Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-27 / 1690. szám

adományok elfogadására képesitvék. Pest városa hatósága, e park alapjához 400 porttal járult s a föld szállítására szükségelt fuvarokat ingyen szolgáltatja ki. — Szekrényessy József, sok ügye baja mellett még arra is rá ér, hogy szivén viselje a helybeli kereske­dők és iparosok érdekeit, hogy t. i. élénkségét a forga­lomnak, a pénzkeringést elősegítse. Ennélfogva az ősz unalmai, a ködös esték nem múlnak el tőlünk a nélkül, hogy a farsang előttéül ne egyesítessünk, a vigság rózsás ege alatt. Rózsás ég és ősz! Nem az északot, hanem ma­gunkat és elkomolyodott társainkat értjük , kiknek szive már nem dobog nyugtalanul egy bál­hirdetésnél; de a hölgyek gyönyörű serge örömmel fogadja a hírt, miként nov. 21-kén a rövid farsang kárpótlásául „Europa“ ter­mében tánczvigalom adatik; de a drága kirakatok tulaj­donosai és az iparos osztály örömmel üdvözli a köznapot ez uj ünnepnapját s a fővárosban alig van most népszerű­ név mint Szekrényesyé. Meg kell még jegyeznünk, hogy az aláírás utján begyülendő összeg megmaradt része a nemzeti színház nyugdíj­intézete alapjára fog adatni. Te­hát most a jelszó : nov. 21. — Egyikét irodalmunk veteránjainak, Deáky F­ü­­löp Sámuelt kisérék örök nyugalom helyére f. hó 23-ban kolozsvári rokonaink. Az ifjulelkü ősz meghalt f. hó 21-kén élte 71-ik évében. A boldogult az erdélyi volt udv. kanczellária nyugdíjas fogalmazója s a magyar tudós társaság levelező tagja volt. „Anacharsis“t az ő fordítása után leírjuk s legjobb operaszövegünk , a „Bájital“ s az „Alvajáró“ oly könnyen énekelhető szövegét a boldogult készité. A zenének, az irodalomnak élte utolsó pillanatig hő barátja volt. Áldás emlékére, béke sírja feletti — Ebergényi Benedek, ki Vas megyét két ország­gyűlésen mint követ képviselte, folyó October hó 15-kén élete 67-ik évében meghalt. A boldogultnak jeles tulajdo­nai érdemessé tevék őt, hogy áldott legyen emlékezete, és békében nyugodjanak hamvai! — Magas­ rendelet folytán, habár a törvényes ügyben benyújtott okirat nem kellő bélyegjegygyel láttatott is el, az ügy tárgyalása és befejezése e miatt nem szenvedhet hátráltatást, hanem a pénzügyi hatóság a szükséges intéz­kedés e közlése végett értesítendő leend.­­ Az angol bank azon nevezetes észrevételt és figyel­meztetést téve, miként a művészet jelen haladása, neve­zetesen a fényrajz tökéletesedése mellett idővel lehetlen­­né fog válni a bankjegyeknek utánzás elleni biztosítása. Ily értelemben nyilatkozott a műnyomat feletti igen tudo­mányos értekezésében Auer úr is, az államnyomda igaz­gatója. Kimutatása a budapesti­ lánczhid jövedelmének 1855. jan. 1-től sept. 30-áig. Áttett összeg az előbbi kimutatás­ból 1855. jan. 1-től aug. 31-ig 199,977 ft 55 kr. 1855. sept. 1-től 30-ig: 621,900 a hídon átkelt gyalog személy­től 1 p.krival. 