Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-18 / 2018. szám

melynek c­ime : „Magyar varctan s a felolva­sás­ és szavalattan alapszabályai hazánk mind két nemű ifjú nemzedékének hasz­nálatára.“ E munka kikerült sajtó alól. Alkalmas se­gédkönyv az a felolvasás és szavalattan tanulmányozásá­nál. Megrendelés utján e munkácska, mely mintegy 96 lapra terjed s finom velinen nyomatott, 30 pkrért meg­szerezhető. A megrendelés bérmentesen N.­Károlyba in­tézendő Könnye Alajos kegyesrendi tanárhoz. — Dr. Glatter orvos biostatikai tanulmányai a zsi­dók életviszonyairól, melyek a m. t. társ. természettudo­­mányi ülésében f. évi máj. 5-kén olvas­tattattak fel, vala­mint az akadém. értesítőjéből külön lenyomatként magya­rul, úgy önállólag német nyelven is megjelentek. A német munkácska Wetzlarban nyomatott.­­ Prágában Spurnynál a magyar nyelvészeket igen érdeklő derék kis német munka jelent meg Zahourek­­től. Czime : „Ueber die Fremdwörter im Magyarischen. Eine sprachwissenschaftliche Studie.“ A munka sok nyelvismerettel íratott. — A pesti czukorgyár nov. 13-kán közgyűlést tartana. — Reuter cs. tanácsos úr igen érdekes közlemé­nyeit a magyarországi kendertermesztés érdekében Bács­kában tett útjáról a budapesti kereskedelmi kamara ü­lé­­sében felolvasó. E fontos közlemény, főleg az áztat­ás hiányait emeli ki. Értekezéséből terjedt kivonatot ad a P. Lloyd. — A bécsi cs. kir. meteorologiai intézetben f. hó 13-n 6 óra 9 perczkor reggel egy tűzgolyó észleltetett. Ez a „nagy medve“ csillagzat alatt vonult Nyugatról Keletnek. A Folyó hó 12-kén reggeli 2 órakor a helejtük hirtelen erős, függőleges ingadozásokba jöttek ; reggeli 4 órától 7-ig a nyugati égen hallható menydörgéssel párosult égi háború terjedt el. Kelet ege tiszta holdfényben ragyogott. — A herczeg Salm-Reifferscheidféle sorsjegyek kisor­solásán következő fényerök huzattak : 46,915 sz. nyer 30,000 frt. 30,054 sz. 4000 ft 16,141 sz. 2000 frt. 96,794 sz. 400 ft 40,181 sz. 400 frt. — A gróf Waldstein kölcsön tegnap történt kisorsolá­sánál következő fényerők huzattak : 2478 sz. nyert 15,000 ft. 71,797 sz. 1500 ft 84,650 sz. 1000 ft. 11,375 sz. 500 ft. 66,282 sz. 500 ft. — A „Journal de la Meurthe“ írja, miként Franczia­­ország egyik híresebb statistikusa a múlt nyáron fürdőre ment, hogy elszóródást és nyugalmat, szerezzen fárasztó munkái után. De a statistikus még ily szándék mellett sem nyugodhatik egészen, így ez idő alatt is azon probléma megfejtésén törte fejét, hogy a legyek, e nyalakodó, alkalmatlan állatkák Francziaország bel- és külföldi czuk­­rából évenkint mennyit fogyasztanak el. Számításainak eredménye, miként nem kevesebb mint 52,347 kilogramm és kilogr.