Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)
1856-08-02 / 1944. szám
e közlemények is gyakorlati eredménynek leendnek állattenyésztésünkre nézve. Ajánljuk ezeket is gazdáink figyelmébe. — A nemzeti színház gazdászati ügyeinek vitelével Vezerle János ur az országos bizottmány tagja ruháztatott fel. E hit e lapok által körörömmel üdvözöltetik, mert Vezerle az ügyszeretetének, buzgóságánnak sokszor adá kitűnő jeleit. Benne az igazgató rokonérzelmű társsa, az intézet jóakarata ügybarátra talál. — A biviczről, mint az újabb időben felkapott olajnövényről a „P. N.“ is többször szólott. A biviczmagból több mezei gazda hozatott már Magyarországra is. A P. N. s a „Gazd lapok“ ismételve intéztek kérést az illető gazdákhoz, hogy hazánk oly vidékeiről, hol a kivicz-termesztés megkisértetett, az eredmény felöl értesítessünk. A „Gazd. Lapok“ 31-ik számában megkezdi a kivicz-termesztés körül szerzett hazai adatok közlését. Az első közlés Kenessey Kálmántól érkezett — A budai reáliskolák osztályainak vizsgálata ma tartatik meg. — A pesti vegyanyagok gyára elárvereltetvén helybeli pénzváltó Fuchs úr által 26,100 portért megvételeit. Hivatalos. A kassai országos pénzügyi igazgatósági osztály Rauen József nyugalmazott soóvári sómázsálót, Kocsis Gábor napdijast és Fritsch Lipót prossnitzi főfelügyelőt 3-ad osztályú ideiglenes segédekké kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Pischer Ferencz napdijast ideiglenes 1-ső oszt. járulnokká a kassai cs. k. országos fiókpénztárnál kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági oszt.ály Bolcsevics Ignácz tiszaujlaki cs. k. sómázsálót III. oszt. adóhivatali segéddé Mátészalkán ideiglenesen kinevezte. Eöörzetudósitások. Bécs.jul. 31. 5°10 met. 833/4 4V'7 % 733/8— Va- Nemz. köles. 858— %. Kibérkárp. kötv. a. a. 86 — */2, a többi 77—81. Bankrészv. 1094—1095. Bankcertif. 351—352. Hitelintézet 3834/a—3|. Dunagözh. 587—588. d. g. 13. kibocs. 558 — 559. Tiszai vasút 106%—32. Nyugati vasút 110 —110/8. Keleti vasut 112% —3/4. Lombard 120—%. Északvasut 2888—3/8. Államvasut 324—325. a. v. certif. 238—%. Augsburg 1023/4—%. London 10. 322 — 10. 4. Páris 1193/4. Arany 7— 14. Ezüst 3%-3/,. Gabonaár. Győr, jul. 30. A gabnaforgalomban folytonos pangás uralkodik. Búza , bánsági 80—85 font. 4 ft 48 kr — 7 ft 6 kr; tiszai 81—83 font. 4 ft 24 kr — 5 ft 18 kr; bácskai 78 — 80 font. 4 ft 36 —54 kr uj e vidéki 80 — 78 font. 5 ft 36 kr — 6 frt 54 kr; Kétszeres 73 — 77 font. 3—3 ft 24 kr;Rozs 74-77 font. 3—3 ft 30 kr. uj 76—78 font. 3 ft 12—24 kr. Kukoricza 80—84 font. 2 ft 12—26 kr. Árpa 63 — 68 font. 1 ft 48 kr—2 ft 30 kr uj. 67—69 font. 2 ft 24—36 kr. Zab 44—47 font 1 ft 31—37 kr. Köles 2 ft 12—36 kr. Pozsony, jul. 30. Buza : 83—86 font. 5 f. 48 kr.— 6 f. 36 kr. Rozs: 76—82 font. 3 f. 24—48 kr. Árpa igen keresett 68 font. 2 f. 54 kr — 3 ft 6 kr. Zab: 1 f. 46-50 kr. Dunavizállás. Aug. 1. 11' 0“ 3‘' 0 fölött. AUSZTRIA Bécs, jul 31. Ő cs. k. Fensége Lajos Félig cs. k. tbnagy ma regg. 8 órakor Bécsből Prágába érkezett és 8 óra 27 perczkor Bodenbachon át Reichstadba utazott el. A szász király és királyné ő felségeik, Mária toskanai nagyhgasszony és Margaretha szász hgasszony ö k. fenségeik tegnap 10 órakor Bodenbachból Prágába érkeztek, Ferdinand toskanai örökös naghg ő fensége által fogadtattak s legott 10 óra után postai alkalommal Teplitzbe mentek. Ö kir. fensége az örökös nég egyazon