Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-10 / 1921. szám
tatványok is nagyon lekötötték, annyival inkább, hogy a növendékek maguk tevék a kísérleteket, így többek kést távirati készletet állítottak fel, s azzal e következő mondatot telegrafhozták : „Magyarország Europa kicsinben.“ Az egész vizsgálat bizonyítá, hogy Schmidt úr főleg az öngondolkozást fejti ki tanítványaiban. A tantárgyak mind kivétel nélkül magyar és német nyelven adatnak elő. — A bécsi „Presse“-ben e figyelemre méltó sorokat találjuk : „Fiume, mint a levantei forgalom és e forgalom jövendő lakhelye, a suezi földszoros átvágása által nagy fontosságra emelkedik; fő tekintetet érdemel, hogy Fiume 5 órai gőzös gyorsasággal van közelebb Stambulhoz mint Trieszt, hogy Fiuméból Laibachba hat mérfölddel rövidebb a vasútvonal mint a trieszt-laibachi vonal. Sziszek, Károlyvár, Fiume, a déli vasúthálóba vonatva az adriai tengerreli forgalmat roppant mértékben élénkíteniük s a keleti kereskedelem részére legrövidebb és legjövedelmezőbb utat szolgáltatnak. Hogy Fiume előleg csak Trieszt melléklakhelyéül tekinteték, annak oka a helyi viszonyok és e kikötő oly hosszas elhanyagoltságában keresendő.“ — A „Magyar Pantheon“ ügyében Mészáros Károly felhívást intéz az olvasó közönséghez. E felhívást holnap bővebben ismertetendjük. Nemzeti színház, (ss.) Jul. 8-dikán : A márványhölgyek. Dráma négy felvonásban előjátékkal, énekkel és zenével, írták Barriere és Thiboust. Fordította Csepreghi. — E szellemdús műnek férfiszerepei között Diogenes-Desgenais (Egressy) és Alkibiadesz- Julien (Szerdahelyi) szintoly következetesen és kerekdeden kirajzolt alakok, mint ismét a nők közt Azpazia- Marco (Latkócziné), a szívtelen divathölgyek képviselője. Phidiasz Rafael (Feleki) és Thea-Mari (Komlóssy Ida) már kissé félszeg alakok, a többi személy pedig csak átalánosan van körrajzolva. Az előadás sikerült, a feljebb neveztük hárman azonban, már szerepeknél fogva, legkerekdedebb játékot fejtettek ki. Nem tehetünk róla, ha Egressy hódolatnak találja ismét nevezni, hogy játékát dicsérőleg említjük, hanem annyit legalább láthat, hogy valami magánszenvedélynek, ha volna is, nem engednénk befolyást ítéletünk kimondására. — Közönség csak középszámu. Hivatalos. Ö cs. k. A p os 101 i Felsége f. é. jun. 27- ki legfelsőbb határozata által az alább nevezett államhivatalnokoknak legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott, hogy a Napoleon cs. ö fels. által ajándékozott becsületlegióbeli rendjeleket és pedig : K ez 1 Eduárd udvari és miniszteri tanácsos a császári ház és a külügyek minisztériumában a középkeresztet, Reymond Lajos és Pilat Klement osztálytanácsosok , Buh Gusztáv udv. és miniszteri titkár és gr. Széchenyi Kálmán cs. k. kamarás és követségi tanácsos a tiszti keresztet, valamint b. Werner Miksa udvari és miniszteri fogalmazó a nevezett rend kiskeresztjét elfogadhassák és viselhessék. A cs. kir. Apóst. Felségeké. jun. 28ki legfelsőbb határozata által Lubach Móriczot, a cs. k. államközponti pénztár ellenőrét, kitűnő szolgálatai tekintetéből a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. F. é. jun. 30-ki 13763. sz. a. igazságügyminiszeri kibocsátványnál fogva az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti főtörvényszéki kerületben Hegedűs Dániel volt reclamatio-vizsgáló bizottmányi biztos a földadó-kataszternél, kineveztetett. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Klein Károly járásbírósági napdijast és Parány Gusztáv adóhivatali napdijast Ilid. ősz. adóhiv. segéddé kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Sepkevvicz Andrást, a szabolcsi megyehatósági adó-számvevőhivatalnál ideiglenes segédet III. osztályú ideiglenes hivataltisztté a szathmári megyehatósági adó-számvevő osztálynál, továbbá Dobrowolski Tamást, 111. osztályú ideiglenes segédet az éjszakbihari megyehatósági számvevő osztálynál Debreczenben, és Repka Móricz, 8-dik vadász zászlóalji csász. kir. hadnagyot Nagyváradon II-dik osztályú adóhivatali segédekké Debreczenben és Szalontán, Knapp Ferenczet, a reclamatió-vizgáló felügyelőség írnokát Debreczenben, Pechraann Adalbertet, hivatali gyakornokot az aradi pénzügykerületi igazgatóságnál, Prefort József pénzügyőrségi felügyelőt Szathmárott, Scheibner Károly adóhivatali szolgát Kis- Várdán, Tolnai János úrbéri főtörvényszéki napdíjast, III. osztályú adóhivatali segédekké Margita, — Pankota, — Szinyér-Várallya, — Nyírbátor- és Szeghalmon, végre Kesztner György mátészalkai adóhivatali napdijast, Zepeczauer Eduard hadirnoki gyakornokot Nagyváradon és Sukop Antal uradalmi gazdasági hivatali írnokot III. osztályú segédekké a szabolcsi, éjszakbihari, béke és csanádi megyehatósági adó számvevő osztályokhoz Nagy-Kállón, Debreczenben és Gyulán ideiglenesen kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály kleebergi Strohmayer Oszvald hivatal tisztet számtisztté, továbbá Kratochvil József adófelügyelőségi tisztet, és Nrebitsek Libor kerületi pénztári segédet számtisztekké, mind a hármat III. díjosztályban s ideiglenes minőségben kinevezte. A vegyes szolgabirósági hivatalok részére fennálló cs. kir. országos személyzeti bizottmány Sopronban Kemény Imre figyelőt a szombathelyi cs. k. megyei törvényszéknél szolgabirósági hivatali blnokká az ottani helytartósághoz kinevezte. Az igazságügyminiszter Koch Mátyás pécsi megyetörvényszéki segédet, tanácstitkárrá és államügyészi helyettessé ugyanazon megyetörvényszéknél kinevezte. Az igazságügyminiszter Mösch Lipót és Podhoranszky Albert ideiglenes törvényszéki segédeket, Tomaschek Quirin, járáshivatali tollnokot Sziléziában, és Bauer Ignácz, Rakovszky Ferencz és Kampost Ignácz szolgabiróhivatali tollnokokat a kassai közigazgatási területen végleges, Praharz Ferencz szolgabiróhivatali tollnokot és Holzapfel Tivadar ügyelőt a sopronyi orsz. főtörvényszéki területen ideiglenes törvényszéki segédekké az eperjesi országos főtörvényszéki kerület törvényszékeinél kinevezte. Az igazságügyminisztérium Praharz Ferencz ideiglenes törvényszéki segédet a s. a.újhelyi megyetörvényszéknél, végleges törvényszéki segéddé , öt állásában meghagyván, és Moitorisz István, bártfai szolgabiróhivatali tollnokot ideiglenes törvényszéki segéddé a beregszászi megyetörvényszéknél kinevezte. A belügyminiszter egyetértésben az igazságügyminiszterrel Zebro János lőcsei törvényszéki segédet, szolgabiró-hivatali segéddé a kassai közigazgatási területen kinevezte. Múlt hó 30-n 13489. sz. a. kelt igazságügyminiszteri bocsátvány által az ügyvédség gyakorlására a pozsonyi országos főtörvényszéki kerületben Zathureczky Károly volt ideiglenes járásbiró kineveztetett. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Ksinger Vendel cs. k. csendőrségi őrmestert 3-ad osztályú adóhivatali segédi állásra idegenesen kinevezte. tio*faniilioM A .aki if .tűi , a o b a o i l Börzetudósítások. Bécs, jul. 8. Nemzeti köles. és dunagözh. részvények jól bettek. 