Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)

1855-11-24 / 1713. szám

előbb May Emil firma alatt ismertetett) a több mint 10 év óta általa gyártott „szabadalmazott köszvény­­v­á­s­z­o­n­b­ó­l“ egy jókora darabkát volt szíves nekünk küldeni azon jó szándékkal, hogy e köszvény-, csúz-, or­­báncz- és görcsbajokban hathatós vászon gyógyerejét adandó alkalommal magunkon vagy másokon próbáljuk meg s annak hathatóságát megítélhessük. A gyógyvászon­­darabot köszönettel megtartjuk s adandó alkalommal erejét megpróbáljuk. Miután magunk sem vagyunk jobbak a deákné vásznánál , meglehet, hogy még hasznát ve­hetjük e köszvény-vászonnak. Azonban saját tapaszta­lásunk nélkül is ajánlhatjuk azt az ily bajokban siülödök­­nek; ajánlatunkat pedig a pestbudai keresk. és iparkama­rának a bécsi központi bizottmányhoz intézett jelentésére alapítjuk, mely a P. LZ. ez évi 88-ik számában olvasható. Sok köszvényes és csúfos beteg hordja Goldberger lán­­czait, nyeli a revalenta arabikát, próbáljuk meg e honi gyártmányt is. Ez bizonyosabban hasznosabb leend, mint a bablisztből készült revalenta arabika vagy a félkrajczárt sem érő Goldbergerféle delej- villanyos láncz. Wéber úr vászna Pesten a nagy Kristófhoz czimzett gyógyszer­­tárban kapható. — A pesti vásárlók­ részletes utójelentésünket ezennel befejezzük. A nyers 1 ö­k­ö­r párja 6—8; a b­a­k­­böré 5 — 6 frt. A szarvas szarv mázsája 60—65 frt; az ökörszarv 100 darabja 38—44; a bival szarvé 23 — 35; a tehénszarvé 12—17; a szarvhegyé 2%—8% ^rt­ A köröm ezer darabja 6—10 frt. A bengebogyó má­zsája 7—10%, az asztalos enyvé 25%—28, a paprikáé (elkészítetté) 16—21, a hüvelyesé 15 —18. Kifőzött ló­­szőré 36—75, nyersé (hosszú) 65—110, rövidé 42—50 frt. A luczernai lóheremsg mázsája 19—24%, a szíriaié 30 — 32*/2 frt. A f­e­n m­a­g mérője 13—13%, a kender­magé 5%—5% frt. A fehér mustár mázsája 9%—10, a vad sáfráné 48—70 frt. A gyapjú ára: egy nyí­re­tű finomé 125—141, közép­finomé 102—120, középesé 85—98, a finom kártolt gyapjúé 102—115, a középfinomé 85 — 96, a középesé 70 —82. A h­o­­mok gyapjú finomabbjáé 78 — 90, a közép fi­nomé 65—75, a közönségesé 54 — 62. A kétnyi­­retű téli gyapjú: fehér hegyi finom 82—98, ti­szai jobb 78—88, kevésbbé jó 64—75, miskolcz-heves­­gyöngyösi 67—79, baranyai közönséges 56—64, sze­gedi-halasi 54—64, bácsi 50—65. Nyári gyapjú: fe­hér hegyi 85—100. kékes 80—90. tiszai jobb 78—90. selejtesebb 62—71., miskolcz-heves-gyöngyösi 66—78. baranyai közönséges 56 — 64. szeged-halasi 54—64. bá­­csi 50 —58. B­á­r­án­y gy­ap­j­u: finom 125—144. kö­zép 100 —120.közönséges 60—98. Bőrgyapjú : leg­finomabb 136. finom 120 —132. közép 100—112. kö­zönséges 65—80. Timárgyapjú : finom 65 — 70. kö­zép 53—60. közönséges 40 — 50. Erdélyi zigája 79—80. Bánáti kézzel mosott 46—52. úsztatott 45 — 52. Magyar gyapjú: békési 40—48. bánáti mosott 40—42. úsztatott 36—41 frt. Az eczetfa 100 okája (225 font) 50a —13 frt. A szegedi szappan mázsája 26— 28 1/2, közönséges feketéé 20—21, a nyers sodáé 6%— 7, az égetetté 10 —12­2 frt. Bir­­tokai aszúbor ausbruch akója 80—200, ménesié 40—100, a véres budai 8 — 18, ez évi 7—9, a fehér 7 —12, idei 7—8. Kőbányaié 8—14, ez évi 7—8, hegyi bor­ó veres és fehér 10—2­0, ez évi 8 — 16. Kerti bor fehér és veres a 5 — 7, idei 4ya—5 frt. Alkana múzsája 8%—10 és 12— 14% frt. — Nemzeti színház. Nov. 23. Ács Sarolta k. a. felléptéül: „Mártha vagy a richmondi vá­sár.