Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-18 / 1682. szám

len politikát követni. Azon ultimátum, melyet a nyugati hatalmak követei Ottó királynak átnyújtottak, nem is foglal magában semmi panaszt vagy aggodalmat az anyagi kérdéseket illetőleg. A semlegesség meg volt tartva a szó betűszerinti értelmében; valóban tehát az athenei udvarnál az erkölcsi kérdés jött szóba, orosz törekvéssel vádoltatott, a nyugati hatalmak iránti hálátlanságot veték szemére, melyek a Portavail kibé­külésében kímélték, az öt megsemmisítő hadköltség megtérítésének követelését megakadályozták, a hellén tengeri kereskedelem szabadságát, — mely szabadság ezen matróz nemzet életét alkotja — visszaálliták. A két védhatalom Otto király rész indulatát s rész bánását látván — ki a Maurocordato-kabinetnek angol­­franczia eredetét nem látszék megbocsátani — ki­jelenték a fejedelemnek, miután kifáradtak az ilyen csatározásokban, miszerint ők maguk vesznek ma­guknak kezességet, mit tőlök megtagadtak, s nem­csak a Pireust, hanem Athénét is újólag elfoglal­ják. Azon esetben, ha a király az ország elhagyásával fenyegetőznék, kijelenték neki, hogy e megszökés vég­leges lemondás gyanánt fogna tekintetni. A király ezen kemény megfeddések után kísérle meg az ismeretes mi­nisztérium alakítását, önmaga vagy inkább a királyné­nak K­a­­­e­r­g­­­s tábornok elleni panaszai mellett meg­maradván. Azonban a király oly embert választott ta­nácselnökké, ki jelenleg Londonban kisveteskedik, minek következménye vagy­is czélja, hogy a megoldás lega­lább egy hónapig elhalasztassék, mert legalább ennyi idő kívántatik, hogy Trikupis állomására jöjön és a helyzetbe tegye magát. Azt nem lehet gondolni, hogy állomását el nem foglalná, midőn veszélyben levő hazája a derekabbakat előszólítja-Azonban nem kevés meglepetéssel szemlélték, hogy azon kabinetbe oly embert is választanak, ki T­r­i­k­u­p­­­s­­sal ellenségeskedésben áll, tudniillik B­a­rbis ügyvéd, ki tengerészeti miniszterré neveztetett. B­a­­­b­i­s már egyszer volt miniszter, a boldogult Colletti,Franczia­­ország legnyíltabb párthívének elnöksége alatt, azután visszavonult Missolunghiba szülőföldére, hol ismét hiva­tásának élt. Ő, mint mondják, becsült ember, s Triku­pis­s­a­l együtt, békülékeny, nyugatias szellemű ; de ha ezen két férfiú egymás iránti személyeskedéséről le nem mond, s az athenei kabinet két főembere meghasonlásban él, az egész combinatio halvaszületett gyermek. Feltűnt, hogy a hadügyminiszteri tárcza egy lengyel kezébe került. S m o­­­e n s­k i régi philhellen, ki Görög­országot hazájának fogadta, itt megnősült, s azon mi­nisztériumban hivataloskodik, melynek fejévé lön. Vál­jon K­a­t­e­r­g­i­s tábornok utóda, előzményeinek daczára, gyakorland-e a kis görög seregre, s még inkább a népre oly befolyást, min­t az 1843 sept. 3-ki forrada­lom egykori feje gyakorolt? Valóban nem kell feledni, miszerint Kalergis ezen forradalomnak atyja volt, ő mint katona s népszerű ember vetett véget Otto abso­lut hatalmának, s fogadtatá el vele a jelenlegi alkot­mányt. Ezen tábornok, mint barátja a francziák jövendő császárának III. Napóleonnak londoni száműzetése alatt, aki ragaszkodással viseltetik Francziaország iránt, mint egy sem inkább társai közöl, népszerűségének né­mi részét elvesztheti a nyugati ügy védelmében; mert ő maga egyedül állt szemben az orosz párt és azok szem­rehányásaival, kik a byzanti birodalom újra