5°10met. 84%—*4. 4 V'2 % 74—%. Nemz. kölcsön 853/4—7/8. Urbérkárp. kötv. a. a. 87—*/2 ; a többi 77—84. 1854—ki sorsj. 106 V2—% Bankrészv. 1114 — 115. Bankcertif. 366 — 367. Hitelintéz. 385—%. Dunagözh. 605 — 606. d. g. 13 kibocs. 581—582. Tiszai vasút 1062—107. Nyugati vasút 110—*/2 Keleti vasút 112 —/2. Lombardiai 126—112. Északi vasút 289—104. Államvasut 333—334. a. vas. certif. 243—War Augsburg 1022—5/8. London 10. 2. Paris 119%. Arany 7—7%. Ezüst 23%3. Táviratilag. Páris , jul. 7. 42% 94 3% 72. 10. Ausztr. kölcsön 88%. Államvasut 876. Credit mobil. 1600. Diethelm mindenkép vigasztalni igyekvőket; tagadni akarta, hogy fázik , s azt állította, hogy karján a seb még tökéletesen nem gyógyult be . Mártha ugyanekkor fogta őt meg a sebes helyen, úgy hogy Diehelm ez érintésnél hangosan felkiáltott, a gazdanő pedig azt mondá: „Valld meg őszintén, gyónd meg, csak nekem, egyedül nekem mondd meg, kitől kaptad e sebet? Az orvos mindig azt mondá, hogy neki úgy tetszik, mintha e harapást ember okozta volna. Szólj, ki harapott meg téged ?“ Diethelm elég lélekéberséggel bitt, a valót meg nem vallani, s feleségét emberül leszidta, hozzátévén, hogy, ha egyetlenegyszer még holt ujjakról beszél, őt örökre elhagyja, s történjék aztán akármi. Mártha hallgatott, de néma s bánatteljes arcza, s holt ujjainak csöndes, néha órákig tartó szemlélgetése elárulta Diethelmnek, hogy a nő min tűnődik s felőle mit gondol. Midőn a ház alapjaiból fölemelkedett s a szalagokkal ékesített áldomásra a homlokfalon pompázott, Diethelm Wildbachba készült övéivel; a meleg forrásnak kellett eloszlatni Diethelm folytonos hidegséget s meggyógyítani sebét, s uj életet adni Martha elhalt kezének. Legdusabb reményekben Francziska élt; neki nem volt meleg forrásra szüksége, reá ott a rutafogadósné fia várt, és hogy el ne felejtsük, a biróhelyettes. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY , IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Könyvismertetés. Szellemi omnibus, két utazásia az élet utain. Irta: Aszalay József, a párisi statistikai tudóstársaság tagja. Második kötet. Pesten. Geibel Armin bizománya, 1856. Nyolczadrét 327. Nyomatott Beimel J. és Kozma Városnál Pesten. Ára? „Scribendi recte sapere est princípium et fons.“ Horatius. Az előadás, az irály, sokat hasonlit a szakácsmesterséghez; úgy adni elő valami tárgyat, hogy azt bármily foganzatossággal biró lélek megemészsze s abból tápot, élményt nyerhessen, annyit tesz, mint a franczia műszakácsok mesterségét a szellemi konyhán jól alkalmazni tudni. Cedrenus és Cynamoenus görög írók munkáikból olvashatjuk, hogy a mi magyar őseink nagy mesterek voltak a szakácsságban is. E szép tulajdon értelmi nyilatkozványát igazolva látjuk Aszalay urnak különösen jelen művében, hol a szellemi csemegék oly ízletesen föltálalják. Hanem lássuk ezeket egyenként. „A fecsegés és hallgatás“ nyitja meg a munkát. Szerző többnyire görög és római példákkal mustrálja e sajátságos lelki tulajdonság psychologiai mozzanatait. Amazokra nézve tán nem lett volna fölösleges, ha Theophanes e tárgy felöli elmélkedéseit, a Limezekben pedig a Fama istennő symbolicus értelmével is megismertetendő bennünket a szerző. Ez után jó a „féltékenység.