Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-14 / 1704. szám
121-1104. 6-ik évffolyam Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Eey«t«mntua 2-ik szám, 1-sí emelet, Angol királynéhoz czímzett szálloda, J 63-ik szám. A lap szellemi részit illeti mind»» közlemény a szerkesztíséghez intézendö. kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Trírkotinpnvplí rkin • 5 h*8rbos Petri 8014 Pkr- Bélyegdíj, Mön, 10 p. kr. Hirdetmények alja. Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Fíliírre..........................10 . . 1855. Szerda, nov. 14 Előfizetés föltételei: Pesten , házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ „ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PESTI NAPLÓ november—december kéthónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt 20. Budapesten házhozhordással, 2 frt 40. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-uteza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. —- * (!)►»» * - PEST, nov. 14. Terv a határrendezéseknek s tagosztálynak országszerte minél előbb leendő végrehajtása iránt. III. A közterheltetések közt legfőbb a közlegeltetési jog, az országszerte divatozó ugarlegeltetés, rét- és tarlószabadulás, mely maga elégséges a birtok egy tagban lételét teljesen megakadályozni, sőt az ez után törekvés vágyát lerontani. És az úrbéri terheltetés megszűnése óta ezek vetnek az okszerű szabad földmivelésekbe mindenütt legtöbb akadályt. Mégis, különösen az ugar-legelőt, sőt bár gyérebben a tarló és rétszabadulást szinte oly helyek is megtartották, melyek tagosztályozva vannak. Példák erre : Egyházas-Radócz Vasmegyében, Gyoma Békésben, Pétervására Hevesben stb. Ezen közterheltetések parancsolt megszüntetését mindenek felett óhajtva várom a törvényhozástól. Mi történjék a közlegelőkkel? A gazdászati elmélet cáfolhatlan okokkal megmutatja, hogy felosztva s mivelés alá véve több hasznot ad a miveltetésre alkalmas legelői térség, mint a legszigorúbb közlegeltetési rendszer mellett csak remélhetőleg is adni képes. A gyakorlat mellette bizonyít a legelők felosztása hasznos voltának. A közbirtokosság az ez iránti meggyőződésnél fogva osztotta fel többnyire a véghez ment tagosztályok alkalmával legelőjét. A mely helységek ebben példáját követték, csak azok élvezik még teljes mértékben a tagosztály üdvös előnyeit, s tényleg bizonyítják, hogy az állattenyésztés a népgazdászatoknál legelő-felosztás után is lehetséges. — Csongrád megyében Holdmező-Vásárhelyen a legelő felosztatott, s igy ezen az országban 135,180 holdnyi területtel, kiterjedésének nagyságára nézve a negyedik helyet foglaló határban minden közös gulya és ménes megszűnt, s bár még eleinte úgy látszik, hogy a tartott marhák száma némely gazdáknál kevesedett, de több gond fordítathatott a tenyésztés vezetésére, a legelő-felosztás a fajnemesités alapját vetette meg. Szentes város 68,523 hold területű határából csak 1200 holdat hagyott csorda-legelőül, többi közlegelőjét szinte egészen felosztotta. Komárom megyében Ekesben mind fel van osztva a legelő. — Esztergom megyében Kömlödön az összetagositott legelőt többnyire már szántóföldül törte fel a lakosság, s a mesterséges takarmány-termesztés egészen napirendre lővén, a jószág télen nyáron istállón áll. — Kökényesen Nógrád megyében szinte még a közlakosok is felosztották s összetagositották legelőjüket, — s azt általában feltörvén , istállón tartott marhájok azóta bár számra kevesebb , de jobb s több hasznot ad. Szabolcsban, Pappon szinte nemcsak az uraságok, hanem a közlakosok is mind egyetlen egy