feléleszté­sével kecsegtették magukat; azonban jóllehet a nemzeti önálltatásokat ellenző, nem szűnt meg a szabadelvű esz­mék valódi megszemélyesítője lenni, és a hatalomtól megválva, ezen erejét megtartandja. Ottó király tehát oly útra sodortatott, melyen a kül bonyodalmak nemso­kára nyomasztó belviszályokat is vonhatnak maguk után. E helyzet több tekintetben hasonlít a nápolyihoz, mindazáltal azon fontos különbséggel, miszerint a ná­polyi udvarnak Oroszországhozi régi viszonyai amazt soha sem ragadták az Otto udvara által elkövetett ellen­ségeskedésekre, s még kevésbbé arra, hogy az ottomán alattvalókat fegyvert ragadni segítse. II. Ferdinánd­­nak észak felé hajolva. Angolországtóli félelemből vagy utálatból, a keleti kérdésben nincs kielégítendő nagyra­­vágyása. Mindazáltal ugyanazon biztosítéki kérelmeket formuláztatván Görögország és Nápoly irányában, a kér­dés összefüggővé­ vált, s Görögország megzabolázásá­­nak eredménye kettős fontossággal birand. E két or­szágban az uj minisztérium alakítása oly alakot ölte, mely e belügyi kérdést nemzetközivé teszi. Pá­ris, oct. 14. Jóllehet a császár tegnap este sürgö­nyöket kapott, azonban azokat még senkivel sem köz­­lötte, de annyit mégis kiejtett, hogy minden jól megy. Ma a kis börzén el is terjedt a hír, hogy a kor­mány jó tudósításokat kapott a csatatérről. S ezt annál könnyebben elhivék, minthogy lord Stratford Red­­cliff­e­n­e­k Londonba küldött sürgönye az oroszoknak Kars előtti megveretésével a kedélyeket fölhangolta volt. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a hadügyi minisz­tériumba ma csakugyan sürgönyök érkeztek, de tartal­­mok s horderejöket nem tudhatni. A holnapi „M­o­n­i­­­teur“ valószínűleg szólani fog. (Még a mai napig, tud­niillik 18-kaig nem szólott, mert a távirdai sodrony az­óta közlötte volna. Szerk.) — A La Marianne ne­vű titkos társulat terjedése a kormányt némi aggodalom­mal tölti el. Nincs megye Francziaországban, hol az ösz­­szeesküvőknek elágazatai nem volnának. A rendőrség reméli, hogy az angersi per fölvilágosításokat nyújtana. Brabant hg és hgne folytonos tiszteletjelekkel hal­­moztatik el az udvar által. A magas vendégek megláto­gatják azon ünnepélyt is, melyet az iparműkiállítók N­a­­po­l­eon hg tiszteletére adnak, mire Perreire az új Louvre hotelt fölajánld. A munkások egyre dolgoznak, jeles építészek vezetése alatt. Sokat beszélnek az ünne­pély leendő fényéről. Az ünnepély-rendezők a városházi ünnepélyek fényét el akarják homályosítani. P­á r­i­s, oct. 14. A kölni lap egyik párisi levelezője szerint, bonapartista teremekben beszélték, hogy W­a­­­lewski mint követ ismét visszatérne Londonba, s Drouyn de Lhuys venné át a külügyi tárczát. Ma egy nagy kérdés döntetett el a politikai világban. Emlékezhetni, hogy a lapok pár héttel ezelőtt mennyire vitáztak azon kérdés fölött: várjon Pr­okesch-Osten hivatalos küldetéssel jött-e Parisba vagy sem? s ezen kérdés csak annyiban látszott egy oldalra döntetni el, mert a félhivatalos „Constitutionnel“ azon nézetet osztá, hogy P r­o­ke s­ch-O­s­ten hivatalos küldetéssel jött. Ma azonban a „Patrie“ — mely nemkülönben félhivata­los lap mint a „Constitutionnel“ —következő jegyzéket közöl, mely, mint látszik, véget vet a vitatott kérdésnek. A „Patrie“ ugyanis ezt írja : , „Némely lapok, nevezetesen a „Constitutionnel“ azt jelentették, miszerint Prokeseh ur, Ausztriának kon­stantinápolyi követe a francziák császáránál külön kül­detéssel lett volna megbízva. Magány értesüléseink sze­rint azonban ez állítás teljesen alaptalan (complétement inexacte). Prokeseh úr Párisban személyes jellemét s egy szövetséges hatalom melletti diplom­atiai magas hivatalát illető kitüntetéssel fogadtatott. Egyébiránt tud­hatni, hogy Prokeseh ura Reichstadti­ngnek tanítója volt s ezok is fogadtatását annál szívélyesebb és bensőbbé téve.