Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-09 / 1803. szám

KÜLFÖLD. Angolország, London, máj. 4. A mart. 3-ki al­sóházi ülés (lásd tegnapi számunkat) végével a ház bi­­zottmánynyá alakult. A hadügyi költségvetés megaján­lásáról lévén szó, mindjárt az első tétel (500,000 font a szárazföldi sergek fizetésére) vitát kezdett B­older­o ezredes a hadügyi zavart és ügyetlen (?) költségvetés fölött. Peel e viták közt megjegyzi, hogy lord Hardinge a tábornagyi czíme után járó fizetési szaporítást nem fogadja el, míg a generalissimus tisztet viseli. North ezredes és sir C. N­a­p­i­e­r kiemelik a Bath-rend osz­tásában tanúsított elvtelenséget. Oly tiszteknek is adták azt, a­kik soha sem szagoltak lőport, míg más érdeme­seket mellőztek. Lord Palmerston megjegyzi, hogy nem tartozik a ház jogához a rendfelosztás fölött ítélni, s hogy a hadsereg fegyelmének vége lenne, ha a tisztek megszoknák, hogy a parliamentben barátaik által sürget­­tessék a rendjelt és előmozdítást. S­t­a­nf­o­r­d panaszolja, hogy a kormány 4855-diki májusban megígérte, hogy Smith orvost elmozdítja a hadsereg orvosi departement-ja éléről, s több korszerű reformot hoz be. Mind­ebből semmi sem teljesült. — Peel: Smith orvos eltávolítását nem tartja többé oly szükségesnek, mint eddig látszott. A katonai orvosok állás javítása végett több szabályról fognak gondoskodni. Még több kisebb nagyobb kifogás és szóváltás után néhány tételt megajánlanak. A franczia császár trónbeszédét még a fenti öt na­pig csak a „Sun“ hozta egészben, tömérdek nyomtatási hibával, melyek önkéntelenül a régi megjegyzést juttat­ják eszünkbe, hogy a sors a véletlen, a legjobb humo­rista. Hogy a praelimináris szerződmény nincs érintve a trónbeszédben, föltűnt sokaknak, csak Palmerston fölvi­­lágosítása fejtette meg e mellőzést. Érdekes a Times czikkében, mely a trónbeszéd fölött okoskodik, a kö­vetkező tétel : senki sincs a világon, a­ki másnak annyi hálával tartoznék, mint a franczia császár a megboldo­gult orosz czárnak. A DailyNews mesterműnek tartja a tróbeszédet a maga nemében, melynek feladata épen a legnagyobb általánosságok és szép szavak. A,Chronicle 4 dicséri Napóleont, hogy nem a békerajongók szellemében beszélt. A „H­e r a­­­d“ meg azt olvassa ki a trónbeszéd­­ből, hogy Francziaország segélyforrásai azért apadtak ki, mivel Anglia nem teljesítette kötelességét kellő arányban. Tehát Anglia magára vessen, ha rothadt béke lesz. A „Po­st44 mondja : nem csodálhatjuk, ha kiviláglik, hogy épen nem oly bajos dolog az Aland szigetek újra megerősítését megakadályozni, s Oroszországot a keleti tengeren kellőleg korlátozni. Az orosz-török határokat Kisázsiában alkalmasint bizottmány fogja szabályozni, s Kars természetesen visszaszáll régi urára. Csak egy pont van, melyre nézve a 4 fejezet tárgyalásakor az orosz nem tágít : a görög egyház iránti viszonyainak fentar­­tása, de mivel épen ez a vita főpontja, nem kell gon­dolni, hogy a szövetségeseknek eszükbe jut e tárgyban engedni. Dőreség lenne Oroszországot kizárni Török­országból, s megint kezébe adni a kulcsot. Francziaország, P­á­r­i­s, mart. 4. A törvényhozó­testnek ma két órakor volt első ülése. Ülés előtt