Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-24 / 1713. szám
amerikai nő, ő maga londoni születés, hol 1798-ban látott először napvilágot. Jóságában az Egyesült államokat beutazta. Első beszéde az alsó házban talpraesett volt, de azóta inkább szorgalma és tárgyismeretei, mint szónoklatai tüntették őt ki. Hivatali pályáját 1832-ben Melbourne minisztériuma alatt, mint az admiralitás lordjainak egyike, kezdte meg. 1834-ben e kabinettel lelépett s következő évben ismét Melbournékkal a kereskedelmi osztály alelnökségét vállalta el. Három évvel később részt vett ő is ama párisi küldetésben , melynek Francziaországgal kötendő kereskedelmi szerződés volt czélja, de nem eredménye. Ugyanakkor a gyarmatügyi al-államtitkárságot is vitte, élte legnagyobb részét azonban a kereskedelmi osztályban (Board of Trade) tölte, melynek 1839-től 1841-ig elnöke, 1846-tól 1852-ig pedig izlandi alállamtitkár volt. Lord Derby kormányra jutásának ideje óta Labouchere szünetelt s az alsóházban is csak ritkán szólt. A mérsékelt harczpártiak őt soraikba tartozónak hiszik. A „Times“ dicséri e választást s reméli, hogy Labouchere rendben fogja tartani osztályát s ennek teendőit könnyűséggel sőt gyorsasággal végzendi, pedig ez a fődolog. A gyarmatügyi munkák, úgymond, aligha túlterhelők, mert ezen osztály főnöke egy év óta hat ízben változott, anélkül, hogy ezt a szerencsére önmagukat kormányzó gyarmatok megsiütették volna. A „Times“ azonban ezúttal megemlíti azt is, hogy nemcsak lord Stanley, de Sidney Herbert a peelita békebarát is meg lön kínálva a gyarmatügyi tárczával s ezért Palmerston lordot kissé gyönge vndokokkal mentegeti, elmondván, hogy ő lordsága ezzel csak e gentleman elismert tehetségeinek és feltett honfiúságának akart bókot csinálni s számolt a tagadó válaszra, vagy pedig azt hitte, hogy ha Sidney Herbert a tárczát elfogadja, ez a nemzeti politikához megtérésével lesz egyértelmű. Az „Advertiser“ az új minisztert édes-sanyarúan üdvözli. Becsületességben, úgymond, tiszttársainak egyike sem múlja őt felül, de e helyett több akaraterőt és határozottságot óhajt neki. Családi politika tekintetéből választása ellen nem lehet kifogás, miután Labouchere Sutherland herczegnő és Carlisle gróf sógora, neje Devonshire és Sutherland herczeget unokahúga, Argyll herczegnő testvére s Granville gróf rokona ! A „Herald“ szerint Labouchere természetesen maga a középszerűség. Minap említik, hogy az angol kormány jövő tavaszszal körülbelül 100 ágyú- vagy mozsárnaszádot fog a balti tengerre küldeni, közelebb pedig Portsmouthból írják, hogy ott 200 csupa ily gőzgépes hajó van megrendelve, melyeknek szerkezete olyan lesz, hogy egyszersmind hidakul (ponton) használhatók. Peel Robert az uralkodó divatnak hódolva tudományos felolvasást tartott s a tudomány gombjára a politika kabátját varrta fel. Meggyőződését fejezte ki, hogy a háború még sok időt és áldozatot fog kívánni, míg czélja Oroszország megaláztatása elérve lesz, de hiszen lord Palmerston majd megteszi a magáét. Sok szóbeszéd van holmi coalitiókról, e (szóló) e híreket mind hamisaknak tartja s nem hisz oly coalitio lehetőségében, mely a kormányt a háború erélyes folytatásában gátolhassa. Liverpoolból i. e. január 9-én a „Guiding Star“ 500 utassal indult Ausztráliába s azóta hírét sem lehet hallani, annyira, hogy már végkép elveszettnek tartják. Franciiaország, Páris, nov. 19. A „Moniteur“ 18-káról jelenti : A császár ma rendkívüli kihallgatáson Mehemmed Bey ő excját, az ottomán Porta rendkívüli követét és teljhatalmú miniszterét fogadta, kinek szerencséje volt császár ő felségének Thouvenelur megbízó levelére azultán feleletét, valamint Szebasztopol bevételein üdvözlő iratát átnyújtani — Tegnapelőtt