“ zenéjét irta F1 010 w. E gyönyörű operának szín­padunkon­ adatásakor mindig sajnálattal kellett nélkülöz­nünk Nancy szerepének jeles személyesítőjét, mely hi­ány főkép oly jeles Mártha mellett mint Hollósy­­né a még inkább érezhető. Örültünk tehát előre Ács Sa­rolta k. a. ismétt fellépésének, ki e színpadróli lelépés óta, mint hisszük, hangját képezé s a német színpadom többszörös fellépése folytán, mint hittük, több otthonos­ságot sajátítana el a színpadon. Ezúttali első fellépése el­fogultságának kívánjuk tulajdonítani, hogy e hiedelmünket egészen teljesültnek nem találtuk. A kisasszony egy­két mély hangját mindazáltal igen szépnek s a további kimivettetésre érdemesnek találtuk, s óhajtjuk, hogy jó mester vezetése alatt e szép althang kellő képzést nyer­jen. A vadászaton énekelt románcéban hangtertelmét is­mertük fel, de a magas c-ig emelt hangok nem eléggé miveltek még a magas regiszerben. A közönség énekének minden sikerültebb részét megtapsold. Hollós­y-L-ná­l, a képzelhető legkedvesebb Mártha volt s nemcsak éneké­vel, gyönyörű trilláival, hanem ízletes, szép öltözékeivel is megragadá a műérzéket. A közönség főkép a szép ro­mance bájos éneklése után, zajosan nyilvánító tetszését. Jakelfalusy ur jeles volt s többször méltó tapsokban részesült, így Köszeghy és Benza is. A dalkar az utolsó jelenet elején hibázott, így a vadászkürt is. — Ma adatik Arany­vári Emilia k. a. és C a na­pit­li ur második föllépteül, uj szereposztással először: „Szerelmes Ördög.“ Ballet 5 felv. tánczokkal. Mazi­­lier szerzeménye után e színre alkalmazta Campilli. Hivatalos. A cs. k. pénzügyminisztérium Siegel János pénzügyi titkárt a kassai orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál, pénzügyi tanácsossá és kerületi pénzügyigaz­gatóvá Munkácsra; a gyulai megyetörvényszéknél megürült megyetörvényszéki tanácsosi s egyszersmind államügyészi állomásra Lemberger Móricz tanácstitkárt és állam­ügyészi helyettest az erdélyi marosvásárhelyi kerületi tör­vényszéknél; a­szatmár-németi megyetörvényszéknél meg­ürült tanácstitkári s egyszersmind államügyészhelyettesi állomásra Ny­irő József volt ideiglenes társasbirósági üllnö­­köt; az aradi megyetörvényszéknél megürült tanácstitkári ál­lomásra Kasziani Ferdinand erdélyi szászvárosi törvény­­széki segédet; továbbá Szacsvay Sándor szolgabiró­­hivatali segédet a nagyváradi közigazgatósági területen, és K­a­r­a­p Ferencz újhelyi megyetörvényszéki segédet ta­nácstitkári segédekké a nagyváradi országos főtörvszéki területre; végre Zahar­d­a­­­a József, Romann János, Stephan Ferencz és Ferdinandy János szolgabiró­­hivatali tollnokokat a kassai közigazgatási területen, tör­vényszéki segédekké az eperjesi országos főtörvény­­széki kerületbe nevezte ki. Az igazságügyminiszteriuu­nak f. hó 11. 12. és 13-án 23391, 20,960 és 20961 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a nagyváradi országos fötörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Szathmár-Né­­metiben, Vajai Károlynak ; —a pesti országos fötörvény­széki kerületben, hivatalhelylyel Budán, Christen Fe­­rencznek; — Budán P­a­u 1o­vi­c­s György volt ideigle­nes társasbirósági ülnöknek megengedtetett. A budai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatósági oszt. Pin­­terics Boldizsár díjazott cs. k. pénzügyőrségi fő­fel­vigyázót ideiglenes III. osztályú irodasegéddé kinevezte. Börzetudósítások, B­é­c­s, nov. 23. A pénzhiány­tól­ félelem zsibbasztólag hatott a börzére, de a börze végén e félelem eltűnt s az ár emelkedett. 