a tagok élénken beszélgettek egymással, hogy mit tudhatni vagy mit gyaníthatni az értekezletekben történtekről, a béke­­előzményeket, s magát a békét illetőleg, de a törvény­hozó­ test tagjai sem tudhatnak többet, mint mások arról, mi a külügyminisztériumban foly. M o­r n y az ülést következő beszéddel nyitotta meg: »Uraim! Francziaország nagy helyzetének oly egy­szerű és oly méltóságos előterjesztése, mit önök tegnap hallottak, örömmel töltheti el önök hazafias szivét. A nemzeti büszkeség, a hazaszeretet érzelmei önök szívé­ben élénk örömben részesülhettek. Valóban, mi erény hiányzik a franczia nemzetben ? »Hű és őszinte szövetségesnek mutatkozott, a hábo­rút észszel, türelemmel, önzéstelenséggel, emberiséggel folytató. Ugyanez időben csendes, munkás, vendégsze­rető, bőkezű volt. »Egyszersmind becsesb erkölcsi diadalt nyert, mint minőt a hódítások nyújtanak: megnyerte az egész világ rokonszenvét és bizalmát. »De szabad-e kimondani, miszerint ezt főleg annak köszönhetni, hogy a trónon a legellenkezőbb tulajdonsá­gok egyesülnek: erély és mérséklet. »Ezen rövid és dicső évek, melyek Francziaországot a nemzetek első sorába álliták, nagy helyet fognak történetben foglalni, mely számára legfényesebb lapjait szentelendi. »Ez eredményekben önöknek, uraim, nagy részök van, mert önök a császárnak fentartás nélküli segélyt nyújtanak a legnehezebb pillanatokban. »Reméljük tehát, hogy az alkudozásokkal megbízott kitűnő férfiak jó szelleme és emberies érzelmei követ­keztében a nehézségeket kiegyenlitni s Europa bajainak véget vetni lehet. »Mindamellett, teljes bizalmat helyezvén a császárnak népe iránti szeretete és atyáskodása, a maga méltósága és érdeke iránti gondosságban, mi előre megígérjük neki, hogy, bármi történjék, számíthat reánk.“ E beszédet igen melegen fogadták, s a követek nagy része elhagyta helyét, hogy Mornyt, beszédéért üd­vözöljék. A császár elé egy törvényjavaslat ter­jesztetik jóváhagyás végett, Páristó Konstantinápolyig építendő vasút tár­gyában,mely Sveiczon, Illyrian s Her­czegovinán menne át. E vonal Troyes­ban csatoltatnék össze a franczia vona­lakkal. Dánország, Kopenhága, mart. 1. (A birodalmi tanács megnyitása.) A birodalmi tanácsot ma a király saját személyében nyitotta meg. A terem, melyben előbb a Folkething tarta üléseit, újólag kicsinosittatott, mert már mint alsóház igen is megviselt volt! Minden fénylett és csillogott, csupa öröm volt nézni! Azon tisztelt urak kiknek 1200 tallér évi jövedelmüknek kellett lenniük hogy a birodalmi tanácsba megválasztathassanak, számo­san jelentek meg csillagokkal és rendjelekkel földiszit­­ve. A terem mindenesetre nagy mértékben elcsodálkozott ezen uj vendégek megjelenése fölött! Várjon sokáig adlant e nekik szállást ? Mi nem hisszük ! A slezvigiek és holstei­­niak minden oldalra körülnézegettek; úgy látszott, nem igen tetszik nekik uj helyzetük s igen csodálatosan érzik magokat a dán államban. Midőn a király , teljes diszöl­­tönyben levő minisztereinek környezetében belépett, birodalmi tanácsosok mind fölkeltek. A király föllépett a trónra, s elmondá a trónbeszédét, melyből röviden a következőket emeljük ki : »Köszönjük a Mindenható­nak, hogy