Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-27 / 1690. szám
adományok elfogadására képesitvék. Pest városa hatósága, e park alapjához 400 porttal járult s a föld szállítására szükségelt fuvarokat ingyen szolgáltatja ki. — Szekrényessy József, sok ügye baja mellett még arra is rá ér, hogy szivén viselje a helybeli kereskedők és iparosok érdekeit, hogy t. i. élénkségét a forgalomnak, a pénzkeringést elősegítse. Ennélfogva az ősz unalmai, a ködös esték nem múlnak el tőlünk a nélkül, hogy a farsang előttéül ne egyesítessünk, a vigság rózsás ege alatt. Rózsás ég és ősz! Nem az északot, hanem magunkat és elkomolyodott társainkat értjük , kiknek szive már nem dobog nyugtalanul egy bálhirdetésnél; de a hölgyek gyönyörű serge örömmel fogadja a hírt, miként nov. 21-kén a rövid farsang kárpótlásául „Europa“ termében tánczvigalom adatik; de a drága kirakatok tulajdonosai és az iparos osztály örömmel üdvözli a köznapot ez uj ünnepnapját s a fővárosban alig van most népszerű név mint Szekrényesyé. Meg kell még jegyeznünk, hogy az aláírás utján begyülendő összeg megmaradt része a nemzeti színház nyugdíjintézete alapjára fog adatni. Tehát most a jelszó : nov. 21. — Egyikét irodalmunk veteránjainak, Deáky Fülöp Sámuelt kisérék örök nyugalom helyére f. hó 23-ban kolozsvári rokonaink. Az ifjulelkü ősz meghalt f. hó 21-kén élte 71-ik évében. A boldogult az erdélyi volt udv. kanczellária nyugdíjas fogalmazója s a magyar tudós társaság levelező tagja volt. „Anacharsis“t az ő fordítása után leírjuk s legjobb operaszövegünk , a „Bájital“ s az „Alvajáró“ oly könnyen énekelhető szövegét a boldogult készité. A zenének, az irodalomnak élte utolsó pillanatig hő barátja volt. Áldás emlékére, béke sírja feletti — Ebergényi Benedek, ki Vas megyét két országgyűlésen mint követ képviselte, folyó October hó 15-kén élete 67-ik évében meghalt. A boldogultnak jeles tulajdonai érdemessé tevék őt, hogy áldott legyen emlékezete, és békében nyugodjanak hamvai! — Magas rendelet folytán, habár a törvényes ügyben benyújtott okirat nem kellő bélyegjegygyel láttatott is el, az ügy tárgyalása és befejezése e miatt nem szenvedhet hátráltatást, hanem a pénzügyi hatóság a szükséges intézkedés e közlése végett értesítendő leend. Az angol bank azon nevezetes észrevételt és figyelmeztetést téve, miként a művészet jelen haladása, nevezetesen a fényrajz tökéletesedése mellett idővel lehetlenné fog válni a bankjegyeknek utánzás elleni biztosítása. Ily értelemben nyilatkozott a műnyomat feletti igen tudományos értekezésében Auer úr is, az államnyomda igazgatója. Kimutatása a budapesti lánczhid jövedelmének 1855. jan. 1-től sept. 30-áig. Áttett összeg az előbbi kimutatásból 1855. jan. 1-től aug. 31-ig 199,977 ft 55 kr. 1855. sept. 1-től 30-ig: 621,900 a hídon átkelt gyalog személytől 1 p.krival. 10,365 ft. Járművektől, mint talicska, taliga, különféle kocsi, szekér stb. továbbá teherhordó gyalogoktól, kik szinte a kocsiuton járnak, szabadon hajtott vonó marhától stb. 9660 ft. 11 kr.; 2034 darab szarvas marhától 5 p krjval 169 ft. 30 kr.; 4198 darab apró baromtól 2 p krjval 139 ft. 56 kr.; 36,985 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésben előforduló folyadéktól, akója 4 pkrjával, 2465 ft. 40 kr. Különféle vámilletéki megtéritésekből 6167 ft 31 kr. Összesen : 28,967 ft 48 kr. Főösszeg : 228,945 ft 43 kr. E kimutatásban különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletékek nincsenek befoglalva. Budapesti lánczhíd-társaság