Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-19 / 1683. szám

n­ejv, ha minden vevő egy erkölcsi irányú iratot, egy áj­­tatossági éneket és egy költeményt kaphatna egy egy fü­zetben, s igy inditatnának meg a füzetek, hogy mindenki lássa a munkálatok tárgyát s mindenki találna valamit, a mi neki való. Ilyen gyűjteménynek díjával van a választmány; tanácsosabb volna tehát e dologgal még várni egy kissé. — A „Szent­ István-Társulat“Cantu Caesar Világtörté­netéből évenkint 90 évet ígért kiállítani. Ez év octobertől octoberig fog számíttatni. A társulat martius vécére kérte ugyan beküldetni az előfizetők névsorát, mi azonban ez időre meg nem történvén, hogy a nyomtatandó­­példányok száma okszerűen megállapíttathassék : a nyomtatásról előbb intézkedni nem lehetett. A M. pén­zügyminiszteri rendelet folytán a szliácsi fürdőben a kívánt javítások és szépítések még a jövő fürdőszak előtt eszközlésbe fognak vétetni.­­ Ismételjük, az ipar meg ner­esik­ a megvetett tárgya­kat. Az a. ausztr. iparegylet utóbbi ülésében Burger Mátyás bécsi iparosnak a selyemhulladékból ké­szített több készítménye mutattatott fel, mint áruk borítá­sára használható szövetek, vízmentes ruhák, kerékhajtó szíjak, melyek a gépek kerekeinél eddig használt bőrszí­jaknál tartósabbak s 250/2-el olcsóbbak. Továbbá Ber­ger zárai postaigazgató urnak az alpe rostszálaiból ké­szített kötelet mutattattak fel. — A párisi iparműtárlat nov. 15-kén fog befejeztetni. Ekkor fognak a kitüntetések is kiosztatni. Miután a kitün­tetésben részesülendő ausztriai birodalombeli iparosok közöl többen nem leendnek ez ünnepélyen jelen, s a ki­tüntetést a francziák császárának kezéből el nem fogad­hatják, a m. kereskedelmi miniszter ur Toggenburg­i excja ezek kitüntetéseit személyesen fogja annak idejé­ben az illetőknek kézbesíteni. — A tervezett stambul-belgrádi vasút felől bővebb ér­tesítések érkeztek hozzánk. Hisszük, miként e felől bel­grádi tiszt, levelezőnk is nem sokára kimerítőbben érte­­sítene bennünket. Addig közöljük a következő adatokat. Basardsiktól Belgrádig fontos természeti akadályok for­­dulnak elő, mint p.o. a Traján-kapu, a közel­ittorkolatok, a ki nem kerülhető mélységek Sofiánál, a czam­brodi út­­szoros. Mindazáltal, mert az ipar nagyobb nehézségeken is győzött már, remélhető, miként a munkálatok a jövő nyáron meg fognak kezdetni. Az előmunkálatok már meg­­tétettek, évek óta vizsgálat és mérnöki felmérések létet­ vélt különböző társulatok által. — Múltkor említek, miként a tőzeg nem sokára a gyá­rakban és mozdonyoknál tüzelő anyagol haszonnal és si­kerrel fog használtatni Bellunoból értesít­hetünk , mi­ként B­a­d­o­n­i úr ottani nagyszerű vasgyára a tőzeget használja tüzelőül, minek folytán gyártmányainak árát alább szállíthatá. Értesítés Kövességemnek tartom a t. ez. közönsé­get, illetőleg azokat, kiket vállalatom érdekel, értesí­teni, miszerint a napi sajtó útján közzé tett történeti bu­­várlataim er­edményeit, Magyar- és Erdélyország neve­zetesebb műemlékeit képekkel és szakavatott magyaráza­tokkal megörökítni jövő 1856-ik évi május első napjaiban minden további haladék nélkül közre fogom bocsátani. Pest, oct. rit­kán 1855. Vereby Soma: Hivatalos. A magas cs. k. pénzügyminisztérium a kobolapolánai cs. k. vasbányánál megürült ellenőri állo­másra Szabó Károly ottani hámorsáfárt nevezte ki. A coitus- és