Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-24 / 1713. szám
előbb May Emil firma alatt ismertetett) a több mint 10 év óta általa gyártott „szabadalmazott köszvényvászonból“ egy jókora darabkát volt szíves nekünk küldeni azon jó szándékkal, hogy e köszvény-, csúz-, orbáncz- és görcsbajokban hathatós vászon gyógyerejét adandó alkalommal magunkon vagy másokon próbáljuk meg s annak hathatóságát megítélhessük. A gyógyvászondarabot köszönettel megtartjuk s adandó alkalommal erejét megpróbáljuk. Miután magunk sem vagyunk jobbak a deákné vásznánál , meglehet, hogy még hasznát vehetjük e köszvény-vászonnak. Azonban saját tapasztalásunk nélkül is ajánlhatjuk azt az ily bajokban siülödöknek; ajánlatunkat pedig a pestbudai keresk. és iparkamarának a bécsi központi bizottmányhoz intézett jelentésére alapítjuk, mely a P. LZ. ez évi 88-ik számában olvasható. Sok köszvényes és csúfos beteg hordja Goldberger lánczait, nyeli a revalenta arabikát, próbáljuk meg e honi gyártmányt is. Ez bizonyosabban hasznosabb leend, mint a bablisztből készült revalenta arabika vagy a félkrajczárt sem érő Goldbergerféle delej- villanyos láncz. Wéber úr vászna Pesten a nagy Kristófhoz czimzett gyógyszertárban kapható. — A pesti vásárlók részletes utójelentésünket ezennel befejezzük. A nyers 1 ökör párja 6—8; a bakböré 5 — 6 frt. A szarvas szarv mázsája 60—65 frt; az ökörszarv 100 darabja 38—44; a bival szarvé 23 — 35; a tehénszarvé 12—17; a szarvhegyé 2%—8% ^rt A köröm ezer darabja 6—10 frt. A bengebogyó mázsája 7—10%, az asztalos enyvé 25%—28, a paprikáé (elkészítetté) 16—21, a hüvelyesé 15 —18. Kifőzött lószőré 36—75, nyersé (hosszú) 65—110, rövidé 42—50 frt. A luczernai lóheremsg mázsája 19—24%, a szíriaié 30 — 32*/2 frt. A fen mag mérője 13—13%, a kendermagé 5%—5% frt. A fehér mustár mázsája 9%—10, a vad sáfráné 48—70 frt. A gyapjú ára: egy nyíretű finomé 125—141, középfinomé 102—120, középesé 85—98, a finom kártolt gyapjúé 102—115, a középfinomé 85 — 96, a középesé 70 —82. A homok gyapjú finomabbjáé 78 — 90, a közép finomé 65—75, a közönségesé 54 — 62. A kétnyiretű téli gyapjú: fehér hegyi finom 82—98, tiszai jobb 78—88, kevésbbé jó 64—75, miskolcz-hevesgyöngyösi 67—79, baranyai közönséges 56—64, szegedi-halasi 54—64, bácsi 50—65. Nyári gyapjú: fehér hegyi 85—100. kékes 80—90. tiszai jobb 78—90. selejtesebb 62—71., miskolcz-heves-gyöngyösi 66—78. baranyai közönséges 56 — 64. szeged-halasi 54—64. bácsi 50 —58. Bárány gyapju: finom 125—144. közép 100 —120.közönséges 60—98. Bőrgyapjú : legfinomabb 136. finom 120 —132. közép 100—112. közönséges 65—80. Timárgyapjú : finom 65 — 70. közép 53—60. közönséges 40 — 50. Erdélyi zigája 79—80. Bánáti kézzel mosott 46—52. úsztatott 45 — 52. Magyar gyapjú: békési 40—48. bánáti mosott 40—42. úsztatott 36—41 frt. Az eczetfa 100 okája (225 font) 50a —13 frt. A szegedi szappan mázsája 26— 28 1/2, közönséges feketéé 20—21, a nyers sodáé 6%— 7, az égetetté 10 —122 frt. Birtokai aszúbor ausbruch akója 80—200, ménesié 40—100, a véres budai 8 — 18, ez évi 7—9, a fehér 7 —12, idei 7—8. Kőbányaié 8—14, ez évi 7—8, hegyi boró veres és fehér 10—20, ez évi 8 — 16. Kerti bor fehér és veres a 5 — 7, idei 4ya—5 frt. Alkana múzsája 8%—10 és 12— 14% frt. — Nemzeti színház. Nov. 23. Ács Sarolta k. a. felléptéül: „Mártha vagy a richmondi vásár.