Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-22 / 1685. szám

102-1685. 6-ik évi folyam. Szerkesztési iroda: gyetem-uteze 2-ik szim, 1­­5 emelet, Angel királynőhez czimzett szálloda, 63-ik szám. A Up szellemi részét illeti minden közremény a szerkesztőséghez intézendi. Bennentetlen levelek csak lemert kezektől fogadtatnak el. Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . Hirdetmények divi . 5 Zsábos Petri sor 4 p. kr. Bélyegdíj, külön, 10 p. kr. __________” 1 * Magán vita 5 hasábos s­ett­ sor 5 p. kr. Kiadó-hivatal: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre ...... 10 1855. Hétfő, oct. 22. Előfizetés föltételei: Szerkesztő szállása: ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI NAPLÓ October—december negyedévi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással,4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, oct. 20. Aki fogna annak következése lenni leg­valószínűbben, ha ez országban mes­terséges néptömöttségeszközöltetnék ? II. Az ipartermékek árát főkép az élelmi­szerek és kivált a gabona ára szabályozza. Legyen sza­bad azért itt egy kimutatást közlenem a gabona ára iránt az ausztriai birodalmi és európai külön­böző piac­okon. E czélra, mint legállapodottabba­­kat, a tavaszi árakat veszem fel. E kimutatásból az világlik ki, hogy Magyaror­szágon most is drágább a gabona, mint a népes Párisban , egész Poroszországban sat. A prá­gai magasabb ár alig látszik fedezni­­az in­nen odáig való vitelbért.­­ Ha pedig Ma­gyarország északi vidékeit felvesszük, akkor Lon­donnal állunk egy fokon, hol legmagasabb az ár az európai világkereskedésben. Fogja-e azon befektetési vagyon nélkül való nép az általa telepített vidékek gazdasági terme­lését oly mértékben szaporítani, hogy e szaporú­­ság által mind az ő helybeli szükséges fogyasz­tása, a­mely az általa talán leszállított munkabér olcsóbbságán tetsző nyereséget, ha meg nem ha­ladja, bizonyosan egészen kimeríti, miután képte­lenség várni, hogy valaki olcsóbbért dolgozzék, mint mennyi életszükséges fedezésére szorosan megkivántatik,­­ mind a föld magasodott érté­kének s ezzel a telepítés költségének kamatjai, azontúl a státusra nézve azon értékek fedezve le­gyenek, melyek e népet adó tartományokban ezek megszűnt munkája után elmaradtak? — A belső fogyasztás szaporodása vele kapcsolt körülmé­nyekkel együtt, nem fogja-e a termékek belső árát annyira szaporítani, hogy a magyar alsóvidékeknek a felsővidékekkel­ naponkint közelebb s közelebb remélhető könnyebb közlekedési egybeköttetése után, mely az alsóbb vidékeken legtermészetesebb emeltyűje leen, mind a föld, mind a földtermékek értékének, mindamellett ugyancsak a nyerstermé­nyek nyereséges kivitelének lehetősége megma­radjon ? — A munkáskéz kiszivattyúzása által Alsó-ausztriai mérő közép ára pengő pénzben, legtermészetesebb következményül megdrágult munkabér, s az ennek következtében már helyben is, még inkább­­pedig a magyarországi mestersé­ges népszerűsítés által mesterségesen emelt ga­bona­árak mellett fogják-e a népet vesztett birodalmi tartományok iparterményeikkel meg­tarthatni külföld irányában az eddigi verseny­­egyensúlyt? — Ismét a birtok­megoszlás s a belső első kellék­­szükségletek szaporodá­sa által nem vesztenek-e ugyanazon iparos tar­tományok ipartermékeikre nézve az alföldi vidé­keken piaczot?, holott tagadhatlan, hogy egyetlen vagyonosabb család, mely nem kénytelen folyto­nosan csak a mindennapi szükséggel küzdeni, több iparterményt fogyaszt, mint egész tömege az élet legelső kellékeiben is szükséget látó osztálynak, és az iparczikkek kelendősége a műveltség fejlődésével és a veszedelmes fény­űzéstől elvontan, az egyéni vagyonosodás gya­rapodásával tart egyenes arányt.