(2 font), 2 decagramm és 8 gramm czukor fogyasztatik el Francziaország legyei által. Nem tudjuk ugyan, miként sikerülhetett a derék statistikusnak a fran­­cziaországi legyek összes számát s a légy czukorszükség­­letét kipuhatolni, azonban állitásitását kétség nélkül elfo­gadván, miután azon óhajtását fejezé ki, hogy az állam ne­­csak a veréb-, vipera-, egér- és vakondok fejekre, hanem a légyfejekre is dijakat tűzzön ki, erősen hisszük, miként nemsokára Francziaországban a fegyverek államgazdá­­szati tekintetekből is nagy divatba fognak jönni. Ajánljuk a híres statistikus figyelmébe a darázsokat is. — A híres tengeri kígyónak nemcsak leírását, hanem már rajzát is leírjuk. A lipcsei „Illustr. Ztg“ adja e rajzot. Kedélyes képe van; a szájszögletekben jó indulatú mo­solyra találunk. Kerekarcza nem tudjuk a lélekzetvételtől vagy a bagózástól domborul e ki; sem házi sipkát, sem parókát nem visel; koponyája kopasz; orra felett kanyaro­dik felfelé egy kis bajusz vagy vízsugár. E kígyóra, mely mindeddig csak a lapokban merült fel, nagy apályok alkal­mával a „Princess“ nevű­ angol hajó kapitánya Mr. T­re­me­rre találkozott a jó reménység foka közelében Chi­­nábeli visszatértekor- Az „III. Ztg.“ czikke szerint rá lőtt a megsebesítő. Egy német lap a kapitány által közlött rajzra nézve megjegyzi, miként e kígyónak teljes igazsága van, hogy a tudomány szemei elöl elvonul, mert testének alkata a csontrendszer ismert törvényeitől egészen eltér. — Lyonban tartózkodik jelenleg egy meximieuxi szár­mazású s Raff­in nevű földméreg, ki azon különös tulaj­donsággal bir, hogy a mint oly helyre lép, hol földalatti vizforrás rejlik, vilázas reszketés fogja el. A kutak ásásá­nál igénybe veszik a lyoniak ez érzékenységet. — A ma délelőtt végbenendó fóthi lóverseny V . Gií r ‘'0 íl •' ' ' ' t I programmja : I. Fóthi kancza — dij 2000 ft. Minden bel­­s külföldi kancza számára. Távolság 2% mért. — Tét 200 pft, fele bánat. — A 2-ik ló visszakapja tételét. 3 eszt. 90 font; 4 észt. 105 font; 5 észt. 110 font; 6 észt. s ennél idősb 112 font. Aláírni s nevezni lehet folyó 1856. évi sept. 1-je napjáig. — II. Több asszonyság által ala­pított vadászdij. Minden ló számára, mely bona fide kopók után vadászott. Kétes esetekben a választmány határozand. — Tét 50 pft.­­ „Fuss vagy fizess.“ Távolság 3 mföld. — Teher 5 észt. 430 font; idősb 135 font; mén 3 fonttal többet; telivér ezenkivül 5 fonttal többet. Ur-rovarok a szokott színekben. — Nevezhetni a verseny előtti napon. III. Elegy-verseny (Sweeptakes). Minden ló számára kor­­különbség nélkül. Távolság f mt. — Nyolcz aláírás kell, hogy e verseny létesüljön. Tét 100 psrt. — Fuss vagy fizess.— A 2-ik ló visszakapja tételét. — Teher 3 észt. 90 font; 4 észt. 105 font; 5 észt. 110 font; ennél idősb 112 font; még 3 fonttal többet. — Nevezés 2 nappal a verseny előtt. IV. Mezei gazdák dija. Ajánlva gróf Károlyi István által, magyarhoni mezőgazdák által nevelt minden ló számára. — Távolság egyszer körül. — Teher legke­vesebb 100 font Az első ló nyer 200 ftot, a 2-ik 60 ftot, a 3-ik 40 ftot. — Lovarok bona fide mezei gazdák. Neve­zés 2 nappal a verseny előtt. Nemzeti színház, (ss.) Oct. 16., F­á­n­o­s y Ilka k. a. föllépteül : A párisi nap lopó. Vígjáték két felvonásban. Bayard és Vanderburch után Dunkel szerint fordította Nagy Ignácz. — Ezen vígjáték az el nem évülő játékrendi darabok egyike, hogy vonzerejét még nem veszte el, a szép számmal egybegyűlt közönség bizonyí­totta. Hanem egyszersmind oly darab az, mely csak jól előadva bir érdeket gerjeszteni; a mai előadás pedig a roszak közé tartozik. Nem