“ zenéjét irta F1 010 w. E gyönyörű operának színpadunkon adatásakor mindig sajnálattal kellett nélkülöznünk Nancy szerepének jeles személyesítőjét, mely hiány főkép oly jeles Mártha mellett mint Hollósyné a még inkább érezhető. Örültünk tehát előre Ács Sarolta k. a. ismétt fellépésének, ki e színpadróli lelépés óta, mint hisszük, hangját képezé s a német színpadom többszörös fellépése folytán, mint hittük, több otthonosságot sajátítana el a színpadon. Ezúttali első fellépése elfogultságának kívánjuk tulajdonítani, hogy e hiedelmünket egészen teljesültnek nem találtuk. A kisasszony egykét mély hangját mindazáltal igen szépnek s a további kimivettetésre érdemesnek találtuk, s óhajtjuk, hogy jó mester vezetése alatt e szép althang kellő képzést nyerjen. A vadászaton énekelt románcéban hangtertelmét ismertük fel, de a magas c-ig emelt hangok nem eléggé miveltek még a magas regiszerben. A közönség énekének minden sikerültebb részét megtapsold. Hollósy-L-nál, a képzelhető legkedvesebb Mártha volt s nemcsak énekével, gyönyörű trilláival, hanem ízletes, szép öltözékeivel is megragadá a műérzéket. A közönség főkép a szép romance bájos éneklése után, zajosan nyilvánító tetszését. Jakelfalusy ur jeles volt s többször méltó tapsokban részesült, így Köszeghy és Benza is. A dalkar az utolsó jelenet elején hibázott, így a vadászkürt is. — Ma adatik Aranyvári Emilia k. a. és C a napitli ur második föllépteül, uj szereposztással először: „Szerelmes Ördög.“ Ballet 5 felv. tánczokkal. Mazilier szerzeménye után e színre alkalmazta Campilli. Hivatalos. A cs. k. pénzügyminisztérium Siegel János pénzügyi titkárt a kassai orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál, pénzügyi tanácsossá és kerületi pénzügyigazgatóvá Munkácsra; a gyulai megyetörvényszéknél megürült megyetörvényszéki tanácsosi s egyszersmind államügyészi állomásra Lemberger Móricz tanácstitkárt és államügyészi helyettest az erdélyi marosvásárhelyi kerületi törvényszéknél; aszatmár-németi megyetörvényszéknél megürült tanácstitkári s egyszersmind államügyészhelyettesi állomásra Nyirő József volt ideiglenes társasbirósági üllnököt; az aradi megyetörvényszéknél megürült tanácstitkári állomásra Kasziani Ferdinand erdélyi szászvárosi törvényszéki segédet; továbbá Szacsvay Sándor szolgabiróhivatali segédet a nagyváradi közigazgatósági területen, és Karap Ferencz újhelyi megyetörvényszéki segédet tanácstitkári segédekké a nagyváradi országos főtörvszéki területre; végre Zahardaa József, Romann János, Stephan Ferencz és Ferdinandy János szolgabiróhivatali tollnokokat a kassai közigazgatási területen, törvényszéki segédekké az eperjesi országos főtörvényszéki kerületbe nevezte ki. Az igazságügyminiszteriuunak f. hó 11. 12. és 13-án 23391, 20,960 és 20961 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a nagyváradi országos fötörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Szathmár-Németiben, Vajai Károlynak ; —a pesti országos fötörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Budán, Christen Ferencznek; — Budán Pau 1ovics György volt ideiglenes társasbirósági ülnöknek megengedtetett. A budai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatósági oszt. Pinterics Boldizsár díjazott cs. k. pénzügyőrségi főfelvigyázót ideiglenes III. osztályú irodasegéddé kinevezte. Börzetudósítások, Bécs, nov. 23. A pénzhiánytól félelem zsibbasztólag hatott a börzére, de a börze végén e félelem eltűnt s az ár emelkedett. 