Pesti Napló, 1856. április (7. évfolyam, 1824-1853. szám)

1856-04-07 / 1830. szám

a mi szemüknek szájoknak tetszett; ráadásul egy a szomszéd helységben mulatott s haza sietett ifjút elfogtak, ruhájától megfoszták , s midőn csizmáját lehúzni nem tudták , fejszét kaptak a feczinkos parancsára, hogy ha máskép nem lehet, lábastul vigyék szekérre a két csizmát, mire természetesen a szegény fiú esze nélkül adta át csizmáját. Ezután győzelmi mámorral még viradta előtt hazanyargaltak. Hanem a gondviselés úgy akarta, hogy a sebes futás közt egy lőcsöt elveszítettek, mely corpus delicti a pelsőczi csendőrök kezébe kerülvén, ezek nem nyugodtak addig, míg a rablók nyomára nem jöttek. Közelismerést vívott ez ügyben ki magának különösen Hadadi Gyula vitéz csendőrkáplár, kinek magyar szivét vérig bosszantotta egy részről az állásban háltnyolcz szekeresek gyávasága, kik hallották a lármát, de segítségre menni nem merészeltek ; más részről, hogy más járásból ide jönnek a gazok, úgyszólván az ő orra alá piszkálni, és fegyvert ragadva egy legényével addig meg nem nyugodt, míg mind az öt rablót pórázra nem fűzte, különösen pedig a felfegyverkezett főczinkost, élte koczkáztatásával, tulajdon kezével el nem fogta. — Egy másik eset is méltó, hogy feljegyeztessék a naplóba, mint a fent érintett népgyávaság ellensúlyozója. Az eset röviden ez. Hol járt hol nem járt a bejei pap volt magyar huszárból lett kocsisa késő estre, elég az hozzá, meghallotta kedves kutyájoknak visítását. És a tapasztalt legény roszat sejtvén, azért is, mert gazdája otthon nem volt, mint a villám, hazavágtat. Most csendet int magának, és a legnagyobb óvatossággal széttekint. Sim két kanászt lát az udvaron merülve a zárak feltörésébe. Hajrá fordított fel a huszár vad örömével fiánk, s úgy rohanta meg a rég nem látott ellenséget, hogy az egyik azonnal lábaihoz gömbörödött elájulva; a másik pedig látván, hogy emberrel van dolga, iszonyúan megoldotta a kereket. De hát mi az egy huszárnak — ha gyalog is — beérni az ellenséget? Még egyszer tehát hajrá aki angyala van! És a futtatás tart, pár pillanat, s a sötétben megint nagy puffanás hallik. Az lett vége a dolognak, hogy a legyőzött két betyár a hatalmas parancsszóra becsúszott a cselédházba, mint verembe hullt két farkas , és érezve, kivel van dolguk, reggelig meg sem mozszantak, mikor szép csendesen a törvény kezébe adattak. Valóban ha van is okunk helylyel, közzel fajunk korcsosulását panasztani: ezer meg ezer eset van bizonyító, hogy nemzetünk egyes tagjaiban az őserő él, és teljes virágzásban díszük! hadd írjak ide a sok közöl egy pár a maga nemében szinte ritka történetkét. A múlt februárban egyik pelsőczi juhászlegény, nyája között szabad mezőn puszta botjával vert agyon egy farkast. Legközelebb pedig Sziliczén, „hol a víz télen hév, jeges derék nyárban“ egy 104 esztendős asszonyt temettek és a funerator , ki a temetésnél közbe járt, s a sírnál a gyászolók köszönete mellett, sorba hivá meg és szokás szerint a kísérőket: ez a funerator mondom, száz , mondd 100 esztendős vala. AUSZTRIA, Bécs , april 2. Jó forrásból értesülünk, hogy a Porta s a nyugati hatalmak közt egy részről s a Porta és Ausztria közt más részről a háború tartamára kötött egyezmény még három egész évig erőben marad. E szerint bizonyos stratégiai, tengeri és szárazföldi pontok folyvást mintegy 40,000 franczia, angol és ausztriai csapatosztályok által tartatnak megszállva. Francziaország és