szerencsésen sikerült nekünk a béke áldásait megőrizni az utóbbi években annyira fenyegető állapo­tok között, s reméljük , hogy ezt tovább is meg­­tartandjuk. A pénzügyi törvény alkotmányszerű elhatáro­zásának szükségessége a bekövetkezendő pénzügyi idő­szakra nézve, a bírádó tanács összeülését tették szük­ségessé. A nagy törvénymunkálatok, melyek előre el­­készítvék, de a melyek még elő nem terjeszthetők, a rendkívüli gyűlés számára fognak fentartatni. Ezen első összejövetel azonban, habár rövid, de nagyjelentő­ségű leend. Csak az alapot tegye le, melyre később építhetünk. És e munkához adja Isten áldását! És ezen­nel a bírod, tanácsot megnyitottnak nyilvánítjuk.“ Mind­ezek elmondása után a király eltávozott. Mindössze 80 birodalmi tanácsos van, most azonban csak 63-an voltak jelen. Ma nagy ebéd van ő­felségénél, Oroszország. Az orosz sajtónak el van tiltva har­­czias buzgóságával zavarni a békehireket, s az­óta az anyagi vállalatokkal, vasutakkal stb. foglalkoznak az orosz lapok; mind­emellett azonban lehet mondani, hogy a párisi békeértekezlettel éles ellentétben folytatja az orosz kormány a hadikészületeket. A balti tenger­parti várak védműveit folyvást javítják, mintha már t­­­ávolságra közelednének az ellenséges czirkáló hajók. Kronstadtban a hadihajók levetették a télt mezt, és szor­galmasan tisztogatják és szerelik azokat. Konstan­­t­i­n nagyhg buzgósága mellett mindenben nagy tevé­­kenység tűnik fel. Csatatér: — O m­e­r pasa egészsége ismét helyreállott, s a leg­nagyobb szorgalommal igyekszik serege sorsát javítani gondoskodása által, s őrködik, hogy az alatta levő csa­patparancsnokok semmi visszaélést se követhessenek el. zen eljárása nemcsak a szükséges rendet biztosítja a seregben, hanem nagy ragaszkodásra is buzdítja maga iránt a katonákat. — A Trapezuntban és vidékén beszállásolt angol se­gédcsapatok sokat szenvednek a nélkülözések miatt. — Szinopéban az angol-német légió tisztei egy két emele­tes házban laknak, melynek deszkái azonban hüvelyk szélességre távol állanak egymástól, úgy hogy egész fényelemmel beszélgethetnek egymással a különböző e­­meletek lakói. Üveg csak elvétve van némely ablakon, fűteni azonban különben sem lehet a kemény hideg daczára, mert a házak fából lévén építve, nagy azokban a tűzveszély. Mind­a mellett a fegyelem és katonai rend a legjobb lábon áll; időtöltésül franczia és német víg­játékokat adnak a légionáriusok, s az előadásokra a tö­rök és görög előkelő lakosokat is meghívják. Szinope, melyet a törökök teljesen semmivé tettek meghódítása alkalmával, jelenleg két részre oszlik: török és görög vá­ros­részre. Az első kettős, jó állapotban levő falakkal és tornyokkal van körülvéve. Csak itt-ott forgatták fel az itt gyakori földingások a falakat és tornyokat, s ve­zették azokat a tengerbe; a hézagok azonban, ám­bár csak nagyjára , ki vannak pótolva. A török város nyugati­­ részén, mely a görög város felé esik, van az erőd, szinte jó állapotban, s árkodik, vagy­is inkább árkodott a városon , mert ma már ezen művek kevés becscsel bírnak, nem lévén a mostani tü­zérségi erő ellenében számítva. A lakosok azt mondják, hogy ezen erődöt még Mithridates