Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-21 / 1991. szám

zelebbi időkben fölmerült okok. Hanem mindeze­ken kívül van még egy, a felvidéki jobbágy­bir­tok természetében fekvő oly ok is, mely a nép elszegényedésére, főleg a jelen magánjogi viszo­nyok szoros külön korlátozásai mellett — nem kis mértékben hat. S ez abban áll : A felvidéki népségnek használható szántófölde igen kevés van; még kevesebb kaszálója s lege­lője. Azt pedig jól tudjuk, hol a felvidéki lakos­ság mezőgazdászán iparának főága a marhate­­nyésztésben áll, s ő ezt puszták helyett ama ha­talmas tengerekben űzi, melyeknek tölgyei még nem ismernek baltafokot. Ámde ezen ős­erdők szin­ten nem­z­s tulajdonai, s miután azon patriarchá­lis viszony is megszűnt, melynél fogva a£ egykori földesur kegyesen s minden jogsérelmi kifogások nélkül eltűrte, hogy jobbágyainak mennél több s több marhái legyenek — mivel ez,aczugos robo­tokra nézve neki is előnyére szolgált — nagyon termés­etes, hogy most a marhatartásban minden felvidéki jobbágy annyira korlátosa vak­, hogy egy pár gedét is alig szabad tartania. Pedig ez, rá nézve életkérdés, mert midőn zabja vagy ten­gerije nem termett, a burgonya pedig, mint külö­nösen 1846 óta rendszerint kiveszett, — családi tápforrásául csakis néhány üsző, nehány juh, s egy pár kecske — szolgált vala Mind­ezen elő­nyöket most, nem élvezhetvén, nem természetes-e, hogy ily országban, hol a munkaszeretet gyümöl­­csöztetésére sincs elégséges alkalom — a nyo­mor és szükölködés lejtőjén mindinkább alább száll? Hozzájárulván ezen néposztálynak különben is elhanyagolt nevelése s azon előzményei — a múltnak, hogy tudniillik gazdag soha se volt s nem is lehetett, át kell látnunk, hogy rendezetlen népéletünk főleg jelenkori phásisai közt, a­nélkül sülyedt ennyire, hogy arra akár valami külső csapás, akár a fajzali vér teljes romlottsága szol­gált volna egyedüli s fötényező gyanánt. Szerintünk tehát minthogy Más, és pedig épéit a most előszámlált okok és a kés­ filihédyékből Ma­gyarázható a kárpáti pauperismus , arm­ák meg­szüntetésére vagy legalább enyhítése s tovább terjedése megakadályozására hathatni, mint a közbetegség tani. — Azaz : Mindenek felött módosítani az 1840 : VIII-ik törvényczikkelyt, mely különben sincs öszhang­­zásban az 183­6 : IV- i V-dik cikkelyek­kel.!?) *) Szabályozni s kevesebb számra szorítani a korcsmákat, melyeknek sokasága l­egh­­ártékony­ab­ban hat valamint a nép erkölcsiségére, úgy an­yagi viszonyaira; — Rendet s arányosítást hozni be az erdőségekre nézve, minthogy a felvidékeken ezen erdőségek s az erdőségekben gyakorlott legelés és marha­tenyésztés , majdnem nagyobb jelentőségű az összes lakosságra nézve, mint maga a telekbirtok. — végre . A népnevelést minden áldozattal s lehető erő­feszítéssel előmozdítani, mert e nélkül a legva­­gyonosb né­losztály is ép oly veszélyes az államra s a társadalmi viszonyokra nézve , mint a minő a műveit de vagyontalanok sokasága, mely minden érdeknek s törvénynek természetes ellensége. Mindezt azonban, az országló hatalom csak azok őszinte közremunkálása által eszközölhetné sikeresen, a­kiknek nélkülözh­etlen szükségük van arra, miszerint egy hazai néposztály erkölcsi sú­lyát s munkaerejét, saját érdeküknek megnyerjék. MÉSZÁROS3 KÁROLY. jótékonyabban m­em ama fookáit