időben Reichstadtba utazott. Belügyminiszter ő exclja tegnapelőtt estve a gyors vonattal Laibachba érkezett s tegnap 60 órakor d. u. útját Adelsbergen át Fiuméba tovább folytatta. KÜLFÖLD Angolország, London, jul. 28-kán. A Times jelenti, hogy tegnapelőtt óta az angol Sundvam-bizottmány jelentésének birtokában van. A bizottmány nem tarta köréhez tartozónak Dánia vámszedési jogát vizsgálat alá venni. Történeti tény, hogy Anglia századok óta beleegyezett e vámok fizetésébe, s hogy most annak szedését különös szerződmény szabályozza. Azonban a keleti tenger kereskedésében részesek egyhangúlag tanúsítják, hogy a Sundvám sok rész körülménynyel van összekötve. A hajók feltartóztatása a Sundon tömérdek kiadást okoz, mely kiadások egyltalában nincsenek kellő arányban a dán kormánynak valóban tett fizetésekkel. A mellékköltség sokkal több, sőt néha kétszer annyi, mint amennyit vám fejében követel a dán kormány. E miatt méltó ok van panaszra. A Sundvám mindazon résztulajdonnal bír, ami csak a kereskedésen fekvő adóból hárulhat. Nem egyformán terhelő, s nagy időveszteséggel és sok hiábavaló kiadással jár, aránylag jelentéktelen észletű adó szedése végett. A Sundvomot ez okból nagyon ártalmasnak tekinti a bizottmány a britt kereskedésre nézve, s igen kívánatosnak mondja eltörlését. A kérdés megoldását Amerika közelebbről tanúsított eljárása is sürgetőleg igényli. A „le Nord“ londoni tudósítója (júl. 26-ról) t kkép írja le a spanyol kérdésre nézve Londonban uralkodó hangulatot: „A közvélemény Angliában épen nem kedvező O’Donnel ügyére nézve. A franczia kormány által rendelt seregindítás a spanyol határok felé élénk aggodalmat ébresztett politikai köreinkben, s igen nyugtalanító magyarázatokra ad alkalmat. Egyáltalában nem osztoznak azon bizalomban , melylyel Palmerston lord Francziaország szándékai iránt viseltetik, s magának a nemes lordnak Murroughhoz intézett válasza sem mutat erős meggyőződésre ama bizalom iránt. Úgy látszik, azt akarta megértetni, hogy, ha a francziák császára beavatkoznék a spanyol ügyekbe, az angol-franczia szövetségnek vége lenne. Nem lenne többé egyetértés a két hatalom között, s mindenik saját külön érdekeit követné. Lord Palmerston kárhoztatja a franczia beavatkozást, mint haszon nélkülit, igazságtalant, egyszersmind veszélyest Francziaországra nézve. Ez utóbbi tekintetben jobban ítélhet a franczia császár; a másik két pont okvetlenül a szövetség fölbomlását idézné elő. Bármint álljon a dolog, annyi kétségtelen, hogy az angol kormány nem nagy hajlamot mutat az ország hajóhada és hadserege létszámát alászállítani, sőt ugyancsak foly egyre a toborzás, főleg a tüzérségbe, melyet Portsmouth közelében rendeznek. A doveri őrhadat 5,000 főre emelik; a skót és keleti anglia partok erődítésében nagy tevékenységet fejtenek ki s egy külön biliben akarják a parti őrhadak létszáma szaporítását elrendelni. (?) Mindez nem igen derült kilátást nyit a békebarátoknak. Főleg miután a Times párisi tudósítója már mindinkább valószínűnek mondja a beavatkozást. Mondják, e czélból történt volna a hadseregek összevonása Bayonne körül, csak a spanyol kormány forma szerinti fölhívását várják, azon kijelentéssel, hogy a rendelkezésére álló sereggel nem képes jelenleg megfelelni a Barcelonában, Valladolidban és Valence-ban lévő socialistáknak és köztársaságiaknak. A franczia követ, mint mondják, tudatta a királynővel és O’Donnellel kormánya ezen intézkedéseit. Az ODonnel elleni pártban, progressisták és carlisták mellett, socialisták és republicánusok is vannak, s a franczia kormány mindig talál, ha akar, ürügyet a beavatkozásra. Azonban okunk van kételkedni, hogy O’Donnelnek kedve legyen ily beavatkozáshoz folyamodni. Jól tudja, hogy az által párthívei nagy részét is elidegeníti magától stb.