építette, de ezen állítás világosan alaptalan; építési módja görög és római eredetre mutat, több befalazott márvány lapon latin ira­tok vannak, melyek Hadrián és Antoninus csá­szárokra vonatkoznak. Alkalmasint, mivel temérdek gránit, márvány porphyr stb. oszlopok vannak befalazva, a törökök, vagy talán a genuaiak építették ezt régi romok­ból. Azon helyen, hol a török hajóhad semmivé lett több kiálló maradvány látszik még a vízben. A törökök igen szívesen fogadták itt a légiót, nem úgy a görögök kik a mellett, hogy ellenségnek tekintették őket, p­o­g­á­nyoknak is hitték tudatlanságukban a protestáns An­glia katonáit. Eziránt bizonyosságra jöhetni, következő­­ cselhez nyúltak. Midőn a légió a kiszállás után őrséget állított fel, a gyermekeket küldték ki a görögök kém­­szemlészetre. A légionáriusok igen barátságosak voltak a kisdedek iránt, s ezek egyike, ki néhány szót tudott angolul és francziául, sok keresztkérdés után meggyő­ződést szerzett magának, hogy Anglia csakugyan ke­resztényeket küldött hozzájuk. Azonnal vidáman len­gette sapkáját, jó hir! jó hír! s a felnövekedett emberek­ből álló közönség tánczolni kezdett örömében, hogy ke­resztények a protestánsok. IJ POSTA, Bécs, mártius 7. Gortsakoff herczeg orosz csász,­követ tegnap Sz. Pétervárra elutazta előtt bucsú­­ebédet adott, melyen Liechtenstein Alajos her­czeg, Zichy gróf és több más tekintélyesek valának jelen. Lerchenfeld gróf bajor kir. követ­ő exclja ter­meiben tegnap fényes estély volt, melyet Vilmos Fő­­herczeg­­ cs. k. Fensége tisztelt meg jelenlétével. Je­len volt továbbá ez ünnepélyen a diplomatiai testület nagy része, s többi közt Man­teuff­e­­ báró porosz kir. ezredes is. A lombard-velenczei királyságban a központi congre­­gatiók egybehivására vonatkozó rendelvényt még e hó­napban várják. E rendszabály első lépés a tartományi képviseleti gyűléseknek már szinte elhatározott vissza­­állítása utján Ausztriában. — Pár­is, mart. 4. Mintha a béke műve különben is nem volna elég nehéz, még etiquette-perek is fenyegető­­leg tűntek föl a párisi értekezleti felhatalmazottak között. Cowley lord eléggé különösen azt követelte, hogy saját külügyminisztere Clarendon lord irányában Őt illeti az elsőség. Cowley lord azt állította, hogy mint követ a királyné személyének képviselője, holott Claren­don lord csak az angol kormányt képviseli , elfeledte Cowley lord, hogy congressusban nem különféle ran­gú követek, hanem csak felhatalmazottak vannak. S mi­vel Clarendon lord nemcsak a külügyminiszté­rium főnöke , hanem első felhatalmazott is, kétség­telen őt illeti az elsőség. Nem egyezhetvén meg ezen kérdésben egymással az angol diplomaták, ez ok­nál fogva nem vett részt Cowley lord W a­­­e­w­s­k­i gróf ebédjén az értekezlet megnyitása napján. A legko­­mikusabb tény azonban az, hogy ezen ebédnél az első hely, mely felett Cowley és Clarendon lordok nem tudtak megegyezni, s melynek el nem foglalhatásáért Cowley lord meg sem jelent, végre is Clarendon lordé sem lett, hanem O­r­­­o­tf foglalta azt el igen ügyes módon. Midőn ugyan­is tálalva jön, Clarendon lord karját ajánlotta Walewski grófnénak, mint lázi aszszonynak , hogy aztán a jobbján levő he­­get elfoglalja.