igazgatósága. Nemzeti színház. Oct. 26. „Matild“, dráma 5 felv. írták Pynt és Sue; francziából fordította Irinyi József. Matild Komlóssi Ida; Ursula Jókainé; Rochegerne Tóth; G o ntran Feleki; Secherin Szerdahelyi és Lugarto ifj. Lendvai. Nem tudjuk,önválasztása, vagy a műsorozat következtében jutott-e e szerep második fölléptéül ifjú színészünknek ? Véleményünk szerint e szerep, mely az előadás, alakítás temérdek árnyéklatát s az előadótól azon sokoldalúságot igényli, mire csak hosszas tanulmány után juthatni. Habár több jelenetben a felfogást, az előadást helyesnek nem találhattuk, mint p. o. a nagy magánbeszédet, melyben a gúny kifejezése túlnyomóbb volt, mint azon keserűségé, mely az emberek elleni megvetésével lelkét eltöltő, a mai szereplés tehetségéről ten tanúságot; több jelenete sikerült, mint a megbélyegeztetés félelmének előadása; a közönség többször kihívással méltányló játékát. Matild Komlóssi Idának egyik legjobb szerepe. Ma is hatással játszott. Jókainé, Feleki, Szerdahelyi, Tóth jelesek voltak. — Ma adatik: „Kunok.“ Eredeti opera 4 felv. Hivatalos. cs. k. Apóst. Fölsége f. hó 49-kéröl kelt legmagasb határozatával. Zalabéri Horváth Anna Mária Viktóriát a brünni nemes hölgy-alapitványi intézetnek tiszteletbeli tagjává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni, 1855. sept. 30-kán kelt császári nyilt parancs, kiható a birodalom egész területére, mely által az 1856. közigazgatási évre az egyenes adók hirdettetnek ki. Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár stb. stb. Az 1856. közigazgatási évbeli államszükségletek fedezése végett, minisztereink és birodalmi tanácsunk meghallgatása után, következendőket rendeljük: 1. Az 1856. közigazgatási évben a földadó, az épületadó, a kereseti adó és a jövedelmi adó, az ezen adókhozi pótlékokkal együtt egyelőre az 1855. közigazgatási évre kiszabott mennyiségben s határozatok szerint fizetendők. Mi azonban fönntartjuk magunknak az egyenes adóztatásban az 1856. közigazgatási év folytában netalán szükségessé váló változtatások életbeléptetését. 2. Ezen fönntartás mellett Erdély nagyfejedelemségünkben, az egyenes adóztatás tekintetében 1854. sept. 27-én kelt nyilt parancsunk 4. §. által megállapított határozatok, az 1856. közigazgatási évre is kiterjesztetnek. Ezen rendelkezések végrehajtásával pénzügyi miniszterünk bizatik meg. Kelt udvari lakunkban Ischlben, ezer nyolczszáz ötvenötödik! September harminczadikán, uralkodásunk hetedik évében. Fcrenca József s. k. (P- H.) Gróf Buol-Schauenstein s. k. Báró Bruck s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet s.k. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Székely József nyírbátori II. osztályú adóhivatali tisztet I. osztályú hivataltisztté ugyanazon adóhivatalhoz, továbbá Koczy Imre szathmári gyűjtőpénztári segédet és Heray Antal számvitelszaki segédet az egri megyei hatóságnál II. osztályú tisztekké, és pedig az elsőt a fehérgyarmati, utóbbit a doroghi adóhivatalhoz, ideiglenesen kinevezte. Börzetudósítások: Bécs, oct. 26. Az értékpapirosok kedveltek voltak, emelkedtek 5% met. 75%. Nemzeti kölcsön 78%—79. Bankrészvény 1023—1030. Éjszakvasút 204%. Államvasút 345%, de 344%—hrre estek; a devisek közöl csak London emelkedett. Urbérkárp. kotr. a. ausztr. 78—77% , a többiek 73 — 68. Augsburg 113%. London 114. Páris 132. Arany 19. Ezüst 16%. Táviratilag. Amsterdam oct. 25. 5% a. met. 628. Uj 73%. 2% % 31.11. Nemzeti kölcsön 66%. Váltó Bécsre 31%. Páris, 3% rente 64.70. 