“ A Moniteur nyilatkozata O Donnel mellett erős bírálatra talál az angol sajtóban. Eddig a kormánylapok nem nyilatkoztak. Most azok is kénytelenek lesznek szólani. Először is a békés Sar szólalt föl: „Azon lap, úgymond, melynek egy császár a szerkesztője, száján kellett vala tartania kezét, s több vigyázattal járni el ez ügyben. O’Donnel tábornok tetteit helyesli III. Napóleon. Igazán megvallva, nem egyebek azok Napóleon államátalakítási módszerének utánzásánál. Francziaország, Páris, júl. 28. A „Moniteur“ nyugszik tegnapi, az államcsínyről adott lecskéje után. Spanyolországról hallgat. A „N. Pr. Ztg.“ levelezőjének azonban alkalma volt meggyőződnie, miként Pamerston lord kitörései, mik intés és leczke gyanánt szolgáltak, felső helyen sértőleg hatottak, s ha levelező jól van értesülve, a franczia kormány egy jegyzékben, melyben a nagyhatalmaknak indokolta a spanyol határokon a seregöszpontosításokat (mely jegyzék egy versió szerint azonban csak Angolországhoz intéztetett volna) azt is beavatkozási esetnek nevezi, ha bármely formában s bármikor is Montpensier herczeg, (a spanyol királynő sógora és Lajos Fülöp fia) a spanyol kormány élére állíttatnék. — A franczia kormány reméli, hogy a „Moniteur“ tegnapi czikke nagyon lehangolandja ODonnel elleneit. Spanyolország, Madrid, jul. 23. Mondják, hogy tegnap heves összeszólalkozás történt volna Lucena gróf és Conchatrik között a királynő jelenlétében. A párisi „Correspondant general“-t,ak a többi közt írják Madridból júl. 23-ról: „A moderádosok nagyon erőködnek, hogy a nemzetőrség szervezését megakadályozzák. A progressisták nem értenek egyet, hogy mikép viseljék magukat O’Donnnel tbnagy irányában. Nagy részök elismeri azon szükségességet, hogy et segítni kell, mint a szabadelvű rendszer utolsó reményét, de a módra nézve, hogy elhatározásukat miként tudassák, még véglegesen nem intézkedtek. A kormány tegnap este utasításokat küldött Esparteronak, de tartalmukat nem tudhatni. A spanyol hadsereg a „Moniteur de l’Armee“ szerint a legutolsó költségvetés szerint következőleg áll : 19 gyalogezred, mindenik 3 zászlóaljból álló; 7 könnyű gyalogezred, kétkét zászlóaljjal; 3 vadászzászlóalj; 5 ezred nehéz lovasság 4 századával; 1 ezred huszár 4 századdal; 8 ezred könnyű lovasság 4 századával; 5 ezred gyalog tüzérség 2 századával; 3 lovas tüzérdandár, 6 erősségi tüzér-dandár, 1 mérnökezred 2 zászlóaljal; 6 munkás század. A gárda áll : 1 zászló alabárdos, 1 ezred lovas-gránátos, 1 ezred vértes, 1 ezred lándzsás, három gyalog üteg, két lovasüteg és 4 gránátos ezredből, összesen 135.000 ember-Madrid , jul. 23. Az „Ind beige“ madridi levelezője folytatja rendes tudósítását. Mi Spanyolországnak valódi helyzete ? E kérdésre lehetlen felelni. Azok is, kik a politikában legjártasabbak, s a Madridban uralkodó cselszövényekben legügyesebbek, nem lennének képesek e kérdést illőleg megfejteni. Azon férfiú, kire jelenleg Spanyolország sorsa van bízva, t. J. O’Donnell tanagy, eredetére nézve izlandi, és fegyverrel nyitott magának pályát a