a császárnak és császárnénak bemutatták az oxfordi püspököt, De Duc norvég államminisztert, sa brüsseli és londoni porosz követeket. A „Moniteur“ 18-ról jelenti: Ma 64 órakor erős tűz ütött ki a katonai élelmezési épület egyik raktárában a Billy-quai-n. Az épület leégett. Mindjárt az égés első pillanatában föl kellett hagyni minden reménnyel az épület megmentését illetőleg. A sütőkemenetek érintetlen maradtak, és a többi raktárakat megmentették. Nem volt még tudomás róla, hogy valakinek baja lett volna azok közöl, kik a tűz elharapózásának megakadályozásán segítettek. Lacondamine, az oltászok parancsnoka, vezénylett az oltásnál. A szerencsétlenség helyszínén jelen valának : had-, bel-, s földészeti miniszter, Magnan tábornagy, a császári testőrség főparancsnoka, és a rendőrfőnök. Páris, nov. 20. A „Moniteur“ 19-kéről jelenti: A császár ma a nassaui hg levelét vette, melyben második fia, az egy éves Frigyes hgnek halálát jelenti. Ugyan a „Moniteur“-ben olvassuk: Azon égésnek, mely vasárnap a quai de Billyn levő katonai élelmezési raktárban ütött ki, szerencsére nem volt oly komoly következménye, mint félni lehetett. Csupán egy az élelmezési épülettől és a malomtól elszigetelve álló gabnaraktár égett le. Az igazgatás roppant gabna és liszt készletei tehát majdnem érintetlen maradtak, s azonnal pótoltatnak a külföldön vásárolt már megérkezett és útban levő gabnával.“ Ez élelmezési épület égése egész Párist egy óráig rémülésben tartotta, mert az égnek az óriási város fölötti vérvörös színéről eleinte azt lehetett gondolni, hogy Páris mindenik végén ég. A legaggasztóbb hírek keringettek, gyújtásról, lázadásról stb. beszéltek, míg végre 7 óra tálatt megtudták, hogy hol ég. Paris utczáin és a Boulevardokon roppant tolongás uralkodott, és oly kinézéssel bírtak, mint a forradalmi időkben szokott lenni. Mindenütt csoportok állottak, mindenki bizonyos irányban sietett a tűz helye felé. A lángok megvilágíták az aggódó emberekkel telve levő Marsmezőt. A Pont Royal és más hidakról jól lehetett a tüzet látni. A házfedelek, erkélyek, terasseok termé valának szorongó nézőkkel. A tűz eloltásában az egész párisi helyőrség részt vett, s azt úgy eszközli, hogy a szomszéd épületek fedélzetét leszaggatta. Páris, nov. 30. Svédországot illetőleg ma kedvező hírek keringettek a börzén. Szövetségi és házassági szerződésről beszéltek egyszerre. Mindez elsietett hír lehet, azonban jólértesült körökben Canrobert küldetései csakugyan kedvező eredményűnek hiszik lenni. A császár tegnap a a Theatre francesban „Joconde“ első adatásán jelen levén, először jelent meg nyilvánosan a Seraphine-rendjellel. A császár ma reggel 9 órakor Rambouilletbe ment. Ő felségét Cambridge hg. és Magnan tábornagy kísérték.A császár 5 óra felé térhetett vissza St.Cloudba, s ma este az olasz operában a „Trovalore“t vala meghallgatandó. Spanyolország, Madrid, nov. 13. A saragossai eseményeknél két irány jutott különösen érvényre, egy socialisticus és egy politikus, — így ir az „Epoca.“ — Bizonyosnak látszik, hogy nemcsak az élelmiczikkek, hanem a tüzelőszerek ára is ott igen magasan áll. A nép árleszállítást kívánt, valamint az odroi és a községi erdők eladatásának megszüntetését, melyekből a napszámosok szokták a fát magok számára hordani. De nem sokára tovább mentek s elhatározták a jelen minisztérium létesítését s egy ínás democrata minisztérium megválasztását Espartero elnöksége alatt. Eleintén a fölkelők győzelme tökéletesebbnek látszott. A militia egy része a mozgalomhoz csatlakozott, a főkapitány pedig semmit sem tehetett, mivel a helyőrség nagy része Pampelonába vonult, melynek helyőrsége Saragossa számára volt szánva. A militia vezetői alkudoztak a fölkelők főnökével, ki