10,365 ft. Járművektől, mint talicska, tali­ga, különféle kocsi, szekér stb. továbbá teherhordó gya­logoktól, kik szinte a kocsiuton járnak, szabadon hajtott vonó marhától stb. 9660 ft. 11 kr.; 2034 darab szarvas marhától 5 p­ krjval 169 ft. 30 kr.; 4198 darab apró baromtól 2 p krjval 139 ft. 56 kr.; 36,985 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésben előforduló folyadéktól, akója 4 pkrjával, 2465 ft. 40 kr. Különféle vámilletéki megtéritésekből 6167 ft 31 kr. Összesen : 28,967 ft 48 kr. Főösszeg : 228,945 ft 43 kr. E kimuta­tásban különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletékek nincsenek befoglalva. Buda­pesti lánczhíd-társaság igazgatósága. Nemzeti színház. Oct. 26. „Matild“, dráma 5 felv. írták Pynt és Sue; francziából fordította Irinyi József. Matild Komlóssi Ida; Ursula Jókainé; Rochegerne Tóth; G o n­t­r­a­n Feleki; S­e­c­h­e­r­i­n Szerdahelyi és L­u­­garto ifj. Lendvai. Nem tudjuk,önválasztása, vagy a mű­­sorozat következtében jutott-e e szerep második fölléptéül ifjú színészünknek ? Véleményünk szerint e szerep, mely az előadás, alakítás temérdek árnyéklatát s az előadótól azon sokoldalúságot igényli, mire csak hosszas tanulmány után juthatni. Habár több jelenetben a felfogást, az elő­adást helyesnek nem találhattuk, mint p. o. a nagy magán­beszédet, melyben a gúny kifejezése túlnyomóbb volt, mint azon keserűségé, mely az emberek elleni megvetésével lelkét eltöltő, a mai szereplés tehetségéről ten tanúságot; több jelenete sikerült, mint a megbélyegeztetés félelmé­nek előadása; a közönség többször kihívással méltányló já­tékát. Matild Komlóssi Idának egyik legjobb szerepe. Ma is hatással játszott. Jókainé, Feleki, Szerda­helyi, Tóth jelesek voltak. — Ma adatik: „Kunok.“ Eredeti opera 4 felv. Hivatalos.­­ cs. k. Apóst. Fölsége f. hó 49-kéröl kelt legmagasb határozatával. Zalabéri H­o­r­v­á­t­h Anna Mária Viktóriát a brünni nemes hölgy-alapitványi intézet­nek tiszteletbeli tagjává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni, 1855. sept. 30-kán kelt császári nyilt parancs, kiható a birodalom egész területére, mely által az 1856. közigazgatási évre az egyenes adók hirdettetnek ki. Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár stb. stb. Az 1856. közigazgatási évbeli államszükségletek fede­zése végett, minisztereink és birodalmi tanácsunk meg­hallgatása után, következendőket rendeljük: 1. Az 1856. közigazgatási évben a földadó, az épület­adó, a kereseti adó és a jövedelmi adó, az ezen adókhozi pótlékokkal együtt egyelőre az 1855. közigazgatási évre kiszabott mennyiségben s határozatok szerint fizetendők. Mi azonban fönntartjuk magunknak az egyenes adózta­tásban az 1856. közigazgatási év folytában netalán szük­ségessé váló változtatások életbeléptetését. 2. Ezen fönntartás mellett Erdély nagyfejedelemsé­günkben, az egyenes adóztatás tekintetében 1854. sept. 27-én kelt nyilt parancsunk 4. §. által megállapított hatá­rozatok, az 1856. közigazgatási évre is kiterjesztetnek. Ezen rendelkezések végrehajtásával pénzügyi minisz­terünk bizatik meg. Kelt udvari lakunkban Ischlben, ezer nyolczszáz ötven­ötödik! September harminczadikán, uralkodásunk hetedik évében. Fcrenca József s. k. (P- H.) Gróf Buol-Schauenstein s. k. Báró Bruck s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet s.k. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Székely József nyírbátori II. osztályú adóhivatali tisz­tet I. osztályú hivataltisztté ugyanazon adóhivatalhoz, to­vábbá K­o­c­z­y Imre szathmári gyűjtőpénztári segédet és Heray Antal számvitelszaki segédet az egri megyei ha­tóságnál II. osztályú tisztekké, és pedig az elsőt a fehér­­gyarmati, utóbbit a doroghi adóhivatalhoz, ideiglenesen kinevezte. Börzetudósítások: Bécs, oct. 26. Az értékpapi­rosok kedveltek voltak, emelkedtek 5% met. 75­%. Nemzeti kölcsön 78%—79. Bankrészvény 1023—1030. Éjszakvasút 204%. Állam­vasút 345%, de 344%—h­rre estek; a devisek közöl csak London emelkedett. Urbér­­kárp. kotr. a. ausztr. 78—77% , a többiek 73 — 68. Augsburg 113%. London 11­4. Páris 132. Arany 19. Ezüst 16%. Táviratilag. Amsterdam oct. 25. 5% a. met. 62­8. Uj 73%. 2% % 31.11. Nemzeti kölcsön 66%. Váltó Bécsre 31%. Páris, 3% rente 64.70. 4% % 90.50. a. ez. köl­csön 81. a. a. államvasut 730. Credit mobilier 1200. London, 3% Consolok 88. Gabonaár. Pest, oct. 26. A mai gabnavásár a bú­zára nézve a fogyasztást illetőleg élénknek mutatkozott, a nélkül azonban, hogy az árakban nevezetes változások for­dultak volna elő,Rozs s a többi gabonanemek csekélyebb ke­lendőségnek örvendenek. Egyébiránt a piaczi­ árak jelenleg következők : Búza, bánsági : 81 — 83 font. 6 — 6 ft 40 kr; tiszai uj : 80—84 font. 5 ft 20 kr — 6 ft 30 kr; bácskai uj : 78—82 font. 5 ft 20 kr — 5 ft 52 kr; fehérvári uj : 80—83 font 5 ft 40 kr — 6 ft 30 kr; oláh­ó : 78—81 font. 5—5 frt 30 kr.; Kétszeres : 75 — 76 fontos 3 frt 4 kr — 3 ft 12 kr, uj : 76—78 font. 3 ft 52 kr — 4 fr; Rozs uj : 75 — 78 font. 4 ft 16 kr — 4 ft 32 kr. Árpa uj : 65—67 font. 2 ft 24 kr — 2 ft 48 kr; Zab­ó : 44—46 font. 1 ft 14 kr — 1 ft 20 kr, uj : 44—46 font. 1 ft 16 kr — 1 ft 22 kr; Kukoricza (1854)79—83 font. 2 ft 56 kr — 3 ft 8 kr; Köles­i : 78—80 font. 2 ft — 2 ft 8 kr, uj : 80—82 font. 2 ft 48 kr — 2 ft 56 kr; bácskai : 78—80 font. 2 ft 16 kr — 2 ft 24 kr; Bab uj : 4 ft 16 — 4 ft 32 kr; Repcze : 8 ft 15 kr — 8 ft 30 kr a. a. mérő. Dunavizállás. Oct. 27-án : 5' 5' 60. fölött. fogó zene, nevezetes eseményt Sejtetének velünk. És ime, egy negyed kettőre, víg füttyögetés között, bodor füstöket eregetve, meg is érkezik alig várt vendégünk, „Bruck“, az első gőzmozdony, egyenesen Bécsből. A hatalmas gép csak lassan, óvatosan gördült előre a még eddig járatlan pályán, útját Bécsből idáig mégis 6 óra alatt téve meg. Az öröm, a lelkesedés felrhatlan e nagy­szerű, itt még csakugyan soha nem látott jelenetén! Mindenki közelébe akart jutni a komolyan előre robogó mozdonynak, s megállapodásakor szinte megezirógatni az izzadt, forró gőzt prüszkölő vas­paripát. — Az igen jeles katonai zenekar a néphymnuszszal fogadá e szo­katlan vendéget, melyet vidor indulók váltanak fel, a nép örömét tetőpontra emelve. — E naptól fogva te­hát a birodalmi fővárossal közvetlen összeköttetésbe jöt­tünk. Adja isten, hogy sok jót hozzon nekünk ezen vas­pálya, melyre oly rég, több mint 20 éve várunk, s le­gyen ez egy új hatalmas eszköz, mármár pangásnak in­dult kereskedelmünk felvirágoztatására! Színházunk, melyben October hó elejétől fogva Láng B­ó­d­i társasága működik, mindeddig meleg pártfogás­nak örvend; a társaság meglehetős erőkkel bír, csak sze­reposztásoknál eszélyesen használja azokat fel az igazgató. Molnár kitűnő művész,ki a „Lowoodi árvá“ban mint Ro­­chester, a „Fehérek“ben, mint Sir Patrik, s a „három óra egy helyett“ czímű vígjátékban mint zenetanító különösen kitűnt s közönségünk tetszését teljes mértékben meg­nyerő. Paulai iparkodó fiatal színész, maga az igaz­gató sok humorral s könnyűséggel játsza a pesti derék László szakmájába eső szerepeket; — a nők közöl Tóthné, Lángné, Mátrai Laura kitűnők, kikhez Szabó Krisztina is sorozandó a maga szerepeiben. Énekes­nőnk fájdalom még nincs, de hírlik, hogy Pajor Nina fog legközelebb már mint népszínműénekesnő fellépni, kire igen nagy szükség van színpadunkon. Tegnap Gárdonyi, ismeretlen műkedvelő tette első színi próbá­ját, minden hatás nélkül, valamint egy Pestről jött éne­kesnő kísérlete is a „Csikós“-ban felette szerencsétlenül ütött ki. Legyen ez elég experim­entálásnak az idén, to­vábbra csak ismert biztos játékú egyéneket léptessen fel igazgató úr, s igyekezetének jutalmát veendi. Mű tárlatunk már bezáratott, a képek Pestre vissza­utaztak, akarom. Nyíltan kimondom, hogy nem akarom. Magtá­raim teli vannak, de azokból én egy szemet sem adha­tok, mert nekem szerződéseim vannak gabonaszállítás iránt, a­miket meg kell tartanom. Ezen az én hitelem áll. És a hitel nekem drágább, mint minden a világon. — Hát a másvilágon ! kiálta egy hang a nép közöl. Krénfy nem látszott róla tudomást venni, hanem folytatá: — Én nem áldozhatom fel hitelemet tekintetes ura­­ságtok kivonatának. Hogy a nép most ilyen ínségben van, az nem az én hibám. Miért nem iparkodott a munka idején szerezni ? Sajnálom, hogy nem segíthetek, de ki­mondom, hogy lattal sem mérhetek ki számukra ga­bonát. Azzal az ajtó felé fordulni látszott. — S elnézheti „az ur!“ kiálta rá indulatosan Lippay, hogy itt ajtaja előtt haljanak meg az emberek éhen ezer számra ? Krénfy, kiben a megvető „az úr“ megszólítás felka­varta a pörgög epéjét, egyszerre hevesen kifakadva felelt. — Mit gondolok én életükkel és halálukkal ? Semmi gondom reájok , miattam elveszhet az egész nyomorult, piszkos, haszontalan faj, melynek apraja nagyra meg van rohadva, mint az a krumpli a mi­től felnőtt, mely csak részegségre, tunyaságra való, mely mindenütt rontja, pusztítja urait, hátam mögött szid, átkoz, szemben letérdepel és kunyerál,valódi örök­ben kapott ellenség! Ha csapás van rajta, megérdemelte azt, s ha egy jó szóval megmenthetném, azt a szót sem mondanám ki érte. Történjék vele, a­mi történni akar. Ha kivesz a földről, nekem majd lesz gondom rá, hogy falvaim üresen ne maradjanak. — Halljátok azt! ordította kívülről rikácsoló hangon a csavargó. Hallottátok ezt emberek ? Hát van itt miért isteneskedni többé ? Hát könyörögni akartok e még, csúszni mászni kutyamódra? Adjatok egy fejszét a ke­zembe és én magam leütöm őt,mint egy veszett kutyát! Tüzet a nyelvére, tüzet a