Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)

1856-02-21 / 1786. szám

— Hahn Mihály, kitől nem rég az adó és illetéki ügyekbeni tanácsadó jelent meg, német nyelven egy tör­­vénylexi­ont indított meg „Ö österreichisches G­e­­s­e­t­z-L­eik­en“ czim alatt, melynek Geibel kiadásában eddig első füzete jelent meg. E munkában betűrendben az ausztriai törvény minden rendelete s a törvényhozás tár­gya feltalálható leend. Egy füzet ára 40 pkr. Óhajtjuk, hogy e szótár magyar nyelven is megjelenjék. Szükséges és igen hiányzó tájékozó kézikönyv az ily szótár. — A nemzeti színház barátai, tudjuk, örömmel fogadják azon értesítést, hogy nemzeti színházunk mi­igazgatója gr. Ráday Gedeon ur , cs. fe. Fensége Albrecht főlg kormányzó ur által a közönség részvéte által is támogatott e hivatalában 3 évre megerősittetett. — A pesti kereskedelmi nyugdíj- és betegápoló egye­sület f. hó 16-kán tartott közgyűlésében igazgató­kat a nagykereskedők kebeléből Ja­lics A. Ferencz és Kern Jakab, a polgári kereskedő testületből Kech­m­­e­i­s­t­e­r Frigyes és Strausz Mór, elnökül B­u­r­g­­­m­a­n­n Károly választatott meg.­­A pestvárosi egészségi bizottmány a helybeli gyára­kat mind megvizsgáltatván, azokat az egészségi rendsza­bályokkal össze nem ütközőknek találta.­­ Galántai gróf Eszterházy Miklós, fraknói örö­kös gróf, val. belső titkos tanácsos f. hó 18-án élte 81-ik évében Tatában meghalt. A nemes gróf, ki éltének öreg napjait már régóta a hazában töltő, nagy áldozatokkal eme­­lé roppant uradalmainak gazdaságát, minden okszerű javí­tás, minden hasznos vállalatnak barátja, előmozdítója lé­vén. A szőnyi-tatai vasút benne tán alkotóját veszité el. Áldás emlékére. — A szombathelyi püspöki megyében a jelen évre kia­dott névtár szerint van 6 főesperesség, 18 alesperesi ke­rület s 185 plébánia. Az áldozatok száma 266, a növen­dékpapoké 31, a megye híveié 285,773.­­ Mint halljuk, jelenleg több erdélyi iparvállalkozó tartózkodik Bécsben oly czélból, hogy illető helyen a brassó-bukaresti vasút építtetése iránt a kellő lépéseket megtegyék. Terv szerint e vasút egyik ága Buseotól Brailáig terjedne s onnan Várnáig építtetnék tovább. E vonalnak nem kellene rettegni a belgrád-sofia-stambuli vasút versenyétől, mert az alduna gazdag kereskedői pontjain s nem mint h­a ez, félvad vidékeken vonulna ke­resztül s a Pontus nyugoti partjait érintené s mig a bel­­grád-szambuli vonalnak a thessaliai és bolgár­országi mellékágak forgalma biztositandná a jövedelmességet, addig a tervezett erdélyi-oláh-várnai vonalnak a moldvai s délorosz összeköttetések hajtanának egyszersmind tete­mes jövedelmet. — A jövő hó elején Pozsonyban alkalmasint már lég-— szeszszel világítják az utczákat s a középületeket. Mikor írhatjuk ezt Pest felöl ? Kimutatása, a budapesti lánczhid­ jövedelmének 1856. január 1 -től 31-éig. 502,000 a hídon átkelt gyalogszemélytől 1 pkrival 8366 fr. 40 kr. Járművektől , mint talicska, különféle kocsi, szekér stb.; továbbá teherhordó gyalogoktól, kik szinte a kocsiuton járnak , szabadon hajtott vonómarhától stb. 8251 fr. 48 kr. 1138 darab