oktatásügyminiszter Körinek József és Franta Andr­ás helyettes tanárokat a beszterczebányai gymnasiumnál rendes tanárokká ugyanazon tanintézethez kinevezte. A cultus- és oktatásügyi miniszter­i exja 1855. évi sept. 25-kén 14479/827 sz. a. kelt magas bocsátványa által Machovetz Józsefnek a szélesbitett pestvárosi reális­kolában szám- és mértan tanárául és Posptschel Die­­nesnek ugyanott a vonalrajz tanárául lett ideiglenes kine­vezését helybenhagyta. Buda, oct. 9-kén 1855. A cs. k. helytartósági osztálytól. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Ba­­ternay Alfonz sugatagi III. oszt. adóhivatali ellenőrt III. osztályú adószedővé a huszthi adóhivatalhoz és Danek János tokaji II. oszt. adóhivatali tisztet III. oszt. adóhiva­tali ellenőrré ugyanoda, és Schmidt Károly beregszászi II. oszt. adóhivatali tisztet III. osztályú ellenőrré a varan­­nói adóhivatalhoz ideiglenesen kinevezte. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály a bocskói cs. k. szálhivatalnál megürült ellenőri állomásra K­r­a­u­s­z Antal ottani szálmestert nevezte ki. Nemzeti színház. Ma Telepi György utolsó fölléptéül adatik. Az árva fiú és a londoni koldu­sok. Drama 5 felv. Börzetudósítások: Bécs, october 18. Az érték­­papirosokkal is üzlet igen lanyha volt.Nemzeti kölcsön — 9/16- Éjszakvasut 2031/1— 3/4. Állam­vasút 349—348. Bankrészv. 1062ről 1055re szállt le. 5% met. 74%. Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 78—77; a többiek 75 — 69. Augsburg 113%. London 112. Páris 1313/4. Arany 18. Ezüst 15. Táviratilag. Páris, oct. 17.3 % rente 6490. 4% % 90. 50. Államvasut 741. Credit mod. 1255. London. 3% Consolok 87%. Gabonaár. Pest, oct. 18. Külföldi vevők tegnap­­óta néhány ezer mérő kétszerest és árpát, vala­mint kukoriczát és kisebb részletekben vásárlanak. Az árakban semmi változás. Pozsony, oct. 16. Búza 80—83 fontos 5 f. 42 kr— 6 frt 48 kr. 74—79 font. Rozs : 4 frt 38 kr. — 5 frt 6 kr. 66 — 68 font. Árpa : 3 frt 2—30 kr. Zab : 1 frt 43 kr. Kukoricza uj : 2 frt 49 kr. bab uj: 4 frt 42 kr. Köles uj: 3 frt 12 kr.; lenmag uj: 7 frt; tavasi oláh kukoricza (2000 m.) 3 f. 40 kr pozs­m. Baja, oct. 15. Búza : 5%—15 frt; Kétszeres 33/5 — 4/5 fr­t; Rozs : 3%—4 frt; Árpa : 2 frt.; Zab : 1 frt 8 kr.; Köles : 2 frt 4 kr. pozs. m. Dunavizállás. Oct. 19-én: 6' 6“ 3'" 0. fölött. H-kén tartott közgyűlése felöl, igen röviden egy két pontot emelhetve ki az elnök jelentéséből. Míg e rögtön értesítés által azon részvétet siettünk kielégíteni, mely e nemcsak vallási, hanem irodalmi szempontból is fontos társulat iránt az ország minden részében él, most, mi­dőn e jeles elnöki jelentés egész terjedelmében kezünk­­höz jutott, annak legnagyobb részét azon oknál fogva vesszük át teljes készséggel, mert míg az a t. közönsé­get e társulat czéljának, eszközeinek ismeretére vezérli, addig egyszersmind, mint erősen hisszük, az illetékben megerősíteni képes a keletkező részvétel. E közleményt a tartalom és velős izmodor nagy mértékben teszik ér­dekes olvasm­ánynyá. Hatása a férfias, erőteljes s nyu­godt méltósággal ömlő előadás által, mely főtisztelendő Danielik János úr sajátja, valóban kitűnő vala, és sokáig fog a gyűlésen jelenlevők emlékezetében élni, kik az elősorolt tények meggyőző ereje mellett a szónoklatnak előadási szépségei által is megragadtattak.