házára. És valóban a vén csavargó kapott valahol egy fej­szét s a felbőszült éhdühös néppel oda rohant a kapu­hoz. A többiek is vasvillák, dorongok után futottak s elhagyták szekereiket. Krénfy ijedten hátrált vissza. — Uraim. Ezért önök felelősek! E lázadást önök idézték elő. — Legyen ön nyugodtan. Szólt az alispán s azzal a három férfi kilépett a kapu elé. — Megáldjatok! Kiált a dörgő hangon Lippay a zen­­dülökre s végig hordozá hatalmas uralkodó tekintetét a­­ néptömegen, mely láttára meglepetve húzódott vissza. — Ki merészel a dologba avatkozni ? — Én, én merészelek! kiálta a csavargó fejszéjét rázva öklében. Menjenek az urak e helyről, az urak nem tudnak semmire menni, majd elvégezzük mi ma­gunk, a­mit végezni kell. Én leszek a vezér, én leszek a legelső. Az én életem annyit ér, mint egy kutyáé. Nosza azt az olcsó életet elég jó árért adom most oda. — Figyelmeztetek mindenkit, kiálta Krénfy reszkető hangon, hogy cselédeim fel vannak fegyverezve és lőni fognak. — Takarodjatok innen! dürgött haragos szóval az al­ispán az újra felzajduló néptömegre, s teljes lélekjelen­léttel lépett egy nyommal még előre. — Ejh! félre az útból uraim! kiálta a csavargó, meg­forgatva feje fölött a fejszét , s vakon előre rohant , utána a többi. E pillanatban, mint az oroszlán , szökött előre Fe­­nyéry s egy kezével mellbe ragadva a csavargót, a má­sikkal egy percz alatt kifacsarta kezéből a fejszét s azzal úgy hajitá­lt a hajdúk közé, hogy az ember térdre bukott. — Vasra kell verni! kiálta rámutatva, a hajdúknak, és végig tekintve kigyuladt arczával a lázadókon, szi­lárd hangon mondá nekik: — A ki közel mer lépni, azt egy perez alatt leütöm ! A zúgolódó nép meghunyászkodva húzódott el onnan, mig a csavargó békével engedé kezére lakatoltatni a könnyű bilincseket, miket az egyik hajdú készen hozott magával. A táblabirák azután ismét visszatértek a kapu alá Krénfy úrhoz, kit e pillanatban a legirtózatosabb halál­tól mentettek meg. — Beszéljünk komolyan uram, szólt az alispán Krén­­fyhez, önnek más gondolatokra kell jönnie. — Talán az iménti jelenet miatt? kérdi Krénfy gú­nyosan. Újabb okom van ugyebár e népet megszeretni? Vagy talán azért, mivel megrettenék e jelenettől. Oh nem uraim. Én jól tudom, hogy önök engemet védel­mezni kénytelenek minden zendüléstől, mert önök a vármegye urai , mert önök rendelték ezt a népet ide, tehát önök tartoznak is azt innen elrendelni. Én semmit sem félek; önök jobban félhetnek attól, hogy e nép kicsapongásokat követ el, mint én magam, mert önök annak vezetői. Önök azzal hívták ide e csőcselé­ket, hogy kenyeret adnak neki; most ám magyarázzák meg neki az ellenkezőt. — Uram, mi a megye képviselői vagyunk, szólt szi­lárd hangon az alispán, kiknek jogunk van parancsolni és nem kérni s minden eszközt elővenni, a mi ez or­szágos csapás elforditására jónak látszik. — Minden eszközt? szólt gúnyos hangon Krénfy s hátra fordult, hol Boros ispán állt kezében tartott két­csövű puskával. Az ispán azt hitte: a puskára van szük­ség. Nem, csak a vessző kell. És azzal felemelve a puskavesszőt, oda állt Krénfy az