“ Spanyolország,. Madrid, oct. 13. (Távirdat után). A lapok Spanyolország több tartományának helyzetét, a factiók visszatérése következtében, igen szomorúnak festik. — A cortesben a kormány melletti többség szaporodik. Olaszország, Turin, oct.10. A hivatalos lap közli azon föliratot, melyet a római fiatalok Migliorasi marquis szád ügynöknek nyujtanak át 1670 fivrerel együtt, mit a fiatalok aláírás utján gyűjtöttek , a szárd sereg iránti elismeréseket ezzel is akarván nyilvánítani. (Ezen fölirat kivonatát lásd a „Pesti Napló“ közelebbi számában). Az aláírás sikerült, a római rendőrség vi­gyázata daczára is, mely mindent elkövetett megakadá­lyozására. Az aláírás és fölirat minden bizonynyal neve­zetes tények, s a római fiatalságnak hazafias érzelmeit tanúsítják. Ez nem tetszik különösen Antonelli bi­­bornoknak, de M­a­z­z­i­n­i­nak sem.­­A minap Rómában gyászisteni tiszteletet tartottak Sz. Lajos templomában a Szevasztopol előtt dicsően elesett Pont­evés gróf tábornokért. Pontevés tábornok darab ideig helyőrségen feküdt Rómában. Feltűnt, hogy a római hivatalnokok közel kevesen voltak jelen a szer­tartáson. A nápolyi újságok oct. 6-káig terjednek. Car­a­fa, külügyminiszter, nagyon igyekezett Sir W. Temp­­le-el megértetni, hogy Mazza letétele a brit kor­mánynak nyújtott elégtétel, de azon magyarázatok, me­lyeket De l­a C­o­u­r­nak a franczia lobogó megsértése tárgyában adtak, nem voltak ily határozottak. E szerint a nyugati hatalmakkali viszály nincs egészen kiegyen­lítve. Nápolyban azon hír terjedt el, hogy a szárd király V­i­c­­tor Emmanuel meghalálozott. Minthogy e hír összeta­lált „Calpe“ angol hajó megérkezésével, hitelt adtak neki , s nagy levertséget idézett elő. Csak este bi­zonyult be a hit alaptalansága, mikor Tagliacarne szárd ügynököt a színházban látták. — Szicziliában, fő­leg Catanea-, Caltanisella- és Palermoban nagy izga­tottság uralkodik. E mozgalomra vonatkozólag a „Corriere Mercantile“ következőleg ír Messinából, oct. 5-dikéről : „A sziget belsejében különböző fegyveres bandák léteznek. A hí­rek nagy mennyiségben szállongnak, s a túlzások sem hiányzanak. Bizonyosan tudom, hogy Adernoban, Cata­nea mellett megölték a rendőrfőnököt (capo forza) , és hogy több mint kétszáz lovas fegyvert ragadott. Ezen fölkeltek száma már az ezeret meghaladta. Most azt is beszélik, hogy más fegyveres bandák is megjelentek a Palermo körüli hegyekben álgyukkal és a háromszinű olasz lobogóval. Többször találkoztak a királyi csapa­tokkal, s mindig ez utóbbiak verettek meg. Nem állítha­tom, hogy úgy van, de az egész világ azt mondja:A ke­délyek forrongása rémítő.A camarilla azon hír­t terjeszti, miszerint Nápoly királyának nincs mit félnie a nyugati hatalmaktól, miután ezek megelégedetteknek nyilatkoz­tak M­a­z­z a rendőrfőnök letételével. Általában a sziget állapota oly nemű, melyből a forradalom legközelebbi kitörését jósolhatni.