­­ A tisztelt alelnök ur a könyvek terjesztése ügyében tett intézke­dés s illetőleg a Hartlebenneli szerződés megemlítése után ekként folytató jeles előadását: „Ezek után már a társulat működésének és ennek ez évi eredményes raj­zolására térve át, mindenekelőtt hálát mondunk az is­teni Gondviselésnek azon sokszerü áldásaiért, melyeket velünk ezen év folytában is nagy mértékben éreztetni méltóztatott; hálát a t. közönségnek is, mely pártfogá­sát, buzgóságát nemcsak nem vonta meg, de sőt több tekintetben és irányban azt m­ég kiterjeszteni is ipar­kodott. A tagok száma jelenleg, az alapítóké ugyan 125-; a rendeseké pedig 2901-re megy, s igy, a 64 tiszteletbe­lit is ide értve, a jelenlegi lajstrom a 3090 létszámot mutatja. Évi növekedés: 407, kik közt alapító 12, a töb­bi rendes tag. A múlt évi nagygyűlés után a kísérleti hat évi cyclus a társulat maradandóságának kimondása által be­záratván, szükségessé vált a tagi lajstromnak verificál­­tatása, miszerint a társulat megtudja, ha nem találkoz­nék-e netalán olyanok, kik hat évre kötelezvén magu­kat, a maradandó társulattal együttmaradni, nem , sőt ellenkezőleg kebeléből kiválni szándékoznak. Ezen alkalommal, midőn tudniillik a tagoknak minden vidéke­ken újbóli összeh­atása kivántatott, kitűnt, hogy az Ur­ban elnyugodtakon kívül, habár ez évben nem sokan, mégis onnan 1848. óta közönkint elég számosan mara­­doztak ki; és pedig nemcsak a tót ajkú vidékiek közöl, kiknek irányában sem mi nem volünk azon kedvező hely­zetben, sem pedig ők nem elegendő számmal reá, hogy számukra külön 90 évet nyomtattathassunk ; hanem, fáj­dalom ! olyan vidékeken is, melyeken a társulat mindig a rokonszenv legmelegebb és leggyengédebb kifejezé­sével találkozott. A gyűlés meg fogja engedni, hogy e tényből alkalmat véve, kifejtsem azon nézeteket, melyek szempontjából tekintjük mi a társulat és tagjai közötti viszonyt, kü­lönösen ennek felbonthatására nézve.­­ A társulat soha sem tekintette s nem is tekintheti tagjait mezőn évi előfizetőknek, hiszen ez akkor nem maradandó, miként a múlt évben elhatároztatott, hanem csak egy évre alakult társulat fogna lenni, mely épen ennélfogva sem egy esztendőről a másikra biztosan nem intézked­hetnék, sem pedig oly vállalatokba nem foghatna, mel­­yeknek létesítése több éveket kíván. Habár tehát a tár­sulat nem követel is formaszerinti juridicus lekötést tagjai részéről , az erkölcsiről azonban, mely mindenkit Isten és lelkiismerete előtt kötelez, s igy egyoldalulag teljességgel fel nem bontható, soha le nem mondhat. Semminemű emberi társaság nem oly tökéletes, hogy minden lehető elvétés ellen biztosítva volna. Valamint tehát mi nem emelünk panaszt, mert a vidéken is itt-ott egyben-másban szinte hátramaradnak , úgy viszont a méltányosság hozza magával, hogy, ha tagtársaink kö­zöl valamelyik illetményét későbben, vagy pedig épen nem kapta volna meg, ezt nekünk annál is inkább bo­csássa meg, mennél készebbek vagyunk mi egy részről e hiányt minden egyes esetben kipótolni, más részről pedig, mennyivel világosabban bizonyítható be, hogy a legfőbb esetben nem is a központi kezelő hivatal okozta, hogy e kis elvétés történt. Nem azt akarom ez által mondani, hogy tehát nem kell panaszolkodni, s az illető tagtárs, minden további sürgetéssel felhagyva, hallgatag mondjon le illetményé­ről, melyet a társulattól joggal követelhet. Isten ment­sen! hiszen épen ez által fognak­­. tagtársaink a