­­ Midőn a nálunknál sokkal fejlettebb iparú s kereske­­désü tartományokat, mint Angol- és Franczia­ország, hol a földmivelés és két­ gyáripar s kereskedés közt széjjelvont munkás nép foglalko­zása és keresete az esztendő minden évszakára aránylagosan megoszlik, gyakran látjuk drágaság­gal küzdeni, midőn Francziaország most is épen annak kényszerűségével szenved, hogy a kor­mány a fenyegető szükséget áldozattal kapcsolt előrelátással csillapítsa, akkor micsoda jövendő­nek nézhet legkisebb szerencsétlen termés esetére megtömörödött népességével eb­be Magyarország, melynek ipara még sokkal fejletlenebb, mintsem népe arra támaszkodhatnék, melynek népe egye­nest és csupán földművelésre van utalva, mely fog­lalatosság képes ugyan az év bizonyos részében sok munkás egyénnek keresetet és élelmet adni, de természeténél fogva munkától aránytalanul üres évszakokat hagy s a kereseti alkalmat nem en­gedi egyenlőleg megoszlani? A nép természetes szaporodásának hol vannak határai? más­ helyeken az élet­­egyenest Magyarországra a fenforgó népesítési kérdés irányában pedig helyet­tem legbölcsebben az idő fogna megfelelni, annyit azonban a példákból következtetni merek, hogy csak egyetemes birodalmi jóllétünkre nézve egye­dül kára fogna lenni a természetes népszaporodási folyam megzavarásának; és ha bár tagadhatlan, hogy a miveletlenül heverő földnek egyedül a nép­ség ad értéket, ismét megengedhető, hogy az ipar, mely természeténél fogva maga is már rakásra tömegesíti a népséget, mesterséges tömegesítést is inkább eltűrhet haszonnal vagy legalább kár nélkül, de tisztán földm­ivelő oly országban,mely­a..........UUGJ jeh­u népessége, tisztességes megmivelésének megfelelhet, kézhiá­nyon kívül eső ok miatt mivelellenül heverő térsé­gei sem feleslegesek, mesterséges néptömegesítés által keresni jóllétbeni gyarapodást, valóságos ál­­lamgazdászati baklövés volna. (j . bűze | rozs | árpa | zab kukoricza 1855 kei Piacz megnevezése. -----,-------.-----------------------.--------­---------------------------­______ _____ frt. | kr. | frt. | kr. frt. | kr. | frt. | kr. | frt. | kr. május 1. Budapest (Magyarország) — — — 7 12 4 20 3 15 2 — 3 20 April. 21. Bécs (Alsó-Ausztria) — — — — 7 24 5 — 3 36 2 6 — — — 9. Wels (Felső-Ausztria) — — — 7 50 6 12 4 10 2 12 — — — 7. Olmü­tz (Morvaország)— — — — 8 20 6 38 4 52 2 35 — — — 14. Prága (Csehország) _____ | fa § 40 4 30 2 31 6 — 6. Grátz (Stell)-~—-»_ p qo a et, a 33 2 15 4 55 — 1. Klagenfurt (Korenth.) - — — — 6 33 4 \ __ _ _ — 7. München (Bajoromig) _ - - 6 36 5 40 _ _ mart. 22. Boroszló 5 *8 4 a \ * _ april 12. Berlin (Poroszország) — — — 3 35 4­­o . — 11. Stettin \ í : ; 7 1 i : mari. 16. Hamburg (Siabadr.) — — — — 8 45 5 4 4 __ april. 6, J Amsterdam (Holland) — — — ? 55 5 5 — __ __ __ __ — 4. Itária (Francziaország) — — — 6 52 4 — 9. I London (Angolország)­1 — — — 9 13 — — —­­ — A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Iru JÓKAY MÓR. ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. A kis tündér háza. Folytatás. *) Éjfél körül lehetett már az idő, midőn az udvarra be­gördülő hintók zörgése hirdeté , hogy a várt vendégek megérkeztek. Néhány percz alatt lekászolódott mindenki a szeke­rekről s Leonora, (az volt a hajdani nevelőnő neve) a három táblabiró úr kíséretében feljött a kastélyba. Következett a kölcsönös bemutatás. Leonora elbe­széli a történteket, a­miket egyszer meghallani is, úgy hiszem, elég unalmas volt az olvasóra nézve. Dobokyné láttára Lippay alispán úr azt mondá, hogy mi már régi ismerősök vagyunk, a­mire Dobokyné sóhajtva jegyző meg, hogy ők nagyon régiek! Irén szokott szívességgel fogadó vendégeit, öregét, fiatalét s rájuk