a hús, a kenyér, s a tüzelőszer árát nemcsak meghatározta, hanem intézkedéseket is tett a nép kielégítésére. Egyúttal a kormányhoz és a corteshez intézendő adressek írattak alá, melyekben szabadelvű politikát követeltek. A dolgok jelen állása folytában valószínűleg tudósítások érkeztek a kormány erélyes határozatai és Esparteronak szilárd föllépéséről a cortesben Saragossába. A kormány, úgy látszik , a hatóságok és csapatoknak megparancsolta a városbóli kivonulást és Aljaferia megszállását, azon esetre, ha a fölkelést nem lehetne többé elnyomni, tudatván egyszersmind azon szándékát is, miszerint minden a környékben levő disponibilis haderőket Saragossában öszpontosítandja. Ezen viszonyokkal szemben a saragossai fölkelők nem akarák Esparteroval a dolgot egészen elrontani , minélfogva ma 11 órakor a város visszatért előbbi nyugalmas állapotába. Mondják, hogy a militia több tisztje adresset intézett volna a királynéhoz, melyekben ők a fölkelők követeléseiket támogatták. Belgium, Brüssel, nov. 17. Amit a francziák császárának bekövetkező látogatásáról megírtunk, és most már Párisból érkező levelek is jelentik , hogy • t. i. a császár a mi kir. családunkat a jövő- vagy pe-dig a január hóban meglátogatandja. A minisztérium egyelőre túlnyomó többséggel bizand a kamarákban, amint ezt az elnök és alelnök megválasztatása mutatta a második kamarában. Delfosseur, az ellenzék jelöltje, csak 35 szavazatra bírta vinni, mig a miniszteriális Delehaye ur 52 szavazattal ismét elnökké választatott. Midőn illető székén helyet foglalt , Delehaye úr megtarta a szokásos rövid beszédet, melyben megigéré, miszerint ép oly részrehajlatlan teend, mint a múlt ülésszak alatt. De sohasem mutatta magát egy kamaraelnök rendszeresebben részrehajlónak, mint De- 1eha ye ur amaz ülésszak alatt; azért is szükségtelen volt kollegáival tudatni, miszerint ő a mérséklés és békülékenység politikáját ezután is követendi. Delehaye ur 1851-ben elhagyá a szabadelvű pártot, mert egy baloldali, még a legmérsékeltebb sem akart vele miniszteriális combinatióba lépni. Görögország. Most már kitűnt miért jött követ és hajóraj Amerikából Görögországba, s legalább szembetűnőleg nem látszik , hogy valami amerikai-görögorosz szövetség volna a dologban. King amerikai polgár részére 138.000 drachma kárpótlás fizetéséről volt szó egy telekért, melyet a görög kormány útépítés végett sajátított ki; a fizetésnek már két év előtt kellett volna megtörténni, de az események rohama közben elmaradván az, most kellett teljesíteni. S ez megtörténvén, követ és hajóraj ismét eltávozott, s kik az amerikaigörög-orosz szövetség napfényre jövetelét örömmel avagy aggodalommal várták a legközelebbi napokban Athénében — csalatkoztak. Amerika. Az Anglia és az Egyesült államok közötti diplomatiai egyenetlenségről az amerikai lapok sokat írnak. A democrata közlönyök a viszály okát Palmerston lordra hárítják, az elnök elleni párt pedig az egészet a democraticus kormánypárt (azaz rabszolgatartást pártolók) mozgalmának s választási fogásának festi. Ily szellemben is a mérsékelt „Courrier“ a „Herald“ és mások. Ez utóbbi Párisból hallja, hogy a Cuba kérdés igen harczias modorban volt újra lord Palmerston és az amerikai követ Buchanan közti beszélgetésnek tárgya. Az egyesült államoknak a földközi tengeren lévő biztosa egy gőzöst s egy kisebb hajót kért erősbitésül, még pedig az általános s különösen a nápolyi válságos politikai helyzet miatt. Wagner Józsefet a törvényszék két havi fogságra s 100 f. sz. birságra ítélte, rá bizonyulván, hogy a brit idegen légió számára ujonczokat toborzott. — Másrészt, az utóbbi napokban St. Louisból egy hadnagy 75 közemberrel hír szerint Halifaxba, az ottani angol