5% m. 74— 73%. Nemz. kölcsön 777/16 —5/is Urbérkárp. kötv. a. ausztr. 76%—76. a többiek 72 — 68%. Bankrészvény 923—2. Államvasut 335%—%. Éjszakvasut 202%—%. Augsburg 113. London 11 1. Páris 131%. Arany 18%. Ezüst. 14%. Táviratilag. Páris,nov. 22. 3°/C rente 65.90. 4% 0/0 91. a. áll. vasút 720. Credit mobil. 1243. Dunavizállás. Nov. 24-én: 4' 5' 6'" 0. fölött, egyszerűségben gazdagságát. Nehezebb volt röviden írni, mint hosszan, s erényül nézetett amaz. A költői gondolat oda vettetett egy két csinos versszakban, s rá bízatott, hadd éreztesse , magyarázza kedveltesse magát. Költőink gazdálkodtak az idővel s gyakran mielőtt felvidították volna az olvasó kedélyét , vége volt a dalnak. Azért fel kelle találni olyan módot, mely biztosítsa az élvezetet ,s föl ne áldozza a művészetet. Így találták föl a kerek formát, tiszta átlátszó előadást, melyben nyugodni látszik a belé vetett gondolat, a magára hagyott költői szépség, mint kristályvizű medencze fenekén a színes tárgyak. El kelle várni az alkalmat, vagy a kedély hangulatát, hogy e dalok tessenek , s annál jobban tetszettek körülményileg, de nem szükségképen, hogy valahányszor olvastattak, mindig megkedveltették volna magukat. Volt ebben valami ünnepélyesség, valamely rideg művészet, hallgatag élet, mint a viszhangban. E dalok, menten minden kelmétől, mellékestől, sőt még a friseség parázsától is, saját költői világnézetet fejeztek ki, és az alakulás fokozatán lépcsőt képeztek, mondhatni: formulázták a dalköltést. E modorban köttetett meg a dagály , az áradozás, az érzelgés. Oly ellentéte volt a nagyhanguságnak, mint a később ványadásig szendett elbeszélői szélességnek, népies terpedtségnek Ez a classicai dal ismertető jegye, typicus alakja. Innen azok a rövid, a kedélynek egyes állapotait majdnem mozdulatlanul kifejező, képtermészetü, rendszerint epipigrammai pontosságú s csattanású versek. Ha mondjuk, hogy ez a modor még az újabb költészetbe is átment, csak azt valljuk be, hogy egyik idő a másikba ellekezik. Bajza volt mester az ilyekben. Császár F., Ilmoss,Sárosi, később még a legújabb időszakban Ha d Úr is azé, folytatá e nemét a dalköltészetnek , míg mai nap már annál ritkábban jelentkezik. A lyrának új, mozgalmasb, fordulatosabb formát Vörösmarty, Czucz Úr, utóbbi korszakbeli munkáikkal, Garay, Eötvös, Vachott Sándor, Pap Endre, Szemere Miklós, Riskó Ignácz adtak. Erdélyből Kriza, Szentiváni Mikó hangjai vegyültek a dalköltészetbe hivatást tanúsító, bár kevés jutalékkal. Észrevehető volt azonnal, hogy a csaknem egy középpontra szorított tartalom elevenebbé erjedt meg az alak folyósságában, mintha forrásnak indult volna az előbb még mozdulatlan nyugalmasság. A rövidség, mint állandónak mutatkozó külső, megtartatott, s a lyra természetéhez ősileg tartozónak ismertetett. A gondolat jobban kezde kihangzani, mintha érczesedett volna , s ruganyossá tette a formát; midőn a dal hatása, a végső sorokra bízatott, s utánhangzott a kedélyben azontúl is, mint az elhúzott harang, mint a húrpendület, s folytatá magát, mint illat a rózsa életét. Ez a regényes lyra jelleme az első korszakban. Az aesthetikai, tulajdonkép lyrai szükség ily