szarvasmarhától 5 krval 94 fr. 50 kr. 1561 darab apró baromtól 2 pkrjval 52 fr. 2 kr. 29393114 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésben előforduló folyadéktól akója 3 pengek­rjval 1959 fr. 53 kr. Különféle vámilletéki megtérítésekből 103 fr. 3 kr. Öszvesen 18,828 fr. 16 kr. E kimutatásban különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megté­rítendő vámilletékek nincsenek befoglalva. Budapesti t­á­n­c­z­h­í­d - t­á­r­s­a­s­á­g igazgatósága. Nemzeti színház. Febr. 19. Új szereposztással először : „Dom Sebastian.“ opera 5 felv. Irta Seribe, zenéjét Donizetti. E gyönyörű opera, a lángeszű Do­­nicetti classikus műve nagy közönséget vont m­a is szín­házunkba. Az opera rég nem adatván, a közönség e mű temérdek szépségét ismét csak többszörös adatás után is­­merhetendő fel; azonban a közönséget most is megra­gadta a nagyszerű septet, melynek egy része ismételtetett.­­ Az előadás sikerült. Z­a­y­d­a szerepében E 111 i­n­g­e­r­né a­ sok igyekezettel énekelt s nehéz particiejának több szép része volt, de a futamok nem sikerültek. Öltözéke fényes és ízletes volt. B­e­n­z­a (Camoens) játéka a visió-jelenet­­ben jeles drámai volt s a közönség méltánylatával találko­zott. Dom Sebastian — Jek­el falus­y, Abayaldos,— Ellinger és Dom Juan de Silva — Köszeghy szintén mindent elkövettek e gyönyörű mű hatásának emelésére. A második felvonásban előadott komoly né­gyes tánczot szerzette Campilli s előadó Aranyvári E. Herz Josefa, Klatz Rózsa k. a. és Campilli. Az előadást mindnyájan bizonyosak, hogy öreg napjaikra kenyeret kapnak! — Beszéljünk az üzletekről. Lássuk, mennyire rúg önnek takaréka ? — Százhetvenkilencz Lajos aranyra. — Mennyi vagyont elvesztett ön! S gondolja meg, ez összeget egy két mozdítással megkétszerezheti. — Megkétszerezhetni? — kiáltott föl Dupont kezét összetéve s szemét fölnyitva, — megkétszerezhetni? — Megháromszorozni! — M...három...szoroz...ni! Ejh, kegyed tréfál, ked­vesem. --Ön megháromszorozhatja , mondom, belépvén a fekete állatba. Ez jelenleg legjobb az öreg­heggyel együtt, nem számítva ide a herczeg ur do­h­­á­n­y­á­t, mely pompásan jövedelmez. Fájdalom, én is­mét eladtam szelvényeimet annak a jó Coquard urnak, de a herczeg ur több részvényt tartott meg, és ön, az anyaherczegné asszony ajánlatára kaphat néhányat tőle. Ez arany üzlet. — Arany! mindig arany! — kiáltott föl Dupont lel­kesedéssel, — mindenütt arany ! Mióta kegyed fölnyitó szememet kedves Boyer asszony, nem látok egyebet, mint aranyat, nem álmodom egyébbel, mint aranynyal! Csak azt kérdem, hogy mit csináljak én ennyi aranynyal! Én takarékomat unokahugomnak, egy derék, becsületes teremtménynek szántam­, ki Angersben van férjnél, s kit én nagyon szeretek; de lelkemre­ hallja csak, ha az üzlet százhetvenkilencz Lajosomat megkétszerezi, meg­­hármazza, az már más; ekkor már fontos a dolog , s én takarékomat megtartom. De, ismét visszatérek reá; mit csinálok én ennyi pénzzel, én, kinek oly kevés szüksége van, s kinek semmiben sincs fogyatkozása a herczeg­­nénél ? — Türelem, türelem! az étvágyat nem kapjuk étel nélkül. — Ig­az, mit ezzel mond kedves Boyer asszony; én soha sem voltam önző, s úgy tetszik, hogy Harpagon válik belőlem, mihelyt rágondolok, hogy ily sok hasznot rakhatok zsebre! Igen, úgy tetszik nekem, mikép ha egyszer nyerek, másodszor is nyerni akarok, s mindig erősebben, erősebben. Mennydörgettél! ostoba voltam!