parancsnoksághoz szökött át. — St. Louis mellett a vasúti vonat alatt egy híd leszakadván, 22 ember életét vesztette. Csatatér. — A Kugilnál történt lovassági csata után letett Korff báró orosz tábornok meghalt. — Sir Edmund Lyons admiral jelenti nov. 18-ról, hogy Sherrard Osborne kapitány jelentése szerint nov. 5-én és 6-án a nevezett kap. parancsnoksága alatt álló hajóraj az azoni tengeren roppant mennyiségű gabonakészletet megsemmisített. Az idei termés volt az,és hat rétegben volt felhalmozva; két angol mértföldre volt a gheis klimani partnál elhelyezve, s részint a birmiai részint a kaukázusi orosz sereg számára tartatott készen, hogy a jég kezdetével azonnal elszállittassék. Osborne kap. ügyes rendelkezésének, Kennedy hajóparancsnok által gyámolítva, sikerült az ellenség ezen biztosságban hitt készletét megsemmisíteni, a szövetséges ágyúnaszádok védelme alatt, nem kevesebb mint 4000 főnyi orosz lovasság és gyalogság szeme láttára kiszállván. A szövetségesek 4 embert vesztettek. A Fehértengerről jelentik az orosz tudósítások, miszerint aug. 3-án egy ellenséges gőzös három naszádon küldött Siuzma faluhoz Archangel kormányzóságba , s miután az első helyről a fegyveres parasztok által elűzettek, egy másik helyen a templom mellett 70 ember kiszállott. Ismételt elűzés után sikerült az ellenségnek a templomba bejutni, s itt az oltárajtókat feltörve, az evangéliumokat, valamint több képet, a feszületet, a miseruhákat és templomi drágaságokat elvitték. Egy parasztházban két képet összetörtek. Ezen templomrablási pusztításról értesülvén a czár, parancsot adott, hogy nevében és költségére állíttassák helyre a nevezett templomnak minden drágasága. — P e 1 i s s i e r tbgy távirati jelentése nov. 1- ról: Tüzérségi „Moulin“nak nevezett parkunk Inkermann mellett egy részben semmivé lett tegnap d. u. 4 órakor három raktár légberöpülésével, melyekben mindössze 30,000 kilogramme lőpor, 600,000 töltény, 300 megtöltött bomba és más hadiszer volt. A tova vetett égő anyagok nagy tüzet okoztak a szomszéd angol parkban is. Itt is voltak egyes fellobbanások. Hat órakor az angol és franczia munkások urai voltak az égésnek. Veszteségünk 30 halott, ezek között 2 tiszt s mintegy 100 sebesült , köztök 10 tiszt. Bárminő fájdalmas is, örvendeni lehet, hogy nagyobb következése nem lett ezen eseménynek. Szövetségesünk veszteségét nem tudom; olyan formának gondolom, mint a miénk. Mint csaknem mindig hasonló esetben, nagyon nehéz megtudni az első fellobbanás valódi okát. Ezen eset kétségtelenül sajnos, de készleteink oly nagyok, hogy a sereg egyátalában nem szenvedhet e miatt rövidséget. — A francziák szemközt állván az oroszokkal a Csernajánál következő mulatságba bocsátkoztak egymással az előőrsök, mi egyébiránt, mikép nyomába jöttek, már korábban is többször megtörtént. Fehér zsebkendőket kötve a francziák szuronyaikra magasra emelték azokat, s ezt látva az oroszok, nem akarván az udvariasságban hátrább maradni, ugyanazt tették: a fehér kendők egymásnak felelve lobogtak mint a két részről Ekkor azután kenyeret és kávét mutattak a francziák az oroszoknak, s erre az oroszok pálinkával telt kulacsaikat emelték magasra. S végre mintegy önkénytelen közmegegyezésből mind a két fél közeledett egymáshoz fegyver nélkül s kávéztak és pálinkáztak együtt. A franczia és orosz lisztek darab ideig semmit sem tudtak a katonák ezen mutatkozásáról. A „Gringalet“ orosz tűztelepről bizonytalan jellemű összejöveteleket látván olykor az őrség, néhány golyót küldtek a mulatozókhoz, de azért egyre folyt ezen összejövetel. A közelebbi napokban azonban tudomására jutott ezen társalgás a franczia fővezérnek, és azonnal szigorú parancsot adott ki, hogy az többé meg ne történhessék, s a kapitány , kinek felügyeleti mulasztásával történt meg ezen kihágás, büntetés alá esett. Gyakran megtörténik az is, hogy a franczia és orosz katonák csekély távolságban munkálkodnak egymástól erődítmények emelésén, honnan könnyen lődözhetnének egymásra, s a tisztek azt kezdték észre venni, hogy igen jó alkalmakat elszalasztanak e tekintetben a katonák. Ha kérdés történik, miért nem lőnek az oroszokra, így felelnek: „Ha mi lövünk, ők is lőnek, és kölcsönösen akadályozzuk egymást a munkában, ebben vagyunk megállapodva.