Anglia Trapezuntban, Sinopeban , Várnában, Burgasban, Stambul és Gallipoliban helyőrségeket tartand, de Krimiának s a Görögországban megszállott pontoknak ki kell ürítetniök. Ausztria a Dunafejedelemségeket mindaddig megszállva tartandja, valamig a török földön egyetlen angol-franczia katona lesz. Mi Karsnak az oroszok általi kiürítését illeti, ennek egyidejűleg kell megtörténni Krimiának a szövetségesek általi kiürítésével. — E szerződvények Piemontra sem nem vonatkoznak, sem összeható erővel nem bírnak. — E szerződvények kötéséről — a Kars és Krimia kiürítésére vonatkozó pontokat kivéve — a békejavaslatban egy szó érintés sem történt. — A nemzeti banknál a készpénzbeli fizetések ismétt megkezdése miatt utóbbi időben újabb tanácskozások tartottak. Hogy a készpénzbeli fizetések már legközelebb megkezdetnek, ez elvileg szilárdul áll; csupán az forog még fen, hogy kitudassanak azon, a keresztülvitelre alkalmas rendszabályok, melyek egyrészt talán az érczpénzügyi conferentia tárgyalásaival állnak összefüggésben. Egy helyütt még azt is roszalja Oss úr, amiért én Mandulát „Mandulának“ hívom. E név történeti. Nekem nagyon tetszik az, — és igen kisszerűnek találnám a közönség részéről, ha ily külsőségeken akadna fen. Mivel épen a történetnél vagyunk , eszembe jut, mikép — ss urnak, a történelmet illetőleg is van észrevétele. Hibásnak találja Lászlót történeti szempontból. — És az ugyanis IV. Lászlót egészen elsülyedt embernek képzeli, ki már javulni képtelen, — míg én őt egy könnyelmű és elkényeztetett, de magvában lelkes ifjúnak rajzolom. — Igaz, én őt ilyennek veszem, mert — ilyennek tartom. — Én is áttanultam a történetet s úgy találtam, hogy egyik iró őt gyalázza, másik mentegeti, mig végre Fessler véleményében nyugodtam meg, ki IV. Lászlót a magyar A r c i b i a d e s-nek nevezi. — Benne, úgymond, minden magva megvolt a jónak és gonosznak. Ő nagy volt a bűnben és nagy az erényben. — Megvallom, ha ma kellene Lászlóról történeti jellemrajzot adni (azért mondok , jellemrajzot“, mert abban történeti hűség lenne a legfőbb czél) épen ilyen alaknak festeném őt, mint ezen darabban, — meggyőződésemből. — Legfölebb rajzom elé egy kis psychologiai okoskodást tennék, épen azt, mely megfordult eszemben, midőn a történelem lapjait forgattam, és igy, mielőtt még ezen tragoedia írásához kezdék: ’■ A középkorban más fogalma volt az emberiségnek a bűn- és az erényről, mint ma. Csak két század előtt oly dolgokért égettek és öltek embereket, a miért ma senki se szólná meg őket. — A régi történetírók általánosan kimondott ítéletének elfogadásában tehát (az erkölcsiséget értem) nagyon óvatosnak kell lennünk. — Történeti személyeket tetteikből kell miért itélni , — s IV-ik Lászlónak öt fényes tette valt mely lélekre mutat. — A négy elsőben mint hős tűnik föl: Ottokár, Oldamur, a keresztesek és a tatárok elleni csatáira czélzak, melyek mindegyikében diadalt aratott. Ő tehát nagy hős volt, ezt nem lehet tagadni. Úgy de a hősiség olyan erény, mely (mint az életben is látjuk) sohsem jelenik meg egyedül magában. Környezik azt több apró erények , mint a holdat a csillagok Hogy neje iránt miért volt idegen, annak okát megtaláljuk a históriában. Az egész motívum innen van átvéve az én darabomba. Semmit se adtam hozzá, mégis e motívumokat egy bírálóm se találta gyengéknek. Lászlónak szivében megvolt a nemes érzelmeknek magva. Ötödik tette a nemes érzelmek legnemesbikéről tesz tanúbizonyságot, a „hála“ érzetéről. Midőn Andronicus az oláhokat, egy óriás-levél kíséretében küldé segítségére a mongolok ellen (föl van használva darabomban) és e levélben kéri Lászlót, állítaná őket serege élére, hogy az ellen egy lábig levágja. De többé őket vissza ne küldje, mert otthon javaikat már elpusztították, gyermekeiket leölették stb. stb. László egész lényében megrendül, s annyi szánalmat érez irántuk, hogy kivívott diadal után, hálás elismerése jeléül, a hontalanoknak földet ad és hazát. A szerencse már magában nagy próbája a szívnek. De azon ember, kinek diadal után első érzete hála, — azon ember, az nem lehet gonosz. — Ha az erény egy zöldellő szép fa, úgy, az erény ezen zöldellő fájának legékesebb virága a hála.------Migoss úr azzal vádol engem, hogy László jellemének festésében nem maradtam hű a történelemhez, addig a „Lloyd“ azt mondja, hogy az egész mesét készen adta nekem a história! Melyiknek van igaza ? ! Egy másik ugyanezen okoskodással, azt jegyzi meg, hogy az egész drámát könnyű volt megírni. Ah, na-igyón szép, gondoltam magamban. Ez az úr bizonyosan saját erejét mérlegezve előbb, önmagáról beszél! ? Nincs mit felelnem :gratulálok! S mivel már a gratulatióban benne vagyok, gratulálok egyúttal Vurnák is a „Magyar Sajtóban.“ — Ő szerinte az a psychológia, az már bagatell dolog. „Túl vagyunk már azon, úgymond, hogy valószínűtlenségeket hajhászva szőrszált hasogassunk, lélektani fejtegetésekbe kábuljunk — azon már drámaíróink is túl vannak, hogy ilyen hibákat kövessenek el.“ — A házszolgája ! — Ön nem is tudja, mily rettentő nagy bókot csinált most nekünk! Az összes drámaírók nevében, legforróbb köszönetemet értte ! S kívánom, hogy legelső költői művénél, e bókot, önnek, mi is visszaadhassuk. A „Lloyd“ban két megjegyzés van, mit nem hallgathatok el. Egyik azt kérdi: mire való a részeges jelenet az ittas kunnal? Ez arra való, hogy Édua ünnepélyét nevetségessé tegye. — Édua ott akarja sorsa fölött eldobni a koczkát. Erre nézve lakomát rendez s megtaníttatja a kunokat, hogy beléptével mint királynét úgy üdvözöljék őt. — Azonban megbukik, s melynek siker esetén diadalát kell hirdetnie, egy részeg kun elkésett kiáltása: „Éljen a királyné!“ lesz ránézve a legmetszőbb satyra. Egy másik megjegyzés hasonlatosságot akar találni Faust mondása és László azon szavai közt, melyekkel ez Mandulát a keresztény vallásra oktatja. — Ehj, kerestem, de nem találtam meg. — Azt se hiszem, hogy ő megtalálhatná. — Azonban igen sok német születésű derék egyénnel jöttem össze az életben, kik úgy vélekedtek, hogy e világon, többé már senki se képes újat mondani, mert hiszen Göthénél minden ki van mondva. És most azon gondolatra jöttem, hogy ezen az is— Göthének ilyen tisztelője. Végre valahol szememre vetik, hogy egy helyütt elszámítottam magamat a színi hatásban. Értették alatta a koldusjelenetet, ahol a közönség egy része nevetett midőn én ( szerintük) szomorú hatást vártam volna.— Csalódnak, én ott nem vártam, és nem is akartam egyebet elérni, mint épen csak azon tragicomicus hatást, melyet elértem. E műben háromféle comicumot tűztem ki czélul. — Egy becsületes hőst, a ki azért legyen comicummá mert hős. Ez Turtul. — Egy gyáva semmirekellőt, a ki azért legyen comicummá, mert nagyon gyáva semmirekellő. Ez Lőrincz. — És végre egy szerencsétlen embert, a ki azért legyen comicummá, mert nagyon szerencsétlen. És ez senki más, mint ama vén koldus , a ki e szerint, midőn szerencsétlensége elősorolásával tragicomicus hatást idézett elő, azáltal egyedül csak hivatását teljesíti. — S most egy pár szavam van még a bírálókhoz : Midőn (Vi ur állítása szerint) isteni erő, teremtő szellem kívántatik arra, hogy a költő, művében egységet alkosson, másfelől egy kész mű megbirálásához sem kívántatik kevesebb mint : tiszta fö, nemi és szív!!! Pesten, april 4. 