5% m. 74— 73%. Nemz. kölcsön 777/16 —5/is­ Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 76%—76. a többiek 72 — 68%. Bankrészvény 923—2. Államvasut 335%—%. Éjszakvasut 202%—%. Augsburg 113. London 11­ 1. Páris 131%. Arany 18%. Ezüst. 14%. Táviratilag. Páris,nov. 22. 3°/C rente 65.90. 4% 0/0 91. a. áll. vasút 720. Credit mobil. 1243. Dunavizállás. Nov. 24-én: 4' 5' 6'" 0. fölött, egyszerűségben gazdagságát. Nehezebb volt röviden írni, mint hosszan, s erényül nézetett amaz. A köl­tői gondolat oda vettetett egy két csinos versszakban, s rá bízatott, hadd éreztesse , magyarázza kedveltesse magát. Költőink gazdálkodtak az idővel s gyak­ran mielőtt felvidították volna az olvasó kedélyét , vége volt a dalnak. Azért fel kelle találni olyan módot, mely biztosítsa az élvezetet ,s föl ne áldozza a művésze­tet. Így találták föl a kerek formát, tiszta átlátszó előa­dást, melyben nyugodni látszik a belé vetett gondolat, a magára hagyott költői szépség, mint kristályvizű me­­dencze fenekén a színes tárgyak. El kelle várni az al­kalmat, vagy a kedély hangulatát, hogy e dalok tesse­nek , s annál jobban tetszettek körülményileg, de nem szükségképen, hogy valahányszor olvastattak, mindig megkedveltették volna magukat. Volt ebben valami ün­nepélyesség, valamely rideg művészet, hallgatag élet, mint a viszhangban. E dalok, menten minden kelmétől, mellékestől, sőt még a friseség parázsától is, saját köl­tői világnéz­etet fejeztek ki, és az alakulás fokozatán lépcsőt képeztek, mondhatni: formulázták a dalköltést. E modorban köttetett meg a dagály , az árado­zás, az érzelgés. Oly ellentéte volt a nagyhanguságnak, mint a később ványadásig szendett elbeszélői szélességnek, népies terpedtségnek Ez a classicai dal ismertető jegye, typicus alakja. In­nen azok a rövid, a kedélynek egyes állapotait majdnem mozdulatlanul kifejező, képtermészetü, rendszerint epi­­pigrammai pontosságú s csattanású versek. Ha mond­juk, hogy ez a modor még az újabb költészetbe is át­ment, csak azt valljuk be, hogy egyik idő a másikba ellekezik. B­a­j­za volt mester az ilyekben. Császár F., Ilm­oss,Sárosi, később még a legújabb idő­szakban H­­­a d Ú­r is azé, folytatá e nemét a dalkölté­szetnek , míg mai nap már annál ritkábban jelentkezik. A lyrának új, mozgalmasb, fordulatosabb formát V­ö­­r­ö­s­m­a­r­t­y, C­z­u­c­z Ú­r, utóbbi korszakbeli munkáik­kal, Garay, Eötvös, Vachott Sándor, Pap Endre, Szem­ere Miklós, Riskó Ignácz adtak. Erdélyből Kriza, Szentiváni Mikó hangjai ve­gyültek a dalköltészetbe hivatást tanúsító, bár kevés ju­talékkal. Észrevehető volt azonnal, hogy a csaknem egy középpontra szorított tartalom elevenebbé erjedt meg az alak folyósságában, mintha forrásnak indult volna az előbb még mozdulatlan nyugalmasság. A rövidség, mint állandónak mutatkozó külső, megtartatott, s a lyra ter­mészetéhez ősileg tartozónak ismertetett. A gondolat jobban kezde kihangzani, mintha érczesedett volna , s ruganyossá tette a formát; midőn a dal hatása, a végső sorokra bízatott, s utánhangzott a kedélyben azontúl is, mint az elhúzott harang, mint a húrpendület, s folytatá magát, mint illat a rózsa életét. Ez a regényes lyra jel­leme az