Pesti Napló, 1856. március (7. évfolyam, 1795-1823. szám)

1856-03-28 / 1820. szám

231-1820. 7-ik évf folyam. Szerkesztési iroda : Egyetem-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 5 hasábos Petri 8014 Pkr* Bélyegdij külön tv pkr 1 1 * Magán vita 5 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. Péntek, mart. 28. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. előfizetési felhívás A PESTI NAPLÓ April. júniusi negyedévi és april — sept. fél évi folyamára. Hivatkozva e lapok 1805-ik számában közzétett előfizetési felhívásra, abból csak azon részét említjük itt meg, mely az előfizető közönséget mint „kedvezmény“ illeti, ugyanis: kik negyed évre (april— jun) fizetnek elő azok Jókai Mór „Árnyképek“ czimű 2 kötetes beszélygyűjteményét kapják ; akik pedig félévre (áprilisept.) fizetnek elő, azok még e mellé ajándékul Budapest és környékét ábrázoló aczélmetszetet is kapnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve negyed évre 5 frt. félévre 10 frt. Budapesten házhozhordással negyedévre 4 frt. félévre 8 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetemutcza 2-ik számtakarékpénztár épület 1-ső emeleten Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, mart. 28. mezőgazdasági érdekeink képviseltetése. II. Előbbi czikkünkben azon álláspontot kívántuk constatkozni, melyről mi a mezei gazdaság fontos ügyét tekinteni szeretjük, kifejezvén a feletti sajnálatunkat, hogy mégis épen a mezei gazdaság részesül mindeddig legkevesebb figyelemben a termelés többi ágaihoz képest. E magára hagyatottságnak egyik fő oka azon körülményben rejlik, miszerint a mezőgazdasági érdekek sem átalában nemzetgazdászati jelentőségekkel aránylag nem méltányoltatak eléggé, sem ösvényt nem törhettek maguknak azon sok más érdekekkeli küzdésben, melyeket a kor szelleme előtérbe helyezett, s melyek azonfölül leginkább városokban, a pénzemberek s ezek orgánumai székhelyén öszpontosulva, számosabb szószólókra találtak. Szóval, a mezőgazdaság hátramaradásának egyik fő okát abban kell keresni, hogy a gazdasági érdekek kellően szervezett intézmények által nem voltak s nincsenek eléggé képviselve. Innen lehet megfejteni: miért jött az úrbéri viszonyok rég óhajtott megoldása csak erőszakos crisis által létre; miért húzódott mindeddig a földbirtok tagosítása, s a vele összefüggésben álló egyéb mezei viszonyok rendezése, a telepítés, haszonbérlet, vízi jog, erdőgazdaság s más számos kérdések elintézése, melyek nélkül a földművelés kívánt előhaladása lehetetlen. A földművelés előhaladása, holott a mezei gazda fáradságos üzlete után, — melynél a mostoha időjárás sokszor évek munkáinak eredményét néhány óra alatt semmivé teszi — a közvetlen adózás, s a majdnem kizárólag rajta fekvő előfogatozás, átcsinálás és egyéb közmunkák mellett, szükségeinek fedezésénél a státus és ipar javára még tetemes indirect adóval is járul. A gazdasági érdekek kellő képviseltetése hiányából lehet megmagyarázni továbbá, miért vonulnak vissza gazdasági vállalatok s beruházásoktól a szükséges tőkék, holott még a káros börzejátékra is milliók állanak a legalacsonyabb kamat mellett készen. Ez adatok nyilván mutatják, mily ingatag azok véleménye, kik azt hiszik, hogy foglalkozására nézve túlnyomólag földmivelő népesség, már számánál fogva képes kivívni a polgári társaságban az őt megillető befolyást, anélkül, hogy ennek érvényesítésére különös intézkedéseket szükségese. Az anyagi és szellemi erők rendezése, a munkafelosztás életrevaló elvének alkalmazása által mindig tökéletesebben sikerül. Minél több tagra szakad tehát, külön feladatai szerint, a polgári társulat, annál biztosabban s jobban eléri czélját, ezzel pedig tökéletesedhetése is