1856. DOBSA LAJOS: Magyar könyvészet. 93. Bucsujárati ájtatosság. Szent Anna asszony tiszteletére. Kiadja a Szent-István-Társulat. Pesten, 1856. Nyomatott Emich Gusztávnál. 12-rét 30 lap. Ára fűzve 4, kötve 6 pkr. KÜLFÖLD Angolország, London, ápril 1-én. A Times a békeszerződmény felöl Írja: A háború, mely 1854. márt. 27-kén jön megszenve, épen 2 évig 2 napig tartott, úgy halljuk, hogy a kötés az aláírás, és nem , amint szokták, a ratificatiók napjától fogva lép életbe. Ok nélküli dolog volna a békeföltételek fölött üres szemlélődésekbe bocsátkozni, de nem hisszük, hogy a ratificatiora szükséges idő alatt e föltételek mindig titokban maradjanak. Lényegében már ismeri azokat a közönség, s ha bár nincsen is mind benne, amire jogosítva hittük magunkat , alapos okunk van hinni, hogy nem ál-fegyvernyugvást kötöttünk csupán, hanem oly kötést, mely véget vet a háborúnak és becsületes módon kiengesztelést eszközöl. Sokat tevénk, de még többet tanultunk. A háború szigorú valósága sok ábrándot eloszlatott, s némely dolgokat oly oldalról tanított tekintenünk, melyet eddig előítéletből, önteltségből, más nemzetek lenézéséből és mivel a csupán anyagi erő előnyei felől bal véleményben valánk, nem méltányoltunk eléggé. Mikor a háborúba bevonattunk, azt hittük, s joggal hittük, hogy tábornokaink tehetséggel és vállalkozási szellemmel bírnak , s hogy drága hadi rendszerünk, melyet annyiszor és oly pathoszszal magasztalt a nagy herczeg Wellington, a háború legnagyobb szorongatásai közt is jónak mutatkozik. E káprázatot eloszlatták a háború eseményei, s azon szomorú meggyőződésre ébredtünk, hogy mindazon dolgok közöl, melyekre építettünk, seregünk kitartásán és személyes vitézségén kívül, semmiben sem bízhatunk. A háború tehát örökségül bizalmatlanságot hagy a hátra számunkra katonai rendszerünk irányában, s azon erős szándékot, hogy jobb lábra kell azt állítnunk. Másfelől Francziaország, mely 1815 óta folyvást hadilábon állt, méltán számítható a világ első katonai államai közé. Mindkét nyugati hatalom megtanulta, hogy kölcsönösen építhetnek egymás szárazi és tengeri erejére; megmutatták a világnak, hogy képesek nem haszonleső indokokból nagy politikai szövetséget kötni, s teljes hűséggel fentartani azt a legnehezebb körülmények s egy szintoly ügyes, mint nem lelkiismeres ellenség cselfogásai között. Mellőzve tehát ezúttal a békeföltételek szavait, melyeket még nem tudunk , e háború különben is hasznos és dicsőséges volt a nyugati hatalmakra nézve, föltüntetvén indokaik tisztaságát, segélyforrásaik gazdagságát, rendületlen bátorságukat, megtörhetetlen hűségüket, s azon vas akarat erőt, mely a szerencse istennője fölött uralkodni látszik. Az angol sereg legtöbbet szenvedett kezdetben, a franczia sereg meg a háború végén. S ha Francziaország több ügyességet fejtett ki a hadviselés közben, Anglia képesebb volt azt folytatni, mert erejét épen akkor kezdte kifejteni, midőn más hadviselő feleké már tetemesen csökkent. Katonai szempontból roppant veszteség érte Oroszországot, mely erejét kimerítette. Félmillió vitéz