel, sept. 21-kén a lángok martaléka lett; a cs. kir. járáshivatal, postaház, városi nagy tánczterem, fogadó, színház, a szent Ferencz szerzetek temploma, zárdája, mind elégtek. Estve 8 órakor ütött ki a tűz s csak másnap szűnt meg. A pusztító elem oly hirtelen harapódzott tovább, hogy megakadályozni teljes lehetetlen volt. Az egymástól távolabb eső házak is egyszerre lángra lobbantak, s annyira hirtelen ért a csapás, hogy a meglépés első rohamában alig voltunk képesek kezeinket oltásra emelni; de nem is volt elég ember segítségre a vész nagyságához képest, mert városunk lakóinak nagy része kereskedőkből áll, kik a mostani időszakban, házaiktól távol szoktak lenni, s a három ezer egynéhány lakosból alig egy pár száz a rendesen hon ülő polgár. Az épületek köböl voltak ugyan épülve, de száraz zsindelylyel fedve, mi könnyen gyúlékony anyag, kivált a mostani száraz időben, azért a cseréppel fedést itt, mint más részeiben Erdélynek, igen kívánatos lenne divatba hozni. A cserépvetéshez alkalmas földet kevés utánjárással lehetne találni. Mindössze 134 épületet emésztett meg a tűz, a kár sok százezerekre megy. A vész helyén megjelentek: deési cs. k. kerületi főnök Stadler ur és kerületi biztos Januska ur, kik az oltásra nézve sok erélyes intézkedést tettek s még az államfoglyokat is felhasználták; de mindennek a vész nagyságához képest kevés eredménye lehetett. A tűz kukoricza-fosztásból eredett, s mint mondják egy városi hivatalnok udvarán a kukoricza lefosztott héja közé esett gyertya robbanta lángra a panusát, igy hitják nálunk a törökbuza meghántott héjját. A legtöbb gazdáknál szokás a törökbuzahántást dáridó és ének közben, nagy társaságban végezni, mi nem oly veszélyes szokás, ha renddel és illő ügyelet mellett foly; — itt azonban nem volt semmi zajos mulatság, egyszerűen folytatták a munkát, — de a hántók a vész helyéről gyorsan megszaladtak. Most még meg kellene írnom, hány ház volt tüzkármentesitve; de fájdalom még nem jutott tudomásomra, hogy lett volna. — Mikor fogják a házbirtokosok ezen intézetek hasznosságát átlátni, s kevés áldozattal magokat hasonló résztől biztosítani. — A jelen év uralkodó csapásaitól, a cholera járvány, árvizek és jégvihartól mentek voltunk, s azt hittük, hogy már a hátralevő idő a nyomasztó viharok nélkül vonul el felettünk, sem csalódánk, de e csalódás erősítse kebleinket, s tanítson készen lenni hasonló veszélyekre s azok megelőzése vagy enyhítésére minden lehető eszközöket felhasználni, milyenek a tűzmentes cserepes házfedelek emelése, s házaink tűz-, gabnáink jégkármentesítése, s életbiztosítási öszvegek befizetése; mert soha sem tudhatjuk mi van megírva jövő sorsunk felöl, a végzetek könyvében. Kevés áldozattal, nagy veszélyek elöl menekülhetünk, s ki magán nem segít s a hatalmában álló eszközöket fel nem használja, azt Isten is el szokta hagyni, érkezendő. Mint általánosan hire jár, az azzal folyamatban levő tanácsi hozatok a financzügyekben oly feltételektől függők, miket ő Párisban törekszik rendezni. A 10 forintos új bankjegyek, melyek a régibb neműek beváltásával adatnak ki jövő hétfőn vagyis oct. 1-én jönek forgalomba. Bethlehemből f. é. aug. 28-ról vett tudósítás szerint Cs. ő Felségének névnapját az ott tartózkodó ausztriaiak fényesen ülték meg. Az ausztriai lobogó kitüzetett, mi is ott a keresztes hadjáratok óta első ízben történt; a lobogó a várdából üdvlövésekkel üdvözöltetett. Az öszszes népesség részt vett imer örömnyilvánításokban. A közelebbi népösszeírás, mint hallatszik, a koronaországok szervezetének tökéletes bevégezte után minden koronatartományban egyidejűleg fog történni. Legmagasb megbízatásra most egy igen érdekes munka készül. Egy térképen dolgoznak t. i., melyen mindazon pontok, hol 10 év óta az ausztriai partokon hajótörések stb. történtek, följegyezvék. Bécs, sept. 