Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)
1856-09-18 / 1988. szám
teletteljes ünneplésében. 8-án estve Zrinyi komoly arczképe egy a városháza előtt felállított s lámpa-iratokkal feldíszített fényoszlopról nézte a körötte egybegyült szótalan, imádkozni látszó néptömeget, s a kivilágított ablaksorokat. 9-én a város templomában számosan begyült kereszténység lelki odaadással csüngött a szentegyház közepén kivilágított ravatalon s könyerö szemekkel hallgatá végig fötisztelendö G. J. pécsi tanár ur igazán remek szónoklatát. Köszönet ez ünnepély rendezőinek, hogy felélesztek a tüzet, mi úgy is látszik, nem aludt ki egészen. Ne is aludjék ki e tűz soha. Égjen az, mig Szigethvárt egy magyar lakja, mert csak ott van szeretve a haza, s tisztelve a király legjobban, hol a hon s királyért elesett hősök emléke a szivekben él. K. J. KÜLFÖLD Angolország, London, sept. 13-kán. A Times ma ismét Nápolylyal foglalkozik. „Mikor, úgymond a párisi conferentiáknak vége volt, a franczia és angol kormány bizonyos előterjesztéseket ten a nápolyi kormányhoz, mely előterjesztések idézték elő a tudva levő nápolyi feleletet. A nyugati hatalmak előadták a nápolyi kormánynak, hogy kormányzási módja nemcsak az emberiség érdekei ellen van, hanem az európai békét is veszélyezi. Erre a nápolyi kormány azt felelte, hogy saját ajtónk előtt seperjünk, mielőtt a két sziciliai királyság belügyeit kemény bírálat alá mernék venni. A nyugati hatalmak jegyzéke hangulatában és tartalmában semmi sem volt, ami ily durva választ idézhetett volna elé. Meg volt mondva, aminek meg kellett mondva lenni, de sértő viszketeg vagy lenézés nélkül. A válasz azonban oly hangon szólott, melyet igen erős kifejezésekkel ró meg a Times. Megjegyzi továbbá, hogy a harag első föllobbanása percében elküldték a nápolyi jegyzéket, s mikor már nem lehetett többé visszavonni, csak akkor közölték a két német nagyhatalom képviselőivel másolatban. Ezen diplomaták természetesen megütköztek e lépésen, s tanácsolták a nápolyi kormánynak, hogy a dolgot a lehető gyorsasággal és minél inkább igyekezzék megint jóvá tenni. Ennek folytán a nápolyi kormány egy másik jegyzéket intézett a franczia és britt kormányhoz, mely egészen más hangon volt írva, mint az előbbi. Biztosítja az érintett kormányokat, hogy egyáltalában nem volt szándéka a nápolyi kormánynak valami udvariatlan dolgot mondani. De ha a válaszul adott jegyzékben kifejezések fordulnának elő, melyekből olyasmit lehetne kimagyarázni, ezennel visszavonják azokat. Nem hogy rész néven vennék a britt kormánynak a nápolyi alattvalók jóléte iránt tanúsított barátságos részvétét, sőt a nápolyi kormány nem köszönheti azt eléggé. Hogy e sürgönyre minő választ adnak, nagyon világos. Jó, ha a sértő kifejezéseket visszavették. Anglia azonban nem alázhatja le magát annyira, hogy sürgönyei sértő hangulatáért boszankodnék a nápolyi kormányra. Nem azt vesszük rész néven neki, hogy akkér lép föl ellenünk, hanem mivel ünnepélyes ígéreteit nem tartá meg s mivel a nápolyiak és siciliaiak naponként a forradalom örvénye előtt állanak és Európa nyugalmát fenyegetik. Képzelhetjük, hogy az angol válaszban ki lesz emelve azon körülmény, hogy a nápolyi jegyzékben nyoma sincs a biztosításnak, miszerint azon bajokon, melyek miatt felszólaltunk, segítve lesz. Nápolyban azzal tehetik jóvá — ha ugyan akarják — a dolgot, hogy általános amnestiát adnak minden politikai vétségre , szabadon bocsátnak minden politikai foglyot s kihirdetik az alkotmány visszaállítását. Ily feltételek alatt van kilátás