Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)
1856-09-17 / 1987. szám
gyár 229. Zsidó 49. (a szegedi zsidó ajkra mind magyar.) német 19, szláv 5, horvát 2. Rom. kathol. 266, izrael. 49, görög n. egyes. 19, görög egyes. 1, helv. hitv. 1. Tandíj mentes 253, ösztöndíjas 8, tandíjas 76. Az iskolák fentartása s a tanárok ellátása a városi közpénztárból eszközöltetik. A tandijak taneszközökre fordittatnak. Tandíjmentesek a szegediek s a szorgalmas tanulók. A tanév kezdetén voltak szegediek 186. vidékiek 142. 15. A szabadkai al-gymnasium 1855/6-diki tanévi kör rajza. Kiadta Kovács Vazul igazgató. Reiness Kázmér tanár az „olvasmányok megválasztásáról“ értekezik. „Siralmast mond értekező, hogy több nemes jellemvonásu szülő nagyreményű fiai legelvetemültebb elvűek, miből bizonyosan lehet következtetni, hogy azokat (őket) a részirányú könyvek olvasása tette olyanokká“stb. „Mire nézve, mond tovább, az elöljárók, a szülők igen jó, sőt e kedves és még maradandó kincset is adnak fiaiknak, alattvalóiknak, ha őket tévirányú olvasmányoktól eltiltják. Ekként lettek hajdan Lacaedemon leg főbbjei, a társaság virágzását gátoló, a romlást lassanként elősegítő részkönyekkel, — szerzőit is száműzték“ stb. De nát melyek, milyenek e rész, e „mirigyes“ könyvek/ A könyvek becsének a könyvek jóságának megítélésére mily mértéket használjunk ?* sokszor a könyv, mely évek előtt tiltott volt, közrebocsátatik, jeléül annak, hogy a könyv értéke a korok, viszonyok pesztdátumai szerint változik. Nem régen említettük ujdonsági rovatunkban, miként egyik svájczi könyvárus tiltakozott azon suppositum ellen, mintha nála Goethe művei kaphatók volnának. E könyvárus Goethe műveit nem tartja hasznos olvasmánynak. Az értekezés, mint sejtjük, a könyvtilalom igazolásául íratott. — A tanárok: Karcsú Ansen, Kovács Vazul, Major Menyhért, Markó Dienes, Rentes Kázmér és Vágó Ferencz. A tanulók öszszes száma 123. u. m. I. o. 52, II. o. 35, III. o. 24, IV. o. 12. Rom. kath. 98, gör. n. egy. 10, izrael. 15. Magyar 76, dalmat 20, izrael. 15, szerb 10, német 2, szabadkai 109. 16. Harmadik évi tudósítvány a holdmezővásárhelyi helv. hitv. algymnasiumról. Riadt Imre Sándor igazgató. A magyar nyelvészek figyelmére méltó értekezést találunk e tudósítványban az igazgató tanártól ,,a határozatlan igéről és ige nevekről,amely a magyar szót fűzésre kíván figyelmeztetni. Értekező e sok nyelvészeti ismerettel írott értekezése végén ismételve kijelenti, miként nyelvkönyveinket csak úgy használhatjuk sikerrel, ha azok nyelvünk természetéből indulnak ki, mihez azonban a magyar nyelv rendszerének alapos és teljes áttanulása, bölcsészi felfogása, az iskolai nyelvekkel gondos összevetése kívántatik. Az algymnasium tanárai: Kiss Gusztáv, Oláh Károly, Soos János, Szikszai Károly, Vitéz Lajos és Imre Sándor. A tanulók száma 50. I. o. 17. II. o. 13. III. o. 10. IV. o. 10. 4) A praeparandiai, vág tanitóképezdei osztály második év tanfolyamata is megkezdetik. 5) A praeparandiai növendékek átalán véve minden tandíjtól mentesek. 6) Valódi szege, jóerkölcsü s igyekezető ifjak, legyenek a gymnasam* vagy praeparandiai osztály tagjai, tápintézeti jótétmenényben fognak részesülni, mit a helybeliek jószivü adakozásából mármár létesittettem, a mennyiben néhány forintnyi, és mérőbuzából álló segély mármár keimnél van. Isten áldja meg érte a jószivüeket! — Kelt Nagy-Kőrösön, 1856 septemb. 15. WARGA JÁNOS mk. nyilv. főgymnasiumi igazgató. Iskolai figyelmeztetés. Közelegvén October 1-re a következő figyelmeztetést tenni szükségesnek látom: 1) October 1-sején az iskola év ünnepélyesen megnyittatik, s a tanítások ugyanekkor pontosan megkezdetnek. Ezt előzőleg September hónap három utolsó napján részint az ismétlési, részint a fölvételi vizsgálatok fognak tartatni, s más előleges készületek tétetnek meg. 2) Különösen figyelmeztetem azon tisztelt szülőket, kik vagy háznál, vagy nem nyilvános intézetben taníttatják gyermekeiket, habár nyolcz osztályú gymnasium is az, hogy October elején gyermekeiket nyilvános intézetbe vétessék föl, és írassák be; másként a magas miniszt. 1850. October 18. kelt rendelete s ezt magyarázó több magas rendeletek értelmében sem az első, sem a második félévi vizsgálatra, mint rendes privatisták, nem vétethetvén föl, tanulásuknak ugyan magában véve jó eredménye meglehet, de magántanintézeti bizonyítványuk államérvényességgel nem bírand , de következőleg bármikor menjenek is nyilvános intézetbe, annyi évről fognak megvizsgáltathatni, a mennyi évet magánintézetben töltöttek. Ennek pedig mind a vizsgálat-kimenetelre, mind a vizsgálatdijra nézve súlyos eredménye lehet. 3) Azon szegénysorsú gymnasialis növendékek, kik a lelkész és községi hatóság bizonyítványával igazolják szegénységüket, a tandíjtól legszívesebben fölmentetnek, szem, ami én voltam, és azt is esküszöm az égre, földre és a pokol minden kínszenvedéseire. — Asszony! lihegő Hétfalusy és arczát elhagyta a kemény szilárdság. — Ugye! kiálta a némber elcsukló vad sikoltással. A Hétfalusy család utolsó ivadéka oda fog illeni az utálat házaiba. Nézd milyen szép arcza, termete, szemei , ártatlan még mint az angyal. Ah ! ugye sirsz már! de vért kell sírnod ősz átkozott, mert a mit mondtam, azt megteszem. — Asszony ! ha Istent hiszesz, hörgé az ősz ember, kínlódva békéi között. — Nem hiszek! kiálta az vissza , daczos sikoltással. Abban a perezben úgy szökött fel a feje a magasba, hogy termete állva maradt, három hosszú vérsugár lövellve fel üres vállai közöl. A két kéz még kapkodott a levegőben, mintha vissza akarná vonni a szörnyű mondást s védni magát szörnyű ítélete ellen, azután lebukott előre, visszafordult feje mellé, mely arczczal az ég felé esett le, nyílt szája még beszélni akart, a nyelv még mozgott, tán izgalmat, bocsánatot akart kérni az égtől; de már késő volt, hangja nem volt a szájnak többé, a merev szemekről kétszer háromszor is felnyíltak a szempillák, míg végre fájdalmasan lecsukódtak a halál álmára. Az elitélt bűnös felett ott állt a bűnük büntetésének alakja , — a bakó. (Folytatás köv.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Állati magnetisnms, alvajárás. (Folytatás. 1. A beteg oly dolgokról beszélt, melyekről föl lehetett tenni, hogy közönséges foglalkozásai és gondolatai szokott körén kívül feküsznek. Azonban minden betegesen ingerelt és feszült agyműködés teremt vagy költ) Lásd P. Napló 1985-dik számát, csönöz magasb rendkívüli tárgyképeket. Az ideges vagy méhkóros állapot oly eszmekörökben mozog, melyek azon egyének egészséges napjaiban idegenek maradtak volna. 2. Meghatározta a nap részét, az órát és perczet meglehetős bizonyossággal, a nélkül, hogy szeme az órához vagy füle az óraüléshez jutott volna. Önmagunkra visszavonatkozás, mentesség minden külső benyomásoktól, mi a belső szemléletet félre vonhatná, vagy zavarhatná, azon állapotba tesz bennünket, hogy a nap részét, melyben élünk, körülbelül pontosan meghatározhatjuk. Mennél nagyobb a kül inger hatása és az érzékek foglalkozása, annál kevésbbé határozhatjuk meg pontosan az órát. Akik rendesen élnek, szabályosan foglalkoznak és keveset szórakoznak, az időt óra nélkül is körülbelül pontosan megmondják, miért ne tehetné azt az alvaéber, kinek agyműködése kórosan fölemelkedett, és semmi kültárgy által sincs zavarva ? A mi betegünk is mindig meglehetősen jól megmondta az órát, csakhogy néhány perczet mindig hibázott, s épen ez azon körülmény, mely a dolog valóságát bizonyítja. Nem is akarunk szólani azon hasonszerű dologról, mikép az alvó bizonyos órában fölébred, tehát meghatározza azt, amint föltette magában, hogy akkor fölébredjen. 3. Eltalálta oly emberek jelenlétét és meg is nevezte azokat, kiket ő részint szorosan bezárt szeme és alvajárói vaksága, részint mivel azok elbújtak,lehetetlen hogy látott volna. Finom érzeléssel észreveszszük közelünkben valamely ember jelenlétét zárt helyen; éles emlékezőtehetség, és eleven egybevetés az alvajárók kóros ideghangulatának egyik sajátsága; képesek a látogató személyek lehetőségét és valószínűségét föltalálni. A belépés ideje, módja, a belépő zereje és a környezők neszelése a már ismeretes egyén jelenlétét könnyen segítik kitalálni. *) Azon *) A szerecsenek helyzet, mely épen ellentéte annak, amit szórakozásnak nevezünk, ily dolgokat mindig elég pontosan tud képzelni, és a mi betegünknél sem volt az több, mint valószínűség föltétele, midőn a dolgot közönségesen eltalálta. Némelykor azonban hibázott is. 4. Megmondta, hogy egy férfi, ki őt igen érdekelte, bizonyos órában az ablak alatt fog elmenni, s az meg is történt, és körülbelől az általa mondott időpontban. Az említett férfi egy fiatal szép joggyakornok volt, ki az említett időtájban , mely az irodai szünórával összeesett és kétségkívül bizonyos czélból, már gyakran elment vala itt. 5. Behunyt szemmel leveleket irt : azon irály, mint a kézírás is, nem volt megvetni való. A kézírás nem volt sem jobb sem rosszabb, mint általában az ember behunyt szemmel irhat. Ha a papirost nem mozgatták, úgy érezte ugyan annak kezdetét és végét balról jobbra, és ez irányban s hosszában vitte sorait, de a következő sorokat mindig felsőbbe vitte volna, ha minden sor végével a papirost, annyival feljebb nem taszítjuk, mennyi köz egyik sortól a másikig kívántatik. 6. Rendelt önmagának gyógyszert, melynek hatásmódja a jelen esetben nem volt tiltva, sőt némi czélszerűséget láttunk benne. A betegnek határozott érzése volt arról, hogy neki, kinek baja a nagy bús következésképen szellemi nyomás által idéztetett elő, érvágás káros lenne. Midőn az alkalmazandó gyógymódról kérdezték, határozottan megtiltotta az érvágást, ellenben „a cseppek“ rendelését kérte. Közelebbi kérdésre megmondta, hogy azok barnák és fahéj-szagúak legyenek. Ezen meglehetős helyesen rendelő alva látónak példája általános csodálkozást ébresztett. De a két orvost nem lehetett oly könnyen elragadni, és ők okadati puhatolásokkal nem szűntek, mígnem kétségen kívül helyezték, hogy S. F. öt év előtt, most már nem tudható baja miatt, fahéj-festvényt vett be. 7. Emlékezete ép oly éles volt a régmúltra nézve, mint sejdítése a közelebbi jövőt is meglehetős igazsággal kijelentette. Legnevezetesebb jövendölése illette tulajdon betegségének folyamát és kimenetelét. Midőn az tetőpontját átlépte, a beteg rohamai alatt örömest beszélt arról, és kijelente a rohamok számát, és a határozó gyógyulás napját — miben csak néhány rohamot, és néhány napot hibázott el — holott előbb minden ideczélzó kérdést kikerült s zokogással és sírással fogadott. Bármely a gyógyuláshoz közelgető idegbetegségben a belső előérzést általában senki sem tagadhatja, s legkevesebbé akkor, midőn az idegrendszer oly érzékeny lett, hogy tulajdon működései és szenvedései a betegnek öntudatába jutnak. Dr. D . . . úr, s én is azon véleményben voltunk, hogy az alvajárónak ezen szembetűnő cselekvései nem alvalátást, hanem az agy ingerült állapotát árulták el, mely annak tulajdon működőtehetségét a rohamok alatt a legfőbb pontra emelte. Vaskészítmények használása s más edző szerek mellett, alkalmatos változtatással és okszerűen alkalmazva láttuk, hogy a beteg gyorsan gyógyul. Betegsége határozott végződése óta eddig több rohama nem volt, és egészséges munkás leánnyá vált. Dr. CSORBA. (Folytatása köv.) ÍPEST NAPLÓ. Pest, sept. 17. F. hó 12-kén tisztelgett a pestbudai kereskedelmi és iparkamara kiküldöttsége ö cs. kir. Fensége Albrecht fölignél, Magyarország főkormányzójánál, a kamara szerencsekivánatát tudatván ő Fenségével, ki hosszas távollét után érkezett óhajtott egészségben a fővárosba. Ez alkalommal a kamarának Esztergom megyérőli statisztikai munkálatai is bemutattattak. Ő Fensége, ki a munkálatokat magas megelégedésének jeleivel fogadta, egyszersmind méltánylatát fejezé ki a kamarának a len-éskender-termesztés érdekében tett lépései iránt. A kiküldöttséget nagy örömmel és hálával tölte el azon biztosítás, miként a kikötő nemsokára ki fog építtetni. — Megjelent s egy idő óta már szét is küldetett a „Magyar nép könyve“ újabb folyamának V-ik füzete, mely e kötetet befejezi. Változatos tartalma a következő :Hegyállamilag (a keleti háború vége). Kemény Zsigmondtól. Macska, humoristikus orosz beszély. Tudtunkra első mű, mely egyenesen oroszból van nyelvünkre forditva. S a fordítás jelességéről Brassai neve kezeskedik. Kevés művet ismerünk, melyben jobban el volna találva a népies nyelv. Podhorszki, jeles nyelvtudósunk, mandzsu nyelvből közöl közmondásokat. Sokképen érdekes közlemény. Először mivel első dolgozat, mely mandzsu nyelvből közlött fordítással gazdagítja irodalmunkat; másodszor mivel a mandzsu nyelv családi rokonságban áll a magyarral, s egy ily népnek közmondásaiban nyilatkozó észjárását ismerni nemcsak a nyelvtudásra, de némileg őstörténeteink nyomozójára nézve is érdekes; harmadszor mivel a közlött közmondások mint ilyenek, riljisi becscsel bírnak. A népek ős eredeti bölcselete ily közmondásokban is nyilatkozik. E mellett a jelen közmondások, életbölcselmi tartalmuk mellett, költői szempontból is figyelmet érdemlők. E közmondásokat követi egy fontos gazdasági termék , a „komló“ ismertetése, Johnston népszerű vegytani műve nyomán Csengerytől- Aztán Tompától olvasunk egy balladát (Kún Kocsárd.) Majd Auerbach méltán jeleseknek tartott schwarzwaldi népies beszélyeiből közlik szerkesztők a legkitűnőbb beszélyek egyikét: „Komló és árpa“ czím alatt, Szenvey József sikerült fordítása után. Mutatja e mű, amit írója maga kifejezett egy röpiratában, hogy a műforma nem áll ellentétben a népiesség kellékeivel. „Valóban, úgymond Auerbach, szomorú is volna, ha a hasznossági költészet kapna föl, mely mellett a művészet minden magasabb követelését azzal utasítanák vissza, hogy jót akarnak. A valódi népiratnak meg kell felelnie a művészet törvényeinek, különben kielégítetten hagyja az olvasó lelkét, mint minden, ami mintegy bevégzetlen. A kritika — mond folytatólag a jeles népies író — gyakran kímélettel bánik az ily termékkel, jótékony czélja végett. Azt mondják az ilyes népiratra : ne ítéljétek meg szigorúan, tekintsetek jó irányára. Az ily nyomorú koldulás ellen tiltakoznunk kell. Szükség, hogy a népies mű a tudomány és művészet kellékeinek megfeleljen, vagy úgynevezett czéljának sem felel meg. A népies mű nem az urak asztaláról szedett hulladék, sem szükségből habart leves szegények számára.“ A derék német író ugyanazt mondja, csak erélyesebb szavakkal, amit a „Magyar nép könyve“ szerkesztői programmukban kifejeztek. S Auerbach egyszersmind mintát is szolgáltat közlött beszélyében, mint kell a népies irányokat a költészet kellékeivel megegyeztetni. Alig ismerünk külföbb magasztalását a munkának, mint az előttünk fekvő beszélyben van. Auerbach beszélyét megint egy népszerű vegytani czikkely követi Johnston nyomán Csengerytől: „a mákony.“ Nem rég közölte a Vasárnapi Újság, hogy sok helyen hazánkban is tejbe főzött mákfejjel altatják az anyák és dajkák a kis gyermekeket. Az ily ártalmas szokás ellen leginkább hathatnak a lelkészek, akik a néppel közelebb érintkezésben állanak, szükség azonban, hogy előbb maguk is fölvilágosítást nyerjenek e tárgyban. Már ez okból is helyén és idején volt e czikk, ha különben a narcoticus szerek (dohány, komló, mákony, kender stb.) között különben nem is került volna rá a sor, így egyik kiegészítő czikke az a Johnston féle „közönséges életvegy taná“nak, mely — ha egészen be lesz fejezve — méltán mondhatjuk róla — irodalmunk nem kis becsű nyeresége fog lenni. A tartalmas füzetet Tom pának egy kis verse : Alant., fejezi be. Tom pa első rendű költői név. Neve magában elég ajánlat. — A bécsi protestáns consistorium, miként az A. Alig. Ztg írja, oda törekedett, hogy az ausztriai birodalom minden protestáns egyháza egy közös egyházi szervezet alatt egyesittessék, hanem e törekvés, mint látjuk, meghiúsult. A magyar- és erdélyországi, valamint a német tartományi protestánsok különállása előbbi századok állami körülményeiben alapul, századok óta áll fen s a külön egyházak eltérő nézeteiben találja fel legerősebb támaszát. — Az „Oest. Ztg.“ köztudomásul a bécsi pénzvilág egyik hatalmas részének közlönye, híven tükrözi vissza sept. 13. és 14-ki czikkeiben azon aggodalmat és nyugtalanságot, melyet a „hitelintézet“ képviselőinél szen körülmény támasztott, hogy t. i. a magyar földbirtok számára hitelintézet terveztetik. Az „Oest. Ztg" megtámadásában igen gyönge fegyverekkel küzd, összezavarja az eszméket s feledi a kormányzat tetteit, mely bölcs tapintattal a birodalom anyagi fejlődésére a külföld tőkéit is igénybe vette. Az „Oest. Ztg" nem szorult e tőkékre, szerinte e tőkék igénybevétele egy az államegység elvének megtagadásával, a magyar hitelegylet csak provinciális érdek. Államegységről szól s külön érdekektől retteg. Az „Oest. Ztg" ezúttal beleszaladt a „Sackgasse“ba s ha nem olvasnák e lap hasábjain, hogy a hitelintézet most nyakrafőre akar Magyarországban fiókpénztárakat (ugyan hány forinttal?) állítani, nem tudnék mit akar. E tárgyról holnap bővebben szólunk. — Győrből azon örvendetes és minket fővárosiakat is közelebbről érdeklő művészeti tudósítást vesszük, miszerint ott a budapesti zenede egyik legkitűnőbb növendéke, a 13 éves Láng Paulina, ki Liszt E. miséje előadásában is részt vett, mint nagyreményű dal- és zongoraművésznő, a szinte jeles képességű Sipos Antal és Bignio urak közreműködésével, sept. 8-án és 14-én hangversenyt adván, ezekben mind a három fiatal tehetség a legfényesebb sikerű diadalt vívott ki, mi kitartó szorgalom és tanulmány mellett a művészeti pályán kifejlendő szép jövőjök biztos zálogául tekinthető. Nemcsak kitűnő ügyességük, különösen a hangversenyzőne korát felülhaladó előadási képessége s biztossága, de műsorozataik nemzeti iránya és szelleme is legmelegebb méltánylásra gerjeszti a derék győri közönséget, melyet a pályakezdő fiatal magyar tehetségeknek mindenkor legbuzgóbb, leglelkesebb pártfogója volt. Előadott darabjaik közt vala Erkel „Hunyady László“ operájának nyitánya;— Dallamok Császár „Kunok“ czimű operájából; — „A rózsa“ magyar dal Therntől; — Magyar gondolatok, Liszt Ferencztől; — Ez a világ a milyen nagy, magyar dal Egressytől; — Magyar népdalok; — Sobri dala, zongorára alkalmazva Wilmerstöl; — Kesergő leány, magyar dal Kovácstól. — A második hangverseny jövedelmének egy harmadát a győri kórház javára szentelé a nemeskeblü fiatal művésznő, ki Láng nevének megfelelőleg nemsokára a valódi lánglelkek sorában foglaland helyet, s most már a jól sikerült nyilvános kísérlet után fővárosi zeneköreinkben is kétségkívül be fogja mutatni művészi hivatása bizonyítványait. — Fóthon oct. 18.kezdetik meg a lóverseny. Az első lóverseny programmja : I. Fóti kancza-dij 2000 forint. Minden bel-s külföldi kancza számára. Távolság 2*/4 mért. — Tét 2000 forint; fele bánat. — A 2-dik ló visszakapja tételét. Teher 3 észt. 90 font; 4 észt. 105 font; 5 észt. 110 font; 6 észt. s ennél idősb 112 font. Aláírni s nevezni lehet folyó 1856. évi sept. 1-je napjáig. — II. Több asszonyság által alapított vadász dij. Minden ló számára, mely bona fide kopók után vadászott. Kétes esetekben a választmány határozand. — Tét 50 psrt. — „Fuss vagy fizess.“ Távolság 3 mf. — Teher 5 észt. 130 font; idősb 135 font; mén 3 fonttal többet; telivér ezenkívül 5 fonttal többet. Ur-lovarok a szokott színekben.1— Nevezhetni a verseny előtti napon. III. Elegy-verseny (Sweeptakes). Minden ló számára korkülönbség nélkül. Távolság 1 mf. — Nyolcz aláírás kell, hogy e verseny létesüljön. Tét 100 pft. — „Fuss vagy fizess." A 2-ik ló visszakapja tételét. — Teher 3 észt. 90 font; 4 észt. 105 font; 5 észt. 110 font; ennél idősb 112 font; még 3 fonttal többet. — Nevezés 2 nappal a verseny előtt. IV. Mezei gazdák dija. Ajánlva gróf Károlyi István által, magyarhoni mezőgazdák által nevelt minden ló számára. — Távolság egyszer kerül. — Teher legkevesebb 100 font. — Az első ló nyer 200 frtot, a 2-ik 60 frtot; a 3-ik 40 frtot. — Lovarok bona üde mezei gazdák. Nevezés 2 nappal a verseny előtt. Nemzeti színház. Sept. 15. Komlóssy Ida javára, először: Judit és Holofernesz. Tragoedia öt felvonásban, Hebbeltel. Fordította Tóth József. — A színház szépen megtelt s a jutalmazott művésznő, ki Judit szerepében lépett föl, hosszantartó tapssal és koszorúkkal fogadtatott. Játék folytában is többször kihivatott, mit teljesen meg is érdemlett. Judit szerepe nehéz szerep: egy szenvedély végletesen váltakozik a másikkal; hazája fiainak elszánt megvetése és szenvedélyes ragaszkodás a hazai intézményekhez, hazaszeretet és szerelem a haza ellensége iránt, férfias lélek és nőiség küzdenek egymással. Hogy mindez nem helyesen történik, a darab hibája, de a színésznőnek ezt kell kifejeznie, s Komlóssy Ida szépen fejezte ki. Szavalata és mozdulatainak plasticitása művészeti volt, s az utóbbit emelte még az ízletes, festői öltözék- Mellette dicsérettel említhetők Szigeti (Holofernesz), Lendvai (Efrain), de kivált Tóth (Dániel), ki jelesül képelte a szólni akaró némának kínjait. Az előadás egyébiránt nem volt eléggé összevágó. Többen, kik a komikai szakban helyre valók, a czélzott tragikus hatás helyett nevetést idéztek elő, mint Korcsek (zsidó polgár) és Horváth Teréz (zsidó anya). Kifejezésbeli botlások is történtek, melyek közöl csak Virányiét (Holofernesz kamarása) említjük meg, kinek azt kellett volna mondania, hogy a rut asszonyok csókjai a sötétben is savanyuak, s ki e helyett azt mondá, hogy e csókok a savanyúban is sötétek . Magáról a darabról a tárczában szólandunk. Hivatalos. Hogy a földmivelő közönségnek résztvehetése az 1857. évi májusban az alsó-ausztriai gazdászati társulat jubileumi ünnepe alkalmából Bécsben tartandó mező- és erdőgazdászati kiállításban lehetőleg könnyítve legyen, a cs. k. kereskedelmi minisztérium az e kiállításra szánt ausztriai tárgyak díjmentes szállítását a kormányigazgatás alatt álló állami vaspályákon oly föltétellel megengedte, hogy az említett tárgyak a fuvarlevélen kívül, az illető kiállítási bizottmány erősítvényével, költségmentesen feladassanak ; hogy továbbá a külön biztosítási díjak a netáni értéktöbbletekért tüstént a feladásnál megfizettessenek, s hogy végre a kiállítandó tárgyak mellé kísérők adassanak, kiknek harmadik osztályú járati jegyet kell váltaniok. Hasonló feltételek mellett a szab. Ferdinand császár éjszaki vaspálya is biztosította a kiállítási tárgyak oda és visszaszállítását, s a sz. ausztriai államvasuttársulat a kiállítási tárgyak szállítási díjait a tarifaszerű összeg felére szállította le. Végre a cs. k. szab. dunagőzhajózási társulat a kiállítási tárgyak díjmentes szállítását áruszállító gőzösein azon feltétel alatt engedte meg, hogy a küldök e tárgyak biztosítási költségét az e társulatnál fenálló szabályok szerint viselni, a netáni kísérők pedig a 3. osztályú díjt megfizetni tartoznak. Törvényterv a két evangélikus hitfelekezet egyházi ügyeinek képviseletét és igazgatását Magyarország, a Szerb-vajdaság és Temesi-bánságban illetőleg. (Vége). 186. §. A superintendens jogait és kötelességeit illetőleg, addig is, mig hatáskörük egy a zsinattól eredő törvény által pontosabban meghatároztatnék, következő határozmányok állanak : 1. A superintendens a maga hivatalhelyén, mint az egész egyházkerület főpapja, rendszerint csak predikácziót tart. A lelkészeket a 174 §. szerint illető egyéb eljárások a többi lelkészek és segédlelkészekre bizandók. 2. A superintendens mint ilyen a felsőbb rendeleteknek, melyek az egyházkerülethez bocsáttatnak, végrehajtását eszközli, s a kerületbeli lelkészek, segédlelkészek, gyülekezetek és egyházmegyékre az egyházi szolgálat és egyházi kormány minden irányaiban kellőleg fölvigyáz, minélfogva a lelkészek és esperesek az időközönkénti jelentéseken kívül is mindig, valahányszor a superintendens kívánja, ennek jelentést tenni tartoznak. Magyar könyvészet. 490. A magyar nép könyve. Szerkesztik Csengery Antal és Kemény Zsigmond. Ujfolyam. Pest, 1856. Kiadja Heckenast Gusztáv. II. 8 rét. Ötödik füzet 257—318 lap. 491. Borosa Vagy idejében vagy soha. Ez a házasság jelszava. Vig regény, irta Boross Mihály. Pest, 1856. Magyar Mihály bizománya. Nyomatott Gygrian Józsefnél. K. 8rét 90 lap. Ára 30 pkt.