sikerült az előadás főképen azért, mivel azon két személy, melyek közül az egésznek érdeke pontosul, Józsi és Liza, nem jól valának képviselve. Fáncsy Ilka k. a. játszotta Józsi szerepét, mely szerep sokkal több erőt kíván, mint mennyivel a szépreményü k. a. jelenleg rendelkezhetik. Fáncsy Ilka kisasszony gyönge még e szerepre, se hangereje, mozdulatainak elevensége se pedig általában eddigi gyakorlottsága nem voltak elegendők, hogy azt érvényesítse. Megeről­tette magát eredmény nélkül. Pajkossága oly csinált volt, hogy minden csalódást lehetlenné tett. Legkevésbbé sem tudta magát fiúsan viselni, a­mit, közben legyen mondva, most még nem is kívánhatunk tőle, s megrovásunk nem őt illeti, de azokat, kik őt ily szerep betanulására indították. Szelídebb érzelmek tolmácsolása egyébiránt jól sikerült neki, de mindezeken keresztül mégis a fiúi dacznak kellett volna átcsillamlani. Zavarodva is lehetett, mert Lizát majd húgának, majd nénjének nevezte. A hangsúlyra sem vi­gyázott. — Lizát Hajnar Amália játszotta. Távol legyen tőlünk rászólólag nyilatkozni felőle. A szerepet neki osz­tották ki,­­ ő eljátszotta szép igyekezettel és tehet­­ségéhez képest. Rászaljuk azt, hogy e szerep Hamal Amáliának osztatott ki. Oly szegény a drámai személyzet, hogy ily másodrendű szerepre Hamal Amáliát kell alkal­mazni ? Ha elsőrendű színésznőnek nem adták e szerepet, harmad- vagy negyedrendűnek kellett adni? Vagy azt te­gyük föl, hogy a személyzetben nincsenek is egyebek, mint vagy csupa első- vagy csupa utolsórendűek ? Nem hiszszük, hogy Munkácsy Flóra magát elsőrendű szülész­nőnek tartja, s ezért hiszszük, hogy ő szívesen el is vál­lalta volna Liza szerepe eljátszását, mely ez esetben si­­kerülendő, legalább jobban, mint sikerült Hajnar Amáliá­val. Kétségtelen, hogy Eötvös Borcsa is sokkal sikerül­tebben játszotta volna e szerepet, de Eötvös Borcsa , kit méltán tekinthetünk a népszínmű primadonnájának, mind a népszínművekben mind egyéb darabokban is eléggé igény­be van véve; s épen Munkácsy Flórának jelöli ki képessége azon hivatást, hogy színházunknál a Liza féle másodrendű szerepeket vigye. — Legnagyobb tetszésben részesült a mai előadásban Tóth Soma játéka (Bizot), ki e tet­szést mozdulatainak ügyes komikumával meg is érdemli. Jelmeze egyébiránt lehetett volna kevésbbé ószerü, a kor divatával egybehangzóbb, így nagyon kirítt, és pedig feleslegesen, mert az ószerü ruházat oly csekély adalék ex alak komikumához, hogy bátran el is maradhat. —Szi­lágyi (Morin tábornok) és Lendvai (Emil) jól játszottak. —Az előadás egyébiránt, egészben véve, nem volt össze­vágó. Két helyen, a szólásban következőnek elkésése miatt, szembetűnő fölakadás is történt. Hivatalon. öcs. k. Apóst. Felsége f. hó 8-iki legmagasb kabineti iratával özvegy gr. G­o­e s­z született W­e­i­sersheimb Mária grófnőt, Föherczeg Károly Lajos ő cs. k. Fensége jövendő hitvesénél Marga­re­tha föherczegnő ö királyi fenségénél föudvarmes­­ternévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apóst. Felsége sajátkezűiig aláirt okle­véllel dr. G­ü­n­t­n­e­r Ferencz nyugalomba helyzett cs. k. miniszteri tanácsost, mint a