Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-20 / 1684. szám
A birodalmi utintézet ezen czéljaira, 1854. február 22-én kelt legfelsőbb határozványnyal fölfüggesztett kincstári ut- és hidvám-szedés tartama alatt ingyeni országos munkaerők fordulatnak, mi részben a közelebbi utasítások a katonai és polgári kormány 1854. május 26-án 9068 sz. alatt kelt rendeletében foglaltatnak. Báró Bach s. k. Toggenburg lovag s. k. Börzetudósítások: Bécs, October 19. Az értékpapirosok iránti hangulat ma is túlnyomólag lanyha volt, a börze végén azonban e hangulat javult. Állampapirosok szilárdan állottak. Éjszakvasútrészvények eleinte 2011/2-re estek, később azonban 2024-re emelkedtek. Államvasút 343%-ról 3444-re emelkedett. Bankrészvény 1045-ről 1053 ra, végre 1048-ra szállott. Váltó és pénz %— % %-el emelkedett. 5% met. 745/16. Nemzeti kölcsön 785/1 6. Urbérkárp. kötv. 77% — 77. és 72 —68'/2. Augsburg 1133/4. London 115. Páris 132. Arany 183/1 Ezüst 153/4. Táviratilag, oct. 18. 5% au. met. 63. Nemzeti kölcsön 67. Bécs 303/4. Paris 3 % rente 64.20. 42 % 90. 25. Államvasut 720. Credit mod. 1200. London. 3% Consolok 87%. Dunavizállás. Oct. 20-án : 6' 6' 3'" 0. fölött. AUSZTRIA, Bécs, oct. 18.) Felsége a Császár tegnap d. e. 10 órakor Schönbrunnból Bécsbe jött s Buor gróf külügyminisztere exclját audientián fogadta. Később Prokesch- Osten báró abba, és Rechberg gróf nyertek audientiát. Albrecht Ferigö cs. Fensége tegnap regg. 9 órakor utazott el nővére Máriaföhgasszonynyal, s ennek férjével Rainer Föhggel a déli vaspályán Triesten át Olaszországba. A magas utazókat a déli vaspályaudvarig kisértékl. Fenségeik Hildegarde Föhgasszony , s Vilmos és Henrik Föhgek. A birodalom fővárosába érkeztek legközelebb Stratimirovich cs. k. ezredes, továbbá Pétervárról Sulkapp, orosz cs. titkos tanácsos. Ö kir. Fensége Coburg Leopoldig tegnap Dürnkrutba utazott el. Az északi vasút reggeli vonatával tegnap pedig egy angol futár Londonba. KÜLFÖLD. Angolország, London, oct. 15. Ketteje a bíráknak, kikVaneErneszt lordot 5 f. sz. bírságra ítélték, ma igen bágyadtan védelmezi magát a „Times minapi czikke ellen, ugyanazon lapban. A tényállás az ő előadások szerint alig változik. Sőt a „Times“ azt állítja, hogy megjegyzéseit nem csupán a bántalmazott panaszából, hanem Windsorban tett tudakozódásokból meríté s tapasztaló, hogy az ügy még rútabb, mintsem ezt Nashh Albert levele előadja. E lap azt is megemlíti, hogy lord Vane sógorságban van Hardinge lorddal, ki őt Krimiába tette át. A nap nagy újdonsága a karsi győzelem. Az angolok rendkívül örülnek neki. Mert mellőzve azt, hogy ez a török haderő állását Kis-Ázsiában a léte meglehetősen biztosítja, Oroszország minden őszinte ellenesének kettős örömet szerezhet az, hogy a „beteg ember“ egyszer megint neki kerekedett s mankójával és ellenét jól elrakta. Ez Szilisztriának mintegy második kiadása, csak hogy a törökökre nézve még dicséretesebb , mert Szilisztriában legalább nem szenvedtek szükséget élelmiszerekben, s egy szövetséges sereg állt hátuk mögött. Karst pedig maroknyi éhes ázsiai török védi, kikről eddig megvetőleg volt szokás szólani s ime e „csőcselék“ tetejébe kerül szent Oroszország vitéz seregének. Ama körülmény, hogy e diadalban Williams angol tisztnek is része van, az angolok örömét