4% % 90.50. a. ez. kölcsön 81. a. a. államvasut 730. Credit mobilier 1200. London, 3% Consolok 88. Gabonaár. Pest, oct. 26. A mai gabnavásár a búzára nézve a fogyasztást illetőleg élénknek mutatkozott, a nélkül azonban, hogy az árakban nevezetes változások fordultak volna elő,Rozs s a többi gabonanemek csekélyebb kelendőségnek örvendenek. Egyébiránt a piaczi árak jelenleg következők : Búza, bánsági : 81 — 83 font. 6 — 6 ft 40 kr; tiszai uj : 80—84 font. 5 ft 20 kr — 6 ft 30 kr; bácskai uj : 78—82 font. 5 ft 20 kr — 5 ft 52 kr; fehérvári uj : 80—83 font 5 ft 40 kr — 6 ft 30 kr; oláhó : 78—81 font. 5—5 frt 30 kr.; Kétszeres : 75 — 76 fontos 3 frt 4 kr — 3 ft 12 kr, uj : 76—78 font. 3 ft 52 kr — 4 fr; Rozs uj : 75 — 78 font. 4 ft 16 kr — 4 ft 32 kr. Árpa uj : 65—67 font. 2 ft 24 kr — 2 ft 48 kr; Zabó : 44—46 font. 1 ft 14 kr — 1 ft 20 kr, uj : 44—46 font. 1 ft 16 kr — 1 ft 22 kr; Kukoricza (1854)79—83 font. 2 ft 56 kr — 3 ft 8 kr; Kölesi : 78—80 font. 2 ft — 2 ft 8 kr, uj : 80—82 font. 2 ft 48 kr — 2 ft 56 kr; bácskai : 78—80 font. 2 ft 16 kr — 2 ft 24 kr; Bab uj : 4 ft 16 — 4 ft 32 kr; Repcze : 8 ft 15 kr — 8 ft 30 kr a. a. mérő. Dunavizállás. Oct. 27-án : 5' 5' 60. fölött. fogó zene, nevezetes eseményt Sejtetének velünk. És ime, egy negyed kettőre, víg füttyögetés között, bodor füstöket eregetve, meg is érkezik alig várt vendégünk, „Bruck“, az első gőzmozdony, egyenesen Bécsből. A hatalmas gép csak lassan, óvatosan gördült előre a még eddig járatlan pályán, útját Bécsből idáig mégis 6 óra alatt téve meg. Az öröm, a lelkesedés felrhatlan e nagyszerű, itt még csakugyan soha nem látott jelenetén! Mindenki közelébe akart jutni a komolyan előre robogó mozdonynak, s megállapodásakor szinte megezirógatni az izzadt, forró gőzt prüszkölő vasparipát. — Az igen jeles katonai zenekar a néphymnuszszal fogadá e szokatlan vendéget, melyet vidor indulók váltanak fel, a nép örömét tetőpontra emelve. — E naptól fogva tehát a birodalmi fővárossal közvetlen összeköttetésbe jöttünk. Adja isten, hogy sok jót hozzon nekünk ezen vaspálya, melyre oly rég, több mint 20 éve várunk, s legyen ez egy új hatalmas eszköz, mármár pangásnak indult kereskedelmünk felvirágoztatására! Színházunk, melyben October hó elejétől fogva Láng Bódi társasága működik, mindeddig meleg pártfogásnak örvend; a társaság meglehetős erőkkel bír, csak szereposztásoknál eszélyesen használja azokat fel az igazgató. Molnár kitűnő művész,ki a „Lowoodi árvá“ban mint Rochester, a „Fehérek“ben, mint Sir Patrik, s a „három óra egy helyett“ czímű vígjátékban mint zenetanító különösen kitűnt s közönségünk tetszését teljes mértékben megnyerő. Paulai iparkodó fiatal színész, maga az igazgató sok humorral s könnyűséggel játsza a pesti derék László szakmájába eső szerepeket; — a nők közöl Tóthné, Lángné, Mátrai Laura kitűnők, kikhez Szabó Krisztina is sorozandó a maga szerepeiben. Énekesnőnk fájdalom még nincs, de hírlik, hogy Pajor Nina fog legközelebb már mint népszínműénekesnő fellépni, kire igen nagy szükség van színpadunkon. Tegnap Gárdonyi, ismeretlen műkedvelő tette első színi próbáját, minden hatás nélkül, valamint egy Pestről jött énekesnő kísérlete is a „Csikós“-ban felette szerencsétlenül ütött ki. Legyen ez elég experimentálásnak az idén, továbbra csak ismert biztos játékú egyéneket léptessen fel igazgató úr, s igyekezetének jutalmát veendi. Mű tárlatunk már bezáratott, a képek Pestre visszautaztak, akarom. Nyíltan kimondom, hogy nem akarom. Magtáraim