módú kielégítésének, mely 1844-ig volt verseny nélkül uralkodó, csak egy hibázott. Nem volt ítésze, nem volt, ki aesthetikai rangra jogosítsa, holott nélküle senki sem fogja ugrás-, természettelen átfordulással összeköthetni a megelőzött és utána következett költői korszakot. Azóta mondják ugyan, hogy átmeneti volt az idő. De ez oly beszéd, melyet jól roszul szoktak, de igen ritkán kellene használni, mert melyik idő nem átmeneti ? A régibb ítészét nem szerette összevegyíteni Vörösmarty Garayval, Czuczort Vachot Sándorral, az utóbbi nem akarta odáig vinni fel a költészet történetét, legfölebb Petőfin kezdé azt, így igaztalanság esett a szellemen. Oka, mert az ítészet maga is többet vesződött s vesződik a külső, mint belső alakulással; elemeket, adalékokat emleget untalan, holott ez oly gyanús dolog, mely két élű kard gyanánt vissszafelé is vág; s bizonyosan mentő okokat, védveket ad a mai költő ifjúság részére, s indokolja makacsságát. Eléggé ki valónak emelve már eddigelé Czuczor és Vörösmarty, mint az uj lyrának is hősei. A határzott irány és költészeti módosulás, melyet mindkettő vett, teljesen behonosíták mindkettőt az úgynevezett regényes lyrai korba; sőt az ő példáik, még a classicai elv szakából, oly erős vonzó erővel bírtak, hogy Garay utánuk indult először „Csatár“ hőskölteményével, mígnem visszatért magához, lyrai szelleméhez, az időhöz , melynek választott gyermeke. Pályája több volt, mint rideg, elvont folytatás, mégpedig lényegi, nem csupán adaléki oldalról. Azért nem is kellene szólanom arról, mit énekelt, hogy talán családi érzelmek, vallásos megadás, tennészetszemlélés, nemzeti hűség, hazai történetek átélése adák költői anyagát. Nem volt még olyan rész költő, ki jó dolgokat ne dúdolt volna, de ez mind kívül van a művészeti tekinteteken : aesthetikai tápot, épülést ilyek emlegetése soha nem ad ; miért emlegessem hát akármelyik költőnél is ? Garay saját egyéniségébe fogadta fel tárgyát, meglakatta vele keblét, hogy újra szülessék általa; ugyanazért előbb leszedte róla a közvetlen idomot, melyben mindenkinek nyilatkozik az, hogy magából fonja ki új alakban, így az ő költeményei, a jobbak és igazán az őt illetők, mintegy szemünk előtt veszik fel a formát; szemünk láttára keletkeznek, nem merev hanem folyó egységben. Különösen a balladai hang és alakítás az, melyet ő előbbi keménységéből kivévén, elbeszélővé átpuhitolt, s újabb képességre feljogosított; s midőn igy engede a szigorból, nem csoda , ha áttévedt a hanyagba, a lazába; mert ez amazzal jár , de elnézetik, csak ne veszélyeztesse a gondolatot. — Eötvös kevés lyrát irt, de a géniusz bélyegével, forró kebellel. Neki a merevség fölengedtével is szűk volt a lyrai forma, mint Vajdának; azért prózába önte dali eszméket, mint ez. — Vachott Sándor felöl helyesen mondaték, hogy a kedély jogaiért vívott; a tiszta lyrának, mely szüntelen a szív közelében tartózkodik, nincs nála őszintébb kifejezője. Az örvendő ítészét, minő volt Kazinczyé, újkori Dajkának mondta volna. — Pap Endre kedves dalokat irt, Sleinet szerencsével forditá, igy a regényes iránt bira műérzékkel , mégis mint a parthus hátralőtt nyila, gyorsan szökik a görög világnézetbe vissza, s igen szép „Élet és dal“ czimü költeményével, túlbecsülvén a görög classicait a keresztyén regényei fölött , anachronismust