félszigeten. Három testvére volt, kik mindnyájan a polgári háborúkban igyekeztek szerencséjüket megalapítni. Kettő Don Carlos bandájához csatlakozott, a más kettő az alkotmányos ügy zászlaja alá állott. Egyik a szabadelvű párt sorai közt esett el, Spanyolországra nézve emlékezetes korszakban, a másik orozva gyilkoltatott meg, s Barcelona utczáin hurczolták a város ostroma alkalmával. O’Donne 1l Lipót a jelenlegi minisztertanács elnöke volt a legidősebb, egyszersmind legkitűnőbb a csatákbani bátorsága által. Negyedik testvére , Don Enrique, ki jelenleg dandártábornok, elhagyta Don Carlost, midőn ennek szerencsecsillaga hanyatlani kezdett. A fiatal O’Donnell gyorsabban haladott pályáján testvérénél, még alig 33 éves. A tanácselnök rangot adott neki a közelebbi madridi események következtében, s Saragossába küldte osztálytábornoki vállrajtja megnyerhetéséért. O’Donnel Lipót tanagy, miután az alkotmányos párt sorai közt harczolt, felváltva volt progressista, mérsékelt, túlzó mérsékelt, amint a körülmények tanácsolták. 1854-ben San Luis kabinetje alatt Lucena gróf nagyravágyása, ki akkor csak altábornok volt, egészen kifejlődött. Madridbeli kimenetele 1854. jan. 28-kan két lovasezred élén kevés hatást gyakorolt a szabadelvűek, vagy akkori párosokra. A vicalvarói csata (jun. 30.) elég közönyösséggel fogadtatott, Lucena gróf vállalatában nem láttak mást, mint a pampelunai férfiút, a merész katonát, ügyes politikust, az 1853-diki senatus kétarczú emberét. Hogy a valódi szabadelvű pártot lelkesedésre bírja, nem kellett egyéb, a mansanarezi programmnál, s azon forma szerinti ígéretnél, hogy a palota cselszövényének végett vet, és a nemzetőrséget szervezi. Az 1854-diki júliusi forradalom ez ígéret eredménye volt. O’Donne 11 tanagy alig jutott magas állására, ez emlékezetes korszak óta közönyösnek mutatkozott a politika iránt. De rejtélyes hallgatása, váró magatartásait az államcsíny párthíveinek figyelmére méltatták, mely államcsinynak Esparterot s a progressistákat kellett megbuktatnia. Íme hogyan hagyhatta el Lucena gróf jóltevőjét és barátját, Vittoria hű ügye iránti gyakori óvástételeinek daczára. Hogyan tapodhatta lábával a törvényeket, s hogy szegülhetett ellene az alkotmányozó cortes akaratának, magát dictátorrá tévén. De a terv csak még félig van kivéve. O’Donne 11 roszul tette, hogy azon emberekhez csatlakozott, kiket az 1854-diki nemzeti forradalom visszataszított. Rios Rosas azon híres ülésbeni nyilatkozata daczára, midőn Nocedá 11ó világosan elvált , s nagy szónoki tehetségének daczára sohasem fogadtott el a szabadelvűek által. Cantero közepes fontosságú s ruganyos véleményű ember. Luzuriaga, ki a külügyi tárczát visszautasította, nem feledheti, hogy mindig barátja volt Esparteronak. A kabinet többi tagjai minden helyzethez alkalmazkodó eszközök. A mozgalom valódi fejei nincsenek a minisztérium sorában. Serrano, Concha, Ros de Olano, Dulce, Urbis ton do és mások különböző pártokhoz számíthatók. Serrano, kinek néhány év előtti szerepére emlékezhetni, visszaszerezte felső helyeni befolyását s feledtető a hires Polio Aranát. Nélküle a julius 14, 15 és 16-ki, események nem történtek volna. Ő is miniszterelnök akar lenni, de a Concha testvérek vetélytársai, kik sohasem voltak miniszterek. Ennyi egyesitett befolyás fenyegeti Lucena gróf állását, s kétségtelenül megdöntik őt, midőn a rend Spanyolországban tökéletesen helyre