teli vannak, de azokból én egy szemet sem adhatok, mert nekem szerződéseim vannak gabonaszállítás iránt, amiket meg kell tartanom. Ezen az én hitelem áll. És a hitel nekem drágább, mint minden a világon. — Hát a másvilágon ! kiálta egy hang a nép közöl. Krénfy nem látszott róla tudomást venni, hanem folytatá: — Én nem áldozhatom fel hitelemet tekintetes uraságtok kivonatának. Hogy a nép most ilyen ínségben van, az nem az én hibám. Miért nem iparkodott a munka idején szerezni ? Sajnálom, hogy nem segíthetek, de kimondom, hogy lattal sem mérhetek ki számukra gabonát. Azzal az ajtó felé fordulni látszott. — S elnézheti „az ur!“ kiálta rá indulatosan Lippay, hogy itt ajtaja előtt haljanak meg az emberek éhen ezer számra ? Krénfy, kiben a megvető „az úr“ megszólítás felkavarta a pörgög epéjét, egyszerre hevesen kifakadva felelt. — Mit gondolok én életükkel és halálukkal ? Semmi gondom reájok , miattam elveszhet az egész nyomorult, piszkos, haszontalan faj, melynek apraja nagyra meg van rohadva, mint az a krumpli a mitől felnőtt, mely csak részegségre, tunyaságra való, mely mindenütt rontja, pusztítja urait, hátam mögött szid, átkoz, szemben letérdepel és kunyerál,valódi örökben kapott ellenség! Ha csapás van rajta, megérdemelte azt, s ha egy jó szóval megmenthetném, azt a szót sem mondanám ki érte. Történjék vele, ami történni akar. Ha kivesz a földről, nekem majd lesz gondom rá, hogy falvaim üresen ne maradjanak. — Halljátok azt! ordította kívülről rikácsoló hangon a csavargó. Hallottátok ezt emberek ? Hát van itt miért isteneskedni többé ? Hát könyörögni akartok e még, csúszni mászni kutyamódra? Adjatok egy fejszét a kezembe és én magam leütöm őt,mint egy veszett kutyát! Tüzet a nyelvére, tüzet a házára. És valóban a vén csavargó kapott valahol egy fejszét s a felbőszült éhdühös néppel oda rohant a kapuhoz. A többiek is vasvillák, dorongok után futottak s elhagyták szekereiket. Krénfy ijedten hátrált vissza. — Uraim. Ezért önök felelősek! E lázadást önök idézték elő. — Legyen ön nyugodtan. Szólt az alispán s azzal a három férfi kilépett a kapu elé. — Megáldjatok! Kiált a dörgő hangon Lippay a zendülökre s végig hordozá hatalmas uralkodó tekintetét a néptömegen, mely láttára meglepetve húzódott vissza. — Ki merészel a dologba avatkozni ? — Én, én merészelek! kiálta a csavargó fejszéjét rázva öklében. Menjenek az urak e helyről, az urak nem tudnak semmire menni, majd elvégezzük mi magunk, amit végezni kell. Én leszek a vezér, én leszek a legelső. Az én életem annyit ér, mint egy kutyáé. Nosza azt az olcsó életet elég jó árért adom most oda. — Figyelmeztetek mindenkit, kiálta Krénfy reszkető hangon, hogy cselédeim fel vannak fegyverezve és lőni fognak. — Takarodjatok innen! dürgött haragos szóval az alispán az újra felzajduló néptömegre, s teljes lélekjelenléttel lépett egy nyommal még előre. — Ejh! félre az útból uraim! kiálta a csavargó, megforgatva feje fölött a fejszét , s vakon előre rohant , utána a többi. E pillanatban, mint az oroszlán , szökött előre Fenyéry s egy kezével mellbe ragadva a csavargót, a másikkal egy percz alatt kifacsarta kezéből a fejszét s azzal úgy hajitált a hajdúk közé, hogy az ember térdre bukott. — Vasra kell verni! kiálta rámutatva, a hajdúknak, és végig tekintve kigyuladt arczával a lázadókon, szilárd hangon mondá nekik: — A ki közel mer lépni, azt egy perez alatt leütöm ! A zúgolódó nép meghunyászkodva húzódott el onnan, mig a csavargó békével engedé kezére lakatoltatni