“ Ezen megállapodás egyébiránt csak hallgatólagos és ösztönszerű mind a két részről, de azért bárha a csatákban jól küzd mind a két fél, ezen barátkozás nincs kedvökre a tiszteknek. — Nov. 5-kén a krimiai angol táborban megülték az inkermani csata emlékét. A könnyű hadosztály elötte való este néhány.Szebasztopolból került kátrányos hordót gyújtott meg világításul, s e kívül egy nemére a fáklya— táncznak kelt; a többi hadosztály is követte a példát, s nemsokára az egész angol tábor fényben ragyogott, vetkező költészetbe, vagy a legutóbbi növendék nem térhetne vissza az előbbeni műalakításhoz. Nem úgy értem. Az említettek közöl is Tompa, Lévai sőt Petőfi is kölcsönöztek valamit a megelőzött alakítási módból, vagy legalább azon indultak meg , de a költői pályát nem a kezdeti föllépés határozza el, hanem a derekas kiformálódás, kiváló szín és tulajdon eszmekör. És ezen művészeti kellékek betöltése adá, szemeinkben, a regényes lyra második korszakát, hogy a harmadikat azon ponton jelöljem ki, melyet előkelőleg Arany képvisel, mint a ki a szétoszlással, felbomlással fenyegetett, s rendetlenségre hajló korszakból, mint tudalmasan alkotó művész áll elő, s a tartalom gazdagságát a forma szépségével párosítván, új költői világnézetet alapít meg. Petőfi Sándorról, mondhatni, határzott vonásokat ismer az olvasó, mik a köztudalomba átmenvén, önállásig kikerekített egyéniségben mutatják e geniális szellemet. Nekem azonban eszmeköre, tárgyvilága nem annyira feladatom, mint a művészet érdekében tett eljárása. E részben mondhatom, hogy vele senki sem áll egyenlő fokon. Ő a lyrai mozgásba, mely az előbbeni korszakon át egyenlő hangtartásban fejezi ki magát, beleveti a többféleség, változatosság mozzanatát; azért versei nem állókép, melyek egy gondolatot egyszerűen a legrövidebb utón vinnének át, hanem a fölvett hangtól eltérve, majd ismét visszafordulva, játéki menetet űzve, váltva, tehát annál szebben, elevenebben. A dalok régibb compositiójának egyszerűsége, melyet szabályosság néven ismer és méltat az aesthetica, föllépte óta hátrahagyott, meghaladott lépcsőnek mutatkozik, melynél nem lehetett többé megmaradni, így Petőfi nem a szabályosság költője többé; attól eltérő mint az angol kert a francziától, mint a szabad patak a csatornától. Neki utjai vannak maga szerint , a nélkül, hogy vesztené irányát. Ő legszebb és talán legtöbb versét ily változatokon viszi át, a hangot másítja, hasonlót nem hasonlóval, tétet ellentéttel gazdagít s elevenít föl; és poétái formájában kellemmel jelenik meg az érzelem, a gúny, a nedély. Az ő költészete harmónia. Sokat beszélnek a Petőfi népiességéről ; ez mind az aesthetika körén kívül esik. Lehet neki alföldje, pusztája, mint van mindnyájunknak, de mit ér, ha nincs az a költői egyénisége, egyénisége, mely az egész tárgyas világot öngóczában, mint kohban,fel birá olvasztani, s maga képére alkotni, mint királya pénzt. Ha tehát én e költői egyéniségre s alanyiságra vezetem az olvasó figyelmét, a művészet érdekében járok el. Nála minden mozgalom : lüktetés; minden tagjában árverési gyorsaság; a folyósság, buzgás, forrás, az első korszakhoz képest hatványozott módosulás. A lyrai érzelem nála szinte cselekvénybe megy át; innen oly erős, ellenállhatlan hatása, mely megcsinálja a kedélyt, ha talán megromlott volna. A korszak elevenségét, ifjúdott életrevalóságát, mint haladási felvonást, kitűnőleg bírja Tompa, sőt gondolati gazdagsággal, mélységgel pótolja is azt. Ha e borongó, majd virágnyelven szólandó költőnél sokszor elesni látjuk az alakot és tartalmat egymástól, csak érintjük a szigorúan művészi körből való kitérés csekélynek mutatkozó első lépését. — Ő a művészeti felsőséget hajlandó átengedni az erkölcsnek , közhasznúnak, érdekesnek. — így a művészet titkát igen nyilvánosan űzi, ezért őt közelre tűzi, el is éri; de az nem több aztán véges czélnál. Mindamellett ő egyike azon magasabb idomú költőknek, kikre néz a nemes tiszt és feladat, hogy a művészet eszméjét óvják, s megtartsák a reá támadó kelmesség ellen, melynek az újabb költői nemzedékből alig bir egy kettő ellenállani. Mint a művészet avatottjait üdvözli az uj lyra még Szász Károlyt, Lévai Józsefet, Gyulai Pált, kik a tömeges tartalom fölött, mint öntudatos alkotók, foglalnak állást, s tartják a sulyegyent amaz irány ellen, mely a népi elem ürügye alatt, mint már megjegyeztetett, vidéki poézist akar keletbe hozni. Ha Lisznyai Kálmánt is ezen nemesbidomú költők közé számítom, azt bizony csak néhány verseiért teszem, melyek tulajdonkép kivétel a nagyobb számú elprózaisodott költeményekhez képest és mellett, minőkre, nem tudni hogyan vehet magának szabadságot, kiben költői lélek van. Lisznyaira már 1847-ben meg volt jegyezve, hogy „még a füvek, madarak minden apró tulajdonait s genealógiáját is oda írja egy tavaszi dalba“, hogy csupa ingredientiákból dolgozik; azaz tulajdonkép ő a kelmei költészet nagy mestere, behonosítója, a mellékességek dalnoka; vele tért ki az uj lyra csak imént fölvett útjából, s bár többen dolgoztak úgy mint ő, mindamellett nem bírták annyira művelni a kelmeiséget, hogy valami nagy reményeket ápolna iránta a művészet eddigelé. Mi lesz belőle utóbb, nem tudhatni. Lehet, hogy kiforrja magát, s talán határzott jellemet vesz föl s megállapodik egy időre, mint uralkodó ízlés; de én nem hiszem, nem óhajtom, mert veszteségül, hanyatlásul tekintem. Eltudva ezen kitérést, a dalköltészet, ballada, a költői beszély igen jelentős előmenetelt mutatnak a fölvett korszak folytán. Vegyük a Vörösmarty, Garay féle balladákat, beszélyeket, és vegyük e kor legkiválóbb e nembeli terményeit leginkább Aranytól: meg fogjuk látni a hangmenet újdonságát, sőt hazaiságát is. Mint eddig, úgy most is csak kevéssé emlegetem, hogy ki mit irt, hanem inkább hogy miként, mégis lehetlen oda nem mutatnom az olyan előadásra, mint „Zách Klára, aztán Toldy Miklós“ kalandja „hajdanában, danában.“ Az utolsó fejlődési korszakot nem is mondhatnék bevégzettnek, ha a fölvett művészeti népiesség, mely a népben még öntudatlan, a költőknél már öntudatig nem volna vive; ha nem állna e korszak végén Arany János mint amaz öntudatos népiesség kiváló képviselője. Nála a tartalmon és költői elemeken keresztül tiszta formákig vívta ki magát a műeszme. Azért ő teszi a zárkövet a regényes lyrai alkotásokhoz, vagy ő benne tér vissza költészetünk az első kezdethez, az eredeti népköltészethez ; de ezen népköltészet nem oly közvetlen, abstract, öntudatlan munkásság többé, hogy csak belé kell gondolni a poezist, hanem tartalom és forma át vannak egymás által szellemitve; az ebben, ez abban lelé örömét, kényelmét, kielégíttetését. Soha sem volt még módjában a magyar költészetnek ilyszerű, s ily nemű megújhodás. Sohasem párosult ennyire ösztön és tudalom, élet s tan, elmélet és gyakorlat. Irodalmunk története meg fogná mutatni, hogy költészeti reformjaink jobbára idegen érdekben