katonája, nagy hajóhada, hadiszerekkel bőven ellátott arsenaljai, stb. mind oda két rövid év alatt, s azon hatalom, mely 1854-ben feleletre sem méltatta előterjesztésinket, 1856-ban örül, ha békét kérhet, azon vallomással, hogy múlhatlanul szüksége van rá. A német államok tért veszítettek. Poroszországot csak a kötés aláírására hívták meg. A költői igazságszolgáltatás nem maradt el, stb. A Daily News szerint még most hátra van a keleti kérdés nehezebb része. A kard igen egyszerű eszköz, a gordiusi csomót kettévágni, bonyolultabb a diplomatiai eljárás. Azon hatalmak, melyek épen most kötöttek békét, jogot vónek maguknak, Törökország bel-ügyeibe avatkozni. Igen kényes kérdés. Hasonlóan is az „Advertiser“. Szerinte is csak félig oldá meg feladatát az értekezlet; a másik fele bizottmányra maradt, melyről nem tudjuk, minő elemekből áll. Továbbá Törökország megszállva tartását az 1854-dik május 8-ai szerződmény megszegésének mondja a nevezett lap. Említi végre, hogy a czár teljes czímét aláírja a békekötésnek, mint Cirkassia, Gorski s más tartományok örököse s Norvégia trónörököse, Schleswig-Holstein herczege stb. A londoni tudósítások hoszasan írják le a lordmajor aggodalmait, hogy oly későn tudatták vele a békehírt, midőn már a kormányhoz megérkezett. Leírják, mint várta e tudósítást asztala előtt, lapozván az 1814-ki Gazette számait, hogy a békehirdetés szertartásai felöl némi utasításokat találjon. A közönség is hiában várt, feledvén, mond a tudósító, hogy a szertartás a ratificatiók után szokott történni. Közöltük tegnap végre, mily értesítést olvasott föl a lord-mayor. Azon értesítést aztán szó szerint hozta a Gazette is. Az üdvlövésekről, harangozásról már írtunk. Francziaország. Páris, ápril 3. Most, midőn a háború be van végezve, élénkebben érzik Francziaországban Stratford de Redcliffe lord különös eljárását Konstantinápolyban, s meglehet, hogy a Tuilerink kabinetje a st. jamesinél sürgetni fogja ezen purdori diplomata eltételét. Legalább némelyek Párisban így vélekednek. Omer pasának Konstantinápolyban létéről különös hírek keringenek. Az „Oss. Tries.“ okát igy adja elő: Dadian herczegné, kinek Georgiában oly nagy földbirtoka van, mint a parmai herczegség s székhelyét Sugdidiben ütötte föl, alávetette magát azultánnak. Midőn Omer pasa az imeritiai hadjárat alatt Sugdidibe jött, a hgné királyi fényű palotáját, azon ürügy alatt, hogy fivére nem adta meg magát nemcsak kiraboltatta,hanem felgyújtana. A kárt 25—30 millió piaszterre becsülik. Most azzal vádolják Omer pasát, hogy a palotából a pompás bútorokat kéz alatt Stambulba vitette , — a török fővárosba TM palotáját azzal diszesitvén föl. — Franczia- és Angolország a legélénkebb pártját fogják a dangnőnek. Törökország, Stambul, mart. 25. Fontosb újdonság nincs, de Bukarestből részleteket közölnek a dunafejedelemségi ügyek állásáról, valamint a födiván jelentését a hoszpodárhoz az oláh pénzügyekről. E közleményekből az a tanulság, hogy ideje rendbehozni a fejedelemségek ügyeit, ha nem akarják, hogy illető kormányaiknak végkép oda legyen hitelük. Az újjászervezés miképenjéről nem hallunk semmit: a tények és okmányok bizonyítják, hogy darab idő óta nagyon mozognak mind Jassyban, mind Bukarestben, de még koránsem tudnak egyetértésre vergődni. „Ily véleménykülönbség“ (mondja a brüsseli „Nord“) uralkodik a nagyhatalmak között is : legegyenesebben formulázta meg eddig véleményét Ausztria. Az „Ostd. Post“ szerint a fejdelemségeknek egy állammá olvasztása bonyodalmakat idézne elő , mert ott árnyéka sincs hagyományos nemzetiségnek, s az egyetlen elem, mi őket egyesítheti, t. i. a vallás, egyenesen Oroszország befolyásának tenné ki őket.