arra, hogy Itália és Európa békéje, a két Sicilia királyának trónja fen lesz tartva. Franczia és Angolország nem állhatnak elő üres fenyegetésekkel. Miután már olyan előterjesztéseket tenek, arról is kell gondoskodniok, hogy azokat szem előtt tartsák. A népjogi alapelvek szerint nem igen lesz ugyan jogunk, háborút szenni egy független állam fejedelmének, mivel országában alattvalói nyomva vannak és szigorú bánásmódban részesülnek. De nem vagyunk kötelesek ellenében azon barátságos és udvarias viszonyokat is fentartani, melyeknek csak jó érzelmet tanúsító udvar irányában van helyök. Visszahívhatjuk követeinket, s a nápolyi király képviselőinek udvarunknál kézbesíthetjük útlevelüket. S ezek után még egy körülmény veszi igénybe ügyeletünket. Nápolyban sok angol és franczia alattvaló él, s Siciliában is néhány. Ezeknek biztosítására lépéseket kell tenni, mihelyt a franczia és angol követség vissza van híva. E biztosítást leginkább úgy eszközölhetni, ha elegendő számú angol és franczia hadihajó megy Nápoly és Sicilia partjaira. Bármi történjék azon személyekkel, kiket védeni kötelességünk, biztos állást foglalunk. A nápolyi politika mind más eredményeket von még maga után, az iránt nem minket illet a felelőlösség.“ Francziaország, Páris, sept. 11. Napóleon császárnak egy leveléről beszélnek, melyet ez a neuenburgi eseményekre vonatkozólag Dufour svájczi tábornokhoz intézett, hogy a sonderbund híres legyőzője befolyása által bírná rá a szövetségi kormányt mérséklettel járni el a neuenburgi fogoly royalisták körül. Mindenki tudja, hogy Napoleon császár benső összeköttetésben maradt egykori tanítója, Dufour tábornokkal. A franczia kormánynak az a szándéka, hogy ezúttal komolyan tárgyaltassa a neuenburgi kérdést a párisi congressusban azon másodrangú kérdésekkel együtt, melyekre nézve most kezdették meg a vizsgálatot. A császár azt szeretné, mint állítják, hogy Svájc és Poroszország egyeznének ki, s így jövendőre nézve megakadályozva lennének mindazon nehézségek, melyeknek jelenleg annyi áldozata lett. Pár is, sept. 14. A „N. Pr. Ztg.“-nak írják : „Közölve volt már, miszerint Manin a rendőrség által fölszólittatott, hogy mondana le az általa hirdetett aláíratásról. Levelező erről kezeskedhetik, jóllehet azt némely lapok kétségbe vonják. Más kérdés az, ha vájjon Manin ezen fölhívásnak , mn 11 élv azt hiszi, hogy azt nem komolyan vették, engedni fog-e. Egy rajnai lap azon tudósítása, miszerint az ausztriai követség első titkára Ottenfels báró ez ügyben írásban folyamodott volna fialewski grófhoz , alaptalan.“ (A „M. Post“ párisi levelezője jó forrásból akarja tudni, hogy nem maga Lajos Napóleon bocsátotta ki a Maninféle pénzgyűjtés elleni tilalmat. Ellenkezőleg, midőn e tény tudomására jutott, tudatta a belügyminiszterrel, hogy ő az aláírás folytatását kívánja. Ezzel megegyez egy porosz lap következő újabb tudósítása . Tudhatni, miszerint több belga és angol lapban szó volt róla, hogy a franczia kormány betiltotta volna a Manin által nyitott aláírást. Hogy e közlés nem igaz, ezt mutatja Maninnak itt közölt levele, melyet egyszersmind több angol laphoz is intézett: „Páris, sept. 12. Uram! Azon hir terjedt el hogy a franczia kormány által megtiltatott volna az aláírás az alessandriai várnak ajándékozandó 100 álgyu számára. Ez tévedés. Az aláírás még mindig nyitva nálam. Párisimé, rue Blanche, 70. Mauin.