követ el a szellem világában. — Szemere Miklós, költeményei tartalmánál fogva, teljesen ide tartozik s módjában is van költői gondolatokkal rendelkezni, de fogyatékos az előadási módban. Riskó Ignácznál vesz a belső frigy, alak és tartalom között; Kriza, Szentiváni népi zamatot izleltetnek, s készítik a haladást a még könnyebb lyrai mód felé. Ez a kor is magában hordá feloszlási elemét, mint valamennyi megelőzött és bekövetkezhető korszak. A classicai szabatosság, mely inkább külsőre vitethetik, itt már kezde bomlani, helyette igaz, bizonyos fokú szabadság lépett, de nyomban jött vele a rímekkel való könnyebb elbánás, dithirambikellenség, tisztátlan jambus, népdali pongyolaság. Vörösmarty megszaggatja balladái versidomát, rhytmusát. Garay, hogy nagyobb lélekzettel szólhasson, egygyé üti a rövid sorokat s niebelingeni mozgásba megy át, keresi a népit. Majd elvesz a tartalom feddhetlensége, s valami genre-féle költészet áll elő oly igénynyel, bár hogy népi legyen, de nem joggal is. „A nagyidai vajda, Hári János, Czifra Laczi, Petiké, A tót diák dala, Rósz bor,Siratnak és tetszenek. Valami jelentkezik a költők szellemében, mi újhodást éreztet. 1813-ban Szakál Lajos költői névre igényt nem tartó, de sokban méltó népbarát azon vakmerőségre vetemedik, hogy „Czimbalom“ nevű gyűjteményt csupa népdalokból összeállítva ad ki. A kritika nem gondolt ugyan sokat vele, hanem annál többet az alföldi nép, mely,mint akkor vettem a tudósítást, elkapkodd a könyvecskét; s a szerző így hra hozzám: már egy könyv sincs gazda nélkül. — Benne voltunk az uj időben. Bár mennyire folyt is a népre gondolás versben, prózában, mégis a felsőséget, túlnyomóságot mindig megtartá ama komoly nem, mely Vörösmartynál „A merengőhez, Egy könyvtárban, A szegény asszony könyve,“ Eötvösnél „Búcsú, Szörnyen szép,“ Garaynál „A vész szellem Családi képek, Úti dalok“, Vachott Sándornál „A külföld rabja, A szenvedő hölgy“ stb. költeményeket szült. Mellesleg érintve, épen ez időrg hajlik egy ítészünk abbeli kijelentése, „hogy a rhetorics volt fő a költészetben ,ami tulajdonkép annyit tesz, hogy nem is volt költészet; de ha csakugyan az volt fő, úgy minden költészet rhetorika. A dal most következő alakulásában mihamar feltolta s érezhetővé tette magát a költői eszmének szabad lábra kelése. — A regényes lyra, mint az általános jellemzésből is kivehető, annyiban áll ellentétesen a classicusval, hogy elfogulatlanul van tárgyaihoz; azért kevésbbé válogat, s e részben a legnagyobb költői szabadság foka áll elő. Mert a tárgyak világának a költői alanyiság létetik ellenébe oly czéllal, hogy ennek szereztessék teljes diadal amazok felett, mikor nem a tárgy határozza többé a költőt, hanem ez bánik szabadon azzal, kénye, kedve szerint formálván belőle alakításait. Természetes hogy igy véletlen tartalom jut a költő birodalmába egyfelől, de az is bizonyos másfelől, hogy igen sok elem tolakodik a költészetbe, mi nem volt mindig oda való, s a költői tisztaság igen könnyen meghomályosodhatik, mert megvesztegeti a kelmesség. Nem csalódom, állítván, hogy a költészeti fejlődésnek ezen pontján a magyar irodalomban Petőfi Sándor áll legelöl, társakozván vele Tompa, Szász Károly, Lévay, Gyulai Pál, némileg Lisznyai, kitűnő színezetével a népiesnek, mialatt, művészetileg szólva, nem tudok egyebet érteni a könnyű, fékeitől, vagy a forma nehézségeitől menekült, folyékony verselésnél. Az a szorongás, formai sorban méregelés, mely a classicalban törvény volt és szabatossággal nézetett, itt meg van haladva, sőt az első korszak félig használt szabadsága teljesen kipótolva. A lyra tárgyai felett uralkodik az egyéniség. Természetesen, nem úgy értem e korszakot, mintha egyikből a másikba nem nyúlhatna át például régibb költő pályája , művészete az utána kő LEVELEZÉSEK. Hangok Somogyiról Nov. 13. (Eredeti levél) Elhagytam ekéimet, a zöldelő barázdákat, s az idő beparancsolt szobámba, hogy ablakomból nézzem, mily hidegen kaczérkodik önmagával a nap, mely csak ezelőtt egy hóval is még sugárban fürösztötte a gazdák verejtékes homlokát. Tökéletes őszi kép. De most ne ábrándozzunk ; az élet többé nem tűri az ábrándokat, mely csalfa tükre szokott lenni a léleknek; való kell, való, mely nagy s nemes tettekre aczélozza a lelket; lángot ad a gondolatnak, s nem engedi hitvány álmákért verni a szivet, melynek az öntudatos ébrenlétben minden dobbanása egyegy szent zálog a haza szellemi és anyagi térem felvirulására. Ha egy lelket kivertél ábrándjaiból, ott bizonyos tekintetben téritő voltál; munkás erőt nyertél a közjónak ; erőt, mely azelőtt elzsibbadva, meglehet egy köznapi eszmétől lenyügzötten állt ! Adjon az ég minél több ily téritől az emberiség között, hogy ne legyen annyi álomkép után kapkodó, kik fényes fellegvárakat épitnek ábrándalapokra, hanem legyen minden ember— ember s munkás fia a hazának, mely mindenkinek erejét egyformán igénybe veszi, hogy nagysága s fényéből csak egy csillag is soha le ne hulljon. . . . Boldog nagy nemzetek! minő fényes lehet a ti légkörötök, hol a munka és verseny egén annyi első rendű csillag ragyog. Hazám, édes hazám! mikor lesz neked fiaidban annyi fényes csillagod ?!... A termékekre nézve röviden számot adhatok. Az aratás — miután jég és vízáradásoktól megóvott bennünket az ég — középszerűnek mondható, de nagy baj a gazdákra, hogy az uralkodó kör megfogta a munkás kezeket, s minden gazdasági munkában hátra vannak. Ben a pajtákban, kin a mezőkön nagy buzaasztagok, melyek cséplés és nyomtatásra várnak; mennyi hátramaradás,mennyi kár az a gazdákra, kivált a mely gazdaság eléggé el nincs látva épületekkel s a búzakévék nem fedél, hanem kün az isten ege alatt vannak kitéve az idők viszontagságainak. Csak a legközelebbi esős napok is mily kárt tettek a kün levő asztagokban,— könnyen elgondolható ? már pedig ha a költészet terén eltűrtük is, de a gabnában — isten látja lelkünket — nem szeretjük a — csirákat. Burgonya elég termett, s bármennyit mutatna is fel a Balatonvidék Laczger bányosi szeszgyára mind felemészti. Mind a gazdag pénztőzsér, mind jól rendezett gazdasága és roppant szeszgyára megérdemlik, hogy rövid időn nekik egy egészen külön czikket szenteljünk e lapok hasábjain. A szüret csak annyiban folyt vigan, mennyiben kedvderítő áldomások ürítettek azok közt, kiket a cholera megkímélt. Ki is ne lenne ilyenkor vigan ? a csatában megmaradt katona derült arczczal, büszke fővel köszönti a kelő napot, s igy vagyunk mi is, mert a legközelebbi múlt csakugyan a legnagyobb csaták ideje volt, ki megmaradt a vészórákban, méltán tűzheti keblére az öröm és megelégedés érdemjelét. . . Borunk kevés lett de jó. Tehát