természetesen igen emeli. Minap említik, hogy a franczia menekültek Jersey szigetén az angol királynőhez egy levelet intéztek. E levél a menekültek „L’Homme“ czímű lapjában jelent meg, Pynt Felix tollából folyt, s a királynő párisi látogatásában Anglia legnagyobb megalázását látja s ő felségéhez a többi közt így ír: „Oui, vous avez tout sacrifié, dignité de Reine, scrupules de femme, orgueil d’aristocrate, sentiment dAnglaise, le rang, la race, le sexe, tout, jusqu’ álapudeur, — pour l’amour de cet Alité.“ — »Igen, ön e szövetséges iránti szeretetéért mindent feláldozott; feláldozta királynői méltóságát, női kételyeit, aristocratai büszkeségét, nemzeti érzületét, rangját, faját, nemét, mindenét, egész a szeméremig.“ De ez már aztán nagyon hatott az anggol idegekre. Jerseyben egy körözvény a lakosokat felszólítja, hogy tartsanak népgyűlést s a szégyenfoltot, melyet a francziák a szeretett királynő meggyalázásával hoztak reajok, többé egy perczig se törjék. A „Post“ úgy vélekedik, hogy a sajtószabadság ily prostitutiójának ismétlése ellen erélyesen intézkedni, vagy a francziákat a brit földről száműzni kell. Luis Blanc, Ledra Rollin ellenese és vetélytársa, a forradalmi háromság nyilatkozványát három hasábnyi czikkben, melyet a napilapoknak küldött meg, czáfolgatja. Ő a háromság elveivel nem ért egyet s mindenekfölött roszalja a hatalmaskodást, melylyel e három egyén, a többi pártvezért nem is kérdezve, az országok jövőjéről papiroson intézkedik. Lord Palmerston s a miniszterek legnagyobb része tegnap Londonba jött, s ma délben kabinettanácsot tartott. Ezenkívül a hadügyi hivatalban is 3 óra hoszszat értekeztek Palmerston, Panmure, Granville és Hardinge lordok, ez utóbbi hír szerint jövőre „Commander in chief“ czimet veend fel; eddig „General Commandig in chief“ czimet viselt. Az értelem egyre megy ki, mind a két czim ,,generalissimus“t jelent, csakhogy a „Commander in chief“ csupán tábornagyot illet meg. A Hyde Parkban tegnap ismét népgyűlést tartott vagy ötezer, többnyire a munkásosztályhoz tartozó ember a gabona drágulása tárgyában. Sok bölcseség itt nem igen került napfényre. Egy pék, ki a gaboaárakat védelmezte, majd pórul járt, s kerekét volt megoldani kénytelen. Egy névtelen azon felfedezéssel lépett fel, hogy a termelők a kormány unszolására adják drágábban a gabonát, oly czélból, miszerint az éhség a munkás osztályokat a toborzó helyekre űzze. Határozatba ment, hogy jövő hétfőn fognak határozni. A „Morning Chronicle“ szerint Berkeley admirál fontos küldetéssel megy Észak-Amerikába. Szambulból m. hó 27-éről írják, hogy e város és Várna között a telegráfi összeköttetés rövid időn létrejő, miután a sodronyt húzó „Elba“ hajó e napokban Várnába már elindult. Francziaország, Páris, oct. 15. A pénzügyi helyzet nem javult, sőt a bank panaszkodik a krízis nagyobb ereje miatt. A kormány a bankjegyek kényszerfolyamát nov. 1-jével életbe léptetendi. E kormány határozat nem fog jó hatást gyakorolni, nevezetesen a börzére, de e hatás nem fog tartós lenni, minthogy a franczia bank legjobb hitelben áll. A „Moniteur“ az év kilencz hónapjáról a nem egyenes adók és jövedelmek kimutatását közli. Ezek 699,780,000 frankra rúgnak, t.i. 81,055,000 frankkal több, mint 1854 három első évnegyede alatt. A „Moniteur“ megjegyzi, hogy ezen fölöslegben az 1854 jul. 14. és aug. 5-ki törvényeknél fogva behozott új adók 12,268,000 frankkal figurálnak, s e szerint az előbbi adókhoz mérve a szaporodás 68,787,000 frankra rúg. — A császár már aláírta azon rendeletet, melynél fogva a száz testőrség százada füloszlattatik s a rendes testörségbe osztatik be. — Lyonból jelentékeny szőnyeg-szállitmányok indultak Szebasztopolba, hol a megmaradt házakat lakhatókká akarják tenni. A suezi földszoros átfúrását illető előmunkálatokat, a Kairóból megérkezett L i nan t mérnök elnöklete alatt, már megkezdették. Egy tudományos bizottmány fogja megvizsgálni az egyptomi vicekirály mérnökei által előterjesztett terveket. L e s s e p s, ki a bizottmány munkálatait vezetendő, az épitendő csatorna költségeit 185 millió frankra számítja. — Marseillebe 12-én több kitűnő idegen érkezett. Ezek közt van Bonaparte Péter kíséretével Pacheco, spanyol fölhatalmazott, ki Rómából kormánya által visszahivatott. Bonaparte Péter Corsicába utazik. Páris, oct. 16. A „Moniteur “ jelenti: Császár ő felséges Brabanthy és Agné kir. fenségeik tegnap reggel meglátogatták a Hotel du Louvre-t. Ő felséges kir. fenségeik Pereire és D’ Eichthal urak által fogadtattak. A császár és kir. fenségeik azután a szépművészeti kiállítás megtekintésére mentek. Ő felséges Brabant hy és hgnéd kir. fenségeik Napoleon csász. herczeg ö fensége által fogadtattak. — Napoleon rer. csász. herczeg ö fensége a múlt szomban a st. cloudi palotába ment, Brabant hg és hgné kir. fenségeiknél tisztelkedendő. — Tegnap este ment végbe azon fényes ünnepély, melyet az iparműkiállitók Napoleon hg tiszteletére adtak. A „Constitutionnel ezen ünnepélyről a következőket írja: „A kiállítók által Napoleon hg tiszteletére rendezett lakoma tegnap ment végbe a Hotel Louvre-ben. A fényes világítás még inkább emelte a nagyszerű épület fényét. A virágokkal díszített, fedett udvar XIV. Lajos udvarára emlékeztetett a városházban; a lépcsőzetet kettős karzatával nagyszerűségében föllehetett találni. Ez udvarban a legpompásabb asztal volt terítve a szakácsművészet kincseivel gazdagon megrakva. Az ünnnepély a főteremben kezdődött egy a műipar tiszteletére írott cantateval. (A cantate szövegét írta Trianon Henrik, zenéjét Auber, énekelte Roger). A herczeg ezután megjárta a különböző teremeket; később az asztalhoz ment, hol némely frisitő ételt ízlelt. Ez ünnepélyen egy hölgy sem jelent meg, következőleg nem tánczoltak Egy sétát tettek zeneszó mellett, közben az asztalt is megtekintve, mihez később az aláírók és meghívottak mindnyájan járultak.“ A kölni lap a „Constitutionnel“ részleteit imigy egészíti ki . A tolongás a teremekben roppant volt. Több mint 2000 személy törte meg a teremeket; ezek között valának miniszterek, követek, tábornokok s magas hivatalnokok. Napoleonlg 11 órakor távozott. A herczeg megvacsorálván, az egész asztala jelenlevők zsákmánya lett. A városi szolgákat, kik a rend fentartására fölállítva valának, a tolongó sokaság kinyomta, s a pusztítás elkezdődött. A készletek azonban kifogyhatlanok valának, nevezetesen a pezsgő nagy tömegben létezett, ugyanannyira hogy győztes maradt, tudniillik az ostromlókat legyőzte.