­­ én is nyerészkedő akarok lenni. Ah! szép szó ez: nye­részkedő !... én nyerészkedő fogok lenni! — Kedves ez a Dupont! szeme fénylik, mint a gyer­tya ! szent tűz van benne! — Igaz, már égek a vágytól, hogy nyereményemet tapinthassam. Mit is mondánk csak. Kegyed azt mondá, hogy legjobb az a fekete állat, az öreg hegy s a herczeg úr dohánya! — Ismétlem önnek, hogy az valóságos czukros cse­mege. Kérje el ön takarékét a herczegnő asszonytól, s lássunk hozzá a nyerészkedéshez ! — És az okoz nekem nagy nyugtalanságot, — felelt a jó ember fülét dörzsölve — hogy mikép kérjem pén­zemet az asszonytól. Épen most nincsen bátorságom, hogy a dolgot csak egy szóval is említs­em — Épen itt jön önnek urnéja, — kezdi ismét Boyer asszony, az özvegy herczegnét mutatva , ki a szomszéd szobából lépett ki. — Az alkalom pompás. Rajta, bá­torság ! Várom önt szobámban. Kérje a herczegné asz­­szonytól tőkepénzét, s mindjárt elvezetem Coquard úrhoz. A kulcsárnő távozik a teremből s Dupont-t egyedül hagyja úrnőjével. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Ilység hűtlenségből. Vígjáték négy felvonásban Kövér Lajostól. (Először adatott a nemz. színházban febr. 18.) Mielőtt a fenczimzett új darab részletes­ ismerteté­sébe bocsátkoznánk, meg kell jegyeznünk, hogy szerzője meg tudta azt óvni azon frivol színezettől, mely nagyobb­­kisebb mértékben előbbeni darabjait (a Balzac nyomán készült „Szép marquisne“ kivételével) jellemzi. Örven­detes haladás tanúsága még az, hogy a meddő, azaz a cselekvényt előbbre nem vivő beszélgetések, jelenetek és ismétlések, ha vannak is, de legalább ritkábbak. Ezen előnyök mellett azonban félre nem ismerhetők azon hi­ányok sem, melyek általában a jellemrajzban s a cselek­­vény gépezetében, különösen pedig egyes helyzetek triviális vagy kölcsönzött komikumában tűnnek fel.­­ Ezen észrevételek igazságát a mű rövid vázlata eléggé ki fogja mutatni. Tühegyi (Szentpéteri),gazdag kereskedő fia, nemessé­get vásárolt magának s német nevét megmagyarosí­totta, és ennek folytán oly aristokrata lett, mintha ősei részt vettek volna Árpád alatt Magyarország meghóditásában. Öcscse megmaradt volt „Nadelberg“nek s özvegyet ha­gyott maga után (Bartháné), kinek nagyon fáj, hogy nem lett szintén nemesasszonynyá. Midőn a darab meg­nyílik, özv. Nadelbergné, kinek nyolczvanezer forint követelése van sógorán, ennek jószágán tartózkodik. Ez a gonosz asszony mindig csipkedi szegény Tühegyinek nemesosztályi előítéleteit , majd pénzét követeli tőle (melynek megszerezhetése végett Tühegyi eladandónak hirdette jószága egy részét); majd szidja, miért nem vette rá öcscsét a nemesség megszerzésére, hogy most ő is nemesasszony lehetne; majd végre feleségül kínálja magát sógorának, ki szintén özvegy. Tühegyi