álland. Madrid, jul. 24. Az „Ind. beige“ mai leveléből a többi közt a következő újságokat említhetjük : A hivatalos újság a galíciai főparancsnok jelentését közli. E jelentésből kitűnik, miszerint a katonai főparancsnok elfogatta a főkapitányt, ki az új kormányt nem akarta elismerni. Dulce 25-én leendett Saragossa falai alatt. E város bevehetten az Ebro felöli részen, de alkalmasint a déli oldalról fog megtámadtatni. A kormány még mindig bízik, hogy Saragossa nem fog ellenállani. Blanco tábornok, ki Granadába ment állomásának elfoglalására, a jeani felkelők által,kiknek élén a Merinos fivérek állanak, elfogatott. Concha tábornagy visszautasította az aranygyapjút, de a királynő az elfogadásra sürgeti, hogy e kitüntetés ne maradjon eredménytelen, mint pár évvel ezelőtt. Azon czinkosok, kik a Madrid-Bayonne közti úton barangolnak, a múlt heti zavart fölhasználták, s a Francziaországba menő gyorskocsit megállították. Az utasokat különbség nélkül kifosztották. Saragossából O’Donnel egyik lapja az „Epoca“ közöl némi újságokat onnan, júl. 20-káról kelt levelek után. Az „Epoca“ szerint ők a népet hazugságok általigyekeztek izgatottságban tartani. Minden fél óránként közöltek valami jelentése Spanyolország valamely pontjáról, a kiadott pronunciamentokról. Azon hírt terjesztették , hogy Espartero tábornok megérkezett vagy megérkezendő, s hogy Gurre a ték Alsó-Aragóniában van, párthíveket toborzandó. Senkinek sem volt szabad Saragossát elhagyni a junta külön engedelme nélkül. Careaga és Barcena a törvényszéki hivatalnokok, miután lemondásukat benyújtották, nagy bajjal menekülhettek. Randot (kiáltványt) adtak ki, hogy mindenki adja be fegyverét, ki a fölkelők zászlója alá nem áll. Két évi szolgálat elengedése ígérte mést a katonáknak, s a tizedesek és őrmestereknek egy fokozattali előléptetésük. Az 5-dik lovas tüzérségi osztály és a 2 dik gyalogsági osztály két ütegének tisztei, kik nem akartak a felkelőkhöz csatlakozni, Madridba érkeztek. A Saragossában volt táborkari tisztek Valenciába vonultak. A junta elhatározta szabad csapatok alakítását, s 19-ben egy kiáltványt közölt, melyben Saragossa lakosait fölszólítja az 1808-ki hőstettek utánzására. A város megrémült némely izgaték szándékolt terve miatt. Mindennap szemle és disszertartás volt Saragossában. Egész Catalonia fölkelését várták. Azon vereség , mit a fölkelők Barcelonában szenvedtek, borzasztó zavart idézett elő Aragónia fővárosában. Huescabau Saragossa példáját követték. Ide rendelet érkezett még Madridból is, s Aragónia fővárosából, Junta alakult. Elnöke a katonai kormányzó, alelnöke a „Révolution“ igazgatója. Ennyit ír az „Época.“ (A legújabb eseményeket illetőleg, lásd a távírdai tudósításokat Parisból). A párisi Havas-féle ügynökség jul. 24-ei madridi levele a következő újságokat közli : A csend helyreállt Corognaban, Oviedoban, Barcelonában és Reusban; ezt megerősítik a hivatalos újság sürgönyei ; de Saragossa állásáról bizonyost nem tudnak, s általán véve egyedül Aragónia azon tartomány, mely most aggodalmat ébreszt. Azt mondják, hogy a felkelők, terveiket folytatni elhatározva lévén, borzasztó előkészületeket tesznek; a kormány is részéről tekintélyes seregtömegeket öszpontosít ellenük. A madridi hivatalos újság nem közöl semminemű fontossággal bíró politikai intézkedést, miből azt következtetik, hogy mindent elhalasztanak azon egész ország lecsendesítéséig. Még