“ A pusztítás 10 órakor kezdődött — írja az „Ind.beige“ — s még reggel 1 órakor is tartott. Angolok, németek, törökök, piemontiak, francziák lelkesedve szorítottak egymással kezet a szövetség jeléül, s hurralkat kiáltottak. Végre 14 órakor a városszolgák és hajdúk, (kik az Ind. be I g en levelezője szerint annyit ettek és ittak, mennyi beléjök fért) kiüliték a teremet, mondván a vendégeknek ezen szavakat : Allons, Messieurs allons-retirez-vous, il ne resse plus rieu.“ A tolongás közben a butorőrök fejeket vesztek; az egész világ egyszerre akart kijönni — s ezen jókedvű összebonyolodásnak jön következménye, hogy a ruhatartó összetört — s a köpenyek, bárkányok s egyéb felsőruhák egy halmazban ott maradtak, a szövetségesek tulajdonaik fölött nem tudván eligazodni. Még csak ma válogathatják ki a tisztelt vendégek sajátaikat. — Azt jelentik, hogy Kalergis tábornok, a nyugati hatalmak kifejezett kivonata következtében Párisba jöne, mint Görögország képviselője. Olaszország, Turin, oct. 16.(T a vird a utón). Máltai lapok ismételve jelentik, hogy az angol hajóhad, Stopford ellenadmirál alatt, a nápolyi vizeken közelebbről megjelennek. Oroszország, Pétervár, oct. 6. Engedjen meg én bizonyos hírt közölnöm, mely ha nem fog is teljesen alaposnak bizonyulni, már csak annyiban is felemlítést érdemel, hogy általában is felmerült jelenleg. Tudva van, hogy a czárok fáradságának 1-s. Pétertől mind a mai ideig nem sikerült az állam-egyházhoz hajtani a gyakran tűzzel, vassal üldözött ó hitüeket, a starowerez, duchobercz és ros kölnik nevezet alatt ismeretes felekezeteket. A siker csak külszínű volt. Minden kisérletök a czároknak, hogy az államegyházat a világi és egyházi hatalom „Unio“ját az egész birodalomban megszilárdítsák, s a czárságot isten által alkotott pápaságnak tekintessék, a keleti egyházban sohasem juthatott tökéletességre, még magában az orosz birodalomban sem. Az említett felekezetek mindig az isten akarata elleni, és csak világi haszon által okozott törekvésnek tekintették az egyházi és világi hatalom egyesítését a moszkovai balmiárkaság főnöki hatalmának a czárokon történt átruházása óta. S állítólag „Persz Boschi“ (isten ujja) név alatt a társaság minden rétegében egyesület alakult, mely a háború kezdete óta Oroszország minden igyekezetének meghiúsulását, s az erélyes Miklós czár halálát a gondviselés akarata kijelentésének tekinti, melyek egyszersmind azt jósolják , hogy ez a pátriárkai egyház önállóságának kezdete, melyet a földi hatalom 1-s. Péter czár korában, ki az akkor meghalt moszkvai pátriárka helyett mást nem engedett választani, s a pátriárka egyházi hatalmát a császárságra ruházta, erőhatalommal megsemmisített . Mivel az egyesületnek semmi különös, határozott czélja nincs, és csak ezen eszme megelevenítésével és terjesztésével foglalkozik, hatóságilag alig lehet ellene valamit tenni. De az orosz birodalmi keleti egyházban eddig is soha be nem gyógyult szakadást, bizonyosan még inkább növelni fogja ez. Volt alkalmam ezen tárgyról egy pappal beszélni, s alig lehetne hinni, hogy itt Pétervárban is vannak a pápa-osztályban emberek, kik az államegyház minden törekvése daczára , czélirányos iskolázás által teljesen alkalmas egyéneket képezni, — még sincs kiirtva a hajlam a nevezett felekezetekhez. Ily nagy az eszme ereje, s az emberi lélek vágya a szabadságra. — A pétervári hivatalos lapban egy