vissza­borzad a gondolattól, hogy ily sátánnal házasságra kel­jen. E közben belép Tühegyi leánya, Irén (Bulyovszkiné), fiatal parasztlányka kíséretében, kinek beteg anyja szá­mára orvosságot ad. Irén t. i. a falubeliek tanácsadója, barátnéja, szükség esetén orvosa is­ Ekkor fordul elő azon trivialitás, hogy a parasztlány a különben is boszos Tühegyinek hatszor kezet csókol, miért ez még inkább haragba jön. Ha e kézcsók kétszer fordulna elő, untig elég volna, bár így sincs benne valami erős komikum, de az ismétlés még azt is elveszi belőle. A tréfát soha­sem szabad kimeríteni. Voltaire helyesen mondja, hogy e kimentés okozza az unalmasságot. De ismerkedjünk meg Irénnel. Ez nem csak igen jószivű, de igen mivelt leány is. Sokat olvas, olvassa — mint a III. felvonásban megtudjuk — Lessing „aesthetikáját“ is (mi alkalmasint el van vétve „dramaturgia“ helyett, mert Lessingnek nincs aesthetika czím­ű munkája). Irén ismeri a ma­gyar irodalmat, s ebben különösen Halmai költe­ményei annyira megragadták, hogy a szerző iránt, a ki ugyanazon falubeli jómódú gazdának hátrahagyott fia, kit azonban Irén személyesen nem ismer, ábrándos szerelem keletkezik lelkében. Ezen szerelme nem titok : az egész falu tudja; apja boszankodik érte , mert ő a költőket szintúgy megveti, mint a „paraszt“-okat, Hal­mai pedig mind akettő ; a gonosz sógorné azonban bo­­szutervet készít ez ábrándos szerelem alapján. Ö­­. i. szeretné, ha Tühegyinek „paraszt“ veje lenne, s e végből megírja Halmainak Pestre, mily imádója van Tühegyi leányában , s hogy jöjön el maga is, erről meg­győződendő, s ha úgy fordul, a szerelmes leányt felesé­gül is veendő. Kételyi bárót (Feleki) jelentik be , ki állítólag az eladó jószágot akarja megnézni. Tühegyi nagy előzékenyen fogadja, mindjárt beszállásoltatja há­zánál, s azon reménynyel kecsegteti magát, hogy a báró nemcsak a jószágot meg-, de tán lányát is elveszi, s Irén bárónévá lesz. Hogy a sógornő maga részéről aka­dályozni igyekszik az Irén és báró közti házasságot, az természetes; e végetti fáradozása azonban­­ felesle­ges, mert Kételyi kijelenti Tühegyinek, hogy apja nem engedi neki a házasságot egyszerű nemesleánynyal, s legalább is grófi sarjadékot kíván menyül. Itt azon pont, midőn Tühegyi egyszerre kiábrándul arisztokratikus vá­gyaiból, s felfogadja, hogy leányát nem adja bárónak, csak egyszerű nemesembernek. A sors kéznél van s kedvez az öreg urnak. Pécskáról nemesember kérő ér­kezett : Ugróczi ur (Szerdahelyi). Ez is hallotta már a lányka ábrándos szerelmét Halmai iránt, s kéri Tühegyit, engedné meg neki, hogy Halmai képében udvarolhas­son Irénnek s igy nyerje meg szerelmét. Az apa meg­engedi, Ugróczi átöltözködik s nem sokára mint Halmai mutatja be magát a társaságnak. Halmait úgy is várták s igy megjelenése senkinek sem ötlik fel, csak Kételyinek, öcs, ki­r. Fensége Hildegard fölgasszony magas jelenlétével tisztelé meg. Hivatalos.