elházi— *) Legyen szabad ehhez kérdőjelt csatolnunk, mely sok kétséget is fejezzen ki. S­­­e r­k.1­­*Avi A zendülök odanyomták kezébe a kapát s gúnyolódva tánogatták, hogyan hányja ki a földet a veremből, azu­tán belefektették, hogy mérje meg : elég hosszú, elég mély-e ? Úgy kaczagtak e tréfának! Boxszerre paripa-robogás hangzott s két lovag vág­tatott az udvarra, kivont karddal jobbjaikban. Olyan váratlanul jöttek, hogy csak a kapuban ácsorgó némberek sikoltozása értesité felőlük a dühöngő csa­patokat. — Fiam! kiálta, végső erővel felerhelkedve helyéből az ősz neme­s. — Atyám­! atyám ! sikolta az ifjú s azzal a legsűrűbb néptömeg közé vágtató­!; jobbra balra osztva súlyos csapásokat, mig odatört atyjának kínzott teteméig, s ott elfeledkezve magáról és a pillanat minden veszélyéről, lerohant nyergéből s ráborult atyjára s átölelte őt zo­kogva. Az ádáz nép egyszerre rárohant veszett rikoltással, a midőn egyszerre két lövés dördült el, s két támadó holtan rogyott le az apa és fiú mellé. Ezek Mária lövései voltak, ki azzal hirtelen leugrott lováról s felránta Imrét : — Most vívni kell életre halálra és nem sírni, férfi ! Az ifjú hirtelen magához tért, felragadta kardját s azzal a két bátor neki támadt a gyáva tömegnek, S dü­hödt viadallal kezdte azt a kastély ajtajától vissza­szorítani. Nem sokára hárman lettek; a doktor vérszemet kapott s midőn a figyelem elfordult róla, felragadta a neki szánt ásót s úgy ütött vele nyakszirton egy szolgákot, hogy az menten elfeledt beszélni. — Ide hozzánk Széphalmi úr, kiálta a vitéz doktor a vivőkhöz csatlakozva, de Széphalmi nem fogadta szavát; a megásott sír szélén térdre esett őrei előtt, úgy kö­­nyörgött, hogy ő nem bánt senkit, tehát őt se bántsa senki. Ott azután egy nagy pörölylyel ráütöttek a fejére, hanyatt beleesett a sírba és meghalt. Egy merész csapás után, melylyel Imre a leghatal­masabb pórlegény karját könyökben ketté vágta , a tá­madók harczkedve alább hagyott, elkezdtek hátrább hú­zódni, és távolról káromkodni. E rövid időköz elég volt arra, hogy a nemes vivők a kastély ajtajáig juthassanak s azt maguk után bezárhassák, az öreg Hétfalusyt kisza­badítva gyilkosai kezéből. Szerencsére benn a kastélyban egy sem volt a lázadók közöl : nem volt már ott mit keresni többé. Minden por­rá törve, széthasgalva , kiürítve; a nagyobb rész lenn a pinczében dözsölt és mozdu­latlan állapotban volt. Hétfalusy Imre ölében vitte atyját,—most már édes atyját a pitvarba, egy felhasgatott szörderekal­jra lefek­­teté­s akkor átölelte őt és az apa visszaölelte gyermekét, eltaszított, elátkozott fiát, és egyik sem tudott egy szót is szólni. Öröm volt az és fájdalom, mit névvel nem ne­vezhetni. És most a védelemre ! Ők hárman az egész kastélyt meg nem védhették a visszatérő kőszült nép ellen, mely ha az ajtón be nem mehetett, felmászhatott az ablakokon; legczélszerűbb volt csupán egy szobát oltalmazniok. Erre legalkalma­sabb volt a családi levéltár, vassal bélelt ajtajával. Csak az volt a védelem czélja, hogy a katonaság meg­érkeztéig fentarthassák a nép ostromát. (Vége következik.) A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Damas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I­S. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXI „— íme, monda csaknem olvashatlan szót jelölve meg ujja végével, oly kis betűkkel volt az nyomtatva, a mi mutatta, minő kevéssé fontos hely lehet az ; ime, ide megy ek­, s ha két hetet töltött itt, elmondhatja, hogy oly dolgot követett el, mit senkinek sem jutott eszébe megtenni, s mit soha senki sem fog megtenni. Tud ön németül ? „— Nagyon keveset. „—agy hát nagyon fog unatkozni, mert Plessben senki sem tud francziául. De mégis, gondolom, van egy vám- vagy vasutihivatalnok, ki valamit tud. — Pless ! folytatá a földrajzot nézve, s iránt vonva ki zsebéből, sokszor mentem itt keresztül feleségem életében dol­gaim végett, mert több bécsi nagy házzal összeköttetés­ben voltam. Itt, mondá, irónja hegyével mutatva egy folyam menetelét, foly a Visztula, mely itt még nagyon keskeny. Fahíd van rajta, melyen ön szórakozás végett *) Lásd „Pesti Napló“ 1990. számát, sétálhat, s melynek végén van az ausztriai monarchia kezdete. Innen agyagos és terméketlen síkságot fog ön látni, és sárban fetrengő félig meztelen gyermekeket, néhány fekete deszkával fedett házacskát, s a ló határ némely pontján fenyőket. Egyébiránt két hét nem a világ, s ha önnek vannak könyvei, leveleket kap, s a várt személy megérkezik, csak felényire lesz unalmas. De mindegy, folytatá, keresztet csinálva a Press szóra, fogja ön ezen földrajzot, engedje meg, hogy önnek ajánlhassam, Parisban készült, honi; nekem nincs reá szükségem, többé nem fogok utazni, s ha későbben erre tekint, midőn Plesset ismét el fogja hagyni,így fog szólani ezen keresztre nézve : „Ki nekem ezen föld­rajzot adta, nem csalt meg, mert nagyon unatkoztam Plessben.“ „Elfogadtam a földrajzot, cserében egy Drezdában vásárolt könyvet ajándékoztam beszélgető társamnak, s mivel még világos volt, a sétatérre mentünk, mely csa­torna által szegélyezve körül­veszi a várost. Nyáron egészen árnyékosnak kell annak lenni, de a fák csak alig hajtottak még, s mégis madarak csevegtek már azokon, s itt-ott szerelmes párokat lehetett látni, ka­ronfogva keresvén a magányt és árnyat, és tavaszt rebegve egymásnak rejtelmes beszélgetésükben. Mit nem adtam volna én, ha karomon lehetett volna Anna, s együtt szívhattam volna vele az ébredező fiatal és ter­mékeny természetnek oly édes és átható zamatát! Sze­rencsétlenségre azonban csak azon vigasztalásom ma­radt, hogy a „Strelitz“ fogadó elött mehettem el, hol tudtam, hogy egy éjet töltött a herczegné. „Mit csinált ő ez órában? Hol volt? Gondolt-e reám ? „Az éj elérkezett. A gyermek elfáradt, s aludni kí­vánt. Boldog kor! Hazatértünk. Desfonsés ur, e-­ Pest, sept. 20. Az „Oest. Ztg.“ 467-ik számában igen épületes czikket olvasunk „A hitelegylet“ czimmel. „Ki a földmivelésen, iparon, kereskedésen, a nevezetes eredmény kilátásával kíván segíteni, mond a czikk, az most későn érkezik, ha nem speciális, áttekinthető tért jelöl ki terve és tevékenysége tárgyául.“ Tehát speciális tért kell kijelölni minden tevékenységnek s ime azt ta­pasztaljuk, miként az „ipar és kereskedés“ részére ala­pított „hitelintézet“ most e speciális térről letérve min­dent működése körébe kivan karolni. „Szükségünk van, mond továbbá a czikk, számtalan vállalatra a népgazdá­­szat minden mezején; nagyobb mértékben is bírhatunk gátemelő, vízlecsapoló társulatokkal, alácsöző egyletek­kel, bányászatmivelő társulatokkal sat, mint a miként részben már ezekkel bírunk.