­­ Mivel azonban Cl­a­r­e­n­d­o­n lord j­obbját nyújtotta a grófnénak s a beszélgetési buz­­góságban mindjárt leült mellette, baljára jutott a házi asszonynak, mit Orloff gróf észrevévén, gyorsan elfoglalta a jobb oldali üres helyet, s a baloldali helyen, mely Or­­­off gróf részére volt számítva, Clarendon maradt. Szóval , O­r­­­o­ff gróf Walewski ebédjén a legtermészetesebb után hatalmába tudta szerezni az első helyet. Ezen ügyessége által nem csekély tekintélyt szerzett magának O­r­­­o­sz gróf a párisiak előtt, mert ezáltal kicsiben tanúságát látták annak, minő ügyes mű­vészettel hasznára tudja fordítani az orosz diplomata mások hibáját. Különös előjel az értekezletre. Pár­is, mart. 5. A mai »Moniteur“ egész hivatalos része — két kinevezési jelentés kivételével­­— csak Al­gírral foglalkozik. Közöl­t­­i: a hadügyminiszter által fölterjesztett s a császár megerősítette két hivatalos ok­mányt, melyeknek elseje az algíri telegráfszemélyzet szervezését illeti, másika meg a gyapottermelés előmoz­dítására Algírban nyitott második csődről tesz jelentést. Némelyek az algíri gyarmatnak ezen különös figyelem­­bevételét épen most kapcsolatba hozzák azon hírrel, hogy a császár gyermeke, ha fiú lesz, csakugyan „algíri király“ czímével fog felruháztatni. A Kreutzignak Írják P­á­r­i­s­b­ó­l mart. 4. Épen most jó forrásból hallom, hogy tegnapelőtt az ötödik pont fölötti discussio alkalmával a békeconfe­­rentián O­r­­­o­f­f gróf többször felfogta a szót, és nagy tekintélylyel szónokolt. A nagy hidegség, mely az orosz és ausztriai követ közt uralkodik, többé nem titok, de sajátképen nem is tűnhetik föl. Tegnapig Or­­­off és B­i­o­­ grófok egymást még meg nem látogatták. Ausz­triai körökben nem hiszik, hogy a béke műve a leg­közelebbi négy hét alatt lényeges elhaladásokat fogna tenni. Tegnap a „Constitutionnel“ azt akarta kinyo­matni, hogy a conferentiáknak nagy nehézségeket kel­lene legyőzniük, de még az utolsó pillanatban Collet- M c y g r e t (sajtórendőri főnök) azt üzente neki, hogy jobb lesz, ha hallgat.“ Pári­s, mart. 5. A congressusnak tegnap negyedik ülése volt, s 44 óra utánig tartott. Jóllehet mit sem írtak alá és mit sem határoztak, mindazáltal az orosz föl­­hatalmazottak hangja s az alkudozás főleg oly engesz­­telékeny volt, mikép azt hiszik, hogy haladtak, s jöven­dőre nézve gyorsabb haladást remélhetnek. Az oro­­szok Karst vissza fogják adni, még egyszer visszatértek az Alandszigeteket illető engedményre , s O­r­­­o­f­f gróf azon biztosítását nyilvánította , hogy Oroszország lemond a nikola­­jeffi révben hadihajók építéséről. Oroszország a du­nai fejedelemségek egyesítése ellen sem tesz semmi kifogást. Szóval: levelező az általa vett közlésekből azon nézetre jött, hogy az értekezletek, ha nem is oly gyor­san, mint bizonyos lapok jelentik, mégis meglehetős gyorsasággal fognak czélhoz jutni. Az oroszok készek­nek nyilatkoztak a török terület kiürítésére, az egye­sültekkel együtt, s Kars visszaadása semmi nehézséggel sem jár. Az ittlevő románok egy kérvényt intéztek a franczia kormányhoz, melyben kívánják, hogy a császári családbeli herczeg állíttatnék hazájuk élére. A kormány azonban nem akar kívánságuknak eleget tenni. Lengyel­­­ország neve még nem fordult elő, azonban azt hiszik, hogy az alkudozások folytán ez is érintetni fog. Egyébiránt a párisiak ismét nyugodtabbak kezdenek lenni, csak a börze izgatott még egy kevéssé. Azt mond­ják, hogy az értekezletekben a tulkaukázi erődök is szóba jöttek. Or­­­off gróf azok szükségét Oroszországra nézve diadalmasan állította.