“ Turin, oct. 10. Duran­do tábornok s hadügy­miniszter ellenparancsa felfüggeszti az új hadjutalok tengerre szállását, melyet angol hajóknak kellett vala Krimiába szállitni. — October 10-én a rendkívüli biztos Bolognában egy hirdetményt bocsátott ki a négy legatióra s a bolognai és grasselinii prolegatiókra érvénynyel bírót, mely egy vagy több rabló befogatásáért, kik az elhirhedett A­lfi­­­t­i József (Lazzarini név alatt) bandáját képezik, pénzjutalmak tűzetnek ki. Lazzarini behozata­láért 3000 sellini, minden 3 rabló közöl egyért 500 sellini, s minden hat rablóért egyenkint 100 sellini igértetik. — October elejétől fogva a lateraniak egy­háza Rómában a kapuczinus rendnek adatott át. Piemontban a parliament nov. 12-kén nyittatik meg. Ő felsége a király, kinek egészségi állapota naponkint javul, személyesen fogja a trónbeszédet tartani. — Chiamberibe a párisi érseket várják, ki jelen leend az istenanya szobrának a myansi egyházbani fölszentelé­­sén. Vall­a úri tanár tartandja a megnyitó beszédet. Meglehetős határozottsággal beszélik, hogy a vasúti építmények, melyeknek Piemontot Lombardiával kell összekötniök, a B­r­a­ffe­y háznak adattak volna át szer­ződésileg.­­ A „Speranza“ szerint a piemonti minisz­tériumban a bel-, igazság s nyilvános oktatásügyi osztá­lyok főnökei meg fognának változni. — G.­nuában f. hó 9-kén tartatott meg az előre hir­detett meeting az adók megviszgálására. Elhatároztatott: 1. A gyülekezet a gazdálkodásnak s minden fenálló adó eltörlésének szükségességét kinyilatkoztatja. 2. Egy sa­­játnemű adót indítványoz, mely a 3.000 líránál kezdve, a munkát és intelligentiát megkíméli. 3. Követeli az 1854 és 1855-diki exercitiumok elengedését,s Cavour minisztert felelőssé teszi mindazon következményekre nézve, melyeket munkássága s a jelen rendszerhezi ra­gaszkodása előidézhetne. — Olasz határszél, oct. 14. Rómából érkezett tudósításokból értesülünk, miszerint ott egy új minisz­térium alakításával foglalkoznak, mely mind a kormá­nyokba mind a kormányzottakba több bizalmat volna ké­pes csepegtetni, mint a jelen minisztérium. Kétséget nem szenved, hogy még a legmagasabb körökben is e rend­szabály égető szükségességét belátják, de egyszersmind azt is bevallják, miszerint hiányzik oly capacitás , ki a jelen nagy feladatával bátran megmérkőzhetnek. A köz­vélemény ez állomásra Y i a 1 e - t é­s a bibornokot jelöli, ki épen a sept. 28-diki consistoriumban bolognai ér­sekké neveztetett ki.­­ Mint hallatszik, a pápa már felelt Napoleon császárnak sokszor emlegetett két sajátkezű levelére. A pápa­ e levelekben elismeri a reform szüksé­gességét, s azt örömest életre is hozná , ha a maz­­zinista fondolkodások a pápai kormány teljes erejét és éber őrködését igénybe nem vennék. Ezen válasz kö­vetkeztében küldettek volna az új franczia csapatok Ró­mába. Dánia. Fridrik Ferdinand dán trónörökös egy Koppenhágából érkezett s a „Neue Pr. Zig“-ban köz­lött hír szerint, melynek valóságáért azonban jót nem állhatni — elhatározta volna magát külföldre menni s Drezdát választani lakhelyéül. — Megjegyzik azt is, hogy a koronaörökös az 1852. jan. 28-diki hirdetményt nem irta alá, de azt mégis némileg elismerte az által, hogy helyét a titkos államtanácsban elfoglalta. — Mint a „Flyveposten“ hallotta, a hadcsapatok küldöttségeket akarnak küldeni, háladatosságukat fejezendők ki a trón­örökös előtt azon időért, mely alatt tábornokuk és fő­parancsnokuk volt; e kir. fensége azonban ez kikérte volna magának. — Nem hittem önt oly gyávának, jegyfcé,jplt