“ Lajos Napoleon császárnak és nejének spanyol földre rándulása némileg feltűnt Parisban, sőt azt állítják, hogy a minisztereknek, midőn Napóleon elhatározását jelentette, arra a gondolatra vetemedtek, hogy, mint a régi parlamenti rendszer alatt előterjesztéseket tegyenek, kiemelvén, hogy az angol kabinet, mely úgy is nagyon elégületlen a spanyol dolgokkal, az ily utazást valami politikai demonstrativnak tekinthetné. De a császár távirdai után azt felelte : Messieurs, je pars (Uraim! megyek). Meglehet, hogy e történetke csak találmány, de mégis megérdemli a közlést, mert valószínűnek látszik , annyival is inkább , mivel tény ai , miszerint Palmerston közlönyének néhány nap előtti mérges hangja Francziaország ellen , valami elfojtott harag eredménye volt, Lajos Napóleon spanyolországi politikája miatt, s ha ez áll, Palmerstonnak ezen demonstratio által csak meg akarta mutatni, miként rá nézve közönyös dolog a lordságának kedélyhangulata. A „Moniteur“ kiemeli, hogy a vár, melyet Napoleon meglátogatott, messze fekszik a várostól, egy igen magas meredeken. Ezzel a hivatalos lap azt akarja mondani, hogy a császárnak jó egészségben kell lennie, ha ily látogatásokat tehet. A spanyol hatóságok a városban és környékén tartózkodó menekülteket ideiglenesen eltávolították. Helvetia, Bern, sept. 12. Említve volt már e lapokban, hogy Sydow, helvét szövetségi porosz követ, jegyzést nyújtott át a szövetségtanácsnak a neuenburgi ügyekre vonatkozólag. A szövetségtanácsnak a jegyzékre adott felelete a következő : „Azon sajnos eseményekre vonatkozólag, melyeknek e hó 3-kán és 4-kén Neuenburg canton színhelye volt, Sydow titkos tanácsos, a helvét szövetségnél porosz királyi rendkívüli követ s felhatalmazott miniszteri excsapökéről kelt tisztelt jegyzéke által ösztönözve érzé magát, hogy a helvét szövetségtanácsnál megújítsa azon tiltakozásokat, melyek 1848 márt. 1-én és 3-kán a nevezett cantonbani akkori eseményekre vonatkozólag a szövetségi elnökségnek, átnyújtanak. Midőn a helvét szövetségi tanács ezen sürgöny átvételét elismeri, van szerencséje válaszolni, miszerint ő az 1848. márt. 1-ji és 6-kai elnökségi jegyzékekben tüzetesebben fölfejtett okoknál fogva ezen tiltakozványokat el nem fogadhatja, hanem azon helyzetben van, hogy azokat illőleg, de teljes határozottsággal elveti. Egyszersmind sajnálatát kell kifejezni a fölött, hogy épen az említett, minden a gyilkosság, melyet minden erkölcsi borzadálytól menten követ el, oly brutális tett, mely egyszerű eseményképen megjárja, de részletes kivitelben nem tetszhetik. „Hebbel tehát a még érintetlen nőnek nemi vágyát megkötött, de nem consummált házasság által növelt , szeretni- és rombolni vágyó kettős törekvése czéljául azon egy tárgyat tűzi , hogy hazáját megmentse s istenét megboszulja azon férfi megölésével, ki valamennyi halandó közt első gerjesztő föl szivében az imádás érzetét ; s hogy ezen férfit megölhesse, át kell magát neki engednie. Átengedi magát, de nem csupán, mint elébb akarta, isten dicsőségére, hanem bujaságból; megöli Holoferneszt, de nem hazafiságból, hanem dühében, midőn még remeg az állati kéjtől, így a testnek vallásos föláldozása kielégítés után sóvárgó rángatódzássá , az isten dicsőségére szolgálandó hőstett a boszu és szemérem tettévé lesz. Azon cselekedet, mely a történelmi Juditot faja magasztalt hősleányává emeli , a modernköltészeti Juditot erkölcsileg megsemmisíti. „Hogy Judit borzasztó tettének méltó tárgya legyen, a szerző Holoferneszben valami túlemberi lényt akart festeni, ki megérdemli, hogy hírhatása vagy megsemmisítése végett valaki kárhozatnak adja magát. Hódító, ki kannibál seregével gyilkolva és rabolva ront békés országokba, a valódi életben