cs. ausztriai Leopoldrend lovagját, az ausztriai császári birodalom lovagrendébe legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t. Felsége Ischlben kelt f. hó 8­ ki legmagasb határozatával Gasser Vincze brixeni szé­keskáptalani kanonokot és a dogmatika tanárát brixeni herczeg-püspökké legkegyelmesebben kinevezni m­él­­tóztatott. _______. Öcs. k. Apost. Felsége 1856. sept. 21-ki leg­magasb határozatával Guzzoni Fidentius lelkészt és gymnasiumi tanárt a páduai államegyetemnél, nyugal­­maztatása alkalmából, hű és eredménydús működésének elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel legke­gyelmesebben feldíszíteni méltóztatott. Az igazságügyminiszter Oswald Sándor eperjesi megye törvényszéki segédet, ugyanazon törvényszékhez tanácsi titkárul s egyszersmind államügyészi helyette­sül kinevezte. H i r d c t ni é n y. A budai cs. kir. országos pénzügyigazga­tósági osztálytól 1856-ki oct. 5-kéről 2422 el­nöki szám alatt, melynél fogva a közvetlenül fizetendő illeték kiszabása végett Pest, Buda és Ó-Buda városok számára egy külön hivatal állíttatik fel. A magas cs. k. pénzügyminisztérium 1856-ki április 30-án 6453/46­. szám alatt kelt bocsátmányával megen­gedte, hogy az 1850-ki augustus 2-án kelt törvény ér­telmében fizetendő közvetlen illeték kiszabása végett Pest, Buda és Ó-Buda városok számára egy külön hi­vatal ideiglenesen felállittassék, mely a pesti kerületi cs. k. pénzügyigazgatóság hivatali épületében 1856-ki november 1-jén foganatba lépend. Ez azon hozzáadással juttatik köztudomásra , hogy a megjegyzett időponttól kezdve a hatóságok és felek ré­széről minden közlések és jelentések az illeték kötele­zett jogügyletek és hivatalos cselekmények tárgyában a magas pénzügyminisztériumnak 1854—ki januárius 26-án kelt rendelete szerint (lásd az 1854-ki országos tör­vény- és kormánylapnak III-dik darabját 30-dik számát) a törvényes határidő lefolyta előtt az újonnan felállított illetékkiszabási hivatalnál lesznek behozandók. 1856. oct. hó 9-dikén a cs. k. udvari s államnyomdá­ban Bécsben, a birodalmi törvénylapnak XLIV-dik da­rabja kiadott s szétküldetett. Ugyanaz magában foglalja: 179- dik sz. a. A legfőbb rendőri hatóságnak 1856. oct. 3-dikáról kelt rendeletét, mely a következő czimű „The Anatr­an Dungeons in Italy, by F. O r s i n­i“ nyomatott munkát az egész birodalom terüle­tén betiltja. 180- dik sz. a. A pénzügyi minisztériumnak 1856. oct. 4-dikéről kelt s a fogyasztási adó-aequivalens tárgyában a szeszes folyadékoknak a velenczei szabad kikötőterü­­letbei behozatalára vonatkozó hirdetményét. Kiható a­­ velenczei szabad kikötő területre. 181. sz. a. A pénzügyi s kereskedelmi minisztérium­nak 1856. oct. 5-kéröl kelt rendeletét, mely a Lorzana­s­­ka közti egyesitett vám- és egésségi hivatal rendezé­sét s Draga Moschicnizzán egy ideiglenes vám- és egés­ségi hivatal fölállítását tárgyazza. 182. sz. a. A hadi főparancsnokság, a belügyi és pénzügyi minisztériumnak 1856. oct. 7-kéről kelt rende­letét, kihatólag minden koronaországra a katonai határ­vidék kivételével, mely az 1857-dik évre járuló hadiszol­gálat váltságdíjának megállapítását tárgyazza. 