­­ cs. k. Apest. Felsége f. évi febr. 48-kától kelt leg­­magasb elhatározásával Fogarassy János a pesti cs. kir. országos törvényszéknél főországtörvényszéki taná­csost a pesti kereskedelmi és váltótörvényszék elnökévé, egyszersmind az itteni cs. k. országos törvényszék al­­elnökévé kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apest. Felsége f. évi febr. 18-kán legmagasb határozatával Hoffman János pesti országos főtör­­vényszéki tanácsost az orsz. fötörvényszéknél főállam­­ügyészszé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A pénzügyminisztérium H­e­r­c­z­e­g Jánost az orszá­gos pénzügyigazgatóság titkárát Zágrábban, Kassára (Magyarországban) pénzügyi tanácsossá és pénzügyi járásigazgatóvá nevezte ki. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Weisz József pénzügyőrségi főfelvigyázót és Jászy Antal segéddolgozót ideiglenes minőségben III. osztályú segédekké a megyei hatóságoknál levő egyenes adózta­tási számvivő-hivatalhoz kinevezte. A budapesti cs. k. országos földtehermentesitési bi­zottmány 1855. évi december végéig a megszüntetett úr­béri jövedelmekért 900 jogosított részére kárpótlási tőke fejében 8,938,951 frt 22 krt, az 1848. évi május 1 -től hátralevő kamatok fejében kötelezvényekben 1,385,890 frtot s kiegyenlítésül készpénzben 21,660 frt 38­/4 krt, részlefizetésekül már lejárt járadékok fe­jében 56 jogosított részére kötelezvényekben 1,034,300 frtot rendelt ki. 1856. évi januárhó folytában pedig : 1) 79 jogosított részére kárpótlási tőke fejében 1,142,894 frt 172/4 krt; 2) hátralevő járadékok fejében 127,650 frtot; 3) kie­gyenlítésül 984 frt 42% krt; 4) részlefizetésül már le­járt járadékok fejében­­ jogosított részére 3900 frtot rendelt ki. Összesen tehát : 1) 979 fél részére 10,081,846 frt — kr. 2) „ „ „ 1,513,540 frt — kr. 3) „ „ „ 22,645 frt 20 3/4 kr. 4) 37 fél részére 1,038,200 frtot — — rendelt ki s utalványozott felvételre. Buda, február 1-én 1856. A cs. k. orsz. földtehermentesitési bizottmánytól. A Pest és Rozsnyó illetőleg Kassa közti lovas- és málhaposták menetrendében következő változások tör­ténnek: a) A pest-rozsnyói lovasposta elindulása Pestről f. hó 24-től kezdve , vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken esti 9 óra 15 perczkor. Megérkezése Rozsnyóra : kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap regg. 10 óra 10 perczkor. — Elindulása Rozsnyó­ról f. hó 24-től kezdve : vasárnap, szerdán, pénteken és szombaton délutáni 2 órakor. Megérkezése Pestre : kedden, pénteken, vasárnap és hétfőn reggel 4 óra 9 perczkor. b) A pest-rozsnyói málhaposta elindulása Pest­ről f. hó 25-től kezdve : hétfőn és szombaton esti 9 óra 15 perczkor. Megérkezése Rozsnyóra : szerdán és hétfőn déli 12 óra 20 perczkor. — Elindulása Rozs­nyóról f. hó 28—tól kezdve : csütörtökön és kedden déli 12 órakor. Megérkezése Pestre: szombaton és csütörtökön reggeli 4 óra 9 perczkor. c) A pest-kassai, Losoncz felé menő málhaposta el­indulása Pestről f. hó 27—től kezdve szerdán esti 9 óra 15 perczkor. Megérkezése Kassára: szombaton reggeli 3 óra 50 perczkor.