szára­zon Asztrea. ± fc Fernand meg nem haragudott. (Folytatjuk.) ---1 OVo^Sil*— TUDOMáNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET­ A lapok és hirdetések Angliában. Csak szerény magyar időszaki sajtónkat véve is te­kintetbe, minő volt az néhány év előtt hetenkint pár­szor megjelenő negyedrét alakjában, például nem menve hátrább a „Hazai és külföldi tudósításokénál, neveze­tes a haladás, mely mai napi lapjainkban feltűnik. De a mi haladásunk tekintetbe se jöhet az angol és amerikai lapok mellett. Az alak és forgalmi szám oly nagyságra emelkedtek itt, hogy attól kell tartani, miszerint nem­sokára nem lesz elegendő első szükségi czikkek: a papír jók. Úgy látszik, hogy az egész világ rongya nem képes többé fedezni az irodalom által előidézett szükséget. Új felfedezésekkel foglalkoznak a papír­gyártás körében, a „Times,“ melynek 120,000 pengő írt körül kell évenkint ezen drágaság folytán kiadni, 10,000 pengő forint jutalmat tett ki annak, ki valamely új alkatrészekből készítendő papírgyártást talál fel. Sehol nincs annyira elterjedve az olvasás, mint a jeles angol­szász fajnál, s Amerikában még inkább mint Angliában. Ki van számítva, hogy Amerikában fejenkint három annyi papír fogy el mint Angliában. Midőn az amerikai gyar­matosítók uj telepet készitnek az ős­erdőkben, s a ha­­sonlíthatlan nagyszerű mezőségeken, a templom után jó­formán mindjárt egy hírlap az első teendő. Magokban az angol gyarmatokban is nagyobb fejlődése van a sajtó­nak mint az anyaországban. Ausztráliában, melyen egy­kor úgy fognak álmélkodni unokáink, mint mi most Ame­rikán, s mely majdan az angol urasági háromságnak fog egyik tagja lenni, vannak lapok, melyek 10,000 példány­ban jelennek meg. A londoni „Times“-t azonban egyik sem haladja meg. Ez a legterhetlenebb fogyasztója a pa­pírnak. A „Times“ a legelterjedtebb napi­lap, valamint az „Illustrated London News“ a legelterjedtebb heti­lap, adván el számonkint kétszer annyinál több példányt, mint a „Times“, de a papírfogyasztásban azért nem ér­vén ezt utól. A múlt évnegyedi hivatalos kimutatás sze­r,­t-—...... mint a „Times“ 60,000 példányban jelent meg azon idő alatt naponkint, néha pedig 70,000-ben is. Három gyár szolgáltatja annak a papírt 82 fontos rizmákban; 60,000 példányhoz 240 rizma kell, azaz közel kétszáz má­zsa papír. Ezen papír mennyiség egymásra téve, minden lapot kiterjesztvén, 50 láb magasságra emelked­nék ; egy heti papírt rakva pedig egymásra, a Sz. Pál egyház kúpjával egyenlő magasság állana elő. Egyébi­ránt a „Times“ ezen nagyságra úgy fejlődött, mint az angol uraság Indiában , akarata nélkül, sőt küzdve ezen fejlődés ellen. Különösen a hirdetmények növekedése kényszerítette mindinkább növelni alakját. Bizonyos mér­téken túl azonban újabb teher járul a hirdetésekkel, mert ekkor mellékletet kell adni, s ezért díjat kell fizetni. Rendesen a „Times“-ben mindennap 40 hasáb hirdet­mény található, midőn ugyan­is, csak fél év melléklete van (a „Times“ íve negyedrétbe van hajtva, s egy ilyen sokkal nagyobb a P. N. papírjából két ívnél). Az első politikai lap Angliában 1622-ben jelent meg, s heti­lap volt, de még ebben semmi hirdetmény sem volt. Az első hirdetmény 1652-ben jelent meg a már ekkor tetemesen fejlődött angol időszaki sajtóban, s ez egy Cromwellt dicsőítő könyv hirdetése volt. A könyvárusi hirdetések után jöttek az elveszett gyerme­kek, cselédek, lovak, kutyák, stb. hirdetései. Nevezetes, hogy