igen komoly és rettenetes tünemény. Drámailag feltüntetni azonban bajos. Az újabbkori költők úgy akarják hőseik roppantságát érzékeleni, hogy vagy túlcsapongó érzésekkel, gondolatokkal ruházzák fel őket, vagy pedig roppant kérkedésekkel igyekeznek minket elámítani. Hebbel mind a kettőt alkalmazza. Holoferneszszel oly dolgokat mondat a vallásról, melyeknek a mi korunkban igenis, de Nabukodonozor korában nincs értelmük, azonkívül vadászhazugságokat beszéltet el vele, mint p. o. hogy egyszer tréfából tüzes rostélyra feküdt, sat. Ha a költő azt akarja, hogy a közönség efféle dicsekvéseket nevelés nélkül hallgasson a színpadról, nem keleti jelmezű bábjátékkal, de máskép kell a hangulatot előkészítnie. Ha legelőszörre nem sikerül neki valamely rendenkívüli gondolat vagy erőszakos cselekmény kifejezésével borzalmat gerjeszteni, akkor szerencsétlenné lesz minden utóbbi kísérlet is: föl vagyunk már ellene fegyverezve, s minden utóbbi gyilkosságban, minden utóbbi káromlásban csak hitvány komédiás csínyt látunk. Ha paródiát akarnánk csinálni, ebben Holoferneszt egészen úgy lehetne ben hagynunk, mint most van. Fabáb ez, melynek gépezete kézzelfogható : mindegyik helyzetébe belegondoljuk az illető gondolatot, Holoferneszszel pedig az ellenkezőt gondoltatjuk. Holofernesz a mellett, hogy nagy embernek mutogatja magát, egyszersmind tökéletes pedáns, ki ugyan mindig azzal kérkedik, hogy ő mindent csak a maga kényekedve szerint tesz, de gyönge órájában mégis nagyon iskolamesteri modorban értekezik Judittal a méltó és méltatlan cselekedetekről. „Jellemző még azon erkölcsi alap megjelölése, melyre a szerző akarata szerint az egész cselekvény fektetve van. — A nép öntudatát , mely sem magában a népben sem a cselekvő egyénekben nincs szabatosan kifejezve, mert mind a nép mind az egyének csak futólagos, lényegtelen befolyásoknak engednek, ezen öntudatot a tébolyodon Dániel személyesíti , ki által — az elhatározó perczekben — az isteni szózat nyilatkozik. A téboly ingó, vulkáni alap, mely legkevésbbé sem alkalmas erkölcsi föladatok szerves kifejlesztésére. „Hebbel megmutatta Juditban, hogy képes a léleknek lázas, daemonilag túlhajtott mozgalmát fölfogni és viszszaadni, hanem egyszersmind megmutatta, hogy hiányzik benne azon másik, szintoly lényeges erő, mely az igazi költő sajátja, s mely abban áll, hogy a kóros állapot előtt az egészséges állapotot is tudja rajzolni, azaz, hogy érdeket tud gerjeszteni a személyek egyénisége iránt, még mielőtt ezeket valamely vad szenvedély forgószele megragadná.“ — Ezek azon főbb észrevételek, melyeket Schmidt Juliánnak a fenczímzett darabróli bírálatából vontunk ki. Véleményünk e munkáról megegyezvén a német mititész véleményével, jobbnak láttuk saját szavait idézni, mint más szavakkal ugyanazt mondani, amit ő. A mondottakhoz kevés hozzáadni valónk van. A mi Juditot illeti, kiben nem lélektani, de lélekkórtani fejlemet látunk lefolyni, ennek igazi egyenesülését nem csupán saját abnormissága, a benne feltüntetett kórállapot akadályozza, de — hogy úgy mondjuk — azon providentiális szerepe is, melyre nem belső szükségből, de csoda módon hisztetik s melyet csodásan is hajt végre. Csodálatos módon Holofernesznek kell a zsidóváros falai alá érkeznie, hogy Judit, a nemi ösztön gyötörte Judit épen benne keresse kielégítőjét, benne, kitől mint istene és népe ellenségétől undorodik, benne, ki nem férfinak, de férfiállatnak van rajzolva, mig saját népe közt, melyért kész magát föláldozni, nem tud emberére akadni. Szintoly csodálatos, hogy a