nem kaptak részleteket a Barcelonában történtek legelsők között. Jobbágyai annyira gyűlölték mindig, amennyire szerettek engem. Ezen titkon forrongók egyik főnöke hajdan katonatársam volt, onnan elbocsátották. A véletlen összehozott vele Gallicziában, hol ő titkos czéljai után járt. Azt ígérte, hogy el fog rejteni. És azután épen ő jelentett fel. Most az a pokoli terve van, hogy amint engem a városon kívül visznek, amint a roppant nép összecsoportosul, azt fellázítsa, a csekély számú katonaságot szétverje, s engemet megszabadítva, mint egyszerre elhirhedett hőst, ijesztő név gyanánt használjon fel egy pokoli gyújtogató lázadáshoz. . . . Tábornok úr, ön láthatja, hogy a legnagyobb irtózat fog el, amidőn e tárgyról beszélek, hogy nem álmodtam, nem képzeltem ezt a dolgot, hanem rettegek tőle, és siettetem meghalásomat. " A tábornok pedig valóban azt hitte, hogy az ifjú meg van zavarodva. Ez vette észre a tábornok arczán a hideg mosolyt, s kétségbeesve ragada meg lánczos kezeivel annak kezét és erőszakosan kiálta: — Tábornok úr. Meg akarják gyilkolni atyámat! Felakarják gyújtani hazámat, nemzetemet! — Kik? kérdé a tábornok végtelen megvetéssel. Ezek a kalap alá búvó emberek? Én nem akarom kétségbe vonni, hogy amit ön mondott, az tervben létezhet; valami bolondnak a feje kigondolhatta. Nem gondolom azonban, hogy volna valaha olyan idő, amely alkalmatosnak látszanék egy ilyen terv megmozdítására. És ha mégis meg találna mozdulni valaki, bizony mondom, hogy az első kiáltása után némává fogom őt tenni! És büszke önérzettel csapott kardjára. E pillanatban sietve lépett be az ajtón a tábornok egyik segédes jelente, hogy a vásártereken és az utczákon gyanús forrongást lehet észrevenni a nép között. Az urak és katonák ellen kiabálnak, egymást lázitják izgató beszédekkel. A megyeház kapuit már kénytelenek voltak előlök bezárni, s egy gyógyszertár ablakait mind beverték, úgy látszik, hogy leginkább a kaszárnya és a megyeház felé tartanak. (Folytatjuk.) A GYÖNGYÖS HÖLGY. XETA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA LE. (Folytatás. *) VI. Ezen levelke, mint igen gyors czáfolata a tegnapi ígéreteknek, rosz hatást okozott bennem; szemem elé idézte Vladimir gúnymosolyát. „Már is!“ mondom magamban, és sértve éreztem magam mind érzésemben, mind önzésemben. Miért nem fogadott el engem? Ki van nála? Tehát nem mondott meg nekem mindent? Ez volt nyugtalan kérdéseim köre, melyben, szomorúan a boulevardok felé térve, forggtam. Megértettem ekkor, mennyire fájhat, ha nem láthatjuk a szeretett személyt azon órában, melyre megigérkezett, s a részvét Wine asszonyhoz vezetett engem azon órában, midőn reám várt. Reszkedvű , izgatott, hallgatag voltam; Wine asszony kérdezte, mi bajom; én azt adtam ürügyül, hogy nehéz munkával foglalkozom, s azt is hozzátettem, hogy ezen munka több napig vissza fog tartóztatni, hogy őt gyakran láthassam. Mindenesetre tehát előre szabadságot készítettem magamnak. — Dolgozzék ön, mondá Wine asszony, én majd *) Lásd „Pesti Napló“ 1943. számát. S itthon maradok, s olvasok, s ha egy pillanatra szabadulhat, jöjjön el igazán felvéve, ezen nő ellen semmi panaszom sincsen; jó és szelíd volt; alkalmaztatta magát hozzám, azonban végre is a szív uralkodik. De hagyján. Hét órakor visszatértem a herczegnéhez, ülve olvasott, de egészen felöltözve és kimenésre készen. — Én nem vagyok oka, felelé a herczegné első tekintetem néma szemrehányására, sógorasszonyom volt itt, mikor ön jött, s mind önért mind magamért ki kellett kerülni, hogy önök összejöjjenek; önt látva kitalálta volna sógorasszonyom, mit el akarok titkolni előtte, nem mintha félnék tőle, de mert szeretek vele ellenkedni. Képzelje ön, már van pletyka ... Ez az ügyetlen herczeg, midőn az éjjel elment szégyenelvén, hogy oly roszul fogadtatott, igy szólott az inashoz : „Miért eresztett ön be, ha asszonya nem fogad el ilyenkor.