1856. oct. 11-kén a bécsi cs. k. udvari és állam­nyomdában a birodalmi törvénylap XI.­ darabja kiada­tott és szétküldetett. Tartalma: 183. sz. A pénzügyminisztérium 1856. oct. 5-ki bo­­csátványa — érvényes az általános vámszövetségbe be­foglalt koronaországokra — a selyemgubók, nyers gom­­bolyttlan selyem, legközönségesb s közönséges gyapot­áruk keresztülviteli vámjának fölemelésére s illetőleg megállapítására nézve. 183. sz. A vallás és közoktatási minisztérium 1856 oct. 8-ki bocsátványa — érvényes a birodalom egész te­rületére — azon változásokat illetőleg, melyek a paduai és paviai egyetemeknél a jog­politikai tanulmányok je­lenleg fenálló tervében az 1858/7-ki tanév kezdetén életbe léptetendők, hogy ott a jog- és államtudományi tanulmányok új berendezéséhez az átmenetet előké­szítsék. Börzetudósítások. B­é­c­s, oct. 16. 5% met. 815|8— 3 4 4& % 70*|2—705/s 4 »|0 64-64‘14 3 6 10 49- 1 4­­2% njo 40%-41. Nemz. köles. 83% —83%. Ur­­bérkárp. kötv. a. a. 85—85%. magyar és galicziai 74 —74112 a többi 74—74%. 1834—ki sorsj. 249—250. 1839-ki sorsj. 122%. 1854-diki sorsját. 1053/4—1()6. Como­rentsch. 13%—14. Eszterházy 70%—71%. Salm 393/4-40. Genois 38%. Pálffy 37%­% Clary 383/, —39% Windischgrätz 23% — 24. Waldstein 24%—25. Keglevich 11%—%. Bankrészv. 1060—1062. Bankcer­­tif. 270—272. Hitelintéz. 328-328%. Escompt bank 113 —113%. Dunagözh. 540—541. d. g 13. kib. 530 — 531. Tiszai vasút 103—303%. Nyugati vasút 103% — 103%. Keleti vasut 106—107. Lombard 109. Észak­­vasút 264. 264*% Államvasut 307—309. Államvasut cer­­tif. 212. Sopronyi 93—%. budweisi 256—258. pardu­­bitzi 108—108%. galicziai 107. Augsburg 106%. Lon­don 10. 19. l’aris 123. Arany 93­8—9518. Ezüst 8—8%. Napoleon d’or 8. 13—8. 14. Louv.­d or 14.20. orosz im­perial 8.28. Táviratilag: Párig, oct. 15. 4% ° 10 90.25. 3% 66. 70. Ausztr. köles. 85. Államvasut 780. ered. mob. 14.15. Lombard. 605. London, 3% consolok 92% Duna vízállás. Budán, oct. 17. 4' 3“ 9'' 0. fölött. •----------------: ■ -------------------------------------------— És a fekvőt nem ismerik meg ? Nem. Nézzék meg jól, vonják félre kissé a függönyt; azt gondolná az ember, hogy a herczegné, ugy­e , de csak gondolni lehetne azt, mert ezen hölgy nagyon sápadt, meg van soványodva, s midőn Amnát utoljára láttuk, szomorú volt ugyan, sirt, szenvedett, de végre még fia­tal, élénk volt, s ezen hölgy itt inkább hasonlít valamely halotthoz mint élő teremtményhez. S ez mégis a her­czegné. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Keit és Rem­arik. (Reggeli és esti hajnal.) (Észt monda.) Hajdanában egy anyának két leánya volt, V i d e v i k és Re marik nevű; mindenik szép, csinos és kedves, úgy termetve, mint erkölcsre nézve, mint a dal mondja: Szőke fej, piros orczák Bogárfekete szempillák. A nap leáldoztakor (teremtőjéhez mentekor) az idős­­bik leány két ökörrel szántásrul jőve, s mint okos ember mindig teszi, folyó széléhez hajtá inni. De miként mai nap a szépség a leányok főparancsolója, s a csinosak gyakran nézegetik magukat tükörben , úgy volt az a szép Vidovik szokása és hite is. Ő ott hagyá ökröknek lenni az ökröket, a folyó szélére