ajtó elé : — Én a törvények által adott jogomnál fogva minden hozott határozat végrehajtásának ünnepélyesen ellen­állok. Azzal kihívó tekintettel nézett végig az utakon. — És most csak egy eszköz van önök elött határo­zatukat végrehajtani. — Igen, szólt Fenyéry és előre lépett,, a csavargó­sul elvett fejszét kezében tartva. Ez az eszköz, az ön ellenállását figyelembe nem venni, és a kaput erővel betörni. Fenyéry arcza szokatlan lánggal égett e pillanatban. — Uram! kiálta közbe Krénfy ügyvéde, hosszú kezét felemelve bot gyanánt. Ön tudja, hogy az gonosz kö­­vetkezésü merénylet fog lenni, mely miatt ön egész va­gyonát, jövőjét, becsületét elvesztheti : et crimen ma­jorig potentiae!...................... — Tudom, szólt Fenyéry, s még közelebb lépett a kapuhoz. — Uram, én figyelmeztetem önt a leggonoszabb kö­vetkezésekre ! rikácsol az ügyvéd, míg az ispán a lő­fegyvert az ifjú szivének tartá. Ez pedig nem ügyelt sem fegyverrel, sem tiltako­zással. — Bocsássák őt! Bocsássák! kiálta Krénfy, engedjék neki tenni, a­mit akar. Tegye kend le azt a puskát! Ha Fenyéry úr fel akarja magát áldozni a haza javáért, az alkalom előtte áll. Csak egy fejszecsapás uram, és ön lesz a haza megszabadítója, neve dicsőítetni fog, és va­­gyonait elveszti és hivatalából kicsapatik, és fog ülni a börtönben a gonosztevők között. Csak egy ütésbe kerül mind­ez a dicsőség erre a czimeres ajtóra. Fenyéry uram! Hozzá ne nyúljon senki egy ujjal is. Fenyéry egy perczig tétovázni látszott, mi alatt Krénfy ördögi gúnnyal rikácsoló. — Nem tetszik ugy­e a dicsőségnek ez az útja módja? Könnyebb, háladatosabb a zöld asztal mellett dictiókat tartani a nép boldogságára, mint elveszni a kedvéért. Ezt mindjárt gondoltam. Fenyéry arcza egy pillanatra elsápadt, — azután hir­telen felemelte a fejszét s olyat csapott vele a czimeres ajtóra, hogy az recsegve hajolt meg sarkaiban s ütkö­zőjéből kipattanva, egyszerre feltárult___ — Hah! Crimen majoris!... kiálták egyszerre Krén­fy, az ügyvéd, és az ispán. — Crimen majoris........ismétlé a düh vigyorgásával Krénfy, Fenyéry mellé lépve. És a két táblabiró úr is szomorúan hajtogatták fejei­ket, suttogák: — Valóban ez crimen majoris. Csak a vén csavargó volt megelégedve e fordulattal, tapsolva verte össze bilincses kezeit: — Ez már ütés volt. Ennek van keze. Nem hiába bánt olyan könnyen velem. Olyat ütött, mint az istennyila! (Folytatjuk.) -~warcscssjvwv- A NŐK PARADICSOMA. Franczia regény. F é­v a 1 után fordította Gerő. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. (Folytatás. #) XIII. A bunkó. * * * Sulpice egyedül és fegyvertelen volt. Bal karján füg­gött köpenye. Biztos lépéssel haladt keresztül az első szobán, hol úgy látszik, senki sem volt. A második ajtó repedésein át fény világolt. A sötétség oly teljes volt, hogy Sulpice csak e fényt választható vezéréül. Habozás nélkül nyita be a második szoba ajtaját, de *) Lásd F. Napló 4688-dik számát. LEVELEZÉSEK. Győr, oct. 24. (Ered. levél) Tegnapelőtt d. u. 1 órakor a vaspálya körüli szokatlan néphullámzás, hat­ AUSZTRIA, Bécs, oct. 26. Császár ö Felsége