társula­tot leginkább megszomorítani, ha az általa kiadott köny­vek iránt részvétleneknek, közönyösöknek mutatkoz­nának. A­mit tehát én méltányosságképen követelek s kérek, az csak egy kis jóindulat, egy kis testvéri biza­lom, egy kis béketűrés, mely hirt­elénk­ed­ő tett­leges megtorlás helyett barátságos figyelmezte­téssel forduljon felénk, mint bajtárshoz illik, ki az ügyet, melyre egyesült, magáénak is tekinti , s igy azt nem megrontani, hanem előmozdítani, sőt ha szenvedne, in­kább minden szeretettel és áldozattal is orvosolni vágyik. Részünkről, a miként eddig elé is tettük, jövőre sem fogunk elmulasztani mit sem, hogy a társulat ügyei mi­nél tisztábban, minél nagyobb és áttekinthetőbb evi­­dentiával, minél több szabatosság- és gyorsasággal ke­zeltessenek ; őrködni fogunk a szállítás pontossága fe­lett, számba és tekintetbe veendőnk minden panaszt, s azt, a­mennyire alapos, és hatalmunkban álland, rögtön orvosolandjuk; ellenesetben pedig a panaszló félt a körülmények mibenlétéről tisztelettel értesitendjük. Csak a t. közönség is legyen bizalommal a társulat iránt; ne rójja fel mindjárt, ha kívánsága egyben-másban rögtön nem teljesíttetik, azt akár hanyagságnak, akár pedig készakarvai akadékoskodásnak; gondolja meg, hogy nekünk is emberekkel van dolgunk, a­kik egyszernél többször elkésnek, s bármit tegyünk, a hátramaradást egyes esetekben ki nem kerülhetjük. Tegyük fel, hogy könyvterjesztő egyesület ez or­szágban még nem létezik; s valaki közölünk ennek ki­áltó szükségét érezve, felállna, s minket körülbelül im­­igy szólilna meg: íme, nézzetek szerte: a szent és épületes olvasmányok, melyek egykoron apátioknak is­tenes táplálékot nyújtottak , családjaink köréből szinte egészen eltűntek. A nyomdák, melyek azelőtt nagy számban állítottak ki évről évre a keresztény embernek szükséges mindennemű épületes és oktató könyveket, működni megszűntek- Ily könyvek helyett ma elláthatóan sokasággal termesztetnek czikkek , melyek vérrokonai­­tokbak­ gyengítik, vagy épen megölik a hitet, aláássák a jó erkölcsöket Az eledel, melylyel ki táplálkozik, vérré válik benne; még a szirt is magába szívja az illatot, melyet az esti fugalom a környék virágkelyheibel huza­mosan vadon keblére hajt, s felolvad még a jégtenger is, ha azt a napnak sugári folyvást melengetik .... Az egyház és tinkötelességtek nevében, rokonitok szerel­mére kérlek tehát benneteket: adjatok nekik egészsé­ges lelki táplálékot; álljatok mellém; nem ígérek sem­mit, inkább egy kis, évi három írtból álló áldozatot ké­rek : hadd hozzuk ismét vele mozgásba az istenes saj­tót... Íme csak nem rég közlötték a lapok, hogy az Ázsia zordán vidékein, vad népek között működő fran­­czia missionariusok is hoztak létre ily egyesületet, mely, miként az illető püspök körlevele mondja, az iskolai könyveken kívül még különféle ájtatossági, elmélkedési és asceticai könyveket is állított ki, s a továbbiaknak kiállításával szorgalmasan foglalkozik. Ezen jó atyák nem biztosítottak senkinek jutalom-könyveket, s Fran­­cziaország nemes catholicusai mégis örömest nyitják meg erszényüket, hogy adományokkal a szent­szélt elő­mozdíthassák. Ha tehát ők meghozzák ezen áldozatot idegen vad népek javára, hogyan ? kevesebb irgalom, könyör és szeretet lakoznék-e kebleitekben véreitek iránt? Ez volna tehát azon tisztult magas hazafiság, ez az egyháznak és Istennek