“ Elmélkedésre dús lélektani tárgy. A szerző sok okosat, s sok érdekest mond el ezen tárgy felöl is, de óhajtottuk volna, hogy az egyiptusi világtalan királynak példája (19.), úgy nemkülönben a tolnai paraszt esete, kimaradjon a munkából. Ezek a szemérmet sértik, s e tekintetet szem elől nem kellett volna téveszteni. Hiszen tudhatja a sokat olvasott szerző, hogy a görögök a szemérem istennőjét fátyolosan ábrázolják. Ez annyit tesz, hogy az erkölcsi gyöngédség, mindenkor védve legyen. A „felvilágosodásról“ (24 — 29.), elég szabadon, s több nézpontra nézve bölcsen is — de ismét , némely tekintetek irányában nagyon is merészen beszél a szerző. A francziákat rabszolgáknak mondja, mivel eleszeskedték a vallást, s a valódi felvilágosodás lényegét. Ezen állítás nem sok tartalommal bir. Az sem áll, hogy a felvilágosodás ártalmas lenne (27. 1.) s hogy mint a mód nélkül megczukorozott étel, elveszítené izét, vagy megrontaná a gyomrot. Igaz ugyan, hogy fénynek és homálynak, egymást egyensúlyozva, egymást mérsékelve, örökké kell létezni a földgolyón, s igaz, mikép az, ami a természetvilágban mint szükséges létföltét mutatkozik : az értelem és szellem éggömbjén is bizonyos súlyegyént igényel. De mindezekből nem következik, hogy a fölvilágosodás ártalmas lenne, vagy hogy az emberi műveltség délpontja kijelölhető legyen. A következő czím alatti tárgyak, úgymint a „fényűzés“, „festészet, rajzolás“, „földmívesek“, „fürdők“, „fösvénység“, „francziák“, „görögök“, gúny, gunyor“, „gyűlölet“, „háború“, „halak“, „hangművészet“, „harag“, „házasság“, mind jelentéktelenebb értekezések, semhogy bővebben kellene felőlük szólanunk, hanem halljuk a „hazaszeretet“-ről szóló elmélkedést, mint ponpontját azon szellemnek. »w*r - ·-*— mintegy innét árad szét. „A szülőföldhözi vonzalom ”— írja szerző minden embernek oly természetes tulajdona, mint az apai és anyai szeretet. Az apai ház gyermekkorunk tartózkodási helye s vidéke, egész életünkben kedves tárgyak maradnak előttünk. Minden népben megvan a hona utáni ösztönszerű sóvár, minélfogva a honából jövő legcsekélyebb tárgy előtte kétszeresen becses, és a honi kunyhó, erdő, patak, halom vagy völgynek puszta képlete is elérzékenyitő hatású- A honszeretet, jeges gönczéhez csatolja a lappont és grönlandit, forró sivatagaihoz a szerecsent, és mindenkit szülőhelyéhez, fiatalkori barátaihoz, megszokott honi életmódjához; azonban a hazaszeretete csupán szenvtani (?) nemének magában még erkölcsi becse nincsen, mivel ezt még oktalan állatoknál is tapasztaljuk. Egyedül az emberi kebelben lakó magasb honszeretet teszi föl minden polgári erényekre a koronát és szüli szabad államban az erényeket. E nemesi értelemben, a hazaszeretet legbensőbb közösség azon országgal és néppel, hol polgári joggal bírunk, oly közösség, mely leghűbb ragaszkodással a hon ügyét saját ügyévé tévén, személyességét a közösnek alárendeli. Az igaz hazafi, ki nem gondolván nemzete balitéletével s hálátlanságával, javáért, dicsőségéért életét, életének minden részeit, fáradozásait föláldozza, ki csak azért él magának, hogy hazájának éljen, ki csak nemzete boldogságában érzi magát boldognak. Lamartine és Montalembert egyetértőleg követelik a jó polgártól, hogy daczolni tudjon a népszerűtlenséggel, mert igazat szólva, a valódi népbarát jutalma mindig csak népszerűtlenség, stb.