­­ A császár közelebbről Orloff, Clarendon és Buo­ grófokat sétalovag­lásra bizta meg. A boulognei erdőbe lovagoltak, s azt mondják, hogy a császár ez alkalommal szóba hozta volna azon főkérdést, melylyel az értekezletek foglal­koznak-P­á­r­i­s, mart. 5. A tanács tegnapi első ülésében, a titkárokat és altitkárokat nevezte ki. Ezután a főülés feloszlott, s a tanács a teremből a hivatalszobákba vo­nulván, az iroda­ osztályok rendezéséhez fogott, először is az első kérvény-bizottmányt, aztán a számviteli bi­zottmányt megalakítandó. A törvényhozótestület is tegnap nevezte ki titkárait, kiknek egyike Murat Joachim gróf; aztán tizenegy tagot szabadságra elbocsátott. Az elnök rendeletet köz­­lött a képviselőkkel , melynek erejénél fogva Bá­ró­c­h­e államtanácsi elnök fel van hatalmazva mindazon törvényjavaslatok képviselésére, melyek a jelen ülésszak ideje alatt a törvényhozótest elé fognak terjesztetni. Ez­­után — több mint 50, de csupa helyi érdekű törvényja­vaslattal együtt — oly törvényjavaslatot terjesztett elő, mely a csatamezőn elesett vagy sebeikben elhalt katonák hátramaradt özvegyeire vonatkozik. Ma csak irodáikban gyűltek egybe a törvényhozók, s az iroda­ osztályok szervezésével foglalatoskodott. P­á­r­i­s, mart. 5. A franczia kamarák tegnap össze­ültek. Az ülést az elnök M­o­r­a­y gróf egy kis beszéd­del nyitotta m­eg. (Lásd félőbb a rendes rovat alatt.) Az ülés többi részét az 1857-ki költségvetés előterjesztése foglalta el. Az előterjesztés szerint a rendes és rendkí­vüli kiadás 1 milliárd, 965 millió, 57,164 frankra rúg, s a rendes és rendkívüli bevételek összege­ 1 milliárd, 710 millió, 474,512 frank. E szerint a kiadás 15 millió, 417,348 frankkal múlja fölül a bevételt. Jól megértendő, miszerint az így megállapított költ­ségvetésben nincsenek föltéve a háború által szükségelt kivételes költségek. Ezen költségek e szerint rendkívüli források miatt nem emlittettek. Ezen rendkívüli források ép úgy nem emlittettek a költségvetésben, mint a kivé­teles költségek nem figuráinak a rendes költségek sor­ban. Ezek külön számadás tárgyai. Pár­is, mart. 5. Tegnap kelt rendelet által Bruat admirál özvegye Francziaország gyermekei nevelő-asz­­szonyává neveztetett. — Egy másik rendelettel S­a­u­­­vage a csász.­múzeumok tiszteletbeli őrévé ne­veztetik. London, mart- 5. A mart. 4-ki ülésben White­side kérdi: mikor szándékszik a miniszterelnök a Karsra vonatkozó levelezést előterjeszteni ? Lord Pál merston, válasz helyett a ház sorompói elé megy s bejelenti e kérdéses papírokat (hangos tetszés közt) letevén a ház asztalára. — Bowyer kérdi, mit tud a kormány az angol-olasz legióbeli katonák elfogatása fe­löl , meddig maradnak Piemontban, s béke esetén mi rendeltetése lesz e légiónak? Palmerston: Pie­montban valósággal