beszéd van közölve, mely a 36-ik számú birodalmi véd drusina zászló szentelésénél tartatott Nomecsben. Ezen közlés által ezen beszéd némileg hivatalos helyeslést nyert, s ennél fogva nem érdektelen. A beszéd tárgya a nyugati hatalmak politikájának bírálása orosz szempontból. Irigység, aggodalom, s különösen Anglia ravaszsága, hogy elhárítsa a francziák lehető invasióját Angliában, monda szónok, oka, hogy Oroszország ellen háború gerjesztetett. Oroszország épen úgy nem akarta a háborút, mint nem akar hódítást. Oroszország csak szabadságot akart (! ! !) az igaz vallás gyakorlatára, de az ellene intézett kihívást, mint nagy nemzethez illik, vagy el kellett fogadnia, vagy pedig ájultságba esését és hitsorsosai elhagyását kellett volna bevallania. Most tehát, igy kiáltott fel szónok, addig fogunk küzdeni, míg Oroszországnak egyetlen katonája fog lenni; mert igy gondolkodik a czár, egész Oroszország, s igy gondolkodunk mi, kik itt összegyülekeztünk! — A porosz-orosz határszélről írják: „Varsóba még a múlt hész-kén parancs érkezett, hogy a külföldi röpiratok és hírlapok elterjesztése a legnagyobb szigorral megakadályoztassék. A kormánynak ugyanis tudomására esett, miszerint Angliában egy nyomda létezik, melyben kizárólag forradalmi iratok nyomatnak orosz nyelven, melyek többnyire nagy tömegekben vitetnek be Lengyelországba és ott az orosz tisztek és katonák közt terjesztetnek. Ez iratok a sajátképein Oroszországba ritkábban jutnak be. Amerika, Szebasztopol bevételének hírét New - York és más tengerparti városokban nagy érdekkel vették a lakosok; a hírlapok számtalan példányban keltek el. Canadában általános volt a diadalujongás. A hírek Californiából sept. 5-éig terjednek. San Franciscoban földrengés volt, de nem sok kárt tett. Az „Amphitrite“ e napokban érkezett oda az Amur folyóról és Sitka mellől; ez utóbbi helyen egy orosz gőzöst égetett fel, de a várost megkímélte. Egy 300 kivándorlóból álló s az Oregon-on keresztül utazó karavánnak felét egy rablócsapat legyilkolta; a többi 150 fél éhenholtan érkezett a sóstó városába. Az indiánok Colville-vár közelében is legyilkoltak 70 fehéret Nicaraguából Írják, hogy az ottani polgárok egy tömeges meetingben Kinney ezredest választották Greytown és a hozzá tartozó terület ideiglenes kormányzójává. Az ezredes esküvel ígérte, hogy mindent el fog követni, miszerint az egyesült államoktól a város bombázásáért elégtételt és kárpótlást nyerjen. — A tudósítások V a p a ra is o-ból augusztus 30-áig terjedők. Bolíviában a hadsereg — anélkül, hogy a congressust kezdené — Cordova tábornokot választa meg a köztársaság elnökéül.— Mexicói levelek szerint Carrera tábornok, Alvarezzel kötött egyezkedés folytán, ismét leköszönt. Yucatán, Carmen és több város a forradalom mellett nyilatkozott. Egy ezer emberből álló dandárt a nemzetsereg feltétlen fegyverletételre birt. A mexicói helyőrség hirszerint Vegatánokot választja főnökéül Lopez de Santa Anna, az exelnök öccse, el van fogva s alkalmasint ki fog végeztetni drámává, melyek a formába nem férhetnek be, mert a közönség a korviszonyok hangulatánál fogva kiválón oly tárgyak iránt van előszeretettel, melyeknek csak a regény lehet valódi és természetes formája. Nem egészen formai dolog hát e kérdés, vagy oly formai domely a lényeget képezi, mert