tettet, melyiek maga is iszonyodik és fél, a legügyesb hóhér módjára képes végrehajtani, holott elhitették velünk a darab folyamában több példával, hogy Holofernesz szinte sérthetetlen olyanoknak is megtámadása irányában, kik a legnagyobb elszántsággal s habozás nélkül rohanják meg. A zsidók közt is látunk csodákat, ami jó a maga helyén, de drámáira semmi esetre sem való. Azon ellenmondások, hogy Judit szereti és gyűlöli egyszerre Holoferneszt, hogy egész valója — bocsánat e kifejezésért, mely maga is ellenmondás — jégláz, vagy ha úgy tetszik tüzjég , mindezek kórosságában találják ugyan magyarázatukat, de itt sem szűnnek meg ellenmondások lenni. A szerző hajnászsza az eredetiséget, és csakugyan nagyon is eredeti, de oly értelemben, mely nem válik előnyére. Az eredetiség bajhászija nemcsak az egész szerkezet összeállításában, de a nyelvbeli előadásban is kitűnik, mely töredékes, ugrándozó, kihegyezett. A szereplők mindig mintha valami nagyot akarnának mondani, de a czélzatok oly messzevalók és titokteljesek, hogy értelmük elenyészik. Amelyeknek értelme kitűnik, azok többnyire csak phrasisoknak bizonyulnak, mint p. o. midőn Judit (Holofernesz kérdésére, hogy mi a bűn) azt feleli, hogy midőn ezt egy gyermek kérdezte tőle, összevissza csókolta, — mintha ki tudja mi nagy dolog volna, hogy a gyermek nem tudja, mi a bűn. A gondolatok szertelen csapongása, melylyel a szerzőnek többi művében is találkozunk, még nem humor; s ha az volna is, drámában legkevésbbé van helyén. —Is. szempontból annyira sajnálatérdemlő események adtak ő excjának alkalmat tiltakozványának megújítására. Egyébiránt megragadja az alkalmat, hogy megújítsa ő excja iránti legteljesb nagyrabecsülésének kifejezését. Bern, September 10. A helvét szövetségtanács nevében : Stampfli, szövetségi elnök. Schiesz, szövetségi titkár.“ Törökország. Garacz bó 1, sept. 5-dikéről írják : „F. hó 2-kén Alette franczia álgyunaszád ide érkezett; rendeltetése : a Sulina melletti állomásozás. Az itteni ausztriai consulság kanczellárja Dr. Walcher ur főconsulsági canczellárrá neveztetett Alexandriában. Helyére lépent a Trapezuntban levő ausztriai consulság alkanczellára, Schell úr. Mindezeket csak azért említjük föl, hogy, amint látszik, az ausztriai kormánynak szndékában van consulsági képviseltetésének Brailában nagyobb jelentőséget kölcsönözni, miután az ottani ausztriai alconsulátushoz mostantól fogva, egy alkanczellár is fog adatni, és ez eset még eddig elő nem fordult. Általában úgy látszik, hogy az európai kormányok mindinkább el akarják ismerni a brailai kikötő fontosságát, mit az méltán megérdemel. Az oda nemrég behelyezett belga consulatuson kívül még egy hollandi is telepítetett le, melynek élén Latreille úr, áll. —Brailába a múlt héten ismét ausztriai ukránok érkeztek. Mint mondják, ezek ellátására a szállítványozások hosszabb időre megrendeltettek. — Jassyból írják f. hó elejéről : „Az uj kormány most már az összes megyefőnököket (ispravnikokat) Ghyka hy idejéből, kettőt kivéve, mind letette hivatalából, s helyökre oly személyeket állított, kik mint buzgó antiunionisták ismeretesek. Az emissariusok nagy számmal, kik azt állítják, hogy a kormánytól teljhatalommal vannak ellátva, minden irányban bejárják az országot s aláírásokat gyűjtenek a nemegyesülés mellett. Mindezen törekvések eredménye azonban eddigelé igen csekély. UJ POSTA Bécs, sept. 16. Ludovika bajor herczegné, Császárné Ő Felségének anyja, továbbá Ö Felségének fi- és nővérei, név szerint Lajos herczeg és Helena hgaszszony Bajorországból ma