azon szeretete, mely meg­mérkőzzék a tévelynek szinte hihetetlen tevékenységé­vel? . .. így, ily modorban folytathatná ő akár egy fél­napig; oly sok az, mit egy ily ügy támogatására és ajánlásául még felhoznia lehet És én megvallom, na­gyot vétkezném hitfeleim ellen, ha feltenném, hogy azok közt, a­kiktől telik, csak egy is fog találkozni O­­lyan, kinek, hallván ezeket, kér. cath. meggyőződése és lelkiismerete nem azt sugallaná, hogy álljon be a szö­vetségbe, s Isten és az emberiség nevében hozza meg a kért áldozatot! Hála Istennek! egy ily egyesület nálunk már létezik és működik, létezik és működik úgy, hogy, míg számtalan egyebet kiad, az­alatt tagjai számára is, jutalomul lekötött három frtjokért, egész 90 ívre terje­dő munkákat állít ki, tehát ingyen nem követel semmit. Miként volna tehát lehetséges, vagy csak feltehető is, hogy azok, kik merő áldozatkép, Isten és az emberiség nevében hivatalosak a lelkek üdvét ily eszközökkel is előmozdítani, könyvi illetményüket annyira sürgessék, hogy, mivel ezt időre, vagy pedig egyszer-m­ásszor épen nem kapták meg, e miatt magát a szentügyet vég­leges kilépéssel mintegy megtorolják?! Én nem hiszem, és hajlandó vagyok, a tényt inkább a részünkről talán nem eléggé felvilágosított körülmények, semmint az illetők szíve­s akarata rovására írni. De épen azért re­­méltem is, hogy szavaim által sértve ki sem találandja magát. Nem is keserűség mondatta el velem azokat. Tudván azt, hogy valamint a rengetegek óriásai, a con­­strictorok, kiket oroszlánok és tigrisek hasztalan örö­­ködtek megsemmisíteni, többször a szájukon betolakodó legapróbb férgek által emésztetnek meg, úgy az em­beri életben is a legnagyobb dolgoknak gyakran cse­­kélyded súrlódások, kicsinyes apprehensiok ássák meg a sírját. — szavaimmal csupán oda akartam hatni, hogy, a mennyire ezt embereknél lehet, minden ilyes apróságnak még idejekorán szeretettel elejét vegyük. LEVELEZÉSEK. Borsod, oct. 10. (Ered. lev.) A tisz­a mel­lé­k­i helv. hitv. kerületnek Szentpéter vá­rosában. Sept. 30. oct. 3. napjain tartatott papszen­­telő gyűléséről akarunk némely dolgokat elmondani. És ezt teszszük nem azért, hogy a törvényes tekintély iránt tiszteletlenkedjünk, vagy saját fészkünket bemocskoljuk, még kevésbé, hogy izetlen polémiára okot adjunk , ha­nem teszs­ük, mert ezúttal dolgokat mondhatunk el, melyeket mondani most, midőn a consistorialis és pres­­byterialis rendszer felett szóváltások történnek, s a szer­vezés küszöbén állunk, korszerűnek hiszünk. Ugyanazért lehető általánosságban fogunk szólani *). A szentházban egy tulhosszu — hogy egyebet ne mondjunk — szónoklat után, három uj esperes igralta­­tott ünnepélyes esküvel az esperesi kar díszes koszo­rújába, és 34 ifjú t. atyafi egyszerű szentelési szertar­tással bocsáttatott ki az Úr szőlőjébeni munkára. Ezen ismeretes szertartásról nem szólanánk, ha egy rövid párbeszéd okot nem adna szólani. Két , hihetően bath, férfi igen megvolt hatva a lelkészek által gyönyörűen énekelt , Jövel szent Lélek az Isten ! alkalmi ének, mint a 34 felszentelendőnek egyszerre mondott esküjük s ünnepélyes magok felajánlása által. Tetszésüket meg­nyerte még a letérdepelt ifju lelkészeknek a vének vagy esperesek kezeinek fejökretétele, s a superindentens által mondott áldás. De nem birta tetszésüket a prot. lelkészeknél divatossá vált bajusz, nem­z egyenruha