Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)

1856-02-14 / 1779. szám

Börzetudósítások. Bécs, febr. 12. A pénzszűké­nek tartóssága nyomasztólag hat az üzletre. Az állam­­vasuti részvények a párisi magasabb keret folytán emel­kedtek. 5°to met. 8374.—%. 4ya% 74— Va- Nemzeti köles. 85—Vs- 4 854—ki sorsj. 4033/4—7/s- Bankrászv. 4023 — 1025. uj bankrészvények 265—266. Hitelintéz. 285 —y2. Urbérkárp kö­.v. a. a. 83­1—84. A többi 77 — 82. Éjszaki vasút 246*4—1*/*. államvasut 334—335. a vasúti certificat 248—y2. Augsburg 106. London 10. 20. Paris 123. Arany 101/4. Ezüst 71/1. Táviratilag. Páris febr. 11. 4y'2#|o rente 96. 3% 72. 95. államvasut 870. Credit mobil. 1560. London, 3% consulok 917/*­Gabonaár. Pest, febr. 13. Búza bánsági 80—84 fontos 5 frt 30 kr. — 6 frt 30 kr.; tiszai: 80—83 font. 5—5 frt. 48 kr.; bácskai: 79—81 font. 5 frt 12 kr. — 5 frt 36 kr.; fehérvári: 80—83 font. 5 ft 20 kr. — 6 frt 20 kr. Kétszeres: 73 76 font. 3 frt 36 kr — 4 frt; Rozs: 74—78 font. 3 frt 30 kr — 4 frt; Árpa: 63—68 font. 2—2 frt 40 kr; Zab : 43—46 font. 1 frt 12 kr — 16 kr; Kukoricza: (1854) 79—81 font. 2 frt 36 kr — 2 frt 48 kr; uj: 78—80 font 2 frt 12 kr — 2 frt 16 kr. Köles (paprikás) 80—82 font. 2 ft 54 kr. — 3 ‘rt 4 kr; bácskai : 78—80 font. 2 frt 12 kr. — 2 frt 20 kr.; Bab uj : 4 frt 12 kr. — 4 frt 20 kr.; Repc e : 8 frt 15 kr. — 8 frt 30 kr. a. a. m. Győr, febr. 10. Búza, itteni termés 80—83 fontos 5 frt — 5 frt 40 kr.; bácskai : 79—80 font. 5 frt 15 — 30 kr.; Rozs : győri termés 73—76 font. 3 frt 24 — 48 kr.; Kétszeres : 75 —77 font. 3 frt 36 kr. — 4 frt. Árpa, ab­raknak 63 — 65 font. 2 frt — 2 frt 12 kr.; sörfőzésre : 66—68 font. 2 frt 30 — 42 kr.; bácskai köles 2 frt 30 — 40 kr.; Kukoricza u : 79—82 font. 2 frt 42 kr. — 3 frt.; uj 78 —80 font. 1 frt 54 kr. — 2 frt 24 kr. Zab : 41—46 font. 1 frt 20 — 24 kr. Bab: 4 frt — 4 ft 12 kr. Debreczen, febr. 9. — P­uza 4*12 — 5 ft.; Rozs : 23/4 — 25/6 frt. Kukoricza : 11/6 —2. Zab­­iy 4 —13/10 frt.; Árpa:24/4—23/10 frt.; Kétszeres már néhány hetivá­sáron hiányzik. Dunavizállás. Febr. 13-kán : 9­0" 6'" 0. fölött. LEVELEZÉSEI*.. Arad. Febr. 5. (Ered. lev) Közelebbi levelem Ígéretét — tudósítani a t. közönséget az itt megindított újévi köszöntések megváltása eredményéről — némi részben most beválthatom. E köszöntésváltság nemes czélból — a tél sanyaraival küzdő szegények kisegí­tése tekintetéből — terveztetett. A helybeli „Zeitung“ mai száma egy mellékletben hozza az aláírók névsorát az adományok kimutatásával, mely szerint 273 aláíró öszvesen 362 frt 42 krt adakozott. Ily ügyben illetékes bíró e földön senki sem lehet, adakozás fölött ítélni tiltja a moral, de azt szabad elmondani, hogy e város­ban élő hivatalnokok, kereskedők nevét sorban mind ott találjuk ezen szép fényiratban; legyen szabad még ehez mellékelni azon óhajtást, vajha az ívhordozók — kik e fáradság által szintúgy tiszteletérdemlő adakozók mint az aláírók — egyúttal a 273-nál több helyen is fordul­tak volna meg; mert sokan vannak még az urak és tisztes osztályból, kiknek nevét nem látjuk a sorok kö­zött, pedig föltenni nem lehet róluk, hogy megkerestet­vén ne adakoztak volna. A­mi már e gyűjtemény ózdi­jának valósítását illeti, hogy, és mennyiben lett vagy le­­end a szegények