délután Possenhofenból ide érkeztek és Schönbrunnba tértenek. Toggenburg lovag a kereskedés, ipar - és középítészet minisztere, továbbá Eminger bárt) alsóauztriai helytartó és Seiller lovag Bécs fő-és székváros polgármestere egy magast kereskedelmi tanintézet felállítására az alapitó egylethez tiszteleti tagokul csatlakoztak. Martini gróf abbnagy cs. k. követ Nápolyban, ki szabadsággal itt mulat, legközelebbi napokban tér állomására vissza, s mult héten néhányszor értekezett Bud- Schauenstein gróf külügyminiszter úrral. Az udvari szolgaszemélyzet az úri pogyászszal és lovakkal ma indult az éjszaki vaspályán Cseh-, Morva- és Magyarországba, hogy őfelségét a kijelölt állomásokon bevárják. Páris, sept. 14. Madridból azt írják, hogy az uj spanyol alkotmány e hó 20 —25-ke közt fog közöltetni. Az uj alkotmány elve szerint biztosítatnék a közszabadság, egyszersmind a királyi hatalom megerősíttetnék. Tudomás szerint a palacosok az uj kormányrendszer ez utóbbi elvét osztják. Marseilleből sept. 13—káról táviratozzék . A „Mersey“ 4—kéről kelt tudósításokat hozott Konstantinápolyból. A minisztérium megszilárdult R cdciffe lord gyors megváltozása következtében. Azt állítják ugyanis, hogy az angol követ azon lelkes elfogadás következtében, miben az oláhok Talleyrand bárót részesíték, meghidegült a fejedelemségek egyesítése iránt, s e tervvel fölhagyna azon föltétel alatt, hogy azultán ne adjon fölhatalmazást a suezi földszoros átfúrására és a perzsa terngeröbölbeli vasút építését engedélyezné angoloknak. Azultán elfogadta Prokesch bárót, Thouvelle 11 és Talleyrand. Larissa határain összeütközés volt a törökök és az albániai rendetlen hadcsapatok között. Smyrnai tudósítás szerint az ausztriai hajóhad e révbe érkezett. Kis földingások voltak Brussában, s egy nagy földrázkódás történt a Kaukázusban. London, sept. 14. A Times érdekes adatokat közöl William J. Bromwell egy újabb művéből, melyben az Egyesült államokba 1819. óta bevándorlónak száma hivatalos források után van előadva. Hivatalos adatokkal ezóta bírunk e tárgyban. A régibb adatokat egész határozottsággal nem lehet tudni. A beöltözés, mint látszik, Angliából , Ilföldről, Skócziából és Németországból kezdődött a Franczia és Angolországból. De azt hiszik , hogy 1784-től 1794-ig a beköltözöttek középszáma évenként nem volt több 4000-nél. 1794-ben növekedett e szám 10,000 re; ez arány azonban maradt fen, mert 1817-ig a középszám nem megy többre 6000-nél évenkint. 1819-től az újabb időkig, 36 év alatt, a beköltözöttek száma 4,212,624, kik közöl 2,343,445 Nagybritanniából vándorolt ki. Legnagyobb volt a kiköltözöttek száma 1854-ben, mikor különösen 206,064 német volt közöttök. Az 1819 óta kiköltözött összes száma különben nemzetenkint így áll. Nagybritanniából 2,343,445, kik közt 1,747,930 i volt. Németország 1,242,082 egyénnel szaporítá a kiköltözöttek számát: Francziaország 188,726, Schweicz 31,671, Svéd és Norvégország 29,441, China 16,714, Mexico 15,959, Italia 7,185 stb. Egyéb országokból sokkal kevesebben költöztek ki. Az oroszországi kiköltözöttek száma csak 938, a törökországiaké 123. Brüssel, sept. 13. „Ez éjjel — írja a Nord“— moszkvai levelezőnktül távirati sürgönyt kaptunk, mely pótlólag részleteket közöl azon manifestumból, melyet II. Sándor, koronáztatása alkalmával, kiadott. A czár adta kegyelmek közt, három bizonyosan, mind Oroszországban, mind a külföldön kellemes befolyást fognak gyakorolni. Névszerint : 1) Négy évig az egész birodalomban nem lesz ujonczozás. E bölcs és jótevő rendszabály tanúskodik II. Sándornak kitünőleg békés szándékairól, s rendkívül elősegítendi az ország népességének jóllétét s emelkedését. Sokkal vissza lesz adva a földmivelésnek és iparnak , s a háború okozta bajok gyorsan meg fognak szűnni. 