első korszakban. Az aesthetikai, tulajdonkép lyrai szükség ily módú kielégítésének, mely 1844-ig volt verseny nélkül ural­kodó, csak egy hibázott. Nem volt ítésze, nem volt, ki aesthetikai rangra jogosítsa, holott nélküle senki sem fogja ugrás-, természettelen átfordulással összeköthetni a megelőzött és utána következett költői korszakot. Az­óta mondják ugyan, hogy átmeneti volt az idő. De ez oly beszéd, melyet jól roszul szoktak, de igen ritkán kellene használni, mert melyik idő nem átmeneti ? A régibb ítészét nem szerette összevegyíteni Vörös­marty­­ Garayval, Czuczort Vachot Sándorral, az utóbbi nem akarta odáig vinni fel a költészet történetét, legfölebb Petőfin kezdé azt, így igaztalanság esett a szellemen. Oka, mert az ítészet maga is többet vesző­dött s vesződik a külső, mint belső alakulással; eleme­ket, adalékokat emleget untalan, holott ez oly gyanús dolog, mely két élű kard gyanánt vissszafelé is vág; s bizonyosan mentő okokat, védveket ad a mai költő ifjú­ság részére, s indokolja makacsságát. Eléggé ki valónak emelve már eddigelé Czuczor és Vörösmarty, mint az uj lyrának is hősei. A határzott irány és költészeti módosulás, melyet mindkettő vett, teljesen behonosíták mindkettőt az úgynevezett regé­nyes lyrai korba; sőt az ő példáik, még a classicai elv szakából, oly erős vonzó erővel bírtak­, hogy Garay utánuk indult először „Csatár“ hőskölteményével, míg­nem visszatért magához, lyrai szelleméhez, az idő­höz , melynek választott gyermeke. Pályája több volt, mint rideg, elvont folytatás, még­pedig lé­nyegi, nem csupán adaléki oldalról. Azért nem is kellene szólanom arról, mit énekelt, hogy talán családi érzelmek, vallásos megadás, tennészetszemlélés, nem­zeti hűség, hazai történetek átélése adák költői anya­gát. Nem volt még olyan rész költő, ki jó dolgokat ne dúdolt volna, de ez mind kívül van a művészeti tekin­teteken : aesthetikai tápot, épülést ilyek emlegetése soha nem ad ; miért emlegessem hát akármelyik költő­nél is ? Garay saját egyéniségébe fogadta fel tárgyát, meglakatta vele keblét, hogy újra szülessék általa; ugyanazért előbb leszedte róla a közvetlen idomot, mely­ben mindenkinek nyilatkozik az, hogy magából fonja ki új alakban, így az ő költeményei, a jobbak és iga­zán az őt illetők, mintegy szemünk előtt veszik fel a formát; szemünk láttára keletkeznek, nem merev hanem folyó egységben. Különösen a balladai hang és alakítás az, melyet ő előbbi keménységéből kivévén, elbeszélővé átpuhitolt, s újabb képességre feljogosított; s midőn igy engede a szigorból, nem csoda , ha áttévedt a ha­nyagba, a lazába; mert ez amazzal jár , de elnézetik, csak ne veszélyeztesse a gondolatot. — Eötvös kevés lyrát irt, de a géniusz bélyegével, forró kebellel. Neki a merevség fölengedtével is szűk volt a lyrai forma, mint Vajdának; azért prózába önte dali eszméket, mint ez. — Vachott Sándor felöl helyesen mondaték, hogy a kedély jogaiért vívott; a tiszta lyrának, mely szüntelen a szív közelében tartózkodik, nincs nála őszintébb ki­fejezője. Az örvendő ítészét, minő volt Kazinczyé, új­kori Dajkának mondta volna. — Pap Endre kedves da­lokat irt, Sleinet szerencsével forditá, igy a regényes iránt bira műérzékkel , mégis mint a parthus hátralőtt nyila, gyorsan szökik a görög világnéz­etbe vissza, s igen szép „Élet és dal“ czimü költeményével, túlbe­csülvén a görög classicait a