“ De a „magyar mezőgaz­dasági hitelegyletre“ szükségünk nincs. „Csalódik ki azt hiszi, folytatja a czikk, hogy egy nagy és egymással ellenkező szakokat magában foglaló egylet a képesség­gel bírna, hogy a kölcsöntkeresőnek oly módon nyújt­hasson k­é­s­z­p­é­n­z­t, hogy e kölcsönből az egyes és az állam gazdászatára nézve maradandó haszon támad­jon.“ A „hitelegylet“ mégis annyi szakmának, annyi mű­ködési körnek összehalmozása mellett is hiszi azt, hogy fiókpénztárai által, (melyhez az alapot az újabb befize­tések nyújthatják majd) maradandó haszonnal segítené az egyesek s az állam gazdászatán. „Sőt, mond a czikk, inkább azon nézetet osztjuk, miként a külön czélok éles elkülönítése, mi áttekintéssel s a rendelkezhető tőkee­rők pontos ismeretével fogna összeköttetni, lehetsége­­sittessék.“ De az „Oest. Ztg.“ logikája még­sem engedi meg, hogy a czélok elkülönítésével Magyarország külön földmivelési hitelegylettel bírjon. Mert miként az „Oest. htg“ megfoghatlan logikája következteti ,e vál­lalatok segélyzése érdekében elégtétetett a „hitel­egylet“ létesítése által. Valóban, írja ritkított betűk­kel az erős logikájú lap, egy más , nyíltan vagy el­leplezve fellépő intézetre nincs szükség. De szükséges, miként vállalatok támadjanak a végre, hogy segély és tá­mogatás nyuttathassék. Bizony utoljára el akarja hitetni velünk, hogy pénz annyi mint pelyva, s hogy a hitelin­tézet azért nem juttatott nekünk egy fillért is, mert vál­lalatok nem keletkeztek, hogy szükségünk nem volt pénzre. Egyben tökéletesen egyetértünk az „Oest.Ztg“ gal, t. i. hogy a magas kormány legnagyobb gondjai közé tartozik a földbirtok iránti gondoskodás. És és ezért erősen hisszük mi is, miként a magas kormány ügyfelembe veendi, a magyar földbirtok méltányos és jogos igényeit. Az „Oest. Ztg“ czikke következő jel­lemző szavakkal rekesztetik be: „Az államkormány meg­mutatja, miként az országok gyarapodását minden mó­don támogatni akarja.“ Ha az „Oest. htg* ezt hiszi, hinnie kell azt is , hogy a magyar hitelegyletet is jóváhagyandja. De ő nem ezt hiszi, hanem akként vél a speciális szükségeken segíthetni, ha „a fenálló közhitel— intézet — a „Creditanstalt“ része fittetik gyámolításban, mely intézet aztán meghatározná, mily segélyt szükséges a földbirtok.“ P. PESTI XAS»LO. Pest, sept. 21. Lauffer és Stolpus könyvárusok és kiadók irodalmunk előmozdítása körül dicséretes buz­galmat fejtenek ki. Nem rég írtuk, hogy S­z­a­l­a­y László nagybecsű művét hazánk történeteiről, mely műfelfogás, műforma, kritika sőt az adatok bősége tekintetében is ma­gasan áll, minden eddigi hason tartalmú magyar és német (Engel, Feister) művek fölött, a nevezett könyvárus urak átvették, ■ hogy e mű folytatása már az ö czégek alatt fog megjelenni, úgy halljuk, az V-ik kötet rövid időn nyomtatás alá kerül. E kötet dicséretére azon jelessége­ken kívül, melyek Szalay műveit általában jellemzik, meg­említendő, hogy szerző számos, eddig nem használt, ré­szint nem is ismert forrásból merített, s az újabb adatok új világot vetnek hazánk egyes történeti korszakaira. Lauffer és Stolp urak, hogy e becses művet, melynek ma­gyar könyvtárból nem kellene hiányoznia, mindenkire nézve megszerezhetővé tegyék, az eddig megjelent kötetek­ből is újabb kiadást akarnak megindítani füzetekben.A másik irodalmi újdonság, mely szintén a nevezett kiadók czége alatt fog megjelenni: „Történeti tanulmányo­k.