“ Hasonló nyugodtság s tiszta felfogás jellemzik szerző munkájának egyéb tárgyait is, azon különbséggel, hogy a fölvett tárgyaknak természete szerint itt komolyan szemlélhető, amott vidáman csevegő, minden sorát észrevehető lévén egy kis atticai sajt , mely az elmélkedések egyhangúságát jótékonyan mérsékli. Szerző valóban, ha nem is sokat olvasott, tagadhatlanul sokat gyűjtött. Egyes czikkein is észrevehető, hogy azok nem csupán a florilegiumok olvasmányai által szült reproductiók, hanem többnyire a saját lélektani figyelés világ- és emberismeret eredményei. S e tekintetben bő dicséreteket kellene halmoznunk szerzőre, ha azon divatos könyvszemlészek sorába tartoznánk, kik a mitsem tudás gyarlóságait az olcsó magasztalás mázával födözgetik. Valóban- Jöyvismertetéseink s műbirálataink 5—ö-S/iÁiT !”n",-ha telvék dicséretekkel, hogy ha Amnadek csupán ezek után akarná mérlekezni jelen irodalmunk belértékét, azt kellene hinni, hogy a lángelmek s csodák napjait éljük. Én bátor vízok men! ! mégi, vaiinaU boane hSÄS lem kevés utángondolással azonnal észre vesz. Más szóval: óhajtottuk volna, hogy szerző, példáit, indokait a főtárgyaknál, inkább magyar, mind külföldi körülményekből s adatokból merítse. Például, ahol szerző a „lovakról“ szól, Caesar korától kezdve, csaknem minden hires lovakat előszámlál (309—315.); de hát hogy kerülhette ki figyelmét a mi Sz. Lászlónk hires „Zugó“ paripája, miről Thuróczi s csöprendék költőink is annyi érdekes s kellemes dolgokat tudnak! Szinte ott, hol a „madarak“ról értekezik szerző, igen velősen s gyönyörű adomákat lehetett volna elősorolni Etele király turuljairól (I. Kézai krónikáját) s Béla és Mátyás sólymai, valamint Zsigmond király s Hunyadi hollóiról (I. Bonfin: Decad . Hungar.). A szerző mindezen tárgyakra nézve, inkább a 16-ik század tudósainak collectiv ismeretvilágában mozog, — magyar nadrágban, kalpaggal s kócsag tollal; — de mi óhajtottuk volna, hogy leszállt légyen saját nemzete életének aknáiba is, mert hajh , sok kincs van itt elrejtve , miről a jelen nemzedéknek sejtelme sincs. Szerzőnk kedvvel búvárkodván a népek történelmében , tudni fogja, mikép a magyar história nevezetes része még a földben van. Igen , azon számos buzogányok, tört kardok , csonka pajzsok és sisakok, melyeket hon fivértől hízott barázdákból a per ekevasa fölszánt, mint megannyi néma ereklyés történetünknek. Attól, aki oly érdekes enyelgéssel, s oly tanulságosan tud discurálni a legközönyösebb tárgyakról is, mint Aszalay úr, jogosítva vagyunk reményli, a még netalán hiányzóknak látszók betöltését is. Különben is a jelen második kötet az F. betűtől csak az M-ig tart, s szerzőnek még elég alkalma van, magát a hazai tárgyakból merített észlelésekben is fényesen kitüntethetni. A mű kiállítása hasonló az első kötetéhez, — s mit csak ritkán mondhatunk, — Kozma és Beimel nyomdájának, dicséretére válik. _sj__ Magyar könyvészet. 296. Uj magyar muzeum. Egyszersmind a magyar academia közlönye. Kiadja Toldy Ferencz. 1856.VI.ev. Pesten 1856. Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Ötödik füzet, 8-rét 233—288 lap. (Mellékletül „A magyar helyesírás ügyében a m. akad. nyelvtudományi bizottmány előterjesztése a nyelvtudományi osztályhoz,a melyről e rovatban 263. szám alatt emlités létetett.) 297. Marikovszky. Száz költemény. Irta Mankovszky Gábor. Sárospatakon. Nyomatott a főiskola betűivel. 1856. 