30. Buo gróf és Bach báró miniszteri exoláik tegnap délután érkeztek Linzből a székes városba. Colloredo gróf, cs. k. ausztriai követ Londonban, ki felsőausztriai jószágára utazott volt, tegnap onnét ide ismét visszaérkezett. Hiszik, hogy a Concordatum oct. 4-kén mint Császár Ő Felsége névnapján fogna kihirdettetni. Pereite párisi bankár, mikép jól értesült oldalról halljuk — mond a bécsi Presse — két vállalatra nézve alkudozott az itteni pénzügyigazgatósággal, t. i. egy, a párisi Crédit mobilier mintája szerinti hitelintézet felállítása s az olaszországi vasutak átvétele iránt. Az elsőt illetőleg a tartott alkudozások egyelőre nem vezettek eredményre. A második ügy mármár a megkötés pontján látszott állani, midőn a Moniteurben megjelent legújabb rendelet, mely az újabb categóriájú bárminemű értékpapírok kibocsátását a párisi börzén egyelőre felfüggeszti, Pereire urat kényszeríté a végleges megkötést maga részéről a franczia kormány különösen kikérendő helybenhagyásától tenni függővé. Ha sikerül ezen helybenhagyást megnyernie, s ha azalatt az itteni pénzügyigazgatásnak az illető ügylet megkötése iránti hajlama meg nem változott, úgy az utólagosan még létre jöhet. Minden, mi erre nézve talán már papirosra tétetett s aláíratott, ennélfogvást a kép értendő, hogy egy már elvállalt kötelezettségről egyelőre még nem lehet szó. Valódi római egyszerűség és nagyság, mely oly nemes utánzóra talált Washington után Bolivárban. Annál nagyobb érdeme Washingtonnak, hogy visszautasíta a fő hatalom csábításait, mivel akkor még csak ideiglenes alkotmány volt, s nagy bajoktól lehet tartani. A vélemények meg voltak oszolva, bizonytalanság s a szenvedélyek izgatottsága uralkodott, sőt azon felforgató ösztönök is fenyegették az államot, melyek annyi ürügyet adnak, hogy a veszélyezett társadalom a zsarnoksághoz folyamodjék. A nyomor, a bukás, communismus, polgárháború az egyes álamokban és államok közt, a külföld boszantása, mind e bajok részint fenyegették a közügyet, részint már be is következtek. Mind e veszélyek közt Washington nem kételkedett a szabadság ügye diadalán, s Philadelphiába ment, nem hogy önhatalmának, hanem hogy hazája alkotmányának megalapításán munkálkodjék. A philadalphiai congressus volt az amerikai szabadság bölcsője. A legellenkezőbb irányok voltak ott képviselve. S mindazon vitákat, transactiokat, miknek eredménye az amerikai alkotmány, mesterileg adja elő Witt. Uj szempontokat, uj adatokat nyújt a mű ezen része. A véleménykülönbségek mellett is őszinte egyesülési vágygyal valódi igazság utáni törekvéssel találkozunk. — A helyes eszmék, bármely oldalról jöttek, végre is győztek. A kis és nagy államok állottak szemben; a számszerinti többség, s az egyes államtestületek képviselete fölött folytak a viták. A számszerinti képviselet a tömeguralom elé vitte volna az amerikai köztársaságot ha az államok képviselete nem korlátozza a többség absolut elvét. Az utóbbi képviselet helyettesíti az aristocraticus elemet s mentette meg Amerikát azon nivellírozott „pélemeletel, mint Ampere mondja , melyen felül senki sem emelkedik, mely semmi korlátot nem ismer, s mely koronként oly jó eszköze az izgatóknak és kényuraknak Alig képzelhetni nehezebb föladatot, mint a köztársaság kormányzása volt az első években. Arra a mindig becsületes ügyességre, s mindig ügyes becsületességre volt szükség kezdetben, mely Washingtont jellemzi, s alig volt valaki, aki annyi erélyt annyi bölcseséggel lett volna képes párosítani Mondhatni, kétszer mentette meg hazáját. Egyfelöl az anarchia fenyegette a szabadságot, s másfelöl az egyes államok teljes függetlenségre törekvése az unió egységét. E két veszély ellen erélyesen küzdött Washington és bölcsesége is sokat tön a baj elhárítására. Nem kisebb nehézségekkel volt összekötve az új köztársaság állását rendezni a külföld irányában. Anglia nem feledhette, hogy csak nem rég az ő gyarmata volt, s Francziaországban szabadság helyett a rémuralom uralkodott, mellylyel nem volt kívánatos a szövetség. S mindkét állam igaztalan de követelő hangon szólt Amerikával. Küzdelmeik, s egyik vagy másik szövetségének előnyei Amerikában is fölszították a pártok hevét. Ily körülmények közt az összeütközést kerülnie kelle e két állammal, s fentartania az újdon alakult köztársaság függetlenségét, és megalapítania tekintélyét. Washington egyenlő sikerrel küzdött Anglia cselszövényei és Francziaország felforgató propagandája ellen. Diplomatiájának tiszta és világos előadását találjuk Witt munkájában. Lehetetlen, úgymond Ampére, jobban előadni a nehéz alkudozások folyamát, melyekben mindenkor egyenes jelleme és helyes ítélete intéseit követte. Washington állapíta meg először Északamerikára nézve a neutralitás azon elvét az európai ügyeket illetőleg, melyet egész napjainkig követnek. Egyébiránt ne gondoljuk, hogy amily egyenes volt mint ember, oly őszinte lett legyen, mint diplomata. Az együgyűség nem föltétele az erénynek; becsületesség összefér az ügyességgel. Washington megmutatta, hogy a szabadságnak is lehet jó diplomatiája. Jellemrajza ez ideig nem volt ez oldalról annyira kiemelve, mint Witt munkájában. S amilyen volt élete, olyan volt e nagy férfiúnak halála. „Itt az idő, úgymond, végem van, tisztességesen temessenek el. Csak nyolczad napra halálom után tegyék le testemet a sírba. Értitek ? — Igen. — Jó! Ezután egy kissé szabadabb lön lélegzése. Üterét tapogatta. Arcza változni kezdett, s lehanyatlott. Neje, ki mindig gyöngéden szerette, szioly laconicus volt, szintoly stoicismussal kérdé: — Oda van ? A körülállók hallgattak. — Jó, úgymond a nő; vége mindennek, nem soká követni fogom. Egyszerű s erélyes nyilatkozat; kissé száraz, rideg. Semmi bucsúzás, még csak egy kézszorítás sem a házastársak közt; egyetlen szó sem Amerikáról, a dicsőségről, még a vallásról sem, bár Washington vallásos volt. Jó, mondja a haldokló. Jó, mond a nő, aki férjét meghalni látja, s meg van győződve, hogy nem éli túl. Ilyen az amerikai jellem — veti utána Ampére, — melyben nem az imaginatio és gyöngédség az uralkodó, hanem a szigor és erély. Witt históriája magához Washingtonhoz hasonlít. Eleinte kissé hidegnek tetszik, de amint haladunk olvasásában, annál inkább érdekel, miként hősét is annál inkább szeretjük, minél közelebbről nézzük. Cs. A. AUSZTRIA, Bé cs, sept. 29. Ho k ere a báró franczia császári senator tegnap utazott Parisba vissza. Az ő missiójáról keringő különféle versiók, mikép hiteles forrásból értesülünk, összesen igen túlzottak. H e k e r en báró tizenkét napig mulatott Bécsben. Peresre Izsák párisi bankár visszautazott Páriisba, néhány nap múlva azonban, hallomás szerint, ismét Bécsbe KÜLFÖLD. Angolország, Londonból sept. 24-köről írják a „Br. Zig“nak : Jól értesült forrásból értesíttetem, hogy a nyugati hatalmak minden ausztriai közbenjárási kísérleteket meghiúsítottak annyiban,amennyiben Bécsbe azon nyilatkozatot küldöttek, miszerint sem ők maguk nem tehetik az első lépést, hogy Oroszországnak békeajánlatokat tegyenek, sem pedig egy harmadik hatalmat a közbenjárási hivatal megkezdésére föl nem hatalmazhatnak. A legyőzött félen van a sor, hogy készségének nyilatkozatai által az alkudozások megkezdését előidézze, s a győzőt felszólítsa, hogy a concession minimumát, melyeket ő igénybe vesz, kijelölje. És e szerint vége minden békével kilátásoknak. Mert ha maga Ausztria saját kezére sürgetné is a szepétervári kabinetet arra, hogy concessiókat ajánljon föl , erre Oroszország azt kérdezné , várjon a bécsi kabinetnek van-e erre a hadviselő felektől megbízatása, s várjon adhat-e az orosz udvarnak garantiát azért, hogy az nem fogja magát hasztalanul megalázni. Minthogy pedig Ausztria nem képes ily módon jót állani, Oroszország Ausztriának felszólítását csak jóakaró tanácsul tekintendő , melyet magától elutasítni a becsület tilt neki. De a nyugati hatalmak sohasem állítandják azt, hogy a decemberi szövetséges eleget tett kötelezettségeinek. Van egy ügy, melyet itt különösen föl akarok említni, és ez az egyptomi. Francziaország elősegíti Said pasa oppositióját azultán ellen, megerősíti a pasát Anglia elleni ellenségeskedésben, s Ausztria még eddig igyekezett a franczia egyptomi politikát támogatni. Said pasa elfogadta a suezi csatorna tervét, mert jól tudta, hogy ezt az angolok megtámadandják, a francziák pedig pártolandják; ő vonakodott csapatait Törökországba küldeni, mert ő az angolok tervére Kairó mellett egy tartaléktábort állítai föl, bizalmatlansággal tekint; neki nem tetszik az egyiptomi adó elzálogosítása, mert ezen rendszabály eszméje Angliában keletkezett; ő nem segítette azultánt a tripolisi lázadók ellen, mert jól tudva van előtte, hogy ezen fölkelés Napóleon középtengeri terveit segíti elő. És Said pasa bécsi tanácsadások által erősíttetett meg magaviseletében. Most a londoni kabinet Párisban igen tisztes előterjesztéseket tett, melyekre egy panasz szolgáltatott alkalmat, melyet azultán Stratford tanácsára emelt a nyugati hatalmaknál Said pasa ellen. Napoleon belátta, miszerint még nem jött el az idő, hogy az egyptomiakkal egyetértését nyíltan bevallja. ő Said pasának, ki parancsot kapott Párisba jöni, ellenparancsot küldött, s azt tanácsoltatá neki, hogy még egy ideig csendesen és engedelmesen viselje magát. És épen ez oknál fogva nem csekély figyelmet érdemel a „Times“-nak egyik czikke, mely Egyptomnak a portáházi viszonyairól értekezik, s egyszersmind azon szerep ellen van írva, melyet Said pasa akar játszani. „Said pasa, — úgymond — oly férfiú, ki mindkét elődjét talentumra nézve jóval felülhaladja; úgy látszik, hogy amennyire ezt tenni bátorkodik, Mehemed Ali politikáját akarja megnyitni. Ő ugyan a Porta követeléseit egyenes után nem utasította vissza, de mégis igen nagy kedvet mutatott arra, hogy magát a háború kötelezettségei és áldozatai alól, amennyire csak lehet, kivonhassa. Saját területén a személyes beavatkozás bizonyos nemét gyakorolja, mi némelykor hasznos lehet ugyan, de igen gyakran zavarokat is idézhet elő. Tevékenysége sokkal nagyobb szakismereténél, politikai erélyesség pedig aligha még nagyobb mértékben nem hiányzik nála. Most, midőn az ottomán haderők majdnem hihetetlen veszteségek által meggyengültek s egy uj ujonczozás a csekély még mindig fogyó népesség mellett lehetetlennek látszik: az egyptomi alkirálynak mindenesetre kötelessége, hogy államának minden segédeszközeit mind pénzben mind emberekben azultán szolgálatára felajánlja, ki családjának örökös trónját megszilárdította. Távol attól, hogy csapatokat küldene a Bosporusra, a közös ellenség ellen harczolandókat, Said pasa vonakodik még a bellázadások elnyomására is csapatokat állítni ki. Egyptomi levelezőnk írja , miszerint ő azultán abbeli kívánságára küldene csapatokat a tripolisi zendülők fékezésére, csak puszta színből az alexandriai csavargőzösök felől tudakozódott, de tovább egy lépést sem tett. Egy cselszövény, melybe az alkirály a tervezett suezi csatornára vonatkozólag bocsátkozott, Resid pasát öszszeütközésbe hozta a franczia ügynökkel, s az előbbi vezér elbocsátására vezetett. Said pasa amiatt is elégedetlen volt, hogy az adó, melyet ő fizet, a nyugati hatalmaknak köttetett le a török kölcsön fejében. Ez Anglia és Francziaország hatalmát az alkirály fölött megerősítendi. Még nagyobb függetlenség után áhítozván, mint Ibrahim vagy Abbas, attól fél, hogy kevesebb tekintély maradand föl számára, mint egy smyrnai vagy aleppói pasának, s boszankodik a fölött, hogy egy oly souverán, kivel az ő atyja, mint egykorú uralkodó alkudozott, megtagadja a fermánt oly vállalatoktól, melyeket ő szentesített, s keresztény államoknak engedi át a jogot azon adó behajtására, melyről ő azt remélette, miszerint nem leend maradandó. Ez érzelmeit kétségkívül gyakran nyilvánította. A háborúbani lanyhasága, mindegy, akár jogosan akár jogtalanul, nem puszta takarékosságnak, hanem egy mélyebben fekvő szándéknak tulajdoníttatott, minek következése az lett volna, hogy a Porta az ő magaviseletét a szövetségesek elé terjesztette. Valamint a régi időkben a vetélkedő monarchák mindig a római senatusra appelláltak : Így sietett a bevádlott pasa, hogy a dolog valódi állását saját személyében terjessze eléje a nyugati hatalmaknak. Szaid azon czélból hagyta el Alexandriát, hogy Párist és Londont meglátogassa, de még mielőtt Marseillebe érkezett, megváltoztatá szándékát, talán a két kormány nézetei fölötti intés következtében. Ő valószínűleg minden segédeszközeinek az utolsó két hosszú hadjárat alatti kimerítéséről szólandott, s a Porta minden panaszait valami személyes ellenségeskedésnek tulajdonította volna bizoyos férfi részéről Szambulban. Akár meggyőzte volna a felöl a francziák császárját és az angol kabinetét, akár nem, az mindegy. A pasát mindenesetre igen nyájasan fogadták volna, kimondották volna előtte, hogy most minden félreértések szerfölött sajnálandók, s jelentékeny módon tudtára adandolják neki, hogy most minden lehetségest kövessen el azultán ügye mellett, de hogy egyszersmind minden török kabineti cselszövényektől óvakodjék. A nyugati hatalmak szózata az alkirályt minden esetre bölcsebb politikára téritendezte, s azon nagy eseménynek hite, mely azon napon történt, midőn ő Alexandriát elhagyta, ki fogta volna verni fejéből azon gondolatot, hogy Bécsben is tegyen látogatást, mi egyik részét téve utazási tervének.“ Ezen leckéztetés után a „Times“ különösen kiemeli, hogy Angliának különös joga van bizonyos földterületekbe avatkozni, melyek az indiai utón fekszenek. A egyptomi alkirálynak be kell látnia, hogy ő nem vele született jogokkal felruházott souverán, hanem szerződésszerűleg kinevezet kormányzó, kinek nemcsak a Porta hanem az európai hatalmak irányában is vannak kötelességei, amelyek az ő családa számára az összebonyolított trónt fentartották. Ettől eltekintve, egyik ország sem fogna nagyobb hasznot húzni Kelet kifejlődésből, melynek szilárd béke lenne következménye, mint Egyptom, miért is tőle méltán tetemes áldozatokat követelhetni.“ London, sept. 27. — Hétfőn f. hó 24-én Balmoralban a királynő titkos tanácsülést tartott saját elnöklete alatt, melyen lord Granville, herczeg Argyll, algróf Canning és Albert kir. herczeg valónak jelen. Curzon őrnagy a krimiai sürgönyökkel Balmoralba érkezett s a királynő oly kegyes volt, hogy a kihallgatás után az udvarnál leendő hosszabb mulatósra hívta meg őt. Windham ezredes, ki a redan ostrománál hősies hidegvérűsége által különösen kitűnt, Szebasztopol vagy inkább Karabelnaja parancsnokává van kinevezve. Sir John Pennefather vezérőrnagy a máltai csapatok parancsnoka lesz Sir James Fergusson helyében, ki Gibraltar kormányzóságát veszi át. Francziaország, Páris, sept. 26. A „Moniteur“ szerint a szász-coburg-gothai uralkodó herczeg tegnap reggel ide érkezett. A pályafőnél ő felsége had- Magyar könyvészet. 476. Kimutatás az ő cs. kir. Fensége, Hildegard föherczegasszony pártfogása alatt álló „Pestijótékony nőegyesület“-nek bevételei és kiadásairól 1854-dik évi január 1-jétől 1855 -iki mart. 31-kéig. Pesten. 1855. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. 4-rét. 8 lap. 477. Az ungvári jelenleg hat osztályú cs. kir. kath. gymnasium ötödik évi értesitvénye az 1854/5. tanévről. Budán, a cs. kir. pesti egyetemi nyomdában 1855. 8-rét 43 lap.