lép, s innet a folyó ezüst tükréből bogárfekete szempillák aranyszínű or­­czákkal együtt oly kedvesen fénylenek vissza, hogy megörült a szív. A hold, ki a teremtő meghagyásából és rendeleténél fogva, a leáldozó nap helyett világítani tar­tozik a földet, elfelejté komoly tisztét, s mint nyíl úgy veté magát szerelemből a föld mély keblébe, a folyó fe­nekére, s száj szájon , ajak ajakon maradt. Csókkal el­­jegyzé magának V­i­d­i­k­o­t, ámde akkor mindent elfe­­lejte, minden kötelességet i­s ime, míg ő Videvik mellett késik vala, sűrű sötétség boritá a földet. Ez alatt ször­nyű szerencsétlenség történt. Ragadozó állat, a farkas, kinek azon közben minden hatalom kezében vala, mint­hogy senki sem láthatta, megszakitá Vidiko egyik ökrét, mely a maga fejétül enni valót ment keresni az erdőbe, s elharácsolá magának ételül. Eléggé hangzók ugyan ki az erdőből a sötétségen keresztül a gyönge csalogány messzire halló és csengő szava : „laiszk tüdruk, laiszk tüdruk, öpik! kiri­küt, vaule, vaule, tó pitsz, tó pitsz! czäh, czäh, czäh!“ (lassú leány, lassú leány, az éj hosz­­szú! iromba hátcsik, hozz ostort, hozz ostort, czäh, czäh, czäh!); de Videvik még­sem halotta a csalogány zengését, mindenről megfeledkezék, a­mi nem volt sze­relem. Mert a szerelem süket, vak és értelem nélkül, neki az öt érzékből csak az érzemény marad meg. Mi­dőn elvégre a szerelem-felejtésből ébredve, meglátta Vi­devik a farkas gonoszságát, oly nagyot sirt, hogy könyes csöppeiből egész tóviz lett. Ezen az okot nem enyésztető szemcsöppek nem maradtak a Vén atya előtt látatlanul és titokban. Lejöve arany egébűl a földre, megbüntetni a gonosz tettet, s ítéletet mondani a parancs megszegő­ire. Az utálatos farkast megbünteté, s az ökör mellé igába tette örökre a gönczölcsillag vas­botjának igaz­gatása alá, hogy vizet hordjon, a hold nőül véve ma­gának Videvikot. Mai napig fénylik Videvik halvány képe a hold mellől, s néz vissza a mindig tartó víztükörbe, melyben csókot adva, legelőször érező mátkája sze­relmét. Mondá azután a Vén atya : nehogy ilyetén hiba essék többé a világossággal, s a sötétség hatalomra kapjon, gondviselőket rendelek, a kiknek parancsa szerint járjon el kiki tisztében. A hold és Videvik éjjel viseljék gond­ját a világosságnak. Keit és Remarik­­a­­i parancsotok és gondviseléstök alá pedig bízom most a naplak vilá­gosságát a tágas ég alatt; tartsátok meg komolyan tisz­telőket. Neked, Remarik leányom, legyen gondod az alá­­menő napra, olts el estende minden tűzszikrát, hogy kár ne történjék, s küld le a napot a teremtőjéhez. Te pedig, hesi fiam, viseld gondját minden új nappal az uj világos­ságnak, gyújtsd meg, hogy megint égjen, s hogy soha ne hibázzék a világosság. A napnak két szolgái becsületesen vitték hivatalukat, hogy egy napon se hibázott világosság az ég tágas téréi alatt. S közeledének már a rövid nyári éjek, melyeken Keit és Remarik szájat és kezet nyújtanak egymásnak, melyeken az egész világ örvend, a madarak az erdőben, kiki a maga nyelvén, zengő dalokat énekelnek, melye­ken a virágok virágoznak és gyönyörűen nőnek. Ekkor a Vén atya lejöve arany székiből a földre a