“ UJ POSTA. Bé cs, ápril. 6. , cs. kir. Ap. Fölsége, ápril 2-án kelt legmagasabb kézirata által a cs. ház és a külügyek miniszterének Bud-Schauenstein grófnak hosszú, hű és kitűnő szolgálatai elismeréséül s az ő közreműködése mellett Párisban mart. 30-kán aláirt béke alkalmából a Szent-István rend nagy keresztjét legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Páris, ápril 3. A párisi békekötmény —mint a „Times“ írja — egy bevezetésből és 34 czikkelyből áll. A bevezetésbe néhány hízelgő szót szőttek az orosz czárt és seregei által mutatott vitézséget illetőleg. A „Journal des Débats“ szerint a bevezetés egyszersmind „egy nyilatkozatot tartalmaz, mi hódolat Francziaországra , önzéstelenségére, őszinteségére, engesztelékeny szellemére nézve. Európa elismeri, miszerint a békét főkép a francziák császára személyes törekvéseinek köszönheti. Azt erősítik, hogy e megemlítést Clarendon javasolta, s ő sürgette annak a kötménybe igtattatását.“ A békeokmányok közt létezik egy, az ottomán területnek lehető gyors kiürítését illető adalék-czikk. Valóban azt erősítik, hogy e területnek semmi része sem lesz elfoglalva a szövetséges seregek által, semmi ürügy alatt, s hogy a hadcsapatok minden megszállott pontot azonnal kiürítenek a békekötés kicserélése után. De minthogy a szövetséges hatalmak azt vélték, hogy a háború még nagyobb mérvben fog folytattatni, s ez okból Konstantinápoly körül és Krimiában mindennemű jelentékeny hadkészületet halmoztak öszsze, sok idő kívántatik e roppant anyagszemek viszszaszállítására Francziaország, Angolország és Szardinia raktáraiba, s erre, mint aJournal des Débats, mondja, 1856. nem elégséges. Világos e szerint, hogy az anyagszernek a szövetséges hadcsapatok őrizete alatt kell maradni, s a csapatok mindaddig e távol tartományokban lesznek, míg az elszállítás megtörténik. Kétségkívül a szövetséges hadcsapatoknak ezen mulaszthatom visszamaradásából merítették azon hírt, hogy a török tartományokat ideiglenesen megszállották, s ezért mondja a „Times44 még ma is, miszerint a szövetségesek, a határozott kiürítés daczára oly állapotban fognak maradni, hogy — ha szükséges — a tultániak segíthessenek.44 A „La Presse44 londoni levelezői egy czikket jeleznek, mi bizonyos sensatiot idézett elő, tudniillik a „Morning Post44 czikkét, mely megérdemli az említést. A „Morning Post“ constatirozza , mikép Franczia- és Angolország ma oly helyzetben vannak , hogy Európának „roppant szolgálatokat“ tehetnek. Feltehetni, mondja a czikk, hogy St. James és a Tuileriák kabinetei nem szándékoznak feledni a teljesítendő kötelességeket oly országok irányában, melyekben semmi öszhangzás nem létezik kormányok és kormányzottak között, hol megsértvék a társadalmi testületet kormányzó minden törvények, hol a monarcha egy hadseregnek királya és nem a népnek fejedelme.