bizta, hogy helyezzék magukat ké­nyelembe. Már most tisztességes regényi eljárás szerint az kö­vetkeznék, hogy Fenyéry és Irén, mint a két legjám­­borabb jellem a többi között, a­mint megpillantják egy­mást, rögtön egymásba szeressenek; ebből támadnának illendő jelenetek titkos sóhajtozással és obligát hold­világgal illustrálva; regényhős és regényhősné szen­vednének sokat, mig végre a szerző, ha annyi pa­pirost teleirt, a mennyire szerződve volt, meg­szánná őket s összeadná kihirdetés , dispensatio s egyéb ceremonialék nélkül. Hanem ezt a mulatságot nem köszönnék meg a mi becsületes táblabiráink, a­kik tizenkét óra óta egy falatot sem ettek, s el vannak fá­radva és csigázva; az ilyen holdvilágos jelenet nagyon gonosz tréfa volna rájuk nézve. Irén talán három szót sem váltott Fenyéryvel, hanem ment a konyhába és az ebédlőbe, a vacsorát elkészíteni, feltálaltatni; Fenyérynek pedig esze ágában sem volt, hogy szivéhez kapjon, elénekelve : „látni téged és sze­ *) Lásd Pesti Napló 1683. sz. retni pillanatnak mive volt,­ hanem elökeresteté íróesz­közeit s egy szögletbe leülve, nagy sietséggel megirá a bizottmánynak e napról szóló jegyzőkönyvét. Lippay és az öreg főjegyző azalatt Dobokynéval mu­lattak, ki minden áron szerette volna a társalgást valami sentimentális térre átvinni, de a honnan minduntalan el­űzték az alispán örök adomái, miken Czenczi kisasszony­­ nevetett legtöbbet, pedig a jó lélek egy hangot sem hal­lott belőlök. A fris párolgó gulyáshús már az asztalon volt, sőt a túrós galuskát is hozták. Fenyéry még­sem volt készen az írással, csak néhány sort engedjenek meg : utoljára Leonórának kellett ahhoz az erőszakos eszközhez folya­modni, hogy elvegye előle a kalamárist, s így kénysze­rítse abban hagyni az írást. Pedig tessék elhinni, hogy nagyon siet. Az asztalnál szemközt kell ülniök Irénnel. Ez igen alkalmas helyzet egy gyöngéd viszony megkezdésére, de mikor az ember nem ér rá , Irén minden pere­ben kénytelen felkelni az asztaltól, hogy házi­asszonyi tiszt­jét teljesítse, mert Leonora ért ugyan az elmélethez s eltartja beszéddel az egész társaságot, de tálaltatni nem tud, Dobokyné pedig százszor jobban affectál most, mint egyébkor. Irén és Fenyéry az egész vacsora alatt tán annyit sem néztek egymásra, hogy számot tudnának adni róla , ha megkérdené valaki , milyen színűek szemeik. A­mint Fenyéry letette a villát, rögtön megint sza­ladt az íróasztalhoz, s mert nagy válogatás nem volt most a szobákban, ott kellett jegyzőkönyvét bevégez­nie, a­hol ebédeltek, úgy látszott, hogy egy kicsinyt még boszantja is, hogy körülötte olyan hangosan be­szélnek. Vacsora után a delnők még egy kis ideig együtt ma­radtak vendégeikkel, Fenyéry egyre irt és nem sokat ügyelt Lippay mulatságos adomáira, Leonora tudós ér­tekezleteire, Dobokyné patheticus emlékezéseire; Irén szerény, csengetyü hangocskája csak néha néha szólt közbe. Egyszer, másszor azon is rajta kapta magát Fe­nyéry, hogy ásitani kezdett s alig birá azt a vágyat magá­ba visszafojtani. Negyedik éjjel nem aludt már, éjjel nap­pal után, munkában, izgatott lélekállapotban volt. S mikor az ember még fiatal, a természet nagyon szigorúan köve­teli adóját.Egyszer huzamosabban kelett valamin gondol­koznia, a­mi nem elég tisztán jutott eszébe; evégett hátradúlt karszékében. A keresett tárgy helyett egyre másra mindenféle zavart eszmék jelentek meg agyában, egyszer csak kiesett a toll a kezéből s midőn Dobokyné észre véve, hogy Fenyéry már nem ir, odafordult hozzá, a legédesebb hangon sipegve: — Ön is visszatér hoz­zánk már ugy­e Fenyéry úr? hát az egész érzékeny társaság meglepetésére akkor vevék észre, hogy Fe­nyéry alszik! Ott abban az ülő­helyében elaludt, a