Lijon*) örömünnepét ülteni. Rendben talála minden dolgot s minden intézkedést, s nagyon örül e teremtménye terem­­tetésin. Azután mondá Koitnak és Aamariknak: Megva­gyok elégedve gondviseléstökkel s állandó boldogságot szánok nektek : legyetek tehát most nő és férj. De mon­­nan (mindketten) mint egy szájjal viszonzák : „Atyám! ne kisérts minket, megvagyunk elégedve állapotunkkal; vőlegény és menyasszony akarunk maradni; ebben az állapotban leltük meg a boldogságot, mely mindig uj és mindig fiatal marad. A vén atya engede akaratuknak s visszament az arany égbe. Eddig a szép mese, melynek ismertetését közelebb akadémiai tudósításunkban ígértük. Hunfalvy Pál, kinek fordítása után közöltük e mesét, következő észre­vételekkel kisérte azt akadémiai felolvasásában : „Látni való, hogy ezen szerkezetben két különböző monda ol­vadt össze, a hold és V­i­d­e­v­i­k, és a Koit és R­e­m­­marik mondája. Fählmann előadásában csak az utóbbi van meg. A két monda egyaránt szép, s tanúsítja az észt nép költőiségét, habár most legkevesbbé költőinek lát­szik is. A K­o­i­t és R­e­m­m­­a­r­i­k m­átkasága az éjszaki földek hosszú nyári napjaira illik, melyeken az esti haj­nal kezet látszik nyújtani a reggeli hajnalnak.“ Műegyletünk két utóbbi augusztus—Sep­tember és September—odt­ob­éri tárlata. A vásárlási elvek tüzetes tárgyalása. Barza J­óz­sef felszólítása a műegyesület rész­vényeseihez. (Folytatás.) Áttérek jelen havi tárlatunk részletes­ ismertetésére. *) Úgy látszik, angyalféle lény a vitc hitregében. Legmeglepőbb, legnevezetesebb darab ez alkalommal Zwergauer esti tájképe. Maga e mű érdemes vala, hogy e tárlatot csapatosan látogatta legyen közönsé­günk. A párisi világműkiállításban, öt ezernyi vá­lasztott festvény között ott állt ez a legelsők sorában, s azon hatást gyakorolta róla, melyet Magnus műve egyik általánosan ismert utazónkra — s mint találko­zott ismét a kérdéses darabbal idő folytán más vidéken , úgy találkozom én újra Zweigauer jeles esti tájképével hazám fővárosában. A viszonlátás ez örömét azonban egy körülmény mélyen lehangolá. íme nézzétek — ott áll a remekmű : a távolláthatáron az alig leszállt nap izzó sugarai törnek elé, tűz­szin­teres csikót vonnak ég és föld között — megaranyozzák a csupán alant de­rengő ég rétegeit s hova tovább enyészve a kép szélein végkép elmaradnak. A lapályos vidék a kép fele magas­ságáig sem emelkedik — s e vidéknek is nagy része viz, mely megint csak a tündéries színezetű eget tük­rözi elénk a lapályos sziget (vagy tán földnyelv) nö­vényzete hátrál — s csak alig világithatik meg, részle­teket e növényzetben szinte nem találunk, valamint alig találunk részletes­ rajzot azon — a mögöttük elterülő víz sima tükrén körvonalzott — szarvasokban, melyek egymás közt kezdendő tusára készülődnek; ámde mi még, mindazáltal a kép egyetemes hatása ! Az izzó me­leg, s kiáltólag tiszta színek intensitása megfoghatlan öszhangban vegyül el az előtér színtelen homálya — az alkony ég szürke színe — s a magasb­ épen semmi vi­lágítást nem nyerő légrétegek sötétével. Nézd meg e képet, melyre egy műkedvelő (általam fel nem hiva) akként nyilatkozok, hogy azt maga