hiánya sem. Gondolkozván a párbeszéd felett, nekünk is úgy látszik, hogy az a tulnövesztett bajusz lelkészek­nél nem igen illedelmes. Ez, és az egyenruha hiánya, mint sokaknál az alacsony tetejű s széleskaramu kalap lelkészeinket egészen el­világosítja. Szent szolgálat és ünnepélyes alkalmaknál, mi is czélszerűnek tartanánk bizonyos egyenruhát, legyen az akár az úgynevezett longa vagy a rövidebb zrinyi-dolmány pántlika övvel, vagy luther-öltöny. De elég ennyit gondolat ébresztésül e tárgyról, mely hihetően nem kerülendő ki a talán nem­sokára tartandó zsinatkor az illetők figyelmét. Most nyissunk be a tanácskozási terembe; itt jóval több s fontosabb mondani­valónk lesz. — A prot. ön­­kormányzásnak mindig voltak árnyoldalai, de ezek tud­­tunkkal soha sem mutatkoztak oly nagyszerű alakban, mint jelen gyűlésen. Úgy látszik, mintha kitanultunk volna azon régi jótapintatból, mely az előtti tanácsko­zásainkat jellemzette. A szónokoknak ki nem hallgatása, közbekiáltás általi zavarása, lezúgása, zajos mellékes szóváltások, melyek miatt olykor a tanácskozás is meg­szakadt, inkább felhevült népgyűléshez, mint ily erkölcsi mivelt testülethez illők, igy történt, hogy néha a kisebb­ség határozott a többség felett stb. De lássuk a sző­nyegre került ügyek nevezetesbjeit, melyek a mondot­takat igazolandják. Az elnöki széket a superintendens foglalta el, jobján az orsz. fejdelmi biztos, balján a f. borsodi 1. m. gond­nok, ki csak egyedül volt jelen az úgynevezett coadju­­torok közöl. Első napi tanácskozáskor szóba sem jött az elnökség; másnap a jegyzőkönyv olvastatván, a vi­lágiak fölszólaltak, akarván tudni, mint ülnek ők, külö­nösen a világi elnök a táblánál ? Az orsz. fej. biztos és superintendens urak kimondák, hogy utasításuk azt tartja, miszerint a gyűlésen csak a superintendens, vagy annak helyettese elnökölhet. Az illetők, a­kik régi befolyásukra most igen féltékenyek kezdenek len­ni, — elnyelték, habár fanyar képpel is, a keserű pilu­­lát. A kétfejű elnökségről a prot. egyházban már igen sokat írtak és mondtak. Mi most csak annyit mondunk: régen tanultuk a metaphysicaban entra sine necessitate non sunt multiplicanda; tudjuk, hogy minden jó műben egységnek kell lenni, hogy úgy a szellemi, mint anyagi világban egy erő, egy elv, egy eszme, egy szellem jellege a tökéletességnek, hogy a két, hit­tan szerint is e világot csak egy Isten alkothatá ily di­csővé, sat. Ezt nem azért mondjuk, hogy irányt szán­dékoznánk adni a m. kormány szervezésében az elnök­ségi ügynek, mely hihetően úgy is meg van már ala­pítva. Nézetünk szerint a kétfejű elnökség a prot. egy­háznak nem életkérdése. **) Somosi János feledhetlen érdemű s. pataki hittanárnak elhunytéval megürült szék betöltése végett, superintendens ur hivatalos levelében felhívta az e megyéket, hogy küldendő követeiket bíz­zák meg e tanári széknek ki általi betöltésére. Az ösz­­szes megyék közéhajtása Sz..., bécsi cs. k. akadémiai tanár személyében öszpontosult. Azonban egy esperes erősen s fáradhatlanul követelvén a régi szokás megtar­tását — az egyházanként szavazást — a kijelölés innen menvén ki, a többség végre engedett, négy jeles férfiak kifüzetvén, a szavazatok dec. 1-jén lesznek beadandók. Jobban meg fogják-e tudni választani az egyes, több­nyire együgyü népből álló egyházak a leendő hittanárt, mint az ő értelmes képviselőik? Vissza