növekszik, mitől függ kiváltképen a státusnak hatalma és nagysága. A stauskormánynak tehát kétségkívül egyik legszebb hivatása: az egyenlő foglalkozású osztályok szövetkezését bizonyos közös czélokra vezényleni. S e tekintetben a kereskedelmi és iparkamrák felállítása által a m. kormány a polgári társaságnak egy igen tekintélyes és számos részére nézve már életbe is léptette a testületi szövetkezés üdvös elvét. Az ausztriai birodalom azonban összesen véve is túlnyomólag földmivelő státus, s mezőgazdaságban fekszik azon forrása, mely megnyitva, a közjólét állandó alapját képezi. A gazdasági érdekek czélszerű képviseltetése ennélfogva nemcsak jogos igényeket nyugtathat meg, hanem még nevezetes politikai jelentőséggel is bír, amennyiben a pusztán elméleti nézetek s vélemények valósítására irányzott törekvésekkel, s általában a nyakrafőre való változtatásokkal szemközt, ellensúly gyanánt igen tágas körben fentartó és túlnyomóig gyakorlati érvényességű elveket állíthat fel. A képviseltetés ezen szükségességének érzetében, nem lehet a magas kormány abbeli bölcs eljárásának eléggé örvendeni, miszerint a mezei gazdák szövetkezését birodalomszerte alakuló gazdasági egyesületek útján buzgókodik gyámolítani, így működik s árasztja szét számos fiókjai által jótékony befolyását a stájerországi gazdasági egyesület Grätzben, az alsóausztriai Bécsben, a morva-sziléziai Brünnben, a csehországi Prágában, a galicziai Lembergben. Így alakult meg a horvát-szlavón gazdasági egyesület Zágrábban, az erdélyországi Kolozsvárott, s legújabban alakuló félben van egy gazdasági egyesület Temesváron is, mely tények csak erősítik bennünk a hitet, miszerint a magyar gazdasági egyesület Pesten szintén mielőbb új életre leend segítve, virágzóbbra, mint valaha. És ez így van jól , mert a mezőgazdaság természeténél fogva egy részről az egyesületi út a legtermészetesebb csatorna a körülmények szerint felmerülő helybeli igények összevezetésére, s egyszersmind előkészítő orgánum a mezőgazdasági érdekek előmozdítására szükséges anyagok feldolgozásánál; más részről a mezőgazdasági viszonyokra vonatkozó kormányintézkedések is, a gazdálkodás okszerűbb üzletének terjesztése körül, mire pedig most nagyobb a szükség, mint volt valaha, főleg egyesületi utón hathatnak ki a birodalom minden részeibe. Ilyetén képviselése által a gazdasági érdekeknek, vagyis magánegyesületek útján mind a magas kormány hűségesebb tájékozást kaphat az ország gazdasági ügyeiről, mind pedig a szükségeseknek ismert kormányintézkedések termékenyebb térre találhatnak. .. . . . n. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Mutatvány ily czimű munkából: „A protestáns egyházalkotmány alapelvei, a XVI-dik századi főbb reformátorok, vallástételek és egyházszervezetek bizonyítása szerint. Irta Révész Imre, református lelkész.“ I. 11. §. A Reformátorok véleménye az iskolákról. A nevelés és tanítás ügyének gyászos elhanyagoltatását, a legmélyebb részvéttel és szánalommal látta Luther nagy és nemes lelke. Ugyan azért reformátori fellépésétől kezdve mind halálaig van, több irataiban a legnagyobb lelkesedéssel kéri, inti, és buzdítja mind a szülőket, mind a hatóságokat, a népnevelés nagy fontosságú ügyének figyelembe vételére, iskolák állítására, fentartására s virágoztatására. Ily tárgyú iratai között azonban legnagyobb fontosságúnak, s legremekebbnek látszik az, melynek czíme a következő : Dr. Martin Luthers Schrift an die Rathsherren aller Städte Deutschlandes, dass sie Christliche Schulen aufrichten, und halten sollen. Anno 1524. Werke v. Walch 532—567. Czélszerű lesz e művéből, némely érdekesebb pontokat híven kijegyezni. „Igaz lelkiismerettel dicsekedhetem az Isten előtt, hogy ebben nem a magam érdekét keresem, mit inkább akarok hallgatással mellőzni, hanem szivem szerint a ti s az egész német föld javát akarom, — hova Isten engemet rendelt, — akár hiszi, akár nem hiszi valaki. És azt szabadon, s nyilván kimondhatom szerelmeseim, hogy, ha ez ügyben nekem engedtek, bizonnyal nem nekem, hanem a Krisztusnak engedelmeskedtek; s a ki nem engedelmeskedik, nem engem, hanem a Krisztust veti meg. Annálfogva kérlek mindnyájatokat, szeretett Uraim és Barátim ! az Isten nevében, s a szegény ifjúság érdekében, hogy ez ügyet ne tartsátok csekélységnek, mint sokan cselekesznek, kik nem látják, hogy mit gondol a világ fejedelme. Mert nagy és komoly ügy ez, mely Krisztust és az egész világot igen érdekli, hogy t. i. az ifjú nemzedéket segítsük s tanítsuk. Ez által aztán mindnyájunkon is segítve lesz. Szeretett Uraim! ha évenként oly sokat kell költenünk puskákra, utakra, hidakra, töltésekre s több effélékre, hogy valamely városnak ideig óráig békéje s kényelme legyen : miért ne költhetnénk még sokkal többet az elhagyatott szegény ifjúságra, hogy egy vagy két ügyes iskolatanítót tartsunk ? ..........Mit tanultunk eddig még a főiskolákban is? hanem ha azt, hogy szamarak s luskók legyünk. Húsz, sőt negyven évig is tanult némelyik, s még sem tudott sem latinul sem németül. Hallgatok a gyalázatos s förtelmes életről, melyben a nemes ifjúság oly gyászosan elaljasult. Tekintsétek meg a mi ezelőtti nyomorúságunkat, s a sötétséget melyben eddig voltunk. Úgy gondolom, hogy a német föld még sohasem hallott Isten igéjéből annyit mint most, s ha ezt hála és tisztelet nélkül hagyjuk, aggódni lehet, hogy még iszonyúbb sötétséget és csapást szenvedünk..........És mi vének, ugyan miért élünk másért mint azért, hogy az ifjú nemzedéket ápoljuk, tanítsuk és neveljük..........Isten nehéz számadásra vonsz még ezért bennünket..........Bűn és gyalázat, hogy oda jutottunk, hogy ugyan buzditnunk, s buzdittatnunk kell e végre, hogy a mi gyermekeinket s az ifjú nemzedéket neveljük, annak javáról gondoskodjunk, midőn arra maga a természet ösztönözhetne bennünket, és a pogányok példája is sokképpen utasíthatna ... Mi hasznát vennék, ha különben mindennel bírnánk, s mindent tehetnénk is, vagy ha éppen szentek lennénk is, ha elhanyagolnék azt, amiért mindenek felett élünk t. i. az ifjúság nevelését? Úgy is gondolom, hogy a külső bűnök között, egygyel sem terheltetik Isten előtt annyira a világ, s egy sem érdemel oly rettenetes büntetést, mint éppen az, mit gyermekeinken elkövetünk az által, hogy őket nem neveljük. Oh jaj a világnak mindenka és örökre. Ime naponként születnek és felnőnek nálunk a gyermekek, és oh fájdalom, nincs senki sem, ki a szegény ifjúság ügyét fel fogná s intézné! . . . Azt mondod talán, hogy mindez a szülőknek van mondva, s mit tartozik az, az elöljárókra s felsőbbségre? Helyesen mondod; de ha a szülők nem teszik, ki tegye? Elhagyjuk-e azért ez ügyet s elhanyagoljuk-e a gyermekeket?“ Találóan említ fel némely okokat, melyek miatt a szülők a nevelés és tanítás nagyfontosságú kötelességét vagy épen nem, vagy csak kis részben teljesíthetik gyermekeik iránt. Ugyanazért az elöljáróságra hárítja ez ügy terhét és felelősségét. — „Az egész város java, becsülete és élete az ő kezökre van bizva, s ennélfogva Isten s világ előtt igazságtalanul tennének, ha a város jóllétét s virágzását minden erővel éjjel és nappal elő nem mozdítanák. Egy város virágzását pedig nemcsak az mozdítja elő, hogy nagy kincseket gyűjtsünk, erős kőfalakat, szép házakat épitsünk, sok lőfegyvert s vértet szerezzünk; hol ezek nagy számmal vannak is, de tanulatlan ostobák használják, annál nagyobb veszély és kár az azon városnak, hanem abban áll legvalódibb, legdúsabb virágzása, üdve és ereje egy városnak, hogy sok ügyes, tanult, értelmes, becsületes és jól nevelt polgára legyen, akik aztán kincset s minden jót gyűjthetnek, azt megtarthatják, s helyesen használhatják. . . . Embertelen gonoszság az, ha valaki így gondolkozik: mi most igazgatunk, mit tartozik az mi ránk, hogy mi történik azokkal, kik utánunk következnek. Nem emberek, hanem disznók és kutyák kormányára valók az ilyenek, kik csak a magok hasznát s dicsőségét keresik a kormányban. ... A tudományokat és nyelveket, melyek épen nem kárunkra, sőt nagyobb ékességünkre s becsületünkre vannak, mind a szent irás megértésére, mind a világi kormány vezetésére nézve meg akarjuk vetni, és íme, a külföldi áruk, melyekre semmi szükségünk, s bennök semmi hasznunk nincs, végpusztulásra juttatnak bennünket.“. ... Itt azon nézetet cáfolja, hogy mi szükség latin, görög és zsidó nyelvet s más tudományokat tanulni, midőn németül is olvashatjuk a bibliát. A bibliai eredeti nyelvek tanulását különösen ajánlván , mondja a többek közt : ha a nyelveket elhanyagoljuk, nemcsak az evangyeliomot elvesztjük, hanem végre oda is jutunk, hogy sem deákul, sem németül nem tudunk helyesen beszélni s írni.“ . . . Erélyesen cáfolja azon balvéleményt, hogy csak a lelkészeknek kellene tanulni, s kimutatja a népnevelés jótékony hatását a polgári társaságra nézve is; ugyan azért sürgeti, hogy minden helyen fiú- és leányiskolák állíttassanak, melyek mind a fi, mind a leánynövendékeket, leendő rendeltetésekre czélszerűen képezhessék, sürgeti a könyvtáraknak, legalább főbb helyeken felállítását, nemcsak egyházi , de egyetemes művelődési szempontból is. Méltán teszi Luther e remek művecskéje után e megjegyzést a derék Raumer: „Mily buzgó lelkipásztori szeretet szól Luthernek ez iratából! Miként képviseli erélyes gondnokként az ifjúság ügyét a szülőknél, s a polgári felsőségnél miként — a tudományosság ügyét s különösen a nyelvek tanulását, egy részről a durva, önző philisterek, más részről a tudatlan vakbuzgók ellellenében.“ Raumer Karl: Geschichte der Paedagogiks. Stuttgard, 1846—164. Szinte Luther, egy, 1530-ik évi rövid iratában (Ermahnung die Kinder studiren zu lassen), míg egy felöl a szülőket buzdítja és sürgeti, hogy gyermekeiket iskolába küldjék, más felöl a szülők tudatlansága vagy engedetlensége esetére a felsőségnek tulajdonítja azon hatalmat, hogy a gyermekeket kényszerítés által is iskoláztassák. Werke X —487—533. Raumer, i. h. 164—166. — Nemcsak elméletből, de tapasztalásból is tudván Luther ama nagy fontosságú egybeköttetést, melyben az iskolák és nevelés ügye, miként általában véve az emberi nemzet nemes rendeltetésével, úgy különösen a reformált vallásnak, s annak alapján felépült keresztyén egyháznak életérdekeivel is áll: nagy lelkesedéssel szól és tanít több pontokon iskolai ügyekről, mint p. a tanítói hivatal dicsőségéről s nehézségeiről; — itt mondja a többek közt: „azt szeretném, hogy senki se választassék prédikátorrá, a ki előbb iskolatanitó nem volt; — az iskolaszervezetekről, az egyetemek irányáról s tanterveiről, a szent irás tanulmányáról, a nyelvtudományról, a reálismeretekről, a történelemről, dialectikáról, az ékesszólásról, mértanról, testgyakorlatokról, zenéről stb. Mindezek nemcsak a vallástudomány, de a nevelés és tanítás-ügy reformátorának is méltó és díszes nevével ékesítik fel Luthert PESTI NAPLÓ. Pest, mart. 28. Lapunk tegnapi száma mellett vette az. olvasó a „Hegyfutár“ új szerkesztőjének Tóth Kálmánnak programmját és előfizetési felhívását. Ismerve azon jó akaratot, meglevén győződve azon őszinte törekvés felöl, melylyel t. barátunk a szerkesztés nehéz s oly sok felelősséggel járó munkájához fog, szabadjon nekünk is e programmot t. olvasóink figyelmébe ajánlani. A Hölgyfutár feladata leend ezentúl is folytonos érintkezésben tartani az olvasót a művészvilág eseményeivel s elfogadó csarnokává válni azon tehetségeknek, mik irodalmunk színén koronkint fölmerülnek. Ezenfelül a nemzeti színház minden mozgalmának gyors és jól értesült közlönye lesz. Az arczkép album 2-dik kötetét még e félév folytán adandja. Ez album első lapja Vörösmarty, Petőfy, Garay és Nagy Ignácz arczképével ápril 5-én s utolsó lapja Füredy, Réthy, Feleki és Szerdahelyi arczképével jun.lökén jelenik meg a Hölgyfutár mellett. Minden hó 20-kán eredeti párisi divatképet adand. Előfizetési feltételek : évnegyedre helyben 4, vidékre 5 frt, félévre helyben 7, vidékre 9 frt, 9 hóra helyben 10, vidékre 12 frt. — Feleki Miklós „Enyingi Török János“ czimü históriai tragoediája a drámabiráló választmány által előadásra elfogadtatott. — A kisdedóvó-kép ez de javára a nemzeti színházban f. hó 25-kén rendezett academia bevételéből a nevezett képezde pénztára javára 193 frt s 35 phr, s ez öszvegen felül mint egy ügybarát külön adománya még 1 pírt adatott át. — A pestbudai hangászegyleti zenedének f. hó 26-kán tartott közgyűlésében egyleti elnöknek Prónay Gábor báró; alelnöknek Asztalos Károly; igazgatónak Mátray Gábor; aligazgatónak Brauer Ferencz; főpénztári elöljárónak Weisz B. F.; pénztárnoknak Barabás Antal; ügyvédnek Barabás Dániel s választmányi tagoknak a következők választottak meg: Brauer József, Császár Ferencz, Dopfer Fer, Eischer Bold, Festetics Leo gr. Freisch Dávid, Gombos Bert, Győri László gróf, Hauszner Ferencz, dr. Hunyady János, Karácsonyi Guido, Kern Jakab, Klöszel Jak., Kubinyi Ágoston, Langer János, Mátray József, Mészner József, Mikes János gróf, Midner Ferencz, Patachich Károly,Patay József, Pejacsevich János gróf, Pentsch János, Révay Simon báró, Rózsavölgyi Gyula, Schernhofer Károly, Szekrényessy József, Szabó Béla, Szabó József és Szántóffy Antal urak. — Dr. Tormay, Pest város igazg. főorvosa értesíti a naptárszerkesztőket, miként nála a pestbudai orvosok név- és lakjegyzéke megszerezhető ingyen. Ennélfogva a mely naptárból a jövő évben e név- és lakjegyzék hiányozni fog, az egyedül az illető naptárszerkesztő hanyagságát tanusítandja. Az orvosok név- és lakjegyzéke szintén szükséges rovata minden kellőleg összeállított naptári schematismusnak. — Dr Moser tanár Magyar-Óvárott a Nílus iszapját analysálván, miként a bécsi tudományos akadémia elé terjesztett jelentésében olvassuk, a t. tanár úr ez iszapban, melynek termékenyítő hatását ismerjük, talált 5% organikus állományt, 4% gypszet és csak 0,07% égvényeket (alkaliák); a többi mind földrész; homok 61° 10; villavas vegyületeknek csak nyomaira akadt. — A páviai kereskedelmi kamara által a marhák tüdővésze beoltásával teendő kísérlet végett kiküldött bizottmány jelentése a vész beoltását sikeres óvószernek állítja a vész ellen, a beoltást már a vész által meglepett marháknál is sikeresnek tapasztalván. Az oltóanyag a marha farkdaganatából veendő. — Bécsben társulat akar alakulni, mely a minden vétség nélkül elszegényült családok lezárolt ingóságait veendi a romlástól megóvó őrizet alá. Itt egy pereset jut eszünkbe, mely csak e napokban fejeztetett be. Pesten egy perlefél összes bútorai s ingósága lezároltattak 5—6 év előtt, 400 frtnyi kereset biztosításául. A vesztett fél a per feljebbviteléhez ragaszkodva , az ingóságok lezárolva maradtak; a 10 szobára terjedő lakás bére ez alatt fizettetett; a bútorokat s a szobákban lezárolt eszközöket több hüvelyknyi vastag por lepte el; hogy amoly a bútorokban dús lakomát s háborútlan mulatságot talált, gondolni lehet.