gyámolítása, erről a „Zeitung“ mai száma még nem tudósit s ezzel most én is adós ma­radok. A tánczvigalmak *), melyeket e farsang (daczára rö­vidségének) teljes bőségben termett, lezajlónak. Nem tudom, hagylak e állandóan kedves emléket valamely ér­zékeny kebelben ? hanem , hogy keserű nélkül a farsang el nem m­ulhatik, az már régi tapasztalás. Voltak pik­­niek és álarczos bálok, nem is említvén az alsóbb osz­­tályok számos vigalmait, melyekben az örömet nem szok­ták megzavarni a születésgog beteges álmai. A színház­nak 5 álarczos bálra volt engedélye, ugyan­ennyi, szin­tén ilyenre egy vendéglősnek. Amaz mérséklésből csak kettőt adott (január 29-én és február 4-kén), melyek zsúfolásig látogatva voltak ; a vendéglős pe­dig m­indenikbe fényesen bele­vesztett, mert az eredmény factorait a vendégeket kifeledte tervezgeté­­séből, kik aztán az a­­­m­á­t a színháznak ítélték. Meg­fordítva teljesedett itt ama szójárás : „korcsmáros nél­kül csinálta a számlát“ ; itt a korcsmáros számlázott a vendégek nélkül. A kereskedők által saját betegápoldá­­sok részére rendezett idei vigalmak 964 pft tiszta hasznot hoztak , mely összeget aztán néhány kereskedő kerek 1000 forintra egészített ki. A farsangi elszóródások daczára a színházi előadások is rendesen folyton látogatva voltak. Szentpéteri remeklései e napokra estek. A jeles művész előadásai mind kedves emlékezetben maradnak nálunk, s ezen előadások egyike („Biró uram leánya,“ — mely jutalom­­játéka vala) a közönség is dicséretes szokása szerint kedvelt vendégének emlékezetessé tette, emléki zálogul egy 160 pft. értékű brilliant gyűrűt adván neki. Legyen ez jegygyűrűje annak, hogy az elfogadó még máskor is meglátogat minket, és annak, hogy az aradi közönség becsüli önmagát s a színművészetet! Ennek sok jelét adta már e közönség. Mellőzve a Hegedűs, Zöldi, Jáno­­siné múlt évi kitüntetéseit álljon itt még egy vonás a színház krónikairók számára, mely oly szép világítás­ban mutatja az aradi színházközönség gyöngéd figyel­mét, hogy hallgatással mellőzni kár volna. Császár István, igyekvő és a bácsi­ szerepekben kitűnő tehet­séggel bíró színésznek múlt decemberben jutalomjá­téka volt , mely neki , a súgó által kiadott újévi „színházi emlékkönyvben“ egy kedélyesen panaszkodó versre nyújtott alkalmat. Ezen a színészi pályát oly élénken festő versnek azon következése jön, hogy néhány szinművészet-pártoló , egy 60 pengő forintos téliköpenyt vett, s küldött a verselő színész nejének. — Most Tóth, a nemzeti színháztól, vendég­szerepei színpadunkon, ő 1850-en rendes tagja volt színházunknak, már akkor is kitüntetett kedveltje szín­házi közönségünknek,és most a legszívesebb tetszés jelei­vel fogadott kedves vendég. Előadásairól szólani máskorra hagyván, most a múlt hó két előadását említem meg. Egyike ezeknek „Egy pohár víz“, Zöldinek, hosszas betegsége után, első felléptéül (Bolinbrocke). A jeles és nagytehetségű színművészt, ki még egészséges volt, akármely színpadnak méltó dísze lehetett volna, most fájdalom leglényegesb színművészi kelléke, szép férfias hangja hagyta el. Még meg nem gyógyult annyira, hogy hangjának végképi elvesztése félelme nélkül, foly­tathassa szerepléseit; azért ha gyógyulni akar, még hall­gatnia kell, bár nélkülözni őt mind színházunknak