tagban vették ki minden illetőségöket s már is több paraszt gazda sikeresen megkezdvén a lucternatermesztést, marháit növekedő előmenetellel istállózza. Téthen Győr megyében csak a sertések számára hagytak közlegelőt, minden telek után 14 holdat. Sopron megyében : Mihályi, Vadosfa, Edve, Sebeháza, Németi, Pottyond stb. számos helység felosztotta legelőjét, stb. Aránylag, fájdalom, kevés ugyan a példa, melyet felhozhatok , de mind üdvös eredményű. Ezek nyomán indulva talán ismét a törvény szabjon a tagosztályoknál parancsolt kötelességet az országszertei legelő-felosztás iránt, hogy a példákból nyilvánuló államgazdászati haszon bizonyosan megnyerve legyen? Nem, ezt újlag nem óhajtjuk, s viszont elégségesnek tartjuk, ha a törvény az ezt mellőző nagyobb közönség irányában az egyeseknek legelőik külön tagosítására nézve is csak lehetőséget enged. Ezt következőleg véljük intézni. Legelő-elkülönzés nélkül tagosztályt képzelni sem akarunk. A közlegelők közül a legeltetési arányosítást ismét törvény által parancsolt kötelességül óhajtjuk. Legyen köteles megszabni a helység ne csak azt, hogy a gazdasági barmok különfélesége szerint birtokához aránylag melyik gazdának hány darabhoz van legeltetési joga, hanem egyszersmind, hogy a közlegelőből hány hold illeti. És ezt az oly határoknak is kivétel nélkül kötelességükül óhajtom tenni, melyeket fentebb a tagositási kötelezettség alól felmentetni véleményeztem. — Rendezés alkalmával osztályoztassanak a legelők szintazonkép, mint a szántóföldeket osztályozni szükséges, s ezen osztályok szerint hasogattassanak dűlőkre. — Tagosztály végrehajtás alkalmával engedtessék meg az azt óhajtó egyes gazdáknak, hogy legelő-illetőségeket is a közösből kivehessék. Később az egyes érdeket alárendeltetni kívánván a közösnek, a kiszakítást nem vélem ugyan mindenkor egyesek részére megengedendőnek , hanem úgy látom a két érdeket méltányosan összeegyeztethetőnek, hogy mihelyt annyi egyesek jelentkeznek legelő-illetőségeknek a közösbeli kivételére, hogy járandóságaikkal a felosztott földekkel szomszéd s felosztásra következő legelő dűlőt kimerítik, az részökre azonnal osztassék fel. Csak egy óhajtást fejezek még ki ez előzmények nyomán, mit e tagosításoknál s határrendezéseknél szinte törvényileg parancsolt kötelességül szabatni vélek , azt jelesen, hogy e végrehajtásoknál minden községnek tétessék kötelességévé a közintézeteiről való gondoskodás. A népiskolák mellékertek, nagyobb községekben , melyektől szükségeikhez mért reáliskolák felállítását örömest várjuk, azok mellé majoros gazdasági példányintézettel szükséges telkek jeleltessenek. Jellemvonása nemzetünknek, hogy ámbár ép erős elmével s könnyen lelkesíthető nemes hajlamokkal bir, s minden jókra fogékonyságát tagadni nem lehet, de örömest elnyugszik keleti kényelmességének puha párnáján s megvárja a leltekre ébresztést; a hatalom tekintélyének közbejöttét azonban tiszteli, s ha az kimutatta az irányt, a kivitel mértékében ön szabad akaratára hagyva is dús eredményt előteremteni képes. GALGÓCZI KÁROLY. A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Irt* JÓKAI MÓR. ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. Folytatás. * A boldog labyrinthok. Ez analóg esetben sok mellékes körülmény hasonlított azokhoz, a mik Fenyéry perében előfordultak. Az alispán a megye határozatát foganatositá; ezt cselekedte Fenyéry is. Amaz törvényellenes hatalmaskodást követett el a nemesi szabadalmak ellenében; Fenyéry bűne is épen ez volt. Ott az országos csapás elhárítása volt a merész tett indoka; Fenyéryt is ugyanaz buzdítá. A megtörtént tett sikere ott is teljesen igazolt a heroicus orvosi műtét helyességét, itt szinte úgy. E hasonlítások váltak Fenyéry ügyének nagy egészségére. Azt ugyan a törvénykiszolgáltatás legfőbb piaczain sem neki, sem az alispánnak nem engedheték el, hogy a közjog tályogaiba olyan merész keresztvágásokat mertek tenni, az alispánnak alkalmasint fel kellett mennie ad audiendum verbum, mely állapot a közéletben veszélyes crisis fogalmául volt feljegyezve. Fenyéry is megkapta ítéletét, miszerint az általa sértett birtokos, ha felváltságával megelégedni nem akar, egész birtokát lefoglalhatja. Hanem azért az alispán orráról senki sem mondta azt hogy hosszabb lett, mint azelőtt volt; s Fenyéry minden egyéb büntetés alól teljesen fölmentetett, visszakapta ügyvédi oklevelét s neve nemcsak megyé(* Lásd P. Napló 1702-dik számát. jében, de az egész hazában az ünnepeltek középön sorozva. Az, hogy vagyonát elvesztő , bánatra nem érdemes bohóság. Huszonöt éves korában, eleven ésszel, tele szívvel minden ember gazdag ! MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. A nyugtalan lélek. — Kedves Irénem, kedves kis tündérem, mi megválunk egymástól. Én nem maradhatok ennél tovább. Én nem akarok azon a tájékon maradni, ahol diadalt ül az igaztalanság s büntetést kap az erény. Nekem ez a Fenyér, senkim és semmim, nem is kellene rá semmi gondomnak lenni; azt sem foghatják rám, hogy szerelmes vagyok bele, elmúltam negyvenhat esztendős, teljes életemben távol tudtam magamat tartani minden bohóságtól, de ha mégis eszembe jut, hogy minő igaztalanság történt egy nemesszívü férfival, mert bár tudom, hogy ön előtt, kedves Irénem, nem tűnt ő fel valami kellemes alakban, de azért a kérges külső alatt valóban tiszta, nagy lélek lakik, és ha eszembe jut, hogy e nagy léleknek, ki, míg gazdag volt, annyiak jóltevője tudott lenni, most földönfutóvá kell lennie, ajkamig jön a keserűség. Nem, kedvesem, nem élhetek tovább azzal a gondolattal, hogy az annyiban marad. Mondják, hogy szenvelgő, bolond vagyok; mondják, hogy olyan ügybe ártom magamat, amihez semmi közöm; nevessenek ki; mind azzal nem törődöm semmit. A megmentett ezerek hálasóhajtása felmegy az égbe, de nem megy fel Bécsbe; szükséges, hogy azt valaki felvigye. Az a valaki én leszek. Úgy is mindig szoktam magamnak olyan dolgot keresni, mely rám nem tartozik; most ez lesz az. Én eljárom a minisztereket, agyonbeszélem a referendáriusokat, kísértete leszek valamennyi udvari ágensnek; ha az ajtót bezárják előttem, bemegyek a kulcslyukon, úgy is „czifra asszonynak hínak a parasztok. De meg nem nyugszom addig, amig vissza nem disputálom Fenyéry ítéletét. Azért ne is vegye rosz néven tőlem kedves Iréné, hogy elmegyek, ne is iparkodjék marasztani, mert bizonynyal elmegyek. Ez föltett szándékom és ettől el nem állok. Hogy a hosszú mondolatot Leonora tartá, azt említenünk is fölösleges azok előtt, a kik vele ismeretesek. A szép Dobokyné nevetve kérdező: — De hát miből fog Bécsben élni ? oly hosszú ideig. — Az az én gondjaim közé tartozik , ha negyvenhat évig megéltem tisztességesen, a nélkül, hogy valaki azt mondhatná, miszerint megcsaltam, vagy koldultam tőle, ezután is csak megélek. Azért kedves Irénem ez órától kezdve már csak vendég vagyok önnek házánál, még pedig olyan vendég, akinek be van fogva a szekere. Iréné nem is iparkodott a jeles delnőt marasztani, sem elválását alkalmatlan érzékenykedéssel nem igyekezett nehezíteni, sőt maga segített neki a szükséges holmikat csomagokba rakni, bőröndjeit elrendezni, ír aga gondoskodott úti