“ S az inas azt felelte : „Azt gondoltam, hogy ön az , kit asszonyom vár.“ Gondolhatja ön a kicsi herczeg álmélkodását. . . S minden rész szándék nélkül elbeszélte ezt a bárónénak, ki azonnal hozzám jött nagy erényes képekkel , kinek nagyon könnyű magát megvédeni, mert senki sem ostromolja, s azt mondta, hogy férjem távollétében őt felügyelet illeti, mert nem akarja, hogy ismételjem a botrányokat, melyeket már mindenütt elkövettem , s még több más kellemetlen dolgot is beszélt, s azon kérdéssel végezte előadását, hogy kit fogadtam el az éjjel. Mire én azt feleltem, hogy az nem tartozik reá, s hogy én szabad vagyok, senkinek sem tartozom számadással. Ezzel a báróné dühösen és fenyegetések közben eltávozott. Én, sokat nevettem. És ime ezért nem fogadtam el önt. Most pedig ugye, semmi dolga sincs önnek ma este? Elviszem önt, páholyjegyet hozattam egyik boulevárdi színházból, hol, a mint látszik gyönyörű darabot játszanak. S kezet nyújtott nekem, s azután csengetett, kocsiját kívánta, s az ajtó felé menve igy szólott hozzám : — Jejünk, látni akarom az elejét. VII. A két szürkelovas kocsiba ültünk s eltávoztunk. Az egész út alatt, mely pedig elég hosszú, nem váltottunk itt szót. Kezet fogtam, s mindketten ábrándoztunk. Vájjon egy dologról gondolkoztunk-e? Nem tudom, de midőn az inas kinyitotta az ajtót, mi észre sem vévén, hogy megérkeztünk, a herczegné mosolyt váltott velem, és könnyedén megszorítottuk egymás kezét, mintha elkellett volna válnunk. A páholy sötét földszinti volt. A herczegné előre ült, s elejétől végig figyelmesen hallgatott. Az öröm, hatás, érdek oly világosan tükrözte magát arczán, mint a felleg a víz színén. Jól mulatott. Minden oly fiatal és őszinte ezen hölgyben, ha tudomása lett volna Vladimirral a mai beszélgetésemről, s meg akart volna engem győzni, hogy Vladimir hazudott, nem nyújthatott volna jobb tanúságot, mint a minő színházi viseleté volt. Képzeld csak a második felvonás alatt, melyre én nem is vigyáztam, kényekkel láttam szemét megtelni, de azért folyvást a színpadra nézett, nem törölte meg azokat, vagy mert nem akart megtriordulni, nehogy egy szót is veszítsen, vagy még inkább, mert nem is érezte ezen könyeket, oly természetesen peregvén azok arczám alá, fényes és élénk gyöngyök gyanánt hullván selyem ruhájára. Látják-e őt avagy nem, azzal keveset foglalkozott; okot talált sírni azon, amit hallott, s a sírás jól esett neki, és sírt. Nagy megelégedéssel szemléltem őt. Mily gyönyörű lélek ! S ezen ne hazudnék ! minő beszéd ! Mikor a függönyt leeresztették, még akkor is hallgatott. S azután visszafordult, és szép könyein átmosolygott reám, melyeket aztán én töröltem le. — Jól mulattam, mondá visszatérés közben, s oly hangon, mint valamely gyermek mondhatta volna. Ha ön akarja, gyakran eljöhetünk a kicsi színházakba. A nagyokat unom. Tapasztaltam, különösen Annánál, hogy a nagy világi hölgyek nagyon gyönyörködnek azon dolgokban, mti-