ha valahol a költészetben igaz, hogy a forma teszi a dolgot. Ki maga regényt vagy drámát irt vagy gondolkozott rólok, érteni fogja a kérdés szövényeit, ki pedig nem irt s ez elvont fogalmak közül nem tudja tájékozni magát, könnyen megértheti, ha a szobrok és festvényekre egy pillantást vet s utána gondol: vájjon a festész teheti-e azt, mit a szobrász, vájjon az ok nem az anyagban van-e, melyből dolgoznia kell, vájjon anyag és alak nem állanak-e a legszorosb összeköttetésben? A legújabb franczia drámai iskola a drámáit támadja meg a drámában s kárpótlásul semmit sem nyújt, mit a regény százszor jobban nem nyujhatna. Széttöri a formát az anyagért és semmivé teszi az anyagot a formáért. Ez fő jellemvonása ez iskolának, mely épen ennélfogja sehogy sem rejtheti méhében az újjászületés csiráját Példa rá a „Demi-monde.“ Ifj. Dumas e művében egy társadalmi osztály rajzát akarta adni. De vájjon adhatni-e ezt drámában ? Oly kevéssé, mint valamely politikai intézmény, kor vagy népéletrajzát. Mindez a drámában csak háttért képezhet, melyből kiemelkednek az egyének vagy árnyéklatot, mely kellő világításukra szolgál. Mindez a regény dolga, melynek ereje és varázsa a részletezésben fekszik. Drámában a részletezés semmivé teszi a drámai hatást. Drámában fő az egyén, körülé kell megfordulnia a cselekvénynek, formája csak ennyit tűr meg s ezt is inkább nagy és kiemelkedő, mint finom vonásokban. S mit tesz az ifjú Dumas, hogy czélját, egy társadalmi osztály ismertetését, elérhesse, de amelyet mégsem érhet el? Műve tartalmát figyelmesen vizsgálva csakhamar észrevesszük, hogy igyekszik akarata ellen minél kevésbé drámai lenni. Mindjárt először is feltűnő az, hogy e műben néhány oly személy szerepel, kik tulajdonkép egyszer sem lépnek föl. Ilyen a többek közt Lornan grófnő, pedig e nő elhatározó befolyással van cselekvény fejlődésére. E mellett Hippolyt, Santis, Vernières assz. több tért foglalnak el, mint a mennyi megillethet oly személyeket, kik a cselekvényre kevés befolyással vannak. Honnan van ez? Mert a költő egy osztályt akart megismertetni, a Demi-mondeot s e személyek nélkül rajta hiányos lett volna és e személyeknek sokat kell beszélniük, hogy magukat és körüket megismertethessék. Regényben mennyivel könnyebben s hatásosabban ezért érhetett volna a költő , mennyi más szmélyt léptethetett volna még föl, kiket most mellőznie kellett s kik teljesebben föltárták volna előttünk e kör titkait. S ha tovább vizsgálódunk nem tűnik-e föl különösen az is, hogy a nők untalan látogatják a férfiakat, mintha a férfi szoba bódolt volna, s immár a nők udvarolnának a férfiaknak. Igaz, e nők nem a jó társaság hölgyei, de Olivér nem úgy jellemzi-e őket, mint akik származásukra, külsőjükre, előítéleteikre nézve hasonlók a jó társaság hölgyeihez? S ez természetes. Minél inkább annak akar tartatni valaki, ami nem, annál jobban figyel fölvett szerepe külsőségeire. Olivér szavai szerint az ifj. Dumas ezt jobban tudja, mint bárki. Miért vét hát mégis ellene, miért akarja valószínűtlenné tenné cselekvényét ? Mert kénytelen volt, mert tárgyát, amint azt felfogtanak csak így volt képes beerőszakolni a dráma korlátai közé. Regényben mint nem kellett volna küzdenie e nehézséggel, mily könnyen összehozhatta volna a nőket a férfiakkal, anélkül, hogy