a kép köze­pén átvonuló veres esik műremekké teszi — nézd meg e festvényt, s mondd, hogy ne hangoltattam volna le, mi­dőn megtudom, hogy egyletünk e művet sem vásá­rolta meg. Ámde nincs igazam, nem jól motiválom lehangoltsá­­gomat. A kérdéses esti tájkép ára 600 frt, s az egylet 600 pgfrt nem szokott könnyen kiadni — s hát ha e m­ű nem is oly jeles, mint a minőnek én találom. Igen — de figyeljen türelmes olvasóm : három hó előtt, akkor, mi­dőn Madarásznak a bujdosó alma műfestvényét, csupa laEVEIiEll&EK. Nógrád, oct. 14. (Ered. lev.) Kösd megyebeli helységünknek f. h. 12-kén szomorú napja volt. Ugyan­azon szeren , mely 12 év előtt tűz martaléka jön, újra 43 ház és melléképületei tulajdonosa siratja veretékesen gyűjtött vagyona, évi termése, takarmánya elhamvadtát, s leszedett szőlőjének, melylyel házaiknál dolgoztak, megsemmisültél, a helv. vall. egyház csak néhány év előtt tetemes áldozattal megnagyobbitott s újból befedett temploma s az idén szintén megnagyobbított iskolaépü­lete leégtét, a harangok leszakadtát s használhatlanokká váltát. Száma a leégett épületeknek mutatja , hogy nagy szél, mely daczolt minden oltási erőfeszítéssel, élesztette az emésztő lángokat. A vész súlyos következményeit nagyobbítá azon körülmény is, hogy a lakosság nem kis része a tőszomszéd Váczon vásárban volt, így azt is, mit meg lehete tán menteni, nem volt, a­ki megmentse. A tűz oka eddig tudva nincs, de valószínűleg vigyázat­lanság. Szüretünknek itt derekán, amott kezdetén vagyunk. Minden jel arra mutat, hogy lángbort szűrünk, de a szá­raz és ködtelen September húsosaknak hagyta a szőlő­szemeket, e miatt borunk mennyisége várakozásunkon jóval alul maradand. 1.­­ Rábaköz, October 10. (Eredeti levelezés). „Községeink beligazgatása“ czim­ alatt a Pesti Napló 2007-dik számában közlött vezérczikk gyanítanom en­gedi, miszerint a t. szerkesztőség a községi belügyek jelenlegi állásáról írt sorokat visszautasítani nem fogja, s úgy hiszem, hogy az ország különböző vidékein e te­kintetben kifejlett különböző viszonyok közlése sokkal több érdekkel is bírna, mint holmi jelentéktelen alkalmi események registrálása. Alig szükség mondanom, hogy községeink jelenlegi feligazgatása lehető leghiányosabb , s hogy a községi ügyek mikénti kezelése majdnem föltétlenül az alkalmazott elöljárók minőségétől függ. A teendőkkel annyira elhal­­m­azott szolgabíróságoktól lehetlen várni az egyes köz­ségi ügyek vezetését, s községi választmányok — tud­tom szerint, felállítva nincsenek. Í­ Így tehát a bíró­­vagy többnyire a jegyző — ügyessége vagy ügyetlen­sége szokott a községi ügyekben határozni. Lehetlen érintetlen hagynom azon káros következményeket, me­lyeket a bírói és jegyzői hatáskör határozatlansága — különösen a kihágások és rendőri vétségek iránti eljá­rásoknál — maga után von. A községi elöljárók bírás­kodása a polgári perrendtartás behozatalakor megszün­tetett ugyan, de azért községi biró uraimék máig is csak ítélnek a hol lehet. A felek vagy távol vannak a szolga­­biróságtól, vagy sokalják várni a rendes ítéletet. Elmen*­ *) A falukban igen, de a városokban tudtunkkal minde­nütt- Szerk.

Next