szó volt egy angol-olasz ezredbeli összeesküvésről. Tizenhat katonát el is fogtak s a szárd hatóságnak nyomozás végett átadtak. Mint az angol kor­mány értesítve volt, fölforgatási vagy fölkelési szándékot nem tulajdonítottak a titkos szövetkezésnek, de arról volt szó, hogy nagy ősztét pénzt küldtek Lombardiából, hogy a katonákat szökésre csábítsák Lombardiában. De e hir alaptalannak mutatkozott.Semmi sem sült ki,a­mi e gya­nút igazolhatná bármely complot felöl azon ezredek közt, melyekről meg kell vallania,­­hogy példásan visel­ték magukat kezdettől fogva. Azonban jónak látták az eredeti szándékot haladéktalanul foganatba venni, s mi­vel már 3000 ember állt fegyverben, rendelést tenek, hogy Máltába küldjék őket. Két ezred már elment, s út­ban a legnagyobb rendet, fegyelmet és hűséget tanuss­­ták a kormány irányában , melynek zsoldjában álla­nak (halljuk !) — Kijelenté továbbá Palmerston, hogy pénteken indítványozza az ülés elhalasztását az ünnepek miatt 14—kétől márt. 31 -kéig. — SirdeLacy Evans külön bizottmányt indítványoz azon kérdés megfontolá­sára, vajjon nem lenne-e czélszerű a tiszti állomások vé­telét és árulását megszüntetni. Nagy nemzeti reformot jövedelmi szempontok nem akadályozhatnak. Azon el­lenvetésre, hogy a tisztség árulásának megszüntetése a kegyenczek előmozdítását idézi elő, a tüzérséget hozza föl, mely éppen mivel tiszti állomásait nem pénzen ad­ják, a legjobb tüzérségek közé tartozik a világon. És egy parancsnok kegye legalább is olyan jó ajánlat, mint a­hány ezer font st. jövedelem. Hoszasan fejtegeti a je­len rendszerből származó bajokat, s a külföldi tisztika­rok sel­ességét idézi ellentétül, főleg egy 1854-ki porosz rendeletre utalván, mely a tisztekre nézve a sokoldalú képzettség szükségét elismeri, s a katonai vizsgálatok­nál szem előtt kívánja tartatni. — Az e tárgybani tanács­kozásokra holnap visszatérünk. A Covent garden színházma a lángok mar­­t­a­l­é­k­a lett. Öt órakor reggel, midőn a tűz kiütött, még mintegy 200-an voltak a teremben. Épen álarczos bált tartottak s a vendégek semmit sem gyanítottak, mig egy égő gerenda a színpadra nem esett. Gondolhatni a rémülést, zavart, tolongást az ajtók felé. Sokan az abla­kon menekültek, s néhány percz múlva lángba borult az egész épület. Még 10 órakor is lánggal égett, csak a körülfekvő házakat otalmazták. A jövő hó elején kell vala az olasz operának megkezdődnie. 2 órakor aludt el a tűz, a körülfekvő házak megmaradtak. A nagy szín­háznak azonban csak kőfalai állanak. Úgy halljuk, hogy ember nem veszett el. — A stambuli hírek febr. 25—kéről, kivévén a refor­mok hatásáról mondottakat, csak alárendelt érdekkel bírnak. Nem Krimia felé fordul jelenleg a török fővá­rosban a figyelem, s ennélfogva nem is várhatunk jelen­leg Szambulon át nagyérdekű híreket, hanem Páris felé, hol a kérdés meg fog oldatni, avagy legalább az új ki­indulási pont ideje fog meghatároztatni. A török kor­mány fel akarja ezen időt használni, hogy a hatti sherif végrehajtását előkészítse. Nagy változások fognak lenni a vidéki főhivatalnokok sorában. Mindenesetre még ne­héz munka van hátra, ha a török kormány azt nem akarja, hogy írott malaszt maradjon