“ A „Morning Post“ ezen merész bevezetés után mindjárt a nápolyi ügyekbe vág, s insinuálja, miszerint Angol- és Francziaország talán nemsokára diplomatiai után a nép elégületlenségének némely okát,némely jogtalanságot, mint a forradalom magvát, mik a két Sziczillában a jelenlegi kormányrendszert jellemzik, elenyésztetni igyekszik. Páris, ápril 2. A „Journé des Débats“ írja : „úgy látszik, az értekezlet a kérdések egyik legkényesebbjét úgy oldotta meg, mint az azultánra nézve legkedvezőbb. Mondják, hogy bizonyos középutat állapított meg, mely a császári korona jogait a keresztyének érdekeivel öszhangzásba hozza. Azultán rendeletei maradnak, a mik nem fognak hozzácsatoltatni a békeokmányhoz, nem is képezendik ennek alkatrészét, hanem a kötésnek egyik czikkelye a zultán ezen rendeleteire és újabb engedményeire oly kifejezésekkel utal, melyek kötelezettségül szolgálnak a zultánnak, hogy vissza ne vehesse a mit adott, és biztosítékul a keresztyéneknek, kik így valamennyi szerződő hatalmasság védelme alá helyezték. „Az értekezlet, mint beszélik, legszabadelvükben határozd meg, hogyan érti a dunai hajózást: a Duna nemcsak Ausztria és Németország, de valamennyi nép kereskedelmi hajóinak nyitva lesz; a Duna torkolatától elhárítnak mindennemű akadályokat; s a partmelléki államoknak nem lesz semmiféle előjoguk, mely a kereskedő nemzetek közös jogát csökkenthetné.“ Sz. Péter várában is, mint Párisban, ápril 2kán nagy szemle volt a békekötés aláírásának kihirdetésekor. A hírlapok külön mellékletekben közölték a császári manifestumot. Ami a békeokmány tartalmát tárgyazó távirati sürgönyökből nyilvánossá lett, úgyszintén a czár kifejezései, melyekben az elfogadta föltételeket népeivel tudatja, csak annál kiváncsiabbá tesz azon egész okmányra. Most csak annyit tudunk, hogy a manifestum, miután elhárítja Oroszországról a háborúnak megkezdése felelősségét s kimondja a keresztyéneknek engedményezett biztosítékokat, következőleg jelenti a Feketetenger semlegesítését s a dunamelléki határok módosítását: „A békekötés siettetése s a hódítási eszmék s nagyravágyási vádak eltávolítása végett különleges egyezmények kötése határoztatott el, melyeknek czélja megakadályozni minden összeütközést az orosz és török hajók közt, s végeztetett egyszersmind, hogy a besszarábiai széleken új határ fog kiízatni.“ London, ápril 3-án. Az alsóház ápril 3-diki ülésében, távirati tudósítás szerint. lord Palmerston feleletül Mitchell kérdésére kijelente, hogy a fegyverszünet a tengeri hadi operatiókra is ki van terjesztve, s az orosz kikötők ostromzárát megszüntetik. Azt hiszi, hogy azonnal oly intézkedést tesznek, minek következtében az angol kereskedő hajók bemehetnek az orosz kikötőkbe. A krími katonai bizottmányról írja a Times: „Woodford a bizottmány elölülőjéül neveztetvén ki, ma 11 órakor fog az első ülés tartatni, melyben azt döntik el, mely tanukat kell először kihallgatni. Aztán elhatározza a bizottmány, mely okiratokat és bizonyítékokat kell előterjeszteni, s aztán azonnal napot tűz ki (szombaton vagy hétfőre) a nyomozás megkezdése végett. Ugyanezen lap szerint sir H. Ro wlí nsont, a jeles orientalista és nyomozó történetírót nevezték ki a keletindiai társaság egyik directorává slr George Pallock tök utódául. Becsületére szolgál, mond a Times, a kormánynak e választás, egyszersmind biztosíték az ind ügyek jól kezelése iránt. Türr, márt. 16-án megérkezett Korfuba. Egy osztrák tiszt kisérte, átadva őt az angol katonai hatóságnak. Azonnal elutazott Konstantinápolyba. Mondják, hogy Palmerston a térdszalag rendjelét kapja, s lord Cla r e n d on-t marquiságra emelik, a békekötés körüli diplomatiai fáradozásiért. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN egyetemi-utca , takarékpénztár-épületben, 2-ik sz. 1856. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOS).