Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)
1856-08-07 / 1949. szám
366-1049. Mk évi folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi raszát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Egyetek-intéz. 1-ik ním, 1-ifi .m.lat. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, I-ső emelet. anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 tusSb05 Petri ,or 4 PSr* Bélyegay kfnlönopkr ** — Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán: Émegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 firt p. p. 1856. Csütörtök, aug. ?. Előfizetési feltételek: Pesten, házhos hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. PEST, august 7. Távirati magánsürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben: aug. 6. délután 3 óra 5 p. Érkezett Pestre „ „ d. u. 3 óra 25 pereskor. Bécs, aug. 6. Perencz József Császár Ő Felsége Ischlbe utazott. Szent-Pétervár, aug. 3. Muraweff főparancsnok s Kaukázus helytartója kérelmére e hivatalától fölmentetett, s a birodalmi tanács tagjává Iön. Helyét Baryatinsky altábornok pótolja. Páris, aug. 5. Pélissier tábornagy f. hó 12-én tartandja bemenetét Párisba. Felső tiszai kereskedelmi levelek: III. Tokaj, jul. végén. Közelebbről röviden körvonalzák a felső tiszai hajózás főbb akadályait, s ezek elhárulásától föltételezők egyedül azon vidék szellemi és anyagi gyors fejlődését. Vannak azonban a már említetteken kívül még számtalan, miefld rondűoknak látszó, de nem kevésbbé lényeges tekintetek, mik azon folyamrész hajózhatóvá tételét igénylik, s folytonos jó karban tartását parancsolják. Némi helyismeret, és csak felületes széttekintés ezen vidék térképén, mielőbb meggyőzend mindenkit, mily elhagyatott és csekély számú parti utakról rendelkezik a felső tiszai vidék népe. A Tokaj-néményi, mintegy 38 mértföldnyi vízi vonal ugyanis közvetlen a Tisza parton, egyetlen postaállomást sem képes felmutatni, épen oly kevéssé található, a mondott két végpont kivételével , mindkét parton egyaránt használható öszhangzásban álló országút. Tekintsünk szét a jobb parton, Tokajtól felfelé, Leányvárnál van az első, némileg használható országút, de nagy vizek alkalmával, s gyakori esőzések után, legkevésbbé sem képes, azon igények fántartására, mi a sok csapásnak kitett bodrogközi nép és a termékeny nyír lakói között, önkénytelenül kifejlődik. Ezen nem mindig alkalmas járművel ellátott átkelési ponton eszközli a Bodrogköz, koronkint élénk forgalmát Kis-Várdával; ide tart az egész jobbparti népség, míg az alantabb fekvő helységek, tavaszi áradások idején, hermetice elzárva, számtalan nélkülözések között, méltán elmélkedhetnek a felett, miért nincsen a kiterjedt Bodrogköznek legalább egy,minden viszonyok közt,használható, a Tiszával összekötő kőutja, melyen vészidején, a gőzhajózás által segélyt, élelmiszereket és akadálytalan közlekedési utat nyernének. Feljebb Csaptól viszen Unghvár felé egy az ottani viszonyok után ítélve, kevésbbé alkalmas töltés. Daczára a közel nagy bőségben található építési anyagnak, ezen vonal nincsen a magas vízállás és gyors áradások ellen eléggé biztosítva. A töltés maga alacsony és apróbb fahídjai, mint a múlt tavaszon is, veszélyezték. A közlekedés ennélfogva gyakran fenakad. Egyedül Naménytól vezet, lehetőleg jó karban tartott kőút Beregszász és Munkács felé. Van ugyan az utóbbi hely felé Nagy-Lónyától, országút tervezve, de ez, a magas birtokos kitartó részvéte mellett is, a végkivitelétől még felette mesze áll. Míg a jobb parton, mint látók, a tiszávali közlekedés, legalább egy pár használhatóbb országút által némileg biztosítva és fentartva van, a balparton fájdalom, csak egyetlen alkalmas út sem található. Szathmár és felső Szabolcs csak száraz időben közlekedhetnek Naménynál a Tiszával, a Záhony-Tuzsértól és a leányvári révtől, a nyírségbe vezető utak, mindannyian csak rendes vízállás és szárazság idején, alkalmasak, de általában nem biztosak a tiszávali érintkezés fentartására, miután patriarchális alakjok s alföldi vendégszerető és marasztó természetek, sem mérnöki műszerek sem kő, kavics, vagy más kemény természetű anyagok alkalmazása által, eredetiségekből kivetkőztetve nincsen. Tudunk példát, midőn ősz idején, Kis-Várdára alig 2—3 mértföldnyi távolságról, egy négy lovas szekér, 2 köböl gabnát nehezen volt képes, a termény értékéhez közel álló, fuvarbérért, beszállítani. De nemcsak a közforgalom s kereskedési üzlet tekintetéből, hanem a szegényebb vidékek, lehető legolcsóbb élelmezési szempontjából is egyaránt fontos a felső Tisza. Mint azon vidék, egyedüli biztos és használható közlekedési eszköze, méltán megérdemli, miszerint mielőbb, bármily áldozattal is, tökéletesen biztos és használható vízi úttá alakíttassék át. Nemzetgazdászatilag tekintve szintén kívánatos, hogy a tisztítási munkálatok mihamarább befejeztessenek, ha majd az okszerű gazdászat, s a Tiszaszabályozás termendi gyümölcseit , s oly termények, mint repere, dohány, mik már jelenleg is szép kiviteli rovatot képeznek , sok másnemű terményekkel dusabban tenyésznek , — legyen bár az egész ország minden irányban vasúttal behálózva, — a felső tiszai vonalnak okvetlenül marad mindig oly kiterjedt működési köre , termékeny tágas vidéke, mely minden viszonyok közt egyedül a tiszai hajózásra leend utalva. Az élelmezésnél úgyis főkellék az olcsó szállítás, és ezt eddig még a gőzhajók eszközölhetik leginkább. Jelenleg nevezetesen fizet a szólnok-tokaji vonalon pozs. mérő gabna mértföldenkint alig *, krt, a tokajnaményi vonalon pedig 3| krt, míg a vasúti legalsóbb árak, általában 1% krra rúgnak mértföldenként. Ezen árak azonban, kedvezőbb viszonyok és terjedtebb forgalom következtében, idővel még bebb szállíthatók, ha különösen a gőzhajózás nem leend kénytelen, hajói számára, távol fekvő vidékekről, sok idő veszteséggel és kétszeres áron a szükséges tüzelőanyagot beszerzeni, s ha a felső megyékben rejlő kőszéntelepek kitakarva és haszonhajtólag felszerelve s mivelve leendnek. A fa, bár a felső vidéken nagy mennyiségben és olcsón kapható, személyszállító hajókon épen nem alkalmas tűzi anyag, általában pedig mint felette sok tért igénylő, czélszerűtlen is. Nézetünk szerint a felső tiszai forgalom és kereskedés emelésére, egyedül a gőzhajózás, minél nagyobb mérvbeni alkalmazása, szükséges. Tudjuk ugyanis, hogy épen tavaszi hónapokban, mozog az élelmi czikkek ára bizonyos emelkedő irányban. Mindennemű élelmiszerek ekkor legkeresettebbek s kereskedésben leginkább fordulnak meg. Már pedig magán hajók ez időszakban, a rendesen évenként megújuló áradások által, forgalmukban teljesen gátolvák. Mert mi, tapasztalat után, nem osztjuk azon nézetet. SZOMORÚ NAPOK. Regény. Izt. JÓKAI MÓR. (1831.) MÁSODIK KÖTET. Folytatás. *) Olaj a tengerre. Az egész utczát, amilyen széles volt, ellepte a sok kalap. Nem lehetett egyebet látni, mint a kalapokat. Itt amott ugyan kaszák és vasvillák is álltak ki a tömegből, de az emberek legnagyobb része még fegyvertelen volt, nem számítva a gyarló botok sokaságát. A forrongó tömeg között lehetett látni tisztes polgárokat is, kik bár egyenruha nélkül jöttek, de elhozták szuronyos puskáikat s azokkal különös bátorságára szolgáltak a többi népnek, mely hasonló esetekben azt képzeli , hogy a szuronyos nationalgarde tökéletesen megfelel a katonaságnak. „Megállj!“ Hangzott a tolongó néptömeg elé. Egy perczre elhallgatott e szóra a zaj. Megállt a népség. „Fegyvert tölts!“ A katonaság, mint egyetlen sokkezű gép, egyszerre bocsáta lábhoz fegyverét, hallatszott a vas puskarészek koppanása a fegyverek csöveiben. Azután megint egy zördülés: minden fegyver kézben volt egyszerre. A tolongok kezdtek egymásra nézni s az elöljöttek gondolkoztak a hátuljövökről, hogy milyen jó azoknak ott kiabálni. A tábornok a lármázó tömeg elé lovagolt s kemény hangon kiálta rájok: — Mit akarnak önök? Mi bajok? Miért tolongnak az utczán ? Az emberek egymást taszigálták előre, végre egy elkiáltó magát. — Itt van Mátyás mester. Beszéljen Mátyás mester. — Éljen Mátyás mester. A tömeg közöl egyszerre egy bőrkötényes polgártárs emeltetett ki, fején csákóval, kezében szuronyos puskával, ki a többiek vállain át a tábornokig szállitatott s ott letevődött. Itt van Mátyás mester. Ha kezei nem árulnák is el, miknek bütykei lemoshatatlanul be voltak balzsamozva szurokkal, a bőrkötény mellett feledett kármentő bizonyságot tenne róla, hogy a kérdéses férfiú azon érdemes polgárok osztályához *) Lásd „Pesti Napló“ 1947. számát. tartozik , akik az emberiséget tyúkszemekkel ellátják. Bajusza hetvenhét karikába volt sodorva szépen, s azon kivül minden mondásnál szokott egyet rántani a fejével, és a vállával, mintegy nagyobb bizonyságul. Mátyás mester hirhedett piaczi szónok, toasztiveszédgyűléseken, kitanult násznagy és elismert disznó-ölő, annálfogva szélesen ismeretes az egész városban. Nem is félt sem a várostól, sem a vármegyétől, még a generálistól sem, ahogy azt most is megmutatja. Oda áll bátran a tábornok elé, végig sodoriatja kacskaringós bajszát s olyakat csap a puskával a földre, mintha az volna a szándéka, hogy mentül hamarább letörje az agyát. Megköszörüli a torkát, s nem egészen rekedt, hanem éles hangon tesz hozzá ilyetén mondást. — Nagyságos generális ur. Mivel hogy úgy lévén, és a képen származván, hogy a mi emberi massánk ebben a comitivában (értsd comitatus) rendkívüli módon elszaporodott, mindazonáltal a tekintetes impostoratus (értsd compossessoratus) arra a causara vetemedett, hogy ez igy semmiképen sem jól vagyon, és abban igaza is vagyon , mert a czéhbeliek már nagyon nagy qualicitással vagynak, ellenben nincsen igaza, a szükséges legények számtalan kevesen lévén; tehát. Elhatároztatott eképen, hogy miután minden ember azt beszéli, nincsen is különben, ami igaz is. Nagy az ellenségnek az országba való impulzusra kívánatos óhajtása. Mindamellett, hogy ennek eleje vétessék, és confirmáltassék, a plenipotentiák mellett az határoztatott, hogy a patikárusok készítsenek valami miasmát, amelynek decretuma által az emberek üdvös korlátok között tartatódjanak. Immár pedig ez így lévén, és ezt a nép megtudván, máris a szomszéd tractusokban és sequestrumokban lakozó secularis népség fellázadott és tudni akarja, hogy hogyan és miképen ? Ezt én meg nem mondhatom, nem akarván magamat apprehendálni, de annyit bizonyosan mondhatok, hogy már egy vásárra járó legényemnek összehúzta a lábait a görcs, és én tudom, amit tudok. Ha tehát a nagyságos generális úr kívánja és helyesnek találja, hogy az emberek, az ország közhasználatára megcsinálják a revolucziót, ez iránt egész alázattal és tisztelettel megkéretik. És mi nem vagyunk bolond emberek. Ez éles és különösen értelmes dictio alatt azonban a népség merészebb csoportjai egészen előre tolakodtak, s igen valószínű volt, hogy a magyarázatot néhány pillanat múlva kézzelfoghatóbb tények fogják megadni. A tábornoknak pedig az általános emberiség és hazafiúság érzelmein kívül még egy nagy oka volt, a zajos és véres jelenet elkerülésére. Beteg neje tán épen a halál küszöbén van e perezben. Egy sorlövés, egy órai utczai harcz annak bizonyos halála lenne. Ez aggasztó helyzetben az utcza átelleni oldaláról egy lovas látszott közelitni, ki nagy bajjal birt keresztül törtetni a sűrü néptömegen, mely csak azért nyitott előtte utat, mert a lovag egy iratot lobogtatott kezében, szüntelen azt kiáltozva, hogy ez felszólítás a néphez, ő a vezérrel akar szólani. — Ki itt ez érdemes honfiak vezére ? Vértesy rejtélyes lengyelét ismeré meg a lovagban, kiben gyanút kezdett vetni, azóta, hogy az elitélt nem akart emlékezni rá. Az elitélt szavaiban még is összefüggésnek kell lenni. Egy óra előtt egészen őrült beszédnek tartotta azokat. — Hol a nép vezére ? kiálta Kamienszka, izzadt lovával a nyílt térig vergődve. Mátyás mester büszkén mutatott a bőrkötény alatt dobogó hőkebelre, hogy ő lesz az. Kamienszka nagyszerű pathosszal nyújta át az érdemes hazafinak Numa Pompilius felszólítását , melyben a székvárosi csizmadiák, szabok és pékek azon bizalommal tiszteltetnek meg, hogy a főhadiszállás számára bizonyos ezerekbe vágó csizmákat, nadrágokat, és megfelelő zsemlyéket süssenek, varrjanak és öntsenek és azokat haladéktalanul átküldjék. — Mit cselekszik ön ? kiálta rá a tábornok franczia nyelven. Én az első mozzanásra szétveretem az embereket. — Olajat töltök a tengerre , felelt az ifjú lovag hasonlóul. Egy óra alatt haza fog menni minden ember. Mátyás mester két kézre fogta az írást, puskáját az alatt térdei közé szorítva s elolvasta azt figyelmesen. Szemlátomást képzelhető volt, hogy egyenesedett ki a bajusza ijedtében, amint annak a végére jutott. „Hatezer pár csizma!“ Egy sovány, állig begombolt polgártárs nyújtogatta a nyakát szörnyen három közbenálló ember háta mögül, a szemeit előre meresztve, a távoli írás felé, az csikós mester volt, jellemére nézve becsületes szabó. — Itt van, olvassa kend is , szólt Mátyás mester. Az hosszú kezét kinyujtá három előtte álló emberen keresztül s egy csomó szabó hitsorsos fejét oda csöditve magához, felolvasó a proclamatiót fennhangon is. „Három ezer nadrág!“ Az oroszlánpék nem hallotta, mit beszélnek, de füleit megütötte a kenyér és zsemlye. A veszedelmes felhívás egy percz alatt megtette a körutat a sokaság közt, lassan kint eltűnve a hátul álló csőcselékben. És ahol egyszer megfordult, ott bámulatra méltó módon kezdtek hosszúra nyúlni az arczok, elcsendesülni a szájak, mozgás, zúgás lett a zajból. Mátyás mester, csikós mester, meg az oroszlánpék hült pofákkal kezdtek értekezni. A hátrább állók húzódoztak a fal mellé, mint akik nem akarnak idetartozni. Végre Mátyás mester neki támasztotta a puskáját valaki hátának, maga levette a kalpagját, lesimitotta a bajuszát s odalépett nagy kételkedő ábrázattal a tábornok elé, elől hátul vakarva a nyakát. — Megkövetem nagyságos tábornok ur. Mert talán nem is tetszett engemet egész voltaképen megérteni. Ámbátor én sem azt nem mondottam, hogy így, vagy amúgy, ez vagy amaz; azt pedig épen nem akartam mondani, hogy talán s a többi; de mégis ha néha netalántán tulajdonképen koránsem lehetett volna kivenni a dolgok mivoltából, hogy az instantiák hová infestálnak? arra nézve bátor vagyok kénytelenítetni azon szívességre, miszerint a nagyságos tábornok urat az érdemes polgárság és az itteni lakosok részéről azon nyilatkozatban szerencsésítsem, hogy nem is mi akarjuk a tekintetes vármegye urait és a nagyságos katonaságot deliberatum elé vonni, sőt inkább praestantet arra akartuk kérni a nagyságos tábornok urat, hogy ama gonosz országháborítókat, akik tűzzel vassal közelednek békességes városunkhoz, ezt mi tőlünk távol tartani méltóztassék; a mire való nézve, mi is és az összes fegyveres polgárság a mi szolgálatainkat felajánlván, hogy a nagyságos tábornok úr parancsolatjára a mi hazánkért, városunkért a tekintetes vármegyéért és a fölségért vérünket és életünket ontani készek lehessünk. Akasztófára valók tudniillik. A kiknek még hatezer pár csizma kellene ! Alázatos szegény szolgája. A tábornok nem állható meg, hogy csendesen el ne mosolyodjék e szerény köpönyegfordítási mondulatra. (Folyt.) mintha a Tiszaparton, vontató utak (Treppenwege) létesíthetők volnának, sőt ismerve a föld minőségét, az alacsony csúszó partokat, a számos ereket, mik oly nagy számban állnak az anyafolyammal összeköttetésben, ennek alkalmas modorbani kivitelét csaknem lehetlenségnek tartjuk. Nem elegendő ugyanis, hogy a vontató út szélességében a fák kivágassanak, hanem kell, hogy a lovak, vagy emberek számára, vízmentes út is legyen. Már pedig ez, csak némileg is ismerve Tiszánk mellékét, épen annyi volna, mint a folyam kanyarja után bizonyos távolban, a vontatás lehetősítésére, magas vonalt képezni. A vontató utak gyakorlati kivitelét, s ennélfogva a magánhajók biztos és lehetőleg gyors forgalmát, még más számtalan akadály is gátolja. Az egész felső Tisza vidéke ugyanis, tavaszszal, május végéig rendesen, többnyire mindkét parton 4—5 lábnyi viz alatt fekszik; a folyam medre szeles időben nem ismerszik; — a kanyarok nem mindenütt vehetők ki ;— az erek és partomlások oly gyakoriak, miszerint magán hajók lovakkal vagy emberekkel felfelé vontatása, vagy épen nem , vagy csak felette sok időveszteség és költséggel eszközölhető. Lefelé szintén nehezíti a magán hajók menetét, magas vízállásnál, a gyakori szeles idő és az erős folyás; mi a gyakori és szegletes kanyaroknál, — nem lévén könnyen vezethetők, — hamar zátonyra vetheti őket. A felső tiszai vidék jóllétét, az ottani forgalom és kereskedés emelkedését mi egyedül a gőzhajózás befolyásától várjuk, fő dolog tehát, hogy ez fejlődésében ne gátoltassék, hanem az akadályok főforrása, a parton fekvő fák, mielőbb eltávolíttassanak. A tűzifa úgyis a tulajdonos sajátja marad, a gyümölcsfákért pedig, méltányos kárpótlás szintén remélhető. Pest, aug. 5. Máramarosmegye egyenes adója 1855-ben volt 249,750 frt; közvetett adója, a dohányt is ide számítva, 254,000 frt. És ezzel befejezhetnék Máramaros kiadásairól tett jegyzeteinket, azonban oly megyében, melynek két nagyobb iskolája van, melyben legalább 500 hivatalnok 200 lelkész lakik, a szellemi szükségletekért kiadások is tekintetbe veendők. Erre nézve kevés örvendetest találunk Szöllösy B. művében. A minden nyelvű irodalmi művekérti kiadást Sz. 3000 portra teszi. Mentségül megjegyzendő, miként ennek oka az alkalom hiányában is keresendő. Midőn szerző 1843-ban Szigeten könyvkereskedést nyitott, a Jllegye könyvekre, hírlapokra 6000 portot adott ki; most A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA If J. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) VIII. Karjaimba fogtam őt, és csaknem térdre estem előtte; az utcza üres volt. A herczegné többé semmit sem szólott; azon hatás martalékává látszott lenni, mely a végre őt mégis legyőző érzelemmeli küzdésből származik. Rettenettel nézett reám. Legnagyobb bizonyítékát adta szerelmének, melyet tőle kérhettem, feláldozván nekem az egyetlen anyagi emléket, mely neki szive hajdani boldog napjaiból maradt; szeretett tehát engem, és szerelmének még sem volt semmi szava. Ezen tette által legyőzött büszkesége, s annak halk bevallása zajlott benne, mint az erősen zúdított aczél nyílvessző azon tárgyban, melybe fúródik, mielőtt végkép megállapodnék abban. — Ön nem fog elmenni! mondom neki halkkal. — De igen. *) Lásd „Festi Napló“ 1948. számát.