tegnap reggel Schön­­brunnból Bécsbe jővén, számos audientiát adott. A Lissabonból visszatért Kudr­affsky cs. k. tábor­nok tegnap audientián volt Császár Ö Felségénél. Soubaroff gróf, orosz császár , felsége udv. mar­salja Romából ide érkezett. A moldvai és oláh­országi nemességnek egy jelentékeny része a télnek egy szakaszát Bécsben szándékozik tölteni, igy a Bibesko, Cantakuzeno, Sanzo, Slatiniane, Philipesko, Szurbi, Golesko s­t­b. családok számára már lakók is bé­­relték. (C. C.) Bel- és külföldi lapok azon hírt terjesztők, mi­szerint a képzőművészetek cs. k. académiája Bécsben indítványt tett volna, hogy az „Ausztriai műegylet“, mely­nek alapszabályai átvizsgálás végett a kormány előtt fe­­kü­sznek, oszlattassék föl. Mi képesítve vagyunk a legha­tározottabban kinyilatkoztatni, hogy azon hir hamis, s a képző­művészetek cs. kir. akadémiája soha sem indítvá­nyozta az ausztriai műegylet feloszlatását. Annyival in­kább sajnálhatni, hogy ama hamis hir indokul szolgált: becsületét a nevezett intézetnek s azon férfiúnak, k­i ő Felsége annak vezetésével megbízott, s ki ezen legma­gasb bizalmat szintoly feláldozó mint eredménydús eljárá­sával teljes mértékben igazolja, oly szenvedélyességgel támadni meg, mely már magában is a publicistikának soha sem szolgálhat becsületére. Angolország, London, octob. 22. P i a n c i a­n i ezredes, a Jersey szigetről kiutasítottak egyike, az ott utóbb történteknek vázlatát minden napi­lapnak meg­­küldé, ezt azonban eddig csak az „Engl. Corresp.“ hozza. Pynt igazolásául megjegyzi ezen irat, hogy a „király­nőhöz intézett levélből“ szándékosan több össze nem függő hely jön kiszakasztva, hamisan lefordítva s több szónak, mely franczia nyelven épen nem kétértelmű, az angolban mocskos értelem adva. A jersey-i menekültek ellenségei nem egyszer kerestek már a kákán is csomót s elüzhetésekre okot, azonban, jóllehet terveik egy ré­sze ezúttal sikerült, van még a szigeten egy nagy és tekintélyes párt, mely a kormányzó eljárását feltétlenül roszalja. Egy kalmárok­, ügyvédek- és hatósági tisztvi­selőkből álló küldöttség ment a kiutasítás napján Pian­­cianihoz, sajnálatát fejezte ki az esemény fölött és pár­toló közbenjárását ajánlotta fel a kormányzó hatalom­szava ellenében a törvényszék­ és a londoni kor­mány előtt. Ezenkívül Pianciani több , az angol la­pok által mellőzött jelenetet vázol. A Lynch-bíráskodás is meg lön kísértve, úgymond, különösen néhány gya­logsági tiszt fejtett ki e részben tevékenységet. Egyi­­kök népcsapat élén a nyomda szétrombolására s a ház felgyujtására izgatott; egy másik a rendőrségnek pénzt ígért, ha a házba bocsátja őt; mások kivont karddal futkostak a városban s vadászták a francziákat stb. stb. Egy Londonban élő menekült „A. Talandier polgár“ igazolási kísérlettel fordult a „Times“hoz, mely azon­ban kijelenté, hogy nincs kedve egy egész hasábot vesztegetni köztársasági szónoklatok kiadására s e he­lyett a menekülteknek és a kormánynak saját vélemé­nyét mondja el, a következőképen: „Ha e gyilkos­ságra izgatások meg nem szűnnek, lord Palmerstonnak nem tanácsolhatunk egyebet, mint hogy a gyújtogatók­­hoz így szóljon: No’s uraim, tessék választani Franczia­­ország és Amerika közt, hova hajóznak el inkább ?“ — Ha a franczia császár legkomolyabb ellenségünk volna a­helyett, hogy leghívebb szövetségesünk, még akkor sem lehetne hallgatással mellőzni a csatornaszigeten uralko­dott hangot. S ha a Jerseyben tartott meeting tagjai Sándor czár meggyilkolását tűzték is volna ki, minden okos ember ítélete a mostanihoz hasonló, azaz kárhoz­tató leendett. E szerint az illetők épen ne csodálják, ha nem kabineti határozat, de a kormányt kényszerítő köz­vélemény űzi ki őket az országból. Ha nincs törvény, mely őket rövid uton száműzze, ilyennek hozása igen tanácsolandó. Ők hálátlanul éltek vissza vendégszerete­tünkkel, midőn a legfontosabb hadműködések perezében köztünk és szövetségesünk közt a gyanakodás és irigy­ség magvát akarták elhinteni. Ez azonban nem az egyet­len ok, melyre követelésünket alapítjuk. Ha ez tovább is igy megy, akkor a véres köztársaságiak azzal fognak dicsekedni, hogy a menekültek utolsó európai menhe­­lyét is megsemmitették. Norfolk megye békebírái minap népgyűlést tartottak, melyben határozatba ment, hogy a norfolki származású Windham tábornokhoz, a redan­höshez, örvendező feliratot intézzen a megye s a vitéz tisztet egyszersmind diszkarddal tisztelje meg. „ Perseverance “ csavargőzös tegnapelőtt érkezett vissza Libanból, hol 600 orosz hadi­foglyot­ szállított partra, kikért a szövetségesek hasonló számú angol és franczia hadifoglyot veendnek át Odessába. Az oroszok a részükül jutott jó bánásmódért háromszoros „éljent“ rivaltak az angoloknak a válás alkalmával.­­ A „Per­severance“ visszatéret Helgolandban is kikötött s 350 embert hozott onnan a brit-német légió számára Fol­­kestoneba. Az admiralitás jövő tavaszszal nagyszámú ágyúna­­szádokat készül az északi tengerre küldeni,­­s ezeket különböző gyárakban már meg is rendelte. E naszádok hosszú-keskenyek, sekély vízjáratra és nehéz lövegekre számítottak lesznek. A liverpooli minapi meeting példájára több nagy vá­rosban, jelesül Birminghamban is, erősen foly az izgatás a fenálló bankszabályzatok (az 1844-ki Peel-törvény) ellen. Azoknak száma, kik a kormány ama hitében bíz­nak, hogy a háború a jelen korlátolt forgalmi eszközök­kel hatalmas crisis nélkül folytatható lesz, napról napra csekélyebbre olvad. Az Ausztráliából várt arany-kül­demények (900,000 ft sz.) tegnapelőttig nagyobb részt megérkeztek, azonban már is vitatják, hogy e szállít­mány a franczia kormányra s nem az angol bankra néz. A börzehangulat e hír daczára javult. Ma délután kabinet- tanács s ezenkívül hadügyi érte­kezés tartatott, melyen Palmerston, Panmure és Gran­ville lordok, sir G. Grey és sir C. Wood valónak jelen. Sir W. Moles­worth egy Northampton megyei régi szász család fia 1810-ben született, e szerint leg­szebb férfi korában állott. Tudva van, hogy 1832-ben kezdett politikai pályájának legnagyobb részén át főkép­viselője volt a Bentham iskolájából kifejlődött philosoph radikáloknak. Miután ennélfogva ő is a szabad üzletet

Next