a személyleirásokban gyakran jő elő a himlő , mi ezen betegség nagy mértékben uralkodását mutatja azon időszakban. Néger szolgák használatának 1659-ben lehet először nyomát találni, kik alkalmasint Portu­gáliából kerültek , mert Anglia csak 1680 ban vett először részt a rabszolga-ker­eskedésben. Ezen hir­detésekből az tűnik ki, hogy a puritánok , az úgyneve­zett „kerek fejűek“, igy neveztetvén, mert igen rövidre nyírták hajaikat, négereiket is igy szokták megnyitni. E közben lassan kint a közlekedési eszközök is szaporod­tak. Már Erzsébet királyné állíttatott fel a főutakon lo­vakat az udvari levelek vitelére. 1633-ban állíttatott fel a közposta, mely éjjel nappal ment óránkinti hét, és té­len öt mértföldnyi sebességgel. Gyorskocsik azonban csak Cromwell alatt állíttattak legelőbb. Nem érdek­telen a következő hirdetmény, melyet a tréfás Il­ik Ká­roly király saját tollának tulajdonítanak: „Másodszor is kénytelenek vagyunk egy fekete kutyát hirdetni, mely az agár és vizsla között van, semmi sincs rajta fehér csak mellén egy vonás, s farka kissé le van vágva. Ez ő felségének saját kutyája, s kétségtelenül ellopták, mert nem Angliában jött világra, nem itt növekedett fel, és soha sem hagyta volna el gazdáját. A ki megtalálja, forduljon akárkihez a palotában , mert jobban is­merték az udvarnál ezen kutyát, mint azokat, kik ellopták. Soha sem lesz már vége a király meg­lógásának? Tiltva van neki kutyát tartani? Végre is ezen kutya helye (bárha nem oly rész mint néme­lyek hinnék) az egyetlen, melyet még senki sem kért.“ Meg kell jegyezni, mikép oly nagy volt egykor Ang­liában a Stuart-ház iránti ragaszkodás, hogy közönsé­ges hit volt, mikép csak kezét kell a görvélyes betegre tenni a „törvényes“ királynak, azonnal meggyógyul az; ezen gyógymód egész Anna királynéig valósággal folyvást is divatban volt Angliában; utódai azonban a Braunschweig-ház tagjai, kik nem az „isteni jog“ ha­nem a parliament határozata folytán ülnek Anglia trón­ján, soha sem követelték ezen hat­ást. Azt kell mon­dani, hogy a Stuart-háznak valóban sok fáradságába került, míg annyira meggyűlöltethette magát, minél fogva aztán végkép el­űzték ; de ez most nem tartozik ide, hanem ime egy második nevezetes hirdetmény II. Károly idejéből: „Whitehall (királyi palota), máj. 14. 1664. Ő szent felsége királyi akaratát nyilvánítván, folytatni népe be­tegségének gyógyítását májusban, s felfüggeszteni az­után azt sz. Mihály napig, parancsom van ezt közhírré tenni, hogy e közben senki se jöjjön a városba idejét és fáradságát elveszteni.“ Az utolsó hirdetmény a Stuartok idejéből forradalom előjele volt. Scaresbrooke atya jezsuita egyházi beszéde volt ez azon tárgy felett, hogy az angol nép a katholikus királynak is tartozik engedelmességgel. Négy évvel a szerencsés forradalom után, 26 új hír­lap volt, s már ekkor történtek kísérletek, melyek nap­jainkban is előjöttek, ingyen osztani a lapokat egyedül a hirdetmények díjára alapítva azokat. A hirdetmények roppant mennyiségéről íme egy adat. Itt van például a „Times“ i. é. máj. 24-i száma, ebben van 2,575 hirdetmény, 129 hajóindulást jelent, 429 szakács , kocsis , inas, lovász, szobaleány helyet keres, 136 árverés, 195 könyvárusi hirdetmény, 378 kiadandó szállás, 144 polgári házbeli szállás és étkezés együtt stb. Holloway tudor az ismeretes labdacsok feltalá­lója , háromszázezer pengő forintot ad ki éven­kint hirdetményeiért. Minő mennyiségű­ lapdacsokat kell az emberiségnek elfogyasztani, mig csak ezen hir­detményi dij is bekerül! Példányai nagyszámban való keleténél fogva a „Times“ úgy­szólván egyedáruságban tartja a hirdetményeket. 