keresztyén regényei fö­lött , anachronismust követ el a szellem világában. — Szemere Miklós, költeményei tartalmánál fogva, teljesen ide tartozik s módjában is van költői gondolatokkal ren­delkezni, de fogyatékos az előadási módban. Riskó Ig­­nácznál vesz a belső frigy, alak és tartalom között; Kriza, Szentiváni népi zamatot izleltetnek, s készítik a haladást a még könnyebb lyrai mód felé. Ez a kor is magában hordá feloszlási elemét, mint va­lamennyi megelőzött és bekövetkezhető korszak. A clas­sicai szabatosság, mely inkább külsőre vitethetik, itt már kezde bomlani, helyette igaz, bizonyos fokú szabadság lépett, de nyomban jött vele a rímekkel való könnyebb elbánás, dithirambi­kellenség, tisztátlan jambus, népdali pongyolaság. Vörösmarty megszaggatja balladái vers­­idomát, rhytmusát. Garay, hogy nagyobb lélekzettel szólhasson, egygyé üti a rövid sorokat s niebelingeni mozgásba megy át, keresi a népit. Majd elvesz a tarta­lom feddhetlensége, s valami genre-féle költészet áll elő oly igénynyel, bár hogy népi legyen, de nem joggal is. „A nagyidai vajda, Hári János, Czifra Laczi, Petiké, A tót diák dala, Rósz bor,S­iratnak és tetszenek. Valami jelentkezik a költők szellemében, mi újhodást éreztet. 1813-ban Szakál Lajos költői névre igényt nem tartó, de sokban méltó népbarát azon vakmerőségre ve­temedik, hogy „Czimbalom“ nevű gyűjteményt csupa népdalokból összeállítva ad ki. A kritika nem gondolt ugyan sokat vele, hanem annál többet az alföldi nép, mely,mint akkor vettem a tudósítást, elkapkodd a köny­vecskét; s a szerző így hra hozzám: már egy könyv sincs gazda nélkül. — Benne voltunk az uj időben. Bár mennyire folyt is a népre gondolás versben, prózában, mégis a felsőséget, túlnyomóságot mindig megtartá ama komoly nem, mely Vörösmartynál „A me­­rengőhez, Egy könyvtárban, A szegény asszony köny­ve,“ Eötvösnél „Búcsú, Szörnyen szép,“ Garaynál „A vész szellem Családi képek, Úti dalok“, Vachott Sándor­nál „A külföld rabja, A szenvedő hölgy“ stb. költemé­nyeket szült. Mellesleg érintve, épen ez időrg hajlik egy ítészünk abbeli kijelentése, „hogy a rhe­torics volt fő a költészetben ,a­mi tulajdonkép an­nyit tesz, hogy nem is volt költészet; de ha csakugyan az volt fő, úgy minden költészet rhetorika. A dal most következő alakulásában mi­hamar feltolta s érezhetővé tette magát a költői eszmének szabad lábra kelése. — A regényes lyra, mint az általános jellemzés­ből is kivehető, annyiban áll ellentétesen a classicusval, hogy elfogulatlanul van tárgyaihoz; azért kevésbbé vá­logat, s e részben a legnagyobb költői szabadság foka áll elő. Mert a tárgyak világának a költői alanyiság lé­tetik ellenébe oly czéllal, hogy ennek szereztessék tel­jes diadal amazok felett, mikor nem a tárgy határozza többé a költőt, hanem ez bánik szabadon azzal, kénye, kedve szerint formálván belőle alakításait. Természetes hogy igy véletlen tartalom jut a költő birodalmába egy­felől, de az is bizonyos másfelől, hogy igen sok elem tolakodik a költészetbe, mi nem volt mindig oda való, s a költői tisztaság igen könnyen meghom­ályosodhatik, mert megvesztegeti a kelmesség. Nem csalódom, állítván, hogy a költészeti fejlődésnek ezen pontján a magyar irodalomban Petőfi Sándor áll legelöl, társakozván vele Tompa, Szász Károly, Lévay, Gyulai Pál, némileg Lisznyai, kitűnő színezetével a népiesnek, mi­alatt, művészetileg szólva, nem tudok egyebet érteni a könnyű, fékeitől, vagy a forma nehézségeitől menekült, folyékony verselésnél. Az a szorongás, formai sorban méregelés, mely a clas­­sicalban törvény volt és szabatossággal nézetett, itt meg van haladva, sőt az első korszak félig használt szabad­sága teljesen kipótolva. A lyra tárgyai felett uralkodik az egyéniség. Természetesen, nem úgy értem e kor­szakot, mintha egyikből a másikba nem nyúlhatna át például régibb költő pályája , művészete az utána kő­ LEVELEZÉSEK. Hangok Somogyiról Nov. 13. (Eredeti levél) Elhagytam ekéimet, a zöldelő barázdákat, s az idő be­parancsolt szobámba, hogy ablakomból nézzem, mily hi­degen kaczérkodik önmagával a nap, mely csak ezelőtt egy hóval is még sugárban fürösztötte a gazdák verej­­tékes homlokát. Tökéletes őszi kép. De most ne ábrán­dozzunk ; az élet többé nem tűri az ábrándokat, mely csalfa tükre szokott lenni a léleknek; való kell, való, mely nagy s nemes tettekre aczélozza a lelket; lángot ad a gondolatnak, s nem engedi hitvány álmákért verni a szivet, melynek az öntudatos ébrenlétben minden dob­banása egyegy szent zálog a haza szellemi és anyagi térem­ felvirulására. Ha egy lelket kivertél ábrándjaiból, ott bizonyos te­kintetben téritő voltál; munkás erőt nyertél a közjónak ; erőt, mely azelőtt elzsibbadva, meglehet egy köznapi eszmétől lenyügzötten állt ! Adjon az ég minél több ily téritől az emberiség között, hogy ne legyen annyi álom­kép után kapkodó, kik fényes fellegvárakat épitnek áb­rándalapokra, hanem legyen minden ember— ember s munkás fia a hazának, mely mindenkinek erejét egy­formán igénybe veszi, hogy nagysága s fényéből csak egy csillag is soha le ne hulljon. . . . Boldog nagy nemzetek! minő fényes lehet a ti légkörötök, hol a munka és verseny egén annyi első rendű csillag ra­gyog. Hazám, édes hazám! mikor lesz neked fiaidban annyi fényes csillagod ?!... A termékekre nézve röviden számot adhatok. Az ara­tás — miután jég és vízáradásoktól megóvott bennünket az ég — középszerűnek mondható, de nagy baj a gaz­dákra, hogy az uralkodó kör megfogta a munkás keze­ket, s minden gazdasági munkában hátra vannak. Ben a pajtákban, kin a mezőkön nagy buzaasztagok, melyek cséplés és nyomtatásra várnak; mennyi hátramaradás,men­nyi kár az a gazdákra, kivált a mely gazdaság eléggé el nincs látva épületekkel s a búzakévék nem fedél, ha­nem kün az isten ege alatt vannak kitéve az idők viszon­tagságainak. Csak a legközelebbi esős napok is mily kárt tettek a kün levő asztagokban,— könnyen elgondol­ható ? már pedig ha a költészet terén eltűrtük is, de a gabnában — isten látja lelkünket — nem szeretjük a — csirákat. B­u­r­g­on­y­a elég termett, s bármennyit mutatna is fel a Balatonvidék Laczger bányosi szeszgyára mind felemészti. Mind a gazdag pénztőzsér, mind jól rendezett gazdasága és roppant szeszgyára megérdemlik, hogy rövid időn ne­kik egy egészen külön czikket szenteljünk e lapok ha­sábjain. A szüret csak annyiban folyt vigan, mennyiben kedv­­derítő áldomások ürítettek azok közt, kiket a cholera megkímélt. Ki is ne lenne ilyenkor vigan ? a csatában megmaradt katona derült arczczal, büszke fővel köszönti a kelő napot, s igy vagyunk mi is, mert a legközelebbi múlt csakugyan a legnagyobb csaták ideje volt, ki meg­maradt a vészórákban, méltán tűzheti keblére az öröm és megelégedés érdemjelét. . . Borunk kevés lett de jó. Tehát