mint a drámában, untalan szokájukig fáraszsza. A jellemzésben sem találjuk meg a drámáit. A mű személyei többé kevésbé mind olyanok, melyek csak regényben domborodhattak volna ki egész, élethű alakokká. A drama korláta rájuk nehezül és megbénítja őket, aztán annyi különböző elem vegyítéke van bennük, hogy kifejtésükre a dramai cselekvény , mely inkább csak egyszerű és határzott szenvedélyeket tűr meg, nem elegendő. Regényben szerző könnyen elkerülhette volna azon hibát, hogy midőn Olivért lovagiasnak akarja festeni, lovagiatlannak fesse. E lovag, ki mindvégig teljességgel nem akarja megmondani. Raymondnak, hogy Susanne kedvese volt, a regényben bizonyosan nem lesz kénytelen a szerelmes levelek titkát elárulni. A költő talált volna más módot, melylyel meséjét tovább szője. Regényben Olivér bizonyosan kevesebbet okoskodik, moralizál és gorombáskodik, mert a költőnek lett volna módja, hogy mindezt önmaga tegye meg. Regényben Raymond jelleme is máskép ütött volna ki. Inkább értettük volna a jó afrikai együgyűségét és erős szenvedélyét; ott ki lehetett volna vinni , hogy sem komikai , sem tragikai színezettel ne bírjon és mégis érdekes legyen. A drámában e miatt oda a hatás. Nem tudjuk , nevessünk-e a jó bolondon vagy szánjuk ? Midőn mindent megtud Susanne múltját illetőleg és épen Susanneról és meg is szereti őt , itt drámailag vagy erős komikum vagy erős tragikumnak kellene kifejlődnie. Nem fejlődik, mert a költő sem akarja. Mindezt regényben kár nélkül teheti vala. Itt kárral teszi s elvégre is Raymond előttünk érthetlen marad. Még a legsikerültebben rajzolt alak, Susanne is szenved a drámai nyűg miatt. Regényben részletesen festve mennyivel természetesebben tűntek volna föl a nő cselszövényei, melyekben a subtilitás miatt kevés a drámái, s a drámáivá lenni akarás miatt kevés a valószínű. A mű végén mennyire kénytelen a szerző néhány szóval megrontani a legtöbb előszeretettel rajzolt jellemét. Susanne bevallja, hogy Thomerins marquisnak nem köldötte vissza mind a vagyonát illető iratokat. Ezt azon Susanne vallja be, ki még kijátszatásakor is azt mondja Raymondnak, hogy nevéért s nem vagyonáért szerette s még megaláztatásakor is a becsület némi maradványaival takarózik. Miért teszi ezt a költő? Mert nem tudja máskép tudtára adni a közönségnek Susanne csalfaságát Regényben egy tollvonással segíthetett volna a bajon. S várjon a véghatás, mit e mű reánk tesz, miért annyira határzatlan, miért hogy a kedélyt, sem tragikailag, sem komikailag nem érdekli. Egyéb okok mellett bizonyosan a forma miatt. E tárgy drámai alakban alig idézhet elő más hatást. Regényben egészen máskép ütött volna ki. A költő oda állíthatta volna saját egyéniségét, humora vagy iróniája által kibékíthette volna mindazt, mi máskép könnyen sérthi az aetherikai érzést, a viszonyok és egyének részletes és lélektani rajza által érdeket gerjeszthetett volna fel, s úgy festhette volna Demi-Monde-ját, hogy az valószínűbbnek s mégis költőibbnek tűnjék föl. Így kedvetlenül fordulunk el e rajztól. Nem találjuk sem hűnek sem költőinek, se nőket, kik iránt a költő ellenszenvet akart bennünk felkölteni, csak nem szánjuk, mert a férfiak mindig alázzák bennök nemcsak az egyént, hanem magát a nőiséget is, mert e férfiak épen nem érdemlik becsülésünket. Mi