­­ Elindulása Kassáról f. évi mártius 2-tól kezdve: vasárnap esti 9 órakor. Megérkezése Pestre: szerdán regg. 4 óra 9 perczkor. A feladási záridó levelekre nézve Pesten esti 8 órára, Budán pedig esti 6­ órára ; málhapostaküldeményekre nézve Pesten esti 7 órára, Budán pedig esti 6 órára van­­ megállapítva. Pest, febr. 13-án 1856. Táviratilag. Páris, febr. 18. 4% %­vente 96. 3­0[o 73. 85. Államvasut 910. Credit mobil. 1590. London. 3 % Consolok 91%. Gabonaár. Pest, február 20. Búza bánsági 80— 84 font. 5 frt. 30 kr. — 6 frt. 30 kr.; — tiszai: 80— 83 font. 4 frt 48 kr. — 5 frt 36 kr.; bácskai : 79 —81 font. 5 frt. — 5 frt, 20 kr.; fehérvári : 81—83 font. 5 frt 12 kr. — 6 frt 20 kr.; Kétszeres : 73—76 font. 3 frt 30 kr. — 3 frt 54 kr.; Rozs : 74—78 font 3 frt 30 kr. — 4 frt 12 kr ; Árpa : 63—68 font. 1 frt 50 kr. — 2 frt 30 kr.; Zab : 43—46 font 1 frt 6 kr.­­— 1 frt 12 kr.; Kukoricza (1854) 79—81 font. 2 frt 36 kr. — 2 frt 48 kr.; uj : 78—80 font. 2 frt 8 kr. — 2 frt 12 kr.; Kö­les, (paprikás) 80—82 font. 2 frt 54 kr. — 3 frt 4 kr.; bácskai : 78—80 font. 2 frt — 2 frt 12 kr ; Bab (uj) 4 frt — 4 frt 12 kr. a. a. m. Pozsony, febr. 18. Búza 5 frt. — 5 frt 33 kr.; Rozs : 3 frt 36 kr. — 4 frt. 6 kr.; Árpa : 2 frt. 12—57 kr.; Zab : 1 frt 29—36 kr.; Kukoricza : 2 fr. 12—36 kr. N­a­g­y-B­ecskerek, febr. 15. Búza : 3 frt 36 kr. — 4 frt 48 kr.; Kétszeres : 2 frt 48 kr. — 3 frt 12 kr.; Árpa : 1 frt. 36—42 kr.; Kukoricza : 1 frt 27—30 kr. Köles : 1 frt 12 kr. Dunavízállás Febr. 20-kán : 9' 3' 0'" 0. fölött. Cs. kir. postaigazgatóság. Börzetudósítások. Bécs, febr. 19. 5°fs­met. 83%—5/8. 4% % 73—%. Nemzeti kötes. 84%—­9/16- 1854—Ki sorsj. 105%—Vs- Bankrészv. 1033—1035. Bank-Certificat. 266—268. Hitelintéz. 297%—298. Dunagőzh. 688—689 13-ik kibocs. 650—651. Ur­bérkárokötv. a. a. 83%—84, a többi 76%—81. Éjszak­­vasút 258—259. Államvasut 349—350. Certificat 260% —261. Augsburg 104. London 10.11. Páris 120%. Arany 9. Ezüst 5. LEVELEZtÉSEK. Baja , jan. 27. (E­r­e­d. lev.) A­mint a P. Napló által értésünkre esett a Vágfolyam dühöngő kirontása által történt szerencsétlenség, casinónk elnöke az egye­sület alapelvénél fogva rögtönzött aláírás utján 12 pftot szedett s azon utasítással bízta reám, küldeném fel igen tisztelt Szerkesztő úrnak oly kéréssel, hogy ezen bár csekély öszvegecskének legjobb belátása szerint a bőszült folyam dagálya által leginkább ínségre jutottak között leendő kiosztatását eszközölni méltóztassék. A békehírek, s gazdag aratás reménye piaczunkon nevezetesb olcsóbbulást eszközöltek : a gabonaneműek 2 — 4 víttal lejebb szálltak pesti mérőnként, mi nagyobb készlettel ellátott kereskedőinkben páni félelmet ger­jesztett, de egyszersmind igen nagy üzletpangást idé­zett elő, miu­tán csak az ismét zajlani kezdett Duna tö­kéletes megtisztultával beállandó hajókázás hozhat új életre. Időjárásunk igen kedvező, s bő termés reményére jogosít; a hirtelen beállt igen hideg hókö­telet kedves tavaszi napok válták fel. Számos­ vidor vigalmunk leg­fényesebbje volt a casino által, könyvtára javára ren­dezett táncz-vigalom , melyben a rendezők jó s finom ízlését nemcsak a fényes kivilágítás, de a terem kénye­lemteljes elrendezése is igazolta. A nem igen nagy számú de annál válogatottabb közönség