8-rét 189 lap. Ára 50 pkr. Gabonaár. Pest, jul. 9. (A pesti gabonacsarnok bejegyzett árai). Búza bánsági 80—83 font 4 fr. 48 kr. — 5 fr. 48 kr. tiszai 80—83 font. 4 fr. 12 kr — 4 fr. 40 kr. bácskai 78—81 font. 4 fr. 12 kr —4 fr. 40 kr. fehérvári 80—82 font. 5 fr. 12 kr. — 5 fr. 40 kr. Kétszeres 73—76 font. 2 fr. 48 kr. — 3 fr. Rozs: 74—78 font. 3—3 fr. 24 kr. Árpa: 63—68 font. 1 fr. 50 kr. — 2 fr 18 kr. Zab: 43—46 font. 1 fr 18 kr. — 1 fr. 24 kr. Stukoricza uj : 79—84 font. 1 fr. 50 kr. — 2 fr. 12 kr. Köles, (paprikás) 1 fr. 54 kr. — 2 fr. 12 kr. uj bácskai 1 fr. 50 kr. — 2 fr. Bab uj : 3 fr. 30 kr. — 3 fr 50 kr. Repcze: 6 fr 54 kr. — 7 frr. 8 kr. Baja, jul. 5. Uj árak: Búza: 4 —4 fr. 32 kr. Rozs és kétszeres: 2 frt 24—40 kr. Árpa: 1 fr 28—30 kr. Zab 1 frt 16—20 kr. Ó kukoricza : I frt 56 kr 2 frt mérete. Arad, jul. 5. Búza 4 f. 48 kr. — 5 frt. Árpa : I frt 54 kr. Kukoricza : 2 fr. 48 kr. Rozs I f. 48 kr. A tegnapi hetivásáron pedig : Búza 4 f. 42 kr. — 5 frt. Kétszeres : 3 f. 52 kr. — 4 fr. Rozs : 3 f. 6—18 kr. Árpa: 1 f. 44—48 kr. Zab : 2 f. 32—42 kr. Kukoricza legjobb 2 f. Repcze : 5 f. 45 kr. — Zárton tartatik mérete a termesztők által. Temesvár, jul. 4. Búza: 4 f. 12 kr. — 5 f. 15 kr. Kétszeres 3 f. 12 — 36 kr. Rozs legjobb 2 f. Árpa legjobb 1 f. 36 kr. Zab legjobb: 1 f. 36 kr. Kukoricza 2 frt 2 kr. mérete. Pécs, jul. 5. Búza 78 — 83 font 4 f. 12 kr. — 5 frt 12 kr. Kétszeres 74—76 font 3 f. 12 —24 kr. Rozs : 72—76 font 2 f. 36—48 kr. Árpa : 64 font 1 f. 30—36 kr. Zab : 42—46 font 1 f. 36—42 kr. Kukoricza : 80— 84 font 2 frt — 2 frt. 12 kr. mérete. Dunaviiállás jul. 9. : 85— 3“' n. fölött Pozsonyban, jul. 4. 3' 9" 0-on felül. Tisza, Szegeden, jul. 5. 16' 10" 6"' Tokajban, jul. 5. 16' 4' 6'". Naményban, jul. 3. 5' 7“. Bega, Nagy-Becskerek, jun. 28. Apadóban, 4' 8" 0-on felül. Temesvárott, jul. 4. 2' 0-on felül. Maros, Aradon, jul. 5- 4' 0-on alul. (1,500 mérővel hajózható.) Kulpa, Sziszeken, jun. 30. 10“ (járhatlan). LEVELEZÉSEK. Ulinu-Szombat, jul. 4. (Ered. lev.) Ferenczi István — egykori ünnepelt szobrászunk — nincs többé! Kimúlt ma reggel Jul. 4-kén hat órakor, hosszas testi siülödés, s még hosszasabb lelki fájdalmak után. Ez egykor széphirü művész több év előtt már — lélek- és kedély törötten vonult viszsza a közélettől. Közöttünk — szülőföldén — élt — fájdalmának és művészetének . . . s hogy ez utolsóval mégis fel nem hagyott, s hogy leírni fogunk még tőle maradandóbb becsű műveket — azt, több barátjai között, a köztiszteletü érdemdús Fáy Andrásnak, s magának a művészet szellemének köszönhetjük, mely meghívottjait — a sors bármely zivatara között — az életen keresztül hű társként kiséri, — nem hagyja a sírig , s mint megdicsőült maradványa az elköltözöttnek , örökhír képében ott leng a sír felett, s megóvja azt kora feledéstől!! — Ferenczi Istvántól több igen jeles műveket leírunk; „Csokonai büsztje“ a debreczeni fötanoda múzeumában művészetének majdnem első zsengéje; — „a pásztorleány“ mint allegóriája a kezdő művészetnek a nemzeti múzeumban őriztetik, — „szent István vértanú“ az esztergomi főtemplomban a szobrászat egyik remeke! E mű szerzője a székes főegyház fölszentelését már az egekből nézi , de szelleme ott leng az oltárkép körül, s a kivitelben tökéletes mű , századokon át fogja hirdetni a művész nagy nevét! — .Az üdvözült lélek az Ürményi család vályi templomában szintén kitünöbb művei közé tartozik s ép e mü kivitelekor nevezik az elhunyt művészt — műértő barátai — magyar Cariovának! — A kecskeméti tanoda múzeumában „a Szántó család síremléke“ s „egy Basrelief itt a rimaszombati temetőben“, melyet a kimúlt szülőinek sírja fölé emelt: mind megannyi kincsei a szobrászati művészetnek! Elvonultságában — mint említem — bánatos lelke a művészetben keresett s talált szórakozást, s némi enyhületet ha megrohanták azt a méltatlan félreismerés bántó fájdalmai. — Dolgozott untalan, s bánatának már majd megjön öröme — midőn az 1847-ik