1845-ben, midőn a nagy vas­­út-építési düh szállotta meg Angliát, egy héten, — ez volt a legnagyobb összeg, — hatezer hatszáz nyolczva­n­hét font sterlinget jövedelmezett ezen lapnak a hirdetés. Jelenleg 3—4000 fontra teszik he­tenkint, mi középszámmal évenkint 182,000 font. És számításba vevén a lap keretét 65,000 példányban, lé­vén az újabb bélyegtörvény óta annak ára példányon­­kint 5 pengére szállítva, egy nap 1354 font sterling jő be az eladott lapokból, s igy összesen mintegy hat millió pengő forint évenkint a példányokból és hirde­tésből !! Angliában nincs a rendes előfizetés divatban, hanem számonkint küldetnek szét a lapok az ezen üzlettel fog­lalkozók által, ennélfogva csak évnegyedenkinti közép­számról szokott szó lenni a keletnél. Az 1848-dik év 29,000 példány mellett találta a „Timest“t, más­nap 43,000 példány kelt el. Az 1852 évet 36,000 példány­nyal kezdte meg; Wellington herczeg halála napján 69,00­­ példány kelt el. Jelenleg a keleti háború alatt a kelet 60,000 példányon felül áll. Ebből láthatni, hogy a „Times“ érdekének igen sokat használ a keleti háború. Az „Illustrated London News“ pedig épen 170,000 példányt nyomat. (Angol és fr. kútfők után.) I. J. Magyar könyvészet. 510—1 Jósika Julia. Közlések a külföld­ről. Fiatal olvasók számára irta Jósika Julia. Pest, 1855. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Wigandnál­­ Pozsonyban. 1855. 8-rét Magyar- és németül. Első és második kötet 191. és 203 lap. Két színezett kőmetszettel. A két kötet ára 2 port. 512. Családkönyve. Hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok. Szerkesztik Greguss Ágost és Hun­fa­­­v­y János. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1855. — Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Nyolczadik fü­zet. 241—272 lap. Előfizetési ára a tiz füzetből álló év­folyamnak helyben és vidéken egyiránt 5 párt. — A dán kormány — mint már egykor" jelentve is volt — a Sundvám kérdésében érdekelt államokhoz meghívást intézett egy conferentia tartására. A „Nord Ztg.“nak ezt írják e fölött Berlinből: „A­mennyit a Dánia által kibocsátott meghívás szövegéről a bekövet­kezendő Lund-vám conferentiára nézve tudhatni, e lé­pés azon bonyolódások következményéül tekinthető, melyek Dániát azon szükségességbe helyezik , hogy a Sund-vám kérdésében érdekelt államokra támaszkodása által ellensúlyi állást szerezzen magának Éjszakamerika ellenében. A dán kormány által hozott határozat a jelen viszonyok által teljesen fölvilágosíttatik. Szerbország, Belgrád, oct. 10. (E­r­e­d. 1 e­v. IV.) Politikai hírek hiányában szándékom jelen levelemben megismertetni a „Pesti Napló“ tisztelt olvasó közönsé­gével azon újításokat, a­melyek az igazságkiszolgáltatás ügyében nem sokára életbe fognak léptetni. Utóbbi le­velem óta Szerbia nyilvános életében nem történt sem­mi változás. A miniszterek megmaradtak ugyan azok, a­kik az előtt voltak, s most a miniszterváltozásróli hír egészen lecsillapult. Arra már senki sem gondol. Sem­mi kilátás sincs, hogy e kérdés újra vita tárgyává fogna lenni. Abba­hagyván azért a politikai vitatásokat a fent kitűzött tárgyra térek át. Szerbiában a közigazság ki­szolgáltatása eddig következőleg van elrendelve : Min­den községben fenállanak az úgy nevezett békebirósá­­gok (priminitelni szud) a­kik minden megkezdendő per­ben, ha az illető felek arra ráállnak, békítőkként lép­hetnek fel, s ha az illető felek a békebíróság által ki­mondott ítéletben megnyugosznak, a per tovább nem folytattatik. Csekélyebb értékű perekben a békebírósá­­gok érvényes ítéletet hozhatnak, más perekben pedig közbenjárói szerepet játszanak. Békebiróságok előtt egyedül szóbeli pernek lehet helye. Ha valamely tárgy a békebiróság által el nem ítéltetett, akkor a tulajdonké­­peni per veszi kezdetét az úgynevezett kerületi bíróság (okruzni szud) előtt, mely minden­féle perre nézve pri­mae instantiae fórumot képez.­­ A kerületi bíróságok ítéletei felebbeztetnek a felebbviteli székhez, s ha az illető felek ez ítélettel sem elégedtek meg, a pert fel­­lebbvitték a legfőbb törvényszékhez (vrhovni szud), mely azonban nem volt az utolsó fórum, mert a legfőbb törvényszéki ítéletek felebbeztethettek magához a fe­jedelemhez. Ezen felebbviteli jog oly nagy mértékben gyakoroltatott az előtt, hogy az emberek legcsekélyebb követelésű pereiket, nem lévén megelégedve a három­szoros törvényszékek ítéleteivel, magához a Fejedelem­hez vitték ítélet alá. E jog a múlt évben kihirdetett pol­gári perrendtartás (Gradianski Postupok za kujazestvo Srbiu) által korlátoltatott ugyan, mind a mellett a tör­vényszéki rendszerben nagyszerű hibák maradtak fen. E hibák abban gyökereznek leginkább, hogy a fejede­lemnél meghagyatott minden perekben a legfőbb bíró­sági hatalom. Egykor e rendelet Szerbia kifejletlen ál­lapotához volt alkalmazva­ A szerb bírák mindnyájan ke­vés kivétellel, tanulatlan emberek voltak, ritkán talál­tattak olyanok, a­kik írni, olvasni tudtak, ennél­fogva nem ritkán hozattak az illető törvényszékek által oly ítéletek, a­melyek a fenlétező polgári tör­vényeken alapultak volna és egészen törvényelle­nesek voltak. A fejedelem körül azonban mindig talál­tattak értelmes hivatalnokok s tudományosan kiképzett törvénytudók; ennélfogva ha valamely perben ilyen igazságtalan ítélet hozatott, a fejedelem a körülötte álló tudományos emberek által eldöntvén, törvényeken ala­puló ítéletet hozott. Idő folytával azonban a tudományos hivatalnokok a bírói szakban is gyakoribbak lettek,s bár jelenleg is több tudománytalan bíró találtatik Szerbiában, mégis a főbb törvényszékek hivatalnokainak nagyobb része olyan egyének, a­kik a szükséges tudományokban jártasok. Ennek következtében tehát az egykor Szerbia állapotához alkalmazott rendszer, mely szerint a legfőbb­­ bírósági hatalmat a fejedelem gyakorolta, feleslegessé, sőt sok esetben törvényellenessé vált; mert többször történt, hogy a fejedelem személye körüli hivatalnokai azon hatalommal, mely nekik egykor adatott, hogy a törvények szavát lelkiismeretesen őrizzék, visszaéltek, és oly ítéleteket is megsemmisítettek, a­melyek egészen törvényeken alapultak. Hogy ezen visszaéléseknek vége vettessék, hogy az igazság kiszolgáltatás természeti, min­denütt a műveit világban követett útra tétessék, a legfőbb törvényszék szervezetének kiigazítása elhatároztatott. Jö­vőben tehát el fog vétetni a fejedelemtől a bírósági ha­talom polgári ügyekben, az a bíróságoknak fog átadatni, s annálfogva szerveztetik jelenleg legfőbb, és sem­misítő törvényszék, a­mely polgári perekben döntő ítéletet mondana. Szervezete alakjáról, vagy .s­zin­

Next