képzelheti ön, hogy az unalmas téli napokban vígan leszünk. Hogy is ne, hiszen nincsen nekünk semmi bajunk! . . A balatongőzhajózás a részvét legmagasabb fokán (nem sütitek le szemeiteket ti ipar és kereskedelem emberei ?) szegény Kisfaludy, ott ül lekötve a füredi révben, mint a rab, a részvétlenség rabja! . . A nagy költő szelleme mily magas, mily szabad volt, s e nevét viselő műve a teremtő észnek nem bir biztos jövőjű életre vergődni ? . . Oh, te nép, hálás utókor!! S hogy e veszteséget és fájdalmat valami ellensúlyozza, hozzánk dobtak egy magasztos, nagy reményt — a Pest-Kanizsai vasút tervezését. Csakhogy e népboldogító, magas eszme örökös remény ne legyen; mert mi már annyira megszoktunk reménykedni, hogy ha a komor való köszönt is be ajtónkon, nem akarjuk beereszteni, azt hívén, hogy csak — remény !!. Igen ám, de mindig csak bízni, mindig reménykedni, — ez nem elég az életnek; való kell a napokat érlelni, s nem remény, mely haszontalan páras ködként eltűnik a lélek láthatárán. Ismerjük már rég a reményt — az emberek e csalfa földi istenét; arany szálat húz ez mindenütt előtted, hogy csak utána menj; vezet hegyen, völgyön keresztül—mindig sötétben egész a sirig -------s midőn már odaért veled a sirpartjához, ki kaczag s örül, hogy bolondja valál! Előre hát a vasútvonal eszméjével ii pénzkirályok! az utókor tapsáról, hálájáról hiában biztosítanálak benneteket, mert nektek pénz kell, s nem taps és hála, és ez eszme mégis termi kincseit. A Siót regulázzuk s nyerünk annyi szántóföldet, annyi rétet, quantum satis; s hol most vad lúd és kacsák tanyáznak, s hol a gém — ez a genialis kereksármérő — egy lábon méregeti az iszapot, ott egy évtized múlva csupa televényben ereszti le csoroszláját a fütyörésző szántógyermek. (Nem szép a remény ?) Nincsen nekünk semmi bajunk ! Újságot csak járatunk annyit, mennyiből megtudhatjuk, hogy a hazának mi baja? s ha épen szűkölködnék egyben-másban, arravaló az újságcsináló, segítsen rajta a papíron ! A színészek meg ne látogassanak, hiszen, ha felütik is székhelyüket egy vagy más pontján a megyének, részvéthiány miatt el kell hurczolkodniok,de még minek is a színészet? van itt magunk között is annyi vígjáték, dráma, hogy csak játszani kell, s azonnal kész a taps. Pártoljuk az irodalmat. Vas Gerebennek itt van nálam közelebb megjelent regénye számos példányban, ha el akarom adni árverezni kellene! Ugyebár, nincsen nekünk semmi bajunk?! Csakhogy mégis kérem az istent, hogy múljék el gondolatomban ez a sok keserű pohár. . . . Egy éve körülbelül, hogy e lapok hasábjain megpendítem az „irodalmi kör“ eszméjét, Dr. Haizler mocsoládi ref. lelkész közremunkálásával, mely körnek fő- czélja lenne a körüli megyékben az irodalmi erőket felkarolni, s egyházi úgy mint szépirodalmi dolgozatokat — melyek megütnék a mértéket — világ elé bocsátani. Továbbá Pesten, mint a magyar irodalom központján megjelent s érdemes munkákat számos példányban meghozatni, s itt nemcsak a tagok, hanem minden a munkát bírni óhajtó egyén közt az illető díjért kiosztani; Így nem lennénk arra szorítva, hogy minden nevezetesebb munkára mintsem egyenként előfizetnénk, a hozatási költségek, részint a munka sokáig vagy épen örök időkrei elmaradásától rettegve,amit sem teszünk az irodalom érdekében, vagy épen keveset. Tehát a czél szent, mely felé az „irodalmi kör“-nek törnie lenne feladata ; mivel az anyagiság körébe is vág, létrehozni s fentartani e szent eszmét (bár rövid időn mind szellemileg, mind anyagilag illően kamatozna) még eddig semmi alapos hit fenállhatására. így vagyunk nemcsak e megye, hanem szerte e hazában, egy szép pipa, vagy az agarászaton nyert versenybillikom sokkal több becsben áll sokaknál, íróink bármelyik művében letett szellemkincseknél. Én részemről igen szeretném, ha nemcsak itt, hanem más megyékben is jönnének létre „irodalmi körök, melyeknek élére a hivatottak állva, s a kor vezéreszméjétől lelkesülve igen sok fásult keblet felrázhatnának az irodalom — ez egyik legdrágább kincsünk — érdekében. Nem csak egy ily magas eszme élén, mint minőnek én az „irodalmi köröket tekintem, de tudok kisebb mulatság s összejöveteleket, hol sokszor egy vezérhang megtette haláját, s számos aláírások történtek nemes czélokra. S ha Pestet a magyar irodalom tűzpontjának, szivének valljuk, — én részemről nem, hiszek itt vidor, tartós életet, ha csak a megyék — e szétágazó gazdag erek — minden vér s erővel a sziv felé nem tolulnak. ROBOZ ISTVÁN: AUSZTRIA, Bécs, nov. 23. Ferdinand Miksa Főherczeg ő cs. fensége egészségének helyreállta után tökéletes felüdülés végett Bécsbe jövend, egy ideig a császári család körében maradandó. — Schlick gróf tábornok a negyedik hadsereg parancsnoka uj évkor négy heti szabadsággal Lembergből szinte Bécsbe jövend. — Crenneville Lajos gróf cs. k. vezérőrnagy néhány nap óta itt mulat, s tegnap Matzenbe ment. — Scitovszky bibornok, Magyarország hgprimása ma látogatáson volt Bud gróf külügyi miniszter urnál — Dr. Ranolder veszprémi püspök is a birodalmi fővárosba érkezett. Vaa Preá bibornok és nuntius ur ma nagy ebédet adott, melyre Magyarország hyprimata és valamennyi birodalmi tanácsos hivatalos volt. Az orosz diplomatia tegnapelőtt az orosz csász udvari szálláson tartózkodó Stakelberg gróf tábornok nejének termeiben gyűlt össze, hol nagy ebéd adatott. Több a diplomáciéhoz nem tartozó notabilitás is meglátogatta a bájos urhölgy fényes termeit. Ficquelmont gr. tábornok, volt miniszter egy a keleti kérdésre vonatkozó uj politikai munkán dolgozik, mely alkalmasint 1856-dik évben már nyomtatásban megjelenendik. A diplomatiai kar és magas aristokratia egy nagy része ma látogatást tenne 11 er nich herczegnél, hogy névnapjára neki szerencsét kívánjon. A herczeg termei holnap a magas társaságnak az ünnepélyes elfogadásra nyitvák. Miután a keresk és ipar részérő a hitelintézet alapítóinak többsége jelenleg már Bécsben van, erősen hiszik, hogy a 24 tagból álló igazgatótanács a közelebbi napokban már meg fog alakulni. KÜLFÖLD. Angolország, London, nov. 19. Az uj gyarmatügyi miniszter Labouchere Henrik az alsóház régibb nevezetességeinek egyike, mert már 1826 óta ül ottan követi minőségben. Az első négy évben a reform-bili által elmosott st. Michael választó kerületet képviselte. 1830 óta folyvást Somerset megye Taunton városának követe, mely kívüle még egy képviselőt küld az alsóházba. Társadalmi állását illetőleg vagyonos ember, Essex megyében jószágai vannak s kétszimöszülése két befolyásos családdal hozta őt rokonságba. Első neje sir Thomas Baring leánya, a második Carlisle grófé volt. Atyja franczia királypárti menekült, anyja gazdag