évben városunkban dühöngött tűzvész művészünk szerény dolgozó teremét is elhamvasztá; a csaknem kész müvek szerte szét pattogtak, s a munkás férfinak több évi fáradalma egy perez alatt lángmartaléka jön! E csapás anyagilag is sújtotta a művészt, — de azért nem csüggedt! foglalkozott egész haláláig — mert betegségét lábon hordta — művészetében élt, s az e nappal bekövetkezett halála: több — félen készült művének halálát vonta maga után! . . . mert: ki fogja valaha e félben hagyott műveket hozzá méltón bevégezni. Ferenczi István, született 1792-dik évi febr. 23-kán. Hült tetemeinek ma ásták meg a sirt! Ünnepélyes eltemettetése e hó 6 kán lesz. Béke hamvainak!! r. 1. KÜLFÖLD. Angolország. London, jul. 5. A „Times” a keresztények állásáról a török birodalomban s e birodalomnak az európai államrendszerbe fölvételéről írja : „Természetes, hogy a fenforgó körülmények közt azon óhajtás jelentkezik, hogy azultánnak a területén belül élő európaiak iránti viszonyai revisió alá vézessenek. Nem csoda ennélfogva, ha hire jár, hogy azon capitulatiok revisiójáról van szó, melyekre több ízben fölhívtuk olvasóink figyelmét. Ha azultán kormánya európai ügyekben törvényhatóságot gyakorolhat, törvénykezési joggal is kell bírnia a területén belül élő egyénekre nézve. Midőn I.Ferencz Szolimán kegyét vadászta , azt is nagy engedménynek tekinték, hogy némely frank kereskedőknek megengedték, a franczia követ uralma alatt oly alázatos módon érmek, mint azon angol kereskedők éltek, akik a mogul területén először állítottak kereskedési ügynökségeket. Azonban mindkét részről némi türelem következett be. A keresztény nem tarta lehetségesnek, hogy muzulmán törvények alatt álljon, míg a mohamedánok a frank képviselőknek és védenczeiknek saját aprólékos ügyekben szabad kezet engedtek. Eszébe sem jutott azultánnak vagy vezírnek, hogy egy frank erőszakosságot követhet el valamely mohamedánon. Tudjuk, mennyire megváltozott mindez: déli Európa banditái Törökországban brit, franczia vagy görög uralom alatt állanak. A leggonoszabbak is büntetlenül maradnak, s a legigazságtalanabb kiváltságokkal élnek.Csak saját országunk consuli hatósága előtt emelhetni panaszt ellenek. Kevesebbet adóznak mint a török , néhol egészen adómentesek. Min érdekeink, újonnan kötött szerződéseink hozzák magukkal, ahogy zultán és alattvalóira nézve azon jogokat elismerjük, melyeket magunk irányában követelünk. Az érintett kiviteles állás lehetlenné tesz minden előhaladást Törökországban. Gyakorlatilag ugyanis kétszeres terhet ró a szegényekre s a gazdagokat túlságos előjogokkal ruházza fel. Minden keresztyén kalmár kaphat külföldi útlevelet, aki valamikép tekintélyesebb állásra emelkedett. Ezáltal nemcsak az ország kormánya zsarnoksága alól vonhatja ki magát, hanem alattvalói kötelességei alól is, így aztán az intézmények javítása nincs érdekében a vagyonosabb osztálynak, s a hazafiaság érzelme is csak a szegényebbek körére van szorítva. A vagyonos osztály csak ideiglenes tartózkodási helyül, csak jövedelmi forrásul tekinti az országot stb. A Timest egy szabólegény beperelte, s a tekintélyes lapot, személyes becsületsértés miatt 400 font sterlingre ítélték. Azt írja ugyanis az érintett lap, hogy Balaklavában éjjel egy katonai szabó összeverekedett az őrökkel, s emiatt 20 botot kapott. Azon szabólegény, ki mint egy londoni szabómester ügyvivője, egyedül képviselte akkor Balaklavában ez iparágat, magára vette, s pert indított. Az eredményt megírjuk.