2) Valódi jótétemény a birodalomra nézve az is, hogy a fejadó igazságosabban vetik ki s az elkésett adózatokat (melyek mintegy 24 millióra emelkednek) elengedik. Bár még nem tudjuk, a fejadó alatt az „obrok“ot kell-e értenünk, mit a jobbágy a tulajdonosnak fizet, vagy a személyes adót, mit valamennyi adókötelezett fizet az államnak (mi bennünket illet, inkább az utóbbi értelmezést fogadnék el), annyi bizonyos, hogy a czár, ammidőn e rendszabályt életbeléptető, a nép nagy tömegén akart segíteni, arra indítandó azt, hogy minden figyelmét s erejét iparra s földmivelésre fordítsa. 3) Végül az 1825—diki fölkelésben s az 1830-diki lengyel forradalomban résztvett politikai elítélteknek adott kegyelem oly nagy politikai bölcseség s magas jóakarat ténye, mely bizonyosan sok szivet meghódít a fejedelem számára s neki köz rokonszenvet biztosit. Kormány, mely ilyen előjelek közt lép föl, csak dicső kormány lehet, jótékony mind az országra, mind az összes emberiségre nézve. Az ég áldása biztosítva van számára. 4) Hatással lesz azon türelmességi rendszabály is, mely fölmenti a zsidókat azon különös ujonczozási terhek alól, melyek őket eddigelé nyomták. Ez is bizonyítja a kormány bölcs, szabadelvű szándéklatait. Az orosz nép végre 5.) nem csekélyebb örömmel fogadandja azon határzatot, mely az állam növelte katonagyermekeket viszszaadja a szülőknek, holott azoknak is, katonákul kellett volna maradniok. Midőn kezünknél lesz maga az okmány, részletesebben fogjuk azt elemezni; jelenleg elég lehet, ha szellemét s horderejét emeljük ki.“ Távirdai tudósításuk, Paris, septemb. 16. A „Moniteur“ jelenti : Adalbert herczeg és az infánsné Biaritzot hétfőn hagyták el. Madridból f. bő 15-köről jelentik : Benkendorf gróf Madridba jövend, hogy Sándor császár trónra lépését a spanyol udvarral tudassa. A „Constitutionnel“ szerint Hübner báró f. hó 6-kán Nápolyba megérkezett. Túrin, septemb. 14. Cavaliere Mossi, miniszterresidens Stambulban kérelmére családi tekintetekből elbocsátatott és Durando altábornok neveztetett ki rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré Törökországban. Verona, sept. 15. A „Specola dItalia“ tudósít azon tervezet kedvező folyamatáról, mely egy vaspályának Paviától egész a Po túlsó részéig leendő építtetését illeti; a vonal Albano Battagliát, Monselice Anquát és Rovigot érintendi, s egy híd által fog csatlakozni a Ponte Lagoscarotól Ferraraig s onnét Bolognáig terjedő pápai vaspályához. Livorno , sept. 14. Az idő az olaj- és gesztenyefáknak kedvező ; a szőlő csak középszerű termést igér. Marseille, sept. 13. estve. Ide Stambulból sept. 4-kéről azon tudósítás érkezett, hogy Houston Magyar könyvészet. 492. Legújabb magyar-német levelező vagy is gyűjteménye a polgári életben előforduló mindenféle iratoknak stb. a leghasználtabb czimekkel együtt. Szerkesztő Karády Ignácz. Negyedik tetemesen bővített, javított s a magán ügyirati szakaszban a hazánkba időközben behozott uj törvényekhez alkalmazott kiadás. Szakértő felügyelés alatt. Pest, 1857. Heckenast Gusztáv sajátja. Nyomatott Länderer és Heckenastnál, 8 rét 362 lap. Ára 48 pkt. 493. Természetrajz tanodái és magánhasználatra. Készité Gyurits Antal. („Növendékek könyvtára,X III-ik kötet.) Pesten, 1856. Kiadják Lautner és Stolp. Nyomatott Gyurién Józsefnél. 8-rét 125 lap. Ára 30 pkr.