öszveolvadt, jó­kedvű családnak látszott lenni- Zenészeink roszak, a régi jó hírneves bajai banda nem létezik többé; tagjai részint elhaltak, részint a hegedűvonót fölcserélék a vályog- és tégla­vető ládával. A. I. AUSZTRIA, Bécs, febr. 19. F. hó 27-kén Ulendik, mikép már érintve volt, Ferdin­and Császár és neje . Felségeik ezüst menyekzőjöket Prágában. A legmagasb Császári ház több tagja menend a jövő héten innét Prágába, szeren­­csekivonataikat személyesen nyilvánitandók. Schlick gróf lovassági tbk . exolja, a 4-dik hadse­reg parancsnoka Császár Ö Fölsége által külön audientián fogadtatott, s holnap utazik állomáshelyére Lembergbe. Parrot ab­bnagy a 4 ik hadseregparancsnokság adlatu­­sa már tegnap elutazott oda. Hallomás szerint a leendő püspöki conferentiák egyik tárgyát képezendi a püspöki székek indítványozott uj fel­osztása s több uj püspöki székek felállítása Ausztriában. E napokban hír szerint a porosz kir. kabinetnek egy új körsürgönye érkezett ide, mely a tartandó párisi bé­­ketanácskozmányokra vonatkozik. Manteuffel báró porosz kir. szárnysegéd elutazása már ismét bizonytalanná lön. A Bécs és Berlin közötti sür­gönyváltás a jelen pillanatban igen élénk. Majdnem napon­kint mennek porosz futárok Bécsből Berlinbe, és viszont. Bécs, febr. 17. Parisból vett tudósítás szerint B­u­o­­ gróf, mint előre meg volt határozva, f. hó 16-kán érke­zett meg a franczia fővárosba. A cs. k. miniszter urat a pályaudvarban az öszves ausztriai legatio várta. Cade la Terasse hotelben a Tuileriák közelében foglalt szállást. A conferentiák semmi esetre sem fognak 23 ha előtt megkezdetni, mivel nemcsak C­r­­­o­ff gróf ur nincs Pá­­ riLFÖLD. Angolország, London, febr. 16. A febr. 15-ki alsóházi ülés folytán, melynek kezdetéről tegnap irtunk, Roebuck szót emelt az amerikai ügyre vonatkozó le­velezés előterjesztése ügyében. Lord Palmerstonnak e tárgyban adott felelete nem egészen egyező szerinte a tényekkel, s mentsége kétértelmű és nem őszinte volt. Ez igen erős állítás indokolását a New-Yorkban bepör­­lött toborzási biztos, Herz pörös irataiból merité szónok, kinek vallomásából kitetszik, hogy azon egyén, a­kitől utasításokat von (Mr. Crampton), igen jól ismerte az amerikai törvényeket, de Angliához nem illő módon akart kibújni azok elöl. De a legroszabb körülmény az, hogy ugyanazon kicsinyes toborzási eszközöket az után sem szűntek folytatni a brit ügynökök, midőn már pa­naszt tettek azok ellen. Kérdezik, mi czélja indítványá­nak. (Tetszés a miniszteri padokon.) A miniszterelnök szájából akarja szónok hallani, hogy Cramptonnak uta­sítása volt-e, megszegni Amerika törvényeit ? egyszer­smind alkalmat kíván nyújtani a háznak, megmutatni az amerikaiaknak , hogy részéről semmi köze azon lealázó zugprókátori fogásokhoz. (Tetszés az ellenzék közt), hogy az amerikai nép ismerje Anglia érzel­meit, s győződjék meg affelől, miszerint ez or­szág képviselői a legnagyobb szerencsétlenségnek tekintik a háborút az atlanti tengeren tulnani testvé­reikkel, a legnagyobb csapásnak, mely e föld polgáriso­­dását érhetné. — M. Hadfi­eld pártolja az indítványt. — Lord Palmerston feleli: Mindeddig az amerikai kormány sem látta idején az illető levelezést előterjesz­teni, s mindamellett már megtörtént volna ez a brit kor­mány részéről, ha — miként utóbbi alkalommal kijelen­té —­ében a parliament megnyitása előtt egy új igen hosszas amerikai jeg­yzék nem érkezett volna, melynek részletes adatait előbb Crampton úrral kelle közleni, mi­előtt azokra felelni lehetett. E jegyzékben Crampton és a britt consulok visszahivatását követelik, s az angol kormányhoz méltatlan eljárás lett volna, rá felelni, mi­előtt a vádlottakat kihallgatta. Részéről csak azt mond­hatja, hogy Cramptonnak szorosan meg volt hagyva, mi­szerint az amerikai törvényeket ne sértse. Roebuck ugyan azt állítja, hogy e törvények sértve vannak már az által, ha valaki amerikai polgárokat arra akar bírni, hogy hazájukat hagyják el, s idegen földön álljanak be katonák­nak. Nem így áll a dolog. Amerika nem Oroszország. Ott az elv: civitas non est career. Amerika részéről minden lehetségest megkísérlettek, oly eljárásra csábí­tani a brit ügynököt, a­mi miatt törvénysértési vádat lehessen emelni; azonban a felidézett Herczféle per (melyből a védelmet nem is közölték) eléggé bizonyítja, hogy az nem­ sikerült. A tiszt, szónok azt állítja, hogy az angol minisztérium mentsége nem volt őszinte. A legke­rekebben tagadja ezt, s szeretne rá adatot látni , hogy a megkövető nyilatkozat után folytatták a toborzást. Az amerikai kormány is kielégítőnek tekinti kezdetben e nyilatkozatot, s csak később tért vissza megint e tárgyra. Többet még most nem közölhet, de mit kelljen mondania azon tisztelt tagról, a­ki bizton állít és vitat dolgokat, melyeket lehetetlen ismernie, s melyeket az illető kor­mányoknak a legnagyobb gyöngédséggel kell tárgyal­­niok­, ha szakadást nem akarnak előidézni ? A tisztelt szónok nem átall vádoló ügynökül lépni föl saját kor­mánya ellen, s tolmácsa lenni mindazon rágalmak­nak, melyeket az óczeánon túl költöttek az angol kö­vetek és consulok ellen, úgy beszél, mintha csak neki volna kiváltsága, az Amerika elleni háborút a legveszé­lyesebbnek és gyászosabbnak tartani. Hisz e részben minden angol egyetért. De arról van szó, hogy Ameri­kával saját nemzeti becsületünk legkisebb csonkítása nél­kül tartsuk föl a barátságos viszonyt. — Disraeli nem tartja idején e vitákat, míg a papírok nincsenek előter­jesztve, s ez okból az indítvány ellen kell szavaznia. De egyszersmind tagadja, hogy joga ne volna bármely tag­risban még, hanem a párisi török követ is csak, megyen Marseilleba, ott Ali pasát bevárandó, ki hír sze­rint 20-kán érkezik oda meg s 21-kén fogja útját Paris­ba folytatni. — Hallomás szerint egy f. hó 9-kéröl kelt új porosz sürgöny érkezett ide, s ennek nyomán Ausz­tria és Poroszország közt az egyetértés majdnem töké­letesen elértnek látszik. Itt azonban még folyvást kétlik, hogy Poroszország a congressuson — ha mindjárt csak később is — képviseltetni fogna.­­ Máskép áll a dolog a zárjegyzőkönyv aláírásával, melyhez, mint erősítik, Poroszország minden esetre fel fog hivatni.

Next