kiáltványa; nem­csak a nemzeti jellemből fenálló intézményekből és val­lásból folyó nehézségeket kellene legyőzni, hanem al­kalmasint még nyílt küzdelmeket is. Több helyen bizo­nyosan fegyverrel is szükséges lesz támogatni a végre­hajtást. Már­is rendkívüli elégületlenség és izgalom ural­kodik Arábiában, a Veres tenger partjain, Dsedda vagy Gedda városban és Mekkában, pedig az újabb reformok még nincsenek is ott ismerve, hanem a háború elején történt rabszolga-kereskedés eltiltása miatt. A parti vidékek teljes felkelésben vannak ezen igen jutányos kereskedés feltartása mellett, s a mozgalmakban élet­veszélyben voltak az angol és franczia consulok, ezen két nemzetnek tulajdonítván a lakosság az eltiltás esz­méjét, s ha a szövetségesek közbe nem járulnak, meg­lehet , hogy megsemmisül a­zultánok hatalma Ará­biában, vallási tekintélyük bölcsőjében. — Krimiából és a kis ázsiai partokról semmi újság, mit a távirda nem közlött volna. — Della Minerva gróf, ki jelenleg az ottomán udvarnál képviseli Szárdiniát, közölte a portá­val , valamint az angol és franczia követekkel, kormá­nyának egy jegyzékét, mely helyesli T­e­c­c­o báró tiltakozását, hogy neki mint Szárdinia képviselőjének nem adtak helyet a szambuli értekezletben. Egy stambuli levél a párisi »Presse“ben különös felvi­lágosításokat közöl a hattisheriff kihirdetése körül, mi­kép igyekeztek azt a török miniszterek titokban tartani az idegen követek előtt. Az ima, melyet a török főpap által mondtak előadottnak, arabs nyelven volt, és egy­szerű ulema volt előadója, ki ezen többnyire minden hallgató előtt ismeretlen nyelven átkot kért az égtől a hitetlenekre. Ezen vakmerő tett mutatja , minő erős se­gélyt kell a szövetségeseknek nyújtani, hogy a­zultán végrehajthassa a reformokat. Jassy, febr. 5. A »Steva Dun­ei* (A Duna csillaga) mai száma G h i­k­a hgnek az igazgatótanácshoz intézett s a sajtószabadságra vonatkozó, febr. 2-dikán kelt leira­tát közli, mely következőleg hangzik : »Mi, Ghika Gergely, Moldvaország hge. »A sajtószabadság lévén egyedüli eszköze a közvéle­mény kifejtésének, kivált oly országban, mely a haladás útját követi; sőt gyakran az lévén eszköz arra nézve is, hogy a kormány értesüljön a nemzet szükségeiről, ezennel odautasítom igazgatótanácsomat, vegye komo­lyan figyelembe ezen, hazánkra nézve oly fontos tár­gyat, s szerkesszen ez ügyben oly kimerítő törvényja­vaslatot, mely a födivánnak aláterjeszthető s jövőre fo­ganatba vehető legyen. »E törvény kidolgozásánál a tanács szem előtt tar­­tandja, hogy valamint egy részről a korlátlan sajtósza­badság gyakran a legnagyobb veszélyek okozója lehet, ha oly mértékben tévútra vezeti s megrontja a közvéle­ményt, hogy a legszilárdabb alapon nyugvó társadalom is martalékul esik a zavarnak és fejetlenségnek, úgy el­lenkezőleg más részről a kellő korlátok közé szorított sajtószabadság az egész társadalomnak javára van, mert gyarapítja s a legműveltebb nemzetek színvonalára eme­li azt.“ Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. Távirdai tudósítások. Pária, mart. 6. A „Moniteur“ jelenti: A tábornokok Krimiában múlt hó 29-én az ellenségeskedések meg­szüntetését határozták el.

Next