a könnyű bilincseket, miket az egyik hajdú készen hozott magával. A táblabirák azután ismét visszatértek a kapu alá Krénfy úrhoz, kit e pillanatban a legirtózatosabb haláltól mentettek meg. — Beszéljünk komolyan uram, szólt az alispán Krénfyhez, önnek más gondolatokra kell jönnie. — Talán az iménti jelenet miatt? kérdi Krénfy gúnyosan. Újabb okom van ugyebár e népet megszeretni? Vagy talán azért, mivel megrettenék e jelenettől. Oh nem uraim. Én jól tudom, hogy önök engemet védelmezni kénytelenek minden zendüléstől, mert önök a vármegye urai , mert önök rendelték ezt a népet ide, tehát önök tartoznak is azt innen elrendelni. Én semmit sem félek; önök jobban félhetnek attól, hogy e nép kicsapongásokat követ el, mint én magam, mert önök annak vezetői. Önök azzal hívták ide e csőcseléket, hogy kenyeret adnak neki; most ám magyarázzák meg neki az ellenkezőt. — Uram, mi a megye képviselői vagyunk, szólt szilárd hangon az alispán, kiknek jogunk van parancsolni és nem kérni s minden eszközt elővenni, a mi ez országos csapás elforditására jónak látszik. — Minden eszközt? szólt gúnyos hangon Krénfy s hátra fordult, hol Boros ispán állt kezében tartott kétcsövű puskával. Az ispán azt hitte: a puskára van szükség. Nem, csak a vessző kell. És azzal felemelve a puskavesszőt, oda állt Krénfy az ajtó elé : — Én a törvények által adott jogomnál fogva minden hozott határozat végrehajtásának ünnepélyesen ellenállok. Azzal kihívó tekintettel nézett végig az utakon. — És most csak egy eszköz van önök elött határozatukat végrehajtani. — Igen, szólt Fenyéry és előre lépett,, a csavargósul elvett fejszét kezében tartva. Ez az eszköz, az ön ellenállását figyelembe nem venni, és a kaput erővel betörni. Fenyéry arcza szokatlan lánggal égett e pillanatban. — Uram! kiálta közbe Krénfy ügyvéde, hosszú kezét felemelve bot gyanánt. Ön tudja, hogy az gonosz következésü merénylet fog lenni, mely miatt ön egész vagyonát, jövőjét, becsületét elvesztheti : et crimen majorig potentiae!...................... — Tudom, szólt Fenyéry, s még közelebb lépett a kapuhoz. — Uram, én figyelmeztetem önt a leggonoszabb következésekre ! rikácsol az ügyvéd, míg az ispán a lőfegyvert az ifjú szivének tartá. Ez pedig nem ügyelt sem fegyverrel, sem tiltakozással. — Bocsássák őt! Bocsássák! kiálta Krénfy, engedjék neki tenni, amit akar. Tegye kend le azt a puskát! Ha Fenyéry úr fel akarja magát áldozni a haza javáért, az alkalom előtte áll. Csak egy fejszecsapás uram, és ön lesz a haza megszabadítója, neve dicsőítetni fog, és vagyonait elveszti és hivatalából kicsapatik, és fog ülni a börtönben a gonosztevők között. Csak egy ütésbe kerül mindez a dicsőség erre a czimeres ajtóra. Fenyéry uram! Hozzá ne nyúljon senki egy ujjal is. Fenyéry egy perczig tétovázni látszott, mi alatt Krénfy ördögi gúnnyal rikácsoló. — Nem tetszik ugye a dicsőségnek ez az útja módja? Könnyebb, háladatosabb a zöld asztal mellett dictiókat tartani a nép boldogságára, mint elveszni a kedvéért. Ezt mindjárt gondoltam. Fenyéry arcza egy pillanatra elsápadt, — azután hirtelen felemelte a fejszét s olyat csapott vele a czimeres ajtóra, hogy az recsegve hajolt meg sarkaiban s ütközőjéből kipattanva, egyszerre feltárult___ — Hah! Crimen majoris!... kiálták egyszerre Krénfy, az ügyvéd, és az ispán. — Crimen majoris........ismétlé a düh vigyorgásával Krénfy, Fenyéry mellé lépve. És a két táblabiró úr is szomorúan hajtogatták fejeiket, suttogák: — Valóban ez crimen majoris. Csak a vén csavargó volt megelégedve e fordulattal, tapsolva verte össze bilincses kezeit: — Ez már ütés volt. Ennek van keze. Nem hiába bánt olyan könnyen velem. Olyat ütött, mint az istennyila! (Folytatjuk.) -~warcscssjvwv- A NŐK PARADICSOMA. Franczia regény. F év a 1 után fordította Gerő. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. (Folytatás. #) XIII. A bunkó. * * * Sulpice egyedül és fegyvertelen volt. Bal karján függött köpenye. Biztos lépéssel haladt keresztül az első szobán, hol úgy látszik, senki sem volt. A második ajtó repedésein át fény világolt. A sötétség oly teljes volt, hogy Sulpice csak e fényt választható vezéréül. Habozás nélkül nyita be a második szoba ajtaját, de *) Lásd F. Napló 4688-dik számát. LEVELEZÉSEK. Győr, oct. 24. (Ered. levél) Tegnapelőtt d. u. 1 órakor a vaspálya körüli szokatlan néphullámzás, hat AUSZTRIA, Bécs, oct. 26. Császár ö Felsége tegnap reggel Schönbrunnból Bécsbe jővén, számos audientiát adott. A Lissabonból visszatért Kudraffsky cs. k. tábornok tegnap audientián volt Császár Ö Felségénél. Soubaroff gróf, orosz császár , felsége udv. marsalja Romából ide érkezett. A moldvai és oláhországi nemességnek egy jelentékeny része a télnek egy szakaszát Bécsben szándékozik tölteni, igy a Bibesko, Cantakuzeno, Sanzo, Slatiniane, Philipesko, Szurbi, Golesko stb. családok számára már lakók is bérelték. (C. C.) Bel- és külföldi lapok azon hírt terjesztők, miszerint a képzőművészetek cs. k. académiája Bécsben indítványt tett volna, hogy az „Ausztriai műegylet“, melynek alapszabályai átvizsgálás végett a kormány előtt feküsznek, oszlattassék föl. Mi képesítve vagyunk a leghatározottabban kinyilatkoztatni, hogy azon hir hamis, s a képzőművészetek cs. kir. akadémiája soha sem indítványozta az ausztriai műegylet feloszlatását. Annyival inkább sajnálhatni, hogy ama hamis hir indokul szolgált: becsületét a nevezett intézetnek s azon férfiúnak, ki ő Felsége annak vezetésével megbízott, s ki ezen legmagasb bizalmat szintoly feláldozó mint eredménydús eljárásával teljes mértékben igazolja, oly szenvedélyességgel támadni meg, mely már magában is a publicistikának soha sem szolgálhat becsületére. Angolország, London, octob. 22. P i a n c i an i ezredes, a Jersey szigetről kiutasítottak egyike, az ott utóbb történteknek vázlatát minden napilapnak megküldé, ezt azonban eddig csak az „Engl. Corresp.“ hozza. Pynt igazolásául megjegyzi ezen irat, hogy a „királynőhöz intézett levélből“ szándékosan több össze nem függő hely jön kiszakasztva, hamisan lefordítva s több szónak, mely franczia nyelven épen nem kétértelmű, az angolban mocskos értelem adva. A jersey-i menekültek ellenségei nem egyszer kerestek már a kákán is csomót s elüzhetésekre okot, azonban, jóllehet terveik egy része ezúttal sikerült, van még a szigeten egy nagy és tekintélyes párt, mely a kormányzó eljárását feltétlenül roszalja. Egy kalmárok, ügyvédek- és hatósági tisztviselőkből álló küldöttség ment a kiutasítás napján Piancianihoz, sajnálatát fejezte ki az esemény fölött és pártoló közbenjárását ajánlotta fel a kormányzó hatalomszava ellenében a törvényszék és a londoni kormány előtt. Ezenkívül Pianciani több , az angol lapok által mellőzött jelenetet vázol. A Lynch-bíráskodás is meg lön kísértve, úgymond, különösen néhány gyalogsági tiszt fejtett ki e részben tevékenységet. Egyikök népcsapat élén a nyomda szétrombolására s a ház felgyujtására izgatott; egy másik a rendőrségnek pénzt ígért, ha a házba bocsátja őt; mások