kellett térnünk, hogy hosszabb uton jussunk czélhoz; félő, hogy ez után némelyek el is tévelyednek. Csak nem volt talán erre számítva? — A s. zempléni esperes megválasztatása el­len 4—5 magánszemélyek által beadott panaszok tár­gyalása elég zajos vitát idézett fel. Két egyház szava­zatának érvényessége vétetett kérdésbe, melyek közöl egyet törvényes kellékünek fogadván el az e.megye, s azzal a választott esperes többséget nyervén, azt feles­kette , többséget hozták kétségbe panaszkodók. A szomszéd megyék esperesei, s pár világiak neveztettek ki az ügy megvizsgálására. Elég-e 4­5 magánszemély panasza, hogy az e.kerület avatkozzék az emegye házi bajába, melyet az maga, ha a panasz hozzá intéztetik, talán csendesebben elintézendett ? Most a különben is partra szakadt e.megyében nem lesz-e nagyobb az ingerültség, s ebből nem következik-e még nagyobb baj is ? — A m.... egyház 4 papságát 3ra, a sz... 2 pap­ságát egyre kívánván reducálni, hogy a többieket job­ban díjazhassák, -- megengedtetett, sőt a reductio el­vül a csekély tehetségű egyházakra kimondatott, de az e. kerület mindenkori belenyugvásával. Ellenben a v.... egyház iskolatanitóságát állandósítani kívánván mostani jeles képzettségű tanítójának személyében, e jogától elültetett. Ámbár épen ezen gyűlésen fogadtatott el a s. pataki főiskol­ban az iskolatanulókat képző intézet—prae­­parandia—felállítása, az egyházak és némely buzgó vilá­giak felfogván szólittatni e nagy fontosságu ügy előmozdí­tására segélypénzt szedni, a. m. a fejenkinti kivetés, mint némelyek kívánták, a többség által czélszerűnek nem láttatott. Miért kell a V....egyháznak még 5, 6, évig várnia, hogy a praeparandiából jeles képzettségű egyént nyerjen, midőn egy olyant már most is bír? Mert V....academica promolio. De hiszen a praeparan­­dia czélja jól képzett állandó tanítókkal látni el az egy­házakat, ebben csak nem fog gátul szolgálni az acade­­mica promotio? Némely egyháznak van joga lelkészei számát redukálni, másnak nincs tanítóságát állandósí­tani. A külföldi academiákra kimenendő ifjak kell hogy más után láttassanak el. Egyébiránt maholnap ott le­szünk, sőt már ott vagyunk, hogy gyengébb tehetségű egyházaink nemcsak kiképzett de képzetlen tanítót is alig bírnak szerezni, és lehet e várni, hogy jól képzett tanítók oly nyomorú fizetésre, mint minőt a prot. egy­házak nagyobb része jelenleg ad, elfogadják a hivatalt. Még csak egy tárgyról akarunk szólani. — Ez a f. borsodié. megye Ítélete, mely által A... kebelében levő t.lelkészt egy évig hivatalától felfüggeszté, az Ítélet szavai szerint azért, mert bár a S i­m 0 n i a bűne, mely­lyel vádoltaték, s melynek a canon szerint örökös elmoz­dítás a büntetése, törvény előtt megállható próbákkal bebizonyítva nincs is egészen, de a nyomozatokból annyi világos jön, hogy a d...lelkészséget tilalmas utón kereste, s ezenkívül az e. megyei kormány némely tag­jait becsületükben sértette. — Ezen ítélet az elitélt ál­tal e gyűlésre fölebbeztetvén, olvastatott ennek folya­modása, utána az ítélet, és több semmi,és határozatilag kimondatott, hogy mivel a fő bűntől maga az e. megye fölmentő, ebből folyván a többi, azokért sem büntethető. Hasztalan sürgette az e. megye főjegyzője — hát a többi küldöttek hol voltak ? — a számos terhelő okiratok fel­olvasását, melyek nyomán az e­­ megyei ítélet hozatott, melyekből az ügybe avatottak