történtek, ismert, nem ismert világnézet által vezéreltettek, s előbb,mintsem vélhetők, kimerültek a legnemesebb törekvések, mikor úgy kelle aztán a világ valamelyik széléről előkeríteni egy egy oltógalyt, hogy nemesíthessük az anyafát, tovább is láthatni gyümölcsét. A művészet eredeti alakjai mai nap már megvannak idehaza, s nem kell többé kerestetniük sem Rajna sem Szajna partjain. Megtanulunk szólani a nép nyelvén mint a próféták, s egyszerűen, mint az evangyéliom. A nép és műköltészet tanulmányai kölcsönhatásba léptek, közös mederbe szakadtak, s áthaták egymást teljesen. — Midőn ezelőtt tizenöt esztendővel a népköltészet ereklyéinek gyűjtésével, s még inkább tanulmányozásával kezdtem foglalkozni, egy barátom kérdezd tőlem: mit akarok azokkal a népdalokkal, felelem: azt, hogy írjatok a magatok közönségének, mint a népdal van írva a magáénak. E magyarázat akkor még, bizonyosan, érthetlen volt. Ma nem az többé. Magyarázat jelenleg az egész költői irodalom, de még dönthetlenebb a hazai ösztön, mely a szellem életébe csodálatosan szövi be magát, s mintegy isteni ujjmutatás szerint dolgozik. E részben egy kézre munkálódik a történet, a földirati helyzet, a fajtasság, és tisztába hozatik a művészet iránya. Nem ok nélkül jön például a hollandi népnek elsősége a tájfestészetben. Hazáját a tenger vala elbontandó, s meg kelle menteni azt— a festészet által. A magyar népiség ilyen hollandi föld a különböző nyelvű és módú fajok közepett, s megmentésére nincs más lehetőség, mint önségének a művészet által mennél hűbb kiemelése, felmutatása; ezért nem csoda, ha a költői szellem erősebben ragaszkodik nálunk a népieshez, mint netalán bármelyik európai népnél. A jelenségek ide mutatnak, és ez nem történt vaktában. A szellem útján történt minden; bennünket Isten ujja vezérlett. Most kérdheti akárki: van e szerves költői élet hazánkban a legutóbbi huszonöt év alatt: a felelet kész. Végül: óhajtanám, hogy jelen elmélkedéseim öregbítenék a költői nemzedék bizalmát a szellem fejlődése iránt, és pedig ne rettenne meg az irodalomtörténet lehető magyarázatain, melyek a múltba helyzik a költői tökélyt; s viszont ne becsülné túl a jelent, ha talán ennek is rajzoltatnak némely elsőségei. „Minden kornak van Istene.“ Introite, nana et heic dii sunt. ERDÉLYI JÁNOS: Távirdai tudósítások. Paris, nov. 22. A szárd király Marseillebe érkezett, s innét Lyonba utazott el. Hága, nov. 77. A Staats-kourant jelenti: Sahud ur, eddigi gyarmatminiszter, D u y m a e r van Twist I helyébe hollandi Keletindia főkormányzójává neveztetett ki. Myer eddigi minisztertanácsos gyarmatminiszterré lön Turin, nov. 20. A pénzügyminisztérium egy 30 millió franknyi kölcsönt indítványoz 1855 dik évre a 28 millió franknyi deficit fedezéséül. A kamra ülései néhány napra elhalasztvák. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. ♦ _______ Magyar könyvészet. 575. Dalok a „Pünkösdi királynő“ czimü eredeti népszínműből. Irta Szigligeti Eduard (mert nem Edvárd), zenéjét szerkesztette s részben eredetileg irta Doppler Károly. Pest, 1855. Nyomatott Herz Jánosnál. 8 rét 8 l. Ára 6 pkr. 576 Bellinger J. Földrajzi vezérfonal. Két tanfolyamban. A cs. kir. osztrák algymnasiumok és alreáliskolák számára. Irta Bellinger J. Németből fordította Fényes Elek. Második kiadás. Pest 1855. — Heckenast Gusztáv tulajdona. Kis 8 rét 80 l.(Ára 12 pkt.) 577. Kiss Károly. Olvasmányok a hadi történelemből. Külön lenyomat a Magy. Akad. Értesítőből.) Pest. Nyomtatta Länderer és Heckenast. 1855 8 rét 86. 1. 578. Kubinyi Ferencz. A Tisza medre, mint az ősemlősök sirkertje, föld-, állat- és őslénytani tekintetben. (Külön lenyomat a Magy. Acad. Értesítőből.) Pest. Nyomtatta Länderer és Heckenast 1855 8-rét 201.