“ Csengery Antaltól. Első kötet. Ez első kötet Csengerynek a lapokban elszórva megjelent történeti ta­nulmányainak egy részét hozza. Előleges ismertetésül le­gyen elég a bevezetésből e néhány sort közleni: „A tör­ténetírás mezején — írja Csengery — az anyagyűj­­tésnek egy nyomán kell haladni a földolgozással. Reám ez okból mindig kellemetlenül hatott az a formátlanság az anyagok összeállításában, melyet történetíróink nagy ré­szénél tapasztaltam. Úgy hivem, ideje, hogy az ó­kor re­mek példányait s az újabb nemzetek nagy történetíróit ■■iiiMklik'j X, |~J- ■» Λ , u *. \íih tűzvén mintákul, íróink is művészettel párosítsák a tudo­mányt. Ezért kezdtem írni e tanulmányokat a történetírás művészi oldaláról. Ide vonatkozó czikkeim egy részét ve­szi e könyvben az olvasó. Töredékes czikkek, de egy­mást kiegészítők. Részint pedig tanulmányok a külföldi essay-k mintájára. Neme az irodalomnak, mely a hírlapi czikkek és könyvirás közt foglal helyet s egész könyvek tartalmát kritikai fölfogással, szép alakban adván, a ter­mékenyítő eszméket tömegestől ülteti át az irodalomba. Másutt is hasznos foglalkozásnak tartják ezt, oly férfiak is, mint egy Macaulay. A külföldi „Revue“-k jobbára ily tanulmányokból szerkesztnek. S mi sokkal inkább va­gyunk utalva az irodalom e­lemére, a­hol a külföldi je­lesebb művek közel is cs­ak ritka jelenhet meg fordítás­ban stb. S alább olvassuk : „Czikkeim egy részében el­veket állitok föl a történetírói styl körül, s végül mintá­kat akartam nyújtani.‘‘ E minták közt vesszük terjedel­mes kivonatban „Attila fiai és utódai“ s az „Avarok történeté­“t Thierry Amadé után. Fi­gyelmeztetjük e jeles tanulmányokra a közönséget. — A magyar földmivelési hitelintézet magyar és külföldi alapítóinak kérése folytán Zichy- Ferraris Bódog gróf ur az egylet elnökségét elvál­lalta. Ez örvendetes hírhez még azt is csatolhatjuk, mi­ként az egylet székhelyéül Budapest választatott.­­ A Bécsben egybegyült természetvizsgálók tisztele­tére f. hó dé­kán , cs. k. Apostoli Felségének rendeletére az udv. operaszínházban díszelőadás tartatott, melyen az ekként megtisztelt vendégeken kívül, a szék­város nevezetességei is megjelentek. Az előadást­­ cs. k. Fenségeik Károly Ferdinand förig és Erzsébet föhgasszony magas megjelenésükkel megtisztelők. — A ,,M. S.“ Írja, miként fáradhatlan s köztiszteletü hazánkfia n. Kubinyi Ágoston kir. tan. vezérlete alatt ma fog a magyar nemzeti muzeum, a m. kir. termé­szettudományi és orvosegylet, úgy a földtani társulat ne­vében az ide Bécsbe a német természetvizsgálók és orvo­sok gyűlésére érkezett számos hazánkfia közöl egy kül­döttség K. Bach belügyminiszter úr ő excjánál tisztel­­kedni, s egyszersmind a kérelmet megnyitni, a magyar természetvizsgálók megszakadt gyűlései­nek újabb megtarthatása végett. — Pestről írják a „M. Sajtó“-nak állítólag hiteles forrás után, miként a budapesti részvényes lánczhidtársulat s a közhatalom közt alkudozások vannak folyamatban a l­á­n­cz­­hid vérkép fem­ teljes átvétele végett az állam r­é­s­z­é­r­ő­l, s ez alkudozások már a befejezéshez közelednek. A sommát, melyben a lánczhíd átvétetnék, még bizonyosan nem tudhatni, s indiserette volna e rész­ben