állításuk szerint aligha a Simonfa is ki nem jö — minek azzal a drága időt vesz­tegetni. Könnyebb az ítéletet egyszerűen megsemmisí­teni. Szeretnék kérdeni: jogos és igazságos volt-e az eljárás? Tudónkkal az e. kerület fölebbviteli törvény­szék appellatorium superrevisorium forum — melynek igen is igazságot szolgáltatni, de nem kegyelmet osztani kell és szabad. S hol van e világon oly törvényszék, mely okiratok — acták — olvasása nélkül más törvény­szék ítéletét megmásítsa vagy semmisítse? Nem törté­nik-e meg sokszor, hogy a vádlott a fő bűnben nem marasztaltathatik ugyan el, de a terhelő körülmények­nél fogva mégis büntetést kap? vagy a védelem közben a vádlott, vagy annak ügyvéde által ejtett becstelenítés büntetetlen marad e ? Mi az elítélt helyén — mitől óv­jon a jó ég — ilyszerü fölmentetésnek nem igen örül­nénk. Mert vajmi gyenge lábon kell állani azon ügy igazságának, melynek ily eljárásra van szüksége , mely az okiratok olvastatását minden áron gátolja! Már eleve kiváncsiak valánk ez ügy eldöntésére, mely a tanácster­men kívül is kezdettől fogva szóban forgott, s komolyan figyeltünk mindenre, mi ez ügyre befolyással birt, és fájdalommal vettünk észre némi éorteskedést, ámbrálást, s lekenyerezést az elitélt, ennek ügyvéde s befolyásos pártfogói részéről. — Itt a kulcs azon csodás eljárás­hoz, melynél a jelenvolt világiak — kivétel nélkül, tett­legesen , az egyháziak — kevés kivétellel, hallgatva szerepeltek érdekből-e, vagy bizonyos tekintély iránti hódolatból ? Hierarchia vagy küliarchia ez? Mi mint valódi protestánsok minden archia ellen komolyan pro­­testálunk. — Szervezés és zsinat minél előbb jöjün el a te országod !! Mondhatnánk még többet is, de ezúttal elég ennyi. TÖBBEN. *) Nekünk úgy tetszik, miként ez értesítés egyoldalú fel­fogás után keletkezett. Közöljük azt mégis, hogy, bár egyházi kérdésekben a polémiát nem óhajtjuk, nem he­lyeseljük, alkalmat nyújtsunk az ellenkező nézet nyilat­kozására is. E nézetnek, a­mennyiben csak az ügygyel foglalkozandik, szintén tért engedünk lapjainkban. S­z­e­r­k. *1) A kettős elnökség a protestantismus szellemével meg­egyezik, sőt e régen divatozó szokást, miép e szellem­ben látjuk, alapoknak. A protestantismus szellemének nem lehet postulatuma a clericalis tekintély fen­­sőbbsége. AUSZTRIA, Bécs, oct. 18. Császár és Császárné Ő Felségeik a Kis Sophia föhgasszonynyal tegnap délután 3 órakor ér­keztek a „Sas“ gőzhajón Linzből Nuszdorfba, a kiszállás­terén Ferdinand Miksa, Albrecht, Vilmos, Rainer és Estei Miksa Főherczegek által fogadtattak­­ Nuszdorfból egye­nesen Schönbrunnba mentenek. Ferencz Károly főherczeg és Sophia Főhgasz­­szony ö­cs. Fenségeik october végső napjaiban térendnek liedből Bécsbe vissza. Rechberg gróf mezei mulatóhelyéről tegnap jött vissza Bécsbe. Eszterházy gróf cs. k. követ Pétervárott, october utolján utazandik Pétervárra, követi állomására vissza. O S u 11 i v­a­n gróf, belga kir. követ tegnap költözött Badenböl Bécsbe át. KÜLFÖLD. Angolország. London, oct. 13. Egy botrányos eset, mely az embert az angol Codex és igazságszolgál­tatás iránt mélyen gondolkodóba ejtheti, olvasható a „Times“ hasábjain, egy a kiadóhoz intézett levélben, melyben Nash Albert a windsori színház igazgatója a közönség ítélőszéke alá bocsátja lord Vane Ernészt gárdaezredi tiszt viseletét s az erre hozott birósági izé­

Next