mulatságos del­nők közepett, a­kik között egy szép özvegy asszony, egy tudós dáma és egy bűbájos tündérke is volt jelen, és Fenyéry valamennyi szeme láttára aludt, behunyt szemmel, félrehajtott fejjel a hogy aludni szokás. No ez derék gavallér! Ez ugyan nem lesz veszedel­mes vetélytársa Csejti Gazsinak, a­ki hét éjjelt végig tánczol egymás folytában, s ő az utolsó, a­ki a bálból elmegy. De elaludni ennyi delnó társaságában ? Dobokyné nem birt magához térni a szörnyüködésből. Még Leonora is scandalizálva volt egy kissé e várat­lan eset által; csupán csak a kis tündér maga találta ezt igen természetesnek : az urak sokat fáradtak, nyugalom­ra van inkább szü­kségök, mint mulattatásra. — Kívánjunk egymásnak csendes jó éjszakát. Fenyéry még erre sem ébredt fel; a hölgyek eltávoz­tak ; a cselédek ágyakat, pamlagokat rendeztek fekhe­lyekül, azután azok is elmentek lefeküdni. Lippay megrángatá az alvó kabátját. — Mit álmodtál öcsém ? Zabban a lovak! A fiatal ügyész felnyitá szemeit, s azon mámorosan, a­hogy szokott az ember lenni, ha első álmából feléb­resztik, felállt nagy nehezen, körülnézett, s meglátva, hogy ágyak vannak vetve, nagy phlegmával vetkőzés­­hez fogott. — Talán álmos vagy ? tréfálózok vele az alispán. — Nagyon. — Meg sem vártad, hogy elmenjenek. — Kik ? Az alispán nagyot nevetett. Ez még azt kérdi, hogy „kik?“ Fenyérynek az volt a legnagyobb gondja, hogy lefe­­kügjék. Ott pedig, a­mint letette a fejét, úgy elaludt. Még kérdezett valamit az alispántól, hogy mennyi az idő ? de a­mit az felelt neki, már azt nem hallá. Még csak azt a fáradságot sem vette magának, hogy a padlásra fölnézzen s megszámlálja a gerendákat (a mik ugyan nem voltak) hogy azután a mit azon a helyen álmodni fog, a hol legelőször alszik, beteljesüljön. Még csak álmodni sem volt kedve. A felettök levő szobákból Dobokyné és a többi höl­gyek egészséges kaczagása hangzott alá. Bizonyosan azon a lovagon kaczagnak, a­ki jelenlétökben Morpheus karjai közé szenderült. Ilyen volt az első találkozás Irén és Fenyéry között a Tarnóczy-kastélyban. (Folytatjuk.) pesti napló. Pest, oct. 22. Egy igen jeles munkára hívjuk fel a kö­zönség figyelmét. E munka Galét­ti „Egyetemi vi­­á­g r­a­j­z á“-nak dr V á 11 a s Antal magyar kiadása fel­­használása mellett átdolgozott és Hartleben által kiadott második, teljesen átdolgozott és tetemesen bővített ki­adása. E második kiadást a derék dr F a­l­k Miksa dolgozta at kinek átdolgozása után bírjuk dr V a 11 a­s kézi atlaszá­­nak második kiadását is. Galetti „Egyetemi világrajzá“­­nak ez újabb kiadása 40 fametszvénnyel és 21 szinezett térképpel jelenendik meg s tartalma : I. Csillagászati föld­rajz vagy a föld mint égi­test. II. Természeti földrajz, vagy a föld mint természeti test. III. Politikai földrajz, vagy f­öld mint az ember lakhelye. Bár azon körülmény, hogy az eredeti munka tizenegy kiadásban jelent meg, vala­mint a magyar kiadásra nézve az, hogy azt a nagy kép­zettségű Fáik dolgozta át, e munkát eléggé ajánlja, annak jelessége felől tanúskodván, m­ég­is megjegyezzük, miként a csillagászati, természettani és politikai bevezetés egészen új s a jeles szöveget több 40 fam­etszvény díszíti; továbbá az egyes államok földrajzi és államtani átnézete a legújabb és leghitelesebb források nyomán dolgoztatott át; a történelmi rész a legújabb ideig(1855-ig)folytattatik; a térképek e szak­mában tekintély gyanánt elismert szakértő által javíttattak ki s a koresemények tekintetéből azok száma Törökország­nak két külön térképével szaporittatott. A külső kiállítás díszes. Az egész munka 10 füzetből álland­ó minden hóban két füzet jelenendik meg; minden füzet 5 ívnyi szöveget és 2—3 térképet tartalmazod. Egy egy füzet