joga van a goromba Olivérnek leczkézni a Demi-Monde hölgyeit, midőn ő maga is közlök él és velük szoros viszonyban? Miért érdekeljen bennünket az együgyü Raymond, ki elég ostoba szeretni Susannets elég rideg csalódását épen nem venni komolyan? S miért érezzünk a költő iránt rokonszenvet, ki a nőkről minden eszményi zománczot tetörül s nem annyira remotságukat akarja felmutatni, mint azon tisztelet és lovagiasság ellen küzd, mely a férfinak a nő iránt bár minő viszonyok közt kötelessége. Épen azért méltánylandó volt Bulyovszkiné, ki Susanne jellemét némi költői fénynyel igyekezett bevonni, épen azért hibáztatható Fereki, ki Olivier jellemét durvábban fogta föl, mint ahogy a költő festi. Ez előadás egyébiránt Bulyovszkinénak valóságos diadala volt. Alig játszott valaha oly művészi egyöntetűséggel, mint ma. Minden jelenete sikerült. Csak azt sajnálom, hogy a mű hosszas fejtegetése után nincs terem játéka fényoldalait kiemelhetnem, csak azon örülök, hogy mégis alkalmam van, — habár csak néhány sorban is — gáncs nélkül mutatnám be hódolatomat oly tehetség és szorgalom iránt, a kit a mi „Demi Critique“-ánk egyik közlönye annyira ledorongolni igyekszik. GYULAI PÁL: Csatatér. — Egy Stambuli levél szerint folyvást beszéd tárgya olt, de mindenki bizonytalanságban van iránta, ha várjon fog-e még az idén valami nagyobbszerű történni bármelyik csatatéren; egyébiránt csak általában a Feketetenger vidékéről, s különösen Krimiáról lehet szó, mert a Dunánál bizonyosan semmi sem fog lenni, míg a szomszéd nagyhatalom állása tejesen tisztába nem lesz állítva jobbra vagy balra, s ennek kifejlődése, mint eddig, úgy ezentúl is az időre lévén hagyva, még soká elmaradhat. A közelebbi napok hírei azonban megoldhatták a szambuli kételyeket, mert a kinburni citadella lődözése már mindenesetre valami. Az oroszoknak alkalmasint meghagyják ezen egész évben azon kis mulatságukat, hogy Reni vagy Ismailnál, 2 hadi gőzöseikkel és 19 folyambárkáikkal, annyiszor állíttassák meg az elmenő hajókat, ahányszor nekik tetszik. Ezen kutatás azonban eddig legalább még mindig a lehető legszelídebben jön kezelve,de a háborúban részt vevő nemzetek tagjainak mégsem volna tanácsos a dunai gőzhajózás használata. — Omer pasa ellenségei azt híresztelik, hogy azon hegyi hadjáratban, melyet hir szerint, rövid időn meg fog kezdeni Georgia orosz tartomány s illetőleg Tiflis város ellen Kis-Ázsában, egész meztelenségében ki fog tűnni hadvezéri semmisége. Hisszük azonban , hogy ezen ítélet túlságos szigorú a dunai török hadjárat szerencsés fővezére irányában, s Omer pasa épen a kis- ázsiai hegyi hadjáratban fogja magát fortélyos léptei áltak, melyek itt határozni fognak, kitüntetni. — Kars, melyről az utóbbi időben annyi szó van, s magyar könyvészet. 515. Tamás bátya. Gyermekek számára. Kidolgozta M.... Rókus, M. r. á. Pesten, 1856. Bucsánsz ky Alajos könyvnyomdász tulajdona. Nyomtatta és kiadta Bucsánszky Alajos. S rét 130 lap 15 nagyobb fametszettel, kemény borítékba fűve ára 30 kr pp. 516. Bohrer Antal: Bölcsészeti előtan, azaz tapasztalati lélektan és gondolkodástan. A felgymnasiumi ifjúság használatára főleg Dr. Beck után készítette Bohrer Antal kegyesrendi tanár. Pest, 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8 rét. XI. és 223 l. Ára 48 pkt. «