kivont karddal futkostak a városban s vadászták a francziákat stb. stb. Egy Londonban élő menekült „A. Talandier polgár“ igazolási kísérlettel fordult a „Times“hoz, mely azonban kijelenté, hogy nincs kedve egy egész hasábot vesztegetni köztársasági szónoklatok kiadására s e helyett a menekülteknek és a kormánynak saját véleményét mondja el, a következőképen: „Ha e gyilkosságra izgatások meg nem szűnnek, lord Palmerstonnak nem tanácsolhatunk egyebet, mint hogy a gyújtogatókhoz így szóljon: No’s uraim, tessék választani Francziaország és Amerika közt, hova hajóznak el inkább ?“ — Ha a franczia császár legkomolyabb ellenségünk volna ahelyett, hogy leghívebb szövetségesünk, még akkor sem lehetne hallgatással mellőzni a csatornaszigeten uralkodott hangot. S ha a Jerseyben tartott meeting tagjai Sándor czár meggyilkolását tűzték is volna ki, minden okos ember ítélete a mostanihoz hasonló, azaz kárhoztató leendett. E szerint az illetők épen ne csodálják, ha nem kabineti határozat, de a kormányt kényszerítő közvélemény űzi ki őket az országból. Ha nincs törvény, mely őket rövid uton száműzze, ilyennek hozása igen tanácsolandó. Ők hálátlanul éltek vissza vendégszeretetünkkel, midőn a legfontosabb hadműködések perezében köztünk és szövetségesünk közt a gyanakodás és irigység magvát akarták elhinteni. Ez azonban nem az egyetlen ok, melyre követelésünket alapítjuk. Ha ez tovább is igy megy, akkor a véres köztársaságiak azzal fognak dicsekedni, hogy a menekültek utolsó európai menhelyét is megsemmitették. Norfolk megye békebírái minap népgyűlést tartottak, melyben határozatba ment, hogy a norfolki származású Windham tábornokhoz, a redanhöshez, örvendező feliratot intézzen a megye s a vitéz tisztet egyszersmind diszkarddal tisztelje meg. „ Perseverance “ csavargőzös tegnapelőtt érkezett vissza Libanból, hol 600 orosz hadifoglyot szállított partra, kikért a szövetségesek hasonló számú angol és franczia hadifoglyot veendnek át Odessába. Az oroszok a részükül jutott jó bánásmódért háromszoros „éljent“ rivaltak az angoloknak a válás alkalmával. A „Perseverance“ visszatéret Helgolandban is kikötött s 350 embert hozott onnan a brit-német légió számára Folkestoneba. Az admiralitás jövő tavaszszal nagyszámú ágyúnaszádokat készül az északi tengerre küldeni,s ezeket különböző gyárakban már meg is rendelte. E naszádok hosszú-keskenyek, sekély vízjáratra és nehéz lövegekre számítottak lesznek. A liverpooli minapi meeting példájára több nagy városban, jelesül Birminghamban is, erősen foly az izgatás a fenálló bankszabályzatok (az 1844-ki Peel-törvény) ellen. Azoknak száma, kik a kormány ama hitében bíznak, hogy a háború a jelen korlátolt forgalmi eszközökkel hatalmas crisis nélkül folytatható lesz, napról napra csekélyebbre olvad. Az Ausztráliából várt arany-küldemények (900,000 ft sz.) tegnapelőttig nagyobb részt megérkeztek, azonban már is vitatják, hogy e szállítmány a franczia kormányra s nem az angol bankra néz. A börzehangulat e hír daczára javult. Ma délután kabinet- tanács s ezenkívül hadügyi értekezés tartatott, melyen Palmerston, Panmure és Granville lordok, sir G. Grey és sir C. Wood valónak jelen. Sir W. Molesworth egy Northampton megyei régi szász család fia 1810-ben született, e szerint legszebb férfi korában állott. Tudva van, hogy 1832-ben kezdett politikai pályájának legnagyobb részén át főképviselője volt a Bentham iskolájából kifejlődött philosoph radikáloknak. Miután ennélfogva ő is a szabad üzletet