találgatni. Csak annyit tudunk , hogy a kormány a lehetőségig kész a méltányos követeléseket elfogadni, mi­szerint a részvénytársulat teljes kielégítést nyerjen. Ez értesítéshez igen érdekes kilátások csatoltatnak. U. m. a híd átvétele folytán Budapest városa megnyerné va­­lahára a kárpótlást hajóhídjáért, s ennek következtében tán Pest fel lesz mentve azon népszerűtlen terv kivi­telétől, hogy a danapart legszebb helyeinek el­kótyavetyélése által Pest gyönyörű danasorát eléktelenítsék. Másodszor több kilátás nyílik rövidebb idő alatt a hídvám, a hazai forgalom e nevezetes sorompójának megszüntetéséhez a haza szívében. A híd felszabadításából pedig legkönnyebben fejlődnék ki ismét oly részvénytársulat, mely két új álló híd­nak építését tűzné ki czéljául Buda és Pest között, egyi­ket fenn a Margitszigetnél, a másikat alól a Sz. Gellérthegy alatt, mi a testvérvárosnak megadná azon összefüggést, díszt és alakot, melynek előbb-utóbb be kell következni, hogy kereskedelmi helyzetének, központi hi­vatásának , s közlekedése kellő felosztásának megfelelni képes legyen. Ez érdekesen írt levélből kiemeljük még a végsorokat: „Természetesen, midőn ily dolgok forognak fejünkben, lehetetlen azon duna - csatornának is eszünkbe nem jutni, melyet igen okos emberek már több évtized előtt­ terveztek, s melynek az anya-Dunából, ott a Margitsziget körül kiindulva, a Rákos és Pest közt kellene le-, és So­roksáron innen ismét a Dunába befolyni. Ez lenne termé­szetesen a fővárosnak mindenek felett és előtt jövőre biz­tos á­r­v­í­z - h­á­r­í­t­ój­a, egyszersmind pedig a hely­­b­e­l­i kereskedés közvetítője, hogy majd a gyarapodott dunagőzhajózás s külföldi dunai kereskedés kifejlődtével az a sok fazekas-, zöldséges-, gyümölcsös-, halas- és egyéb bárka és dereglye ne alkalmatlankodjék ott az Archimedes vállain lebegő büszke árboczos hajók lábai alatt.“ — A német természettudósok gyűlésén Bécsben A­m­e­­rikát Storer úr (Bostonból) képviseli. A magyar tu­dományosság képviselői közt találjuk ott Nendtvich tanárt is. — Nendtvich amerikai utjának érdekes leírását Heckenast G. adandja ki. E tartalmas munkából ígéretünk szerint mutatványt fogunk közölni. — Az ausztriai nemzeti banknak temesvári f­­­ék­es c­o­m­p t- intézete f. hó 14-kén nyittatott meg. A bank­igazgató a hitel azon maximumául, melyben egy bejegy­zett kereskedői ház részesíltethetik, 30 000 pftot állapí­tottak meg. A fiók­intézet dotatiója 500,000 pft. — Lembergben új politikai napilap fog megjelenni „Swit“ czimmel. Szerkesztője W­i­s­­­o­z­k­i, egykor a Wanderer munkatársa. Nemzeti színház. Sept. 19-dikén : B­r­a­n­k­o­­vics György. Eredeti szomorujáték öt felvonásban, Obernyik Károlytul. — A czimszerepben Egressy, sza­badságidejének letelte után, először lépett föl s a nem csekélyszámu közönség által élénk tapssal fogadtatott. Brankovics Egressynek egyik kiválóbb szerepe, játéka főleg a harmadik felvonásban igen szép. Ez után ma is több izben kihivatott. Azért is meg kell őt dicsérnünk, hogy szorgos figyelmet fordított a helyes hangsúlyozásra, csak alig egykét vétséget vettünk észre. Az előadás külön­ben úgy folyt mint máskor, csakhogy Gere szerepét Feleki helyett Lendvai játszotta, még pedig kitűnő gonddal és igyekezettel. Egy részletre azonban, melyben hibázott, figyelmeztetjük őt, annyival