mind a közönségnek fájdalmas. Az aradi közönség gyöngédsé­gének, emberségének, hazafiságának szép mezeje nyílik, ezen valóban mind művészeti tehetségeire, mind becsü­lendő magán­életére nézve jeles művésznek alkalmat s esz­közt nyújtani, hogy még hallgathasson és gyógyulhasson, ínség gondjai nélkül. Ha szép és nemes a teljes erejében remeklő művészt megjutalmazni, sokkal nemesebb föle­melni jótékony kezekkel elestéből a beteg művészt. Visz­­szatérve az „egy pohár víz“ előadására, ez teljesen sikerült lett volna, ha más királynő és más Abigail lépen­­dett föl. K­e­s­z­i­n­é­nek más szerepei sikerülhetnek, de a királynői szerep nem övé. T­ö k é­s E. k. a. a „v­é­n ba­ka­n­c­s­o­s“ban Lidit a kántor leányát jól adta, de Abi­­gailt nem képviselheti. Mindenkinek maga sze­repét, ez legyen a szereposztó hatalmasság törvénye, ellen esetben magának és a szinügynek árt. Ezen törvény szerint még kevésbé léptethetett volna színpadunkra kö­zelebbi hóban „Lind­a“ Pierotto szerepében a helybeli hajfodrász k. a. mint dilettáns, kivel nem tudom ki, vagy mi, hitethette el, hogy színpadra léphet. — Megnyitta­­tott a még nem kész épületü gőzfürdő is. A dijak nagyon magasra csigáznak ezen még ronda külsejű vakolatlan épületben, melynek építése csak késő őszön hagyatott félben, s talán büntetésül, hogy miért nem épült föl tel­jesen, ki kell neki azt a hasznot keresni, mit keresendett, ha egészen fölépült volna. Ilyen taksáktól csak az által mentethetnék föl a közönség, ha volna vállalkozó, ki egy másik gőzfürdőt állítana, mely aztán versenyezhetne ezen mostanival czélszerűség és kényelemben. *) Tisztelt levelezőnk ,,dáridó“-t irt elég hibásan. E szó, melyet Jókai ajánlott volt a V. U-ban, még ré­sz­ebb az utóbb ugyanott ajánlt „tábornál,“ mert leg­ié jebb evési ivási s dalolási mulatságot jelenthet, de nem tánczrrgalmat. AUSZTRIA, Bécs, febr. 9. A Frankfurtból érkezett távirati sür­göny, mely szerint a szövetséggyűlés az ausztriai javas­latot a választmányokhoz utasította, itt nagy meglepe­tést szült. E hit egyszersmind bizonyosnak tünteti föl, hogy Ausztria és Poroszország közt az egyetértés még nem létesült. A német szövetség vonakodása: magáéivá tenni az ausztriai javaslatokat, legel­őbb is a párisi con­­ferentiákra fogja hatását nyilvánítani s lehangolni azon békülékeny szellemet, mely a nyugati hatalmak és Ausz­tria részén Oroszország őszinteségét illetőleg most ural­kodik. Németország ezen magatartása újabban fölkel­ tendi a nyugati hatalmak ingerültségét s tért nyitand azon tehetségnek, hogy a párisi conferentiák nem vezet­nek óhajtott czélra. — Épen most halljuk, hogy néhány nap előtt Thun gróf közoktatásügyi miniszter úr fel­hívást menesztett a birodalom minden püspökeihez, mi­szerint ápril 6-káig Bécsben gyűljenek össze, mely na­pon t. i. a püspöki tanácskozmányok a Concordatum tár­gyában meg fognak nyittatni. Ennélfogvást a püspökök­nek mártius hónapbani behivatásukra vonatkozó korábbi hír alaptalan volt. Itt legnagyobb feszültséggel várják a conferentiák leendő eredményét. Bécs, febr. 10. Mi jelenleg a várakozás állapotában élünk. A situatio itt legkevésbbé sem változott, s a béke iránti bizalom még folyvást rendületlen. Bourqueney báró néhány nap óta értekezleteket tart B­u­d­e gróffal, melyek, mint hitelesen álln­tal­k, az ötödik proposi­tion vonatkoznak. Ezen ötödik pont a diplomatáknak Párisban sok dolgot adand, s daczára azon jó akaratnak, melytől mindenki lelkesítve van, könnyen megtörtén­hetik, hogy az Párisban ugyanazon szerepet fogja ját­szani, melyet a maga idején Bécsben a harmadik pont játszott. A bécsi politika aligha­nem tévedett, midőn a nyugati hatalmakról azt tette föl, hogy ezen markolatot kezekből kibocsátják. Minden, erre nézve elterjesztett hirt fő forrásból hamisnak jelenthetek. A fölött, hogy ezen ötödik pontnak positív formuláztatnia kell, Fáris és Londonban soha sem voltak ellenkező véleményben. Csak a m­­i­k­é­p­e­n­­ formulázásról mutatkozott eleinte meghasonlás. E meghasonlás megszűnt, s a további követelésekre nézve megvan az egyesség, mikről azonban itt természetesen mit sem akarnak hallani. Ausztria Páris és Londonban a legújabb időben kinyi­­latkoztatá, hogy oly feltételek, melyek nem alapszanak Európa közérdekén, jóváhagyását soha sem­ognák megnyerni. A nyugat és Ausztria közötti nézetkülönbség az ötödik pontot illetőleg már a febr. 1-jei jegyzőkönyv szerkesztése alkalmával kitűnt. Ausz­tria mindjárt az orosz elfogadásnál indítványozta, hogy előterjesztvényei elfogadásának részletezése a békeprae­­liminárék tulajdonképen szövegévé változtassék át, s mint ilyen irassék alá. A párisi és londoni kabinetek ki­jelentek, mit kivánnak érteni az ötödik pont alatt. E fö­lött most meglehetős élénk levélváltás keletkezett, mi­nek eredménye jön, hogy febr. 1-jén nem maguk a praeliminárék írattak alá, hanem csak az orosz részrőli elfogadást megerősítő jegyzőkönyv. A békepraeliminá­­rék aláírása tehát már az ötödik pont miatt meghiúsult. B­é­c­s­i­l­­­imezt jelentik : B­u 01 gróf, csász, külügy­minisztert az utóbbi napokban számosan látogatták az itteni diplomatia részéről, s még 12-kén is, mint elu­tazta előtti napon hosszabb értekezletei voltak az angol és orosz követtel, valamint a török ügyviselővel is. 12-én a délelőtti audientián Császár Ő Felsége kezeiből szemé­lyesen vette át a legmagasb kézzel szentesített meghatal­­mazványokat a párisi congressusra. A Párisban leendő minisztergyűlés kedvező eredménye felől itt a külön­böző körökben semmi kétség sem uralkodik. Sőt már fogadások is történtek, hogy húsvétig a b­é­k­e meg fog köttetni. Itt a jelen pillanatban a legtökéletesb politikai szélcsend uralkodik. Manteuffel ezredes már eluta­zásra készül s folyó hó 12-dikén bucsulátogatást ten B a 01 grófnál. A porosz küldött alkalmasint Bécsből azon meggyőződéssel távozik, hogy Ausztria leghőbb kívánsága lett volna: Poroszországot a conferentia-asz­­talnál együtt képviseltetve láthatni, mialatt másrészről a közvélemény itt általánosan akép nyilatkozik, hogy Ausztria minden törekvésének , Németországot ez apathiájából fölkelteni, mindaddig sikernélkülinek kell maradnia, míg másrészről azon szokás divatozik: Ausz­tria minden lépését particularisticus érdekből folyónak bélyegezni. A conferentiák tartama alatt itt és Páris közt élénk futárszolgálat fog fentartatni. D ub r i­­ ur, orosz követségi tanácsos, ki diplomatiai küldetésben Berlinben volt, f. hó 12-kén Bécsbe érkezett. — G 0 r t s a k 0 f f hgnek szabadsággal leendő elutazásá­ról keringő hír még folyvást tartja magát, arról azonban mi sem hallatszik többé, hogy itteni állomását végkép el­hagyni fogná. Berlinből febr. 6-kától táviratoztak a Havasféle új­ságnak . Hallomás szerint Oroszország kinyilatkoztatta, hogy Poroszországnak a conferentiákbani részvétele egy különleges kérdés, mely a békepraelim­inarék alá­írásától független, s melynek megoldása később a con­ferentiák folyama közben megtörténhetik. KÜLFÖLD. Angolország, London, febr. 9. A febr. 8-ki al­sóházi ülésben jelenti Sir. C. W 0 0 d, hogy a kormány­nak szándéka azon tiszteknek és matrózoknak, kik a kü­lönböző északsarki vállalatokban részt vettek, érmeket osztani. Peel szerint Sir. R. A­­­r­e­y jelentette a had­ügyminisztériumnak , hogy a M. Neill-féle jelentésben ellene foglalt vádakra nézve vádiratot készít. A C­C b - ben az amerikai ügyben emelt szót. A Clayton-Bul­­werféle szerződmény, mely a legjobb akaratú iránynyal íratott, a diplomaták nyelve zavart homályos volta miatt, komoly bonyodalommal fenyeget. Az amerikai tanács­nak eb­be terjeszték e kérdésben a levelezést, s London­ban röpirat alakjában meg is jelent (63 lapos röpirat, Th­ibner-et Co­ál), de hivatalosan nem terjeszteték e ház asztalára, úgy hogy mindenütt ismerik e kérdést Európában, csak a brit parliamentben nem. Ez előtt egy másik kérdésre azt felelte a nemes lord, hogy a levele­zés még nincs berekesztve, de Amerikában az ellenke­zőt hiszik, s úgy látszik, lord Clarendon is azon nézetben van. Remélhetni tehát, hogy ez okból nem tagadja meg a miniszterelnök az iratok előterjesztését. A másik meghasonlási pontra nézve (a toborzást illető­leg) nem foghatja meg, mily állambölcseség volt Ame­rikában, a­hol a napszám oly nagy, keresni katonákat az angol hadseregbe, hol a zsold oly csekély. Anglia megvallja, hogy nincs igaza. Az adott elégtétel kezdet­ben kielégítőnek látszott, de egyéb körülmények járul­ván hozzá, a kérdést újra felelevenítették. E pont fölött is a ház elé kellene terjeszteni a levelezést, a miniszte­rek közti személyes súrlódás innen és talnan élesebbé teheti a vitát; a külügyi hivatal kezéből ezért ki kell venni a kérdést, s a parl­amentnek kell intéznie. Mi ve­szélyes továbbra is a kormányt engedni e tárgyban mű­ködni, mutatja azon körülmény , hogy két közlönye (a Times és Post) folyvást élesztik az izzó hamvat, az Egye­sült államok elleni régi gyűlöletet. Azt hiszi, senki sem mond ellene, ha az angol-amerikai háborút a legnagyobb csapásnak mondja, mely az emberiséget érhetné, s a győzőt szintoly fájdalmasan érdekelné , mint a le­­győzöttet. — Lord Palmerston egyetért Cob­­dennel arra nézve, hogy a Clayton-Bulwerféle szerződ­­mény mindkét félnek becsületére válik, s a polgárisodás terjedését, valamint Anglia és Amerika kereskedése elő­mozdítását tűzte czélul. Czélja volt kikerülni minden féltékenységet , melyet a Dar-csatorna fölötti uralom ébreszthete, s bár e csatornaterv physicai nehézségekbe ütközött, melyeknek legyőzését alig remélhetni, nem marad a szerződmény minden gyakorlati haszon nélkül, nem láthatja át szónok, mit mondhatni ez okirat világos fogalmazása ellen. Az amerikai kormány hosszas ideig folytatott levelezés után a mellett maradt, hogy a szer­­ződmény visszaható erővel bír, de bár a brit kormány saját magyarázata kétségtelen volta felől meg van győ­ződve, azt ajánlaná, hogy egy harmadik hatalom béke­­bíróság elé kész terjeszteni a kérdést. E javaslatra még válasz nem érkezett. A minap még nem tárták eléggé be­fejezettnek a levelezést, most azonban már elő lehet ter­jeszteni, s részéről kész azt közölni, bár a szó motani értelmében még nem jutott befejezésre. A­mi a toborzási kísérletet illeti: több mint egy év előtt arra figyelmez­tették a brit kormányt, hogy az egyesült államokban sok német van, a­ki kész lenne angol hadi szolgálatba lépni. A tisztelt tag (Cobden) ostobaságnak tartja, azt várni, hogy a kivándorlási folyam nyugatról visszamen­­jen keletre , azonban e visszaözinlés már bekövetke­zett. Alföldre havonként sőt hetenként jönek vissza ki­­költözöttek, vagy mivel némi vagyonocskát szereztek , vagy mivel csalódtak várakozásukban. Bizonyos, hogy több száz német — kik közöl most sok van Angliában — Halifaxba ment, s ott beállott katonának. Mihelyt azonban a brit kormány arról értesült , hogy nem igen lehet tovább toborzani, a­nélkül , hogy az Egyesült államokkal összeütközésbe ne jöjünk, mind­járt megparancsolta , hogy a halifaxi toborzó hiva­talt be kell zárni. Erre nemsokára hivatalosan panaszt emelt Amerika, s az angol kormány kifejezte, miszerint a történt eljárást nemcsak sajnálja, hanem már megis szüntette. Egy tisztes úri­ember illőbb megkövetést te­het-e ? (Tetszés). Az amerikai követ Londonban ezzel teljes megelégedését fejezte ki, s ugyanezt várta egész biztossággal kormányától is. (Tetszés.) Egy ideig nem is lehetett semmit e dolog felől hallani, s csak utóbb hoz­ták föl ismét a sérelmet, s azóta folyvást tart a levele­zés. A parl­ament előtt harmad nappal azt hitte, hogy elő lehet terjeszteni a levelezést, s részéről nagyon óhajta ezt tenni. De épen a trónbeszéd előtti napon az amerikai követ egy igen terjedelmes sürgönyt küldött lord Clarendon­hoz, mely toborzásra vonatkozó sok egyes körülményt hord föl. Lehetetlen volt e sürgönyre Amerikához és magához Angliához is illő tisztelettel fe­lelnie , míg körü­lményes­ fölvilágosításokat nem kap a kormány a washingtoni angol követtől. A­mint most ál­lanak a dolgok , egy hoszúi amerikai sürgöny rekeszti be a levelezést, s így terjesztve elő, szükségkép hamis világításban tüntetné föl egyik vagy másik kormányt. Mihelyt a jegyzékváltás Anglia ezen utolsó nyilat­kozatával be lesz fejezve, — a­mi alkalmasint nem tart sokáig — azonnal a parliament elé fog terjesztetni. (Tetszés.) A nemes lord egyébiránt tel­jesen egyetért abban Cobdennel, hogy a két rokon tör­zsű nemzet közötti összeütközés mindkettejökre nézve a legvészesebb katastrófa lenne, s a kormány minden be­csületes utat és módot megkísért, hogy a háború veszé­lyének lehetőségét eltávoztassa (Tetszés). — A fővá­rosi rendőrséget illető bilit harmadszor olvasák föl. A Globe szerint Clarendon lordot a következő kíséret követi Párisba : Charles Spring Rice; Spencer Posonby (magán titkárképen) ; John Bidwell; J. C. Vi­vian ; Villiers Lister, s a bécsi angol követségtől Ju­lian Fane. Franc­iaország, Páris, febr. 8. Az értekezleti képviselők érkeznek. B­r­u­n­e­n báró az első, ki közül a párisi sajtó sürög, mely különben már is annyira dolgo­zik a franczia-orosz szövetségen, hogy szinte öröm látni. Bourqueney bárót 12-kére, Clarendon lordot 17-kére várják. A nagyvezír 18-kán érkezendik Párisba. Az értekezletek azonnal elkezdődnek és sietni fognak a munkálatokkal, hogy a császárné lebetegülése és a békeelőzmények aláírása egy időre essék. Az érte­kezletek azonnal elnapoltalak, mihelyt a fegyverszü­net megköttetett, hogy helyökbe a congressus követ­kezzék. A congressus május havában nyílnék meg. En­nek feladata lenne: az 1815-ki kötések revisi­­oja. Törökország, Belgium, s Görögor­szág (ezen epigon államok) az európai nép­szövetségbe fölvétetnek. A napóleoni dynastia az 1815-ki száműzetés alól föl­­m­­entetik. Ezután európai érdekű kérdé­sek k­erülnek szőnyegre. Romának és F­er­­rarának franczia és ausztriai részrőli ki­ürítése tárgyaltatni fog.­ A császári gyermek megkeresztelése,valamint a császár meg­koronázása a programaiban fognak állni. Égő kérdésekről előleg nincs szó, jólle­,­het a szárd kormány, mely Angolország védelmére számít, azon reményt táplál­ja, hogy Olaszország­gal fognak foglal­kozni. A turini kabinet egyébiránt, főleg az utóbbi időben , ide erélyes hangú jegyzéket küldött , mi je­lentős hatást tett az itteni kabinetre. A császár igen megnyugtató biztosításokat küldött Turinba , s köze­lebbről Cavour gróf jövend ide, kormányát képvi­selendő. A gróf D j­e n m e 1-B e­y-el együtt 17-kére váratik­ Tegnap igen fényes estély volt Wale­ws­ki grófnál , melyen a diplomatia egész személyzetével megjelent. A diplomatia annyira biztos győzelmében, mintha már perét megnyerte volna. — Turgot grófnő, Ney rokona, a császári gyermek nevelőnőjeül nevez­tetett. — Duvergier de Hauranne­­tól közelebbről érdekes munka jelenend meg: „His­­toire du gouvernement représentatif czim alatt. F a 1 1­0 u x hasonló érdekű művet bocsát világ elé: „Histoire apologétique de l'Assemblée Consti­tuante et legislative.“ — Flocon, ki előbb Genfből, azután Lausanneból kiutasittatott, most, a franczia kormány kívánatéra egész Sveiczból kiűze­­tik. — Marc Dufraisse Zürichben, a szövetség esz­­meiskolájában tanári állomást nyert. E tanári szak (az összehasonlító törvényhozás) egyedül érte állíttatott föl. Páris, febr. 9. A „Monite­ur“-ben olvassuk: A császár, a hadügyi államminiszter előterjesztésére, 1856. febr. 7-ki rendeletnél fogva D­e­s p­e­a­ux (Eloi) bárót, osztálytábornokot a tartalék seregvártól a császári be­csületrend nagykeresztesévé nevezte. Despeaux tábornok született 1761-ben , mint közkatona 1776- ban lépett szolgálatba , 1794. mártius 19 kén osz­­tálytábornokká neveztetett. E szerint 95 éves, 80 év óta szolgál, s 62 év óta osztálytábornok. Hét hadjárat­ban vett részt, két sebet kapott, s egyik miatt jobb szemét veszté. E Ő most legidősb az európai tábor­nokok között. Megvalósulni látszik, miszerint a teljhatalmazottaknak Párisban mulatása alatt nagyszerű szemle leend Párisban, melyben mintegy 100,000 ember veend részt, a szom­széd megyékből bevontakkal együtt. Ez egy kis kac­ér­­kodás lesz a francziák részéről, megmutatni, hogy mily erő fölött rendelkezhetnek, mindamellett hogy a keleti háború, oly jelentékeny erőt tart távol. Egyébiránt a hadseregre a békehírek kedvezőtlen benyomást tettek. Ezért felső helyen mindent, leeresz­kedést , színházbahivást , s ilyeneket megkísértenek, hogy a tiszteket és katonákat a remélt dicsőség he­lyett kárpótolják. Alig telik el nap, hogy a császár tisz­teket vagy katonákat meg ne szólítana, azokat ebédre hivja, ezekkel a színházak minden este teli vannak. így tegnapelőtt a császár, midőn Canrobert tábornokkal a boulognei erdőben sétalovaglást tett, s a tó mellett négy zuar és vadásztisztet megpillantott, Canrobert-t odaküldte, hogy őket a császár nevében üdvözölje, s ne­­vek után kérdezősködjék. Ez azonban nem volt elég. Canrobert még nem fejezte volt be a mondandókat, midőn a császár lovát megfordítja, hozzájuk ugrat, s a következő hétfőre ebédre hívja őket. A„Journa de Constantinople“ szerint a Kri­­miában levő franczia katonák sincsenek jobban hangolva. Ott a szövetségesek táborában a békeújságot nagyon bi­zalmatlanul fogadták; ott még a fegyverszünet meg­kötésében sem hisznek. „Tudjuk e mendemondát — szólt egy franczia tiszt — azon urak Pétervárott csak tré­fát űznek velünk; ez csak más mód tudatni velünk, hogy a háborút folytatni akarják. Amott — kiáltott föl az éj­szaki erődre mulatva, honnan épen ismét lőni kezdtek — amott vannak a békesürgönyök, melyeket a czár hozzánk küld. Már a császári gyermek keresztanyjáról is beszélnek. Azt mondják, hogy ha Jeromos herczeg, a császár nagybátyja nem volna már előre kiszemelve, az ausztriai császár ő felsége lenne, mint egyedüli katholikus nagy­hatalom a szövetségesek közöl. (Ez azonban csak hir). — A dajka már ki van választva. Ez egy szép norman­diai nő a pont-audemeri kerületből. Dubois orvos választotta, kinek azon a vidéken jószága is van. E dajka már a császárnéval kocsikázik ki. Páris, febr. 10. A „M 0 n i t e ur“-ben foglalt s febr. 9-kéről kelt rendeletnél fogva a senatus és tör­vényhozótest mart. 3-kára hivatik össze. Ugyan a „M 0 n i t e u­r“-ben foglalt rendeletnél fogva Bosquet, osztálytábornok, a keleti háború folyama alatt Francziaországnak lett kitűnő szolgálatokért se­­n a 10 r­­ rangra emeltetik. A törvényhozó-test elé terjesztett törvényjavaslatok közöl megemlítendő az, melynél fogva 522,019 fr. 83 c. hitel nyittatik az 1833-ban, Francziaország biztosítása mellett kötött görög kölcsön kamatjainak fedezésére és törlesztésére. Páris, febr. 10. Majdnem mint bizonyost hírlek, hogy az értekezletek nem fognak sokáig tartani, mert úgy vélekednek, hogy a francziák császára a béke meg­kötését a törvényhozó test és senatus ülését megnyitó beszédében jelentheti. Különben tudhatni, miszerint a mai „Monit­e­ur“-ben közölt császári rendelet e két törvényhozó testet a jövő mart. 3-kára hivja össze. Ha valóban az értekezletek, melyek e hó 20-ka felé fognak megnyílni, mart. 3-ka táján munkájukat bevégez­ték, igen bizonyos, miszerint azok, a keringő hírrel el­lenkezőleg, csak azon külön tárgygyal foglalkozandanak, mi rájok nézve indokul szolgál­, tudniillik az Oroszor­szággal­ békekötéssel és semmikép sem szólnak hozzá az 1815-ki kötések revisiójának nagy kérdéséhez, még azon pontot illetőleg sem, mely e kötésben a Bonaparte család minden tagjának Europa minden trónjáróli kizá­­ratását illeti. Egyébiránt helyesen jegyzik m meg egyfelől, miszerint e kizárás tényleg meg volna semmisítve III Napóleon császárnak Európa minden fejedelme részérőli elismerése *

Next