készleteiről. Az elutazás órájában is megkímélte minden elájulástól, szívgörcsöktől, amik olyan illendő kísérők hasonló catastrophoknál. Még csak nem is sírt, midőn őt utoljára megölelte, megcsókolta, midőn a kocsiig kikisérte, mely a kapubejárás előtt állt fel— pakolva. — Erős szív, kedvesem, csak erős szív! un coeur ferrae! biztatátt Leonora, kinek magának is oly erejébe került könyeit visszaparancsolni, hogy kínjában minden ismert nyelven elmondá Irénének, hogy csak erős szíve legyen, pedig a jó lélek csak saját magát akarta azzal biztatni. — És ha válni kell, váljunk gyorsan. Monda hirtelen felszökve a hintóba. Adieu! A kocsi elrobogott, Leonora szemeit tölte, midőn senki sem látta már és suttogá magában: „Erős szive van annak a gyermeknek. Un tête d'enfant, et un coeur de lyon.“ Ezt a mondást mindjárt fel is jegyezte naplójába. Mindig ilyennek ismerő ezt a lánykát. Szive tele érzelemmel , mert oly finom, hogy egy párja vesztett madárka szenvedésit is megérzi, s érdekkel tud viseltetni egy beteg hangya sorsa iránt, de tud parancsolni magának! Mennyire szerette őt, talán anyját sem jobban, még sem mutatta ez érzést, pedig képzelhetni, mennyire roszul esett neki. Maga Leonora is csak egy hajszálnyira volt attól, hogy elfeledve spártai jellemét a leghevesebb könyekre fakadjon, s kedvenezét átölelve, ott minden ember előtt, össze meg össze csókolja; és ez aligha meg nem történt volna, ha Iréné legkisebb kezdeményezést tett rá. Derék leány volt, hogy nem tette. Erős szive van. Az egész után adott foglalkozást ez a gondolat Leonórának. Mire Bécsbe ért, egészen ki volt eszméjében dolgozva az a szilárd, belül szellemgyöngéd, kivül aczélkemény jellem, mely nem sir, midőn szive jobb felétől örökre megvál. E csodás ellentétekből még csodásabb lélektani bonyolulatoknak lehetett támadni, melyeket Leonora mind a leggyönyörűbben megfejte, azokat egymással kiegyezteté, s naplójába, mely életbölcsészettel tele volt, fel is jegyző érdemeik szerint. Bécsben azután beszállt azon vendéglőbe, melyet Iréné előtt kijelölt, hogy legelső leveleit oda intézze: amig a sors más megállapodási helyet mutatand számára, ott egy szerény szobácskába felhordatá holmiért; s midőn már ideiglenes kényelembe tévé magát, hogy úti fáradalmait kipihenje, kopogtatnak az ajtaján. — Ki az ? — Egy hölgy. (Ismerős hang.) Felnyitja az ajtót. És ime ki borul a nyakába? Senki sem más, mint az ő kedves kis vasszívü tündérkéje. — Hát ön itt ? kérdi Leonora, ki nem tudta , hogy örüljön-e, vagy ijedtében sikoltozni kezdjen ? — Egy órával hamarább érkeztem önnél. — S miért jött ? — Ugyanazon okból, amiből ön. És ezen azután elkezdtek kaczagni és sírni, és újra kaczagni, mint a hogy philosophok nem volnának képesek tenni, a hogy csak nők, igazi valódi nők tudnak egyszerre sírni és kaczagni, sziveik mélységes érzelméből. (Folytatjuk.) Császári nyiltparancs. Nov. 5-től 1855. kiható a birodalom egész területére, melylyel a IXd. Pius pápa Szentsége, és I. Ferencz József ausztriai Császári cs. kir. Felsége közt 1855. évi aug. 18-kán Bécsben megkötött egyezmény (Concordatum) közzététetik, egyszersmind megrendeltetik, hogy annak határozványai, az ezen nyilt parancs I. és IId. czikkeiben érintett intézkedések fentartásával a birodalom egész területén az ezen Nyiltparancs időpontjától kezdve teljes törvény-erőbe léptetendők. Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár, Magyar-és Csehország királya, Lombardia és Velencze, Dalmatia, Horvát- és Tótország, Galiczia, Lodomeria és Illyria királya, jeruzsálemi király stb. ausztriai Főherczeg, Toscana és Krakó Nagyherczege; Lothringen, Salzburg, Styria, Karantán, Krajna és Bukovina Herczege; Erdély Nagyfejedelme ; Morva Őrgrófja, Felső- és Alsó Szilézia, Modena, Parma, Piacenza és Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaul, Raguza és Zára Herczege; Habsburg és Tirolig, Kyburg, Görz és Gradiska herczegizett grófja; trienti és brixeni gróf; Felső- és Alsó-Lausitz és Istria őrgrófja; hohenemsi, feldkirchi bregenczi, sonnenbergi Gróf sál. Triest, Cattaro, és a Vend határ Ura, a Szerb Vajdaság Nagy vajdája sat. sat. Mióta Mi a Mindenható végzése által Őseink trónját elfoglaltuk, folytonos törekvésünket oda irányoztuk, hogy a társadalmi rend s népeink boldogságának erkölcsi alapzatit megújítsuk és szilárdítsuk. Annyival inkább szent kötelességünknek ismerjük, az államnak a katholikus Egyházhoz vonatkozásit az Isten törvényével s birodalmunk kellően felfogott érdekeivel öszhangzatba hozni. E végről bocsátottak ki birodalmunk egy nagy részére nézve, amaz országok püspökeinek meghallgatása után 1850. ápr. 18. és 23-kán kelt rendeleteinket, s azok által az egyházi élet több sürgős szükségleteinek feleltünk meg. Hogy az áldásteljes munkát bevégezzük, egyetértésbe bocsátkoztunk e végre a szentszékkel, és f. évi aug. 18-kan az Anyaszentegyház Fejével kiterjedt egyességet kötöttünk. Midőn Mi ezt népeinkkel tudatjuk, rendeljük, minisztereink és birodalmi tanácsunk meghallgatása után, a mint következik : I. Megrendelendjük a szükségest, hogy a kath. iskolaügy vezetése azon koronatartományokban, hol a nyolczadik czikknek az meg nem felelő, annak határozványival öszhangzatba hozassék. Addig a fenálló rendeletek szerinti eljárás követendő. I. Akarjuk, miszerint a püspöki házassági ítéletek azon tartományokban is, hol azok nem léteznek, mielőbb hatályba lépjenek, hogy katholikus alattvalóink házassági ügyei fölött a Concordatum X-dik czikke értelmében határozzanak. Az időt, melyben hatáskörüket megkezdendők, Mi a püspökök meghallgatása után tudtul fogjuk adatni. Azon közben a házassági ügyekről szóló polgári törvények szükségelt változtatásai is közzé fognak tétetni. Addiglan katholikus alattvalóink házasságaira nézve a fenálló törvények érvényben maradnak s a Mi törvényszékeink ezen házasságok polgári érvényessége s az azokból szülendő joghatályok fölött azok szerint itélendnek. III. Többire nézve azon határozványok, melyek az Általunk a pápai székkel kötött egyezményben foglaltatnak, birodalmunk egész területén, ezen Nyilt parancs kihirdetése időpontjától kezdve teljes törvény-erőbe lépendők. Ezen határozványok végrehajtásával vallás- és közoktatási miniszterünk, egyetértésben a többi illető miniszterekkel s főhadparancsnokságunkkal, bízatott meg. Kelt Császári fő- és székvárosunkban Bécsben, Kr. sz. ezer nyolczszázötvenötödik, uralkodásunknak hetedik évében novemb. hó ötödikén. Ferencz József s. k. (P. h.) Buo-Schauenstein gróf s. k. Thun gróf s. k. Legmagasb rendeletre Ransonnet s. k. Nos Franciscus Josephus Primas, divina favente dementia Austriae Imperator, Rex Hungáriáé , Bohemiae , Lombardiáé et Venetiarum, Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae, Galiciae, Lodomeriae et Illiriae; Rex Hierosolimae etc.; Archidux Austriae; Magnus Dux Hetruriae et Cracoviae; Dux Lotharingiae, Salisburgi, Styriae, Carinlliiae, Carnioliae et Bucovinae, Magnus Princeps Transilvaniae; Marchio Moraviae; Dux superioris et inferioris Silesiae, Mutinae, Parmae, Placentiae et Quastalae, Osveciniae et Zaloriae, Teschinae, , Forojulii, Ragusae et Gadcrae etc.; Comes Habsburgi,