inkább, mert e részlet a mű legszebb jelenetében fordul elő. Értjük az apa összezör­­renését s utóbb ismét kibékülését fiával a második felvo­násban. Lendvai nagyon indulatosan, haraggal kezdte el­lenvetéseit, holott az indulatos, haragos kikelésnek csak akkor van helye, miután az apa még akkor sem hajlik fia tanácsára, midőn ez térden állva kérleli. A térdelés előtt csöndesebben, higgadtabban kell szólni a fiúnak; az in­dulat akkor következik, midőn térdelése híjába volt. Hivatalos, Ő cs. kir. Apostoli Felségei, c. septemb. 11 -ki legfelsőbb határozata által Woitowicz Márton tize­dest, a Vilmos félig 12. sz. gyalog ezredben, egy em­bernek a vizbefulás veszélyével saját élte veszélyezésé­­vel eszközölt megmentése elismeréséül, ezüst érdem­kereszttel legkegyelmesebben földisziint méltóztatott. O cs. k. A p o­s t­o 1­i Felsége f. é. sept. 9 ki leg­felsőbb határozata által megengedni méltóztatott, hogy Taschner Ferencz altizedesnek a Ferencz Károly 52. sz. gyalogezredben, egy embernek a vizbefulástól meg­mentése körüli érdeme elismeréséül, a legm­agasb meg­elégedés kifejezése tudtul adassák. M. hó 41 -ki 19476. sz. igazságügyminiszteri kibocsát­­vány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti országos főtörvényszék területén hivatalhelylyel Kun- Szent-Miklóson Varga Gedeon kineveztetett. A bel- és igazságügyminiszter Zborowsky Ignácz szolgabiróhivatali segédet, szolgabiróvá valamely ve­gyes szolgabiróhivatalnál a kassai közigazgatási területen kinevezte. A kassai országos pénzügyigazgatósági osztály Ger­­bery János és Stankóczy Péter cs. kir. adóhivatali tiszteket 3. oszt. ellenőrökké az alsó-vereczkei és nagy­­kaposi adóhivatalokhoz, továbbá L­or­esz János fogal­mazó napdijast 3. oszt. adóhivatali tisztté, és Ducho­­w­­ Albert adóhivatali napdijast Rimaszombatban 3-dik oszt. adóhivatali segédekké ideiglenesen kinevezte. Börzetudósítások. Bécs, sept. 10. 50­0 met. 827/s —83. 4%% 72%—3­4. Nemz. kötes. 84%—5. kár. kötv. a. a. 86 — %, a többi 77% diki sorsját. 108—%. Bankrészv. 1068—1070. Bank cerlif. 304—306. Hitelint. 376—%. Dunagőzh. 568- 570. d. g. 13. kib. 558—560. Tiszai vasút 107% — 108. Nyugoti varus 107—108%. Keleti vasút 112% —113. Lombard 122—%. Északvasut 2731/4—3%. Ál­­lamvasut 323—324. a. v. certif 24ti/._3 g. Urbér­­%. 1854­ a. v. certif. 241%—324. Augsburg 104%. London 10. 11. —10. 12. Páris 1213|s. Arany 8%—9 Ezüst 5‘|%— Táviratilag, sept. 18. Páris 4­% % 92.75. 3% 70. 65. Auszt. köles. 87. Állam­vastat 871. Credit mobil. 1717. Lombard. 650. London, 3% consolok 943%. Gabonaár. Pest, sept. 19. (A mai gabnahetivásá­­ron a forgalom a búzára végre a helybeli fogyasztást illetőleg igen csekély volt; az árak változatlanok marad­tak. 1000 m. r o 7 s 78 fontnyi súly jótállása mellett 2 f. 54 kr. kelt mérete. A pesti gabnacsarnok bejegyzett árai:­ Búza tiszai ut: 83—88 font 4 — 5 f. 6 kr. Bácskai ut: 83 —85 font. 4 f 24 kr.—4 f. 50 kr. fehérvári : 83—86 font. 4 f. 36 kr. — 5 f. 19 kr Rozs­ó :74—77 font. 2 f. 24 kr.—2 frt 40 kr. uj 77—80 font. 2 f. 48 kr. — 3 f. Árpa uj : 63—68 font. 2 f.—2 f.24 kr. Zabuj : 43—46 font 1 f. 24 kr. — 1 frt 28 kr. Kukoricza: 79—84 font 2 f. 8 kr.—2 f. 28 kr. Bab : 3 fr. 12 kr. - 3 f. 28 kr. Repcze : 7 frt — 7 frt 10 kr. Brassó, sept. 12. Búza: 3 ft 16—56 kr. Kétszeres.

Next