képzelheti ön, hogy az unalmas téli napokban vígan leszünk. Hogy is ne, hiszen nincsen nekünk sem­mi bajunk! . . A balatongőzhajózás a részvét legmaga­sabb fokán (nem sütitek le szemeiteket ti ipar és keres­kedelem emberei ?) szegény Kisfaludy, ott ül lekötve a füredi révben, mint a rab, a részvétlenség rabja! . . A nagy költő szelleme mily magas, mily szabad volt, s e nevét viselő műve a teremtő észnek nem bir biztos jö­vőjű életre vergődni ? . . Oh, te nép, hálás utókor!! S hogy e veszteséget és fájdalmat valami ellensúlyozza, hozzánk dobtak egy magasztos, nagy reményt — a Pest-Kanizsai vasút tervezését. Csakhogy e népboldo­­gító, magas eszme örökös remény ne legyen; mert mi már annyira megszoktunk reménykedni, hogy ha a ko­mor való köszönt is be ajtónkon, nem akarjuk beeresz­teni, azt hívén, hogy csak — remény !!. Igen ám, de mindig csak bízni, mindig reménykedni, — ez nem elég az életnek; való kell a napokat érlelni, s nem remény, mely haszontalan pára­s ködként eltűnik a lélek látha­tárán. Ismerjük már rég a reményt — az emberek e csalfa földi istenét; arany szálat húz ez mindenütt előtted, hogy csak utá­na menj; vezet hegyen, völgyön ke­resztül—mindig sötétben egész a sirig -------s midőn már odaért veled a sirpart­jához, ki kaczag s örül, hogy bolondja valál! Előre hát a vasútvonal eszméjével ii pénzkirá­lyok! az utókor tapsáról, hálájáról hiában biztosítanálak benneteket, mert nektek pénz kell, s nem taps és hála, és ez eszme mégis termi kincseit. A Siót regulázzuk s nyerünk annyi szántóföldet, an­nyi rétet, quantum satis; s hol most vad lúd és kacsák tanyáznak, s hol a gém — ez a genialis kereksármérő — egy lábon méregeti az iszapot, ott egy évtized múlva csupa televényben ereszti le csoroszláját a fütyörésző szántógyermek. (Nem szép a remény ?) Nincsen nekünk semmi bajunk ! Újságot csak járatunk annyit, mennyiből megtudhatjuk, hogy a hazának mi baja? s ha épen szűkölködnék egyben-másban, arra­­való az újságcsináló, segítsen rajta a papíron ! A szí­nészek meg ne látogassanak, hiszen, ha felütik is székhe­lyüket egy vagy más pontján a megyének, részvéthiány miatt el kell hurczolkodniok,de még minek is a színészet? van itt magunk között is annyi vígjáték, dráma, hogy csak játszani kell, s azonnal kész a taps. Pártoljuk az iro­dalmat. Vas Gerebennek itt van nálam közelebb megje­lent regénye számos példányban, ha el akarom adni ár­verezni kellene! Ugy­e­bár, nincsen nekünk semmi ba­junk?! Csakhogy mégis kérem az istent, hogy múljék el gondolatomban ez a sok keserű pohár. . . . Egy éve körülbelül, hogy e lapok hasábjain megpen­­dítem az „irodalmi kör“ eszméjét, Dr. Haizler mo­­csoládi ref. lelkész közremunkálásával, mely körnek fő-­­ czélja lenne a körüli megyékben az irodalmi erőket fel­karolni, s egyházi úgy mint szépirodalmi dolgozatokat — melyek megütnék a mértéket — világ elé bocsátani. Továbbá Pesten, mint a magyar irodalom központján megjelent s érdemes munkákat számos példányban meg­hozatni, s itt nemcsak a tagok, hanem minden a munkát bírni óhajtó egyén közt az illető díjért kiosztani; Így nem lennénk arra szorítva, hogy minden nevezetesebb munkára mintsem egyenként előfizetnénk, a hozatási költségek, részint a munka sokáig vagy épen örök időkrei elmaradásától rettegve,a­mit sem teszünk az irodalom érdekében, vagy épen keveset. Tehát a czél szent, mely felé az „irodalmi kör“-nek törnie lenne feladata ; mivel az anyagiság körébe is vág, létrehozni s fentartani e szent eszmét (bár rö­vid időn mind szellemileg, mind anyagilag illően kama­tozna) még eddig semmi alapos hit fenállhatására. így vagyunk nemcsak e megye, hanem szerte e hazában, egy szép pipa, vagy az agarászaton nyert versenybilli­­kom sokkal több becsben áll sokaknál, íróink bármelyik művében letett szellemkincseknél. Én részemről igen szeretném, ha nemcsak itt, hanem más megyékben is jönnének létre „irodalmi kör­ök, melyeknek élére a hi­vatottak állva, s a kor vezéreszméjétől lelkesülve igen sok fásult keblet felrázhatnának az irodalom — ez egyik legdrágább kincsünk — érdekében. Nem csak egy ily magas eszme élén, mint minőnek én az „irodal­­mi kör­öket tekintem, de tudok kisebb mulatság s össze­jöveteleket, hol sokszor egy vezérhang megtette halá­ját, s számos aláírások történtek nemes czélokra. S ha Pestet a magyar irodalom tűzpontjának, szivének valljuk, — én részemről nem, hiszek itt vidor, tartós életet, ha csak a megyék — e szétágazó gazdag erek — minden vér s erővel a sziv felé nem tolulnak. ROBOZ ISTVÁN: AUSZTRIA, Bécs, nov. 23. F­er­di­n­an­d­ Mik­s­a Főherczeg ő cs. fensége egészségének helyreállta után tökéletes fel­üdülés végett Bécsbe jövend, egy ideig a császári család körében maradandó. — Schlick gróf tábornok a negyedik hadsereg pa­rancsnoka uj évkor négy heti szabadsággal Lembergből szinte Bécsbe jövend. — Crenneville Lajos gróf cs. k. vezérőrnagy né­hány nap óta itt mulat, s tegnap Matzenbe ment. — Scitovszky bibornok, Magyarország hgprimása ma látogatáson volt Bud­ gróf külügyi miniszter urnál­ — Dr. Ranolder veszprémi püspök is a birodalmi fővá­rosba érkezett. V­­­a­­­a P­r­e­­­á bibornok és nuntius ur ma nagy ebédet adott, melyre Magyarország hyprimata és valamennyi bi­rodalmi tanácsos hivatalos volt. Az orosz diplomatia tegnapelőtt az orosz csász­ udvari szálláson tartózkodó Stakelberg gróf tábornok nejé­nek termeiben gyűlt össze, hol nagy ebéd adatott. Több a diplomáciéhoz nem tartozó notabilitás is meglátogatta a bájos urhölgy fényes termeit. Ficquelmont gr. tábornok, volt miniszter egy a ke­leti kérdésre vonatkozó uj politikai munkán dolgozik, mely alkalmasint 1856-dik évben már nyomtatásban megjele­­nendik. A diplomatiai kar és magas aristokratia egy nagy része ma látogatást ten­ne 11 e­r ni­ch herczegnél, hogy név­napjára neki szerencsét kívánjon. A herczeg termei hol­nap a magas társaságnak az ünnepélyes elfogadásra nyitvák. Miután a keresk­ és ipar részérő a hitelintézet alapítói­nak többsége jelenleg már Bécsben van, erősen hiszik, hogy a 24 tagból álló igazgató­tanács a közelebbi napok­ban már meg fog alakulni. KÜLFÖLD. Angolország, London, nov. 19. Az uj gyarmat­ügyi miniszter Labouchere Henrik az alsóház régibb nevezetességeinek egyike, mert már 1826 óta ül ottan követi minőségben. Az első négy évben a re­form-bili által elmosott st. Michael választó kerületet képviselte. 1830 óta folyvást Somerset megye Taunton városának követe, mely kívüle még egy képviselőt küld az alsó­házba. Társadalmi állását illetőleg vagyonos em­ber, Essex megyében jószágai vannak s kétszim­öszü­­lése két befolyásos családdal hozta őt rokonságba. Első neje sir Thomas Baring leánya, a második Carlisle grófé volt. Atyja franczia királypárti menekült, anyja gazdag

Next