ára 48 pkr. Az egész munka előfizetési ára 6 pírt. Előfizethetni az 5-dik füzet megjelenéséig. Ismételve ajánljuk e jeles földirati ál-­­­am­tani és történelmi kézikönyvet a közönség részvétébe. — T­o­l­d­y Ferencz egyetemi tanár úrnak érdekes fel­olvasásai a magyar i­r­o­d­a­l­o­m t­ö­r­tén­­ess­égeinek tartjuk az egyetemi ifjúságot és azokat, kik irodalmunk története iránt érdekkel viseltetnek, e jeles fel­olvasásokra figyelmeztetni. Azoknak fontossága felől, hisz­­szük, az értelmes és lelkes ifjúság meggyőződött. E fel­olvasások, mint az olvasó a lapok közleményei és Toldy becses műve után felismerhetők, nem száraz történeti váz­latokból áll. Azokban nemzetünk szellemi életének rajzát találja fel a hallgató; visszavezetnek azok a pályatörő je­lesek költői világába s midőn e nemes alakokkal találko­zunk az ország ügyei körül s az íróasztal mellett, látjuk egyszersmind azon egybefüggést is, mely a nemzet politi­kai és irodalmi élete között létezett. E felolvasások tehát e tekintetből is érdekkel fognak bírni mindazokra nézve, kiket hazánk múltja érdekel. Nemcsak az ismeretvágy ki­elégítése, hanem kegylet és nemes érzület a szorgalmas tanár körébe fogja vonni hisszük az egyetemi ifjúságot. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET­ Egy századnegyed a magyar szépirodalomból.*) VIII. Egyik író a másikra nézve föltét, egyik a másiknak betöltése; egyik ezt a mozzanatát műveli s emeli ki a szellemnek, másik a másikat. Ha regényírók, mint Vajda és Eötvös, elbeszélőkül, valamely nagy általános eszmét sürgettek , és többet adtak a gondolatra és gondolatból, mint az érték lefolyó történetre és történetből: a regény­­irodalom fejlődési szükségében állott, hogy az elmu­lasztott, nem eléggé méltányolt mozzanat mások részé­ről folytatva műveltessék. Ez által az értékit is emelte­tik ki, az eszme pedig, hogy elbeszélés vagy derekas történet legyen belőle, ezer meg ezer apró nyilatkozá­sokra hagyja magát feltördeltetni, hogy mennél több részletben, s annál több világosságban nyilatkozzék és láttassák, és minden jelenet, elmélkedés vagy eltérés az előadásban, minden, a­mit sejtet, vagy elünkbe léptet a költő, öt, és csak öt magyarázza, így a regényíró kön­nyen lehet nagykereskedővé, ha t. i. a sok részlet kö­zött nem felejti az összetartó szellemi köteléket, a szü­lendő elvet, a belső történetet; hasonlóul könnyen sza­­tócscsá, ha oda engedi magát a részletek csillogásának, s egyenkéntiségek miatt felejti a derék egészet, járulé­kai miatt nem gondol az állományival. Ki hinné mégis, hogy imez utóbbi művészet nagyobb szerepet játszik az olvasó világban, mint amaz előbbi, és oly viszonyban van a kettő együtt, mint a választottak és a sokaság, a tudomány és a divat. Az íróknak szinte megvannak a magok lidérczei vagy őrző angyalai, kik után mennek, mint más akármely munkásoknak s uta­zóknak. írni- hogy írjunk : minden dicsőséget érdemel­het, s az író nem is veszti el fenséges állását az idő fe­lett; de írni, hagyhassunk, olvastassunk, ez oly csikland, melynek igen nehéz, de kár is volna ellenállani, mert az irodalom tulajdonkép már szellemi világ, és nincs min­den ok nélkül azok törekvése, kik a szellemi világ diva­tát szeretik vagy szerencsések vezetni. Mai nap már nem tagadható, hogy a divat szintúgy viszi maga szerepét az irodalomban, mint egyebütt az öltözet, társalgás, asztaltartás, melyek az élet első szük­ségei. Vájjon nem az élet első szükségei közé fog-e emeltetni az irodalom a divat által ? így a divat nagy tekintélyre vivta fel magát az irodalomban, s leginkább a regényben; de a müphilosoph bölcselkedik ellene és az idő ellen, szemére hányván, hogy fölületes, félszeg. *) Lásd P. N. 1683 sz.

Next